ROSUVASTATIN SANDOZ 20 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Rosuvastatin Sandoz 5 mg filmtabletta

Rosuvastatin Sandoz 10 mg filmtabletta

Rosuvastatin Sandoz 20 mg filmtabletta

Rosuvastatin Sandoz 40 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Rosuvastatin Sandoz 5 mg filmtabletta:

5 mg rozuvasztatint tartalmaz filmtablettánként (rozuvasztatin-kalcium formájában).

Ismert hatású segédanyag: filmtablettánként 26 mg laktózt tartalmaz.

Rosuvastatin Sandoz 10 mg filmtabletta:

10 mg rozuvasztatint tartalmaz filmtablettánként (rozuvasztatin-kalcium formájában).

Ismert hatású segédanyag: filmtablettánként 52,9 mg laktózt tartalmaz.

Rosuvastatin Sandoz 20 mg filmtabletta:

20 mg rozuvasztatint tartalmaz filmtablettánként (rozuvasztatin-kalcium formájában).

Ismert hatású segédanyag: filmtablettánként 105,8 mg laktózt tartalmaz.

Rosuvastatin Sandoz 40 mg filmtabletta:

40 mg rozuvasztatint tartalmaz filmtablettánként (rozuvasztatin-kalcium formájában).

Ismert hatású segédanyag: filmtablettánként 211,7 mg laktózt tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Rosuvastatin Sandoz 5 mg filmtabletta:

Barna, kerek filmtabletta.

Rosuvastatin Sandoz 10 mg filmtabletta:

Barna, kerek filmtabletta, egyik oldalán „RSV 10” mélynyomással.

Rosuvastatin Sandoz 20 mg filmtabletta:

Barna, kerek filmtabletta, egyik oldalán „RSV 20” mélynyomással.

Rosuvastatin Sandoz 40 mg filmtabletta:

Barna, kerek filmtabletta, egyik oldalán „RSV 40” mélynyomással.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Hypercholesterinaemia kezelése

Primaer hypercholesterinaemiában (IIa típus, beleértve a heterozygota familiaris hypercholesterinaemiát is) vagy kevert dyslipidaemiában (IIb típus) szenvedő felnőttek, serdülők és legalább 6 éves gyermekek esetén a diéta kiegészítéseként, amikor a diétára és egyéb nem gyógyszeres kezelésre (például testmozgásra, testsúlycsökkentésre) a válaszreakció nem megfelelő.

Felnőttek, serdülők és 6 éves vagy idősebb gyermekek kezelésére homozygota familiaris hypercholesterinaemiában, a diéta és egyéb lipidcsökkentő terápia (például LDL-aferezis) kiegészítéseként, vagy ha ilyen kezelések nem alkalmazhatók.

Kardiovaszkuláris események megelőzése

A súlyosabb kardiovaszkuláris események megelőzésére olyan betegeknél, akiknél a becslések alapján magas az első kardiovaszkuláris esemény kockázata (lásd 5.1 pont), az egyéb kockázati tényezők korrekciójának a kiegészítéseként.

2. Adagolás és alkalmazás

A terápia megkezdése előtt a beteget standard koleszterinszint-csökkentő diétára kell állítani, amit a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell. Az adagot az aktuális konszenzusos irányelvek alkalmazásával a terápiás cél és a beteg terápiás válasza alapján egyénileg kell meghatározni.

A Rosuvastatin Sandoz filmtablettát a nap bármely szakában, étkezéssel vagy attól függetlenül be lehet venni.

Hypercholesterinaemia kezelése

Sztatinkészítményeket korábban még nem szedő vagy egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor terápiáról átállított betegek számára az ajánlott kezdő adag szájon át naponta egyszer 5 mg vagy 10 mg. A kezdő dózis megválasztásakor figyelembe kell venni az adott beteg koleszterinszintjét és a későbbi kardiovaszkuláris kockázat mértékét csakúgy, mint a mellékhatások lehetséges kockázatát (lásd lentebb). Szükség esetén az adag 4 hét múlva a következő dózisszintre emelhető (lásd 5.1 pont). Annak fényében, hogy az alacsonyabb dózisokhoz képest a 40 mg-os dózisok esetében nagyobb arányban számoltak be a mellékhatások előfordulásáról (lásd 4.8 pont), a végső, 40 mg-os legmagasabb dózis eléréséhez az adagemelés csak azoknál a nagy kardiovaszkuláris kockázatú, súlyos hypercholesterinaemiás betegeknél javallt (különösen azoknál, akik familiaris hypercholesterinaemiában szenvednek), akiknél a 20 mg-os dózissal nem sikerült a terápiás célértéket elérni, és akik állapotát a későbbiekben rutinszerűen ellenőrzik (lásd 4.4 pont).

A 40 mg‑os dózis bevezetésekor szakorvosi felügyelet javasolt.

Kardiovaszkuláris események megelőzése

A kardiovaszkuláris események kockázatának a csökkentésével kapcsolatos vizsgálat során az alkalmazott dózis naponta 20 mg volt (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

A gyermekek esetében csak szakorvosok alkalmazhatják a készítményt.

6 – betöltött 18. életév közötti gyermekek és serdülők (Tanner-skála szerint <  II.–V. stádium)

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemia

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekek és serdülők esetében a szokásos kezdő adag naponta 5 mg.

• A 6–9 éves, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5-10 mg, szájon át adva. A 10 mg-nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

• A 10 – betöltött 18. életév közötti, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél a szokásos dózistartomány naponta egyszer 5-20 mg, szájon át adva. A 20 mg‑nál nagyobb dózisok biztonságosságát és hatásosságát ebben a populációban nem vizsgálták.

Gyermekkorú betegeknél a dózisemelés az egyedi terápiás válasz és tolerálhatóság alapján a gyermekgyógyászati kezelésre vonatkozó ajánlások szerint kell történjen (lásd 4.4 pont). A gyermekeket és a serdülőket a rozuvasztatin-kezelés megkezdése előtt a standard koleszterinszint‑csökkentő diétára kell állítani, amit a gyógyszeres kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemia

A 6 ‑ betöltött 18. életév közötti, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél az ajánlott maximális adag naponta egyszer 20 mg.

A naponta egyszer 5–10 mg ajánlott kezdő adag függ az életkortól, a testtömegtől és a korábbi sztatin‑alkalmazástól. A dózist a gyermekkorú betegek egyéni terápiás válaszreakciója és toleranciája alapján kell titrálni a maximális naponta egyszer 20 mg‑os adagig, a gyermekek kezelésére vonatkozó ajánlások szerint (lásd 4.4 pont). A rozuvasztatin-terápia megkezdése előtt a gyermekeket és a serdülőket hagyományos koleszterinszint-csökkentő diétára kell állítani; ezt a diétát a rozuvasztatin‑kezelés ideje alatt is folytatni kell.

Ebben a betegcsoportban a 20 mg-tól eltérő dózisokkal korlátozott a tapasztalat.

