PRESS 20 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Press 20 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg lizinopril (lizinopril-dihidrát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Halvány rózsaszínű, kerek, lapos, metszett élű, felezővonallal ellátott tabletta.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hypertonia

Hypertonia kezelése.

Szívelégtelenség

Tünetekkel járó szívelégtelenség kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Press 20 mg tablettát minden indikációban naponta egyszer, mindig azonos napszakban kell bevenni. Étkezés a Press 20 mg tabletta biohasznosulását nem befolyásolja.

A dózist egyénenként, a beteg állapotának és a vérnyomásesés mértékének megfelelően kell meghatározni (lásd 4.4 pont).

Hypertonia:

A lizinopril monoterápiában, vagy más antihipertenzív gyógyszerekkel együtt is alkalmazható (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).

Kezdő dózis:

Hypertoniás betegek szokásos ajánlott kezdő dózisa 10 mg. Azoknál a betegeknél, akiknek a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerük fokozott aktivitást mutat (különösen renovascularis hypertoniában, só- és/vagy volumenhiányos állapotokban, szívelégtelenségben, vagy súlyos hypertoniában), kifejezett vérnyomásesés következhet be már a kezdő dózis bevétele után is. Ezeknél a betegeknél 2,5-5 mg kezdő dózis ajánlott, és a kezelés kezdetén fokozott orvosi felügyeletre van szükségük. Vesekárosodásban ugyancsak csökkentett kezdő dózis alkalmazandó (lásd az alábbi táblázatot).

Fenntartó dózis:

A szokásos fenntartó adag általában napi egyszeri 20 mg. Ha a terápiás hatás 2-4 héten belül nem alakul ki, a dózis tovább emelhető. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a hosszabb távon is alkalmazott maximális dózis napi 80 mg volt.

Előzetes diuretikus kezelésben részesülő betegek

Lizinopril-terápia megkezdésekor szimptómás hypotonia alakulhat ki, különösen egyidejűleg diuretikummal kezelt betegek esetén. Ezért ilyen betegeknél fokozott óvatosságra van szükség, mivel só- és/vagy volumenhiány alakulhat ki. Ha lehetséges, a lizinopril-terápia megkezdése előtt 2-3 nappal a diuretikum adását fel kell függeszteni. Olyan hypertoniás betegeknél, akiknél a diuretikum adását nem lehet felfüggeszteni, a lizinopril kezdő adagja legfeljebb napi 5 mg lehet. A vesefunkciókat és a szérum káliumszintet figyelni kell. A lizinopril következő dózisát a vérnyomásesés függvényében kell megállapítani. Ha szükséges, a diuretikum-terápia újrakezdhető (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Vesekárosodás:

Vesekárosodás esetén a kezdő adagot az alábbi táblázatban leírtak szerint, a kreatinin clearance függvényében kell megállapítani.

Kreatinin clearance (ml/perc)	Kezdő dózis (mg/nap)
31-80 10-30 < 10 (beleértve a dializált betegeket is)*	5-10 2,5-5 2,5*#

^{*A lizinopril dializálható.}

^#A dózist és az adagolás gyakoriságát a vérnyomáscsökkenés mértéke fogja megszabni.

A lizinopril maximális napi dózisa 40 mg/nap.

Szívelégtelenség

Tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a Press 20 mg tabletta a diuretikum és/vagy digitálisz, illetve béta-blokkoló kezelés mellett adjuváns terápiaként ajánlott. Az ajánlott kezdő adag 2,5 mg naponta egyszer, így a dózis beállítását más, alacsonyabb lizinopril tartalmú tablettával kell kezdeni. Szívelégtelenségben a kezelés kezdetekor a betegeket a vérnyomásesés mértékének meghatározása végett orvosi felügyelet alatt kell tartani. A lizinopril dózisa az alábbiak szerint emelhető:

- a dózisemelések mértéke nem lehet több 10 mg-nál

- a dózisemelések között legalább 2 hétnek kell eltelnie

- a maximális tolerálható dózis napi egyszeri 35 mg lehet.

A dózisemelés mértékét a beteg klinikai reakciója határozza meg.

Azoknak a betegeknek az állapotát, akiknél nagy a tüneti hypotonia veszélye (sóhiányos betegek hyponatraemiával vagy anélkül, hypovolaemia, erőteljes diuretikus kezelés), lehetőleg még a lizinopril-terápia megkezdése előtt rendezni kell. A vesefunkció, a szérum kálium- és nátriumszint rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd: 4.4 pont).

