PALIPERIDON SANDOZ 150 mg és Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Paliperidon Sandoz 25 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

Paliperidon Sandoz 50 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

Paliperidon Sandoz 75 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

Terápiás kezdőcsomag:

Paliperidon Sandoz 150 mg és Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Paliperidon Sandoz 25 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

39 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 0,25 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 25 mg paliperidonnak felel meg.

Paliperidon Sandoz 50 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

78 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 0,5 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 50 mg paliperidonnak felel meg.

Paliperidon Sandoz 75 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

117 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 0,75 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 75 mg paliperidonnak felel meg.

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

156 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 1 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 100 mg paliperidonnak felel meg.

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

234 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 1,5 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 150 mg paliperidonnak felel meg.

Terápiás kezdőcsomag:

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

156 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 1 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 100 mg paliperidonnak felel meg.

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

234 mg paliperidon‑palmitátot tartalmaz 1,5 ml szuszpenzióban előretöltött fecskendőnként, ami 150 mg paliperidonnak felel meg.

Ismert hatású segédanyagok:

Paliperidon Sandoz 25 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

3,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Paliperidon Sandoz 50 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

6,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Paliperidon Sandoz 75 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

9,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

12,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

18,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Terápiás kezdőcsomag:

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

12,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben

18,0 mg poliszorbát 20-at tartalmaz előretöltött fecskendőnként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben.

A szuszpenzió fehér vagy törtfehér. A szuszpenzió pH-ja 6,5‑7,5 közötti érték.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Paliperidon Sandoz paliperidonnal vagy riszperidonnal stabilizált, felnőtt szkizofrén betegek fenntartó kezelésére javallott.

Azoknál a kiválasztott felnőtt szkizofrén betegeknél, akik reagáltak a korábbi, orális paliperidon- vagy riszperidon-kezelésre, a Paliperidon Sandoz akkor is alkalmazható, ha megelőzően nem történt stabilizálás orális antipszichotikummal, és a pszichotikus tünetek enyhék vagy közepesen súlyosak, valamint számukra hosszú hatású injekciós kezelés szükséges.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Paliperidon Sandoz alkalmazását a kezelés 1. napján 150 mg dózissal ajánlott elkezdeni, amelyet egy héttel később (8. nap) 100 mg dózis kövessen. A terápiás koncentráció gyors elérése érdekében a gyógyszert mindkét esetben a deltoid izomba kell beadni (lásd 5.2 pont). A harmadik dózist egy hónappal a második kezdő dózist követően kell alkalmazni. A javasolt havi fenntartó dózis 75 mg, néhány betegnél azonban az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság alapján a javasolt 25‑150 mg tartományon belül előnyösebb lehet alacsonyabb vagy magasabb dózis alkalmazása. Túlsúlyos vagy elhízott betegeknél a felső tartományba eső dózisok alkalmazása lehet indokolt (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok vagy a deltoid izomba vagy a gluteális izomba adhatók.

A fenntartó dózis havonta módosítható. Dózismódosításnál figyelembe kell venni a Paliperidon Sandoz késleltetett hatóanyag‑leadási karakterisztikáját (lásd 5.2 pont), mivel a fenntartó dózisok teljes hatása néhány hónapos viszonylatban nem minden esetben nyilvánvaló.

Átállás szájon át alkalmazott retard paliperidonról vagy szájon át alkalmazott riszperidonról Paliperidon Sandoz‑ra

A Paliperidon Sandoz alkalmazását a fenti 4.2 pont elején leírtaknak megfelelően kell elkezdeni. A korábban paliperidon retard tabletták különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású Paliperidon Sandoz‑zal végzett fenntartó kezelés alatt hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon‑expozíciót érhetnek el az injekcióval. A hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú expozíció eléréséhez szükséges Paliperidon Sandoz fenntartó dózisai a következők:

A paliperidon retard tabletták dózisai és a Paliperidon Sandoz dózisai, amelyek a hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíció eléréséhez szükségesek a fenntartó kezelés alatt
A korábbi, paliperidon retard tabletta dózisa	Paliperidon Sandoz injekció
3 mg naponta	25‑50 mg havonta
6 mg naponta	75 mg havonta
9 mg naponta	100 mg havonta
12 mg naponta	150 mg havonta

A korábbi orális paliperidon vagy riszperidon alkalmazását a Paliperidon Sandoz‑kezelés megkezdésének időpontjában lehet leállítani. Néhány beteg esetében előnyös lehet a fokozatos leállítás. Néhány betegnél, akik az orális paliperidon magasabb dózisairól (pl. 9‑12 mg naponta) állnak át glutealis injekcióra, előfordulhat, hogy a Paliperidon Sandoz‑zal alacsonyabb plazmaexpozició alakul ki az átállást követő első 6 hónapban. Ezért, alternatívaként megfontolandó a deltoidba adott injekció alkalmazása az első 6 hónapban.

Átállás hosszú hatású riszperidon injekcióról Paliperidon Sandoz‑ra

Hosszú hatású riszperidon injekcióról történő átállásnál a Paliperidon Sandoz‑terápia a következő tervezett injekció időpontjában kezdhető el. Ezután a Paliperidon Sandoz adását havi rendszerességgel kell folytatni. A 4.2 pontban leírt egyhetes kezdő adagolási séma - beleértve az intramuszkuláris injekciókat (1. nap és 8. nap) - alkalmazása nem szükséges. A korábban hosszú hatású riszperidon injekciók különböző dózisaival stabilizált betegek a havi adagolású Paliperidon Sandoz fenntartó kezelés során hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon‑expozíciót érhetnek el, a következők szerint:

A hosszú hatású riszperidon injekció dózisai és a Paliperidon Sandoz dózisai, amelyek a hasonló dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon-expozíció eléréséhez szükségesek
A korábbi, hosszú hatású riszperidon injekció dózisa	Paliperidon Sandoz injekció
25 mg 2 hetente	50 mg havonta
37,5 mg 2 hetente	75 mg havonta
50 mg 2 hetente	100 mg havonta

Az antipszichotikus kezelések leállítását a megfelelő alkalmazási előírásokban foglaltak szerint kell elvégezni. Ha a Paliperidon Sandoz alkalmazását leállítják, figyelembe kell venni a gyógyszer késleltetett hatóanyagleadási karakterisztikáját. Az extrapiramidális tünetekre (extrapyramidal symptoms, EPS) adott gyógyszerelés folytatásának szükségességét időszakonként újra kell értékelni.

Kimaradt dózisok

A dózisok kihagyásának elkerülése

A Paliperidon Sandoz második kezdő dózisát egy héttel az első dózist követően ajánlott beadni. A dózis kimaradásának elkerülése céljából a betegek a második dózist az egyhetes (8. nap) időpontot 4 nappal megelőzően vagy azt követően is megkaphatják. A harmadik és további injekciókat hasonló módon, a kezdeti dózistitrálás után havonta ajánlott beadni. A havi dózis kimaradásának elkerülése érdekében a betegek megkaphatják az injekciót legfeljebb 7 nappal a havi beadási időpont előtt vagy után.

Ha a második Paliperidon Sandoz injekció tervezett napja (8. nap ± 4 nap) kimarad, a javasolt újrakezdés az első injekció beadásától eltelt időszak hosszától függ.

Kimaradt második kezdő dózis (< 4 héttel az első injekció után)

Ha az első injekció beadása óta kevesebb mint 4 hét telt el, akkor a második 100 mg‑os injekciót haladéktalanul be kell adni a beteg deltoid izmába. A harmadik, 75 mg‑os Paliperidon Sandoz injekciót 5 héttel az első injekciót követően a deltoid izomba vagy a gluteális izomba kell beadni (a második injekció tervezett időpontjától függetlenül). Ezt követően a deltoid izomba vagy a gluteális izomba beadott 25‑150 mg dózisú injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy a hatásosság függvényében folytatható.

Kimaradt második kezdő dózis (4-7 héttel az első injekció után)

Ha az első Paliperidon Sandoz injekció beadása óta 4‑7 hét telt el, akkor az adagolást két 100 mg‑os injekcióval kell folytatni a következő módon:

1. egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltoid izomba,

2. egy másik injekciót ugyancsak a deltoid izomba egy héttel később,

3. ezt követően a deltoid izomba vagy a gluteális izomba beadott 25‑150 mg dózisú injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható.

