RISPERDAL 1 mg/ml belsőleges oldat betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Risperdal 1 mg/ml belsőleges oldat

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg riszperidont tartalmaz milliliterenként.

Ismert hatású segédanyag

2 mg benzoesavat (E210) tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat.

Tiszta, színtelen oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Risperdal a schizophrenia kezelésére javallott.

A Risperdal bipoláris megbetegedésekkel összefüggő közepes fokú és súlyos mániás epizódok kezelésére javallott.

A Risperdal közepes fokú és súlyos, nem gyógyszeres kezelésekre nem reagáló, Alzheimer‑ demenciában szenvedő betegek tartós agresszivitásának rövid távú (legfeljebb 6 hetes) kezelésére javallott, ha a beteg önmagával vagy másokkal szembeni veszélyességének kockázata fennáll.

A Risperdal a DSM‑IV kritérium szerint megállapított átlag alatti intellektusú vagy mentálisan retardált olyan 5 éves kor feletti gyermekek és serdülők viselkedési zavaraival kapcsolatos folyamatos agresszivitásának rövid távú (legfeljebb 6‑hetes) tüneti kezelésére javallt, akiknél az agresszivitás súlyossága vagy az egyéb diszruptív viselkedési zavarok gyógyszeres kezelést igényelnek. A gyógyszeres kezelés egy átfogóbb kezelési program integráns részét kell, hogy képezze, mely pszichoszociális és oktatási módszereket is magában foglal. Javasolt, hogy a riszperidont gyermek‑neurológus és gyermek- és serdülőpszichiáter vagy gyermekek és serdülők viselkedési zavarainak kezelésében járatos orvos rendelje.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Schizophrenia

Felnőttek

A Risperdal naponta egyszer vagy kétszer adható.

A kezelést 2 mg/nap riszperidonnal kell kezdeni. A második napon az adag 4 mg‑ra emelhető. Ettől kezdve az adagolás változatlan maradhat vagy amennyiben szükséges, az egyéni szükségletnek megfelelően tovább módosítható. A legtöbb betegnek a 4‑6 mg‑os napi adag megfelelő. Némely betegnek lassabb titrálási fázis, alacsonyabb kezdő és fenntartó dózis lehet megfelelő.

Napi 10 mg feletti adag nem bizonyult hatásosabbnak a kisebb adagoknál és az extrapiramidális tünetek fokozott előfordulását okozhatja. Mivel a napi 16 mg feletti adag biztonságosságát nem vizsgálták, ezért ennél magasabb adagok nem ajánlottak.

Idősek

Kezdő adagként naponta kétszer 0,5 mg ajánlott. Ez az adagolás napi kétszeri 0,5 mg‑os emeléssel egyénileg beállítható, naponta 2‑szer 1‑2 mg‑ig.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon nem javasolt schizophreniában szenvedő 18 év alatti gyermekek számára a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Bipoláris betegség mániás epizódjai

Felnőttek

A Risperdalt naponta egyszer kell alkalmazni, 2 mg riszperidonnal kezdve. Ez az adag szükség esetén legalább 24 órás időközönként napi 1 mg-os emeléssel módosítható. A riszperidon flexibilis adagokban, napi 1‑6  mg‑os tartományban adható a betegeknek a hatásosság és tolerabilitás optimalizálása érdekében. Napi 6 mg-ot meghaladó riszperidon adagokat mániás epizódban lévő betegeknél nem vizsgálták.

Mint minden tüneti kezelés esetén, a Risperdal tartós használatát is folyamatosan értékelni és indokolni kell.

Idősek

Kezdő adagként naponta kétszer 0,5 mg ajánlott. Ez az adagolás 0,5 mg‑os emeléssel egyénileg beállítható naponta 2‑szer 1‑2 mg‑ig. Óvatosan kell eljárni időskorúak esetében, mivel kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon nem javasolt bipoláris betegség mániás fázisában lévő 18 év alatti gyermekek számára a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Tartós agresszivitás közepes fokú és súlyos Alzheimer‑demenciában szenvedő betegeknél

Kezdő adagként naponta kétszer 0,25 mg belsőleges oldat ajánlott. A belsőleges oldat a javasolt gyógyszerforma 0,25 mg hatóanyag beadásához. Ez az adagolás szükség esetén, egyénileg beállítható legfeljebb másnaponta, napi kétszer 0,25 mg‑os emeléssel. Az optimális adag naponta kétszer 0,5 mg a legtöbb beteg számára. Némely beteg számára azonban naponta kétszer legfeljebb 1 mg lehet a megfelelő.

Risperdalt legfeljebb 6 hétig lehet alkalmazni tartós agresszivitással járó Alzheimer-demenciában szenvedő betegeknek. A kezelés során a betegek állapotát gyakran és rendszeresen kell értékelni és szükség esetén a kezelés folytatásának szükségességét felül kell vizsgálni.

Viselkedési zavarok

5 és 18 éves kor közötti gyermekek és serdülők

50 kg vagy a feletti testtömegű egyéneknek kezdő adagként naponta egyszer 0,5 mg ajánlott. Ez az adagolás szükség esetén egyénileg beállítható, legfeljebb másnaponta, napi egyszeri 0,5 mg‑os emelésekkel. A legtöbb beteg számára az optimális adag naponta egyszer 1 mg. Némely beteg számára a naponta egyszeri 0,5 mg megfelelő lehet, míg mások naponta egyszer 1,5 mg-ot igényelhetnek. 50 ttkg alatti egyéneknek kezdő adagként naponta egyszer 0,25 mg belsőleges oldat ajánlott. A belsőleges oldat a javasolt gyógyszerforma 0,25 mg hatóanyag beadásához. Ez az adagolás szükség esetén, egyénileg, nem gyakrabban, mint másnaponta, napi egyszeri 0,25 mg-os emelésekkel beállítható. A legtöbb beteg számára az optimális adag naponta egyszer 0,5 mg. Némely beteg számára azonban a naponta egyszeri 0,25 mg megfelelő lehet, míg mások naponta egyszer 0,75 mg belsőleges oldatot igényelhetnek. A belsőleges oldat a javasolt gyógyszerforma 0,75 mg hatóanyag beadásához.

Mint minden tüneti kezelés esetén, a Risperdal tartós használatát is folyamatosan értékelni és indokolni kell.

Risperdal 5 évesnél fiatalabb gyermekek számára nem javasolt, mivel ilyen betegségben szenvedő, 5 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nincs tapasztalat.

Vese- és májkárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek kevésbé tudják kiválasztani az aktív antipszichotikus frakciót, mint normál vesefunkciójú felnőttek. Károsodott májfunkciójú betegeknél a riszperidon szabad frakciójának plazmakoncentrációja megnő.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetén a javallattól függetlenül, a kezdő és az azt követő adagokat felezni kell, és az adag beállításának ütemét is lassítani kell.

A Risperdalt óvatosan kell alkalmazni ezen betegcsoportokban.

Az alkalmazás módja

A Risperdal szájon át alkalmazandó. Étel nem befolyásolja a Risperdal felszívódását.

A gyógyszer szedését tanácsos fokozatosan abbahagyni. Akut megvonási tüneteket - köztük hányingert, hányást, verejtékezést és álmatlanságot - nagyon ritkán leírtak antipszichotikumok nagy adagjainak hirtelen elvonásakor (lásd 4.8 pont). Pszichotikus tünetek kiújulása szintén előfordulhat, és akaratlan mozgással járó megbetegedések kialakulását (pl. akathisia, dystonia és dyskinesia) is jelentették.

Átállítás más antipszichotikumról

Ha orvosi szempontból indokolt, a korábbi kezelés fokozatos abbahagyása javasolt a Risperdal terápia megkezdésekor. Depó‑antipszichotikumról való átállításkor szintén - ha orvosi szempontból indokolt - a következő tervezett injekció helyett a Risperdal-kezelés elkezdhető. A már alkalmazott antiparkinson‑kezelések folytatásának szükségessége rendszeresen újraértékelendő.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Demenciában szenvedő idős betegek

Megnövekedett mortalitás demenciában szenvedő idős betegeknél

Atípusos antipszichotikumokkal - beleértve a Risperdalt is - kezelt idős, demens betegeknél atípusos antipszichotikumok 17 kontrollos vizsgálatának meta‑analízise során megnövekedett mortalitást tapasztaltak a placebóhoz viszonyítva. Ebben a betegcsoportban Risperdallal végzett placebokontrollos vizsgálatok során per os Risperdallal kezelt betegeknél a mortalitás incidenciája 4% volt, míg a placebóval kezelteknél 3,1%. Az esélyhányados (95%‑os pontosságú konfidencia intervallum) 1,21 (0,7‑2,1) volt. Az elhalálozott betegek átlagéletkora 86 év volt (67‑100 év tartományban). Két nagy, megfigyelésen alapuló vizsgálat adatai azt mutatták, hogy az antipszichotikumokkal kezelt, demenciában szenvedő idős betegek körében kissé magasabb a halálozás kockázata szemben a kezelésben nem részesülő betegekkel. Az adatok nem elégségesek ahhoz, hogy a kockázat pontos nagyságát megbecsüljék és a fokozott kockázat oka is ismeretlen. Nem tisztázott, hogy milyen mértékben tulajdonítható a megnövekedett mortalitás az antipszichotikumoknak vagy a betegek egyes jellemzőinek a megfigyelésen alapuló vizsgálatokban.