Alkalmazás gyermekeknél

A lizinopril hatásossága és biztonságossága gyermekeknél nem teljesen tisztázott, ezért a készítmény adása gyermekeknek nem javasolt.

Alkalmazás időskorban

A klinikai vizsgálatokban nem lehetett a korral összefüggő hatékonysági és biztonsági eltéréseket kimutatni a lizinopril-kezelés során. Előrehaladott korban a veseműködés csökkenése nagy valószínűséggel megfigyelhető, ezért ilyenkor a dózisok megválasztásánál a veseelégtelenségben alkalmazott dózisokat kell figyelembe venni. Ezt követően a lizinopril dózisát a vérnyomásesés függvényében kell megállapítani.

Alkalmazás vesetranszplantált betegeknél

Nincs tapasztalat a lizinopril-kezeléssel kapcsolatosan közvetlenül a vesetranszplantációt követő időszakban, ezért az ilyen betegeknél a lizinopril-kezelés nem ajánlott.

4.3. Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, egyéb ACE-gátlókkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

bármely ACE-gátló-kezelés kapcsán kialakult angioneurotikus oedema az anamnézisben,

örökletes vagy idiopathias angioneurotikus oedema,

a terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

A Press 20 mg tabletta egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Szimptómás hypotonia

Tüneteket okozó hypotonia ritkán észlelhető a szövődménymentes hypertoniás betegeknél.

A lizinoprilt kapó hypertoniás betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő hypotonia volumenhiány, pl. vízhajtó kezelés, diétás sómegszorítás, dialízis, hasmenés vagy hányás, illetve súlyos renin-függő hypertonia esetén (lásd 4.5 és 4.8 pont). Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél kísérő veseelégtelenséggel vagy anélkül is megfigyeltek tüneteket okozó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel súlyosabb fokú szívelégtelenségben fordul elő, amit a nagy dózisú kacsdiuretikum alkalmazás, a hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás jelez. A tüneteket okozó hypotonia szempontjából veszélyeztetett betegeknél a kezelés elkezdését és a dózismódosítást szorosan kell monitorozni. Hasonló megfontolások vonatkoznak az ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedőkre is, akiknél a túlzott mértékű vérnyomás-csökkenés myocardialis infarctust vagy cerebrovascularis történést okozhat.

Hypotonia esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén intravénás infúzióban sóoldatot kell adni. Az átmeneti hypotensiv válasz nem jelenti a további adagolás ellenjavallatát. Általában probléma nélkül adagolható tovább, miután volumenpótlásra a vérnyomás rendeződött.

Normál vagy alacsony vérnyomású, szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a lizinopril alkalmazása esetén a vérnyomás tovább csökkenhet. Erre a hatásra számítani kell, és emiatt nem kell leállítani a kezelést. Ha a hypotonia tüneteket okoz, szükség lehet a lizinopril dózisának csökkentésére vagy a kezelés leállítására.

Hypotonia acut myocardialis infarctusban

A lizinopril-kezelés nem kezdhető el akut myocardialis infarctusban azoknál a betegeknél, akiknél a vazodilatátor kezelés után fennáll a további súlyos hemodinamikai állapot-romlás veszélye. Ilyen betegek azok, akiknek a szisztolés vérnyomása 100 Hgmm vagy kevesebb, illetve akik kardiogén sokkban vannak. Az infarktust követő első 3 napban a dózist csökkenteni kell, ha a szisztolés vérnyomás 120 Hgmm vagy kevesebb. A fenntartó dózist 5 mg-ra, vagy átmenetileg 2,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a szisztolés vérnyomás 100 Hgmm vagy kevesebb. Ha a hypotonia tartósan fennáll (a szisztolés vérnyomás 90 Hgmm vagy kevesebb több mint 1 órán át), a lizinopril-kezelést le kell állítani.

Aorta és mitrális billentyű stenosis /hypertrophias cardiomyopathia

A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a lizinoprilt elővigyázatosan kell adni mitrális billentyű stenosisban és a bal kamrai kiáramlás obstrukciója, pl. aorta stenosis vagy hypertophiás cardiomyophatia esetén.

Veseműködési zavar

Károsodott veseműködés esetén (kreatinin clearance <80 ml/perc) a lizinopril kezdő adagolását a beteg kreatinin clearance-e (lásd a táblázatot a 4.2 pontban), ezt követően pedig a beteg kezelésre adott válasza alapján kell beállítani. A kálium-, és kreatininszint rutinszerű monitorozása ezen betegek szokásos orvosi kezelésének részét képezi.

