1. A gyógyszer neve

OLIMEL N12E emulziós infúzió

2. Minőségi és mennyiségi összetétel

Az Olimel háromrekeszes zsákban kerül forgalomba.

Az egyes zsákok tartalma: egy glükózoldat kalciummal, egy lipidemulzió és egy aminosavoldat egyéb elektrolitokkal.

Az emulzió összetétele a 3 rekesz tartalmának összekeverése után:

Az elkészített emulzió által bevitt tápértékek a különböző zsákméreteknek megfelelően:

3. Gyógyszerforma

Elkészítés után:

Emulziós infúzió.

Megjelenés az elkészítés előtt:

• Az aminosav- és a glükózoldat átlátszó, színtelen vagy kissé sárgás folyadék,

• A lipidemulzió homogén tejszerű megjelenésű.

4. Klinikai jellemzők

4.1 Terápiás javallatok

Az OLIMEL N12E felnőttek és 2 év feletti gyermekek parenterális táplálására szolgál abban az esetben, ha az orális vagy enterális táplálás nem lehetséges, nem elégséges vagy ellenjavallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az OLIMEL N12Enem javasolt 2 évesnél fiatalabb gyermekek számára a nem megfelelő összetétel és mennyiség miatt (lásd az alkalmazási előírás 4.4, 5.1 és 5.2 pontja).

Az alább említett maximális napi adagot nem szabad túllépni. A többrekeszes zsák állandó összetétele miatt előfordulhat, hogy egy adott beteg összes tápanyagszükséglete egyidejűleg nem elégíthető ki. Előfordulhat olyan klinikai állapot, amikor a beteg tápanyagigénye különbözik az állandó összetételű zsák tápanyag-tartalmától. Ilyen esetben a térfogat (adag) módosításakor figyelembe kell venni, hogy a módosítás nemcsak a beállítani kívánt komponensnek, hanem az OLIMEL N12E többi tápanyag összetevőjének adagolását is befolyásolja. Ilyen helyzetben a kezelőorvos fontolóra veheti az OLIMEL N12E térfogatának (adagjának) módosítását a magasabb szükségletnek megfelelően.

Felnőttek

Az adagolás a beteg energiaigényétől, klinikai állapotától, testtömegétől és az OLIMEL N12E összetevőinek metabolizálására való képességétől, valamint az orális/enterális úton bevitt további energia- vagy fehérjemennyiségtől függ.

Átlagos napi szükséglet:

• 0,16–0,35 g nitrogén/testtömeg-kilogramm (1–2 g aminosav/ttkg), a beteg tápláltsági állapotától és a katabolikus stressz mértékétől függően. Különleges betegcsoportokhoz tartozó betegek esetén maximum 0,4 g nitrogén/ttkg (2,5 g aminosav/ttkg).

• 20–40 kcal/ttkg,

• 20–40 ml folyadék/ttkg, vagy 1–1,5 ml/felhasznált kcal.

Az OLIMEL N12E esetében a maximális napi adagot az aminosav-bevitel határozza meg, amely 26 ml/ttkg mennyiséggel biztosítható és ez megfelel 2,0 g/ttkg aminosavnak, 1,9 g/ttkg glükóznak, 0,9 g/ttkg lipidnek. Egy 70 kg testtömegű beteg esetében ez napi 1820 ml OLIMEL N12E beadását jelenti, ami 138 g aminosav, 133 g glükóz és 64 g lipid (kb. 1171 nem-fehérje kcal és 1723 teljes kcal) bevitelét eredményezi.

Folyamatos vesepótló kezelés (CRRT) esetén: Az OLIMEL N12E esetében a maximális napi adagot az aminosav-bevitel határozza meg, amely 33 ml/ttkg mennyiséggel biztosítható és ez megfelel 2,5 g/ttkg aminosavnak, 2,4 g/ttkg glükóznak, 1,2 g/ttkg lipidnek. Egy 70 kg testtömegű beteg esetében ez napi 2310 ml OLIMEL N12E beadását jelenti, ami 175 g aminosav, 169 g glükóz és 81 g lipid (kb. 1486 nem-fehérje kcal és 2187 teljes kcal) bevitelét eredményezi.

Kórosan obes betegek esetén: Az adagot az ideális testtömeg (IBW) alapján kell meghatározni. Az OLIMEL N12E esetében, a maximális napi adag az aminosav-bevitel alapján van meghatározva, amely 33 ml/IBW-kg és ez megfelel 2,5 g/ttkg aminosavnak, 2,4 g/ttkg glükóznak, 1,2 g/ttkg lipidnek. Egy 70 kg testtömegű beteg esetében ez napi 2310 ml OLIMEL N12E beadását jelenti, ami 175 g aminosav, 169 g glükóz és 81 g lipid (kb. 1486 nem-fehérje kcal és 2187 teljes kcal) bevitelét eredményezi.

Az infúziós sebességet általában az első órában fokozatosan kell növelni, majd utána a beállításkor figyelembe kell venni a beadandó adagot, a napi beviteli mennyiséget és az infúzió időtartamát.

