PORTIRON HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: losartan; hydrochlorothiazide

ATC kód: C09DA01

Nyilvántartási szám: OGYI-T-20657

Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta

lozartán-kálium és hidroklorotiazid

Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

- Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

- További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.

- Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

- Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.

A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Portiron HCT és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Portiron HCT szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Portiron HCT-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5 Hogyan kell a Portiron HCT-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk

1. Milyen típusú gyógyszer a Portiron HCT és milyen betegségek esetén alkalmazható?

A Portiron HCT egy angiotenzin II‑receptor-blokkoló (lozartán) és egy vízhajtó (hidroklorotiazid) kombinációs készítménye. Az angiotenzin II a szervezet által termelt anyag, mely az erekben található receptorokhoz kötődik és az erek szűkületét okozza. Ennek eredménye a vérnyomás emelkedése. A lozartán megakadályozza az angiotenzin II kötődését ezekhez a receptorokhoz, így az erek elernyedését eredményezi, és ez következményesen a vérnyomás csökkentéséhez vezet. A hidroklorotiazid a veséket több víz és só kiválasztására serkenti. Ez szintén elősegíti a vérnyomás csökkenését.

A Portiron HCT az esszenciális hipertónia (magas vérnyomás) kezelésére javallt.

2. Tudnivalók a Portiron HCT szedése előtt

Ne szedje a Portiron HCT‑t:

ha allergiás a lozartánra vagy a hidroklorotiazidra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.
ha allergiás más szulfonamid-származékra (például más tiazidok, néhány antibiotikum, mint például a ko‑trimoxazol. Ha bizonytalan, kérje kezelőorvosa tanácsát).
ha súlyosan károsodott a májműködése.
ha alacsony a káliumszintje, nátriumszintje vagy magas a kalciumszintje, amely kezeléssel nem helyrehozható.
ha köszvényben szenved.
ha Ön több mint 3 hónapos terhes. (Azonban a terhesség korai szakaszában sem ajánlott szedni a Portiron HCT-t, lásd még „Terhesség” című részt.).
ha súlyosan károsodott a veseműködése vagy veséi egyáltalán nem termelnek vizeletet.
ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyag-tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.

Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Portiron HCT szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

A kezelés során azonnal közölje kezelőorvosával:

ha a Portiron HCT alkalmazását követően hasi fájdalmat, hányingert, hányást vagy hasmenést tapasztal. A további kezelésről kezelőorvosa fog dönteni. Saját elgondolásból ne hagyja abba a Portiron HCT alkalmazását.
ha Ön látásromlást vagy szemfájdalmat tapasztal. Ezek a tünetek a szem érhártyáján belüli folyadék-felhalmozódásra (koroideális effúzió vagy folyadékgyülem) vagy a szembelnyomás emelkedésére utalhatnak és a Portiron HCT bevételét követően órákon-heteken belül jelentkezhetnek. Kezeletlen esetben ez maradandó látásvesztéshez vezethet. Ezek kialakulásának kockázata fokozott lehet Önnél, ha korábban már volt penicillin‑ vagy szulfonamid allergiája.
ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy teherbe eshet. A Portiron HCT szedése a korai terhesség időszakában nem ajánlott. Nem szabad szedni a gyógyszert, ha több mint 3 hónapja terhes, minthogy súlyos károkat okozhat a magzatnak, ha a terhességnek ebben a szakaszában szedi (lásd a „Terhesség, szoptatás és termékenység” című részt).

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát:

ha korábban már előfordult Önnél, hogy az arca, ajkai, torka vagy a nyelve megduzzadt.
ha diuretikumokat (vízhajtó tablettákat) szed.
ha sószegény diétát tart.
ha nagymértékű hányással és/vagy hasmenéssel járó betegsége volt vagy van.
ha szívelégtelensége van.
ha májműködése károsodott (lásd még 2. pont „Ne szedje a Portiron HCT‑t”).
ha veseartéria‑szűkülete (veseartéria-sztenózis) vagy csak egy működő veséje van, vagy nemrég veseátültetésen esett át.
ha érszűkülete (ateroszklerózis), angina pektórisza (szív elégtelen vérellátásából adódó mellkasi fájdalom) van.
ha aorta- vagy mitrális billentyűsztenózisa (billentyűszűkület a szívben) vagy hipertrófiás kardiomiopátiája (megvastagodott szívizomzatot okozó betegség) van.
ha cukorbeteg.
ha köszvényben szenved vagy szenvedett.
ha allergiája, asztmája vagy ízületi fájdalmat, bőrkiütést és lázat okozó betegsége (szisztémás lupusz eritematózusz) van vagy volt.
ha magas a kalcium‑ vagy alacsony a káliumszintje vagy alacsony káliumtartalmú diétát tart.
ha altatásra van szüksége (még a fogorvosnál is) vagy műtét előtt áll, vagy ha a mellékpajzsmirigy funkcióját fogják vizsgálni, közölje kezelőorvosával vagy az egészségügyi személyzettel, hogy lozartán‑kálium és hidroklorotiazid tartalmazó tablettát szed.
ha primér hiperaldoszteronizmusban szenved (a mellékvese által az aldoszteron hormon túlzott termelésével járó állapot, amelyet a mellékvesében levő rendellenesség okoz).

ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

- ACE-gátlók (például enalapril, lizinopril, ramipril), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved.

- aliszkirén.

ha volt már bőrrákja, vagy ha a kezelés során váratlan bőrelváltozást tapasztal. A hidroklorotiaziddal, különösen a nagy dózissal történő hosszú távú kezelés növelheti a bőr- és ajakrák egyes típusainak (nem melanómatípusú bőrrák) kockázatát. Védje bőrét a napsugárzástól és az UV-sugaraktól a Portiron HCT szedése alatt.
ha a múltban a hidroklorotiazid bevételét követően légzési vagy tüdőt érintő problémát tapasztalt (beleértve a tüdőgyulladást vagy a tüdőben felgyülemlő folyadékot is). Ha a Portiron HCT bevételét követően súlyos légszomj vagy légzési nehézség jelentkezik Önnél, azonnal forduljon orvoshoz!

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolitszinteket (pl. kálium) a vérben.

Lásd még a „Ne szedje a Portiron HCT-t” pontban szereplő információkat.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (18 éves kor alatt) esetén a Portiron HCT‑vel nincsen tapasztalat, így a Portiron HCT nem adható gyermekeknek és serdülőknek.

Egyéb gyógyszerek és a Portiron HCT

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. Lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet.

A vízhajtó hatású szerek, pl. a Portiron HCT‑ben található hidroklorotiazid, kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel.

Lítiumot tartalmazó készítményeket nem szabad a Portiron HCT‑vel együtt szedni szoros orvosi megfigyelés nélkül.

Ha Ön káliumpótlókat, káliumot tartalmazó sópótlókat vagy káliummegtakarító szereket, egyéb diuretikumokat (vízhajtókat), egyes hashajtókat, a köszvény kezelésére, a szívritmus szabályozására vagy cukorbetegség kezelésére (szájon át alkalmazott szerek vagy inzulin) használt gyógyszereket szed, különös óvatossággal történő eljárás (például vérvizsgálat) lehet szükséges.

Fontos, hogy tudassa kezelőorvosával, ha Ön az alábbi készítmények bármelyikét szedi:

egyéb, a vérnyomása csökkentésére alkalmazott gyógyszerek
ACE-gátlók vagy aliszkirén (Lásd még a „Ne szedje a Portiron HCT-t” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt)
szteroidok
rosszindulatú daganatos betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek
fájdalomcsillapítók
gombafertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek
ízületi gyulladás kezelésére alkalmazott gyógyszerek
a magas koleszterinszint csökkentésére alkalmazott gyanták, mint például a kolesztiramin
izomlazítók
altatók
ópioid gyógyszerek, mint pl. morfin
„presszoraminok”, mint pl. adrenalin vagy más gyógyszerek ugyanebből a csoportból
szájon át szedett cukorbetegség elleni szerek vagy inzulinok.

Kérjük, tájékoztassa kezelőorvosát, amennyiben Ön jód kontrasztanyaggal történő röntgenvizsgálat előtt áll.

A Portiron HCT egyidejű bevétele étellel, itallal és alkohollal

Nem ajánlott alkoholt innia amíg a tablettát szedi, mivel az alkohol és a Portiron HCT növelhetik egymás hatását.

Az étkezési só túlzott mértékű fogyasztása ellensúlyozhatja a Portiron HCT hatását.

A Portiron HCT tabletta étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.

A Portiron HCT tabletta szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.

