RISPERIDONE ACCORD 2 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Risperidone Accord 1 mg filmtabletta

Risperidone Accord 2 mg filmtabletta

Risperidone Accord 3 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Risperidone Accord 1 mg filmtabletta

1 mg riszperidont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 127,30 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.

Risperidone Accord 2 mg filmtabletta

2 mg riszperidont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 126,35 mg laktózt (laktóz-monohidrát formájában) és 0,02 mg „sunset yellow” lakkot (E110) tartalmaz filmtablettánként.

Risperidone Accord 3 mg filmtabletta

3 mg riszperidont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 189,53 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Risperidone Accord 1 mg filmtabletta

Fehér vagy csaknem fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború, sima felületű filmtabletta.

Risperidone Accord 2 mg filmtabletta

Világos narancssárga, hosszúkás, mindkét oldalán domború, sima felületű filmtabletta.

Risperidone Accord 3 mg filmtabletta

Világossárga, ovális, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott, másik oldalán sima felületű filmtabletta.

A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• A riszperidon a skizofrénia kezelésére javallott.

• A riszperidon a bipoláris betegséggel járó mérsékelt vagy súlyos mániákus epizódok kezelésére javallott

• A riszperidon javallott a mérsékelt vagy súlyos Alzheimer-demenciában szenvedő betegek tartós, a nem gyógyszeres kezelésekre nem reagáló agressziójának rövid idejű (maximum 6 hét) kezelésére olyan esetekben, amikor fennáll az önmagával, vagy másokkal szembeni veszélyesség kockázata.

• A riszperidon javallott a DSM-IV kritériumok szerint az átlagosnál alacsonyabb intellektusú, vagy mentálisan retardált 5 év feletti gyerekeknél és serdülőknél a viselkedési zavarokban a tartós agresszió rövidtávú (maximum 6 hét) tüneti kezelésére olyan esetekben, amikor az agresszió súlyossága, vagy egyéb diszruptív viselkedésmód gyógyszeres kezelést igényel. A gyógyszeres kezelés integráns része kell, hogy legyen egy pszichoszociális és oktatási/nevelési módszereket is alkalmazó, átfogó kezelési programnak. Ajánlatos, hogy a riszperidon felírása gyermek-neurológus, gyermek- és serdülő-pszichiáter, vagy a gyermek- és serdülőkori viselkedési zavarok kezelésében jártas orvos által történjen.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Skizofrénia

Felnőttek

A riszperidon naponta egyszer vagy naponta kétszer adható.

A kezelést 2 mg/nap adaggal kell kezdeni. A dózis a második napon 4 mg-ra növelhető. Ezt követően az adagolás változatlan maradhat, vagy szükség szerint az egyéni igénynek megfelelően módosítható. A legtöbb beteg jól reagál a napi 4 és 6 mg közötti adagra. Vannak betegek, akiknél lassabb titrálási fázis és alacsonyabb kezdő- és fenntartó dózis lehet megfelelő.

A 10 mg/nap feletti adagok nem mutattak megnövekedett hatékonyságot az alacsonyabb dózisokhoz képest, viszont növelhetik az extrapiramidális tünetek előfordulási gyakoriságát.

A 16 mg/nap feletti dózisok biztonságosságának vizsgálata nem történt meg, ezért ezek az adagok nem ajánlottak.

Idősek

Kezdő adagnak naponta kétszer 0,5 mg ajánlott. Ezt az adagot az egyéni igény szerint növelni lehet napi kétszer 0,5 mg-mal, naponta kétszeri 1-2 mg-os adagra.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon alkalmazása nem javasolt 18 év alatti skizofréniában szenvedő gyermekek és serdülők esetében, mivel nem állnak rendelkezésre a hatásosságra vonatkozó adatok.

A bipoláris betegség mániákus epizódjai

Felnőttek

A riszperidont naponta egyszer kell alkalmazni, 2 mg riszperidon kezdő adaggal. Amennyiben az adagolás módosítása javallott, annak legalább 24 órás intervallumokban kell történnie, napi 1 mg-os dózisnöveléssel. A riszperidon napi 1 és 6 mg között rugalmasan változtatható adagokban adható, optimalizálva a hatásosságot és a tolerálhatóságot a betegek számára. A riszperidon napi 6 mg feletti adagját nem vizsgálták a mániás epizódban lévő betegeknél.

Más tüneti kezelésekhez hasonlóan, a riszperidon tartós alkalmazását is folyamatosan értékelni és indokolni kell.

Idősek

Kezdő adagnak naponta kétszer 0,5 mg ajánlott. Ezt az adagot az egyéni igény szerint növelni lehet napi kétszer 0,5 mg-mal, napi kétszeri 1-2 mg-os adagra. Elővigyázatosan kell eljárni, mivel az időseknél kevés a klinikai tapasztalat.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon alkalmazása nem javasolt 18 év alatti bipoláris betegség mániás fázisában lévő gyermekek és serdülők esetében, mivel nem állnak rendelkezésre a hatásosságra vonatkozó adatok.

Mérsékelt és súlyos Alzheimer-demenciában szenvedő betegek tartós agressziója

Kezdő adagnak naponta kétszer 0,25 mg ajánlott. Ez az adag szükség esetén, az egyéni igénynek megfelelően módosítható az adagot minden második nap (nem gyakrabban), napi kétszer 0,25 mg-mal növelve. A legtöbb beteg számára az optimális adag 0,5 mg naponta kétszer. Némely beteg számára a naponta kétszer legfeljebb 1 mg lehet a megfelelő adag.

A riszperidont az Alzheimer–demenciában szenvedő betegek tartós agressziójánál nem szabad 6 hétnél hosszabb ideig alkalmazni. A kezelés során a betegek állapotát gyakran és rendszeresen ellenőrizni kell, és a kezelés folytatását felül kell vizsgálni.

Viselkedési zavarok

5 és 18 év közötti gyermekek és serdülők

50 kg-nál nagyobb testsúlyú betegeknek kezdő adagként naponta egyszeri 0,5 mg ajánlott. Ez az adag szükség esetén, az egyéni igénynek megfelelően módosítható az adagot másnaponta (nem gyakrabban) egyszeri 0,5 mg-mal növelve. A legtöbb beteg számára az optimális adag 1 mg, naponta egyszer. Vannak azonban betegek, akiknek a 0,5 mg napi egyszeri adag elegendő, míg másoknak napi egyszeri 1,5 mg-ra van szükségük. 50 kg-nál kisebb súlyú betegek esetében kezdő adagnak naponta egyszeri 0,25 mg ajánlott. Ez az adag szükség esetén, az egyéni igénynek megfelelően módosítható másnaponta (nem gyakrabban), napi egyszeri 0,25 mg-mal növelve. A legtöbb beteg számára az optimális adag 0,5 mg, naponta egyszer. Vannak azonban betegek, akiknek a 0,25 mg napi egyszeri adag elegendő, míg másoknak napi egyszeri 0,75 mg-ra van szükségük.

Más tüneti kezelésekhez hasonlóan, a riszperidon tartós alkalmazását is folyamatosan értékelni és indokolni kell.

A riszperidon az 5 évnél fiatalabb gyerekeknek nem javasolt, mivel ilyen betegségben szenvedő 5 évesnél fiatalabb gyerekek esetében nincs tapasztalat.

Vese- és májkárosodás

A vesekárosodásban szenvedő betegek nem képesek az aktív antipszichotikus frakciót oly mértékben kiválasztani, mint a normális vesefunkcióval rendelkező felnőttek. A károsodott májfunkciójú betegeknél megnő a plazmában a riszperidon szabad frakciójának koncentrációja.

A vese- és májkárosodásban szenvedő betegeknél – függetlenül az indikációtól – a kezdő és a követő adagokat felezni kell, és a titrálást lassabb ütemben kell végrehajtani.

Ezen betegcsoportoknál a riszperidont elővigyázatossággal kell alkalmazni.

Alkalmazás módja

A riszperidon szájon át alkalmazandó. Az étel nem befolyásolja a riszperidon felszívódását.

A gyógyszer szedését tanácsos fokozatosan abbahagyni. Akut elvonási tüneteket – így hányingert, hányást, izzadást, álmatlanságot – írtak le nagyon ritkán a nagy adagban alkalmazott antipszichotikus gyógyszerek szedésének hirtelen abbahagyásakor (lásd 4.8 pont). Előfordulhat a pszichotikus tünetek kiújulása is, és az akaratlan mozgással járó betegségek megjelenését (így az akathisia, dystonia és dyskinesia) is leírták.

Átállás egyéb antipszichotikumról

Amikor orvosilag indokolt, a riszperidon-terápia megkezdésekor az előző kezelés fokozatos megszüntetése javasolt. Depot-antipszichotikumokról való átállás esetén is, amikor orvosilag indokolt, a következő tervezett injekció helyett a riszperidon-terápia elkezdhető. Az anti-Parkinson-kezelés folytatásának szükségességét rendszeresen újra kell értékelni.

