NEXIUM 40 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Nexium 20 mg filmtabletta

Nexium 40 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Nexium 20 mg filmtabletta:

20 mg ezomeprazolt tartalmaz (22,3 mg ezomeprazol‑magnézium‑trihidrát formájában) filmtablettánként.

Nexium 40 mg filmtabletta:

40 mg ezomeprazolt tartalmaz (44,5 mg ezomeprazol‑magnézium‑trihidrát formájában) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag(ok):

Nexium 20 mg filmtabletta: 28 mg szacharózt tartalmaz filmtablettánként.

Nexium 40 mg filmtabletta: 30 mg szacharózt tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Nexium 20 mg filmtabletta

Halvány rózsaszín, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „20 mg”, a másik oldalán _E^A_H jelzéssel. A tabletta enteroszolvens bevonatú pelletek préselésével készült.

Nexium 40 mg filmtabletta

Rózsaszín, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „40 mg”, a másik oldalán _E^A_I jelzéssel. A tabletta enteroszolvens bevonatú pelletek préselésével készült.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőtteknél a Nexium filmtabletta az alábbi betegségek kezelésére javallott:

Gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD)

- az erozív reflux oesophagitis kezelésére

- gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelésére, a relapszus megelőzésére

- gastro-oesophagealis reflux (GERD) tüneti kezelésére

Megfelelő antibakteriális terápiás protokollal való kombinációban a Helicobacter pylori eradikációjára és

- Helicobacter pylori fertőzéssel kapcsolatos duodenalis fekély gyógyítására

- Helicobacter pylori fertőzéssel kapcsolatos gyógyult peptikus fekély relapszusának megelőzésére

Folyamatos, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) terápiában részesülő betegek kezelése

- Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásához társuló gasztrikus fekélyek gyógyítása

- Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásához társuló gasztrikus és duodenalis fekélyek megelőzése, ilyen kockázatnak kitett betegek esetén

Vérző, peptikus fekély tartós kezelése, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően

Zollinger‑Ellison szindróma kezelése

Serdülőknél és gyermekeknél 12 éves kortól a Nexium filmtabletta az alábbi betegségek kezelésére javallott:

Gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD)

- az erozív reflux oesophagitis kezelésére

- gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelésére, a relapszus megelőzésére

- gastro-oesophagealis reflux (GERD) tüneti kezelésére

Antibiotikumokkal kombinációban a Helicobacter pylori fertőzéssel kapcsolatos duodenalis fekély kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD)

- az erozív reflux oesophagitis kezelése

Naponta egyszer 40 mg, 4 héten át.

További 4 hetes kezelés javasolt azoknál a betegeknél, akiknél az oesophagitis nem gyógyult meg vagy a tüneteik megmaradtak.

- gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése a relapszus megelőzésére

Naponta egyszer 20 mg.

- a gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése

Naponta egyszer 20 mg azon betegeknél, akiknek nincs oesophagitisük.

Ha a tüneti kezelés 4 hét után nem eredményes, a beteg további kivizsgálása szükséges.

Ha a tünetek elmúltak, alkalmanként, napi egyszeri 20 mg szükség szerinti bevételével további tünetmentesség érhető el.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) terápiában a GERD tüneteinek kezelésére napi egyszeri 20 mg javasolt. Ha a tüneti kezelés 4 hét után nem eredményes, a beteg további kivizsgálása szükséges. Ezt követően a tünetmentesség eléréséhez a szükség szerinti (on demand) alkalmazás nem javasolt.

Megfelelő antibakteriális terápiás protokollal való kombinációban a Helicobacter pylori eradikációjára és

- Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult duodenalis fekély gyógyítására,

- Helicobacter pylori fertőzés talaján kialakult, gyógyult peptikus fekély relapszusának megelőzésére.

20 mg Nexium filmtabletta, 1000 mg amoxicillinnel és 500 mg klaritromicinnel együtt alkalmazva, naponta 2‑szer, 7 napon át.

Folyamatos, nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) terápiában részesülő betegek kezelése

- Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásához társuló gasztrikus fekélyek gyógyítása: 20 mg naponta egyszer, 4‑8 héten át.

- Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásához társuló gasztrikus és duodenalis fekélyek megelőzése ilyen kockázatnak kitett betegek esetén: 20 mg naponta egyszer.

Vérző, peptikus fekély tartós kezelése, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően

Naponta egyszer 40 mg, 4 héten keresztül, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott, bevezető intravénás terápiát követően.

Zollinger‑Ellison szindróma kezelése

Az ajánlott kezdő dózis naponta kétszer 40 mg Nexium. Az adagot a későbbiekben egyénre szabottan kell meghatározni, és addig kell folytatni a terápiát, amíg klinikailag indokolt. Klinikai vizsgálati adatok alapján a betegek többsége napi 80 mg és 160 mg ezomeprazol közötti adagokkal kontrollálható. Napi 80 mg feletti dózis esetén az összdózist két részre osztva kell alkalmazni.

Speciális betegpopulációk

Vesekárosodás

Nem szükséges az adagolás megváltoztatása. Tekintettel arra, hogy csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, a súlyos vesekárosodásban elővigyázatosság javasolt (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban nem szükséges az adagolás megváltoztatása. Súlyos májkárosodásban a Nexium 20 mg‑os maximális adagját nem szabad túllépni (lásd 5.2 pont).

Idősek

Idős betegeknél nem szükséges a dózis módosítása.

Gyermekek és serdülők

12 éves kor feletti gyermekek és serdülők:

Gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD)

- az erozív reflux oesophagitis kezelése

Naponta egyszer 40 mg, 4 héten át.