Terhesség, szoptatás és termékenység

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

Terhesség

A kezelőorvos azt fogja tanácsolni Önnek, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, mielőtt teherbe esik, vagy amint megtudja, hogy terhes, valamint hogy a Portiron HCT helyett egy másik gyógyszert kezdjen el szedni. A Portiron HCT szedése nem ajánlott a terhesség időszakában. Nem szabad szedni a Portiron HCT‑t a 3. terhességi hónap után, mert súlyos károkat okozhat a magzatnak.

Szoptatás

Közölje kezelőorvosával, amennyiben szoptat, vagy el szeretné kezdeni a szoptatást. A Portiron HCT alkalmazása nem javasolt szoptató anyáknak. Amennyiben szoptatni szeretne, kezelőorvosa másik készítményt választhat az Ön számára.

Alkalmazása idős betegeknél

A Portiron HCT egyformán jól hat és egyformán jól tolerált a legtöbb idős és fiatal betegnél. A legtöbb idős betegnek ugyanolyan adagra van szüksége, mint a fiatalabb betegeknek.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gyógyszer alkalmazásának első szakaszában nem szabad a különleges figyelmet/összpontosítást igénylő feladatokat (például gépjárművezetés, veszélyes gépek kezelése) végezni, amíg nem tapasztalja ki, hogy hogyan tolerálja a készítményt.

A Portiron HCT tejcukrot (laktóz) tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel kezelőorvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.

A Portiron HCT filmtabletta Sunset yellow színezőanyagot (E 110) tartalmaz

A Sunset yellow színezőanyag (E 110) allergiás reakciót okozhat.

3. Hogyan kell szedni a Portiron HCT‑t?

A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Kezelőorvosa az Ön állapota és az alapján állapítja meg a Portiron HCT megfelelő adagját, hogy Ön szed-e más gyógyszereket. Fontos, hogy mindaddig szedje a Portiron HCT-t, amíg azt kezelőorvosa tanácsolja, annak érdekében, hogy vérnyomását folyamatosan kontroll alatt tartsa.

Magas vérnyomás

A Portiron HCT filmtabletta javasolt adagja a legtöbb magas vérnyomásban szenvedő betegnek napi egy Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta, amely 24 órán át kontroll alatt tartja a vérnyomást. Ez megemelhető napi egy Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtablettára, vagy két Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtablettára, mely utóbbi felcserélhető napi egy Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtablettára. A maximális adag napi két Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta, vagy napi egy Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta.

Alkalmazás

A filmtablettát egy pohár vízzel, egészben kell lenyelni.

Ha az előírtnál több Portiron HCT‑t vett be

Túladagoláskor sürgősen keresse fel kezelőorvosát, hogy szükség esetén azonnali orvosi ellátásban részesülhessen. A túladagolás vérnyomásesést, szívdobogásérzést, lassú pulzust, a vér összetételének megváltozását és kiszáradást okozhat.

Ha elfelejtette bevenni a Portiron HCT‑t

Szedje a Portiron HCT-t naponta, az előírásnak megfelelően. Amennyiben kihagy egy adagot, a következő alkalommal ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására, csak folytassa a kezelést az előírtak szerint.

Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

4. Lehetséges mellékhatások

Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.

Ha az alábbi súlyos mellékhatások bármelyiket tapasztalja, hagyja abba a Portiron HCT szedését, és azonnal tájékoztassa kezelőorvosát vagy menjen be a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára:

Súlyos allergiás reakciók jelentkezése (kiütések, arc-, ajak-, torok- és/vagy nyelvduzzanat, amelyek légzési vagy nyelési nehézséget okozhatnak). Ez egy súlyos, de ritka mellékhatás (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet).
Fájdalmas, vörös területekkel, nagy hólyagokkal és a bőr rétegeinek lehámlásával jelentkező súlyos, nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet) bőrreakció, melyet láz és hidegrázás, izomfájdalom és általános rossz közérzet kísér (toxikus epidermális nekrolízis).

Ezen kívül az alábbi mellékhatásokat jelentették:

Gyakori (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

Köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, orrmelléküreg-gyulladás, orrmelléküreg‑rendellenesség
Hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, emésztési zavarok
Izomfájdalom vagy izomgörcs, lábfájdalom, hátfájdalom
Álmatlanság, fejfájás, szédülés
Gyengeség, fáradtság, mellkasi fájdalom
Emelkedett káliumszint (amely szívritmuszavart okozhat), csökkent hemoglobinszint
Megváltozott veseműködés, beleértve a veseelégtelenséget
Túl alacsony vércukorszint (hipoglikémia).

Nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)

Vérszegénység, piros vagy barnás foltok a bőrön (néha kiemelten a lábfejen, lábakon, karokon és fenéken, ízületi fájdalommal, a kezek és lábfejek duzzanatával és hasi fájdalommal), véraláfutások, a vörösvértestek pusztulása (hemolízis), a fehérvérsejtek számának csökkenése
Étvágytalanság, emelkedett húgysavszint és köszvény, emelkedett vércukorszint, rendellenes elektrolitszintek a vérben
Szorongás, idegesség, pánikbetegség (visszatérő pánikrohamok), zavartság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavarok, álmosság, memóriazavarok
Tűszúrásszerű érzések, a karok és a lábak zsibbadása, gyengesége, végtagfájdalom, remegés, migrén, ájulás
Homályos látás, égő vagy szúró érzés a szemekben, kötőhártya-gyulladás, látásromlás, sárgás látás
Fülcsengés, -zúgás, -morajlás vagy –kattogás, szédülés
Alacsony vérnyomás, amely társulhat a testhelyzet-változtatáshoz (szédülés vagy gyengeség érzése felálláskor), angina (mellkasi fájdalom), rendellenes szívritmus, agyi érrendszeri katasztrófa (TIA, „mini‑sztrók”), szívroham, szívdobogásérzés, a szívritmus vagy a pulzusszám megváltozása (arritmia)
Érgyulladás, amelyet gyakran kísér bőrkiütés vagy véraláfutás
Torokfájás és nyeléskor jelentkező kellemetlen érzet (torokgyulladás), a gége duzzanata és irritációja, mely a hang elvesztésével társul (gégegyulladás), légszomj, hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, tüdővizesedés (amely légzési nehézséget okoz), orrvérzés, orrfolyás, orrdugulás
Székrekedés vagy súlyos székrekedés, szélbántalmak, gyomorbántalmak, a gyomornyálkahártya duzzanata és gyulladása (gyomorhurut), gyomorgörcs, hányás, szájszárazság, nyálmirigygyulladás, fogfájás
Hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz)
Sárgaság (a szemek és a bőr sárgulása)
Csalánkiütés, viszketés, bőrgyulladás, kiütés, bőrvörösség, fényérzékenység, száraz bőr, kivörösödés, izzadás, hajhullás
Kar-, váll-, csípő-, térd- vagy más ízületi fájdalom, ízületi duzzanat, ízületi merevség, izomgyengeség
Gyakori vizelés éjszaka is, rendellenes veseműködés, beleértve a vesegyulladást, húgyúti traktus gyulladása, cukor a vizeletben
Izomgörcsök
Csökkent szexuális vágy, impotencia
Arcduzzanat, helyi duzzanat (ödéma), láz.

Ritka (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

A bélfal megduzzadása (intesztinális angioödéma), amely olyan tünetekkel jár, mint a hasi fájdalom, a hányinger, a hányás és a hasmenés

Hepatitisz (májgyulladás), rendellenes májfunkciós tesztek.

Nagyon ritka (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

Akut légzési nehézség (tünete lehet többek között a súlyos nehézlégzés, láz, gyengeség, zavartság).

Nem ismert (gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Influenzaszerű tünetek
Megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, sötét (teaszínű) vizelettel (rabdomiolízis)
Alacsony nátriumszint a vérben (hiponátrémia)
Általános rosszullét (rossz közérzet), esetleg felálláskor, testhelyzet-változáskor jelentkező szédülés, ami a gyógyszer adagjának csökkentésekor megszűnhet

A vérlemezkék számának csökkenése
Májműködési zavarra utaló vérvizsgálati eredmények

Az ízérzés zavara
Bőrkiütés, bőrvörösség (ún. kután lupusz eritematózusz)
Bőr- és ajakrák (Nem melanómatípusú bőrrák).
Látásromlás vagy szemfájdalom a magas szembelnyomás miatt (a szem érhártyáján belüli folyadékfelhalmozódás [koroideális effúzió vagy folyadékgyülem] vagy akut zárt zugú zöldhályog lehetséges jelei). Amennyiben Önnél hirtelen jelentkezik a szem fájdalma, azonnal forduljon orvosához, mert a tartós látásvesztés elkerülése céljából kezelésre szorulhat.

Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.

5. Hogyan kell a Portiron HCT‑t tárolni?

A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!

A dobozon feltüntetett lejárati idő (Felhasználható:) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk

Mit tartalmaz a Portiron HCT filmtabletta?

A készítmény hatóanyagai:

A Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta: 50 mg lozartán-kálium és 12,5 mg hidroklorotiazid filmtablettánként.

A Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta: 100 mg lozartán-kálium és 12,5 mg hidroklorotiazid filmtablettánként.

A Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta: 100 mg lozartán-kálium és 25 mg hidroklorotiazid filmtablettánként.

Egyéb összetevők:

tablettamag: magnézium-sztearát, hidegen duzzadó keményítő, laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz (E460).

filmbevonat: poli(vinil-alkohol), titán-dioxid (E171), makrogol 3350, talkum (E553b), sárga vas-oxid (E172), Sunset yellow (E110), fekete vas-oxid (E172).

Milyen a Portiron HCT külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta: narancssárga, kerek, minkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „C23” bevéséssel. Átmérője kb. 9 mm.

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta: sárga színű, ovális, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán “C25” bevéséssel. Hossza kb. 15,5 mm, szélessége 8 mm.

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta: narancssárga, ovális alakú, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „C24” bevéséssel. Hossza kb. 15,5 mm, szélessége 8 mm.

30 db filmtabletták OPA/ALU/PVC//ALU buborékcsomagolásban és dobozban.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest,

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

Gyártó

GEDEON RICHTER POLSKA Sp. z o.o.

05-825 Grodzisk Mazowiecki

ul. Ks.J. Poniatowskiego 5.

Lengyelország

OGYI-T-20 657/01 (Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-20 657/03 (Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-20 657/02 (Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta 30×)

A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. február.

NNGYK/ETGY/3900/2025

NNGYK/ETGY/3901/2025

NNGYK/ETGY/3902/2025

1. A GYÓGYSZER NEVE

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta:

Hatóanyaga tablettánként 50 mg lozartán-kálium és 12,5 mg hidroklorotiazid (HCT).

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta:

Hatóanyaga tablettánként 100 mg lozartán-kálium és 12,5 mg hidroklorotiazid (HCT).

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta:

Hatóanyaga tablettánként 100 mg lozartán-kálium és 25 mg hidroklorotiazid (HCT).

Ismert hatású segédanyagok:

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta: 63,00 mg laktóz-monohidrátot és Sunset yellow (E 110) színezőanyagot tartalmaz.

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta: 126,00 mg laktóz-monohidrátot és Sunset yellow (E 110) színezőanyagot tartalmaz.

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta: 126,00 mg laktóz-monohidrátot és Sunset yellow (E 110) színezőanyagot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta:

Narancssárga, kerek, minkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „C23” bevéséssel.

Átmérője kb. 9 mm.

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta:

Sárga színű, ovális, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán “C25” bevéséssel. Hossza kb. 15,5 mm, szélessége 8 mm.

Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta:

Narancssárga, ovális alakú, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán „C24” bevéséssel. Hossza kb. 15,5 mm, szélessége 8 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Portiron HCT filmtabletta olyan betegek esszenciális hypertoniájának kezelésére javallt, akiknek a vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Hypertonia

A lozartán és a hidroklorotiazid nem használhatóak kezdő terápiaként, hanem olyan betegeknél alkalmazandók, akiknek a vérnyomása nem kontrollálható kielégítően önmagában alkalmazott lozartánnal vagy hidroklorotiaziddal.

Ajánlott a dózistitrálás az összetevőkkel (lozartán és hidroklorotiazid) külön-külön elvégezni.

Ha klinikailag indokolt, a monoterápiáról közvetlenül a kombinált készítményre történő átállítás is megfontolható azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nem kielégítően kontrollált.

A Portiron HCT filmtabletta szokásos fenntartó dózisa egy Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta naponta egyszer. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően a Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtablettára, a dózis megemelhető napi egy Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtablettára, vagy napi egy Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtablettára. A maximális dózis napi egy Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta. Az antihipertenzív hatás általában a kezelés megkezdését követő három-négy héten belül alakul ki.

Alkalmazása vesekárosodásban szenvedő és hemodializált betegeknél

Nem szükséges kezdeti dózismódosítás a közepesen súlyos vesekárosodásban (azaz a kreatinin-clearance 30-50 ml/perc) szenvedő betegeknél. A lozartán és a hidroklorotiazid tabletta nem ajánlott hemodializált betegek részére. A Portiron HCT filmtablettákat tilos súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) szenvedő betegeknél alkalmazni (lásd 4.3 pont).

Alkalmazása intravascularis volumenhiányban szenvedő betegeknél

A térfogat- és/vagy nátriumhiányt helyre kell állítani a Portiron HCT filmtabletták adása előtt.

Alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegeknél

A Portiron HCT filmtabletta ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).

Alkalmazása időseknél

Időseknél általában nem szükséges a dózismódosítás.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél (betöltött 18 éves kor alatt) nem áll rendelkezésre tapasztalat. Ennek megfelelően a Portiron HCT filmtabletta nem adható gyermekeknek és serdülőknek.

Az alkalmazás módja

A Portiron HCT filmtabletta bevehető egyéb vérnyomáscsökkentő szerekkel együtt.

A Portiron HCT filmtablettát egy pohár vízzel, egészben kell lenyelni.

A Portiron HCT filmtabletta bevehető étkezéskor vagy étkezéstől függetlenül.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagaival, szulfonamid-származékokkal (mint a hidroklorotiazid) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Terápiarezisztens hypokalaemia vagy hypercalcaemia.
Súlyos májkárosodás; cholestasis és biliaris obstruktív megbetegedések.
Refrakter hyponatraemia.
Tüneteket okozó hyperuricaemia/köszvény.
Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Súlyos vesekárosodás (azaz a kreatinin-clearance < 30 ml/perc).
Anuria.
A Portiron HCT egyidejű alkalmazása aliszkiréntartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Lozartán

Angiooedema

Azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében angiooedema (az arc, ajkak, torok és/vagy nyelv duzzanata) szerepel, szigorú megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.8 pont).

Intestinalis angiooedema

Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval, többek között a lozartánnal kezelt betegek esetén (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominális fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a Portiron HCT filmtabletta adását le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.

Hypotonia és intravascularis volumenhiány

Egyes betegeknél, akik erőteljes vízhajtó terápia, sószegény diéta, hasmenés vagy hányás miatt volumenhiányban és/vagy nátriumhiányban szenvednek, tünetekkel járó hypotonia léphet fel, különösen az első dózis bevétele után. Ezeket az állapotokat helyre kell állítani a Portiron HCT filmtabletta adása előtt (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Az elektrolit-egyensúly zavara

Az elektrolit-egyensúly zavara gyakori cukorbetegséggel társult vagy anélkül fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél és ez az állapot kezelésre szorul. Így a kálium plazmakoncentrációit és a kreatinin-clearance-értékeket szigorú megfigyelés alatt kell tartani; különösen azoknál a betegeknél, akik szívelégtelenségben szenvednek és akik kreatinin-clearance értéke 30-50 ml/perc közé esik.

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók, vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet (például a trimetoprimtartalmú készítmények) együttes alkalmazása lozartán/hidroklorotiaziddal nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Májkárosodás

Farmakokinetikai adatok alapján, amelyek szignifikánsan megnövekedett lozartán plazmakoncentrációt jeleztek májcirrózisban szenvedő betegeknél, a Portiron HCT filmtabletta óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében enyhe-közepes májkárosodás szerepel. Nincs terápiás tapasztalat olyan betegekkel, akik súlyos májkárosodásban szenvednek. Ennek megfelelően a Portiron HCT filmtabletta ellenjavallt a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása következtében megváltozott vesefunkcióról (a veseelégtelenséget is beleértve) számoltak be (főként olyan betegek esetén, akiknek a vesefunkciója a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszertől függ, pl. súlyos szívelégtelenségben vagy korábban fennálló renalis dysfunctióban szenvedő betegeknél). A veseműködésben bekövetkezett ezen változások a veseműködésben a kezelés abbahagyásával reverzibilisek lehetnek.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, a vér karbamid és szérum kreatinin szintjének növekedését jelentették kétoldali veseartéria-szűkület és az egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén; ezek a vesefunkciós változások a kezelés abbahagyásával reverzibilisek lehetnek. A lozartán óvatosan alkalmazandó veseartéria‑szűkület vagy egy vesével rendelkező betegek veseartériájának szűkülete esetén.

