PAROGEN 20 mg filmtabletta betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: paroxetine
ATC kód: N06AB05
Nyilvántartási szám: OGYI-T-08795
Állapot: TK

10

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Parogen 20 mg filmtabletta

paroxetin


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

- További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy a gondozást végző egészségügyi szakszemélyzethez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozást végző egészségügyi szakszemélyzetet. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

    1. Milyen típusú gyógyszer a Parogen és milyen betegségek esetén alkalmazható?

    2. Tudnivalók a Parogen szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Parogen-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Parogen filmtablettát tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Parogen és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Parogen depresszióban és/vagy szorongásos betegségekben szenvedő felnőttek kezelésére szolgál.

A Parogen-t a következő szorongásos betegségekben alkalmazzák: kényszerbetegség (ismétlődő kényszeres gondolatok, kontrollálhatatlan viselkedéssel), pánikbetegség (pánikrohamok, beleértve azokat is, amelyek oka az agorafóbia, vagyis a félelem a nyilvános helyektől), szociális szorongásos zavar (emberek társaságától való félelem vagy annak kerülése), traumákat követő stressz betegség (valamilyen trauma okozta szorongás), és általános szorongásos zavar (általános erős szorongás vagy idegesség).

A Parogen az SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) néven ismert gyógyszerek közé tartozik. Minden ember agyában van egy szerotonin nevű anyag. A depressziós vagy szorongó emberek agyában alacsonyabb a szerotonin szintje. Nem teljesen ismert, hogy a Parogen és a többi SSRI hogyan hat, de ebben valószínűleg szerepe van annak, hogy növeli az agyban a szerotonin szintet.

A depresszió vagy a szorongásos betegség megfelelő kezelése fontos ahhoz, hogy Ön jobban érezze magát.



2. Tudnivalók a Parogen szedése előtt


Ne szedje a Parogen-t:

  • Ha úgynevezett monoamino-oxidáz enzim gátló készítményt (rövidítve MAOI, ilyen a moklobemid és a metiltioninium-klorid (metilénkék) szed, vagy alkalmaztak Önnél az elmúlt két hét során. Orvosa tájékoztatni fogja, hogy mikor és milyen adagban kezdje szedni a Parogen-t, miután a MAOI szedését befejezte.

  • Ha tioridazin- vagy pimozid-tartalmú antipszichotikumot (pszichés zavarok kezelésére szolgáló gyógyszert) szed.

  • Ha allergiás a paroxetinre, vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.

Bármelyik fenti esetben ne vegye be a gyógyszert, hanem beszéljen kezelőorvosával.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Parogen szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével:

  • Szed Ön más gyógyszereket? (Lásd ebben a tájékoztatóban „Egyéb gyógyszerek és a Parogen” pontot.)

  • Tamoxifént szed emlőrák vagy termékenységgel kapcsolatos problémák kezelésére? A Parogen csökkentheti a tamoxifén hatásosságát, ezért orvosa egy másik antidepresszáns szedését javasolhatja.

- Van vese-, máj- vagy szívproblémája?

- Epilepsziában szenved, vagy korábban volt már görcsrohama?

- Volt valamikor mániás epizódja (túl aktív viselkedés vagy gondolatok)?

- Kap elektrosokk-kezelést (ECT)?

- Voltak vagy vannak vérzési problémái vagy szed olyan gyógyszereket, amelyek fokozhatják a vérzés kockázatát (ezek lehetnek vérhígító szerek, mint pl. a warfarin; antipszichotikumok, mint a perfenazin vagy a klozapin; triciklusos antidepresszánsok; fájdalom- és gyulladáscsökkentők: az úgynevezett nem‑szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), mint az acetilszalicilsav, az ibuprofén, a celekoxib, az etodolak, a diklofenák, a meloxikám) vagy Ön terhes (lásd „Terhesség, szoptatás és termékenység”)?

- Cukorbetegségben szenved?

- Alacsony nátriumtartalmú diétát tart?

- Magas a szemében a belnyomás, vagy más néven zöldhályogja (glaukómája) van?

- Terhes vagy terhességet tervez? (Lásd ebben a tájékoztatóban a „Terhesség, szoptatás és termékenység” pontot.)

- Nincs még 18 éves? (Lásd ebben a tájékoztatóban a „Gyermekek és serdülők 18 éves kor alatt” pontot.)

Ha bármelyik fenti kérdésre IGEN a válasz, és ezt még nem beszélte meg a kezelőorvosával, menjen vissza az orvoshoz, és kérdezze meg, szedheti-e a Parogen-t.


Alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél

Gyermekeknél és serdülőknél 18 éves kor alatt a Parogen alkalmazása nem javasolt. A Parogen a 18 évnél fiatalabb betegeknél megnöveli az alábbi mellékhatások kockázatát: öngyilkossági kísérlet, öngyilkossági gondolatok és ellenséges magatartás (elsősorban agresszivitás, ellenkezés és düh). Amennyiben az orvos 18 évesnél fiatalabb betegnek írt fel Parogen-t és Ön ezt meg szeretné vele beszélni, kérjük, menjen vissza orvosához. Amennyiben 18 évesnél fiatalabb, Parogen-t szedő betegnél a fentebb felsorolt tünetek lépnek fel, vagy azok súlyosbodnak, erről tájékoztassa kezelőorvosát! Ezenkívül a Parogen gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossága egyelőre nem bizonyított.


Amikor a Parogen-t vizsgálták 18 év alatti betegeken, a 10 gyermek/serdülő közül kevesebb, mint egyet érintő gyakori mellékhatások a következők voltak: gyakrabban jelentkező öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági kísérletek, szándékos önkárosítás, ellenséges, agresszív vagy barátságtalan viselkedés, étvágytalanság, reszketés, túlzott izzadás, hiperaktivitás (túl sok energia), izgatottság, érzelmi hullámzások (beleértve a sírást és hangulatváltozást), szokatlan sérülések vagy vérzés (mint pl. orrvérzés). Ezekben a vizsgálatokban a Parogen helyett cukortablettákat (placebót) szedő gyermekeknél és serdülőknél is jelentkeztek ugyanezek a tünetek, azonban sokkal ritkábban.


A 18 év alatti betegeken végzett vizsgálatokban néhány betegen megvonási tüneteket észleltek a Parogen szedésének leállítása után. Ezek a hatások többnyire ugyanolyanok voltak, mint amikor felnőttek hagyták abba a Parogen szedését (lásd ebben a tájékoztatóban a 3. fejezetet, „Hogyan kell szedni a Parogen-t?”). Továbbá, a 18 évesnél fiatalabb betegek gyakran (10-ből kevesebb, mint egy beteg) tapasztaltak gyomorfájást, idegességet, érzelmi hullámzásokat (beleértve a sírást és hangulatváltozást, kísérletet az önkárosításra, öngyilkossági gondolatokat és öngyilkossági kísérletet).


Az olyan gyógyszerek, mint a Parogen filmtabletta (az úgynevezett SSRI-k/SNRI-k) szexuális zavar tüneteit okozhatják (lásd 4. pont). Egyes esetekben ezek a tünetek a kezelés leállítása után is fennálltak.


Öngyilkossági gondolatok és depressziójának vagy szorongásos betegségének súlyosbodása

Ha Ön depresszióval és/vagy szorongással járó betegségben szenved, előfordulhatnak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ezek gyakoribbak lehetnek az antidepresszáns kezelés kezdeti szakaszában, mert ezeknél a gyógyszereknél a hatás kialakulásához időre van szükség. Ez általában két hét, de olykor hosszabb időbe is telhet.


Nagyobb valószínűséggel lehetnek ilyen gondolatai:

- Ha korábban voltak már öngyilkossági vagy önkárosító gondolatai.

- Ha Ön egy fiatal felnőtt. Klinikai vizsgálatokból származó információk szerint az antidepresszánsokkal kezelt, pszichiátriai betegségben szenvedő fiatal felnőttek (25 évesnél fiatalabbak) esetén magasabb az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye.

Ha bármikor önkárosító vagy öngyilkossági gondolatai támadnak, azonnal keresse fel orvosát, vagy menjen kórházba.


Hasznos lehet, ha egy rokonának vagy közeli barátjának beszámol depressziójáról vagy szorongásos betegségéről, és megkéri, hogy olvassák el ezt a betegtájékoztatót. Megkérheti őket, hogy közöljék Önnel, ha úgy gondolják, hogy depressziója, vagy szorongása súlyosbodott, vagy ha az Ön magatartásában bekövetkező változások aggasztóak.


A Parogen szedése során tapasztalt fontos mellékhatások

Egyes Parogen-t szedő betegeknél akatízia nevű állapot lép fel, amikor nyugtalanságot éreznek, úgy érzik, nem tudnak ülve vagy állva maradni. Más betegeknél szerotonin szindrómának vagy neuroleptikus malignus szindrómának nevezett tünetegyüttes alakul ki, és a következő tünetek némelyike vagy mindegyike jelentkezik: felfokozott izgatottság vagy ingerlékenység, zavarodottság, nyugtalanság érzése, forróságérzet, izzadás, reszketés, hidegrázás, érzékcsalódások (különös látomások és hangok), izommerevség, hirtelen izomrángások vagy gyors szívverés. A tünetek súlyossága fokozódhat és eszméletvesztés alakulhat ki. Ha bármelyik tünetet észleli, forduljon kezelőorvosához. A Parogen ezen vagy más mellékhatásairól több információt ebben a tájékoztatóban a 4., „Lehetséges mellékhatások” fejezetben találhat.


