1. A GYÓGYSZER NEVE

Noflamen 7,5 mg tabletta

Noflamen 15 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Noflamen 7,5 mg tabletta

7,5 mg meloxikámot tartalmaz tablettánként.

Noflamen 15 mg tabletta

15 mg meloxikámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag

Noflamen 7,5 mg tabletta: tablettánként 14,25 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrátként).

Noflamen 15 mg tabletta: tablettánként 28,50 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrátként).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta

Noflamen 7,5 mg tabletta

Halványsárga, kerek, lapos, metszett élű tabletta, egyik oldalán E 361 jelöléssel, másik oldalán bemetszéssel ellátva.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Noflamen 15 mg tabletta

Halványsárga, kerek, lapos, metszett élű tabletta, egyik oldalán E 362 jelöléssel, másik oldalán bemetszéssel ellátva.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• osteoarthrosis heveny fellángolásának rövid távú, tüneti kezelésére,

• rheumatoid arthritis vagy spondylitis ankylopoetica hosszú távú, tüneti kezelésére.

A Noflamen tabletta alkalmazása felnőtteknél és legalább 16 éves serdülőknél javasolt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A teljes napi adagot egyszerre kell bevenni.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). A beteg panaszainak enyhítéséhez szükséges adagot és a kezelés hatását időszakonként újra kell értékelni, különösen osteoarthritisben szenvedő betegek esetében.

• Osteoarthrosis heveny fellángolásai: 7,5 mg naponta egyszer. Amennyiben szükséges, hatástalanság esetén, a dózis napi 15 mg-ra emelhető.

• Rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica: 15 mg naponta egyszer (lásd még lentebb a „Különleges betegcsoportok” című részt).

Az adag a terápiás hatás függvényében naponta egyszeri 7,5 mg-ra csökkenthető.

A 15 MG-OS NAPI DÓZIST NEM SZABAD TÚLLÉPNI!

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 5.2 pont):

Időseknél a rheumatoid arthritis és a spondylitis ankylopoetica hosszú távú kezelésére az ajánlott adag 7,5 mg naponta (lásd 4.2 és 4.4 pontok).

A mellékhatások szempontjából fokozott rizikóval rendelkező betegek (lásd 4.4 pont):

A mellékhatások szempontjából fokozott rizikóval rendelkező betegeknél (pl. az anamnézisben szereplő gastrointestinalis betegség vagy cardiovascularis betegség kockázati tényezői esetén) a kezelést napi 7,5 mg-os dózissal kell kezdeni.

Vesekárosodás (lásd 5.2 pont):

A gyógyszer ellenjavallt a nem hemodializált, súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd a 4.3 pont).

Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő, hemodialízisben részesülő betegek esetén a maximális napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot.

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén (vagyis, ha a betegek kreatinin-clearance-e 25 ml/perc-nél nagyobb) nem szükséges az adagot csökkenteni.

Májkárosodás (lásd 5.2 pont):

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem szükséges dóziscsökkentés (a súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan lásd a 4.3 pontot.)

Gyermekek és serdülők

A Noflamen alkalmazása ellenjavallt 16 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A gyógyszert vízzel vagy más folyadékkal, étkezés közben kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• túlérzékenység hasonló hatású vegyületekkel, pl. nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-okkal), acetilszalicilsavval szemben. Acetilszalicilsavval és egyéb NSAID-okkal szemben keresztallergia alakulhat ki. Nem adható meloxikám azoknak a betegeknek, akiknél acetilszalicilsav vagy egyéb NSAID-ok adását követően asztmás panaszok jelentkeztek, orrpolip, angiooedema vagy urticaria alakult ki.

• súlyos szívelégtelenség,

• aktív vagy a kórelőzményben szereplő kiújult peptikus fekélybetegség/vérzés (egymástól független fekélyes/vérzéses epizód két vagy több bizonyított esete),

• NSAID‑kezeléssel összefüggésbe hozható gastrointestinalis vérzés vagy perforáció a kórelőzményben,

• súlyos májkárosodás,

• nem dializált, súlyos vesekárosodás,

• 16 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülőkorúak esetében,

• a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.6 pont),

• gastrointestinalis vérzés, a kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2. pont és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).

Az ajánlott maximális napi adagot nem szabad túllépni még abban az esetben sem, ha a kívánt terápiás hatást nem sikerült elérni, továbbá nem adható kiegészítésként, más NSAID sem, mert ez fokozhatja a toxicitást, ugyanakkor terápiás előnye nem bizonyított. Kerülni kell a meloxikám és egyéb NSAID-ok, köztük a szelektív COX-2 gátlók egyidejű alkalmazását.

