1.A GYÓGYSZER NEVE

Rifazid 300 mg/150 mg filmtabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egy filmtabletta 300 mg rifampicint és 150 mg izoniazidot tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag: 20 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Barna színű, kerek, mindkét oldalán domború felületű, filmbevonatú tabletta.

Átmérője 12,6-12,8 mm, magassága 5,8-6,4 mm.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

A Mycobacterium tuberculosis által okozott pulmonális és extrapulmonális tuberculosis minden formája, beleértve a friss, az előrehaladott és a krónikus eseteket is.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Rifaziddal egyidejűleg egy másik antituberkulotikum adható mindaddig, amíg a fertőzést okozó mikroorganizmus rifampicin és izoniazid iránti érzékenysége megerősítést nem nyer.

Felnőttek

Naponta egyszeri adagban kell bevenni az alábbiak szerint:

Rifazid 150 mg/100 mg filmtabletta: 50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknek naponta 3 db filmtabletta.

Rifazid 300 mg/150 mg filmtabletta: 50 kg vagy annál nagyobb testtömegű betegnek naponta 2 db filmtabletta.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők számára ez a gyógyszer nem ajánlott.

Károsodott májműködésű betegek

A napi 8 mg/ttkg rifampicin adagot nem szabad túllépni károsodott májműködésű betegek esetében.

Idősek

Idős betegek esetében fokozott óvatossággal kell eljárni, különösen bizonyított májkárosodás esetén. Nem kielégítő májfunkció esetén a napi adag nem haladhatja meg a 8 mg/ttkg rifampicint.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát lehetőleg éhgyomorra, étkezés előtt legalább fél órával vagy étkezés után két órával kell bevenni.

3. Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Sárgaság.

• Egyidejű szakvinavir/ritonavir-kezelés (lásd 4.5 pont).

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

• A Rifazid két hatóanyag kombinációja, melyek májműködési zavart okozhatnak. Minden tuberculosisos betegnél ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket a kezelés előtt. Rifazid‑kezelésben részesülő felnőtteknél meg kell határozni az alábbi kiindulási értékeket: májenzimek, bilirubinszint, szérum-kreatinin-szint, teljes vérkép, thrombocytaszám. A betegnek a kezelés alatt legalább havonta egyszer meg kell jelennie ellenőrzésen, és a beteget különös gonddal ki kell kérdezni a mellékhatásokkal kapcsolatos tünetek jelentkezéséről.

• Minden betegnél, akinél rendellenességet észleltek, utánkövetést kell alkalmazni, beleértve szükség esetén a laboratóriumi vizsgálatok elvégzését is. Azonban, mivel 35 év feletti betegeknél az izoniaziddal összefüggésbe hozható hepatitis előfordulása gyakoribb, ebben a korcsoportban a transzaminázok szintjét ellenőrizni kell a kezelés előtt és havonta legalább egyszer. A hepatitis egyéb rizikófaktorai közé tartozik a napi rendszeres alkoholfogyasztás, a krónikus májbetegség, az intravénás droghasználat, valamint az is, ha a beteg fekete bőrű vagy hispán származású nő.

• Ha a betegnek korábban nem volt májbetegsége és a kezelés előtt normál a májműködése, a májfunkciós teszteket csak láz, hányás, sárgaság vagy egyéb állapotromlás jelentkezése esetén kell ismételten elvégezni.

• A készítmény 20 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Rifampicin

• A rifampicin tüdőgyógyász vagy más megfelelő szakorvos felügyelete mellett alkalmazható.

• Fokozott óvatossággal adható vesekárosodás esetén, ha a napi dózis meghaladja a 600 mg-ot.

• Károsodott májműködésű betegeknek a rifampicin csak indokolt esetben, fokozott óvatossággal és gondos orvosi ellenőrzés mellett adható. Ezeknek a betegeknek alacsonyabb rifampicin dózis javasolt, a májfunkció (különösen AST/SGPT és ALT/SGOT) kezelés előtti, majd kéthetenkénti monitorozása mellett legalább 6 héten át.