A 40 mg-os filmtabletta gyermekkorú betegek kezelésére nem alkalmas.

A 6 évesnél fiatalabb gyermekek kezelése

Biztonságosságát és hatásosságát 6 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Ezért a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása nem javasolt 6 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére.

Idősek

70 évesnél idősebb betegek számára kezdő dózisként 5 mg javallt (lásd 4.4 pont). Az életkorral kapcsolatosan egyéb adagmódosítás nem szükséges.

Vesekárosodás

Enyhe – közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél adagmódosítás nem szükséges. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek (kreatinin-clearance értéke < 60 ml/perc) számára a javasolt kezdő adag 5 mg. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a 40 mg-os dózis alkalmazása ellenjavallt. Súlyos vesekárosodásban a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta bármely dózisban való alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Májkárosodás

A rozuvasztatin szisztémás expozíciója legfeljebb 7-es Child–Pugh-értékekkel rendelkező betegeknél nem nőtt. Mindazonáltal a rozuvasztatin szisztémás expozíciójának a fokozódását figyelték meg azoknál a betegeknél, akiknél a Child–Pugh szerinti pontérték 8 vagy 9 volt (lásd 5.2 pont). Ezeknél a betegeknél a vesefunkció vizsgálatát mérlegelni kell (lásd 4.4 pont). A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adásával kapcsolatosan nincs tapasztalat olyan betegeknél, akiknél a Child–Pugh szerinti pontérték a 9-et meghaladja. Aktív májbetegségben szenvedő betegek számára a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Népcsoportok/Etnikai megfontolások

Fokozott szisztémás expozíciót tapasztaltak ázsiai egyéneknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Az ázsiai eredetű betegek számára az ajánlott kezdő adag 5 mg. Ezeknél a betegeknél a 40 mg-os dózis alkalmazása ellenjavallt.

Genetikai polimorfizmusok

Ismeretes, hogy specifikus genetikai polimorfizmusok a rozuvasztatin-expozíció növekedéséhez vezethetnek (lásd 5.2 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél ismert, hogy ilyen fajta genetikai polimorfizmusuk van a Rosuvastatin Sandoz alacsonyabb napi adagja javasolt.

Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők fennállása esetén

Myopathia kialakulására hajlamosító tényezők esetén a betegek számára javasolt kezdő adag 5 mg (lásd 4.4 pont).

A 40 mg-os dózis alkalmazása néhány ilyen beteg számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Egyidejű terápia

A rozuvasztatin különböző transzportfehérjék szubsztrátja (például OATP1B1 és BCRP). A myopathia (beleértve a rhabdomyolysist is) kockázata fokozódik, amikor a rozuvasztatint egyidejűleg alkalmazzák bizonyos olyan gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik a rozuvasztatin plazmakoncentrációját ezekkel a transzportfehérjékkel történő interakció következtében (például ciklosporin és bizonyos proteáz-inhibitorok, beleértve a ritonavir kombinációját atazanavirrel, lopinavirrel és/vagy tipranavirrel; lásd 4.4 és 4.5 pont). Amikor lehetséges, meg kell fontolni az alternatív kezelést, és ha szükséges, mérlegeljük a Rosuvastatin Sandoz terápia átmeneti felfüggesztését. Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása elkerülhetetlen, az egyidejű kezelés előnyét és kockázatát, valamint a Rosuvastatin Sandoz adagolás módosítását gondosan mérlegelni kell (lásd 4.5 pont).

3. Ellenjavallatok

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása ellenjavallt:

• készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

• aktív májbetegségben szenvedő betegek esetében, így azoknál, akiknél a szérum transzaminázértékek megmagyarázhatatlanul, tartósan emelkedtek, és akiknél a szérum transzaminázérték a normálérték felső határának (ULN) háromszorosát meghaladja;

• súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc);

• myopathiában szenvedő betegek esetében;

• olyan betegeknél, akiket egyidejűleg szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir kombinációjával kezelnek (lásd 4.5. pont);

• egyidejűleg ciklosporinnal kezelt betegeknél;

• terhesség és szoptatás ideje alatt, valamint olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak megfelelő fogamzásgátló módszert.

A 40 mg-os dózis ellenjavallt azon betegek számára, akiknél myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• közepes fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance < 60 ml/perc);

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő öröklött izombetegségek;

• a kórtörténetben szereplő, egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitor vagy fibrát adásával összefüggésben jelentkező izomkárosodás;

• alkoholabúzus;

• olyan esetek, amikor a rozuvasztatin plazmaszintek emelkedése következhet be;

• ázsiai betegek;

• fibrátok együttes adása.

(Lásd 4.4, 4.5 és 5.2 pont.)

4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések

Vesére gyakorolt hatások

Magasabb adagokkal, különösen napi 40 mg rozuvasztatinnal kezelt betegeknél proteinuriát figyeltek meg. Ezt tesztcsík vizsgálattal mutatták ki és főleg tubuláris eredetű volt. A proteinuria a legtöbb esetben átmeneti volt, vagy csak időszakosan jelentkezett. Nem igazolt, hogy a proteinuria előre jelezné az akut vagy a progresszív vesebetegség kialakulását (lásd 4.8 pont). A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során a vesét érintő súlyos eseményeket nagyobb arányban jelentették 40 mg-os adag alkalmazása mellett. A 40 mg-os dózissal kezelt betegek egészségi állapotának rutin ellenőrzése során a vesefunkció vizsgálatát mérlegelni kell.

A vázizomzatra gyakorolt hatások

Vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgia, myopathia és ritkán rhabdomyolysis jelentkezéséről számoltak be olyan betegeknél, akik bármely adagban, de különösképpen 20 mg-nál nagyobb adagban kaptak rozuvasztatint. Nagyon ritkán ezetimib és HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok együttes alkalmazásakor rhabdomyolysist jelentettek. Farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.5 pont), ezért együttes alkalmazáskor fokozott óvatossággal kell eljárni.

A forgalomba hozatalt követően a 40 mg dózis esetében nagyobb arányban jelentettek rozuvasztatinhoz társuló rhabdomyolysist, hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz.

Kreatin-kináz-érték mérése

A kreatin-kináz (CK) értékét nem szabad meghatározni kimerítő edzés után, vagy akkor, ha a CK‑érték növekedéséhez vezető egyéb kézenfekvő ok fennáll, mivel az a mérési eredmény értékelését zavarhatja. Amennyiben a kezelés megkezdése előtt a CK-értékek szignifikánsan emelkedtek (> 5×ULN), 5 – 7 napon belül megerősítő vizsgálatot kell végezni. A kezelést nem szabad elkezdeni, ha az ismételt mérés megerősíti, hogy a kezelés előtti CK-érték > 5×ULN.

