1. A GYÓGYSZER NEVE

Rheumon 1 g oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1,0 g etofenamát ampullánként (2 ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tiszta, enyhén sárgás színű olajos oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Akut erős fájdalmak a mozgató- és támasztórendszer reumás megbetegedéseiben, pl.:

• rheumatoid arthritis;

• spondylitis ankylopoetica (M. Bechterew);

• izom rheumatismus;

• periarthropathia humeroscapularis;

• lumbago;

• ischialgia;

• ínhüvelygyulladás, bursitis;

• a gerinc és az ízületek túlterhelése, valamint elhasználódása következtében kialakult gyulladásos irritatív állapotok (aktiválódott spondylarthrosisok, illetve arthrosisok);

• tompa sérülések (pl. sportbalesetekben), úgymint zúzódások, rándulások, húzódások;

• posztoperatív duzzanatok vagy gyulladások.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Adagolása kizárólag im., mélyen intraglutealisan.

Téves intravasalis beadás esetén súlyos szöveti károsodás léphet fel.

Felnőtteknek általában elegendő a Rheumon 1 g oldatos injekció egyszeri 1 amp. (2 ml = 1000 mg etofenamát) mélyen intraglutealisan történő befecskendezése.

Szükség esetén az injekció 16‑24 óra múlva is ismételhető.

Idősek

Időseknél fokozott a súlyos mellékhatások kockázata. Általánosságban, amennyiben NSAID alkalmazása szükséges, a szükséges legalacsonyabb dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni. A betegeket az NSAID-terápia során rendszeresen felül kell vizsgálni gastrointestinalis vérzésre. Az etofenamát im. injekció időseknél csak gondos orvosi megfigyelés mellett alkalmazható (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Az etofenamát im. injekció alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem ajánlott az ebben a korcsoportban rendelkezésre álló tapasztalatok hiánya miatt.

Speciális betegcsoportok:

Máj- és vesekárosodás

Az adagolás módosítása nem szükséges.

Az alkalmazás módja

Az ampulla felnyitását követően az oldatos injekciót fel kell szívni a fecskendőbe, majd a tűt megfelelő hosszúságúra cserélve az injekciót mélyen az izomba (rendszerint a m. gluteusba) beadni.

Az oldatos injekció befecskendezése előtt a dugattyút kissé vissza kell húzni, hogy látni lehessen, nem sérült-e meg valamely ér.

Ismételt adagolás esetén a beadási oldalt célszerű változtatni.

Az anaphylaxiás sokkot is esetlegesen magában foglaló anaphylactoid reakciók kialakulásának lehetősége miatt a beteget a Rheumon 1 g oldatos injekció beadása után legalább 1 órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani. Az anaphylaxiás reakciók kezelésére szolgáló sürgősségi gyógyszer- és eszközkészletnek azonnal elérhetőnek kell lennie. A beteget tájékoztatni kell ezen intézkedés okáról.

A nemkívánatos hatások előfordulása a tünetek kontrollálásához szükséges legkisebb dózisok lehető legrövidebb időtartamú alkalmazásával csökkenthető.

Kezelési ciklusonként legfeljebb 3 ampulla alkalmazható.

4.3 Ellenjavallatok

Rheumon 1 g oldatos injekció adása az alábbi esetekben ellenjavalt:

• a készítmény hatóanyagával, más nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (pl. asztma, rhinitis, angioedema vagy urticaria);

• a vérképzés zavarai;

• gastrointestinalis, cerebrovascularis vagy más aktív vérzés;

• NSAID-kezeléssel kapcsolatos gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórtörténetben;

• fennálló gyomor- és nyombélfekély, illetve ezekre vonatkozó adatok az anamnézisben (két vagy több különböző időpontban kialakult, igazolt fekély, illetve vérzési esemény);

• súlyos szívelégtelenség;

• súlyos máj-, illetve vesekárosodás;

• a várandósság harmadik trimesztere alatt (lásd 4.6 pont);

• szoptatás ideje alatt.

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az injekció szigorúan csak im. adható be (aspiráció-kontroll). A gyógyszer hibaként történő intravascularis beadása esetén súlyos szöveti károsodás alakulhat ki.

Figyelmet kell fordítani az im. injekció beadását esetlegesen követő súlyos túlérzékenységi reakciókra (lásd 4.8 pont). A beteget tájékoztatni kell ezen orvosi felügyelet okáról.