• Hepatocelluláris károsodás jelei esetén az adagolást meg kell szakítani. A rifampicin-kezelést félbe kell hagyni akkor is, ha májfunkció klinikailag jelentős változásokat mutat. Más antituberkulotikus terápiáról vagy más adagolási rendről gondoskodni kell. Ilyen esetben sürgős konzultáció szükséges tuberculosis kezelésében jártas szakorvossal. Ha a rifampicint a májfunkciós értékek normalizálódása után újra adjuk, a májfunkciós értékeket naponta kell ellenőrizni.

• Csökkent májműködésű, idős vagy alultáplált betegek, és 2 éven aluli gyermekek esetén fokozott óvatossággal kell megállapítani a dózist, különösen izoniaziddal kombinációban adva.

• Néhány betegnél a kezelés első napjaiban hyperbilirubinaemia előfordulhat, ami a hepatikus kiválasztás során a bilirubin és rifampicin közötti kompetíció eredménye.

• A mérsékelt bilirubinszint- vagy transzaminázszint-emelkedés önmagában még nem indokolja a kezelés megszakítását. Ilyenkor többszöri mérés szükséges, és emelkedő értékek esetén a beteg klinikai állapotának figyelembevételével kell dönteni a kezelés megszakításáról.

• Intermittáló terápia (kevesebb mint heti 2-3 alkalom) esetén az immunológiai reakciók, beleértve az anaphylaxiát is (lásd 4.8 pont) kialakulásának lehetséges veszélye miatt a betegeket szigorúan monitorozni kell. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha az ezekre utaló tüneteket észlelik, a kezelést azonnal hagyják abba.

• A rifampicin enzimindukáló tulajdonságú, ez érinti bizonyos endogén szubsztrátok metabolizmusát, így pl. a mellékvese hormonokét, a thyroid hormonokét és a D-vitaminét is. Elvétve beszámoltak porphyria rosszabbodásról rifampicin adását követően.

Izoniazid

• Izoniazid alkalmazása esetén gondosan ellenőrizni kell az aktuálisan krónikus májbetegségben vagy súlyos veseműködési zavarban szenvedő betegeket.

• Izoniazid-terápiával kapcsolatosan súlyos, esetenként halálos kimenetelű hepatitis fordulhat elő, még több hónappal a kezelés után is. A hepatitis kialakulásának kockázata korfüggő. Ezért a betegeknél figyelni kell a hepatitis prodromális tüneteinek megjelenésére, amik az alábbiak lehetnek: fáradtság, gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger vagy hányás. Ha ezek a tünetek vagy májkárosodásra utaló jelek észlelhetők, az izoniazid-kezelést azonnal abba kell hagyni, mivel a kezelés folytatása ilyen esetekben a májkárosodás súlyosabb formáihoz vezethet.

• Óvatosan kell eljárni idős vagy alultáplált betegek kezelésekor, akiknél B₆-vitamin-pótlásra is szükség lehet az izoniazid-terápia során.

• Az izoniazidot fokozott óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik lassú acetilálók, epilepsziában szenvednek, kórtörténetükben pszichózis, perifériás neuropathia, diabetes, alkoholfüggőség, HIV fertőzés vagy porphyria szerepel.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Kölcsönhatások élelmiszerekkel

Mivel az izoniazid rendelkezik bizonyos monoamin-oxidáz-gátló aktivitással, a tiramin-tartalmú élelmiszerekkel (sajt, vörösbor) kölcsönhatás fordulhat elő. A diamin-oxidázt is gátolhatja, ami hisztamint tartalmazó élelmiszerek (pl. skipjack, tonhal, egyéb trópusi hal) fogyasztásakor túlzott reakciókhoz (pl. fejfájás, verejtékezés, szívdobogásérzés, kipirulás, vérnyomásesés) vezethet. Rifazid‑kezelés alatt kerülni kell a tiramin- és hisztamin-tartalmú ételeket.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

Citokróm P-450 enzim-interakciók

Ismeretes, hogy a rifampicin indukál, az izoniazid pedig gátol bizonyos citokróm P-450 enzimeket. Általában nem ismert, hogy milyen kimenetele van a rifampicin és izoniazid kompetitív hatásainak. Ezért óvatosan kell eljárni Rifazid és a citokróm P-450 enzimek révén metabolizálódó gyógyszerek egyidejű rendelésekor. Az optimális terápiás vérszint fenntartása céljából a fenti enzimek által metabolizálódó gyógyszerek adagjának módosítása válhat szükségessé a Rifazid-kezelés indításakor vagy leállításakor.