Egyéb gyógyszerek és a Parogen

Egyes gyógyszerek befolyásolhatják a Parogen hatását, vagy növelhetik a mellékhatások kialakulásának lehetőségét. A Parogen is befolyással lehet más gyógyszerkészítmények hatására. Ilyen hatóanyag tartalmú gyógyszerek a következők:

  • Úgynevezett monoamino-oxidáz enzim gátló gyógyszerek (MAOI-k, köztük a moklobemid és a metiltioninium-klorid (metilénkék) – lásd a. „Ne szedje a Parogen-t” pontot.

  • Tioridazin és pimozid antipszichotikumok – lásd a ”Ne szedje a Parogen-t” pontot.

  • Acetilszalicilsav, ibuprofén vagy más úgynevezett NSAID-ok (nem szteroid gyulladáscsökkentők), köztük a celekoxib, az etodolak, a diklofenák, meloxikám és a rofecoxib, amelyeket fájdalom- és gyulladáscsökkentésre alkalmaznak.

  • Úgynevezett opioid fájdalomcsillapítók, pl. buprenorfin, tramadol, petidin.

  • A migrén kezelésére használt úgynevezett triptánok, pl. a szumatriptán.

  • Egyéb antidepresszánsok, köztük más SSRI-k, triciklusos antidepresszánsok mint a klomipramin, a nortriptilin és a dezipramin.

  • A triptofán nevű táplálék-kiegészítő.

  • Egyes pszichés zavarok kezelésére használt gyógyszerek (úgynevezett. antipszichotikumok) mint a lítium, a riszperidon és a klozapin.

  • Fentanil, melyet érzéstelenítés során vagy krónikus fájdalom kezelésére alkalmaznak

  • A fozamprenavir és ritonavir kombinációja, amelyet a humán immunhiány vírus (HIV) fertőzés kezelésére alkalmaznak.

  • Közönséges orbáncfű, amely a depresszió kezelésére alkalmazott gyógynövény.

  • A görcsrohamok vagy epilepszia kezelésére alkalmazott fenobarbitál, fenitoin, nátrium-valproát vagy karbamazepin.

  • Atomoxetin, amelyet figyelemhiánnyal járó hiperaktivitás betegség (ADHD) kezelésére alkalmaznak.

  • Prociklidin, amelyet a remegés csökkentésére alkalmaznak, különösen Parkinson kórban.

  • Warfarin és egyéb gyógyszerek (az úgynevezett antikoagulánsok), melyeket vérhígítóként alkalmaznak.

  • Propafenon, flekainid és a szabálytalan szívverés kezelésére alkalmazott gyógyszerek.

  • Metoprolol, amely béta-blokkoló és a magasvérnyomás, valamint szívproblémák kezelésére alkalmazzák.

  • Pravasztatin, amelyet a magas koleszterinszint kezelésére alkalmaznak.

  • Rifampicin, amelyet a tuberkulózis (TBC) és lepra kezelésére alkalmaznak.

  • A linezolid nevű antibiotikum.

  • Tamoxifén, amelyet mellrák kezelésére alkalmaznak.


Ha a fenti listán szereplő bármelyik gyógyszert szedi vagy a közelmúltban szedte és orvosával még nem beszélte meg, menjen vissza kezelőorvosához, és kérdezze meg, mi a teendő. Lehet, hogy az adagolás módosítása vagy egy másik gyógyszer alkalmazása válik szükségessé.


Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről, beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is.


A Parogen egyidejű bevétele étellel és alkohollal

Ne fogyasszon alkoholt a Parogen-kezelés alatt. Az alkohol az Ön tüneteit, illetve a mellékhatásokat súlyosbíthatja. A Parogen reggel, táplálékkal történő bevétele csökkentheti az émelygés (hányinger) jelentkezését.


Terhesség, szoptatás és termékenység

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


Azoknál a csecsemőknél, akik édesanyja a terhesség első hónapjaiban Parogen-t szedett, néhány esetben a születési rendellenességek, különösen a szívrendellenességek, kockázatának fokozódását jelentették. A teljes népességben körülbelül 100 csecsemő közül egy születik szívhibával. Ez az arány megemelkedett, és 100 csecsemő közül legfeljebb kettőnél fordult elő azok között, akiknek édesanyja Parogen-t szedett. Ön és orvosa dönthetnek arról, hogy az-e a jobb, ha terhessége alatt másik gyógyszerre tér át, vagy fokozatosan abbahagyja a Parogen szedését. Azonban az is lehetséges, hogy az orvos, figyelembe véve minden körülményt, azt javasolja, hogy Ön folytassa a Parogen szedését.


Mondja el orvosának vagy a szülésznek, ha Ön terhessége alatt Parogen-t szed. Ha a terhesség során, különösen a terhesség végén Parogen-t szed megnövekedhet egy súlyos, csecsemőket érintő állapot kialakulásának kockázata, melyet perzisztáló pulmonális hipertóniának (PPHN) neveznek. PPHN-ben a csecsemő szíve és tüdeje közötti erekben túlzottan magas a vérnyomás. Ha ön terhessége utolsó 3 hónapjában Parogen-t szed, kisbabáján születéskor bizonyos tünetek jelentkezhetnek, melyek általában a születés utáni első 24 órában mutatkoznak, és a következők lehetnek:

  • légzési problémák;

  • a bőr kékes elszíneződése vagy túlságosan hideg, illetve meleg bőr;

  • kék ajkak;

  • hányás vagy nem megfelelő táplálkozás;

  • erős fáradtság és alvásképtelenség, sok sírás;

  • merev vagy petyhüdt izomzat;

  • remegés, izomrángások vagy görcsrohamok;

  • fokozott reflexek.

Ha kisbabáján születése után e tünetek bármelyikét észleli, vagy aggódik a kisbaba egészségéért, szóljon az orvosnak vagy a szülésznek, akik tanácsot tudnak adni Önnek.


Ha Ön a terhességének vége felé veszi be a Parogen filmtablettát, röviddel a szülés után megnövekedhet az erős hüvelyi vérzés kockázata, különösen, ha az Ön kórelőzményében előfordult vérzési zavar. Kezelőorvosának vagy a szülésznőjének tudnia kell, hogy Ön Parogen filmtablettát is szed, hogy tanácsot tudjon adni Önnek.


A Parogen igen kis mennyiségben bejut az anyatejbe. Ha Parogen-t szed, keresse fel kezelőorvosát, és beszélje ezt meg vele, mielőtt szoptatni kezd. Ön és kezelőorvosa dönthetnek úgy, hogy Ön szoptathat a Parogen szedése alatt.


Állatkísérletekben a paroxetin negatívan befolyásolta az ondó minőségét. Ez elméletileg hatással lehet a termékenységre, azonban a humán termékenységre kifejtett hatást mindeddig nem figyeltek meg.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Parogen lehetséges mellékhatásai közé tartozik a szédülés, a zavartság, az álmosság, a látászavar. Ilyen mellékhatások jelentkezése esetén ne vezessen autót és ne dolgozzon gépekkel.


A Parogen nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.



3. Hogyan kell szedni a Parogen-t?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Esetenként ebből a tablettából egynél többet, vagy egy másik, 10 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyszerből is kell bevennie az orvos által előírt adagnak megfelelően. Ez a táblázat mutatja, hogy mennyi tablettát vegyen be.


Adag

Beveendő tabletták száma



10 mg

Ehhez az adaghoz egy másik, 10 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyszert kell bevennie



20 mg

Egy tabletta



30 mg

Ehhez az adaghoz egy 20 mg-os tablettát és egy másik, 10 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyszerből egy tablettát kell bevennie



40 mg

Két tabletta



50 mg

Ehhez az adaghoz két 20 mg-os tablettát és egy másik, 10 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyszerből egy tablettát kell bevennie



60 mg

Három tabletta



A különféle állapotokban alkalmazott ajánlott adagokat az alábbi táblázat tartalmazza:


Kezdő adag

Ajánlott napi adag

Legnagyobb napi adag



Depresszió

20 mg

20 mg

50 mg



Kényszerbetegség

20 mg

40 mg

60 mg



Pánikbetegség

10 mg

40 mg

60 mg



Szociális szorongásos zavar

20 mg

20 mg

50 mg



Traumákat követő stressz betegség

20 mg

20 mg

50 mg



Általános szorongásos zavar

20 mg

20 mg

50 mg



Orvosa fogja megmondani, milyen adaggal kezdje a Parogen szedését. Minden antidepresszáns hatásának kialakulásához időre van szükség. Legtöbben néhány hetes kezelés után kezdik jobban érezni magukat. Vannak olyan antidepresszánst szedők, akik először rosszabbul érzik magukat, mielőtt állapotuk javulna. Ha Ön néhány heti kezelés után sem érzi jobban magát, beszélje meg orvosával, aki esetleg fokozatosan, 10 mg-onként emelni fogja az adagot, akár a legnagyobb napi adagig.


A gyógyszert reggel, táplálékkal vegye be.


A tablettákat egészben, vízzel nyelje le.


Ne rágja szét a tablettákat.


Kezelőorvosa el fogja mondani, mennyi ideig kell folyamatosan szednie a tablettákat. Lehet, hogy erre hónapokig vagy még tovább is szükség lesz.


Idősek

65 éves kor felett a legnagyobb napi adag 40 mg.


Máj- vagy vesebetegség

Ha Ön májbetegségben vagy súlyos vesebetegségben szenved, orvosa esetleg a szokásosnál alacsonyabb adagban fogja rendelni a Parogen-t.


Ha az előírtnál több Parogen-t vett be

Soha ne vegyen be több tablettát, mint amennyit az orvos javasolt. Ha Ön (vagy valaki más) túl sok Parogen-t vett be, azonnal forduljon kezelőorvosához, vagy keresse fel a legközelebbi kórházat és mutassa meg a gyógyszer dobozát. Túl nagy Parogen adag bevétele esetén előfordulhatnak a 4. „Lehetséges mellékhatások” fejezetben felsorolt tünetek vagy a következők: láz, fejfájás, akaratlan izomösszehúzódások.