Együttadás furoszemiddel

Idős, demens betegeknél Risperdallal végzett, placebokontrollos vizsgálatokban a mortalitás incidenciájának emelkedését figyelték meg furoszemid és riszperidon együttadásakor (7,3%; átlagéletkor 89 év, tartomány 75‑97) összehasonlítva monoterápiában adott riszperidonnal (3,1%; átlagéletkor 84 év, tartomány 70‑96) vagy monoterápiában adott furoszemiddel (4,1%; átlagéletkor 80 év, tartomány 67‑90). A riszperidon és furoszemid együttadásakor észlelt mortalitás növekedést négy klinikai vizsgálat közül kettőben tapasztalták. Riszperidon egyidejű adása egyéb diuretikumokkal (főként alacsony dózisú tiazid diuretikumokkal) nem társult hasonló megfigyelésekkel.

E megfigyelést magyarázó patofiziológiai mechanizmust még nem azonosítottak, és a halál oka sem mutatott egyértelmű azonosságot. Mindazonáltal körültekintően kell eljárni, és az alkalmazás eldöntése előtt mérlegelni kell ennek a kombinációnak vagy egyéb hatékony diuretikumokkal való együttadásnak a kockázatait és előnyeit. Nem tapasztaltak gyakoribb mortalitást azoknál a betegeknél, akik egyéb diuretikumokat szedtek riszperidonnal egyidejűleg. A kezeléstől függetlenül a dehidráció a mortalitás általános kockázati tényezője volt, ezért idős, demens betegeknél ennek elkerülésére fokozott figyelmet kell fordítani.

Cerebrovascularis nemkívánatos események

A cerebrovascularis nemkívánatos események kockázatának kb. 3‑szoros emelkedését figyelték meg demens betegeknél végzett placebokontrollos vizsgálatokban. Risperdallal, főként idős (>65 év), demens betegek bevonásával végzett, hat placebokontrollos vizsgálat összesített adatai azt mutatták, hogy cerebrovascularis nemkívánatos események (súlyos és nem súlyos, kombinált) a riszperidonnal kezelt betegek 3,3%‑ában (33/1009), míg a placebóval kezeltek 1,2%‑ában (8/712) fordultak elő. Az esélyhányados (95%‑os pontosságú konfidencia intervallum) 2,96 (1,34; 7,50) volt. Ezen fokozott kockázat mechanizmusa nem ismert. A fokozott kockázat nem zárható ki más antipszichotikumoknál vagy más betegcsoportnál. A Risperdal óvatosan alkalmazandó stroke szempontjából veszélyeztetett betegeknél.

A cerebrovascularis nemkívánatos eseményeknek jelentősen nagyobb volt a kockázata a kevert vagy vaszkuláris típusú demenciában szenvedő betegeknél, összehasonlítva az Alzheimer-demenciában szenvedőkkel. Ezért az Alzheimer típusútól eltérő demenciában szenvedő betegeket nem szabad riszperidonnal kezelni.

Az orvosoknak ajánlott az idős, demens betegeknél a Risperdal alkalmazásának kockázatait és előnyeit felmérni, figyelembe véve az egyes betegeknél a stroke kockázati tényezőit. A betegeket/gondozókat figyelmeztetni kell arra, hogy azonnal jelentsék a lehetséges cerebrovascularis nemkívánatos események jeleit és tüneteit, mint pl. az arcon, karon vagy lábon fellépő hirtelen gyengeséget vagy zsibbadást, vagy beszéd- és látásproblémákat. Az összes terápiás lehetőséget haladéktalanul meg kell fontolni, beleértve a riszperidon adásának abbahagyását.

A Risperdalt tartós agresszivitással járó közepes fokú és súlyos Alzheimer-demenciában csak rövid ideig szabad alkalmazni korlátozott eredménnyel járó vagy hatástalan nem gyógyszeres kezelés kiegészítésére és ha a beteg önmagával vagy másokkal szembeni veszélyességének kockázata fennáll.

A betegeket rendszeresen kell ellenőrizni és a kezelés folytatásának szükségességét újra kell értékelni.

Orthostaticus hypotonia

A riszperidon alfa‑blokkoló hatása miatt, különösen a kezelés kezdetén, (orthostaticus) hypotonia jelentkezhet. A forgalomba hozatalt követően klinikailag jelentős hypotoniát tapasztaltak riszperidon és antihipertenzív kezelés egyidejű alkalmazásakor. A Risperdalt óvatosan kell alkalmazni ismert kardiovaszkuláris betegségben (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, ingerületvezetési zavarok, dehidráció, hypovolaemia vagy cerebrovascularis megbetegedés) szenvedő betegeknél, és az adagolást fokozatosan kell beállítani (lásd 4.2 pont). Ha hypotonia jelentkezik, mérlegelni kell az adag csökkentését.

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis

Leukopeniás, neutropeniás és agranulocytosisos eseményeket jelentettek az antipszichotikumok mellett, beleértve a Risperdalt is. Nagyon ritkán (< 1/10 000 beteg) jelentettek agranulocytosist a forgalomba hozatalt követő megfigyelések során.

A kezelés első néhány hónapjában monitorozni kell azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében klinikailag jelentős alacsony fehérvérsejtszám vagy gyógyszer indukálta leukopenia/neutropenia fordult elő, és a fehérvérsejtszám egyéb oki tényezők nélküli, klinikailag jelentős csökkenése első jelénél meg kell fontolni a Risperdal abbahagyását.

Klinikailag jelentős neutropeniás betegeknél a lázat vagy a fertőzésre utaló egyéb tüneteket vagy panaszokat körültekintően kell monitorozni, és a beteget azonnal kezelni kell, ha ilyen tünetek vagy panaszok előfordulnak. Súlyos neutropeniás (abszolút neutrofilszám < 1  10⁹/l) betegeknél a Risperdalt abba kell hagyni, és a fehérvérsejtszámot annak rendeződéséig ellenőrizni kell.

Tardív dyskinesia/extrapiramidális tünetek (TD/EPS)

A dopaminreceptor‑antagonista tulajdonságokkal rendelkező gyógyszereket összefüggésbe hozták elsősorban a nyelv és/vagy az arc ritmikus, akaratlan mozgásaival jellemzett tardív dyskinesia előidézésével. Az extrapiramidális tünetek megjelenése a tardív dyskinesia kockázati tényezője. Ha a tardív dyskinesia jelei és tünetei megjelennek, megfontolandó valamennyi antipszichotikum adásának megszakítása.

Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik pszichostimulánst (pl. metilfenidát) és riszperidont kapnak egyidejűleg, mivel extrapiramidális tünetek jelentkezhetnek az egyik vagy mindkét gyógyszer beállításakor. A stimuláns-kezelés fokozatos abbahagyása javasolt (lásd 4.5 pont).

Neuroleptikus malignus szindróma (NMS)

Neuroleptikus malignus szindróma - melynek jellemzői a hyperthermia, izommerevség, autonóm instabilitás, zavart tudati állapot és emelkedett szérum kreatin‑foszfokináz szint - előfordulását jelentették antipszichotikumokkal összefüggésben. További jelek közt szerepelhet a myoglobinuria (rhabdomyolysis) és az akut veseelégtelenség. Ilyen esetben minden antipszichotikum adását - beleértve a Risperdalt is - meg kell szakítani.

Parkinson-kór és Lewy‑testes demencia

Antipszichotikus gyógyszerek, beleértve a Risperdalt is, felírásakor az orvosoknak mérlegelniük kell az előny/kockázat arányát a Parkinson‑kórban vagy Lewy‑testes demenciában szenvedő betegek esetében; riszperidon adásakor a Parkinson‑kór súlyosbodhat. Mindkét csoportnál magasabb lehet a neuroleptikus malignus szindróma kockázata, valamint az antipszichotikumok iránti fokozott érzékenység; ezeket a betegeket a klinikai vizsgálatokból kizárták. Az extrapiramidális tüneteken túl ezen fokozott érzékenység megnyilvánulásai közt szerepelhet a zavartság, a tompultság és a gyakori esésekkel járó testtartási instabilitás.