A meloxikám nem alkalmas akut fájdalomcsillapítást igénylő betegek kezelésére.

Amennyiben javulás néhány nap alatt sem következik be, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznosságát.

Ha a beteg kórtörténetében oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély szerepel, a meloxikám-kezelést csak a fennálló állapot teljes gyógyulása után szabad megkezdeni. Az ilyen betegeknél rutinszerűen figyelemmel kell kísérni a betegség esetleges kiújulását a meloxikám-kezelés során, valamint azoknál a betegeknél is, akiknek a múltban ilyen típusú betegségük volt.

Gastrointestinalis hatások

Mindegyik NSAID alkalmazásakor a kezelés ideje alatt bármikor, előzetes figyelmeztető tünetekkel vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gyomor-bélrendszeri szövődmények után, illetve mindezek hiányában is felléphet potenciálisan fatális kimenetelű tápcsatornavérzés, fekélyképződés vagy perforáció.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforáció kockázata a NSAID-ok adagjának emelésével nő, különösen idős korban és azon betegek esetében, akik kórelőzményében vérzéssel, vagy perforációval együtt jelentkező fekély szerepel (lásd 4.3 pont). Ezen betegek a legkisebb adaggal kezdjék a terápiát. Protektív szerekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa‑gátlókkal) történő kombinációs kezelés is megfontolandó ezeknél a betegeknél, és azoknál, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetiszalicilsav-kezelésben részesülnek vagy más, gastrointestinalis kockázatot valószínűleg növelő szert kapnak (lásd alább és 4.5 pont).

Ha a betegek, különösen az időskorúak kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, minden szokatlan hasi tünetet (a tápcsatornai vérzést kiemelten) jelentsen orvosának, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Azoknál a betegeknél, akiknél egyidejűleg alkalmaznak bizonyos gyógyszereket, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, mint pl. a terápiás céllal, illetve geriátriában alkalmazott heparin, antikoagulánsok, pl. warfarin, egyéb, nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek, vagy ≥ 500 mg egyszeri vagy ≥ 3 g napi adagban alkalmazott acetilszalicilsav alkalmazása esetén a meloxikámmal történő kezelés nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Ha a meloxikám‑kezelés alatt gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki, akkor abba kell hagyni a gyógyszer adását.

Az NSAID-okat fokozott óvatossággal szabad alkalmazni, ha a beteg kórtörténetében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel ezek az állapotok kiújulhatnak (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Megfelelő tanáccsal kell ellátni és gondos megfigyelés alatt kell tartani azokat a magas vérnyomásban és/ vagy enyhétől közepesen súlyosig terjedő szívelégtelenségben szenvedő betegeket, akiknek kórtörténetében NSAID-kezeléssel összefüggésbe hozható folyadék-visszatartás és oedema szerepel.

Javasolt a veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása a kezelés megkezdése előtt és különösen a meloxikám-kezelés kezdeti szakaszában.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok ‑ köztük a meloxikám ‑ alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Elegendő adat hiányában ezt a kockázatot a meloxikámmal kapcsolatosan nem lehet kizárni.

Kontrollálatlan hypertonia, pangásos szívelégtelenség, előrehaladott ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás érbetegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a meloxikám csak gondos mérlegelés után alkalmazható. Hasonló megfontolásra van szükség, mielőtt cardiovascularis rizikófaktorral (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegek hosszú távú kezelését kezdik el.

Bőrreakciók

• A meloxikám alkalmazásával kapcsolatban életveszélyes bőrreakciókat jelentettek, úgy mint Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxikus epidermális necrolysist (TEN).

• A betegeket figyelmeztetni kell a jelekre és a tünetekre, és a bőrreakciók kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani. Az SJS és a TEN kialakulásának kockázata a kezelés első heteiben a legnagyobb.

• Ha az SJS-re vagy a TEN-re jellemző jelek vagy tünetek jelentkeznek, (pl. progrediáló bőrkiütés hólyagokkal és nyálkahártya-léziókkal) a meloxikámmal folytatott kezelést abba kell hagyni.

• Az SJS és a TEN kezelésében a legjobb eredmények a korai felismerés és a lehetséges gyanúsítható gyógyszerrel folytatott terápia azonnali abbahagyása esetén tapasztalhatók. A gyógyszer szedésének korai megszakítása jobb prognózissal társul.

• Ha a meloxikám kezelés során SJS vagy TEN jelentkezik, meloxikámot tilos a betegnél újra alkalmazni.

