PERINDOPRIL/INDAPAMIDE VIATRIS 4 mg/1,25 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

2 mg perindopril-terc-butil-amint (megfelel 1,67 mg perindoprilnak) és 0,625 mg indapamidot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

33,74 mg laktózt tartalmaz tablettánként.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

4 mg perindopril-terc-butil-amint (megfelel 3,34 mg perindoprilnak) és 1,25 mg indapamidot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

67,48 mg laktózt tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

Fehér színű, hosszúkás, enyhén domború felületű, metszett élű tabletta.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

Fehér színű, hosszúkás, enyhén domború felületű, metszett élű tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Essentialis hypertonia.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

A Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta azoknak a betegeknek javallt, akiknél önmagában a perindopril nem elegendő a vérnyomás beállítására.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

A szokásos adagja naponta egyszer 1 db Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta, lehetőleg reggel, étkezés előtt bevéve. Ha a vérnyomás egyhónapos kezelés után sem normalizálódik, az adagot meg lehet kétszerezni.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

A szokásos adagja naponta egyszer 1 db Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta, lehetőleg reggel, étkezés előtt bevéve.

Amennyiben lehetséges, a dózistitrálást az egyes összetevőkkel külön-külön javasolt elvégezni. A Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tablettát akkor kell alkalmazni, ha a vérnyomást a Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tablettával (ahol az elérhető) nem lehet megfelelően beállítani. Ha klinikailag indokolt, mérlegelhető a monoterápiáról történő közvetlen átváltás Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tablettára.

Különleges betegcsoportok

Szakubitril/valzartánnal kezelt betegek

Perindopril-terc-butil-amin/indapamid és szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Az angioödéma potenciális kockázata miatt az ACE-gátlók és szakubitril/valzartán együttes alkalmazása esetén a perindopril-terc-butil-amin/indapamid-kezelés a szakubitril/valzartán utolsó adagjának bevételét követő legalább 36 órán belül nem kezdhető el (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Idősek (lásd 4.4 pont)

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

A kezelést a szokásos adaggal, naponta 1 db Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tablettával kell kezdeni.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

A kezelést a vérnyomás-válasz és a vesefunkció mérlegelése után szabad megkezdeni.

Vesekárosodás (lásd 4.4 pont):

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt) a kezelés ellenjavallt.

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc) a maximális adag napi egy tabletta Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg lehet.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc) a kezelést a megfelelő adagú összetevők külön-külön készítményeivel javasolt megkezdeni.

Azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin-clearance-e 60 ml/perc vagy afelett van, nem szükséges a dózis módosítása.

A szokásos orvosi ellenőrzés terjedjen ki a kreatinin- és káliumszint gyakori ellenőrzésére.

Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont)

Súlyos májkárosodásban a kezelés ellenjavallt.

Közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítása nem szükséges.

Gyermekek és serdülők

A perindopril/indapamid biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

A Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

A Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

A perindoprilra vonatkozóan:

• perindoprillal vagy bármely más ACE-gátlóval szembeni túlérzékenység;

• a kórelőzményben szereplő, korábbi ACE-gátló-kezeléskor kialakuló angiooedema (Quincke‑ödéma) (lásd 4.4 pont);

• örökletes vagy idiopathiás angiooedema;

• a terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

• a Perindopril/Indapamide Viatris egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

• Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A Perindopril/Indapamide Viatris-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4 és 4.5 pont).

• extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik (lásd 4.5 pont).

• jelentős, kétoldali arteria renalis stenosisban, vagy veseartéria-stenosisban egy működő vese esetén (lásd 4.4 pont).

Az indapamidra vonatkozóan:

• indapamiddal vagy bármely más szulfonamiddal szembeni túlérzékenység;

• súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt);

• hepaticus encephalopathia;

• súlyos májkárosodás;

• hypokalaemia;

• általános szabályként ennek a gyógyszernek az egyidejű alkalmazása nem javasolt torsades de pointes-ot okozó, nem antiaritmiás szerekkel (lásd 4.5 pont);

• szoptatás (lásd 4.6 pont).

A Perindopril/Indapamide Viatris-ra vonatkozóan:

• a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Elegendő terápiás tapasztalat hiánya miatt a Perindopril/Indapamide Viatris tabletta nem alkalmazható:

• dializált betegeknél;

• kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

A perindoprilra és az indapamidra együttesen vonatkozóan

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

A perindopril terc-butil-amin/indapamid 2 mg/0,625 mg alacsony dózisú kombinációjának az egyes összetevők legalacsonyabb engedélyezett dózisaival történő összehasonlításakor nem észlelték a gyógyszermellékhatások jelentős csökkenését, kivéve a hypokalaemiáét (lásd 4.8 pont). Nem zárható ki az idiosyncrasiás reakciók gyakoriságának növekedése, ha a beteg egyidejűleg két, korábban még nem rendelt vérnyomáscsökkentő gyógyszert alkalmaz. Ezen kockázat lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében gondosan ellenőrizni kell a beteg állapotát.

Lítium:

A lítium valamint a perindopril és indapamid kombináció együttes alkalmazása rendszerint nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A perindoprilra vonatkozóan

A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Káliummegtakarító gyógyszerek, káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók

A perindopril kombinálása káliummegtakarító diuretikumokkal, káliumpótlókkal, illetve káliumtartalmú sópótlókkal általában nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Neutropenia/agranulocytosis/thrombocytopenia/anaemia

ACE-gátlókat kapó betegeknél neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és anaemiáról számoltak be. Normális vesefunkciójú és egyéb komplikáló tényezőtől mentes betegeknél a neutropenia ritkán alakul ki. A perindoprilt különösen körültekintően kell alkalmazni kollagén‑érbetegségben szenvedő, immunszuppresszív terápiában, allopurinol- vagy prokainamid‑kezelésben részesülő betegeknél vagy ezeknek a komplikáló tényezőknek a kombinációja esetén, főként már fennálló károsodott veseműködés esetén. Ezeknek a betegeknek egy részénél súlyos fertőzések alakultak ki, melyek néhány esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha ilyen betegeknél alkalmazzák a perindoprilt, a fehérvérsejtszám időszakos ellenőrzése ajánlott, és a betegeket utasítani kell, hogy számoljanak be minden fertőzésre utaló jelről (pl. torokfájás, láz) (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Renovascularis hypertonia

Olyan betegeknél, akiknél kétoldali arteria renalis stenosis, vagy az egyetlen működő vese artériájának szűkülete áll fenn, az ACE-gátló-kezelés fokozza a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség kockázatát (lásd 4.3 pont). A diuretikus kezelés súlyosbító tényező lehet. A vesefunkció elvesztése kialakulhat a szérum kreatininszint csupán kismértékű változása mellett, még az unilaterális veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is.

Túlérzékenység/angiooedema

Angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókkal, köztük a perindoprillal kezelt betegeknél ritkán az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a glottis és/vagy a gége angiooedemáját jelentették (lásd 4.8 pont). Ez a kezelés ideje alatt bármikor előfordulhat. Ilyen esetekben azonnal abba kell hagyni a perindopril adását és a beteg elbocsátása előtt, a tünetek teljes megszűnéséig megfelelően monitorozni kell a beteg állapotát. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot általában kezelés nélkül rendeződött, bár a tünetek enyhítésére az antihisztaminok hasznosnak bizonyultak.

A gégeödémával társuló angiooedema halálos lehet. Amikor a nyelv, a glottis vagy a gége is érintett, az valószínűleg a légutak elzáródását okozza, ezért azonnal megfelelő kezelést kell alkalmazni, esetleg az 1:1000 hígítású adrenalin oldat (0,3 ml – 0,5 ml) subcutan adását és/vagy a légutak átjárhatóságának biztosítását is beleértve.

ACE-gátlót kapó feketebőrű betegeknél az angiooedema gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint a nem fekete bőrű betegeknél.