Vesetranszplantáció

Nincs tapasztalat a közelmúltban vesetranszplantáción átesett betegekkel kapcsolatban.

Primaer hyperaldosteronismus

A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlásán keresztül ható antihipertenzív gyógyszerekre. Ennek megfelelően a Portiron HCT filmtabletta alkalmazása nem ajánlott.

Szívkoszorúér-betegség és cerebrovascularis betegség

Más antihipertenzív szerekhez hasonlóan, a nagymértékű vérnyomás-csökkenés ischaemiás cardiovascularis és cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél myocardialis infarctushoz vagy stroke-hoz vezethet.

Szívelégtelenség

A renin-angiotenzin rendszeren keresztül ható egyéb gyógyszerekhez hasonlóan, vesekárosodással együtt járó vagy vesekárosodás nélküli szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fennáll a súlyos artériás hypotonia és a (gyakran akut) vesekárosodás kockázata.

Aorta- és mitralis billentyűszűkület, obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia

Más vazodilatátorokhoz hasonlóan, fokozott óvatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akik aorta- vagy mitralis billentyűszűkületben vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathiában szenvednek.

Etnikai különbségek

Amint azt az angiotenzin-konvertáló enziminhibitoroknál megfigyelték, úgy tűnik a lozartán és más angiotenzin-antagonisták a vérnyomás csökkenését illetően feketebőrű embereknél kevésbé hatékonyak, mint nem-feketebőrű embereknél, lehetséges, hogy azért, mert a feketebőrű, magas vérnyomásban szenvedő populációban gyakrabban fordul elő alacsony reninszint.

Terhesség

ATII-receptor-antagonistával történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ATII‑receptor-antagonistával történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ATII-receptor-antagonista szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3, 4.6 pont).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Hidroklorotiazid

Hypotonia és a só-/vízháztartás egyensúlyzavara

Az egyéb antihipertenzív terápiákhoz hasonlóan egyes betegeknél tünetekkel járó hypotonia léphet fel. A betegeket megfigyelés alatt kell tartani a só-/vízháztartás-egyensúlyzavar klinikai jeleinek (pl. volumenhiány, hyponatraemia, hypochloraemiás alkalosis, hypomagnesaemia vagy hypokalaemia) észlelése érdekében, amely tünet egyidejű hasmenés vagy hányás esetén alakulhat ki. Az ilyen betegeknél a szérum elektrolitok szintjét megfelelő időközönként meg kell határozni. Dilutios hyponatraemia fordulhat elő az ödémás betegeknél, meleg időjárás esetén.

Metabolikus és endokrin hatások

A tiazid-kezelés ronthatja a glükóztoleranciát. Az antidiabetikus szerek, köztük az inzulin, dózismódosítására lehet szükség (lásd 4.5 pont). A tiazid-terápia alatt a látens diabetes mellitus manifesztálódhat.

A tiazidok csökkenthetik a vese kalcium-exkrécióját, valamint a szérum kalcium átmeneti és enyhe emelkedését okozhatják. A jelentős hypercalcaemia a rejtett hyperparathyreoidismus jele lehet. A mellékpajzsmirigy működésének vizsgálata előtt a tiazidok adását fel kell függeszteni.

A koleszterin- és trigliceridszint emelkedése kapcsolatba hozható a tiazid diuretikus terápiával.

A tiazid-kezelés hyperuricaemiát és/vagy köszvényt válthat ki egyes betegeknél. Mivel a lozartán csökkenti a húgysav mennyiségét, a hidroklorotiaziddal kombinált lozartán mérsékli a diuretikum‑indukálta hyperuricaemia kialakulását.

Szembetegségek

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma:

A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akutan fellépő csökkent látásélesség vagy a szemfájdalom, melyek a gyógyszer szedésének megkezdését követően alakulnak ki, általában néhány órától néhány hétig terjedő időszakon belül. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer szedésének mielőbbi abbahagyása. Sürgős gyógyszeres kezelés vagy sebészeti beavatkozás válhat szükségessé, ha a szembelnyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórtörténetben szereplő szulfonamid‑ vagy penicillinallergia.

Akut légzőszervi toxicitás

Hidroklorotiazid bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között acut respiratios distress szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonalis oedema jellemzően a hidroklorotiazid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Portiron HCT filmtabletta adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható hidroklorotiazid olyan betegeknek, akiknél a hidroklorotiazid bevételét követően korábban ARDS lépett fel.

Májkárosodás

A tiazidokat óvatosan kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel intrahepaticus cholestasist okozhatnak és a só-/vízháztartás egyensúlyában történő kisebb változások májkómát idézhetnek elő.

A Portiron HCT filmtabletta ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Nem melanómatípusú bőrrák

A nem melanómatípusú bőrrák (NMSC) [bazálsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban. Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.

A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV‑sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).

Egyéb

Tiazidokkal kezelt betegeknél túlérzékenységi reakciók léphetnek fel a kórtörténetben szereplő allergia vagy asthma bronchiale esetén, illetve akkor is, ha korábban nem szenvedtek ezekben a betegségekben. Tiazidok alkalmazásakor beszámoltak szisztémás lupus erythematosus súlyosbodásáról vagy aktiválódásáról.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A Portiron HCT filmtabletta Sunset yellow (E 110) színezőanyagot tartalmaz, amely allergiás reakciót okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Lozartán

Beszámoltak arról, hogy a rifampicin és a flukonazol csökkenti az aktív metabolit szintjét. E kölcsönhatások klinikai konzekvenciáit nem értékelték.

Az angiotenzin II-t vagy annak hatásait blokkoló egyéb gyógyszerekhez hasonlóan a káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, triamteren, amilorid), káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók, vagy olyan más gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintjét (például a trimetoprimtartalmú készítmények) együttes alkalmazása a szérum kálium szintjének emelkedéséhez vezethet. Az együttes alkalmazás nem tanácsolt.

A nátrium kiválasztódását befolyásoló egyéb készítményekhez hasonlóan, a lítium kiválasztódása csökkenhet. Ennélfogva, lítiumsók angiotenzin II-receptor-antagonistával történő együttes alkalmazásakor a szérum lítiumszintjeinek gondos monitorozására van szükség.

Angiotenzin II-antagonisták és nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok, azaz szelektív COX-2-gátlók, gyulladásgátló dózisban adott acetilszalicilsav) vagy nemszelektív NSAID-ok együttes alkalmazásakor, az antihipertenzív hatás csökkenése következhet be. Angiotenzin II-antagonisták vagy diuretikumok és NSAID-k együttes alkalmazása a vesefunkció romlásának megnövekedett kockázatához, ezen belül lehetséges akut veseelégtelenséghez és a szérum káliumszintjének növekedéséhez vezethet, főként már fennálló, elégtelen vesefunkcióval bíró betegek esetében. A kombináció óvatosan alkalmazandó, főként idős betegeknél. A betegeknek megfelelően hidratált állapotban kell lenniük és az együttes terápia bevezetésekor, illetve ezt követően rendszeres időközönként figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására.

Egyes csökkent vesefunkciójú betegeknél, akiket nemszteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel, köztük szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókkal kezelnek, az angiotenzin II-receptor-antagonisták egyidejű alkalmazása tovább ronthatja a vesefunkciót. Ez a hatás általában reverzibilis.

Egyéb, hypotoniát előidéző hatóanyagok, mint a triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok, baklofén, amifosztin: ezekkel a – fő- vagy mellékhatásként a vérnyomás csökkentését kifejtő – gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás növelheti a hypotonia kockázatát.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

A grépfrútlé olyan összetevőket tartalmaz, amelyek gátolják a CYP450 enzimeket, és csökkenthetik a lozartán aktív metabolitjának koncentrációját, ami csökkentheti a terápiás hatást. A Portiron HCT filmtabletta szedése alatt kerülni kell a grépfrútlé fogyasztását.

Hidroklorotiazid

Egyidejű alkalmazás esetén a tiazid diuretikumok és a következő gyógyszerek között gyógyszerkölcsönhatás léphet fel:

Alkohol, barbiturátok, narkotikumok vagy antidepresszánsok

Potencírozhatják az orthostaticus hypotoniát.

Antidiabetikumok (per os készítmények és inzulin)

A tiazid-kezelés befolyásolhatja a glükóztoleranciát. Szükségessé válhat az antidiabetikum dózismódosítása. A metformin, a hidroklorotiaziddal összefüggésbe hozható, esetlegesen fennálló funkcionális veseelégtelenség által kiváltott laktátacidózis kockázata miatt, óvatosan alkalmazandó.

Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

Additív hatás.

Kolesztiramin és kolesztipol gyanták

Anioncserélő gyanták jelenlétében romlik a hidroklorotiazid felszívódása a tápcsatornából. A kolesztiramin, illetve a kolesztipol gyanták egyszeri dózisa is megköti a hidroklorotiazidot és 85, illetve 43%-kal csökkentik a felszívódását a tápcsatornából.

Kortikoszteroidok, ACTH

Fokozódik az elektrolit-, különösen a káliumvesztés.

Presszoraminok (pl.: adrenalin)

A presszoraminok hatása valószínűleg csökken, a csökkenés mértéke azonban nem olyan jelentős, hogy kizárná alkalmazásukat.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok (pl. tubokurarin)

Az izomrelaxáns hatása fokozódhat.

Lítium

A diuretikumok csökkentik a lítium renalis clearance-ét és jelentősen növelik a lítiumtoxicitás kockázatát. Egyidejű adásuk nem javasolt.

Köszvény kezelésére adott gyógyszerek (probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)

Az urikozuriás gyógyszerek dózismódosítására lehet szükség, mivel a hidroklorotiazid megemelheti a szérum húgysavszintet. Szükségessé válhat a probenecid vagy szulfinpirazon adagjának emelése. Tiazidok együttes alkalmazása megnövelheti az allopurinolra adott túlérzékenységi reakciók előfordulási arányát.

Antikolinerg szerek (pl.: atropin, biperiden)

A gastrointestinalis motilitás és a gyomorürülés mértékének csökkenése által a tiazid-típusú diuretikumok biohasznosulása növekszik.

Citotoxikus szerek (pl.: ciklofoszfamid, metotrexát)

A tiazidok csökkenthetik a citotoxikus gyógyszerkészítmények renalis kiválasztódását és potencírozhatják azok mieloszuppresszív hatásait.

Szalicilátok

Nagy dózisú szalicilátok esetében a hidroklorotiazid felerősítheti a szalicilátok központi idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását.

Metildopa

Egyedi esetekben a hidroklorotiazid és metildopa együttes alkalmazása mellett haemolyticus anaemiát jelentettek.

Ciklosporin

Ciklosporinnal történő együttes alkalmazás növelheti a hyperuricaemia és a köszvény-típusú komplikációk kockázatát.

Digitálisz glikozid

A tiazid kiváltotta hypokalaemia vagy hypomagnaesemia elősegítheti a digitálisz kiváltotta arrhythmiák felléptét.

A szérum káliumszint-zavarok által befolyásolt gyógyszerek

A szérum káliumszintjének időnkénti monitorozása és EKG-vizsgálat javasolt, ha a lozartán/hidroklorotiazid kombinációját együttesen alkalmazzák a szérum káliumszint-zavarok által befolyásolt gyógyszerekkel (pl.: digitálisz glikozid és antiaritmiás szerek) és a következő torsades de pointes-t (kamrai tachycardia) előidéző gyógyszerekkel (ide értve néhány antiaritmiás szert is), mivel a hypokalaemia a torsades de pointes-ra (kamrai tachycardia) hajlamosító tényező:

- Ia. osztályú antiaritmiás szerek (pl.: kinidin, hidrokinidin, dizopiramid).

- III. osztályú antiaritmiás szerek (pl.: amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid).

- Egyes antipszichotikumok (pl.: tioridazin, klórpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, pimozid, haloperidol, droperidol).

- Egyéb készítmények (pl.: bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, terfenadin, iv. vinkamin).

Kálciumsók

A tiazid diuretikumok a csökkent kiválasztódás miatt növelhetik a szérium kálciumszintjét. Ha kálciumpótló készítmények felírására van szükség, a szérum kálciumszintjét monitorozni kell és a kálcium dózisát ennek megfelelően kell beállítani.

A gyógyszerek és a laboratóriumi tesztek kölcsönhatásai

A kálcium-metabolizmusra kifejtett hatásuk miatt a tiazidok megzavarhatják a mellékpajzsmirigy‑funkciós vizsgálatok eredményeit (lásd 4.4 pont).

Karbamazepin

A tüneti hyponatraemia kockázata. Klinikai és biológiai monitorozás szükséges.

Jódtartalmú kontrasztanyag

Diuretikum-indukálta dehidráció esetén megnő az akut veseelégtelenség kockázata, főként a jódkészítmény nagy dózisai mellett.

A betegeket a jód alkalmazása előtt rehidrálni kell.

Amfotericin B (parenterális), kortikoszteroidok, ACTH, bélfalizgató hatású hashajtók vagy (az édesgyökérben található) glicirrizin

A hidroklorotiazid felerősítheti az elektrolit-egyensúly megbomlását, főként a hypokalaemiát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Angiotenzin II-receptor-antagonisták

Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont). Az ATII-receptor-antagonista alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai adatok nem egyértelműek, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Bár az ATII-antagonisták teratogén kockázatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollos epidemiológiai adatok, feltételezhető, hogy a kockázat erre a gyógyszercsoportra vonatkozóan is hasonló. Hacsak az ATII-receptor-antagonistával történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ATII-receptor-antagonista-kezelést azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni.

Ismert, hogy az ATII-receptor-antagonista második és harmadik trimeszterben történő szedése emberen magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és neonatalis toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ATII-receptor-antagonista szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

ATII-receptor-antagonistát szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából (lásd 4.3, 4.4 pont).

Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid terhesség, és különösen az első trimeszter alatt történő alkalmazásával kapcsolatban csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek hiányosak. A hidroklorotiazid átjut a placentán. A hidroklorotiazid farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második és harmadik trimeszter alatt történő alkalmazása ronthatja a foetoplacentalis perfúziót, és foetalis és neonatalis hatásokat idézhet elő, például icterust, az elektrolit-egyensúly felborulását és thrombocytopeniát.

Hidroklorotiazidot nem szabad alkalmazni terhességi ödéma, terhességi hypertonia vagy praeeclampsia kezelésére a csökkent plazmatérfogat és a placenta hipoperfúziója miatt, a betegség kezelésére gyakorolt jótékony hatások nélkül.

A hiroklorothiazidot nem szabad alkalmazni terhes nők esszenciális hypertoniájának kezelésére, eltekintve attól a néhány kivételtől, amikor más kezelésre nincs lehetőség.

Szoptatás

Angiotenzin II-receptor-antagonisták

Mivel nem áll rendelkezésre adat a Portiron HCT szoptatás alatti alkalmazását illetően, a Portiron HCT adása nem ajánlott, inkább egy másik, bizonyítottan jobb biztonságossági profillal rendelkező alternatív kezelés javallt a szoptatás ideje alatt, különösen újszülött és koraszülött csecsemők szoptatása esetén.

Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid kismértékben választódik ki anyatejjel. A nagy dózisban alkalmazott tiazidok, intenzív diuretikus hatásuk miatt, a tejtermelés gátlását okozhatják. A Portiron HCT alkalmazása nem ajánlott szoptatás ideje alatt. Amennyiben mégis szoptatás ideje alatt alkalmazzák a Portiron HCT-t, a dózist a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítményeknek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy néhány esetben szédülés és álmosság jelentkezhet az antihipertenzív kezelés során, különösen a kezelés kezdetén, vagy ha dózisemelés történik.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi nemkívánatos hatások – ahol lehetséges – szervrendszer és gyakoriság szerint, a következő besorolás szerint vannak felsorolva:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥ 1/100 – < 1/10

Nem gyakori: ≥ 1/1000 – < 1/100

Ritka: ≥ 1/10 000 – < 1/1000

Nagyon ritka: < 1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

A lozartán-káliumsó és hidroklorotiazid kombinációjával végzett klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak erre a kombinációra jellemző nemkívánatos hatásokat. A nemkívánatos események a lozartán-káliumsó és/vagy hidroklorotiazid alkalmazása mellett már megfigyelt nemkívánatos hatásokra korlátozódtak.

Az esszenciális hypertonia kontrolos klinikai vizsgálatai során a szédülés volt az egyetlen, hatóanyaggal összefüggésben jelentett olyan mellékhatás, mely a lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt betegek ≥ 1%-ában magasabb gyakorisággal fordult elő, mint a placebocsoportban.