A kezelés előtt

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz a Rosuvastatin Sandoz filmtablettát is csak fokozott óvatossággal szabad rendelni olyan betegeknek, akiknél a myopathia/rhabdomyolysis kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Ilyen tényezők:

• vesekárosodás;

• hypothyreosis;

• a beteg kórtörténetében vagy a családi anamnézisben szereplő öröklött izombetegségek;

• a kórtörténetben másik HMG-CoA-reduktáz-inhibitorral vagy fibráttal összefüggésben fellépő izomkárosodás;

• alkoholabúzus;

• 70 évesnél idősebb életkor;

• olyan állapotok, amikor a plazmaszint emelkedése következhet be (lásd 4.2, 4.5 és 5.2 pont);

• fibrátokkal való együttes alkalmazás.

Ezekben a betegekben a kezelés veszélyét a terápia lehetséges előnyével szemben kell mérlegelni és ilyenkor klinikai monitorozás javasolt. Amennyiben a kezelést megelőzően a CK-értékek szignifikánsan emelkedtek (> 5×ULN), a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés ideje alatt

A betegeket meg kell kérni, hogy azonnal jelezzék, ha megmagyarázhatatlan eredetű izomfájdalom, ‑gyengeség vagy –görcsök lépnek fel, főleg, ha azokat rosszullét vagy láz kíséri. Ezeknél a betegeknél a CK-értékeket meg kell határozni. A terápiát abba kell hagyni, ha a CK-értékek kifejezetten emelkedtek (> 5× ULN), vagy ha az izomtünetek súlyosak és a mindennapok során kellemetlenséggel járnak (akkor is, ha a CK-értékek ≤ 5× ULN). Amennyiben a tünetek megszűnnek és a CK-értékek normalizálódnak, meg kell fontolni, hogy Rosuvastatin Sandoz filmtablettával vagy más HMG‑CoA‑reduktáz-inhibitorral végzett kezelést a legalacsonyabb dózisban, szoros ellenőrzés mellett újraindítják-e. Tünetmentes betegeknél a CK-értékek rutinszerű ellenőrzése nem szükséges.

Nagyon ritkán beszámoltak immunmediált necrotizáló myopathiáról (IMNM), melyet klinikailag tartós proximalis izomgyengeség és emelkedett szérum kreatinkináz jellemez a sztatin-kezelés – beleértve a rozuvasztatin -kezelést is ‑ alatt, vagy annak megszakítását követően.

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont).

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

A klinikai vizsgálatok során nem volt arra utaló bizonyíték, hogy annál a kisszámú betegnél, akit rozuvasztatinnal és egyidejűleg más gyógyszerrel kezeltek, fokozódtak volna a vázizomzatra gyakorolt hatások. Ugyanakkor egyéb HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokat és fibrinsav‑származékokat, így gemfibrozilt vagy ciklosporint, nikotinsavat, azol-típusú antimikotikumokat, proteágátlókat és makrolid típusú antibiotikumokat egyszerre szedő betegeknél a myositis és a myopathia előfordulási gyakoriságának a növekedését figyelték meg. A gemfibrozil egyes HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal való együttes adása fokozza a myopathia kockázatát. Ezért a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta és a gemfibrozil kombinációja nem ajánlott. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta fibrátokkal vagy niacinnal való együttes alkalmazásakor a lipidszintek további csökkenésével járó előnnyel szemben gondosan mérlegelni kell ezen kombinációk potenciális veszélyeit. A 40 mg-os dózis ellenjavallt akkor, ha egyidejűleg fibrátot is adnak (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A rozuvasztatint tilos szisztémás fuzidinsav-készítményekkel egyidejűleg, illetve a fuzidinsav‑kezelés befejezését követő 7 napig alkalmazni. Azoknál a betegeknél, akiknél a szisztémás fuzidinsav-kezelés elengedhetetlen, a sztatin-kezelést a fuzidinsavval történő kezelés teljes időtartamára fel kell függeszteni. Azoknál a betegeknél, akik sztatint és fuzidinsavat kombinációban kaptak, rhabdomyolysis eseteiről számoltak be (amelyek némelyike halálos kimenetelű volt) (lásd 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy amennyiben az izomgyengeség, az izomfájdalom vagy az izomérzékenység bármely jelét tapasztalják, azonnal kérjenek orvosi segítséget.

A sztatin-kezelés az utolsó fuzidinsav adag alkalmazása után 7 nappal újrakezdhető.

Kivételes esetekben, amikor a fuzidinsav tartós szisztémás alkalmazására van szükség – például súlyos fertőzések kezelésekor – a rozuvasztatin és a fuzidinsav együttes alkalmazásának szükségességéről csakis egyedi mérlegelés alapján szabad dönteni, és a beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani.

A Rosuvastatin Sandoz filmtablettát nem szabad olyan súlyos, akut állapotban szenvedő betegnek adni, akinél a myopathia gyanúja felmerül, vagy amikor a rhabdomyolysis miatt a szekunder veseelégtelenség kialakulásának veszélye fennáll (pl. sepsis, hypotonia, nagyobb műtéti beavatkozás, trauma, súlyos metabolikus, endokrin- és elektrolitzavarok, vagy nem kontrollált görcsrohamok esetén).

Súlyos, bőrt érintő mellékhatások

A rozuvasztatin kezeléssel kapcsolatban súlyos, bőrt érintő mellékhatásokat jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és az eosinophyliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms DRESS) is, amely életveszélyes vagy halálos kimenetű is lehet. A beteget a gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá szoros felügyelet szükséges. Amennyiben ezen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és más kezelés lehetőségét kell megfontolni.

Ha a betegnél súlyos mellékhatás – például SJS vagy DRESS – jelentkezik a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alkalmazása során, akkor ezeknél a betegeknél a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával való kezelés újrakezdése a későbbiekben is tilos.

Májra gyakorolt hatások

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz a Rosuvastatin Sandoz filmtablettát is fokozott óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak és/vagy akiknek a kórtörténetében májbetegség szerepel.

A kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően három hónappal májfunkciós vizsgálatok végzése javasolt. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adását abba kell hagyni, vagy az adagot csökkenteni kell, ha a szérum transzaminázértékek a normálérték felső határának háromszorosát meghaladják. A forgalomba hozatalt követően a májat érintő súlyos mellékhatásokat (amelyek főleg a transzaminázértékek emelkedéséből álltak) nagyobb arányban jelentették a 40 mg-os dózis mellett.

Azon betegeknél, akik hypothyreosis vagy nephrosis szindróma által kiváltott szekunder hypercholesterinaemiában szenvednek, a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával végzett kezelés megkezdése előtt az alapbetegséget kezelni kell.

Népcsoportok/Etnikai szempontok

A farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a kaukázusi rasszba tartozókhoz képest ázsiaiakban az expozíció fokozódik (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont).

