RELTEBON 5 mg retard tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Reltebon 5 mg retard tabletta

Reltebon 10 mg retard tabletta

Reltebon 20 mg retard tabletta

Reltebon 40 mg retard tabletta

Reltebon 80 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Reltebon 5 mg retard tabletta

5,0 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 4,5 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 10 mg retard tabletta

10 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 9 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 20 mg retard tabletta

20 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 18 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 40 mg retard tabletta

40 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 36 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 80 mg retard tabletta

80 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 72 mg oxikodonnak felel meg.

Ismert hatású segédanyagok:

Reltebon 5 mg retard tabletta

31,6 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 10 mg retard tabletta

63,2 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 20 mg retard tabletta

31,6 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 40 mg retard tabletta

31,6 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 80 mg retard tabletta

63,2 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Reltebon 5 mg retard tabletta

Kék, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 5” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 10 mg retard tabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 9 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 10” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 20 mg retard tabletta

Rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 20” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 40 mg retard tabletta

Sárga, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 40” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 80 mg retard tabletta

Zöld, kerek, mindkét oldalán domború, 9 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 80” jelzéssel ellátott retard tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Súlyos fájdalom enyhítése, ami csak opioid fájdalomcsillapítóval kezelhető megfelelő módon.

A Reltebon felnőttek és 12 éves vagy idősebb gyermekek és serdülők kezelésére javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolás a fájdalom erősségétől és a beteg kezelésre adott egyéni válaszreakciójától függ.

Az alábbi általános adagolási ajánlások alkalmazandók:

Felnőttek és 12 éves vagy idősebb gyermekek és serdülők

Dózisemelés és –beállítás

A szokásos kezdő dózis opioiddal még nem kezelt (opioid naív) betegnél 10 mg oxikodon‑hidroklorid, 12 óránként adagolva. Néhány betegnél 5 mg kezdő dózis is elegendő lehet, a mellékhatások előfordulásának minimálisra csökkentése érdekében.

Az opioidokkal már kezelt betegek magasabb kezdő dózist kaphatnak, figyelembe véve a fájdalomcsillapítókkal korábban szerzett tapasztalataikat.

Az ezekkel a hatáserősségekkel nem megvalósítható/nem praktikus adagoláshoz más hatáserősségek állnak rendelkezésre.

Jól kontrollált klinikai vizsgálatok szerint 10‑13 mg oxikodon‑hidroklorid megközelítőleg 20 mg morfin‑szulfátnak felel meg, ha mindkettő retard gyógyszerforma.

A különböző opioidokkal szembeni, egyénenként eltérő érzékenység miatt a betegeknek egyéb opioidokról történő átálláskor konzervatív módon, a számított oxikodon dózis 50‑75%‑ával kell áttérniük.

Egyes betegeknek, akik állandó kezelési séma szerint szedik a Reltebon retard tablettát, azonnali hatóanyagleadású fájdalomcsillapítóra lehet szükségük „mentő” kezelésként az áttörő fájdalmak csökkentésére. A Reltebon retard tabletta nem javallott akut és / vagy áttörő fájdalom kezelésére. Az egyszeri „mentő” dózis ne haladja meg a Reltebon retard tabletta napi fájdalomcsillapító dózisának 1/6‑át. Napi kettőnél több „mentő” dózis szükségessége azt jelzi, hogy a Reltebon retard tabletta adagjának növelése szükséges. A dózist csak 1 vagy 2 napos időközönként lehet emelni a stabil, napi kétszeri adagolás eléréséig.

A 10 mg‑ról a 12 óránként szedett 20 mg‑ra történő dózisnövelést a napi dózis megközelítőleg egyharmadának megfelelő léptékekben lehet végrehajtani. A cél egy betegspecifikus dózis, amely napi kétszeri alkalmazás mellett megfelelő fájdalomcsillapító hatású, mellékhatásai tolerálhatók és a lehető legkevesebb „mentő” gyógyszeradagot igényli a szükséges fájdalomcsillapító terápia alatt.

A betegek többsége számára megfelelő a naponta állandó rendet követő (12 óránkénti), szimmetrikus (azonos adag reggel és este) adagolás. Egyes betegeknél előnyös lehet a dózisok eltérő arányú felosztása. Általános alapelvként a legalacsonyabb, hatékony fájdalomcsillapítást biztosító dózist kell választani. Nem malignitás miatti fájdalom kezelésére a legfeljebb napi 40 mg dózis elegendő, de esetleg magasabb dózisokra is szükség lehet. A daganatos fájdalomban szenvedő betegek napi 80‑120 mg dózist is igényelhetnek, ami egyedi esetben legfeljebb 400 mg‑ra növelhető. Amennyiben még ennél is magasabb dózisok szükségesek, az adagot a hatásosság, a tolerancia és a nemkívánatos hatások egyensúlyának egyéni kialakítása mellett meghatározni.

Az alkalmazás időtartama

A Reltebon retard tablettát csak addig kell adagolni, ameddig ténylegesen szükséges. Amennyiben a betegség jellege és súlyossága miatt hosszú távú kezelés szükséges, a beteg szoros és rendszeres monitorozása szükséges annak érdekében, hogy eldönthető legyen, meddig kell még a kezelést folytatni.

A kezelés leállítása

Amennyiben a beteg a továbbiakban nem igényel oxikodon‑terápiát, tanácsos lehet az adagot fokozatosan csökkenteni az elvonási tünetek megelőzése érdekében.

Gyermekek

12 év alatti gyermekekkel nem végeztek vizsgálatokat, ezért az oxikodon‑hidroklorid nem alkalmazható 12 év alatti gyermekeknél.

Idősek

Időseknél általában nincs szükség dózismódosításra.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Ezeknél a betegeknél a kezdő adagolásnak a konzervatív megközelítést kell követnie. Az ajánlott felnőtt kezdő adagot (például a teljes napi adag 10 mg orálisan opioid-kezelésben még nem részesült betegek esetén) 50%‑kal kell csökkenteni és minden beteget egyénileg kell beállítani a megfelelő fájdalomcsillapítás eléréséig a klinikai állapotának megfelelően.

Kockázatnak kitett betegek

A kockázatnak kitett betegeknek, pl. alacsony testtömegű, a gyógyszert lassan metabolizáló egyéneknek, kezdetben az ajánlott felnőtt dózis felét kell kapniuk, ha még nem kaptak opioid‑kezelést. A dózisemelést az egyéni klinikai helyzetnek megfelelően kell végrehajtani.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Reltebon retard tablettát meghatározott dózisban naponta kétszer egy fix időrend szerint kell szedni.

A retard tabletta étellel vagy anélkül is bevehető, megfelelő mennyiségű folyadékkal. A Reltebon retard tablettát egyben kell lenyelni, nem szabad elrágni.

A gyermekbiztos buborékcsomagolás felnyitásának módját lásd a 6.6 pontban.

3. Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos hypoxiával és/vagy hypercapniával járó légzésdepresszió.

• Súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség.

• Cor pulmonale.

• Súlyos asthma bronchiale.

• A vér emelkedett széndioxid‑szinje.

• Paralyticus ileus.

• Akut has, késleltetett gyomorürülés.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Gyermekek

A Reltebon retard tablettát nem vizsgálták 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél. A tabletták biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták, ezért alkalmazása nem ajánlott 12 évesnél fiatalabb gyermekek számára.

Idős vagy legyengült betegek

Az opioidok túlzott alkalmazásának legfőbb kockázata a légzésdepresszió. Körültekintés szükséges időseknél vagy legyengült betegeknél, illetve súlyos tüdő‑, máj‑ vagy vesefunkció károsodás, myxoedema, hypothyreosis, Addison‑kór (mellékvesekéreg-elégtelenség), intoxikáció (pl. alkohol) okozta pszichózis, prosztata hypertrophia, adrenocorticalis elégtelenség, alkoholizmus, ismert opioidfüggőség, delirium tremens, pancreatitis, az epeutak betegsége, gyulladásos bélbetegség, epe‑ vagy húgyvezeték kólika, hypotonia, hypovolaemia, koponyaűri nyomásfokozódással járó állapotok, pl. fejsérülés miatt, a keringésszabályozás zavarai, epilepszia vagy fokozott görcskészség, és MAO-inhibitorokkal végzett kezelés esetén.

Hasi műtéten áteső betegek

Minden opioid készítményhez hasonlóan az oxikodon-tartalmú készítményeket is csak kellő óvatossággal lehet alkalmazni hasi műtétet követően, mivel az opioidok igazoltan csökkentik a bélmotilitást, ezért nem alkalmazhatók addig, amíg a kezelőorvos meg nem győződik a normál bélműködés helyreállásáról.

Májkárosodás

A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket szoros monitorozás alatt kell tartani.

Légzésdepresszió

A légzésdepresszió az opioidok által előidézett legjelentősebb kockázat, amely legnagyobb valószínűséggel időseknél vagy legyengült betegeknél fordul elő. Az oxikodon légzésdeprimáló hatása a szén-dioxid koncentrációjának növekedését okozhatja a vérben, és így a cerebrospinális folyadékban is. Az arra hajlamos betegeknél az opioidok nagyfokú vérnyomáscsökkenést idézhetnek elő.

Nyugtatószerekkel (például benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek) való egyidejű alkalmazás kockázata

A Reltebon és nyugtatószerek (mint a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek) egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált eredményezhet. Tekintettel az említett kockázatokra, a Reltebon nyugtatószerekkel történő egyidejű alkalmazására csak azon betegeknél kerülhet sor, akiknél alternatív kezelés nem lehetséges. Ha mégis a Reltebon és nyugtatószerek egyidejű alkalmazása mellett döntenek, a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Fokozott figyelemmel kell követni az ilyen betegek állapotát a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. Ezért feltétlenül ajánlott a betegek és az ápolók informálása ezekről a tünetekről (lásd 4.5 pont).

Tartós alkalmazás, tolerancia és elvonás

Krónikus alkalmazás során a betegnél tolerancia alakulhat ki a gyógyszerrel szemben, így egyre magasabb dózisokra lehet szüksége a fájdalomcsillapító hatás fenntartásához. A gyógyszer tartós alkalmazása során fizikai függőség alakulhat ki, és terápia hirtelen abbahagyásakor elvonási tünetegyüttes jelentkezhet. Amennyiben a beteg már nem igényli az oxikodon‑kezelést, az elvonási tünetek megelőzése érdekében a dózis fokozatos csökkentése ajánlott. Az elvonási tünetek között szerepelhet ásítás, mydriasis, könnyezés, rhinorrhea, tremor, hyperhidrosis, szorongás, agitáció, konvulziók és insomnia.

Hyperalgesia

Az oxikodon dózisának további emelésére már nem reagáló hyperalgesia nagyon ritkán előfordulhat, főként nagy dózisok mellett. Szükségessé válhat az oxikodon dózisának csökkentése vagy egy másik opioidra való áttérés.

Függőségi potenciál

A Reltebon retard tabletta primer függőségi potenciállal rendelkezik. Az oxikodon abúzus‑profilja a többi erős opioid‑agonistáéhoz hasonló. Az oxikodon igénylés és abúzus kialakulhat a látens vagy manifeszt addikciós betegségekben szenvedőknél. Fennáll az opioid analgetikumokkal, így az oxikodonnal szembeni pszichológiai függőség (addikció) létrejöttének kockázata. Amennyiben azonban a javallott módon alkalmazzák a krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél, a fizikai vagy fiziológiás függőség kifejlődésének veszélye jelentősen csökken, illetve ennek felmérése differenciált megközelítést igényel. Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél mekkora a pszichológiai függőség tényleges előfordulási gyakorisága. Azon betegeknél, akiknek kórtörténetében alkohol‑ vagy gyógyszerabúzus szerepel, a gyógyszer felírása fokozott körültekintést igényel.

Műtét előtti alkalmazás

A Reltebon retard tabletta alkalmazása nem ajánlott műtétek előtt, illetve a műtét utáni első 12‑24 órában.

Abúzus során beadott parenterális vénás injekció

Abúzus kapcsán beadott parenterális vénás injekció esetén a tabletta segédanyagai helyi szöveti necrosishoz, fertőzéshez, az endocarditis fokozott kockázatához, illetve szívbillentyű-károsodáshoz vezethetnek, ami fatális is lehet, továbbá előfordulhatnak a tüdő granulómái és egyéb, súlyos, potenciálisan ugyancsak fatális események.

Endokrin rendszer

Az opioidok, mint az oxikodon-hidroklorid befolyásolhatják a hypothalamus–hypophysis ‑mellékvesekéreg vagy ivarmirigy tengelyeket. Az észlelhető változások között említendő a szérum prolaktinszint emelkedése és kortizol valamint tesztoszteron plazmaszintjének csökkenése. Ezek a hormonális változások klinikai tüneteket is okozhatnak.

A tablettákat tilos elrágni vagy összetörni

A készítmény nyújtott hatóanyagleadási tulajdonságainak megtartása érdekében a retard tablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad eltörni, elrágni vagy összezúzni. Az eltört, elrágott vagy összezúzott retard tabletták bevétele a hatóanyag gyors felszabadulásához és akár halálos oxikodon-adag felszívódásához vezethet (lásd 4.9 pont).

Alkohol

Alkohol és az oxikodon‑hidroklorid retard tabletta egyidejű alkalmazása fokozhatja az oxikodon‑hidroklorid nemkívánatos hatásait, ezért az egyidejű alkalmazás kerülendő.

A Reltebon retard tabletta laktózt tartalmaz

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Fokozott központi idegrendszeri depresszív hatás jöhet létre a központi idegrendszerre ható olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, mint pl. egyéb opioidok, nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, antipszichotikumok, anesztetikumok, izomrelaxánsok, antihisztaminok és antiemetikumok. A MAO‑gátlók ismerten kölcsönhatásba lépnek az opioid analgetikumokkal. A MAO‑gátlók hypertoniás vagy hypotoniás krízissel társuló központi idegrendszeri izgatottságot vagy depressziót okoznak (lásd 4.4 pont). Az oxikodont óvatosan kell alkalmazni a MAO‑gátlókkal kezelt betegeknél, illetve azoknál, akik a megelőző két hétben MAO‑gátló kezelésben részesültek (lásd 4.4 pont).

Nyugtatószerek, például benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek

Az opioidok egyidejű alkalmazása olyan nyugtatókkal, mint a benzodiazepinek vagy más hasonló gyógyszerek, növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Az egyidejű kezelés időtartamát és dózisát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Az oxikodon egyidejű alkalmazása szerotonerg szerekkel – pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavételgátlókkal (SNRI) – toxikus szerotonin-hatást okozhat. A toxikus szerotonin-hatás lehetséges tünetei az elmeállapot változása (pl. izgatottság, hallucinációk, coma), vegetatív idegrendszeri instabilitás (pl. tachycardia, vérnyomás-ingadozás, hyperthermia), neuromuscularis rendellenességek (pl. hyperreflexia, mozgáskoordinációs zavar, izommerevség) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). Az ezeket a gyógyszereket szedő betegeknél az oxikodont körültekintően kell alkalmazni, és adagolásának csökkentése is szükségessé válhat.

Az alkohol fokozhatja az oxikodon farmakodinámiás hatásait, ezért egyidejű alkalmazásuk kerülendő.

Az antikolinerg szerek (például antipszichotikumok, antihisztaminok, antiemetikumok, Parkinson-ellenes szerek) fokozhatják az oxikodon nemkívánatos antikolinerg hatásait (például a székrekedést, szájszárazságot, vagy vizelési rendellenességeket).

Az oxikodon elsődlegesen a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül metabolizálódik, amihez hozzájárul a CYP2D6 enzimrendszer is. Ezen metabolikus útvonalak aktivációját csökkenthetik vagy fokozhatják a különböző egyidejűleg adott gyógyszerek vagy az étrend bizonyos elemei.

A CYP3A4‑inhibitorok, mint a makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin és telitromicin), azol‑típusú gombaelleni szerek (pl. ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol és pozakonazol), proteázgátlók (pl. boceprevir, ritonavir, indinavir, nelfinavir és szakvinavir), cimetidin és a grapefruitlé csökkenthetik az oxikodon clearance‑ét, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon-dózis ennek megfelelő módosítása válhat szükségessé.

Néhány konkrét példa az alábbiakban kerül ismertetésre:

• Az erős CYP3A4‑gátló itrakonazol öt napon keresztül, 200 mg‑os per os dózisban adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 2,4‑szeresére nőtt (tartomány 1,5‑3,4).

• A CYP3A4‑gátló vorikonazol négy napon keresztül, naponta kétszer 200 mg‑os dózisban (az első két adag 400 mg volt) adva, megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 3,6‑szeresére nőtt (tartomány 2,7‑5,6).

• A CYP3A4‑gátló telitromicin négy napon keresztül, 800 mg‑os per os dózisban adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 1,8‑szeresére nőtt (tartomány 1,3‑2,3).

• A CYP3A4‑gátló grapefruitlé öt napon keresztül, naponta háromszor 200 ml‑es mennyiségben adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 1,7‑szeresére nőtt (tartomány 1,1‑ 2,1).

A CYP3A4‑induktorok, mint a rifampicin, karbamazepin, fenitoin és a közönséges orbáncfű indukálhatják az oxikodon metabolizmusát, és az oxikodon-clearance fokozódását okozhatják, csökkentve ezáltal az oxikodon plazmakoncentrációját. Az oxikodon-dózis ennek megfelelő módosítására lehet szükség.

Néhány konkrét példa az alábbiakban kerül ismertetésre:

• A CYP3A4-induktor közönséges orbáncfű, tizenöt napon keresztül, napi háromszor 300 mg dózisban adva csökkentette az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 50%‑kal volt alacsonyabb (tartomány 37‑57%).

• A CYP3A4‑induktor rifampicin hét napon keresztül, napi egyszeri 600 mg dózisban adva, csökkentette az orálisan adott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 86%-kal volt alacsonyabb.

A CYP2D6 aktivitást gátló gyógyszerek, mint a paroxetin, fluoxetin és kinidin, csökkenthetik az oxikodon clearance‑ét, ami az oxikodon-plazmakoncentráció növekedéséhez vezethet.

A többi jelentős izoenzim‑gátló oxikodon-metabolizmusra gyakorolt hatása nem ismert. Az interakciók lehetőségét figyelembe kell venni.

A nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio/INR) mindkét irányú, klinikailag jelentős változását figyelték meg, amikor kumarin típusú antikoagulánsokat és oxikodont alkalmaztak együtt.

Nincsenek az oxikodon egyéb gyógyszerek CYP által katalizált metabolizmusára gyakorolt hatását értékelő vizsgálatok.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A gyógyszer alkalmazása lehetőleg kerülendő a terhes vagy szoptató betegeknél.

Terhesség

Csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre az oxikodon terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. A szülés előtti 3‑4 hétben opioiddal kezelt anyák gyermekeit fokozottan kell ellenőrizni a légzésdepresszió tekintetében. Az oxikodon‑kezelés alatt álló anyák újszülöttjeinél elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Szoptatás

Az oxikodon kiválasztódhat az anyatejbe és légzésdepressziót okozhat az újszülöttnél. Ezért az oxikodon nem adható szoptató anyáknak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az oxikodon károsíthatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Stabil terápia mellett általában nem szükséges a beteget eltiltani a vezetéstől. A kezelőorvosnak egyénileg kell felmérnie az adott helyzetet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az oxikodon légzésdepressziót, miosist, hörgőgörcsöt és simaizom görcsöt okozhat, továbbá elnyomhatja a köhögési reflexet.

A legalábbis feltételezhetően a kezeléssel összefüggő mellékhatások az alábbi táblázatban kerülnek felsorolásra, szervrendszer és abszolút gyakoriság szerint.

Szervrendszer	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100- <1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000- <1/100)	Ritka (≥1/10 000- <1/1000)	Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				lymph-adenopathia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység		anafilaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek			nem megfelelő antidiuretikus hormon-elválasztás szindróma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		étvágycsökkenés	dehidráció
Pszichiátriai kórképek		szorongás, zavart állapot, depresszió, insomnia, idegesség. kóros gondolkodás, amnesia, elszigetelt esetekben beszédzavarok	agitáció, affekt- labilitás, eufórikus hangulat, hallucinációk, csökkent libidó, gyógyszer-függőség (lásd 4.4 pont), deperszona-lizáció, ízérzés- változás, látászavarok, hyperacousis		agresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	szomnolencia, szédülés, fejfájás	asthenia, tremor	amnesia, konvulzió, hypertonia, fokozott vagy csökkent izomtónus, önkéntelen izom-összehúzódások; hypesthesia; koordinációs zavarok; általános rossz közérzet; beszédzavar, syncope, paraesthesia, dysgeusia		hyperalgesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek			látás- károsodás, könnytermelési zavarok, miosis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			supraventricularis tachycardia; palpitatio (az elvonási tünetekkel összefüggésben)
Érbetegségek és tünetek			vasodilatatio	hypotonia, orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoea, bronchospasmus	fokozott köhögés; pharyngitis; rhinitis; a hangszín változásai, légzés- depresszió
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	székrekedés, émelygés, hányás	szájszárazság, ritkán szomjúsággal kísérten; gastrointestinalis betegségek, pl. hasi fájdalom; hasmenés; dyspepsia; étvágyvesztés	szájfekély; gingivitis; stomatitis; flatulencia, dysphagia, eructatio, ileus	fogíny-vérzés; étvágy-fokozódás; szurok-széklet; fog-elszíneződés	fogszuvasodás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			emelkedett májenzimek		cholestasis, biliaris kólika
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	pruritus	bőrbetegségek, beleértve a bőrkiütést, ritka esetekben fokozott fényérzékenység, elszigetelt esetekben urticaria vagy exfoliativ dermatitis, hyperhidrosis	száraz bőr	herpes simplex, urticaria
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		micturitios zavarok (fokozott vizelési inger)	vizelet- retenció	haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			csökkent libidó; merevedési zavarok		amenorrhea
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		verítékezés, astheniás állapotok	véletlen sérülések; fájdalom (pl. mellkasi fájdalom); oedema; migrén; fizikai függőség, elvonási tünetekkel; gyógyszer-tolerancia, hidegrázás, rossz közérzet, perifériás oedema, szomjúság.	testtömeg változások (növekedés vagy csökkenés); cellulitis	újszülöttkori gyógyszerelvonási szindróma

Tolerancia és függőség kialakulhat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Miosis, légzésdepresszió, aluszékonyság, a vázizomzat csökkent tónusa és vérnyomáscsökkenés. Súlyos esetekben keringés‑összeomlás, stupor, kóma, bradycardia, nem cardialis eredetű tüdőödéma, hypotonia és halál is előfordulhat. A nagy dózisú, erős opioiddal, pl. oxikodonnal elkövetett abúzus fatális lehet.

Kezelés

Elsődleges a légútbiztosítás és az asszisztált vagy kontrollált lélegeztetés elkezdése.

Túladagolás esetén indokolt lehet opiát‑antagonista (azaz például 0,4‑2 mg intravénás naloxon) intravénás alkalmazása. A klinikai helyzettől függően az egyszeri adagokat 2‑3 percenként meg kell ismételni. Intravénás infúzióként 2 mg naloxon, 500 ml izotóniás sóoldatban vagy 5%‑os dextróz oldatban feloldva (ami 0,004 mg naloxon/ml koncentrációnak felel meg) is beadható. Az infúzió sebességét a korábbi bólusinjekciók és a beteg reakciója alapján kell beállítani.

A gyomormosás mérlegelendő. Megfontolandó aktív szén (50 g felnőtteknek, 10‑15 g gyerekeknek) alkalmazása, ha a megelőző 1 órán belül vett be a beteg jelentős mennyiségű gyógyszert, de ehhez légutak átjárhatóságának biztosítása szükséges. Okkal feltételezhető, hogy retard készítmények esetén az aktivált szén későbbi adása is előnyös lehet, azonban ezt alátámasztó adatok nem állnak rendelkezésre.

A bélrendszerből való kiürülés felgyorsítására megfelelő hashajtó (pl. PEG alapú oldat) alkalmazása is hasznos lehet.

Az esetlegesen társuló keringési sokk kezelésére szupportív intézkedések (gépi lélegeztetés, oxigenizáció, vazopresszorok és infúzió) alkalmazhatók, szükség szerint. Szívmegállás vagy szívritmuszavar esetén szívmasszázst vagy defibrillációt kell végezni. Szükség esetén mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni, ill. fenn kell tartani a folyadék- és sóháztartás egyensúlyát.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Természetes ópium alkaloidok

ATC kód: N02A A05

Az oxikodon affinitást mutat a kappa‑, mű‑ és delta opioid receptorokhoz az agyban és a gerincvelőben. Az oxikodon ezeken a receptorokon opioidreceptor-agonistaként viselkedik, antagonista hatás nélkül. A terápiás hatás főként analgetikus és szedatív. Az önmagában vagy egyéb gyógyszerekkel adott azonnali felszabadulású oxikodon gyógyszerformához képest a retard tabletták jelentősen hosszabb ideig biztosítanak fájdalomcsillapító hatást, a nemkívánatos hatások gyakoribb előfordulása nélkül.

Egyéb farmakológiai hatások

Az in vitro‑ és állatkísérletek a természetes opioidok - mint pl. a morfin - az immunrendszer különböző elemeire gyakorolt eltérő hatásaira utalnak. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert. Nem ismert az sem, hogy a félszintetikus opioid oxikodonnak van‑e a morfinéhoz hasonló, immunrendszert befolyásoló hatása.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A Reltebon retard tabletta relatív biohasznosulása az azonnali hatóanyag‑felszabadulású oxikodon-formulációkéhoz hasonló. A maximális plazmakoncentráció megközelítőleg 3 órával a retard tabletta bevétele után alakul ki, szemben az azonnali hatóanyagleadású gyógyszerformánál mért 1‑1,5 órával. Azonos napi dózisok mellett a 12 óránként adott retard és a 6 óránként alkalmazott azonnali hatóanyagleadású oxikodon gyógyszerformák plazma-csúcskoncentrációinak oszcillációja hasonló.

A tabletták bevétele előtt elfogyasztott, zsírban gazdag táplálék nem befolyásolja az oxikodon maximális koncentrációját vagy a felszívódás mértéket.

A tablettákat a készítmény nyújtott hatóanyagleadási tulajdonságainak megtartása érdekében tilos összetörni, eltörni vagy elrágni, mivel ez gyors oxikodon-felszabaduláshoz és potenciálisan fatális dózis felszívódásához vezethet.

Eloszlás

Az oxikodon abszolút biohasznosulása megközelítőleg kétharmada a parenterálisan alkalmazott gyógyszerének. Dinamikus egyensúlyi állapotban az oxikodon eloszlási térfogata mintegy 2,6 l/ttkg; plazmafehérjéhez kötődése 38‑45%, eliminációs felezési ideje 4‑6 óra, plazmaclearance‑e 0,8 l/perc.

Biotranszformáció

Az oxikodon a bélben és a májban noroxikodonná és oximorfonná, valamint számos glukuronid-konjugátummá metabolizálódik. Valószínű, hogy a CYP3A4 részt vesz a noroxikodon, a CYP2D6 pedig az oximorfon képződésében. Az oximorfon rendelkezik analgetikus hatással, de csak alacsony koncentrációban van jelen a plazmában és vélhetően nem járul hozzá az oxikodon farmakológiai hatásához.

Elimináció

Az oxikodon és metabolitjai a vizelettel és széklettel ürülnek. Az oxikodon átjut a placentán és kimutatható az anyatejben.

Linearitás/nem linearitás:

A retard tabletták dózisarányos módon bioekvivalensek a felszívódó hatóanyag mennyisége tekintetében, illetve a felszívódás mértéke alapján is hasonlók.

Idősek

Az oxikodon plazmakoncentrációja időseknél 15%‑kal magasabb, mint a fiatalabb alanyoknál.

Nem

A férfiakkal összevetve a nőbetegek oxikodon plazmakoncentrációja a testtömegre korrigálva átlagosan 25%‑kal magasabb. A különbség oka nem ismert.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Enyhe, közepesen súlyos, és súlyos vesekárosodásban a plazmakoncentráció sorrendben 1,1‑szeres, 1,4‑szeres és 1,7‑szeres emelkedést mutatott a normál veseműködésű betegekhez képest. Az AUC a normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva sorrendben és átlagosan 1,5‑szeresére, 1,7‑szeresére és 2,3‑szeresére emelkedett. Az oxikodon eliminációs felezési idejének sorrendben 1,5‑szeres, 1,2‑szeres és 1,4‑szeres emelkedését tapasztalták a normál veseműködésű betegekhez képest.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Enyhe, közepesen súlyos, és súlyos májkárosodásban a plazmakoncentráció sorrendben 1,2‑szeres, 2,0‑szeres és 1,9‑szeres emelkedést mutatott a normál májműködésű betegekhez képest. Az AUC a normál májműködésű betegekkel összehasonlítva sorrendben és átlagosan 1,4‑szeresére, 3,2‑szeresére és 3,2‑szeresére emelkedett. Az oxikodon eliminációs felezési idejének sorrendben 1,1‑szeres, 1,8‑szeres és 1,8‑szeres emelkedését tapasztalták a normál májműködésű betegekhez képest.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Teratogenitás

Az oxikodon legfeljebb 8 mg/ttkg dózisban nem volt hatással a hím és nőstény patkányok termékenységére és a korai embrionális fejlődésre, továbbá patkányoknál legfeljebb 8 mg/ttkg dózisig, nyulaknál pedig legfeljebb 125 mg/ttkg dózisig nem idézett elő fejlődési rendellenességet. Nyulaknál azonban, amikor az egyes magzatokat vizsgálták statisztikai értékelés során, fejlődési eltérések dózisfüggő növekedést figyelték meg (27 presacralis csigolya gyakoribb előfordulása, többlet bordapár). Amikor ezeket a paramétereket az utódoknál statisztikailag értékelték, csak a 27 presacralis csigolya előfordulása növekedett és kizárólag a 125 mg/ttkg csoportban, amely dózisszint súlyos farmako-toxikológiai hatásokat idézett elő a vemhes állatoknál. Egy patkányokkal végzett pre- és postnatalis fejlődési vizsgálatban 6 mg/ttkg/nap dózisok mellett az F1 testtömegek alacsonyabbak voltak, mint a kontroll csoportban mért testtömegek, amelyeket az anyai testtömeget és táplálékfogyasztást csökkentő adagok alkalmazása során mértek (megfigyelhető mellékhatást nem okozó szint [NOAEL] 2 mg/ttkg). Nem voltak a fizikai‑, reflexológiai‑ és szenzoros fejlődési paramétereket befolyásoló, sem a viselkedési és reprodukciós indexekre gyakorolt hatások.

Egy patkányokkal végzett peri- és postnatalis fejlődési vizsgálatban a kontrollcsoporttal összevetve az anyai testtömeg és táplálékbevitel paraméterek csökkentek a ≥ 2 mg/ttkg/nap dózisok mellett. A 6 mg/ttkg/nap anyai dózissal kezelt csoportban az F1 utódok testtömeg kisebb volt. Az F1 utódoknál nem voltak a fizikai‑, reflexológiai‑ vagy szenzoros fejlődési paramétereket befolyásoló, illetve a viselkedési és reprodukciós indexekre gyakorolt hatások (a NOAEL az F1 utódok esetében 2 mg/ttkg/nap volt, testtömegre gyakorolt hatásokat 6 mg/ttkg/nap dózisnál figyeltek meg). Ebben a vizsgálatban semmilyen dózisszint mellett nem volt megfigyelhető az F2 generációt érintő hatás.

Karcinogenitás

Hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek.

Mutagenitás

Az in vitro és in vivo vizsgálatok arra utalnak, hogy az oxikodon genotoxikus kockázata embernél minimális vagy nem létezik, a terápiás adagokkal elért szisztémás oxikodon‑koncentrációk mellett.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

laktóz-monohidrát

hipromellóz

povidon K30

sztearinsav

magnézium‑sztearát

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid.

Tablettabevonat

5 mg

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350

talkum

indigókármin (E132)

sárga vas‑oxid (E172)

10 mg

titán-dioxid (E171)

hipromellóz

makrogol 400

poliszorbát

20 mg

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350

talkum

vörös vas‑oxid (E172)

40 mg

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350

talkum

sárga vas‑oxid (E172)

80 mg

poli(vinil-alkohol)

makrogol 3350

talkum

titán-dioxid (E171)

indigókármin (E132)

sárga vas‑oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás:

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

HDPE tartály:

5 mg, 10 mg: Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.

20 mg, 40 mg, 80 mg: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

Kiszerelések:

5 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60 és 100 db retard tabletta.
10 mg, 20 mg, 40 mg, 80 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 98 és 100 db retard tabletta.

PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Kiszerelések:

5 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60 és 100 db retard tabletta.
10 mg, 20 mg, 40 mg, 80 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 98 és 100 db retard tabletta.

Fehér, hengeres, gyermekbiztos HDPE tablettatartály PP kupakkal lezárva.

Kiszerelés: 98 és 100 db retard tabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A gyermekbiztos buborékcsomagolás használati utasítása:

1. Ne nyomja ki közvetlenül a tablettát a buborékcsomagolásból.

2. A perforáció mentén haladva tépjen le egy buborékot a fóliacsíkról.

3. A felnyitáshoz óvatosan fejtse le a buborék hátlapját.

Megjegyzés: (két üres kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf.

Reykjavíkurvegur 76-78

220 Hafnarfjörður

Izland

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Reltebon 5 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/01 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/02 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/03 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/04 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/05 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/06 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 10 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/07 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/08 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/09 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/10 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/11 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/12 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 20 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/13 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/14 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/15 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/16 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/17 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/18 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 40 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/19 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/20 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/21 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/22 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/23 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/24 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 80 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/25 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/26 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/27 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/28 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/29 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/30 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. május 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. január 07

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. október 09.