Azon betegek, akik kórtörténetében ACE-gátló-kezeléstől független angiooedema szerepel, ACE-gátló szedésekor fokozott kockázatnak lehetnek kitéve (lásd 4.3 pont).

ACE-gátlókkal kezelt betegeknél ritkán intestinalis angiooedemáról számoltak be. Ezek a betegek hasi fájdalommal jelentkeztek (hányingerrel vagy hányással, vagy azok nélkül). Néhány esetben nem volt előzetes facialis angiooedema, és a C-1-észteráz-szintek normálisak voltak. Az angiooedemát hasi CT- vagy ultrahangvizsgálat útján vagy műtét során diagnosztizálták, és a tünetek az ACE-gátló adásának abbahagyása után megszűntek. A hasi fájdalommal jelentkező, ACE-gátlót szedő betegek differenciáldiagnózisában szerepelnie kell az intestinalis angiooedemának.

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a perindopril-terc-butil-amin/indapamid utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A perindopril-terc-butil-amin/indapamid-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók NEP-gátlókkal (pl. racekadotril), mTOR-inhibitorokkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptinekkel (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) történő egyidejű alkalmazása az angioödéma kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). Ezért perindopril-terc-butil-amin/indapamiddal kezelt betegek esetében az előny-kockázat arány körültekintő értékelésére van szükség NEP-gátlók (pl. racekadotril) alkalmazásának megkezdése előtt. A racekadotril-, mTOR-inhibitor- (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptin- (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Anafilaktoid reakciók deszenzibilizálás alatt

Hymenoptera (méh, darázs) méreggel végzett deszenzibilizáló kezelés alatt ACE-gátlókat kapó betegeknél egyedülálló esetekben tartós, életveszélyes anafilaktoid reakciókról számoltak be. Ezért az ACE-gátlókat a deszenzibilizálással kezelt, allergiás egyéneknél óvatosan kell alkalmazni, és a méreggel végzett immunterápia alatt pedig kerülni kell. Ezek a reakciók azonban megelőzhetők, ha az ACE-gátló adását a deszenzibilizálást és ACE-gátlókat egyaránt igénylő betegeknél a kezelés előtt legalább 24 órával átmenetileg felfüggesztik.

Anafilaktoid reakciók LDL-aferezis alatt

ACE-gátlókat kapó betegeknél az alacsony denzitású lipoprotein (LDL) dextrán-szulfáttal történő aferezise alatt ritkán életveszélyes anafilaktoid reakciókat észleltek. Ezek a reakciók elkerülhetőek voltak, ha az ACE-gátló-kezelést az egyes aferezisek előtt felfüggesztették.

Hemodializált betegek

A „high-flux” membránokkal (pl. AN 69) dializált és egyidejűleg egy ACE-gátlóval kezelt betegeknél anafilaktoid reakciókról számoltak be. Ezeknél a betegeknél más típusú dialízis‑membrán vagy más csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását kell mérlegelni.

Primaer aldosteronismus

A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszert gátló vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért e gyógyszer alkalmazása nem javasolt.

Terhesség

ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Az indapamidra vonatkozóan:

Hepaticus encephalopathia

Májműködési zavar esetén a tiazid-típusú és a tiazidokkal rokon diuretikumok májkómáig progrediáló hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-egyensúly zavara esetén. Amennyiben ez bekövetkezik, a diuretikum alkalmazását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység

Fényérzékenységi reakciók eseteit jelentették tiazid és a tiazidokkal rokon diuretikumok alkalmazása esetén (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés alatt fényérzékenységi reakció jelentkezik, a kezelés leállítása javasolt. Ha a diuretikum ismételt alkalmazása szükséges, a napfénynek vagy mesterséges UV-A sugárzásnak kitett területek védelme javasolt.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A perindoprilra és az indapamidra együttesen vonatkozóan:

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin clearance < 30 ml/perc) a kezelés ellenjavallt. Azoknál a hypertoniás betegeknél, akiknek korábban látszólag nem volt vesebetegségük, és a vesefunkció laboratóriumi vizsgálata funkcionális veseelégtelenséget mutat, a kezelést le kell állítani, és esetleg alacsony dózissal vagy csak az egyik összetevővel újraindítani.

Ezeknél a betegeknél a szokásos orvosi ellenőrzés részét képezi a kálium- és a kreatininszint rendszeres ellenőrzése, kéthetes kezelést követően, majd a stabil terápiás periódus alatt kéthavonta.

Veseelégtelenséget főként súlyos szívelégtelenségben vagy egyidejűleg fennálló veseelégtelenség esetén jelentettek, beleértve az arteria renalis stenosist is.

A gyógyszer alkalmazása kétoldali arteria renalis stenosis vagy egyetlen működő vese esetén rendszerint nem javasolt.

Hypotonia, ill. víz- és elektrolithiány

Meglévő nátriumhiány esetén fennáll a hirtelen kialakuló hypotonia kockázata (különösen arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél). Ezért szisztematikusan vizsgálni kell a víz- és elektrolithiány klinikai jeleit, amely hasmenés vagy hányás interkurrens epizódjával is jelentkezhet. Ilyen betegeknél rendszeresen monitorozni kell a plazma elektrolitszinteket.

Jelentős hypotonia izotóniás sóoldat intravénás infúziójának adását igényelheti.

Átmeneti hypotonia nem ellenjavallja a kezelés folytatását. A kielégítő vértérfogat és vérnyomás helyreállítása után a kezelés alacsony dózissal vagy csak az egyik összetevővel újraindítható.

Káliumszint

A perindopril és az indapamid kombinációja nem előzi meg a hypokalaemia kialakulását, különösen cukorbeteg vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nem. Csakúgy, mint bármely más vérnyomáscsökkentő szer és egy diuretikum kombinációjakor, a plazma káliumszintet rendszeresen monitorozni kell.

A perindoprilra vonatkozóan:

Köhögés

Angiotenzinkonvertálóenzim-inhibitorok alkalmazása során száraz köhögésről számoltak be. Tartós fennállás és a kezelés abbahagyásával párhuzamos megszűnés jellemzi. Ennek a tünetnek a megjelenésekor iatrogén etiológiára kell gondolni. Ha az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló felírása továbbra is preferált, megfontolható a kezelés folytatása.

Gyermekek és serdülők

Az önmagában vagy kombinációban alkalmazott perindopril hatásosságát és tolerálhatóságát gyermekek és serdülők esetén nem állapították meg.

Artériás hypotonia és/vagy veseelégtelenség kockázata (szívelégtelenség, víz- és elektrolithiány stb. esetén)

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kifejezett stimulációját figyelték meg jelentős víz- és elektrolithiány esetében (szigorú nátriumszegény diéta vagy tartós vízhajtó kezelés) olyan betegeknél, akiknek vérnyomása kezdetben alacsony volt, veseartéria-szűkület eseteiben, pangásos szívelégtelenségben vagy ödémával és ascitesszel járó cirrhosis esetében.

Ennek a rendszernek a blokkolása egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátlóval – különösen az első alkalmazás időpontjában és a kezelés első két hete során – hirtelen vérnyomásesést és/vagy a kreatinin plazmaszintjének emelkedését okozhatja, ami funkcionális veseelégtelenséget tükröz. Ez alkalmanként akut fellépésű lehet, bár ritkán fordul elő, és a fellépéséig eltelő idő változó. Ilyen esetekben a kezelést alacsonyabb dózissal kell elkezdeni és az adagot fokozatosan kell emelni.

Idősek

A kezelés kezdete előtt ellenőrizni kell a vesefunkciót és a káliumszintet. A kezdő dózist ezután a vérnyomás-változásnak megfelelően kell módosítani, a hirtelen fellépő hypotonia elkerülése érdekében, különösen víz- és elektrolithiány esetén.

Atherosclerosis

A hypotonia kockázata minden betegnél fennáll, de különösen óvatosan kell eljárni ischaemiás szívbetegségben vagy agyi keringési elégtelenségben szenvedő betegek esetén, ezért a kezelést alacsony dózissal kell kezdeni.

Renovascularis hypertonia

A renovascularis hypertonia kezelése a revascularisatio. Mindazonáltal az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók előnyösek lehetnek azoknál a renovascularis hypertoniával jelentkező betegeknél, akik rekonstruktív műtétre várnak, vagy azoknál, akiknél az ilyen műtét elvégzése nem lehetséges.

Ha a Perindopril/Indapamide Viatris-t ismert vagy feltételezett arteria renalis stenosisban szenvedő beteg számára írják fel, a kezelést kórházban, alacsony dózissal kell kezdeni, és a vesefunkciót és a káliumszintet ellenőrizni kell, mivel néhány betegnél funkcionális veseelégtelenség alakult ki, ami a kezelés leállításakor megszűnt.

Szívelégtelenség

Súlyos (IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a kezelést orvosi felügyelettel és csökkentett kezdő dózis adásával kell elkezdeni. Coronaria-insufficientiában szenvedő hypertoniás betegek béta-blokkoló-kezelését nem szabad leállítani: az ACE-gátlót a béta-blokkoló-kezeléshez kell hozzáadni.

Cukorbetegek

Inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő betegek (spontán hajlam a káliumszint emelkedésére) esetén a kezelést orvosi felügyelettel és csökkentett kezdő dózis adásával kell elkezdeni.

Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegeknél az ACE‑gátló-kezelés első hónapjában a vércukorszintet gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont). Ez különösen fontos alacsony káliumszint esetén.

Etnikai különbségek

Más angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókhoz hasonlóan, a perindopril is kétségtelenül kevésbé hatékonyan csökkenti a feketebőrű betegek vérnyomását, mint a nem fekete bőrűekét, valószínűleg azért, mert a feketebőrű hypertoniás betegek körében magasabb az alacsony reninszint prevalenciája.

Műtét/anesztézia

Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók hypotoniát okozhatnak az anesztézia során, különösen akkor, ha az alkalmazott anesztetikum olyan szer, ami vérnyomáscsökkentő potenciállal rendelkezik.

Ezért a hosszú hatású angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók, mint például a perindopril adását, ha lehet, a műtét előtt egy nappal javasolt abbahagyni.

Aorta- vagy mitralis stenosis/hypertrophiás cardiomyopathia

Az ACE-gátlókat körültekintően kell alkalmazni a bal kamra kiáramlási pálya obstructiója esetén.

Májelégtelenség

ACE-gátlók alkalmazása ritkán cholestaticus icterussal kezdődő, fulminans májnekrózisig progrediáló vagy (néha) a beteg halálához vezető tünetegyüttessel járt. A szindróma mechanizmusa nem ismert. Azoknál az ACE-gátlót kapó betegeknél, akiknél sárgaság vagy jelentős májenzimszint-emelkedés alakul ki, az ACE-gátlót el kell hagyni, és a beteget megfelelő orvosi felügyelet alatt kell tartani (lásd 4.8 pont).

Hyperkalaemia

Néhány ACE-gátlóval, köztük perindoprillal kezelt betegnél a szérum káliumszintjének emelkedését figyelték meg, Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia azonban kialakulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél, 70 év feletti életkor, diabetes mellitus, interkurrens történések (különösen dehidráció, akut szívelégtelenség, metabolikus acidózis) esetén és/vagy káliumpótlók (beleértve a sópótlókat), káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, eplerenon, triamteren, amilorid), trimetoprim vagy ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol vagy a szérumkáliumszintet emelő más gyógyszerek alkalmazásakor (pl. heparin, egyéb ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-antagonisták, acetilszalicilsav 3 g/nap vagy annál nagyobb dózisban, COX‑2-gátlók és nem szelektív NSAID-ok, immunszuppresszív szerek, mint pl. a ciklosporin vagy takrolimusz), továbbá különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén. A káliumpótlók, káliummegtakarító diuretikumok vagy káliumtartalmú sópótlók alkalmazása – különösen a vesekárosodásban szenvedő betegeknél – a szérum káliumszintjének jelentős emelkedéséhez vezethet. A hyperkalaemia súlyos, olykor halálos szívritmuszavarokat okozhat. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérumkáliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges. Ha a fent említett szerek egyidejű alkalmazása szükséges, akkor azokat óvatosan, a szérumkáliumszint gyakori ellenőrzése mellett kell adni (lásd 4.5 pont).

Az indapamidra vonatkozóan:

Víz- és elektrolit-egyensúly

Nátriumszint

Ezt a kezelés megkezdése előtt, majd rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A nátriumszint csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, emiatt fontos a rendszeres vizsgálat. Az idősebb és a cirrhosisban szenvedő betegek esetében a vizsgálatot gyakrabban kell elvégezni (lásd 4.8 és 4.9 pont).

Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, ami néha nagyon súlyos következményekkel járhat. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotoniához vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist eredményezhet: ennek incidenciája és mértéke csekély.

Káliumszint

A tiazid- és a tiazidokkal rokon diuretikumok alkalmazásakor fontos kockázat a hypokalaemiával járó káliumhiány. A hypokalaemia izomrendellenességeket okozhat. Rhabdomyolysis esetekről számoltak be, főként súlyos hypokalaemia kapcsán. A csökkent káliumszint (< 3,4 mmol/l) kialakulásának kockázatát néhány nagy kockázatú csoportban, így például az időseknél és/vagy alultápláltaknál, függetlenül attól, hogy többféle gyógyszert szednek-e vagy sem, az ödémás és asciteses cirrhosisos betegeknél, a koszorúérbetegeknél és a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél meg kell előzni.

Ilyen esetekben a hypokalaemia növeli a szívglikozidok cardiotoxicitását és a ritmuszavarok kockázatát.

A hosszú QT-intervallummal jelentkező betegek szintén veszélyeztetettek, függetlenül annak congenitalis vagy iatrogén eredetétől. A hypokalaemia, csakúgy, mint a bradycardia, olyan tényező, ami kedvez a súlyos ritmuszavarok, főként a torsades de pointes kialakulásának, ami végzetes lehet.

Minden esetben a káliumszint gyakoribb ellenőrzése szükséges. A plazma káliumszint első mérését a kezelés megkezdését követő első héten el kell végezni.

Alacsony káliumszint esetén korrekcióra van szükség. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

Magnéziumszint

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Kalciumszint

A tiazid- és a tiazidokkal rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, és a plazma kalciumszint enyhe és átmeneti emelkedését okozhatják. A jelentősen emelkedett kalciumszint diagnosztizálatlan hyperparathyreosissal lehet összefüggésben. Ilyen esetekben a mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a kezelést le kell állítani.

Vércukorszint

A vércukorszint monitorozása fontos diabeteses betegeknél, különösen, ha alacsony káliumszinttel rendelkeznek.

Húgysav

Hyperuricaemiás betegeknél fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam.

Veseműködés és diuretikumok

A tiazid- és a tiazidokkal rokon diuretikumok csak normális vagy kismértékben károsodott veseműködés (felnőttnél a kreatininszint alacsonyabb mint kb. 25 mg/l, azaz 220 mikromol/l) esetén hatékonyak teljes mértékben.

Időseknél a plazma kreatininszint-értéket az életkor, a testtömeg és a beteg nemének figyelembe vételével, a Cockroft-képlet szerint kell módosítani:

Cl_Kr = (140 - életkor) × testtömeg / 0,814 × plazma kreatininszint

ahol: az életkor években,

a testtömeg kg-ban,

a plazma kreatininszint mikromol/l-ben kerül kifejezésre.

Ez a képlet idős férfiakra vonatkozik, nők esetén az eredményt 0,85-dal kell megszorozni.

A kezelés megkezdésekor a diuretikum okozta víz- és nátriumvesztés által kiváltott hypovolaemia a glomerularis filtráció csökkenését eredményezi. Ez a vér karbamid- és a kreatininszintjének növekedését eredményezheti. A normális veseműködésű betegeknél ez az átmeneti funkcionális veseelégtelenség nem jár káros következménnyel, de a már meglévő vesekárosodást súlyosbíthatja.

Choroidealis effusio, akut myopia és másodlagos zárt zugú glaucoma

Szulfonamidok vagy szulfonamid-származékok idiosyncrasiás reakciókat okozhatnak, amelyek látótérkieséssel járó choroidealis effusiot, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhetnek. A tünetek közé tartoznak a látásélesség-csökkenés és a szemfájdalom akut megjelenése, és ezek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látásvesztéshez vezethet. Elsődleges kezelésként a gyógyszer szedését a lehető leghamarabb abba kell hagyni. Azonnali orvosi vagy sebészi kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.

Segédanyagok

A Perindopril/Indapamide Viatris laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A perindoprilra és az indapamidra együttesen vonatkozóan:

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt:

• Lítium:

A szérum lítiumkoncentrációk reverzibilis emelkedéséről és toxicitásról számoltak be a lítium és az ACE‑gátlók egyidejű alkalmazásakor. Az indapamid-perindopril kombináció lítiummal való együttes alkalmazása nem javasolt, de ha a kombináció feltétlenül szükséges, a szérum lítiumszint szigorú ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).

Egyidejű alkalmazása különleges elővigyázatosságot igényel:

• Baklofén:

Fokozott vérnyomáscsökkentő hatás. A vérnyomás ellenőrzése és a vérnyomáscsökkentő adagjának módosítása szükséges.

• Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok (beleértve az acetilszalicilsavat is, 3 g/nap vagy annál nagyobb dózisban):

Ha az ACE-gátlókat és a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket (azaz acetilszalicilsav gyulladáscsökkentő adagolásban, COX-2-gátlók és nem szelektív NSAID-ok) egyidejűleg alkalmazzák, az antihipertenzív hatás csökkenése fordulhat elő. Az ACE-gátlók és NSAID-ok együttes alkalmazása a veseműködés romlásának fokozott kockázatához vezethet, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint növekedését, különösen a már csökkent veseműködésű betegeknél. A kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösképpen idősek esetén. A betegnek kellőképpen hidráltnak kell lennie, és mérlegelni kell a veseműködés ellenőrzését az egyidejű kezelés megkezdése után, illetve azt követően időszakosan.

Egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel:

• Imipramin-típusú (triciklusos) antidepresszánsok, neuroleptikumok:

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozott és az orthostaticus hypotonia kialakulásának kockázata magasabb (additív hatás).

A perindoprilra vonatkozóan:

• A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

• Az angioödéma kockázatát növelő gyógyszerek:

ACE-gátlók egyidejű alkalmazása a szakubitril/valzartánnal ellenjavallt, mivel ez növeli az angioödéma kockázatát (lásd a 4.3 és 4.4 pontot). A szakubitril/valzartán-kezelés nem kezdhető el 36 órával a perindopril-kezelés utolsó adagjának bevétele után. A perindopril-kezelés nem kezdhető el 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagjának bevétele után (lásd a 4.3 és 4.4 pontot).

Az ACE-gátlók és a racekadotril, az mTOR-gátlók (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és gliptinek (pl. linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin) egyidejű alkalmazása az angioödéma fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

• Hyperkalaemiát előidéző gyógyszerek:

Bár a szérumkáliumszint általában a normális határértékeken belül marad, néhány Perindopril/Indapamide Viatris tablettával kezelt betegnél hyperkalaemia fordulhat elő.

Egyes gyógyszerek vagy terápiás gyógyszercsoportok fokozhatják a hyperkalaemia kialakulását: aliszkirén, káliumsók, káliummegtakarító diuretikumok, ACE‑gátlók, angiotenzin II‑receptor‑antagonisták, NSAID‑ok, heparinok, immunszuppresszív szerek, mint pl. ciklosporin vagy takrolimusz, valamint a trimetoprim és a ko-trimoxazol (trimetoprim/szulfametoxazol), ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezeknek a gyógyszereknek a kombinációja fokozza a hyperkalaemia kockázatát. Ezért a Perindopril/Indapamide Viatris tabletta és a fent említett gyógyszerek kombinációja nem ajánlott. Ha egyidejű alkalmazásuk indokolt, akkor óvatosan és a szérumkáliumszint gyakori ellenőrzése mellett kell ezeket alkalmazni.

Ellenjavallt kombinációk (lásd 4.3 pont):

• Aliszkirén:

Diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegek esetén a hyperkalaemia és a romló vesefunkció kockázata, valamint a cardiovascularis morbiditás és mortalitás egyaránt fokozott.

• Extrakorporális kezelések: extrakorporális kezelések, melyek során a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik, mint például bizonyos nagy átáramlási sebességű (high flux) membránokkal (például poliakrilnitril membránok) végzett dialízis vagy hemofiltráció és dextrán-szulfáttal történő alacsony denzitású lipoprotein‑aferezis, a súlyos anafilaktoid reakciók fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen kezelés szükséges, megfontolandó más típusú dializáló membrán vagy egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő gyógyszer alkalmazása.

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt:

• Aliszkirén:

Azoknál a betegeknél, akik nem szenvednek diabetesben vagy a veseműködésük nem károsodott, a hyperkalaemia és a vesefunkció romlás kockázata, valamint a cardiovascularis morbiditás és mortalitás egyaránt fokozott (lásd 4.4 pont).

• ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló egyidejű alkalmazása:

Atheroscleroticus betegségben, szívelégtelenségben vagy célszervi károsodással járó diabetesben szenvedő betegeknél ACE-gátló és angiotenzin-receptor-blokkoló egyidejű alkalmazása esetén a szakirodalomban nagyobb gyakorisággal számoltak be hypotonia, ájulás, hyperkalaemia és romló vesefunkció (beleértve az akut veseelégtelenséget is) előfordulásáról, mint a renin‑angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható szerekkel való monoterápia esetén. A kettős blokád (pl. egy ACE-inhibitor és egy angiotenzin II-receptor-antagonista kombinációja) alkalmazását egyedileg meghatározott esetekre kell korlátozni, a vesefunkció, a káliumszint és a vérnyomás szoros ellenőrzése mellett (lásd 4.4 pont).

• Esztramusztin:

A mellékhatások, mint pl. angioneuroticus oedema (angiooedema), előfordulásának kockázata fokozódik.

• Káliummegtakarító diuretikumok (triamteren, amilorid), káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók:

Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes perindoprillal kezelt betegeknél hyperkalaemia (akár halálos kimenetellel), főleg károsodott veseműködés fennállása esetén (additív hyperkalaemizáló hatás) fordulhat elő. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését válthatják ki. Elővigyázatosság szükséges a perindopril egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a perindopril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni.

Spironolakton szívelégtelenségben történő alkalmazásához lásd az „Egyidejű alkalmazása különleges elővigyázatosságot igényel” című részt.

• Ciklosporin:

Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérumkáliumszint monitorozása.

• Heparin:

Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérumkáliumszint monitorozása.

Egyidejű alkalmazása különleges elővigyázatosságot igényel:

• Antidiabetikumok (inzulin, orális antidiabetikumok):

Epidemiológiai vizsgálatok arra utaltak, hogy az ACE-gátlók és antidiabetikumok (inzulinok, orális antidiabetikumok) együttes alkalmazása fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást és a hypoglykaemia kockázatát. Ez a jelenség nagyobb valószínűséggel fordul elő a kombinációs kezelés első heteiben, valamint vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

• Nem káliummegtakarító diuretikumok:

Diuretikus terápiában részesülő betegeknél – különösen azoknál, akiknél volumen- és/vagy sóhiányos állapot áll fenn – kifejezett vérnyomáscsökkenés tapasztalható az ACE-gátló-kezelés megkezdését követően. A hipotenzív hatás kialakulásának esélyét mérsékelni lehet a diuretikus kezelés felfüggesztésével, a perindopril-kezelés alacsony és fokozatosan emelkedő dózisokkal történő megkezdése előtt a volumen- vagy sóbevitel fokozásával.

Hypertoniában, ha a korábbi diuretikus terápia volumen- és/vagy sóhiányos állapotot okozott, vagy a diuretikus kezelést kell felfüggeszteni az ACE-gátló-kezelés megkezdése előtt, ebben az esetben egy nem káliummegtakarító diuretikumot lehet ezután újra alkalmazni, vagy az ACE‑gátló-kezelést kell alacsony és fokozatosan emelkedő dózisokkal elkezdeni.

Diuretikummal kezelt pangásos szívelégtelenség esetén az ACE-gátló-kezelést nagyon alacsony dózissal kell megkezdeni, lehetőség szerint az egyidejűleg alkalmazott nem káliummegtakarító diuretikum dózisának csökkentését követően.

A vesefunkciót (szérum kreatininszint) minden esetben rendszeresen ellenőrizni kell az ACE‑gátló-kezelés első heteiben.

• Káliummegtakarító diuretikumok (eplerenon, spironolakton):

Napi 12,5 mg – 50 mg eplerenon vagy spironolakton és alacsony dózisú ACE-gátló:

NYHA II-IV. stádiumú szívelégtelenség (ejekciós frakció < 40%) kezelése, valamint korábbi ACE-gátló és kacsdiuretikum-kezelés esetében fennáll a hyperkalaemia kockázata (potenciálisan halálos), különösen a kombinációra vonatkozó előírási ajánlások be nem tartása esetén. A kombinációs kezelés megkezdése előtt ellenőrizni kell, nem áll-e fenn hyperkalaemia és vesekárosodás.

• A kezelés első hónapjában a kálium- és kreatininszint fokozott ellenőrzése ajánlott hetente egyszer, majd havonta.

• Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (mint például szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnal az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

• Ko-trimoxazol (trimetoprin/szulfametoxazol):

Az egyidejűleg ko-trimoxazolt (trimetoprin/szulfametoxazol) szedő betegeknél nagyobb lehet a hyperkalaemia kockázata (lásd 4.4 pont).

Egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel:

• Vérnyomáscsökkentők és értágítók:

Ezeknek a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazása a perindopril vérnyomáscsökkentő hatását fokozhatja. Nitroglicerinnel és más nitrátokkal, vagy egyéb értágítókkal való együttadásuk további vérnyomáseséshez vezethet.

• Allopurinol, citosztatikus vagy immunszuppresszív szerek, szisztémás kortikoszteroidok vagy prokainamid:

Ezeknek a gyógyszereknek az ACE-gátlókkal történő egyidejű adása a leukopenia kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

• Anesztetikumok:

Az ACE-gátlók fokozhatják bizonyos anesztetikumok vérnyomáscsökkentő hatását.

• Gliptinek (linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin):

ACE-gátlóval együtt alkalmazva fokozódik az angiooedema kockázata, a dipeptidil-peptidáz-IV (DPP-IV) gliptinek által csökkentett aktivitása miatt.

• Szimpatomimetikumok:

A szimpatomimetikumok mérsékelhetik az ACE-gátlók antihipertenzív hatását.

• Arany:

Ritkán nitritoid reakciókat (a tünetek közé tartozik az arcpír, hányinger, hányás és hypotonia) jelentettek arany injekció (nátrium-aurotiomalát) kezelésben és egyidejűleg ACE‑gátló‑terápiában, beleértve a perindoprilt is, részesülő betegeknél.

Az indapamidra vonatkozóan:

Egyidejű alkalmazása különleges elővigyázatosságot igényel:

• Torsades de pointes-ot indukáló gyógyszerek:

A hypokalaemia kockázata miatt az indapamidot óvatosan kell együtt adni a torsades de pointes-ot kiváltó gyógyszerekkel, mint például az IA. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel (kinidin, hidrokinidin, dizopiramid), a III. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel (amiodaron, dofetilid, ibutilid, bretilium, szotalol), néhány neuroleptikummal (klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin), benzamidokkal (amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid), butirofenonokkal (droperidol, haloperidol), egyéb neuroleptikumokkal (pimozid), más hatóanyagokkal, pl. bepridillel, ciszapriddal, difemanillal, iv. eritromicinnel, halofantrinnal, mizolasztinnal, moxifloxacinnal, pentamidinnel, sparfloxacinnal, iv. vinkaminnal, metadonnal, asztemizollal, terfenadinnel. Az alacsony káliumszint megelőzése és szükség esetén korrekciója, a QT‑intervallum ellenőrzése szükséges.

• Káliumszintet csökkentő gyógyszerek, amfotericin B (iv. adva), glükokortikoidok és mineralokortikoidok (szisztémásan adva), tetrakozaktid, bélfalizgató hatású hashajtók:

Az alacsony káliumszint kockázata emelkedik (additív hatás). A káliumszint ellenőrzése és szükség szerinti korrekciója szükséges; szívglikozidokkal történő kezelés esetén egyéni mérlegelés szükséges. Nem bélfalizgató hatású hashajtókat kell alkalmazni.

Digitálisz-készítmények: a hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. Ellenőrizni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG-t, és szükség szerint módosítani kell a kezelést.

• Allopurinol: az indapamiddal történő egyidejű alkalmazás fokozhatja az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók incidenciáját.

Egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel:

• Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren):

Jóllehet a racionális kombinációk hasznosak bizonyos betegek esetében, hypokalaemia vagy hyperkalaemia (főleg veseelégtelenségben szenvedő vagy diabeteses betegeknél) kialakulhat. A plazma káliumszintjét és az EKG-t monitorozni kell és ha szükséges, a terápiát felül kell vizsgálni.

• Metformin:

Diuretikumokkal, főként kacsdiuretikumokkal összefüggő, lehetséges funkcionális veseelégtelenség esetén a metformin adása mellett laktátacidózis fordulhat elő. Nem alkalmazható metformin, ha a plazma kreatininszint meghaladja férfiaknál a 15 mg/ml-t (135 mikromol/l) és nőknél a 12 mg/ml-t (110 mikromol/l).

• Jódozott kontrasztanyag:

Diuretikumok okozta dehidráció esetén fokozott az akut veseelégtelenség kockázata, különösen nagydózisú jódozott kontrasztanyag alkalmazásakor. A jódozott vegyület adása előtt rehidrálást kell végezni.

• Kalcium (sók):

Kalciumszint emelkedésének kockázata, a kalcium vizelettel történő csökkent kiválasztása miatt.

• Ciklosporin, takrolimusz:

Kreatininszint emelkedésének kockázata, változatlan keringő ciklosporinszint mellett, még akkor is, ha nincs só- vagy vízhiány.

• Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémásan adagolva):

Csökken az antihipertenzív hatás (fokozott só- és vízretenció a kortikoszteroid hatása következtében).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A terhesség és szoptatás során a kombinációs termékben található egyes összetevők hatása miatt a Perindopril/Indapamide Viatris alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében.

A Perindopril/Indapamide Viatris alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében.

A Perindopril/Indapamide Viatris alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt. Dönteni kell arról, hogy a szoptatást vagy a Perindopril/Indapamide Viatris-kezelést kell felfüggeszteni, számításba véve azt, hogy mennyire fontos ez a kezelés az anya számára.

Terhesség

A perindoprilra vonatkozóan:

ACE-gátló alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont).

ACE-gátló alkalmazása ellenjavallt a második és harmadik trimeszterben (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a veleszületett rendellenesség kockázatának kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt. Az ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az indapamidra vonatkozóan:

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb mint 300 terhesség esetében) áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatti tartós tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmatérfogatot és az uteroplacentaris véráramlást, ami foetoplacentaris ischaemiát és a növekedés visszamaradását idézheti elő.

Állatkísérletek nem mutattak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Elővigyázatosságból az indapamid alkalmazása terhesség során kerülendő.

Szoptatás

A Perindopril/Indapamide Viatris alkalmazása szoptatás ideje alatt ellenjavallt.

A perindoprilra vonatkozóan:

Mivel nem áll rendelkezésre adat a perindopril szoptatáskor történő alkalmazására vonatkozóan, a készítmény adása nem javasolt. Szoptatás alatt – különösen az újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén – olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek szoptatására vonatkozó biztonságossági profilja jobban alátámasztott.

Az indapamidra vonatkozóan:

Az indapamid, illetve az indapamid metabolitjainak anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is előfordulhat. Az újszülöttre/csecsemőre vonatkozó kockázatot nem lehet kizárni. Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a tejelválasztás csökkenhet vagy megszűnhet. Az indapamid szoptatás alatt kontraindikált.

Termékenység

A perindoprilhoz és az indapamidhoz kapcsolódóan:

Reproduktív toxicitási vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet nőstény és hím patkányok esetén (lásd 5.3 pont). A humán termékenységre gyakorolt hatás nem várható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A perindoprilra, az indapamidra és a perindopril-terc-butil-amin/indapamid-ra vonatkozóan:

Sem a két hatóanyag, sem a kombinációjuk nincs közvetlen hatással az éberségre, de a betegek egy részénél előfordulhatnak az alacsony vérnyomással összefüggő egyedi reakciók, főként a kezelés megkezdésekor vagy más vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel történő kombináció esetén.

Ennek eredményeként a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képesség károsodhat.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása:

A perindopril alkalmazása gátolja a renin-angiotenzin-aldoszteron tengelyt, és képes az indapamid által okozott káliumvesztés csökkentésére.

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

A Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tablettával kezelt betegek 2%‑ánál tapasztalható hypokalaemia (káliumszint < 3,4 mmol/l).

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

A Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tablettával kezelt betegek 4%‑ánál tapasztalható hypokalaemia (káliumszint < 3,4 mmol/l).

A leggyakrabban jelentett mellékhatások:

• a perindoprilhoz kapcsolódóan: szédülés, fejfájás, paraesthesia, dysgeusia, látászavarok, vertigo, tinnitus, hypotonia, köhögés, dyspnoe, hasi fájdalom, székrekedés, dyspepsia, diarrhoea, nausea, hányás, pruritus, bőrkiütés, izomgörcsök és asthenia;

• az indapamidhoz kapcsolódóan: hypokalaemia, főleg bőrgyógyászati jellegű túlérzékenységi reakciók olyan személyeknél, akik allergiás, asztmatikus reakciókra és maculopapulosus kiütésekre hajlamosak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatok és a posztmarketing alkalmazás során a következő mellékhatásokat észlelték, melyek az alábbi gyakorisági kategóriákba soroltak be:

Nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 – < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100); ritka ( 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

MedDRA szervrendszer	Mellékhatások	Gyakoriság
perindopril	indapamid
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Rhinitis	Nagyon ritka	-
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Eosinophilia	Nem gyakori*	-
Agranulocytosis (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Aplasticus anaemia	-	Nagyon ritka
Pancytopenia	Nagyon ritka	-
Leukopenia	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Neutropenia (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	-
Haemolyticus anaemia	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Thrombocytopenia (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Túlérzékenység (túlérzékenységi reakciók, elsősorban dermatológiai, allergiás és asztmás reakciókra hajlamos egyéneknél)	-	Gyakori
Endokrin betegségek és tünetek	Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH)	Ritka	-
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Hypoglykaemia (lásd 4.4 és 4.5 pont)	Nem gyakori*	-
Hyperkalaemia, a kezelés felfüggesztésekor reverzibilis (lásd 4.4 pont)	Nem gyakori*	-
Hyponatraemia (lásd 4.4 pont)	Nem gyakori*	Nem gyakori
Akut hypercalcaemia	-	Nagyon ritka
Hypokalaemia (lásd 4.4 pont)	-	Gyakori
Hypochloraemia		Ritka
Hypomagnesaemia		Ritka
Pszichiátriai kórképek	Depresszió	Nem gyakori	-
Megváltozott kedélyállapot	Nem gyakori	-
Alvászavar	Nem gyakori	-
Zavartság	Nagyon ritka	-
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés	Gyakori	-
Fejfájás	Gyakori	Ritka
Paraesthesia	Gyakori	Ritka
Dysgeusia	Gyakori	-
Aluszékonyság	Nem gyakori*	-
Ájulás	Nem gyakori*	Nem ismert
Stroke, fokozott rizikójú betegeknél valószínűleg másodlagosan, a jelentős hypotonia miatt (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	-
Májkárosodásban szenvedő betegeknél kialakuló hepaticus encephalopathia (lásd 4.3 és 4.4 pont)	-	Nem ismert
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Látászavar	Gyakori	Nem ismert
Myopia (lásd 4.4 pont)	-	Nem ismert
Akut zárt zugú glaukóma	-	Nem ismert
Choroidealis effusio	-	Nem ismert
Homályos látás	-	Nem ismert
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Vertigo	Gyakori	Ritka
Tinnitus	Gyakori	-
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Palpitatio	Nem gyakori*	-
Tachycardia	Nem gyakori*	-
Angina pectoris (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	-
Arrhythmia (például bradycardia, ventricularis tachycardia és pitvarfibrilláció)	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Myocardialis infarctus, fokozott rizikójú betegeknél valószínűleg másodlagosan, a jelentős hypotonia miatt (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	-
Torsades de pointes (potenciálisan fatális kimenetelű) (lásd 4.4 és 4.5 pont)	-	Nem ismert
Érbetegségek és tünetek	Hypotonia (és hypotoniával kapcsolatos tünetek) (lásd 4.4 pont)	Gyakori	Nagyon ritka
Vasculitis	Nem gyakori*	-
Kipirulás	Ritka*
Raynaud-jelenség	Nem ismert	-
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Köhögés (lásd 4.4 pont)	Gyakori	-
Dyspnoe	Gyakori	-
Bronchospasmus	Nem gyakori	-
Eosinophil pneumonia	Nagyon ritka	-
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasi fájdalom	Gyakori	-
Obstipatio	Gyakori	Ritka
Diarrhoea	Gyakori	-
Dyspepsia	Gyakori	-
Nausea	Gyakori	Ritka
Hányás	Gyakori	Nem gyakori
Szájszárazság	Nem gyakori	Ritka
Pancreatitis	Nagyon ritka	Nagyon ritka
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Hepatitis (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	Nem ismert
Kóros májfunkció	-	Nagyon ritka
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Pruritus	Gyakori	-
	Bőrkiütés	Gyakori	-
Maculopapulosus bőrkiütések	-	Gyakori
Urticaria (lásd 4.4 pont)	Nem gyakori	Nagyon ritka
Angiooedema (lásd 4.4 pont)	Nem gyakori	Nagyon ritka
Purpura	-	Nem gyakori
Hyperhidrosis	Nem gyakori	-
Fényérzékenységi reakciók	Nem gyakori*	Nem ismert
Pemphigoid	Nem gyakori*	-
Psoriasis súlyosbodása	Nem gyakori*	-
Erythema multiforme	Nagyon ritka	-
Toxicus epidermalis necrolysis	-	Nagyon ritka
Stevens–Johnson-szindróma	-	Nagyon ritka
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Izomgörcsök	Gyakori	Nem ismert
Már fennálló akut disszeminált lupus erythematosus lehetséges súlyosbodása	-	Nem ismert
Arthralgia	Nem gyakori*	-
Myalgia	Nem gyakori*	-
Izomgyengeség	-	Nem ismert
Rhabdomyolysis		Nem ismert
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Veseelégtelenség	Nem gyakori	Nagyon ritka
Anuria/oliguria	Ritka*	-
Akut veseelégtelenség	Ritka	-
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Merevedési zavar	Nem gyakori	Nem gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Asthenia	Gyakori	-
Mellkasi fájdalom	Nem gyakori*	-
Rossz közérzet	Nem gyakori*	-
Perifériás ödéma	Nem gyakori*	-
Pyrexia	Nem gyakori*	-
Kimerültség	-	Ritka
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Vér karbamidszint emelkedés	Nem gyakori*	-
Vér kreatininszint emelkedés	Nem gyakori*	-
Vér bilirubinszint emelkedés	Ritka	-
Májenzimszint emelkedés	Ritka	Nem ismert
Haemoglobinszint- és hematokritérték‑csökkenés (lásd 4.4 pont)	Nagyon ritka	-
Vércukorszint emelkedés	-	Nem ismert
Vér húgysavszint emelkedés	-	Nem ismert
EKG-n QT-szakasz megnyúlás (lásd 4.4 és 4.5 pont)	-	Nem ismert
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	Elesés	Nem gyakori*	-

