NOLICIN-S 400 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Nolicin-S 400 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg norfloxacint tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

0,5 mg Sunset Yellow FCF (E110) azofestéket tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Narancssárga, kerek, mindkét oldalán kissé domború felületű, egyik oldalán mélynyomású bemetszéssel ellátott filmtabletta.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Terápiás alkalmazás:

• szövődménymentes akut cystitis;

Szövődménymentes akut cystitis javallatban a norfloxacin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• akut húgyúti fertőzés férfiaknál;

• bakteriális prostatitis;

• Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott gonorrhoeás urethritis és cervicitis;

• a gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése).

A készítmény alkalmazásakor az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó irányelveket figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Javallat	Napi adag	A kezelés időtartama
Kezelés
Szövédménymentes akut cystitis	2×400 mg	3‑7 nap
Akut húgyúti fertőzés férfiaknál	2×400 mg	7‑14 nap
Bakteriális prostatitis	2×400 mg	4‑6 hét
Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott gonorrhoeás urethritis és cervicitis*	2×400 mg	3‑7 nap
A gastrointestinalis traktus fertőzései (például utazók hasmenése)	2×400 mg	5 nap

*Gonorrhoea kezelésére elegendő 2‑3 tablettát bevenni, egyszeri alkalommal.

A kezelés ideje alatt mindvégig ügyelni kell az élettani diuresis fenntartására.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Csökkenteni kell a Nolicin-S adagját, ha a kreatinin-clearance 20 ml/perc alá csökken és/vagy a szérum-kreatininszint meghaladja a 400 mikromól/l-t (4,5 mg/100 ml). Ebben az esetben a szokásos dózis felét kell adni, vagy a kétszeresére kell növelni az adagolás időközét.

Hemodialízisben részesülő, normális diuresisű betegeknek úgyszintén a szokásos dózis felét kell adni.

Krónikus ambuláns peritonealis dialízissel kezelt, normális diuresisű betegeknek az ép veseműködésűek számára javasolt dózis adható.

Az alkalmazás módja

A filmtabletta éhgyomorra vagy étkezés közben egyaránt bevehető; egy pohár folyadékkal kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, vagy kinolonszármazékokkal szembeni túlérzékenység.

• Terhes nők és szoptató anyák kezelésére sem alkalmazható.

• Nem adható továbbá növésben lévő és fejlődő gyermekeknek és serdülőknek, mert a norfloxacin gyermekgyógyászati alkalmazásával nem szereztek tapasztalatokat, és mert nem zárható ki a fejlődő ízületi porc károsodásának lehetősége.

• Nem adható olyan betegeknek, akiknek fluorokinolon adagolásával összefüggő íngyulladás és/vagy ínszakadás szerepel a kórtörténetében (lásd 4.4 és 4.8 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A norfloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad norfloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Túlérzékenységi reakciók

A norfloxacin súlyos, potenciálisan halálos túlérzékenységi reakciót okozhat (anafilaktoid és anafilaxiás reakciók), alkalmanként a kezdeti dózist követően (lásd 4.8 pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal hagyják abba a kezelést, ha ilyen reakciókat észlelnek, és forduljanak kezelőorvosukhoz vagy az ügyeletes orvoshoz, aki meg fogja tenni a megfelelő sürgősségi intézkedéseket.

Alkalmazás epilepsziás és egyéb körponti idegrendszeri betegségekben szenvedő betegeknél

A Nolicin-S-t körültekintően kell alkalmazni központi idegrendszeri betegségekben (legfőképpen epilepsziában és más kórképekben, amelyekben convulsiók léphetnek fel) szenvedő betegeknél. Norfloxacint szedő betegeknél ritkán convulsiót jelentettek. A norfloxacin a tünetek súlyosbodásához vezethet olyan betegeknél, akiknél ismert vagy feltételezett pszichiátriai zavar, hallucináció és/vagy zavartság áll fenn. Epilepsziás görcs esetén a norfloxacin-kezelést abba kell hagyni.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A norfloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak.

A norfloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Fényérzékenység

Fényérzékenységi reakciókat figyeltek meg olyan betegeknél, akik túlzott napsugárzásnak voltak kitéve, mialatt ebbe a gyógyszercsoportba tartozó hatóanyagot kaptak. A kezelés ideje alatt kerülendő a túlzott napozás. Fényérzékenység kialakulásakor abba kell hagyni a kezelést.

G6PD- (glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz) hiány

Rejtett vagy manifeszt G6PD- (glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz)-hiányos betegeknél a kinoloncsoportba tartozó gyógyszerek hemolítikus reakciót okozhatnak.