Kimaradt második kezdő dózis (> 7 héttel az első injekció után)

Ha az első Paliperidon Sandoz injekció beadása óta több mint 7 hét telt el, akkor a Paliperidon Sandoz kezdő dózisára a fent javasolt kezdő adagolást kell alkalmazni.

Kimaradt havi fenntartó dózis (1 hónap-6 hét)

A bevezetést követően havi egyszeri Paliperidon Sandoz injekció javasolt. Ha az utolsó injekció beadása óta kevesebb, mint 6 hét telt el, akkor a korábban alkalmazott, beállított dózist haladéktalanul be kell adni, amit a havi egyszeri injekciók követnek.

Kimaradt havi fenntartó dózis (> 6 hét‑6 hónap)

Ha az utolsó Paliperidon Sandoz injekció beadása óta több mint 6 hét telt el, a teendők a következők:

25‑100 mg dózissal stabilizált betegeknél

1. egy injekciót haladéktalanul be kell adni a deltoid izomba, ugyanabban a dózisban, mint amivel a beteget korábban stabilizálták,

2. egy másik injekciót a deltoid izomba (ugyanabban a dózisban) egy héttel később (8. napon),

3. ezt követően a deltoid izomba vagy a gluteális izomba beadott 25‑150 mg dózisú, injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható.

150 mg dózissal stabilizált betegeknél

1. egy 100 mg-os injekciót haladéktalanul be kell adni a deltoid izomba,

2. egy másik 100 mg-os injekciót a deltoid izomba egy héttel később (8. napon),

3. ezt követően a deltoid izomba vagy a gluteális izomba beadott 25‑150 mg dózisú, injekciók normál havi ciklusa az egyéni tolerálhatóság és/vagy hatásosság függvényében folytatható.

Kimaradt havi fenntartó dózis (> 6 hónap)

Ha az utolsó Paliperidon Sandoz injekció beadása óta több mint 6 hónap telt el, akkor az adagolást a Paliperidon Sandoz első bevezetésekor ajánlottak szerint kell elkezdeni, a fentiekben leírtaknak megfelelően.

Különleges betegcsoportok

Idősek

65 éves kor feletti időseknél a hatásosság és a biztonságosság nem bizonyított.

A Paliperidon Sandoz normál vesefunkciójú, idős betegek számára javasolt dózisai általában megegyeznek a normál vesefunkciójú, fiatalabb felnőtt betegek dózisaival. Ugyanakkor, mivel az idős betegek veseműködése csökkenhet, indokolt lehet a dózismódosítás (lásd alább, a „Vesekárosodás" című részben a vesekárosodásban szenvedő betegek számára javasolt dózisokat).

Vesekárosodás

A Paliperidon Sandoz‑t vesekárosodásban szenvedő betegeknél szisztematikusan nem vizsgálták (lásd 5.2 pont). Az enyhe vesekárosodásban (kreatinin‑clearance ≥ 50‑< 80 ml/perc) szenvedő betegek számára a Paliperidon Sandoz javasolt kezdő dózisa a kezelés 1. napján 100 mg, egy héttel később 75 mg, mindkét esetben a deltoid izomba beadva. A javasolt havi fenntartó dózis 50 mg, egy 25‑100 mg‑os tartományon belül, a beteg általi tolerálhatóság és/vagy a gyógyszer hatásossága alapján.

A Paliperidon Sandoz közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 50 ml/perc) szenvedő betegek számára nem ajánlott (lásd 4.4 pont).

Májkárosodás

Az orális paliperidonnal kapcsolatos tapasztalatok alapján az enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Mivel a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidont nem vizsgálták, az ilyen betegek kezelésekor kellő elővigyázatosság ajánlott (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Paliperidon Sandoz biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Paliperidon Sandoz kizárólag intramuszkulárisan adható. Tilos bármilyen más módon alkalmazni! Lassan, mélyen a deltoid vagy glutealis izomba kell fecskendezni. Az injekciókat csak képzett egészségügyi szakember adhatja be. Az injekciót egyszerre kell beadni. A dózis nem adható be megosztott injekciókként!

Az 1. és a 8. napi kezdő dózisokat a terápiás koncentráció gyors elérése céljából mindkét esetben a deltoid izomba kell beadni (lásd 5.2 pont). A második kezdő dózist követően a havi fenntartó dózisok a deltoid izomba vagy a gluteális izomba is adhatók. Az injekció beadási helyén kialakuló fájdalom esetén megfontolandó a gluteális izomról a deltoid izomra (illetve fordítva) történő áttérés, ha a beadási helyen fellépő diszkomfort rosszul tolerálható (lásd 4.8 pont). A bal és a jobb oldal váltogatása szintén ajánlott (lásd alább).

A Paliperidon Sandoz alkalmazására és a készítmény kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a betegtájékoztatóban („Az alábbi információk kizárólag egészségügyi szakembereknek szólnak”).

Beadás deltoid izomba

A Paliperidon Sandoz kezdő és fenntartó dózisának a deltoid izomba történő beadásához javasolt tűméretet a beteg testtömege határozza meg. A 90 kg vagy ezt meghaladó testtömegű betegek számára a 22G × 1½" (35,5‑39,5 mm) tűméret javasolt. A 90 kg alatti testtömegű betegek számára a 23G × 1" (22,5‑26,5 mm) tűméret javasolt. Az injekciók deltoid izomba beadását váltogatni kell a két deltaizom között.

Beadás gluteális izomba

A Paliperidon Sandoz gluteális izomba történő fenntartó alkalmazásához a 22G × 1½" (35,5‑39,5 mm) tűméret javasolt. Az injekciót a gluteális terület külső-felső kvadránsába kell beadni. Az injekciók gluteális izomba beadását váltogatni kell a két gluteális izom között.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, a riszperidonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Alkalmazás akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotban lévő betegeknél

A Paliperidon Sandoz nem alkalmazható akut agitált vagy súlyos pszichotikus állapotok kezelésére, amikor a tünetek azonnali enyhítése szükséges.

QT‑távolság

Elővigyázatosság szükséges, ha a paliperidont olyan betegeknek írják fel, akik ismert cardiovascularis betegségben szenvednek, vagy a családi kórtörténetükben QT‑megnyúlás fordult elő, továbbá, ha egyidejűleg más, feltételezetten a QT‑távolság megnyúlását okozó gyógyszereket is használnak.

Neuroleptikus malignus szindróma

Paliperidon alkalmazásakor beszámoltak neuroleptikus malignus szindrómáról (NMS), melynek jellemzői a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás, megváltozott éberségi szint és emelkedett szérum kreatin‑foszfokinázszint. További klinikai jelek lehetnek a myoglobinuria (rhabdomyolysis) és az akut veseelégtelenség. Ha a betegnél NMS‑re utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, a paliperidon adását le kell állítani.

Tardív dyskinesia/extrapiramidális tünetek

A dopaminreceptor‑antagonista tulajdonságokkal rendelkező gyógyszereket összefüggésbe hozták elsősorban a nyelv és/vagy az arc ritmikus, akaratlan mozgásaival jellemzett tardív dyskinesia indukciójával. Ha tardív dyskinesiára utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, megfontolandó minden antipszichotikum, köztük a paliperidon-kezelés leállítása.

Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik pszichostimulánst (pl. metilfenidát) és paliperidont kapnak egyidejűleg, mivel extrapiramidális tünetek jelentkezhetnek az egyik vagy mindkét gyógyszer beállításakor. A stimuláns‑kezelés fokozatos abbahagyása javasolt (lásd 4.5 pont).

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis eseményeit jelentették a paliperidon alkalmazása során. Nagyon ritkán (< 1/10 000 beteg) jelentettek agranulocytosist a forgalomba hozatalt követő megfigyelések alatt. A terápia első néhány hónapjában monitorozni kell azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében klinikailag jelentős alacsony fehérvérsejtszám vagy gyógyszer indukálta leukopenia/neutropenia fordult elő, továbbá a fehérvérsejtszám egyéb oki tényezők nélküli, klinikailag jelentős csökkenésének első jelénél meg kell fontolni a Paliperidon Sandoz-kezelés leállítását. Klinikailag jelentős neutropeniás betegeknél a lázat vagy a fertőzésre utaló egyéb tüneteket vagy panaszokat körültekintően kell monitorozni, és a beteget azonnal kezelni kell, ha ilyen tünetek vagy panaszok előfordulnak. Súlyos neutropeniás (abszolút neutrofilszám < 1 × 10⁹/l) betegeknél a Paliperidon Sandoz‑kezelést le kell állítani, és a fehérvérsejtszámot annak rendeződéséig ellenőrizni kell.