Ha elfelejtette bevenni a Parogen-t

Gyógyszerét minden nap ugyanabban az időpontban vegye be.

Ha elfelejtett bevenni egy adagot és eszébe jut még lefekvés előtt, azonnal vegye be. Másnap a szokásos időben vegye be a tablettákat.

Ha ez csak éjszaka vagy másnap jut eszébe, ne vegye be az elfelejtett adagot. Lehet, hogy lesznek megvonási tünetei, de ezek elmúlnak, amikor a következő adagot a szokásos időben beveszi. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott tabletta pótlására.


Mi a teendő, ha nem érzi jobban magát?

A Parogen nem fogja azonnal csökkenteni az Ön tüneteit – minden antidepresszáns hatásának kialakulásához időre van szükség. Egyesek néhány hét után kezdik jobban érezni magukat, másoknak ehhez kicsit több időre van szükségük. Vannak olyan antidepresszánst szedők, akik először rosszabbul érzik magukat, mielőtt állapotuk javulna. Ha Ön nem érez pár hét után javulást, keresse fel kezelőorvosát, aki tanácsot fog adni. Orvosa javasolni fogja, hogy a kezelés elkezdése után pár héttel keresse fel. Mondja el kezelőorvosának, ha nem érzi jobban magát.


Ha idő előtt abbahagyja a Parogen szedését

Ne hagyja abba a Parogen szedését addig, amíg az orvos erre utasítást nem ad.

A Parogen leállítása esetén orvosa segítségével az adagot lassan, néhány hét vagy hónap alatt kell csökkentenie – ezáltal csökken a megvonási tünetek kialakulásának lehetősége. Egyik lehetőség, hogy a Parogen adagját hetente 10 mg-mal csökkenti. Legtöbb esetben a Parogen-kezelés abbahagyása enyhe tünetekkel jár, és azok két héten belül elmúlnak. Némely esetben azonban a tünetek súlyosabbak lehetnek, és hosszabb ideig megmaradnak.


Ha a gyógyszerszedés abbahagyása megvonási tüneteket okoz, orvosa valószínűleg az adagolás lassabb csökkentését fogja tanácsolni. Ha súlyos megvonási tüneteket tapasztal a Parogen abbahagyásakor, kérjük, forduljon kezelőorvosához, aki esetleg azt javasolja, hogy kezdje újra szedni a tablettákat, majd hosszabb idő alatt hagyja abba.


Ha megvonási tünetek jelentkeznek, Ön ebben az esetben is képes lesz abbahagyni a Parogen szedését.


A kezelés abbahagyásakor lehetséges megvonási tünetek


Vizsgálati adatok szerint 10 betegből 3 észlel egy vagy több tünetet a Parogen-kezelés abbahagyásakor. Egyes megvonási tünetek gyakrabban jelentkeznek, mint mások.


Gyakori megvonási tünetek (10 beteg közül legfeljebb 1 esetében fordulhatnak elő):

- szédülés, bizonytalanság vagy egyensúlyzavar érzése;

- bizsergésérzet, égő érzés, valamint (kevésbé gyakran) áramütésszerű érzés (a fejben is), továbbá zsongás, sziszegés, sípolás, csengés vagy egyéb állandó zaj a fülben (tinnitusz);

- alvászavarok (élénk álmok, rémálmok, alvásképtelenség);

- szorongás érzése;

- fejfájás.


Nem gyakori megvonási tünetek (100 beteg közül legfeljebb 1 esetében fordulhatnak elő):

- hányinger;

- izzadás (éjszakai izzadás is);

- nyugtalanság, izgatottság;

- remegés

- zavartság vagy tájékozódási zavar;

- hasmenés;

- lelki érzékenység, ingerlékenység;

- látászavar;

- szívdobogásérzés (palpitáció).


Kérjük, beszéljen kezelőorvosával, ha a Parogen abbahagyásakor aggódik a megvonási tünetek miatt.


Ha bármilyen további kérdése van a készítmény alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. A mellékhatások legnagyobb valószínűséggel a Parogen-kezelés első néhány hetében lépnek fel.


Keresse fel kezelőorvosát, ha a gyógyszer szedése alatt az alábbi mellékhatások bármelyike jelentkezik.


Lehet, hogy elég orvosával beszélnie, de lehet, hogy azonnal kórházba kell mennie.


Nem gyakori mellékhatások (100 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • Ha szokatlan zúzódások vagy vérzések jelentkeznek, beleértve a vérhányást vagy a véres székletet, beszéljen kezelőorvosával, vagy menjen azonnal kórházba.

  • Ha nem tud vizeletet üríteni, beszéljen kezelőorvosával, vagy azonnal menjen kórházba.


Ritka mellékhatások (1000 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • Ha görcsrohama alakul ki, beszéljen kezelőorvosával, vagy azonnal menjen kórházba.

  • Ha nyugtalanságot érez, úgy érzi, nem tud ülve vagy állva maradni, lehet, hogy úgynevezett akatíziája van. A Parogen adagjának emelése ronthatja ezeket a tüneteket. Ha ilyesmit érez, beszéljen kezelőorvosával.

  • Ha fáradtnak, gyengének vagy zavartnak érzi magát, vagy izomfájdalom, izommerevség, rendezetlen izommozgás lép fel, ennek az lehet az oka, hogy vérében a normálisnál alacsonyabb a nátriumszint. Ha ilyen tünetei vannak, beszéljen kezelőorvosával.


Nagyon ritka mellékhatások (10 000 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • Allergiás reakciók a Parogen filmtablettára, melyek súlyosak lehetnek:

Ha vörös vagy göbös bőrkiütés, a szemhéjak, az arc, az ajak, a száj vagy a torok duzzanata jelentkezik, viszketni kezd vagy légzési nehézsége (légszomja), vagy nyelési nehézsége támad és gyengének érzi magát vagy szédül, ami ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezet, beszéljen kezelőorvosával, vagy azonnal menjen kórházba.

  • Ha a következő tüneteket vagy azok némelyikét tapasztalja, valószínűleg úgynevezett szerotonin szindróma alakult ki, amelynek a tünetei közé tartozik a zavarodottság, a nyugtalanság érzése, az izzadás, a reszketés, a hidegrázás, a hallucinációk (különös látomások és hangok), hirtelen izomrángások, vagy a gyors szívverés. Ha ilyesmit érez, beszéljen kezelőorvosával.

  • Heveny, hirtelen kialakuló zöldhályog (akut glaukóma).

Ha fájnak a szemei és látászavara alakul ki, beszéljen kezelőorvosával.


Nem ismert gyakoriságú mellékhatások (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • Néhány embernél önbántalmazás vagy öngyilkosság gondolata előfordult a Parogen szedésekor vagy a kezelés befejezését követően (lásd a 2. pontot, „Tudnivalók a Parogen szedése előtt”).

  • Néhány ember agressziót érez a Parogen szedése alatt.

  • Fogcsikorgatás.

  • Vastagbélgyulladás (hasmenéssel járó).

Ha ezeket a mellékhatásokat tapasztalja, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával.


További lehetséges mellékhatások a kezelés során


Nagyon gyakori mellékhatások (10 betegből több mint 1 beteget érinthet):

  • Hányinger. A gyógyszer reggeli, táplálkozással egyidejű bevételével csökkenthető ennek előfordulása.

  • A szexuális vágy vagy funkció változása, pl. az orgazmus hiánya és férfiaknál a merevedés, illetve az ondókilövellés zavara.


Gyakori mellékhatások (10 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a vér koleszterinszintjének emelkedése;

  • étvágytalanság;

  • rossz alvás (álmatlanság) vagy álmosság;

  • abnormális álmok (beleértve rémálmok);

  • szédülés vagy remegés;

  • fejfájás;

  • koncentráció romlása

  • izgatottság;

  • szokatlan gyengeség érzése;

  • látászavar;

  • ásítgatás, szájszárazság;

  • hasmenés vagy székrekedés;

  • hányás;

  • testtömeg-gyarapodás;

  • izzadás.


Nem gyakori mellékhatások (100 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • szédülés, ájulásérzés hirtelen felálláskor (ennek oka a vérnyomás leesése);

  • a szokásosnál gyorsabb szívverés;

  • mozgásszegénység, merevség, reszketés vagy abnormális száj- és nyelvmozgás;

  • a pupillák kitágulása;

  • bőrkiütés;

  • viszketés;

  • zavartság;

  • hallucinációk (különös látomások és hangok);

  • vizelési képtelenség (vizeletvisszatartás) vagy akaratlan vizeletürítés (vizelet inkontinencia);

  • a fehérvérsejtszám csökkenése.

  • Ha Ön cukorbeteg, vércukorszintjének egyensúlya felborulhat a Parogen szedése alatt. Beszéljen kezelőorvosával az inzulin vagy más vércukorszint-csökkentő gyógyszere adagjának beállításával kapcsolatban.


Ritka mellékhatások (1000 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • rendellenes tejelválasztás férfiaknál és nőknél;

  • lassú szívverés;

  • májat érintő hatások, amelyek következtében a májfunkciós értékek megváltoznak;

  • pánikrohamok;

  • hiperaktív viselkedés vagy gondolatok (mánia);

  • elszemélytelenedés érzése (deperszonalizáció);

  • szorongásérzet;

  • ellenállhatatlan hirtelen lábmozgás (úgynevezett nyugtalan láb szindróma);

  • ízületi vagy izomfájdalom;

  • a prolaktin nevű hormon vérszintjének emelkedése;

  • menstruációs rendellenességek (köztük erős vagy rendszertelen havivérzések, két menstruáció közötti vérzések, valamint a menstruáció elmaradása vagy késése).


