PRANOVIRUM 100 mg/ml szirup betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Pranovirum 100 mg/ml szirup

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 mg inozin-acedoben-dimepranolt (inozin pranobex) tartalmaz a szirup milliliterenként.

Ismert hatású segédanyagok:

szacharóz (600 mg/ml), metil-parahidroxibenzoát (1,8 mg/ml), propil-parahidroxibenzoát (0,2 mg/ml) és nátrium (2,04 mg/ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Szirup.

Viszkózus, tiszta, színtelen vagy sárga színű, banán ízesítésű szirup.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Adjuváns kezelésként rekurráló felső légúti vírusfertőzések (pl. akut rhinopharyngitis, akut pharyngitis, akut laryngitis, akut laryngopharyngitis) kezelésére.

A herpeszvírus (Herpes simplex) által okozott, nem szövődményes, rekurráló ajakherpesz kezelésére.

A gyógyszer immunokompetens betegek számára javallott, 9 kg-os testtömegtől.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolást a beteg testtömege és a betegség súlyossága határozza meg. A napi dózist egyenlő adagokra kell osztani, amelyeket naponta több alkalomra elosztva kell bevenni. A kezelés időtartama általában 5-14 nap. A tünetek enyhülése után a kezelést 1-2 napig kell folytatni.

Felnőttek, beleértve az időseket (65 év felettiek)

Az ajánlott dózis napi 50 mg/testtömegkilogramm (napi 0,5 ml/ttkg), általában 3 g (napi 30 ml szirup), 3 vagy 4 részre elosztva. A maximális dózis napi 4 g.

9 ttkg feletti gyermekek

Az ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta; rendszerint testtömegkilogrammonként 0,5 ml napi 3 vagy 4 részre elosztva. Alkalmazza az alábbi táblázat figyelembevételével.

Testtömeg	Adagolás*
9–14 kg	3-4 × 2,5 ml szirup
15–21 kg	3-4 × 3 ml szirup
>21 kg	Felnőtt adag

*A dózis pontos kiméréséhez a csomagoláshoz mellékelt mérőkupakot kell alkalmazni.

A Pranivirum 100 mg/ml szirup nem alkalmazható 9 ttkg alatti gyermekeknél, mivel a mérőkupakkal nem lehetséges megfelelő adagot beadni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kezelés időtartama – általában

Akut betegségek:

Rövid ideig tartó vírusos betegség esetén a kezelést a tünetek elmúlása után még 1-2 napig, illetve az orvos utasítása szerint hosszabb ideig kell folytatni. (A kezelés időtartama rendszerint 5-14 nap).

Elhúzódó vírusfertőzések:

A kezelést a tünetek mérséklődése után még 1-2 hétig vagy tovább kell folytatni az orvos utasítása szerint.

Rekurráló esetek

Kezdetben a kezelést ugyanolyan adagolással és ugyanannyi ideig kell végezni, mint az akut betegségekben. Ezt követően csökkentett fenntartó dózisként napi 5-10 ml szirup ajánlott felnőtteknek és időseknek a relapszus első tüneteinek fellépéséig. Ekkor vissza kell térni az akut esetben alkalmazott napi adagoláshoz és azt kell folytatni a tünetek elmúlása utáni 1-2 napig, a továbbiakban pedig napi fenntartó dózis javasolt. A beteg állapotát rendszeres monitorozni kell és döntést kell hozni arról, hogy szükség van-e további kezelésre, ennek megfelelően a terápia szükség esetén ismételhető.

Krónikus betegségek

Napi 50 kg/ttkg a következő adagolás szerint:

Tünetmentes esetben: 30 napi alkalmazás, 60 napi gyógyszerszünet.

Enyhe tünetek esetén: 60 napi alkalmazás, 30 napi gyógyszerszünet.

Súlyos tünetek esetén: 90 napi alkalmazás, 30 napi gyógyszerszünet.

Ez az adagolási rend szükség szerint ismételhető. A kezelés során a beteget monitorozni kell, hogy nem lépnek-e fel relapszus tünetei.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Aktuálisan zajló köszvényes roham vagy emelkedett húgysavszint a vérben.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Pranovirum 100 mg/ml szirup különösen férfiaknál és mindkét nem idősödő populációjában a szérum és a vizelet húgysavszintjének átmeneti emelkedését okozhatja, bár az általában a normáltartományon belül marad. A húgysavszint emelkedése a készítményben lévő inozin egy részének húgysavvá való biodegradációja miatt következik be az emberben. Ennek oka nem a vesefunkció vagy az enzim gyógyszer által kiváltott jelentős változása. Ezért a Pranovirum-ot körültekintéssel kell alkalmazni olyan betegeknél, akik kórtörténetében köszvény, hiperurikémia, urolithiasis szerepel, vagy károsodott a vesefunkciójuk. A kezelés során ezeknél a betegeknél a húgysavszintet szorosan monitorozni kell.