4.3 Ellenjavallatok

A riszperidonnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Idős, demenciában szenvedő betegek

Magasabb halálozás idős, demenciában szenvedő betegek esetében

Az atipikus antipszichotikus gyógyszerekkel ‑ köztük a riszperidonnal ‑ végzett 17 kontrollos vizsgálat meta‑analízise alapján az atipikus antipszichotikus gyógyszerrel kezelt idős, demenciában szenvedő betegeknél magasabb volt a mortalitás, mint azoknál, akik placebót kaptak. A per os alkalmazott riszperidonnal ebben a populációban végzett placebokontrollos vizsgálatokban a mortalitás incidenciája 4,0% volt a riszperidonnal kezelt betegeknél, szemben a placebóval kezeltek 3,1%‑os arányával. Az esélyhányados (95% pontosságú konfidencia‑intervallum) 1,21 (0,7‑2,1) volt. Az elhalálozott betegek átlagos életkora (tartomány) 86 év volt (67‑100 év közötti tartományban). Két nagyszabású obszervációs vizsgálatból származó adatok azt mutatták, hogy az idős, demenciában szenvedő, hagyományos antipszichotikumokkal kezelt betegek szintén kissé fokozott kockázatnak vannak kitéve a halálozás szempontjából a nem kezelt betegekhez képest. A kockázat pontos nagyságrendjének határozott becsléséhez nem áll rendelkezésre elegendő adat, és a fokozott kockázat oka ismeretlen. Nem tisztázott, hogy az obszervációs vizsgálatok során észlelt magasabb halálozás milyen mértékben tulajdonítható az antipszichotikumoknak, szemben a betegek egyes jellemzőivel.

Furoszemiddel történő együttes alkalmazása

A riszperidonnak placebokontrollos vizsgálataiban idős, demenciában szenvedő betegeknél magasabb mortalitást tapasztaltak a furoszemid és riszperidon kombinációjával kezelt betegek esetében (7,3%; átlagéletkor 89 év, tartomány 75-97) mind a csak riszperidonnal kezelt betegekhez képest (3,1%; átlagéletkor 84 év, tartomány 70-96) mind pedig a csak furoszemiddel kezelt betegekhez képest (4,1%; átlagéletkor 80 év, tartomány 67-90). A furoszemid plusz riszperidonnal kezelt betegeknél a megnövekedett mortalitást a négy klinikai vizsgálat közül kettőben figyelték meg. A riszperidonnak más diuretikumokkal (főképp kis adagban alkalmazott tiazid-diuretikumokkal) történő együttes adagolásakor nem voltak hasonló megfigyelések.

Nem állapítottak meg olyan pathofiziológiai mechanizmust, ami ezt a jelenséget megmagyarázná, és nem figyeltek meg konzisztens szabályszerűséget a halál okára vonatkozóan. Mindazonáltal óvatosan kell eljárni, és az alkalmazás eldöntése előtt mérlegelni kell ennek a kombinációnak vagy egyéb hatékony diuretikummal való együttes kezelésnek az előnyeit és a kockázatait. Nem növekedett a mortalitás gyakorisága olyan betegeknél, akik más diuretikumot kaptak együttesen riszperidonnal. Függetlenül a kezeléstől a dehidratáció a mortalitás egy általános kockázati tényezője, ezért fokozott figyelmet kell fordítani az elkerülésére az idős, demenciában szenvedő betegek esetében.

Cerebrovascularis nemkívánatos események (CVAE)

Randomizált placebokontrollos klinikai vizsgálatokban egyes atípusos antipszichotikumok mellett a nemkívánatos cerebrovascularis események körülbelül háromszorosára fokozódott kockázata volt megfigyelhető a demens populációban. Főképp idős (65 évnél idősebb), demenciában szenvedő betegek bevonásával, riszperidonnal végzett hat placebokontrollos vizsgálat összevont adatai szerint cerebrovascularis nemkívánatos események (a súlyos és nem súlyos, kombinált) a riszperidonnal kezelt betegek csoportjában a betegek 3,3%-nál (33/1009), míg a csak placebót kapott betegek csoportjában a betegek 1,2%-nál (8/712) fordult elő. Az esélyhányados (95% pontosságú konfidencia-intervallum) 2,96 (1,34-7,50) volt. Ennek a megnövekedett kockázatnak a mechanizmusa nem ismert. A megnövekedett kockázat nem zárható ki más antipszichotikumok, vagy más betegcsoportok esetében. A riszperidont fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni a stroke-ra veszélyeztetett betegeknél.

A cerebrovascularis nemkívánatos események kockázata szignifikánsan magasabb a vegyes, vagy vascularis típusú demenciás betegeknél, mint az Alzheimer-demenciás betegeknél. Ezért a nem Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegeket nem szabad riszperidonnal kezelni.

Az orvosoknak tanácsos mérlegelni a riszperidon alkalmazásának előnyeit és kockázatait idős, demenciában szenvedő betegeknél, figyelembe véve a stroke-ra vonatkozó egyéni kockázati tényezőket. A betegeket/gondozókat figyelmeztetni kell, hogy azonnal jelezzék a potenciális cerebrovascularis nemkívánatos események tüneteit vagy jeleit, így az arcon, karon, vagy lábon jelentkező hirtelen gyengeséget és érzéketlenséget, beszéd- vagy látás zavarokat. Minden kezelési lehetőséget késedelem nélkül fontolóra kell venni – beleértve a riszperidon-kezelés megszakítását is.

A riszperidon csak rövid ideig alkalmazható a mérsékelt vagy súlyos Alzheimer-demenciában szenvedő betegeknél, a korlátozott mértékben hatásos, vagy hatástalan nem gyógyszeres kezelések kiegészítéseként, amikor fennáll az önmagára vagy másokra való veszélyesség kockázata.

A betegeket rendszeresen ellenőrizni kell és a kezelés folytatásának szükségességét újra kell értékelni.

Ortosztatikus hipotenzió

A riszperidon alfa–blokkoló aktivitása miatt (ortosztatikus) hipotenzió alakulhat ki, különösen a kezdeti dózis-titrálási időszakban. Klinikailag szignifikáns hipotenziót figyeltek meg a forgalomba hozatal után a riszperidon és antihipertenziv kezelés együttes alkalmazásakor. A riszperidont nagy elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegek esetében, akik ismert kardiovaszkuláris betegségben szenvednek (szívelégtelenség, myocardialis infarktus, ingerület-vezetési zavarok, dehidráció, hipovolaemia, vagy cerebrovascularis betegség) és a dózisadagolást fokozatosan kell az ajánlások szerint beállítani (lásd 4.2 pontban). Hipotenzió előfordulása esetén megfontolandó a dózis csökkentése.

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis

Leukopenia, neutropenia és agranulocytosis előfordulásáról számoltak be antipszichotikus szerek, így a riszperidon alkalmazása kapcsán. Nagyon ritkán (< 1/10 000 betegnél) észleltek agranulocytosist a forgalomba hozatalt követő megfigyelések során.

A kórtörténetükben klinikailag szignifikáns alacsony fehérvérsejtszámmal (WBC) vagy gyógyszer indukálta leukopeniával/neutropeniával rendelkező betegeket megfigyelés alatt kell tartani a kezelés első hónapjai során, és a más okozati tényező jelenléte nélkül jelentkező klinikailag szignifikáns fehérvérsejtszám-csökkenés első tünetének észlelésekor meg kell fontolni a riszperidon alkalmazásának megszüntetését.

A klinikailag szignifikáns neutropeniában szenvedő betegeket alapos megfigyelés alá kell helyezni, nem alakul-e ki náluk láz vagy fertőzésre utaló egyéb jel, illetve tünet, és ilyen esetben azonnal kezelni kell őket. Súlyos neutropeniás betegeknél (akiknél az abszolút neutrofilszám < 1×10⁹/l) abba kell hagyni a riszperidon alkalmazását, és helyre kell állítani a fehérvérsejtszámot.

Tardiv dyskinesia/extrapiramidális tünetek (TD/EPS)

A dopamin-receptor antagonista tulajdonsággal rendelkező gyógyszereket összefüggésbe hozták az elsősorban a nyelv és/vagy az arc ritmikus, akaratlan mozgásaival jellemzett tardív dyskinesia előidézésével.

Az extrapiramidális tünetek megjelenése a tardív dyskinesia kockázati tényezője. Ha a tardív dyskinesia tünetei, jelei megjelennek, megfontolandó valamennyi antipszichotikum adásának abbahagyása.

Körültekintően kell eljárni azon betegek esetén, akik pszichostimulánsokat (pl. metilfenidát) és riszperidont egyidejűleg szednek, mivel az extrapiramidális tünetek felerősödhetnek az egyik vagy mindkét gyógyszer adagjának módosításakor. A stimulánskezelés fokozatos abbahagyása ajánlott (lásd 4.5 pont).

Neuroleptikus malignus szindróma (NMS)

Antipszichotikumok adagolásakor beszámoltak a neuroleptikus malignus szindróma előfordulásáról, melyet a hyperthermia, izomrigiditás, vegetatív instabilitás, zavart tudatállapot és a megemelkedett szérum kreatin-foszfokináz szint jellemez. További jelek közé tartozhat a myoglobinuria (rhabdomyolysis) és az akut veseelégtelenség. Ilyen esetben minden antipszichotikum adagolását (a riszperidonét is) meg kell szüntetni.

