OXYCODONE VITABALANS 5 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Oxycodone Vitabalans 5 mg filmtabletta

Oxycodone Vitabalans 10 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Oxycodone Vitabalans 5 mg filmtabletta

5 mg oxikodon-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként.

Oxycodone Vitabalans 10 mg filmtabletta

10 mg oxikodon-hidrokloridot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes felsorolását lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Oxycodone Vitabalans 5 mg filmtabletta

Fehér, kerek, domború tabletta, átmérő: 6 mm.

Oxycodone Vitabalans 10 mg filmtabletta

Fehér, kerek, domború, az egyik oldalon bemetszéssel ellátott tabletta, átmérő: 8 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Oxycodone Vitabalans felnőttek (12 éves és annál idősebb) gyermekek és serdülők számára javallott olyan súlyos fájdalom kezelésére, amely csak opioid analgetikumokkal kezelhető megfelelően.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolást a fájdalom intenzitásához és a betegek egyéni érzékenységéhez kell igazítani. Általánosságban az alábbi adagolási útmutató érvényes:

Felnőttek, serdülők és 12 éves és annál idősebb gyermekek

A dózis beállítása és módosítása

Az opioid-naiv felnőtt betegek szokásos kezdő adagja 5 mg 6 óránként. 12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők esetében az opioid-naiv betegek és a gyenge opioidokkal nem kontrollálható súlyos fájdalommal jelentkező betegek szokásos kezdő adagja 5 mg 6 óránként. A dózist a megfelelő adag 25‑50%‑ának megfelelő lépésekben lehet növelni. A cél egy olyan beteg-specifikus dózis, amely lehetővé teszi a kielégítő fájdalomcsillapítást, tolerálható mellékhatásokkal. Amennyiben szükséges, az adagolás intervallumát 4 órára lehet rövidíteni, azonban az Oxycodone Vitabalans-ot naponta maximum 6‑szor szabad beszedni.

Egyes betegeknél, akik retard oxikodon tablettát előre meghatározott időpontokban szednek, szükség lehet egy gyorsan ható, kiegészítő analgetikumra „áttörő” fájdalom esetén. Az Oxycodone Vitabalans alkalmas az áttörő fájdalom kezelésére, egyszeri dózisait a beteg igényei szerint kell beállítani. Általában a retard oxikodon fájdalomcsillapító napi mennyiségének 1/8-1/6 elegendő.

Az Oxycodone Vitabalans, mint sürgősségi gyógyszer napi 2-nél többszöri alkalmazása azt jelezheti, hogy a retard oxikodonból nagyobb adagokra van szükség. A cél egy olyan beteg-specifikus dózis megállapítása, amely biztosítja a kielégítő fájdalomcsillapítást, tolerálható nem kívánt mellékhatásokkal. A legalacsonyabb sürgősségi gyógyszeradagolásra kell törekedni, a beteget lehetőleg a napi kétszeri retard oxikodon kezelésre kell állítani.

Azoknál a betegeknél, akik már kapnak opioidokat, a kezelést magasabb dózisokkal lehet megkezdeni, figyelembe véve a korábbi opioid terápiákkal szerzett tapasztalataikat.

10‑13 mg oxikodon-hidroklorid körülbelül 20 mg morfin‑szulfátnak felel meg, mindkét esetben a filmbevonatos gyógyszerformára vonatkoztatva.

A különböző opioidokkal szemben mutatott eltérő egyéni érzékenységek alapján a betegeknek a többi opioidokról való áttérése esetén konzervatív módon,a kiszámított oxikodon dózis 50‑75%‑ával kell kezdeni a kezelést.

A betegeknél általában addig kell változtatni a dózist, amíg a megfelelő fájdalomcsillapítás mellett a nem kívánt mellékhatások még kontrollálhatók.

Amennyiben hosszú ideig tartó fájdalomcsillapításra van szükség, a betegeket át kell állítani a retard oxikodon-hidroklorid tablettákra.