Rifampicinnel való kölcsönhatások

Példák a citokróm P-450 enzimek útján metabolizálódó gyógyszerekre:

• antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, mexiletin, kinidin, propafenon, tokainid);

• antiepileptikumok (pl. fenitoin);

• hormon antagonisták (antiösztrogének pl. tamoxifén, toremifén, gesztinon);

• antipszichotikumok (pl. haloperidol, aripiprazol);

• antikoagulánsok (pl. kumarinok);

• antifungális szerek (pl. flukonazol, itrakonazol, ketokonazol, vorikonazol);

• antivirális szerek (pl. szakvinavir, indinavir, efavirenz, amprenavir, nelfinavir, atazanavir, lopinavir, nevirapin);

• barbiturátok;

• béta-blokkolók (pl. bizoprolol, propanolol);

• anxiolitikumok és hipnotikumok (pl. diazepám, benzodiazepinek, zopiklon, zolpidem);

• kalciumcsatorna-blokkolók (pl. diltiazem, nifedipin, verapamil, nimodipin, izradipin, nikardipin, nizoldipin);

• antibakteriális szerek (pl. klóramfenikol, klaritromicin, dapszon, doxiciklin, fluorokinolonok, telitromicin);

• kortikoszteroidok;

• szívglikozidok (digitoxin, digoxin);

• klofibrát;

• szisztémás hormonális fogamzásgátlók;

• ösztrogének;

• antidiabetikumok (pl. klórpropamid, tolbutamid, szulfonilureák, roziglitazon);

• immunszuppresszív szerek (pl. ciklosporin, szirolimusz, takrolimusz);

• irinotekán;

• thyroid hormonok (pl. levotiroxin);

• lozartán;

• analgetikumok (pl. metadon, kábító fájdalomcsillapítók);

• prazikvantel;

• progesztogének;

• kinin;

• riluzol;

• szelektív 5-HT₃-receptor antagonisták (pl. ondanszetron);

• CYP 3A4 által metabolizálódó sztatinok (pl. szimvasztatin);

• teofillin;

• triciklusos antidepresszánsok (pl. amitriptilin, nortriptilin);

• citotoxikus szerek (pl. imatinib);

• diuretikumok (pl. eplerenon).

Orális fogamzásgátló szert használó betegeknek más, nem hormonális védekezést kell javasolni a Rifazid-terápia idejére. A diabetes mellitus szintén nehezebben kontrollálhatóvá válhat.

Ha a rifampicint egyidejűleg szakvinavirrel vagy ritonavirrel együtt adják, megnövekedik a hepatotoxicitás kockázata. Ezért a Rifazid egyidejű alkalmazása szakvinavirrel vagy ritonavirrel ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Egyéb interakciók

• Az atovakon-koncentráció csökkenése, míg a rifampicin-koncentráció emelkedése volt megfigyelhető, ha a két gyógyszert együtt adták.

• A ketokonazol és a rifampicin egyidejű adása mindkét gyógyszer koncentrációjának csökkenését eredményezte.

• Az enalapril és a rifampicin egyidejű adása az enalaprilát, az enalapril aktív metabolitjának koncentráció csökkenését eredményezte. Az adagolás módosítása szükséges, ha a beteg klinikai állapota ezt szükségessé teszi.

• Egyidejű antacidum-adagolás csökkentheti a rifampicin felszívódását. A rifampicin napi adagját legalább 1 órával az antacidum bevétele előtt kell alkalmazni.

• Ha a rifampicint is halotánnal vagy izoniaziddal egyidejűleg adják, megnövekedik a hepatotoxicitás kockázata. Kerülni kell rifampicin és halotánok együttadását. Azokat a betegeket, akik mind rifampicin-, mind izoniazid-kezelésben részesülnek, fokozottan kell monitorozni hepatotoxicitás szempontjából.

• Ha a kezelés para-aminoszalicilsavat (PAS) és rifampicint egyaránt tartalmaz, a két gyógyszer bevétele között legalább 8 órának kell eltelnie a megfelelő szérumszintek biztosítása céljából.

