PHYSIOTENS 0,2 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Physiotens 0,2 mg filmtabletta

Physiotens 0,3 mg filmtabletta

Physiotens 0,4 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

0,20 mg, ill. 0,30 mg, ill. 0,40 mg moxonidin filmtablettánként.

Segédanyagok:

Physiotens 0,2 mg filmtabletta: 95,8 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként

Physiotens 0,3 mg filmtabletta: 95,7 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként

Physiotens 0,4 mg filmtabletta: 95,6 mg laktóz-monohidrát filmtablettánként

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Physiotens 0,2 mg filmtabletta: halvány rózsaszín színű, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán mélynyomású „0,2” jelzéssel ellátott filmbevonatú tabletta. Törési felülete fehér színű.

Physiotens 0,3 mg filmtabletta: halványvörös színű, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán mélynyomású „0,3” jelzéssel ellátott filmbevonatú tabletta. Törési felülete fehér színű.

Physiotens 0,4 mg filmtabletta: tompavörös színű, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán mélynyomású „0,4” jelzéssel ellátott filmbevonatú tabletta. Törési felülete fehér színű.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Hypertonia kezelése.

4.2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A szokásos kezdő adag napi 0,2 mg moxonidin, a maximális napi adag 0,6 mg, amelyet már két részre osztva kell bevenni. A maximális egyszeri adag 0,4 mg. Az adagolást egyénileg, a beteg terápiára adott válaszának megfelelően kell megállapítani.

Az alkalmazás módja

A moxonidin táplálékkal, de a nélkül is bevehető.

Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban kezdő adagja napi 0,2 mg moxonidin, amit 0,4 mg napi adagig lehet emelni mérsékelt vesekárosodásban, ha szükséges és a beteg jól tolerálja a gyógyszert, és 0,3 mg napi adagig olyan betegek esetében, akik súlyos vesekárosodásban szenvednek. (Lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”)

Dializált betegek kezdő napi adagja 0,2 mg. Szükség esetén – és ha a beteg jól tolerálja a gyógyszert – 0,4 mg-ig lehet emelni a napi adagot.

Gyermekek és serdülők

A Physiotens nem javasolt 18 éven aluli gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatékonyságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

4.3. Ellenjavallatok

A készítmény alkalmazása ellenjavallt az alábbi esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• sick sinus szindróma,

• bradycardia (nyugalmi helyzetben  50 ütés/perc),

• másod- vagy harmadfokú AV-blokk,

• szívelégtelenség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különböző fokú AV-blokkok eseteit jelentették moxonidinnel kezelt betegek köréből a moxonidint tartalmazó készítmények forgalomba hozását követően. Ezen esetjelentések alapján a moxonidinnek az atrioventricularis vezetést késleltető hatását nem lehet teljességgel kizárni. Ezért óvatosság javasolt olyan betegek kezelésénél, akiknél AV-blokk esetleges kialakulására lehet számítani.

Olyan betegek esetében, akiknek elsőfokú AV-blokkja van, a bradycardia elkerülése érdekében a moxonidin alkalmazása különleges odafigyelést igényel. Magasabb fokú AV-blokk esetén a moxonidint nem szabad alkalmazni (lásd 4.3 pont).

Azoknál a betegeknél, akiknek súlyos koronáriabetegsége vagy instabil anginája van, különleges óvatosság szükséges, mivel ebben a betegcsoportban limitált tapasztalat áll rendelkezésre.

Mivel a moxonidin elsősorban a vesén keresztül választódik ki, ezért vesekárosodás esetén való alkalmazásakor óvatosság szükséges. Ezeknél a betegeknél a dózist óvatosan kell beállítani, főleg a kezelés elkezdésekor. Az adagolást napi 0,2 mg-mal kell elkezdeni és maximum napi 0,4 mg-ig emelhető mérsékelt vesekárosodásban szenvedőknél (GFR > 30 ml/min, de < 60 ml/min), és maximum napi 0,3 mg-ig súlyos vesekárosodásban (GFR < 30 ml/min), amennyiben ez klinikailag indokolt és jól tolerálja a beteg.