• Mindig ugyanott jelentkező (fix) gyógyszerkiütések (fixed drug eruption, FDE) eseteit jelentették a meloxikám alkalmazásával összefüggésben.

A meloxikám alkalmazásának újraindítása nem javasolt olyan betegeknél, akik anamnézisében meloxikámmal összefüggő FDE szerepel. Előfordulhat keresztreakció más oxikámokkal.

Máj- és vesefunkciós paraméterek

Az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, esetenként meloxikám alkalmazásakor is észlelték a szérum transzamináz aktivitás és a szérum bilirubinszint emelkedését, illetve a májműködés egyéb májfunkciós paramétereinek a kórossá válását; megfigyelték a szérumkreatinin és a vér karbamidszintjének az emelkedését és más laboratóriumi eltérések kialakulását is. Ezek az eltérések az esetek többségében kismértékűek és múló jellegűek voltak. A laboratóriumi értékek jelentős mértékű vagy tartósan kóros emelkedése esetén le kell állítani a meloxikám-kezelést és ellenőrző vizsgálatokat kell végezni.

Funkcionális veseelégtelenség

Az NSAID-ok a renális prosztaglandinok értágító hatásának gátlásával funkcionális veseelégtelenséget válthatnak ki a glomerulusfiltráció csökkentése révén. Ez a nemkívánatos hatás dózisfüggő. A kezelés elkezdésekor vagy az adag emelése után a veseműködés gondos ellenőrzése javasolt, többek között a vizeletmennyiség monitorozásával, az alábbi rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében:

• idősek,

• egyidejű kezelés pl. ACE-gátlókkal, angiotenzin II-antagonistákkal, szartánokkal, diuretikumokkal (lásd 4.5 pont),

• hypovolaemia (a kiváltó októl függetlenül),

• pangásos szívelégtelenség,

• veseelégtelenség,

• nephrosis szindróma,

• lupus nephropathia,

• súlyos májkárosodás (a szérum albuminszint < 25 g/l vagy a Child-Pugh pontszám ≥ 10).

A NSAID-ok szórványosan előidézhetnek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-necrosist vagy nephrosis szindrómát.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám adagja nem haladhatja meg a 7,5 mg-ot. Enyhe, illetve közepesen súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin‑clearance > 25 ml/perc) nem kell az adagot csökkenteni.

Nátrium-, kálium- és vízretenció

NSAID-ok alkalmazása során nátrium-, kálium-, és vízretenció alakulhat ki, továbbá ezek a gyógyszerek csökkenthetik a vizelethajtók nátriumürítő hatását. Ezen kívül gyengülhet a vérnyomáscsökkentők antihipertenzív hatása is (lásd 4.5 pont). Mindez oedemát, szívelégtelenséget és hypertoniát idézhet elő, illetve súlyosbíthatja ezeknek a kórképeknek a kórlefolyását az arra hajlamos betegeknél. Következésképpen szükséges a veszélyeztetett betegek klinikai ellenőrzése (lásd a 4.2 és a 4.3 pont).

Hyperkalaemia

Hyperkalaemia kialakulását elősegítheti diabetes vagy más, káliumszintet növelő egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont). Ilyen esetekben a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell.

Pemetrexeddel történő kombináció

A pemetrexedet kapó, enyhe-közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a meloxikám alkalmazását meg kell szakítani pemetrexed-kezelés előtt 5 nappal, és nem adható meloxikám a kezelés napján és utána még legalább 2 napig (lásd 4.5 pont).

Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések

Az idősek és a rossz általános állapotú vagy legyengült betegek gyakran kevésbé tolerálják a mellékhatásokat, ezért gondos megfigyelés alatt kell tartani őket. Más NSAID-okhoz hasonlóan fokozott ellenőrzés szükséges idősek kezelése során, ugyanis az életkor előrehaladtával gyakoribbá válnak a vese-, a máj- illetve a szívműködés zavarai. Időskorúaknál gyakrabban fordulnak elő a NSAID-okkal tapasztalt mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, amelyek fatális kimenetellel is járhatnak (lásd 4.2 pont).

A meloxikám, a NSAID-ok többségéhez hasonlóan, elfedheti a lappangó fertőzés tüneteit.

A meloxikám alkalmazása károsíthatja a női termékenységet, és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását (lásd 4.6 pont).

