PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 mg ibuprofént tartalmaz 5 ml belsőleges szuszpenzióban.

20 mg ibuprofént tartalmaz 1 ml belsőleges szuszpenzióban.

Ismert hatású segédanyagok:

nátrium-benzoát (E211), maltit-szirup (E965), propilén-glikol (E1520), nátrium.

5 ml belsőleges szuszpenzió 5 mg nátrium-benzoátot, 2,4 g maltit-szirupot, 4,17 mg propilén-glikolt és 9,67 mg nátriumot tartalmaz.

1 ml belsőleges szuszpenzió 1 mg nátrium-benzoátot, 480 mg maltit-szirupot, 0,834 mg propilén-glikolt és 1,934 mg nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges szuszpenzió.

Fehér vagy csaknem fehér eperízű, homogén szuszpenzió.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió az alábbiak rövid távú, tüneti kezelésére szolgál:

• különböző eredetű lázas állapotok (beleértve a vírusos fertőzéseket)

• különböző eredetű enyhe és közepes erősségű fájdalom:

• fejfájás, torokfájás, vírusos fertőzések miatti izomfájdalom

• izom, ízületi és csontfájdalom mozgásszervi sérülések miatt (húzódások, rándulások)

• lágyrészi sérülések miatti fájdalom

• műtét utáni fájdalom

• fogfájás, foghúzás utáni fájdalom

• fejfájás (migrén)

• középfülgyulladást kísérő fülfájás.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Az ibuprofén adagolásának meghatározásánál figyelembe kell venni a betegek testsúlyát és életkorát. Az ibuprofén ajánlott napi adagja 7-10 mg/ttkg, a maximális teljes napi dózis pedig 20-30 mg/ttkg.

A csomagban található fecskendő segítségével a gyógyszert a következő dózisokban kell alkalmazni:

Testtömeg (életkor)	Egyszeri adag	Adagolás gyakorisága (maximális napi ibuprofén adag)
5-7,6 kg (3-6 hónapos csecsemők)	2,5 ml (1 × 50 mg)	3-szor (150 mg)
7,7-9 kg (6-12 hónapos csecsemők)	2,5 ml (1 × 50 mg)	3-4-szer (150-200 mg)
10-15 kg (1-3 éves gyermekek)	5 ml (1 × 100 mg)	3-szor (300 mg)
16-20 kg (4-6 éves gyermekek)	7,5 ml (1 × 150 mg)	3-szor (450 mg)
21-29 kg (7-9 éves gyermekek)	10 ml (1 × 200 mg)	3-szor (600 mg)
30-40 kg (10-12 éves gyermekek)	15 ml (1 × 300 mg)	3-szor (900 mg)

Az adagokat körülbelül 6-8 óránként kell beadni. Az egymást követő adagok között legalább 4 óra teljen el.

A maximális napi adagot nem szabad túllépni.

Kizárólag rövid távú alkalmazásra.

3-5 hónapos korú csecsemők esetén orvoshoz kell fordulni, ha a tünetek rosszabbodnak, vagy ha legkésőbb 24 óra elteltével a tünetek továbbra is fennállnak.

6 hónapos kor alatti gyermekeknek ez a gyógyszer csak az orvos javaslatára és az orvossal történt konzultáció után adható.

6 hónapos kornál idősebb gyermekeknél és serdülőknél ha a gyógyszer adása több mint 3 napig szükséges, vagy a tünetek rosszabbodnak, orvoshoz kell fordulni.

Nem adható 3 hónaposnál fiatalabb gyermekeknek.

Felbontás után 6 hónapon belül felhasználandó.

Vesekárosodás

Az ibuprofén adagolása során kellő körültekintés szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. A lehető legalacsonyabb dózist kell alkalmazni (súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).

Májkárosodás

Az ibuprofén adagolása során kellő körültekintés szükséges májkárosodásban szenvedő betegek esetében. A lehető legalacsonyabb dózist kell alkalmazni (súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén lásd a 4.3 pontot).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A pontos adagolás miatt a csomag tartalmaz egy adagolót fecskendő formájában.

Az üveget felhasználás előtt alaposan fel kell rázni.