További 4 hetes kezelés javasolt azoknál a betegeknél, akiknél az oesophagitis nem gyógyult meg vagy a tüneteik megmaradtak.

- gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése a relapszus megelőzésére

Naponta egyszer 20 mg.

- a gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése

Naponta egyszer 20 mg azon betegeknél, akiknek nincs oesophagitisük.

Ha a tüneti kezelés 4 hét után nem eredményes, a beteg további kivizsgálása szükséges.

Ha a tünetek elmúltak, alkalmanként, napi egyszeri 20 mg szükség szerinti bevételével további tünetmentesség érhető el.

Helicobacter pylori fertőzéssel kapcsolatos duodenalis fekély kezelése

A megfelelő kombinációs kezelés kiválasztásakor, figyelembe kell venni a hivatalos nemzeti, regionális és helyi protokollt a bakteriális rezisztencia, a kezelés időtartama (leggyakrabban 7 nap, de néha 14 nap időtartamig) és az antibakteriális szer megfelelő alkalmazása tekintetében.

A kezelés csak szakorvos felügyeletével történhet.

Javasolt adagolás:

Testtömeg	Adagolás
30 - 40 kg	Két antibiotikummal kombinációban: Nexium 20 mg, amoxicillin 750 mg és klaritromicin 7,5 mg/ttkg együttesen alkalmazva naponta kétszer, 1 héten át.
> 40 kg	Két antibiotikummal kombinációban: Nexium 20 mg, amoxicillin 1 g és klaritromicin 500 mg együttesen alkalmazva naponta kétszer, 1 héten át.

Az alkalmazás módja

A filmtablettákat egészben, folyadékkal kell bevenni. Nem szabad széttörni vagy szétrágni.

Nyelési nehézségekkel küzdő betegek esetében a tabletta félpohárnyi, szénsavmentes vízben szintén elegyíthető. Más folyadék erre a célra nem alkalmazható, mivel az enteralis bevonat feloldódhat. Addig kell keverni, amíg a tabletták szétesnek és a folyadékot pelletekkel együtt azonnal, vagy 30 percen belül kell meginni. Fél pohár vízzel a poharat ki kell öblíteni, majd ezt a vízmennyiséget is meginni. A pelleteket nem szabad szétrágni, vagy összetörni.

Nyelésképtelen betegeknél a tabletta szénsavmentes vízben diszpergálható és gyomorszondán át adható. Fontos, hogy megfelelő fecskendő és szonda kerüljön alkalmazásra. Az elkészítésre és alkalmazásra vonatkozó utasítást lásd 6.6 pontban.

3. Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, a szubsztituált benzimidazolokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az ezomeprazolt nem szabad nelfinavirral együtt alkalmazni (lásd 4.5 pont).

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Bármilyen súlyos tünet fellépésekor (pl. szignifikáns nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena) és gyomorfekély gyanúja esetén vagy annak jelenlétekor, a fekélyes terület malignitását előzetesen ki kell zárni, mivel a Nexium kezelés elfedheti a malignitásra utaló tüneteket és késleltetheti a diagnózist.

Hosszú távú kezelés

A hosszú távú kezelésben részesülő betegeket (különösen azokat, akik 1 évnél hosszabb ideig kapják a gyógyszert) rendszeresen ellenőrizni kell. A hosszú távú kezelés felnőtteknél és serdülőkorúaknál javallt (12 éves vagy annál idősebb életkorban, lásd 4.1 pont).

Szükség szerint alkalmazás

A szükség szerint alkalmazott kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha tüneteik jellege megváltozik, keressék fel orvosukat.

Helicobacter pylori eradikáció

Az ezomeprazol Helicobacter pylori eradikációban történő alkalmazásakor a hármas kombináció összes komponensére vonatkozó interakciók lehetősége elővigyázatosságot igényel. A klaritromicin a CYP3A4 potenciális inhibitor, ezért azon betegek esetében, akik a hármas kombinációs terápia ideje alatt más, a CYP3A4 által metabolizált gyógyszert is szednek, mint pl. a cizaprid, a klaritromicin kontraindikációja megfontolandó, illetve interakciói elővigyázatosságot igényelnek.

Gastrointestinalis fertőzések

Protonpumpa‑gátlókkal végzett kezelés a gastrointestinalis fertőzések, mint pl. a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés kockázatának kismértékű növekedéséhez vezethet (lásd 5.1 pont).

B₁₂ vitamin felszívódás

Mint bármely savtermelést gátló gyógyszer, úgy az ezomeprazol is csökkentheti a B₁₂ vitamin (cianokobalamin) felszívódását, melynek oka a csökkent gyomorsavtermelés, illetve annak teljes hiánya. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknek a szervezetében csökkent mennyiségben raktározódik a B₁₂ vitamin, illetve akiknél fennállnak olyan rizikó faktorok, melyek következtében a hosszú távú terápia során a B₁₂ vitamin felszívódása nem megfelelő.

Hypomagnesaemia

A legalább 3 hónapon, és a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa-gátlókkal, mint például ezomeprazollal kezelt betegekben súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például kimerültség, tetánia, delírium, konvulzió, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia, és a protonpumpa-gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.

Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa-gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint, vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl.: diuretikumok).

Csonttörések kockázata

A protonpumpa-gátlók főként nagy adagok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1 év), mérsékelten növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörések kockázatát, főként idősekben, vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa-gátlók 10‑40%‑kal növelik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb kockázati tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin és kalcium bevitelben kell részesülniük.

Szubakut bőr lupus erythematosus (SCLE)

A protonpumpa‑gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen, ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint, ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni a Nexium adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa‑gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa‑gátlók használata esetén is.