Laktóz

A Noflamen 7,5 mg tabletta 14,25 mg, a Noflamen 15 mg tabletta 28,5 mg laktózt (laktóz-monohidrát formájában) tartalmaz tablettánként. Ritkán előforduló örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban ez a gyógyszer nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Hyperkalaemiával kapcsolatos kockázatok

Bizonyos gyógyszerek, illetve terápiás csoportok elősegítik a hyperkalaemia kialakulását: a káliumsók, a káliumot visszatartó diuretikumok, az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók, az angiotenzin II-receptor-antagonisták, a nem-szteroid gyulladásgátlók, a (kis molekulasúlyú, illetve nem frakcionált) heparinok, a ciklosporin, a takrolimusz, továbbá a trimetoprim.

A hyperkalaemia kezdete függhet attól, hogy vannak-e további tényezők.

Fokozott kockázatot jelent, ha a fenti gyógyszereket meloxikámmal együtt alkalmazzák.

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) és acetilszalicilsav

Többféle NSAID-szerrel történő kombináció, köztük az acetilszalicilsav ≥ 500 mg egyszeri vagy ≥ 3 g napi adagban történő együttadása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok)

A kortikoszteroidokkal történő együttes alkalmazás körültekintést igényel, mivel fokozott a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, illetve vérzés kockázata.

Orális antikoagulánsok vagy heparin

Fokozott a vérzésveszély, a thrombocyta-funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). NSAID-ok és antikoagulánsok, illetve a heparin együttes adása terápiás dózisban, illetve geriátriai betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont).

A heparin alkalmazásának fennmaradó eseteiben (például: megelőző jelleggel történő alkalmazásakor) fokozott óvatosság szükséges a vérzési kockázat növekedése miatt.

Ha e kombináció adása nem mellőzhető, az INR gondos monitorozása szükséges.

Trombolítikumok és thrombocytaaggregáció-gátlók

A vérlemezke-funkció gátlása és a gyomor-nyombél nyálkahártya károsodása miatt nő a vérzés kockázata.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)

Fokozott a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázata.

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin II-antagonisták

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Egyes (pl. dehidrált, vagy idős) csökkent veseműködésű betegeknél a ciklooxigenáz-gátló szerek és ACE‑gátló vagy angiotenzin II-antagonista egyidejű adása tovább ronthatja a vesefunkciót, akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ami rendszerint reverzibilis. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen időseknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell és az együttes terápia megkezdése után a vesefunkciót ellenőrizni kell, de később is rendszeres időközönként ellenőrzésre van szükség (lásd még 4.4 pont).

Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (pl. béta-blokkolók)

Az előbbiekben említett szerekhez hasonlóan, a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása csökkenhet (az értágító hatású prosztaglandinok gátlása miatt).

Kalcineurin-gátlók (pl. ciklosporin, takrolimusz)

A NSAID-ok a vesében a prosztaglandinszintézis befolyásolásával fokozhatják a kalcineurin-gátlók nephrotoxikus hatását, ezért kombinált kezelés esetén a veseműködés monitorozása szükséges. Ajánlott a veseműködés gondos ellenőrzése, különösen az idősek esetében.

Deferaszirox

A meloxikám és deferaszirox egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát. Ezen gyógyszerek kombinálása esetén óvatosan kell eljárni.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára)

Lítium

Beszámoltak arról, hogy a NSAID típusú gyógyszerek (a lítium renalis kiválasztásának a csökkentése révén) növelik a lítium szintjét a vérben, ami toxikus értéket érhet el. A lítium és a NSAID típusú gyógyszerek együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Hogyha ez a kombináció szükségesnek látszik, akkor a meloxikám-kezelés megkezdésekor, az adag módosításakor és a kezelés abbahagyásakor is gondosan ellenőrizni kell a plazma lítium vérszintjét.

Metotrexát

A NSAID típusú gyógyszerek csökkentik a metotrexát tubularis szekrécióját, és ezzel megnövelik a metotrexát plazmakoncentrációját. Ebből a megfontolásból a nagy (heti 15 mg feletti) dózisú metotrexát-kezelésben részesülő betegek esetében a NSAID típusú gyógyszerek egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Szintén tekintetbe kell venni a NSAID típusú gyógyszerek és a metotrexát közötti kölcsönhatás kockázatát azon betegek esetében, akik a metotrexát kis adagjait kapják, különösen, ha károsodott a veseműködésük. Amennyiben szükséges a kombinált kezelés, akkor ellenőrizni kell a kvantitatív vérképet és a vesefunkciót. Óvatosan kell eljárni, ha 3 napon belül adnak NSAID típusú gyógyszert és metotrexátot, ilyenkor a metotrexát vérszintje megemelkedhet, és ezért toxikus hatásai fokozódhatnak.