A gyógyszert étkezés után bőséges folyadékkal kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

Ibuprofénnel vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlóval (NSAID) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Acetilszalicilsav (ASA) vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátló bevételével összefüggésben jelentkező, az anamnézisben szereplő túlérzékenységi reakció (pl. asthma, rhinitis, angioedema vagy urticaria).

Az anamnézisben előforduló gastrointestinalis vérzés vagy perforatio korábbi NSAID kezeléssel összefüggésben.

Aktív vagy az anamnézisben szereplő recidiváló pepticus ulcus/vérzés (két vagy több különálló, bizonyított ulcusos vagy vérzéses epizód).

Cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés.

Súlyos májelégtelenség, veseelégtelenség vagy súlyos szívelégtelenség (NYHA Class IV) (lásd 4.4 pont).

Véralvadási zavarok (az ibuprofén meghosszabbíthatja a vérzési időt.)

Ismeretlen eredetű hematopoietikus rendellenességek, mint például a thrombocytopenia.

A terhesség utolsó trimeszterében (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Elővigyázatossággal kell eljárni az ibuprofén alkalmazása során bizonyos betegségekben szenvedő betegek esetén mivel ezen betegségek tünetei súlyosbodhatnak:

• szisztémás lupus erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség – az asepticus meningitis fokozott kockázata (lásd 4.8 pont) esetén.

• a beteg anamnézisében magas vérnyomás és / vagy szívelégtelenség miatt jelentett folyadék-visszatartás és oedema összefüggésbe hozható az NSAID kezeléssel (lásd 4.3 és 4.8 pont).

• károsodott vesefunkció mivel a vesefunkció további romlása következhet be (lásd 4.3 és 4.8 pont).

• májműködési zavarban lásd (4.3 és 4.8 pont).

• nagyobb sebészi beavatkozás után közvetlenül.

A bronchospasmus súlyosbodhat olyan betegeknél, akik asthma bronchiale-ban vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, illetve kórtörténetükben ilyen szerepel.

A legkisebb hatásos dózis legrövidebb ideig történő alkalmazása a tünetek csökkentésére minimalizálhatja a mellékhatások előfordulását (gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat lásd 4.2 pont).

Az ibuprofén együttes alkalmazása kerülendő egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz 2 gátlókat is.

Idősek

Időskorúak esetében gyakrabban alakulnak ki mellékhatások az NSAID-készítmények alkalmazásával összefüggésben, különösen gastrointestinalis vérzés és perforatio, amelyek fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont).

Gastrointestinalis vérzés

Valamennyi NSAID-készítménnyel kapcsolatban beszámoltak akár halálos kimenetelű gastrointestinalis vérzés, ulcus vagy perforatio jelentkezéséről, amely a kezelés bármely időszakában előfordulhat figyelmeztető tünettel vagy anélkül, akár olyan esetben is, ha az anamnézisben nem szerepel gyomorbélrendszeri esemény.

A gastrointestinalis vérzés, az ulcus vagy a perforatio kockázata nő az NSAID dózisok növelésével, és gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, főleg, ha vérzéssel vagy perforatióval jár (lásd 4.3 pont), illetve időskorú betegek esetén. Ezeknél a betegeknél a kezelést a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Ilyen betegeknél, valamint azoknál is, akik kisdózisú acetilszalicilsavval vagy a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát valószínűleg fokozó egyéb gyógyszerekkel történő kombinált kezelést igényelnek, mérlegelendő a védő hatású készítményekkel (például mizoprosztollal vagy protonpumpa gátlókkal) végzendő kombinációs kezelés (lásd alább és 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek – különösen az idősebbeknek – akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, be kell számolniuk arról, ha bármilyen szokatlan hasi tünetet (különösen gastrointestinalis vérzést) tapasztalnak, főként a kezelés kezdeti időszakában.

Fokozott körültekintéssel kell eljárni olyan betegek esetében, akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek fokozhatják az ulcus vagy a vérzés kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat, például warfarint, szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat vagy thrombocyta-aggregáció gátló készítményeket, például acetilszalicilsavat kapnak (lásd 4.5 pont).

Amennyiben az ibuprofénnel történő kezelésben részesülő betegeknél gastrointestinalis vérzés vagy ulcus jelentkezik, a kezelést abba kell hagyni.

NSAID-készítmények csak fokozott körültekintéssel adhatók, ha a beteg anamnézisében egyéb gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel ezek állapotok exacerbációját okozhatják (lásd 4.8 pont “Nemkívánatos hatások, mellékhatások” részt).