A fertőzéses eredetű gyulladások súlyosbodásának elszigetelt esetekben történt bekövetkezése miatt a betegnek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljon orvoshoz, amint új fertőzés jeleit vagy tüneteit észleli, illetve valamely fennálló fertőzés jelei vagy tünetei súlyosbodnak. Felül kell vizsgálni, hogy szükséges-e fertőzés elleni/antibiotikumos kezelés.

Ritkán szérumtranszamináz-szint emelkedést, továbbá elszigetelt esetekben veseszöveti károsodást jelentettek (lásd 4.8 pont). Ezért a máj- és a vesefunkció paramétereinek szoros, rendszeres ellenőrzése ajánlott fokozott kockázatú betegeknél, valamint ismételt alkalmazás esetén.

Kerülni kell az etofenamát im. alkalmazását egyidejű NSAID-kezelés mellett (beleértve a szelektív ciklooxigenáz-gátlókat is).

A nemkívánatos hatások előfordulása a tünetek kontrollálásához szükséges legkisebb dózisok lehető legrövidebb időtartamú alkalmazásával csökkenthető (lásd a 4.2 pontot, valamint a „Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforatio” részt).

Gastrointestinalis (GI) vérzés, fekély és perforatio

Gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforatiót – akár halálos kimenetellel is – minden NSAID‑kezeléssel kapcsolatban jelentettek már, melyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve anélkül, bármikor bekövetkezhetnek az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény nélkül is.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kockázata növekszik az NSAID adagjának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, kiváltképp, ha vérzéses szövődménnyel vagy perforatióval jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint idős betegek esetén. Ezen betegeknél a kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni. Megfontolandó a gyomorvédő készítményekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) alkalmazott kombinációs kezelés is ilyen esetben, illetve olyan betegeknél, akiknél kis adagú acetilszalicilsav-tartalmú vagy más gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszerekkel történő együttes kezelés szükséges (lásd 4.5 pont).

Azon betegek, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különösen, ha idős betegekről van szó, minden szokatlan hasi tünetet (főleg a gastrointestinalis vérzést) jelenteni kell, különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság szükséges per os kortikoszteroid, véralvadásgátló (pl. warfarin), szelektív szerotonin-újrafelvételt gátló vagy thrombocyta-aggregációt gátló (pl. acetilszalicilsav) együttes per os alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont).

Amennyiben gastrointestinalis vérzés vagy fekély lép fel valamely NSAID alkalmazása során a kezelést meg kell szakítani.

Az NSAID-k óvatosan adhatók azon betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegségek szerepelnek (pl. gyomor-, bélvérzés, fekélybetegség, colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Idősek

Idős betegeknél NSAID-kezelés esetén gyakrabban jelentkeztek mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, melyek halálos kimenetelűek is lehettek.

Gyermekek és serdülők

Az ebben a korcsoportban rendelkezésre álló tapasztalatok hiánya miatt az etofenamát im. injekció alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem ajánlott.

Cardiovascularis, vese- és májkárosodás

Az NSAID-k alkalmazása a prosztaglandin-képződés dózisfüggő csökkenésével járhat és veseelégtelenséget okozhat. Az ilyen reakció legnagyobb kockázatának kitett betegek közé tartoznak azok, akiknél vesefunkció-károsodás, szívkárosodás, májrendellenesség áll fenn, vizelethajtókat szednek, illetve az idősek. Ezeknél a betegeknél szükséges a vesefunkció rendszeres ellenőrzése (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Azon betegek esetében, akiknek kórtörténetében hipertónia és/vagy szívelégtelenség szerepel, óvatosság (orvossal, gyógyszerésszel történő konzultáció) szükséges a kezelés megkezdése előtt, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hipertónia és oedema előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes NSAID-k (különösen nagy dózisban és hosszú időtartamú alkalmazás esetén) összefüggésben állnak az artériás thrombotikus események (pl. szívinfarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével. Nem áll rendelkezésre elegendő adat e kockázatok kizárására az etofenamát im. alkalmazása esetén.

A nemkontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeknél az etofenamát im. alkalmazására csak gondos mérlegelés után kerülhet sor.

