1. A GYÓGYSZER NEVE

Ospolot 200 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg szultiámot tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 50 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, kerek, bikonvex, filmbevonatú tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, másik oldalán „200” jelzéssel ellátva. Törési felülete fehér színű.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Rolandicus epilepszia (benignus gyermekkori epilepszia, centrotemporális tüskékkel).

Figyelem: A szultiám-kezelés indikációjának felállításakor figyelembe kell venni, hogy Rolandicus epilepsziában az esetek nagy százalékában spontán remisszió következik be, és – gyógyszeres kezelés nélkül is – többnyire jóindulatú a kórlefolyás, és jó a prognózis.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A szokásos fenntartó adag napi 5–10 mg/ttkg, amelyet a dózis fokozatos (lépcsőzetes) emelésével kell beállítani egy-két hét alatt. A kezelés a fenntartó adaggal is kezdhető. A szultiám rövid felezési ideje miatt ajánlott a napi adagot három részletre osztva bevenni. Az antiepileptikumokat, amennyiben lehet, célszerű monoterápiában alkalmazni. Ha szultiám-kezelésre térünk át, akkor az elhagyni kívánt antiepileptikum adagját fokozatosan kell csökkenteni.

Az alkalmazás módja

A filmtablettákat szétrágás nélkül, bő folyadékkal (kb. 1 pohár vízzel), lehetőleg naponta háromszor alkalmazva ajánlott bevenni. Az alkalmazás időtartama attól függ, hogy a beteg hogyan reagál a kezelésre. A beteg önkényesen nem hagyhatja abba a készítmény szedését.

Az antiepilepsziás terápia alapvetően hosszú távú kezelés. A szultiám beállításáról vagy elhagyásáról és a kezelés időtartamáról minden esetben a szakorvos (gyermekneurológus/neurológus) dönt. Általában a dózis csökkentését és a gyógyszer elhagyását legkorábban két év rohammentes állapot után lehet mérlegelni. A szultiámot fokozatosan kell leépíteni. Az EEG-t folyamatosan ellenőrizni kell. Az EEG-lelet nem rosszabbodhat.

Ha a kezelés eredménytelen, vagy nemkívánatos mellékhatások lépnek fel, akkor ajánlatos ellenőrizni a plazmakoncentráció napi változását. Ha továbbra is eredménytelen a terápia, akkor kb. egy hónap után le kell állítani a szultiám-kezelést.

4.3 Ellenjavallatok

A szultiám-kezelés az alábbi esetekben ellenjavallt:

• A szultiámmal, a szulfonamidokkal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• porfiria.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A szultiám-kezelés az alábbi esetekben fokozott elővigyázatosságot igényel:

• veseműködési zavar;

• pszichiátriai betegség;

• terhesség és szoptatás alatt (lásd 4.6 pont).

Csontvelő-depresszió, vagy allergiás bőrkiütések megjelenése esetén le kell állítani a szultiám-kezelést. A szülőket és betegeket rá kell venni arra, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, és kérjenek vérkép-ellenőrzést, ha láz, torokfájás, allergiás bőrkiütések és/vagy influenzaszerű panaszok jelentkeznek.

A hosszú távú kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell a vérképet, a májenzimeket és a vesefunkciós paramétereket. Az ellenőrzéseket ajánlott először a szultiám-kezelés megkezdése előtt, majd az első hónapban hetente, később havonta elvégeztetni. Hat havi kezelés után elegendő évi kettő-négy kontroll. Klinikai tünetekkel, például lázzal vagy torokfájással kísért, súlyosbodó thrombopenia és leukopenia esetén meg kell szakítani a kezelést. Súlyos allergiás reakciók esetén azonnal abba kell hagyni a szultiám szedését. A kezelést akkor is fel kell függeszteni, ha a kreatinin-szint tartósan megemelkedik.