Az OLIMEL N12E esetében a maximális infúziós sebesség 1,3 ml/ttkg/óra, ami 0,10 g/ttkg/óra aminosavnak, 0,10 g/ttkg/óra glükóznak és 0,05 g/ttkg/óra lipidnek felel meg.

2 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetében vizsgálatokat nem végeztek.

Az adagolás a beteg energiaigényétől, klinikai állapotától, testtömegétől és az OLIMEL N12E összetevőit metabolizáló képességétől, valamint az orális/enterális úton bevitt további energia- vagy fehérjemennyiségtől függ.

Ezen felül a napi folyadék-, nitrogén- és energiaszükséglet a korral folyamatosan csökken. Két korcsoportot különböztetünk meg: 2‑11 éves és 12‑18 éves korcsoportot.

Az OLIMEL N12E esetében, a 2–11 éves korcsoportban a napi adagot korlátozó tényezők az aminosav- és a magnéziumkoncentrációk. Ebben a korcsoportban az óránkénti sebességet korlátozó tényező az aminosav‑koncentráció. A 12–18 éves korcsoportban a napi adagot korlátozó tényezők az aminosav- és a magnéziumkoncentrációk. Ebben a korcsoportban az óránkénti sebességet korlátozó tényező az aminosav-koncentráció. Az így kapott eredmények a következő adagolást eredményezik:

Az infúziós sebességet általában az első órában fokozatosan kell növelni, majd utána a beállításkor figyelembe kell venni a beadandó adagot, a napi beviteli mennyiséget és az infúzió időtartamát.

Kisgyermekeknél általában javasolt kis napi adaggal kezdeni az infúziót, és ennek fokozatos növelésével elérni a maximális adagot (lásd fent).

A maximális infúziós sebesség 2,6 ml/ttkg/óra 2–11 éves gyermekek esetén, és 1,6 ml/ttkg/nap 12‑18 éves gyermekek esetén.

Az alkalmazás módja és időtartama

A készítmény kizárólag egyszeri használatra szolgál.

A zsák felbontása után javasolt a tartalmát azonnal felhasználni, és nem javasolt a megmaradt infúzió tárolása.

Elkészítés után a keverék homogén, tejszerű megjelenésű.

Az emulziós infúzió elkészítésére és kezelésére vonatkozó utasítások a 6.6 pontban találhatók.

Magas ozmolaritása miatt az OLIMEL N12E kizárólag centrális vénába adható.

Egy parenterális táplálásra szolgáló zsák infúziójának javasolt időtartama 12 és 24 óra között van.

A parenterális táplálékkal történő kezelés mindaddig folytatható, amíg azt a beteg klinikai állapota szükségessé teszi.

4.3 Ellenjavallatok

Az OLIMEL N12E alkalmazása a következő esetekben ellenjavallt:

• Koraszülöttek, csecsemők vagy 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetén

• A tojás-, szója-, földimogyoró-fehérjékkel, kukoricával/kukoricából készült termékekkel (lásd 4.4 pont), illetve a készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• Az aminosav-anyagcsere veleszületett rendellenességei

• Súlyos hiperlipidémia, vagy a lipidanyagcsere súlyos zavara, amelyet hipertrigliceridémia jellemez

• Súlyos hiperglikémia

• A nátrium, kálium, magnézium, kalcium és/vagy foszfor kórosan magas plazmakoncentrációja

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A teljes parenterális tápoldatok (TPN) túl gyors beadása súlyos következményekkel járhat vagy halált is okozhat.

Ha allergiás reakcióra utaló bármilyen panasz, tünet (például verejtékezés, láz, hidegrázás, fejfájás, bőrkiütés vagy nehézlégzés) lép fel, azonnal le kell állítani az infúziót. A készítmény szójababolajat és tojásból származó foszfolipideket tartalmaz. A szójabab- és a tojásfehérjék túlérzékenységi reakciókat okozhatnak. Allergiás keresztreakciókat figyeltek meg a szójabab- és a földimogyoró fehérjék között.

Az OLIMEL N12E kukoricából származó glükózt tartalmaz, amely túlérzékenységi reakciókat okozhat azoknál a betegeknél, akik allergiásak a kukoricára vagy a kukoricából készült termékekre (lásd 4.3 pont).

Ceftriaxont nem szabad kalciumot tartalmazó intravénás oldattal keverni, vagy azzal egyidejűleg beadni, még különböző infúziós szereléken keresztül, illetve különböző infúziós helyeken sem. A kicsapódás elkerülése érdekében ceftriaxon hatóanyag-tartalmú gyógyszert és kalciumtartalmú oldatot csak akkor szabad egymást követően alkalmazni, ha eltérő helyre adják be az infúziókat, vagy ha az infúziós szereléket kicserélik, illetve fiziológiás sóoldattal alaposan átöblítik az infúziók beadása között. Kalciumtartalmú teljes parenterális tápláló oldat folyamatos infundálását igénylő beteg esetében az orvos fontolóra veheti valamely más antibiotikum használatát, amely nem hordoz magában ilyen kockázatot a kicsapódást illetően. Ha folyamatos táplálást igénylő beteg esetében a ceftriaxon használatát szükségesnek ítélik, a teljes parenterális tápláló oldat és a ceftriaxon beadható egyidejűleg, de csak külön infúziós szereléken keresztül és eltérő infúziós helyen. Másik megoldásként a teljes parenterális tápláló oldat infundálása szüneteltethető a ceftriaxon infundálásának idejére, és ilyenkor be kell tartani az infúziós szerelékek átöblítésére vonatkozó utasítást (lásd 4.5 és 6.2 pont).