Együttes alkalmazás egyéb gyógyszerekkel

Ezomeprazol és atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont). Amennyiben atazanavir és protonpumpa‑gátló együttes alkalmazása megítélés szerint mégis szükségszerű, szoros klinikai megfigyelés javasolt 400 mg‑ra emelt atazanavir dózis és 100 mg ritonavir kombináció alkalmazása mellett; a 20 mg‑os ezomeprazol dózist nem szabad túllépni.

Az ezomeprazol egy CYP2C19 inhibitor. Amikor elkezdjük vagy befejezzük az ezomeprazol kezelést, figyelembe kell venni a lehetséges kölcsönhatásokat a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel. Kölcsönhatást figyeltek meg a klopidogrél és az ezomeprazol között (lásd 4.5 pont). Ennek az interakciónak bizonytalan a klinikai jelentősége. Óvatosságból nem javasolt az ezomeprazol és a klopidogrél együttes alkalmazása.

Az ezomeprazol szükség szerint való alkalmazása esetén, az ezomeprazol ingadozó plazmakoncentrációja miatt a más gyógyszerekkel történő esetleges interakció veszélyére oda kell figyelni (lásd 4.5 pont).

Bőrt érintő, súlyos fokú mellékhatások (SCAR)

Az ezomeprazol-kezeléssel összefüggésben nagyon ritkán bőrt érintő, súlyos fokú mellékhatásokról (SCAR) számoltak be, mint például az erythema multiforme (EM), a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) – amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek.

A betegeket tájékoztatni kell az EM/SJS/TEN/DRESS súlyos bőrreakció jeleiről és tüneteiről, és a betegeknek sürgősen kezelőorvosukhoz kell fordulniuk, ha bármilyen erre utaló jelet vagy tünetet észlelnek. Az ezomeprazol-kezelést súlyos bőrreakció jelei és tünetei esetén azonnal abba kell hagyni, és szükség szerint további orvosi ellátást/szoros megfigyelést kell biztosítani. EM/SJS/TEN/DRESS jelentkezése után tilos a kezelés újbóli elkezdése (re-challenge).

Kölcsönhatás laboratóriumi vizsgálatokkal

A megnövekedett kromogranin‑A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Az ezomeprazol kezelést legalább 5 nappal a CgA‑meghatározás előtt fel kell függeszteni, hogy ezt a kölcsönhatást elkerüljük (lásd 5.1 pont). Ha a kezdeti meghatározás után a CgA‑ és a gasztrinszint nem tér vissza a referencia tartományba, akkor a méréseket meg kell ismételni a protonpumpa‑inhibitorokkal végzett kezelés felfüggesztését követően 14 nap múlva.

Szacharóz

A készítmény szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ezomeprazol hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Proteáz‑inhibitorok

Az omeprazol néhány proteáz‑inhibitorral interakciót mutatott. Nem minden esetben ismert ezen interakciók klinikai jelentősége és a hátterükben álló mechanizmusok. Az omeprazol kezelés alatt a megnövekedett gyomor pH megváltoztathatja a proteáz‑inhibitorok felszívódását. Egyéb interakció mechanizmusok hátterében a CYP2C19 gátlása állhat. Az atazanavir és a nelfinavir vérszintjének csökkenéséről számoltak be omeprazollal történő együttadáskor, ezért együttes alkalmazásuk nem javasolt. Egészséges önkéntesekben az omeprazolt (naponta egyszer 40 mg) 300 mg atazanavir/100 mg ritonavirral együttadva, az atazanavir expozíciója jelentősen csökkent (kb. 75%‑os csökkenés az AUC, c_max és c_min értékében). Az atazanavir adagjának növelése 400 mg‑ig nem kompenzálta az omeprazolnak az atazanavir expozíciójára gyakorolt hatását. Egészséges önkénteseknél (napi 20 mg) omeprazol és 400 mg atazanavir/100 mg ritonavir együttes alkalmazása az atazanavir expozíció mintegy 30%‑os csökkenését eredményezte, a napi 20 mg omeprazol nélkül alkalmazott napi 300 mg atazanavir/100 mg ritonavir kombináció mellett megfigyelt expozícióhoz viszonyítva. Omeprazol (napi 40 mg) együttadásakor a nelfinavir átlag AUC, c_max és c_min értékei 36‑39%‑kal, és a farmakológiai szempontból aktív M8 metabolit átlag AUC, c_max és c_min értékei 75‑92%‑kal csökkentek. Az omeprazol és az ezomeprazol hasonló farmakodinámiás hatásai és farmakokinetikai jellemzői miatt, az ezomeprazol és az atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont), továbbá az ezomeprazolnak nelfinavirral történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Egyidejűleg alkalmazott omeprazol terápia (napi 40 mg) időtartama alatt a szakvinavir (ritonavirral kombinációban) emelkedett vérszintjéről (80‑100%) számoltak be. Napi 20 mg omeprazol kezelés nem befolyásolta a darunavir (ritonavirral kombinációban), és az amprenavir (ritonavirral kombinációban) expozícióját. Napi 20 mg ezomeprazol kezelés nem volt hatással az amprenavir (egyidejű ritonavir kezeléssel vagy anélkül) expozícióra. Napi 40 mg omeprazol kezelés nem volt hatással a lopinavir (egyidejű ritonavir kezeléssel) expozícióra.

Metotrexát

A metotrexát szintek megemelkedéséről számoltak be néhány betegnél, amikor protonpumpa‑gátlókkal (PPI) együtt adták. Magas dózisú metotrexát alkalmazásakor az ezomeprazol kezelés átmeneti felfüggesztését szükséges lehet megfontolni.