Öngyilkossági gondolatok/öngyilkos magatartás

Öngyilkossági gondolatok és magatartást jelentettek olyan betegek esetében, akik különböző indikációban szedtek antiepileptikumokat. Antiepileptikumokkal végzett, randomizált, placebokontrollos vizsgálatokból készített meta-analysisben is megfigyelték az öngyilkos gondolatok és magatartás előfordulásának kisfokú növekedését. Ennek a rizikónak a mechanizmusa nem ismert, a rendelkezésre álló adatok alapján nem zárható ki, hogy a szultiám szedése során is jelentkezhetnek ilyen tünetek.

A betegeket monitorozni kell az öngyilkossági gondolatok és magatartás vonatkozásában, és amennyiben szükséges, megfelelő kezelést is kell alkalmazni. A betegeket (és gondozóikat) megfelelő tanáccsal kell ellátni, hogy öngyilkos gondolatok illetve magatartás jelentkezése esetén forduljanak orvoshoz.

Laktóz intolerancia

Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A szultiám plazmakoncentrációjának csökkenése

A szultiám plazmaszintjét csökkentheti a fenobarbitál, a fenitoin, a primidon és a karbamazepin.

Az interakciók miatt, különösen több antiepileptikum együttes alkalmazásakor, ajánlott ellenőrizni a plazmaszintet, és adott esetben módosítani a szultiám adagolását.

Egy in vitro kísérlet szerint az antacidok, különösen a magnézium-triszilikát, képesek megkötni a szultiámot.

Hogyan befolyásolja a szultiám más gyógyszerek plazmakoncentrációját

A szultiám gátolja a CYP2C-májenzimet, ezért megemelheti más gyógyszerek plazmaszintjét. Emiatt felerősödhet néhány olyan, egyidejűleg adott gyógyszer hatása, amelyeket ez az enzim metabolizál. Intoxikációra utaló tünetek is jelentkezhetnek.

Egyidejű szultiám-kezelés mellett esetleg módosítani kell az alábbi hatóanyagok adagolását a klinikai követelményeknek megfelelően: fenitoin, barbiturátok, diazepám, imipramin, diklofenák, ibuprofén, naproxén, warfarin, omeprazol, proguanil, propranolol, retinol és tolbutamid.

A szultiám és a fenitoin együttes alkalmazásakor jelentősen megnőhet a fenitoin plazmaszintje. Ennél a kombinációnál fokozottan kell odafigyelni, és gyakran kell ellenőrizni a fenitoin plazmaszintjét, különösen vesekárosodás esetén.

Egyes esetekben megfigyelték, hogy a szultiám és a lamotrigin együttes alkalmazásakor is megemelkedhet a lamotrigin plazmaszintje. Ilyenkor a kezelés kezdetén gyakran kell ellenőrizni a lamotrigin plazmaszintjét.

A szultiám és a primidon kombinált terápiája során mindkét gyógyszer mellékhatásai felerősödhetnek; különösen gyermekkorban jelentkezhet szédülés, egyensúlyzavar (járásbizonytalanság) és aluszékony­ság.

Alkohol

A szultiám-kezelés alatt nem szabad alkoholt fogyasztani, mivel a szulfonamidok a diszulfirámhoz hasonló hatást fejtenek ki, és a szultiám, mint szulfonamid-származék elméletileg hasonló hatású lehet. A kellemetlen, de rendszerint maguktól megszűnő tünetek alapja a szisztémás vasodilatatio.

A fő tünetek a lüktető fejfájás, légzésdepresszió, émelygés, hányás, tachycardia, hypotonia, amblyopia, zavartság, sokk, aritmia, eszméletvesztés és epilepsziás rohamok. A tünetek erőssége és időtartama nagyon változó lehet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Nem áll rendelkezésre elegendő állatkísérletes adat arra vonatkozóan, hogy a szultiám milyen hatást gyakorol a terhességre, az embrionális fejlődésre, a magzat fejlődésére és/vagy a postnatalis fejlődésre. Ezért a gyógyszer szedése terhesség és szoptatás alatt ellenjavallt.