Parkinson-kór és Lewy-testes demencia

Az orvosnak mérlegelnie kell az előnyöket és kockázatokat az antipszichotikumoknak (riszperidon is) a Parkinson-kórban, vagy Lewy-testes demenciában szenvedő betegek számára történő felírásakor. A Parkinson-kór súlyosbodhat a riszperidonnal. Mindkét csoportnál nagyobb a neuroleptikus malignus szindróma, illetve az antipszichotikus gyógyszerekre való fokozott érzékenység kockázata; ezeket a betegek kizárták a klinikai vizsgálatokból. A fokozott érzékenység az extrapiramidális tüneteken kívül megnyilvánulhat zavarodottságban, tompultságban, gyakori esésekkel járó testtartási instabilitásban.

Hyperglykaemia és diabetes mellitus

Riszperidon‑kezelés során beszámoltak hyperglykaemiáról, diabetes mellitusról vagy a már fennálló diabetes súlyosbodásáról. Néhány esetben a kezelés megkezdése előtti testtömeg-gyarapodásról számoltak be, ami hajlamosító tényező lehet. Nagyon ritkán ketoacidosissal és ritkán diabeteses kómával való összefüggésről számoltak be. Megfelelő klinikai monitorozás javasolt az alkalmazott antipszichotikumra vonatkozó irányelveknek megfelelően. Bármilyen atípusos antipszichotikummal - a riszperidont is beleértve – végzett kezelés esetén ellenőrizni kell a betegnél a hyperglycaemia lehetséges tüneteit (például polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség), valamint a diabeteses betegeket rendszeresen ellenőrizni kell a glükózkontroll romlásának szempontjából.

Testtömeg-gyarapodás

Jelentős testtömeg-gyarapodásról számoltak be a riszperidon alkalmazása mellett. A testtömeget rendszeresen ellenőrizni kell.

Hyperprolactinaemia

A hyperprolactinaemia a riszperidon-kezelés gyakori mellékhatása. A prolaktin plazmaszintjének értékelése javasolt azoknál a betegeknél, akiknél a potenciálisan a prolaktinnal összefüggő mellékhatásokra (pl. gynecomastia, menstruációs rendellenességek, anovulatio, termékenységi zavarok, csökkent nemi vágy, erectilis dysfunctio, galactorrhoea) utaló bizonyíték áll fenn.

A szövettenyészet-vizsgálatok szerint a prolaktin stimulálhatja a sejtnövekedést a humán emlőtumorokban. Bár a klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban eddig még nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot az antipszichotikumok adagolásával, a releváns kórtörténettel rendelkező betegek esetében óvatosság ajánlott. A riszperidont óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akik hyperprolactinaemiában szenvednek, vagy valószínűleg prolaktinfüggő tumoruk van.

QT-megnyúlás

QT-megnyúlásról számoltak be nagyon ritkán, a forgalomba hozatal után. Hasonlóan egyéb antipszichotikumokhoz óvatosan kell eljárni a riszperidon felírásakor olyan betegek számára, akik ismert kardiovaszkuláris betegségben szenvednek, vagy a család történetében QT-megnyúlás fordult elő, akiknél bradycardia, vagy elektrolit-háztartási zavarok (hypokalaemia, hypomagnesaemia) állnak fenn, mivel az arrhythmogen hatások kockázata növekedhet, és amikor az adagolás QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerekkel együttesen történik.

Görcsrohamok

A riszperidont óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsrohamok vagy más, görcsroham- küszöböt esetleg csökkentő betegség szerepel.

Priapismus

A riszperidon-kezelés hatására az riszperidon alfa-adrenerg blokkoló hatása miatt, priapismus előfordulhat.

Testhőmérséklet-szabályozás

Az antipszichotikus gyógyszereknek tulajdonítják azt a hatást, hogy megzavarják a test maghőmérsékletet csökkentő képességét. Megfelelő gonddal kell eljárni a riszperidon felírásakor olyan betegek számára, akiknél a test maghőmérsékletének esetleges emelkedését okozó állapot fordul elő, pl. intenzív testedzés, rendkívüli nagy hőhatás, antikolinerg hatású szerrel történő együttes kezelés, vagy dehidrációnak vannak kitéve.

Antiemetikus hatás

Antiemetikus hatásról számoltak be a riszperidonnal végzett preklinikai vizsgálatokban. Ha ez a hatás kialakul embernél is, fennáll annak a lehetősége, hogy elfedi egyes gyógyszerek túladagolásának jeleit és tüneteit, vagy olyan állapotokat, mint amilyen a bélelzáródás, a Reye-szindróma és az agydaganat.

Vese- és májkárosodás

A vesekárosodásban szenvedő betegek kisebb mértékben tudják eliminálni az aktív antipszichotikus hatásért felelős gyógyszerfrakciót, mint azok, akiknek megfelelően működik a veséje. A májfunkció károsodásában szenvedő betegeknél emelkedik a riszperidon szabad frakciójának plazmakoncentrációja (lásd a 4.2 pontban).

Vénás thromboembólia (VTE)

Vénás thromboembólia (VTE) eseteket jelentettek antipszichotikus szerek alkalmazásakor. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél gyakran jelentkeznek szerzett VTE rizikófaktorok, a vénás thromboembólia minden lehetséges rizikófaktorát meg kell határozni a Risperidone Accord tablettákkal történő kezelés előtt és alatt, és meg kell tenni a megelőző intézkedéseket.

Intraoperatív floppy iris szindróma

Intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS) előfordulásáról számoltak be kataraktaműtét alatt olyan betegeknél, akiket alfa₁-adrenerg antagonista hatású szerekkel kezeltek, mint amilyen a riszperidon is (lásd 4.8 pont).

Az IFIS miatt fokozódhat a szemészeti komplikációk kockázata a műtét alatt és után. Az ophthalmologus sebésznek szólni kell a műtét előtt arról, hogy a beteg alfa₁-adrenerg antagonista hatású gyógyszereket alkalmaz vagy alkalmazott. Nem igazolták, hogy az alfa₁-blokkoló kezelés elhagyása a kataraktaműtét előtt lehetséges előnnyel járna, és ezt az antipszichotikus kezelés abbahagyásának kockázatával összehasonlítva kell mérlegelni.

Gyermekek és serdülők

A riszperidonnak, egy viselkedési zavart mutató gyermek vagy serdülő részére történő felírása előtt, a gyermekeken/serdülőkön teljes mértékben fel kell mérni az agresszió fizikai és szociális okait, így a fájdalmat, vagy a nem megfelelő környezeti igényeket.

A riszperidon szedatív hatását ennél a betegcsoportnál szorosan kell monitorozni a tanulási képességekre gyakorolt lehetséges következmények miatt. A riszperidon adagolási idejének megváltoztatásával javítható a szedáció hatása a gyerekek és serdülők koncentrálóképességére.

A riszperidon átlagosan a testsúly és a testtömeg index (BMI) növekedésével járt. A kezelés előtt javasolt megmérni a testtömeget, és javasolt a testtömeg rendszeres monitorozása. A hosszú távú, nyílt vizsgálatokban a magasság-változások a vártak, a kornak megfelelőek voltak. A hosszú távú riszperidon-kezelés hatását a szexuális érésre nem tanulmányozták megfelelően.

A hosszantartó hyperprolactinaemiának a gyermekek és serdülők növekedésre és szexuális érésére gyakorolt lehetséges hatásai miatt meg kell fontolni az endokrinológiai státus rendszeres klinikai értékelését, így a magasság, súly, szexuális érés, menstruáció monitorozását, és más lehetséges prolaktinnal kapcsolatos hatások mérését.

Egy kis posztmarketing megfigyeléses vizsgálat kimutatta, hogy a 8–16 éves kor között riszperidonnal kezelt alanyok átlagosan körülbelül 3,0–4,8 cm-rel magasabbak voltak azoknál, akik egyéb atípusos antipszichotikumot alkalmaztak. Ez a vizsgálat nem volt megfelelő annak megítélésére, hogy a riszperidonexpozíció befolyásolja-e bármiképpen a végső felnőttkori magasságot, vagy hogy az eredmények a riszperidonnak a csontok növekedésére gyakorolt közvetlen hatásának tulajdoníthatók-e, vagy hogy maga az alapbetegség váltott-e ki csontnövekedést, vagy hogy az alapbetegség jobb kontrollálása eredményezte-e a lineáris növekedés fokozódását.

A riszperidon-kezelés alatt az extrapiramidális tünetek és más, mozgással kapcsolatos rendellenességek rendszeres vizsgálatát is el kell végezni.

A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó speciális adagolási ajánlásokat lásd a 4.2 pontban.

Segédanyagok:

A filmtabletták laktózt tartalmaznak. A nagyon ritka, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek ne szedjék ezt a gyógyszert.