Túlérzékenységi reakciók

Olyan betegeknél, akik korábban tolerálták a szájon át adott riszperidont vagy a szájon át adott paliperidont, ritkán anafilaxiás reakciókat jelentettek a forgalomba hozatalt követően (lásd 4.1 és 4.8 pont).

Ha túlérzékenységi reakciók jelentkeznek, a Paliperidon Sandoz alkalmazását abba kell hagyni, a klinikai gyakorlatnak megfelelő, általános szupportív kezelést kell kezdeni, és a beteget a panaszok és tünetek megszűnéséig monitorozni kell (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Hyperglykaemia és diabetes mellitus

Paliperidon‑kezelés során hyperglykaemiáról, diabetes mellitusról és a már meglévő diabetes súlyosbodásáról számoltak be, beleértve a diabeteses kómát és ketoacidózist is. Megfelelő klinikai monitorozás ajánlott az antipszichotikumok alkalmazására vonatkozó, érvényben lévő ajánlásoknak megfelelően. Paliperidon Sandoz‑zal kezelt betegeknél monitorozni kell a hyperglykaemia tüneteit (úgymint polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség), valamint a diabeteses betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a glükózkontroll esetleges romlását.

Testtömeg‑gyarapodás

Paliperidon alkalmazásakor jelentős testtömeg‑gyarapodást figyeltek meg. A testtömeget rendszeresen ellenőrizni kell.

Alkalmazása prolaktinfüggő daganatokban szenvedő betegeknél

Szövettenyészeten végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin stimulálhatja a sejtosztódást a humán emlődaganatokban. Bár a klinikai és epidemiológiai vizsgálatok eddig nem mutattak az antipszichotikumok alkalmazásával való egyértelmű összefüggést, a releváns kórtörténettel rendelkező betegeknél óvatosság ajánlott. A paliperidont elővigyázatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a már meglévő daganata prolaktinfüggő lehet.

Orthostaticus hypotensio

Alfa‑blokkoló aktivitása miatt a paliperidon néhány betegnél orthostaticus hypotensiot válthat ki. Az orális paliperidon retard tablettával (3, 6, 9 és 12 mg) végzett három, placebokontrollos, 6 hetes, fix dózisú vizsgálat összesített adatai alapján az orális paliperidonnal kezelt betegek 2,5%‑ánál jelentettek orthostaticus hypotensiot, szemben a placebóval kezeltek 0,8%‑ával. A Paliperidon Sandoz-t óvatosan kell alkalmazni ismert cardiovascularis betegségben (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus vagy ischaemia, ingerületvezetési zavarok), cerebrovascularis betegségben vagy olyan állapotokban, amelyek a beteget hajlamossá teszik a hypotensiora (pl. dehydratio és hypovolaemia).

Görcsrohamok

A Paliperidon Sandoz‑t elővigyázatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsök fordultak elő, vagy egyéb olyan állapotokban, amelyek potenciálisan csökkentik a görcsküszöböt.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a paliperidon plazmakoncentrációja emelkedett, ezért az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás ajánlott. A Paliperidon Sandoz közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 50 ml/perc) szenvedő betegek számára nem ajánlott (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban (Child‑Pugh C stádium) szenvedő betegekről nem állnak rendelkezésre adatok. Óvatosság ajánlott, ha ilyen betegeknél paliperidont alkalmaznak.

Demenciában szenvedő idős betegek

A paliperidont nem vizsgálták demenciában szenvedő, idős betegeknél. A Paliperidon Sandoz óvatosan alkalmazandó stroke szempontjából veszélyeztetett idős, demens betegeknél.

A riszperidonról összegyűjtött alábbi tapasztalatok érvényesnek tekinthetők a paliperidonra is.

Össz‑mortalitás

Más atípusos antipszichotikummal, köztük riszperidonnal, aripiprazollal, olanzapinnal és kvetiapinnal kezelt, demenciában szenvedő, idős betegek 17, kontrollos klinikai vizsgálatának metaanalízise során a mortalitás megnövekedett kockázatát tapasztalták a placebóval összevetve. A riszperidonnal kezeltek körében a mortalitás 4% volt, míg a placebóval kezelteknél 3,1%.

Cerebrovascularis mellékhatások

Bizonyos atípusos antipszichotikumokkal, köztük riszperidonnal, aripiprazollal, olanzapinnal kezelt, demenciában szenvedő betegcsoport randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálataiban a cerebrovascularis mellékhatások kockázatának kb. 3‑szoros növekedését figyelték meg. Ennek a fokozott kockázatnak a mechanizmusa nem ismert.

Parkinson‑kór és Lewy‑testes demencia

A Paliperidon Sandoz felírásakor az orvosoknak a Parkinson‑kórban vagy a Lewy‑testes demenciában (Dementia with Lewy Bodies, DLB) szenvedő betegeknél mérlegelniük kell a kockázatokat az előnyökkel szemben, mivel mindkét csoportban a neuroleptikus malignus szindróma fokozott kockázatával, valamint az antipszichotikumokkal szembeni fokozott érzékenységgel kell számolni. Az extrapiramidális tüneteken túl ennek a megnövekedett érzékenységnek a megnyilvánulási formája lehet a zavartság, a tompultság és a gyakori elesésekkel járó testtartási instabilitás.

Priapismus

Beszámoltak arról, hogy az alfa‑adrenerg‑blokkoló hatású antipszichotikumok (beleértve a riszperidont is) priapismust okozhatnak. A forgalomba hozatalt követően orális paliperidonnal, a riszperidon aktív metabolitjával kapcsolatban is jelentettek priapismust. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy sürgősen kérjenek orvosi ellátást, ha a priapismus 4 órán belül nem múlik el.

Testhőmérséklet-szabályozás

Az antipszichotikumoknak tulajdonítható, hogy megzavarják a szervezet maghőmérséklet‑csökkentő képességét. Megfelelő óvatosság ajánlott, ha a Paliperidon Sandoz-t olyan betegeknek rendelik, akiknél előfordulnak olyan állapotok, amelyek hozzájárulhatnak a test maghőmérsékletének emelkedéséhez, mint pl. kimerítő testedzés, extrém hőexpozíció, antikolinerg aktivitással rendelkező gyógyszerek egyidejű szedése vagy dehidráltság.

Vénás thromboembólia

Antipszichotikus gyógyszerek alkalmazásakor vénás thromboembólia (VTE) eseteiről számoltak be. Mivel az antipszichotikummal kezelt betegeknél gyakran megjelennek a VTE szerzett kockázati tényezői, a Paliperidon Sandoz‑kezelés előtt és alatt a VTE minden lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

Antiemetikus hatás

Paliperidonnal végzett preklinikai vizsgálatokban antiemetikus hatást figyeltek meg. Az emberben előforduló ilyen hatás elfedheti bizonyos gyógyszerek túladagolásának jeleit és tüneteit, vagy olyan állapotokat, mint a bélelzáródás, a Reye‑szindróma és az agydaganat.

Alkalmazás

Ügyelni kell arra, hogy a Paliperidon Sandoz injekciót véletlenül se adják be vérerekbe.

Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS)

Cataracta műtét során intraoperatív floppy iris szindrómát (IFIS) figyeltek meg az alfa1a‑adrenerg‑antagonista hatású gyógyszerekkel, mint például a paliperidonnal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont).

Az IFIS növelheti a műtét alatt és azt követően fellépő, szemmel összefüggő komplikációk kockázatát. A műtétet megelőzően a szemsebésznek tudnia kell a jelenleg vagy korábban szedett alfa1a‑adrenerg‑antagonista hatású gyógyszerekről. A katarakta műtét előtt megszakított alfa1‑blokkoló‑kezelés lehetséges előnyét nem igazolták, ezt az antipszichotikus kezelés megszakításával járó kockázattal szemben mérlegelni kell.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A készítmény 12,0 mg poliszorbát 20‑at tartalmaz a paliperidon injekció minden milliliterében. A poliszorbátok allergiás reakciót okozhatnak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Óvatosság ajánlott, ha a Paliperidon Sandoz-t olyan gyógyszerekkel együtt rendelik, amelyekről ismert, hogy a QT‑távolság megnyúlását okozzák, mint pl. az I. A osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid), a III. osztályba sorolt antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol), egyes antihisztaminok, más antipszichotikumok és maláriaellenes készítmények (pl. meflokvin). Ez a lista tájékoztató jellegű, nem tekinthető teljesnek.