Amennyiben kezelésre van szükség, a fogamzóképes korú nőknek a kezelés alatt és legalább 8 hétig a kezelés befejezése után megbízható fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gyógyszer rendeltetésszerű alkalmazás esetén is olyan mértékben megváltoztathatja a reakciókészséget (szédülékenység vagy aluszékonyság), hogy megnehezítheti akár az önálló utcai közlekedést vagy a gépek kezelését. Ez fokozottan érvényes akkor, ha a beteg a gyógyszer mellett alkoholt is fogyaszt.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A megfigyelt mellékhatások gyakrabban lépnek fel gyógyszer-kombináció alkalmazása esetén, mint monoterápia esetében. Az alábbi mellékhatások dózisfüggően és különösen a kezelés elején jelentkezhetnek:

Az alábbi, szultiám kezelés kapcsán megfigyelt mellékhatásokat a következő gyakorisági rendbe csoportosították:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: leukopenia, neutropenia.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: fogyás.

Nem gyakori: étvágytalanság. Ez a panasz általában egy-két hét alatt, magától vagy átmeneti dóziscsökkentés után elmúlik, fokozatos dózisbeállítással megelőzhető.

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: ingerlékenység (különösen a kezelés kezdetén).

Ritka: hallucinációk, szorongás, apathia vagy lassú gondolkodás, a látens pszichózis fellobbanása.

Nagyon ritka: zavartság, agitáltság. (Ezek a kísérőjelenségek többnyire egy-két héten belül, maguktól vagy átmeneti dóziscsökkentés után megszűnnek. Fokozatos dózisbeállítással megelőzhetők.)

Nem ismert: viselkedési rendellenesség (pl. agresszivitás, hangulatváltozások), károsodott kognitív funkciók

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: paraesthesia a végtagokban és az arcon, fáradékonyság, szédülés és fejfájás (különösen a kezelés kezdetén).

Nem ismert: izomgyengeséggel (myasthenia) összefüggő jelenségek, grand mal állapot, fokozott görcsaktivitás, polyneuritis.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritka: stenocardia, tachycardia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: hyperventillatio, dyspnoe, kompenzált respiratórikus alkalózis (ami gyakran hyperventillatiot okoz). Ilyenkor csökken a széndioxid parciális nyomása, és nő az oxigén parciális nyomása. Az artériás oxigéntelítettség és a pH-érték változatlan. A szérum bikarbonát koncentráció csökkenthet.

2. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: gyomorpanaszok, különösen a kezelés kezdetén.

Nem gyakori: émelygés és hányás. Ezek a panaszok általában egy-két hét alatt, maguktól vagy átmeneti dóziscsökkentés után elmúlnak, a fokozatos dózisbeállítással megelőzhetők.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem ismert: májtoxicitásra utaló reakciók, a májenzimek fokozott aktivitása.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: exanthema.

Nem ismert: Stevens-Johnson-szindróma vagy Lyell-szindróma.

Vese és húgyúti betegségek és tünetek

Nem ismert: veseelégtelenség, impotencia és vizeletretenció.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem ismert: a vérnyomás emelkedése vagy csökkenése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek és laboratóriumi leletek

A túladagolás tünetei (és a kísérő laborleletek) az alábbiak: fejfájás, szédülés, ataxia, tudatzavar, katatónia, metabolikus acidózis valamint a vizeletben kimutatható szultiám-kristályok. A szultiám akut toxicitása csekély mértékű. 4-5 g-os szultiám-túladagolást is túléltek. Egyetlen felnőtt halt meg, aki szuicid szándékkal kb. 20 g szultiámot vett be. Egy másik hasonló beteg teljesen felépült.