* A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások (spontán bejelentések) klinikai vizsgálati adatokból becsült gyakorisága.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Az 1,5 mg-os és 2,5 mg-os indapamid-adagot összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

- 1,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 10%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 4%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23 mmol/l volt.

- 2,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 25%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 10%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41 mmol/l volt

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A túladagolás esetén a legvalószínűbb mellékhatás a hypotonia, ami néha hányingerrel, hányással, izomgörcsökkel, szédüléssel, álmossággal, zavart elmeállapottal, esetleg anuriáig progrediáló oliguriával (a hypovolaemia miatt) járhat. A só- és vízháztartás zavarai fordulhatnak elő (alacsony nátriumszint, alacsony káliumszint).

Kezelés

Az első teendők a bevett készítmény(ek) gyomormosással történő gyors eliminálása és/vagy aktív szén adása, majd a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyának helyreállítása egy arra alkalmas intézményben, amíg azok vissza nem térnek a normális szintre. Ha jelentős hypotonia alakul ki, akkor a beteget hanyatt kell fektetni, úgy, hogy a feje alacsonyabban legyen. Szükség esetén izotóniás sóoldat intravénás infúziója adható vagy más volumenexpanziós módszer alkalmazható. A perindoprilát, a perindopril aktív formája dializálható (lásd 5.2 pont).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: perindopril és diuretikumok. ATC-kód: C09BA04.

A Perindopril/Indapamide Viatris a perindopril-terc-butil-amin, mely egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátló, és az indapamid, mely egy klórszulfamoil diuretikum kombinációja. Farmakológiai tulajdonságai a külön-külön szedett egyes komponensek tulajdonságainak, ezen kívül a két készítmény kombinált alkalmazásakor az additív szinergista hatásból eredő tulajdonságoknak köszönhetők.

Hatásmechanizmus

A perindopril-terc-butil-amin/indapamid-ra vonatkozóan

A perindopril-terc-butil-amin/indapamid a két összetevő vérnyomáscsökkentő hatásának additív szinergizmusát mutatja.

A perindoprilra vonatkozóan

A perindopril egy vazokonstriktor vegyület, egy angiotenzinkonvertálóenzim-inhibitor (ACE-gátló), ami az angiotenzin I-et angiotenzin II-vé alakítja át. Ezen kívül az enzim serkenti a mellékvesekéreg aldoszteron szekrécióját és serkenti az értágító hatású bradikinin inaktív heptapeptidekké történő lebomlását.

Ennek eredményeként:

• csökken az aldoszteronszekréció;

• nő a plazma reninaktivitás, mivel az aldoszteron negatív feedback hatása megszűnik;

• csökken a teljes perifériás rezisztencia, kedvezően hatva az izomzat és a vese érrendszerére, és tartós kezelés során sem okoz só- és vízretenciót vagy reflex tachycardiát.

A perindopril vérnyomáscsökkentő hatása azoknál a betegeknél is jelentkezik, akiknek alacsony vagy normális a reninkoncentrációja.

A perindopril aktív metabolitján, a perindopriláton keresztül fejti ki hatását. A többi metabolit inaktív.

A perindopril csökkenti a szív munkáját:

• a vénákra gyakorolt értágító hatása következtében, amit feltehetőleg a prosztaglandinok metabolizmusának változásai okoznak: az az előterhelés (preload) csökkenése;

• a teljes perifériás rezisztencia csökkenése következtében: az utóterhelés (afterload) csökkenése.

Szívelégtelenségben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok az alábbiakat mutatták:

• a bal- és jobb kamrai töltőnyomás csökken;

• a teljes perifériás vaszkuláris rezisztencia csökken;

• a perctérfogat nő és javul a szívindex;

• az izmok regionális véráramlása nő.

A terheléses vizsgálatok eredményei szintén javulást mutattak.

Az indapamidra vonatkozóan

Az indapamid indolgyűrűvel rendelkező szulfonamid-származék, farmakológiai szempontból a tiazid‑típusú diuretikumokkal rokon vegyület. Az indapamid gátolja a nátrium reabszorpcióját a vesekéreg hígítási szegmensében. Növeli a nátrium és a klorid vizelettel történő kiválasztását és kisebb mértékben a kálium és a magnézium kiválasztását, ezáltal növeli a vizeletürítést és éri el a vérnyomáscsökkentő hatást.

Farmakodinámiás hatások

A perindopril-terc-butil-amin/indapamid-ra vonatkozóan

Hypertoniás betegeknél a perindopril-terc-butil-amin/indapamid életkortól függetlenül, dózisfüggő vérnyomáscsökkentő hatást gyakorol a diasztolés és a szisztolés artériás nyomásra, fekvő vagy álló testhelyzetben.

Ez a vérnyomáscsökkentő hatás 24 órán keresztül tart. A vérnyomáscsökkenést kevesebb mint egy hónap alatt éri el, tachyphylaxia nélkül. A kezelés leállításának nincs rebound hatása. A klinikai vizsgálatok során a perindopril és az indapamid együttadása a készítmények külön-külön történő alkalmazásához képest a vérnyomáscsökkenés tekintetében szinergikus hatást mutatott.

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

Az alacsony dóziskombinációjú perindopril-terc-butil-amin/indapamid2 mg/0,625 mg tabletta cardiovascularis morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatását nem vizsgálták.

A PICXEL egy multicentrikus, randomizált, kettős vak, aktív kontrollos vizsgálat echocardiographiával értékelte a perindopril/indapamid-kombináció enalapril-monoterápiához viszonyított, balkamra-hypertrophiára (LVH) gyakorolt hatását.

A PICXEL vizsgálatban a balkamra-hypertrophiás hypertoniás betegeket (a definíció szerint a bal kamrai tömegindex (LVMI) férfiaknál > 120 g/m² és nőknél > 100 g/m²) egy éven át tartó napi egyszeri 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid- vagy 10 mg enalapril-kezelésre randomizálták. Az adagot a vérnyomásnak megfelelően változtatták, legfeljebb napi egyszeri 8 mg perindopril és 2,5 mg indapamid vagy 40 mg enalapril adagig. A betegeknek mindössze 34%-a maradt a 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid-kezelésen (illetve a 10 mg enalaprilt kapó betegek 20%-a).

A kezelés végén a teljes randomizált betegpopulációban a LVMI szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent a perindopril/indapamid- (-10,1 g/m²), mint az enalapril-csoportban (-1,1 g/m²). Az LVMI‑változás csoportok közti különbsége -8,3 g/m²volt (95%-os CI [-11,5; -5,0], p < 0,0001).

Az LVMI-re gyakorolt kedvezőbb hatást értek el magasabb perindopril/indapamid-adagokkal mint a 2 mg perindopril/0,625 mg indapamid és 4 mg perindopril/1,25 mg indapamid adagokkal.