Proteázgátlók

A rozuvasztatin megnövekedett szisztémás expozícióját figyelték meg azoknál az alanyoknál, akik rozuvasztatint kaptak egyidejűleg, különböző proteáz-inhibitorok és ritonavir kombinációjával. Figyelembe kell venni a proteáz-inhibitorokat kapó HIV-betegek esetében a Rosuvastatin Sandoz használata következtében kialakuló lipidszint‑csökkenés előnyét, továbbá a proteáz-inhibitorokkal kezelt betegeknél a Rosuvastatin Sandoz kezelés kezdetekor és az adagolás változtatásakor lehetségesen fellépő rozuvasztatin plazmakoncentráció emelkedést. Bizonyos proteázgátlókkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a Rosuvastatin Sandoz adagját módosítják. (Lásd 1. táblázat, valamint 4.2 és 4.5 pont.)

Intersticiális tüdőbetegség

Intersticiális tüdőbetegség kivételes eseteit jelentették néhány sztatinnal kapcsolatban, különösen hosszú távú alkalmazáskor (lásd 4.8 pont). Kialakulását jelezhetik a dyspnoe, improduktív köhögés, és általános állapotromlás (kimerültség, fogyás, láz). Ha gyanítható, hogy a betegnél intersticiáis tüdőbetegség alakult ki, a sztatin-kezelést abba kell hagyni.

Diabetes mellitus

A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azokban a betegekben, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglikaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vaszkuláris betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglikaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükóz 5,6–6,9 mmol/l, BMI >  30 kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

A JUPITER vizsgálatban a bejelentett diabetes mellitus esetek összgyakorisága 2,8% volt rozuvasztatin, és 2,3% placebo esetén, legfőképpen azoknál a betegeknél, akiknek az éhomi glükóz szintje 5,6-6,9 mmol/l volt.

Gyermekek és serdülők

A lineáris növekedésre (testmagasságra), testtömegre, BMI-re (testtömeg-indexre) és a Tanner stádiumok alapján a nemi érés másodlagos jegyeire gyakorolt hatások értékelése 6 – betöltött18 éves kor közötti gyermek és serdülő betegek esetén egy kétéves időszakra korlátozódik. A vizsgált kezelés után 2 évvel nem mutattak ki a növekedésre, a testtömegre, a BMI-re vagy a nemi érésre gyakorolt hatást (lásd 5.1 pont).

Egy klinikai vizsgálat során 52 héten keresztül gyermekek és serdülők kaptak rozuvasztatint, akiknél a felnőtteken végzett klinikai vizsgálatok során tett megfigyelésekhez képest testmozgás vagy fokozott fizikai aktivitás után gyakrabban észleltek 10×ULN-t meghaladó CK-érték-emelkedést és izomtüneteket (lásd 4.8 pont).

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz.

Ritkán előforduló örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatinra gyakorolt hatása

Transzportfehérje‑gátlók: A rozuvasztatin bizonyos transzportfehérjék szubsztrátja, beleértve a hepaticus uptake transzporter OATP1B1‑et és efflux transzporter BCRP‑t. A rozuvasztatin egyidejű alkalmazása az olyan gyógyszerekkel, amelyek inhibitorai ezeknek a transzportfehérjéknek, a rozuvasztatin fokozott plazmakoncentrációját és a myopathia megnövekedett kockázatát eredményezheti (lásd 1. táblázat, valamint 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

Ciklosporin: A rozuvasztatin és a ciklosporin egyidejű alkalmazása során a rozuvasztatin AUC‑értékek átlagosan hétszer magasabbak voltak az egészséges önkéntesekben megfigyelt értékekhez képest (lásd 1. táblázat). A Rosuvastatin Sandoz ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiket egyidejűleg ciklosporinnal kezelnek (lásd 4.3 pont). Az egyidejű alkalmazás nem befolyásolta a ciklosporin plazmakoncentrációját.

Proteázgátlók: Habár az interakció pontos mechanizmusa nem ismert, proteáz-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor a rozuvasztatin-expozíció erőteljesen megnövekedhet (lásd 1. táblázat). Például egy egészséges önkénteseken végzett farmakokinetikai vizsgálatban 10 mg rozuvasztatin és két proteáz‑inhibitort tartalmazó kombinációs készítmény (300 mg atazanavir/100 mg ritonavir) együttadása a rozuvasztatin AUC_(0‑24) és C_max értékének kb. 3-szoros és 7-szeres emelkedését eredményezte. A Rosuvastatin Sandoz és néhány proteáz-inhibitor kombináció egyidejű alkalmazása megfontolható a Rosuvastatin Sandoz dózismódosítás gondos mérlegelése után, amelynek a rozuvasztatin-expozíció várható növekedésén kell alapulnia (lásd 1. táblázat, valamint 4.2, 4.4 és 4.5 pont).

Gemfibrozil és egyéb, lipidszintet csökkentő szerek: A rozuvasztatin és gemfibrozil egyidejű alkalmazása ahhoz vezetett, hogy a rozuvasztatin C_max és AUC értékei kétszeresükre nőttek (lásd 4.4 pont).

Specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján a fenofibráttal számottevő farmakokinetikai kölcsönhatás nem várható, bár farmakodinámiás kölcsönhatás előfordulhat. A gemfibrozil, a fenofibrát, az egyéb fibrátok vagy a niacin (nikotinsav) lipidszint-csökkentő (1 g/nap vagy ennél nagyobb) adagjai a HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokkal történő együttadás esetén növelik a myopathia kockázatát, valószínűleg azért, mert ezek önmagukban adva is myopathiát okozhatnak. A 40 mg-os adag fibráttal való együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont). Ezeknél a betegeknél szintén 5 mg adaggal kell elkezdeni a kezelést.

Ezetimib: A rozuvasztatin AUC értékében 1,2-szeres növekedést tapasztaltak, amikor 10 mg rozuvasztatint és 10 mg ezetimibet egyidejűleg alkalmaztak hypercholesterinaemiás alanyoknál (lásd 1. táblázat). A mellékhatások tekintetében a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta és az ezetimib között fellépő farmakodinámiás kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 4.4 pont).

Antacid: A rozuvasztatin alumíniumot és magnézium-hidroxidot tartalmazó antacid szuszpenzióval való együttes adása a rozuvasztatin plazmakoncentráció körülbelül 50%-os csökkenéséhez vezetett. Ez a hatás mérséklődött, amikor az antacidot a rozuvasztatin bevétele után 2 órával alkalmazták. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentőségét nem vizsgálták.

Eritromicin: A rozuvasztatin és az eritromicin együttes alkalmazása azt eredményezte, hogy a rozuvasztatin AUC értéke 20%-kal, C_max értéke 30%-kal csökkent. Az interakció oka az eritromicin által kiváltott fokozott bélmotilitás lehet.

Citokróm P450 enzimek: In vitro és in vivo vizsgálatokból származó eredmények azt mutatták, hogy a rozuvasztatin a P450 izoenzimeket se nem gátolja, se nem indukálja. A rozuvasztatin ezen izoenzimek számára gyenge szubsztrátot jelent. Ennélfogva a citokróm P450-mediált metabolizmus eredményeként gyógyszerkölcsönhatások jelentkezése nem várható. Nem figyeltek meg klinikailag releváns kölcsönhatásokat a rozuvasztatin és a flukonazol (egy CYP2C9- és CYP3A4-inhibitor), vagy a ketokonazol (CYP2A6- és CYP3A4-inhibitor) között.