Nagyon ritka mellékhatások (10 000 betegből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • Bőrkiütés, mely felhólyagosodhat, és úgy néz ki, mint egy kis céltábla (egy világosabb terület közepén fekete pont, sötét peremmel), ezt erythema multiforme-nak hívják.

  • Nagyobb kiterjedésű kiütés hólyagokkal és hámló bőrrel, különösen a száj, orr, szemek és a nemi szervek környékén (Stevens–Johnson-szindróma).

  • Széles kiterjedésű kiütés hólyagokkal és a testfelszín nagy területein hámló bőr (toxikus epidermális nekrolízis).

  • Májproblémák, amelyek a bőr, illetve a szemfehérje sárgaságával járnak;

  • Nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztási szindróma (SIADH), amely kórképben rossz kémiai jelzések következtében a szervezetben vízfelesleg halmozódik fel és csökken a nátrium (só) szintje. A SIADH-ban szenvedő betegeknek súlyos panaszaik lehetnek, de előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem alakulnak ki tüneteik.

  • Folyadék, illetve vízvisszatartás okozta kar- vagy lábduzzanat;

  • Napfény-érzékenység;

  • A hímvessző fájdalmas és tartós merevedése;

  • Alacsony vérlemezkeszám.


Nem ismert gyakoriságú mellékhatások (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • erős hüvelyi vérzés röviddel a szülés után (poszt partum vérzés); további információkért lásd a Terhesség, szoptatás és termékenység részt a 2. pont alatt.


Egyes betegeknél a Parogen szedése kapcsán zsongás, sziszegés, sípolás, csengés vagy egyéb állandó zaj keletkezhet a fülben (tinnitusz).


Csonttörések fokozott kockázatát figyelték meg azoknál a betegeknél, akiket ezzel a típusú gyógyszerrel kezelnek.


Mellékhatások bejelentése


Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül. A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Parogen filmtablettát tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!

A tartályon vagy a dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje a a gógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Parogen?

- A készítmény hatóanyaga 20 mg paroxetin (vízmentes paroxetin-hidroklorid formájában) filmtablettánként.

- Egyéb összetevők:

Tablettamag: vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát. Lásd 2. pont „A Parogen nátriumot tartalmaz” részt).

Filmbevonat: titán-dioxid (E 171), dimetil-amino-etil-metakrilát-kopolimer (Eudragit E 100), talkum


Milyen a készítmény külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Fehér kerek, mindkét oldalán domború felületű filmbevonatú tabletta, egyik oldalán „P 2” jelzéssel és bemetszéssel, másik oldalán „G” felirattal ellátva.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza


10, 12, 14, 20, 28, 30, 50, 58, 60, 98, 100, 200, 250 vagy 500 db filmtabletta zárófóliával és fehér, PP, gyermekbiztos csavaros kupakkal lezárt fehér, nem átlátszó, nedvességmegkötő betétet is tartalmazó HDPE tartályban és dobozban.

30 db filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Viatris Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország


Gyártó

McDermott Laboratories Ltd t/a Gerard Laboratories

35/36 Baldoyle Industrial Estate, Grange Road, Dublin 13, Írország


Mylan Hungary Kft.

2900 Komárom, Mylan u. 1.

Magyarország


OGYI-T-8795/01 30× HDPE tartály

OGYI-T-8795/02 60× HDPE tartály

OGYI-T-8795/03 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2023. december.


15

1. A GYÓGYSZER NEVE


Parogen 20 mg filmtabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


20 mg paroxetint tartalmaz (vízmentes paroxetin-hidroklorid formájában) filmtablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Fehér kerek, mindkét oldalán domború felületű filmbevonatú tabletta, egyik oldalán „P 2” jelzéssel és bemetszéssel, másik oldalán „G” felirattal ellátva.


A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


  • Major depressziós epizódok

  • Obsessiv-compulsiv betegség

  • Pánikbetegség agoraphobiával vagy anélkül

  • Szociális szorongásos zavar / szociális fóbia

  • Generalizált szorongásos zavar

  • Poszt-traumás stressz betegség


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


Major depressziós epizódok


Az ajánlott adag általában napi 20 mg. A betegeknél a javulás általában egy hét után kezdődik, de esetleg csak a kezelés második hetétől észlelhető.

Mint minden antidepresszáns gyógyszer esetében, az adagolást felül kell vizsgálni és szükség szerint módosítani kell a kezelés megkezdése után 3-4 héten belül, majd a továbbiakban, amikor a beteg klinikai állapota indokolja. Ha esetenként a 20 mg-os adag hatása nem kielégítő, a dózis 10 mg-os részletekben fokozatosan emelhető, legfeljebb napi 50 mg-ig, a beteg válaszreakciójától függően.


A depressziós betegek kezelését kellő ideig, legalább hat hónapon keresztül kell folytatni a tünetmentesség biztosítása érdekében.


Obsessiv-compulsiv betegség


Az ajánlott adag napi 40 mg. Az adagolást napi 20 mg-mal kell kezdeni és ez az adag 10 mg-os részletekben fokozatosan emelhető az ajánlott dózis eléréséig. Ha az ajánlott adag néhány heti szedése után a hatás nem kielégítő, egyes betegeknél eredményes lehet az adag fokozatos emelése legfeljebb napi 60 mg-ig.


Az obsessiv-compulsiv betegségben (OCD-ben) szenvedő betegek kezelését kellő ideig kell folytatni a tünetmentesség biztosítása érdekében. Ez az időszak több hónap vagy még hosszabb is lehet (lásd 5.1 pont).


Pánikbetegség


Az ajánlott adag napi 40 mg. Az adagolást napi 10 mg-mal kell kezdeni és ez az adag 10 mg-os részletekben fokozatosan emelhető az ajánlott dózis eléréséig a beteg válaszreakciójától függően. Az alacsony kezdő adag azért javasolt, hogy minimálisra csökkentsék a pániktünetek súlyosbodásának lehetőségét, ami általános tapasztalat szerint a terápia kezdetekor előfordulhat. Ha az ajánlott adag néhány heti szedése után a hatás nem kielégítő, egyes betegeknél eredményes lehet az adag fokozatos emelése legfeljebb napi 60 mg-ig.

A pánikbetegek kezelését megfelelő ideig kell folytatni a tünetmentesség biztosítása érdekében. Ez az időszak több hónap vagy még hosszabb is lehet (lásd 5.1 pont).


Szociális szorongásos ZAVAR/szociális fóbia


Az ajánlott adag naponta 20 mg. Ha az ajánlott adag néhány heti szedése után a hatás nem kielégítő, egyes betegeknél eredményes lehet az adag fokozatos emelése 10 mg-os részletekben, legfeljebb napi 50 mg-ig. Hosszan tartó adagolás esetén a beteg állapotát rendszeresen felül kell vizsgálni (lásd 5.1 pont).


Generalizált szorongásos ZAVAR


Az ajánlott dózis naponta 20 mg. Ha az ajánlott adag néhány heti szedése után a hatás nem kielégítő, egyes betegeknél eredményes lehet az adag fokozatos emelése 10 mg-os részletekben, legfeljebb napi 50 mg-ig. Hosszan tartó adagolás esetén a beteg állapotát rendszeresen felül kell vizsgálni (lásd 5.1 pont).


Poszt-traumás stressz betegség


Az ajánlott dózis naponta 20 mg. Ha az ajánlott adag néhány heti szedése után a hatás nem kielégítő, egyes betegeknél eredményes lehet az adag fokozatos emelése 10 mg-os részletekben, legfeljebb napi 50 mg-ig. Hosszan tartó adagolás esetén a beteg állapotát rendszeresen felül kell vizsgálni (lásd 5.1 pont).


Általános információ


Megvonási tünetek a paroxetin KEZELÉS abbahagyása után

A kezelés hirtelen leállítását el kell kerülni (lásd 4.4 és 4.8 pont). A klinikai vizsgálatokban az adagleépítés fázisában a napi adagot hetente 10 mg-mal csökkentették. Amennyiben elviselhetetlen tünetek jelentkeznek az adag csökkentését vagy a kezelés abbahagyását követően, mérlegelni kell a visszatérést a korábban alkalmazott adagolásra. A továbbiakban az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de kisebb lépésekben.


Különleges betegcsoportok


  • Idősek

Idős betegekben előfordulnak magasabb paroxetin plazmaszintek, de a koncentráció-tartományok átfedésben állnak a fiatalabbaknál megfigyelt értékekkel. Az adagolást a felnőtteknél alkalmazott kezdő dózissal kell indítani. Az adagok emelése egyes betegeknél eredményes lehet, de a napi adag nem lehet több napi 40 mg-nál.


  • Gyermekek és serdülők (7-17 éves kor)

A paroxetin alkalmazása nem javasolt gyermekek és serdülők kezelésére, mivel kontrollos klinikai vizsgálatokban a paroxetin adásával kapcsolatban a szuicid viselkedés és az ellenséges magatartás fokozott kockázatát észlelték. Ezen túlmenően, ezek a vizsgálatok nem igazolták megfelelően a hatásosságot (lásd 4.4 és 4.8 pont).


  • Gyermekek 7 éves kor alatt

A paroxetin alkalmazását 7 évesnél fiatalabb gyermekeken nem vizsgálták. A paroxetin alkalmazása nem javasolt, amíg a biztonságosságát és hatásosságát ebben a korcsoportban nem igazolták.


  • Vese- és májkárosodás

Súlyos vesekárosodásban (30 ml/perc alatti kreatinin-clearance) vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében magasabb paroxetin plazmakoncentrációk fordulnak elő, ezért az adagot a dózistartomány alsó határára kell korlátozni.


Az alkalmazás módja

A paroxetint naponta egyszer, a reggeli étkezés közben ajánlott bevenni.

A tablettát szétrágás nélkül kell bevenni.