Az egy évnél tovább tartó folyamatos kezelés olyan gyógyszerszinteket eredményez, mint amilyenek a dinamikus egyensúlyi állapot első elérésekor tapasztalhatóak.

Bár az egyidejű meloxikám-terápia nem befolyásolta releváns mértékben a (heti 15 mg) metotrexát farmakokinetikáját, tekintettel kell lenni arra, hogy a NSAID típusú gyógyszerekkel történő kezelés felerősítheti a metotrexát vérképzőszervi toxikus hatásait (lásd fent) (lásd 4.8 pont).

Pemetrexed

45 – 79 ml/perc közötti kreatinin-clearance esetén a meloxikám és pemetrexed egyidejű alkalmazása esetén a pemetrexed adása előtt 5 napig, aznap, majd utána 2 napig szüneteltetni kell a meloxikám alkalmazását. Ha szükséges a meloxikám és a pemetrexed kombinálása, akkor szorosan ellenőrizni kell a betegeket, különös tekintettel a csontvelő-szuppresszióra és a gastrointestinalis mellékhatásokra. Súlyos vesekárosodás (45 ml/perc alatti kreatinin-clearance) esetén a meloxikám és a pemetrexed együttes adása nem ajánlott.

A normál veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegeknél a meloxikám 15 mg-os adagjai csökkentik a pemetrexed eliminációját, ennek következtében növelik a pemetrexed mellékhatásainak az előfordulását. Ezért óvatosságra van szükség, ha 15 mg meloxikámot pemetrexeddel egyidejűleg alkalmaznak az ép veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegek esetében.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (egyéb gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára)

Kolesztiramin

A kolesztiramin az enterohepatikus körforgás megszakításával felgyorsítja a meloxikám eliminációját, ezáltal 50%-kal növeli a meloxikám clearance-ét és felezési idejét 13  3 órára csökkenti. Ez a kölcsönhatás klinikai szempontból jelentős.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám és más gyógyszerek kombinációjának hatása a farmakokinetikára)

Orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid)

A meloxikám csaknem teljesen a májmetabolizmuson keresztül eliminálódik, ennek a folyamatnak a közel kétharmada a (CYP) P450 enzimeken keresztül történik (a fő út a CYP 2C9, a CYP 3A4 kisebb mértékben vesz részt a folyamatban), egyharmada pedig egyéb utakon, például peroxidáz oxidáción keresztül. A farmakokinetikai interakció lehetőségére akkor kell gondolni, ha a meloxikámot olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek gátolják a CYP 2C9 és/vagy CYP 3A4 enzimeket, vagy a metabolizmusuk ezeken az enzimeken keresztül történik. A CYP 2C9-en keresztül létrejövő interakcióra például az orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid) esetében lehet számítani, ami ezen gyógyszerek és a meloxikám plazmaszintjének emelkedéséhez vezethet. Az egyidejűleg meloxikámot és szulfonilureákat vagy nateglinidet szedő betegeknél gondosan kell monitorozni a hypoglykaemia kialakulását.

A meloxikám és az egyidejűleg adott antacidok, cimetidin, digoxin között nem mutattak ki klinikai szempontból jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

Gyermekek és serdülők

Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió, illetve a magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandinszintézist gátló szerek korai terhességben történő alkalmazása után megnő a vetélés és a szívfejlődési és gyomorfalfejlődési rendellenességek rizikója. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra nőtt. Azt tartják, hogy a kockázat az adaggal és a kezelés időtartamával együtt növekszik.

Állatkísérletekben kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézist gátló szer alkalmazása a beágyazódás előtti és utáni veszteséggel, és az embrió, illetve a magzat elhalásával járt. Ezen kívül arról is beszámoltak, hogy megnőtt a különféle – így a cardiovascularis – fejlődési rendellenességek gyakorisága azoknak az állatoknak az esetében, amelyeknek prosztaglandinszintézist gátló szert adtak az organogenezis időszakában.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a meloxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében a meloxikám nem adható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Amennyiben a meloxikámot terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében szedik, a lehető legkisebb adagot, a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a meloxikám-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A meloxikám alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet),

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocyta-aggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is kialakulhat,

• gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

A fentiek alapján a Noflamen alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Bár a meloxikámmal nincs külön tapasztalat embernél, ismeretes, hogy a NSAID-ok átjutnak az anyatejbe. A meloxikámot kimutatták szoptató állatok anyatejében. Ezért a szoptatás alatt kerülni kell a Noflamen alkalmazását.