Tikagrelor: A tikagrelor veseelégtelenséget okozhat és befolyásolhatja a rozuvasztatin vesén át történő kiválasztását, ezáltal növelheti a rozuvasztatin akkumulációjának kockázatát. Néhány esetben a tikagrelor és a rozuvasztatin együttes alkalmazása a vesefunkció romlásához, megnövekedett CPK‑szinthez, és rhabdomyolysis kialakulásához vezetett. A tikagrelor és a rozuvasztatin együttes alkalmazása során a vesefunkció és a CPK-szint ellenőrzése javasolt.

A rozuvasztatin dózismódosítását igénylő interakciók (lásd még 1. táblázat): Amikor a Rosuvastatin Sandoz egyidejű alkalmazása szükséges olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek ismerten növelik a rozuvasztatin-expozíciót, a Rosuvastatin Sandoz dózisokat módosítani kell. Ha az expozíció (AUC) várható növekedése kb. 2-szeres vagy nagyobb, akkor a kezdő adag napi egyszeri 5 mg Rosuvastatin Sandoz. A Rosuvastatin Sandoz maximális napi adagját úgy kell meghatározni, hogy a várható rozuvasztatin-expozíció valószínűleg ne haladhassa meg azt az értéket, amely a napi 40 mg Rosuvastatin Sandoz bevételekor alakul ki az interakciót kiváltó gyógyszer nélkül, például 20 mg Rosuvastatin Sandoz dózis gemfibrozillel (1,9-szeres növekedés) és 10 mg Rosuvastatin Sandoz dózis atazanavir/ritonavir kombinációjával (3,1-szeres növekedés).

Amennyiben a megfigyelés alapján a gyógyszer a rozuvasztatin AUC értékét kevesebb mint kétszeresére növeli, úgy a kezdő adagot nem szükséges csökkenteni, de a Rosuvastatin Sandoz dózis 20 mg fölé emelése óvatosságot igényel.

1. táblázat. Az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek rozuvasztatin-expozícióra gyakorolt hatása (AUC; csökkenő nagyságrendben) közölt klinikai vizsgálatokból
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC* változása
A rozuvasztatin AUC értékének 2-szeres vagy nagyobb mértékű növekedése
Szofoszbuvir/velpataszvir/voxilaprevir (400 mg-100 mg-100 mg) + voxilaprevir (100 mg) napi egyszer, 15 napig	10 mg egyszeri adag	7,4‑szeres 
Ciklosporin 75 mg napi kétszer ‑ 200 mg napi kétszer, 6 hónap	10 mg napi egyszer, 10 nap	7,1-szeres 
Darolutamid 600 mg napi kétszer, 5 nap	5 mg, egyszeri adag	5,2‑szeres 
Regorafenib 160 mg napi egyszer 14 nap	5 mg, egyszeri adag	3,8-szoros
Atazanavir 300 mg/ritonavir 100 mg napi egyszer, 8 nap	10 mg, egyszeri adag	3,1-szeres 
Roxadusztát 200 mg, kétnaponta	10 mg, egyszeri adag	2,9-szeres 
Velpataszvir 100 mg napi egyszer	10 mg, egyszeri adag	2,7-szeres
Ombitaszvir 25 mg/paritaprevir 150 mg/ritonavir 100 mg/napi egyszer, daszabuvir 400 mg napi kétszer, 14 nap	5 mg, egyszeri adag	2,6-szoros 
Teriflunomid	Nem elérhető	2,5-szeres 
Grazoprevir 200 mg/ elbasvir 50 mg napi egyszer, 11 nap	10 mg, egyszeri adag	2,3-szoros
Glekaprevir 400 mg/ pibrentaszvir 120 mg napi egyszer,7 nap	5 mg napi egyszer, 7 nap	2,2-szeres 
Lopinavir 400 mg/ritonavir 100 mg napi kétszer, 17 nap	20 mg napi egyszer, 7 nap	2,1-szeres 
Kapmatinib 400 mg, napi kétszer	10 mg, egyszeri adag	2,1-szeres 
Klopidogrel 300 mg telítődózis, majd 24 órát követően 75 mg	20 mg, egyszeri adag	2-szeres 
Fosztamatinib 100 mg, napi kétszer	20 mg, egyszeri adag	2,0-szeres 
Febuxosztát 120 mg, napi egyszer	10 mg, egyszeri adag	1,9-szeres 
Gemfibrozil 600 mg napi kétszer, 7 nap	80 mg, egyszeri adag	1,9-szeres 
Tafamidisz 61 mg, napi kétszer az első és a második napon, azt követően napi egyszer a 3.-9. napig	10 mg, egyszeri adag	2,0-szeres
A rozuvasztatin AUC értékének kevesebb mint 2-szeres mértékű növekedése
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC* változása
Eltrombopag 75 mg napi egyszer, 5 nap	10 mg, egyszeri adag	1,6-szoros 
Darunavir 600 mg/ritonavir 100 mg napi kétszer, 7 nap	10 mg napi egyszer, 7 nap	1,5‑szörös 
Tipranavir 500 mg/ritonavir 200 mg napi kétszer, 11 nap	10 mg, egyszeri adag	1,4‑szeres 
Dronedaron 400 mg napi kétszer	Nem elérhető	1,4‑szeres 
Itrakonazol 200 mg napi egyszer, 5 nap	10 mg, egyszeri adag	1,4‑szeres **
Ezetimib 10 mg napi egyszer, 14 nap	10 mg, napi egyszer, 14 nap	1,2‑szeres **
A rozuvasztatin AUC értékének csökkenése
Interakcióba lépő gyógyszer adagolási rendje	Rozuvasztatin adagolási rendje	Rozuvasztatin AUC* változása
Eritromicin 500 mg napi négyszer, 7 nap	80 mg, egyszeri adag	20% 
Baikalin 50 mg napi háromszor, 14 nap	20 mg, egyszeri adag	47% 
* Az x‑szeres változásként megadott adat az egyidejű alkalmazás és a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazása közötti egyszerű arányszámot mutatja. A százalékban kifejezett változás a rozuvasztatin önmagában történő alkalmazásához képest mért relatív százalékos eltérést jelenti. Növekedés “”, csökkenés “” jellel mutatva. ** Számos interakciós vizsgálatot végeztek különböző rozuvasztatin dózisokkal, a táblázat a legszignifikánsabb arányt mutatja. AUC = görbe alatti terület (area under curve)

A következő gyógyszerek/kombinációk rozuvasztatinnal egyidejűleg alkalmazva nem befolyásolták klinikai szempontból szignifikánsan az AUC értékét:

Aleglitazar 0,3 mg, 7 napig; fenofibrát 67 mg napi háromszor, 7 napig; flukonazol 200 mg napi egyszer, 11 napig; fozamprenavir 700 mg/ritonavir 100 mg napi kétszer, 8 napig; ketokonazol 200 mg napi kétszer, 7 napig; rifampin 450 mg napi egyszer, 7 napig; szilimarin (máriatövis‑kivonat) 140 mg napi háromszor, 5 napig.