A 2 mg-os tabletták „sunset yellow” FCF (E110) színezéket tartalmaznak, ami allergiás reakciókat okozhat.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiával összefüggő interakciók

A QT-intervallumot ismerten megnyújtó szerek

Egyéb antipszichotikumokhoz hasonlóan óvatosság ajánlott amikor riszperidont olyan gyógyszerekkel együtt írják elő, amelyekről ismert, hogy a QT-intervallum megnyúlását okozzák, mint az antiarrhythmiás szerek (például kinidin, dizopiramid, prokainamid, propafenon, amiodaron, szotalol), triciklikus antidepresszánsok (például amitriptilin), tetraciklikus antidepresszánsok (például maprotilin), néhány antihisztamin, egyéb antipszichotikumok, bizonyos antimaláriás szerek (például kinin és meflokin) és olyan gyógyszerekkel, amelyek elektrolit-háztartás zavarokat (hypokalaemia, hypomagnesaemia), bradycardiát okoznak, vagy azok, amelyek akadályozzák a riszperidon máj-metabolizmusát. Ez a felsorolás nem kimerítő, csak jelzés értékű.

Központi hatású szerek és az alkohol

Óvatosan kell alkalmazni a riszperidont más központi idegrendszerre ható anyagokkal, különösen alkohollal, opiátokkal, antihisztaminokkal és benzodiazepinekkel együttesen a szedáció megnövekedett kockázata miatt.

Levodopa és dopaminagonisták

A riszperidon antagonizálhatja a levodopa és más dopamin-agonisták hatását. Ha ez a kombináció szükséges, különösen a Parkinson-kór végső stádiumában, minden kezelésből a legalacsonyabb hatásos dózist kell felírni.

Vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerek

Klinikailag szignifikáns hipotenziót figyeltek meg a forgalomba hozatal után a riszperidon és antihipertenzív kezelés együttes alkalmazásakor.

Pszichostimulánsok

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) riszperidonnal való együttes alkalmazása extrapiramidális tünetekhez vezethet akár az egyik, akár mindkét kezelés változtatása esetén (lásd 4.4 pont).

Paliperidon

A per os adagolt riszperidonnak paliperidonnal való együttes adagolása nem javasolt, mert a paliperidon a riszperidon aktív metabolitja, és a kettő kombinációja additív aktív antipszichotikus expozícióhoz vezethet.

Farmakokinetikával összefüggő interakciók

Az étel nem befolyásola a riszperidon felszívódását.

A riszperidon elsősorban a CYP2D6 izoenzimen, illetve kisebb mértékben a CYP3A4-en metabolizálódik. A riszperidon és aktív metabolitja, a 9-hidroxiriszperidon egyaránt a P-glikoprotein (P-gp) szubsztrátja. A CYP2D6 aktivitását módosító szerek, illetve a CYP3A4 és/vagy a P-gp aktivitását erősen gátló vagy serkentő szerek befolyásolhatják a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának farmakokinetikáját.

Erős CYP2D6-gátlók

A riszperidonnal együtt alkalmazott erős CYP2D6-inhibitorok növelik a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben. Erős CYP2D6-inhibitor (pl. paroxetin, lásd alább) magasabb adagokban alkalmazva megemelheti a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának koncentrációját. Várható, hogy egyéb CYP2D6-inhibitorok, mint pl. a kinidin, hasonló hatással lehetnek a riszperidon plazmakoncentrációjára. Az együttesen alkalmazott paroxetin, kinidin vagy egyéb erős CYP2D6-inhibitor adagolásának kezdésekor vagy abbahagyásakor (különösen magasabb adagok esetében) az orvosnak újra kell értékelnie a riszperidon adagolását.

CYP3A4- és/vagy P-gp-inhibitorok

A riszperidonnal együtt alkalmazott erős CYP3A4- és/vagy P-gp-inhibitorok jelentősen növelhetik a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját. Az együttesen alkalmazott itrakonazol vagy egyéb erős CYP3A4- vagy P-gp-inhibitor adagolásának kezdésekor vagy abbahagyásakor az orvosnak újra kell értékelnie a riszperidon adagolását.

CYP3A4- és/vagy P-gp-induktorok

A riszperidonnal együtt alkalmazott erős CYP3A4- és/vagy P-gp-induktorok csökkenthetik a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját. Az együttesen alkalmazott karbamazepin vagy egyéb erős CYP3A4- vagy P-gp-induktor adagolásának kezdésekor vagy abbahagyásakor az orvosnak újra kell értékelnie a riszperidon adagolását. A CYP3A4-induktorok időfüggő módon fejtik ki hatásukat, és az adagolás megkezdése után legalább 2 hétig tarthat a hatás maximumának elérése. Ez fordítva is igaz, tehát a szer abbahagyásakor a CYP3A4-indukció elmúlása legalább 2 hetet vehet igénybe.

Jelentős fehérjekötődésű gyógyszerek

A riszperidont jelentős fehérjekötődésű gyógyszerekkel együtt alkalmazva egyik hatóanyag sem szorul le a plazmafehérjékről klinikailag releváns mértékben.

Egyidejű kezelés alkalmazásakor el kell olvasni az adott gyógyszer előírását a metabolikus útvonallal kapcsolatos információért és azért, hogy szükség lehet-e az adagolás módosítására.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Nem ismert, hogy ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei milyen jelentőséggel bírnak gyermekek és serdülők esetében.

A pszichostimulánsok (pl. metilfenidát) riszperidonnal együttesen történő alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem változtatta meg a riszperidon farmakokinetikáját és hatásosságát.

Példák

Az alábbi felsorolás a riszperidonnal potenciálisan kölcsönhatásba kerülő, illetve azzal bizonyítottan kölcsönhatásba nem kerülő hatóanyagokat tartalmazza:

Más gyógyszerek hatása a riszperidon farmakokinetikájára

Antibakteriális szerek:

• Az eritromicin mérsékelt CYP3A4-inhibitor és P-gp-inhibitor, amely nem változtatja meg a riszperidon farmakokinetikáját és az aktív antipszichotikus frakciót.

• A rifampicin erős CYP3A4-induktor és P-gp-induktor, amely csökkentette a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját.

Antikolinészteráz szerek:

• A donepezil és a galantamin, két CYP2D6- és CYP3A4-szubsztrát, nem mutat klinikailag releváns hatást a riszperidon farmakokinetikájára és az aktív antipszichotikus frakcióra.

Antiepileptikumok:

• A karbamazepin erős CYP3A4-induktor és P-gp-induktor, amelyről kimutatták, hogy csökkentette a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját. Hasonló hatásokat figyeltek meg pl. a szintén a CYP3A4-májenzimet, valamint a P-glikoproteint indukáló fenitoin és fenobarbitál esetében.

• A topiramát mérsékelten csökkentette a riszperidon bioelérhetőségét, az aktív antipszichotikus frakcióét azonban nem. Ezért nem valószínű, hogy ez az interakció klinikai jelentőséggel bírna.

Gombaellenes szerek:

• Az itrakonazol erős CYP3A4-inhibitor és P-gp-inhibitor, amely 200 mg/nap adagban hozzávetőlegesen 70%-kal csökkentette a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának plazmakoncentrációját, napi 2–8 mg riszperidondózisok mellett.

• A ketokonazol erős CYP3A4-inhibitor és P-gp-inhibitor, amely 200 mg/nap adagban növelte a riszperidon plazmakoncentrációját és csökkentette a 9-hidroxiriszperidon plazmakoncentrációját.

Antipszichotikus szerek:

• A fenotiazin-származékok növelhetik a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét nem.

Antivirális szerek:

• Proteázgátlók: Nem áll rendelkezésre formális vizsgálatok eredménye, azonban mivel a ritonavir erős CYP3A4-inhibitor és gyenge CYP2D6-inhibitor, a ritonavir és a ritonavirrel erősített proteázgátlók megemelhetik a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának koncentrációját.

Béta-blokkolók:

• Egyes béta-blokkolók növelhetik a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét nem.

Kalciumcsatorna-blokkolók

• A verapamil a CYP3A4 mérsékelt inhibitora és a P-gp inhibitora, amely növeli a riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció plazmakoncentrációját.

Gasztrointesztinális hatású szerek:

• H₂-receptorantagonisták: A cimetidin és a ranitidin egyaránt a CYP2D6 és a CYP3A4 enyhe inhibitorai, amelyek növelték a riszperidon bioelérhetőségét, az aktív antipszichotikus frakcióét azonban csak marginálisan.

SSRI-k és triciklikus antidepresszánsok:

• Az erős CYP2D6-inhibitor fluoxetin növeli a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben.

• Az erős CYP2D6-inhibitor paroxetin növeli a riszperidon plazmakoncentrációját, de 20 mg/napi adagolásig az aktív antipszichotikus frakcióét csak kisebb mértékben. Ugyanakkor a magasabb paroxetin dózisok növelhetik a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának koncentrációját.

• A triciklusos antidepresszánsok növelhetik a riszperidon plazmakoncentrációját, de az aktív antipszichotikus frakcióét nem. Az amitriptilin nem befolyásolja a riszperidon farmakokinetikáját és az aktív antipszichotikus frakciót.

• A gyenge CYP2D6-inhibitor szertralin és a gyenge CYP3A4-inhibitor fluvoxamin napi 100 mg-ig terjedő adagolásban nem hozható összefüggésbe a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának koncentrációjában bekövetkező klinikailag jelentős változásokkal. Azonban a napi 100 mg-ot meghaladó adagolású szertralin vagy fluvoxamin megemelheti a riszperidon aktív antipszichotikus frakciójának koncentrációját.

A riszperidon hatása más hatóanyagok farmakokinetikájára

Antiepileptikumok:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a valproesav vagy a topiramát farmakokinetikájára.

Antipszichotikus szerek:

• Aripiprazol (CYP2D6- és CYP3A4-szubsztrát): A riszperidon tabletta vagy injekció nem befolyásolta az aripiprazol és aktív metabolitja, a dehidroaripiprazol összesített farmakokinetikáját.

Digitalis-glikozidok:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a digoxin farmakokinetikájára.

Lítium:

• A riszperidon nem mutat klinikailag releváns hatást a lítium farmakokinetikájára.

A riszperidon egyidejű alkalmazása furoszemiddel

• Idős, demens betegeknél a furoszemiddel történő együttes adagolásakor megnövekedett mortalitásról az információt lásd a 4.4 pontban.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A riszperidon terhes nőkön történő alkalmazására vonatkozóan nincs megfelelő adat.

Állatkísérletekben a riszperidon nem mutatott teratogén hatást, de más típusú reprodukciós toxicitás előfordult (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozóan a potenciális kockázat nem ismert.

A terhesség harmadik trimeszterében antipszichotikumoknak (beleértve a riszperidont) kitett újszülöttek esetében extrapiramidális és/vagy elvonási tüneteket is jelentő nemkívánatos hatások veszélye áll fenn a szülés után, melyek súlyossága és időtartama változó lehet. Jelentettek agitációt, hipertóniát, hipotóniát, tremort, aluszékonyságot, légzési diszstresszt vagy táplálkozási rendellenességet. Emiatt az újszülötteket alaposan monitorozni kell.

A riszperidont nem szabad terhesség alatt alkalmazni, csak ha egyértelműen szükséges. Ha terhesség alatt abba kell hagyni a kezelést, azt nem szabad hirtelen tenni!

Szoptatás

Állatkísérletekben a riszperidon és a 9-hirdoxi-riszperidon kiválasztódik a tejbe. Kimutatták, hogy a riszperidon és a 9-hidroxi riszperidon kis mennyiségben az emberi anyatejbe is kiválasztódik. Nincs adat a nem kívánatos hatásokról a szoptatott csecsemőknél. Ezért mérlegelni kell a szoptatás előnyét a gyermeket érő lehetséges kockázattal szemben.

Termékenység

Más dopamin-D2-receptor-antagonista gyógyszerekhez hasonlóan a riszperidon is emeli a prolaktinszintet. A hyperprolactinaemia elnyomhatja a hypothalamus GnRH-termelését, amely az agyalapi mirigy gonadotropinhormon-elválasztásának csökkenését eredményezi. Ez pedig női és férfi betegeknél is gátolhatja a reprodukciós funkciót a szteránvázas nemi hormonok képzésének gátlása révén.

A nemklinikai vizsgálatok során nem tapasztaltak jelentős hatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A riszperidon kis vagy mérsékelt hatással lehet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre a lehetséges idegrendszeri és a látást befolyásoló hatások miatt (lásd 4.8 pont). Javasolni kell a betegeknek, hogy tartózkodjanak a gépjárművezetéstől és gépek kezelésétől addig, míg egyéni érzékenységük ismertté nem válik.

4.8 Nemkívánatos hatások

A leggyakrabban jelentett nemkívánatos gyógyszerhatások (gyakoriság ≥10%) a következők: Parkinsonizmus, szedáltság/somnolentia, fejfájás és insomnia.

Úgy tűnik, a parkinsonizmus és az akathisia tartozik a dózisfüggő mellékhatások közé.

Az alábbiakban, a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján jelentett összes nemkívánatos gyógyszerhatás felsorolása található, a riszperidonnal végzett klinikai vizsgálatok alapján becsült gyakorisági kategóriákkal. Az alkalmazott kifejezések és gyakoriságok a következők: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági csoportokban a nemkívánatos hatások csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek felsorolásra.

Szervrendszer	Nemkívánatos gyógyszerhatás
	Gyakoriság
	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		tüdőgyulladás, bronchitis, felső légúti fertőzés, sinusitis, húgyúti fertőzés, fülfertőzés, influenza	légúti fertőzés, cystitis, szemfertőzés, mandulagyulladás, onychomycosis, cellulitis, lokalizált fertőzés, vírusos fertőzés, acarodermatitis	fertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			neutropenia, csökkent fehérvérsejtszám, thrombocytopenia, anaemia, csökkent hematokritérték, emelkedett eozinofilszám	agranulocytosisc
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység	anaphylaxiás reakcióc
Endokrin betegségek és tünetek		hyperprolactinaemia a		elégtelen antidiuretikus-hormon-kiválasztás, glükóz a vizeletben
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		testtömeg-gyarapodás, étvágynövekedés, étvágycsökkenés	diabetes mellitus b, hyperglykaemia, polydipsia, testtömegcsökkenés, anorexia, a vér emelkedett koleszterinszintje	vízmérgezésc, hypoglykaemia, hyperinsul-inaemiac, trigliceridek szintjének emelkedése a vérben	diabetikus ketoacidosis
Pszichiátriai kórképek	insomniad	alvászavar, izgatottság, depresszió, szorongás	mánia, zavart elmeállapot, csökkent libido, idegesség, rémálmok	katatónia, alvajárás, alvással kapcsolatos evészavar, tompult érzelem, anorgasmia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	szedáltság/ somnolencia, parkinsonizmus d, fejfájás	akathisiad, dystoniad, szédülés, dyskinesiad, tremor	tardív dyskinesia, agyi ischaemia, ingerekre történő reagálás hiánya, eszméletvesztés, csökkent tudati állapot, convulsiod, syncope, pszichomotoros túlműködés, egyensúlyzavar, koordinációs zavar, poszturalis szédülés, figyelemzavar, dysarthria, dysgeusia, hipesztézia, paraesthesia	neuroleptikus malignus szindróma, cerebro-vascularis megbetegedés, diabetikus kóma, egyensúlyzavar a fejben
Szembetegségek és szemészeti tünetek		homályos látás, conjunctivitis	fotofóbia, szemszárazság, fokozott könnyezés, a szem vérbősége	glaukóma, szemmozgási rendellenesség, szemgolyó-forgatás, a szemhéj peremének hámlása, floppy iris szindróma (intraoperatív)c
A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei			vertigo, tinnitus, fülfájás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		tachycardia	pitvarfibrilláció, pitvar-kamrai blokk, ingerületvezetési zavar, QT-intervallum megnyúlása az elektrokardiogramon, bradycardia, rendellenes elektrokardiogram, palpitatiók	sinus arrhythmia
Érbetegségek és tünetek		magas vérnyomás	hypotensio, ortosztatikus hypotensio, kipirulás	pulmonális embolizáció, vénás trombózis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoea, garat- és gégefájdalom, köhögés, orrvérzés, orrdugulás	aspirációs tüdőgyulladás, pulmonális pangás, légúti congestio, szörtyzörej, zihálás, dyshponia, légzési zavar	alvási apnoe szindróma, hiperventilláció
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		hasi fájdalom, hasi diszkomfort érzés, émelygés, hányás, székrekedés, hasmenés, dyspepsia, szájszárazság, fogfájás	széklet inkontinencia, széklet impaktáció, gastroenteritis, dysphagia, flatulencia	hasnyálmirigy-gyulladás, bélelzáródás, megduzzadt nyelv, ajakgyulladás	ileus
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		bőrkiütés, erythema	urticaria, pruritus, alopecia, hyperkeratosis, ekcéma, száraz bőr, bőrelszíneződés, akne, dermatitis seborrhoica, bőrbetegség, bőrlaesio	gyógyszer miatti kiütések, korpásodás	angioödéma	Stevens–Johnson-szindróma/toxikus epidermalis necrolysisc
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		izomgörcsök, csont- és izomrendszeri fájdalom, hátfájás, ízületi fájdalom	emelkedett kreatin-foszfokináz-szint a vérben, rendellenes testtartás, ízületi merevség, ízületi duzzanat, izomgyengeség, nyaki fájdalom	rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		vizeletinkontinencia	pollakisuria, vizeletretenció, dysuria
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek				neonatalis gyógyszer-elvonási tünetc
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			merevedési zavar, ejakulációs zavar, amenorrhoea, menstruációs zavarokd, gynaecomastia, galactorrhoea, szexuális diszfunkció, emlőfájdalom, emlő diszkomfort, hüvelyváladékozás	priapismusc, későn jelentkező menstruáció, emlőduzzanat, az emlő megnagyobbodása, váladékozás az emlőből
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		ödémad, láz, mellkasi fájdalom, asthenia, fáradtság, fájdalom	arcoedéma, hidegrázás, emelkedett testhőmérséklet, járás rendellenessége, szomjúság, diszkomfort érzés a mellkasban, rosszullét, rossz közérzet, diszkomfort	hypotensio, a testhőmérséklet süllyedése, végtagok hidegsége, gyógyszer-elvonási tünetek, keményedésc
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			emelkedett transzaminázszintek, emelkedett gamma-glutamiltranszferáz-szintek, emelkedett májenzim értékek	sárgaság
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények		elesés	beavatkozásokkal járó fájdalom

^a A hiperprolactinaemia bizonyos esetekben gynaecomastiához, menstruációs zavarokhoz, amenorrhoeahoz, anovulatióhoz, galactorrhoeahoz, termékenységi zavarhoz, csökkent libidóhoz, erectilis dysfunctióhoz vezethet

^b Placebokontrollos vizsgálatok során a riszperidonnal kezelt betegek 0,18%‑ánál jelentettek diabetes mellitust, a placebóval kezelt csoportban előforduló 0,11%‑os aránnyal szemben. Az összes klinikai vizsgálat alapján meghatározott összincidencia 0,43% volt a riszperidonnal kezelt összes beteg esetében.

^c A riszperidonnal végzett vizsgálatokban nem, csak a riszperidon forgalomba hozatalát követően figyelték meg.

^d Extrapiramidális zavar előfordulhat: Parkinsonizmus (fokozott nyálelválasztás, csont-izomrendszeri merevség, parkinsonizmus, nyáladzás, fogaskerék-tünet, bradykinesia, hypokinesia, lárvaarc, izomfeszülés, akinesia, tarkókötöttség, izom merevség, parkinsonos járás és kóros glabellar-reflex, parkinsonos nyugalmi tremor) akathisia (akathisia, nyugtalanság, hyperkinesia és nyugtalanláb-szindróma), tremor, dyskinesia (dyskinesia, izomrángatódzás, choreoathetosis, athetosis és myoclonus), dystonia.

A dystonia magában foglalja a dystoniát, magas vérnyomást, torticollist, akaratlan izom-összehúzódásokat, izomkontraktúrát, blepharosmasmust, oculogyriát, nyelv paralízist, arcgörcsöt, laryngospasmust, myotoniát, opisthotonust, oropharyngealis spasmust, pleurothotonust, nyelvgörcsöt és szájzárat. Megjegyzendő, hogy a tünetek egy szélesebb spektruma került besorolásra, amelyek nem feltétlenül extrapiramidális eredetűek. Az insomnia magában foglalja a kezdeti és a középszakaszos insomniát; a convulsio magában foglalja a grand mal görcsrohamokat; a menstruációs rendellenesség magában foglalja az irreguláris menstruációt és az oligomenorrhoeát; az ödéma magában foglalja a generalizált ödémát, a perifériás ödémát és az ujjbenyomat-tartó ödémát.

Paliperidon készítményekkel tapasztalt nemkívánatos hatások

A paliperidon a riszperidon aktív metabolitja, ezért ezeknek a vegyületeknek a mellékhatásprofilja (per os és injekciós gyógyszerformánál is) vonatkozik egymásra. A fenti nemkívánatos reakciókon kívül a következő nemkívánatos reakciókat észlelték paliperidont tartalmazó készítményeknél, és várható, hogy ezek megjelennek a riszperidont tartalmazó gyógyszereknél is.

Szívbetegségek: posturalis orthostaticus tachycardia szindróma

Gyógyszercsoportra jellemző hatások

Hasonlóan egyéb antipszichotikumokhoz, a riszperidonnál is QT-megnyúlásról számoltak be nagyon ritkán a forgalomba hozatal után. A QT-intervallum megnyúlását okozó antipszichotikumoknál jelentett, a gyógyszercsoporttal kapcsolatos, a szívet érintő hatások között szerepel a ventricularis arrhythmia, ventricularis fibrilláció, ventricularis tachycardia, hirtelen halál, szívmegállás és torsades de pointes.

Vénás thromboembolia

Antipszichotikumok esetében beszámoltak vénás thromboemboliás esetekről, tüdőembolia és mélyvénás thrombosis eseteit is beleértve (a gyakoriság nem ismert).

Súlygyarapodás

Skizofréniás felnőtt betegeknél 6-8 hetes, placebokontrollos vizsgálatok alapján összehasonlították a ≥7% testsúly növekedési kritériumot elért betegek esetében a riszperidonnal és placebóval kezelt betegek arányát, és úgy találták, hogy statisztikailag szignifikánsan gyakoribb a súlygyarapodás a riszperidonnal kezelt csoportban (18%), mint a placebo kezelteknél (9%). Akut mániában szenvedő felnőtt betegeken végzett, placebokontrollos 3-hetes vizsgálatok összesítése alapján a ≥7% súlygyarapodás gyakorisága a végpontnál összemérhető volt a riszperidonnal kezelt (2,5%) és a placebót kapott (2,4%) csoportnál és alig valamivel volt magasabb az aktív kontroll csoportnál (3,5%).

Viselkedési- és más diszruptív zavarokban szenvedő gyermekekből és serdülőkből álló betegcsoportnál, hosszú távú vizsgálatokban 12 hónapos kezelés után átlagosan 7,3 kg súlynövekedést tapasztaltak. Egészséges 5-12 év közötti gyermekek esetén a várt súlygyarapodás évente 3-5 kg. 12-16 év közötti időszakban a lányoknál marad a várható súlygyarapodás nagyságrendje 3-5 kg, míg a fiúk súlya körülbelül 5 kg-mal nő évente.

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk

Az alábbi felsorolás közli azon kedvezőtlen gyógyszerhatásokat, amelyeket nagyobb gyakorisággal jelentettek idős, demenciában szenvedő betegeknél vagy gyermekeknél, mint a felnőtt betegcsoportban:

Idős, demenciában szenvedő betegek

Idős, demenciában szenvedő betegeknél klinikai vizsgálatok alapján kedvezőtlen gyógyszerhatásként jelentkezett az átmeneti ischaemiás roham 1,4% gyakorisággal és cerebrovascularis esemény 1,5 % gyakorisággal. Ezen kívül a következő kedvezőtlen gyógyszerhatást jelentették az idős, demenciában szenvedő betegek esetén ≥5% gyakorisággal, és a felnőtt betegcsoporthoz képest minimum kétszeres gyakorisággal: húgyúti fertőzés, perifériális ödéma, letargia és köhögés.

Gyermekek és serdülők

Általánosságban a gyermekeknél a felnőtteknél megfigyelhetőkhöz hasonló mellékhatások kialakulására lehet számítani.

A következő kedvezőtlen gyógyszer mellékhatást jelentették az 5-17 éves gyermekeknél és serdülőknél ≥ 5% gyakorisággal és a felnőtt betegcsoporthoz képest minimum kétszeres gyakorisággal: aluszékonyság/szedáció, fáradtság, fejfájás, étvágynövekedés, hányás, felső légúti fertőzés, orrdugulás, hasi fájdalom, szédülés, köhögés, láz, remegés, hasmenés és enuresis.

Nem vizsgálták megfelelően, milyen hatással van a hosszú távú riszperidon-kezelés a nemi érésre és a testmagasságra (lásd 4.4 pont, Gyermekek és serdülők c. alpont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Általában a jelentett jelek és tünetek megegyeznek a riszperidon ismert farmakológiai hatásának fokozott mértékű megjelenésével. Így ezek között szerepelt az álmosság, szedáció, tachycardia és hipotensio és az extrapiramidális tünetek. Túladagolásban QT-megnyúlást és görcsöket jelentettek. A riszperidon és paroxetin kombinált túladagolásával kapcsolatosan torsade de pointes előfordulását jelentették.

Akut túladagolás esetén gondolni kell több gyógyszer érintettségének lehetőségére.

Kezelés

Biztosítani kell, és fenn kell tartani a légutak átjárhatóságát, biztosítani kell a megfelelő oxigénellátást és szellőzést. Aktivált szén és hashajtó együttes adagolása megfontolandó akkor, ha nem telt el egy óránál hosszabb idő a gyógyszerbevétel óta. A kardiovaszkuláris monitorozást azonnal el kell kezdeni, aminek a folyamatos EKG monitorozás része kell hogy legyen, az esetleg előforduló arrhytmia detektálására.

A riszperidonnak nincs specifikus antidotuma. Megfelelő szupportív intézkedéseket kell alkalmazni. A hypotensiot és a keringés összeomlását a megfelelő módon kell kezelni, azaz intravénás folyadék és/vagy szimpatomimetikumok adagolásával. Súlyos extrapiramidális tünetek esetén antikolinerg hatású gyógyszert kell adni. A beteget a felgyógyulásáig szoros orvosi felügyelet és ellenőrzés alatt kell tartani.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Egyéb antipszichotikumok

ATC kód: N05AX08

Hatásmechanizmus

A riszperidon egy egyedi tulajdonságokkal rendelkező, szelektív monoaminerg antagonista. Nagy az affinitása a szerotoninerg 5-HT₂ és dopaminerg D₂ receptorokhoz. A riszperidon kötődik az alfa₁-adrenerg receptorokhoz is és kisebb affinitással a H₁ hisztaminerg és alfa₂-adrenerg receptorokhoz. A riszperidon nem mutat affinitást a kolinerg receptorokhoz. Bár a riszperidon egy lehetséges D₂ antagonista, amelyről úgy tartják, hogy javítja a skizofrénia pozitív tüneteit, kisebb mértékben okozza a motoros aktivitás csökkenését és idéz elő katalepsziát, mint a klasszikus antipszichotikumok. A kiegyensúlyozott központi idegrendszeri szerotonin és dopamin antagonizmus csökkentheti az extrapiramidális hajlamot és kiterjesztheti a terápiás aktivitást a skizofrénia negatív és affektív tüneteire.

Farmakodinámiás hatások

Klinikai hatásosság

Skizofrénia

A riszperidon hatásosságát a skizofrénia rövid távú kezelésében négy, 4-8 hétig tartó vizsgálat állapította meg több mint 2500, a skizofrénia DSM-IV kritériumának megfelelt beteg bevonásával. Egy 6-hetes, placebokontrollos vizsgálatban, amely magába foglalta a riszperidon dózis titrálását napi 10 mg-ig naponta kétszer adagolva, a riszperidon jobb volt a placebónál a gyors pszichiátriai értékelő skála (Brief Psychiatric Rating Scale, BPRS) összes pontszámát tekintve. Egy 8-hetes placebokontrollos vizsgálatban, amely a riszperidon négy rögzített dózisát vizsgálta (2, 6, 10 és 16 mg/nap, naponta kétszer beadva) mind a négy riszperidon csoport jobb volt a placebocsoportnál a pozitív és negatív szindróma skála (Positive and Negative Syndrome Scale PANSS) összes pontszámát tekintve. Egy 8-hetes, dózis-összehasonlító vizsgálatban, amely öt rögzített riszperidon dózist alkalmazott (1, 4, 8, 12, és 16 mg/nap; naponta kétszer beadva), a 4, 8, és 16 mg napi adag jobbnak bizonyult az 1 mg riszperidon adagnál a PANSS összes pontszámot tekintve. Egy 4 hetes, placebokontrollos dózis-összehasonlító vizsgálatban, amely a riszperidon két rögzített dózisát alkalmazta (4 és 8 mg/nap; naponta egyszer beadva) mindkét riszperidon csoport jobb volt a placebónál számos PANSS értékelésnél, így az összes PANSS értéknél és a válasz értéknél (20%-nál nagyobb csökkenés a PANSS összpontban). Egy hosszú távú vizsgálatban felnőtt járóbetegeket, akik többnyire megfeleltek a skizofrénia DSM-IV kritériumának, és akik egy antipszichotikus gyógyszerrel minimum négy hétig klinikai stabil állapotban voltak, a relapszus 1-2 éves megfigyelése céljából randomizálták riszperidonra 2-8 mg napi adagban, vagy haloperidolra. A riszperidont kapott betegeknél a kiújulásig eltelt idő szignifikánsan hosszabb volt, mint azoknál a betegeknél, akik haloperidolt kaptak.

A bipoláris betegség mániákus epizódjai

A riszperidon monoterápia hatásosságát a bipoláris I betegséggel járó mániákus epizódok akut kezelésére három, kettős vak, placebokontrollos monoterápiás vizsgálat igazolta, melyet körülbelül 820 DSM-IV kritérium szerint bipoláris I betegségben szenvedő betegen végeztek. A három vizsgálatban a riszperidon-kezelés, 1-6 mg naponta (a kezdőadag két vizsgálatban 3 mg volt, a harmadikban 2 mg) szignifikánsan jobb volt, mint a placebo az előre meghatározott elsődleges végpontnál, azaz a 3. héten a fiatalkori mánia értékelő skála (Young Mania Rating Scale, YMRS) összes pontszámának a kezdetitől való eltérését tekintve. A másodlagos hatásosság eredmények konzisztensek voltak az elsődlegesekkel. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknek az összes YMRS csökkenése a kiindulásiról a 3. heti végpontra 50%-os vagy annál nagyobb csökkenést mutatott szignifikánsabb magasabb volt a riszperidon csoportban, mint a placebónál. A három vizsgálat közül az egyik tartalmazott haloperidol kart, és egy 9-hetes kettős vak fenntartó fázist is. A hatásosság fennmaradt a 9-hetes fenntartó kezelési időszakban. A kezdetitől való eltérés az YMRS összpontszám tekintetében folyamatos javulást mutatott és a 12. hétnél a riszperidon és haloperidol értékek összemérhetők voltak.

A hangulat-stabilizálók mellett adott riszperidon hatásosságát az akut mánia kezelésében két, három-hetes, kettős vak vizsgálat egyike igazolta körülbelül 300, a bipoláris I betegség DSM-IV kritériumának megfelelő betegen végzett vizsgálatban. Egy 3-hetes vizsgálatban a riszperidon 1-6 mg/napi dózisban adagolva (2 mg/nap adaggal kezdve) a lítium vagy valproat mellett jobb volt, mint a lítium vagy a valproat egymagában az előre meghatározott elsődleges végponton, azaz a 3. héten a YMRS összpontjának a kezdetihez képest mutatott változásában. Egy másik, 3-hetes vizsgálatban a riszperidon 1-6 mg/napi dózisban adagolva (2 mg/nap adaggal kezdve) kombinálva lítiummal, valproattal vagy karbamazepinnel nem volt jobb, mint egymagában a lítium, valproát vagy karbamazepin az YMRS összpontszám csökkentésében. E vizsgálat eredménytelenségének lehetséges magyarázata a riszperidon- és 9-hidroxi-riszperidon-clearance karbamazepin általi indukciója, ami a riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon terápiás szint alatti koncentrációjához vezet. Amikor a karbamazepin csoportot kiiktatták egy post hoc analízisben a riszperidon a lítiummal vagy valproattal kombinálva jobb volt, mint a lítium vagy valproat egymagában a YMRS összpontszám csökkentésében.

Tartós agresszió demenciában szenvedő betegeknél

A riszperidon hatásosságát a demenciával járó viselkedési és pszichológiai tünetek (Behavioural and Psychological Sympotoms of Dementia, BPSD) kezelésében – ideértve a viselkedési zavarokat, például agresszivitás, agitáció, pszichózis, aktivitás és érzelmi zavarok - három, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban igazolták, 1150 idős, mérsékelt és súlyos demenciában szenvedő beteg bevonásával. Az egyik vizsgálat rögzített riszperidon dózisokat alkalmazott 0,5, 1, és 2 mg-t naponta. A két, rugalmas dózist alkalmazó vizsgálatnál a riszperidon dózisok tartománya napi 0,5 - 4 mg, illetve napi 0,5 - 2 mg között változott. A riszperidon statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős hatékonyságot mutatott az idős, demens betegek agressziójának kezelésében, kevésbé konzisztensen az agitációjuk és pszichózisuk kezelésében a Behavioural Pathologhy in Alzheimeir’s Disease Rating Scale, [BEHAVE-AD], illetve a Cohen–Mansfield Agitation Inventory, [CMAI] szerint értékelve. A riszperidon-kezelés hatása független volt a mini mentális állapot vizsgálat (Mini-Mental Sate Examination, MMSE) pontszámától (következésképpen a demencia súlyosságától); a riszperidon szedatív tulajdonságától; a pszichózis jelenlététől vagy hiányától, és a demencia típusától, Alzheimer, vascularis, vagy kevert típusú-e. (Lásd a 4.4 pontban is)

Gyermekek

Viselkedési zavarok

A riszperidon hatásosságát a diszruptív viselkedés rövid távú kezelésében két, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, körülbelül 240, 5 és 12 év közötti a DSM-IV szerint diszruptív viselkedéssel (disruptive behaviour disorder, DBD) diagnosztizált és borderline személyiség-zavarban, vagy gyenge és közepes fokú mentális retardációban/tanulási zavarban szenvedő betegen végzett vizsgálattal igazolták. A két vizsgálatban a riszperidon 0,02-0,06 mg/ttkg/nap adagban szignifikánsan jobb volt, mint a placebo az előre meghatározott elsődleges végpontnál, azaz a kiindulásitól való eltérés a 6. héten a Nisonger gyerek viselkedést meghatározó nyomtatvány (Nisonger-Child behaviour Rating Form, N-CBRF) viselkedési zavar (Conduct Problem) alskáláján.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A riszperidon 9-hidroxi-riszperidonná metabolizálódik, aminek a farmakológiai aktivitása hasonló a riszperidonéhoz. (lásd a Biotranszformáció és eliminiáció részt)

Felszívódás

A riszperidon a szájon át történő adagolás után teljesen felszívódik, a plazmakoncentráció a csúcsértékét 1-2 órán belül éri el. A riszperidon abszolút biohasznosulása 70% (CV = 25%). A szájon át bevett riszperidon tablettának az oldathoz viszonyított relatív biohasznosulása 94% (CV = 10%). A felszívódást az étel nem befolyásolja, így a riszperidon alkalmazható étellel vagy anélkül. A riszperidon az egyensúlyi koncentrációját legtöbb betegnél 1 napon belül eléri. A 9-hidroxi-riszperidon az egyensúlyi koncentrációját az adagolást követően 4-5 napon belül éri el.

Eloszlás

A riszperidon eloszlása gyorsan megtörténik. Az eloszlási térfogat 1-2 l/ttkg. A plazmában a riszperidon albuminhoz és a savanyú alfa₁-glikoproteinhoz kötött. A riszperidon plazmafehérjéhez kötődése 90%-os, a 9-hidroxi-riszperidoné 77%-os.

Biotranszformáció és elimináció

A riszperidont a CYP 2D6 metabolizálja 9-hidroxi-riszperidonná, ami a riszperidonhoz hasonló farmakológiai aktivitással rendelkezik. A riszperidon és a 9-hidroxi-riszperidon együttesen alkotja az aktív antipszichotikus frakciót. A CYP 2D6 genetikai polimorfizmust mutat. Az extenzív CYP 2D6 metabolizálók gyorsan alakítják át a riszperidont 9-hidroxi-riszperidonná, míg a gyenge CYP 2D6 metabolizálók sokkal lassabban alakítják azt át. Bár az extenzív metabolizálóknál alacsonyabb a riszperidon és magasabb a 9-hidroxi-riszperidon koncentráció, mint a gyenge metabolizálóknál, a riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon együttesének (azaz az aktív antipszichotikus frakciónak) a farmakokinetikája – egyszeri és többszörös adag után – hasonló az extenzív és a gyenge CYP 2D6 metabolizálóknál.

A riszperidon másik metabolikus útvonala a N-dezalkilálás. Humán máj mikrószomákkal végzett in vitro vizsgálat kimutatta, hogy a riszperidon klinikai releváns koncentrációkban nem gátolja lényegesen a citokróm P450 izozimekkel –beleértve CYP 1A2, CYP 2A6, CYP 2C8/9/10, CYP 2D6, CYP 2E1, CYP 3A4, és CYP 3A5-kel metabolizáló gyógyszerek metabolizmusát. Egy héttel a beadása után a dózis 70% kiválasztódik vizelettel 14%-a széklettel. A vizeletben a riszperidon plusz 9-hidroxi-riszperidon 35-45%-át teszi ki a dózisnak. A maradékot inaktív metabolitok adják. Pszichotikus betegeknek szájon át beadva a riszperidon eliminációs felezési ideje körülbelül 3 óra. A 9-hidroxi-riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció eliminációs felezési ideje 24 óra.

Lineritás/nem linearitás

A riszperidon plazmakoncentrációk a terápiás dózis tartományban arányosak a dózissal.

Idősek, máj-és vesekárosodás

Egy per os riszperidon egyszeri dózisával végzett farmakokinetikai vizsgálat átlagosan 43%-kal magasabb aktív antipszichotikus frakció plazmakoncentrációt, 38%-kal hosszabb felezési időt és az aktív antipszichotikus frakció 30%-kal csökkent clearance-t mutatott az időseknél.

Középsúlyos vesebetegségben szenvedő felnőtteknél az aktív metabolit clearance-e kb. 48%-a volt a fiatal, egészséges felnőtteknél mért értéknek. Súlyos vesebetegségben szenvedő felnőtteknél az aktív metabolit clearance-e kb. 31%-a volt a fiatal, egészséges felnőtteknél mért értéknek. Az aktív metabolit felezési ideje 16,7 óra volt fiatal felnőtteknél, 24,9 óra középsúlyos vesebetegségben szenvedő felnőtteknél (vagyis kb. 1,5-szerese a fiatal felnőtteknél mért időnek), illetve 28,8 óra súlyos vesebetegségben szenvedő felnőtteknél (vagyis kb. 1,7-szerese a fiatal felnőtteknél mért időnek). A riszperidon plazmakoncentrációi normálisak voltak a májelégtelenségben szenvedő betegeknél, de a riszperiodon átlagos szabad frakciója a plazmában 37,1%-kal nőtt.

A riszperidon és az aktív metabolit per os clearance-e és eliminációs felezési ideje középsúlyos és súlyos májelégtelenséggel érintett felnőtteknél nem különbözött szignifikánsan a fiatal egészséges felnőtteknél tapasztalt értékektől.

Gyermekek és serdülők

A riszperidon, 9-hidroxi-riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikája gyermekekben a felnőttekéhez hasonló.

Nem, faj és dohányzási szokások

A populációs farmakokinetikai analízis nem mutatta ki a nem, faj vagy dohányzási szokások nyilvánvaló hatását a riszperidon és az aktív antipszichotikus frakció farmakokinetikájára.

5.3 Preklinikai vizsgálatok biztonságossági adatai

(Szub)krónikus toxicitási vizsgálatokban, amelyekben az adagolást szexuálisan még nem érett patkányoknál és kutyáknál kezdték, dózisfüggő hatások jelentkeztek a hím és nőstény genitális traktusban és az emlőmirigyben. Ezek a hatások a megnövekedett szérum prolaktin szinttel kapcsolatosak, amit a riszperidon dopamin D₂ receptort blokkoló aktivitása eredményezett. Továbbá, a szövettenyészet-vizsgálatok arra utalnak, hogy a prolaktin stimulálhatja a sejtnövekedést a humán emlőtumorokban. A riszperidon nem volt teratogén a patkánynál és nyúlnál. Patkányokon riszperidonnal végzett reprodukciós vizsgálatokban nemkívánatos hatások voltak megfigyelhetők a szülők párzási viselkedésében, és az utódok születési súlyában és túlélésében. Patkányban az intrauterin riszperidon expozíció a felnőttkori kognitív deficittel társult. Más dopamin antagonisták vemhes állatoknak adagolva negatív hatással voltak az utódok tanulási képességeire és motoros fejlődésére.

Fiatal patkányokon végzett toxicitási vizsgálatok során a kölykök fokozott halálozását és fizikai fejlődésük késését figyelték meg. Egy fiatal kutyákkal végzett négyhetes vizsgálat során a szexuális fejlődés késését figyelték meg. Az AUC alapján a maximális humán expozíció 3,6-szorosa (napi 1,5 mg) nem befolyásolta serdülő kutyákban a hosszú csöves csontok fejlődését, míg a maximális humán expozíció 15-szöröse mellett a hosszú csöves csontok fejlődésére és a nemi érésre gyakorolt hatásokat figyeltek meg serdülő állatoknál.

A riszperidon nem volt genotoxikus a tesztsorozatokban. Patkányoknak és egereknek orálisan adagolt riszperidon karcinogenitás vizsgálatában hipofízis adenomák (egérnél), pancreas szigetsejt adenomák (patkánynál) és emlőmirigy adenomák (mindkét fajnál) növekedése volt megfigyelhető. Ezek a tumorok összefüggésben lehetnek a hosszantartó dopamin D₂ antagonizmussal és a hyperprolactinaemiával. A rágcsálókban talált ezen tumor eredmények relevanciája a humán kockázat szempontjából nem ismert. Az in vitro és in vivo állati modellek szerint a riszperidon magas dózisa a QT-intervallum megnyúlását okozhatja, ami elméletileg megnöveli a torsade de pointes kockázatát a betegekben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag

laktóz-monohidrát

kukoricakeményítő

mikrokristályos cellulóz (E460)

nátrium-lauril-szulfát

vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551)

tisztított talkum (E553b)

magnézium-sztearát (E572)

Filmbevonat (1 mg-os filmtablettánál)

hipromellóz (E464)

propilénglikol (E1520)

tisztított talkum (E553b)

Filmbevonat (2 mg-os filmtablettánál)

hipromellóz (E464)

propilénglikol (E1520)

titán-dioxid (E171)

tisztított talkum (E553b)

sunset yellow lakk (E110)

Filmbevonat (3 mg-os filmtablettánál)

hipromellóz (E464)

propilénglikol (E1520)

titán-dioxid (E171)

tisztított talkum (E553b)

kinolinsárga lakk (E104)

6.2 Inkompatibilitás

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Filmtabletták PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

20, 28, 30, 50, 60, 90, 100 és 120 db filmtablettát tartalmazó csomagolás.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladék anyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Accord Healthcare Polska Sp. z o.o.,

ul. Taśmowa 7,

02-677 Varsó,

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Risperidone Accord 1 mg filmtabletta

OGYI-T-21274/09 (20×)

OGYI-T-21274/10 (28×)

OGYI-T-21274/11 (30×)

OGYI-T-21274/12 (50×)

OGYI-T-21274/13 (60×)

OGYI-T-21274/14 (90×)

OGYI-T-21274/15 (100×)

OGYI-T-21274/16 (120×)

Risperidone Accord 2 mg filmtabletta

OGYI-T-21274/17 (20×)

OGYI-T-21274/18 (28×)

OGYI-T-21274/19 (30×)

OGYI-T-21274/20 (50×)

OGYI-T-21274/21 (60×)

OGYI-T-21274/22 (90×)

OGYI-T-21274/23 (100×)

OGYI-T-21274/24 (120×)

Risperidone Accord 3 mg filmtabletta

OGYI-T-21274/25 (20×)

OGYI-T-21274/26 (28×)

OGYI-T-21274/27 (30×)

OGYI-T-21274/28 (50×)

OGYI-T-21274/29 (60×)

OGYI-T-21274/30 (90×)

OGYI-T-21274/31 (100×)

OGYI-T-21274/32 (120×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. április 22.

A formalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014. április 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. november 19.