4.3 Ellenjavallatok


A készítmény hatóanyagával, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A paroxetin ellenjavallt monoamino-oxidáz inhibitorokkal (MAOI-k) kombinációban. Kivételes körülmények között, a linezolid (amely egy reverzibilis nem-szelektív MAOI hatású antibiotikum) adható paroxetinnel kombinációban, amennyiben rendelkezésre állnak a szerotonin szindróma tüneteinek megfigyeléséhez és a vérnyomás ellenőrzéséhez szükséges feltételek (lásd 4.5 pont).

A paroxetin kezelést

  • az irreverzibilis MAOI-k abbahagyása után két héttel, vagy

  • a reverzibilis MAOI-k abbahagyása után legkorábban 24 óra elteltével lehet elkezdeni, pl. moklobemid, linezolid, metiltioninium-klorid (metilénkék, egy preoperatív színjelző, mely reverzibilis nem szelektív MAOI) esetében.

  • A paroxetin kezelés leállítása és bármelyik MAOI adagolásának elkezdése között legalább egy hétnek kell eltelnie.


A paroxetin nem alkalmazható kombinációban tioridazinnal, mert hasonlóan a CYP450 2D6 májenzim egyéb inhibitoraihoz, a paroxetin megemelheti a tioridazin plazmaszintjét (lásd 4.5 pont). A tioridazin alkalmazása önmagában, a QTc távolság meghosszabbodásához vezethet, melynek kapcsán súlyos kamrai arrhythmia, mint a ”torsades de pointes” és hirtelen halál előfordulhat.


A paroxetin nem alkalmazható pimoziddal kombinációban (lásd 4.5 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


A paroxetin-kezelést az irreverzíbilis MAOI leállítása után két héttel, a reverzíbilis MAOI leállítása után pedig 24 órával lehet óvatosan elkezdeni. A paroxetin adagját fokozatosan kell emelni az optimális hatás eléréséig (lásd 4.3 és 4.5 pont).


Gyermekek és serdülők (18 éves kor alatt)

A paroxetin alkalmazása nem javasolt gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenszegülést és dühkitörést), mint a placebóval kezelt csoportban.

Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.


Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.


Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a paroxetin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.


Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben (lásd az 5.1 pontot is).


A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.


Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

A paroxetin alkalmazását összefüggésbe hozták az akathisia kialakulásával, amelyet belső nyugtalanság és pszichomotoros izgatottság jellemez, mint az egyhelyben ülésre vagy állásra való képtelenség, amelyet rendszerint szubjektív szorongásérzet kísér. Ez legnagyobb valószínűséggel a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegeknél, akikben ezek a tünetek kifejlődnek, az adag növelése káros hatású lehet.


Szerotonin szindróma/neuroleptikus malignus szindróma

Ritka esetekben szerotonin-szindrómának vagy neuroleptikus malignus szindrómának megfelelő tünetek alakulhatnak ki a paroxetin kezelés kapcsán, különösen ha kombinációban alkalmazzák egyéb más szerotonerg és/vagy neuroleptikus gyógyszerekkel. Mivel ezek a tünetek életveszélyes állapothoz is vezethetnek, a paroxetin kezelést abba kell hagyni, ha ilyen helyzet áll elő (jellemző tünetcsoportok: hyperthermia, rigiditás, myoclonus, vegetatív instabilitás az életjelek esetleges gyors hullámzásával, a mentális állapot változása, benne konfúzióval, irritabilitással, delíriumhoz és kómához vezető extrém izgatottsággal), továbbá szupportív tüneti kezelést kell elkezdeni. Paroxetin nem alkalmazható kombinációban szerotonin prekurzorokkal (mint L-triptofán, oxitriptán), tekintettel a szerotonerg szindróma kockázatára (lásd 4.3 és 4.5 pont).


Mánia

Mint minden antidepresszáns, a paroxetin is csak óvatosan adható olyan betegeknek, akiknek az anamnézisében mánia szerepel. A paroxetin alkalmazását fel kell függeszteni, ha a beteg mániás fázisba kerül.


Vese- és májkárosodás

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik súlyos vesekárosodásban vagy májkárosodásban szenvednek (lásd 4.2 pont).


Diabetes

Diabetesben szenvedő betegek esetében az SSRI-vel végzett kezelés megváltoztathatja a glikémiás kontrollt. Szükségessé válhat az inzulin és/vagy orális antidiabetikum adagolásának megváltoztatása. Továbbá, voltak vizsgálatok, amelyek arra utaltak, hogy a paroxetin és a pravasztatin együttadáskor a vércukorszint megemelkedhet (lásd 4.5 pont).


Epilepszia

Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a paroxetint is óvatosan kell alkalmazni epilepsziában.


Görcsrohamok

A paroxetinnel kezelt betegekben a görcsroham előfordulásának aránya átlagosan kevesebb, mint 0,1%. Bármely beteg esetében, akiknél görcsroham alakult ki, a paroxetint le kell állítani.


Elektrokonvulzív terápia (ECT)

Kevés a klinikai tapasztalat paroxetin és az ECT egyidejűleg történő alkalmazásáról.


Glaucoma

Mint az egyéb SSRI-k, a paroxetin mydriasist okozhat, és óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik szűkzugú glaucomában szenvednek vagy anamnézisükben glaucoma szerepel.


Szívbetegek

A szokásos óvatosság ajánlott szívbetegek esetében.


Hyponatraemia

Hyponatraemiát ritkán jelentettek, túlnyomórészt idősek esetében. Óvatosság szükséges olyan betegeknél, akiknél fokozott a hyponatraemia kockázata, pl. egyidejűleg szedett más gyógyszerek vagy cirrhosis miatt. A hyponatraemia általában megszűnik a paroxetin abbahagyása után.


Haemorrhagia

SSRI kezelést követően leírtak bőrvérzési rendellenességeket, így ecchymosist és purpurát. Egyéb haemorrhagiás jelenségeket, pl. gastrointestinalis vérzést is jelentettek. Idős betegek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek.


Óvatosság szükséges olyan betegek esetében, akik az SSRI-t egyidejűleg kapják orális antikoagulánssal, a vérlemezkefunkciót ismerten befolyásoló gyógyszerekkel vagy más szerekkel, amelyek fokozzák a vérzésveszélyt (pl. atípusos antipszichotikumok mint a klozapin, a fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszáns, az acetilszalicilsav, a nemszteroid gyulladáscsökkentők [NSAID-ok], a COX-2 inhibitorok), valamint azon betegeknél, akik anamnézisében vérzési rendellenességek vagy vérzésre hajlamosító állapotok szerepelnek (lásd 4.8 pont).

Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).


Interakció tamoxifennel

A paroxetin egy erős CYP2D6 gátló, mely az endoxifen koncentrációjának csökkenését okozhatja, amely a tamoxifen egyik legfontosabb aktív metabolitja. Épp ezért a paroxetin alkalmazását amikor csak lehet kerülni kell tamoxifennel való kezeléskor (lásd 4.5 pont).


Megvonási tünetek a paroxetin abbahagyása után

A kezelés abbahagyását követően gyakoriak a megvonási tünetek, különösen hirtelen leállítás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatokban a kezelés abbahagyását követően jelentkező mellékhatások a paroxetinnel kezelt betegek 30%-ában fordultak elő, szemben a placebóval kezelteknél talált 20%-kal. A megvonási tünetek előfordulása nem ugyanaz, mivel a gyógyszer hozzászokást vagy függőséget okozhat.

A megvonási tünetek kockázatát számos tényező befolyásolja, köztük a kezelés időtartama és az adag nagysága, valamint a dóziscsökkentés üteme.

Szédülést, érzékelési zavarokat (így paraesthesiát, áramütésszerű érzést és tinnitust), alvászavart (benne intenzív álmokat), izgatottságot és szorongást, hányingert, tremort, konfúziót, izzadást, fejfájást, hasmenést, palpitatiót, emocionális instabilitást, irritabilitást és látászavarokat jelentettek. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak, de egyes betegeknél igen intenzívek is lehetnek. Általában a kezelés abbahagyása után az első néhány napban jelentkeznek, de ritkán jelentkeztek ilyen tünetek olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot. Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek és 2 héten belül elmúlnak, bár néhány esetben elhúzódhatnak (2-3 hónapig vagy még tovább). Ezért a kezelés leállításakor a paroxetin adagját fokozatosan kell csökkenteni több hét vagy hónap alatt, ahogy a betegnek szükséges (lásd „Megvonási tünetek a paroxetin kezelés abbahagyása után”, 4.2 pont).


Szexuális zavar

A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.


Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Szerotonerg gyógyszerek

Hasonlóan más SSRI készítményekhez, együttadása szerotonerg gyógyszerekkel az 5HT-val kapcsolatos hatások előfordulásához vezethet (szerotonin szindróma, lásd 4.4 pont). Különös óvatosság és szigorú monitorozás javasolt, amikor a szerotonerg gyógyszereket (mint pl. az L‑triptofán, a triptánok, opioidok [úgymint buprenorfin, tramadol], a linezolid, metiltioninium-klorid (metilénkék), az SSRI-k, a lítium, a petidin és a közönséges orbáncfű – Hypericum perforatum – készítmények) kombinálják paroxetinnel. Ugyancsak fokozott óvatosság szükséges fentanil alkalmazásakor, melyet általános anesztéziában vagy krónikus fájdalom kezelésében alkalmaznak. Paroxetin és MAOI-k egyidejű alkalmazása ellenjavallt a szerotonin szindróma kockázata miatt (lásd 4.3 pont).


Pimozid

A pimozid szintek átlagosan 2,5-szeres emelkedését mutatták ki egy vizsgálatban, amikor egyszeri alacsony pimozid dózist (2 mg) adtak 60 mg paroxetinnel együtt. Ez a paroxetin ismert CYP2D6-inhibitor hatásával magyarázható. Mivel a pimozid terápiás indexe szűk és ismert, hogy a QT intervallumot megnyújthatja, pimozid és paroxetin egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).