Izoniaziddal való kölcsönhatások

Az alábbi gyógyszerek léphetnek kölcsönhatásba az izoniaziddal:

• antiepileptikumok (pl. karbamazepin és fenitoin): az izoniazid csökkentheti a fenitoin kiválasztását, így fokozhatja annak hatását. Ezért a fenitoin-kezelés alatt álló betegek adagját egyénileg kell beállítani.

• sztavudin: megnövekedhet a disztális szenzoros neuropathia kockázata, ha sztavudinnal kezelt betegeknél izoniazidot alkalmaznak.

• zalcitabin: kimutatták, hogy zalcitabin és izoniazid egyidejű alkalmazása esetén az izoniazid veseclearance -e mintegy kétszeresére nő HIV-fertőzött betegeknél.

• prednizolon: 10mg /ttkg izoniazid-kezelésben részesülő 13 lassú-, illetve 13 gyors acetilálónak 20 mg prednizolont adtak, ami az izoniazid plazmakoncentrációját 25%-kal, illetve 40%-kal csökkentette. Ezen hatás klinikai jelentőségét még nem állapították meg.

• alkohol: az akut alkoholfogyasztás (12 órán át fennálló 1 g/l szérumszint) hatását, az izoniazid (napi 300 mg adagban 2 napig) metabolizmusát 10 egészséges önkéntesen tanulmányozták kontrollált, keresztezett elrendezésű vizsgálatban. Az izoniazidnak és metabolitjának, az acetil‑izoniazidnak a metabolizmusát nem módosította ez az akut alkoholfogyasztás. Az izoniazid metabolizmusa fokozódhat krónikus alkoholisták esetében; ez a hatás azonban nem számszerűsíthető.

A fenti gyógyszerek alkalmazásakor megfelelő módosítás szükséges.

Laboratóriumi és diagnosztikai tesztekkel való kölcsönhatás

A rifampicin terápiás szérumszintje gátolja a szérum folát és a B₁₂-vitamin standard mikrobiológiai mérését, ezért más módszert kell választani.

Átmeneti BSP és szérum bilirubinszint-emelkedés előfordulhat. A rifampicin kompetíció révén gátolhatja a kontrasztanyag kiválasztását az epehólyag képalkotó diagnosztikai eljárása esetén. Ezért ezeket a vizsgálatokat a rifampicin reggeli adagjának bevétele előtt kell végezni.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Rifampicin

A rifampicin nagyon nagy dózisokban állatokon teratogén hatást mutatott.

Kontrollált vizsgálatok terhes nőkön nem történtek. Bár a rifampicin átjut a placentán, és megjelenik a köldökzsinór vérében, az önmagában vagy kombinációban adott rifampicin hatása az emberi magzatra nem ismert. Ezért terhes vagy fogamzóképes nőknek csak akkor adható, ha a várható terápiás haszon meghaladja a magzatot fenyegető potenciális kockázatot.

A rifampicint a terhesség utolsó néhány hetében adva mind az anyánál, mind a csecsemőnél posztnatális haemorrhagiát okozhat, ami K₁-vitaminnal kezelhető.

Izoniazid

A jelentések arról számolnak be, hogy az izoniazid mind patkányokon, mind nyulakon embriokardiális hatásokat okozhat, ha a vemhesség idején orálisan alkalmazzák, jóllehet izoniazid-függő kongenitális anomáliákat nem észleltek az emlős állatokon (egér, patkány, nyúl) végzett reprodukciós vizsgálatokban.

Ezért a Rifazid terhes vagy fogamzóképes nőknek csak akkor adható, ha a várható terápiás haszon meghaladja a magzatot fenyegető potenciális kockázatot.

Szoptatás

A rifampicin és az izoniazid kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptató anyáknál alkalmazása kerülendő. Ha a gyógyszer adása elengedhetetlenül szükséges, a szoptatást abba kell hagyni.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az izoniazid-kezelést kapcsolatba hozzák vertigo, látászavarok és pszichotikus tünetek kialakulásával (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell ezekről, és azt tanácsolni nekik, hogy amennyiben a fentiek előfordulnak, nem szabad gépjárművet vezetniük, gépeket működtetniük vagy olyan tevékenységekben részt venniük, ahol ezek a tünetek saját maguk vagy mások számára veszélyt jelenthetnek.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Rifampicin

A mellékhatások mind a napi, mind az intermittáló adagoláskor kialakulhatnak:

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Thrombocytopenia fordulhat elő, purpurával vagy anélkül, általában az intermittáló kezeléssel kapcsolatban, amely reverzibilis, ha a purpura megjelenése után megvonják a kezelést. Purpura kialakulása ellenére folytatott rifampicin-terápia vagy a purpura megjelenését követően újraadott rifampicin cerebralis haemorrhagiához vagy halálhoz vezethet.