Pseudomembranosus colitis

A súlyos vagy tartós hasmenés megjelenése a kezelés alatt vagy után a nagyon ritkán megfigyelt pseudomembranosus colitis jelentkezésére utalhat. Ilyen esetekben a kezelést azonnal abba kell hagyni, és egy alkalmas terápiát (például vankomicin, 4×250 mg per os adva) kell elkezdeni. A bélperisztaltikát csökkentő gyógyszerek ellenjavalltak.

Cholestaticus hepatitis

Norfloxacin-kezeléssel kapcsolatban gyakran jelentettek cholestaticus hepatitist (lásd 4.8 pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy hagyják abba a kezelést és forduljanak kezelőorvosukhoz, ha májbetegségre utaló jelek és tünetek jelentkeznek, például étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés vagy hasfeszülés.

Látászavar

Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemészhez kell a beteget irányítani.

Crystalluria

Hosszú ideig tartó kezelés esetén figyelni kell a crystalluria kialakulására. Míg normális körülmények között, naponta kétszer 400 mg-os adagolási rend mellett a crystalluria kialakulása nem várható, elővigyázatosságként nem szabad túllépni az ajánlott napi dózist. Mindenképpen ügyelni kell a megfelelő folyadékbevitel biztosítására.

Alkalmazás vesekárosodásban

Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a norfloxacin alkalmazásának kockázat/előny arányát alaposan mérlegelni kell egyénenként (lásd 4.2 pont). Vesekárosodásban a dózist szükség szerint módosítani kell, mivel a norfloxacin többnyire a vesében választódik ki.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolonkezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A norfloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A fluorokinolonok, beleértve a norfloxacint is, alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum megnyúlására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma,

• egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (például IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),

• nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (például hypokalaemia és hypomagnesaemia),

• szívbetegségek (például szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia).

A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a norfloxacint is, ebben a betegcsoportokban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség (lásd 4.2, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszintzavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Alkalmazás myasthenia gravisban szenvedő betegeknél

A norfloxacin súlyosbíthatja a myasthenia gravis tüneteit, ami a légzőizmok életveszélyes gyengeségéhez vezethet. Megfelelő óvintézkedéseket kell tenni, ha a respirációs distressz bármilyen jele mutatkozik.

A segédanyagokkal kapcsolatos figyelmeztetés

A készítmény Sunset Yellow FCF (E110) színezéket tartalmaz, mely azofesték, és túlérzékenységi reakciókat válthat ki.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Teofillin, ciklosporin

Norfloxacin egyidejű alkalmazásakor teofillinnel vagy ciklosporinnal az utóbbiak szérumszintje megemelkedik, ezért ajánlatos azt méréssel ellenőrizni.

Warfarin

A norfloxacin fokozza az egyidejűleg per os adott véralvadásgátlók (például warfarin) szérumszintjét. Norfloxacin-kezelés alatt a véralvadási idő megnyúlik, ezért műtét esetén a véralvadás monitorozása szükséges.

A QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a norfloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum megnyúlását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).

Probenecid

A probenecid csökkenti a norfloxacin vizeletbe történő kiválasztásának mértékét, de nem befolyásolja a szérumkoncentrációját.

A norfloxacin gátolja a CYP1A2 enzimet, ami egyéb, az enzim által metabolizálódó gyógyszerekkel való interakcióhoz vezethet.

Didanozin

A didanozin nem adható a norfloxacin alkalmazását megelőző vagy követő 2 órán belül, mivel befolyásolja a felszívódást és a szérumban és a vizeletben alacsonyabb norfloxacin-szintet eredményez.

Koffein

A kinolonok, így a norfloxacin is, gátolják a koffein metabolizációját. A koffein eliminációja és plazmafelezési ideje hosszabb lehet. Amiatt norfloxacin-kezelés alatt, a koffein-tartalmú gyógyszerek (például bizonyos fájdalomcsillapítók), amennyiben lehetséges, kerülendők.

A tej és a joghurt (a folyékony tejtermékek általában), valamint a savlekötők és a szukralfát csökkentik a norfloxacin felszívódását a tápcsatornából. Ezt szem előtt tartva a Nolicin-S filmtablettát egy órával a tejterméket is tartalmazó étkezés előtt, vagy két órával azután kell bevenni.

A norfloxacin az egyidejűleg adott készítményekben található vassal, alumíniummal, bizmuttal, magnéziummal, kalciummal és cinkkel nagyméretű (kinolon-fém) komplexeket képez, és ezáltal csökkenti ezek felszívódását. A savlekötőket, a szukralfátot és a felsorolt fémeket tartalmazó készítményeket legalább 2 órával a Nolicin-S filmtabletta után kell bevenni.