Parenterálisan táplált betegek esetében beszámoltak pulmonális vaszkuláris embóliát és respiratorikus distresszt okozó pulmonális vaszkuláris csapadékról. Néhány esetben halálos kimenetel történt. A kalcium és foszfát túlzott mennyiségű adása növeli a kalciumfoszfát-csapadék képződésének kockázatát (lásd 6.2 pont). Beszámoltak feltételezett csapadékképződésről is a véráramban.

Az oldat ellenőrzésén túl az infúziós szereléket és a katétert is rendszeresen ellenőrizni kell, a kicsapódás jeleit keresve.
Ha respiratorikus distressz jelei jelentkeznek, az infúziót le kell állítani, és orvosi kivizsgálást kell kezdeni.

Mindaddig ne adjon egyéb gyógyszerkészítményt vagy hatóanyagot a zsák bármely komponenséhez vagy az elkészített emulzióhoz, amíg meg nem győződik annak kompatibilitásáról és az így létrejövő készítmény stabilitásáról (elsősorban a lipidemulzió stabilitásáról). A csapadék keletkezése és a lipidemulzió destabilizálódása érelzáródáshoz vezethet (lásd a 6.2 és a 6.6 pontban).

Az intravaszkuláris behatolást követő fertőzés és szepszis olyan szövődmények, amelyek előfordulnak a parenterális táplálásban részesülő betegek esetében, főként a katéter nem megfelelő gondozása és gyógyszerek vagy betegségek immunszuppresszív hatása esetén. A fertőzés korai felismerését elősegítheti a tünetek, panaszok és a lázra/hidegrázásra, leukocitózisra, az intravaszkuláris eszközzel kapcsolatos technikai problémákra és a hiperglikémiára utaló laboratóriumi leletek gondos megfigyelése. A parenterális táplálásra szoruló betegek gyakran hajlamosak a fertőzéses szövődményekre az alultápláltság és/vagy az alapbetegségük miatt. A szeptikus szövődmények kockázata csökkenthető, ha fokozott figyelmet fordítanak az aszeptikus módszerek betartására a katéter behelyezése, gondozása és a tápoldat elkészítése során.

Az intravénás infúzió megkezdésekor különleges klinikai monitorozás szükséges.

Az infúzió megkezdése előtt korrigálni kell a súlyos folyadék- és elektrolitegyensúly-zavarait, a súlyos folyadék-túlterheléses állapotokat és a súlyos anyagcsere-zavarokat.

A kezelés során monitorozni kell a folyadék- és elektrolitegyensúlyt, a szérum ozmolaritást, a szérum triglicerideket, a sav-bázis-egyensúlyt, a vér glükózszintjét, a máj- és vesefunkciót, a véralvadási paramétereket és a vérképet, beleértve a vérlemezkéket is.

Hasonló készítményekkel kapcsolatban emelkedett májenzimszinteket és cholestasist tapasztaltak. A szérum ammónia monitorozása megfontolandó, amennyiben májelégtelenség gyanúja áll fenn.

Anyagcsere komplikációk jelentkezhetnek, amennyiben a tápanyag-bevitel nem a beteg igényeinek megfelelő vagy valamely adott étrendi komponens anyagcsere-kapacitását nem határozták meg pontosan. Káros anyagcserehatások léphetnek fel a nem megfelelő vagy túlzott mennyiségű tápanyag alkalmazása, vagy az egyedi betegigény kielégítésére szolgáló adalékanyag nem megfelelő hozzáadása miatt.

Aminosavak alkalmazása akut folsavhiányt válthat ki, ezért napi rendszerességgel folsav adása javasolt.

Extravazáció

A katéter helyét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem észlelhetők-e az extravazáció jelei.
Ha extravazáció lép fel, a beadást azonnal le kell állítani, és a behelyezett katétert vagy kanült bent kell tartani a beteg azonnali kezelése érdekében. Mielőtt eltávolítanák a katétert/kanült, a behelyezett katéter/kanül segítségével aspirációt kell végezni a szövetekben jelenlévő folyadék mennyiségének csökkentése céljából, ha ez lehetséges.
Az érből a szövetek közé jutott terméktől (beleértve az OLIMEL N12E készítménnyel kevert más termék(ek)et, ha vannak ilyenek) és az esetleges károsodás állapotától/mértékétől függően kell végrehajtani a megfelelő konkrét intézkedéseket. A kezelési eljárások között szóba jöhet nem-gyógyszeres, gyógyszeres és/vagy sebészi beavatkozás is. Kiterjedt extravazáció esetén plasztikai sebésszel kell konzultálni 72 órán belül.
Az extravazáció helyét az első 24 órában legalább 4 óránként kell ellenőrizni, utána pedig napi egyszeri alkalommal.
Az infúziót nem szabad újraindítani ugyanabban a centrális vénában.