A Paliperidon Sandoz potenciális hatása más gyógyszerekre

A paliperidon várhatóan nem okoz klinikailag jelentős farmakokinetikai interakciókat olyan gyógyszerekkel, amelyeket a citokróm P450 izoenzimek metabolizálnak.

A paliperidon elsődleges központi idegrendszeri hatásai miatt (lásd 4.8 pont) a Paliperidon Sandoz-t óvatosan kell alkalmazni más, központi idegrendszerre ható készítményekkel pl. anxiolítikumokkal, a legtöbb antipszichotikummal, hipnotikumokkal, ópiátokkal stb. vagy alkohollal együtt.

A paliperidon antagonizálhatja a levodopa és más dopaminagonisták hatását. Ha ezt a kombinációt szükségesnek ítélik, különösen a Parkinson‑kór végstádiumában, minden egyes gyógyszer legalacsonyabb hatásos adagját kell felírni.

Orthostaticus hypotensiot okozó (lásd 4.4 pont) hatása miatt additív hatás figyelhető meg, ha a Paliperidon Sandoz-t más, ilyen hatású készítményekkel, pl. egyéb antipszichotikumokkal, triciklusos antidepresszánsokkal együtt alkalmazzák.

Óvatosság ajánlott, ha a paliperidont más, olyan gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, amelyekről ismert, hogy csökkentik a görcsküszöböt (úgymint fenotiazinok vagy butirofenonok, triciklusos antidepresszánsok vagy szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók [SSRI‑k], tramadol, meflokvin stb.).

Az orális paliperidon retard tabletta dinamikus egyensúlyi állapotban (12 mg naponta egyszer) történő egyidejű alkalmazása divalproex‑nátrium retard tablettával (500 mg‑2000 mg naponta egyszer) nem gyakorolt hatást a valproát dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikájára.

Paliperidon és lítium interakcióját nem vizsgálták, mindazonáltal nem valószínű a farmakokinetikai interakció előfordulása.

Más gyógyszerek potenciális hatása a Paliperidon Sandoz-ra

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a CYP2D6 és a CYP3A4 minimálisan részt vehetnek a paliperidon metabolizmusában, de sem in vitro, sem in vivo nincsenek arra utaló jelek, hogy ezek az izoenzimek jelentős szerepet játszanak a paliperidon metabolizmusában. Az orális paliperidon paroxetinnel, mint hatékony CYP2D6‑gátlóval történő egyidejű alkalmazása nem mutatott klinikailag jelentős hatást a paliperidon farmakokinetikájára.

Az orális paliperidon retard tabletta napi egyszeri és 200 mg karbamazepin napi kétszeri egyidejű alkalmazása kb. 37%‑kal csökkentette a paliperidon átlagos dinamikus egyensúlyi állapotú C_max- és AUC‑értékét. Ezt a csökkenést a paliperidon renalis clearance‑ének jelentős mértékű, 35%‑os növekedése okozta, valószínűleg a renális P‑glikoprotein karbamazepin általi indukciójának eredményeként. A változatlan formában ürülő hatóanyag mennyiségének kismértékű csökkenése arra utal, hogy a paliperidon CYP metabolizmusát vagy biohasznosulását kis mértékben érintette a karbamazepin egyidejű alkalmazása. Karbamazepin nagyobb dózisainál a paliperidon plazmakoncentrációk nagyobb mértékű csökkenése alakulhat ki. Karbamazepin‑kezelés megkezdésekor a Paliperidon Sandoz dózisát újra kell értékelni, és szükség szerint emelni kell. Fordítva is igaz, a karbamazepin kezelés abbahagyásakor a Paliperidon Sandoz dózisát újra kell értékelni, és szükség szerint csökkenteni kell.

Az egyszeri dózisban alkalmazott orális paliperidon retard tabletta 12 mg‑os adagjának és divalproex‑nátrium retard tabletták (két 500 mg‑os tabletta naponta egyszer) egyidejű alkalmazása a növekvő orális felszívódás valószínűsíthető eredményeként kb. 50%‑kal növelte a paliperidon C_max‑ és AUC-értékét. Mivel a szisztémás clearance‑re gyakorolt hatás nem volt megfigyelhető, a divalproex‑nátrium retard tabletta és a Paliperidon Sandoz intramuszkuláris injekció között nem várható klinikailag jelentős interakció. Ezt az interakciót paliperidon retard szuszpenziós injekcióval nem vizsgálták.

A Paliperidon Sandoz egyidejű alkalmazása riszperidonnal vagy orális paliperidonnal

Mivel a paliperidon a riszperidon fő aktív metabolitja, elővigyázatosság szükséges, amikor a Paliperidon Sandoz-t tartósan riszperidonnal vagy orális paliperidonnal adják együtt. A paliperidon és más antipszichotikumok együttadására vonatkozó gyógyszerbiztonsági adatok korlátozottak.

A Paliperidon Sandoz egyidejű alkalmazása pszichostimulánsokkal

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) és a paliperidon kombinált alkalmazása extrapiramidális tüneteket okozhat az egyik vagy mindkét kezelés megváltoztatásakor (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A paliperidon terhesség alatti alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. Állatokon végzett kísérletekben az intramuszkulárisan befecskendezett paliperidon‑palmitát és az orálisan beadott paliperidon nem volt teratogén, de a reprodukcióra gyakorolt toxicitás más típusait megfigyelték (lásd 5.3 pont). Azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség harmadik trimeszterében paliperidon expozíciónak voltak kitéve, születésük után fennáll a mellékhatások (pl. extrapiramidális és/vagy elvonási tünetek) jelentkezésének kockázata, amelyek változó súlyosságúak és időtartamúak lehetnek. Beszámoltak izgatottság, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, remegés, aluszékonyság, légzési elégtelenség vagy táplálási zavarok előfordulásáról. Ezért az újszülötteket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A Paliperidon Sandoz‑t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

A paliperidon olyan mértékben választódik ki az anyatejbe, hogy valószínűleg hatással van a szoptatott csecsemőre, ha a szoptató nőnél terápiás dózisokat alkalmaznak. A Paliperidon Sandoz‑t szoptatás alatt nem szabad alkalmazni.

Termékenység

A preklinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg releváns hatásokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A paliperidon a lehetséges idegrendszeri és látást befolyásoló hatások, pl. szedáció, álmosság, syncope, homályos látás miatt kis vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a Paliperidon Sandoz iránti egyéni érzékenységük megállapításáig ne vezessenek járművet vagy ne kezeljenek gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett, gyógyszer okozta mellékhatások a következők voltak: insomnia, fejfájás, felső légúti fertőzés, reakció az injekció beadási helyén, parkinsonismus, testtömeg‑növekedés, akathisia, agitatio, sedatio/somnolentia, hányinger, székrekedés, szédülés, csont‑ és izomrendszeri fájdalom, tachycardia, tremor, hasi fájdalom, hányás, hasmenés, fáradtság és dystonia. Ezek közül az akathisia és sedatio/somnolentia tűnt dózisfüggőnek.

Mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbiakban található a palideridonnal összefüggő összes jelentett gyógyszer‑mellékhatás, a paliperidon-palmitát klinikai vizsgálataiból számított gyakorisági kategóriák szerint. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100‑< 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000‑ < 1/100); ritka (≥ 1/10 000‑< 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer kategória	Mellékhatások
Gyakoriság
Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismerta
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		felső légúti fertőzés, húgyúti fertőzés, influenza	pneumonia, bronchitis, légúti fertőzés, sinusitis, cystitis, fülfertőzés, tonsillitis, onychomycosis, cellulitis, subcutan abscessus	szemfertőzés, acarodermatitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			csökkent fehérvérsejtszám, anaemia	neutropenia, thrombo-cytopenia, emelkedett eosinophilszám	agranulo-cytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység		anafilaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek		hyperprolac- tinaemiab		elégtelen antidiuretikus hormon-kiválasztás, cukor jelenléte a vizeletben
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		hyper-glykaemia, testtömeg-növekedés, testtömegcsökkenés, étvágy-csökkenés	diabetes mellitusd, hyperinsulinaemia, étvágynövekedés, anorexia, emelkedett plazma trigliceridszint, emelkedett plazma koleszterinszint	diabeteses ketoacidosis, hypoglykaemia, polydipsia	vízmérgezés
Pszichiátriai kórképek	insomniae	agitáció, depresszió, szorongás	alvászavarok, mánia, csökkent libidó, idegesség, rémálom	catatonia, zavartság, somnam-bulismus, tompultság, anorgasmia	alvással összefüggő evési zavar
Idegrendszeri betegségek és tünetek		parkinso-nismusc, akathisiac, sedatio/ somnolentiadystoniac, szédülés, dyskinesiac, tremor, fejfájás	tardív dyskinesia, syncope, pszichomotoros hiperaktivitás, poszturális szédülés, figyelemzavar, dysarthria, dysgeusia, hypaesthesia, paraesthesia	neurolepticus malignus szindróma, cerebralis ischaemia, a beteg nem reagál az ingerekre, eszméletvesztés, csökkent éberségi szint, convulsioe, egyensúlyzavar, koordinációs zavar, fej ataxia	diabeteses kóma
Szembetegségek és szemészeti tünetek			homályos látás, conjunctivitis, száraz szem	glaucoma, szemmozgás-zavarok, szemgolyó-forgás, photophobia, fokozott könnyezés, kötőhártya hyperaemia	floppy iris szindróma (intrao-perativ)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			vertigo, tinnitus, fülfájdalom
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		tachycardia	atrioventricularis blokk, vezetési zavar, QT- megnyúlás az EKG-n, posturalis orthostaticus tachycardia szindróma, bradycardia, rendellenes EKG, palpitatio	pitvarfibrilláció, sinus arrhythmia
Érbetegségek és tünetek		hypertensio	hypotensio, orthostaticus hypotensio	tüdőembólia, vénás thrombosis, kipirulás	ischaemia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		köhögés, orrdugulás	dyspnoe, pharyngolaryngealis fájdalom, epistaxis	alvási apnoe szindróma, pulmonalis pangás, légúti pangás, szörtyzörejek sípoló légzés,	hyper-ventilatio, aspiratiós pneumonia, dysphonia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		hasi fájdalom, hányás, hányinger, székrekedés, hasmenés, dyspepsia, fogfájás	hasi diszkomfort, gastroenteritis, dysphagia, szájszárazság, flatulentia	pancreatitis, vékonybél-elzáródás, nyelvduzzanat, széklet inkontinencia, faecaloma, cheilitis	ileus
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		emelkedett transz-aminázszint	emelkedett gamma-glutamil-transzferázszint, emelkedett májenzimértékek		icterus
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei			urticaria, pruritus, bőrkiütés, alopecia, ekcéma, száraz bőr, erythema, acne	gyógyszer okozta bőrkiütés, hyperkeratosis, seborrhoeás dermatitis korpásodás	Stevens–Johnson-szindróma/ toxicus epidermalis necrolysis, angio-oedema, bőrelszíne-ződés,
A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		csont- és izomrendszeri fájdalom, hátfájdalom, arthralgia	emelkedett plazma-kreatin-foszfokinázszint, izomgörcsök, ízületi merevség, izomgyengeség	rhabdomyolysis, ízületi duzzanat	rendellenes testtartás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			vizelet-inkontinencia, pollakisuria, dysuria	vizeletretenció
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek					újszülöttkori gyógyszer-elvonási tünet-együttes (lásd 4.6 pont)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		amenorr-hoea,	erectilis dysfunctio, ejakuláció zavara, menstruáció zavarae, gynaecomastia, galactorrhoea szexuális dysfunctio, emlőfájdalom	priapismus, emlőkben érzett diszkomfort, emlők vérbősége, emlők megnagyobbodása, hüvelyváladékozás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		pyrexia, asthenia, fáradtság, reakció az injekció beadási helyén	arcödéma, oedemae, emelkedett testhőmérséklet, rendellenes járás, mellkasi fájdalom, mellkasi diszkomfort, rossz közérzet, induratio	hypothermia, hidegrázás, szomjúság, gyógyszer-megvonási szindróma, tályog az injekció beadási helyén, cellulitis az injekció beadási helyén, cysta az injekció beadási helyén, haematoma az injekció beadási helyén	testhőmérséklet-csökkenés, necrosis az injekció beadási helyén, fekély az injekció beadási helyén
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények			elesés

^a Ezeknek a mellékhatásoknak a gyakorisága „nem ismert” minősítésű, mert nem a paliperidon‑palmitáttal végzett klinikai vizsgálatokban kerültek megfigyelésre. Vagy a forgalomba hozatalt követően szerzett spontán jelentésekből származnak és a gyakoriság nem állapítható meg, vagy a riszperidon (bármelyik formája), illetve az orális paliperidon klinikai vizsgálati adataiból és/vagy a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származnak.

^b Lásd alább: „Hyperprolactinaemia”.

^c Lásd alább: „Extrapiramidális tünetek”.

^d Placebokontrollos vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt betegek 0,32%‑ánál számoltak be diabetes mellitusról szemben a placebocsoport 0,39%‑os arányával. Az összes klinikai vizsgálatból származó össz‑incidencia 0,65% volt, minden paliperidon‑palmitáttal kezelt betegnél.

^e Az insomniába beletartoznak a következők: elalvási és átalvási probléma; a convulsioba beletartoznak a következők: grand mal convulsio; az oedemába beletartoznak a következők: generalizált oedema, perifériás oedema, ujjbenyomatot megtartó oedema; a menstruáció zavarba beletartoznak a következők: menstruáció késése, rendszertelen menstruáció, oligomenorrhoea

A riszperidon gyógyszerformákkal megfigyelt nemkívánatos hatások

A paliperidon a riszperidon aktiv metabolitja, ezért ezeknek a hatóanyagoknak (beleértve az orális és az injekciós formát) a mellékhatás profilja egymásnak megfelelő.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Anafilaxiás reakció

A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján ritkán anafilaxiás reakciót jelentettek a paliperidon injekció beadását követően olyan betegeknél, akik korábban jól tolerálták a szájon át szedett riszperidont vagy szájon át szedett paliperidont (lásd 4.4 pont).

Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók

A jelentések szerint a fájdalom volt a leggyakoribb, az injekció beadási helyén fellépő mellékhatás. A jelentések szerint ezen reakciók többsége enyhe vagy közepes fokú volt. A vizsgálati alanyok vizuális analóg skála alapján történő értékelései szerint az injekció beadási helyén fellépő fájdalom gyakorisága és intenzitása a paliperidonnal végzett II. fázisú és III. fázisú vizsgálatok során időben csökkenő tendenciát mutatott. A betegek a deltoid izomba adott injekciókat kissé fájdalmasabbnak ítélték, mint azokat, amelyeket a megfelelő gluteális izomba adtak be. Az injekció beadási helyén fellépő egyéb reakciók, beleértve az indurációt (gyakori), a pruritust (nem gyakori) és a csomókat (ritka), többnyire enyhébb intenzitásúnak bizonyultak.

Extrapiramidális tünetek (EPS)

Az EPS a következő meghatározások összesített elemzését foglalja magában: parkinsonismus (beleértve a következőket: fokozott nyálelválasztás, musculoskeletalis merevség, parkinsonismus, nyáladzás, fogaskerék tünet, bradykinesia, hypokinesia, lárvaarc, izomfeszülés, akinesia, tarkókötöttség, izommerevség, parkinsonos járás, kóros glabella‑reflex, parkinsonos nyugalmi remegés), akathisia (beleértve a következőket: akathisia, nyugtalanság, hyperkinesia és nyugtalan láb szindróma), dyskinesia (dsykinesia, izomrángás, choreoathetosis, athetosis és myoclonus), dystonia (beleértve a következőket: dystonia, fokozott izomtónus, torticollis, akaratlan izomösszehúzódások, izom kontraktúra, blepharospasmus, oculogyria, a nyelv paralízise, az arc görcse, laryngospasmus, myotonia, opisthotonus, oropharyngealis spasmus, pleurothotonus, nyelvgörcs és szájzár) és tremor. Megjegyzendő, hogy a tünetek szélesebb skálája került felsorolásra, amelyek közül nem feltétlenül mindegyik extrapiramidális eredetű.