Gyógyszermetabolizáló enzimek

A paroxetin metabolizmusát és farmakokinetikáját befolyásolhatja a gyógyszermetabolizáló enzimek indukciója vagy gátlása.

Amikor a paroxetint ismert gyógyszermetabolizáló enzim inhibitorral akarják együtt adni, gondolni kell arra, hogy a paroxetin adagok az alsó dózishatáron legyenek.

Nem szükséges a kezdeti adag módosítása abban az esetben, ha ismert gyógyszermetabolizáló enzim induktorral (pl. karbamazepinnel, rifampicinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal), vagy fozamprenavirral/ritonavirral fogják együttadni a paroxetint. A paroxetin adagjának bármilyen módosítását (akár az enzim induktor adásának elkezdése után, akár abbahagyását követően) a klinikai hatás (tolerabilitás és hatékonyság) alapján kell végezni.


Neuromuscularis gátlószerek

Az SSRI-k csökkenthetik a plazma kolinészteráz aktivitását, amely a mivakurium és a szuxametonium neuromuscularis gátlóhatásának megnyúlását eredményezi.


Fozamprenavir/ritonavir

Naponta kétszer 700/100 mg fozamprenavir/ritonavir együttadása napi 20 mg paroxetinnel 10 napon keresztül, egészséges önkéntesekben szignifikánsan, megközelítően 55%-kalcsökkentette a paroxetin plazmaszintjét. A paroxetinnel történő együttadás során a fozamprenavir/ritonavir plazmaszintek hasonlóak voltak más vizsgálatok referencia értékeihez, jelezve, hogy a paroxetinnek nincs jelentős hatása a fozamprenavir/ritonavir metabolizmusára. Nem állnak rendelkezésre adatok a paroxetin és a fozamprenavir/ritonavir hosszú időtartamú, 10 napot meghaladó együttes alkalmazásának hatásairól.


Prociklidin

A paroxetin naponkénti alkalmazása szignifikánsan növeli a prociklidin plazmaszintjét. Amennyiben antikolinerg hatás mutatkozik, a prociklidin adagját csökkenteni kell.


Antikonvulzív szerek

Karbamazepin, fenitoin, nátrium-valproát együttes alkalmazása úgy tűnik, semmilyen hatással sincs a farmakokinetikai/farmakodinámiás tulajdonságokra epilepsziás betegekben.


A paroxetin CYP2D6 gátló hatása

A többi antidepresszánshoz, köztük az egyéb SSRI-khez hasonlóan, a paroxetin gátolja a májban a CYP2D6 citokróm P450 enzimet. A CYP2D6 gátlása révén megemelkedhet a plazmaszintje azoknak a paroxetinnel együtt alkalmazott gyógyszereknek, amelyeket ez az enzim metabolizál. Ide tartoznak egyes triciklusos antidepresszánsok (pl. klomipramin, nortriptilin és dezipramin), a fenotiazin neuroleptikumok (pl. perfenazin és tioridazin, lásd 4.3 pont, Ellenjavallatok), a riszperidon, az atomoxetin, bizonyos 1c típusú antiaritmiás szerek (pl. propafenon és flekainid) és a metoprolol. A paroxetint nem ajánlott együtt adni metoprolollal szívelégtelenségben, tekintettel a metoprolol szűk terápiás indexére ebben az indikációban.


Irodalmi adatok szerint a CYP2D6 inhibitorok és a tamoxifén közötti farmakokinetikai interakció a tamoxifén egyik aktív formájának, az endoxifénnek, a 65-75%-os plazmaszint csökkenését eredményezi. Egyes tanulmányok néhány SSRI antidepresszáns (pl. paroxetin) egyidejű alkalmazásakor a tamoxifén csökkent hatékonyságáról számoltak be. Mivel erős CYP2D6 gátló (beleértve a paroxetint is) egyidejű alkalmazásakor a tamoxifén csökkent hatékonysága nem zárható ki, alkalmazásukat amikor csak lehet, kerülni kell (lásd 4.4 pont).


Alkohol

Mint más pszichotróp szerek esetében is, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne fogyasszanak alkoholt a paroxetin szedése alatt.


Orális antikoagulánsok

A paroxetin és az orális antikoagulánsok között farmakodinámiás interakció előfordulhat. Paroxetin és orális antikoagulánsok egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat az antikoaguláns hatás és a vérzés veszélye. Ennek következtében a paroxetin fokozott óvatossággal alkalmazható antikoaguláns kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.4 pont).


NSAID-ok, acetilszalicilsav és egyéb vérlemezkegátló szerek

A paroxetin és az NSAID-ok, ill. az acetilszalicilsav között farmakodinámiás interakció előfordulhat. Paroxetin és NSAID-ok, ill. acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akik SSRI-ket kapnak egyidejűleg orális antikoagulánsokkal és olyan gyógyszerekkel, melyek befolyásolják a vérlemezkefunkciót vagy növelik a vérzés kockázatát (pl. atípusos antipszichotikumok, így a klozapin, a fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszáns, az acetilszalicilsav, az NSAID-ok, a COX-2 inhibitorok), valamint azon betegek esetében, akiknek az anamnézisében vérzési zavarok vagy vérzésre hajlamosító állapot szerepel.


Pravasztatin

A paroxetin és a pravasztatin között kölcsönhatást figyeltek meg vizsgálatokban, amely arra utal, hogy a paroxetin és a pravasztatin egyidejű alkalmazása vércukorszint-emelkedéshez vezethet. Mind paroxetint, mind pravasztatint kapó cukorbetegeknél a per os antidiabetikumok és/vagy az inzulin adagjának módosítása válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a paroxetin hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Humán mintán végzett in vitro vizsgálatokból származó adatok az ondó minőségére gyakorolt hatást feltételeznek, azonban néhány SSRI-vel (köztük paroxetinnel) kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján ez a hatás visszafordítható.

A termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.


Terhesség

Néhány epidemiológiai vizsgálat a veleszületett rendellenességek, különösen a cardiovascularis jellegűek (pl. kamrai és pitvari septum defektusok) kockázatának növekedésére utalt a paroxetin első trimeszterben történő alkalmazásával összefüggésben. A hatásmechanizmus nem ismert. Az adatok arra utalnak, hogy annak kockázata, hogy az anyai paroxetin expozíciót követően a csecsemő cardiovascularis rendellenességgel szülessen, kevesebb mint 2/100, összehasonlítva ezen defektusok teljes populációban várható 1/100-as arányával.


Terhesség alatt a paroxetin csak nagyon megalapozott indikáció esetén alkalmazható. A kezelőorvosnak mérlegelnie kell az alternatív terápiás lehetőségeket olyan nőknél, akik terhesek vagy terhességet terveznek. A paroxetin hirtelen abbahagyását terhesség alatt kerülni kell (lásd „Megvonási tünetek a paroxetin abbahagyása után”, 4.2 pont, Adagolás és alkalmazás).


Az újszülötteket meg kell figyelni, ha az anya folytatja a paroxetin szedését a terhesség későbbi szakaszaiban, különösen a harmadik trimeszterben.


A következő tünetek fordulhatnak elő újszülöttekben, ha az anya a terhesség későbbi szakaszaiban paroxetint szedett: légzési distress, cyanosis, apnoe, görcsrohamok, testhőmérséklet-ingadozás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, hyperreflexia, tremor, nyugtalanság, irritabilitás, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvási nehézség. Ezek a tünetek vagy a szerotonerg hatás következményei, vagy megvonási tünetek lehetnek. Az esetek többségében a szövődmények vagy közvetlenül, vagy hamarosan a szülés után (24 órán belül) jelentkeznek.


Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k (beleértve a paroxetint) terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori perzisztáló pulmonális hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. A átlagos lakosságban 1-2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.


Az állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak, de nem utaltak a terhességet, az embrionalis/magzati fejlődést, a szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont).


A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).


Szoptatás

A paroxetin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A publikált vizsgálatokban a szoptatott csecsemőkben a szérumkoncentráció kimutathatatlan (<2 ng/ml) vagy nagyon alacsony (<4 ng/ml) volt, és gyógyszerhatás nem volt megfigyelhető. Mivel hatások nem várhatók, a szoptatás mérlegelhető.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A klinikai tapasztalat azt mutatja, hogy a paroxetin terápia nem jár a kognitiv és pszichomotoros funkciók romlásával. Azonban mint minden pszichoaktiv gyógyszer esetében, a betegeket figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez vagy gépek üzemeltetéséhez szükséges képességeik esetleges érintettségére.

Bár a paroxetin nem fokozza az alkohol mentális és motoros funkciókat károsító hatását, a paroxetin szedése alatt az alkoholfogyasztás nem ajánlott.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


Néhány, a következőkben felsorolt mellékhatás intenzitása és gyakorisága csökkenhet a terápia folytatásával és általában nem teszi szükségessé a kezelés abbahagyását. A mellékhatások szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság alapján vannak felsorolva. A gyakoriság osztályozása a következő: nagyon gyakori: (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1 000, < 1/100), ritka (≥1/10 000,< 1/1 000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)


Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: abnormális vérzés, túlnyomórészt a bőrön és bőr alatti szövetekben (elsősorban ecchymosis), leukopenia.

Nagyon ritka: thrombocytopenia.


Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon ritka: súlyos és potenciálisan halálos kimenetelű allergiás reakciók (beleértve az anafilaktoid reakciókat és angioedemát).


Endokrin betegségek és tünetek

Nagyon ritka: nem megfelelő antidiuretikus-hormon-elválasztási szindróma (SIADH)


Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: a koleszterinszint emelkedése, étvágycsökkenés.

