PRENESSA 8 mg tabletta betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: perindopril
ATC kód: C09AA04
Nyilvántartási szám: OGYI-T-10359
Állapot: TK

9

Betegtájékoztató: Információk a beteg számára


Prenessa 8 mg tabletta

perindopril-terc-butil-amin


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Prenessa tabletta és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Prenessa tabletta szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Prenessa tablettát?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Prenessa tablettát tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



  1. Milyen típusú gyógyszer a Prenessa tabletta és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Prenessa tabletta hatóanyaga az úgynevezett angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE) gátlók csoportjába tartozik.


A Prenessa tabletta használatos a

  • magasvérnyomás-betegség (hipertónia) kezelésében,

  • az olyan szívvel kapcsolatos események előfordulási kockázatának csökkentésére, mint a szívinfarktus; azoknál a betegeknél, akiknek stabil koszorúér-betegségük van (az az állapot, amikor a szív vérellátottsága csökkent vagy gátolt) és akiknek már volt szívinfarktusuk és /vagy megoperálták őket, hogy a szív vérellátását, kiszélesítve a szívet ellátó ereket, javítsák.



  1. Tudnivalók a Prenessa tabletta szedése előtt


Ne szedje a Prenessa tablettát

  • ha Ön allergiás a perindoprilra, vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére;

  • ha átélt már túlérzékenységi reakciót [hirtelen kialakuló ajak-, arc- és nyaki duzzanat, esetleg a kezek és lábak duzzanatával, fulladásérzéssel vagy rekedtséggel (angioödémával)] egy ACE‑gátló szedése következtében;

  • ha a családjában előfordult már angioödéma, vagy más körülmények között átélt angioödémát;

  • ha több mint 3 hónapja terhes (azonban a terhesség korai szakaszában sem ajánlott szedni a Prenessa tablettát – lásd a „Terhesség” című részt);

  • ha cukorbetegségben szenved vagy károsodott a veseműködése és aliszkirén hatóanyag-tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap;

  • ha Ön művesekezelésben, vagy bármely vérszűrő eljárásban részesül. Az alkalmazott berendezéstől függően a Prenessa tabletta nem biztos, hogy megfelelő Önnek;

  • ha olyan súlyos vesebetegségben szenved, melyben a vese vérellátása csökkent (veseartéria‑szűkület);

  • ha Ön szakubitril/valzartán-t (felnőtteknél a krónikus szívelégtelenség kezelésére alkalmazott gyógyszert) szed vagy szedett, mivel ilyenkor fokozott a kockázata az angioödéma (hirtelen fellépő duzzanat a bőr alatt, olyan területen, mint például a torok) kialakulásának.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Prenessa tabletta szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


Lehetséges, hogy a Prenessa tabletta nem megfelelő az Ön számára vagy szükség van rendszeres kontrollra.

Emiatt a Prenessa tablettával való kezelés előtt tájékoztassa kezelőorvosát a következőkről:

  • ha úgy tájékoztatták, hogy aortaszűkülete van (a szívből jövő főverőér szűkülete), vagy a szívizomzata megnagyobbodott vagy problémái vannak a szívbillentyűivel;

  • ha úgy tájékoztatták, hogy veseartéria-szűkületben szenved (veseartéria-sztenózis);

  • ha Önnél rendellenesen magas az aldoszteron nevű hormon szintje a vérben (primer aldoszteronizmus);

  • ha Ön cukorbeteg;

  • ha más vese-, máj- vagy szívbetegségben szenved;

  • ha művesekezelést kap vagy nem régen esett át vesetranszplantáción;

  • ha Önnek kollagén-érbetegsége (kötőszövetet érintő betegség) van, mint például a szisztémás lupusz eritematózus vagy szkleroderma;

  • ha sószegény diétán van vagy erős hányás vagy hasmenés gyötri, vagy olyan gyógyszereket használ, amelyek megemelik a vizelet mennyiségét (vízhajtók);

  • ha lítiumot szed, mely gyógyszer a mánia vagy depresszió kezelésére szolgál;

  • ha káliumot tartalmazó étrend-kiegészítőket vagy káliumot tartalmazó sópótlókat használ;

  • ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

  • angiotenzin II-receptor-blokkoló (ARB) (zartánok néven is ismertek – például valzartán, telmizartán, irbezartán), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved;

  • aliszkirén;

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolit

szinteket (például kálium) a vérében.

Lásd még a „Ne szedje a Prenessa tablettát” pontban szereplő információkat.

  • ha Ön az alábbi gyógyszerek bármelyikét szedi, az angioödéma (a bőr alatti területen, mint például a torokban, hirtelen fellépő duzzanat) kockázata nagyobb lehet:

  • racekadotril (a hasmenés kezelésére szolgáló gyógyszer);

  • szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz és egyéb, az úgynevezett mTOR‑gátlók osztályába tartozó gyógyszerek (szervátültetés során a beültetett szervek kilökődésének megakadályozására és daganatok kezelésére szolgáló gyógyszerek);

  • vildagliptin (a cukorbetegség kezelésére alkalmazott gyógyszer);

  • ha Ön feketebőrű, mert a feketebőrű betegeknél nagyobb a kockázata az angioödémának és a Prenessa kevésbé hatékonyan csökkentheti a vérnyomást, mint a nem-feketebőrű betegekben.


Angioödéma

Az angioödémát (súlyos allergiás reakció, ami az arc, az ajkak, a nyelv vagy a torok duzzanatával jár, melyet nyelési vagy légzési nehézségek kísérhetnek) jelentettek az ACE-gátlóval – amilyen a Prenessa is – kezelt betegeknél. Ez bármikor előfordulhat a kezelés során. Ha ilyen tünetek jelentkeznek, hagyja abba Prenessa-kezelést és azonnal forduljon orvoshoz. Lásd még a 4. pontban.


Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy teherbe eshet. A Prenessa tabletta szedése a korai terhesség időszakában nem ajánlott. Nem szabad szedni a gyógyszert, ha több mint 3 hónapja terhes, minthogy súlyos károkat okozhat a magzatnak, ha a terhességnek ebben a szakaszában szedi (lásd a „Terhesség” című részt).


Ha Önnel bármely, az alábbiakban felsorolt tünetek jelentkeznek, azonnal tudassa kezelőorvosával:

  • Ha szédül az első adag gyógyszer bevétele után. Néhányan úgy reagálnak az első adag bevételére vagy az adagjuk emelésére, hogy elszédülnek, gyengék, bágyadtak és levertek lesznek.

  • Láz, torokfájás vagy szájban levő fekélyek (ezek fertőzés tünetei lehetnek, melyeket a fehér vérsejtek számának csökkenése okoz).

  • A bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése (sárgaság), amely a máj betegségének jele lehet.

  • Ha száraz köhögés jelentkezik, mely hosszú ideig fennáll. ACE-gátlók használatával kapcsolatban jelentettek köhögést, de lehet felső légúti megbetegedés tünete is.


A kezelés elkezdésekor és/vagy az Ön számára legmegfelelőbb gyógyszeradag beállításának ideje alatt a szokványosnál sűrűbb orvosi ellenőrzés szükséges. Ezeken még abban az esetben is részt kell vennie, ha jól érzi magát. Az ellenőrző vizsgálatok gyakoriságát kezelőorvosa határozza meg.


Prenessa tablettával való kezelés alatt bármely probléma megelőzése céljából, tájékoztassa kezelőorvosát arról, hogy Ön Prenessa tablettát szed:

  • Ha műtétre és/vagy altatásra kerül a sor (még a fogorvosnál is).

  • Ha darázs-, illetve méhcsípés okozta túlérzékenység miatt terveznek (deszenzibilizáló) kezelést.

  • Ha művesekezelésre vagy LDL-koleszterin-aferezisre szorul (ami a koleszterin eltávolítását jelenti a szervezetből egy gép segítségével).


Gyermekek és serdülők

A perindopril adása nem javasolt 18 éven aluli gyermekek és serdülők számára.


Egyéb gyógyszerek és a Prenessa tabletta

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


A kezelőorvosa megkérdezése nélkül ne szedjen vény nélkül kapható készítményeket. Ilyenek:

  • a meghűléses panaszok enyhítésére ajánlott szerek, amelyek pszeudoefedrint vagy fenilefrint tartalmaznak hatóanyagként;

  • a fájdalomcsillapítók, beleértve az acetilszalicilsavat is (az a hatóanyag, amely sok gyógyszerben megtalálható, fájdalomcsillapításra, lázcsillapításra és véralvadás megelőzésére is használják);

  • a káliumtartalmú szerek és káliumtartalmú sópótlók.


Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát, ha az alábbi gyógyszerek valamelyikét szedi, hogy az orvosa megbizonyosodjon arról, hogy a Prenessa tabletta egyidejű szedése biztonságos-e:

  • más magasvérnyomás-betegség és /vagy szívelégtelenség kezelésre szolgáló szerek, beleértve azokat is, amelyek a vizelet mennyiségét növelik (vízhajtók);

  • értágítókat, beleértve a nitrátokat (melyek hatására az erek kitágulnak);

  • káliummegtakarító vízhajtók (triamteren, amilorid), káliumpótló szerek, káliumot tartalmazó só-pótló szerek, más gyógyszerek, amelyek növelhetik a kálium mennyiségét a szervezetben (például a heparin, mely egy vérrögök kialakulásának megelőzésére szolgáló gyógyszer, a trimetoprim és a ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol, mely bakteriális fertőzések kezelésére használt gyógyszer; a ciklosporin vagy takrolimusz, amely az átültetett szerv kilökődésének megakadályozására alkalmazott immunszuppresszív gyógyszer);

  • szívelégtelenség kezelésére alkalmazott káliummegtakarító gyógyszerek (eplerenon és spironolakton napi 12,5 mg – 50 mg közötti adagban);

  • szívritmuszavarok kezelésére szolgáló szerek (prokainamid);

  • cukorbetegség kezelésére használatos szerek (inzulin vagy szájon át alkalmazott vércukorszint‑csökkentő gyógyszerek, például vildagliptin);

  • baklofén (izommerevség kezelésére használják olyan betegségekben, mint például a szklerózis multiplex);

  • köszvény elleni szerek (allopurinol);

  • nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok, mint például az ibuprofén vagy a diklofenák) beleértve a fájdalomcsillapítóként szedett acetilszalicilsavat is;

  • esztramusztin (rákos megbetegedések kezelésére használják);

  • az idegrendszer bizonyos részeit stimuláló ható szerek, mint az efedrin, noradrenalin, adrenalin (szimpatomimetikumok);

  • mánia vagy depresszió kezelésére használatos gyógyszer (például lítium);

  • mentális betegségek, mint a depresszió, a szorongás, a skizofrénia, vagy egyéb pszichózisok kezelésére használt gyógyszerek (triciklusos antidepresszánsok, egyéb antipszichotikumok);

  • ízületi gyulladás (artritisz) kezelésére használt aranyinjekció (nátrium-aurotiomalát);

  • gyógyszerek, melyeket leggyakrabban a hasmenés kezelésére (racekadotril) alkalmaznak, vagy gyógyszerek, melyek a szervátültetés során beültetett szervek kilökődésének megakadályozására szolgálnak (szirolimusz, everolimusz, temszirolimus és egyéb, úgynevezett mTOR-gátlók osztályába tartozó gyógyszerek). Lásd „Figyelmeztetések és óvintézkedések” szakasz.


Lehet, hogy kezelőorvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet:

  • Ha Ön angiotenzin II-receptor-blokkolót (ARB) vagy aliszkirént szed (lásd még a „Ne szedje a Prenessa tablettát” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt).


A Prenessa tabletta egyidejű bevétele étellel, itallal és alkohollal

Ezt a gyógyszert étkezés előtt kell bevenni, hogy csökkentse az étel befolyásoló hatását a gyógyszer működésére. A Prenessa tabletta alkalmazásának ideje alatti alkoholfogyasztás szédülést és figyelmetlenséget okozhat. Beszélje meg kezelőorvosával, hogy tanácsos-e alkoholt fogyasztania.


Terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


Terhesség

Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha úgy gondolja, hogy terhes, vagy teherbe eshet. Az orvos azt fogja tanácsolni Önnek, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, mielőtt teherbe esik, vagy amint megtudja, hogy terhes és hogy a Prenessa helyett egy másik gyógyszert kezdjen el szedni. A Prenessa szedése nem ajánlott a korai terhesség időszakában. Nem szabad szedni a Prenessa tablettát a 3. terhességi hónap után, mert súlyos károkat okozhat a magzatnak.


Szoptatás

Közölje kezelőorvosával, amennyiben szoptat, vagy el szeretné kezdeni a szoptatást. A Prenessa alkalmazása nem javasolt szoptató anyáknak. Amennyiben szoptatni szeretne, kezelőorvosa másik készítményt választhat az Ön számára, különösen abban az esetben, ha gyermeke újszülött vagy koraszülött.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem javasolt, hogy gépjárművet vezessen, vagy gépeket kezeljen addig, míg nem tudja, hogy a Prenessa hogyan hat Önre. A Prenessa általában nem befolyásolja az éberséget, de néhány betegnél az alacsony vérnyomás miatt szédülés vagy gyengeség jelentkezhet, különösen a kezelés kezdetén, illetve olyankor, ha más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinálják, előfordulhatnak egyéni reakciók, mint például szédülés vagy fáradtság.

Ennek eredményeként károsodhat a gépjárművek vezetéséhez, illetve a gépek kezeléséhez szükséges képesség.


A Prenessa tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.



3. Hogyan kell szednie a Prenessa tablettát?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


A készítmény ajánlott kezdő és fenntartó adagja magas vérnyomás kezelésekor 4 mg perindopril naponta (1 db Prenessa 4 mg tabletta). Amennyiben szükséges egy hónap után ez az adag napi 1×8 mg-ra növelhető (1 db Prenessa 8 mg tabletta vagy 2 db Prenessa 4 mg tabletta). Ez az ajánlott maximális adag.


A készítmény ajánlott kezdő adagja stabil koszorúér-betegségben 4 mg perindopril naponta (1 db Prenessa 4 mg tabletta), ha ez jól tolerálható, két hét múlva az adag napi 1×8 mg-ra növelhető (1 db Prenessa 8 mg tabletta vagy 2 db Prenessa 4 mg tabletta).


A Prenessa tablettát reggelenként, a reggeli étkezés előtt, egy pohár vízzel, lehetőleg mindennap ugyanabban az időpontban kell bevenni.


A kezelés során orvosa a terápiás hatás függvényében és az Ön szükségleteinek megfelelően módosítja a Prenessa tabletta adagolását.


Veseproblémák

Kezelőorvosa alacsonyabb adagot írhat elő.


Májproblémák

Az adagolás módosítása nem szükséges.


Idősek

Időskorban az adagolás a veseműködés állapotától függ.

A kezelés időtartamát egyedileg, az orvosnak kell meghatároznia a beteg állapotától függően.


Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél

A hatásosságot és biztonságosságot 18 éven aluli gyermekeken és serdülőkön nem vizsgálták. Emiatt gyermekek és serdülők esetében alkalmazása nem javasolt.


Ha túlságosan erősnek vagy gyengének érzi a gyógyszer hatását, forduljon kezelőorvosához vagy a gyógyszerészhez.


Ha az előírtnál több Prenessa tablettát vett be

Haladéktalanul értesítse kezelőorvosát vagy forduljon a gyógyszerészhez.


A túladagolás legvalószínűbb tünete a vérnyomásesés (hipotónia). Egyéb tünetek is előfordulhatnak, mint gyors vagy lassú szívverés (tahikardia vagy bradikardia), a szabálytalan és /vagy erős szívverésből adódó kellemetlen érzet (palpitáció), túlzott gyakoriságú és mélységű lélegzetvétel, szédülés, szorongás és/vagy köhögés.


Ha nagymértékben lecsökken a vérnyomása, pihenjen le és polcolja fel a lábát; a feje alá csak kispárnát tegyen.


Ha elfelejtette bevenni a Prenessa tablettát

Fontos, hogy minden nap bevegye a Prenessa tablettát.

Ha kimaradt egy dózis, a következőt a szokott időben vegye be. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására. Amennyiben több mint egy adagot felejtett el bevenni, pótolja azt, amilyen hamar tudja. Majd folytassa a gyógyszer szedését az előírt adagolási rend szerint.