Testtömeg‑gyarapodás

A 13 hetes, 150 mg kezdő dózisú vizsgálat során a szokatlan testtömeg‑növekedést elért betegek aránya ≥ 7% volt, ami dózisfüggő tendenciára utal, a placebo‑csoportnál 5%‑os előfordulási aránnyal, míg a paliperidon‑kezelés során a 25 mg‑os, 100 mg‑os és 150 mg‑os dózisoknál ez az arány sorrendben 6%, 8% és 13% volt.

A hosszú távú, recurrencia‑prevenciós vizsgálat 33 hetes nyílt átmeneti/fenntartó szakaszban a paliperidonnal kezelt betegek 12%‑a felelt meg ezen kritériumnak (≥ 7%‑os testtömeg‑gyarapodás a kettős‑vak fázistól a végpontig); az átlagos (SD) testtömeg‑változás a nyílt szakasz kiindulási szintjéhez képest + 0,7 (4,79) kg volt.

Hyperprolactinaemia

Klinikai vizsgálatokban a paliperidonnal kezelt mindkét nem alanyainál a szérum prolaktinszint medián értékének emelkedését figyelték meg. Prolaktinszint‑növekedést jelző mellékhatásokat (pl. amenorrhoea, galactorrhoea, menstruáció zavarai és gynaecomastia) az alanyok összesen < 1%‑ánál jelentettek.

A gyógyszerosztályra jellemző hatások

QT‑megnyúlás, kamrai arrhythmiák (kamrafibrilláció, ventricularis tachycardia), hirtelen bekövetkező, megmagyarázhatatlan halál, szívmegállás és Torsade de pointes előfordulhatnak az antipszichotikumok alkalmazásakor.

Vénás thromboembóliát, köztük tüdőembóliát és mélyvénás trombózist is jelentettek az antipszichotikumok alkalmazásakor (gyakoriság ismeretlen).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A várható jelek és tünetek, mint pl. álmosság és sedatio, tachycardia és hypotonia, QT‑megnyúlás és extrapiramidális tünetek általában a paliperidon ismert farmakológiai hatásainak fokozódásából származnak. Orális paliperidonnal túladagolt betegeknél torsade de pointes és ventricularis fibrilláció fellépéséről számoltak be. Akut túladagolás esetén többszörös gyógyszer bevétel(é)re is gondolni kell.

Kezelés

A túladagolás kezelésének megtervezésekor és a gyógyulás során figyelembe kell venni a gyógyszer nyújtott felszabadulású karakterisztikáját és a paliperidon hosszú eliminációs felezési idejét. A paliperidonnak nincs specifikus antidotuma. Általános szupportív kezelést kell alkalmazni. A légutak átjárhatóságát biztosítani kell, és azt fenn kell tartani megfelelő oxigénellátás és lélegeztetés mellett.

Az esetlegesen előforduló arrhythmiák miatt azonnal el kell kezdeni a cardiovascularis monitorozást, beleértve a folyamatos EKG‑monitorozást is. A hypotensiot és a keringés összeomlását megfelelő beavatkozásokkal, például intravénás folyadékpótlással és/vagy szimpatomimetikumok adásával kell kezelni. Súlyos extrapiramidális tünetek esetén antikolinerg szereket kell adni. A beteget felépüléséig szoros megfigyelés és monitorozás alatt kell tartani.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszicholeptikumok, egyéb antipszichotikumok, ATC-kód: N05AX13

A Paliperidon Sandoz a (+)- és (-)-paliperidon racém keverékét tartalmazza.

Hatásmechanizmus

A paliperidon a monoamin hatások szelektív gátlószere, amelynek farmakológiai tulajdonságai különböznek a klasszikus neuroleptikumokétól. A paliperidon erősen kötődik a szerotoninerg 5HT2‑ és a dopaminerg D2‑receptorokhoz. A paliperidon blokkolja az alfa‑1 adrenerg receptorokat is, és kisebb mértékben a H1‑hisztaminerg, valamint alfa 2‑adrenerg receptorokat. A (+)- és (-)-paliperidon enantiomerek farmakológiai aktivitása minőségileg és mennyiségileg hasonló.

A paliperidon nem kötődik kolinerg receptorokhoz. Annak ellenére, hogy a paliperidon erős D2‑antagonista, amelyről feltételezik, hogy megszünteti a szkizofrénia pozitív tüneteit, kisebb mértékben okoz catalepsiát, és kevésbé csökkenti a motoros funkciót, mint a hagyományos neuroleptikumok. A domináns központi szerotonin antagonista hatás csökkentheti annak esélyét, hogy a paliperidon extrapiramidális mellékhatásokat okoz.

Klinikai hatásosság

A szkizofrénia akut kezelése

A paliperidon hatásosságát a szkizofrénia akut kezelésében négy rövid ideig tartó (egy 9 hetes és három 13 hetes) kettős vak, randomizált, placebokontrollos, fix dózisú vizsgálattal igazolták, amelyeket olyan, akutan visszaeső felnőtt, fekvőbeteg intézményekben kezelteken végeztek el, akik megfeleltek a szkizofrénia DSM‑IV kritériumainak. A fix dózisú paliperidont a 9 hetes vizsgálat során az 1., 8. és 36. napon, ezen felül a 13 hetes vizsgálatban a 64. napon alkalmazták. A szkizofrénia paliperidonnal végzett akut kezelése során nem volt szükség további, orális antipszichotikum pótlásra. Az elsődleges hatásossági végpont a meghatározás szerint a pozitív és negatív szindróma skála (Positive and Negative Syndrome Scale, PANSS) összpontszámának csökkenése volt, ahogyan azt az alábbi táblázat mutatja. A PANSS egy validált, sok adatot tartalmazó felmérés, amely öt faktort alkalmaz a pozitív és negatív tünetek, a dezorientált gondolatok, a kontrollálatlan ellenséges érzelem/izgalmi állapot és a szorongás/depresszió értékelésére. A funkciók értékelése a Személyes és Szociális Teljesítmény (Personal and Social Performance, PSP) skála segítségével történt. A PSP egy validált, klinikai orvosok által értékelt skála, amely személyes és szociális funkciókat mér négy területen: társadalmilag hasznos tevékenységek (munka és tanulás), személyes és szociális kapcsolatok, önellátás, ill. zavaró és agresszív viselkedésformák.

Egy 13 hetes vizsgálat során (n = 636) a paliperidon három fix dózisát (ahol a 150 mg‑os kezdő dózisú, deltoid izomba adott injekciót három, 25 mg/4 hét, vagy 100 mg/4 hét vagy 150 mg/4 hét dózisú gluteális vagy deltoid izomba adott injekció követte) hasonlították össze placebóval, mindhárom vizsgálatban a paliperidon jobb volt a placebónál a PANSS-összpontszám javulását tekintve. Ebben a vizsgálatban a 100 mg/4 hét és a 150 mg/4 hét dózissal kezelt csoportok (kivéve a 25 mg/4 hét dózissal kezeltek) a PSP‑pontszám tekintetében statisztikailag jobbnak bizonyultak a placebónál. Ezek az eredmények alátámasztják a hatásosságot, valamint a PANSS javulását a kezelés teljes időtartama alatt, továbbá a placebóhoz képest szignifikáns különbséget figyeltek meg már a 4. napon a 25 mg‑os, valamint a 8. napon a 150 mg‑os paliperidon csoportoknál.

Más vizsgálatok eredményei statisztikailag szignifikáns, a paliperidonnak kedvező eredményeket szolgáltattak, kivéve egy vizsgálatban, az 50 mg‑os dózis esetében (lásd alábbi táblázat).

