1. A GYÓGYSZER NEVE

Ospamox 25 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

Ospamox 50 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ospamox 25 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

125 mg amoxicillint tartalmaz (146,4 mg amoxicillin-trihidrát formájában) 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban.

Ismert hatású segédanyag:

8,5 mg aszpartámot, 0,56 mg benzil-alkoholt, 0,0043 mg benzil-benzoátot, 0,15 mg szorbitot, 0,00005 mg kén-dioxidot, 0,45 mg glükózt és 7,1 mg nátrium-benzoátot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban.

Ospamox 50 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

250 mg amoxicillint tartalmaz (287 mg amoxicillin-trihidrát formájában) 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban.

Ismert hatású segédanyag:

8,5 mg aszpartámot, 0,56 mg benzil-alkoholt, 0,0043 mg benzil-benzoátot, 0,15 mg szorbitot, 0,00005 mg kén-dioxidot, 0,45 mg glükózt és 7,1 mg nátrium-benzoátot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Granulátum belsőleges szuszpenzióhoz.

Fehér vagy sárgás színű, jellegzetes, gyümölcs illatú granulátum.

Az elkészített szuszpenzió fehér vagy sárgás színű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Ospamox granulátum belsőleges szuszpenzióhoz az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont):

• akut bakteriális sinusitis

• akut otitis media

• akut, Streptococcus által okozott tonsillitis és pharyngitis

• krónikus bronchitis akut exacerbációja

• területen szerzett pneumonia

• akut cystitis

• tünetmentes bacteriuria a terhesség alatt

• akut pyelonephritis

• typhoid és paratyphoid láz

• dentális tályog terjedő cellulitisszel

• ízületi protézisek alkalmazásával összefüggő fertőzések

• Helicobacter pylori eradikációja

• Lyme-kór

• endocarditis profilaxisa

Figyelembe kell venni az antibiotikumok megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos útmutatásokat.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az Ospamox granulátum belsőleges szuszpenzióhoz alkalmazandó dózisának kiválasztásánál figyelembe kell venni a következőket:

• a feltételezett kórokozók és azok várható vagy ismert antibiotikum-érzékenysége (lásd 4.4 pont);

• a fertőzés súlyossága és lokalizációja;

• a beteg életkora, testtömege és vesefunkciója az alábbiak szerint.

A kezelés időtartamát az adott fertőzés típusa és a beteg terápiás válasza alapján kell meghatározni, amely általánosságban a lehető legrövidebb legyen. Egyes fertőzések hosszabb időtartamú kezeléseket igényelnek (lásd a 4.4 pontot a hosszabb időtartamú kezelésekről).

<40 kg testtömegű gyermekek és serdülők

A kezelőorvos dönti el az életkor, a testtömeg, a szükséges dózis nagyságának függvényében, melyik gyógyszerforma (szuszpenzió vagy filmtabletta) alkalmazandó.

A 40 kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekek és serdülők számára a felnőtt dózisokat kell rendelni.

Ajánlott dózisok:

Javallat+	Dózis+
Akut bakteriális sinusitis	20-90 mg/ttkg/nap osztott dózisokban*
Akut otitis media
Területen szerzett pneumonia
Akut cystitis
Akut pyelonephritis
Dentális tályog terjedő cellulitisszel
Akut, Streptococcus által okozott tonsillitis és pharyngitis	40-90 mg/ttkg/nap osztott dózisokban*
Typhoid és paratyphoid láz	100 mg/ttkg/nap osztott dózisokban
Endocarditis profilaxisa	50 mg/ttkg per os, egyszeri dózisként a beavatkozás előtt
Lyme-kór (lásd 4.4 pont)	Korai stádium: 25-50 mg/ttkg/nap három adagra osztva, 10-21 napon át. Késői stádium (szisztémás érintettség): 100 mg/ttkg/nap három adagra osztva, 10‑30 napon át.
+ Minden javallatnál figyelembe kell venni a hivatalos terápiás irányelveket. * A napi kétszeri adagolási rend csak akkor mérlegelendő, ha az adag a dózistartomány felső részében van.

Felnőttek és ≥40 kg testtömegű gyermekek és serdülők

Ezt a szuszpenziót rendszerint nem rendelik felnőttek és 40 kilogramm vagy annál nagyobb testtömegű gyermekek és serdülők számára. Számukra az Ospamox filmtabletták ajánlottak.

Javallat*	Dózis*
Akut bakteriális sinusitis	250 mg ‑ 500 mg 8 óránként, vagy 750 mg ‑ 1 g 12 óránként. Súlyos fertőzéseknél 750 mg ‑ 1 g 8 óránként Akut cystitis kezelhető egy napig kétszer 3 g‑mal
Tünetmentes bacteriuria a terhesség alatt
Akut pyelonephritis
Dentális tályog terjedő cellulitisszel
Akut cystitis
Akut otitis media	500 mg 8 óránként, 750 mg ‑ 1 g 12 óránként; Súlyos fertőzésekben 750 mg ‑ 1 g 8 óránként 10 napon át
Akut, Streptococcus által okozott tonsillitis és pharyngitis
Krónikus bronchitis akut fellángolása
Területen szerzett pneumonia	500 mg‑1 g 8 óránként
Typhoid és paratyphoid láz	500 mg‑1 g 8 óránként
Ízületi protézisek alkalmazásával összefüggő fertőzések	500 mg‑1 g 8 óránként
Endocarditis profilaxisa	2 g per os, egyszeri dózis, 30-60 perccel a beavatkozás előtt
Helicobacter pylori eradikációja	750 mg ‑ 1 g naponta kétszer, protonpumpa-gátlóval (pl. omeprazol, lanzoprazol) és más antibiotikummal (pl. klaritromicin, metronidazol) kombinációban 7 napon át
Lyme-kór (lásd 4.4 pont)	Korai stádium: 500 mg ‑ 1 g 8 óránként maximum 4 g/nap adagig, osztott dózisokban, 14 napon át (10-21 napon át)
Késői stádium (szisztémás érintettség): 500 mg ‑ 2 g 8 óránként, maximum 6 g/nap adagig, osztott dózisokban, 10-30 napon át.
*Minden javallatnál figyelembe kell venni a hivatalos terápiás irányelveket.

Idősek

Dózismódosítás nem szükséges.

Vesekárosodás

GFR (ml/perc)	Felnőttek és ≥40 kg testtömegű gyermekek és serdülők	<40 kg testtömegű gyermekek és serdülők#
>30	Módosítás nem szükséges	Módosítás nem szükséges
10-30	Maximum 500 mg naponta kétszer	15 mg/ttkg naponta kétszer (legfeljebb 500 mg/naponta kétszer)
<10	Maximum 500 mg/nap	15 mg/ttkg napi egyszeri adagként (legfeljebb 500 mg)
# Az esetek többségében a parenterális kezelést kell preferálni.

Hemodializált betegek

Az amoxicillin hemodialízissel eltávolítható a vérkeringésből.

	Hemodialízis
Felnőttek és ≥40 kg testtömegű gyermekek és serdülők	15 mg/ttkg naponta egyszeri napi adagként A hemodialízis előtt egy további 15 mg/ttkg-os adagot kell alkalmazni. A vérkeringésben lévő gyógyszer koncentrációjának visszaállítása érdekében egy további 15 mg/ttkg-os adagot kell beadni a hemodialízis után.

Peritoneális dialízisben részesülő betegek

Maximum 500 mg/nap amoxicillin.

Májkárosodás

Óvatos adagolás és a májfunkció rendszeres időközönként történő monitorozása szükséges (lásd 4.4 és 4.8 pontok).

Az alkalmazás módja

Az Ospamox granulátum belsőleges szuszpenzióhoz készítmény szájon át alkalmazandó a csomagoláshoz mellékelt adagolókanál segítségével.

A felhasználásra kész szuszpenziót egy pohár vízzel kell bevenni.

Az Ospamox szuszpenzió elkészítésének módját lásd a 6.6 pontban.

Alkalmazás csecsemők részére

Az előírt adagot hígítás nélkül kell a csecsemőnek beadni, utána kaphat tejet vagy teát.

A táplálékbevitel nem csökkenti az amoxicillin felszívódását.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, bármely penicillinszármazékkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos, azonnali túlérzékenységi reakció (pl. anaphylaxia) az anamnézisben egy másik béta-laktámmal (pl. cefalosporin, karbapenem vagy monobaktám) szemben.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Az amoxicillin-terápia megkezdése előtt a beteget gondosan ki kell kérdezni arról, hogy a kórelőzményben nem fordult-e elő túlérzékenységi reakció penicillinekkel, cefalosporinokkal vagy egyéb béta-laktám-típusú szerekkel szemben (lásd 4.3 és 4.8 pontok).