Takrolimusz

Az ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor a takrolimusz szérumszintek emelkedéséről számoltak be. A takrolimusz plazmakoncentrációját és a vesefunkciót (a kreatinin‑clearance-t) fokozott mértékben kell ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagját.

A pH függvényében felszívódó gyógyszerek

Az ezomeprazol és egyéb PPI kezelés során kialakuló gyomorsavcsökkenés más gyógyszerek felszívódását mérsékelheti vagy megnövelheti, ha azok felszívódása a gyomor pH-jától függ. Hasonlóan más gyógyszerekhez, melyek csökkentik a gyomor savasságát, a ketokonazol, az itrakonazol és az erlotinib felszívódása csökkenhet,, és a digoxin felszívódása növekedhet az ezomeprazol kezelés alatt. Az omeprazol (napi 20 mg) és a digoxin, egészséges alanyokban történő együttes alkalmazásakor a digoxin biohasznosulása 10%‑kal megemelkedett (legfeljebb 30%‑ig 10 személyből 2 személy esetében). Digoxin toxicitásról ritkán számoltak be. Azonban elővigyázatosság szükséges, amikor az ezomeprazolt magas dózisban alkalmazzák idős betegeknél. Ilyen esetben a digoxin‑szint terápiás monitorozását fokozni kell.

A CYP2C19 enzim által metabolizált gyógyszerek

Az ezomeprazol gátolja a CYP2C19‑et, a legfőbb ezomeprazol‑metabolizáló enzimet. Így, ha az ezomeprazol egyéb, olyan gyógyszerekkel együtt kerül alkalmazásra, melyeket a CYP2C19 metabolizál, úgymint a diazepám, citaloprám, imipramin, klomipramin, fenitoin stb., ezen gyógyszerek plazmakoncentrációja megnövekedhet, így szükséges lehet adagjuk csökkentése. Ez különösen az ezomeprazol szükség szerint történő alkalmazásakor igényel elővigyázatosságot.

Diazepám

30 mg ezomeprazol együttes adagolása a diazepámmal, mint a CYP2C19 szubsztrátjával, a diazepám 45%‑os clearance‑csökkenését eredményezte.

Fenitoin

Epilepsziás betegekben 40 mg ezomeprazolt fenitoinnal együttadva, a fenitoin‑plazmaszint görbe mélypontjának 13%‑os emelkedése volt megfigyelhető. Javasolt a fenitoin plazmakoncentrációinak monitorozása az ezomeprazol‑kezelés megkezdésekor vagy abbahagyásakor.

Vorikonazol

Az omeprazol (napi egyszeri 40 mg) a vorikonazol (CYP2C19 szubsztrát) c_max értékét 15%‑kal, az AUC_ értékét pedig 41%‑kal növelte.

Cilosztazol

Az omeprazol, valamit az ezomeprazol CYP2C19‑inhibitorokként hatnak. Egy keresztezett vizsgálatban, egészséges alanyoknak 40 mg dózisokban adott omeprazol hatására a cilosztazol maximális plazmakoncentrációja (c_max) 18%‑kal, az idő‑plazmakoncentráció görbe alatti terület (AUC, area under the curve) értéke 26%‑kal, továbbá az egyik aktív metabolitjának c_max értéke 29%‑kal, AUC értéke pedig 69%‑kal megemelkedett.

Ciszaprid

Egészséges önkéntesekben 40 mg ezomeprazol együttes adása a ciszaprid plazmakoncentráció - idő görbe alatti terület (AUC) 32%‑os növekedését, illetve az eliminációs félélet-idő (t_1/2) 31%‑os megnyúlását eredményezte, de nem okozta a ciszaprid plazma-csúcsszintjeinek szignifikáns növekedését. A ciszaprid monoterápia után megfigyelt enyhe QTc itervallum megnyúlás nem növekedett tovább a ciszaprid ezomeprazollal történt együttadásakor (lásd még 4.4 pont)

Warfarin

A warfarinnal kezelt betegekben 40 mg ezomeprazol együttadásakor az alvadási idők az elfogadott tartományban voltak klinikai vizsgálatokban. A forgalmazás során azonban néhány izolált esetben klinikai jelentőségű INR‑emelkedést jelentettek. Monitorozás szükséges, amikor warfarin vagy egyéb kumarin-származékokkal történő terápia ideje alatt az ezomeprazol együttadása elkezdődik, illetve leáll.

Klopidogrél

Egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok eredményei farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatást mutattak a klopidogrél (300 mg‑os telítő dózis/75 mg‑os napi fenntartó dózis) és az ezomeprazol (napi 40 mg per os) között, ami a klopidogrél aktív metabolitja expozíciójának átlagosan 40%‑os csökkenését, valamint a thrombocyta‑aggregáció maximális gátlásának (ADP indukált) átlagosan 14%‑os csökkenését eredményezte.

Egy egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója majdnem 40%‑kal csökkent, amikor a fix dózisú 20 mg ezomeprazol + 81 mg acetilszalicilsav kombinációt klopidogréllel együtt adták, szemben azzal, amikor a klopidogrélt önmagában adták. Ugyanakkor ezeknél az alanyoknál a thrombocyta‑aggregáció maximális gátlási szintje (ADP indukált) azonos volt a klopidogrél és a klopidogrél + kombinált (ezomeprazol + acetilszalicilsav) gyógyszer csoportokban.

Ellentmondásos adatokat jelentettek mind az obszervációs, mind a klinikai vizsgálatok eredményeképpen az ezomeprazol farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciójának a major cardiovascularis eseményekre gyakorolt klinikai hatásáról. Elővigyázatosságból az ezomeprazol és a klopidogrél együttes alkalmazása nem javasolt.