Termékenység

Bármely ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszerhez hasonlóan a meloxikám alkalmazása károsíthatja a női termékenységet és ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat a gyógyszer vezetési képességekre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre kifejtett hatásait illetően. A farmakodinámiás profil és a jelentett mellékhatások alapján a meloxikám valószínűleg nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja ezeket a képességeket. Mindazonáltal, ha látászavar (pl. homályos látás), szédülés, aluszékonyság, vertigo vagy egyéb központi idegrendszeri zavarok lépnek fel, kerüljék a fent nevezett tevékenységeket.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

1. Általános leírás

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok alapján, egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus szövődmények (pl. myocardialis infarctus, stroke) kockázata, különösen nagyobb dózisok alkalmazása és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel összefüggésben.

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gyomor-bélrendszeri természetűek. Peptikus fekély, perforáció, gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, olykor fatális kimenetellel – különösen időskorúak esetében (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, bélgázok, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa kialakulásáról, colitis és Crohn-betegség heveny fellángolásáról (lásd 4.4 pont) számoltak be a kezelés után. Gastritist ritkábban észleltek.

Súlyos bőrreakciókat (SCARs) jelentettek: Stevens−Johnson-szindróma (SJS) és a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) (lásd 4.4 pont).

A nemkívánatos hatások következőkben ismertetett gyakorisági adatai 27 klinikai vizsgálat során bejelentett mellékhatások előfordulásán alapulnak, legalább 14 napos kezelést követően. Az információ naponta 7,5 mg vagy 15 mg adagban szájon át alkalmazott meloxikámmal kezelt, 15 197 beteg bevonásával végzett, legfeljebb egy évig tartó klinikai vizsgálatok adatain alapul.

A felsorolás tartalmazza azokat a nemkívánatos hatásokat is, amelyekre a gyógyszer forgalomba hozatala után érkezett bejelentésekből derült fény.

A mellékhatásokat gyakoriság szerint a következő, egyezményes kategóriákba csoportosították:

Nagyon gyakori ( 1/10);

Gyakori ( 1/100 − < 1/10);

Nem gyakori ( 1/1000 −  < 1/100);

Ritka ( 1/10 000 − < 1/1000);

Nagyon ritka (< 1/10 000);

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2. Mellékhatások

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: anaemia.

Ritka: vérsejtszám-rendellenességek (beleértve a különböző fehérvérsejtszámot is): leukopenia, thrombocytopenia.

Nagyon ritkán agranulocytosisról számoltak be (lásd c. pont).

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: az anaphylaxiás, illetve anaphylactoid reakcióktól különböző egyéb allergiás reakciók

Nem ismert: anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók

Pszichiátriai kórképek

Ritka: hangulati zavarok, rémálmok

Nem ismert: zavartság, dezorientáció

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fejfájás

Nem gyakori: szédülékenység, álmosság

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: látászavarok, a homályos látást is beleértve, conjunctivitis

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: vertigo

Ritka: tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritka: palpitatio

Szívelégtelenséget jelentettek NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: vérnyomás emelkedése (lásd 4.4 pont), kipirulás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Ritka: asztmás rohamokat észleltek egyes, acetilszalicilsavra vagy egyéb NSAID-okra allergiás betegeknél

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: emésztőrendszeri betegségek, úgy mint dyspepsia, émelygés, hányás, hasi fájdalom, székrekedés, flatulencia, hasmenés

Nem gyakori: okkult vagy makroszkópos gyomor-bélrendszeri vérzés, stomatitis, gastritis böfögés

Ritka: colitis, gastroduodenalis fekély, oesophagitis

Nagyon ritka: gyomor-bélrendszeri perforáció

Nem ismert: pancreatitis

Az esetleg kialakuló peptikus fekély, perforáció vagy gyomor-bélrendszeri vérzés súlyos, akár halálos is lehet, különösen időseknél (lásd 4.4 pont).

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: májműködési zavarok (pl. transzamináz- vagy bilirubinszint emelkedése)

Nagyon ritka: hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: angiooedema, viszketés, bőrkiütés

Ritka: urticaria és súlyos bőrreakciók: Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxikus epidermális necrolysist (TEN) jelentettek (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka: bullosus dermatitis, erythema multiforme

Nem ismert: fényérzékenységi reakciók, mindig ugyanott jelentkező (fix) gyógyszerkiütés (lásd 4.4 pont)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: nátrium- és vízretenció, hyperkalaemia (lásd 4.4 és 4.5 pontok), a vesefunkciós vizsgálatok kóros eredménye (szérum-kreatinin és/vagy szérum-karbamidszint emelkedése)

Nagyon ritka: akut veseelégtelenség, különösen a rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél (lásd 4.4 pont)

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem ismert: női infertilitás, ovuláció késése

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: oedema, beleértve az alsó végtagi oedemát

3. Információ egyes súlyos és /vagy gyakran előforduló mellékhatásokra vonatkozóan

Nagyon ritka esetben beszámoltak agranulocytosis kialakulásáról meloxikámmal és más potenciálisan myelotoxikus hatású gyógyszerekkel kezelt betegeken (lásd 4.5 pont).