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE-gátló kezelés elkezdését követően jelentkező hypotonia tovább ronthatja a veseműködést. Ilyen helyzetben jelentették akut veseelégtelenség jelentkezését, ami általában reverzibilis volt.

Bilaterális renalis artéria stenosisban vagy a szoliter vese artériájának stenosisában szenvedő, ACE-gátlóval kezelt egyes betegeknél a vér karbamid-, és a szérum kreatinin szintjének emelkedését észlelték, ami a kezelés leállítása után általában rendeződött. Ez különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél valószínű. Renovascularis hypertonia egyidejű jelenléte esetén fokozott a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség veszélye. Ezeknél a betegeknél a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett, alacsony kezdő dózissal kell elkezdeni, és a dózist óvatosan kell titrálni. Mivel a diuretikus kezelés a fentieket súlyosbíthatja, a lizinopril-kezelés első heteiben a diuretikus kezelést le kell állítani, és a vesefunkciót monitorozni kell.

Súlyos hypertoniás betegeknél a renovascularis betegség fennállásának jele nélkül is észlelték a vér karbamid-, és szérum kreatininszint általában kismértékű és átmeneti emelkedését, különösen, ha a lizinoprilt diuretikummal együtt adták. Ez nagyobb valószínűséggel fordul elő előzetesen már fennálló vesekárosodás esetén. Szükség lehet a dózis csökkentésére és/vagy a diuretikum és/vagy a lizinopril adásának leállítására.

Acut myocardialis infarctus: a lizinopril kezelést nem szabad ismert kóros vesefunkció esetén megkezdeni, azaz ha a szérum kreatinin koncentráció meghaladja a 177 µmol/l-t és/vagy ha a proteinuria meghaladja a 500 mg/24 h-t. Ha vesekárosodás alakul ki a lizinoprilkezelés alatt (szérum kreatinin koncentráció meghaladja a 265 µmol/l-t, vagy a kezelés előtt mért kreatinin szint a duplájára növekszik) a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a lizinopril kezelés leállítását.

Túlérzékenység/angioödéma

Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a gége és/vagy a garat angioödémáját ritkán jelentették ACE‑gátlóval, köztük lizinoprillal kezelt betegeknél. Ez a kezelés folyamán bármikor előfordulhat. Ilyen esetben a lizinoprilt le kell állítani, és megfelelő kezelést és monitorozást kell kezdeni, és a beteg csak a tünetek teljes megszűnését követően bocsátható el. Még azokban az esetekben is tartós megfigyelésre lehet szükség, ahol a nyelvet érintő duzzadás nem okoz légzési elégtelenséget, mivel az antihisztamin- és kortikoszteroid-kezelés hatása kevésnek bizonyulhat.

Nagyon ritkán halálos kimenetelű eseteket jelentettek a gége és a nyelv ödémáját okozó angioödéma miatt. Azoknál a betegeknél, akiknél a nyelv, a hangrés vagy a gége érintett, nagy valószínűséggel légúti elzáródás alakul ki, különösen, ha az anamnézisben a légutakat érintő műtét szerepel. Ilyen esetben azonnal sürgősségi kezelést kell kezdeni. Ide tartozik az adrenalin adása és/vagy a légút biztosítása. A beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani a tünetek teljes és tartós megszűnéséig.

Az ACE-gátlók nagyobb gyakorisággal okoznak angioödémát fekete bőrű betegeknél, mint a nem-fekete bőrűeknél.

Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében nem ACE-gátlóval kapcsolatos angioödéma szerepel, fokozott lehet az angioödéma kialakulásának kockázata az ACE-gátló adása alatt (lásd 4.3 pont).

Anafilaktoid reakciók hemodializált betegeknél

Anafilaktoid reakció jelentkezését észlelték high-flux membránokkal (pl. AN 69) dializált, egyidejűleg ACE-gátlóval kezelt betegeknél. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell más típusú dializáló membrán használatát vagy más fajta vérnyomáscsökkentő alkalmazását.

Anafilaktoid reakció low-density lipoprotein (LDL) aferézis alatt

ACE-gátlót kapó betegeknél ritkán életveszélyes anafilaktoid reakció jelentkezését észlelték dextrán szulfáttal végzett low-density lipoprotein (LDL) aferézis során. Ez a reakció elkerülhető volt, ha az egyes aferézisek előtt az ACE-gátló adását átmenetileg leállították.