Gyermekek és serdülők

Az opioidokat csak az előnyök és kockázatok gondos felmérése mellett szabad alkalmazni a gyermekek súlyos fájdalmainak kezelésére.

12 éven aluli gyermekek

Az oxikodon biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Különleges betegcsoportok

Fokozott kockázatú, pl. beszűkült vese- vagy májfunkciójú, alacsony testtömegű, ill. a gyógyszereket lassan metabolizáló betegeknél a javasolt felnőtt adag felével kell kezdeni a kezelést, amennyiben korábban nem kaptak opioidokat. Ezért az ajánlott legalacsonyabb dózis, azaz például az 5 mg, esetleg nem alkalmas kiindulási dózisnak.

A dózist az egyéni klinikai helyzetnek megfelelően kell beállítani.

Idősek

Gondos beállítás mellett a legalacsonyabb dózist kell alkalmazni a fájdalom csökkentésére.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek

Ezeknél a betegeknél az adagolás megkezdését konzervatív megközelítésnek kell követnie. Az ajánlott felnőtt kezdő dózist 50%-kal kell csökkenteni (például 10 mg teljes napi dózis orálisan, opioiddal még nem kezelt betegekben), és minden beteget a klinikai állapotuknak megfelelően adekvát fájdalomcsillapításra kell beállítani.

Az alkalmazás módja

Az Oxycodone Vitabalans filmtablettát 4‑6 óránként kell beszedni, előre meghatározott adagolási rend szerint, a megadott dózisokban.

A filmtablettákat az étkezéssel egyidőben, vagy attól függetlenül is be lehet venni, elegendő mennyiségű folyadékkal. Az Oxycodone Vitabalans filmtablettát nem szabad alkoholtartalmú italokkal szedni.

Terápiás célok és a kezelés abbahagyása
Az Oxycodone Vitabalans-kezelés megkezdése előtt a beteggel közösen meg kell állapodni a kezelési stratégiában, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállítási tervét, összhangban a fájdalom kezelésére vonatkozó irányelvekkel. A kezelés során gyakori konzultációra van szükség az orvos és a beteg között, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés abbahagyását és szükség esetén módosítsák a dózist. Amikor a betegnek már nincs szüksége oxikodon-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha nincs megfelelő fájdalomkontroll, számolni kell a hyperalgesia, a tolerancia és alapbetegség progressziójának lehetőségével (lásd 4.4 pont).

A kezelés időtartama

Az oxikodont a szükségesnél hosszabb ideig nem szabad alkalmazni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az oxikodont nem szabad alkalmazni azokban az esetekben, amelyekben az opioidok ellenjavalltak:

• súlyos légzési depresszió hypoxiával és/vagy hypercapniával,

• súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség,

• súlyos asthma bronchiale,

• cor pulmonale,

• a vér megnőtt szén-dioxid szintje,

• paralyticus ileus,

• akut has, elhúzódó gyomorürülés.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az opioid mértéktelen alkalmazásának legfőbb veszélye a légzésdepresszió. Az oxikodon légzésdeprimáló hatása a széndioxid-koncentráció növekedését okozhatja a vérben, és ezáltal a cerebrospinális folyadékban. Óvatosan kell eljárni, ha az oxikodont az alábbi esetekben alkalmazzák: legyengült időskorúak; súlyos tüdő-, vese- és májkárosodásban szenvedő betegek; myxoedema, hypothyreosis, Addison-kór (mellékvesekéreg‑elégtelenség), toxikus pszichózis, prosztata hypertrophia, adrenocorticalis elégtelenség, alkoholizmus, ismert opioid függőség, delirium tremens, pancreatitis, gyulladásos bélbetegségek, az epeutak betegsége, epe- vagy húgyvezeték kólika, hypotonia, hypovolaemia, fejsérülés (a fokozott koponyaűri nyomás kockázata miatt), a keringésszabályozás zavara, epilepszia vagy fokozott görcskészség, valamint MAO‑inhibitorokkal kezelt betegek.

