RELTEBON 80 mg retard tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Reltebon 10 mg retard tabletta

Reltebon 20 mg retard tabletta

Reltebon 40 mg retard tabletta

Reltebon 80 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Reltebon 10 mg retard tabletta

10 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 9 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 20 mg retard tabletta

20 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 18 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 40 mg retard tabletta

40 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 36 mg oxikodonnak felel meg.

Reltebon 80 mg retard tabletta

80 mg oxikodon‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként, ami 72 mg oxikodonnak felel meg.

Ismert hatású segédanyagok:

Reltebon 10 mg retard tabletta

63,2 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 20 mg retard tabletta

31,6 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 40 mg retard tabletta

31,6 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

Reltebon 80 mg retard tabletta

63,2 mg laktóz‑monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Reltebon 10 mg retard tabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 9 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 10” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 20 mg retard tabletta

Rózsaszínű, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 20” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 40 mg retard tabletta

Sárga, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 40” jelzéssel ellátott retard tabletta.

Reltebon 80 mg retard tabletta

Zöld, kerek, mindkét oldalán domború, 9 mm átmérőjű, egyik oldalán mélynyomású „OX 80” jelzéssel ellátott retard tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Reltebon felnőttek és (12 éves vagy annál idősebb) gyermekek és serdülők olyan súlyos fájdalmának kezelésére javallott, amely csak opioid analgetikumokkal kezelhető megfelelően.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolás a fájdalom erősségétől és a beteg kezelésre adott egyéni válaszreakciójától függ.

Az egyes betegekre vonatkozó helyes adag az a legalacsonyabb dózis, amely lehetővé teszi a kielégítő fájdalomcsillapítást, mellékhatások nélkül vagy tolerálható mellékhatásokkal.

Az alábbi általános adagolási ajánlások alkalmazandók:

Felnőttek és 12 éves vagy idősebb gyermekek és serdülők

Kezdő dózis

A szokásos kezdő dózis opioiddal még nem kezelt (opioid naív) betegnél 10 mg oxikodon‑hidroklorid, 12 óránként adagolva. Néhány betegnél 5 mg kezdő dózis is elegendő lehet, a mellékhatások előfordulásának minimálisra csökkentése érdekében. Mivel az 5 mg-os dózis nem biztosítható a Reltebon retard tablettával, ebben az esetben másik, az adagolási utasításnak megfelelő hatáserősségű oxikodon-hidroklorid hatóanyagú készítményt kell alkalmazni.

Az opioidokkal már kezelt betegek nagyobb kezdő dózist kaphatnak, figyelembe véve a fájdalomcsillapítókkal korábban szerzett tapasztalataikat.

Az ezekkel a hatáserősségekkel nem megvalósítható/nem praktikus adagoláshoz más hatáserősségek állnak rendelkezésre.

A különböző opioidokkal szembeni, egyénenként eltérő érzékenység miatt a betegeknek egyéb opioidokról történő átálláskor konzervatív módon, a számított oxikodon dózis 50‑75%‑ával kell áttérniük.

Átállás morfinról:

Azoknak a betegeknek, akik az oxikodon-terápia előtt orális morfint kaptak, a napi adagjukat a következő arány alapján kell meghatározni: 10 mg orális oxikodon 20 mg orális morfinnak felel meg. A betegek közti variabilitás miatt minden betegnél egyenként, elővigyázatosan kell beállítani a megfelelő adagot. Kezdetben az egyenértékűnél kisebb dózis javasolható.

Dózisbeállítás

Egyes betegeknek, akik állandó kezelési séma szerint szedik a Reltebon-t, azonnali hatóanyagleadású fájdalomcsillapítóra lehet szükségük „mentő” kezelésként az áttörő fájdalmak csökkentésére. A Reltebon nem javallott akut és / vagy áttörő fájdalom kezelésére. Az egyszeri „mentő” dózis ne haladja meg a Reltebon napi fájdalomcsillapító dózisának 1/6‑át. Napi kettőnél több „mentő” dózis szükségessége azt jelzi, hogy a Reltebon adagjának növelése szükséges. A dózist csak 1 vagy 2 napos időközönként lehet emelni a stabil, napi kétszeri adagolás eléréséig.

A 10 mg‑ról a 12 óránként szedett 20 mg‑ra történő dózisnövelést a napi dózis megközelítőleg egyharmadának megfelelő léptékekben lehet végrehajtani. A cél egy betegspecifikus dózis, amely napi kétszeri alkalmazás mellett megfelelő fájdalomcsillapító hatású, mellékhatásai tolerálhatók és a lehető legkevesebb „mentő” gyógyszeradagot igényli a szükséges fájdalomcsillapító terápia alatt.

A betegek többsége számára megfelelő a naponta állandó rendet követő (12 óránkénti), szimmetrikus (azonos adag reggel és este) adagolás. Egyes betegeknél előnyös lehet a dózisok eltérő arányú felosztása. Általános alapelvként a legkisebb, hatékony fájdalomcsillapítást biztosító dózist kell választani. Nem malignitás miatti fájdalom kezelésére a legfeljebb napi 40 mg dózis elegendő, de esetleg nagyobb dózisokra is szükség lehet. A daganatos fájdalomban szenvedő betegek napi 80‑120 mg dózist is igényelhetnek, ami egyedi esetben legfeljebb 400 mg‑ra növelhető. Amennyiben még ennél is nagyobb dózisok szükségesek, az adagot a hatásosság, a tolerancia és a nemkívánatos hatások egyensúlyának egyéni kialakítása mellett meghatározni.

Terápiás célok és a kezelés abbahagyása

A Reltebon-kezelés megkezdése előtt a beteggel közösen meg kell állapodni a kezelési stratégiában, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállítási tervét, összhangban a fájdalom kezelésére vonatkozó irányelvekkel. A kezelés során gyakori konzultációra van szükség az orvos és a beteg között, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés abbahagyását és szükség esetén módosítsák a dózist. Amikor a betegnek már nincs szüksége oxikodon-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha nincs megfelelő fájdalomkontroll, számolni kell a hyperalgesia, a tolerancia és alapbetegség progressziójának lehetőségével (lásd 4.4 pont).

Az kezelés időtartama

Az oxikodont nem szabad a szükségesnél tovább alkalmazni. A hozzászokás és a függőség kialakulásának kockázata miatti szoros megfigyelésre vonatkozó adatokat lásd a 4.4 pontban.

Idősek

Időseknél – máj- és/vagy vesekárosodás klinikai manifesztációja nélkül – általában nincs szükség dózismódosításra.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek

Az oxikodon plazmakoncentrációja nagyobb a vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, mint a normál vese- és májfunkciójú betegeknél.

Ezeknél a betegeknél a kezdő adagolásnak a konzervatív megközelítést kell követnie. Az ajánlott felnőtt kezdő adagot (például a teljes napi adag 10 mg orálisan opioid-kezelésben még nem részesült betegek esetén) 50%‑kal kell csökkenteni és minden beteget egyénileg kell beállítani a megfelelő fájdalomcsillapítás eléréséig a klinikai állapotának megfelelően.

Egyéb kockázatnak kitett betegek

A kockázatnak kitett betegeknek, pl. kis testtömegű, a gyógyszert lassan metabolizáló egyéneknek, kezdetben az ajánlott dózis felét kell kapniuk, ha még nem kaptak opioid‑kezelést. A dózisemelést az egyéni klinikai helyzetnek megfelelően kell végrehajtani.

Gyermekek és serdülők

Az opioidokat csak az előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után szabad alkalmazni a gyermekek súlyos fájdalmainak kezelésére.

12 évesnél fiatalabb gyermekek

Az oxikodon biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Reltebon meghatározott dózisban naponta kétszer egy fix időrend szerint kell szedni.

A retard tabletta étellel vagy anélkül is bevehető, megfelelő mennyiségű folyadékkal. A Reltebon retard tablettát egyben kell lenyelni, nem szabad elrágni.

A gyermekbiztos buborékcsomagolás felnyitásának módját lásd a 6.6 pontban.

3. Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• Hypoxiával és/vagy hypercapniával járó súlyos légzésdepresszió

• Súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség

• Cor pulmonale

• Súlyos asthma bronchiale

• Paralyticus ileus

• Akut has, késleltetett gyomorürülés.

Az oxikodon nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az opioidok ellenjavalltak.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az oxikodont kellő körültekintéssel kell alkalmazni, és a dózis csökkentésére lehet szükség a következők bármelyikével érintett betegeknél:

- súlyosan károsodott légzésfunkció,

- alvási apnoe,

- benzodiazepinek vagy más központi idegrendszeri depresszánsok (beleértve az alkoholt is; lásd alább és a 4.5 pontban) szedése,

- monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI-kat, lásd alább és a 4.5 pontban) szedése,

- opioidalkalmazási zavar jelei (lásd alább),

- tolerancia és elvonás (lásd alább),

- legyengült állapot vagy idős kor,

- fejsérülés (a megnövekedett koponyaűri nyomás kockázata miatt),

- hypotensio,

- hypovolaemia,

- epilepsziás betegség vagy görcsrohamokra való hajlam,

- pancreatitis,

- obstruktív és gyulladásos bélbetegség,

- májkárosodás,

- vesekárosodás,

- myxoedema,

- hypothyreosis,

- Addison-kór (mellékvesekéreg-elégtelenség),

- prosztata hypertrophia,

- alkoholizmus,

- toxikus pszichózis,

- delirium tremens,

- székrekedés,

- az epeutak betegségei, epe- vagy húgyvezeték-kólika.

Paralyticus ileus kialakulása vagy gyanúja esetén az oxikodont azonnal abba kell hagyni.

Légzésdepresszió

Az opioid-túladagolás elsődleges kockázata a légzésdepresszió, és leginkább idős vagy legyengült betegeknél fordul elő.

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően növeli a CSA kockázatát. CSA-ban szenvedő betegeknél fontolja meg a teljes opioid-adag csökkentését.

Nyugtatókkal (például benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek) való egyidejű alkalmazás kockázata

Az opioidok – beleértve az oxikodont – és a nyugtatók (mint a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek) egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Tekintettel az említett kockázatokra, a Reltebon nyugtatókkal történő egyidejű alkalmazására csak azon betegeknél kerülhet sor, akiknél alternatív kezelés nem lehetséges. Ha mégis az oxikodon és nyugtatók egyidejű alkalmazása mellett döntenek, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Fokozott figyelemmel kell követni az ilyen betegek állapotát a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében. Ezért feltétlenül ajánlott a betegek és az ápolók informálása ezekről a tünetekről (lásd 4.5 pont).

MAO-gátlók

Az oxikodont kellő körültekintéssel kell alkalmazni MAO-gátlót szedő vagy az előző két héten belül MAO-gátlót kapó betegeknél (lásd 4.5 pont).

Opioidalkalmazási zavar (abúzus és függőség)

Opioidok, például oxikodon ismétlődő beadása esetén tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség alakulhat ki

A Reltebon retard tabletta ismételt alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Nagyobb dózis és az opioid-kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Reltebon-abúzus vagy helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerhasználati zavar szerepel (beleértve az alkoholizmust is), az aktuálisan dohányzóknál, vagy azoknál a betegeknél, akik személyes anamnézisében más mentális betegségek (pl. major depresszió, szorongás és személyiségzavarok) szerepelnek.

A Reltebon-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során a beteggel meg kell állapodni a kezelési célokban és a kezelés leállítási tervében (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget tájékoztatni kell az OUD kockázatairól és jeleiről is. Ha ezek a jelek előfordulnak, a betegnek azt kell tanácsolni, hogy forduljon kezelőorvosához.

A betegeknél ellenőrizni kell a kábítószer-kereső magatartás jeleit (pl. túl gyakori receptfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai konzultációt.

Tolerancia és elvonás

Krónikus alkalmazás során a betegnél tolerancia alakulhat ki a gyógyszerrel szemben, így egyre nagyobb dózisokra lehet szüksége a fájdalomcsillapító hatás fenntartásához. Az oxikodon tartós alkalmazása során fizikai függőség alakulhat ki, és terápia hirtelen abbahagyásakor elvonási tünetegyüttes jelentkezhet. Amennyiben a beteg már nem igényli az oxikodon‑kezelést, az elvonási tünetek megelőzése érdekében a dózis fokozatos csökkentése ajánlott. Az elvonási tünetek között szerepelhet ásítás, mydriasis, könnyezés, rhinorrhea, tremor, hyperhidrosis, szorongás, agitáció, convulsiók, insomnia és izomfájdalom.

Máj- és epebetegségek

Az oxikodon az Oddi-sphincter diszfunkcióját és spasmusát okozhatja, ami az epeúti tünetek, valamint a pancreatitis kockázatának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon alkalmazásakor ezért körültekintően kell eljárni a pancreatitisben, illetve az epeúti betegségekben szenvedő betegeknél.

Krónikus nem malignus fájdalom

Az opioidok nem minősülnek a krónikus, nem malignus fájdalom első vonalbeli kezelésének, és egyedüli kezelésként sem javasoltak. Az opioidokat egy átfogó kezelési program részeként kell alkalmazni, amely más gyógyszereket és kezelési módokat is magában foglal. A krónikus, nem malignus fájdalomban szenvedő betegeket monitorozni kell a függőség vagy a kábítószer-abúzus jelei tekintetében.

Alkohol

Alkohol és az oxikodon egyidejű alkalmazása fokozhatja az oxikodon nemkívánatos hatásait, ezért az egyidejű alkalmazás kerülendő.

Abúzus során beadott parenterális vénás injekció

Abúzus kapcsán beadott parenterális vénás injekció esetén a tabletta segédanyagai helyi szöveti necrosishoz, fertőzéshez, az endocarditis fokozott kockázatához, illetve szívbillentyű-károsodáshoz vezethetnek, ami fatális is lehet, továbbá előfordulhatnak a tüdő granulómái és egyéb, súlyos, potenciálisan ugyancsak fatális események.

Az oxikodon lehetséges halálos dózisa

A készítmény nyújtott hatóanyagleadási tulajdonságainak megtartása érdekében a retard tablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad eltörni, elrágni vagy összezúzni. Az eltört, elrágott vagy összezúzott retard tabletták bevétele a hatóanyag gyors felszabadulásához és akár halálos oxikodon-adag felszívódásához vezethet (lásd 4.9 pont).

Hyperalgesia

Az oxikodon dózisának további emelésére már nem reagáló hyperalgesia nagyon ritkán előfordulhat, főként nagy dózisok mellett. Szükségessé válhat az oxikodon dózisának csökkentése vagy egy másik opioidra való áttérés.

Sebészeti eljárások

Az oxikodon alkalmazása nem ajánlott műtét előtt; illetve a műtét utáni első 12-24 órában. A műtét típusától, a műtött terület kiterjedésétől, a választott altatási eljárástól, az egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerektől és a beteg egyéni állapotától függően a Reltebon-nal történő posztoperatív kezelés megkezdésének pontos időzítése az egyes betegek esetében a kockázat-előny gondos mérlegelésétől függ.

Mint minden opioidkészítményt, az oxikodon-tartalmú készítményeket is kellő körültekintéssel kell alkalmazni hasi műtétet követően, mivel az opioidokról ismert, hogy károsítják a bélmozgást; és nem szabad azokat alkalmazni, amíg a kezelőorvos meg nem győződik a normál bélműködés helyreállásáról.

Endokrin rendszer

Az opioidok – mint az oxikodon – befolyásolhatják a hypothalamus–hypophysis–mellékvesekéreg- vagy –ivarmirigy-tengelyeket. Az észlelhető változások között említendő a szérum prolaktinszint emelkedése és kortizol, valamint tesztoszteron plazmaszintjének csökkenése. Ezek a hormonális változások klinikai tüneteket is okozhatnak.

Gyermekek és serdülők

Az oxikodon alkalmazása nem javasolt 12 évnél fiatalabb gyermekeknél, mert a biztonságosság és a hatásosság igazolásához nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Segédanyagok

Laktóz

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az opioidok egyidejű alkalmazása olyan nyugtatókkal, mint a benzodiazepinek vagy más hasonló gyógyszerek, növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Az egyidejű kezelés időtartamát és dózisát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

A központi idegrendszert deprimáló gyógyszerek többek között a következők: egyéb opioidok, gabapentinoidok, mint például a pregabalin, anxiolitikumok, hipnotikumok és nyugtatók (beleértve a benzodiazepineket), antipszichotikumok, antidepresszánsok, fenotiazinok, neuroleptikumok, anesztetikumok, izomrelaxánsok, antihisztaminok, antiemetikumok és alkohol.

Az alkohol fokozhatja az oxikodon farmakodinámiás hatásait; az egyidejű alkalmazása kerülendő.

A MAO-gátlókról ismert, hogy kölcsönhatásba lépnek a narkotikus analgetikumokkal. A MAO-gátlók hypertensiv vagy hypotensiv krízissel társuló központi idegrendszeri izgatottságot vagy depressziót okoznak (lásd 4.4 pont). Az oxikodont kellő körültekintéssel kell alkalmazni a MAO-gátlókkal kezelt betegeknél, illetve azoknál, akik a megelőző két hétben MAO-gátló kezelésben részesültek (lásd 4.4 pont).

Az oxikodon egyidejű alkalmazása szerotonerg szerekkel – pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavételgátlókkal (SNRI) – toxikus szerotonin-hatást okozhat. A toxikus szerotonin-hatás lehetséges tünetei az elmeállapot változása (pl. izgatottság, hallucinációk, coma), vegetatív idegrendszeri instabilitás (pl. tachycardia, vérnyomás-ingadozás, hyperthermia), neuromuscularis rendellenességek (pl. hyperreflexia, mozgáskoordinációs zavar, izommerevség) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). Az ezeket a gyógyszereket szedő betegeknél az oxikodont körültekintően kell alkalmazni, és adagolásának csökkentése is szükségessé válhat.

Az antikolinerg hatású gyógyszerek (pl. antipszichotikumok, triciklusos antidepresszánsok, antihisztaminok, antiemetikumok, izomrelaxánsok, Parkinson-kór elleni gyógyszerek) fokozhatják az oxikodon antikolinerg mellékhatásait, mint a székrekedés, szájszárazság vagy vizeletkiválasztási zavar.

Az oxikodon elsődlegesen a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül metabolizálódik, amihez hozzájárul a CYP2D6 enzimrendszer is. Ezen metabolikus útvonalak aktivációját csökkenthetik vagy fokozhatják a különböző egyidejűleg adott gyógyszerek vagy az étrend bizonyos elemei, amelyek az oxikodon plazmakoncentrációjának megváltozásához vezethetnek. Lehetséges, hogy oxikodon dózisát ennek megfelelően módosítani szükséges.

A CYP3A4‑inhibitorok, mint a makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin és telitromicin), azol‑típusú gombaelleni szerek (pl. ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol és pozakonazol), proteázgátlók (pl. boceprevir, ritonavir, indinavir, nelfinavir és szakvinavir), cimetidin és a grapefruitlé csökkenthetik az oxikodon clearance‑ét, ami az oxikodon plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon-dózis ennek megfelelő módosítása válhat szükségessé.

Néhány konkrét példa az alábbiakban kerül ismertetésre:

• Az erős CYP3A4‑gátló itrakonazol öt napon keresztül, 200 mg‑os per os dózisban adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 2,4‑szeresére nőtt (tartomány 1,5‑3,4).

• A CYP3A4‑gátló vorikonazol négy napon keresztül, naponta kétszer 200 mg‑os dózisban (az első két adag 400 mg volt) adva, megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 3,6‑szeresére nőtt (tartomány 2,7‑5,6).

• A CYP3A4‑gátló telitromicin négy napon keresztül, 800 mg‑os per os dózisban adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 1,8‑szeresére nőtt (tartomány 1,3‑2,3).

• A CYP3A4‑gátló grapefruitlé öt napon keresztül, naponta háromszor 200 ml‑es mennyiségben adva megnövelte az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 1,7‑szeresére nőtt (tartomány 1,1‑ 2,1).

A CYP3A4‑induktorok, mint a rifampicin, karbamazepin, fenitoin és a közönséges orbáncfű indukálhatják az oxikodon metabolizmusát, és az oxikodon-clearance fokozódását okozhatják, csökkentve ezáltal az oxikodon plazmakoncentrációját. Az oxikodon-dózis ennek megfelelő módosítására lehet szükség.

Néhány konkrét példa az alábbiakban kerül ismertetésre:

• A CYP3A4-induktor közönséges orbáncfű, tizenöt napon keresztül, napi háromszor 300 mg dózisban adva csökkentette az orálisan alkalmazott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 50%‑kal volt kisebb (tartomány 37‑57%).

• A CYP3A4‑induktor rifampicin hét napon keresztül, napi egyszeri 600 mg dózisban adva, csökkentette az orálisan adott oxikodon AUC értékét. Az AUC átlagosan mintegy 86%-kal volt kisebb.

A CYP2D6 aktivitást gátló gyógyszerek, mint a paroxetin, fluoxetin és kinidin, csökkenthetik az oxikodon clearance‑ét, ami az oxikodon-plazmakoncentráció növekedéséhez vezethet. A CYP2D6-gátlókkal való együttes alkalmazás azonban csak kismértékű hatást gyakorolt az oxikodon eliminációjára, és nem befolyásolta az oxikodon farmakodinámiás hatásait.

A többi jelentős izoenzim‑gátló oxikodon-metabolizmusra gyakorolt hatása nem ismert. Az interakciók lehetőségét figyelembe kell venni.

A nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio/INR) mindkét irányú, klinikailag jelentős változását figyelték meg, amikor kumarin típusú antikoagulánsokat és oxikodont alkalmaztak együtt.

Nincsenek az oxikodon egyéb gyógyszerek CYP által katalizált metabolizmusára gyakorolt hatását értékelő vizsgálatok.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A gyógyszer alkalmazása lehetőleg kerülendő a terhes vagy szoptató betegeknél.

Terhesség

Csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre az oxikodon terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. A szülés előtti 3‑4 hétben opioiddal kezelt anyák gyermekeit fokozottan kell ellenőrizni a légzésdepresszió tekintetében. Az oxikodon‑kezelés alatt álló anyák újszülöttjeinél elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Szoptatás

Az oxikodon kiválasztódhat a humán anyatejbe és légzésdepressziót okozhat a szoptatott gyermeknél. Ezért az oxikodon nem adható szoptató anyáknak.

Termékenység

Az oxikodonnak a termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre humán adatok. Patkányokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki hatást a termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az oxikodon károsíthatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Ez különösen valószínű az oxikodon-kezelés megkezdésekor, dózisnövelés vagy készítményváltás után, valamint akkor, ha az oxikodont más központi idegrendszeri depresszánssal együtt adják.

Stabil dózist szedő betegek nem feltétlenül kell eltiltani a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől; a kezelőorvosnak kell eldöntenie, hogy a beteg vezethet-e gépjárművet vagy használhat-e gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása

Farmakológiai tulajdonságai miatt az oxikodon légzésdepressziót, myosist, hörgőgörcsöt és simaizomgörcsöt okozhat, és elnyomhatja a köhögési reflexet.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hányinger (különösen a kezelés kezdetén) és a székrekedés.

A légzésdepresszió az opioid-túladagolás legfőbb veszélye, és leggyakrabban idős vagy legyengült betegeknél fordul elő. Az opioidok az arra hajlamos egyéneknél súlyos hypotensiót okozhatnak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszeri kategóriák és gyakoriság szerint vannak felsorolva.

Szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100- <1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000- <1/100)	Ritka (≥1/10 000- <1/1000)	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések				Herpes simplex
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				Lymph-adenopathia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Túlérzékenység			Anaphylaxiás reakció, anaphylactoid reakció
Endokrin betegségek és tünetek			Nem megfelelő antidiuretikus hormon-elválasztás szindróma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágycsökkenés	Dehidráció	Étvágynövekedés
Pszichiátriai kórképek		Szorongás, zavart állapot, depresszió, idegesség, insomnia, kóros gondolkodás,	Agitáció, affekt- labilitás, eufórikus hangulat, érzékelési zavarok (pl. hallucinációk, derealizáció), csökkent libidó, gyógyszer-függőség (lásd 4.4 pont),			Agresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szomnolencia, szédülés, fejfájás	Tremor, letargia	Amnesia, convulsio (különösen epilepsziás betegségben szenvedő vagy görcsrohamokra hajlamos metegeknél), migrén, izom-hypertonia, izom-hypotonia, önkéntelen izom-összehúzódások; hypaesthesia; kóros koordináció; beszédzavar, syncope, paraesthesia, dysgeusia			Hyperalgesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Látás- károsodás, miosis, könnytermelési zavarok,
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			Hyperacusis, vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Tachycardia, palpitatio (az elvonási tünetekkel összefüggésben)
Érbetegségek és tünetek			Vasodilatatio	Hypotensio, orthostaticus hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Dyspnoe, bronchospasmus	Légzési depresszió, dysphonia, köhögés, pharyngitis, rhinitis			Centrális alvási apnoe szindróma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Székrekedés, hányás, hányinger	Hasi fájdalom, hasmenés, szájszárazság, dyspepsia;	Szájfekély, gingivitis, stomatitis, dysphagia, flatulencia, eructatio, ileus	Melaena, fog-elszíneződés, fogíny-vérzés,		Fogszuvasodás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			Emelkedett májenzimek			Cholestasis, biliaris kólika, az Oddi-sphincter diszfunkciója
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Pruritus	Bőrreakciók / bőrkiütés, hyperhidrosis	Száraz bőr	Urticaria, fényérzékenységi reakció	Exfoliatív dermatitis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Micturitiós zavarok	Vizelet- retenció	Haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Merevedési zavarok, hypogonadismus			Amenorrhea
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Asthenia, fáradtság	Hidegrázás, gyógyszer-elvonási szindróma, fájdalom (pl. mellkasi fájdalom), rossz közérzet, oedema, perifériás oedema, gyógyszertolerancia, szomjúság.	Testtömeg növekedés, testtömeg csökkenés, cellulitis		Újszülöttkori gyógyszerelvonási szindróma
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények			Baleseti sérülések

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Szerfüggőség

A Reltebon retard tabletta ismétlődő alkalmazása függőséget okozhat, még terápiás dózisban is. A szerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőitől, a dózistól és az opioid-kezelés időtartamától függően változhat (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A gyermekek és serdülők (12 és 18 éves kor között) esetében előforduló mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló a felnőtteknél előforduló mellékhatásokéval (lásd 5.1 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Miosisról, légzésdepresszióról, aluszékonyságról, a vázizomzat csökkent tónusáról, vérnyomáscsökkenésről és toxicus leukoencephalopathiáról számoltak be az oxikodon túladagolása esetén. Súlyos esetekben keringés‑összeomlás, stupor, kóma, bradycardia, nem cardialis eredetű tüdőödéma, hypotensio és halál is előfordulhat. A nagy dózisú, erős opioiddal, pl. oxikodonnal elkövetett abúzus fatális lehet.

A halálos adag felnőtteknél (tolerancia kialakulása nélkül) körülbelül 60-100 mg szájon át.

Kezelés

Elsődleges a légútbiztosítás és az asszisztált vagy kontrollált lélegeztetés elkezdése.

Túladagolás esetén indokolt lehet opiát‑antagonista (azaz például 0,4‑2 mg intravénás naloxon) intravénás alkalmazása. A klinikai helyzettől függően az egyszeri adagokat 2‑3 percenként meg kell ismételni. Intravénás infúzióként 2 mg naloxon, 500 ml izotóniás sóoldatban vagy 5%‑os dextróz oldatban feloldva (ami 0,004 mg naloxon/ml koncentrációnak felel meg) is beadható. Az infúzió sebességét a korábbi bólusinjekciók és a beteg reakciója alapján kell beállítani.

A gyomormosást nem szabad rutinszerűen alkalmazni. Potenciálisan életveszélyes társbetegségek különleges eseteiben megfontolandó. Megfontolandó aktív szén (50 g felnőtteknek, 10‑15 g gyerekeknek) alkalmazása, ha a megelőző 1 órán belül vett be a beteg jelentős mennyiségű gyógyszert, de ehhez légutak átjárhatóságának biztosítása szükséges. Okkal feltételezhető, hogy retard készítmények esetén az aktivált szén későbbi adása is előnyös lehet, azonban ezt alátámasztó adatok nem állnak rendelkezésre.

Adott esetben megfelelő hashajtót lehet alkalmazni.

Az esetlegesen társuló keringési sokk kezelésére szupportív intézkedések (gépi lélegeztetés, oxigenizáció, vazopresszorok és infúzió) alkalmazhatók, szükség szerint. Szívmegállás vagy szívritmuszavar esetén szívmasszázst vagy defibrillációt kell végezni. Szükség esetén mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni, ill. fenn kell tartani a folyadék- és sóháztartás egyensúlyát.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Természetes ópium alkaloidok

ATC kód: N02A A05

Hatásmechanizmus

Az oxikodon affinitást mutat a kappa‑, mű‑ és delta opioid receptorokhoz az agyban és a gerincvelőben. Az oxikodon ezeken a receptorokon opioidreceptor-agonistaként viselkedik, antagonista hatás nélkül. A terápiás hatás főként analgetikus és szedatív. Az önmagában vagy egyéb gyógyszerekkel adott azonnali felszabadulású oxikodon gyógyszerformához képest a retard tabletták jelentősen hosszabb ideig biztosítanak fájdalomcsillapító hatást, a nemkívánatos hatások gyakoribb előfordulása nélkül.

Endokrin rendszer

Lásd 4.4 pont.

Emésztőrendszer

Az opioidok az Oddi-sphincter görcsét idézhetik elő.

Gyermekek és serdülők

Összességében az oxikodonra vonatkozóan klinikai, farmakodinámiás és farmakokinetikai vizsgálatokban gyűjtött biztonságossági adatok azt igazolják, hogy az oxikodont általában jól tolerálják a gyermekek és serdülők, a mellékhatások elsősorban a gastrointestinalis rendszert és az idegrendszert érintik. A mellékhatások összhangban voltak az oxikodon, valamint egyéb, hasonló erős opioidok ismert biztonságossági profiljával (lásd 4.8 pont).

Nem végeztek klinikai vizsgálatokat a hosszabb távú alkalmazásra vonatkozóan 12–18 éves gyermekeknél és serdülőknél.

Egyéb farmakológiai hatások

Az in vitro‑ és állatkísérletek a természetes opioidok - mint pl. a morfin - az immunrendszer különböző elemeire gyakorolt eltérő hatásaira utalnak. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert. Nem ismert az sem, hogy a félszintetikus opioid oxikodonnak van‑e a morfinéhoz hasonló, immunrendszert befolyásoló hatása.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A Reltebon retard tabletta relatív biohasznosulása az azonnali hatóanyag‑felszabadulású oxikodon-formulációkéhoz hasonló. A maximális plazmakoncentráció megközelítőleg 3 órával a retard tabletta bevétele után alakul ki, szemben az azonnali hatóanyagleadású gyógyszerformánál mért 1‑1,5 órával. Azonos napi dózisok mellett a 12 óránként adott retard és a 6 óránként alkalmazott azonnali hatóanyagleadású oxikodon gyógyszerformák plazma-csúcskoncentrációinak oszcillációja hasonló.

A tabletták bevétele előtt elfogyasztott, zsírban gazdag táplálék nem befolyásolja az oxikodon maximális koncentrációját vagy a felszívódás mértéket.

A tablettákat a készítmény nyújtott hatóanyagleadási tulajdonságainak megtartása érdekében tilos összetörni, eltörni vagy elrágni, mivel ez gyors oxikodon-felszabaduláshoz és potenciálisan fatális dózis felszívódásához vezethet.

Eloszlás

Az oxikodon abszolút biohasznosulása megközelítőleg kétharmada a parenterálisan alkalmazott gyógyszerének. Dinamikus egyensúlyi állapotban az oxikodon eloszlási térfogata mintegy 2,6 l/ttkg; plazmafehérjéhez kötődése 38‑45%, eliminációs felezési ideje 4‑6 óra, plazmaclearance‑e 0,8 l/perc.

Biotranszformáció

Az oxikodon a bélben és a májban noroxikodonná és oximorfonná, valamint számos glukuronid-konjugátummá metabolizálódik. Valószínű, hogy a CYP3A4 részt vesz a noroxikodon, a CYP2D6 pedig az oximorfon képződésében. Az oximorfon rendelkezik analgetikus hatással, de csak kis koncentrációban van jelen a plazmában és vélhetően nem járul hozzá az oxikodon farmakológiai hatásához.

Elimináció

Az oxikodon és metabolitjai a vizelettel és széklettel ürülnek. Az oxikodon átjut a placentán és kimutatható az anyatejben.

Linearitás/nem linearitás:

A retard tabletták dózisarányos módon bioekvivalensek a felszívódó hatóanyag mennyisége tekintetében, illetve a felszívódás mértéke alapján is hasonlók.

Idősek

Az oxikodon plazmakoncentrációja időseknél 15%‑kal nagyobb, mint a fiatalabb alanyoknál.

Nem

A férfiakkal összevetve a nőbetegek oxikodon plazmakoncentrációja a testtömegre korrigálva átlagosan 25%‑kal nagyobb. A különbség oka nem ismert.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Enyhe, közepesen súlyos, és súlyos vesekárosodásban a plazmakoncentráció sorrendben 1,1‑szeres, 1,4‑szeres és 1,7‑szeres emelkedést mutatott a normál veseműködésű betegekhez képest. Az AUC a normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva sorrendben és átlagosan 1,5‑szeresére, 1,7‑szeresére és 2,3‑szeresére emelkedett. Az oxikodon eliminációs felezési idejének sorrendben 1,5‑szeres, 1,2‑szeres és 1,4‑szeres emelkedését tapasztalták a normál veseműködésű betegekhez képest.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Enyhe, közepesen súlyos, és súlyos májkárosodásban a plazmakoncentráció sorrendben 1,2‑szeres, 2,0‑szeres és 1,9‑szeres emelkedést mutatott a normál májműködésű betegekhez képest. Az AUC a normál májműködésű betegekkel összehasonlítva sorrendben és átlagosan 1,4‑szeresére, 3,2‑szeresére és 3,2‑szeresére emelkedett. Az oxikodon eliminációs felezési idejének sorrendben 1,1‑szeres, 1,8‑szeres és 1,8‑szeres emelkedését tapasztalták a normál májműködésű betegekhez képest.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Teratogenitás

Az oxikodon legfeljebb 8 mg/ttkg dózisban nem volt hatással a hím és nőstény patkányok termékenységére és a korai embrionális fejlődésre, továbbá patkányoknál legfeljebb 8 mg/ttkg dózisig, nyulaknál pedig legfeljebb 125 mg/ttkg dózisig nem idézett elő fejlődési rendellenességet. Nyulaknál azonban, amikor az egyes magzatokat vizsgálták statisztikai értékelés során, fejlődési eltérések dózisfüggő növekedést figyelték meg (27 presacralis csigolya gyakoribb előfordulása, többlet bordapár). Amikor ezeket a paramétereket az utódoknál statisztikailag értékelték, csak a 27 presacralis csigolya előfordulása növekedett és kizárólag a 125 mg/ttkg csoportban, amely dózisszint súlyos farmako-toxikológiai hatásokat idézett elő a vemhes állatoknál.

Egy patkányokkal végzett peri- és postnatalis fejlődési vizsgálatban a kontrollcsoporttal összevetve az anyai testtömeg és táplálékbevitel paraméterek csökkentek a ≥ 2 mg/ttkg/nap dózisok mellett. A 6 mg/ttkg/nap anyai dózissal kezelt csoportban az F1 utódok testtömeg kisebb volt. Az F1 utódoknál nem voltak a fizikai‑, reflexológiai‑ vagy szenzoros fejlődési paramétereket befolyásoló, illetve a viselkedési és reprodukciós indexekre gyakorolt hatások (a NOAEL az F1 utódok esetében 2 mg/ttkg/nap volt, testtömegre gyakorolt hatásokat 6 mg/ttkg/nap dózisnál figyeltek meg). Ebben a vizsgálatban semmilyen dózisszint mellett nem volt megfigyelhető az F2 generációt érintő hatás.

Karcinogenitás

Hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat nem végeztek.

Mutagenitás

Az in vitro és in vivo vizsgálatok arra utalnak, hogy az oxikodon genotoxikus kockázata embernél minimális vagy nem létezik, a terápiás adagokkal elért szisztémás oxikodon‑koncentrációk mellett.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

laktóz-monohidrát

hipromellóz

povidon K30

sztearinsav

magnézium‑sztearát

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid.

Tablettabevonat

10 mg

titán-dioxid (E171)

hipromellóz

makrogol 400

poliszorbát

20 mg

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350

talkum

vörös vas‑oxid (E172)

40 mg

poli(vinil-alkohol)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350

talkum

sárga vas‑oxid (E172)

80 mg

poli(vinil-alkohol)

makrogol 3350

talkum

titán-dioxid (E171)

indigókármin (E132)

sárga vas‑oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás:

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

HDPE tartály:

10 mg: Legfeljebb 30 °C‑on tárolandó.

20 mg, 40 mg, 80 mg: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

Kiszerelések:

10 mg, 20 mg, 40 mg, 80 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 98 és 100 db retard tabletta.

PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Kiszerelések:

10 mg, 20 mg, 40 mg, 80 mg: 1, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 98 és 100 db retard tabletta.

Fehér, hengeres, gyermekbiztos HDPE tablettatartály PP kupakkal lezárva.

Kiszerelés: 98 és 100 db retard tabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A gyermekbiztos buborékcsomagolás használati utasítása:

1. Ne nyomja ki közvetlenül a tablettát a buborékcsomagolásból.

2. A perforáció mentén haladva tépjen le egy buborékot a fóliacsíkról.

3. A felnyitáshoz óvatosan fejtse le a buborék hátlapját.

Megjegyzés: (két üres kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf.

Dalshraun 1

220 Hafnarfjörður

Izland

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Reltebon 10 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/07 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/08 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/09 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/10 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/11 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/12 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 20 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/13 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/14 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/15 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/16 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/17 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/18 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 40 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/19 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/20 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/21 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/22 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/23 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/24 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

Reltebon 80 mg retard tabletta

OGYI-T-22673/25 30× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/26 30× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/27 60× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/28 60× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

OGYI-T-22673/29 100× Gyermekbiztos PVC/Al/PET/papír buborékcsomagolás

OGYI-T-22673/30 100× PVC/Al buborékcsomagolás és doboz

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. május 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. január 7.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 12.