Ha idő előtt abbahagyja a Prenessa tabletta szedését

A Prenessa tabletta szedésének abbahagyása után ismét emelkedhet a vérnyomása és emiatt fokozódhat a magas vérnyomással járó (szív-, agyi és vese-) szövődmények kockázata. Emiatt, ha a Prenessa tabletta alkalmazásának megszakítását tervezi, először beszélje ezt meg kezelőorvosával.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Hagyja abba a gyógyszer szedését és azonnal forduljon orvoshoz, ha a következő súlyos mellékhatások bármelyikét észleli:

  • az arc, ajkak, száj, nyelv vagy torok megduzzadása, légzési nehézség (angioödéma) (lásd 2. pont „Figyelmeztetések és óvintézkedések”) (nem gyakori: 100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • erős szédülés vagy ájulás, alacsony vérnyomás következtében (gyakori: 10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • szokatlanul gyors vagy szabálytalan szívverés, mellkasi fájdalom (angina) vagy szívroham (nagyon ritka: 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • végtaggyengeség vagy beszédzavar, amelyek szélütés tünetei lehetnek (nagyon ritka: 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • hirtelen kialakuló sípoló légzés, mellkasi fájdalom, légszomj vagy légzési nehézség (hörgőgörcs) (nem gyakori: 100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • hasnyálmirigy-gyulladás, ami kifejezett rossz közérzettel társuló súlyos hasi fájdalmat és hátfájdalmat okozhat (nagyon ritka: 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • sárgaság (a bőr és a szemfehérje sárgás elszíneződése), ami májgyulladás tünete lehet (nagyon ritka: 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet),

  • bőrkiütés, amely gyakran kezdődik az arcon, karokon vagy lábakon vörös, viszkető foltokkal (eritéma multiforme) (nagyon ritka: 10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet).


A mellékhatásokat gyakoriságuk alapján a következő csoportokba sorolják:


Gyakori mellékhatások (10 -ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • fejfájás,

  • szédülés,

  • forgó jellegű szédülés (vertigo),

  • bizsergés vagy tűszúrás érzése a kezeken és lábakon,

  • látászavar,

  • fülzúgás (hangok érzékelése a fülben),

  • köhögés,

  • nehézlégzés (diszpnoé),

  • gyomor és bélrendszeri rendellenességek (hányinger, hányás, hasi fájdalom, az ízérzés zavara, emésztési zavar vagy diszpepszia, hasmenés és székrekedés),

  • allergiás reakciók (bőrkiütés, viszketés),

  • izomgörcsök,

  • gyengeségérzés.


Nem gyakori mellékhatások (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • hangulatváltozások,

  • alvászavarok,

  • depresszió,

  • szájszárazság,

  • erős viszketés vagy súlyos bőrkiütések,

  • hólyagok kialakulása a bőrön,

  • veseproblémák,

  • merevedési zavar (impotencia),

  • verejtékezés,

  • egyes fehérvérsejtek számának növekedése (eozinofilia),

  • aluszékonyság,

  • ájulás,

  • szívdobogásérzés,

  • tahikardia,

  • a vérerek gyulladása, ami gyakran bőrkiütésekkel jár (vaszkulitisz),

  • fényérzékenységi reakciók (a bőr fokozott érzékenysége a napfényre),

  • ízületi fájdalom (artralgia),

  • izomfájdalom (mialgia),

  • mellkasi fájdalom,

  • rossz közérzet,

  • perifériás ödéma,

  • láz,

  • elesés,

  • eltérések a laboratóriumi vizsgálati leletekben: a vér kálium szintjének megemelkedése, amely a gyógyszer elhagyása után normalizálódik, a vér nátrium szintjének csökkenése, alacsony vércukorszint (hipoglikémia) cukorbetegség esetén, emelkedett karbamid- és kreatininszint.


Ritka mellékhatások (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • eltérések a laboratóriumi vizsgálati leletekben: magas májenzim értékek, magas bilirubinszint,

  • a pikkelysömör rosszabbodása,

  • sötét színű vizelet, hányinger, vagy hányás, izomgörcsök, zavartság és görcsrohamok. Ezek az úgynevezett nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) tünetei lehetnek,

  • csökkent vizeletürítés vagy a vizeletürítés megszűnése,

  • kipirulás,

  • akut veseelégtelenség.


Nagyon ritka mellékhatások (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • zavartság,

  • eozinofil sejtes tüdőgyulladás (a tüdőgyulladás egy ritka formája),

  • az orrnyálkahártya gyulladása (rinitisz),

  • vérkép-rendellenességek, mint a fehérvérsejtek és vörösvértestek csökkenése, alacsonyabb hemoglobinszint, alacsonyabb vérlemezkeszám.


Nem ismert (a gyakorisága rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • az ujjak vagy lábujjak elszíneződése, zsibbadása és fájdalma (Raynaud-jelenség).


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Prenessa tablettát tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Prenessa tabletta?

  • A készítmény hatóanyaga: a perindopril-terc-butil-amin.

Minden tabletta 8 mg perindopril-terc-butil-amin sót tartalmaz, amely 6,68 mg perindoprilnek felel meg.

  • Egyéb összetevők: laktóz-monohidrát, mikrokristályos cellulóz (E460), nátrium‑hidrogén‑karbonát, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát ( E470b). Lásd a 2. pontban az „A Prenessa tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz” című részt.


Milyen a Prenessa tabletta külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Fehér, kerek, enyhén domború felületű, metszett élű tabletta, egyik oldalán bemetszéssel. A tabletta egyenlő adagokra osztható.


A készítmény PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban (7 db, 14 db, 28 db, 30 db, 50 db, 60 db, 90 db vagy 100 db tabletta) és dobozban kerül forgalomba.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja:

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia


Gyártók:

KRKA-POLSKA Sp. z o.o., ul. Równoległa 5, 02-235 Warsaw, Lengyelország

vagy

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia


A készítményhez kapcsolódó további kérdéseivel forduljon a forgalomba hozatali engedély jogosultjának helyi képviseletéhez.


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült Királyságban (Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:


Tagállam megnevezése

Gyógyszer neve

Magyarország

Prenessa 8 mg

Észtország

Perindopril Kkra 8 mg

Litvánia

Prenessa 8 mg

Lettország

Prenessa 8 mg

Franciaország

Perindopril Teva Santé 8 mg

Lengyelország

Prenessa 8 mg

Szlovákia

Prenessa 8 mg

Egyesült Királyság

Perindopril 8 mg Tablets

Csehország

Prenessa 8 mg

Spanyolország

Perindopril KRKA 8 mg

Finnország

Perindopril KRKA 8 mg

Románia

Prenessa 8 mg

Dánia

Perindopril tert-butylamin Krka 8 mg tablets


OGYI-T-10359/09 7×

OGYI-T-10359/10 14×

OGYI-T-10359/11 28×

OGYI-T-10359/12 30×

OGYI-T-10359/13 50×

OGYI-T-10359/14 60×

OGYI-T-10359/15 90×

OGYI-T-10359/16 100×



A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2023. január




17

1. A GYÓGYSZER NEVE


Prenessa 8 mg tabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


8 mg perindopril-terc-butil-amint tartalmaz tablettánként (ami megfelel 6,68 mg perindoprilnek).


Ismert hatású segédanyag: laktóz

137,33 mg laktózt tartalmaz tablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Tabletta


Fehér, kerek, enyhén domború felületű, metszett élű tabletta, egyik oldalán bemetszéssel.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Hypertonia

Hypertonia kezelése.


Stabil koszorúér-betegség

Myocardialis infarctuson és/vagy revaszkularizáción átesett betegeknél a cardialis események kockázatának csökkentése.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


Az adagot a beteg egyéni klinikai állapota (lásd 4.4 pont) és a kezelés hatására változó vérnyomásértékek alapján kell megállapítani.


Hypertonia:

A perindopril-monoterápiában vagy más típusú vérnyomáscsökkentővel kombinálva alkalmazható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

A javasolt kezdő adag 4 mg naponta egyszer, reggelente.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer nagymértékű aktivációja esetén (különösen renovascularis hypertoniában, só- és/vagy volumenhiány esetében, szívelégtelenségben vagy súlyos hypertoniában) a készítmény kezdetben túlzott mértékű vérnyomásesést idézhet elő. Ilyen esetekben ajánlatos 2 mg-os kezdő dózissal, orvosi felügyelet mellett elkezdeni a kezelést.

Egy hónap után a napi adag 1×8 mg-ra növelhető.

Tünetekkel járó hypotonia alakulhat ki a perindopril-kezelés kezdete után, főként azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg diuretikumot szednek. Fentiek miatt óvatosság ajánlott, mert ezeknél a betegeknél hypovolaemia és/vagy sóhiány állhat fenn.

Amennyiben lehetséges, a perindopril adagolásának elkezdése előtt 2‑3 nappal ajánlatos abbahagyni a diuretikum szedését (lásd 4.4 pont).

Azoknál a hypertoniás betegeknél, akiknél a diuretikumot nem lehet abbahagyni, 2 mg perindoprillel kell elkezdeni a kezelést. A veseműködést és a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. A perindopril dózisát a továbbiakban a mért vérnyomásérték alapján kell módosítani. Ha szükséges, a diuretikus kezelést újra el lehet kezdeni.