Fenbufén

Állatkísérletes tapasztalatok alapján kinolonok és fenbufén egyidejű alkalmazása görcsöket okozhat. Kinolonok és fenbufén egyidejű alkalmazása emiatt kerülendő.

A kinolonok és kortikoszteroidok kombinált alkalmazása fokozhatja a tendinitis és az ínszakadás kialakulásának kockázatát.

A norfloxacinnal együtt adott orális antidiabetikumok (szulfonilurea-származékok) hatásának fokozódásáról is beszámoltak.

Az egyidejűleg adott norfloxacin és nitrofurantoin kölcsönösen csökkentik egymás hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A Nolicin-S biztonságossága terhesség alatt nem bizonyított. A Nolicin-S ellenjavallt terhesség alatt.

Szoptatás

A Nolicin-S biztonságossága a szoptatás alatt nem bizonyított. A kezelés idejére abba kell hagyni a szoptatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kinolonok – ritkán – görcsrohamokat idézhetnek elő, ezért nem alkalmazhatók, ha a beteg kórelőzményében epilepsziás görcsök szerepelnek. Bár a Nolicin-S csak ritkán okoz mellékhatásokat (például fejfájást, szédülést), ezek jelentkezése tompíthatja az éberséget – különösen, ha a beteg alkoholt is fogyasztott. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy csak azt követően vezessenek gépjárművet vagy kezeljenek gépeket, miután kitapasztalták, hogy a szerveztük miképpen reagál a Nolicin-S-re.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1 000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1 000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg:

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: eosinophilia, leukopenia, neutropenia, thrombocytopenia, prothrombin-idő megnyúlása

Ritka: haemolitikus anaemia*

* Eseténként gükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiánnyal társul.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: anafilaxia

Nem ismert: túlérzékenységi reakciók (csalánkiütés, bőrkiütés, viszketés)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert: hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont).

Pszichiátriai kórképek*

Ritka: hangulatváltozások, zavartság, rettegés (szorongás érzése), hallucinációk, depresszió, idegesség, ingerlékenység, eufória, dezorientáció, pszichés zavarok és pszichotikus reakciók

Idegrendszeri betegségek és tünetek*

Nem gyakori: fejfájás, szédülés, kimerültség, aluszékonyság

Nagyon ritka: paraesthesia, álmatlanság, alvászavarok, polyneuropathia, beleértve a Guillain–Barré szindrómát is, és görcsök

Szembetegségek és szemészeti tünetek*

Ritka: látászavarok, fokozott könnyezés

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*

Ritka: fülzúgás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**

Nem ismert: tachycardia, kamrai arrhythmia és torsades de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak), QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont).

Érbetegségek és tünetek**

Ritka: zúzódások és vérhólyagok/papulák érgyulladással

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: hasi fájdalom és görcsök, gyomorégés, hányinger, hasmenés

Ritka: hányás, étvágytalanság, álhártyás vastagbél-gyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori: cholestaticus hepatitis, hepatitis

Nem ismert: icterus

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: bőrkiütés

Ritka: bőrreakciók, exfoliatív dermatitis, toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma), erythema multiforme (Stevens–Johnson-szindróma), fényérzékenység (lásd 4.4 pont), viszketés, csalánkiütés, angiooedema

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei*

Nem gyakori: rhabdomyolysis

Ritka: íngyulladás, ínhüvelygyulladás, izom és/vagy ízületi fájdalom, ízületi gyulladás

Nagyon ritka: ínszakadás (például Achilles-ín), általában más ártalmas tényezőkkel társulva, myasthenia gravis lehetséges súlyosbodása (lásd 4.4 pont)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: crystalluria

Ritka: interstitialis nephritis

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: hüvelyi candidiasis

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: fáradtság

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: fokozott transzamináz-, alkalikusfoszfatáz- és laktát-dehidrogenáz- (LDH)-aktivitás; emelkedett karbamid- és szérum-kreatininszint; csökkent hematokritszint

Fényérzékenységet figyeltek meg olyan betegeknél, akik a kinolonszerű gyógyszerekkel történő folyamatban lévő kezelés alatt fokozottan ki voltak téve napfénynek vagy szoláriumoztak (fototoxikus reakció, hólyagképződéssel járó fényérzékenység, bőrpír, duzzanat és elszíneződés (lásd 4.4 pont)).