Terápia

A szultiámnak nincs specifikus antidótuma. A terápiát a beteg klinikai állapota határozza meg. A beteget kórházba kell utalni. Ajánlott meghatározni a plazmakoncentrációt a szultiám-intoxikáció megerősítése, illetve a túladagolás súlyosságának megállapítása céljából. A szokásos intézkedéseket el kell végezni (gyomormosás és aktív szén adása a készítmény felszívódásának csökkentésére és az életfunkciók fenntartására). Az acidózis korrigálására nátriumbikarbonát-infúziót lehet adni. Gondosan kezelni kell az elektrolit háztartás zavarát is. A vesekárosodás és a krisztallúria megelőzésére alkalizáló diuretikus kezelés ajánlott.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antiepileptikumok ATC kód: N03A X03

A szultiám a szulfonamidok csoportjába tartozik. Szerkezetét tekintve nem hasonlít más antiepileptikumra. Hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott. Legismertebb biológiai hatása, hogy gátolja a karboanhidráz enzimet. Leírták azt is, hogy befolyásolja a serkentő és gátló neurotranszmitterek homeosztázisát. A szultiám csökkenti a nátrium beáramlását az idegsejtekbe, és ezáltal csökkenti az idegsejtek ingerelhetőségét.

A szultiám antikonvulzív hatásának köszönhetően ritkítja vagy enyhíti a Rolandicus (benignus centro­temporalis) epilepsziában szenvedő gyermekek rohamait.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Orálisan adva a szultiám gyorsan és szinte tökéletesen felszívódik a vékonybél felső szakaszából. Még nem vizsgálták, hogy az étkezés hogyan hat a szultiám felszívódására. A szájon át adott szultiám biohasznosulását eddig nem vizsgálták.

A szultiám maximális plazmakoncentrációját 1–5 óra alatt éri el. Lineáris farmakokinetikája ellenére jelentősebb intra- és interindividuális plazmaszint-ingadozások észlelhetők dinamikus egyensúlyi („steady state“) állapotban. A terápiás és toxikus plazmakoncentrációkat még nem határozták meg. Kb. 5 mg/ttkg szultiám beadása után a plazmakoncentráció kb. 1–6 µg/ml értéket ér el.

Eloszlás

A szultiám mintegy 29%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.

A szultiám eloszlási térfogatát az emberi szervezeten belül még nem határozták meg. A szultiám átlép a vér-agy gáton. A szultiám plazma- és liquor- koncentrációja közti összefüggést még nem határozták meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a szultiám átjut a placentán, illetve bekerül az anyatejbe, ezáltal bejuthat a magzat, valamint a szoptatott csecsemő szervezetébe.

Biotranszformáció

Ezidáig a szultiám két metabolitját mutatták ki a vizeletben. Mennyiségileg legjelentősebb metabolitja a hidroxilált szultiám, amely nem rendelkezik antikonvulzív hatással.

Elimináció

A szultiám 2–16 óra felezési idővel ürül ki a plazmából. A felezési idő enzimindukáló antiepileptikumok szedése mellett rövidebb, mint monoterápiában. A per os beadott dózis kb. 90%-a választódik ki a veséken keresztül, kb. 30 – 60%-a átalakulás nélkül ürül ki. Több mint 25%-a metabolitként (hidroxilált szultiám) ürül a vizelettel.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szultiám preklinikai vizsgálatait már az 1960-as években elvégezték, és ezek egy része már nem felel meg a mai követelményeknek. Azonban a több évtizedes klinikai alkalmazás során sem derült fény olyan adatra, amely ellentmondana a korábbi vizsgálati adatoknak.

4. Akut toxicitás

A szultiám akut toxicitását patkányon, egéren és nyúlon határozták meg per os alkalmazás során.

Az LD₅₀-érték patkányon és egéren > 5000 mg/ttkg, nyúlon kb. 1000 mg/ttkg.

Kutyán és macskán nem lehetett meghatározni az LD₅₀-értéket, mivel az állatok a per os 50-100 mg/ttkg dózis beadása után hánytak.

5. Krónikus toxicitás

A szultiám krónikus toxicitásával kapcsolatban három tanulmány készült:

Az egyik vizsgálatban 23 hím és 23 nőstény Wistar-patkányt kezeltek a táplálékba kevert, különböző dózisú szultiámmal 84 héten keresztül. A negyedik csoport, amelyik nem kapott szultiámot, kontroll­csoportként szolgált.