Bőrreakciók

Nagyon ritkán súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson-szindrómát és toxikus epidermális necrolysist jelentettek az NSAID-k alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont).

A betegek a legnagyobb kockázatnak a kezelés kezdeti szakaszában vannak kitéve. A legtöbb esetben a reakció a kezelés első hónapjában jelentkezik. A bőrkiütések, nyálkahártya-elváltozások vagy a túlérzékenységi reakció első jeleinél az NSAID-kezelést azonnal meg kell szakítani.

Egyéb

Porfirin-anyagcsere zavara vagy annak veszélye esetén a Rheumon 1 g oldatos injekció csak az előny/kockázat gondos mérlegelése alapján alkalmazható.

Különösen gondos, fokozott orvosi felügyeletet igényel közvetlenül a nagyobb műtéti beavatkozások után, és az idősebb betegek esetében.

Asztma, obstruktív hörgőszűkületek, légúti megbetegedések, szénanátha vagy krónikus orrnyálkahártya-duzzanat (ún. orrpolip) fennállása esetén gyakrabban reagálnak a nem-szteroid reumaellenes szerekre asztmás rohamokkal, helyi bőr- és nyálkahártya-duzzanattal, Quincke‑ödémával, urticariával. Ezért a Rheumon 1 g oldatos injekció ezeknél a betegeknél csak akkor alkalmazható, ha bizonyos elővigyázatossági intézkedések (sürgősségi ellátáshoz szükséges orvosi felszerelés) rendelkezésre állnak, valamint csak közvetlen orvosi felügyelet biztosítása esetén.

Ugyanez érvényes a más anyagokkal szemben allergiás reakciókat (pl. bizonyos bőrreakciókat, viszketést vagy urticariát) mutató betegekre.

Az im. etofenamát átmeneti thrombocyta-aggregációs zavart eredményezhet, ezért véralvadási zavar esetében a betegeket gondosan monitorozni kell.

Az im. etofenamát csak gondos orvosi megfigyelés mellett alkalmazható varicella zoster vírusfertőzésben (bárányhimlő, herpes zoster) a súlyos bőrreakciók esetlegesen fokozott kockázata miatt.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A kortikoszteroidok fokozzák a gastrointestinalis fekély, illetve vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).

Vérlemezkegátlók és szelektív szerotonin reuptake-gátlók (SSRI-k): a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).

Egyéb analgetikumok, beleértve a ciklooxigenáz-2 szelektív gátlókat: kerülendő a két vagy több NSAID (köztük az acetilszalicilsav) egyidejű alkalmazása, mert ez fokozhatja a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont).

A köszvényellenes probenecid és szulfinpirazolon: előidézhetik az im. etofenamát lassabb kiürülését.

Alkohol: fokozhatja a gastrointestinalis vérzések kockázatát.

Antikoagulánsok: az NSAID-k fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). Ezidáig a klinikai vizsgálatok nem mutatták az etofenamát és a véralvadásgátlók kölcsönhatását. Ezen felül, a véralvadási státusz megfelelő kontrollja szükséges egyidejű kezelés esetén.

Különböző diuretikumok (pl. furoszemid, tiazid-diuretikumok) és antihipertenzív gyógyszerek (pl. béta-blokkolók): az im. etofenamát hatásossága csökkenhet.

Az alábbi kölcsönhatásokat írták le az etofenamáttól eltérő NSAID-k és az alábbi hatóanyagok egyidejű alkalmazása esetén. Nem áll rendelkezésre elegendő adat az im. etofenamát esetén történő kizárásukra:

• Digoxin-, fenitoin-, illetve lítium-készítmények: lehetséges ezen hatóanyagok szérumszintjének emelkedése.

• ACE-gátlók: fokozódhat a vesefunkció-károsodás kockázata. Csökkenhet az ACE-gátlók hatásossága.

• Kálium-megtakarító diuretikumok: hyperkalaemia alakulhat ki. Ezért a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell.

• Metotrexát: az NSAID-k adása a metotrexát alkalmazása előtti, illetve az azt követő 24 órában növelheti a metotrexát vérszintjét és fokozhatja a metotrexát toxikus hatásait.

• Ciklosporin: fokozódhat a ciklosporin vesetoxicitása.