Májelégtelenség

Májelégtelenségben szenvedő betegek esetében elővigyázatosan kell alkalmazni a hiperammonémiával járó idegrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázata miatt. Rendszeres klinikai és laboratóriumi vizsgálatok végzése szükséges, főként a májfunkciós paraméterek, a vércukorszint, az elektrolitok és a trigliceridszint ellenőrzése szükséges.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében elővigyázatosan kell alkalmazni, főleg ha hiperkalémia is fennáll, a metabolikus alkalózis és a hiperazotémia kialakulásának vagy rosszabbodásának veszélye miatt, ha nem történik vesén kívüli salakanyag-kiválasztás. Ilyen betegek esetében szorosan ellenőrizni kell a folyadékegyensúlyt, a trigliceridszintet és az elektrolitszinteket.

Hematológiai betegségek

Véralvadási zavarban vagy anémiában szenvedő betegek esetében elővigyázatosan alkalmazandó. Szorosan ellenőrizni kell a vérképet és a véralvadási paramétereket.

Endokrin és metabolikus rendellenességek

Elővigyázatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél fennáll:

• Metabolikus acidózis. Szénhidrátok alkalmazása nem javasolt laktátacidózis fennállása esetén. Rendszeres klinikai és laboratóriumi vizsgálatok végzése szükséges.

• Diabetes mellitus. Ellenőrizni kell a vércukorszintet, glükozuriát, ketonuriát, és szükség esetén be kell állítani az inzulin adagját.

• Hiperlipidémia, mivel az emulziós infúzió lipideket tartalmaz. Rendszeres klinikai és laboratóriumi vizsgálatok végzése szükséges.

• Az aminosav-anyagcsere rendellenességei.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ismert, hogy a parenterálisan táplált betegek esetében kialakulhatnak máj- és epebetegségek, köztük cholestasis, zsírmáj, májfibrózis és májcirrózis, melyek májelégtelenséghez vezethetnek, valamint epehólyag-gyulladás és epekövesség is. Ezeknek a betegségeknek az etiológiája több tényezős és betegenként változhat. A rendellenes laboratóriumi paraméterekkel rendelkező, vagy a máj- és epebetegségek, illetve tünetek egyéb jeleit mutató betegeket minél előbb meg kell vizsgálnia egy májbetegségekben jártas orvosnak, hogy azonosítsa a lehetséges okozati és súlyosbító tényezőket és a lehetséges terápiás és profilaktikus kezeléseket.

Rendszeresen ellenőrizni kell a szérum triglicerid koncentrációját és a szervezet lipideltávolító képességét. A szérum triglicerid-koncentrációja az infúzió során nem haladhatja meg a 3 mmol/l értéket.

A lipidanyagcsere zavarának gyanúja esetén tanácsos naponta mérni a szérum trigliceridszintet, 5‑6 órával az utolsó lipidbevitel után. Felnőttek esetében a szérumnak, a lipidemulziót tartalmazó infúzió leállítása után kevesebb mint 6 órával, tisztának kell lennie. A következő infúziót csak akkor szabad alkalmazni, ha a szérum triglicerid-koncentrációja visszatért az alapértékre.

Hasonló készítmények alkalmazásakor beszámoltak zsír‑túltelítődési szindróma kialakulásáról. Az OLIMEL N12E emulziós infúzióban található lipideket metabolizáló képesség csökkenése vagy korlátozottsága következtében „zsír-túltelítődési szindróma” alakulhat ki, amelynek oka lehet a készítmény túladagolása, de a szindróma jelei és tünetei felléphetnek az utasításnak megfelelő adagolás esetén is (lásd 4.8 pont).

Hiperglikémia esetén az OLIMEL N12E emulziós infúzió sebességét be kell állítani, és/vagy inzulint kell adni.

Ne alkalmazza perifériás vénán keresztül!

A készítményben természetesen jelen vannak nyomelemek és vitaminok, azonban ezek mennyisége nem elegendő a szervezet szükségletének fedezésére. A betegek egyedi igényeinek kielégítése és a hiánytünetek kialakulásának megelőzése érdekében a készítményt ki kell egészíteni megfelelő mennyiségű nyomelemmel és vitaminokkal. Lásd az adalékanyagok hozzáadására vonatkozó utasításokat.

Elővigyázatosan kell alkalmazni az OLIMEL N12E emulziós infúziót olyan betegeknél, akiknél megnövekedett ozmolaritás, mellékvese-elégtelenség, szívelégtelenség vagy pulmonális diszfunkció áll fenn.