Súlyos és néha halálos túlérzékenységi reakciókat (beleértve az anaphylactoid és a bőrt érintő súlyos mellékhatásokat is) jelentettek penicillin-terápiával kezelt betegeknél. A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan egyéneknél, akiknek anamnézisében penicillin-túlérzékenység szerepel, illetve atópiás személyeknél. Ha allergiás reakció jelentkezik, az amoxicillin-kezelést azonnal le kell állítani, és másik, megfelelő terápiás lehetőséggel végzett kezelést kell indítani.

Gyógyszer okozta enterocolitis szindrómáról (drug-induced enterocolitis syndrome, DIES) számoltak be, elsősorban amoxicillin-kezelésben részesült gyermekeknél (lásd 4.8 pont). A DIES olyan allergiás reakció, amelynek vezető tünete az elhúzódó hányás (1–4 órával a gyógyszer alkalmazása után), amelyhez sem allergiás bőrreakciók, sem légzőrendszeri tünetek nem társulnak. A további tünetek közé tartozhat a hasi fájdalom, a hasmenés, a hypotensio, illetve a neutrophiliával járó leukocytosis. Előfordultak súlyos esetek is, ideértve a sokkig súlyosbodó eseteket is.

Nem érzékeny kórokozók

Az amoxicillin nem alkalmas bizonyos fertőzéstípusok kezelésére, kivéve, ha a patogén már dokumentált és ismert módon érzékeny, vagy nagy a valószínűsége annak, hogy a patogén alkalmas lehet az amoxicillinnel való kezelésre (lásd 5.1 pont). Ez különösen vonatkozik a húgyúti, illetve súlyos fül-, orr-, illetve torokfertőzésben szenvedő betegek kezelésének mérlegelésére.

Convulsiók

Convulsiók fordulhatnak elő károsodott vesefunkciójú betegeknél vagy azoknál, akik nagy dózisokat kaptak, illetve hajlamosító tényezőkkel rendelkeznek (pl. görcsrohamok az anamnézisben, epilepszia elleni kezelés vagy meningealis rendellenességek) (lásd 4.8 pont).

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist a károsodás mértéke szerint kell csökkenteni (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

A kezelés kezdetén jelentkező pustulák megjelenésével kísért lázas generalizált erythema az akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) tünete lehet (lásd 4.8 pont). Ez a reakció szükségessé teszi az amoxicillin-kezelés felfüggesztését, és minden további amoxicillin-kezelés ellenjavallatát képezi.

Mononucleosis infectiosa gyanúja esetén az amoxicillin szedése kerülendő, mivel ilyen betegségben szenvedőknél az amoxicillin adása után morbilliform bőrkiütések jelentkeztek.

Jarisch–Herxheimer-reakció

Jarisch–Herxheimer-reakciót észleltek Lyme-kór amoxicillinnel történt kezelése során (lásd 4.8 pont). Ez közvetlenül az amoxicillinnek a kórokozó baktérium (Borrelia burgdorferi spirochaeta) elleni baktericid aktivitásából ered. A betegeket meg kell nyugtatni, hogy ez a Lyme-kór antibiotikummal történő kezelésének gyakori, és rendszerint önmagától rendeződő következménye.

A nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása

Az elhúzódó időtartamú alkalmazás esetenként a nem érzékeny kórokozók elszaporodásához vezethet. Antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis előfordulását csaknem minden antibiotikummal kapcsolatban jelentették, amelynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd 4.8 pont). Ezért fontos mérlegelni ezt a diagnózist azoknál a betegeknél, akiknél diarrhoea lép fel bármilyen antibiotikummal végzett kezelés során vagy azt követően. Ha antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis jelentkezne, a betegnek az amoxicillin szedését azonnal abba kell hagynia, orvossal kell konzultálnia, és megfelelő terápiát kell kezdenie. Ebben az esetben antiperisztaltikus gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt!

Hosszan tartó kezelés

Hosszan tartó terápia során javasolt a szervrendszerek funkciójának rendszeres ellenőrzése, beleértve a vesét, a májat és a hemopoetikus rendszert is. Beszámoltak májenzimszintek emelkedéséről és a vérsejtek számbeli eltéréseiről is (lásd 4.8 pont).

Antikoagulánsok

Amoxicillinnel kezelt betegeknél ritka esetekben beszámoltak a prothrombin idő megnyúlásáról. Antikoagulánsok együttes adása esetén megfelelő monitorozás szükséges. Szükséges lehet az orális antikoagulánsok adagjának módosítása az antikoaguláció kívánt szintjének fenntartásához (lásd 4.5 és 4.8 pontok).

Crystalluria

Csökkent mennyiségű vizeletet ürítő betegeknél, főleg parenterális adagolás esetén nagyon ritkán előfordult crystalluria (beleértve az akut vesekárosodást is). Nagy amoxicillin-dózisok alkalmazása esetén tanácsos a megfelelő folyadékbevitelt és a vizeletürítést folyamatosan biztosítani az amoxicillin-crystalluria elkerülése érdekében. A hólyagkatéterezett betegeknél a katéter átjárhatóságát szabályos időközönként ellenőrizni kell (lásd 4.8 és 4.9 pont).

Diagnosztikai vizsgálatokkal történő kölcsönhatás

Az amoxicillin emelkedett szérum- és vizeletszintje feltehetően befolyásolhat bizonyos laboratóriumi vizsgálatokat. Az amoxicillin magas vizeletbeli koncentrációja miatt gyakoriak a fals-pozitív értékek a kémiai módszerek esetén.

Amoxicillin-kezelés során a vizeletben található glükóz mennyiségének vizsgálatára enzimatikus glükózoxidációs módszereket ajánlott alkalmazni.

Az amoxicillin jelenléte terhes nőknél torzíthatja az ösztriol-meghatározás eredményét.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer 8,5 mg aszpartámot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, ami megfelel 1,7 mg/ml-nek, ezért a fenilketonuriás betegeknél kellő óvatossággal alkalmazandó. A fenilketonuriás homozigóta betegek esetében az aszpartámmal bevitt fenilalanin mennyiségét bele kell számítani az előírt diétába. Nincsenek elérhető nemklinikai és klinikai adatok az aszpartám 12 hetesnél fiatalabb csecsemőknél történő alkalmazásának megítéléséhez.

Ez a készítmény 7,1 mg nátrium-benzoátot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, ami megfelel 1,42 mg/ml-nek. Ez a gyógyszer 0,0043 mg benzil-benzoátot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, ami megfelel 0,00086 mg/ml-nek. A nátrium-benzoát és a benzil-benzoát fokozhatja a sárgaságot (a szemfehérje és a bőr sárgás elszíneződése) újszülötteknél (4 hetes kor alatt).

Ez a gyógyszer 0,56 mg benzil-alkoholt tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, ami megfelel 0,112 mg/ml-nek. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.

Újszülöttek esetében a benzil-alkohol intravénás alkalmazása összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményekkel és halállal (zihálás szindróma).

Fiatal gyermekeknél fokozott a kockázat az akkumuláció miatt.

Nagy mennyiségben csak kellő körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Ez a gyógyszer 0,15 mg szorbitot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban, ami megfelel 0,03 mg/ml-nek. Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni. A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.

Ez a gyógyszer 0,00005 mg kén-dioxidot tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban. Ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

Ez a gyógyszer 0,45 mg glükózt tartalmaz 5 ml elkészített belsőleges szuszpenzióban.

Ritkán előforduló glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Probenecid

A probeneciddel történő egyidejű alkalmazás nem ajánlott. A probenecid csökkenti az amoxicillin renális tubuláris szekrécióját. Probenecid egyidejű alkalmazása az amoxicillin vérszintjének megemelkedését és a vérszint csökkenésének lelassulását okozhatja.

Allopurinol

Allopurinol egyidejű alkalmazása az amoxicillinnel fokozhatja az allergiás bőrreakciók előfordulásának valószínűségét.

Tetraciklinek

A tetraciklinek és más bakteriosztatikus gyógyszerek befolyásolhatják az amoxicillin baktericid hatását.

Orális antikoagulánsok

Orális antikoagulánsokat és penicillin antibiotikumokat széles körűen alkalmaznak a gyakorlatban, és gyógyszerkölcsönhatásról nem számoltak be. A szakirodalomban azonban leírtak az INR megemelkedésével járó eseteket olyan betegeknél, akiknek acenokumarol- vagy warfarin fenntartó kezelés mellett amoxicillin-kúrát írtak fel. Amennyiben együttes alkalmazás szükséges, a prothrombin időt vagy az INR-t körültekintően monitorozni kell az amoxicillin-kezelés megkezdésekor, illetve leállításakor. Ezenkívül az orális antikoagulánsok adagjának módosítása is szükséges lehet (lásd 4.4 és 4.8 pontok).

Metotrexát

A penicillinek csökkenthetik a metotrexát kiválasztódását, ami potenciálisan toxicitásnövekedést okoz.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a reproduktív toxicitás vonatkozásában. Az amoxicillin terhesség alatti humán alkalmazására vonatkozóan rendelkezésre álló korlátozott számú adatok nem utalnak a veleszületett fejlődési rendellenességek fokozott kockázatára. Az amoxicillin alkalmazható terhesség alatt, ha a potenciális előnyök meghaladják a kezeléssel járó potenciális kockázatokat.

Szoptatás

Az amoxicillin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe, ami együtt jár a szenzitizálódás potenciális kockázatával. Következésképpen a szoptatott csecsemőnél fennáll a hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének lehetősége, ezért szükségessé válhat a szoptatás felfüggesztése. Az Ospamox granulátum belsőleges szuszpenzióhoz szoptatás alatt csak az előny/kockázat alapos mérlegelése után alkalmazható.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre adatok az amoxicillin humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Reproduktív állatkísérletek nem mutattak termékenységre gyakorolt hatásokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Az Ospamox granulátum belsőleges szuszpenzióhoz szedése alatt jelentkezhetnek olyan mellékhatások (például allergiás reakciók, szédülés, convulsiók), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatások közé a hasmenés, a hányinger és a bőrkiütés tartoznak.

Az alábbiakban a klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő vizsgálati adatokból származó gyógyszermellékhatások kerülnek felsorolásra a MedDRA terminológia szerint, szervrendszerek szerint csoportosítva.

A gyakoriság megállapítására a következő meghatározások vonatkoznak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon ritka:

• mucocutan candidiasis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• reverzíbilis leukopenia (beleértve a neutropeniát, illetve az agranulocytosist is), reverzíbilis thrombocytopenia és haemolyticus anaemia

• megnyúlt vérzési idő és prothrombin idő (lásd 4.4 pont)

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert:

• Kounis-szindróma

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• súlyos allergiás reakciók, beleértve az angioneurotikus oedemát, az anaphylaxiát, a szérumbetegséget és a túlérzékenység által okozott vasculitist is (lásd 4.4 pont)

Nem ismert:

• Jarisch–Herxheimer-reakció (lásd 4.4 pont)

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• hyperkinesis

• szédülés

• convulsiók (lásd 4.4 pont)

Nem ismert:

• asepticus meningitis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Klinikai vizsgálati adatok

*Gyakori:

• hasmenés

• hányinger

*Nem gyakori:

• hányás

Forgalomba hozatalt követő adatok

Nagyon ritka:

• antibiotikum kezeléssel összefüggő colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist és a haemorrhagiás colitist is) (lásd 4.4 pont)

• fekete, szőrös nyelv

• felszíni fogelszíneződés^#

Nem ismert:

• gyógyszer okozta enterocolitis szindróma

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• hepatitis

• cholestaticus icterus

• a GOT- és/vagy a GPT-szint közepes mértékű emelkedése

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Klinikai vizsgálati adatok

*Gyakori:

• bőrkiütés

*Nem gyakori:

• urticaria

• pruritus

Forgalomba hozatalt követő adatok:

Nagyon ritka:

• olyan bőrreakciók, mint pl. az erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis, bullosus és exfoliativ dermatitis, valamint akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP) (lásd 4.4 pont) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma).

Nem ismert:

- lineáris IgA-betegség

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka:

• akut interstitialis nephritis

• crystalluria, beleértve az akut vesekárosodást (lásd 4.4 és 4.9 pontok)

* E mellékhatások incidencia értékei klinikai vizsgálatokból származnak, amelyekben összesen kb. 6000

amoxicillint szedő felnőtt és gyermek vett részt.

^# Gyermekeknél felszíni fogelszíneződést jelentettek. A jó szájhigiénia segíthet a fogelszíneződés megelőzésében, mert fogkefével rendszerint eltávolítható.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei

Gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás és hasmenés), valamint a folyadék-, és elektrolitháztartás zavarai jelentkezhetnek. Amoxicillin-crystalluria kialakulását figyelték meg, ami néhány esetben veseelégtelenséghez vezetett (lásd 4.4 pont). Convulsiók léphetnek fel vesekárosodásban szenvedő vagy nagy dózisokkal kezelt betegeknél (lásd 4.4 és 4.8 pontok).

A túladagolás kezelése

Az amoxicillin túladagolásának nincs specifikus antidotuma.