Ritkán disszeminált intravasculáris coagulatio megjelenését jelentették.

A betegek kis %-ánál lépett fel eosinophilia, leukopenia.

Agranulocytosist nagyon ritkán jelentettek.

Endokrin betegségek és tünetek

Ritkán mellékvesekéreg-elégtelenség előfordulását figyelték meg beszűkült mellékvese működésű betegeknél.

Pszichiátriai kórképek

Ritkán pszichózisról számoltak be.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gastrointestinalis reakciók, mint étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi diszkomfort, hasmenés. Pseudomembranosus colitisről is beszámoltak rifampicin-kezelés kapcsán.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Hepatitis kialakulhat, a májfunkciós teszteket ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

A bőrreakciók enyhék, önkorlátozó folyamatok, olyan mértékben, hogy nem is tűnnek a túlérzékenység jeleinek. Tipikusan megjelenő tünetek a kivörösödés, viszketés, kiütéssel vagy anélkül. Urticaria és súlyosabb túlérzékenységi bőrreakciók nem gyakran előfordulhatnak. Ritkán exfoliatív dermatitis, pemphigoid reakciók, erythema multiforme (beleértve a Stevens-Johnson szindrómát is), Lyell szindróma és vasculitis előfordulását jelentették.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Izomgyengeség és myopathia előfordul.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Alkalmanként a menstruációs ciklus zavarairól is beszámoltak hosszú időn át rifampicint tartalmazó kombinációval kezelt nőknél.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritkán ödéma alakulhat ki.

A rifampicin narancsvörösen elszínezheti a vizeletet, a verejtéket, a köpetet és a könnyet. Erre a beteget előre figyelmeztetni kell. A lágy kontaktlencse tartósan elszíneződhet.

Előfordulnak még főleg intermittáló kezelésnél az alábbi, valószínűleg immunológiai eredetű reakciók:

• infuenzaszerű tünetegyüttes: láz, hidegrázás, fejfájás, szédülés, csontfájdalom, leggyakrabban a terápia 3-6. hónapja között. Ennek a szindrómának a gyakorisága változó, de a hetenként egyszeri adagolásban részesülő betegek 50 %-ánál is előfordulhat, ha a rifampicin dózisa eléri, vagy meghaladja a 25 mg/ttkg-ot.

• nehézlégzés, zihálás.

• vérnyomás-csökkenés, sokk.

• anaphylaxia.

• akut haemolyticus anaemia, thrombocytopenia.

• akut veseelégtelenség, általában akut tubuláris nekrózis vagy akut interstitialis nephritis következtében.

A súlyos mellékhatások jelentkezésekor a rifampicin adását azonnal abba kell hagyni, és többet nem szabad alkalmazni.

Izoniazid

MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 –<1/100)

Ritka (1/10 000 –<1/1000)

Nagyon ritka (1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A mellékhatások gyakorisága és súlyossága dózisfüggő.

A legtöbb mellékhatás túlérzékenységre vagy nagy dózisok használatára vezethető vissza.

A lassan metabolizáló betegnél nagyobb az izoniazid toxicitásának incidenciája.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: túlérzékenységi reakciók, mint láz, bőrtünetek, vasculitis, lymphadenopathia, szisztémás lupus erythematosus-szerű szindróma.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: perifériás neuropathia, végtag-paraesthesia tüneteivel, főként alultáplált betegek, alkohol- és cukorbetegek esetében. Előfordulási aránya egyidejű piridoxin-adagolással 1% alá szorítható.

Nagyon ritka: beszámoltak convulsióról, látóideg-gyulladásról, pszichotikus reakciókról, enyhe és súlyos mentális zavarokról, melyek az izoniazid abbahagyásával általában megszűnnek.

Érbetegségek és tünetek

Ritka: methaemoglobinaemia, haemolyticus és aplasticus anaemia, agranulocytosis és más vérképzőrendszeri zavarok.