Hyperglykaemia és a diabetes mellitus

Risperdal‑kezelés alatt nagyon ritkán hyperglykaemiáról, diabetes mellitusról és meglévő diabetes betegség súlyosbodásáról számoltak be. Néhány esetben előzetes testtömeg-növekedést jelentettek, amely prediszponáló faktor lehet. Nagyon ritkán ketoacidózis, ritkán diabeteszes kóma társuló előfordulását jelentették. Megfelelő klinikai monitorozás ajánlott a hatályos antipszichotikumok alkalmazására vonatkozó ajánlásoknak megfelelően. Atípusos antipszichotikummal kezelt betegeknél a hyperglykaemia tüneteinek (mint a polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség) monitorozása szükséges, tudottan diabeteses betegeknél a vércukorkontroll romlásának rendszeres ellenőrzése szükséges.

Testtömeg-növekedés

Risperdal-kezelés mellett szignifikáns testtömeg-növekedést figyeltek meg. A testtömeg rendszeres mérése szükséges.

Hyperprolactinaemia

A Risperdal kezelés gyakori mellékhatása a hyperprolactinaemia. A prolaktin-plazmaszint értékelése javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentkeznek a prolaktinnal kapcsolatba hozható lehetséges mellékhatások (pl. gynaecomastia, menstruáció zavara, anovuláció, fertilitási zavar, csökkent libidó, erectilis dysfunctio, galactorrhoea).

Szövettenyészeten végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin stimulálhatja a sejtnövekedést humán emlőtumorokban. Bár ezidáig klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban az antipszichotikumok alkalmazásával kapcsolatban egyértelmű összefüggést nem mutattak ki, óvatosság ajánlott ilyen kórtörténetű betegeknél. A Risperdalt óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik hyperprolactinaemiában szenvednek, vagy valószínűleg prolaktin‑függő tumoruk van.

QT-megnyúlás

Forgalomba hozatalt követően QT‑megnyúlást nagyon ritkán jelentettek. Mint egyéb antipszichotikumok esetén, óvatosan kell eljárni, ha a riszperidont olyan betegeknek írják fel, akik ismert szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, családi kórtörténetükben QT‑megnyúlás fordult elő, akiknél bradycardia vagy elektrolit‑háztartási zavarok (hypokalaemia, hypomagnesaemia) állnak fenn, mivel az aritmogén hatások kockázata növekedhet, és ha egyidejűleg más, QT‑megnyúlást okozó gyógyszereket is használnak.

Görcsrohamok

A Risperdalt óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében görcsrohamok fordultak elő, vagy egyéb olyan állapotokban, melyek a görcsküszöböt potenciálisan csökkentik.

Priapismus

Risperdal-kezelés alatt alfa‑adrenerg blokkoló hatása miatt priapismus előfordulhat.

A testhőmérséklet szabályozása

Az antipszichotikus gyógyszereknek tulajdonítják, hogy megzavarják a szervezet maghőmérséklet‑csökkentő képességét. Megfelelő elővigyázatosság ajánlott a Risperdal felírásakor azoknál a betegeknél, akiknél a test maghőmérsékletének emelkedésével járó állapotok állnak fenn, mint pl. kimerítő testedzés, extrém hőhatás, antikolinerg hatású gyógyszerek egyidejű alkalmazása vagy dehidrációnak kitett egyének.

Antiemetikus hatás

Risperidonnal végzett preklinikai vizsgálatokban antiemetikus hatást figyeltek meg. Ez a hatás, amennyiben emberben előfordul, elfedheti bizonyos gyógyszerek túladagolásának jeleit és tüneteit, vagy olyan állapotokat, mint a bélelzáródás, a Reye-szindróma és az agydaganat.

Vese- és májkárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek kevésbé képesek eliminálni az aktív antipszichotikus frakciót, mint a normál veseműködésű felnőttek. Károsodott májműködésű betegeknél a riszperidon szabad frakciójának növekedése tapasztalható a plazmában (lásd 4.2 pont).

Vénás thromboembolia

Beszámoltak vénás thromboembolia (VTE) eseteiről antipszichotikus gyógyszerek alkalmazásakor. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél gyakran megjelennek a VTE szerzett kockázati tényezői, a Risperdal‑kezelés előtt és alatt a VTE összes lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

Intraoperatív floppy iris szindróma

Katarakta-műtét során intraoperatív floppy iris szindrómát (IFIS) figyeltek meg α₁a-adrenerg antagonista hatású gyógyszerekkel, beleértve a Risperdallal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont).

Az IFIS növelheti a műtét alatt és azt követően fellépő, a szemmel összefüggő komplikációk kockázatát. A műtétet megelőzően a szemsebésznek tudnia kell a jelenleg vagy korábban szedett α₁a‑adrenerg antagonista hatású gyógyszerekről. A katarakta műtét előtt megszakított alfa₁‑blokkoló kezelés lehetséges előnyét nem igazolták, azt az antipszichotikus kezelés megszakításával járó kockázattal szemben mérlegelni kell.

Gyermekek és serdülők

Gyermek vagy serdülő viselkedési zavara esetén a riszperidon felírása előtt az agresszív viselkedés testi és szociális okait, mint pl. fájdalom vagy nem megfelelő környezeti terhelés teljes egészében fel kell mérni.

Ebben a betegcsoportban a riszperidon szedatív hatását szorosan kell monitorozni a tanulási képességet befolyásoló lehetséges következmények miatt. A riszperidon alkalmazási időpontjának változtatása javíthatja a szedáció befolyását a gyermekek és serdülők koncentráló képességére.

A riszperidon a testtömeg és a testtömeg index (BMI) átlagos növekedésével társult. Ajánlott a kiindulási testtömeg mérése a kezelés megkezdése előtt és a testtömeg rendszeres monitorozása. Hosszan tartó, nyílt vizsgálatokban a magasságváltozások a várt, kornak megfelelő normál értékeknek feleltek meg. Hosszan tartó riszperidon-kezelés hatását a szexuális érésre és növekedésre kielégítően nem vizsgálták.

Gyermekeknél és serdülőknél a tartós hyperprolactinaemia növekedésre és szexuális érésre gyakorolt lehetséges hatásai miatt az endokrinológiai státusz rendszeres klinikai értékelését meg kell fontolni, beleértve a magasság-, a testtömeg- és a szexuális érés mérését, a menstruáció monitorozását valamint egyéb, és a prolaktinnal kapcsolatba hozható egyéb lehetséges hatásokat.

Egy kis létszámú, forgalmazás megkezdését követően végzett beavatkozással nem járó vizsgálat azt mutatta, hogy a riszperidon kezelésben részesülő 8-16 év életkorú vizsgálati alanyok átlagosan körülbelül 3,0-4,8 cm-rel voltak magasabbak, mint azok, akik más atipikus antipszichotikus gyógyszerelést kaptak. A vizsgálat nem volt megfelelő annak megállapítására, hogy a riszperidon kezelésnek van-e hatása a végleges felnőttkori magasságra, illetve, hogy az eredmény a riszperidon csontnövekedésre gyakorolt direkt hatásának tudható-e be, vagy magának az alapbetegségnek van hatása a csontnövekedésre, vagy az alapbetegség jobb kontrollja eredményezte a fokozott lineáris növekedést.

Riszperidon-kezelés során az extrapiramidális tünetek és egyéb mozgászavarok rendszeres vizsgálatát is el kell végezni.

Speciális adagolási ajánlásokat gyermekek és serdülők részére lásd a 4.2 pontban.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer benzoesavat tartalmaz (E210). A bilirubin albuminről történő leszorítása következtében fokozódó bilirubinaemia növelheti az újszülöttkori sárgaságot, ami magicterushoz (a nem-konjugált bilirubin lerakódása az agyszövetben) vezethet.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinamikai tulajdonságokkal összefüggő interakciók

Gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy a QT‑távolság megnyúlását okozzák

Egyéb antipszichotikumokhoz hasonlóan óvatosság ajánlott, ha a riszperidont olyan gyógyszerekkel együtt rendelik, amelyekről ismert, hogy a QT‑távolság megnyúlását okozzák, mint az antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, prokainamid, propafenon. amiodaron, szotalol), triciklusos antidepresszánsok (úgymint amitriptilin), tetraciklikus antidepresszánsok (úgymint maprotilin), néhány antihisztamin, egyéb antipszichotikumok, néhány maláriaellenes készítmény (úgymint kinin és meflokin), valamint elektrolit háztartás zavarát (hypokalaemia, hypomagnesemia), bradycardiát okozó vagy a riszperidon máj általi metabolizmusát gátló gyógyszerek. Ez a felsorolás csak jelzés értékű, de nem teljes.