Elszigetelt esetekben a nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazása befolyásolhatja a vércukorszintet, szükségessé téve a vércukorszint-csökkentő dózisának módosítását. Ezért óvintézkedésként, egyidejű kezelés esetén ajánlott a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryonalis/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandin-szintézist gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kialakulásának kockázatát. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében.

Állatkísérletekben prosztaglandin-szintézist gátló adása után emelkedett a pre-és posztimplantációs veszteség és az embryonalis/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenetikus periódusban adott prosztaglandin-szintézist gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio előfordulási gyakorisága.

A terhesség első és második trimeszterében im. etofenamát csak nagyon indokolt esetben adható.

Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első, illetve második harmadában a legkisebb hatékony dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandin-szintézist gátló szer az alábbiakat válthatja ki:

• a magzatnál:

  • cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli idő előtti elzáródása és pulmonalis hypertonia);

  • renalis dysfunctio, amely oligohydramniosissal járó veseelégtelenséghez vezethet;

• a terhesség végén az anyánál és az újszülöttnél:

  • az anyánál és az újszülöttnél a vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely alacsony adagok mellett is kialakulhat;

  • a méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményezhet.

Következésképpen a Rheumon 1 g oldatos injekció adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében.

Szoptatás

Az ellenjavallat a szoptatásra is fennáll, mivel kis mennyiségű hatóanyag kiválasztódhat az anyatejbe.

Termékenység

Az im. etofenamát károsíthatja a női termékenységet, így alkalmazása nem ajánlott gyermeket vállalni kívánó nők esetében. A termékenységi problémában szenvedő nőknél és azoknál, akik terméketlenség miatt kivizsgálás alatt állnak, mérlegelendő az im. etofenamát alkalmazásának abbahagyása.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetést és a gépek kezelését esetlegesen befolyásoló mellékhatásokat (pl. vertigo, szédülés vagy látászavarok) tapasztaló betegeknek tartózkodniuk kell a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől. Ezeket a hatásokat az alkohol egyidejű fogyasztása fokozhatja.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az egyes szervrendszer szerinti osztályokban a mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák (az adott reakciót várhatóan tapasztaló betegek száma) szerint kerülnek felsorolásra:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – 1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az alább felsorolt mellékhatásoknál figyelembe kell venni, hogy ezek leginkább dózisfüggők és egyéni különbségeket mutathatnak.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforatio vagy GI vérzés, esetenként halálos kimenetellel, különösen időseknél (lásd 4.4 pont).

Émelygést, hányást, hasmenést, bélgázosságot, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmakat, melaenát, haematemesist, stomatitis ulcerosát, a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség súlyosbodását (lásd 4.4 pont) jelentették. Kisebb gyakorisággal gastritist is megfigyeltek.

Az NSAID-kezeléssel összefüggésben oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget jelentettek.

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes NSAID-k (különösen nagy dózisban és hosszú időtartamú alkalmazás esetén) összefüggésben állnak az artériás thrombotikus események (pl. szívinfarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével (lásd 4.4 pont).

Szervrendszer szerinti csoportosítás	Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nagyon ritka	A fertőzés okozta gyulladások súlyosbodása
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Pancytopenia (anaemia, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis, thrombocytopenia)
Nagyon ritka	Haemolytikus anaemia
Nem ismert	Aplastikus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Túlérzékenységi reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem gyakori	Anorexia
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Izgatottság, zavartság, szorongás, rémálmok, depresszió és egyéb lelki rendellenességek
Nagyon ritka	Hallucinációk
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Fejfájás, szédülés, vertigo, álmosság
Nagyon ritka	Dysgeusia, emlékezetzavar, tremor
Nem ismert	Látóideg-gyulladás és paraesthesia. Aszeptikus meningitis
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nagyon ritka	Látászavarok (homályos látás, diplopia)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nagyon ritka	Tinnitus, átmeneti halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	Palpitatió. Elszigetelt esetekben szívelégtelenség alakulhat ki.
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	Hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem ismert	Allergiás alveolitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Gastrointestinalis rendellenességek, pl. émelygés, hányás, hasmenés és kismértékű gastrointestinális vérzés, amely kivételes esetekben anaemiát okozhat.
Nem gyakori	Dyspepsia, bélgázosság, hasi feszülés, valamint gastrointestinalis fekélyek (esetlegesen vérzéssel és perforatióval)
Ritka	Haematemesis, melaena, véres hasmenés. A beteget arra kell utasítani, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését és azonnal forduljon orvoshoz, ha ilyen tünetek alakulnak ki.
Nagyon ritka	Stomatitis ulcerosa, glossitis, oesophagus lesiók, gastritis, alsó hastáji panaszok (pl. haemorrhagiás colitis, illetve a Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa súlyosbodása), székrekedés és pancreatitis.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Ritka	Májkárosodás (hepatitis sárgasággal vagy anélkül, elszigetelt esetekben fulmináns lefolyással, esetenként akár prodromális esetek nélkül).
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Ritka	Urticaria, alopecia.
	Nagyon ritka	Bullosus dermatitis, ekcéma, erythema, purpura (Henoch-Schonlein purpura is) és a bőrrekaciók súlyos formái (Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis)
	Nem ismert	Leucocytoclastikus vasculitis, fényérzékenység
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nagyon ritka	Izomgörcsök
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Ritka	Oedema (pl. perifériás oedema), különösen hypertoniás vagy károsodott vesefunkciójú betegeknél
Nagyon ritka	Vesekárosodás (tubulointerstitialis nephritis, papillaris vesenecrosis), amelyet akut veseelégtelenség, proteinuria és/vagy haematuria kísér
Nem gyakori	Nephrosis-szindróma
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nem gyakori	Irritabilitás, kimerültségérzet, mellkasi fájdalom
Nem ismert	Általános rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nem gyakori	Emelkedett transzaminázszintek

Válogatott mellékhatások ismertetése

A fertőzés okozta gyulladások súlyosbodását (pl. nekrotizáló fascitis kialakulását) írták le szisztémásan alkalmazott nem-szteroid gyulladáscsökkentő hatóanyagok alkalmazásával egyidejűleg. Ez esetlegesen összefüggésben áll a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatásmechanizmusával. Ha az im. etofenamát alkalmazása során új fertőzés jelei alakulnak ki, illetve valamely fennálló fertőzés jelei erősödnek, ajánlott, hogy a beteg azonnal forduljon orvoshoz. Át kell tekinteni, hogy szükség van-e fertőzésellenes/antibiotikus kezelésre.

Túlérzékenységi reakciókat jelentettek NSAID-kel végzett kezelések után. Ezek magukban foglalhatnak (a) nemspecifikus allergiás reakciókat és anaphylaxiát, (b) légutakat érintő reakciókat, köztük asztmát, az asztma súlyosbodását, bronchospasmust, illetve dyspnoét, vagy (c) bizonyos bőrrendellenességeket, köztük különböző típusú bőrreakciókat, viszketést, csalánkiütést, purpurát, angioedemát és ritkábban exfoliatív és bullosus dermatosist (benne epidermalis necrolysist és erythema multiforme-t). Amint bármely fellép ezen tünetek közül (ez már az első alkalmazást követően is lehetséges), azonnali orvosi segítség szükséges.

Aszeptikus meningitis (különösen autoimmun-betegségben szenvedőknél, pl. szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség) olyan tünetekkel, mint pl. a tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy zavartság (lásd 4.4 pont).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Az intramuscularis beadást követően az injekció beadási helyén helyi mellékhatások (égő érzés) vagy szöveti károsodás, mint pl. steril tályog, zsírszöveti vagy bőrnekrózis fordulhat elő.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Nem-szteroid gyulladásgátlók túladagolása esetén gastrointestinalis panaszok léphetnek fel, mint pl.hányinger, hányás, meteorizmus, hasi fájdalmak, tenesmus, hasmenés, vérzés, továbbá központi idegrendszeri tünetek, pl.fejfájás, insomnia, fáradtság, szédülés, látási zavarok, nyugtalanság, zavartság, továbbá máj- és vesefunkció rendellenességek.

Antidotum

Nincs ismert specifikus antidotum. A túladagolásból eredő toxicitási tünetek kezelésére általános intézkedéseket kell tenni. Például ellenőrizni kell a víz- és elektrolitháztartást és bármilyen rendellenességet a megfelelő módon meg kell szüntetni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: nem-szteroid gyulladásgátlók és rheumaellenes készítmények, ATC-kód: M01A G19.

Az etofenamát egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer, amely fájdalomcsillapító és lázcsökkentő hatással rendelkezik. Erős gyulladásgátló hatását, melyet állatkísérletekben és sok betegen végzett nagyszámú klinikai vizsgálatban is igazoltak, több külön hatáson alapul.

Hatását a gyulladásos folyamat különböző pontjain fejti ki: azon túl, hogy gátolja a prosztaglandin-szintézist, igazolták gátló hatását a hisztamin felszabadulására, a bradikinin és szerotonin hatásaira, a komplementaktivitásra és a hialuronidáz felszabadulására is.

Membránstabilizáló tulajdonsága miatt meggátolja a proteolitikus enzimek felszabadulását. Ennek eredményeként meggátolja az exszudatív és proliferatív gyulladásos folyamatokat, és mérsékli az anafilaxiás és idegentest reakciót is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az etofenamát felszabadulása az olajdepóból a Rheumon 1 g oldatos injekció esetében elhúzódóan megy végbe, tehát hosszabb hatástartamú (akár 24 órás), mint más hasonló anyagok vízben oldódó injekciós formái.

Az etofenamát beadását követő kinetika független az életkortól. A plazmaszint görbéje fiatal és idős emberekben közel azonos.

Plazmafehérje-kötődés

A fehérjekötés 98‑99% közötti.

Metabolizmus és kiválasztás

Az etofenamát számos metabolit (hidroxilálás, éter-, észterhasítás után), ill. metabolitkonjugátum formájában a vesén át (35%-ban), valamint nagyobb arányban az epével, illetve a széklettel ürül ki a szervezetből.

A metabolitok enterohepatikus recirkulálása valószínűnek látszik.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben szenvedőknél az etofenamát plazmakoncentrációja megegyezik az egészségesekével a kompenzatorikusan megemelkedő biliáris kiválasztásnak köszönhetően.

Biohasznosulás

Az intramuscularisan adott etofenamát relatív biohasznosulása a per os adott flufenaminsavhoz (tabletta) képest 91%-os.

A maximális etofenamát-plazmakoncentrációt (c_max = 0,633 mikromol/l ± 0,232 mikromol/l) az im. beadást követően átlagosan 5,67 óra múlva éri el (5,67 ± 2,66 óra). Az AUC értéke 8,95 mikromol × óra/l ± 3,51 mikromol × óra/l.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az etofenamát tolerabilitását számos akut és krónikus toxikológiai vizsgálatban tanulmányozták, különböző állatfajon.

Akut toxicitás

Patkányokban intravénás alkalmazás mellett az LD₅₀ 140 mg/kg, orális alkalmazásnál 292 mg/kg.

Krónikus toxicitás

A krónikus toxicitási vizsgálatok orális alkalmazás során patkányban (7, 27, 100 mg/ttkg) és majomban (7, 26, 100 mg/ttkg) egy éven keresztül, különös fontossággal bírnak. A „no-effect” adag (patkányban 27 mg/kg, majomban 26 mg/kg) sokkal magasabb, mint az ember esetén ajánlott napi terápiás dózis.

Karcinogenezis, mutagenezis

Számos tanulmány eredménye alapján nincs arra utaló jel, hogy az etofenamát mutagén vagy karcinogén tulajdonsággal rendelkezne.

Reprodukciós toxicitás

A vér-placenta gáton mind az etofenamát, mind egyes metabolitjai képesek átjutni patkányok (orális és perkután alkalmazás) és nyulak (perkután alkalmazás) esetében. Nyulaknál 10, 30 és 100 mg/ttkg dózisban a terhesség 18. napjáig vizsgálták. A kezelés abbahagyását követően a szöveti koncentráció (placenta, uterus, foetus, szervek és epe) gyorsan 0,1% alatti szintre csökkent.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Közepes szénláncú zsírsavak trigliceridjei.

6.2 Inkompatibilitások

Nincsenek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. Az eredeti csomagolásban tárolandó a fénytől való védelem érdekében.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldat színtelen, színes kódgyűrűvel ellátott üvegampullába töltve.

1 db, illetve 3 db ampulla műanyag tálcán és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Mylan EPD Kft.

1138 Budapest, Váci út 150.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-1931/04 Rheumon 1 g oldatos injekció 1x2 ml

OGYI-T-1931/05 Rheumon 1 g oldatos injekció 3x2 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. december 19.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. december 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2018. január 26.