Szkizofrénia pozitív és negatív szindróma skála (PANSS) összpontszám – Változások a kiindulás és a végpont között – az utolsó megfigyelés továbbvitelével (Last Observation Carried Forward, LOCF) az R092670-SCH-201, R092670-PSY-3003, R092670- PSY-3004 és R092670-PSY-3007 vizsgálatokban: Elsődleges hatásossági analízis
	Placebo	25 mg	50 mg	100 mg	150 mg
R092670-PSY-3007* Kiindulási átlagérték (SD) Átlagos változás (SD) p‑érték (vs. placebo)	n = 160 86,8 (10,31) -2,9 (19,26) --	n = 155 86,9 (11,99) -8,0 (19,90) 0,034	--	n = 161 86,2 (10,77) -11,6 (17,63) < 0,001	n = 160 88,4 (11,70) -13,2 (18,48) < 0,001
R092670-PSY-3003	n = 132	--	n = 93	n = 94	n = 30
Kiindulási átlagérték (SD)	92,4 (12,55)		89,9 (10,78)	90,1 (11,66)	92,2 (11,72)
Átlagos változás (SD)	-4,1 (21,01)		-7,9 (18,71)	-11,0 (19,06)	-5,5 (19,78)
p-érték (vs. placebo)	--		0,193	0,019	--
R092670-PSY-3004	n = 125	n = 129	n = 128	n = 131
Kiindulási átlagérték (SD)	90,7 (12,22)	90,7 (12,25)	91,2 (12,02)	90,8 (11,70)
Átlagos változás (SD)	-7,0 (20,07)	-13,6 (21,45)	-13,2 (20,14)	-16,1 (20,36)	--
p-érték (vs. placebo)	--	0,015	0,017	< 0,001
R092670-SCH-201	n = 66		n = 63	n = 68
Kiindulási átlagérték (SD)	87,8 (13,90)		88,0 (12,39)	85,2 (11,09)
Átlagos változás (SD)	6,2 (18,25)	--	-5,2 (21,52)	-7,8 (19,40)	--
p-érték (vs. placebo)	--		0,001	< 0,0001

* Az R092670-PSY-3007 vizsgálatban az első napon a paliperidon‑kezelés minden résztvevője 150 mg kezdő dózist kapott, majd ezt követően a kijelölt dózist.

Megjegyzés: A pontszámok negatív változása javulásra utal.

A tünetkontroll fenntartása és a szkizofrénia relapszus késleltetése

Szkizofréniában a paliperidon hatásosságát a tünetkontroll fenntartásában és a relapszus késleltetésében egy hosszan tartó, kettős‑vak, placebokontrollos, flexibilis dózisú vizsgálatban állapították meg, amelyben 849, nem időskorú, a szkizofrénia DSM‑IV kritériumainak megfelelő felnőtt vett részt. Ez a vizsgálat egy 33 hetes nyílt, akut kezelést és stabilizációs fázist, egy randomizált, kettős‑vak, placebokontrollos, a relapszus megfigyelésére szolgáló fázist és egy 52 hetes, nyílt, kiterjesztett időszakot foglalt magába. Ebben a vizsgálatban a paliperidon havonta alkalmazott dózisai 25, 50, 75 és 100 mg voltak, a 75 mg‑os dózist csak az 52 hetes nyílt kiterjesztett időszak során engedélyezték. A betegek a 9 hetes átmeneti időszak alatt kezdetben változó paliperidon dózisokat (25‑100 mg) kaptak, ezt követte egy 24 hetes fenntartó időszak, amikor a betegeknek ≤ 75 PANSS‑pontszámot kellett elérniük. Dózisváltoztatást csak a fenntartó időszak első 12 hetében engedélyeztek. A stabilizált 410 beteget randomizálták paliperidonra (átlagos időtartam 171 nap [1‑407 napos tartomány]) vagy placebóra (átlagos időtartam 105 nap [8‑441 napos tartomány]), amíg a változtatható hosszúságú, kettős‑vak fázisban a szkizofréniás tünetek hanyatlását nem tapasztalták. A vizsgálatot hatásossági okokból korán megszakították, mivel a paliperidonnal kezelt betegeknél jelentősen hosszabb volt a relapszus eléréséhez szükséges idő (p < 0,0001, 1. ábra), mint a placebóval kezelteknél (relatív hazárd = 4,32; 95%‑os CI: 2,4‑7,7).

1.ábra: A relapszus eléréséig eltelt idő Kaplan–Meier görbéje – időközi analízis (beválasztás szerinti [Intent-to-Treat] átmeneti analízis elrendezés)

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a paliperidon tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől szkizofrénia indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és eloszlás

A paliperidon‑palmitát a paliperidon‑palmitát‑észter előanyaga (prodrugja). A paliperidon‑palmitát rendkívül gyenge vízoldékonysága miatt az intramuszkuláris injekció beadását követően csak lassan oldódik fel, mielőtt paliperidonná hidrolizálna, és felszívódna a szisztémás keringésbe. Egyszeri intramuszkuláris dózis beadását követően, a paliperidon plazmakoncentrációja fokozatosan emelkedik, majd 13 napos T_max medián értéknél éri el a maximális plazmakoncentrációt. A hatóanyag felszabadulása már az 1. napon megkezdődik, és legalább 4 hónapig tart.

A deltoid izomba beadott injekció egyetlen dózisát (25‑150 mg) követően átlagosan 28%‑kal magasabb C_max értéket figyeltek meg a gluteális izomba beadott injekcióhoz képest. Az első napon a deltoidba beadott kezdeti 150 mg dózisú, valamint a 8. napon beadott 100 mg dózisú intramuszkuláris injekciók segítségével a terápiás koncentráció gyorsan elérhető. A paliperidon felszabadulási profilja és adagolási sémája hosszan tartó terápiás koncentrációkat eredményez. A paliperidon adagolását követően a teljes paliperidon-expozíció a 25‑150 mg‑os tartományban dózisarányos volt, ám kevésbé, mint az 50 mg-ot meghaladó, dózisok C_max-értékei esetén. A paliperidon 100 mg‑os dózisa esetén az átlagos dinamikus egyensúlyi állapot csúcs-minimális koncentráció aránya a gluteális adagolást követően 1,8, míg a deltoid izomba történő adagolás után 2,2 volt. A paliperidon 25‑150 mg‑os dózistartományt meghaladó alkalmazását követően a paliperidon látszólagos felezési idejének medián értéke a 25 és 49 nap közötti.

A paliperidon alkalmazását követően a paliperidon‑palmitát abszolút biohasznosulása 100%.

A paliperidon‑palmitát alkalmazását követően a (+)- és (-)-enantiomerek egymásba alakulnak át, megközelítőleg 1,6-1,8 AUC(+): AUC(-) arányt elérve.

A racém paliperidon plazmafehérje‑kötődése 74%‑os.

Biotranszformáció és elimináció

Egy héttel az azonnali hatóanyag‑leadású orális ¹⁴C-paliperidon 1 mg‑os dózisának alkalmazását követően, a dózis 59%‑a változatlan formában választódott ki a vizeletbe, ami arra utal, hogy a paliperidon nem jelentős mértékben metabolizálódik a májban. A bevitt radioaktivitás megközelítőleg 80%‑a volt kimutatható a vizeletben és 11%‑a a székletben. Négy metabolikus utat azonosítottak in vivo, egyiken sem bomlik le a dózisnak több mint 6,5%‑a: dealkilálás, hidroxilálás, dehidrogenálódás és benzizoxazol-hasadás. Habár az in vitro vizsgálatok alapján felmerült, hogy a CYP2D6 és CYP3A4 izoenzimeknek szerepük lehet a paliperidon lebontásában, in vivo vizsgálatok szerint nincs jelentős szerepük a paliperidon metabolizmusában. Populációs farmakokinetikai elemzések szerint az orális paliperidon alkalmazása után nincs kimutatható különbség a paliperidon látszólagos clearance‑ében az extenzív és a lassú CYP2D6 metabolizálók között. Humán máj‑mikroszóma frakción végzett in vitro vizsgálatok szerint a paliperidon érdemben nem gátolja a citokróm P450 izoenzimeken (CYP1A2, CYP2A6, CYP2C8/9/10, CYP2D6, CYP2E1, CYP3A4 és a CYP3A5) metabolizálódó gyógyszerek lebomlását.

In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a paliperidon a P‑glikoprotein szubsztrátja, és nagy koncentrációknál a P‑glikoprotein gyenge inhibitora. In vivo adatok nem állnak rendelkezésre, és a klinikai jelentőség is ismeretlen.

A tartós hatású paliperidon‑palmitát injekció és az orális retard paliperidon összehasonlítása

A paliperidon retard szuszpenziós injekció célja a paliperidon fokozatos felszabadulása egy hónap időtartam alatt, míg az orális retard paliperidont naponta kell alkalmazni. A paliperidon retard szuszpenziós injekció kezdő adagolási sémája (150 mg/100 mg a deltoid izomba az 1./8. napon) a dinamikus egyensúlyi állapotú paliperidon‑koncentrációk gyors elérésére szolgál, amikor a kezelést kiegészítő orális terápia nélkül kezdik el.

A paliperidon retard szuszpenziós injekció alkalmazása utáni teljes kezdeti plazmaszintek általában a 6‑12 mg dózisú retard orális paliperidon alkalmazása után megfigyelt expozíciós tartományon belül voltak. A paliperidon retard szuszpenziós injekció kezdeti adagolási sémája lehetővé tette, hogy a betegek a 6‑12 mg dózisú retard orális paliperidon expozíciós ablakában maradjanak még a következő dózis alkalmazását megelőző napokon is (8. és 36. nap). A két gyógyszer átlagos farmakokinetikai profiljában mutatkozó különbség miatt a farmakokinetikai tulajdonságaik összehasonlításánál körültekintően kell eljárni.

Májkárosodás

A paliperidon nem metabolizálódik jelentős mértékben a májban. Habár a paliperidon retard szuszpenziós injekciót nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeknél, enyhe vagy közepes fokú májkárosodás esetén nem indokolt a dózismódosítás. Egy, közepes fokú májkárosodásban (Child‑Pugh B stádium) szenvedő betegekkel végzett vizsgálatban a szabad paliperidon plazmakoncentrációi hasonlóak voltak az egészséges személyekéhez. A paliperidont súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.

Vesekárosodás

Az egyszeri, orális dózisú paliperidon 3 mg‑os retard tabletta kinetikáját különböző vesefunkcióval rendelkező betegeken vizsgálták. A paliperidon eliminációja a becsült kreatinin‑clearance csökkenésével együtt csökken. A paliperidon teljes clearance‑e átlagosan 32%‑kal csökkent az enyhe (kreatinin‑clearance = 50‑< 80 ml/perc), 64%‑kal a közepes fokú (kreatinin‑clearance = 30‑< 50 ml/perc), és 71%‑kal a súlyos fokú (kreatinin‑clearance = 10‑< 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ami az egészséges vizsgálati alanyokkal összevetve sorrendben 1,5‑, 2,6‑, illetve 4,8‑szeres átlagos ^{növekedésnek (AUCinf) felel meg. A közepes fokú vesekárosodásban szenvedő} betegnél elvégzett korlátozott számú paliperidon vizsgálat és farmakokinetikai szimulációk alapján csökkentett dózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).

Idősek

A populációs farmakokinetikai analízis nem bizonyított életkorral összefüggő farmakokinetikai különbségeket.

Testtömeg-index (body mass index, BMI)/testtömeg

A paliperidon‑palmitáttal végzett farmakokinetikai vizsgálatok a túlsúlyos vagy elhízott betegeknél valamivel kisebb (10‑20%) plazmakoncentrációt mutattak ki, mint a normál testtömegű betegek esetén (lásd 4.2 pont).

Rassz

Az orális paliperidonnal végzett vizsgálatokból származó adatok populációs farmakokinetikai elemzése nem talált rasszal összefüggő különbségekre utaló bizonyítékokat a paliperidon farmakokinetikájában, a paliperidon retard szuszpenziós injekció alkalmazását követően.

Nem

Férfiak és nők között nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbségeket.

Dohányzási szokások

Humán májenzimekkel végzett in vitro vizsgálatok alapján a paliperidon nem szubsztrátja a CYP1A2‑nek, ezért a dohányzásnak várhatóan nincs hatása a paliperidon farmakokinetikájára. A paliperidon retard szuszpenziós injekció esetében nem vizsgálták a dohányzás a paliperidon farmakokinetikájára gyakorolt hatását. Egy, orális paliperidon retard tablettával végzett populációs farmakokinetikai analízis során nyert adatok a dohányzóknál valamivel alacsonyabb paliperidon‑expozíciót mutattak, mint a nemdohányzók esetében. Nem valószínű, hogy az eltérésnek klinikai jelentősége van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Intramuszkulárisan beadott paliperidon‑palmitáttal (az 1 hónapos gyógyszerforma) és orálisan alkalmazott paliperidonnal patkányon és kutyán végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatok főként farmakológiai hatásokat mutattak, mint pl. a szedáció és az emlőmirigyekben és a genitáliákban mutatkozó prolaktinfüggő hatások. A paliperidon‑palmitáttal kezelt állatoknál az intramuszkuláris injekció beadási helyén gyulladásos reakciót figyeltek meg. Esetenként tályogképződést tapasztaltak.

Orális riszperidonnal – amely patkányban és emberben nagymértékben paliperidonná alakul – patkányon végzett reprodukciós vizsgálatok során az utódok születési súlyában és túlélésében nemkívánatos hatásokat észleltek. Vemhes patkányoknál a legmagasabb dózisban (160 mg/kg/nap) alkalmazott, intramuszkulárisan beadott paliperidon-palmitát hatására sem figyeltek meg embriotoxicitást vagy malformációt, amely dózis az embernél maximálisan javasolt 150 mg‑os dózis expozíciós szintje 4,1‑szeresének felel meg. A vemhes állatoknál alkalmazott más dopaminantagonisták negatív hatással voltak az utódok tanulási képességére és motoros fejlődésére.

A paliperidon‑palmitát és a paliperidon nem voltak genotoxikusak. A riszperidon patkányokon és egereken végzett orális karcinogenitási vizsgálatai során (egéren) a hypophysis adenoma, (patkányon) a pancreas szigetsejt adenoma és (mindkét fajnál) az emlőmirigy adenoma gyakoribbá válását figyelték meg. Az intramuszkulárisan beadott paliperidon‑palmitát karcinogén potenciálját patkányon állapították meg. Nőstény patkányokban statisztikailag szignifikáns növekedés mutatkozott az emlőmirigy‑adenoma előfordulási gyakoriságában a 10, 30 és 60 mg/kg/hónap dózisok alkalmazásakor. Hím patkányoknál statisztikailag szignifikáns növekedést állapítottak meg az emlőmirigy adenoma és ‑karcinóma tekintetében 30 és 60 mg/kg/hónap dózisok alkalmazásakor, amely értékek az embernél maximálisan javasolt 150 mg-os dózis expozíciós szint 1,2‑, illetve 2,2‑szeresének felelnek meg. Ezek a daganatok a tartós D2‑receptor antagonizmussal és a hyperprolactinaemiával hozhatók összefüggésbe. A rágcsálók ezen daganatos elváltozásainak relevanciája az emberi kockázat szempontjából nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

poliszorbát 20

makrogol

citromsav‑monohidrát

dinátrium‑hidrogén-foszfát

nátrium‑dihidrogén‑foszfát‑monohidrát

nátrium‑hidroxid (pH-beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer más gyógyszerekkel nem keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Nem fagyasztható.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Előretöltött fecskendő (átlátszó, I‑es típusú üveg) gumidugattyúval, visszafutás gátlóval és védősapkával (brómbutil gumi), 22G×1½" (35,5‑39,5 mm) és 23G×1" (22,5‑26,5 mm) méretű biztonsági injekciós tűvel.

Kiszerelések:

A csomag 1 db előretöltött fecskendőt és 2 db tűt tartalmaz.

Terápiás kezdőcsomag

- A 150 mg-os Paliperidon Sandoz csomagban 1 db előretöltött fecskendő és 2 db tű található (ezt a kezelés 1. napján kell beadni).

- A 100 mg-os Paliperidon Sandoz csomagban 1 db előretöltött fecskendő és 2 db tű található (ezt a kezelés 8. napján kell beadni).

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

1. Osztályozás: II./2 csoport

2. Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Paliperidon Sandoz 25 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/13 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel

Paliperidon Sandoz 50 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/14 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel

Paliperidon Sandoz 75 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/15 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel

Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/16 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel

Paliperidon Sandoz 150 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/17 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel

Paliperidon Sandoz 150 mg és Paliperidon Sandoz 100 mg retard szuszpenziós injekció

OGYI-T-23401/18 1× I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval,

brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel (150 mg) + I-es típusú, átlátszó, előretöltött üvegfecskendőben, gumidugattyúval, brómbutil gumi védősapkával, két injekciós tűvel (100 mg)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. november 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. november 24.