Központi idegrendszerre ható gyógyszerek és az alkohol

A riszperidont egyéb központi idegrendszerre ható anyagokkal, kiemelten alkohollal, ópiátokkal, antihisztaminokkal és benzodiazepinekkel együtt a szedáció fokozott kockázata miatt óvatosan kell alkalmazni.

Levodopa és dopamin agonisták

A Risperdal antagonizálhatja a levodopa és más dopamin‑agonisták hatását. Ha ezt a kombinációt szükségesnek tartják, főként a Parkinson‑kór végső stádiumában, mindegyik kezelés legalacsonyabb hatásos adagját kell felírni.

Hypotoniát okozó gyógyszerek

A forgalomba hozatalt követően klinikailag jelentős hypotoniát figyeltek meg riszperidon és antihipertenzív kezelés egyidejű alkalmazásakor.

Pszichostimulánsok

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) és a riszperidon kombinált alkalmazása extrapiramidális tüneteket okozhat az egyik vagy mindkét kezelés megváltoztatásakor (lásd 4.4 pont).

Paliperidon

Per os Risperdal és paliperidon egyidejű alkalmazása nem ajánlott, mivel a paliperidon a riszperidon aktív metabolitja és ez a kombináció aktív antipszichotikus frakció additív expozíciójához vezethet.

Farmakokinetikai tulajdonságokkal összefüggő interakciók

Az étel nem befolyásolja a Risperdal felszívódását.

A riszperidont döntően a CYP2D6, kisebb mértékben a CYP3A4 metabolizálja. A riszperidon és aktív metabolitja, a 9‑hidroxi‑riszperidon egyaránt P‑glikoprotein (P-gp) szubsztrát. A riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának farmakokinetikáját befolyásolhatják a CYP2D6 működését aktívan módosító szerek vagy olyan szerek, amelyek a CYP3A4 és/vagy P-gp erős gátlói vagy induktorai.

CYP2D6 erős gátlói

A Risperdal és erős CYP2D6 gátló szerek egyidejű alkalmazása megnövelheti a szérum riszperidon koncentrációit, de kevésbé az aktív antipszichotikus hatású frakcióét. Egy erős CYP2D6 gátló (mint például paroxetin, lásd lejjebb) nagyobb dózisai megnövelhetik az aktív antipszichotikus hatású frakció koncentrációját. Más CYP2D6 gátlók, mint például a kinidin várhatóan hasonló módon hatnak a riszperidon szérum koncentrációkra. A paroxetin, a kinidin vagy más CYP2D6 gátlószer egyidejű alkalmazásának megkezdésekor vagy azok elhagyásakor, különös tekintettel, ha nagyobb dózisban alkalmazzák ezeket a szereket, a kezelőorvosnak a Risperdal dózisát újra kell értékelni.

CYP3A4 és/vagy P-gp gátlók

A Risperdal egyidejű alkalmazása egy erős CYP3A4 és/vagy P‑gp gátlóval lényegesen megnövelheti a riszperidon aktív antipszichotikus hatású frakció szérum koncentrációját. Az itrakonazol vagy más CYP3A4 és/vagy P-gp gátló egyidejű alkalmazásának megkezdésekor vagy elhagyásakor a kezelőorvosnak a Risperdal dózisát újra kell értékelni.

CYP3A4 és/vagy P-gp indukálói

A Risperdal egyidejű alkalmazása egy erős CYP3A4 és/vagy P‑gp induktorral csökkentheti a riszperidon aktív antipszichotikus hatású frakció szérum koncentrációját. A karbamazepin vagy más CYP3A4 és/vagy P-gp indukáló szer egyidejű alkalmazásának megkezdésekor vagy elhagyásakor a kezelőorvosnak a Risperdal dózisát újra kell értékelni. A CYP3A4 indukáló szerek hatásukat időfüggő módon fejtik ki, az alkalmazás megkezdését követően legalább 2 hét alatt fejtik ki maximális hatásukat. Ellenben, az alkalmazásuk befejezését követően legalább 2 hét szükséges a hatás megszűnéséhez.

Gyógyszerek nagymértékű fehérjekötődéssel

A Risperdal és nagymértékű fehérjekötődést mutató szerek együttes alkalmazásakor egyik hatóanyag esetében sincs klinikailag jelentős kiszorítás a plazmaproteinekről.

Az egyidejű gyógyszeralkalmazás esetén a gyógyszerek alkalmazási előírásaiban szereplő, metabolizmusra vonatkozó információkat és a lehetséges dózismódosítást figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Ezekből a vizsgálatokból származó adatok jelentősége gyermekek esetén nem ismert.

A Risperdal együttes alkalmazása pszichostimulánsokkal (például metilfenidáttal) gyermekekben és serdülőkben nem változtatta a Risperdal farmakokinetikáját és hatásosságát.

Példák

A példák olyan gyógyszerekre, amelyek feltételezhetően kölcsönhatásba lépnek illetve bizonyítottan nem lépnek kölcsönhatásba a riszperidonnal az alábbiakban kerülnek felsorolásra.

Más gyógyszerek hatása a riszperidon farmakokinetikájára

Antibiotikumok:

• eritromicin, egy mérsékelt fokú CYP3A4 gátló és P‑gp gátló szer, nem változtatja meg a riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikáját.

• rifampicin, egy erős hatású CYP3A4 indukáló és P‑gp indukáló szer, csökkenti az aktív antipszichotikus frakció plazmakoncentrációját.

Antikolinészterázok:

• donepezil and galantamin, melyek CYP2D6 és CYP3A4 szubsztrátok, nem gyakorolnak klinikailag jelentős hatást a riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikájára.

Antiepileptikum:

• karbamazepin, egy erős CYP3A4 indukáló és P‑gp indukáló szer, csökkenti a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját. Hasonló hatások figyelhetők meg pl. fenitoinnal és fenobarbitállal, melyek szintén serkentik a CYP3A4 májenzimet és a P‑glikoproteint.

• A topiramát mérsékelten csökkenti a riszperidon biohasznosulását, de az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben. Következésképpen ez a kölcsönhatás várhatóan klinikailag nem jelentős.

Antifungális szerek:

• itrakonazol, egy erős hatású CYP3A4 gátló és P‑gp gátló szer, napi 200 mg-os adagban alkalmazva 70%-kal növeli az aktív antipszichotikus frakció koncentrációját, napi 2 mg riszperidon dózisnál 8 mg/napra

• ketokonazol, egy erős hatású CYP3A4 gátló és P‑gp gátló szer, napi 200 mg-os adagban alkalmazva növeli a riszperidon és csökkenti a 9‑hidroxi‑riszperidon koncentrációkat.

Antipszichotikumok

• A fenotiazinok növelhetik a riszperidon plazmakoncentrációkat, de nem az aktív antipszichotikus frakcióét.

Vírusellenes szerek

• A proteáz-gátlókkal nem végeztek vizsgálatot, azonban a ritonavir egy erős hatású CYP3A4 gátló és gyenge hatású CYP2D6 gátló szer, ezért a ritonavir és a ritonavirral fokozott hatású proteáz-gátlók emelhetik a riszperidon aktív antipszichotikus frakció koncentrációkat.

Béta-blokkolók

• Néhány béta‑blokkoló növelheti a riszperidon plazmakoncentrációját, de az antipszichotikus frakcióét nem.

Kalcium‑csatorna blokkolók

• A verapamil, egy mérsékelt fokú CYP3A4 gátló és P‑gp gátló szer, megnöveli a riszperidon és az aktív antipszichotikus hatású frakció szérum koncentrációját.

Gastrointestinalis gyógyszerek

• H2-receptor antagonisták: a cimetidin és ranitidin gyenge CYP2D6 és CYP3A4 gátló szerek, növelik a riszperidon biohasznosulását, de csak kis mértékben az aktív antipszichotikus hatású frakcióét.

SSRI és triciklusos depresszió ellenes szerek:

• A fluoxetin, egy erős hatású CYP2D6 gátló szer megnöveli a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben.

• A paroxetin, egy erős hatású CYP2D6 gátló szer, megnöveli a riszperidon plazmakoncentrációját, de naponta legfeljebb 20 mg-os adagban alkalmazva az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben. A paroxetin nagyobb adagjai megnövelhetik az aktív antipszichotikus frakció plazmakoncentrációját.

• Triciklusos antidepresszánsok megnövelhetik a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét nem. Az amitriptilin nem fejt ki hatást a riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikájára.