A vérnyomásra vonatkozóan a randomizált betegpopulációban a csoportok közötti becsült átlagos különbség -5,8 Hgmm volt (95%-os CI [-7,9; -3,7], p < 0,0001) a szisztolés vérnyomás és -2,3 Hgmm (95%-os CI [-3,6; -0,9], p = 0,0004) a diasztolés vérnyomás esetén a perindopril/indapamid-csoport javára.

A perindoprilra vonatkozóan

A perindopril hatásos a hypertonia minden stádiumában: enyhe, középsúlyos vagy súlyos. A szisztolés és a diasztolés vérnyomás csökkenését mind fekvő, mind álló testhelyzetben megfigyelték. Egyszeri dózis után a vérnyomáscsökkenés 4‑6 óra múlva maximális, és 24 órán keresztül fennáll. Az angiotenzin-konvertáló enzim reziduális gátlása 24 óra elteltével is magasfokú, mintegy 80%-os. A kezelésre reagáló betegeknél a vérnyomás egy hónap múlva normalizálódik, és tachyphylaxia nélkül fennmarad.

A kezelés leállításának nincs rebound hatása a hypertoniára.

A perindopril értágító tulajdonságú, helyreállítja a fő artériás törzsek elaszticitását, javítja a rezisztenciaerek hisztomorfometriai elváltozásait, csökkenti a balkamra-hypertrophiát. Ha szükséges, egy tiazid-típusú diuretikum hozzáadása additív szinergizmushoz vezet.

Egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátló és egy tiazid-típusú diuretikum kombinációja csökkenti az önmagában adott diuretikum okozta hypokalaemia kockázatát.

Az indapamidra vonatkozóan

Az indapamid vérnyomáscsökkentő hatása monoterápiában 24 órán át tart. Ez a hatás minimális diuretikus tulajdonságú dózisok esetén is fennáll.

Vérnyomáscsökkentő hatása az artériás compliance javulásával és a teljes és az arteriolás perifériás vaszkuláris rezisztencia csökkenésével arányos. Az indapamid csökkenti a balkamra-hypertrophiát.

A tiazid és a vele rokon diuretikumok egy adott dózisának túllépésekor a vérnyomáscsökkentő hatás egy platót ér el, miközben a mellékhatások tovább fokozódnak. Ha a kezelés hatástalan, a dózist nem szabad növelni.

Továbbá rövid ideje, közepesen hosszú, illetve hosszú ideje fennálló hypertoniás betegeknél kimutatták, hogy az indapamid:

• nincs hatással a lipidanyagcserére: a trigliceridekre, az LDL-koleszterinre és a HDL‑koleszterinre;

• nincs hatással a szénhidrát-anyagcserére, még cukorbeteg hypertoniás betegeknél sem.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja, klinikai vizsgálati adatok

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.

Gyermekek és serdülők:

A perindopril/indapamid gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A perindopril-terc-butil-amin/indapamid-ra vonatkozóan

A perindopril és az indapamid együttes adása a külön-külön történő alkalmazásukhoz képest nem változtatja meg a farmakokinetikai tulajdonságaikat.

A perindoprilra vonatkozóan

Felszívódás és biohasznosulás

Szájon át történő alkalmazást követően a perindopril felszívódása gyors, és a csúcskoncentráció 1 órán belül kialakul. A perindopril plazmafelezési ideje 1 óra.

Mivel az étkezés csökkenti a perindopriláttá történő átalakulást, ezáltal a biohasznosulást, a perindopril-terc-butil-amin sót napi egyszeri adagban, szájon át, reggel, étkezés előtt kell bevenni.

Eloszlás

A nem kötött perindoprilát megoszlási térfogata mintegy 0,2 l/kg. A perindoprilát plazmafehérjékhez történő fehérjekötődése 20%, főként az angiotenzinkonvertáló enzimhez kötődik, de ez koncentrációfüggő.

Biotranszformáció

A perindopril egy inaktív szer („prodrug”). Az alkalmazott perindopril dózis 27%-a kerül be a véráramba az aktív metabolit, a perindoprilát formájában. Az aktív perindopriláton kívül a perindoprilnek további öt metabolitja van, mindegyik inaktív. A perindoprilát a csúcskoncentrációt 3‑4 órán belül éri el.

Elimináció

A perindoprilát a vizelettel ürül ki, a nem kötött frakció terminális felezési ideje kb. 17 óra, ami 4 napon belül dinamikus egyensúlyi állapot kialakulását eredményezi.

Linearitás/nem-linearitás

A perindopril dózisa és a plazmaexpozíció között lineáris összefüggést mutattak ki.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Időskorban, valamint szív- vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a perindoprilát eliminációja csökken.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban és veseelégtelenségben a károsodás mértékének (kreatinin-clearance) megfelelően ajánlatos az adagolást módosítani.

Dialízis esetén

A perindoprilát dialízis-clearance-e 70 ml/perc.

Májkárosodás

Cirrhosisos betegeknél a perindopril kinetikája módosul: az anyamolekula hepaticus clearance-e a felére csökken. Mindazonáltal a képződő perindoprilát mennyisége nem csökken, ezért az adagolás módosítása nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Indapamidra vonatkozóan:

Felszívódás

Az indapamid gyorsan és teljes mértékben felszívódik a tápcsatornából.

A plazma csúcsszint embernél szájon át történő alkalmazás után kb. 1 órával alakul ki.

Eloszlás

A plazmafehérje-kötődés 79%.

Biotranszformáció és elimináció

Az eliminációs felezési idő 14‑24 óra (átlagosan 18 óra). Ismételt adagolása nem okoz akkumulációt. Elsősorban a vizelettel (a dózis 70%-a) és a széklettel (22%) eliminálódik, inaktív metabolitok formájában.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a farmakokinetika változatlan.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A perindopril-terc-butil-amin/indapamid toxicitása kissé magasabb, mint a komponenseié. Úgy tűnik, patkányoknál nem vált ki renalis manifesztációt. A kombináció azonban kutyákban gastrointestinalis toxicitást okoz, patkányokban pedig az anyára gyakorolt toxikus hatás fokozottabbnak tűnik (a perindoprilhoz viszonyítva).

Mindazonáltal ezek a mellékhatások az alkalmazott terápiás adagokhoz képest nagyon jelentős biztonságossági határral bíró dózisszinteknél jelentkeznek.

A perindoprillal és az indapamiddal külön-külön elvégzett preklinikai vizsgálatok során nem észleltek genotoxikus vagy rákkeltő hatást. A reprodukciós toxicitási vizsgálatok során nem mutatott sem embriotoxikus, sem teratogén hatást és a termékenységet nem károsította.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mikrokristályos cellulóz

laktóz-monohidrát

nátrium-hidrogén-karbonát

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 90 db, 100 db tabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

14 db, 20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 90 db, 100 db tabletta Al/Al (OPA/Al/PVC//Al) buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos informcáiók

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Perindopril/Indapamide Viatris 2 mg/0,625 mg tabletta

OGYI-T-20290/01 14× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/02 14× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/03 20× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/04 20× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/05 28× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/06 28× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/07 30× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/08 30× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/09 50× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/10 50× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/11 56× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/12 56× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/13 60× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/14 60× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/15 90× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/16 90× Al/Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/17 100× PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-20290/18 100× Al/Al buborékcsomagolás

Perindopril/Indapamide Viatris 4 mg/1,25 mg tabletta

OGYI-T-20290/19 14× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/20 14× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/21 20× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/22 20× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/23 28× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/24 28× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/25 30× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/26 30× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/27 50× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/28 50× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/29 56× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/30 56× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/31 60× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/32 60× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/33 90× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/34 90× (Al/Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/35 100× (PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolás)

OGYI-T-20290/36 100× (Al/Al buborékcsomagolás)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. január 11.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. április 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. november 18.