Amennyiben a moxonidin -blokkolóval kombinált terápiában kerül alkalmazásra és mindkét kezelést le kell állítani, először a -blokkoló adagolását kell megszüntetni, majd ezt követően – néhány nappal később – szabad csak leállítani a moxonidin adását (lásd 4.5 pont).

A moxonidinterápia leállítását követően a vérnyomás alakulásában rebound hatást mindeddig nem figyeltek meg. Ennek ellenére nem tanácsos a moxonidinterápia hirtelen leállítása, ehelyett inkább a dózis 2 hét alatti fokozatos csökkentése ajánlott.

Idős betegek érzékenyebbek lehetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek cardiovascularis hatásaira. A kezelést ezért a legkisebb adaggal kell elkezdeni és óvatosan kell a dózist emelni az említett reakciók esetleges súlyos következményeinek megelőzése céljából.

A Physiotens filmtabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, laktózintoleranciában vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A moxonidin egyéb antihipertenzív gyógyszerekkel történő párhuzamos alkalmazásakor a vérnyomáscsökkentő hatások összegződnek.

Mivel a triciklikus antidepresszánsok csökkenthetik a centrálisan ható antihipertenzívumok hatását, a moxonidinnek triciklikus antidepresszánsokkal együtt történő alkalmazása nem javasolt.

A Physiotens fokozhatja a triciklusos antidepresszánsok (együttes alkalmazásuk kerülendő), a trankvillánsok, az alkohol, a szedatívumok és a hipnotikumok szedatív hatását.

A moxonidin mérsékelten rontotta a lorazepammal kezelt betegek amúgy is károsodott kognitív funkcióit. Együttes alkalmazás során a moxonidin fokozhatja a benzodiazepinek szedatív hatását.

A moxonidin tubuláris exkrécióval választódik ki, ezért egyéb, tubuláris exkrécióval kiválasztódó hatóanyagokkal való kölcsönhatása nem zárható ki.

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

A moxonidin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre megfelelő adat. Állatkísérletek során embriotoxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A potenciális humán kockázat nem ismert. A moxonidin alkalmazása nem javallt terhesség alatt, kivéve ha a terhes állapota ezt szükségessé teszi.

Szoptatás

A moxonidin kiválasztódik a humán anyatejbe, ezért alkalmazása nem javallt szoptatás alatt. Ha a moxonidinterápia feltétlenül szükséges, a szoptatást le kell állítani.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A Physiotens alkalmazása során álmosságról és bizonytalanságérzésről számoltak be, így ezeket figyelembe kell venni a fenti tevékenységeknél.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A moxonidinkezelés során előforduló leggyakoribb mellékhatások a szájszárazság, bizonytalanságérzés, általános gyengeségérzés, álmosság. Ezek a tünetek gyakran csökkennek a kezelés első néhány hete után.

A mellékhatások csoportosítása szervrendszerek szerint (placebókontrollos klinikai vizsgálatokban, melyek során 886 beteget kezeltek moxonidinnel, az alábbi gyakorisági adatokat kapták):

Szervrendszer	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100, < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000, < 1/100)
Pszichiátriai kórképek		álmatlanság	idegesség
Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájás*, bizonytalanság-érzés/vertigo, aluszékonyság	syncope*
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			tinnitus
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek			bradycardia
Érbetegségek és tünetek			hypotensio (beleértve az orthostaticus hypotensiot)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	szájszárazság	hasmenés, hányinger/hányás/dyspepsia
A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei		kiütés, viszketés	angiooedema
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		hátfájás	nyakfájás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		asthenia	oedema

*nem emelkedett az előfordulási gyakoriság a placebóhoz képest.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

A túladagolás tünetei

Túladagolásról csak néhány esetben számoltak be. Ezek során még egy 19,6 mg-os akut túladagolásnak sem volt fatális következménye.

A túladagolás során fejfájás, szedáció, álmosság, hypotensio, bizonytalanságérzés, általános gyengeség, bradycardia, szájszárazság, hányás, fáradtság, gyomorfájás léptek fel. A túladagolás súlyos eseteinél főként az esetleges tudatzavar és légzésdepresszió gondos monitorozása javasolt.

Nagy dózist alkalmazó állatkísérletek alapján átmeneti hypertensio, tachycardia, hyperglykaemia is előfordulhat.

A túladagolás kezelése

Specifikus antidotuma nem ismert. Hypotensio esetén keringést támogató intézkedések (folyadékbevitel, dopamin adagolása) mérlegelendők. A bradycardia atropinnal kezelhető.

A moxonidin-túladagolás során fellépő paradox hypertonia -blokkoló adásával csökkenthető, ill. szüntethető meg.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Vérnyomáscsökkentők; Központi hatású adrenerg anyagok; Imidazolinreceptor-agonisták ATC: C02A C05

A moxonidin szelektív imidazolinreceptor-agonista (SIRA).

Különböző állatkísérletek során a moxonidin hatékony antihipertenzív hatóanyagnak bizonyult. A rendelkezésre álló kísérletek adatai bizonyítják, hogy a moxonidin a központi idegrendszeren fejti ki antihipertenzív hatását: szelektíven stimulálja az agytörzsben az imidazolinreceptorokat. Ezek az imidazolinszenzitív receptorok koncentráltan helyezkednek el a rostralis ventrolateralis medullán, amely kritikus terület a perifériás szimpatikus idegrendszer központi kontrollja szempontjából. Az imidazolinreceptorok stimulálása mérsékli a szimpatikus aktivitást és csökkenti a vérnyomást.

A moxonidin abban különbözik a többi szimpatolitikus antihipertenzív szertől, hogy az imidazolinreceptorokhoz való kötődéséhez képest csekély affinitást mutat az ismert ₂-adrenoceptorokhoz. Az ₂-adrenoceptorokhoz való alacsony affinitásának tudható be, hogy moxonidinterápia mellett alacsony az előfordulási gyakorisága olyan mellékhatásoknak, mint a szedáció és a szájszárazság.

Humán alkalmazás során a moxonidin csökkenti a szisztémás vascularis rezisztenciát, s ennek következtében az artériás vérnyomást. A moxonidin antihipertenzív hatását kettős vak, placebókontrollos, randomizált vizsgálatok bizonyították. Szakirodalmi adatok szerint olyan magas vérnyomásos betegek esetében, akiknél balkamra-hipertrófia is fennállt, azonos vérnyomáscsökkentő hatás mellett valamely angiotenzin II-antagonistának moxonidinnel együtt való alkalmazása a balkamra-hipertrófia nagyobb mérvű regresszióját idézte elő, mint kalciumcsatorna-blokkoló és tiazid kombinációja.

Egy 2 hónapos terápiás vizsgálat során mérsékelten magas vérnyomású, elhízott és inzulinrezisztenciában szenvedő betegek inzulinérzékenységi indexét a moxonidin 21%-kal javította a placebóhoz képest.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazást követően a moxonidin gyorsan (a t_max 1 óra körül alakul) és csaknem teljes mértékben felszívódik a felső gastrointestinalis traktusból. Abszolút biohasznosulása 88%, ami azt mutatja, hogy nincs jelentős first-pass metabolizmus. A táplálékbevitel nem befolyásolja a moxonidin farmakokinetikáját.

Eloszlás

Plazmafehérjékhez való in vitro kötődése kb. 7,2%.

Biotranszformáció

Humán plazmamintákban csak dehidrogenizálódott moxonidin volt pozitívan kimutatható. A dehidrogenizálódott moxonidin farmakodinámiás aktivitása mintegy 1/10-e a moxonidinénak.

Kiválasztódás

24 óra alatt a teljes adag 78%-a ürül ki a vizelettel az anyavegyület formájában és 13%-a dehidrogenizálódott moxonidinként. Egyéb, kisebb mennyiségben előforduló metabolitok az adagnak kb. 8%-át teszik ki a vizeletben. A moxonidinnek kevesebb mint 1%-a választódik ki a széklettel.

A moxonidinnek és metabolitjának az eliminációs féléletideje mintegy 2,5, ill. 5 óra.

Farmakokinetika hypertoniás betegek esetében:

Hypertoniás betegek esetében a farmakokinetika nem mutatott releváns különbséget az egészséges önkéntesekhez képest.