Vizsgált gyógyszerek klinikailag jelentős kölcsönhatás nélkül

Amoxicillin, kinidin

Az ezomeprazolról kimutatták, hogy nincs klinikailag jelentős hatása az amoxicillin, kinidin farmakokinetikájára.

Naproxen vagy rofekoxib

Az ezomeprazol és akár naproxen vagy akár rofekoxib együttadását értékelő rövid távú vizsgálatok nem állapítottak meg semmilyen klinikailag releváns farmakokinetikai interakciót.

Más gyógyszerek hatása az ezomeprazol farmakokinetikájára

CYP2C19 és CYP3A4 inhibitorok

Az ezomeprazolt a CYP2C19 és a CYP3A4 enzim metabolizálja. Az ezomeprazol és egy CYP3A4 inhibitor, a klaritromicin (500 mg, naponta kétszer) együttes alkalmazása az ezomeprazol expozíció (AUC) megkétszereződését eredményezte. Az ezomeprazolt egy kombinált CYP2C19 és CYP3A4 inhibitorral együttadva, az ezomeprazol expozíciójának több mint kétszeres emelkedése fordulhat elő. A CYP2C19 és CYP3A4 inhibitor vorikonazol az omeprazol AUC_τ érték 280%‑os növekedését okozta. Az ezomeprazol adagjának megváltoztatása azonban rendszerint egyik esetben sem szükséges. Mindazonáltal a dózismódosítást mérlegelni kell súlyos májkárosodás esetén, vagy ha hosszútávú terápia indikált.

CYP2C19 vagy CYP3A4 induktorok

Ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 induktorok, vagy mindkét enzim induktora (mint pl. rifampicin és közönséges orbáncfű) az ezomeprazol szérumszintjének csökkenését eredményezheti az ezomeprazol metabolizmusának felgyorsítása által.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A Nexium terheseknek történő adagolásával kapcsolatban a klinikai adatok nem elegendőek.

Az omeprazol racém eleggyel végzett epidemiológiai vizsgálatok, melyek a gyógyszerhatásnak kitett terhességeket vizsgálták, nem találtak malformatiót okozó vagy foetotoxikus hatást. Az ezomeprazollal végzett állatkísérletek nem utalnak az embrionális/magzati fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra. A racém eleggyel végzett állatkísérletek nem utalnak a terhességet, a szülést, vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra. Terhes nőnek csak gondos mérlegelést követően rendelhető.

A terhes nőkre vonatkozó mérsékelt mennyiségű adat (300 – 1000 terhesség) nem jelezett malformatiót előidéző vagy foeto-/neonatalis toxikus hatásokat.

Állatkísérletek nem utalnak a reproduktív toxicitást közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az ezomeprazol kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Nincs elegendő információ az ezomeprazol újszölöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatásairól. Az ezomeprazol adása a szoptatás ideje alatt nem javasolt.

Termékenység

Az orálisan adagolt omeprazol racém keverékkel végzett állatkísérletek nem utalnak fertilitásra gyakorolt hatásokra.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ezomeprazol kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatásokat jelentettek, mint például szédülés (nem gyakori) és homályos látás (ritka) (lásd 4.8 pont). Ha ezek kialakulnak, a betegek nem vezethetnek gépjárművet vagy nem kezelhetnek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A fejfájás, a hasi fájdalom, a diarrhoea és a hányinger tartoznak a klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatások közé (és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során is). Valamint, a biztonságossági profil hasonló a különböző gyógyszerformák, terápiás javallatok, korcsoportok és betegpopulációk esetében. Nem azonosítottak dózisfüggő mellékhatásokat.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatokban és a forgalmazás során a következő mellékhatásokat észlelték, illetve ezek voltak összefüggésbe hozhatók az ezomeprazollal folytatott kezeléssel. Egyik nemkívánatos hatás sem volt dózisfüggő.

A reakciókat a gyakoriság alapján csoportosíthatjuk:

nagyon gyakori (>1/10);

gyakori (≥1/100 ‑ <1/10);

nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100);

ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000);

nagyon ritka (<1/10 000);

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszeri kategóriák	Gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Leukopenia, thrombocytopenia
Nagyon ritka	Agranulocytosis, pancytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Hypersensitiv reakciók, pl. láz, angioedema, anaphilaxiás reakció/shock
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem gyakori	Perifériás oedema
Ritka	Hyponatraemia
Nem ismert	Hypomagnesaemia (lásd 4.4 pont); a súlyos hypomagnesaemia összefügghet hypocalcaemiával. A hypomagnesaemia hypokalaemiával szintén társulhat.
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Álmatlanság
Ritka	Agitáció, zavartság, depresszió
Nagyon ritka	Agresszió, hallucinációk
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás
Nem gyakori	Szédülés, paraesthesia, somnolentia
Ritka	ízérzés zavarai
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Ritka	Homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Vertigo
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Ritka	Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Hasi fájdalom, székrekedés, diarrhoea, flatulentia, hányinger/hányás, fundus mirigy polipok (benignus)
Nem gyakori	Szájszárazság
Ritka	Stomatitis, gastrointestinalis candidiasis
Nem ismert	Mikroszkópos colitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nem gyakori	Emelkedett májenzimek
Ritka	Hepatitis sárgasággal vagy anélkül
Nagyon ritka	Májelégtelenség; encephalopathia a korábban már májbetegségben szenvedő betegekben
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Dermatitis, pruritus, bőrkiütés, urticaria
Ritka	Alopecia, fényérzékenység
Nagyon ritka	Erythema multiforme, Stevens–Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS szindróma)
Nem ismert	Szubakut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4 pont)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Csípő-, csukló-, vagy gerinctörések (lásd 4.4 pont)
Ritka	Arthralgia, myalgia
Nagyon ritka	Izomgyengeség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Interstitialis nephritis; néhány betegnél egyidejűleg veseelégtelenségről számoltak be
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nagyon ritka	Gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Ritka	Rossz közérzet, fokozott izzadás

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

Ez ideig a szándékos túladagolással kapcsolatban a tapasztalatok igen korlátozottak. Gyengeséget és gastrointestinális tüneteket írtak le a 280 mg dózissal kapcsolatban.