Deszenzitizáció

ACE-gátlót kapó betegeknél a (pl. hymenoptera venommal végzett) deszenzitizáló kezelés alatt tartós anafilaktoid reakciók jelentkeztek. Ezeknél a betegeknél ezeket a reakciókat el lehetett kerülni, ha az ACE-gátlót átmenetileg leállították, de ismételten jelentkeztek, ha a gyógyszerkészítményt véletlenül újra adták.

Májelégtelenség

Nagyon ritkán az ACE-gátlókkal kapcsolatban egy cholestaticus sárgasággal vagy hepatitis-szel kezdődő szindrómát észleltek, amely fulmináns nekrózishoz és (néha) halálhoz vezethet. Ennek a szindrómának a mechanizmusa nem tisztázott. Azoknál a lizinoprilt kapó betegeknél, akiknél sárgaság alakul ki, vagy a májenzim értékek jelentősen emelkednek, a lizinopril adását le kell állítani, és megfelelő orvosi utánkövetésre van szükség.

Neutropénia/Agranulocitózis

Neutropénia/agranulocitózis, thrombocitopenia és anaemia jelentkezését észlelték ACE-gátlókat szedő betegeknél. Normál veseműködésű, és egyéb komplikáló tényezőtől mentes betegeknél neutropenia ritkán jelentkezik. A neutropenia és az agranulocitózis az ACE-gátló leállítását követően megszűnik. A lizinoprilt csak rendkívül óvatosan szabad alkalmazni kollagén érbetegségben szenvedő, immunszuppresszáns-kezelést kapó, allopurinollal vagy prokainamiddal kezelt betegeknél, illetve ezen komplikáló tényezők kombinációja esetén, különösen fennálló vesekárosodás esetén. Néhány ilyen betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek egyes esetekben nem reagáltak az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha a lizinoprilt ilyen betegeknek adják, rendszeresen javasolt ellenőrizni a fehérvérsejtszámot, és figyelmeztetni kell a betegeket, hogy jelezzék, ha bármilyen fertőzésre utaló tünetet észlelnek.

Etnikai különbségek

Az ACE-gátlók nagyobb incidenciával okoznak angioödémát fekete bőrű betegeknél, mint a nem-fekete bőrűeknél.

A többi ACE-gátlóhoz hasonlóan a lizinopril is kevésbé hatékonyan csökkentheti a vérnyomást fekete bőrű betegeknél a nem-fekete bőrűekhez képest, valószínűleg a fekete bőrű hypertoniás betegek közötti alacsony reninszint nagyobb prevalenciája miatt.

Köhögés

ACE-gátlók alkalmazása során köhögés jelentkezését észlelték. A köhögés jellemzően nem produktív, tartósan fenn áll, és a kezelés leállítása után megszűnik. Az ACE-gátlók által kiváltott köhögés lehetőségét a köhögés differenciáldiagnózisa során figyelembe kell venni.

Műtét/anesztézia

Jelentős műtéti beavatkozás vagy vérnyomáscsökkenést okozó szerekkel végzett anesztézia során a lizinopril gátolhatja a kompenzatorikus renin-felszabadulás által kiváltott angiotenzin II képződést. A hypotonia, amely feltehetően e mechanizmus következményeként jön létre, volumenpótlással rendezhető.

Hyperkalaemia

A szérum káliumszint emelkedését figyelték meg ACE-gátlókkal, köztük lizinoprillal kezelt betegeknél. A hyperkalaemia kialakulása szempontjából veszélyeztetett betegek a veseelégtelenségben szenvedők, a diabetesesek, az egyidejűleg kálium-megtakarító vízhajtót, kálium pótlókat vagy kálium-tartalmú sópótlót szedő betegek, illetve azok, akik más, a szérum kálium szintet emelő gyógyszert (pl. heparin) kapnak. A fent említett gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a szérum káliumszint rendszeres ellenőrzése javasolt (lásd 4.5 pont).

Cukorbetegek

Orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegeknél a vércukorszintet gondosan kell monitorozni az ACE-gátló kezelés első hónapja alatt (lásd 4.5 pont).

Lítium

A lítium és a lizinopril kombinációja általában nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Terhesség

ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Diuretikumok: diuretikummal kezelt betegekben főként ha a diuretikus terápiát újonnan vezették be, a Press 20 mg tabletta terápia kezdetekor nagyfokú vérnyomásesés alakulhat ki. A hypotonia kialakulásának veszélyét minimálisra csökkenthetjük a kezelés megkezdése előtti sóbevitel növelésével vagy a diuretikus terápia felfüggesztésével (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Káliumpótlók, káliummegtakarító vízhajtók vagy kálium-tartalmú sópótlók

Bár a klinikai vizsgálatokban a szérum káliumszint általában a normál határokon belül maradt, néhány betegnél előfordult hyperkalaemia. A hyperkalaemia kialakulásának rizikótényezői közé tartozik a veseelégtelenség, a diabetes mellitus, a káliummegtakarító vízhajtók (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), káliumpótlók vagy kálium-tartalmú sópótlók egyidejű adása. A káliumpótlók, káliummegtakarító diuretikumok vagy kálium-tartalmú sópótlók alkalmazása különösen károsodott veseműködésű betegeknél vezethet jelentős szérum káliumszint emelkedéshez.

Ha a lizinoprilt káliumürítő diuretikummal adják együtt, a diuretikum-indukálta hipokalémia javulhat.

Lítium

Lítium és ACE-gátlók egyidejű alkalmazása esetén a szérum lítium koncentrációk reverzibilis emelkedését és toxikus hatásokat észleltek. A tiazid diuretikumok egyidejű adása fokozhatja a lítium toxicitás kockázatát, és felerősítheti az ACE-gátlók miatt már fokozott lítium toxicitást.

A lizinopril alkalmazása lítiummal nem javasolt, de ha a kombináció feltétlenül szükséges, a szérum lítium szintet gondosan kell monitorozni (lásd 4.4 pont).

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), beleértve az acetilszalicilsavat is ≥3 g/nap dózisban:

Az NSAID-ok krónikus adása csökkentheti az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását.

Az NSAID-ok és az ACE-gátlók additívan emelik a szérum káliumszintet, és a vesefunkció romlását okozhatják. Ezek a hatások általában reverzibilisek. Ritkán akut veseelégtelenség jelentkezhet, különösen már károsodott vesefunkció esetén, például időseknél vagy dehidrált betegeknél.

Arany

Arany injekció alkalmazása után (pl. nátrium-aurothiomalát) nitritoid reakciók (vazodilatációs tünetek, kimelegedés, hányinger, szédülés ill. súlyos hypotonia) előfordulását gyakrabban jelentették ACE-gátlókkal egyidejűleg kezelt betegeknél.

Egyéb vérnyomáscsökkentők

Ezeknek a szereknek az egyidejű adása fokozhatja a lizinopril vérnyomáscsökkentő hatását.

A nitroglicerin és egyéb nitrátok, vagy más értágítók tovább csökkenthetik a vérnyomást.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Triciklusos antidepresszánsok/antipszichotikumok/anesztetikumok

Bizonyos anesztetikumok, triciklusos antidepresszánsok és antipszichotikumok együttadása ACE-gátlókkal tovább csökkentheti a vérnyomást (lásd 4.4 pont).

Szimpatomimetikumok

A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását.

Antidiabetikumok

Az epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ACE-gátlók és az antidiabetikumok (inzulinok, orális antidiabetikumok) együttadása fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást, és ez hypoglikaemia veszélyével jár. Ez a jelenség gyakoribbnak tűnik a kombinált kezelés első hetében, valamint károsodott veseműködésű betegeknél.

Acetilszalicilsav, trombolitikumok, béta-blokkolók, nitrátok

A lizinopril alkalmazható egyidejűleg acetilszalicilsavval (kardiológiai dózisban), thrombolitikumokkal, béta-blokkolókkal és/vagy nitrátokkal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

ACE-gátlók alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont). ACE-gátlók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihypertensiv kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülött-kori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okozhat (lásd 5.3 pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan kell vizsgálni hypotonia esetleges kialakulása szempontjából (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás:

Mivel nem áll rendelkezésre adat a lizinopril szoptatáskor történő alkalmazására vonatkozóan, a készítmény adása nem javasolt. Szoptatás alatt – különösen az újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén – olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek szoptatásra vonatkozó biztonságossági profilja jobban alátámasztott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor számításba kell venni, hogy esetenként szédülés és fáradtság alakulhat ki.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Lizinoprillel és egyéb ACE-gátlókkal történő kezeléskor az alábbi nemkívánatos hatásokat a következő gyakorisággal jelentették: nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 – <1/10), nem gyakori (1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: a hemoglobin- és hematokrit-értékek csökkenése.