Ezen hatások mellett a következő mellékhatásokat jelentették a termék forgalomba hozatalát követően:

Szervrendszeri kategória	Mellékhatás	Gyakoriság
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Hepatitis	ritka
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Hyperkalaemia, emelkedett GPT- (ALAT) szint	ritka

A mellékhatások, melyeket a két hatóanyag valamelyikének alkalmazása mellett figyeltek meg, és amelyek a lozartán-kálium/hidroklorotiazid alkalmazása mellett potenciálisan felléphetnek, a következők:

Lozartán

Az alábbi mellékhatásokat jelentették a lozartán klinikai vizsgálatokban történő alkalmazása során és a forgalomba hozatalt követő alkalmazása után:

Szervrendszeri kategória	Mellékhatás	Gyakoriság
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	anaemia, Henoch‑Schönlein purpura, ecchymosis, haemolysis	nem gyakori
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
thrombocytopenia	nem ismert
Immunrendszeri betegségek és tünetek	túlérzékenység: anaphylaxiás reakciók, angiooedema, beleértve a gége és a nyelv duzzanatát, melyek légúti obstrukciót okoznak és/vagy arc-, ajak- garat- és/vagy nyelvduzzanat; néhány ilyen betegnél korábban angiooedemát jelentettek más gyógyszerekkel - többek között ACE‑gátlókkal - történő együttes szedés esetén.	ritka
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	anorexia, köszvény	nem gyakori
Pszichiátriai kórképek	insomnia	gyakori
	szorongás, szorongásos rendellenesség, pánikzavar, zavartság, depresszió, rendellenes álmok, alvászavar, aluszékonyság, memóriazavarok	nem gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás, szédülés	gyakori


idegesség, paraesthesia, perifériás neuropathia, tremor, migrén, ájulás	nem gyakori
dysgeusia	nem ismert
Szembetegségek és szemészeti tünetek	homályos látás, a szemek égető/viszkető érzése, kötőhártya-gyulladás, látásélesség‑csökkenés	nem gyakori
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	vertigo, tinnitus	nem gyakori
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	hypotonia, orthostaticus hypotonia, sternalgia, angina pectoris, másodfokú AV‑blokk, cerebrovascularis esemény, myocardialis infarctus, palpitatio, arrhythmiák (pitvarfibrillatio, sinus bradycardia, tachycardia, kamrai tachycardia, kamrafibrillatio)	nem gyakori
Érbetegségek és tünetek	vasculitis	nem gyakori
Érbetegségek és tünetek
dózisfüggő orthostaticus hatások	nem ismert
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	köhögés, felső légúti fertőzés, orrdugulás, arcüreggyulladás, orr‑melléküreg rendellenesség	gyakori

pharyngealis discomfort, pharyngitis, laryngitis, dyspnoea, bronchitis, epistaxis, rhinitis, légúti congestio	nem gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hasi fájdalom, hányinger, hasmenés, dyspepsia	gyakori



székrekedés, fogfájás, szájszárazság, flatulentia, gastritis, hányás, obstipatio	nem gyakori
intestinalis angiooedema	ritka
pancreatitis	nem ismert
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	májfunkciós rendellenességek	nem ismert
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	alopecia, dermatitis, bőrszárazság, erythema, kipirulás, fényérzékenység, pruritus, kiütés, csalánkiütés, izzadás	nem gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	izomgörcs, hátfájás, lábfájdalom, myalgia	gyakori


karfájdalom, ízületi duzzanat, térdfájdalom, izom- és csontfájdalom, vállfájdalom, ízületi merevség, arthralgia, arthritis, coxalgia, fibromyalgia, izomgyengeség	nem gyakori
rhabdomyolysis	nem ismert
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	vesekárosodás, veseelégtelenség	gyakori
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
nocturia, gyakori vizelés, húgyúti fertőzések	nem gyakori
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	csökkent libidó, erectilis dysfunctio/impotencia	nem gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	gyengeség, fáradtság, mellkasi fájdalom	gyakori


arcödéma, ödéma, láz	nem gyakori
influenzaszerű tünetek, rossz közérzet	nem ismert
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	hyperkalaemia, a hematokrit és hemoglobin enyhe csökkenése, hypoglycaemia	gyakori



enyhe urea és szérum kreatininszint növekedés	nem gyakori
májenzimek és bilirubinszint növekedése	nagyon ritka
hyponatraemia	nem ismert

Hidroklorotiazid

Szervrendszeri kategória	Mellékhatás	Gyakoriság
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)	nem melanómatípusú bőrrák (Bazálsejtes rák és Laphámsejtes rák)	nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	agranulocytosis, aplasticus anaemia, haemoliticus anaemia, leukopenia, purpura, thrombocytopenia	Nem gyakori
Immunrendszeri betegségek és tünetek	anaphylaxiás reakció	ritka
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	anorexia, hyperglycaemia, hyperuricaemia, hypokalaemia, hyponatraemia	nem gyakori
Pszichiátriai kórképek	insomnia	nem gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás	gyakori
Szembetegségek és szemészeti tünetek	átmeneti homályos látás, xanthopsia	nem gyakori
Szembetegségek és szemészeti tünetek
choroidealis effusio, akut myopia, akut zárt zugú glaucoma	nem ismert
Érbetegségek és tünetek	nekrotizáló angiitis (vasculitis, cutan vasculitis)	nem gyakori
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	respiratios distress, beleértve a pneumonitist és tüdőödémát	nem gyakori

acut respiratios distress szindróma (ARDS) (lásd 4.4 pont)	nagyon ritka
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	nyálmirigy-gyulladás, görcsök, gyomorirritáció, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés	nem gyakori
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	sárgaság (intrahepaticus cholestasis), pancreatitis	nem gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	fényérzékenység, urticaria, toxicus epidermalis necrolysis	nem gyakori
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
cutan lupus erythematosus	nem ismert
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	izomgörcsök	nem gyakori
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	glycosuria, interstitialis nephritis, renalis dysfunctio, veseelégtelenség	nem gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	láz, szédülés	nem gyakori

Kiválasztott mellékhatások leírása

Nem melanómatípusú bőrrák (NMSC): Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A Portiron HCT filmtabletta túladagolásának kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. A kezelés tüneti és szupportív. A Portiron HCT-terápiát abba kell hagyni és a beteget szigorú megfigyelés alá kell helyezni. A javasolt eljárások többek között: hányás indukálása, ha a gyógyszerbevétel nem régen történt, valamint a dehidráció, az elektrolitzavarok, a coma hepaticum, ill. a hypotonia kezelése az ismert módszerekkel.

Lozartán

Humán túladagolást illetően kevés adat áll rendelkezésre. A túladagolás legvalószínűbb tünetei a hypotonia és tachycardia; a bradycardia a paraszimpatikus (vagus) stimuláció következményeként jelenhet meg. Amennyiben tünetekkel járó hypotonia lépne fel, szupportív kezelést kell alkalmazni.

Sem a lozartán, sem annak aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.

Hidroklorotiazid

A leggyakrabban megfigyelt jeleket és tüneteket az elektrolithiány (hypokalaemia, hypochloraemia, hyponatraemia) és a dehidráció okozza, melyek az excesszív diurézis következményei. Ha egyidejűleg digitáliszt is kap a beteg, a hypokalaemia fokozhatja az arrhythmiákat.

Nem ismert, hogy a hidroklorotiazid milyen mértékben távolítható el hemodialízissel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: A renin-angiotenzin rendszerre ható szerek; Angiotenzin II‑receptor-blokkolók (ARB-k) és diuretikumok; ATC kód: C09DA01

Lozartán–hidroklorotiazid

Kimutatták, hogy a lozartán és HCT összetevők vérnyomáscsökkentő hatása additív, és így nagyobb mértékben csökkentik a vérnyomást, mint a komponensek külön-külön alkalmazva. Feltételezik, hogy ez a hatás a két összetevő egymást kiegészítő hatásának tulajdonítható. Ezen kívül, diuretikus hatása következtében a hidroklorotiazid fokozza a plazma renin aktivitását és az aldoszteron‑elválasztást, csökkenti a szérum káliumkoncentrációját, növeli a plazma angiotenzin II szintjét. A lozartán gátolja az angiotenzin II minden élettanilag fontos hatását, valamint az aldoszteron gátlása révén mérsékelheti a diuretikum okozta káliumvesztést.

A lozartánról kimutatták, hogy átmenetileg, kismértékben fokozza a húgysavürítést.

A hidroklorotiazidról pedig, hogy mérsékelten emeli a húgysavszintet. A lozartán és a hidroklorotiazid kombinálásakor a diuretikum hatására kialakult hyperuricaemia csökkenő tendenciát mutat.