Az ezomeprazol 80 mg‑os egyszeri adagjai nem jártak semmilyen következménnyel.

Specifikus antidotum nem ismert. Az ezomeprazol rendkívül erősen kötődik plazmafehérjéhez, ezért nehezen dializálható. Ahogy minden túladagolás esetében, a kezelés tüneti, és általános szupportív terápia alkalmazandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Peptikus fekély és gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) gyógyszerei, protonpumpa-gátlók,

ATC kód: A02B C05

Az ezomeprazol, az omeprazol S‑izomerje specifikus, célzott hatásmechanizmussal csökkenti a gyomorsav-szekréciót. Az ezomeprazol a parietális sejtekben lévő protonpumpa specifikus inhibitora. Az omeprazol R‑ és S‑izomerjeinek farmakodinámiás aktivitása hasonló.

Hatásmechanizmus

Az ezomeprazol gyenge bázis, mely a parietalis sejt szekretoros csatornácskáinak igen savas környezetében koncentrálódik és alakul át aktív formává. Itt fejti ki gátló hatását a H⁺K⁺‑ATP-áz enzimre, azaz a protonpumpára, gátolva mind a bazális, mind a stimulált savszekréciót.

Farmakodinámiás hatások

Az ezomeprazol 20 mg illetve 40 mg‑os adagjának orális bevétele után a hatás egy órán belül jelentkezik. 20 mg ezomeprazol 5 napon át, napi egyszeri ismételt adására a pentagasztrin‑stimulált csúcs-savtermelés az ötödik napon, 6‑7 órával a bevétel után mérve 90%‑kal csökken.

5 nappal a 20 mg, illetve 40 mg ezomeprazollal végzett per os kezelés után a tünetekkel bíró GERD-es betegeknél 24 órás időszakban, az intragasztrikus pH érték átlagban 13, illetve 17 órán át pH 4 fölött volt. Ezomeprazol adagolás esetén azon betegek aránya, akiknél az intragasztrikus pH értéket sikerült 4 fölött tartani, legalább 8, 12, illetve 16 órán át, 20 mg‑os adag esetén 76%, 54% és 24% voltak. A 40 mg‑os ezomeprazol adag esetén a megfelelő adatok 97%, 92% és 56% voltak.

A plazmakoncentrációt illetően az AUC‑t, mint kiegészítő paramétert használva, a sósav‑szekréció gátlása illetve az expozíció közötti összefüggés kimutatható volt.

A reflux oesophagitis gyógyulása 40 mg ezomeprazol adag mellett négy hét után a betegek 78%‑ában, nyolc hét után a betegek 93%‑ban bekövetkezik.

Egy hetig, naponta kétszer alkalmazott 20 mg ezomeprazol dózis és megfelelő antibiotikus kezelés a betegek mintegy 90%‑ában a H. pylori sikeres eradikációját eredményezte.

Szövődménymentes duodenalis fekély esetén egy hetes eradikációs kezelés után nincs szükség további antisecretoros gyógyszerekkel végzett monoterápiára a hatásos fekélygyógyuláshoz, illetve a tünetek megszüntetéséhez.

Egy randomizált, dupla‑vak, placebo‑kontrolált klinikai vizsgálatba endoszkópos vizsgálattal igazolt, a Forrest besorolás szerinti Ia, Ib, IIa vagy IIb vérző peptikus fekélyben szenvedő betegeket (9%, 43%, 38%, és 10%, az említett sorrendben) randomizáltak Nexium infúzió (n=375) vagy placebo (n=389) terápiára. Endoszkóppal végzett vérzéscsillapítás után a betegek egy része 80 mg ezomeprazolt kapott intravénás infúzióban 30 percen keresztül, majd 8 mg/óra folyamatos infúzióban 72 órán keresztül, míg a betegek másik csoportja placebo infúziót 72 órán keresztül. A bevezető 72 órás periódust követően minden beteg nyílt vizsgálatban 40 mg Nexiumot kapott szájon át 27 napon keresztül savcsökkentés céljából. 3 napon belül 5,9%‑ban jelentkezett újból vérzés a Nexium, és 10,3%‑ban a placebo csoportban. A vérzés újbóli megjelenése az utókezelés 30. napjáig, a Nexium kontra placebo csoportban 7,7% vs. 13,6%‑ban fordult elő.

Az antiszekretoros gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a csökkent savelválasztásra válaszul a szérum gasztrin szintje megemelkedik. A CgA‑szint szintén emelkedik a gasztrikus aciditás csökkenése miatt. A megnövekedett CgA‑szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. A közölt, rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy CgA‑mérés előtt a protonpumpa‑inhibitorokkal végzett kezelést 5 nap ‑ 2 hét közötti időtartamra fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a protonpumpa‑inhibitorokkal végzett kezelést követően az esetlegesen hamisan emelkedett CgA‑szintek visszatérjenek a referencia tartományba.

Hosszan tartó ezomeprazol kezelés során az ECL sejtszám növekedését figyelték meg gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt, amelynek oka lehet a szérumban megnövekedett gasztrin mennyiség. Az eredményeknek megítélés szerint nincs klinikai jelentőségük.

Tartós antiszekréciós kezelés során gyakrabban fordultak elő glandularis cysták a gyomorban. Ezek kifejezetten a gyomorsav-szekréció gátlásának fiziológiás következményei, melyek jóindulatúak és reverzibilisnek tűnnek.