Alultáplált betegeknél a parenterális táplálás megkezdése folyadék-felhalmozódást válthat ki, ami pulmonális ödémához és pangásos szívelégtelenséghez, valamint a kálium, a foszfor, a magnézium vagy a vízoldékony vitaminok szérumkoncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezek a változások 24-48 órán belül következhetnek be, ezért tanácsos körültekintően és lassan megkezdeni a parenterális táplálást, közben gondos monitorozást végezve, és szükség szerint korrigálni kell a folyadék, az elektrolitok, a nyomelemek és a vitaminok szintjét.

Ne csatlakoztassa sorba az infúziós zsákokat egymás után, mert ilyenkor fennáll a légembólia veszélye az elsőként bekötött zsákban található maradék gáz miatt.

A túl nagy infúziós sebességgel járó kockázatok kiküszöbölése érdekében az infúzió folyamatos és kontrollált alkalmazása javasolt.

Elektrolitretencióra hajlamos betegek esetében az OLIMEL N12E alkalmazásakor körültekintően kell eljárni.

Az aminosavak intravénás beadásának következtében megnövekszik a nyomelemek, elsősorban a réz és a cink kiválasztása a vizelettel. Ezt figyelembe kell venni a nyomelemek adagolásakor, főként hosszú távú intravénás táplálás esetén.

Interferencia laboratóriumi vizsgálatokkal

Az emulzióban jelenlévő lipidek befolyásolhatják bizonyos laboratóriumi vizsgálatok eredményét (lásd 4.5 pont).

Különleges óvintézkedések gyermekek és serdülők esetén

Amikor 2 évesnél idősebb gyermekeknél alkalmazzák, olyan térfogatú zsákot szükséges alkalmazni, amely megfelel a napi adagnak.

Az OLIMEL N12E nem adható 2 év alatti gyermekek számára, mivel:

• Túlságosan alacsony a glükózbevitel, és ez alacsony glükóz-lipid arányhoz vezet

• A cisztein hiánya miatt nem megfelelő az aminosav-profil

• Túl alacsony a kalcium szintje

A vitaminok és a nyomelemek pótlása minden esetben szükséges. Gyermekgyógyászati készítményeket kell alkalmazni.

Idősek

Idős betegeknél általában körültekintően kell megválasztani a napi adagot, a csökkent máj-, vese- vagy kardiális funkciók gyakoribb előfordulása, valamint más betegségek együttes fennállása vagy egyéb gyógyszeres kezelés miatt.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

A pszeudoagglutináció veszélye miatt az OLIMEL N12E emulziós infúziót nem szabad ugyanazon az infúziós szereléken keresztül vérrel egyszerre adni.

Az emulzióban jelenlévő lipidek befolyásolhatják bizonyos laboratóriumi vizsgálatok (pl. bilirubin, laktát-dehidrogenáz, oxigéntelítettség, vér hemoglobinszintje) eredményét, amennyiben a vérmintát a lipidek eliminációja (ez rendszerint az utolsó lipidbevitelt követő 5-6 órán belül megtörténik) előtt veszik le.

Ceftriaxon-kalcium csapadék képződhet, ha ceftriaxon keveredik kalciumtartalmú oldattal egyazon intravénás infúziós szerelékben. A ceftriaxont nem szabad kalciumot tartalmazó intravénás oldattal – például OLIMEL N12E készítménnyel – keverni, vagy egyidejűleg beadni egyazon infúziós szereléken keresztül (pl. Y csatlakozó használatával). Ceftriaxon hatóanyag-tartalmú gyógyszert és kalciumtartalmú oldatot azonban be szabad adni egymást követően, ha az infúziós szereléket egy kompatibilis folyadékkal alaposan átöblítik az infúziók beadása között (lásd 4.4 és 6.2 pont).

Az OLIMEL N12E K-vitamint tartalmaz, amely a lipidemulziók természetes összetevője. Az OLIMEL N12E javasolt adagjainak K-vitamin tartalma várhatóan nem befolyásolja a kumarin-származékok hatását.

Az OLIMEL N12E kálium tartalma miatt különös elővigyázatossággal adható káliummegtakarító diuretikumokkal (pl. amilorid, spironolakton, triamteren), angiotenzin‑konvertáló enzimgátlókkal (ACE-gátló), angiotenzin II-receptor-antagonistákkal, valamint az immunszuppresszáns takrolimusszal vagy ciklosporinnal kezelt betegeknek, a hiperkalémia kockázata miatt.

Néhány gyógyszer, mint például az inzulin, befolyásolhatja a szervezet lipáz‑rendszerének működését. Ennek az interakciónak azonban, úgy tűnik, csekély a klinikai jelentősége.