Nem ismert: vasculitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés.

Nem ismert: pancreatitis.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: főleg a kezelés kezdetén a májfunkciós értékek romlása előfordulhat, ami a kezelés folytatása során általában rendeződik. Hepatitis.

Ritka: az életkorral növekvő gyakoriságban (főleg 35 év felett) és főként alkoholbetegekben icterus, hepatitis léphet fel, ritkán halálos kimenetelű nekrózis kialakulhat.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: toxikus epidermalis necrolysis, eosinophilia szisztémás tünetek (DRESS).

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: előfordulhat továbbá hyperglykaemia, gynecomastia, szájszárazság, vizelési nehézség, szédülés, hiperreflexia különösen 10 mg/ttkg adagnál. A kezelés megszakításakor elvonási tünetek jelentkezhetnek: fejfájás, álmatlanság, ingerlékenység.

Nagyon ritka: izoniazid indukálta piridoxin-defektus miatt pellagra kialakulhat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

Tünetek

Rifampicin

Hányinger, hányás, hasi fájdalom, pruritus, fejfájás és fokozódó letargia jelentkezik röviddel a túladagolás után; súlyos májkárosodás esetén eszméletvesztés. A májenzimek és/vagy a bilirubinszint átmeneti emelkedése fordulhat elő. A bőr, a vizelet, a verejték, a nyál, a könny és a széklet vörösesbarnára vagy narancssárgára színeződik, a bevett mennyiség függvényében. Pediátriai betegeken faciális vagy periorbitális ödémáról is beszámoltak. Hypotensio, sinus tachycardia, ventricularis arrhythmiák, görcsrohamok és szívmegállás fellépéséről számoltak be fatális kimenetelű esetekben.

A minimális akut letális vagy toxikus dózist nem sikerült megállapítani. Azonban nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be felnőttek esetében 9-12 g adag rifampicin bevitelét követően. Fatális kimenetelű túladagolást jelentettek felnőttek esetében 14-60 g adag rifampicin bevitelét követően. Alkoholfogyasztás vagy korábbi alkohol-abúzus is szerepet játszott néhány fatális és nem fatális eset során.

Nem fatális kimenetelű túladagolásról számoltak be 1-4 éves gyermekeknél egyszeri vagy kétszeri 100 mg/ttkg bevitelét követően.

Izoniazid

Az izoniazid-túladagolás jelei és tünetei a bevételt követő ½- 3 órán belül alakulnak ki. Hányinger, hányás, szédülés, akadozó beszéd, homályos látás és vizuális hallucinációk (beleértve élénk színek és furcsa minták látását) is jellemzi a mérgezés korai manifesztációt. Kifejezett túladagolás esetén légzési nehézség (respiratorikus distress) és központi idegrendszeri depresszió kialakulása várható, amely kábultságból gyorsan mély kómává alakulhat, súlyos, kezelhetetlen görcsrohamokkal kísérve. Súlyos metabolikus acidózis, acetonuria és hyperglykaemia a jellemző laboratóriumi eltérések.

Kezelés

Túladagoláskor mielőbbi gyomormosást kell végezni, és a gyomor kiürítését követően carbo activatust adni, amely segíti a gastrointestinalis tractusban maradt gyógyszer abszorbeálását. Antiemetikus terápia lehet szükséges a súlyos hányinger és hányás csillapítására.

Intenzív szupportív terápia és tüneti kezelés javasolt (pl. mesterséges lélegeztetés). Ha izoniazid‑túladagolás gyanúja áll fenn, megfontolandó parenterálisan nagy dózisban piridoxin (B₆‑vitamin) adása). A piridoxinra nem reagáló görcsroham esetén antikonvulzív terápiát kell alkalmazni. A metabolikus acidózis kivédése céljából nátrium-bikarbonát infúzió adandó. Refrakter esetekben hemodialízis alkalmazása javasolt. Ennek hiányában peritoneális dialízist kell kezdeni, egyidejű forszírozott diurézissel, és a klinikai javulást követően még néhány órán át kell folytatni. A folyadékbevitelt és kiválasztást, valamint a májfunkciót monitorozni kell.