Idős betegek kezelését a 2 mg-os dózissal kell elkezdeni; ez egyhavi kezelés után 1×4 mg-ra növelhető. Ha szükséges, a dózis további 1 hónap után – a veseműködés állapotától függően – fokozatosan 1×8 mg-ra növelhető (lásd táblázat).


Stabil koszorúér-betegség:

A perindopril kezelést napi 1×4 mg-os adaggal kell elkezdeni és két héten keresztül folytatni, majd a dózis 1×8 mg-ra emelhető a beteg veseműködésének és annak a függvényében, hogy hogyan tolerálja a 4 mg-os adagot.


Idős betegeknek napi 1×2 mg-ot kell kapniuk egy héten keresztül, majd napi 1×4 mg-ot a következő héten, mielőtt a veseműködéstől függően a napi dózist 1×8 mg-ra emelnék (lásd 1. sz. táblázat –„Dózismódosítás vesekárosodás esetén”). Az adagot csak akkor lehet emelni, ha az előzőleg alkalmazott alacsonyabb dózist a beteg jól tolerálta.


Különleges betegcsoportok:


Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor a perindopril adagját a kreatinin-clearance (ClKr) alapján kell meghatározni (lásd az 1. táblázatban).


1. táblázat: Dózismódosítás vesekárosodás esetén.

Kreatinin-clearance (ml/perc)

Javasolt adag

ClKr  60

4 mg/nap

30 < ClKr < 60

2 mg/nap

15 < ClKr < 30

2 mg másodnaponként

Hemodializált betegek ClKr < 15*

2 mg a dialízis napján

* A perindoprilát dialízis-clearance-e 70 ml/perc. Hemodializált betegeknek a művese-kezelés után kell bevenniük az esedékes dózist.


Májkárosodásban szenvedő betegek

Károsodott májműködésű betegek kezelésekor nem szükséges dózismódosítás (lásd 4.4 és 5.2 pont).


Gyermekek és serdülők

A perindopril hatásosságát és biztonságosságát gyermekeken és 18 év alatti serdülőkön nem bizonyították. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat, ezért gyermekeknél és serdülőknél a Prenessa alkalmazása nem javasolt.


Az alkalmazás módja


Szájon át történő alkalmazásra.

A perindoprilt naponta egyszer, reggelenként, étkezés előtt ajánlatos bevenni.


4.3 Ellenjavallatok


  • A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy más ACE-gátlóval szembeni túlérzékenység;

  • Korábbi ACE-gátló-kezeléssel összefüggő angioneuroticus oedema a kórelőzményben;

  • Hereditaer vagy idiopathiás angiooedema;

  • Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont);

  • A Prenessa tabletta egyidejű alkalmazása aliszkiréntartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont);

  • Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A Prenessa-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4 és 4.5 pont);

  • Extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű membránokkal érintkezik (lásd 4.5 pont);

  • Kétoldali veseartéria-stenosis vagy a szoliter vese artériájának szűkülete esetén (lásd 4.4 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Stabil koszorúér-betegség

Ha a perindopril-kezelés első hónapjában súlyos, vagy nem súlyos instabil angina pectoris epizód jelentkezik, a kezelés folytatása előtt az előny/kockázat gondos értékelését kell elvégezni.


Hypotonia

Az ACE-gátlók vérnyomásesést okozhatnak. Szövődménymentes hypertoniában szenvedő betegnél ritkán fordul elő tüneteket okozó hypotonia; nagyobb valószínűséggel inkább diuretikus kezelés, sószegény étrend, dialízis, hasmenés, hányás miatt hypovolaemiás, illetve súlyos, reninfüggő hypertoniában szenvedő betegeken várható (lásd 4.5 és 4.8 pont). Tünetekkel járó, veseelégtelenséggel kísért vagy azzal nem kísért szívelégtelenségben ugyancsak észleltek tünetekkel járó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel a súlyosabb fokú, és emiatt nagy adag kacsdiuretikummal kezelt, hyponatraemiával és funkcionális vesekárosodással járó szívelégtelenségben jelentkezik. Tünetekkel járó hypotonia fokozott kockázata esetén gondos orvosi felügyelettel kell elkezdeni a kezelést, illetve elvégezni a dózismódosítást (lásd 4.2 és 4.8 pont). Hasonló körültekintés szükséges ischaemiás szívbetegségben és agyi érbetegségben szenvedő betegnél, mert a túlzott mértékű vérnyomásesés myocardialis infarctust vagy cerebrovascularis eseményt idézhet elő.


Hypotonia fellépésekor a beteget hanyatt kell fektetni és szükség esetén 9 mg/ml (0,9%) koncentrációjú sóoldatot kell adni intravénás infúzióban. A múló jellegű hypotonia fellépése nem zárja ki a további kezelést, ami már általában nem ütközik nehézségbe a vérnyomás volumenpótlással végzett normalizálása után.


Egyes, szívelégtelenségben szenvedő, normotenziós vagy alacsony vérnyomású betegek szisztémás vérnyomása perindopril hatására tovább csökkenhet. Erre számítani lehet, és bekövetkezése általában nem indokolja a kezelés abbahagyását. Ha a hypotonia tüneteket okoz, szükségessé válhat a perindopril adagjának csökkentése, vagy adagolásának felfüggesztése.


A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.


Aorta és mitrális billentyű-stenosis/hypertrophiás cardiomyopathia

Más ACE-gátlókhoz hasonlóan, a mitralis billentyű szájadékának szűkülete, valamint a bal kamra kiáramlási pályájának obstrukciója esetén (például aortastenosisban, hypertrophiás cardiomyopathiában) a perindoprilt is körültekintően kell alkalmazni.


Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance: < 60 ml/perc) a perindopril kezdő adagját a beteg kreatinin‑clearance-ének megfelelően (lásd 4.2 pont), később a terápiás hatás függvényében kell módosítani. Vesebetegek kezelésekor a szokványos ellátás része a kálium- és kreatininszintek rendszeres ellenőrzése (lásd 4.8 pont).


Tünetekkel járó szívelégtelenségben az ACE-gátló-kezelés elkezdésekor fellépő hypotonia tovább ronthatja valamelyest a veseműködést. Heveny veseelégtelenség is kialakulhat, azonban ez általában reverzibilis.


Az arteria renalis kétoldali (vagy egy vesével élők veseartériájának) szűkülete esetén az ACE‑gátló‑kezelés ideje alatt a vér karbamid- és kreatininszintje emelkedhet, mely változás reverzibilis, általában a kezelés felfüggesztésével megszűnik. E laboratóriumi értékek változása különösen fennálló veseelégtelenség esetén valószínű. Társuló renovascularis hypertoniában fokozott a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség kialakulásának kockázata. Ezen betegek kezelését gondos orvosi felügyelet mellett és kis adaggal kell elkezdeni, majd körültekintően kell növelni a perindopril dózisát. Az említett rendellenességek kialakulásához a diuretikumok is hozzájárulhatnak, ezért ezek alkalmazását a kezelés első néhány hetében mellőzni kell és a veseműködést ellenőrizni kell.


Egyes, a veseerek kimutatható betegségében nem szenvedő hypertoniás betegeken a szérum karbamid és kreatininszint általában kismértékű és átmeneti emelkedését figyelték meg, különösen, ha a perindoprilt diuretikummal adták együtt. Ez a rendellenesség régebb óta fennálló vesekárosodásban nagyobb eséllyel jelentkezik; a diuretikum és/vagy a perindopril adagjának csökkentését és/vagy elhagyását teheti szükségessé.


Hemodializált betegek

ACE-gátlókkal kezelt és egyidejűleg ún. „high flux” membránokkal hemodializált betegeken anaphylactoid reakciókat észleltek. Hemodialízisre szoruló betegek kezelésekor megfontolandó más típusú dializáló membrán használata vagy más csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő alkalmazása.


Vesetranszplantáció

Közelmúltban veseátültetésen átesett betegek perindopril-kezelésével kapcsolatosan nincsenek tapasztalatok.


Túlérzékenység/angiooedema

ACE-gátlókkal (például perindoprillel) kezelt betegeken ritkán észlelték az arc, a végtagok, az ajak, a nyálkahártyák, a nyelv, a glottis és/vagy a gége angiooedemáját (lásd 4.8 pont). Ez a kezelés ideje alatt bármikor előfordulhat. Angiooedema kialakulásakor azonnal abba kell hagyni a perindopril adását, és a tünetek teljes megszűnéséig szakszerűen monitorozni kell a beteg állapotát. Az arcra és az ajakra korlátozódó duzzanat általában spontán megszűnik, de antihisztaminok adásával is enyhíthetők ezek a tünetek.