Nem gyakori: diabetes mellitusban szenvedő betegeknél megváltozott glikémiás kontrollt figyeltek meg (lásd 4.4 pont).

Ritka: hyponatraemia.

Hyponatraemiát túlnyomórészt idős betegek esetében jelentettek, ez néha a nem megfelelő antidiuretikus-hormon-elválasztási szindróma (SIADH) következménye.


Pszichiátriai kórképek

Gyakori: aluszékonyság, álmatlanság, izgatottság, abnormális álmok (beleértve rémálmok).

Nem gyakori: zavartság, hallucináció.

Ritka: mániás reakciók, szorongás, deperszonalizáció, pánikrohamok, akathisia (lásd 4.4 pont).

Gyakorisága nem ismert: öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás, agresszió, bruxizmus.


Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a paroxetin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).


Ezek a tünetek az alapbetegség következményei is lehetnek.

A gyógyszer forgalomba hozatalát követően agresszió eseteit észlelték.


Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés, tremor, fejfájás, koncentráció romlása.

Nem gyakori: extrapyramidalis betegségek.

Ritka: convulsiók, nyugtalan láb szindróma (RLS).

Nagyon ritka: szerotonin szindróma (a tünetek között előfordulhat izgatottság, konfúzió, erős izzadás, hallucináció, hyperreflexia, myoclonus, hidegrázás, tachycardia és tremor).

Mozgászavarokban szenvedő vagy neuroleptikus kezelésben részesülő betegeknél esetenként előfordult extrapyramidalis betegség, beleértve az orofacialis dystoniát.


Szembetegségek és szemészeti tünetek

Gyakori: homályos látás.

Nem gyakori: mydriasis (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka: akut glaucoma.


A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ismeretlen gyakoriság: tinnitus.


Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori:sinus tachycardia.

Ritka: bradycardia.


Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: a vérnyomás átmeneti emelkedése vagy csökkenése, orthostaticus hypotonia.

A vérnyomás átmeneti emelkedése vagy csökkenése előfordult paroxetin kezelést követően, általában olyan betegeknél, akik előzőleg már hypertoniában vagy szorongásban szenvedtek.


Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek

Gyakori: ásítozás.


Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: hányinger.

Gyakori: székrekedés, hasmenés, hányás, szájszárazság.

Nagyon ritka: gastrointestinalis vérzés.

Nem ismert: mikroszkópos colitis.


Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: a májenzim értékek emelkedése.

Nagyon ritka: májbetegségek (mint hepatitis, néha sárgasággal és/vagy májelégtelenséggel).

A májenzim értékek emelkedése előfordult. A forgalomba hozatal után igen ritkán jelentettek májbetegségeket (köztük hepatitist, néha sárgasággal és/vagy májelégtelenséggel). A májfunkciós értékek tartós emelkedése esetén mérlegelni kell a paroxetin kezelés abbahagyását.


A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: izzadás.

Nem gyakori: bőrkiütés, viszketés.

Nagyon ritka: súlyos bőr mellékhatások (beleértve erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma és toxikus epidermalis necrolysis), urticaria, fényérzékenységi reakciók.


A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Ritka: arthralgia, myalgia.


Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.


Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: vizeletretenció, vizelet incontinentia.


A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: szexuális diszfunkció.

Ritka: hyperprolactinaemia/galactorrhoea, menstruációs rendellenességek (köztük menorrhagia, metrorrhagia, amenorrhoea, megkésett menstruáció és rendszertelen menstruáció).

Nagyon ritka: priapismus.

Nem ismert: poszt partum vérzés*


Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: asthenia, testtömeg-gyarapodás.

Nagyon ritka: perifériás oedema.


* Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6 pont).


Megvonási tünetek a paroxetin abbahagyása után


Gyakori: szédülés, érzékelési zavarok, alvászavarok, szorongás, fejfájás.

Nem gyakori: izgatottság, hányinger, tremor, konfúzió, izzadás, emocionális instabilitás, látászavarok, palpitatio, hasmenés, irritabilitás.

A paroxetin-kezelés abbahagyása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran okoz megvonási tüneteket.

Szédülést, érzékelési zavarokat (így paraesthesiát, áramütésszerű érzést és tinnitust), alvászavart (benne intenzív álmokat), izgatottságot és szorongást, hányingert, tremort, konfúziót, izzadást, fejfájást, hasmenést, palpitatiót, emocionális instabilitást, irritabilitást és látászavarokat jelentettek.

Ezek a jelenségek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és általában maguktól megszűnnek, bár néhány esetben súlyosak és tartósak lehetnek. Ezért, amikor a paroxetinre már nincs szükség, ajánlatos a kezelést fokozatosan abbahagyni, az adag lépcsőzetes csökkentésével (lásd 4.2 és 4.4 pont).


  1. Mellékhatások a pediátriai klinikai vizsgálatokban

  3. A következő mellékhatásokat tapasztalták:

  4. Fokozott szuicid jellegű viselkedés (öngyilkossági kísérletek és szuicid gondolatok), önkárosító és fokozott ellenséges magatartás. Szuicid gondolatokat és öngyilkossági kísérleteket főként major depressziós betegségben szenvedő serdülőknél figyeltek meg. Fokozott ellenséges viselkedés főként kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknél fordult elő, elsősorban 12 évesnél fiatalabb gyermekek körében.

  5. További megfigyelt események: étvágycsökkenés, tremor, izzadás, hyperkinézia, izgatottság, érzelmi labilitás (sírás és hangulatváltozások), vérzéses epizódok, elsősorban a bőrön és a nyálkahártyán.

  6. A paroxetin abbahagyása/leépítése után megfigyelt mellékhatások: érzelmi labilitás (sírás és hangulat ingadozások, önkárosítás, szuicid gondolatok és megkísérelt öngyilkosság), idegesség, szédülés, hányinger és hasi fájdalom (lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

  7. Pediátriai klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos további információkért lásd az 5.1 pontot.

  9. Feltételezett mellékhatások bejelentése

  10. A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

  11. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tünetek és jelek

A rendelkezésre álló túladagolási adatok azt bizonyítják, hogy a paroxetin széles határok közt biztonságos. A paroxetin túladagolásával kapcsolatos tapasztalatok szerint a 4.8 pontban ismertetett mellékhatásokon felül előfordult még láz, és akaratlan izomösszehúzódások. A betegek általában felépültek komoly következmények nélkül, még abban az esetben is, amikor az egyszerre bevett adag elérte a 2000 mg-ot. Esetenként kóma vagy EKG változás, és nagyon ritkán halálos kimenetel is előfordult, de általában akkor, amikor a paroxetint más pszichotróp gyógyszerekkel vették be, alkohollal vagy anélkül.


Kezelés

Specifikus antidotum nem ismeretes. Az egyéb antidepresszánsok túladagolása esetén szokásos eljárásokat kell alkalmazni. Ha szükséges 20-30 g aktív szén alkalmazható a túladagolást követő néhány órán belül, hogy csökkentsük a paroxetin felszívódását. Szupportív ellátás javasolt, az életjelek gyakori monitorozása és gondos megfigyelés mellett. A klinikai tüneteknek megfelelő ellátást kell alkalmazni.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Antidepresszánsok - szelektív szerotonin reuptake gátlók,

ATC kód: N06A B05


Hatásmechanizmus

A paroxetin hatékonyan és szelektíven gátolja az 5-hidroxitriptamin (5-HT, szerotonin) felvételét. Antidepresszáns hatása, valamint hatásossága az OCD, a szociális szorongásos zavar/szociális fóbia, a generalizált szorongásos zavar, a poszt-traumás stressz betegség és a pánikbetegség kezelésében valószínűleg az agyi neuronokban kifejtett, specifikus 5-HT-felvételt gátló hatásával van összefüggésben.

A paroxetin szerkezetileg nem rokona a triciklusos, a tetraciklusos, és egyéb elérhető antidepresszánsoknak.

A paroxetin alacsony affinitással bír a muszkarin típusú kolinerg receptorokra, és állatokon végzett vizsgálatok alapján csak gyenge antikolinerg tulajdonságokkal rendelkezik.

In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy szelektív hatásának megfelelően, a paroxetinnek csekély az affinitása az alfa 1, alfa 2, és béta-adrenoreceptorokhoz, a dopamin (D2), az 5-HT1 típusú, az 5-HT2 és a hisztamin (H1) receptorokhoz, ellentétben a triciklusos antidepresszánsokkal. A posztszinaptikus receptorokkal kapcsolatos in vitro interakció hiányát alátámasztják a központi idegrendszeri depresszív és vérnyomáscsökkentő hatások hiányát igazoló in vivo vizsgálatok.


Farmakodinámiás hatások

A paroxetin nem károsítja a pszichomotoros funkciókat, és nem potencírozza az etanol depresszív hatását.

Hasonlóan más szelektív 5-HT uptake gátlókhoz, a paroxetin a túlzott 5-HT receptor stimuláció tüneteit idézte elő állatokban, amikor azok előzőleg monoamino-oxidáz (MAO) inhibitort vagy triptofánt kaptak.

Viselkedési és EEG vizsgálatok azt mutatták, hogy a paroxetin aktiváló hatása gyenge az 5-HT felvétel gátlásához szükségesnél nagyobb adagok esetében. Aktiváló tulajdonságai nem „amfetamin-szerű” természetűek.

Állatvizsgálatok azt mutatják, hogy a paroxetint a cardiovascularis rendszer jól tolerálja. Egészséges egyénekben a paroxetin nem okozott klinikailag jelentős változásokat a vérnyomásban, a szívritmusban és az EKG-ban.

Vizsgálatok azt mutatják, hogy a noradrenalin felvételét gátló antidepresszánsokkal ellentétben a paroxetin sokkal kevésbé gátolja a guanetidin antihipertenzív hatását.