Egyes betegeknél súlyos túlérzékenységi reakciók (csalánkiütés, angioödéma, anafilaxia) jelentkezhetnek. Ezekben az esetekben a Pranovirum 100 mg/ml szirup alkalmazását abba kell hagyni.

Hosszú időtartamú (legalább 3 hónapos) kezelés esetén minden betegnél rendszeresen monitorozni kell a húgysavszintet a szérumban és a vizeletben, továbbá a vérképet és a vesefunkciót. Hosszú időtartamú (3 hónapos vagy hosszabb) kezelés során vesekövek képződhetnek.

Fontos információk a gyógyszer egyes segédanyagairól

Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A Pranovirum 100 mg/ml szirup 600 mg szacharózt tartalmaz milliliterenként. Adagonként több mint 8 ml szirup alkalmazása esetén ezt diabetes mellitusban szenvedőknél figyelembe kell venni.

Fogkárosodást okozhat.

Ez a gyógyszer metil-parahidroxibenzoátot és propil-parahidroxibenzoátot tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat okozhatnak (amelyek esetleg csak később jelentkeznek).

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz ajánlott adagonként (2,5-10 ml szirupban), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Ha egyszeri adagban több mint 11 ml szirupot vesz be a beteg, akkor ezt figyelembe kell venni, különösen sószegény diétát tartó betegeknél. A WHO által ajánlott maximális napi bevitel felnőttek esetében 2 g nátrium.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Pranovirum 100 mg/ml szirup immunoszuppresszív gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása kerülendő, mivel ez mindkét gyógyszer terápiás hatását befolyásolhatja.

A Pranovirum óvatosan alkalmazható együttesen xantin-oxidáz-gátlókkal vagy a húgysav vizelettel történő kiválasztását fokozó gyógyszerekkel, beleértve a vizelethajtókat is.

Azidotimidinnel (AZT) való egyidejű alkalmazás többféle mechanizmuson keresztül növeli az AZT-nukleotidok képződését (fokozott azidotimidin-aktivitás), beleértve az AZT fokozott biohasznosulását a plazmában és a vérben lévő monociták intracelluláris foszforilációjának fokozódását. Ennek eredményeként az inozin pranobex fokozta a zidovudin hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az inozin pranobex terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ, vagy csak korlátozott mennyiségű információ érhető el (kevesebb mint 300 terhesség kimeneteli adata). Az állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra a reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

A Pranovirum 100 mg/ml szirup alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az inozin pranobex kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A Pranovirum 100 mg/ml szirup alkalmazása szoptatás alatt nem javasolt.

Termékenység

Az inozin pranobex termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre humán adatok. Állatoknál az inozin pranobex kezelésnek nem volt hatása a párzásra vagy a termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Pranovirum 100 mg/ml szirup befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Előfordulhatnak a pszichomotorikus teljesítményt rontó mellékhatások, pl. fejfájás, szédülés vagy aluszékonyság (lásd még 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az inozin pranobex-kezelés során leggyakrabban jelentett gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatás a vérszérum és a vizelet húgysavszintjének emelkedése. Általában néhány nappal a kezelés befejezése után a húgysavszintek visszatérnek a kiindulási értékekre.

A gyakorisági kategóriák a MedDRA egyezménynek megfelelően kerültek meghatározásra:

Nagyon gyakori	≥1/10
Gyakori	≥1/100 - <1/10
Nem gyakori	≥1/1000 - <1/100
Ritka	≥1/10 000 - <1/1000
Nagyon ritka	<1/10 000
Nem ismert	A gyakoriság rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Gyakoriság Szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori
Pszichiátriai kórképek			idegesség álmatlanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájás, szédülés	aluszékonyság
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		émelygés, hányás, epigastrialis fájdalom	hasmenés, székrekedés
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		viszketés, kiütés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		arthralgia
Vese-és húgyúti betegségek és tünetek			polyuria
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		fáradtság, rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	a vér és a vizelet emelkedett húgysavszintje	az alkalikus foszfatáz, a transzamináz vagy a vér karbamid-nitrogén (BUN) emelkedett szintje.

A forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján az alábbi mellékhatásokról számoltak be. Gyakoriság nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg):

Immunrendszeri betegségek és tünetek	túlérzékenység, anaphylaxia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	szédülés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	gyomor- és hasi fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	angioedema, erythema, urticaria

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az inozin pranobex túladagolásáról nem áll rendelkezésre tapasztalat. Az állatokon végzett toxicitási vizsgálatok alapján azonban a szervezet emelkedett húgysavszintjén kívül más súlyos mellékhatások nem valószínűsíthetőek. Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás vírusellenes szerek, közvetlenül ható vírusellenes szerek.

ATC kód: J05AX05

Immunmodulátor – vírusellenes gyógyszer. A vírus szervezetben történő szaporodásának és terjedésének lassítása útján hat. Serkentheti az immunrendszer működését is, ami segít növelni a szervezet képességét a fertőzések leküzdésére.

Az inozin-acedoben-dimepranol (inozin pranobex) szintetikus purinszármazék, immunmoduláló és vírusellenes tulajdonságokkal, amelyek a gazdaszervezet immunválaszának a hatóanyag általi in vivo fokozásából erednek.

Klinikai vizsgálatok mutatják, hogy az inozin pranobex Th1 típusú válasz előidézése által normalizálja a sejtes immunitás hiányos vagy diszfunkcionális mechanizmusait, amely a mitogénnel vagy antigénnel aktivált sejtekben a T-limfociták érését és differenciálódását, valamint az indukált limfoproliferatív válaszok potenciálását indítja el. Azt is kimutatták, hogy modulálja a T-limfociták és a természetes ölősejtek citotoxicitását, a T8-szupresszor- és a T4-helper-sejtek funkcióit, valamint növeli az IgG és a komplement felszíni markerek számát. Az inozin pranobex növeli az IL-1 citokin termelését és fokozza az IL-2-termelést, in vitro upregulálja az IL-2-receptor expresszióját. Jelentősen növeli az endogén IFN -γ-szekréciót és csökkenti az IL-4-termelést in vivo. Kimutatták továbbá, hogy potenciálja a neutrofilek, monociták és makrofágok kemotaxisát, valamint fagocitózisát.

In vivo az inozin pranobex fokozza a csökkent limfocita-fehérjeszintézis és az mRNS-transzlációs képességet, miközben az alábbi mechanizmusok segítségével gátolja a vírus RNS-szintézisét (további vizsgálatok szükségesek):

(1) az inozin által közvetített orotsav beépülése a poliriboszómákba;

(2) a poliadenil láncok kapcsolódásának gátlása a vírus hírvivő RNS-hez;

(3) a limfociták intramembrán plazmarészecskéinek (IMP) átrendeződése, amely a sűrűség közel háromszoros növekedését eredményezi.

Az inozin pranobex in vitro csak magas koncentrációban gátolja a cGMP-foszfodiészterázt és csak olyan koncentrációkban, amelyek nem játszanak szerepet az in vivo immunfarmakológiai hatásokban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A gyógyszer mindkét aktív kompoense különálló farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkezik.

Felszívódás

Szájon át történő beadásakor az inozin pranobex gyorsan és teljes mértékben felszívódik a tápcsatornából, és megjelenik a vérben. Izotópos vizsgálatokban a vizeletben mért radioaktivitás alapján az N,N-dimetilamino-2-propanol (DIP) és a p-acetamidobenzoesav (PAcBA) komponensek felszívódása a beadást követő 8-24 órán belül gyakorlatilag befejeződik. Hasonlóképpen, Rhesus majmoknál orális beadást követően a DIP és PAcBA komponensek intravénás beadást követő szintjének 94-100%-a mutatható ki a vizeletben.

Az inozin az endogén inozinnal azonos úton metabolizálódik a purin útvonalon keresztül. A megemelkedett húgysavszintet a felszívódás kvantitatív követése érdekében mérik. Szájon át történő beadás (tabletta) után az exogén inozin legfeljebb 70%-a választódik ki a vizelettel húgysav formájában, a fennmaradó rész pedig normál metabolitokként, azaz xantin és hipoxantin formájában ürül ki. Emberben a radioaktívan jelölt gyógyszer nem alkalmas a keletkező inozin felszívódásának mérésére, mivel a radioaktív izotóp a normális purin anyagcsere-utakon keresztül később beépülhet a DNS-be, amit állatkísérletek is megerősítettek (a radioaktivitás a nukleotidfrakcióban jelent meg).

Eloszlás

Radioaktívan jelölt anyagot a csökkenő specifikus aktivitás sorrendjében a következő szervek szöveteiben találtak, amikor a gyógyszert és összetevőit majmoknak adták be: vese, tüdő, máj, szív, lép, here, hasnyálmirigy, agy és vázizomzat.

Biotranszformáció

A termék inozin komponense ugyanazon az anyagcsere-útvonalon (purinlebontás) keresztül eliminálódik, mint az endogén inozin. Emberben a fő metabolit a DIP esetében az N-oxid, a PAcBA esetében pedig az o-acilglükuronid.

1 g izotóppal jelzett inozin-pranobex szájon át történő beadása után emberekben a DIP és a PAcBA esetében a következő plazmaszinteket találták: 3,7 μg/ml (2 óra), illetve 9,4 μg/ml (1 óra). A humán dózistolerancia-vizsgálatokban a gyógyszerből származó inozin mérésére szolgáló húgysavszintek dózis utáni csúcsemelkedése nem lineáris, és 1-3 óra között ±10%-kal változhat.

Elimináció

A PAcBA és fő metabolitjának 24 órás vizeletes ürülése állandósult körülmények között napi 4 g adag mellett a beadott dózis körülbelül 85%-át tette ki. Az eliminációs felezési idő a DIP esetében 3,5 óra, a PAcBA esetében 50 perc.

Emberben a fő metabolitok a DIP esetében az N-oxid, a PAcBA esetében pedig az o‑acilglükuronid.

Humán vizsgálatok azt mutatják, hogy dinamikus egyensúlyi állapotban az orálisan bevitt inozin pranobex minden grammjából 24 óra alatt 0,147 gramm húgysav választódik ki a vizelettel.

Biohasznosulás (AUC)

A 4. napon, dinamikus egyensúlyi állapotban történő orális adagolást követően a PAcBA-komponens és metabolitjának vizeletből történő visszanyerése az oldatból várt érték ≥90%-át tette ki. A DIP-komponens és metabolitjának visszanyerése ≥76% volt. A vizelettel történő kiválasztás alapján meghatározott „plazma koncentráció-idő görbe alatti terület” a DIP esetében ≥88% és a PAcBA esetében ≥77% volt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben az inozin pranobex az akut, szubakut és krónikus toxikológiai vizsgálatokban egerek, patkányok, kutyák, macskák és majmok esetében legfeljebb 1500 mg/kg/nap dózisig alacsony toxicitási profilt mutatott. A legalacsonyabb akut orális LD₅₀-érték 50-szerese volt a 100 mg/kg/nap maximális terápiás dózisszintnek.

Egerekkel és patkányokkal végzett hosszú távú toxikológiai vizsgálatok nem mutattak rákkeltő potenciálra utaló jeleket.

A standard mutagenitási vizsgálatok, valamint az egerekkel és patkányokkal végzett in vivo vizsgálatok, továbbá az emberi perifériás vér limfocitákon végzett in vitro vizsgálatok az inozin pranobex esetében nem mutattak ki mutagén tulajdonságokat.

Egerek, patkányok és nyulak esetében az ajánlott maximális humán terápiás dózis (100 mg/kg/nap) 20-szorosát elérő folyamatos parenterális adagolással végzett vizsgálatok során nem volt kimutatható perinatális toxicitás, embriotoxicitás, teratogenitás vagy károsodott reprodukciós funkció (lásd még 4.6 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Szacharóz

Metil-parahidroxibenzoát (E218)

Propil-parahidroxibenzoát (E216)

Citromsav (E330)

Nátrium-hidroxid (E524)

Szacharin-nátrium (E954)

Banánaroma 2876 (tartalmaz propilénglikolt (E1520), eugenolt,

geraniolt, linaloolt, citronellolt, D-limonént)

Tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Az üveg első felnyitását követően: 3 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 ℃-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

100 ml-es barna üveg fehér alumíniumkupakkal lezárva, 2–16 ml-es beosztással ellátott polipropilén mérőpohárral, dobozban.

Kiszerelés: 100 ml.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (kétkeresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Aflofarm Farmacja Polska Sp.z o.o.

Ul. Partyzancka 133/ 151

95-200 Pabianice

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24043/01 1×100 ml 100 ml-es barna üveg polipropilén mérőpohárral

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK DÁTUMA

2022. április 7.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 26.