5.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

4. 1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antimycobacteriális szerek, antituberkulotikumok kombinációi

ATC kód: J04AM02

A rifampicin és az izoniazid hatékony baktericid hatású antituberkulotikumok, amelyek különösen aktívak a gyorsan növekvő extracelluláris mikroorganizmusok ellen, de intracellulárisan baktericid hatással is rendelkeznek. A rifampicin hatékony mind a lassan, mind az intermittáló módon növő Mycobacterium tuberculosis ellen. Gátolja a baktériumokban DNS függő RNS polimeráz aktivitását az érzékeny sejtekben. Specifikusan kölcsönhatásba lép a bakteriális RNS polimerázzal, ugyanakkor az emlős sejtekben nem gátolja az enzim működését. A rifampicinnel szembeni keresztrezisztenciát csak más rifamicinekkel kapcsolatban mutattak ki.

Az izoniazid gátolja a Mycobacteriumok növekedését.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Rifampicin

A rifampicin gyorsan felszívódik a gyomor-béltraktusból. A vérben a 10 µg/ml körüli csúcskoncentráció 10 mg/ttkg adag éhgyomorra történő bevétele után 2-4 óra múlva alakul ki. A felszívódás étel jelenlétében csökken.

Mind orális, mind intravénás kinetikája hasonló felnőttekben és gyermekekben.

Egészséges egyénekben felezési ideje szérumszint-függő, 600 mg dózist követően 3 óra, 900 mg adása után 5,1 óra. Ismételt adagolással a felezési idő csökken, és átlagosan kb. 2-3 órára tehető.

600 mg dózisig nem különbözik vesekárosodott betegekben sem, ezért nincs szükség az adagolás módosítására.

A rifampicin felszívódás után az epén keresztül gyorsan eliminálódik, és belép az enterohepatikus keringésbe. Ebben a folyamatban deacetilálódik, és közel az egész mennyiség ebben a formában marad az epében kb. 6 órán át. Ez a metabolit tartja fenn a teljes baktériumellenes hatást. A bélből való reabszorpciót a deacetilálódás csökkenti, és az elimináció fokozódik. Az alkalmazott dózis legfeljebb 30%-a a vizelettel ürül, kb. fele mennyiségben változatlan formában.

A rifampicin a szervezetben nagymértékben megoszlik. Számos szervben és testfolyadékban hatékony koncentrációt ér el, beleértve a cerebrospinális folyadékot is. 80%-ban kötődik a fehérjékhez. A nem kötődött frakció nem ionizált formában a szövetekben szabadon diffundál.

Izoniazid

Orális adást követően 1-2 órán belül eléri a vérben a csúcskoncentrációt, ami 6 órán belül legalább a felére csökken. Táplálékkal való bevétele csökkenti a felszívódást. Gyorsan eloszlik az összes testfolyadékban (cerebrospinális, pleurális és ascites folyadékban), szövetekben, szervekben és az excretumokban (nyál, köpet, széklet). A beadott dózis 50-70 %-a 24 órán belül kiválasztódik a vizelettel.

Elsősorban acetilálódás és dehidrazináció révén metabolizálódik. Az acetilálódás mértéke genetikailag determinált.

Egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy a Rifazid két komponensének hasonló a biohasznosulása akár kombinációban, akár külön-külön adagolva.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincs újabb adat.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

4. 1. Segédanyagok felsorolása

Mag:

magnézium-sztearát

talkum

povidon

kukoricakeményítő

laktóz-monohidrát

kroszpovidon

karboximetil-keményítő-nátrium (A-típus)

mikrokristályos cellulóz

Bevonat:

makrogol 4000

sárga vas-oxid (E172)

vörös vas-oxid (E 172)

fekete vas-oxid (E 172)

titán-dioxid (E171)

laktóz-monohidrát

hipromellóz

2. Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

3. Felhasználhatósági időtartam

3 év

4. Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

100 db filmtabletta és egy mozgáscsillapító szivacs garanciazárást biztosító gyűrűvel és átlátszatlan, fehér LDPE/HDPE kupakkal lezárt átlátszatlan, fehér PP tartályban.

Egy tartály dobozban.

6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:   (két kereszt)

Osztályozás: II/2. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pannonpharma Kft.

7720 Pécsvárad, Pannonpharma út 1.

Magyarország

8.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-4555/02

9.A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1995. július 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. február 9.

10.SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2016. február 9.