A gége angiooedemája életveszélyesnek bizonyulhat. A nyelv, a glottis vagy a gége vizenyős duzzanata légúti elzáródáshoz vezethet, ezért sürgős ellátást igényel. Ennek keretében adrenalin adása és/vagy a légutak biztosítása válhat szükségessé. A beteget a tünetek teljes és végleges megszűnéséig gondos orvosi felügyelet alatt kell tartani.


A kórelőzményben szereplő, nem ACE‑gátló okozta angiooedema esetében ACE-gátló alkalmazása kapcsán fokozott lehet az angiooedema kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).


Beszámoltak arról, hogy az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegek esetén ritkán intestinalis angiooedema jelentkezik. Ezeknél a betegeknél hányingerrel, illetve hányással, vagy anélkül fellépő hasfájás jelentkezett. Néhány esetben az arcon nem volt előzőleg angiooedema, és a C-1-észteráz-szint normális volt. Az intestinalis angiooedemát hasi CT-vel, vagy ultrahanggal, vagy sebészeti beavatkozás során diagnosztizálták, és az ACE-gátló szedés leállítását követően a tünetek elmúltak. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél jelentkező hasi fájdalom differenciál diagnosztikája során gondolni kell a bélrendszert érintő angiooedemára.


Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36 órával a perindopril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A perindopril-kezelést legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3 és 4.5 pont).


Az ACE-gátlók racekadotrillel mTOR-gátlókkal (például szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnel történő egyidejű alkalmazása az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (például légutak vagy nyelv duzzanata légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- (például szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.


Anaphylactoid reakciók LDL-aferezis során

ACE-gátlóval kezelt betegeken, az alacsony denzitású lipoprotein (LDL) frakció dextrán-szulfátos aferezise közben ritkán előfordultak életveszélyes anaphylactoid reakciók. Ezek a reakciók elháríthatóak voltak, ha minden egyes aferezis-kezelés előtt átmenetileg felfüggesztették az ACE‑gátló‑kezelést.


Deszenzibilizálás közben fellépő anaphylaxiás reakciók

ACE-gátlót szedő betegek, például Hymenoptera méreggel végzett deszenzibilizáló kezelés során, anaphylactoid reakciókat észleltek. Ugyanezen betegekben ezek a reakciók elkerülhetőek voltak, ha az ACE-gátló-kezelést átmenetileg szüneteltették, míg az ACE-gátló véletlen alkalmazása esetén ismét jelentkeztek.


Májkárosodás

ACE-gátlók alkalmazása során ritkán cholestaticus sárgasággal kezdődő, fulmináns májnekrózisba torkolló, olykor halálhoz vezető tünetegyüttest észleltek, melynek pathomechanizmusa nem ismert. Ha ACE-gátlóval kezelt betegen icterus alakul ki és számottevően emelkednek a májenzim értékek, abba kell hagyni az ACE-gátló szedését és szakszerű orvosi felügyelet alatt kell tartani a beteget (lásd 4.8 pont).


Neutropenia/agranulocytosis/thrombocytopenia/anaemia

ACE-gátlókkal kezelt betegeken neutropenia/agranulocytosis, thrombocytopenia, és anaemia kialakulásáról számoltak be. Ép veseműködés esetén, illetve egyéb súlyosbító tényezők híján ritka a neutropenia fellépése. Kollagén-érbetegségekben, immunszuppresszív kezelés során, allopurinol vagy prokainamid adagolásának ideje alatt (és mindezek kombinációiban) különösen körültekintően kell alkalmazni a perindoprilt, főleg, ha eleve károsodott a beteg veseműködése. E betegek közül néhányon súlyos fertőzés alakult ki, ami olykor nem reagált az erélyes antibiotikum-kezelésre. Ha ebben a betegcsoportban alkalmazzák a perindoprilt, ajánlatos időszakosan ellenőrizni a fehérvérsejtszámot, illetve figyelmeztetni kell a betegeket, hogy jelezzék, ha bármilyen fertőzésre utaló tünetet (például torokfájdalmat, lázat) észlelnek.


Etnikai különbségek

Az ACE-gátlók feketebőrű betegekben sűrűbben idéznek elő angiooedemát, mint más rasszokban.

A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a perindopril hatékonysága is kisebbnek bizonyulhat feketebőrű betegekben, mint más rasszokban. Ennek feltehetően az az oka, hogy a feketebőrű hypertoniás betegek populációjában magasabb az alacsony plazma reninaktivitás prevalenciája.


Köhögés

ACE-gátlókkal kezelt betegeken köhögés jelentkezéséről számoltak be. Ez a köhögés jellegzetes, improduktív és tartós, illetve a kezelés abbahagyása után megszűnik. A köhögés differenciál diagnózisa során az ACE-gátló mellékhatásaként fellépő köhögést is számításba kell venni.


Műtét/általános érzéstelenítés

Jelentős műtéti beavatkozás vagy vérnyomáscsökkenést okozó szerekkel végzett műtéti érzéstelenítés során a perindopril gátolhatja a kompenzatorikus renin-felszabadulás kiváltotta angiotenzin II‑képződést. A műtét előtt egy nappal a perindopril adását abba kell hagyni. Ha ezzel a mechanizmussal magyarázható hypotonia lép fel, volumenpótlással megszüntethető.


Hyperkalaemia

Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. A hyperkalaemia kialakulásának rizikófaktorai közé tartoznak: veseelégtelenség, vesefunkció romlása, időskor (> 70 év), diabetes mellitus, interkurrens betegségek, különösen a kiszáradás, acut cardialis decompensatio, metabolikus acidózis, valamit káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, eplerenon, triamteren vagy amilorid), káliumpótló készítmények vagy káliumtartalmú sópótlók egyidejű szedése, valamint más, a szérum káliumszintet emelő gyógyszer (például heparin, trimetoprim vagy ko-trimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol), továbbá különösen aldoszteron-antagonisták vagy angiotenzin‑receptor-blokkolók egyidejű alkalmazása. A káliumpótló készítmények, káliummegtakarító diuretikumok vagy káliumtartalmú sópótlók alkalmazása, különösen a károsodott vesefunkciójú betegek esetén, jelentős szérum káliumszint-emelkedést okozhat.

A hyperkalaemia súlyos, olykor halálos ritmuszavarokat okozhat. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzin-receptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérumkálium-szint és a vesefunkció monitorozása szükséges. Ha a fent említett gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás megfelelőnek bizonyul, akkor ezeket a szereket óvatosan kell alkalmazni, és gyakran kell ellenőrizni a szérum káliumszintet (lásd 4.5 pont).


Cukorbetegek

Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegekben az ACE-gátló-kezelés első hónapjában gondosan ellenőrizni kell a vércukorszint-beállítás hatékonyságát (lásd 4.5 pont).


Lítium

A lítiumot és a perindoprilt általában nem javallt egyidejűleg alkalmazni (lásd 4.5 pont).


Káliummegtakarító gyógyszerek, káliumpótló szerek vagy káliumtartalmú sópótlók

A perindopril és a káliummegtakarító gyógyszerek, káliumpótló szerek vagy káliumot tartalmazó sópótlók együttes szedése általában nem javasolt (lásd 4.5 pont).


Primaer hyperaldosteronismus

Primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin‑angiotenzin‑rendszer gátlásán keresztül ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért a gyógyszer alkalmazása nem javasolt.


Laktóz

A Prenessa tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.


Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


Terhesség

ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


Hyperkalaemiát okozó gyógyszerek


Bizonyos gyógyszerek, illetve terápiás gyógyszercsoportok fokozhatják a hyperkalaemia előfordulását: aliszkirén, káliumsók, káliummegtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II‑receptor antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok), heparinok, immunszuppresszív szerek (például a ciklosporin vagy a takrolimusz), valamint a trimetoprim, ko-trimoxazol (trimetoprim/szulfametoxazol). Együttes alkalmazásuk növeli a hyperkalaemia kialakulásának kockázatát.


Az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3 pont)


Aliszkirén

Diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél a hyperkalaemia kialakulásának kockázata, a vesefunkció romlása és a cardiovascularis morbiditás és mortalitás fokozott.


Extrakorporális kezelések:

Extrakorporális kezelések, melyek során a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik, mint például nagy átáramlású dializáló vagy hemofiltrációs membránok (például poliakrilonitril membránok) és dextrán-szulfáttal történő alacsony denzitású lipoprotein-aferezis, a súlyos anaphylactoid reakciók fokozott veszélye miatt (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen kezelés szükséges, megfontolandó más típusú dializáló membrán vagy egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer alkalmazása.