Nagyon ritka: csontvelő-depresszió, anaemia, thrombopenia, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis (lásd 4.4 pont), hemolitikus anaemia, lympadenopathia, autoimmun betegség.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka: hypoglycaemia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek, pszichiátriai kórképek

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Nem gyakori: kedélyingadozások, paraesthesia, vertigo, íz-érzékelési zavarok, alvászavarok.

Ritka: mentális zavartság.

Nem ismert: depressziós tünetek, syncope.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nem gyakori: palpitatiók, tachycardia.

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: ortosztatikus hatások (beleértve a hypotensiót is).

Nem gyakori: myocardialis infarctus vagy cerebrovascularis történés, magas kockázatú betegeknél esetleg másodlagosan túlzott hypotensio (lásd 4.4 pont). Raynaud-szindróma.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: köhögés.

Nem gyakori: rhinitis.

Nagyon ritka: bronchospasmus, sinusitis, allergiás alveolitis / eosinophil pneumonia.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: diarrhoea, hányás.

Nem gyakori: nausea, abdominalis fájdalom és emésztési zavarok.

Ritka: szájszárazság.

Nagyon ritka: pancreatitis, intestinalis angioödéma, hepatitis – többnyire hepatocellularis vagy cholestaticus – sárgaság és májelégtelenség (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: bőrkiütés, pruritus, túlérzékenység / angioneurotikus ödéma az arcon, a végtagokon, az ajkakon, a nyelven, a glottison és/vagy a larynxon (lásd 4.4 pont).

Ritka: urticaria, alopecia, psoriasis.

Nagyon ritka: diaphoresis, pemphigus, toxikus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme.

Beszámoltak olyan komplex tünetről, amelyet a következők közül egy vagy több jellemezhet: láz, vasculitis, myalgia, arthralgia / arthritis, pozitív antinuclearis antitest (ANA), a vörösvértest-süllyedés megemelkedése (ESR), eosinophilia és leukocytosis, bőrkiütés, fotoszenzitivitás vagy egyéb dermatológiai jelenség.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: veseműködési rendellenesség.

Ritka: uraemia, akut veseelégtelenség.

Nagyon ritka: oliguria / anuria.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori: impotencia.

Ritka: gynaecomastia.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: fáradtság, asthenia.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: emelkedett vér karbamidszint, -szérum kreatininszint, -májenzimszint, hyperkalaemia.

Ritka: emelkedett szérum bilirubinszint, hyponatraemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Embernél történő túladagolásra vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre adatok.

ACE-gátlók túladagolásának tünetei lehetnek: hypotonia, keringési sokk, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventilláció, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, szorongás és köhögés. A túladagolás javasolt kezelése, fiziológiás sóoldat intravénás infúziója. Hypotonia esetén a beteget le kell fektetni. Angiotenzin II infúziója és/vagy katekolaminok intravénás adása (ha megoldható) megfontolandó. Ha a túladagolás nemrég történt, a lizinopril eliminációjára kell törekedni (pl. hányás, gyomormosás, abszorbensek és nátrium-szulfát adása). A lizinopril a keringésből hemodialízissel távolítható el (lásd 4.4 pont). Terápia-rezisztens bradycardia esetén pacemaker-kezelés indokolt. Az életfunkciókat, a szérum-eletrolitokat és a kreatinin-koncentrációt rendszeresen ellenőrizni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: ACE-inhibitorok önmagukban, ATC -kód: C09A A03

A lizinopril gátolja az angiotenzin convertaló enzimet (ACE). Az ACE olyan peptid dipeptidáz, amely katalizálja az angiotenzin I átalakulását a vasoconstrictor hatású angiotenzin II-vé. Az angiotenzin II stimulálja a mellékvesekéreg aldoszteron secretioját is. Hypertoniában és szívelégtelenségben a lizinopril hatékonysága a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásán alapul. Az ACE-gátlás következtében kialakult csökkent plazma angiotenzin II szint a vasoconstrictor hatás és az aldoszteron secretio csökkenéséhez vezet. Az aldoszteron secretio csökkenése a szérum-K mérsékelt növekedését okozza.

Az ACE azonos a bradikinint bontó kinináz enzimmel. Nem tisztázott, hogy a potenciálisan vasodepressor hatású bradikinin emelkedett plazmaszintje szerepet játszik-e a lizinopril terápiás hatásában.

Lizinopril hatására csökken a perifériás vascularis resistentia, és a vérnyomás. A perctérfogat emelkedhet, a szívfrekvencia nem változik, a vese vérátáramlása fokozódhat. Bár valószínűleg a lizinopril vérnyomáscsökkentő hatásának elsődleges mechanizmusa a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása, a készítmény a vérnyomáscsökkentő hatást alacsony renin szintű hypertoniás esetekben is kifejti.

Vérnyomáscsökkentő hatása a bevétel után kb. 1 órával kezdődik, kb. 6 óra múlva éri el a csúcsát. Hatástartama kb. 24 óra, ezt az alkalmazott dózis nagysága is befolyásolja. Hatékonysága hosszútávú kezelés során is megmarad. A kezelés hirtelen megvonásakor nem észleltek nagymértékű vérnyomás-emelkedést (rebound effektust).

Standard terápiában részesülő, szívelégtelenségben szenvedő betegeken (n=3164), kettős vak randomizált vizsgálatban összehasonlították az alacsony- (2,5-5,0 mg) és nagydózisú (32,5-35 mg) lizinopril-kezelés hatását a betegek mortalitására és morbiditására. Az átlagosan 46 hónapos betegkövetési periódus alatt a nagydózisú kezelés 12%-kal (p = 0,002) csökkentette az összes okból bekövetkező halálozás és hospitalizáció együttes rizikóját, és 8%-kal (p = 0,036) csökkentette az összes okból bekövetkező halálozás és a cardiovascularis hospitalizáció együttes rizikóját a kisdózisú kezeléshez képest. Az összes okból bekövetkező halálozás rizikóját a nagydózisú kezelés 8%-kal (p=0,128), a cardiovascularis okra visszavezethető halálozást pedig 10%-kal (p = 0.073) csökkentette a kisdózisú kezeléshez képest. A nagydózisú kezelés 24%-kal (p = 0,002) csökkentette a szívelégtelenségből fakadó korházi ellátások számát. A két dózis között a tünetek javulásában különbséget nem lehetett kimutatni.

A két kezelés a mellékhatások tekintetében nem különbözött lényegesen egymástól. Az ACE-gátló kezelés során várható mellékhatások, mint hypotonia és vesefunkció változás ritkán vezetett a kezelés felfüggesztéséhez. A nagydózisú lizinopril-kezelés ritkábban okozott köhögést, mint a kisdózisú.

A GISSI-3 vizsgálatban (n=19394) myocardialis infarctust követően standard terápia (thrombolysis plusz béta-blokád plusz acetilszalicilsav) mellett, 24 órán belül elkezdett, 6 hétig tartó lizinopril vagy nitroglicerin, valamint nitroglicerin plusz lizinopril terápia mortalitásra gyakorolt hatását hasonlították össze a standard terápiával. A nitroglicerin kezelés nem befolyásolta szignifikánsan a mortalitás rizikóját, ugyanakkor a lizinopril önmagában 11%-kal (2p=0,03), míg nitroglicerinnel kombinálva

17%-kal (2p= 0,02) csökkentette a halálozás rizikóját. Nagy halálozási rizikójú időskorú (>70 év) és női betegeknél a lizinopril szintén kedvezően befolyásolta a mortalitást és a szívfunkciót (egyesített végpont). A 6 hetes kezelést követő 6 hónapos megfigyelés alatt szintén kimutatható volt a lizinopril és a lizinopril plusz nitroglicerin kezelés kedvező hatása az egyesített végpontra, mely szintén a kezelés preventív jellegére utal. Amint az az akut infarktusos betegeknél várható, a lizinopril-kezelés fokozta a hypotonia és a vesefunkció romlásának a gyakoriságát, de ezzel arányosan nem nőt a mortalitás.

Egy kettős vak, randomizált vizsgálatban (n=335) összehasonlították a lizinopril és az amlodipin hatását II-es típusú diabétesz mellitusban és kezdődő nephropathiában szenvedő magas vérnyomású betegek albumin ürítésére. A 12 hónapos kezelés után mindkét antihipertenzív szer közel azonos mértékben csökkentette a szisztolés és a diasztolés vérnyomás értékeket, de a lizinopril emellett 40%-kal csökkentette az albumin ürülését a vizelettel. Ez az eredmény egyértelműen mutatja, hogy a lizinopril a vérnyomáscsökkenéstől függetlenül befolyásolja a veseműködést.

A lizinopril nem befolyásolja a glycaemiás kontrollt, a glikozilált hemoglobin (HbA_1C) szintjére nincs szignifikáns hatással.

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén csoportban, mint a placebocsoportban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A lizinopril orálisan aktív, szulfhidril csoportot nem tartalmazó ACE-gátló.

Felszívódás

Per os alkalmazás után a lizinopril a maximális plazmakoncentrációt kb. 7 óra múlva éri el, bár akut myocardialis infarctusban szenvedő betegeknél a plazmakoncentráció maximuma némi késéssel volt megfigyelhető. A vizelettel kiürített mennyiség alapján a lizinopril felszívódásának átlagos mértéke kb. 25 % a vizsgált 5-80 mg dózistartományban. Az egyéni értékek 6-60% között változhatnak. A lizinopril abszolút biológiai hasznosulása kb. 16%-ra csökken II-IV NYHA kategóriába tartozó szívelégtelenségben szenvedő betegekben. A lizinopril felszívódását a táplálék nem befolyásolja.

Eloszlás

A lizinopril nem kötődik a keringő ACE-n kívül más szérum fehérjéhez. Patkányokon végzett kísérletek alapján a lizinopril csak kismértékben jut át a vér-agy gáton.

Elimináció

A lizinopril nem metabolizálódik, változatlan formában, kizárólag a vizelettel ürül. Többszöri adás után a lizinopril akkumulációs effektív féléletideje 12,6 óra. Egészséges emberekben a lizinopril clearence 50 ml/perc. A jelentősebb szabad gyógyszermennyiség kiürülését az ACE-hoz kötött frakció lassúbb kiválasztása kíséri, amely nem vezet a gyógyszer akkumulációjához, és nem arányos a dózissal.

Májkárosodás

Cirrhosisos betegekben a rossz májfunkció következtében csökken a lizinopril abszorpciója, a vizelet-kiválasztás alapján kalkulálva kb. 30%-kal. Ugyanakkor, a csökkent clearance következtében 50%-kal nő a lizinopril expozíció.

Vesekárosodás

Kóros vesefunkció csökkenti a lizinopril eliminációját, mely a vesén keresztül ürül. Ennek a csökkenésnek csak akkor van klinikai jelentősége, ha a glomerularis filtráció mértéke 30 ml/percnél kisebb. Amennyiben a kreatinin-clearence 30-80 ml/perc az átlagos AUC csak 13%-kal emelkedett, de 5‑30 ml/perc kreatinin-clearence esetén az AUC-érték átlaga a normális 4,5 szeresére nőtt. A lizinopril dialízissel eltávolítható. 4 órás dialízis során a plazma lizinopril koncentrációja átlagosan 60%-kal csökken, a dialízis-clearance 40-55 ml/perc.

Szívelégtelenség

Szívelégtelenségben a lizinopril expozíció az egészséges emberekéhez képest nő (az AUC-érték kb. 125%-kal nagyobb). Ugyanakkor, a lizinopril abszolút biológiai hasznosulása kb. 16%-ra csökken szívelégtelenségben szenvedő betegekben.

Idős kor

Idős betegekben általában a csökkent vesefunkció miatt magasabb a lizinopril vérszintje, ill. az AUC-értéke, mely kb. 60%-kal nagyobb a fiatalabb betegek AUC-értékénél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a lizinopril nem jelent különleges veszélyt az emberre.

Az ACE-gátlókról, mint gyógyszer-hatástani csoportról kimutatták, hogy a magzati fejlődés késői szakaszában magzati halált és magzati fejlődési rendellenességeket okoz, különösen a koponya esetében. Magzati károsodásként, az intrauterin növekedés csökkenéséről és a ductus arteriosus záródásának az elmaradásáról is beszámoltak. Ezek a fejlődési rendellenességek valószínűleg részben az ACE-gátlók közvetlenül a magzati renin-angiotenzin rendszerre kifejtett hatásának, részben pedig az anyai hypotonia következtében csökkenő magzati-placentalis véráramlás során jelentkező ishaemiának a következményei.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Vörös vas-oxid (E172), sárga vas-oxid (E172), magnézium-sztearát, hidegen duzzadó keményítő, kukoricakeményítő, mannit, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismeretesek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 ^oC-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5. Csomagolás típusa és kiszerelése

1x14 vagy 2x14 db tabletta színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PannonPharma Kft.

7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20012/01 (14x)

OGYI-T-20012/02 (28x)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. december 28.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. június 8.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2019. február 7.