A halálozási arány mindegyik csoportban beleértve a kontrollcsoportot hasonló volt, csoportonként 3‑6 állat között változott. A legnagyobb dózissal kezelt csoportban a testsúlynövekedés kisebb mértékű volt, mint a többi csoportban. A vérvizsgálatok nem mutattak specifikus kóros eltérést. Néhány esetben, a legnagyobb és a közepes dózissal kezelt csoportban az elvezető húgyutakban crystalluriát vagy kőképződést figyeltek meg. A legnagyobb dózissal kezelt csoportban, két időközben elpusztult állatnál találtak halált okozó vesekárosodást. A crystalluria ellenére a közepes dózissal kezelt csoportban nem mutattak ki vesekárosodást.

Egy másik vizsgálatban a kutyák 12 hónap alatt 20 mg, 60 mg vagy 180 mg/ttkg dózist kaptak.

Az első 12 hetes kísérleti időszak alatt csoportonként négy nőstény és négy hím kutyát figyeltek meg. Azután csoportonként feláldoztak egy nőstény és egy hím kutyát. Az életben maradt állatokat felvették a második fázisba, amely a vizsgálat végéig tartott. A 2. fázis kezdetén a dózist először felemelték napi 240 mg/ttkg-ra, majd 300 mg/ttkg-ra, mivel nem jelentkezett intoxikációra utaló tünet. A kö­vetkezőket figyelték meg:

Az egyik kutya elpusztult, amikor két héten át napi 300 mg/ttkg dózist kapott. Az állat étvágytalanná vált és fogyni kezdett, szérum-káliumszintje csökkent, karbamid-szintje enyhén emelkedett.

A nagy dózissal kezelt csoportban a nőstény állatok testsúlya csökkent. A hím kutyák esetében nem volt különbség a csoportok között a kezelés végére. A közepes és nagy dózissal kezelt csoportban enyhén csökkent a kutyák táplálékfogyasztása.

Az EKG-n nem lehetett lényeges változást észlelni. A negyedévente végzett laborvizsgálatok enyhe anémiát és a vizeletkoncentráció csökkenését jelezték a nagy dózissal kezelt csoportban. Egyéb szisztémás változás nem volt megfigyelhető.

A három és 12 hónap múlva elvégzett boncolás során makroszkóposan nem volt látható toxikus szervi elváltozás. A szervek súlyának vizsgálatakor derült ki, hogy a nagy dózissal kezelt csoportban az összes állat tüdejének és veséjének súlya megnőtt.

A következő hosszú távú vizsgálat, amelyhez patkányokat használtak, elsősorban a szultiám renális hatásaival foglalkozik.

Az 1. csoportba tartozó húsz állat 58 napig napi 50 mg/ttkg dózist kapott. A 2. csoportba tartozó 16 állat ugyanezt a dózist kapta 111 napon keresztül. A 3. csoport (20 állat) 125 mg/ttkg szultiámot kapott részben a táplálékba keverve, részben gyomorszondán át. A 4. csoport (20 állat) 500 mg/ttkg-ot kapott gyomorszondán át. Minden csoporthoz kontrollcsoport is tartozott, amelyekben ugyanannyi állat volt. Sem a kezelt 1. csoportban sem a kontrollcsoportban nem következtek be spontán halálesetek. A 2. csoport kezelt állatai között sem fordult elő haláleset, de a kontrollcsoportban két patkány elpusztult.

A 31 spontán elpusztult állat közül csak a 3. csoport 6 állatát lehetett boncolni (a kannibalizmus miatt). A vizsgálat végén megölték és felboncolták az életben maradt állatokat. A 2. csoportból egy patkánynál, a 3. csoport spontán elpusztult hat állata közül öt állat veséjében mutattak ki szövettani elváltozásokat. Ezek közül egy esetben a vesetubulusok epithel sejtjeiben fehérjeszaporulatot, a kanyarulatos csatornácskákban epithel-nekrózist, a bazális membrán leválását és kalcifikált cilindereket lehetett kimutatni a vesetubulusokban.