Bőrt érintő súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméról, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapban lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A PANACTIV elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a PANACTIV-ot fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Kellő körültekintés és az orvossal vagy gyógyszerésszel történő konzultáció szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy enyhe vagy közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertonia és előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenség (NYHA II-III), diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és / vagy cerebrovasculáris betegség esetén az ibuprofénnel történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen akkor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették PANACTIV-val kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Egyéb információk:

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (például anaphylaxiás sokkot) is észleltek.

A PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió bevétele után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. Bármilyen klinikailag szükséges beavatkozást a tüneteknek megfelelő szakorvosnak kell elvégeznie.

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a thrombocyta funkciót (thrombocyta-aggregatio) és egészséges egyéneknél kimutathatóan megnyújtotta a vérzési időt. Ezért a koagulációs zavarban szenvedő betegeknél szigorú monitorozás szükséges.

Kísérletes vizsgálatok adatai szerint az ibuprofén alacsony dózisú acetilszalicilsavra gyakorolt gátló hatása következtében a thrombocita-aggregáció gátlás időtartama az ibuprofén egyidejű alkalmazása esetén lerövidülhet. Az ilyen kölcsönhatás az acetilszalicilsav kívánt védő hatását korlátozhatja a keringési rendszerben, ezért az ibuprofént fokozott óvatossággal kell alkalmazni acetilszalicilsavat kapó betegek esetében mivel gátolja a thrombocytaaggregációt (lásd 4.5 pont).

A PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió tartós alkalmazása során a máj-, vesefunkció és vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges, különösen a magas kockázatú betegek esetén.

Nagy dózisú analgetikumok hosszú időn keresztül történő alkalmazása során fejfájás alakulhat ki, melyet nem szabad a dózisok emelésével gyógyítani.

Fájdalomcsillapítók tartós szedése, különösen néhány analgetikummal kombinálva tartós vesekárosodást, veseelégtelenséget idézhet elő (analgetikum nephropathia).

Ennek kockázatát növelheti a sóvesztéssel és dehidrációval együtt járó fizikai megterhelés, ezért az kerülendő. A nem-szteroid gyulladásgátló fájdalomcsillapítókat vagy napi 75 mg-nál több acetilszalicilsavat szedő felnőtt betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

Kiszáradt gyermekeknél és serdülőknél fennáll a vesekárosodás kockázata. Óvatosan kell eljárni, ha az ibuprofén kezelés megkezdésekor a beteg jelentősen kiszáradt állapotban van.

Ez a gyógyszerkészítmény a következőket tartalmazza:

• 5 mg nátrium-benzoát (E211) 5 ml belsőleges szuszpenzióban.

• 2,4 g maltit-szirup (E965) 5 ml belsőleges szuszpenzióban. A ritka örökletes fruktóz-intoleranciában szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

• 4,17 mg propilén-glikol (E1520) 5 ml belsőleges szuszpenzióban.

• 9,67 mg nátrium 5 ml belsőleges szuszpenzióban, ami a WHO ajánlása szerint a felnőttek számára ajánlott maximális napi 2 g nátrium-bevitel 0,48% -ának felel meg.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofént az alább felsorolt gyógyszerekkel együtt szedő betegeknél mérlegelni kell a klinikai és biológiai paraméterek monitorozását.

Az ibuprofén alkalmazása során tartózkodni kell az alább felsorolt hatóanyagok együttes alkalmazásától:

Egyéb NSAID-ok beleértve a ciklooxigenáz-2- szelektív gátlókat is:

Kettő vagy több nem-szteroid gyulladásgátló együttes alkalmazása kerülendő, mivel fokozhatják a mellékhatások kockázatát.

Kortikoszteroidok:

Fokozódik a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Acetilszalicilsav:

Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

Fokozott körültekintéssel kell eljárni az alábbi gyógyszerekkel való együttes alkalmazás esetén:

Diuretikumok, ACE gátlók, béta-receptor blokkolók és angiotenzin-II antagonisták:

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegben (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú időskorú betegek) ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptorblokkolókkal vagy angiotenzin II antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzíbilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen az időskorúaknál. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen.

A PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió és a káliumspóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet.

Szívglikozidok, fenitoin, lítium:

A PANCTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió digoxin, fenitoin vagy lítium tartalmú készítményekkel történő együttes alkalmazása növelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum lítiumszint, digoxinszint és fenitoinszint ellenőrzésére megfelelő alkalmazás esetén általában nincs szükség (legfeljebb 3-4 napon túli szedés esetén).

Metotrexát:

Igazolódott, hogy a metotrexát plazmaszintje megemelkedhet. Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, és csökkenhet a metotrexát clearance-e. Nagydózisú metotrexát kezelés esetén az ibuprofén (NSAID-ok) alkalmazása kerülendő. Az NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatással alacsony dózisú metotrexát kezelés esetén is számolni kell, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Metotrexátot és nem-szteroid gyulladásgátlók együttes alkalmazásakor a veseműködést monitorozni kell. Fokozott körültekintéssel kell eljárni, ha az NSAID-ot és a metotrexátot 24 órán belül alkalmazzák, mert a metotrexát plazmaszintje megemelkedhet, és ennek eredményeképpen fokozódhat a toxicitása.

Takrolimusz:

A két készítményt egyidejűleg adagolva a nephrotoxicitás kockázata fokozódik.

Ciklosporin:

Fokozódik a nephrotoxicitás kockázata.

Antikoagulánsok:

Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).

Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI):

Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Szulfonilureák:

A klinikai vizsgálatok az NSAID-ok és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok közötti kölcsönhatásra mutattak rá. Bár ezidáig nem írtak le kölcsönhatást ibuprofén és szulfonilureák között, egyidejű alkalmazáskor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.

Zidovudin:

Fokozott a hematológiai toxicitás kockázata, ha NSAID-okat zidovudin-nal együtt alkalmaznak. Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV pozitív haemophiliás betegeken.

Probenecid és szulfinpirazon:

Probenecid és szulfinpirazon tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.

Baklofén:

Ibuprofén-kezelés megkezdése után baklofén toxicitás alakulhat ki.

Ritonavir:

A ritonavir megnövelheti a NSAID-ok plazmakoncentrációját.

Aminoglikozidok:

A NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását.

Kinolon típusú antibiotikumok:

Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon típusú antibiotikummal járó konvulziók kockázatát. Az NSAID-okat és kinolonokat egyidejűleg szedő betegeknél nagyobb lehet a konvulziók kialakulásának kockázata.

Vorikonazol vagy flukonazol:

Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitorok) végzett vizsgálatban az S (+) ibuprofén expozíció körülbelül 80‑100%‑os emelkedését találták. Erős CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen nagydózisú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén.

Kaptopril:

Kísérletes vizsgálatok szerint az ibuprofén gátolja a kaptopril nátrium-ürítő hatását.

Kolesztiramin:

Az ibuprofén és kolesztiramin egyidejű alkalmazása esetén az ibuprofén felszívódása késleltetett és csökkent (25%). Ezt a két gyógyszert néhány óra különbséggel kell alkalmazni.

Mifepriszton:

NSAID szerek nem alkalmazhatók a mifepriszton alkalmazását követő 8-12 napig, illetve a nem-szteroid gyulladásgátlók gátolhatják a mifepriszton hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést.

Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a vetélés, a szívfejlődési zavar és a gastroschisis kockázata fokozott, amennyiben az anya a terhesség korai szakában prosztaglandinszintézis-gátlót szed.

A cardiovascularis fejlődési rendellenességek kockázata 1% alattiról legfeljebb körülbelül 1,5%-ra nőtt. Valószínű, hogy a kockázat dózissal és a kezelés időtartamával nő.

Állatok esetében prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása növelte a pre és posztimplantációs embrióelhalás gyakoriságát, és az embrio-foetalis letalitást. Ezen kívül a különböző malformációk, - beleértve a cardiovascularis fejlődési rendellenességeket is - gyakorisága is nőtt az organogenezis idején prosztaglandinszintézis-gátlóval kezelt állatok esetén.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és a második trimeszterében az ibuprofén nem adható, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Ha az ibuprofént terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és a második trimeszterében kap ibuprofént, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a kezelést csak a lehető legrövidebb ideig szabad csak alkalmazni.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet)

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• megnyújthatja a vérzési időt az aggregációgátló hatása révén, amely még nagyon kis adagoknál is előfordulhat

• gátolhatja a méhösszehúzódást, késleltetve vagy megnyújtva ezzel a vajúdást.

Következésképpen az ibuprofén alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai csak kis koncentrációban választódnak ki az anyatejbe. Mivel csecsemőkre káros hatásai ezideig nem ismertek, ezért a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben az ibuprofén alkalmazása rövid ideig, az előírt adagban történik.

Termékenység

Néhány bizonyíték szerint azok a gyógyszerek, melyek gátolják a ciklooxigenáz/ prosztaglandin szintézist, ovulációra gyakorolt hatásuk révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nemkívánatos mellékhatások jelentkezhetnek NSAID-ok bevétele után, mint például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Amennyiben ez előfordul a beteg ne vezessen gépjárművet és ne kezeljen gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások értékelése az alábbi gyakorisági kategóriák szerint történik:

Nagyon gyakori: (≥1/10)

Gyakori: (≥1/100 –<1/10)

Nem gyakori: (≥1/1000 –<1/100)

Ritka: (≥1/10 000 –<1/1000)

Nagyon ritka: (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A nemkívánatos hatások alábbi felsorolása az ibuprofén kezelés során jelentett minden mellékhatást tartalmaz, beleértve a reumás betegek nagy dózisú, tartós kezelése során előforduló mellékhatásokat is.

A megállapított gyakoriságok – a nagyon ritka előfordulástól eltekintve – rövidtávú per os adagolás során maximum naponta 1200 mg ibuprofén belsőleges szuszpenzió felnőttek és 12 év feletti serdülők esetén a maximális napi adag), míg végbélkúp formájában alkalmazva maximum naponta 1800 mg-os dózis (= 60 ml PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió) rövid távú alkalmazására vonatkoznak.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon ritka: a fertőzésekhez társuló gyulladások súlyosbodását írták le (pl. nekrotizáló fasciitis kialakulása), amely egybeesett a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények szedésével. Mindez valószínűleg a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények hatásmechanizmusával van összefüggésben. Ha a PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió szedésekor a fertőzés jelei mutatkoznak vagy rosszabbodnak, a betegnek javasolt késlekedés nélkül orvoshoz fordulnia. Meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e az antiinfektív/antibiotikus kezelés indikációja.

Nagyon ritka: az ibuprofén szedésekor az asepticus meningitis tünetei: tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy öntudatzavar voltak megfigyelhetőek. Az autoimmun betegségben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegek erre hajlamosnak tűnnek.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: a vérképzés zavarai (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis), melynek első jelei lehetnek: láz, torokfájás, a száj superficiális fekélye, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, orrvérzés és bőr-bevérzés.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, asthmás rohamok (valószínűleg vérnyomás csökkenéssel együtt).

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ilyen esetben haladéktalanul forduljon orvoshoz és szüntesse be a PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió szedését.

Nagyon ritka: súlyos általános túlérzékenységi reakciók. Tünetei lehetnek az arc-oedema, a nyelv duzzanata, gége-oedema a légutak beszűkülésével, nehézlégzés, szapora szívverés, vérnyomáscsökkenés egészen az életveszélyes sokkos állapot kialakulásáig.

Ha ezek közül egy tünet is fellép, ami akár az első alkalmazásnál is előfordulhat, azonnali orvosi segítség szükséges.

Pszichiátriai kórképek

Nagyon ritka: pszichotikus reakciók, depresszió.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: központi idegrendszeri zavarok, úgymint fejfájás, szédülés, álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység vagy fáradtság.

Nagyon ritka: asepticus meningitis.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: látászavarok.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: tinnitus, vertigo.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nagyon ritka: palpitáció, szívelégtelenség, myocardialis infarctus, oedema és magas vérnyomás kialakulását figyelték meg nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása esetén.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).

Nem ismert: Kounis-szindróma.

Érbetegségek és tünetek

Nagyon ritka: hypertonia.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások a gastrointestinalis traktust érintik. Különösen az időseknél, néha halálos kimenetelű peptikus fekélybetegség, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés alakulhat ki (lásd 4.4 pont). A szedést követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulenciát, székrekedést, emésztési zavart, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, fekélyes stomatitist, súlyosbodó colitist és Crohn-betegséget jelentettek (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt.

Gyakori: gastrointestinalis panaszok, mint gyomorégés, hasi fájdalom, émelygés, hányás, flatulencia, hasmenés, székrekedés és csekély mértékű gyomor-bélrendszeri vérvesztések, amelyek kivételes esetekben vérszegénységet is okozhatnak.

Nem gyakori: potenciálisan vérzéssel vagy perforációval járó gastrointestinalis fekély. Fekélyes stomatitis, súlyosbodó colitis ulcerosaés Crohn-betegség (lásd 4.4 pont), gastritis.

Nagyon ritka: oesophagitis, pancreatitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák kialakulása.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyógyszer szedését függessze fel és haladéktalanul forduljon orvoshoz, ha erős fájdalmat érez a has felső részén, ha széklete véres, illetve ha vért hány.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nagyon ritka: a májműködés zavara, májkárosodás, főleg a huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén, májelégtelenség, akut hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: különféle bőrkiütések.

Nagyon ritka: — bőrreakciók súlyos formái, például erythema multiforme alakulhatnak ki.

• hólyagos bőrreakciók, mint például Stevens—Johnson- szindróma és toxicus epidermalis necrolysis.

• rendkívüli esetekben, bárányhimlő fertőzés során súlyos bőrfertőzések és lágyszöveti komplikációk alakulhatnak ki.

• bőrt érintő súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis nekrolysist is).

Nem ismert: — eosinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma),

• akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP),

• fotoszenzitivitási reakciók.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka: — csökkent karbamid kiválasztás, oedema alakulhat ki, különösen artériás hypertoniában szenvedő betegeknél. Ezen kívül veseelégtelenség, nephrosis szindróma, intersitialis nephritis is előfordulhat, amely akut veseelégtelenséggel társulhat.

• papilla nekrózis, különösen hosszan tartó használat esetén.

• emelkedett szérum karbamid koncentráció.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Gyermekeknél több, mint 400 mg/ttkg lenyelése tüneteket okozhat. Felnőttek esetében a dózis-válasz hatása kevésbé egyértelmű. A felezési idő túladagolásnál 1,5-3 óra.

Tünetek

A betegek többségénél, akik klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vettek be, legfeljebb hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom vagy még ritkábban hasmenés jelentkezik. Fülzúgás, fejfájás, szédülés, vertigo és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás figyelhető meg, ami álmosságban, esetenként nyugtalanságban és zavartságban vagy kómában nyilvánul meg. Esetenként görcsroham jelentkezik a betegeknél. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő. Súlyos mérgezés esetén léphet fel, és megnyúlhat a protrombin idő/INR, valószínűleg a keringő alvadási faktorok hatása miatt. Akut veseelégtelenség, májkárosodás fordulhat elő. Asthmás betegeknél az asthma súlyosbodhat. Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy túladagolása renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat.

Kezelés

Tüneti és szupportív terápia szükséges, beleértve a szabad légutak fenntartását, valamint a cardialis és vitális jelek monitorozását is, amíg a beteg állapota stabilizálódik. Aktív szén per os adása megfontolandó, ha a betegnél egy órán belül észlelik potenciálisan mérgező mennyiségű ibuprofén bevételét. Ha a görcsrohamok gyakoriak vagy elhúzódóak, intravénás diazepám vagy lorazepám adása szükséges. Asthmás roham ellen broncholitikumot kell adni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények, propionsavszármazékok

ATC kód: M01AE01

Az ibuprofén nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID), melynek prosztaglandinszintézis gátlásán keresztül kifejtett hatékonyságát állatokon végzett hagyományos, gyulladást vizsgáló kísérleti modellekben igazolták. Emberek esetében az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmat, a duzzanatokat és a lázat, továbbá reverzíbilisen gátolja a thrombocytaaggregációt.

Az ibuprofén klinikailag hatásosnak bizonyult az enyhe vagy közepesen erős fájdalom, például a fogfájás és fejfájás, valamint a láz tüneti kezelésében.

Gyermekek számára a fájdalomcsillapító dózis 7-10 mg/ttkg, a maximális napi dózis pedig 30 mg/ttkg. A PANACTIV 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió 15 percen belül kezd el hatni, és gyermekeknél akár 8 órán át csillapítja a lázat.