Ha súlyos mellékhatások jelentkeznek, a kezelést abba kell hagyni.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), a memória és a koncentráció romlása, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A túladagolás következtében hányinger-hányás, hasmenés, illetve súlyosabb esetben szédülés, kimerültség, zavartság és görcsrohamok jelentkezhetnek.

Kezelés

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum megnyúlásának lehetősége.

Nagyszámú tabletta lenyelése után gyomormosás, a beteg állapotának gondos megfigyelése, illetve szükség esetén tüneti kezelés szükséges.

A megfelelő mértékű diuresis fenntartása érdekében bőséges folyadékbevitelről kell gondoskodni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, ATC kód: J01MA06

A norfloxacin rendkívül hatékony vizeletfertőtlenítő; szisztémás fertőzések kezelésére nem használatos. Hatásspektruma a Gram-negatív aerob mikrobákra és néhány Gram-pozitív mikroorganizmusra is kiterjed.

Az alacsony pH és a magas magnéziumion-koncentráció csökkenti a norfloxacin antimikrobás hatékonyságát.

Határértékek

Táblázat: A leggyakrabban norfloxacinnal kezelt fertőzések kórokozóinak MIC90-értékei.

Baktérium	MIC90 mikrogramm/ml
Enterobacteriaceae (a fajok többsége)*	0,015‑2
Serratia marcescens	3,1
Providencia stuartii	3,1
Salmonella fajok	<1
Shigella fajok	<1
Yersinia enterocolitica	<1
Vibrio cholerae	<1
Campylobacter jejuni	<1
Haemophilus influenzae	<0,1
Neisseria meningitidis	<0,06
Neisseria gonorrhoeae	<0,06
Moraxella catarrhalis	<0,06
Pseudomonas aeruginosa	1‑3,1

*(Citrobacter fajok, Enterobacter fajok, E. coli, Klebsiella fajok, Morganella morganii, Proteus fajok).

A többi Pseudomonas és Acinetobacter törzs kevésbé érzékeny a norfloxacinra. Ez a Staphylococcusokra és a Streptococcusokra is érvényes (érzékenységük széles határok között ingadozik), ezek MIC90-értéke 1‑32 mikrogramm/l. A klinikai szempontból fontos anaerob baktériumok zömére nem, csupán néhány Bacteroides fragilis, Clostridium perfringens törzsre, illetve Veilonella fajra hat. A Mycobacterium, Mycoplasma, Chlamydia és Ureaplasma fajok elenyésző mértékben érzékenyek norfloxacinra.

Hatásmechanizmus

A norfloxacin a baktériumsejt DNS-szintézisének gátlásával fejti ki hatását; mindenekelőtt a DNS‑giráz (topoizomeráz II)-enzim működését gátolja. Az eddig elvégzett vizsgálatok megállapítása szerint a giráz megszakítja a DNS láncát, majd a kinolonból és a girázból képződött komplex a törött végek közé ékelődik. A komplex ezáltal megakadályozza a DNS-lánc feltekeredését („supercoiling”), és megváltoztatja annak térbeli szerkezetét. Mindezek következtében a DNS működésképtelenné válik, majd a következő stádiumban kisebb fragmentumokra esik szét. A kinolonok antimikrobás hatása nagyobb mértékben tulajdonítható komplexképződésnek, mint csupán a giráz enzim gátlásának.

Rezisztenciamechanizmus

A spontán génmutáció okozta rezisztencia ritka. Az Enterobacteriaceae törzsek olykor rezisztensekké válnak norfloxacinra. Pseudomonas aeruginosa és a meticillin-rezisztens Staphylococcus törzsek esetében gyakoribb a rezisztencia kialakulása. A rezisztencia nem plazmidfüggő, hanem a bakteriális DNS-giráz enzim génjének mutációja idézi elő. A norfloxacin-rezisztencia a többi fluorokinolonnal szemben is érvényesülő keresztrezisztencia is lehet. Egyes nalidixin- és pipemidinsavra érzékeny törzsek norfloxacinra is érzékenynek bizonyulhatnak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A norfloxacin gyorsan felszívódik a tápcsatornából. Egészséges önkéntesekben a per os alkalmazás után 1-2 órával tetőzik a plazmaszint. A szájon át adott dózis csupán 30-40%-a szívódik fel. A dinamikus egyensúlyi állapotbeli farmakokinetikai viszonyok 2 napon belül kialakulnak.

Eloszlás

A szisztémás keringésbe felszívódott norfloxacin kb. 15%-a plazmafehérjékhez kötődik. Csekély mértékű fehérjekötődésének köszönhetően jól és rövid idő alatt eloszlik a szövetekben és a testnedvekben.

A norfloxacin koncentrációja különféle szövetekben:

Szövet vagy testnedv Koncentráció

Veseparenchyma 7,3 mikrogramm/g

Prostata 2,5 mikrogramm/g

Húgyhólyag fala 3,0 mikrogramm/g

Ondófolyadék 2,7 mikrogramm/ml

Here 1,6 mikrogramm/g

Méh/cervix 3,0 mikrogramm/g

Petefészek 1,9 mikrogramm/g

Hüvely 4,3 mikrogramm/g

Epe 6,9 mikrogramm/ml

A szájon át (5 mg/ttkg dózisban) adott norfloxacin átjut a placenta-barrieren és a magzati szövetekben az anyai szérumszint kb. 10%-ának megfelelő koncentrációt ér el.

Naponta 2×400 mg norfloxacin adása esetén a vesében 3,9‑16,2 mikrogramm/g kialakuló szöveti koncentráció szignifikánsan meghaladja a vérszintet (annak 100‑300-szorosa). Egyszeri, 400 mg-os dózis adása után a vizeletben 2 órán belül tetőzik a norfloxacin koncentráció (kb. 478 mg/l). A prosztatában kisebb koncentrációt ér el (0,7‑4,7 mikrogramm/g), ám még ez is magasabb a szérumszintnél. Az epében és a közös epevezetékben kialakuló, 0,15‑4,5 mikrogramm/ttkg, illetve 0,4‑4 mikrogramm/ttkg norfloxacin-szint a plazmakoncentráció 3‑7-szerese. A májszövetben is magas szöveti koncentrációt ér el.

Egyszeri, 400 mg-os dózis adása után a hüvelyben és a méhben kialakuló koncentráció a vérszint 2‑3‑szorosa. A köpetben, a tonsillákban, a petefészekben és az epehólyag falában mért norfloxacin koncentráció a szérumszinttel azonos, vagy annál valamivel alacsonyabb.

A vizeletben kialakuló maximális norfloxacin koncentráció mintegy 100-szor magasabb a húgyúti fertőzéseket előidéző kórokozók többségének MIC90-értékeinél. Hasonlóképpen, a norfloxacin koncentrációja a székletben is szignifikánsan magasabb számos enteropatogén mikroorganizmus MIC90-értékénél.

Biotranszformáció

A norfloxacin metabolizmusa korlátozott mértékű, állati és emberi szervezetben egyaránt. Emberben a beadott dózis 80%-a változatlan formában eliminálódik. A norfloxacin a májban metabolizálódik, a molekula terminális nitrogénatomja és piperazingyűrűje módosul. A legfontosabb metabolit egy oxo‑származék, ezen kívül embereknél a kinolongyűrű amino-, acetil-, formil- és 2-aminoetilamino-származékai is kimutathatók kisebb mennyiségben.

Elimináció

A norfloxacin a vizelettel, az epével és a széklettel ürül ki a szervezetből; biológiai felezési ideje 3‑4 óra.

Per os alkalmazás esetén 100‑800 mg-os dózis adása után 24 órával az alkalmazott dózis 33‑39%-a ürül a vizeletben. Nagyobb dózis (1600 mg) adása után a vizeletben ürülő hányad 47,8%-ra nő; a metabolitok részaránya 5‑8%.

A norfloxacin glomeruláris filtrációval és tubuláris szekrécióval eliminálódik.

Csekély mennyiségben (2‑3%) az epébe is kiválasztódik.

A szájon át adott dózis több mint 30%-a a széklettel ürül ki a szervezetből.

Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén annak mértékétől függően változnak a norfloxacin farmakokinetikai jellemzői. Többek között megnyúlik a plazmaszint tetőzéséhez szükséges idő és a biológiai felezési idő, továbbá megnyúlik a kiválasztás időtartama. Mindezek ellenére a norfloxacin húgyúti koncentrációja elegendően magas marad a fertőzések hatékony kezeléséhez.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Fejletlen kísérleti állatok hosszú távú kezelése során ízületi porckárosodást figyeltek meg.

A vizelet kémhatásának lúgossá válása (pH 6) esetén patkányoknál és kutyáknál crystalluria lépett fel.

Az állatkísérletek során nem észleltek teratogén, mutagén vagy rákkeltő hatást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Filmtabletta mag:

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Povidon

Mikrokristályos cellulóz

Karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus)

Tisztított víz

Filmbevonat:

Sunset Yellow FCF (E110)

Propilénglikol

Talkum

Titán-dioxid (E171)

Hipromellóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA, d.d., Novo mesto

Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto

Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-1455/03

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1999. november 2.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. május 17.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. április 9.