A 3. csoport spontán elpusztult állatai közül egy esetben valamint a hat feláldozott állat közül öt esetben lehetett kalcifikált cilindereket megfigyelni, valamint sejtagglomerátumokat látni a vesepapillák csúcsában.

A vizsgálat végén a 4. csoportba tartozó, hat feláldozott állat veséinek szövettani vizsgálata nem mutatott eltérést, eltekintve az aszcendáló (retrográd) fertőzések okozta krónikus gyulladásos elváltozásoktól.

A többi szerv (szív, máj, tüdők, mellékvesék) szövettani vizsgálata nem utalt szultiám-intoxikációra.

6. A reproduktív funkciókra kifejtett toxikus hatás

Patkányon megvizsgálták a szultiám embriotoxikus és teratogén hatásait. A dózis 0, 30, 100, és

300 mg/ttkg volt.

A 30 és 100 mg/ttkg szultiám-dózis nem hatott negatívan az anyaállatokra. A 300 mg/ttkg dózis alkalmazása után az anyaállatok spontán aktivitása csökkent, kevesebb táplálékot vettek fel, és szőrzetük felborzolódott. A csoportban két állat elpusztult. A halál oka nem volt tisztázható. Az anyaállatok testsúlynövekedése az összes csoportban kisebb mértékű volt, de csak a legnagyobb dózissal kezelt csoportban volt statisztikailag szignifikáns a különbség.

A szultiám-csoportokban átlagosan több magzat szívódott fel, mint a kontrollcsoportban, azonban ezek a különbségek nem voltak szignifikánsak. A 100 és 300 mg/ttkg dózissal kezelt csoportokban a magzatok súlya szignifikánsan és dózisfüggően csökkent. A 30 mg/ttkg dózissal kezelt csoportban is kisebb volt a magzatok testsúlya, mint a kontrollcsoportban, azonban ez a különbség nem volt szignifikáns.

A legnagyobb dózissal kezelt csoportban a placenta súlya is csökkent. Fejlődési rendellenességet nem észleltek.

Genotoxicitás (mutagenitás)

A genotoxicitási vizsgálatok eredményei nem utalnak arra, hogy a készítmény potenciálisan genotoxikus lenne.

A szultiám nem indukált reverz mutációt az S. typhi muriumban. Az egér lymphomasejtekben sem történt mutáció az in vitro kezelés után. Mindkét kísérletet elvégezték metabolikus „S9-aktiválással” és anélkül is.

A szultiám nem okozott kromoszómakárosodást a „micronucleus”-vizsgálatban. Hím és nőstény egereken 500-1000 mg/ttkg intraperitoneálisan beadott dózis hatására sem következett be „micronucleus”-indukció a polikromáziás vörösvérsejtekben.

7. Karcinogenitás

A gyógyszer potenciális karcinogén hatására vonatkozóan még nem történtek vizsgálatok.

Mindazonáltal nem valószínű, hogy a készítmény karcinogén hatású lenne, mivel a hosszú távú állatkísérletek (patkány és kutya) során nem észleltek sem daganatképződést, sem genotoxikus hatást. A humán alkalmazás során sem jelentettek daganatos eseményeket.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: magnézium-sztearát, zselatin, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, talkum, laktóz‑monohidrát, kukoricakeményítő.

Filmbevonat: titán-dioxid, Makrogol 4000, hipromellóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

50 darab filmtabletta fehér, gyermekbiztos polipropilén csavaros kupakkal lezárt fehér polietilén tartályban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

DESITIN ARZNEIMITTEL GmbH

Weg beim Jäger 214

22335 Hamburg

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-573/02 műanyag tartály

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1967. január 01.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 5.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. február 10.