Szakubitril/valzartán

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartán-nal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Az egyidejű alkalmazás nem ajánlott (lásd 4.4 pont)


Aliszkirén

Azoknál a betegeknél, akik nem szenvednek diabetesben vagy a veseműködésük nem károsodott, a hyperkalaemia kialakulásának kockázata, a vesefunkció romlása, és a cardiovascularis morbiditás és mortalitás fokozott.


ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-antagonista együttadása

Szakirodalomban leírták, hogy igazolt atheroscleroticus megbetegedésben, szívelégtelenségben vagy célszervi károsodással járó diabetesben szenvedő betegeknél az ACE‑gátló és angiotenzin II‑receptor‑antagonista együttadásához gyakrabban társul hypotonia, ájulás, hyperkalaemia és romló vesefunkció (ide értve az akut veseelégtelenséget), egy önmagában alkalmazott renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszerre ható szerrel összehasonlítva. A kettős blokád (például ACE‑gátló adása angiotenzin-II‑receptor-antagonistához) egyedileg meghatározott esetekre korlátozandó a vesefunkció, a káliumszint és a vérnyomás szigorú monitorozása.


Esztramusztin

Mellékhatások, mint például angioneuroticus oedema (angiooedema) előfordulásának kockázata megnő.


Racekadotril

Ismeretes, hogy az ACE-gátlók (mint például a perindopril) angiooedemát okozhatnak. Racekadotrillel (egy, az akut hasmenés kezelésére szolgáló gyógyszer) történő együttes alkalmazás során az angiooedema megjelenése fokozottabb lehet.


mTOR-inhibitorok (mint például: szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz)

Azok a betegek, akik egyidejűleg mTOR-inhibitor-terápiát alkalmaznak, az angiooedema megemelkedett kockázatának lehetnek kitéve (lásd 4.4 pont).


Ko-trimoxazol (trimetoprim/szulfametoxazol)

Az egyidejűleg ko-trimoxazolt (trimetoprim/szulfametoxazol) szedő betegeknél nagyobb lehet a hyperkalaemia kockázata (lásd 4.4 pont).


Káliummegtakarító diuretikumok (triamteren vagy amilorid), káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók

Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes perindoprillel kezelt betegeknél hyperkalaemia (akár halálos kimenetellel) fordulhat elő, főleg vesekárosodás fennállása esetén (additív hyperkalaemizáló hatás). A káliummegtakarító diuretikumok (például spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését válthatják ki. Elővigyázatosság szükséges a perindopril egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim a káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a perindopril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni.

A spironolakton szívelégtelenségben történő alkalmazását lásd alább.


Lítium

ACE‑gátlók egyidejű adása mellett a szérum lítiumkoncentráció reverzibilis emelkedését és toxicitásának (súlyos neurotoxicitás) fokozódását írták le. Perindopril és lítium kombinált alkalmazása nem javasolt. Ha a kombináció adása szükséges, a szérum lítiumszint gondos ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont).


Az egyidejű alkalmazás fokozott óvatosságot igényel


Antidiabetikumok (inzulin, hypoglykaemiás hatású szulfonamidok)

Epidemiológiai vizsgálatok eredményei szerint ACE-gátlók egyidejű alkalmazása során fokozódhat az antidiabetikumok (inzulin, orális antidiabetikumok) vércukorszint-csökkentő hatása és fennállhat a hypoglykaemia kockázata. Ez a jelenség legnagyobb valószínűséggel a kombinált kezelés első heteiben, illetve vesekárosodásban szenvedő betegeknél fordul elő.


Baklofén

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódhat. A vérnyomást ellenőrizni kell és a vérnyomáscsökkentő dózisa módosítandó, amennyiben szükséges.


Nem-káliummegtakarító diuretikumok

A diuretikus kezelésben részesülő betegek vérnyomása az ACE-gátló-kezelés elkezdésekor túlzott mértékben csökkenhet, különösen, ha folyadék- és/vagy sóhiány is kialakult. A vérnyomáscsökkenés lehetősége megelőzhető, ha abbahagyják a diuretikum adását, növelik a volumen‑ vagy sóbevitelt a perindopril-kezelés kezdetekor, mely kezelésnél alacsony kezdő dózist alkalmaznak, és azt fokozatosan növelik.


Artériás hypertonia esetén, amikor az előzetes diuretikus terápia miatt volumen- és/vagy sóhiány állhat fenn, vagy a diuretikum alkalmazását kell felfüggeszteni az ACE-gátló-kezelés megkezdése előtt és egy nem-káliummegtakarító diuretikumra kell a beteget átállítani, vagy az ACE-gátlót kell alacsony kezdődózisban adni, majd később fokozatosan növelve adagolni.


Diuretikummal kezelt pangásos szívelégtelenség esetén az ACE-gátló-kezelést nagyon alacsony dózissal kell megkezdeni, miután lehetőség szerint lecsökkentették az alkalmazott nem‑káliummegtakarító diuretikum dózisát.

A vesefunkciót (a kreatininszint mérésével) minden esetben monitorozni kell az ACE-gátlóval történő kezelés első néhány hetében.


Káliummegtakarító diuretikumok (eplerenon, spironolakton)

Napi 12,5-50 mg eplerenon vagy spironolakton és alacsony dózisú ACE-gátlók:

Az olyan szívelégtelenségben szenvedő betegek (NYHA II–IV.) esetében, akiknél az ejekciós frakció < 40%, és akiket már kezelnek ACE-gátlókkal és kacsdiuretikumokkal, fennáll az akár halálos kimenetelű hyperkalaemia veszélye, különösen, ha nem tartják be a kombinációra vonatkozó adagolási útmutatásokat.

A kombinációs kezelés megkezdése előtt ki kell zárni a hyperkalaemia és a vesekárosodás fennállását.

Ajánlott a kálium- és kreatininszint szoros monitorozása, a kezelés első hónapjában hetente, majd havonta.


Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), illetve acetilszalicilsav  3 g/nap dózisban

ACE-gátlók és NSAID-ok (például gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX‑2‑gátlók és nem-szelektív NSAID-ok) egyidejű alkalmazása esetén előfordulhat a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése. Az ACE-gátlók és a NSAID-ok együttes alkalmazása fokozhatja a vesefunkció romlásának kockázatát, beleértve az akut veseelégtelenség lehetőségét és a szérum káliumszint emelkedését is, különösen azon betegek esetében, akiknek eleve is rosszabb volt a vesefunkciója. A kombinációt fokozott óvatossággal kell adni, különösen idős betegek esetén. Az együttes alkalmazás esetén a betegnek megfelelő mennyiségű folyadékot kell fogyasztania, és figyelmet kell fordítani arra is, hogy kezelés megkezdésekor, azt követően pedig rendszeres időközönként megtörténjen a vesefunkció ellenőrzése.


Az egyidejű alkalmazás óvatosságot igényel


Vérnyomáscsökkentők és értágítók

E szerek egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat a perindopril vérnyomáscsökkentő hatása. Nitroglicerin és más nitrát-készítmények vagy egyéb értágítók együttes adásakor tovább csökkenhet a vérnyomás.


Gliptinek (linagliptin, szaxagliptin, szitagliptin, vildagliptin)

ACE‑gátlóval történő egyidejű alkalmazás esetén az angiooedema kockázata fokozódik, a gliptinek dipeptidil-peptidáz-IV (DPP-IV) gátló hatása következtében.


Triciklusos antidepresszánsok/antipszichotikumok/anesztetikumok

Bizonyos anesztetikumok, triciklusos antidepresszánsok és antipszichotikumok együttadása ACE‑gátlókkal további vérnyomáscsökkenést okozhat (lásd 4.4 pont).


Szimpatomimetikumok

A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását.


Arany

Beszámoltak arról, hogy ritkán, nitritoid reakciók (kipirulás, hányinger, hányás és hypotonia) jelentkeztek olyan betegeknél, akik egyidejűleg aranyinjekció (nátrium-aurotiomalát) kúrát és ACE‑gátló-kezelést kaptak, (beleértve a perindoprilt is).


Ciklosporin

Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.


Heparin

Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

ACE-gátló alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont).

ACE-gátló alkalmazása ellenjavallt a második és harmadik trimeszterben (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan meg kell figyelni hypotonia kialakulása szempontjából. (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Szoptatás

Mivel nem áll rendelkezésre adat a perindopril szoptatáskor történő alkalmazására vonatkozóan, a készítmény adása nem javasolt. Szoptatás alatt – különösen az újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén – olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek szoptatásra vonatkozó biztonságossági profilja jobban alátámasztott.


Termékenység

A perindopril nem volt hatással a reproduktív teljesítményre, illetve a termékenységre.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A Prenessa közvetlenül nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, de egyes esetekben az alacsony vérnyomás miatt egyéni reakciók előfordulhatnak, különösen a kezelés kezdetén, illetve olyankor, ha más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kombinálják. Ennek eredményeként károsodhat a gépjárművek vezetéséhez, illetve gépek kezeléséhez szükséges képesség.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


  1. A biztonságossági profil összefoglalása


A perindopril biztonságossági profilja megegyezik az ACE-gátlók biztonságossági profiljával:

A perindoprillel kapcsolatban a klinikai vizsgálatok során jelentett és megfigyelt leggyakoribb mellékhatások a következők: szédülés, fejfájás, paraesthesia, vertigo, látászavarok, tinnitus, hypotonia, köhögés, dyspnoe, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, ízérzészavar, dyspepsia, émelygés, hányás, pruritus, bőrkiütés, izomgörcsök és asthenia.


  1. A mellékhatások felsorolása


A következő mellékhatásokat észlelték a perindoprillel kapcsolatban a klinikai vizsgálatok alatt és/vagy a forgalomba hozatalt követően. Az egyes kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek ismertetésre.

Nagyon gyakori ( 1/10);

Gyakori ( 1/100 – < 1/10);

Nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100);

Ritka ( 1/10 000 – < 1/1000);

Nagyon ritka (< 1/10 000);

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján gyakorisága nem állapítható meg).


Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek felsorolásra.


MedDRA Szervrendszer

Mellékhatások

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Eosinophilia

Nem gyakori *

Agranulocytosis vagy pancytopenia

Nagyon ritka

A hemoglobinszint és a hematokritérték csökkenése

Nagyon ritka

Leukopenia/neutropenia

Nagyon ritka

Haemolyticus anaemia örökletes G‑6PDH‑hiányban szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka

Thrombocytopenia

Nagyon ritka

Endokrin betegségek és tünetek

Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH)

Ritka

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Hypoglykaemia (lásd 4.4 és 4.5 pont)

Nem gyakori *

Hyperkalaemia, mely a kezelés abbahagyása után megszűnik (lásd 4.4 pont)

Nem gyakori *

Hyponatraemia

Nem gyakori *

Pszichiátriai kórképek

Hangulatingadozások

Nem gyakori

Alvászavarok

Nem gyakori

Depresszió

Nem gyakori

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Szédülés

Gyakori

Fejfájás

Gyakori

Paraesthesia

Gyakori

Vertigo

Gyakori

Somnolencia

Nem gyakori *

Syncope

Nem gyakori*

Zavartság

Nagyon ritka

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Látászavar

Gyakori

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Fülcsengés

Gyakori

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Palpitatio

Nem gyakori *

Tachycardia

Nem gyakori *

Angina pectoris (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka

Arrhythmia

Nagyon ritka

Myocardialis infarctus és stroke – a magas kockázatú betegekben, valószínűleg a túlzott mértékű vérnyomásesés miatt (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka

Érbetegségek és tünetek

Hypotonia és hypotonia okozta következmények

Gyakori

Vasculitis

Nem gyakori*

Kipirulás

Ritka

Stroke – a magas kockázatú betegekben, valószínűleg a túlzott mértékű vérnyomásesés miatt (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka

Raynaud-jelenség

Nem ismert

Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinalis betegségek és tünetek

Köhögés

Gyakori

Dyspnoe

Gyakori

Bronchospasmus

Nem gyakori

Eosinophil pneumonia

Nagyon ritka

Rhinitis

Nagyon ritka

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hasi fájdalom

Gyakori

Székrekedés

Gyakori

Hasmenés

Gyakori

Izérzészavar

Gyakori

Dyspepsia

Gyakori

Émelygés

Gyakori

Hányás

Gyakori

Szájszárazság

Nem gyakori

Pancreatitis

Nagyon ritka

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Cytolyticus vagy cholestaticus hepatitis (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Viszketés

Gyakori

Bőrkiütés

Gyakori

Urticaria (lásd 4.4 pont)

Nem gyakori

Az arc, végtagok, ajkak, nyálkahártyák, nyelv, glottis és/vagy larynx angiooedemája (lásd 4.4 pont)

Nem gyakori

Fényérzékenységi reakciók

Nem gyakori*

Pemphigoid

Nem gyakori*

Hyperhidrosis

Nem gyakori

A psoriasis súlyosbodása

Ritka

Erythema multiforme

Nagyon ritka

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Izomgörcsök

Gyakori

Arthralgia

Nem gyakori *

Myalgia

Nem gyakori *

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Veseelégtelenség

Nem gyakori

Anuria/Oliguria

Ritka

Akut veseelégtelenség

Ritka

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Erectilis dysfunctio

Nem gyakori

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Asthenia

Gyakori

Mellkasi fájdalom

Nem gyakori *

Rossz közérzet

Nem gyakori *

Perifériás ödéma

Nem gyakori *

Láz

Nem gyakori *

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

A szérum karbamidszint emelkedés

Nem gyakori *

A szérum kreatininszint emelkedés

Nem gyakori *

A szérum bilirubinszint emelkedése

Ritka

Májenzimszint-emelkedés

Ritka

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Elesés

Nem gyakori *

* A spontán jelentésekből származó nemkívánatos események gyakorisága a klinikai vizsgálatokból számolva.


Klinikai vizsgálatok

Az EUROPA vizsgálat randomizációs időszaka alatt csak a súlyos mellékhatásokat gyűjtötték. Kevés betegnél jelentkeztek súlyos mellékhatások: a perindoprillel kezelt 6122 beteg közül 16-nál (0,3%), a placebót kapó 6107 beteg közül 12-nél (0,2%). A perindoprillel kezelt betegek közül 6 betegnél hypotoniát, 3 betegnél angiooedemát és egy betegnél hirtelen szívmegállást figyeltek meg. Több beteg hagyta abba a kezelést köhögés, hypotonia vagy a perindoprillel szemben fellépő intolerancia miatt a perindoprilt kapó, mint a placebót kapó betegek közül (6,0%; n = 366; vs. 2,1%; n = 129).


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tünetek

A perindopril túladagolásáról kevés a humán adat. Az ACE-gátlók túladagolásának tünetei lehetnek: hypotonia, keringési sokk, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventilatio, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, szorongás és köhögés.


Kezelés

A túladagolás javasolt kezelése: 9 mg/ml (0,9%) koncentrációjú sóoldat intravénás infúzióban történő adása. Hypotonia esetén a beteget felpolcolt alsó végtagokkal hanyatt kell fektetni (sokkfektetés). Ha rendelkezésre áll, mérlegelhető angiotenzin II infúzió, és/vagy katekolaminok intravénás adása. A perindopril a szisztémás keringésből hemodialízissel eltávolítható (lásd 4.4 pont). A terápia-rezisztens bradycardia esetén pacemaker bevezetése javasolt. A beteg vitális funkcióit, a szérum elektrolit és kreatinin szintjeit folyamatosan monitorozni kell.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-konvertáló enzimgátlók, önmagukban; ATC-kód: C09AA04


Hatásmechanizmus

A perindopril az angiotenzin I-angiotenzin II átalakulást katalizáló angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlószere. A konvertáló enzim (vagy kináz) exopeptidáz, mely katalizálja az angiotenzin I konverzióját a vazokonstriktor hatású angiotenzin II-vé, és a vazodilatátor hatású bradikinin inaktív heptapeptiddé történő lebontását. Az ACE-gátlás csökkenti a vérplazma angiotenzin II szintjét, ennek következtében, a renin-felszabadulás negatív visszacsatolásának (feedback) gátlása miatt, fokozódik a plazma renin-aktivitása és csökken az aldoszteron-elválasztás. Minthogy az ACE inaktiválja a bradikinint, gátlása esetén mind a szisztémás keringésben, mind a szövetekben fokozódik a kallikrein‑kinin rendszer működése (és a prosztaglandin rendszer is aktiválódik). Elképzelhető, hogy ez a mechanizmus is hozzájárul az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatásához, illetve részben felelős e szerek mellékhatásaiért (például a köhögésért).

A perindopril farmakológiai hatásait aktív metabolitja, a perindoprilát fejti ki; más metabolitjai in vitro nem gátolják az ACE működését.