A depressziós betegségek kezelésében a paroxetin hatása hasonló a standard antidepresszánsokéhoz.

Arra is van bizonyíték, hogy a paroxetin terápiás hatású lehet olyan betegeknél, akik a standard kezelésre nem reagáltak.

A paroxetin reggeli bevétele nem rontja sem az alvás minőségét, sem az időtartamát. Sőt, a betegek valószínűleg jobban alszanak, mihelyt hatott a paroxetin kezelés.


A felnőttkori szuicidalitás elemzése

Pszichiátriai betegségekben szenvedő felnőtteknél végzett placebokontrollos vizsgálatok paroxetin-specifikus elemzése a szuicid viselkedés gyakoribb előfordulását mutatta paroxetinnel kezelt fiatal (18-24 éves) felnőtteknél, placebóval összehasonlítva (2,19% vs 0,92%). Az idősebb életkorú csoportban nem figyeltek meg ilyen növekedést. Major depressziós epizódokban szenvedő felnőtteknél (minden életkorban) növekedett a szuicid viselkedés gyakorisága azok között, akik paroxetint kaptak, placebóval összehasonlítva (0,32% vs 0,05%); minden esemény öngyilkossági kísérlet volt. Mindazonáltal, a paroxetin mellett elkövetett kísérletek többsége (11 közül 8) fiatal felnőtteknél fordult elő (lásd 4.4 pont).


Dózis válasz

A fix adagokkal végzett vizsgálatokban lapos dózis-válasz görbét észleltek, ennek alapján az ajánlottnál magasabb adagok alkalmazása feltehetően nem növeli a hatásosságot. Vannak azonban klinikai adatok arra vonatkozóan, hogy egyes betegeknél magasabb adagok beállítása előnyös lehet.


Hosszú távú hatásosság

A paroxetin hatásosságát hosszú távon depresszióban egy 52 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (20-40 mg/nap) betegek 12%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 28%-ával.


A paroxetin hosszú távú hatásosságát obsessiv-compulsiv betegségben három 24 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban tanulmányozták. Az egyik vizsgálatban szignifikáns különbség mutatkozott a visszaesők arányában a paroxetint (38%), ill. placebót kapók (59%) között.


A paroxetin hosszú távú hatásosságát pánikbetegségben egy 24 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (10-40 mg/nap) betegek 5%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 30%-ával. Ezt alátámasztotta egy 36 hetes fenntartó vizsgálat is.


A paroxetin hosszú távú hatásosságát szociális szorongásos betegségben, generalizált szorongásos betegségben és poszt-traumás stressz betegségben még nem igazolták megfelelő mértékben.


  1. Mellékhatások pediátriai klinikai vizsgálatokban

Gyermekeken és serdülőkön végzett rövid távú (legfeljebb 10-12 hetes) klinikai vizsgálatokban az alábbi nemkívánatos események fordultak elő a paroxetinnel kezelt csoportban, a betegek legalább 2%-ánál és legalább kétszer gyakrabban, mint a placebo csoportban: fokozott szuicid jellegű viselkedés (beleértve az öngyilkossági kísérleteket és a szuicid gondolatokat), önkárosítás és fokozott ellenséges viselkedés. Szuicid gondolatokat és öngyilkossági kísérleteket elsősorban major depressziós betegséggel kezelt serdülőkön végzett klinikai vizsgálatok során figyeltek meg. Fokozott ellenséges viselkedés főként kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknél fordult elő, elsősorban 12 évesnél fiatalabb gyermekek körében. További események, melyek gyakrabban fordultak elő a paroxetinnel kezelt, mint a placebo csoportban: étvágycsökkenés, tremor, izzadás, hyperkinesia, izgatottság, emocionális labilitás (mint sírás és hangulatváltozások).


Azokban a vizsgálatokban, ahol adagleépítést alkalmaztak, az adagleépítés időszakában vagy a paroxetin abbahagyása után legalább a betegek 2%-ánál jelentkező és a placebo csoporthoz képest legalább kétszer gyakrabban előforduló tünetek a következők voltak: érzelmi labilitás (benne sírás, hangulatváltozások, önkárosítás, szuicid gondolatok és öngyilkossági kísérlet), idegesség, szédülés, hányinger és hasi fájdalom (lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).


Öt parallel csoportos vizsgálatban, melyekben a kezelés időtartama nyolc héttől nyolc hónapig terjedt, a vérzéssel kapcsolatos mellékhatások gyakorisága elsősorban a bőrön és a nyálkahártyán a paroxetinnel kezelt betegek körében 1,74% volt, szemben a placebo csoportban megfigyelt 0,74%-kal.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás

A paroxetin szájon át alkalmazva jól felszívódik és first-pass metabolizmuson megy át. A first-pass metabolizmus miatt a paroxetin mennyisége a szisztémás keringésben kisebb, mint amennyi a gastrointestinalis tractusból felszívódik. A first-pass hatás részleges telítődése és a plazma-clearance csökkenése előfordul, amikor a szervezet terhelése a magasabb egyszeri adagok vagy többszörös adagolás következtében emelkedik. Következésképpen a paroxetin plazmakoncentrációja egyenlőtlenül emelkedik, ezért a farmakokinetikai paraméterek nem állandóak és nem lineáris a kinetika. Azonban a nem-linearitás általában csekély, és azokra az egyénekre korlátozódik, akikben alacsony plazmaszintek alakulnak ki alacsony dózisok bevétele után.

A steady state szisztémás szintek a kezelés megkezdése után 7-14 nappal alakulnak ki az azonnali vagy szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerformák alkalmazása esetén, továbbá a farmakokinetika nem változik a hosszú távú alkalmazás során.


Eloszlás

A paroxetin nagymértékben eloszlik a szövetekben, és a farmakokinetikai számítások szerint a szervezetben lévő paroxetinnek csak 1%-a marad a plazmában.

Terápiás koncentrációk esetén a paroxetin kb. 95%-a kötődik fehérjékhez.

Nem találtak korrelációt a paroxetin plazmakoncentrációja és a klinikai hatás (nemkívánatos hatások és hatásosság) között.


Biotranszformáció

A paroxetin fő metabolitjai poláris és konjugált oxidációs és metilezett termékek, amelyek könnyen eltávolíthatók. Tekintettel farmakológiai aktivitásuk relatív hiányára, igen valószínűtlen, hogy szerepük lenne a paroxetin terápiás hatásában.

A metabolizmus nem befolyásolja a paroxetin szelektív hatását az 5-HT felvételre a neuronokban.


Elimináció

A paroxetin változatlan formában történő kiválasztódása a vizeletben általában az adag kevesebb, mint 2%-a, míg a metabolitoké kb. 64%. Az adag kb. 36%-a ürül a széklettel, valószínűleg az epével, amelyben a változatlan paroxetin kevesebb, mint az adag 1%-a. Tehát a paroxetin majdnem teljes egészében metabolizálva ürül ki a szervezetből.

A metabolit-kiürülés kétfázisú, first-pass metabolizmussal kezdődik, és ezt követi a paroxetin szisztémás eliminációja.

Az eliminációs felezési idő változó, de általában 1 nap körül van.


Különleges betegcsoportok


Időskor és vese-/májkárosodás

Magasabb paroxetin plazmaszintek előfordulnak időseknél és olyan betegeknél, akik súlyos veseelégtelenségben vagy májelégtelenségben szenvednek, de a plazmakoncentráció tartomány átfedésben áll az egészséges felnőtteknél megfigyelt értékekkel.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


Toxikológiai vizsgálatokat végeztek rhesus majmokon és albínó patkányokon; mindkét csoportban a metabolizmus útja az embereknél leírtakhoz hasonló volt. Amint az várható lipofil aminok, köztük a triciklusos antidepresszánsok esetében, foszfolipidózist észleltek patkányokban. A foszfolipidózis nem volt megfigyelhető főemlősökön végzett vizsgálatokban, melyek 1 évig tartottak és az alkalmazott adag 6-szor magasabb volt az ajánlott klinikai dózistartománynál.

Karcinogenitás: egereken és patkányokon végzett 2 éves vizsgálatokban a paroxetinnek nem volt tumorképző hatása.

Genotoxicitás: nem észleltek genotoxicitást sem az in vitro, sem in vivo tesztekben.

Patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a paroxetin a termékenységi index és teherbeesési arány csökkentésén keresztül hatással van a férfi és női fertilitásra. A patkány utódokban megnövekedett mortalitást és késleltetett csontosodást figyeltek meg, mely hatások valószínűleg az anyai toxicitással voltak összefüggésben, és nem a magzatra/újszülöttre gyakorolt közvetlen hatásnak tekinthetők.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Tablettamag:

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

A típusú karboximetil-keményítő-nátrium

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát


Filmbevonat:

titán-dioxid (E 171)

dimetil-amino-etil-metakrilát-kopolimer (Eudragit E 100)

talkum


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


2 év.


6.4 Különleges tárolási előírások


Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


10, 12, 14, 20, 28, 30, 50, 58, 60, 98, 100, 200, 250 vagy 500 db filmtabletta zárófóliával és fehér, PP, gyermekbiztos csavaros kupakkal lezárt fehér, nem átlátszó, nedvességmegkötő betétet is tartalmazó HDPE tartályban és dobozban.


30 db filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Viatris Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország


8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


OGYI-T-8795/01 30× HDPE tartály

OGYI-T-8795/02 60× HDPE tartály

OGYI-T-8795/03 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 26.



10 A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2023. december 20.


Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
60 X - HDPE tartályban OGYI-T-08795 / 02
30 X - buborékcsomagolásban OPA/Al/PVC//Al OGYI-T-08795 / 03

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag paroxetine
  • ATC kód N06AB05
  • Forgalmazó Viatris Ltd.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-08795
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2003-02-24
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal