REMUREL 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Remurel 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 db előretöltött fecskendőben lévő (1 ml) oldatos injekció 20,0 mg glatiramer-acetátot* (megfelel 18 mg glatiramer bázisnak) tartalmaz.

* A glatiramer-acetát szintetikus polipeptidek acetátsója, amelyet négy természetes aminosav: az L‑glutaminsav, az L-alanin, az L-tirozin és az L-lizin alkot 0,129-0,153, ill. 0,392-0,462, ill. 0,086‑0100 és 0,300-0,374 moláris arányban. A glatiramer-acetát átlagos molekulatömege 5000‑9000 dalton. Komplex összetétele miatt a konkrét polipeptidek nem jellemezhetők, beleértve az aminosav‑szekvenciát, habár a végső glatiramer-acetát összetétel nem teljesen véletlenszerű.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció

Tiszta, színtelen vagy halványsárgás/barnás, látható részecskéktől mentes oldat.

Az oldatos injekció pH-ja 5,5‑7,0 és ozmolaritása kb. 265 mOsmol/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A glatiramer-acetát a sclerosis multiplex (SM) relapszusokkal járó kórformájában szenvedő betegek kezelésére javallt (az azokra a betegcsoportokra vonatkozó lényeges információkat, amelyeknél a hatásosság bizonyított, lásd az 5.1 pontban).

A SM primer vagy szekunder progrediáló kórformáiban nem javallt a glatiramer-acetát alkalmazása.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A glatiramer-acetát-kezelés megkezdését neurológus szakorvosnak, vagy a SM kezelésében jártas orvosnak kell felügyelnie.

Adagolás

A felnőttek számára javasolt adag 20 mg glatiramer-acetát (1 előretöltött fecskendő) naponta egyszer, szubkután injekció formájában.

Egyelőre nem ismert, hogy milyen hosszú időn keresztül szükséges folytatni a kezelést.

A hosszú távú kezelésről a kezelőorvosnak kell döntenie az egyes betegek egyedi sajátosságai alapján.

Gyermekek és serdülők

A glatiramer-acetát biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem bizonyították.

Azonban a korlátozott mennyiségű publikált adat arra utal, hogy a 12 és 18 év közötti serdülőknek naponta szubkután adott 20 mg glatiramer-acetát biztonságossági profilja hasonló a felnőtteknél észlelthez.

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a glatiramer-acetát 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban ahhoz, hogy az alkalmazásra vonatkozó javaslatot lehessen tenni. Ezért a glatiramer-acetát alkalmazása nem javallott ebben a betegcsoportban.

Speciális betegcsoportok

Idősek

A glatiramer-acetátot nem vizsgálták kifejezetten időseknél.

Vesekárosodás

A glatiramer-acetátot nem vizsgálták kifejezetten vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

A glatiramer-acetát szubkután alkalmazható.

A betegeket meg kell tanítani az öninjekciózás technikájára; az első öninjekciózás alkalmával és az azt követő 30 percben egészségügyi szakdolgozó felügyeletére van szükség.

Az injekció beadásának helyén jelentkező szöveti irritáció és fájdalom megelőzése érdekében minden injekciót más-más helyre kell beadni. Az erre a célra megfelelő testtájak: a hasfal, a felkar, a csípőtájék és a combok.

Egy Autoxon eszköz áll rendelkezésre, ha a betegek befecskendező eszközzel szeretnének injekciózni.

Az Autoxon készülék egy olyan autoinjektor, amelyet Remurel előretöltött fecskendőkkel kell használni, és más előretöltött fecskendőkkel nem vizsgálták. Az Autoxon eszközt az eszköz gyártójának adatai szerint kell használni.

4.3 Ellenjavallatok

A következő állapotokban ellenjavallt a glatiramer-acetát alkalmazása:

• A készítmény hatóanyagával (glatiramer-acetát) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A glatiramer-acetát injekció kizárólag szubkután adható. A glatiramer-acetátot nem szabad intravénásan vagy intramuszkulárisan alkalmazni!

A kezelőorvosnak tájékoztatnia kell a beteget, hogy a glatiramer-acetát injekció beadása után perceken belül a következő tünetek jelentkezhetnek: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, dyspnoe, szívdobogásérzés vagy tachycardia (lásd 4.8 pont). E tünetek zöme múló jellegű, spontán és maradéktalanul megszűnik. Súlyosabb mellékhatások kialakulása esetén a betegnek azonnal abba kell hagynia a glatiramer-acetát adagolását, és kezelőorvosához vagy sürgősségi ellátást végző orvoshoz kell fordulnia. Az orvos a megítélése szerint szükséges tüneti kezelést alkalmazhatja.

Nem bizonyított, hogy a betegek bármely kitüntetett csoportját fokozottan veszélyeztetnék ezek a reakciók. Mindazonáltal szívbetegeken különösen körültekintően kell alkalmazni a glatiramer‑acetátot. A kezelés ideje alatt ezeknek a betegeknek az állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

Ritkán beszámoltak convulsiók és/vagy anaphylactoid vagy allergiás reakciók kialakulásáról.

Ritkán súlyos túlérzékenységi reakció (pl. bronchospasmus, anaphylaxia, urticaria) léphet fel. Ha ennek tünetei súlyosak, megfelelő kezelést kell alkalmazni, és abba kell hagyni a glatiramer-acetát adását.

Hosszú távú glatiramer-acetát-kezelésben részesülő betegek szérumában glatiramer-acetát elleni antitesteket mutattak ki. Az antitest-titer 3‑4 hónapos kezelés után tetőzik, majd csökken, és a kezelés előttinél valamivel magasabb szinten állandósul.

Nem bizonyított, hogy a glatiramer-acetát elleni antitestek neutralizáló hatásúak lennének, illetve jelenlétük bármi módon befolyásolná a glatiramer-acetát klinikai hatásosságát.

Vesekárosodásban szenvedő betegek glatiramer-acetát-kezelése során monitorozni kell a vesefunkciót. Bár nem bizonyított, nem is zárható ki az a lehetőség, hogy immunkomplexek rakódnak le a veseglomerulusokban.

Ritka esetekben súlyos fokú májkárosodást figyeltek meg (beleértve a sárgasággal járó hepatitist, májelégtelenséget és izolált esetekben májtranszplantációt). A májkárosodás a Remurel-kezelés megkezdése után napokon-éveken belül jelentkezett. A súlyos májműködési zavar a kezelés abbahagyásával a legtöbb esetben helyreállt. Bizonyos esetekben ezek a reakciók a túlzott alkoholfogyasztás, májkárosodás fennállása vagy jelenléte a kórelőzményben, valamint egyéb lehetséges hepatotoxikus gyógyszerek alkalmazása. A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a májkárosodás jeleit, és tájékoztatni kell őket, hogy májkárosodás tünetei esetén azonnal forduljanak orvoshoz. Klinikailag jelentős májkárosodás esetén mérlegelni kell a glatiramer-acetát abbahagyását.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem végeztek szabályszerű vizsgálatokat a glatiramer-acetát és egyéb gyógyszerek között fellépő kölcsönhatások feltárása érdekében.

Az elvégzett klinikai vizsgálatok adatai és a forgalomba hozatalt követő időszak megfigyelései nem utalnak a glatiramer-acetát és a SM-es betegek kezelésében gyakran alkalmazott kezelések – beleértve a legfeljebb 28 napig egyidejűleg alkalmazott kortikoszteroidokat – közötti jelentős kölcsönhatásokra.

Az in vitro kutatások arra utalnak, hogy a glatiramer-acetát a vérben nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, de a fenitoin vagy a karbamazepin nem szorítja ki, illetve a glatiramer-acetát sem szorítja ki ezeket a fehérjekötésből. Ennek ellenére elméletben fennáll a lehetősége, hogy glatiramer‑acetát adása után megváltozik a plazmafehérjéhez kötött gyógyszerek eloszlása, ezért az egyidejűleg adott ilyen gyógyszereket gondosan kell monitorozni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az állatkísérletek eredményei nem mutattak ki reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont).

A glatiramer terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében a jelenleg rendelkezésre álló adatok nem utalnak malformatiót vagy foeto-/neonatalis toxicitást okozó hatásokra. Jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelő epidemiológiai adatok. Óvintézkedésként ajánlott kerülni a glatiramer‑acetát terhesség ideje alatt történő alkalmazását, kivéve, ha a kezelés anya számára nyújtott előnyei felülmúlják a magzat szempontjából fennálló kockázatokat.

Szoptatás

A fiziko-kémiai tulajdonságok és az alacsony orális felszívódás alapján az feltételezhető, hogy újszülötteknél és csecsemőknél az anyatejen keresztül ájutó glatiramer-acetát expozíciója elhanyagolható. Egy nem intervenciós retrospektív vizsgálat, amelyben 60 glatiramer-acetátot kapó anya szoptatott csecsemőjét vizsgálták, összehasonlítva 60 olyan anya szoptatott csecsemőjével, akik nem voltak kitéve semmilyen betegségmódosító terápiának, illetve a már forgalomba hozatalt követő korlátozott számú humán adat alapján a glatiramer-acetát nem mutatott negatív hatásokat.

A Remurel szoptatás alatt is alkalmazható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A klinikai vizsgálatok résztvevőin az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók voltak a leggyakoribb mellékhatások – a glatiramer-acetát injekcióval kezelt betegek túlnyomó többsége beszámolt ezek jelentkezéséről. A kontrollos vizsgálatok glatiramer-acetáttal kezelt csoportjaiban legalább egy alkalommal lokális reakciót észlelt betegek részaránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a placebo‑csoportban (70% vs. 37%). A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő időszak során leggyakrabban jelentett lokális reakciók: bőrpír, fájdalom, beszűrődés, viszketés, vizenyőképződés, gyulladás, túlérzékenységi reakció, illetve ritka esetekben lipoatrophia és bőrnekrózis voltak.

Az „injekció utáni azonnali reakció”-ként leírt tünetegyüttes során a következők közül egy vagy több tünet jelentkezhet: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, légszomj, palpitatio vagy tachycardia (lásd 4.4 pont). Ez a reakció a glatiramer-acetát injekció beadása után perceken belül jelentkezhet. Az „injekció utáni azonnali reakció”-k legalább egyikét a glatiramer-acetáttal kezelt betegek 31%-a, míg a placebót kapó betegek 13%-a észlelte.

A klinikai vizsgálatok során jelentett és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatásokat az alábbi táblázat tartalmazza. A klinikai vizsgálatokból származó adatok négy, kulcsfontosságú (pivotális), kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatból származnak, amelyeket összesen 512 glatiramer-acetáttal kezelt betegen, és 509 placebóval kezelt betegen, maximum 36 hónapon keresztül végeztek. Három, az RRSM kórformában végzett vizsgálatban 269 glatiramer-acetáttal kezelt sclerosis multiplexes beteg, és 271 placebóval kezelt sclerosis multiplexes beteg vett részt maximum 35 hónapon keresztül. A negyedik vizsgálatban 243 olyan beteget kezeltek glatiramer-acetáttal, illetve 238-at placebóval 36 hónapon keresztül, akik átestek az első klinikai shub-on, és akiknél nagy volt a klinikailag manifesztálódott SM kialakulásának kockázata.

Szervrendszer	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Infekció, influenza	Bronchitis, gastroenteritis, herpes simplex, otitis media, rhinitis, fogtályog, hüvelyi candidiasis*	Tályog, cellulitis, furunculus, herpes zoster, pyelonephritis
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)		Jóindulatú bőrdaganat, daganat	Bőrkarcinóma
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Lymphadenopathia*	Leukocytosis, leukopenia, splenomegalia, thrombocytopenia, lymhocyták kóros morfológiai elváltozása
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Túlérzékenység
Endokrin betegségek és tünetek			Struma, hyperthyreosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság, súlynövekedés*	Alkohol-intolerancia, köszvény, hyperlipidaemia, emelkedett nátrium vérszint, csökkent szérum ferritinszint
Pszichiátriai kórképek	Szorongás*, depresszió	Idegesség	Kóros álmok, zavart tudatállapot, eufóriás hangulat, hallucinációk, ellenségesség, mánia, személyiségzavarok, öngyilkossági kísérlet
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Ízérzészavar, hypertonia, migrén, beszédzavar, syncope, tremor*	Carpal-tunnel szindróma, kognitív zavar, convulsio, dysgraphia, dyslexia, dystonia, motoros zavar, myoclonus, neuritis, neuromuscularis blokád, nystagmus, paralysis, peroneus paresis, stupor, látótér-eltérések
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Diplopia, szembetegségek*	Cataracta, cornea‑károsodás, szemszárazság, szembevérzés, a szemhéj ptosisa, mydriasis, opticus atrophia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Fülbetegségek
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio*, tachycardia*	Extrasystolék, sinus bradycardia, paroxysmalis tachycardia
Érbetegségek és tünetek	értágulat*		Varicositas
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe*	Köhögés, szénanátha	Apnoe, orrvérzés, hyperventilatio, laryngospasmus, tüdőbetegségek, fulladásérzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger*	Anorectalis betegségek, székrekedés, fogszuvasodás, dyspepsia, dysphagia, széklet-inkontinencia, hányás*	Colitis, vastagbél-polip, enterocolitis, böfögés, nyelőcső­fekély, periodontitis, végbélvérzés, nyálmirigy­megnagyobbodás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		Kóros májfunkciós értékek	Epekövesség, hepatomegalia	Toxicus hepatitis, májkárosodás	Májelégtelenség**
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrkiütés*	Ecchymosis, hyperhidrosis, viszketés, bőrbetegségek*, urticaria	Angiooedema, kontakt dermatitis, erythema nodosum, bőrcsomók
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Arthralgia, hátfájás*	Nyakfájás	Arthritis, bursitis, lágyékfájdalom, izomatrófia, osteoarthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Sürgető vizelés, pollakisuria, vizeletretenció	Hematuria, nephrolithiasis, húgyúti betegségek, kóros vizelet
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Emlő-megnagyobbodás, erektilis diszfunkció, a kismedencei szervek süllyedése, priapismus, prosztatabetegségek, kóros méhnyakkenet, herebetegségek, hüvelyi vérzés, vulvovaginalis betegségek
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyengeség, mellkasi fájdalom*, az injekció helyén jelentkező reakciók*§, fájdalom*	Hidegrázás*, arcödéma*, atrophia a beadás helyén♣, helyi reakció*, perifériás ödéma, ödéma, láz	Cysta, másnaposság, hypothermia, injekció utáni azonnali reakció, gyulladás, necrosis a beadás helyén, nyálkahártya­betegségek
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények			Posztvakcinációs szindróma

* A glatiramer-acetát-tal kezelt csoportban észlelt gyakoriság > 2%-kal (> 2/100) nagyobb, mint a placebocsoportban. A * jel nélküli mellékhatások 2%-os, vagy annál kisebb különbséggel jelentkeztek.

** Májtranszplantációt kevés esetben jelentettek.

§ A „Beadás helyén jelentkező reakciók” kifejezés minden, a beadás helyén észlelt mellékhatásra vonatkozik, kivéve a beadás helyén jelentkező atrophiát és necrosist, amelyek a táblázatban külön szerepelnek.

♣ Azokat az elváltozásokat jelenti, amelyek a beadás helyén jelentkező lokális lipoatrophiával kapcsolatosak.

A fent említett negyedik vizsgálat során a placebo-kontrollos időszakot egy nyílt kezelési fázis követte (lásd 5.1 pont). Az 5 évig tartó nyílt követési periódusban a glatiramer-acetát ismert kockázati profiljában nem figyeltek meg változást.

A következő mellékhatás-jelentések a glatiramer-acetáttal kezelt SM-es betegek nem kontrollos vizsgálataiból és a glatiramer-acetát forgalomba hozatalát követő tapasztalatokból származnak: túlérzékenységi reakciók (beleértve az anaphylaxia ritka eseteit, > 1/10 000 ‑ < 1/1000).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Néhány esetben beszámoltak a glatiramer-acetát túladagolásáról (maximum 300 mg glatiramer‑acetát). A 4.8 pontban már ismertetett mellékhatásokon kívül ez sem idézett elő egyéb mellékhatásokat.