Gastrointestinalis tünetek esetén a kezelés elsősorban aktív szén alkalmazásából (gyomormosásra rendszerint nincs szükség), illetve tüneti intézkedésekből áll. Különös figyelmet kell fordítani a betegek víz- és elektrolit-egyensúlyára.

Az amoxicillin hemodialízissel eltávolítható a vérkeringésből.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: béta-laktám antibiotikumok, széles spektrumú penicillinek

ATC kód: J01CA04

Hatásmechanizmus

Az amoxicillin félszintetikus penicillin (béta-laktám antibiotikum), amely gátolja a baktérium sejtfalának integráns szerkezeti elemét képező peptidoglikán bioszintézisében szerepet játszó egy vagy több enzimet [ezeket gyakran penicillinkötő proteineknek (penicillin-binding proteins – PBP) nevezik]. A peptidoglikán-szintézis gátlása a sejtfal meggyengüléséhez vezet, amit általában a sejt lízise és pusztulása követ.

Az amoxicillint a rezisztens baktériumok által termelt béta-laktamázok képesek lebontani, ezért önmagában az amoxicillin hatásspektruma nem terjed ki azokra a mikroorganizmusokra, amelyek termelik ezeket az enzimeket.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

Az amoxicillin esetében a sikeres klinikai és bakteriológiai végeredmény legfontosabb farmakodinámiás paramétere az, hogy a szérumkoncentráció mennyi ideig haladja meg az aktuális kórokozó minimális gátló koncentrációját (t>MIC).

Rezisztencia-mechanizmusok

Az amoxicillinnel szemben kialakuló rezisztencia két fő mechanizmusa:

• inaktiváció bakteriális béta-laktamázok által;

• A PBP-k megváltozása, amelynek következtében csökken az antibakteriális szer cél‑mikroorganizmus felé irányuló affinitása.

A baktériumok impermeabilitása vagy efflux-pumpa mechanizmusok szintén okozhatnak bakteriális rezisztenciát, vagy hozzájárulhatnak annak kialakulásához, különösen Gram-negatív baktériumoknál.

Határértékek

Az amoxicillinre vonatkozóan a European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által megadott MIC-határértékek a következők:

Mikroorganizmus	Minimális gátló koncentráció (MIC) határértékek (mg/l)
	Érzékeny (É) ≤	Rezisztens (R) >
Enterobacteriaceae	81	8
Staphylococcus spp.	Megjegyzés2	Megjegyzés2
Enterococcus spp.3	4	8
Streptococcus A, B, C és G csoport	Megjegyzés4	Megjegyzés4
Streptococcus pneumoniae	Megjegyzés5	Megjegyzés5
Streptococcus viridans csoport	0,5	2
Haemophilus influenzae	2 6	2 6
Moraxella catharrhalis	Megjegyzés7	Megjegyzés7
Neisseria meningitidis	0,125	1
Gram-pozitív anaerobok, kivéve a Clostridium difficile8	4	8
Gram-negatív anaerobok8	0,5	2
Helicobacter pylori	0,125 9	0,125 9
Pasteurella multocida	1	1
Fajtól független határértékek10	2	8
1 A vad típusú Enterobacteriaceae fajokat aminopenicillinekre fogékonyként kategorizálták. Egyes országok a vad E. coli és P. mirabilis izolátumok esetében a mérsékelten érzékeny kategóriát preferálják. Amennyiben ez a helyzet, a MIC határérték É ≤ 0,5 mg/l. 2 A legtöbb Staphylococcus penicillint termel, és rezisztens az amoxicillinre. A meticillin‑rezisztens izolátumok kevés kivétellel rezisztensek az összes béta-laktám hatóanyagra. 3 Az amoxicillin iránti érzékenység az ampicillinből következtethető. 4 A Streptococcus A, B, C és G csoport penicillinek iránti érzékenysége a benzilpenicillin iránti érzékenységből következik. 5 A határértékek csak a non-meningitis izolátumokra vonatkoznak. Az ampicillinre mérsékelt érzékenységként kategorizált izolátumok esetén nem megfelelő az amoxicillinnel történő per os kezelés. A fogékonyság az ampicillin MIC értékéből következik. 6 A határértékek az intravénás alkalmazáson alapulnak. A béta‑laktamáz‑pozitív izolátumokat rezisztensként kell jelenteni. 7 A béta-laktamázt termelő fajokat rezisztensként kell jelenteni. 8 Az amoxicillin iránti érzékenység a benzilpenicillinből következik. 9 A határértékek az epidemiológiai végpont értékeken (ECOFF-ok) alapulnak, amelyek megkülönböztetik a vad típusú izolátumokat a csökkent fogékonyságúaktól. 10 A fajtól független határértékek a legalább 3-4-szer 0,5 g (1,5-2 g/nap) dózisokon alapulnak.

A rezisztencia prevalenciája adott fajok esetén a földrajzi elhelyezkedéssel és időben is változhat, tanácsos ezért beszerezni a rezisztenciára vonatkozó helyi adatokat, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni, amennyiben – legalábbis bizonyos típusú fertőzések esetén – a rezisztencia helyi prevalenciájára vonatkozó adatok alapján megkérdőjelezhető a gyógyszer hatásossága.

A mikroorganizmusok amoxicillin iránti in vitro érzékenysége

Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív aerobok

Enterococcus faecalis

Listeria monocytogenes

béta-hemolizáló Streptococcusok (A, B, C és G csoport)

Speciesek, amelyeknél a szerzett rezisztencia gondot jelenthet

Gram-negatív aerobok

Escherichia coli

Haemophilus influenzae

Helicobacter pylori

Proteus mirabilis

Salmonella typhi

Salmonella paratyphi

Pasteurella multocida

Gram-pozitív aerobok

Koaguláz-negatív Staphylococcus

Staphylococcus aureus^£

Streptococcus pneumoniae

Streptococcus viridans csoport

Gram-pozitív anaerobok

Clostridium spp.

Gram-negatív anaerobok

Fusobacterium spp.

Egyéb

Borrelia burgdorferi

Eleve rezisztens mikroorganizmusok

Gram-pozitív aerobok

Enterococcus faecium†

Gram-negatív aerobok

Acinetobacter spp.

Enterobacter spp.

Klebsiella spp.

Pseudomonas spp.

Gram-negatív anaerobok

Bacteroides spp. (a Bacteroides sok törzse rezisztens)

Egyéb mikroorganizmusok

Chlamydia spp.

Mycoplasma spp.

Legionella spp.

† Természetes mérsékelt érzékenység szerzett rezisztencia mechanizmus hiányában.

£ Csaknem minden S. aureus rezisztens amoxicillinre a penicillináz-termelődés következtében.

Ezen felül minden meticillin-rezisztens törzs rezisztens az amoxicillinre is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az amoxicillin vizes közegben, fiziológiás pH-n teljes mértékben disszociál. Per os adagolás esetén az amoxicillin gyorsan és jól szívódik fel.

Az amoxicillin abszolút biohasznosulása az adagtól függően 75‑90%. A 250 mg és 1000 mg közötti dózistartományban a biohasznosulás (paraméterei: AUC és c_max) egyenes arányban áll az adag nagyságával. Nagyobb adagok mellett a felszívódás mértéke csökken.

Az egyidejű táplálékfogyasztás nem befolyásolja a felszívódást.

Az amoxicillin egyszeri 500 mg-os adagjának az orális alkalmazása 6-11 mg/l közötti plazmakoncentrációt eredményez. Az amoxicillin egyszeri 3 g-os adagjának az alkalmazása után a plazmakoncentráció eléri a 27 mg/l-t.

A maximális plazmakoncentráció az alkalmazás után 1-2 órával mutatható ki.

Az amoxicillin hemodialízissel eltávolítható.

Eloszlás

Az amoxicillin megközelítőleg 18%-a kötődik fehérjéhez, és a látszólagos megoszlási térfogat kb. 0,3‑0,4 l/kg. Gyorsan eléri a terápiás gyógyszerszintet a szérumban, a tüdőszövetben, a hörgőváladékban, a középfül-folyadékban, az epében és a vizeletben. Az ép agyhártyákon keresztül az amoxicillin rosszul diffundál a liquor cerebrospinalisba. Gyulladt agyhártyák esetén a koncentráció a vérben lévő amoxicillin-koncentráció kb. 20%-át érheti el.

Az amoxicillin átjut a placentán, és kis százalékban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).

Állatkísérletek során sem volt bizonyíték a gyógyszerből származó anyag jelentős szöveti retenciójára (lásd 4.6 pont).

Biotranszformáció

Az amoxicillin részben a vizelettel választódik ki inaktív penicilloinsav formájában az eredeti dózis legfeljebb 10-25%-ának megfelelő mennyiségben.

Elimináció

Az amoxicillin főként a vesén át ürül.

Egészséges egyéneknél az amoxicillin átlagos eliminációs felezési ideje körülbelül 1 óra, a teljes clearance átlagértéke pedig körülbelül 25 l/óra. Egyetlen 250 mg-os, illetve 500 mg-os amoxicillin dózis beadása után az első 6 órában az amoxicillinnek körülbelül 60-70%-a választódik ki a vizelettel változatlan formában. Különböző vizsgálatok azt mutatták, hogy 24 órás időszakban a vizelettel történő amoxicillin-kiválasztás mértéke 50-85%-os.

Az együtt adott probenecid késlelteti az amoxicillin kiválasztását (lásd 4.5 pont).

Életkor

Az amoxicillin eliminációs felezési ideje hasonló a körülbelül 3 hónaptól 2 évig terjedő korcsoportba tartozó gyermekeknél, valamint az idősebb gyermekeknél és felnőtteknél. Nagyon fiatal gyermekeknél (beleértve a koraszülötteket is) az élet első hetében a gyógyszer naponta kétszeri alkalmazásnál nem adható gyakrabban a renális eliminációs útvonal fejletlensége miatt. Mivel idős betegek esetében gyakoribb a csökkent veseműködés előfordulása, ezért az adagot körültekintően kell meghatározni, és hasznos lehet a vesefunkció monitorozása is.

Nemek közti különbségek

Az amoxicillin szájon át történő beadását követően nem találtak a farmakokinetikát érintő szignifikáns különbséget egészséges férfiak és nők esetében.

Vesekárosodás

Az amoxicillin teljes szérum clearance-e a vesekárosodással arányos mértékben csökken (lásd 4.2 és 4.4 pontok).

Májkárosodás

Májkárosodás esetén a dózist fokozott körültekintéssel kell meghatározni, és a májfunkciót rendszeresen monitorozni kell.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Az amoxicillinnel karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

vízmentes citromsav

őszibarack aroma (szorbitot, benzil-benzoátot, kén-dioxidot és benzil-alkoholt tartalmaz)

citrom aroma (glükózt, szorbitot, benzil-alkoholt és kén-dioxidot tartalmaz)

nátrium-benzoát

aszpartám (E951)

talkum

vízmentes trinátrium-citrát

narancs aroma (benzil-alkoholt tartalmaz)

guárbab

szilícium-dioxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Felbontás előtt legfeljebb 25 °C-on tárolva: 3 év.

Elkészített szuszpenzió hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolva: 14 nap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az üveget tartsa jól lezárva.

Elkészített szuszpenzió: hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó legfeljebb 14 napig .

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Ospamox 25 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

Kb. 5,1 g granulátum csavaros PE-PP gyermekbiztonsági zárású kupakkal lezárt, barna színű üvegbe töltve. Egy üveg és egy műanyag adagolókanál dobozban. Az adagolókanál beosztása: 1,25 ml; 2,5 ml és 5 ml.

Ospamox 50 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz

Kb. 6,6 g granulátum csavaros PE-PP gyermekbiztonsági zárású kupakkal lezárt, barna színű üvegbe töltve. Egy üveg és egy műanyag adagolókanál dobozban. Az adagolókanál beosztása: 1,25 ml; 2,5 ml és 5 ml.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény

kezelésével kapcsolatos információk

A szuszpenzió elkészítéséhez az üveget meg kell tölteni friss csapvízzel körülbelül 1 cm-rel a töltési jel (az üvegen körbefutó bemélyedés) alatti magasságig, le kell zárni, és jól fel kell rázni.

A hab leülepedése után annyi friss csapvizet kell lassan hozzáadni, hogy a töltési jelig érjen (60 ml szuszpenzióhoz 56 ml víz az Ospamox 25 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz készítmény esetén; 60 ml szuszpenzióhoz 55 ml víz az Ospamox 50 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz készítmény esetén). Még egyszer alaposan fel kell rázni. A fehér – sárgásfehér szuszpenzió most már felhasználásra kész.

Minden egyes használat előtt jól fel kell rázni az üveget.

A gyógyszert nem szabad felhasználni, ha a szuszpenzió elkészítése előtt csomók láthatóak az üvegben található porban.

Elkészítés után a készítmény nem használható fel, ha az elkészített szuszpenzió színe eltér a fent leírtaktól.

Megjegyzés:  (egy keresztes szer)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz GmbH

Biochemiestrasse 10, 6250 Kundl

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-4208/07 Ospamox 25 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz (60 ml)

OGYI-T-4208/08 Ospamox 50 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz (60 ml)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. augusztus 1.

.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. december 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. április 12.