Farmakokinetika időskorúak esetében:

Életkorfüggő eltéréseket figyeltek meg a farmakokinetikában, ami valószínűleg az idősebbeknél tapasztalható csökkent mértékű metabolikus aktivitásnak és/vagy a valamivel nagyobb biohasznosulásnak tudható be. Ezek a farmakokinetikai különbségek azonban klinikailag nem relevánsak.

Farmakokinetika gyermekek esetében:

Mivel gyermekek moxonidinnel történő kezelése nem ajánlott, nem került sor farmakokinetikai vizsgálatokra sem ebben a csoportban.

Farmakokinetika veseelégtelenségben:

A moxonidin eliminációja szignifikánsan korrelál a kreatinin-clearance-szel.

Mérsékelt veseelégtelenségben (GFR 30-60 ml/min) a moxonidin steady-state plazmakoncentrációja és felezési ideje kétszerese, ill. másfélszerese a normál vesefunkcióval (GFR  90 ml/min) rendelkező hipertóniásoknál mértnek. Súlyos veseelégtelenségben (GFR  30 ml/min) szenvedőknél a steady-state plazmakoncentráció és a féléletidő háromszorosa a normál vesefunkcióval rendelkezőkének. Ezeknél a betegeknél többszöri dózis alkalmazása után sem észleltek gyógyszer-akkumulációt. Dializált, végstádiumú vesebetegeknél (GFR  10 ml/min) a plazmakoncentráció és a felezési idő 6-szor, ill. 4-szer volt magasabb, mint a normál vesefunkciójú személyeknél. Mérsékelt veseelégtelenségben azonban a maximális moxonidinkoncentráció csak 1,5-2-szerese volt a kontrollcsoporténak. Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében az adagot az egyéni szükségletnek megfelelően kell beállítani.

A moxonidin csak kismértékben eliminálódik dialízissel.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A szokásos farmakológiai biztonságossági, krónikus toxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási és reprodukciós toxicitási preklinikai vizsgálatokból nyert adatok nem mutattak ki különösebb kockázatot a humán alkalmazásra vonatkozólag. Állatkísérletek során az anyára nézve toxikus adagok alkalmazásánál tapasztaltak embriotoxicitást. A reproduktív toxicitási vizsgálatok nem mutattak ki sem teratogén, sem fertilitást befolyásoló hatást. Embriotoxikus hatásokat patkányokban 9 mg/kg/nap és e fölötti adagoknál, nyulakban 0,7 mg/kg/nap fölötti adagoknál mutattak ki. Patkányon végzett peri- és postnatalis vizsgálatban 3 mg/kg/nap adagnál és e felett észleltek fejlődést és vitalitást befolyásoló hatást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI ADATOK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: magnézium-sztearát, povidon K25, kroszpovidon, laktóz-monohidrát

Filmbevonat:

0,2 mg: Opadry OY-S-24835 (vörös vas-oxid (E 172), makrogol 6000, talkum, etil-cellulóz, titán-dioxid (E 171), hipromelllóz

0,3 mg: Opadry OY-S-24837 (vörös vas-oxid (E 172), makrogol 6000, talkum, etil-cellulóz, titán-dioxid (E 171), hipromelllóz

0,4 mg: Opadry OY-S-24839 (vörös vas-oxid (E 172), makrogol 6000, talkum, etil-cellulóz, titán-dioxid (E 171), hipromelllóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismertek

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Physiotens 0,2 mg: 2 év

Physiotens 0,3 mg: 3 év

Physiotens 0,4 mg: 3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Physiotens 0,2 mg: legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

Physiotens 0,3 mg: legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

Physiotens 0,4 mg: legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

28 db 0,2 mg filmtabletta, ill. 28 db 0,3 mg filmtabletta, ill. 28 db 0,4 mg filmtabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-6365/01 0,2 mg filmtabletta 28x

OGYI-T-6365/04 0,3 mg filmtabletta 28x

OGYI-T-6365/06 0,4 mg filmtabletta 28x

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK IDŐPONTJA

1998. június 18. / 2006. november 8. / 2010. október 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. június 19.