A lozartán és HCT együttes vérnyomáscsökkentő hatása 24 órán át fennáll. A legalább egy évig tartó klinikai vizsgálatokban a folyamatos kezelés alatt az antihipertenzív hatás mindvégig megmaradt. A vérnyomás szignifikáns csökkenése ellenére a Portiron HCT-kezelés nem hatott klinikai szempontból jelentős mértékben a szívfrekvenciára. Klinikai vizsgálatokban az 50 mg lozartán/12,5 mg hidroklorotiazid kombinációjával végzett, 12 hetes kezelés eredményeként a maradékhatás időpontjában, az ülőhelyzetben mért diasztolés vérnyomás átlagosan legfeljebb 13,2 Hgmm-rel csökkent.

A lozartán és HCT férfiaknál és nőknél, feketebőrű és nem-feketebőrű, fiatalabb (< 65 éves) és idősebb (≥ 65 éves) betegeknél, valamint a hypertonia valamennyi súlyossági foka esetén egyaránt hatékonyan csökkenti a vérnyomást.

Lozartán

A lozartán egy szintetikus per os alkalmazható angiotenzin II-receptor- (AT1-típusú) antagonista. Az angiotenzin II egy erős vazokonstriktor, az elsődleges aktív hormon a renin-angiotenzin rendszerben és fontos meghatározója a hypertonia patofiziológiájának. Az angiotenzin II az AT1‑receptorhoz kötődik, ami számos szövetben megtalálható (pl. az ér simaizomzatában, a mellékvesében, a vesében és a szívben), és számos fontos biológiai hatást vált ki, így például érszűkületet és aldoszteron‑kiáramlást. Az angiotenzin II a simaizmok sejtszaporodását is stimulálja.

A lozartán szelektíven gátolja az AT1-receptorokat. In vitro és in vivo mind a lozartán, mind a farmakológiailag aktív karboxilsav metabolitja (E-3174) gátolja az angiotenzin II összes élettanilag releváns működését, tekintet nélkül a szintézis forrására vagy útjára.

A lozartán nem agonistája vagy gátlója más olyan hormonreceptoroknak, illetve ioncsatornáknak, amelyek a cardiovascularis szabályozás szempontjából fontosak. Ezen kívül, a lozartán nem gátolja az ACE-t (kinináz-II), a bradikinint lebontó enzimet. Ennek következtében nem emelkednek a bradikinin által mediált nemkívánatos hatások.

A lozartán adagolása során az angiotenzin II reninszekrécióra gyakorolt negatív visszacsatolásának kikapcsolása megnövekedett plazma reninaktivitáshoz (PRA) vezet. A PRA növekedése a plazma angiotenzin II emelkedését váltja ki. Az említett emelkedések ellenére a vérnyomáscsökkentő hatás és a plazma aldoszteron koncentrációjának szuppressziója megmarad, jelezve ezzel a hatásos angiotenzin II-receptor-blokádot. A lozartán-terápia befejezése után a PRA- és az angiotenzin II‑értékek 3 napon belül az alapértékre estek vissza.

Mind a lozartánnak, mind pedig fő aktív metabolitjának sokkal nagyobb affinitása van az AT1‑receptorhoz, mint az AT2-receptorhoz. Az aktív metabolit tömegszázalék alapon 10-40‑szer aktívabb a lozartánnál.

Egy olyan vizsgálatban, aminek célja kifejezetten a köhögés gyakoriságának összehasonlítása volt a lozartánnal és az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél, a lozartánt vagy hidroklorotiazidot szedő betegeknél a köhögés előfordulása hasonló és szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az ACE-gátlóval kezelt betegek körében. Ezen túlmenően, 4131 betegen végzett, 16, kettős vak klinikai vizsgálat átfogó elemzése szerint a lozartánnal kezelt betegeknél a spontán jelentett köhögés incidenciája (3,1%) hasonló volt ahhoz, amit a placebóval (2,6%) vagy hidroklorotiaziddal (4,1%) kezelt betegeknél tapasztaltak, míg az ACE-gátlók alkalmazása esetén ez az arány 8,8% volt.

A nem-cukorbeteg, hypertoniás betegeknél, akiknél proteinuria áll fenn, a lozartán-kálium alkalmazása szignifikánsan csökkenti a proteinuriát, a frakcionált fehérje- és IgG-kiválasztást. A lozartán fenntartja a glomerulus filtrációs rátát és csökkenti a filtrációs frakciót. A lozartán általában csökkenti a szérum húgysavszintet (rendszerint < 0,4 mg/dl), ami krónikus kezelés esetén állandónak bizonyult.

A lozartán nem hat az autonóm reflexekre, és nincs tartós hatással a plazma noradrenalin szintjére sem.

Balkamra-elégtelenségben szenvedő betegeknél a 25 mg-os és 50 mg-os dózisú lozartán pozitív keringési és neurohormonális hatást váltott ki, melyet a szívindex növekedése, valamint a pulmonális kapilláris éknyomás, az általános érellenállás, az átlagos szisztémás vérnyomás és a szívfrekvencia csökkenése jellemzett, ezen kívül ugyancsak csökkent a keringő aldoszteron és noradrenalin szintje. A vérnyomáscsökkenés előfordulása dózisfüggő volt ezeknél a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Hypertonia vizsgálatok

Kontrollos klinikai vizsgálatokban a napi egyszeri lozartán-adagolás az enyhe, vagy közepes fokú esszenciális hypertoniás betegeknél statisztikailag szignifikánsan csökkentette a szisztolés és diasztolés vérnyomást. 24 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásmérés, az 5-6 órával az adagolást követően elvégzett vérnyomásméréssel összevetve, 24 órán át fennálló vérnyomáscsökkenést mutatott ki; a természetes diurnális ritmus megmaradt. Az adagolási intervallum végén mért vérnyomáscsökkenés az adagolást követő 5-6. órában mért hatás 70-80%-a volt.

A lozartán adásának felfüggesztése hypertoniás betegeknél nem eredményezte a vérnyomás hirtelen megemelkedését (rebound). A vérnyomás jelentős csökkenése ellenére a lozartán nem gyakorolt klinikailag szignifikáns hatást a szívfrekvenciára.

A lozartán egyformán hatásos férfi- és nő-, valamint (65 évesnél) fiatalabb és idősebb hypertoniás betegek esetében.

LIFE vizsgálat

A LIFE (Losartan Intervention For Endpoint reduction in hypertension; Lozartánnal elért végponti hypertonia-csökkentés) vizsgálat egy randomizált, hármas vak, aktívkontrollos vizsgálat volt, melyet 9193, 55 és 80 év közötti, EKG-val igazolt balkamra-hypertrophiás, hypertoniában szenvedő beteg bevonásával végeztek el. A betegek a randomizációt követően naponta egyszer 50 mg lozartánt, vagy naponta egyszer 50 mg atenololt kaptak. Amennyiben a vérnyomás célértékét (< 140/90 Hgmm) nem sikerült elérni, elsődlegesen hidroklorotiazidot (12,5 mg) adtak a kezeléshez, majd szükség esetén a lozartán, ill. az atenolol dózisát naponta egyszer 100 mg-ra emelték. Szükség esetén a vérnyomás célértékének elérése érdekében ACE-gátlók, angiotenzin II-antagonisták és béta-blokkolók kivételével egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is alkalmaztak.

A követés átlagos időtartama 4,8 év volt.

A vizsgálat elsődleges végpontja az összetett cardiovascularis morbiditás és mortalitás volt, melyet a cardiovascularis halálesetek, stroke és myocardialis infarctus összesített előfordulási gyakoriságának csökkenése alapján mértek. A vérnyomás szignifikánsan lecsökkent, a két csoportban hasonló szintre. Az elsődleges összetett végpontot elérő betegeknél a lozartán-kezelés az atenololhoz képest 13,0%-os (p = 0,021, 95% konfidencia intervallum: 0,77‑0,98) kockázatcsökkenést jelentett. Ez főként a stroke előfordulási arányában bekövetkezett csökkenésnek tulajdonítható. A lozartán a stroke kialakulásának kockázatát az atenololhoz képest 25%-kal csökkentette (p = 0,001, 95%-os konfidencia intervallum: 0,63‑0,89). A cardiovascularis halálesetek és a myocardialis infarctus kialakulásának aránya nem különbözött szignifikáns mértékben a kezelési csoportokban.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban [ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)] vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó II. típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II. típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, az akut veseelégtelenség és/vagy a hypotonia kockázata.

A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel II. típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban.

Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid tiazid diuretikum. A tiazidok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok a vese distalis tubulusaiban zajló elektrolit-reabszorpcióra hatnak, közvetlenül és megközelítőleg azonos mértékben fokozva a nátrium és a klorid kiválasztását. A hidroklorotiazid diuretikus hatása csökkenti a plazmavolument, növeli a plazma reninaktivitást és növeli az aldoszteron kiválasztását, ami következésképpen emeli a vizelettel történő kálium- és bikarbonát-kiválasztást és csökkenti a szérum káliumszintet. A renin-aldoszteron kapcsolatát az angiotenzin II mediálja, így egy angiotenzin II-receptor-antagonista együttadása megfordíthatja a tiazid diuretikummal kapcsolatos káliumveszteséget.

Per os alkalmazást követően a diurézis 2 órán belül megkezdődik, kb. 4 órán belül tetőzik és kb. 6‑12 órán keresztül érvényesül. A vérnyomáscsökkentő hatás legfeljebb 24 óráig tart.

Nem melanómatípusú bőrrák (NMSC):

Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid (HCTZ) és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71 533 BCC-ben és 8629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1 430 833, illetve 172 462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ-használat (legalább 50 000 mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95%-os CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95%-os CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63 067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR értékkel: 2,1 (95%-os CI: 1,7-2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0-4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25 000 mg) és az OR 7,7 (5,7‑10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100 000 mg) (lásd még 4.4 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Lozartán

Per os adagolást követően a lozartán jól felszívódik, és first-pass metabolizmuson megy keresztül egy aktív karboxilsav metabolitot és más inaktív metabolitokat képezve. A lozartán tabletták szisztémás biohasznosulása körülbelül 33%-nak felel meg. A lozartán és aktív metabolitja átlagos csúcskoncentrációjukat 1, illetve 3-4 órán belül érik el. Nem volt klinikailag szignifikáns hatással a lozartán plazmakoncentrációs profiljára, ha a gyógyszert standard étkezéssel együtt adták.

Eloszlás

Lozartán

Mind a lozartán, mind aktív metabolitja ≥ 99%-ban kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz. A lozartán megoszlási térfogata 34 liter. Patkányokon végzett kísérletek arra utalnak, hogy a lozartán egyáltalán nem, vagy csak alig hatol át a vér-agy gáton.

Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid átjut a placentán, a vér-agy gáton azonban nem. Az anyatejbe kiválasztódik.

Biotranszformáció

Lozartán

Az intravénásan vagy szájon át adott lozartán kb. 14%-a alakul át aktív metabolittá. A ¹⁴C-gyel jelzett lozartán-kálium per os és intravénás adása után a keringő plazma radioaktivitása elsődlegesen a lozartánnak és aktív metabolitjának tudható be. A lozartán aktív metabolittá való minimális átalakulását a vizsgált személyek mintegy egy százalékánál észlelték.

Az aktív metaboliton kívül inaktív metabolitok is képződnek, egyebek között két fő metabolit alakul ki a butil-oldallánc hidroxilációja által, és egy kevésbé jelentős metabolit: egy N-2 tetrazol-glükuronid származék képződik.

Elimináció

Lozartán

A lozartán plazma-clearance-e hozzávetőleg 600 ml/perc, aktív metabolitjáé pedig hozzávetőleg 50 ml/perc. A lozartán, renalis clearance-e hozzávetőleg 74 ml/perc, aktív metaboliltjának pedig. 26 ml/perc. Ha a lozartánt per os alkalmazzák, a dózis mintegy 4%-a ürül változatlan formában a vizelettel, és mintegy 6%-a ürül a vizelettel aktív metabolitként. Legfeljebb 200 mg-os per os lozartán-kálium dózisig a lozartán és aktív metabolitjának farmakokinetikája lineáris.

Per os adagolást követően a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációja poliexponenciálisan csökken, a lozartán terminális felezési ideje kb. 2 óra, míg aktív metabolitjáé kb. 6-9 óra. Napi egyszer 100 mg-os dózis esetén sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem mutat szignifikáns akkumulációt a plazmában.

Mind az epe-, mind a húgyúti kiválasztódás hozzájárul a lozartán és metabolitjainak kiürüléséhez. Embernél egy ¹⁴C-gyel jelzett lozartán per os dózisának beadását követően a radioaktivitás kb. 35%-a nyerhető vissza a vizeletből és 58%-a a székletből.

Hidroklorotiazid

A hidroklorotiazid nem metabolizálódik, hanem a vesén keresztül, gyors ütemben kiürül. A plazmaszint legalább 24 órán keresztül történő megfigyelése alatt a felezési idő a plazmában 5,6 és 14,8 óra között ingadozott. A per os adott dózis legalább 61%-a 24 órán belül változatlan formában kiürül a szervezetből.

Különleges betegcsoportok

Lozartán-hidroklorotiazid

Az idős hypertoniás betegeknél a lozartán és aktív metabolitjának plazmakoncentrációi, illetve a hidroklorotiazid felszívódása alapvetően nem térnek el a fiatal hypertoniás betegeknél tapasztaltaktól.

Lozartán

Enyhe és középsúlyos alkoholos májcirrózisban per os adagolást követően a lozartán plazmakoncentrációja a fiatal önként jelentkező férfiak plazmakoncentráció-értékeinek 5‑szöröse, aktív metabolitjának plazmakoncentrációja pedig 1,7‑szerese volt.

Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a lozartán AUC értéke nem különbözik a japán és nem‑japán egészséges férfiaknál. A karbonsav metabolit (E-3174) AUC értéke azonban különbözőnek tűnik a két csoport között, japán embereknél mintegy másfélszer nagyobb értékkel jelentkezik, mint a nem-japánoknál. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.

Sem a lozartán, sem aktív metabolitja nem távolítható el hemodialízissel.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos, általános farmakológiai, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó preklinikai adatok azt igazolták, hogy a készítmény emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható. A lozartán/hidroklorotiazid potenciális toxicitását krónikus toxicitási vizsgálatokban értékelték, patkányokban és kutyákban per os adagolva maximálisan 6 hónapig. Az ezzel a kombinációval végzett vizsgálatokban megfigyelt változásokat főleg a lozartán összetevő okozta. A lozartán/hidroklorotiazid kombináció alkalmazása a vörösvértestek paramétereinek (erythrocyták, hemoglobin, hematokrit) csökkenését, a szérum karbamid-N növekedését, a szív tömegének csökkenését (hisztológiai korreláció nélkül) és gastrointestinalis változásokat (mucosus membránléziók, fekélyek, eróziók, haemorrhagia) okozott. Lozartán/hidroklorotiazid kombinációval kezelt patkányoknál vagy nyulaknál fellépő teratogenitási bizonyítékok nem voltak. A magzati toxicitás patkányokban – amint azt az F1 generációban a normális számon felüli bordák számának kismértékű növekedése bizonyította – megfigyelhető volt, amikor a nőstényeket a gesztáció előtt és alatt kezelték. Amint azt az önmagában adott lozartánnal végzett vizsgálatoknál megfigyelték, magzati és újszülöttkori nemkívánatos hatások jelentkeztek, beleértve a vesetoxicitást és a magzati halált, amikor terhes patkányokat kezeltek lozartán/hidroklorotiazid kombinációjával a késői gesztáció és/vagy szoptatás ideje alatt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

Magnézium-sztearát,

Hidegen duzzadó keményítő,

Laktóz-monohidrát,

Mikrokristályos cellulóz (E460).

Filmbevonat:

Poli(vinil-alkohol),

Titán-dioxid (E 171),

Makrogol 3350,

Talkum (E553b),

Sárga vas-oxid (E 172),

Sunset yellow FCF (E 110),

Fekete vas-oxid (E 172).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db filmtabletták OPA/ALU/PVC//ALU buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

A gyógyszer megsemmisítésére vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest,

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20657/01 (Portiron HCT 50 mg/12,5 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-20657/03 (Portiron HCT 100 mg/12,5 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-20657/02 (Portiron HCT 100 mg/25 mg filmtabletta 30×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg: 2008. október 30.

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg: 2009. október 22.

Portiron HCT 100 mg/25 mg: 2008. október 30.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

Portiron HCT 50 mg/12,5 mg: 2013. július 3.

Portiron HCT 100 mg/12,5 mg: 2014. május 14.

Portiron HCT 100 mg/25 mg: 2013. július 3.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 28.

NNGYK/ETGY/3900/2025

NNGYK/ETGY/3901/2025

NNGYK/ETGY/3902/2025

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai

Hatóanyag losartan; hydrochlorothiazide
ATC kód C09DA01
Forgalmazó Richter Gedeon Nyrt.
Nyilvántartási szám OGYI-T-20657
Jogalap Generikus
Engedélyezés dátuma 2008-10-30
Állapot TK
Kábítószer / Pszichotróp nem

Hivatalos OGYÉI oldal