4. Mellékhatások, amelyeket a készítménnyel kapcsolatban még nem figyeltek meg, de amelyek általánosan elfogadott nézet szerint a gyógyszercsoportba tartozó egyéb vegyületeknek tulajdoníthatók

Organikus vesekárosodás, ami valószínűleg akut veseelégtelenséget eredményezhet: nagyon ritka esetben beszámoltak interstitialis nephritis, akut tubularis necrosis, nephrosis szindróma és papillanecrosis kialakulásáról (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az akut NSAID-túladagolást követően fellépő tünetek a következők lehetnek: levertség, álmosság, hányinger, hányás és epigastrialis fájdalom – ezek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Gastrointestinalis vérzés előfordulhat. A súlyos mérgezés hypertoniát, akut veseelégtelenséget, májműködési zavart, légzésdepressziót, kómát, görcsöket, cardiovascularis collapsust és szívmegállást okozhat. Anaphylactoid reakciók a NSAID-ok terápiás dózisainak alkalmazása során is kialakulnak; tehát túladagolást követően is előfordulhatnak.

Kezelés

A betegeket NSAID-túladagolás után tüneti és szupportív kezelésben kell részesíteni.

Egy klinikai vizsgálat során bebizonyították, hogy naponta 3 × 4 gramm kolesztiramin orális adásával meggyorsítható a meloxikám eliminációja.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, Nem-szteroid gyulladásgátlók, oxikámok, ATC kód: M01A C06

A meloxikám az oxikámok csoportjába tartozó nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) gyógyszer, gyulladásgátló, fájdalom- és lázcsillapító hatású vegyület.

A meloxikám gyulladásgátló hatását a gyulladás klasszikus kísérletes modelljein bizonyították. A többi NSAID-hoz hasonlóan a meloxikám pontos hatásmechanizmusa sem ismert. Az összes NSAID-ok hatásmechanizmusára (köztük a meloxikámra) jellemző, hogy a gyulladásos mediátorként ismert prosztaglandinok bioszintézisét gátolják.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A meloxikám jól felszívódik a gyomor-bél traktusból, amit a szájon keresztül történő alkalmazást (kapszula) követő nagy, közel 90%-os biohasznosulás is tükröz. Kimutatták, hogy a tabletta, az orális szuszpenzió és a kapszula biológiailag egyenértékű.

A meloxikám egyszeri adagban történő alkalmazása után a szuszpenzió esetében 2 órán belül, a szájon keresztül alkalmazott szilárd gyógyszerformák (kapszula és tabletta) esetében pedig 5−6 órán belül eléri a maximális plazmaszintet.

Többszöri adagoláskor 3−5 napon belül eléri a dinamikus egyensúlyi állapotot (steady state).

A naponta egyszeri adagolás a maximális és a minimális szint közötti viszonylag kis hullámzással járó gyógyszer plazmaszintekhez vezet a 7,5 mg-os adagok esetén a 0,4−1 mikrogramm/ml közötti, a 15 mg-os adagok mellett pedig a 0,8−2 mikrogramm/ml közötti tartományban (dinamikus egyensúlyi C_min, illetve C_max).

A meloxikám maximális plazmaszintje egyensúlyi állapotban a tabletta, a kapszula és az orális szuszpenzió esetében 5−6 órán belül alakul ki.

Az egyidejű táplálékbevitel vagy antacidumok egyidejű alkalmazása nem befolyásolja a meloxikám orális alkalmazás utáni felszívódásának a mértékét.

Eloszlás

A meloxikám nagyon erősen (99%-ban) kötődik a plazmafehérjékhez, főképp az albuminhoz.

A meloxikám bejut a synovialis folyadékba, ahol a koncentráció megközelítőleg a plazmakoncentráció felét éri el.

A megoszlási tér kicsi, átlagosan 11 liter im. vagy iv. adagolást követően, és 7−20% közötti nagyságrendű egyéni változékonyságot mutat. A meloxikám ismételt, szájon át történő (7,5 mg‑15 mg) adagolása után a megoszlási térfogat kb. 16 liter 11−32%‑ig terjedő variációs együtthatóval.