A bármely okból bekövetkező gyomorsavcsökkenés, beleértve a protonpumpa‑gátlók alkalmazását is, azt eredményezi, hogy a gastrointestinalis traktusban normál körülmények között is jelenlévő baktériumok száma megnövekszik a gyomorban. A protonpumpa-gátlókkal történő kezelés kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések, mint pl. a Salmonella és a Campylobacter fertőzés kialakulásának kockázatát, és a kórházi ellátásban részesülő betegeknél esetleg a Clostridium difficile fertőzés kockázatát is.

Klinikai hatásosság

Két klinikai vizsgálatban a Nexium szignifikánsan jobbnak bizonyult a ranitidinnél nem-szteroid gyulladáscsökkentő (beleértve a COX‑2 szelektív NSAID szereket is) kezelésben részesült betegek gasztrikus fekélyének gyógyításában.

Két klinikai vizsgálatban a Nexium szignifikánsan jobbnak bizonyult a placebónál nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (beleértve a COX‑2 szelektív NSAID szereket is) alkalmazásához társuló gasztrikus és duodenalis fekélyek megelőzésében (életkor >60 év és/vagy korábbi fekély).

Gyermekek és serdülők

Egy hosszú távú PPI kezelésben részesülő, gyermekkorú GERD‑es betegekkel (<1‑17 éves) végzett vizsgálatban a gyermekek 61%‑ánál alakult ki kismértékű ECL‑sejt hyperplasia, nem ismert klinikai szignifikanciával és atrophiás gastritis vagy karcinoid tumorok kialakulása nélkül.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az ezomeprazol savas környezetben instabil, szájon át bélben oldódó pelletek formájában kerül alkalmazásra. In vivo az R‑izomerré való alakulása elhanyagolható.

Az ezomeprazol felszívódása gyors, bevételét követően a plazma csúcskoncentráció mintegy 1‑2 óra múlva kialakul. Abszolút biohasznosíthatósága 40 mg egyszeri adag után 64%, ismételt, napi egyszeri alkalmazása után 89%‑ra nő. 20 mg ezomeprazol esetén ezek az értékek 50% és 68%. Az étkezés szignifikánsan nem befolyásolja az ezomeprazolnak a gyomor sósav termelésére kifejtett hatását, habár késlelteti és csökkenti is az ezomeprazol abszorpcióját.

Eloszlás

A látszólagos megoszlási térfogat egyensúlyi állapotban, egészséges egyénekben körülbelül 0,22 l/kg. Az ezomeprazol 97%‑ban fehérjéhez kötött.

Biotranszformáció

Az ezomeprazolt teljesen metabolizálja a citokróm P450 rendszer (CYP). Metabolizmusának nagyobbik része a polimorf CYP2C19 függvénye, mely az ezomeprazol hidroxi- és dezmetil metabolitjainak létrejöttéért felelős. A fennmaradó rész egy másik specifikus izomorf, a CYP3A4 függvénye, amely az ezomeprazol-szulfon létrejöttéért felelős, ez a legfőbb metabolit a plazmában.

Elimináció

Az alább következő paraméterek főként azt a farmakokinetikát tükrözik, mely azon egyedekben zajlik le, akik funkcionáló CYP2C19 enzimmel rendelkeznek, azaz erőteljes metabolizálók.

A teljes plazma clearance egyetlen adag után mintegy 17 l/óra és mintegy 9 l/óra ismételt alkalmazás után. A plazma-eliminációs félidő mintegy 1,3 óra ismételt napi egyszeri alkalmazás után. Az ezomeprazol teljesen kiürül a plazmából az adagok között, és napi egyszeri alkalmazás mellett nem mutat hajlamot akkumulációra.

Az ezomeprazol főbb metabolitjainak nincs hatása a gyomorsav elválasztásra.

Az ezomeprazol egyszeri orális adagjának majdnem 80%‑a metabolitként választódik ki a vizeletben, a maradék pedig a székletben. Az eredeti gyógyszer kevesebb, mint 1%‑a található meg a vizeletben.

Linearitás/nem-linearitás

Az ezomeprazol farmakokinetikáját napi kétszer 40 mg dózisig vizsgálták. A plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület az ezomeprazol ismételt alkalmazásával megnövekedik. Ez a növekedés dózisfüggő és ismételt adagolás után a dózisarányosnál nagyobb emelkedést eredményez az AUC-ben. Ez az idő‑ és dózisfüggőség a first pass metabolizmus és a szisztémás clearance csökkenésének tulajdonítható, melyet valószínűleg az ezomeprazol és/vagy annak szulfon metabolitja okozhat a CYP2C19 enzim gátlásával.

Különleges betegcsoportok

Gyenge metabolizálók

A populáció mintegy 2,9±1,5%‑ában hiányzik a funkcionáló CYP2C19 enzim, ők a gyenge metabolizálók. Ezekben az egyénekben az ezomeprazol metabolizmusát valószínűleg elsősorban a CYP3A4 katalizálja. Napi egyszeri 40 mg ezomeprazol ismételt adása után az átlagos plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület körülbelül 100%‑kal volt magasabb a gyenge metabolizálókban, mint a funkcionáló CYP2C19 enzimmel rendelkező egyénekben (erőteljes metabolizálók). Az átlagos plazma csúcs-koncentrációk mintegy 60%‑kal megnövekedtek. Ezek az eredmények nincsenek következménnyel az ezomeprazol adagolására.