Kezelés

Túladagolás esetén a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség szerint tüneti/szupportív kezelést alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb immunstimulánsok

ATC kód: L03A X13

Hatásmechanizmus

A glatiramer-acetát sclerosis multiplexes betegeken érvényesülő hatásainak mechanizmusa(i) nem teljesen ismert(ek), de feltételezhetően magába foglalja az immunfolyamatok modulációját. Az állatokon és az SM-betegeken végzett kísérletek azt állítják, hogy a glatiramer-acetát a veleszületett immunsejtekre hat, beleértve a monocytákat, a dendritikus sejteket és a B-sejteket, ezzel modulálja a B- és T-sejtek adaptív funkcióit gyulladásgátló hatást és szabályozó citokinszekréciót indukálva. Nem ismert, hogy a terápiás hatást a fent leírt sejtes hatások mediálják-e, mivel az SM patofiziológiája csak részben ismert.

Klinikai hatásosság és biztonság

RRSM:

Három, kontrollos klinikai vizsgálat során összesen 269 beteget kezeltek glatiramer‑acetáttal. Az első, 2 év időtartamú vizsgálatban 50 beteg vett részt (glatiramer‑acetát n= 25, placebo n= 25), akiknél az SM relapszusokkal-remissziókkal járó formáját diagnosztizálták az akkor alkalmazott standard kritériumok szerint, és akiknek legalább két neurológiai diszfunkciója (exacerbációja) volt a megelőző két évben. A második vizsgálatban ugyanilyen bekerülési kritériumok szerint 251 beteget (glatiramer‑acetát n= 125, placebo n= 126) kezeltek legfeljebb 35 hónapon keresztül. A harmadik vizsgálat 239 betegét 9 hónapon keresztül kezelték (glatiramer‑acetát n= 119, placebo n= 120), amelyben a bekerülési kritériumok az első és a második vizsgálatéhoz hasonlóak voltak, azzal a kiegészítő kritériummal, hogy a betegekben legalább egy gadolinium-halmozó léziót is találtak az MRI-szűrővizsgálat során.

A klinikai vizsgálatok a glatiramer‑acetáttal kezelt sclerosis multiplexes résztvevőin a placebokezelésben részesülőkhöz képest szignifikánsan kevesebb relapszus alakult ki.

A legnagyobb szabású kontrollos vizsgálat során a relapszusok placebo-kezelés ideje alatt regisztrált száma glatiramer-acetát hatására 32%-kal csökkent (1,98-ról 1,34-re).

A maximum tizenkét éves glatiramer‑acetát-kezelés expozíciós adatai 103 beteg esetében állnak rendelkezésre.

Bizonyított, hogy a glatiramer‑acetát a sclerosis multiplex relapszusokkal-remissziókkal tarkított kórlefolyású válfajában MRI-vel kimutatható központi idegrendszeri elváltozásokat is előnyösebben befolyásolja a placebo-kezelésnél.

Glatiramer-acetát 20 mg/ml: A 9001/9001E számú ellenőrzött vizsgálatban, melybe 251 beteget vontak be, akiket 35 hónapon át követtek (beleértve a 9001-s vizsgálat 9001E vak-fázisú kiterjesztését), azon betegek összesített százalékos aránya, akik igazolt 3 hónapos rokkantsági progresszióval rendelkeztek, 29,4% volt a placebocsoportban és 23,2% a glatiramer-acetáttal kezelt betegek között (p = 0,199).

Nem bizonyított, hogy a glatiramer‑acetát befolyásolná a relapszusok időtartamát vagy súlyosságát.

Jelenleg nincs bizonyíték a glatiramer‑acetát primer vagy szekunder progrediáló SM-ben való adására.

SM-re utaló egyszeri klinikai események:

481 beteg (glatiramer‑acetát n= 243, placebo n= 238) bevonásával placebokontrollos klinikai vizsgálatot végeztek olyan betegeken, akiknek jól körülhatárolt, egyszeres, unifokális neurológiai manifesztációja és jelentős mértékben SM-re utaló MRI eltérése volt (legalább két, 6 mm-nél nagyobb átmérőjű agyi lézió a T₂-súlyozott MRI-n). Ki kellett zárni minden olyan egyéb betegséget a SM-en kívül, ami jobban magyarázhatta a beteg tüneteit. A placebokontrollos periódust egy nyílt kezelési fázis követte: azokat a betegeket, akiknél jelentkeztek az SM tünetei, vagy 3 éven keresztül tünetmentesek maradtak – bármelyik is következett be előbb – hatóanyaggal kezelték további 2 éven keresztül egy nyílt vizsgálati fázisban; a teljes kezelés maximális időtartama nem haladta meg az 5 évet. A glatiramer‑acetáttal kezelt csoportba eredetileg randomizált 243 beteg közül 198 folytatta a glatiramer‑acetát-kezelést a nyílt fázisban. A placebóval kezelt csoportba eredetileg randomizált 238 betegből 211-et állítottak át glatiramer‑acetát-kezelésre a nyílt fázisban.

A 3 évig terjedő placebokontrollos periódusban a glatiramer‑acetát statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős módon késleltette a progressziót az első klinikai eseménytől a Poser kritériumok szerinti klinikailag manifesztálódott sclerosis multiplex (CDSM) kialakulásáig, ami 45%-os kockázatcsökkenést jelentett (kockázati arány [HR] = 0,55; 95%-os CI: 0,40‑0,77; p-érték = 0,0005). A placebo-csoportban a betegek 43%-ánál, míg a glatiramer‑acetátot kapók 25%-ánál alakult ki CDSM.

Akezelés kedvező hatását a placebóhoz képest két másodlagos MRI végpont, az új T₂‑léziók száma és a T₂-térfogat is alátámasztotta.

A post-hoc alcsoport analízist különböző kiindulási paraméterű betegeknél végezték el, hogy azonosítsák azt a betegcsoportot, akiknél nagy a kockázata a második roham kialakulásának. Azoknál a betegeknél, akiknek kiinduláskor legalább egy T₁ Gd-halmozó léziójuk és 9 vagy több T₂-léziójuk volt, a CDSM a placebót kapó betegek 50%-ánál, és a glatiramer‑acetát-ot kapók 28%-ánál alakult ki 2,4 éven belül. Azoknál a betegeknél, akiknek a kiinduláskor 9 vagy több T₂-léziója volt, a CDSM a placebo esetén 45%-nál, és glatiramer‑acetát esetén 26%-nál alakult ki 2,4 éven belül. Azonban a korai glatiramer‑acetát‑kezelés hatása a betegség hosszú távú lefolyására nem ismert még ezekben a nagy kockázatú alcsoportokban sem, mivel a vizsgálat célja leginkább a második eseményig eltelt idő értékelése volt. Mindenesetre a kezelést csak a nagy kockázatú betegeknél szabad mérlegelni.

A placebokontrollos fázisban mutatott hatás fennmaradt a hosszú távú, legfeljebb 5 évig tartó követési periódus során. Az első klinikai eseménytől a CDSM-ig tartó progresszió alatt eltelt idő a korábbi glatiramer‑acetát-kezelés esetén hosszabb volt a késleltetve megkezdett kezeléshez képest, amely 41%-os kockázatcsökkenést jelent a korai kezdetű kezelésben a kései kezdetű kezeléshez viszonyítva (kockázati arány [HR] = 0,59; 95%-os CI: 0,44‑0,80; p-érték = 0,0005). A progrediáló betegek aránya a kései kezdetű kezelési csoportban magasabb volt (49,6%) a korai kezdetű kezelési csoportéhoz képest (32,9%).

A késleltetve megkezdett kezeléssel szemben a korai kezdetű kezelés mellett szóló egyöntetű hatás mutatkozott a vizsgálat teljes időtartama alatt az évekre vetített léziószámban az új T₁ Gd-halmozó léziók (54%-os csökkenés; p < 0,0001), az új T₂-léziók (42%-os csökkkenés; p < 0,0001) és az új T₁ hipointenzív léziók (52%-os csökkenés; p < 0,0001) tekintetében. Csökkenést figyeltek meg a késeihez képest a korán megkezdett kezelés javára az új T₁ Gd-halmozó léziók számának (46%-os csökkenés; p = 0,001), a T₁ Gd-halmozó léziók térfogatának (átlagos különbség -0,06 ml; p < 0,001), valamint az új T₁ hipointenzív léziók teljes számának (46%-os csökkenés; p < 0,001) tekintetében is a teljes vizsgálati időtartam alatt.

Nem figyeltek meg jelentős különbségeket a korai kezdetű és a kései kezdetű kohorszok között a hipointenzív T₁-léziók térfogata, illetve az agyi atrophia tekintetében 5 év alatt. Azonban az agyi atrophia utoljára megfigyelt értékének analízise (a kezelésben részesültekre átszámítva) csökkenést mutatott a korai kezdetű glatiramer-acetát-kezelés javára (az agytérfogat százalékban kifejezett változásának átlagos különbsége 0,28% volt; p = 0,0209).

A Remurel egy hibrid gyógyszer. Részletes információk az MRI termék index; http://mri.medagencies.org/Human/ oldalon találhatóak.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Betegeken nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az in vitro adatok és korlátozott számú egészséges önkénteseken szerzett tapasztalatok alapján feltételezik, hogy a szubkután injekcióban adott glatiramer-acetát jól felszívódik a keringésbe; illetve a beadott dózis tetemes hányada rövid időn belül és már a subcutisban kisebb molekulatömegű fragmentumokra bomlik.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási, genotoxicitási, illetve karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható, az alkalmazási előírás más szakaszaiban említett információn kívül. Az emberre vonatkozó farmakokinetikai adatok hiánya miatt az emberek és állatok közötti expozíció határait nem lehet megállapítani.

Legalább 6 hónapon keresztül kezelt patkányban és majomban immunkomplex-lerakódást észleltek a veseglomerulusokban. Egy 2 év időtartamú, patkányokon elvégzett vizsgálat során azonban ezt nem figyelték meg.

A glatiramer-acetátot szenzibilizált kísérleti állatoknak (tengerimalacnak vagy egérnek) beadva, anaphylaxiás reakció alakult ki. Nem ismert, hogy ennek a humán alkalmazás szempontjából van-e jelentősége.

Ismételt dózisokkal kezelt kísérleti állatokon gyakran észleltek lokális toxikus elváltozásokat az injekció beadásának helyén.

Patkányoknál, a terhesség alatt és a szoptatás során is kezelt anyaállatoktól született utódok testtömeg‑gyarapodásának enyhe, de statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték, ≥ 6 mg/ttkg/nap szubkután dózisú adagolás mellett (a maximális javasolt napi adag 2,83-szorosa egy 60 kg-os felnőtthez viszonyítva mg/m² alapon) a kontrollhoz képest. Az utódnövekedésre és a viselkedési fejlődésre gyakorolt egyéb jelentős hatások nem voltak megfigyelhetők.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető egyéb gyógyszerekkel.

6.3. Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében a gyógyszert tartsa a dobozában.

Hűtőszekrényben (2 ºC - 8 ºC) tárolandó.

Nem fagyasztható!

Ha az előretöltött fecskendők nem tárolhatók hűtőszekrényben, 15 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten 1 hónapig tárolhatók, legfeljebb egyszeri alkalommal.

Ezután az 1 hónapos periódus után a még fel nem használt és még az eredeti csomagolásban lévő glatiramer‑acetát 20 mg/ml oldatos injekciókat előretöltött fecskendőben vissza kell helyezni a hűtőszekrénybe (2 °C – 8 °C) további tárolásra.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1.0 ml oldatot tartalmazó, egyszerhasználatos üveg fecskendőtest, beépített tűvel, melyet tűvédő borít. A fecskendőtestet I-es típusú brómbutil gumiból készült dugó zárja le. Ez a dugó a belecsavart műanyag rúddal képezi a dugattyút.

A fecskendőben lévő oldat térfogata 1,0 ml.

7 db, oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő dobozban

28 db oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő dobozban

30 db oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő dobozban,

90 db, oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő (3 db, egyenként 30 db fecskendőt tartalmazó dobozból álló) gyűjtőcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz)

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zentiva, k.s.,

U kabelovny 130,

Dolní Měcholupy,

102 37, Prága 10,

Csehország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-23013/01 7×

OGYI-T-23013/02 28×

OGYI-T-23013/03 30×

OGYI-T-23013/04 90× (3×30)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. április 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. március 10.