Vizsgálati adatok alapján feltételezik, hogy együttadáskor az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációt-gátló hatását. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Azt találták, hogy csökkent az acetilszalicilsav tromboxán képződést, illetve thrombocytaaggregáció-gátló hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Gyermekeknél nem végeztek célzott farmakokinetikai vizsgálatokat. Az irodalmi adatok megerősítik, hogy az ibuprofén felszívódása, metabolizmusa és eliminációja gyermekeknél ugyanolyan módon történik, mint felnőtteknél.

Felszívódás:

Az ibuprofén szájon át történő alkalmazás után részben a gyomorból szívódik fel, majd ezt követően teljesen abszorbeálódik a vékonybélből.

Eloszlás:

A plazmafehérjékhez való kötődés körülbelül 99%.

Biotranszformáció és elimináció:

A májban történő lebomlást (hidroxilációt, karboxilációt, konjugáció) követően a farmakológiailag inaktív metabolitok teljes mértékben, főként (90%-ban) a vesén keresztül, valamint az epével ürülnek ki. Az eliminációs felezési idő egészséges önkéntesekben, illetve máj- vagy vesebetegeknél egyaránt 1,8–3,5 óra.

Vesekárosodás

Mivel az ibuprofént és metabolitjait elsősorban a vesék választják ki, a különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a gyógyszer farmakokinetikája módosulhat. A vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökkent fehérjekötődésről, emelkedett összes plazma ibuprofén-szintől és kötetlen (S)-ibuprofén szintről, az (S)-ibuprofén magasabb AUC értékeiről és emelkedett enantiomer AUC (S/R) arányokról számoltak be az egészséges kontrollokhoz képest. Művese-kezelés alatt álló végstádiumú vesebetegeknél az ibuprofén közepes szabad frakciója kb. 3% volt, az egészséges önkénteseknél mért kb. 1%‑hoz képest. A veseműködés súlyos beszűkülése az ibuprofén metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatóak (lásd még 4.3 pont).

Májkárosodás

Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodással járó alkoholos májbetegség nem változtatja meg jelentősen a farmakokinetikai paramétereket. A májbetegség megváltoztathatja az ibuprofén kiürülési kinetikáját. Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegeknél (Child Pugh pontszám: 6-10) a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, az enantiomer AUC arány (S/R) pedig jelentősen alacsonyabb volt az egészséges kontrollokhoz képest, ami az (R)‑ibuprofén aktív (S)‑enantiomerré történő metabolikus átalakulásának csökkenésére utal (lásd még 4.3 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ibuprofén állatkísérletek során végzett szubkrónikus és krónikus toxikológiai vizsgálatai eredményeként főleg gyomor-bélrendszeri elváltozások és fekélyképződés volt megfigyelhető. Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem szolgáltak klinikai szempontból releváns bizonyítékkal az ibuprofén mutagén hatására. Patkányokon és egereken végzett vizsgálatok során az ibuprofénnek karcinogén hatását nem találták.

Az ibuprofén a nyulaknál az ovuláció gátlását, míg több állatfajnál (nyúl, patkány, egér) a beágyazódás zavarát okozta. Egereken és nyulakon végzett kísérletek kimutatták, hogy az ibuprofén átjut a placentán. Az anya számára mérgező dózis adásakor patkányok utódaiban nagyobb számban volt megfigyelhető a fejlődési rendellenességek előfordulása (ventricularis septum defektus).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Hipromellóz

Xantán gumi

Glicerin (E422)

Nátrium-benzoát (E211)

Maltit-szirup (E965)

Nátrium-citrát

Citromsav-monohidrát

Szacharin-nátrium (E954)

Nátrium-klorid

Eper aroma (ízesítő anyagok, propilén-glikol (E1520), víz)

Tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Első felbontás után: 6 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Egy doboz tartalma:

• Egy fehér PET palack adapterrel, biztonságizáras PE kupakkal és biztonsági gyűrűvel.

• Egy 0,1 ml-es beosztással ellátott 5 ml-es LDPE-polisztirol szájfecskendő.

• Betegtájékoztató.

A palack 120 ml vagy 100 ml belsőleges oldatot tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pharmaceutical Works POLPHARMA SA

19, Pelplińska Str.

83-200 Starogard Gdański

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22716/01 1×100 ml PET palack

OGYI-T-22716/02 1×120 ml PET palack

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. augusztus 22.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. november 7.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. szeptember 9.