Nemek

40 mg ezomeprazol egyszeri adagolását követően nőkben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület középértéke 30%‑kal magasabb, mint férfiakban. A nemek közötti különbség nem volt észlelhető napi egyszeri ismételt adagolás után. Ezek az eredmények nincsenek következménnyel az ezomeprazol adagolására.

Májkárosodás

Az ezomeprazol metabolizmusa károsodhat azon egyénekben, akik a májműködés enyhe vagy közepesen súlyos zavarában szenvednek. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén a metabolizmus mértéke csökken, az ezomeprazol plazmakoncentráció - idő görbe alatti területének megkétszereződését eredményezve. Ezért a 20 mg maximális adagot nem szabad túllépni súlyosan károsodott funkciójú betegekben. Az ezomeprazol, illetve metabolitjai napi egyszeri alkalmazás mellett nem mutatnak akkumulációra való hajlamot.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem történtek vizsgálatok. Miután az ezomeprazol metabolitjai - de nem az eredeti vegyület - kiválasztásáért a vese a felelős, vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az ezomeprazol metabolizmusának változása nem várható.

Idősek

Az ezomeprazol metabolizmusa szignifikánsan nem változik idős betegekben (71–80 évesekben).

Gyermekek és serdülők

12–18 év közötti gyermekek és serdülők:

A Nexium 20 mg‑os, illetve 40 mg‑os ismételt adagjának bevételét követően, az ezomeprazol plazmakoncentráció‑idő görbe alatti területét (AUC) és a maximális plazma koncentráció eléréséhez szükséges időt (t_max), 12‑18 év közötti korosztálynál és felnőtteknél mérve hasonló értékeket kaptak.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A klinikai vizsgálatok során mellékhatásokat nem tapasztaltak, de állatoknál a klinikai expozíciós szintekhez hasonló expozíciós szinteknél és klinikai alkalmazás során esetleges relevanciával a következőket figyelték meg: A racém eleggyel patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatok gasztrikus ECL-sejt hyperplasiát és karcinoidok megjelenését mutatták. Ezek a patkányokban észlelt gasztrikus hatások a savelválasztás csökkenése következtében létrejött, hosszantartó, kifejezett hypergastrinaemia következményei, és patkányokban a hosszú ideig tartó, savszekréciót gátló készítménnyel való kezelés után figyelhetők meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

20 mg filmtabletta

Sárga vas‑oxid (E172), vörös‑barna vas‑oxid (E172), szintetikus paraffin, nátrium-sztearil‑fumarát, poliszorbát 80, magnézium‑sztearát, glicerin‑monosztearát, titán‑dioxid (E171), makrogol 6000, kroszpovidon, hidroxipropilcellulóz, trietil‑citrát, talkum, hipromellóz, „cukorgömböcskék” (szacharóz+keményítő), metakrilsav‑etil‑akrilát kopolimer, mikrokristályos cellulóz

40 mg filmtabletta

Szintetikus paraffin, vörös‑barna vas‑oxid (E172), nátrium‑sztearil‑fumarát, poliszorbát 80, magnézium‑sztearát, glicerin‑monosztearát, titán‑dioxid (E171), makrogol 6000, kroszpovidon, hidroxipropilcellulóz, trietil‑citrát, talkum, hipromellóz, „cukorgömböcskék” (szacharóz+keményítő), metakrilsav‑etil‑akrilát kopolimer, mikrokristályos cellulóz

2. Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

2. Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C‑on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 mg: 7 db, 14 db, 28 db filmtabletta PVC // Al buborékcsomagolásban, dobozban.

40 mg: 7 db, 14 db, 28 db filmtabletta PVC // Al buborékcsomagolásban, dobozban.

6. A megsemmisítésére vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Alkalmazása gyomorszondán keresztül

1. Helyezze a tablettát egy alkalmas fecskendőbe és töltse fel 25 ml vízzel és kb. 5 ml levegővel. Bizonyos típusú szondáknál 50 ml vízben való diszpergálás szükséges ahhoz, hogy a pelletek ne tömjék el a szondát.

2. Azonnal rázza össze a fecskendőt kb. 2 percig, hogy a tablettát diszpergálja.

3. Tartsa a fecskendőt a kónuszával felfelé és ellenőrizze, hogy nem dugult-e el.

4. Ugyanezt a fecskendő pozíciót fenntartva csatlakoztassa a szondához.

5. Rázza meg a fecskendőt, majd fordítsa hegyével lefelé. Azonnal injektáljon 5‑10 ml‑t a szondába. Fordítsa meg a fecskendőt az injektálás után és rázza meg (a fecskendő végét felfelé tartsa, hogy elkerülje a kónusz eltömődését).

6. Fordítsa a fecskendőt a kónuszával lefelé, majd nyomban injektáljon újabb 5‑10 ml‑t a szondába. Addig ismételje ezt a folyamatot, amíg a fecskendő ki nem ürül.

7. Töltse meg a fecskendőt 25 ml vízzel és 5 ml levegővel és ismételje meg az 5. pontban leírtakat, amennyiben szükséges, hogy a kiülepedett szemcséket lemossa a fecskendő faláról. Egyes szonda típusok 50 ml víz felhasználását teszik szükségessé.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Grünenthal GmbH

Zieglerstrasse 6, 52078 Aachen

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI‑T‑8256/01 Nexium 20 mg filmtabletta 7×

OGYI‑T‑8256/02 Nexium 20 mg filmtabletta 14×

OGYI‑T‑8256/03 Nexium 20 mg filmtabletta 28×

OGYI‑T‑8256/04 Nexium 40 mg filmtabletta 7×

OGYI‑T‑8256/05 Nexium 40 mg filmtabletta 14×

OGYI‑T‑8256/06 Nexium 40 mg filmtabletta 28×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2001. december 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. június 06.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 14.