A klinikai adagokban adott heparin a lipoprotein-lipáz átmeneti felszabadulását eredményezi a keringésbe. Ez átmenetileg fokozott plazma lipolízist okozhat, amit a triglicerid-clearance átmeneti csökkenése követhet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az OLIMEL N12E terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre klinikai információ. Az OLIMEL N12E emulziós infúzióval állatokon végzett reprodukciós kísérleteket nem végeztek (lásd 5.3 pont). Figyelembe véve az OLIMEL N12E felhasználását és javallatait a készítmény alkalmazása szükség esetén megfontolható a terhesség ideje alatt. Az OLIMEL N12E készítményt csak alapos megfontolás után szabad adni terhes nőknek.

Szoptatás

Az Olimel 12 g/l nitrogén elektrolitokkal komponenseinek/metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. A parenterális táplálás szoptatás ideje alatt is szükségessé válhat. Az OLIMEL N12E készítményt csak alapos megfontolás után szabad adni szoptató nőknek.

Termékenység

Nincsenek megfelelő adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Mellékhatások fordulhatnak elő a nem megfelelő alkalmazás (például: túladagolás, túl gyors infúzió) következményeként (lásd 4.4 és 4.9 pont).

Ha az infúzió megkezdésekor a következő tünetek (verejtékezés, láz, borzongás, fejfájás, bőrkiütések, nehézlégzés) bármelyike jelentkezik, akkor azonnal le kell állítani az infúziót.

Az Olimel N9-840 készítménnyel végzett randomizált, kettős vak, aktív kontrollos, hatásossági és biztonságossági vizsgálat során jelentett nemkívánatos eseményeket az alábbi táblázat sorolja fel. Összesen 28, különböző állapotú (például műtét utáni koplalás, súlyos alultápláltság, az enterális táplálás elégtelen vagy nem megengedett) beteget vontak be és kezeltek. Az Olimel-csoport tagjai 5 napon keresztül legfeljebb 40 ml/ttkg/nap adagban kapták a készítményt.

A klinikai vizsgálatok összesített adatai és a forgalomba hozatal utáni beszámolók az alábbi Olimel-lel kapcsolatos gyógyszer mellékhatásokat (ADR) jelentették.

A következő, valószínűleg a gyógyszercsoportra jellemző nemkívánatos eseményeket más, hasonló, parenterális táplálásra szolgáló készítményekkel végzett kezelésekkel kapcsolatban írták le; az események gyakorisága nem ismert.

• Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Trombocitopénia

• Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: Cholestasis, hepatomegália, sárgaság, zsírmáj, májfibrózis és májcirrózis, amelyek májelégtelenséghez vezethetnek

• Immunrendszeri betegségek és tünetek: Túlérzékenység

• Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények: Parenterális táplálással összefüggő májbetegségek (lásd 4.4 pont).

• Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei: A vér alkalikus foszfatázszintje emelkedett, a transzaminázszintek emelkedettek, a vér bilirubinszintje emelkedett, emelkedett májenzimek

• Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Azotémia

• Érbetegségek és tünetek: Pulmonális vaszkuláris részecskék (pulmonális vaszkuláris embólia és respiratorikus distressz) (lásd 4.4 pont).

Zsír-túltelítődési szindróma (nagyon ritka)

Hasonló készítmények alkalmazásakor beszámoltak zsír-túltelítődési szindróma kialakulásáról. Ezt okozhatja helytelen beadás (pl. túladagolás és/vagy az ajánlottnál magasabb infundálási sebesség, lásd 4.9 pont); de ennek a szindrómának a jelei és tünetei a termék előírásszerű alkalmazása esetén is megjelenhetnek az infúzió beadásának kezdetekor. Ha a beteg csak csökkent mértékben vagy korlátozottan képes lebontani az OLIMEL N12E készítményben található lipideket, és ehhez meghosszabbodott plazma-clearance társul, „zsír túltelítődési szindróma” alakulhat ki. Ez a szindróma a beteg klinikai állapotának hirtelen romlásával jár, és a következő tünetek jellemzik: láz, anémia, leukopénia, trombocitopénia, véralvadási rendellenességek, hiperlipidémia, a máj zsíros infiltrációja (hepatomegália), romló májfunkció, valamint központi idegrendszeri manifesztációk (pl. kóma). A szindróma rendszerint visszafordítható a lipidemulzió adagolásának leállításakor.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Nem megfelelő alkalmazás (túladagolás, illetve az ajánlottnál nagyobb infúziós sebesség) esetén hányinger, hányás, hidegrázás, fejfájás, hőhullámok, hyperhidrosis és elektrolit-háztartás zavarai, valamint hipervolémia és acidózis tünetei jelentkezhetnek, amelyek súlyos következményekkel járhatnak vagy halált is okozhatnak. Ilyenkor az infúziót azonnal le kell állítani. Orvosilag indokolt esetben, további adagolásra lehet szükség.

Ha a glükózbevitel sebessége nagyobb a clearance-nél, hiperglikémia, glükozuria és hiperozmoláris szindróma alakulhat ki.

A lipidek lebontásának csökkent vagy korlátozott képessége következtében „zsír túltelítődési szindróma” alakulhat ki, amelynek hatásai a lipidemulzió infundálásának leállítása után általában reverzíbilisek (lásd 4.8 pont).

Bizonyos súlyos esetekben hemodialízisre, hemofiltrációra vagy hemodiafiltrációra lehet szükség.

5. Farmakológiai tulajdonságok

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: parenterális táplálásra szolgáló oldatok/keverékek

ATC kód: B05 BA10.

Az Olimel nitrogén tartalma (L-aminosavak) és energia tartalma (glükóz és trigliceridek) lehetővé teszi a megfelelő nitrogén/energia-egyensúly fenntartását.

A készítmény elektrolitokat is tartalmaz.

Az OLIMEL N12E tartalmazta lipidemulzió finomított olívaolaj és finomított szójababolaj asszociációja (80:20-as arányban), a zsírsavak alábbi hozzávetőleges megoszlásával:

• 15% telített zsírsavak (SFA)

• 65% egyszeresen telítetlen zsírsavak (MUFA)

• 20% többszörösen telítetlen esszenciális zsírsavak (PUFA)

A foszfolipidek és trigliceridek aránya 0,06.

Az olívaolaj jelentős mennyiségű alfa-tokoferolt tartalmaz, amely mérsékelt PUFA-bevitellel kombinálva hozzájárul az E-vitamin-státusz javításához és a lipid-peroxidáció csökkentéséhez.

Az aminosavoldat 17 L-aminosavat (köztük 8 esszenciális aminosavat) tartalmaz, amelyek szükségesek a fehérjeszintézishez.

Az aminosavak egyúttal energiaforrást is jelentenek. Oxidációjuk hatására a szervezet nitrogént választ ki karbamid formájában.

Az aminosav-profil a következő:

• Esszenciális aminosavak/aminosavak összesen: 44,8%

• Esszenciális aminosavak (g)/nitrogén összesen (g): 2,8%

• Oldalláncos aminosavak/aminosavak összesen: 18,3%

A szénhidrátforrást a glükóz jelenti.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az OLIMEL N12E összetevőinek (aminosavak, elektrolitok, glükóz és lipidek) eloszlása, metabolizálása és kiválasztása ugyanolyan módon történik, mintha az egyes összetevőket külön alkalmaznák.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az OLIMEL N12E készítménnyel nem végeztek preklinikai vizsgálatokat.

Az OLIMEL N12E emulziós infúzióban jelenlévő lipidemulzióval végzett preklinikai toxicitási vizsgálatok során a lipidemulzió nagymértékű bevitelével járó szokásos változásokat igazolták: zsírmáj, trombocitopénia és megemelkedett koleszterinszint.

Az OLIMEL N12E tartalmazta aminosav- és glükózoldattal különböző minőségi összetételek és koncentrációk mellett végzett preklinikai vizsgálatok azonban semmilyen specifikus toxicitást nem igazoltak.

6. Gyógyszerészeti jellemzők

6.1 Segédanyagok felsorolása

Lipidemulziós rekesz:

• Tisztított tojás-foszfolipidek

• Glicerin

• Nátrium-oleát

• Nátrium-hidroxid (a pH-beállításhoz)

• Injekcióhoz való víz.

Elektrolitos aminosav-oldatot tartalmazó rekesz:

• Tömény ecetsav (a pH-beállításhoz)

• Injekcióhoz való víz

Kalciumos glükózoldatot tartalmazó rekesz:

• Sósav (a pH-beállításhoz)

• Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Mindaddig ne adjon egyéb gyógyszerkészítményt vagy hatóanyagot a zsák bármely komponenséhez vagy az elkészített emulzióhoz, amíg meg nem győződik annak kompatibilitásáról és az így létrejövő készítmény stabilitásáról (elsősorban a lipidemulzió stabilitásáról).

Az inkompatibilitások oka lehet például a túlzott savasság (alacsony pH) vagy a kétértékű kationok (Ca²⁺ és Mg²⁺) nem megfelelő mennyisége, ami destabilizálhatja a lipidemulziót.

Mint minden parenterális tápoldat esetében, figyelembe kell venni a kalcium és foszfát arányokat. A kalcium és foszfát túlzott bevitele, különösen, ha ásványi só formájában történik, kalcium-foszfát csapadékképződést okozhat.

Az OLIMEL N12E kalciumionokat tartalmaz, ami további koagulációs kockázatot jelent a citráttal antikoagulált/tartósított vérben és vérkészítményekben bekövetkező kicsapódásként.

Ceftriaxont nem szabad kalciumot tartalmazó intravénás oldattal – például OLIMEL N12E készítménnyel – keverni, vagy egyidejűleg beadni egyazon infúziós szereléken keresztül (pl. Y‑csatlakozó használatával), mert fennáll a ceftriaxon-kalciumsó kicsapódásának kockázata (lásd 4.4 és 4.5 pont).

A kicsapódás kockázata miatt az OLIMEL N12E készítményt nem szabad ugyanazon infúziós szereléken keresztül, vagy ampicillinnel vagy foszfenitoinnal összekeverve beadni.

Ellenőrizze a készítmény kompatibilitását az azonos infúziós szereléken, katéteren vagy tűn keresztül egyidejűleg adott oldatokkal.