Farmakodinámiás hatások


Hypertonia

A perindopril a hypertonia összes stádiumában (enyhe, közepesen súlyos és súlyos) hatékony. Fekvő és álló helyzetben egyaránt csökkenti a szisztolés és a diasztolés vérnyomást. A perindopril csökkenti a perifériás érellenállást és ezáltal a szisztémás vérnyomást. Következésképp, a szívfrekvencia változása nélkül nő a perifériás véráramlás.

A vese véráramlása rendszerint nő, míg a glomerulus filtrációs ráta (GFR) általában változatlan marad.

A vérnyomáscsökkentő hatás az egyszeri adag bevétele után 4-6 órával tetőzik és legalább 24 órán át fennáll; a maradékhatás a csúcshatás kb. 87-100%-a.

A vérnyomás rövid időn belül csökken. A perindoprilre kedvezően reagáló betegek vérnyomása egy hónapon belül normalizálódik és a terápiás hatás tachyphylaxia jelentkezése nélkül fennmarad.

A kezelés abbahagyása után nem jelentkezik „rebound” vérnyomás-emelkedés.

A perindopril mérsékli a balkamra-hypertrophiát.

A perindopril kimutatott értágító hatását emberben bizonyították. A perindopril fokozza a nagyartériák elaszticitását és a kisartériákban csökkenti a media/lumen hányados értékét.

Egyidejű alkalmazás esetén additív szinergizmust mutat a tiazid-diuretikum és a perindopril. ACE‑gátlóval történő kombináció a diuretikum mellékhatásaként kialakuló hypokalaemia kockázatát is csökkenti.


Klinikai hatásosság és biztonságosság


Stabil koszorúér-betegségben szenvedők

Az EUROPA tanulmány multicentrikus, nemzetközi, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 4 évig tartó klinikai vizsgálat volt.

Tizenkétezer-kettőszáztizennyolc (12 218) 18 évnél idősebb beteget vontak be a vizsgálatba, akik randomizáltan 8 mg perindoprilt (n = 6110) vagy placebót (n = 6108) szedtek.

A vizsgálati populációban a coronaria- betegség bizonyított volt, szívelégtelenségre utaló klinikai tünetek nem voltak. Összességében a betegek 90%-ának volt korábban myocardialis infarctusa és/vagy korábban koszorúér-revaszkularizációja. A legtöbb beteg a vizsgálati gyógyszerelést a szokott gyógyszerein felül kapta, amelyek között thrombocyta-aggregáció-gátlók, lipidcsökkentők és béta‑blokkolók voltak. Az elsődleges hatásossági végpont összetevői a cardiovascularis eredetű halál, a nem-halálos myocardialis infarctus és/vagy a sikeres újraélesztéssel végződő szívmegállás voltak. A napi egyszer alkalmazott 8 mg perindopril-kezelés szignifikáns, abszolút csökkenést (1,9%) eredményezett az elsődleges végpontban (relatív kockázatcsökkenés: 20%; 95%-osCI: 9,4‑28,6; p < 0,001).

Azoknál a betegeknél, akiknél myocardialis infarctus és/vagy revaszkularizáció szerepelt a kórelőzményben, az abszolút csökkenés 2,2% volt az elsődleges végpontban a placebóhoz képest (amely 22,4% relatív rizikócsökkenésnek (RRR) felel meg; 95%-osCI: 12,0‑31,6; p < 0,001).


Gyermekek és serdülők

A perindopril biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Egy nyílt, nem összehasonlító klinikai vizsgálatban, melyben 62, 2‑15 év közötti magasvérnyomás‑betegségben szenvedő gyermek vett részt, akik glomerulus filtrációs rátája > 30 ml/perc/1,73 m2 volt, a betegek átlagosan 0,07 mg/ttkg adagban perindoprilt kaptak. A dózisokat egyénre szabták a betegprofil és a vérnyomás válasz alapján, a maximális dózis 0,135 mgtt/kg/nap volt.

59 beteg érte el a 3 hónapos vizsgálati szakaszt, és 36-an teljesítették a kiegészítő szakaszt, ami legalább 24 hónapos követést jelentett (a vizsgálat átlagos tartama 44 hónap volt).

Azoknál a betegeknél, akiket korábban már kezeltek más vérnyomás-csökkentőkkel, mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás stabil maradt a beválasztástól az utolsó mérésig, míg a korábban nem kezelt betegeknél csökkent.

Az utolsó méréskor a betegek több mint 75%-ánál a szisztolés és diasztolés vérnyomásértékek a 95-ös percentilis alatt voltak.

A biztonságosság összhangban volt a perindopril ismert biztonságossági profiljával.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja, klinikai vizsgálati adatok

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban [ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)] vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II‑receptor-blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzin II-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiréncsoportban, mint a placebocsoportban.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Feszívódás

A szájon át adott perindopril rövid idő alatt felszívódik a tápcsatornából, plazmaszintje 1 órán belül tetőzik; a plazma felezési ideje perindopril esetében 1 óra.


Biotranszformáció

A perindopril egy prodrug. A bevett perindopril 27%‑a kerül aktív metabolitként, perindoprilátként a szisztémás keringésbe. Az aktív perindopriláton kívül még további öt inaktív metabolit képződik. A perindoprilát maximális plazmakoncentrációja kb. 3‑4 óra alatt alakul ki.


Mivel táplálék bevitele csökkenti a perindopriláttá való átalakulást, és így a biohasznosulást, a perindoprilt naponta egy alkalommal, reggel éhgyomorra javasolt bevenni.


A perindopril dózisa és a plazmakoncentráció között lineáris az összefüggés.


Eloszlás

A nem kötött perindoprilát megoszlási térfogata kb. 0,2 l/kg. A plazmafehérjékhez való kötődés 20%‑os, a perindoprilát főként az ACE‑hez kötődik, koncentráció-függő módon.


Elimináció

A perindoprilát a vizelettel ürül ki, a nem kötött frakció eliminációs félideje kb. 17 óra. A steady state plazmakoncentráció kb. 4 nap után alakul ki.


Idősek

Időskorban, illetve szív- és veseelégtelenségben csökken a perindoprilát eliminációjának üteme.


Vesekárosodás

Vesekárosodás fennállása esetén ajánlatos a betegség súlyosságának megfelelően (a kreatinin‑clearance függvényében) csökkenteni a perindopril adagját.

A perindoprilát a keringésből dialízissel eltávolítható; clearance-e 70 ml/perc.


Májkárosodás

Májcirrózisban módosulnak a perindopril farmakokinetikai jellemzői: az anyamolekula hepaticus clearance-e felére csökken. Mindazonáltal a képződő aktív perindoprilát metabolit mennyisége nem változik, ezért nem szükséges módosítani a perindopril adagolását (lásd 4.2 és 4.4 pont).


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A patkányon és majmon elvégzett idült toxicitási vizsgálatok során a vese volt a célszerv; reverzibilis vesekárosodás következett be.

Az in vitro és in vivo vizsgálatok nem mutattak ki mutagén hatást.

A patkányon, egéren, nyúlon és majmon elvégzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során nem észleltek embryotoxicitásra vagy teratogenitásra utaló jeleket. Mindazonáltal, az ACE-gátlók csoportjára jellemző, hogy bizonyítottan károsító hatásúak a magzati fejlődés késői szakaszában. Rágcsálókban és nyulakban magzati halálozást és veleszületett rendellenességeket (vese‑elváltozásokat) okoznak, továbbá fokozzák a peri- és postnatalis mortalitást.

Az egéren és patkányon elvégzett hosszú távú vizsgálatok során nem észleltek rákkeltő hatást.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Laktóz-monohidrát

Mikrokristályos cellulóz (E460)

Nátrium-hidrogén-karbonát

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát (E470b)


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év


6.4 Különleges tárolási előírások


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


7 db, 14 db, 28 db, 30 db, 50 db, 60 db, 90 db vagy 100 db tabletta PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport,

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA


OGYI-T-10359/09 7×

OGYI-T-10359/10 14×

OGYI-T-10359/11 28×

OGYI-T-10359/12 30×

OGYI-T-10359/13 50×

OGYI-T-10359/14 60×

OGYI-T-10359/15 90×

OGYI-T-10359/16 100×



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. július 24.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. február 15.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2021. november 2.






Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
14 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 10
28 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 11
30 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 12
50 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 13
60 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 14
90 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 15
100 X - buborékcsomagolásban OGYI-T-10359 / 16

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag perindopril
  • ATC kód C09AA04
  • Forgalmazó Krka d.d.,
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-10359
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2006-07-24
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal