1. A GYÓGYSZER NEVE

Prosolin 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

0,4 mg tamszulozin-hidrokloridot tartalmaz kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Módosított hatóanyagleadású kemény kapszula.

Narancssárga/olivazöld kemény kapszula (19,3 mm × 6,4 mm). A kapszulák fehér vagy törtfehér pelleteket tartalmaznak.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Jóindulatú prosztata megnagyobbodás (benignus prosztata hyperplasia – BPH) következtében jelentkező alsó húgyúti tünetek kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Szájon át történő alkalmazás.

Adagolás

Nem szükséges a dózis módosítása vesekárosodás esetén. Nem szükséges a dózis módosítása az enyhétől a közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén (lásd még 4.3 Ellenjavallatok).

Gyermekek és serdülők

A Prosolin módosított hatóanyagleadású kemény kapszulának ebben a korcsoportban nincs releváns alkalmazása.

A tamszulozin biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél nem igazolták. A jelenleg elérhető adatok az 5.1 pontban találhatóak.

Az alkalmazás módja

Naponta egy kapszula a reggeli vagy a napi első étkezés után.

A kapszulát egészben kell lenyelni, nem szabad összetörni vagy szétnyitni, mivel az befolyásolhatja a nyújtott hatású hatóanyag felszabadulását.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, beleértve a gyógyszer okozta angio-oedemát is.

• Orthostaticus hypotonia az anamnézisben.

• Súlyos májkárosodás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A többi α₁-adrenoreceptor antagonistához hasonlóan a tamszulozin hatására csökkenhet a vérnyomás, és emiatt ritka esetben ájulás következhet be. Orthostaticus hypotonia kialakulására figyelmeztető panaszok (szédülés, gyengeség-érzés) jelentkezésekor a betegnek ülő vagy fekvő helyzetben kell pihennie a tünetek megszűnéséig.

A tamszulozin kezelés elkezdése előtt kivizsgálás szükséges a BPH-hoz hasonló panaszokat okozó állapotok kizárása érdekében. A prostata állapotát rektális vizsgálattal, ill. szükség esetén a PSA (prostataspecifikus antigén) szérumszint meghatározásával kell ellenőrizni. Ezeket a vizsgálatokat a kezelés ideje alatt is el kell végezni rendszeres időközönként.

A tamszulozint súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 10 ml/perc) körültekintően kell alkalmazni, mivel még nem tanulmányozták az ilyen betegeknél történő alkalmazást.

Intraoperatív Floppy Iris Szindrómát (IFIS, a szűk pupilla szindróma egyik változata) észleltek cataracta és glaucoma műtét során néhány betegnél, akik a műtét előtti időszakban tamszulozin kezelésben részesültek. Az IFIS növelheti a szemészeti komplikációk kockázatát a műtét alatt és után.

A tamszulozin terápia felfüggesztése a cataracta műtét előtt 1-2 héttel hasznos lehet, azonban eddig nem állapították meg a kezelés felfüggesztésének előnyeit. IFIS eseteiről azoknál a betegeknél is beszámoltak, akik cataracta műtét előtt hosszabb ideig nem szedték a tamszulozint. Nem ajánlott a tamszulozin terápia megkezdése olyan betegek esetében, akiknél cataracta vagy glaucoma műtétet terveznek.

A műtét előtti kivizsgálásnál a cataracta sebész és szemész csoportnak figyelembe kell venni, hogy a cataracta és glaucoma műtétre előjegyzett beteget kezelik vagy kezelték-e tamszulozinnal, hogy biztosítsák a megfelelő lépések megtételét az IFIS műtét alatti kezelése érdekében.

Gyengén metabolizáló CYP2D6 fenotípusú betegeknél a tamszulozin‑hidroklorid nem alkalmazható együtt erős CYP3A4‑inhibitorokkal.

A tamszulozin‑hidroklorid csak kellő elővigyázatosság mellett adható együtt erős, illetve közepesen erős CYP3A4‑inhibitorokkal (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Nem figyeltek meg interakciót a tamszulozint atenolollal, enalaprillal, vagy teofillinnel együtt adva.

A cimetidin a tamszulozin plazmaszintjének emelkedését okozhatja, a furoszemid pedig annak csökkenését. Mivel a gyógyszerszintek a normális tartományban maradnak, nem szükséges megváltoztatni az adagolást.

In vitro a diazepám, propranolol, triklórmetiazid, klórmadinon, amitriptilin, diklofenák, glibenklamid, szimvasztatin és warfarin adásakor a humán plazmában mért tamszulozin szabad frakciójának mennyisége nem változik meg. A tamszulozin sem változtatja meg a diazepám, propranolol, triklórmetiazid és klórmadinon szabad frakcióit.

A diklofenák és a warfarin fokozhatja a tamszulozin eliminációjának sebességét.

Tamszulozin‑hidroklorid és erős CYP3A4‑inhibitorok egyidejű alkalmazása fokozott tamszulozin‑hidroklorid expozíciót eredményezhet. Ketokonazollal (erős CYP3A4‑inhibitor) együtt alkalmazva a tamszulozin‑hidroklorid AUC és c_max értékei sorrendben 2,8‑szeresre, illetve 2,2‑szeresre emelkedtek.

Gyengén metabolizáló CYP2D6 fenotípusú betegeknél a tamszulozin‑hidroklorid nem alkalmazható együtt erős CYP3A4‑inhibitorokkal.

A tamszulozin‑hidroklorid csak kellő elővigyázatosság mellett adható együtt erős, illetve közepesen erős CYP3A4‑inhibitorokkal.

Tamszulozin‑hidroklorid és az erős CYP3A4‑inhibitor paroxetin egyidejű alkalmazása a tamszulozin‑hidroklorid c_max és AUC értékeinek sorrendben 1,3‑szeres, illetve 1,6‑szeres emelkedését eredményezte, de ezeket az emelkedéseket nem tartják klinikailag jelentősnek.

Más α₁-adrenoreceptor antagonistákkal történő egyidejű alkalmazása hypotoniát okozhat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A tamszulozin nők számára nem javallott.

Ejakulációs zavarokat figyeltek meg a tamszulozinnal végzett rövid‑, illetve hosszú távú klinikai vizsgálatokban. Ejakulációs zavarokról, retrográd ejakulációról és ejakulációs képtelenségről számoltak be a forgalomba hozatalt követően.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A betegeknek azonban ismerniük kell a tamszulozin szédülést kiváltó hatását.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Szervrendszer osztály	Gyakori (≥1/100, <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000, <1/100)	Ritka (≥1/10 000, <1/1000)	Nagyon ritka (≥1/10 000)	Nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés (1,3%)	Fejfájás	Ájulás
Szembetegségek és szemészeti tünetek					Homályos látás, látászavar
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio
Érbetegségek és tünetek		Orthostaticus hypotonia
Légzőszervi, mellkasi és és mediastinalis betegségek és tünetek		Rhinitis			Epistaxis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Székrekedés, hasmenés, hányinger, hányás			Szájszárazság
Bőr és bőralatti a bőralatti szövet betegségei és tünetei		Kiütés, pruritus, csalánkiütés	Angio-oedema	Stevens-Johnson szindróma	Erythema multiforme, exfoliativ dermatitis
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Ejakulációs zavarok Retrográd ejakuláció ejakulációs képtelenség			Priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Asthenia

Az Intraoperatív Floppy Iris Szindróma (IFIS) néven ismert, cataracta és glaucoma műtét alatti szűk pupillával járó állapot összefüggésbe volt hozható a tamszulozin terápiával a forgalomba hozatal utáni megfigyeléses vizsgálatokban (lásd 4.4 pont).

Posztmarketing tapasztalatok: a fenti táblázatban felsorolt mellékhatásokon kívül előfordult még pitvarfibrilláció, arrhythmia, tachycardia és dyspnoe, amelyeket a tamszulozin kezeléssel kapcsolatba hozhatók voltak. Ezek spontán jelentett események voltak a világon jelentett forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból, az események gyakorisága és a tamszulozin szerepe az okozott hatásban még nem meghatározott.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A tamszulozin‑hidroklorid túladagolás potenciálisan súlyos hypotoniás hatásokhoz vezethet. Súlyos hypotoniás hatásokat különböző mértékű túladagolásokban is megfigyeltek.

Kezelés

Akut hypotonia előfordulásakor a beteget cardiovascularis támogató kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást és a pulzust a beteg fektetésével lehet helyreállítani. Amennyiben ez nem elégséges, volumennövelőket, és ‑ ha szükséges ‑ érszűkítőket kell alkalmazni. A veseműködést ellenőrizni kell és általános tüneti kezelést kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a tamszulozin nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos.

A felszívódás megakadályozására alkalmazhatók olyan beavatkozások, mint pl. a hánytatás. Amennyiben nagy mennyiségről van szó, gyomormosást lehet végezni, valamint aktív szenet és ozmotikus hashajtót, például nátrium‑szulfátot lehet adni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: α_1A adrenoreceptor antagonista ATC kód: G04CA02

Benignus prostata hypertrophia gyógyszerei;

Hatásmechanizmus

A tamszulozin szelektív és kompetitív módon kötődik a posztszinaptikus α₁-receptorokhoz, különösen az α_1A és az α_1D altípushoz. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazulását idézi elő.

Farmakodinámiás hatások

A tamszulozin fokozza a maximális vizeletáramlást. A húgycső és a prosztata simaizmainak ellazításával enyhíti az obstrukciót, és elősegíti a vizeletürítést.

Javítja a hólyag instabilitása következtében kialakult vizelettartási tüneteket.

Tartós kezelés során is érvényesül a vizelettartásra és ürítésre gyakorolt hatása. Jelentősen késlelteti a sebészi beavatkozások és a katéterezés szükségességének idejét.

Az α₁-gátlók csökkenthetik a vérnyomást a perifériás ellenállás csökkentése révén. A tamszulozinnal végzett vizsgálatok során klinikailag számottevő vérnyomásesést nem észleltek.

Gyermekek és serdülők

Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, dózis tartomány vizsgálatot végeztek neuropathiás hólyag betegségben szenvedő gyermekeknél. Összesen 161 (2‑16 éves) gyermeket randomizáltak és kezeltek a 3 tamszulozin dózis szint egyikével (alacsony [0,001-0,002 mg/ttkg], közepes [0,002-0,004 mg/ttkg] és magas [0,004-0,008 mg/ttkg] vagy placebóval. Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek a száma volt, akiknek a detrusor szivárgási nyomáspontja <40 cm H₂O-ra csökkent egy nap alatt végzett két értékelés alapján. A másodlagos végpontok a következők voltak: A kiindulási értékhez viszonyítva bekövetkezett tényleges és százalékos változás a detrusor szivárgási nyomáspontban, a hydronephrosis és a hydroureter javulásában vagy stabilizálódásában és a katéterezéssel kapott vizeletmennyiségben és a katéterezés időszakában a bevizelések számában bekövetkezett változásokban a katéterezési naplóban történt bejegyzések alapján. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a placebocsoport és a 3 tamszulozin dózis bármelyikével kezelt csoport között sem az elsődleges, sem a másodlagos végpont tekintetében. Nem tapasztaltak terápiás választ egyik dózis szint esetében sem.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A tamszulozin felszívódik a belekből, és majdnem teljes a biohasznosulása. A tamszulozin abszorpcióját csökkenti az egyidőben bevitt táplálék. A felszívódás egyenletessé tehető, ha a beteg tamszulozint mindig valamilyenféle kis étkezés után veszi be.

A tamszulozin kinetikája lineáris.

Egyszeri adag tamszulozin éhgyomri orális bevitelét követően a tamszulozin plazma‑ csúcskoncentrációját átlagosan 6 óra múlva éri el, és az egyensúlyi állapot, amely elérhető 5 nap után többszöri adaggal, ezeknél a betegeknél a c_max kétszer magasabb, mint amelyet egyszeri adaggal érnek el. Ezt idősek esetében figyelték meg, de ugyanez az eredmény várható a fiatalkorúak esetében is.

A plazmaszintek interindividuális variabilitása kifejezett mind egyszeri, mind többszöri adagolás után is.

Eloszlás

Férfiaknál a tamszulozin körülbelül 99%-a plazmafehérjékhez kötődik. A megoszlási térfogata kicsi (körülbelül 0,2 l/kg).

Biotranszformáció

A tamszulozinnak first-pass hatása nem számottevő és metabolizációja lassú. A tamszulozin legnagyobb része változatlan aktív formában található a plazmában. A májban metabolizálódik.

Patkányokban a tamszulozin alig okoz mikroszomális májenzim indukciót.

Egyik metabolitja sem aktívabb az eredeti vegyületnél.

Elimináció

A tamszulozin és metabolitjai legnagyobbrészt a vizelettel kerülnek kiválasztásra, a dózis körülbelül 9%-a változatlanul aktív formában ürül.

A tamszulozin eliminációs felezési ideje a betegekben körülbelül 10 óra (ha az egyszeri adagot étkezés után veszik be) és 13 óra steady state állapotban.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az egyszeri és ismételt dózisú toxicitási vizsgálatokat egereken, patkányokon és kutyákon végezték. A reproduktív toxicitást patkányokban, a karcinogenitást egerekben és patkányokban, valamint a genotoxicitást in vivo és in vitro vizsgálták.

A nagy dózisú tamszulozin esetén talált általános toxicitási profil megegyezik az alfa-adrenerg antagonistákhoz kapcsolódó farmakológiai hatással.

Igen nagy dózisok mellett kutyáknál az EKG eredményekben változásokat tapasztaltak, ennek azonban feltételezhetően nincs semmilyen klinikai jelentősége. A vizsgálatokban a tamszulozin nem mutatott semmilyen jelentős genotoxikus tulajdonságot.

Tamszulozin hatására nőstény patkányokban és egerekben az emlőmirigyekben nagyobb proliferativ változásokat figyeltek meg. Ezeket az eredményeket, melyek feltételezhetően közvetetten a hyperprolactinaemiához kapcsolódnak és csak nagyon nagy dózisok beadása után jelentkeznek, nem tekintik klinikailag relevánsnak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

A kapszula tartalma: mikrokristályos cellulóz, metakrilsav-etilakrilát-kopolimer (1:1) 30 %-os diszperzió, poliszorbát 80, nátrium-lauril-szulfát, trietil-citrát, talkum.

Kapszulatok: zselatin, indigókármin (E132), titán-dioxid (E171), sárga vas-oxid (E172), vörös vas‑oxid (E172), fekete vas‑oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A buborékcsomagolás az eredeti csomagolásban tárolandó.

A tartályt tartsa jól lezárva.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 100 vagy 200 módosított hatóanyagleadású kapszula PVC/PE/PVDC/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban, vagy gyermekbiztos PP kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer. (J)

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Q PHARMA Kft.

2142 Nagytarcsa

Naplás utca 24.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20210/01 10 × buborékcsomagolásban

OGYI-T-20210/02 30 × buborékcsomagolásban

OGYI-T-20210/03 100 × buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. május 4.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2006. december 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. január 6.