A pszeudoagglutináció veszélye miatt az Olimel-t nem szabad ugyanazon az eszközön keresztül vér előtt, azzal egyidőben vagy azt követően adni.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év, amennyiben a védőcsomagolás nem sérült.

Elkészítés után

Az elkészített emulzió fizikai és kémiai stabilitása 7 napig 2–8 °C-os hőmérsékleten, majd ezt követően 48 órán keresztül 30 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tárolva igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2-8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha az elkészítés ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

Adalékanyagok (elektrolitok, nyomelemek és vitaminok; lásd 6.6 pont) hozzáadása után

A 6.6 pontban megadott adalékanyagok hozzáadása utáni keverékek fizikai és kémiai stabilitása 7 napig 2–8 °C-os hőmérsékleten, majd ezt követően 48 órán keresztül legfeljebb 30 °C-on tárolva igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2-8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha az adalékanyagok hozzáadása ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Nem fagyasztható!

A gyógyszert a védőtasakban kell tartani.

A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A háromrekeszes zsák egy többrétegű műanyag zsák. A poliolefin kopolimerekből készült belső (kontakt) réteg kompatibilis az aminosavoldatokkal, a glükózoldatokkal és a lipidemulziókkal. A másik két réteg anyaga poli-etilén-vinil-acetát (EVA), illetve kopoliészter.

A glükózt tartalmazó rekesz injekciós csatlakozóval rendelkezik, amely adalékanyagok hozzáadásakor használható.

Az aminosavakat tartalmazó rekesz infúziós csatlakozóval van ellátva, amelybe behelyezhető az infúziós szerelék tűje.

A zsák egy oxigénelzáró védőtasakba van csomagolva egy oxigénmegkötő tasakkal együtt.

Kiszerelések:

650 ml-es zsák: 1 dobozban 10 zsák

1000 ml-es zsák: 1 dobozban 6 zsák

1500 ml-es tasak: 1 dobozban 4 zsák

2000 ml-es zsák: 1 dobozban 4 zsák

650 ml, 1000 ml, 1500 ml, 2000 ml űrtartalmú zsák

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Felnyitás

Vegye le a védőtasakot.

Semmisítse meg az oxigénmegkötő tasakot.

Győződjön meg róla, hogy a zsák és annak felszakítható forrasztásai sértetlenek. Kizárólag abban az esetben használja fel a készítményt, ha a zsák ép, a felszakítható forrasztások sértetlenek (vagyis nem elegyedett egymással a 3 rekesz tartalma), az aminosavoldat és a glükózoldat átlátszó, színtelen vagy kissé sárgás, és gyakorlatilag látható szemcséktől mentes, a lipidemulzió pedig homogén folyadék, tejszerű megjelenéssel.

Az oldatok és az emulzió összekeverése

A felszakítható forrasztások felnyitásakor a készítmény szobahőmérsékletű legyen.

Kézzel kezdje összegöngyölni a zsákot a felső (felfüggesztési) részétől indulva. A csatlakozók közelében lévő oldalon megnyílnak a felszakítható forrasztások. Mindaddig göngyölje a zsákot, amíg a forrasztások hosszúságuk mintegy felében fel nem szakadnak.

Keverje össze a zsák tartalmát, legalább 3 ízben megfordítva a zsákot.

Az elkészített keverék homogén emulzió, tejszerű megjelenéssel.

Adalékanyagok

A zsák befogadóképessége lehetővé teszi adalékanyagok, például vitaminok, elektrolitok és nyomelemek hozzáadását. Az elkészített keverékhez (a felszakítható forrasztások megnyitása és a 3 rekesz tartalmának összekeverése után) az adalékanyagok minden fajtája hozzáadható (beleértve a vitaminokat is).

A vitaminokat a glükózt tartalmazó rekeszhez is hozzá lehet adni, a keverék elkészítése (a felszakítható forrasztások megnyitása és a 3 rekesz tartalmának összekeverése) előtt.

Az adalékanyagokat képzett személyzetnek kell hozzáadnia, aszeptikus körülmények között.

Az OLIMEL N12E tartalma dúsítható elektrolitokkal, szervetlen/szerves foszfátokkal és kereskedelmi forgalomban kapható multivitamin-készítményekkel (például Cernevit‑tel) és nyomelemekkel (például Nutryelt-tel). Az alábbi táblázatban az adalékanyagok maximális teljes szintje szerepel a stabilitási adatok alapján, ezért nem tekinthető adagolási javaslatnak. Az adalékanyagokat a beteg klinikai szükségletei alapján kell a készítményhez adni, a táplálkozási irányelvek túllépése nélkül. A zsákban már meglévő elektrolitok mennyiségét is figyelembe kell venni a maximális teljes szint elérésekor.

A kompatibilitás a különböző forrásokból származó termékek között változhat, és az egészségügyi szakembereknek megfelelő ellenőrzéseket kell végezniük, amikor az OLIMEL N12E készítményt más parenterális oldatokkal keverik össze.