Biotranszformáció

A meloxikám a májban kiterjedt biotranszformáción esik át.

A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, amelyek mindegyike farmakodinamikailag inaktív. A fő metabolit, az 5’-karboxi-meloxikám (a dózis 60%-a) a kisebb mértékben (a dózis 9%-a) szintén kiválasztódó intermedier metabolit 5’-hidroximetil-meloxikám oxidációja révén keletkezik. Az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a CYP2C9 fontos szerepet játszik ebben az anyagcsereútban, a CYP3A4 izomenzim csekélyebb hozzájárulásával. Valószínűleg a beteg peroxidáz-aktivitása a felelős a másik két metabolitért, amelyek az alkalmazott dózis 16%-át, illetve 4%-át teszik ki.

Elimináció

A meloxikám túlnyomóan a metabolitok formájában ürül ki, és egyenlő mértékben fordul elő a vizeletben és a székletben. A napi adag kevesebb, mint 5%-a ürül ki változatlanul a székletben, míg az anyavegyület csupán nyomokban választódik ki a vizeletben.

Az átlagos eliminációs felezési idő 13 − 25 óra szájon át történő, im. illetve iv. alkalmazást követően. A teljes plazma clearance kb. 7−12 ml/perc, egyszeri szájon át történő, intravénás vagy rectalis alkalmazást követően.

Linearitás/nem-linearitás

Szájon át vagy intramuscularis alkalmazás után a meloxikám farmakokinetikája a 7,5 mg-tól 15 mg-ig terjedő terápiás dózistartományban lineáris.

Különleges betegcsoportok

Máj-, illetve vesekárosodás

Sem a máj-, sem az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás nem hat számottevően a meloxikám farmakokinetikájára. Közepesen súlyos vesekárosodás esetén szignifikánsan magasabbnak találták a teljes gyógyszer clearance-t. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél csökkent fehérjekötődést észleltek. Végstádiumú veseelégtelenségben az eloszlási tér növekedése nagyobb szabad meloxikám koncentrációkat eredményezhet (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Idősek

Az idős férfiaknál a fiatalabbak esetében kimutatotthoz hasonló átlagos farmakokinetikai paramétereket mértek. Az idős nők esetében az AUC‑értékek magasabbnak, az eliminációs félidő hosszabbnak mutatkoztak a mindkét nembeli, fiatalabb betegek esetében mért értékeknél. Az idősek esetében a dinamikus egyensúlyi átlagos plazma-clearance valamivel kisebb volt a fiatalabbak esetében tapasztalhatónál (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A meloxikám toxikológiai profilját a preklinikai vizsgálatok során a többi NSAID-éval megegyezőnek találták: gyomor-bélrendszeri fekélyeket és eróziókat, vesepapilla-elhalást észleltek két állatfajban, nagy adagok tartós alkalmazása során.

A patkányokkal végzett orális reprodukciós vizsgálatokban kimutatták, hogy az anyaállatra toxikus 1 mg/ttkg-os és nagyobb adagok alkalmazása csökkentette az ovulációk számát, gátolta a beágyazódást, és embriotoxikus hatást fejtett ki (a reszorpciók növekedése).

A patkányokon és nyulakon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a per os adott meloxikám 4 mg/ttkg, illetve 80 mg/ttkg dózishatárig nem fejtett ki teratogén hatást.

Az alkalmazott dózisszintek (mg/testtömeg-kilogrammra számítva) 5‑10-szeresen haladták meg a 75 kg-os személy klinikai dózisát (napi 7,5‒15 mg). A terhesség végén – a többi prosztaglandinszintézis gátló készítményekhez hasonlóan – foetotoxikus hatásokat írtak le.

A preklinikai vizsgálatokban azt találták, hogy a meloxikám kiválasztódik a szoptató állatok anyatejébe.

In vitro vagy in vivo nem találtak semmilyen mutagén hatásra utaló bizonyítékot.

Patkányban és egérben a klinikai alkalmazás során adottnál jelentősen nagyobb dózisok mellett sem mutattak ki karcinogén kockázatot.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Magnézium-sztearát,

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

Povidon K-25,

Nátrium-citrát,

Kroszpovidon (B típusú),

Laktóz-monohidrát,

Mikrokristályos cellulóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on, a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 darab és 20 darab tabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, betegtájékoztatóval ellátva.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-20188/01-04

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. augusztus 2.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. április 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. június 27.