• A szertralin, egy gyenge hatású CYP2D6 gátló szer, és a fluvoxamin, egy gyenge hatású CYP3A4 gátló szer, legfeljebb naponta 100 mg adagban alkalmazva nem hozható kapcsolatba a riszperidon aktív antipszihotikus frakció plazmakoncentrációjának klinikailag jelentős változásával. De napi 100 mg-nál nagyobb dózisban a szertralin vagy fluvoxamin megemelheti a riszperidon aktív frakciójának koncentrációját.

A riszperidon hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Antiepileptikumok:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a valproát és a topimarát farmakokinetikájára.

Antipszichotikumok:

• Az aripiprazol, egy CYP2D6 és CYP3A4 szubsztrát: a riszperidon tabletta vagy injekció nem fejt ki hatást az összesített, aripiprazol és aktív metabolitja, a dehidro-aripiprazol farmakokinetikájára.

Digitálisz glikozidok:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a digoxin farmakokinetikájára.

Litium:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a lítium farmakokinetikájára.

A riszperidon és furoszemid egyidejű alkalmazása

• Az idős, demens betegeknél jelentkező, megnövekedett mortalitásra vonatkozó információkat lásd a 4.4 pontban.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a riszperidon tekintetében. Állatkísérletekben a riszperidon nem volt teratogén, de a reprodukciós toxicitás más típusait megfigyelték (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.

Azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség harmadik trimeszterében antipszichotikumok szedésének (így Risperdalnak) voltak kitéve, születésük után fennáll a mellékhatások (pl. extrapiramidális és/vagy elvonási tünetek) jelentkezésének kockázata, amelyek változó súlyosságúak és időtartamúak lehetnek. Beszámoltak izgatottság, izomtónus fokozódás, izomtónus csökkenés, remegés, aluszékonyság, légzési elégtelenség vagy táplálkozási rendellenesség előfordulásáról. Ezért az újszülötteket szoros megfigyelés alatt kell tartani.

A Risperdalt terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van. Ha terhesség alatt a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása szükséges, azt nem szabad hirtelen megtenni.

Szoptatás

Állatkísérletekben a riszperidon és a 9‑hidroxi-riszperidon kiválasztódik a tejbe. Kimutatták, hogy a riszperidon és a 9‑hidroxi-riszperidon kis mennyiségben kiválasztódik az emberi anyatejbe is. Szoptatott csecsemőkön megfigyelt nemkívánatos hatásokról nincsenek adatok. A szoptatás előnyét a magzati károsodás esetleges kockázatával szemben kell értékelni.

Termékenység

Hasonlóan más D₂‑receptort antagonizáló gyógyszerekhez a Risperdal megnöveli a prolaktin‑szintet. A hyperprolactinaemia gátolhatja a hipotalamusz- gonadotropin-felszabadító hormont (GnRH), csökkent hipofízis gonadotropin szekréciót eredményezve. Ez a szexuálszteroid‑képződés károsodásával gátolhatja a reproduktív funkciókat nő és férfi betegeknél egyaránt.

Nem figyeltek meg releváns hatásokat nem‑klinikai jellegű vizsgálatokban.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Risperdal kis vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket a lehetséges idegrendszeri és látást befolyásoló hatások miatt (lásd 4.8 pont). Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy egyéni érzékenységük megállapításáig ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban jelentett gyógyszer‑mellékhatások (≥10% gyakoriság) a következők: parkinsonizmus, szedáció/aluszékonyság, fejfájás és álmatlanság.

Dózisfüggőnek látszó gyógyszer-mellékhatások voltak: parkinsonismus és akathisia.

Az alábbiakban a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentett, a riszperidonnal összefüggő összes gyógyszer-mellékhatás található, a Risperdal klinikai vizsgálataiból számított gyakorisági kategóriák szerint. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)..

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszerek	Mellékhatás
Gyakoriság
Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		pneumonia, bronchitis, felső légúti fertőzés, sinusitis, húgyúti fertőzés, fülfertőzés, influenza	légúti fertőzés, cystitis, szemfertőzés, tonsillitis, onychomycosis, cellulitis, lokalizált fertőzés, vírusfertőzés, acrodermatitis	fertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			neutropenia, csökkent fehérvérsejtszám, thrombocytopenia, anaemia, csökkent hematokritérték, emelkedett eozinophilszám	agranulocytosisc
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység	anaphylaxiás reakcióc
Endokrin betegségek és tünetek		hyperprolacti-naemiaa		elégtelen antidiuretikus hormonkiválasz-tás, cukor jelenléte a vizeletben
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		súlynövekedés, étvágynövekedés, étvágycsökkenés	diabetes mellitusb, hyperglykaemia, polydipsia, súlycsökkenés, anorexia, emelkedett plazma koleszterinszint	vízmérgezésc, hypoglykaemia, hyperinsulinae-miac, emelkedett plazma trigliceridszint	diabeteses ketoacidosis
Pszichiátriai kórképek	insomniad	alvászavarok, agitatio, depresszió, szorongás	mánia, zavart állapot, csökkent libido, idegesség, rémálmok	catatonia, somnambulismus, alvással összefüggő evési zavar, tompultság, anorgasmia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	szedáció/ somnolentia, parkinso-nismusd, fejfájás	akathisiad, dystoniad, szédülés, dyskinesiad, tremor	tardív dyskinesia, cerebralis ischaemia, nem reagálás ingerekre, eszméletvesztés, a tudatszint csökkenése, convulsiod, syncope, pszichomotoros hiperaktivitás, egyensúlyzavar, koordinációs zavar, poszturális szédülés, figyelemzavar, dysarthria, dysgeusia, hypaesthesia, paraesthesia	neurolepticus malignus szindróma, cerebrovascu-laris történés, diabeteses coma, fej remegése
Szembetegségek és szemészeti tünetek		homályos látás conjunctivitis	photofobia, száraz szem, fokozott könnyezés, kötőhártya hyperaemia	glaucoma, szemmozgási rendellenesség, szem­golyó­for­gás, szemhéjszél varasodás, floppy iris szindróma (intraoperatív)c
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			vertigo, tinnitus, fülfájdalom
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		tachycardia	pitvarfibrilláció, atrioventricularis blokk, ingervezetési zavar, QT‑megnyúlással járó EKG, bradycardia, rendellenes EKG, palpitatio	sinus arrhythmia
Érbetegségek és tünetek		hypertonia	hypotonia, orthostaticus hypotonia, kipirulás	tüdőembólia, vénás thrombosis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe, pharyngo-laryngealis fájdalom, köhögés, epistaxis, orrdugulás	aspirációs pneumonia, pulmonalis pangás, légutak pangása, szörtyzörej, sípoló légzés, dysphonia, légzőrendszeri betegségek	alvási apnoe szindróma, hyperventillá-ció
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		hasi fájdalom, hasi diszkomfort, hányás, hányinger, constipatio, diarrhoea, emésztési zavar, szájszárazság, fogfájás	széklet inkontinencia, faecaloma, gastroenteritis, dysphagia, flatulencia	pancreatitis, vékonybél-elzáródás, nyelvduzzanat, cheilitis	ileus
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		bőrkiütés, erythema	urticaria, pruritus, alopecia, hyperkeratosis, ekcéma, száraz bőr, bőrelszíneződés, acne, seborrhoeás dermatitis, bőr betegségei, bőrsérülések	gyógyszer okozta bőrkiütés, korpásodás,	angio-oedema	Stevens‑Johnson-szindróma/toxicus epidermalis necrolysisc
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		izomgörcsök, csont‑ és izomrendszeri fájdalom, hátfájdalom, arthralgia	emelkedett plazma kreatin-foszfokinázszint, rendellenes tartás, ízületi merevség, ízületi duzzanat, izomgyengeség, nyaki fájdalom	rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		vizelet-inkontinencia	pollakisuria, vizeletretenció, dysuria
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek				újszülöttkori gyógy­szer­el­vo­ná­si tünetegyüttesc
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			erectilis dysfunctio, ejakuláció zavara, amenorrhoea, menstruáció zavarad, gynaecomastia, galactorrhoea, sexuális dysfunctio, emlőfájdalom, emlő diszkomfort, hüvelyváladékozás	priapismusc, menstruáció késése, emlők vérbősége, emlő megnagyob-bodása, emlőváladéko-zás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		oedemad, pyrexia, mellkasi fájdalom, asthenia, fáradtság, fájdalom	arcödéma, hidegrázás, emelkedett test­hő­mér­sék­let, rendellenes járás, szomjúság, mellkasi diszkomfort, rossz közérzet, kóros közérzet, diszkomfort	hypothermia, csökkent testhőmérsék-let, perifériás hidegérzet, gyógyszer-megvonási szindróma, induratioc
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			emelkedett transzamináz‑szint, gamma-glutamil­transzferáz‑szint, emelkedett májenzimértékek	icterus
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények		elesés	beavatkozásokkal járó fájdalom

^a A hyperprolactinaemia néhány esetben gynaecomastiához, menstruációs zavarokhoz, amenorrhoeahoz, anovulációhoz, galactorrhoeahoz, fertilitási zavarhoz, csökkent libidóhoz, erectilis dysfunctiohoz vezethet.

^b A placebokontrollos vizsgálatokban diabetes mellitust a riszperidonnal kezeltek 0,18%-ában jelentettek, míg a placebóval kezeltek 0,11%-ában. A klinikai vizsgálatok összességében a riszperidonnal kezeltek körében az átlagos előfordulási arány 0,43% volt.

^c Risperdal klinikai vizsgálataiban nem, hanem a riszperidon forgalmazást követő időszakában megfigyelt.

^d Extrapiramidális zavar előfordulhat: parkinsonizmus (fokozott nyálelválasztás, csont‑izomrendszeri feszesség, parkinsonizmus, nyáladzás, fogaskerék tünet, bradykinesia, hypokinesia, lárvaarc, izomfeszülés, akinesia, tarkókötöttség, izommerevség, parkinsonos járás, kóros glabella‑reflex, parkinzonizmusra jellemző nyugalmi termor), akathisia (akathisia, nyugtalanság, hyperkinesia és nyugtalan láb szindróma), tremor, dyskinesia (dyskinesia, izomrángás, choreoathetosis, athetosis és myoclonus), dystonia. A dystonia magában foglalja a dystoniát, izomgörcsöket, fokozott izomtónust, torticollist, akaratlan izomösszehúzódásokat, izom kontraktúrát, blepharospasmust, oculogyriát, a nyelv paralízisét, az arc görcsét, laryngospasmust, myotoniát, opisthotonust, oropharyngealis spasmust, pleurothotonust, a nyelvgörcsöt és a szájzárat. A tremor magában foglalja a tremort és a parkinsonos nyugalmi remegést. Megjegyzendő, hogy a tünetek szélesebb spektruma került beillesztésre, amelyek nem feltétlenül extrapiramidális eredetűek. Az álmatlanság tartalmazza: elalvási és átalvási probléma; a convulsio tartalmazza: grand mal convulsio; a menstruáció zavara tartalmazza: rendszertelen menstruáció, oligomenorrhoea, az oedema tartalmazza: generalizált oedema, perifériás oedema, ujjbenyomatot megtartó oedema.

A paliperidon gyógyszerformákkal megfigyelt nemkívánatos hatások

A paliperidon a riszperidon aktív metabolitja, ezért ezeknek a hatóanyagoknak (beleértve az orális és az injekciós formát) mellékhatás profilja vonatkozik egymásra. Kiegészítve a fenti mellékhatásokat, a paliperidon készítmények alkalmazásakor a következő mellékhatást figyelték meg, és ez előfordulhat Risperdallal.

Szívbetegségek

Posturalis orthostaticus tachycardia szindróma

A gyógyszercsoportra jellemző hatások

Mint egyéb antipszichotikumok esetén, nagyon ritkán QT‑megnyúlásról számoltak be riszperidonnal a forgalomba hozatalt követően. QT‑megnyúlást okozó antipszichotikumokkal kapcsolatban jelentett egyéb, a gyógyszercsoporttal összefüggő, szívműködést érintő hatások közt szerepel kamrai aritmia, kamrafibrilláció, ventricularis tachycardia, hirtelen halál, szívmegállás és Torsades de Pointes.

Vénás thromboembolia

Vénás thromboembolia eseteit, beleértve a tüdőembólia és a mélyvénás thrombosis eseteit, jelentették antipszichotikus gyógyszerekkel (a gyakoriság ismeretlen).

Testtömeg-növekedés

Schizophreniában szenvedő Risperdallal és placebóval kezelt azon felnőtt betegek arányát hasonlították össze 6‑8 hetes placebokontrollos vizsgálatok összesítésében, akik elérték a  7%‑os testtömeg-növekedési kritériumot: a Risperdallal kezelteknél statisztikailag szignifikánsan nagyobb testtömeg-növekedést (18%) mutattak ki, mint a placebónál (9%). Akut mániában szenvedő, felnőtt betegeknél végzett 3 hetes placebokontrollos vizsgálatok összesítésében a 7%‑os testtömeg‑növekedés gyakorisága a végpontban összevethető volt a Risperdal (2,5%) és a placebocsoportban (2,4%), míg az aktív kontrollcsoportban valamivel magasabb volt (3,5%).

Magatartás- és egyéb diszruptív viselkedési zavarokban szenvedő gyermekek és serdülők hosszantartó vizsgálatai során 12 hónapos kezelés után átlagosan 7,3 kg‑os testtömeg-növekedést tapasztaltak. Egészséges gyermekek várható testömeg-növekedése 5 és 12 év között évente 3‑5 kg. 12 és 16 év között a lányoknál a testtömeg-növekedés évente 3-5 kg, míg a fiúknál évente kb. 5 kg.

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információ

Azon gyógyszermellékhatásokat, melyeket demenciában szenvedő idős betegek vagy gyermekek esetében nagyobb gyakorisággal jelentettek, mint felnőtt betegeknél, részletesen lásd az alábbiakban:

Demenciában szenvedő idős betegek

A klinikai vizsgálatok során az átmeneti ischaemiás roham és cerebrovascularis történés voltak azok a gyógyszermellékhatások, melyeket idős, demens betegeknél sorrendben 1,4%‑os illetve 1,5%‑os gyakorisággal jelentettek. Ezen kívül a következő gyógyszermellékhatásokat jelentették 5%‑os gyakorisággal demenciában szenvedő idős betegeknél és egyéb felnőtt betegcsoportokhoz képes legalább kétszeres gyakorisággal: húgyúti fertőzés, perifériás ödéma, letargia és köhögés.

Gyermekek és serdülők

Általában a mellékhatások típusa gyermekeknél várhatóan azonos a felnőtteknél megfigyeltekkel.

A következő gyógyszermellékhatásokat jelentették 5%‑os gyakorisággal beteg gyermekeknél (5‑17 éves) és a felnőtteknél végzett klinikai vizsgálatokban tapasztalthoz képest legalább kétszeres gyakorisággal: aluszékonyság/szedáció, fáradtság, fejfájás, étvágynövekedés, hányás, felső légúti fertőzés, orrdugulás, hasi fájdalom, szédülés, köhögés, láz, remegés, hasmenés és ágybavizelés.

A hosszan tartó riszperidon‑kezelés hatását a szexuális érésre és magasságra nem vizsgálták megfelelően (lásd 4.4 pont “Gyermekek és serdülők” fejezet).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A túladagolás bejelentett tünetei és jelei általában a riszperidon ismert farmakológiai hatásainak fokozott mértékű fellépéséből adódnak. Ezek közt szerepelt álmosság és szedáció, tachycardia és hypotonia, valamint extrapiramidális tünetek. Túladagolás esetén QT‑megnyúlásról és görcsrohamokról számoltak be. Risperdal és paroxetin kombináció túladagolásakor Torsades de Pointes‑ről számoltak be.

Akut túladagolás esetén többféle gyógyszer bevételének lehetőségére is gondolni kell.

Kezelés

Biztosítani és fenntartani kell a légutak átjárhatóságát, és gondoskodni kell megfelelő ventilációról és oxigenizációról. Aktív szén és hashajtó együttes adása megfontolandó, de csak, ha a gyógyszer bevétele óta egy óránál kevesebb idő telt el. Azonnal el kell kezdeni a kardiovaszkuláris monitorozást, melynek folyamatos EKG‑monitorozást is tartalmaznia kell az esetlegesen előforduló aritmiák detektálására.

A Risperdalnak nincs specifikus antidotuma. Ezért megfelelő, szupportív intézkedéseket kell alkalmazni. A hypotonia és a keringés összeomlása ellen megfelelő intézkedéseket kell végezni, pl. intravénás folyadékpótlás és/vagy szimpatomimetikumok adása. Súlyos extrapiramidális tünetek esetén antikolinerg hatású gyógyszert kell adni. A beteget állapotának teljes rendeződéséig szoros megfigyelés és ellenőrzés alatt kell tartani.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb antipszichotikumok, ATC kód: N05AX08

Hatásmechanizmus

A riszperidon egyedi tulajdonságokkal rendelkező szelektív monoaminerg antagonista. Nagy affinitást mutat a szerotoninerg 5‑HT₂ és a dopaminerg D₂ receptorokhoz. A riszperidon az alfa₁‑adrenerg receptorokon és kisebb affinitással a H₁‑hisztamin és alfa₂-adrenerg receptorokon is kötődik. A riszperidon nem rendelkezik affinitással a kolinerg receptorokhoz. Bár a riszperidon erős D₂‑antagonista, melyről úgy vélik, hogy mérsékli a schizophrenia pozitív tüneteit, kevésbé okoz motoros aktivitáscsökkenést és idéz elő katalepsziát, mint a klasszikus antipszichotikumok. A kiegyensúlyozott központi idegrendszeri szerotonin és dopamin antagonizmus révén csökkentheti az extrapiramidális mellékhatásra való hajlamot, és a terápiás hatást kiterjesztheti a schizophrenia negatív és affektív tüneteire.

Farmakodinámiás hatások

Klinikai hatásosság

Schizophrenia

A riszperidon hatásosságát schizophrenia rövid távú kezelésében négy vizsgálatban állapították meg, 4‑8 héten át, melybe 2500‑nál több olyan beteget vontak be, akik megfeleltek a schizophrenia DSM‑IV kritériumainak. 6‑hetes, placebokontrollos vizsgálatban, beleértve a riszperidon titrálását, naponta kétszer 10 mg‑ot alkalmazva a riszperidon jobb volt a placebónál a Rövid Pszichiátriai Értékelő Skála (Brief Psychiatric Rating Scale - BPRS) összpontszám tekintetében. Egy 8‑hetes, placebokontrollos vizsgálatban a riszperidon négy meghatározott adagját naponta kétszer alkalmazva (2, 6, 10 és 16 mg/nap) mind a négy riszperidon csoport jobb volt a placebónál a teljes Pozitív és a Negatív Szindróma Skála (Positive and Negative Syndrome Scale - PANSS) pontszámát illetően. 8‑hetes dózis-összehasonlító vizsgálatban, a riszperidon öt meghatározott adagját naponta kétszer alkalmazva (1, 4, 8, 12 és 16 mg/nap) a PANSS összpontszám alapján a 4, 8 és 16 mg/nap adagot kapó riszperidon csoportok jobbak voltak, mint az 1 mg riszperidont kapó csoport. Egy 4‑hetes, placebokontrollos, dózis‑összehasonlító vizsgálatban a riszperidon két meghatározott adagját naponta egyszer alkalmazva (4 és 8 mg/nap), mindkét riszperidon csoport jobb volt a placebónál számos PANSS érték tekintetében, beleértve a PANSS összpontszámot és a válasz értéket (>20% csökkenés a PANSS összpontszámban). Hosszabb távú klinikai vizsgálatban felnőtt járóbetegeket, akik túlnyomórészt megfeleltek a schizophrenia DSM‑IV kritériumainak és antipszichotikus gyógyszereléssel legalább 4 héten át klinikailag stabil állapotban voltak, a relapszus 1‑2 éves megfigyelése céljából randomizálták napi 28 mg riszperidonra vagy haloperidolra. A riszperidonnal kezelt betegeknél a kiújulásig tartó idő szignifikánsan hosszabb volt, mint a haloperidollal kezelteknél.

Bipoláris megbetegedés mániás epizódjai

A riszperidon monoterápia hatásosságát bipoláris I típusú betegséggel társult mániás epizódok akut kezelésében három, kettős vak, placebokontrollos monoterápiás vizsgálat során bizonyították kb. 820 DSM IV kritériumainak megfelelő bipoláris I típusú betegségben szenvedő betegen. A három vizsgálatban kimutatták, hogy napi 1‑6 mg riszperidon (két vizsgálatban a kezdő adag 3 mg és egy vizsgálatban 2 mg) szignifikánsan jobb a placebónál az előzetesen meghatározott elsődleges végpont, azaz a kiindulási érték és a végpont közötti változás a Fiatalkori Mánia Értékelő Skálán (Young Mania Rating Scale - YMRS) a 3. héten, tekintetében. A másodlagos hatásossági eredmények általában megegyeztek az elsődlegessel. Azon betegek aránya, akiknél a YMRS összpontszám  50%‑kal csökkent a kiindulási értékről a 3. heti végpontra, szignifikánsan nagyobb volt riszperidonnál, mint a placebónál. A három vizsgálat egyike magában foglalt egy haloperidol‑kart és egy 9‑hetes kettős vak, fenntartó fázist. A hatásosság fennmaradt a 9‑hetes fenntartó kezelési periódus alatt. Az YMRS‑összérték változása a kiindulási értéktől folyamatos javulást mutatott és a 12. héten összevethető volt riszperidon és haloperidol között.

A riszperidon hatásosságát akut mánia kezelésében hangulatstabilizáló készítményekhez kiegészítésként adva igazolták a két, 3-hetes, kettős vak vizsgálat egyikében, kb. 300 betegen, akiknek bipoláris I betegsége megfelelt a DSM‑IV kritériumainak. Egy 3‑hetes vizsgálatban, lítiumhoz vagy valproáthoz kiegészítésként adva napi 1‑6 mg riszperidon, napi 2 mg‑os kezdő adaggal, jobb volt, mint az önmagában adott lítium vagy valproát az előzetesen meghatározott elsődleges végpont, azaz az YMRS‑összpontszám változása a kiindulási értéktől a 3. héten, tekintetében. Egy másik 3‑hetes vizsgálatban napi 1‑6 mg riszperidon 2 mg‑os napi kezdő adaggal, lítiummal, valproáttal vagy karbamazepinnel kombinálva nem volt jobb az önmagában adott lítiumnál, valproátnál vagy karbamazepinnél a YMRS‑összpontszám csökkentésében. E vizsgálat eredménytelenségének lehetséges magyarázata a riszperidon- és a 9‑hidroxi-riszperidon‑clearance karbamazepin által kiváltott indukciója, mely a riszperidon és a 9‑hidroxi-riszperidon terápiás szint alatti koncentrációjához vezet. Amikor a karbamazepint kizárták a post‑hoc analízisből, a riszperidon lítiummal vagy valproáttal kombinálva jobb volt, mint az önmagában adott lítium vagy valproát a YMRS‑összpontszám csökkentésében.

Tartós agresszivitás demens betegeknél

A riszperidon hatásosságát a demenciához társuló viselkedési zavarok és pszichotikus tünetek (Behavioural and Psychological Symptoms of Dementia - BPSD) kezelésében - beleértve a viselkedési zavarokat, mint az agresszivitás, agitáció, pszichózis, aktivitás és érzelmi zavarok - három kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, közepes fokú és súlyos demenciában szenvedő 1150  dős betegen bizonyították. Az egyik vizsgálatban meghatározott riszperidon adagokat, napi 0,5 mg, 1 mg illetve 2 mg‑ot alkalmaztak. A két rugalmas adagolású vizsgálatban napi 0,54 mg, illetve napi 0,52 mg riszperidont adtak. A riszperidon statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős hatékonyságot mutatott az idős, demens betegek agressziójának kezelésében valamint kevésbé következetes hatékonyságot agitációjuk és pszichózisuk kezelésében (a Behavioural Pathology in Alzheimer’s Disease Rating Scale [BEHAVE-AD] és a Cohen-Mansfield Agitation Inventory [CMAI] skálákon mérve). A riszperidon-kezelés hatása független volt a Mini Mentális Állapot Vizsgálat (Mini-Mental State Examination - MMSE) pontszámtól (következésképpen a demencia súlyosságától); a riszperidon szedatív tulajdonságaitól, a pszichózis jelenlététől vagy hiányától és a demencia típusától, Alzheimer, vascularis vagy kevert típusú (lásd még 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Viselkedési zavarok

A riszperidon hatásosságát diszruptív viselkedési zavarok rövid ideig tartó terápiájában két kettős vak, placebokontrollos, DSM‑IV diagnózisnak megfelelő diszruptív viselkedési zavarokban (disruptive behaviour disorders – DBD) és marginális intellektuális működésben, illetve enyhe vagy közepes fokú szellemi retardációban/tanulási zavarban szenvedő kb. 240, 5‑12 éves betegen végzett vizsgálatban igazolták. A két vizsgálatban a riszperidon 0,02‑0,06 mg/ttkg/nap‑os adagban adva szignifikánsan jobb volt a placebónál az előre meghatározott elsődleges végpont tekintetében, azaz a kiindulási érték változása a Nisonger-Child Viselkedést Értékelő Formanyomtatvány (Nisonger-Child Behaviour Rating Form – N‑CBRF) viselkedési zavar alskáláján a 6. héten.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A riszperidon 9‑hidroxi-riszperidonná metabolizálódik, ami a riszperidonhoz hasonló farmakológiai aktivitással rendelkezik (lásd Biotranszformáció és elimináció).

Felszívódás

A riszperidon szájon át történő alkalmazást követően teljesen felszívódik, a plazmaszint csúcsértékét 1‑2 órán belül éri el. A riszperidon abszolút orális biohasznosulása 70% (CV=25%). A riszperidon relatív orális biohasznosulása tabletta alkalmazásakor 94% (CV=10%) összehasonlítva az oldattal. A felszívódást étel nem befolyásolja, ezért a riszperidont lehet étellel vagy anélkül is alkalmazni. A riszperidon az egyensúlyi plazmakoncentrációját a legtöbb betegnél 1 napon belül éri el. A 9‑hidroxi‑riszperidon egyensúlyi plazmakoncentrációját 4‑5 nap alatt éri el.

Eloszlás

A riszperidon eloszlása gyors. Az eloszlási térfogat 1‑2 l/ttkg. A plazmában a riszperidon albuminhoz és alfa₁‑glikoproteinsavhoz kötődik. A riszperidon plazmafehérje kötődése 90%‑os, a 9‑hidroxi‑riszperidoné pedig 77%‑os.

Biotranszformáció és elimináció

A riszperidon a CYP2D6 révén 9‑hidroxi-riszperidonná metabolizálódik, amely a riszperidonhoz hasonló farmakológiai aktivitással rendelkezik. A riszperidon és a 9‑hidroxi-riszperidon képezi az aktív antipszichotikus frakciót. A CYP2D6 genetikai polimorfizmust mutat. Extenzív CYP2D6 metabolizálók a riszperidont gyorsan 9‑hidroxi-riszperidonná alakítják, míg a gyenge metabolizálók sokkal lassabban alakítják át. Bár extenzív metabolizálókban a riszperidon szintje alacsonyabb és a 9‑hidroxi-riszperidoné magasabb, mint a gyengén metabolizálókban a kombinált riszperidon- és 9‑hidroxi-riszperidon- (azaz az antipszichotikus frakció) a farmakokinetika egyszeri és ismételt adag beadása után hasonló extenzív és gyenge CYP2D6 metabolizálókban.

A riszperidon másik metabolikus útja az N‑dealkilálása. Emberi máj mikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a riszperidon klinikailag releváns koncentrációban, érdemben nem gátolja a citokróm P450 izoenzimeken, beleértve a CYP1A2, CYP2A6, CYP2C8/9/10, CYP2D6, CYP2E1, CYP3A4, és a CYP3A5-t, metabolizálódó gyógyszerek lebomlását. Egy héttel az adagolást követően az adag 70%‑a a vizeletben és 14%‑a a székletben választódik ki. A vizeletben az adag 3545%‑át teszi ki a riszperidon és 9‑hidroxi-riszperidon együtt. A maradékot inaktív metabolitok teszik ki. Pszichotikus betegeknél szájon át történő alkalmazást követően a riszperidon eliminációs felezési ideje kb. 3 óra. A 9‑hidroxi-riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció eliminációs felezési ideje 24 óra.

Linearitás/nem-linearitás

A riszperidon plazmakoncentrációi a terápiás dózishatárokon belül adagfüggők.

Idősek, máj- és vesekárosodás

Per os riszperidon egyszeri adagjával végzett PK-vizsgálat átlagosan 43%‑kal magasabb aktív antipszichotikus frakció plazmakoncentrációkat, 38%‑kal hosszabb felezési időt és az aktív antipszichotikus frakció 30%‑kal csökkent clearance‑ét mutatta időskorban.

Mérsékelt fokú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél az aktív összetevő clearance-e ~48%-a volt a fiatal egészséges felnőtteknél mért clearance értékeknek. Súlyos fokú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél az aktív összetevő clearance-e a ~31%-a volt a fiatal egészséges felnőtteknél mért clearance értékeknek. Az aktív összetevő felezési ideje 16,7 óra volt fiatal felnőtteknél, 24,9 óra mérsékelt fokú vesebetegségben szenvedő felnőtteknél (vagy ~1,5-szer hosszabb, mint a fiatal felnőtteknél mért érték) és 28,8 óra súlyos vesebetegeknél (vagy ~1,7-szer hosszabb, mint a fiatal felnőtteknél).

Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a riszperidon plazmakoncentrációi normálisak voltak, de a riszperidon átlagos szabad frakciója a plazmában 37,1%‑kal emelkedett.

Mérsékelt és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő felnőtteknél a riszperidon és aktív összetevőjének orális clearance-e valamint eliminációs felezési ideje nem különbözött szignifikánsan a fiatal egészségeseknél mért értékekben.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon, a 9‑hidroxi-riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikája gyermekeknél a felnőttekéhez hasonló.

Nem, rassz és dohányzási szokások

Populációs farmakokinetikai elemzés nem mutatott nyilvánvaló hatást a nem, rassz és dohányzási szokások tekintetében a riszperidon vagy az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikájára.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

(Szub)krónikus toxicitási vizsgálatokban, ahol az adagolást szexuálisan éretlen patkányokban és kutyákban kezdték, dózisfüggő hatás volt jelen a hím és nőstény genitális traktusban és az emlőmirigyben. Ezek a hatások a megnövekedett szérum prolaktin szinttel voltak összefüggésben, amit a riszperidon dopamin D₂‑receptort blokkoló aktivitása eredményezett. Továbbá szövettenyészeten végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin stimulálhatja a sejtnövekedést humán emlőtumorokban. A riszperidon patkányban és nyúlban nem volt teratogén. Patkányon riszperidonnal végzett reprodukciós vizsgálatok során nemkívánatos hatásokat észleltek a szülők párzási viselkedésében, valamint az utódok születési súlyában és túlélésében. Patkányban az intrauterin expozíció felnőttkori kognitív deficittel társult. Vemhes állatoknál alkalmazott egyéb dopamin antagonisták negatív hatással voltak az utódok tanulási képességére és motoros fejlődésére.

Riszperidonnal kezelt fiatal patkányokkal végzett toxicitási vizsgálatban a kölykök mortalitás növekedését és a fizikai fejlődés visszamaradását figyelték meg. Riszperidonnal kezelt fiatal kutyákon végzett 40-hetes vizsgálatban a szexuális érés késleltetett volt. Kutyákon az AUC érték alapján a maximális, humán, adag (1,5 mg/nap) 3,6-szorosa nem befolyásolta a serdülőkorúak hosszú csont növekedését, azonban a maximális, humán, adag 15-szörösének hatását figyelték meg a hosszú csont növekedésére és a szexuális érésre.

A riszperidon nem volt genotoxikus egy tesztsorozatban. A per os riszperidon patkányon és egéren végzett karcinogenitási vizsgálataiban hipofízis adenomák (egérnél), pancreas szigetsejt adenomák (patkánynál), emlőmirigy adenomák (mindkét fajnál) számának növekedését észlelték. Ezek a daganatok összefüggésben lehetnek a tartós D₂ antagonizmussal és a hyperprolactinaemiával. A rágcsálókban megfigyelt tumorok relevanciája a humán kockázat szempontjából nem ismert. In vitro és in vivo állati modellek azt mutatják, hogy a riszperidon magasabb adagjai QT‑távolság megnyúlást okozhatnak, mely a betegekben torsades de pointes elméletileg emelkedett kockázatával jár.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

borkősav (E334)

benzoesav (E210)

nátrium-hidroxid

tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

A legtöbb típusú teával, beleértve a fekete teát is, inkompatibilis.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Felbontás után 3 hónapig alkalmazható.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 C-on tárolandó.

Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

Műanyag (polipropilén) gyermekbiztos, garanciazáras kupakkal lezárt barna színű üveg, dobozban. A Risperdal belsőleges oldat 30 ml-es, 60 ml-es, 100 ml-es és 120 ml-es üvegbe van töltve. Egy adagolófecskendő is van a dobozban.

Az 30 ml-es, 60 ml-es és 100 ml-es üveghez mellékelt fecskendőn milligramm és milliliter beosztások vannak, a legkisebb mennyiség 0,25 ml és a legnagyobb 3 ml. A fecskendőn a beosztások 0,25 ml-enként (megfelel 0,25 mg belsőleges oldatnak) vannak jelölve 3 ml (megfelel 3 mg belsőleges oldatnak) űrtartalomig. A 120 ml-es üveghez mellékelt fecskendőn milligramm és milliliter beosztások vannak, a legkisebb mennyiség 0,25 ml és a legnagyobb 4 ml. A fecskendőn a beosztások 0,25 ml-enként (megfelel 0,25 mg belsőleges oldatnak) vannak jelölve 4 ml (megfelel 4 mg belsőleges oldatnak) űrtartalomig.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Janssen‑Cilag Kft.

1123 Budapest, Nagyenyed utca 8‑14.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8812/07 (1×100 ml)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. június 18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. január 25.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA:

2022. augusztus 19.