Ugyanúgy, mint más opioid készítmények esetében, az oxikodont óvatosan kell alkalmazni hasi műtét után, mivel az opioidokról ismert, hogy csökkentik a bél motilitását, ezért addig nem szabad alkalmazni, amíg a kezelőorvos meg nem győződik a normális bélfunkcióról.

Az opioidok, ilyen például az oxikodon-hidroklorid, befolyásolhatják a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese vagy -ivarmirigyek tengelyeket. A megfigyelhető néhány változás közé tartozik a szérum prolaktinszintjének növekedése, és a plazmakortizol és -tesztoszteron szintjének csökkenése. Klinikai tünetek nyilvánulhatnak meg ezekből a hormonális változásokból.

Tolerancia

Krónikus használat esetében a betegeknél tolerancia fejlődhet ki a hatóanyaggal szemben, és egyre nagyobb dózisokra lesz szükség a fájdalomcsillapításhoz. Más opioidokkal szemben kereszttolerancia alakulhat ki. Az Oxycodone Vitabalans hosszú ideig tartó használata fizikai függőséghez vezethet, és megvonási szindróma léphet fel a terápia hirtelen leállítására. Ha egy betegnek már nincs szüksége az oxikodon-terápiára, tanácsos lehet a megvonási tünetek elkerülése érdekében a dózis fokozatos csökkentése. A megvonási tünetek közé tartozhat az ásítozás, pupillatágulás, könnyezés, orrfolyás, tremor, hyperhydrosis, szorongás, izgatottság, görcsrohamok és az álmatlanság.

Nagyon ritkán előfordulhat hyperalgesia, amely nem reagál a dózis további emelésére, különösen magas dózisoknál. Az oxikodon dózis csökkentésére, vagy egy másik opioidra való áttérésre lehet szükség.

Opioidalkalmazási zavar (abúzus és függőség)

Opioidok, például oxikodon ismételt alkalmazása esetén tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség alakulhat ki.

Az Oxycodone Vitabalans ismételt alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Nagyobb dózis és az opioid-kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. Az Oxycodone Vitabalans-abúzus vagy helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerhasználati zavar szerepel (beleértve az alkoholizmust is), az aktuálisan dohányzóknál vagy azon betegeknél, akiknek személyes anamnézisében más mentális betegségek (pl. major depresszió, szorongás és személyiségzavarok) szerepelnek.

Az Oxycodone Vitabalans-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során a beteggel meg kell állapodni a kezelési célokban és a kezelés leállítási tervében (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget tájékoztatni kell az OUD kockázatairól és jeleiről is. Ha ezek a jelek előfordulnak, a betegnek azt kell tanácsolni, hogy forduljon kezelőorvosához.

A betegeknél ellenőrizni kell a kábítószer-kereső magatartás jeleit (pl. túl gyakori receptfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell az addiktológiai konzultációt.

Visszaélés-szerű parenterális injekciózás esetében a tabletta segédanyagai a lokális szövet nekrózisához, tüdőgranulómához, vagy más, potenciálisan fatális eseményhez vezethetnek. Az Oxycodone Vitabalans filmtabletták parenterális beadása az oxikodon potenciálisan fatális dózisát eredményezheti (lásd a 4.9 pontot).

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően növeli a CSA kockázatát. CSA-ban szenvedő betegeknél fontolja meg a teljes opioid-adag csökkentését.

Műtéti eljárások

Különös óvatossággal kell eljárni, ha az oxikodont bélműtéten áteső betegnél alkalmazzák. Az opioidokat csak a műtét után szabad alkalmazni, amikor a bél funkciója már helyreállt.

Az Oxycodone Vitabalans-ot műtét előtt, valamint a műtét után az első 12-24 órában óvatosan kell alkalmazni.

Gyermekek

Az oxikodon biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek

A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket szigorú ellenőrzés alatt kell tartani.

Máj- és epebetegségek

Az oxikodon az Oddi-sphincter diszfunkcióját és spasmusát okozhatja, ami az intrabiliaris nyomás fokozódásához és az epeúti tünetek, valamint a pancreatitis kockázatának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon alkalmazásakor ezért körültekintően kell eljárni a pancreatitisben, illetve az epeúti betegségekben szenvedő betegeknél.

Szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló szerek egyidejű alkalmazásából eredő kockázat

Az Oxycodone Vitabalans és szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló szerek egyidejű alkalmazása esetén szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál következhet be. Ezen kockázatok miatt a gyógyszer alkalmazását csak olyan betegeknél szabad ezekkel a szedatív gyógyszerekkel egyidejűleg elrendelni, akiknél nem állnak rendelkezésre alternatív kezelési lehetőségek. Amennyiben az Oxycodone Vitabalans szedatív gyógyszerekkel egyidejű alkalmazását rendelik el, a lehető legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

A beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek észlelésére. E tekintetben erősen ajánlott felhívni a betegek és gondozóik figyelmét ezekre a tünetekre (lásd 4.5 pont).

Alkohol

Alkohol és az Oxycodone Vitabalans egyidejű alkalmazása fokozhatja az Oxycodone Vitabalans nemkívánatos hatásait; egyidejű alkalmazásuk kerülendő.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Fokozott központi idegrendszeri depresszáns hatások alakulhatnak ki olyan gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés során, amelyek befolyásolják a központi idegrendszert, azaz például más opioidok, nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, antipszichotikumok, anesztetikumok, izomrelaxánsok, antihisztaminok és antiemetikumok.

A MAO-inhibitorokról ismert, hogy kölcsönhatásba lépnek az opioid analgetikumokkal. A MAO‑inhibitorok a központi idegrendszer hipertenzív vagy hipotenzív krízishez kapcsolódó izgatását vagy depresszióját okozhatják (lásd a 4.4 pontot). Az oxikodont óvatosan kell alkalmazni, ha a betegek MAO-inhibitorokat kaptak, vagy ha a megelőző két hétben MAO-inhibitorokat kaptak (lásd a 4.4 pontot).

Egyéb releváns izoenzim inhibitoroknak az oxikodon metabolizmusára gyakorolt hatása nem ismert. Figyelembe kell venni a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokat. Az oxikodonnak a citokróm P450 enzimekre gyakorolt potenciális hatását sem in vitro, sem in vivo nem tanulmányozták.

Az antikolinerg szerek (azaz például az antipszichotikumok, antihisztaminok, antiemetikumok, antiparkinson gyógyszerek) fokozhatják az oxikodon nemkívánatos antikolinerg hatását (azaz például székrekedés, szájszárazság vagy vizeletürítési rendellenességek).

Opioidok és szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló szerek egyidejű alkalmazása esetén az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt megnő a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázata. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Az oxikodon egyidejű alkalmazása szerotonerg szerekkel – pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavételgátlókkal (SNRI) – toxikus szerotonin-hatást okozhat. A toxikus szerotonin-hatás lehetséges tünetei az elmeállapot változása (pl. izgatottság, hallucinációk, coma), vegetatív idegrendszeri instabilitás (pl. tachycardia, vérnyomás-ingadozás, hyperthermia), neuromuscularis rendellenességek (pl. hyperreflexia, mozgáskoordinációs zavar, izommerevség) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). Az ezeket a gyógyszereket szedő betegeknél az oxikodont körültekintően kell alkalmazni, és adagolásának csökkentése is szükségessé válhat.

Az alkohol fokozhatja az oxikodon farmakodinámiás hatásait, az egyidejű alkalmazás kerülendő.

Az alkohol fokozhatja az oxikodon káros mellékhatásait, főleg a légzésdepressziót.

Az oxikodon főleg a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül metabolizálódik, amihez hozzájárul a CYP2D6 enzimrendszer is. Ezeknek a metabolikus útvonalaknak az aktivitását különböző, egyidejűleg beadott gyógyszerek vagy táplálék-kiegészítők gátolhatják vagy indukálhatják.

A CYP3A4 inhibitorok, azaz például a makrolid antibiotikumok (például klaritromicin, eritromicin, és telitromicin), azol gombaellenes szerek (például ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol és pozakonazol), proteáz‑inhibitorok (például boceprevir, ritonavir, indinavir, nelfinavir és szakvinavir), cimetidin és grapefruitlé okozhatja az oxikodon kiürülésének csökkenését, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti. Ezért az oxikodon dózisát ennek megfelelően esetleg csökkenteni kell.

Az alábbiakban megadunk néhány specifikus példát:

• Az itrakonazol, egy erős CYP3A4 inhibitor, 200 mg-os orális dózisban adagolva öt napig, megnövelte az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 2,4-szer volt magasabb (az 1,5-3,4-es tartományban).

• A vorikonazol egy CYP3A4 inhibitor, naponta kétszer 200 mg-ot adva négy napig (az első két dózisban 400 mg-ot adva) megnövelte az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 3,6-szer volt magasabb (a 2,7-5,6-es tartományban).

• A telitromicin, egy CYP3A4 inhibitor, naponta per os 800 mg-ot adva négy napig, megnövelte az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 1,8-szer volt magasabb (az 1,3‑2,3-es tartományban).

• A grapefruitlé, egy CYP3A4 inhibitor, naponta háromszor 200 ml-t adva öt napig, megnövelte az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 1,7-szer volt magasabb (az 1,1‑2,1-es tartományban).

A CYP3A4 indukálószerei, azaz például a rifampicin, a karbamazepin, a fenitoin és az orbáncfű indukálhatják az oxikodon metabolizmusát, és az oxikodon fokozott kiürülését okozhatja, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának csökkenését eredményezheti. Ezért az oxikodon dózisát ennek megfelelően esetleg be kell állítani.

Az alábbiakban megadunk néhány konkrét példát:

• Az orbáncfű, egy CYP3A4 indukálószer, naponta háromszor 300 mg-ot adva 15 napig, csökkenti az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 50%-kal volt alacsonyabb (a 35-57%-os tartományban).

• A rifampicin, egy CYP3A4 indukálószer, naponta egyszer 600 mg-ot adva 7 napig, csökkenti az orális oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan körülbelül 86%-kal volt alacsonyabb.

A CYP2D6 aktivitását gátló gyógyszerek, azaz például a paroxetin és a kinidin, az oxikodon kiürülésének csökkenését okozhatják, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti.

Az INR (International Normalized Ratio, Nemzetközi Normalizált Ráta) klinikailag releváns változásait mindkét irányban megfigyelték egyes betegeknél, amikor a kumarin antikoagulánsokat együtt alkalmazták az Oxycodone Vitabalans tablettákkal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A gyógyszer alkalmazását a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell terhes vagy szoptató nők esetében.

Terhesség

Csak korlátozott adatok vannak az oxikodon terhes nőknél való alkalmazásáról. Az oxikodon átjut a placentán. A szülés előtti 3-4 hétben opioidokkal kezelt anyák gyermekeit figyelni kell a légzésdepresszió szempontjából. Megvonási tünetek figyelhetők meg az oxikodon-kezelésben részesülő anyák újszülött gyermekeinél. Az oxikodonnal végzett állatkísérletek nem igazoltak semmilyen teratogén vagy embriotoxikus hatást. Terhesség során az oxikodont csak akkor szabad alkalmazni, ha ennek előnyei meghaladják a magzatra vagy az újszülöttre gyakorolt lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

Az oxikodon kiválasztódhat az anyatejbe, és légzésdepressziót okozhat az újszülötteknél. Ezért az oxikodon szoptató anyáknál nem alkalmazható.

Termékenység

Állatkísérletek nem utalnak arra, hogy az oxikodon‑hidroklorid befolyásolhatja a termékenységet (lásd az 5.3 pontot).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Oxycodone Vitabalans hátrányosan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Az oxikodon olyan mértékben csökkentheti az éberséget és reakcióidőt, hogy befolyásolja, vagy teljesen megszünteti a gépjárművezetési vagy gépkezelési alkalmasságot.

Egy beállított terápiában a járművezetés általános tiltása nem szükséges. A kezelőorvosnak kell mérlegelnie az egyes eseteket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az oxikodon légzési elégtelenséget, miosist, bronchospasmust, simaizom-görcsöt okozhat, illetve elnyomhatja a köhögési reflexet.

A káros mellékhatásokat a szervrendszeri osztályoknak és az abszolút gyakoriságnak megfelelően az alábbiakban soroljuk fel. Az egyes gyakorisági csoportokban a mellékhatásokat a csökkenő súlyosság sorrendjében mutatjuk be.

A mellékhatások osztályozásának alapját az alábbi gyakorisági kategóriák képezik:

• Nagyon gyakori: ≥1/10

• Gyakori: ≥1/100 - <1/10

• Nem gyakori: ≥1/1000 - <1/100

• Ritka: ≥1/10000 - <1/1000

• Nagyon ritka: <1/10000

• Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: lymphadenopathia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: anafilaxiás reakciók, hypersensitivitás, allergiás reakciók

Endokrin betegségek és tünetek

Nem gyakori: nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréciós szindróma

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: anorexia, étvágycsökkenés

Nem gyakori: dehydratio

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: szorongás, zavartság, depresszió, álmatlanság, idegesség, kóros gondolatok, eufórikus hangulat, letargia

Nem gyakori: izgatottság, érzelmi labilitás, csökkent libidó, deperszonalizáció, hallucináció, látászavarok, hyperacusis, gyógyszerfüggőség (lásd a 4.4 pontot)

Nem ismert: agresszió

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: aluszékonyság, szédülés, fejfájás

Gyakori: tremor

Nem gyakori: amnézia, görcsrohamok, fokozott izomtónus, hypasthesia, akaratlan izomösszehúzódások, beszédzavar, ájulás, paraesthesia, az ízérzés zavara, koordinációs zavarok

Ritka: görcsrohamok, különösen epilepsziás vagy görcsökre hajlamos betegeknél, izomgörcsök

Nem ismert: hyperalgesia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: könnyezési rendellenesség, pupillaszűkület, látáskárosodás

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: vertigo

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: supraventricularis tachycardia, palpitációk (a megvonási tünetekkel kapcsolatban)

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: értágulat

Ritka: hypotonia, orthostaticus hypotensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: dyspnoe, légzési depresszió, hörgőgörcs

Nem gyakori: fokozódó köhögés, pharyngitis, rhinitis, a hang megváltozása

Nem ismert: centrális alvási apnoe szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: székrekedés, hányinger, hányás

Gyakori: szájszárazság (amit ritkán szomjúság és nyelési problémák kísérnek), hasi fájdalom, diarrhoea, böfögés, dyspepsia

Nem gyakori: nyelési nehézség, szájüregi fekélyek, gingivitis, stomatitis, bélgázképződés

Ritka: fogínyvérzés, étvágynövekedés, fekete széklet, fogelszíneződés és ‑károsodás, ileus

Nem ismert: fogszuvasodás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: a májenzimek szintjének növekedése

Nem ismert: epepangás, epegörcs, az Oddi-sphincter diszfunkciója

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: pruritus

Gyakori: bőrkiütés, hyperhydrosis

Ritka: bőrszárazság, a herpes simplex fertőzés manifesztációja, fokozott fényérzékenység

Nagyon ritka: urticaria vagy exfoliativ dermatitis

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: vizeletürítési zavarok

Nem gyakori: vizelet-visszatartás

Ritka: véres vizelés

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori: merevedési zavarok

Ritka: amenorrhoea

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: aszténiás állapotok

Nem gyakori: hidegrázás, véletlenszerű sérülések, fájdalom (azaz például mellkasi fájdalom), rosszullét, oedema, perifériás oedema, migrén, gyógyszer-megvonási tünetek, gyógyszer-tolerancia, szomjúság

Ritka: a testtömeg változása (csökkenés vagy növekedés), cellulitis

Nem ismert: gyógyszer-megvonási szindróma újszülötteknél

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Szerfüggőség

Az Oxycodone Vitabalans ismétlődő alkalmazása függőséget okozhat, még terápiás dózisban is. A szerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőitől, a dózistól és az opioid-kezelés időtartamától függően változhat (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága gyermekeknél és serdülőknél (12-18 éveseknél) hasonlónak tűnik, mint a felnőtteknél (lásd 5.1. pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az oxikodon akut túladagolása a következőkben nyilvánulhat meg: légzésdepresszió, aluszékonyság, amely stuporig, kómáig progrediálhat, csökkent izomtónus, miosis, bradycardia, hypotonia, a keringés összeomlása, nem-szíveredetű tüdő oedema és halál. Az oxikodon túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról számoltak be.

A légutakat biztosítani kell. A tiszta opioid antagonisták, mint például a naloxon, specifikus antidótuma az opioid túladagolásnak. Szükség esetén más támogató intézkedéseket is kell tenni.

Túladagolás esetében opioid antagonista (azaz például 0,4-2 mg intravénás naloxon) alkalmazható. A klinikai helyzettől függően az egyszeri adagok 2‑3 percenként ismételhetők. 2 mg naloxon, 500 ml izotóniás sóoldatban vagy 5%-os dextróz oldatban feloldva (0,004 mg naloxon/ml), intravénás infúzió formájában is beadható. Az infúzió sebességét a korábbi bólusinjekciók és a beteg állapota határozza meg.

Gyomormosás végzése is mérlegelendő. Légútbiztosítás mellett egy órán belül aktivált szén adható (50 g felnőtteknek, 10‑15 g gyerekeknek), ha a megelőző egy órán belül vett be a beteg jelentős mennyiségű gyógyszert. Retard (elhúzódó felszabadulású) készítmények esetén az aktivált szén későbbi adása is ésszerűnek tűnik, azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

A bélrendszerből való kiürülés felgyorsítására megfelelő hashajtó (pl. PEG alapú oldat) alkalmazása is hasznos lehet.

Az esetlegesen társuló keringési sokk szupportív kezelése szükséges (gépi lélegeztetés, oxigén, vazopresszorok és infúzió adása). Szívmegállás vagy szívritmuszavar esetén szívmasszázst vagy defibrillációt kell végezni. Szükség esetén asszisztált lélegeztetést kell alkalmazni, ill. rendezni kell a folyadék- és sóháztartást.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: természetes ópium alkaloidok

ATC kód: N02AA05

Az oxikodon az agyban és a gerincvelőben található kappa, mű és delta típusú opioid receptorokhoz kötődik. Ezeken a receptorokon opioid agonistaként hat, antagonista hatása nincs. Elsősorban analgetikus és szedatív terápiás hatása van.

Gyermekek és serdülők

A klinikai, farmakodinámiás és farmakokinetikai vizsgálatokból származó biztonságossági adatok azt mutatják, hogy az oxikodon általában jól tolerálható gyermeknél és serdülőknél, és a mellékhatások elsősorban az emésztőrendszert és az idegrendszert érintik. A mellékhatások összhangban voltak az oxikodon és más hasonló erős opioidok ismert biztonságossági profiljával (lásd 4.8. pont). Nem végeztek klinikai vizsgálatokat a hosszabb távú alkalmazásra vonatkozóan 12–18 éves gyermekeknél és serdülőknél.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Igazolták az oxikodon dózisa és plazmakoncentrációja, valamint a koncentráció és néhány várt opioid hatás közötti korrelációt

Felszívódás

Az oxikodon orális beadása után a biohasznosulás 60‑87%. A maximális plazmakoncentrációt körülbelül 1 óra után éri el, és a hatás körülbelül 6 óra hosszat tart.

Eloszlás

A felszívódás után a hatóanyag eloszlik a szervezetben. A vegyület 38%-a kötődik a plazmafehérjékhez, és a megoszlási térfogat egyensúlyi állapotban 2,6 liter/ttkg; az elimináció felezési ideje 3,2‑5,1 óra, a plazma-clearance 0,8 liter/perc.

Biotranszformáció

Az oxikodon a bélben és a májban noroxikodonná és oximorfonná, valamint különböző glükuronid konjugátumokká metabolizálódik. A CYP3A és a CYP2D6 valószínűleg szerepet játszik a noroxikodon és az oximorfon kialakulásában is. Az oximorfonnak van valamennyi analgetikus aktivitása, de alacsony koncentrációban van jelen a plazmában, és úgy tekintik, hogy nem járul hozzá az oxikodon farmakológiai hatásához.

Elimináció

Az oxikodon és metabolitjai a vizelettel ürülnek. A széklettel való kiürülést nem tanulmányozták.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A vizsgálatok azt mutatták, hogy az oxikodonnak nincs hatása a termékenységre és a korai embrionális fejlődésre a hím és nőstény patkányoknál 8 mg/ttkg-ig terjedő dózisban, és nem indukált fejlődési rendellenességeket patkányoknál 8 mg/ttkg dózisig, és nyulaknál 125 mg/ttkg dózisig. Amikor nyulak magzatait vizsgálták, a statisztikai értékelés során dózisfüggő fejlődési rendellenesség megjelenését figyelték meg (27 presacralis csigolya, extra bordapárok nagyobb gyakoriságú előfordulása). Amikor ezeket a paramétereket az almon vizsgálták, csak a 27 presacralis csigolya előfordulási gyakorisága nőtt meg, és csak a 125 mg/ttkg‑os csoportban, egy olyan dózisszinten, amely súlyos farmakotoxikus hatásokat váltott ki a vemhes állatokban. Egy patkányokon végzett pre- és posztnatális fejlődési vizsgálatban az F1 testtömegek alacsonyabbak voltak 6 mg/ttkg/nap esetében, ha a kontroll csoport testtömegével hasonlították össze olyan dózisokban, amelyek csökkentették az anya testtömegét és táplálékbevitelét (NOAEL 2 mg/ttkg). Sem a fizikai, sem a reflexológiai, sem a szenzoros fejlődési paraméterekre, sem a viselkedési és reproduktív indexekre nem volt hatással.

Az oxikodonnal nem végeztek hosszú időtartamú karcinogenitási vizsgálatokat.

Az oxikodon klasztogén potenciált mutat in vitro vizsgálatokban. In vivo körülmények között azonban nem figyeltek meg hasonló hatásokat, még toxikus dózisokban sem. Az eredmények azt mutatják, hogy az Oxycodone Vitabalans humán mutagén kockázata terápiás koncentrációknál kielégítő bizonyossággal kizárható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

mikrokristályos cellulóz

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

magnézium-sztearát

Tablettabevonat:

polidextróz

hipromellóz

titán-dioxid (E171)

makrogol

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 és 100 tabletta PVC/Al buborékcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két üres kereszt): a gyógyszerkészítmény kábítószernek minősül.

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vitabalans Oy

Varastokatu 8, FI-13500 Hämeenlinna

Finnország

Tel: +358 3 615 600

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Oxycodone Vitabalans 5 mg filmtabletta

OGYI-T-22287/01 30× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22287/02 100× PVC/Al buborékcsomagolás

Oxycodone Vitabalans 10 mg filmtabletta

OGYI-T-22287/03 30× PVC/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-22287/04 100× PVC/Al buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. szeptember 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017. október 17.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. június 28.