A rozuvasztatin hatása az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre.

K-vitamin-antagonisták: Más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz hasonlóan, az egyidejűleg K‑vitamin-antagonistákkal (például warfarinnal vagy más, kumarin típusú antikoagulánssal) is kezelt betegeknél a Rosuvastatin Sandoz filmtablettával végzett kezelés megkezdése, vagy a dózis emelése az International Normalised Ratio (INR) érték emelkedését okozhatja. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta adásának abbahagyása, vagy az adag csökkentése az INR-érték csökkenését okozhatja. Ilyen esetekben az INR megfelelő ellenőrzése szükséges.

Orális fogamzásgátlók/hormonpótló kezelés (HRT): A rozuvasztatin és egy orális fogamzásgátló egyidejű alkalmazása azt eredményezte, hogy az etinil-ösztradiol AUC‑értéke 26%-kal, a norgesztrel AUC-értéke 34%-kal emelkedett. Ezeket az emelkedett plazmaszinteket az orális fogamzásgátló dózisának kiválasztásakor figyelembe kell venni. Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok olyan betegekkel kapcsolatban, akik egyidejűleg hormonpótló kezelésben részesültek és rozuvasztatint kaptak, így hasonló hatás nem zárható ki. Mindazonáltal a klinikai vizsgálatokban részt vevő nőknél általánosan alkalmazták ezt a kombinációt, amit a betegek jól toleráltak.

Egyéb gyógyszerek:

Digoxin: A specifikus gyógyszerinterakciós vizsgálatok során nyert adatok alapján digoxinnal klinikailag releváns interakció nem várható.

Fuzidinsav: Interakciós vizsgálatokat nem végeztek rozuvasztatin és fuzidinsav alkalmazásával.

A szisztémás fuzidinsav sztatinokkal egyidejűleg történő alkalmazása megnövelheti a myopathia, beleértve a rhabdomyolysis kialakulásának kockázatát. Ennek a gyógyszerkölcsönhatásnak a mechanizmusa még nem ismert (nem lehet tudni, hogy farmakodinámiai, farmakokinetikai kölcsönhatásról van-e szó vagy esetleg mindkettőről). Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be (amelyek némelyike halálos kimenetelű volt) olyan betegeknél, akik ilyen kombinációt kaptak.

Amennyiben a szisztémás fuzidinsav-kezelés szükséges, a rozuvasztatin alkalmazását a fuzidinsav‑kezelés teljes időtartamára fel kell függeszteni. Lásd még 4.4 pont.

Gyermekek és serdülők:

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Az interakció mértéke gyermekek körében nem ismert.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta terhesség alatt és szoptatás során ellenjavallt.

Fogamzóképes nőknek megfelelő fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk.

Terhesség

Mivel a koleszterin és egyéb, a koleszterin-bioszintézis során létrejövő termékek alapvetően fontosak a magzat fejlődéséhez, a HMG-CoA-reduktáz gátlásával járó potenciális kockázat meghaladja a terápia előnyeit a terhesség ideje alatt. Állatkísérletek alapján a reproduktív toxicitásra vonatkozó adatok korlátozottak (lásd 5.3 pont). Amennyiben egy beteg ennek a gyógyszernek a szedése során terhes lesz, a kezelést azonnal abba kell hagyni.

Szoptatás

A közzétett jelentésekből származó korlátozott adatok azt mutatják, hogy a rozuvasztatin jelen van az anyatejben. A rozuvasztatin patkányokban kiválasztódik az anyatejbe. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta hatásmechanizmusának köszönhetően fennáll a mellékhatások kockázata a csecsemőnél. A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta szoptatás alatt ellenjavallt.

Termékenység

A rozuvasztatin alkalmazása után nem ismert a termékenységre gyakorolt hatás.

7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Rosuvastatin Sandoz filmtabletta gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor farmakodinámiás tulajdonságai alapján nem valószínű, hogy a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta befolyásolja ezeket a képességeket. Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a kezelés során szédülés előfordulhat.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A rozuvasztatin alkalmazásával észlelt mellékhatások általában enyhék és átmenetiek. A kontrollos klinikai vizsgálatok során a rozuvasztatinnal kezelt betegek kevesebb, mint 4%-a hagyta abba a kezelést mellékhatások miatt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatok és a kiterjedt forgalomba hozatal utáni tapasztalatok adatai alapján az alábbi táblázat mutatja a rozuvasztatin mellékhatás profilját. A mellékhatások a gyakoriságuk és szervrendszerek (system organ class, SOC) szerint kerülnek felsorolásra.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát az alábbi megegyezés szerint határozzák meg:

nagyon gyakori (≥ 1/10)

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

nem gyakori (≥ 1/1 000 – < 1/100)

ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1 000)

nagyon ritka (≤ 1/10 000)

nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg)

2. táblázat. Mellékhatások a klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok adatai alapján

Szervrendszeri kategóriák	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			trombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenységi reakciók, beleértve az angiooedemát.
Endokrin betegségek és tünetek	diabetes mellitus1
Pszichiátriai kórképek					depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás, szédülés			polineuropathia, memóriavesztés	perifériás neuropathia, alvászavarok (beleértve az insomniát és a rémálmokat), myasthenia gravis
Szembetegségek és szemészeti tünetek					ocularis myasthenia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek					köhögés, nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	székrekedés, émelygés, hasi fájdalom		pancreatitis		diarrhoea
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			emelkedett máj-transzamináz-érték	sárgaság, hepatitis
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei		pruritis bőrkiütés urticaria			Stevens–Johnson-szindróma, eosinophyliá-val és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer-reakció (DRESS)
A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei	myalgia		myopathia (beleértve a myositist is) és rhabdomyolysis, Lupus-szerű szindróma, izomszakadás	arthralgia	immun-mediált nekrotizáló myopathia, ínproblémák (szakadással együtt járhat)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek				haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek				gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	gyengeség				oedema

¹ A gyakoriság a kockázati tényezők meglététől, ill. hiányától függ (éhomi glükóz ≥ 5,6 mmol/l, BMI > 30 kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia a kórtörténetben).

Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-inhibitorokhoz, a gyógyszer-mellékhatások előfordulási gyakorisága dózisfüggő tendenciát mutat.

Renális hatások: A rozuvasztatinnal kezelt betegekben megfigyeltek főleg tubuláris eredetű proteinuriát, amit tesztcsík vizsgálattal mutattak ki. A vizeletben megjelenő proteinmennyiség nullától vagy a nyomokban előforduló szinttől a ++-es vagy ennél magasabb értékig bekövetkező emelkedését a kezelés valamely időpontjában a 10 mg-os és 20 mg-os napi adag mellett a betegek < 1%-ánál, a 40 mg-os napi adag esetén a betegek körülbelül 3%-ánál észlelték. A nulláról, illetve nyomokban előforduló értékről egy +-re történő változás a 20 mg-os napi dózis alkalmazásakor kismértékben gyakrabban fordult elő. A legtöbb esetben a terápia folytatása mellett a proteinuria spontán csökken vagy megszűnik. A klinikai vizsgálatokból származó adatok áttekintése és a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalat alapján nincs ok-okozati kapcsolat a proteinuria és az akut vagy súlyosbodó vesebetegség között.

A rozuvasztatinnal kezelt betegeknél haematuriát figyeltek meg, és a klinikai vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy ennek alacsony a gyakorisága.

Vázizomzatra gyakorolt hatások: Vázizmokra gyakorolt hatásokról, például myalgiáról, myopathiáról (ezen belül myositisről) és ritkán akut veseelégtelenséggel járó vagy nem járó rhabdomyolysisről számoltak be bármely dózisú rozuvasztatinnal kezelt betegeknél, különösen 20 mg-ot meghaladó dózisok esetén.

A rozuvasztatint szedő betegeknél megfigyelték a CK-értékek dózisfüggő emelkedését; ez az esetek többségében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt. Amennyiben a CK-szintek megemelkedtek (> 5× ULN), a kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.4 pont).

Májra gyakorolt hatások: Hasonlóan más HMG-CoA-reduktáz-gátlókhoz a rozuvasztatint szedő betegek kis csoportjában a szérum transzaminázértékek dózisfüggő emelkedését figyelték meg; ez az esetek nagy részében enyhe, tünetmentes és átmeneti volt.

Egyes sztatinokkal kapcsolatosan az alábbi mellékhatásokat jelentették:

• nemi élet zavara;

• kivételes esetekben interstíciális tüdőbetegség, különösen hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4 pont).

A rhabdomyolysis esetek, a súlyos vesetünetek és a súlyos májtünetek (főként transzaminázszint‑emelkedés) jelentési gyakorisága a 40 mg-os dózis alkalmazásakor magasabb.

Gyermekek és serdülők: Egy gyermekek és serdülők bevonásával végzett, 52 hétig tartó klinikai vizsgálat során felnőttekhez képest gyakrabban észlelték a kreatin-kináz-érték 10×ULN-t meghaladó emelkedését és izomtüneteket (lásd 4.4 pont). Egyéb tekintetben a rozuvasztatin biztonságossági profilja gyermekeknél és serdülőknél hasonló volt, mint a felnőtteknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

Túladagolás esetére nincs specifikus kezelés. Túladagolás esetén a betegnél tüneti kezelést kell végezni, és szükség szerint támogató intézkedéseket kell tenni. A májfunkciót és a CK-értékeket monitorozni kell. A hemodialízis hatásosságának kicsi a valószínűsége.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Koleszterin- és trigliceridszint-csökkentő szerek. HMG-CoA-reduktáz-gátlók

ATC kód: C10A A07

Hatásmechanizmus

A rozuvasztatin szelektíven és kompetitív módon gátolja a HMG-CoA-reduktázt. Ez a sebességmeghatározó enzim alakítja át a 3-hidroxi-3-metil-glutaril-koenzim-A-t mevalonáttá, a koleszterin előanyagává. A rozuvasztatin hatását elsősorban a májban, a koleszterinszint-csökkentés célszervében fejti ki.

A rozuvasztatin növeli a májsejtek felszínén az LDL-receptorok számát, fokozva az LDL-koleszterin felvételét és katabolizmusát, illetve csökkenti a VLDL-koleszterin májban történő szintézisét. Ezáltal csökkenti a VLDL- és LDL-részecskék összes mennyiségét.

Farmakodinámiás hatások

A rozuvasztatin csökkenti az emelkedett LDL-koleszterin-, az összkoleszterin- és a trigliceridszintet és emeli a HDL-koleszterin-szintet. Csökkenti az ApoB-, a nem-HDL-C, a VLDL-C, a VLDL-TG-szintet és emeli az ApoA-I-szintet is (lásd 3. táblázat). A rozuvasztatin csökkenti az LDL-C/HDL-C, az össz C/HDL-C és a nem-HDL-C/HDL-C, valamint az ApoB/ApoA-I arányokat is.

3. táblázat: A primaer (IIa és IIb típusú) hypercholesterinaemiában szenvedő betegeknél az egyes dózisokra adott válasz (a kiindulási értéktől mért korrigált százalékos változás átlaga)

adag	N	LDL-C	Össz-C	HDL-C	TG	Nem HDL-C	ApoB	ApoA-I
Placebo	13	-7	-5	3	-3	-7	-3	0
5	17	-45	-33	13	-35	-44	-38	4
10	17	-52	-36	14	-10	-48	-42	4
20	17	-55	-40	8	-23	-51	-46	5
40	18	-63	-46	10	-28	-60	-54	0

A kezelés megkezdésétől számított 1 héten belül a terápiás hatás már jelentkezik, és 2 hét múlva kialakul a teljes terápiás válasz 90%-a. A teljes hatás általában a negyedik hétre alakul ki és ezután fennmarad.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A rozuvasztatin rassztól, nemtől vagy életkortól függetlenül hatásos a hypertriglyceridaemiával vagy anélkül jelentkező hypercholesterinaemiában szenvedő felnőtteknél, valamint a speciális betegcsoportokban, így cukorbetegeknél vagy familiaris hypercholesterinaemiás betegeknél is.

A III.-as fázisú vizsgálatok összesített adatai alapján a rozuvasztatin a IIa és IIb típusú hypercholesterinaemiában szenvedő betegek többségénél (amikor a kiindulási LDL-C-érték átlagosan körülbelül 4,8 mmol/1 volt) hatásosnak bizonyult abban, hogy a European Atherosclerosis Society (EAS, 1998) szervezet által elfogadott irányelvek célértékeit elérjék. A 10 mg dózissal kezelt betegek körülbelül 80%-ánál elérték az EAS irányelvekben rögzített LDL-C-célértéket (< 3 mmol/1).

Egy nagy vizsgálat során 435 heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő betegnek adtak 20 mg és 80 mg között emelkedő adagban a maximálisan tolerálható dózis eléréséig rozuvasztatint. Minden vizsgált dózis kedvező hatást mutatott a lipidértékek és a terápiás célértékek tekintetében. A dózis napi 40 mg-ra való emelését követően (a terápia 12. hetére) az LDL‑koleszterin‑szint 53%-kal csökkent. A betegek 33%-ában az LDL-koleszterin az EAS irányelvekben meghatározott (< 3 mmol/1) célértékre csökkent.

Egy nyílt, a dózisemelés hatását elemző vizsgálat során 42 (köztük 8 gyermek is) homozygota familiaris hypercholesterinaemiás beteg napi 20-40 mg rozuvasztatinra adott terápiás válaszát értékelték. A teljes betegpopulációban az LDL-koleszterin-szint átlagos csökkenése 22% volt.

Kisszámú beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során azt mutatták ki, hogy a rozuvasztatin a fenofibráttal együtt adva additív módon csökkenti a trigliceridszintet, illetve niacinnal együtt adva additív módon emeli a HDL-C-szintet (lásd 4.4 pont).

Egy multicentrikus, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatba (METEOR) 984, 45 és 70 éves kor közötti, koszorúér-betegség tekintetében alacsony rizikójú beteget (azaz, akiknél definíció szerint a tíz éven belüli Framingham rizikó < 10%) vontak be, akiknek az átlagos LDL-C szintje 4,0 mmol/l (154,5 mg/dL) volt, de akiknél (Carotid Intima Media Thickness méréssel igazoltan) szubklinikai súlyosságú atherosclerosis volt jelen. A betegeket véletlenszerűen a két éven át naponta egyszer 40 mg rozuvasztatinnal vagy placebóval kezelt csoportok egyikébe sorolták be. A rozuvasztatin a placebóval kezelt betegekhez képest szignifikáns mértékben, évente 0,0145 mm-rel (95%-os megbízhatósági tartomány: ‑0,0196, ‑0,0093; p < 0,0001) lassította az arteria carotis 12 vizsgált pontján mért maximális CIMT súlyosbodásának az ütemét. A rozuvasztatinnal kezelt csoportban az alapértéktől való eltérés -0,0014 mm/év [-0,12%/év, (nem szignifikáns változás)] volt, szemben a placebóval kezelt csoportban mért +0,0131 mm/év (1,12%/év, p < 0,0001) progresszióval. A CIMT csökkenése és a kardiovaszkuláris események kockázatának a csökkenése között közvetlen összefüggést még nem mutattak ki. A METEOR vizsgálatban részt vevő populációnál alacsony a koszorúér-betegség kockázata és nem tükrözi azt a célpopulációt, amelynél a 40 mg-os rozuvasztatin adagot alkalmazzák. A 40 mg-os adagot csak azoknak a súlyos fokú hypercholesterinaemiában szenvedő betegeknek szabad rendelni, akiknek magas a kardiovaszkuláris kockázata (lásd 4.2 pont).

A „Justification for the Use of Statins in Primary Prevention: An Intervention Trial Evaluating Rosuvastatin” (JUPITER) elnevezésű vizsgálat során a rozuvasztatin főbb, ateroszklerotikus eredetű kardiovaszkuláris eseményekre gyakorolt hatását 17 802 férfin (≥ 50 év) és nőn (≥ 60 év) vizsgálták.

A vizsgálat résztvevőit véletlenszerűen sorolták be a naponta egyszer placebóval (n = 8901) vagy 20 mg rozuvasztatinnal kezelt csoport egyikébe (n = 8901). Az utánkövetés időtartama átlagosan 2 év volt.

Az LDL-koleszterin szintje a rozuvasztatinnal kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest 45%-kal (p < 0,001) csökkent.

A résztvevők egyik nagy kockázatú alcsoportjában (akiknél a kezdeti Framingham kockázati pontérték > 20% volt; n = 1558) végzett post-hoc elemzés azt mutatta, hogy rozuvasztatin-kezelés mellett a placebóhoz képest szignifikánsan csökken a kardiovaszkuláris halálozás, a stroke és a myocardialis infarctus alapján képzett összetett végpont kockázata (p =0,028). Az 1000 betegévre vonatkoztatott eseménygyakoriság esetében az abszolút kockázatcsökkenés 8,8 volt. A teljes halálozás ennél a nagy kockázatú csoportnál nem változott (p = 0,193). A kezdetben SCORE ≥ 5% értékű, nagy kockázatú alcsoportban (összesen 9302 résztvevő bevonásával) végzett post-hoc elemzés azt mutatta, hogy rozuvasztatin-kezelés mellett a placebóhoz képest szignifikánsan csökken a kardiovaszkuláris halálozás, a stroke és a myocardialis infarctus alapján képzett összetett végpont kockázata (p = 0,0003) (a SCORE értékét extrapolálták annak érdekében, hogy a 65 éves kor feletti résztvevők adatai is bekerülhessenek az elemzésbe). Az 1000 betegévre vonatkoztatott eseménygyakoriság esetében az abszolút kockázatcsökkenés 5,1 volt. A teljes halálozás ennél a nagy kockázatú csoportnál nem változott (p = 0,076).

A JUPITER vizsgálat során a rozuvasztatinnal kezelt alanyok 6,6%-a, a placebóval kezelt alanyok 6,2%-a hagyta abba a vizsgálati gyógyszer szedését mellékhatás miatt. A kezelés abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: myalgia (0,3% rozuvasztatin, 0,2% placebo mellett), hasi fájdalom (0,03% rozuvasztatin, 0,02% placebo mellett) és bőrkiütés (0,02% rozuvasztatin, 0,03% placebo mellett). A placebóval megegyező, vagy annál nagyobb arányban fellépő leggyakoribb mellékhatás a húgyúti fertőzés (8,7% rozuvasztatin, 8,6% placebo mellett), a nasopharyngitis (7,6% rozuvasztatin, 7,2% placebo mellett), hátfájás (7,6% rozuvasztatin, 6,9% placebo mellett) és a myalgia (7,6% rozuvasztatin, 6,6% placebo mellett) volt.

Gyermekek és serdülők

Egy kettős vak, randomizált, multicentrikus, placebokontrollos, 12 héten át tartó vizsgálat során (n = 176, 97 fiú és 79 lány), amit egy 40 hétig tartó (n = 173, 96 fiú és 77 lány), nyílt, rozuvasztatin adagemelési fázis követett, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő 10 - betöltött18 év közötti gyermekek (Tanner stádium II-V, a lányok esetében a menarche legalább egy éve bekövetkezett) kaptak naponta 5 mg, 10 mg vagy 20 mg rozuvasztatint vagy placebót 12 héten keresztül. Ezt követően 40 héten keresztül mindannyian naponta kaptak rozuvasztatint. A vizsgálat kezdetekor a betegek körülbelül 30%-a volt 10-13 éves; a résztvevők mintegy 17%-a Tanner II-es, 18%-a Tanner III-as, 40%-a Tanner IV-es, illetve 25%-a Tanner V-ös stádiumban volt.

Az LDL-C-csökkenés mértéke napi 5 mg rozuvasztatin mellett 38,3%, 10 mg rozuvasztatin mellett 44,6%, illetve 20 mg rozuvasztatin mellett 50,0% volt, szemben a placebocsoportban észlelt 0,7%-kal.

A 40 hétig tartó, nyílt fázis végén, aminek a során legfeljebb naponta egyszer 20 mg céldózisig emelték az adagot, a 173 betegből 70 (40,5%) érte el a 2,8 mmol/l alatti LDL-C-célértéket.

Az 52 hétig tartó kezelést követően nem észleltek a növekedésre, a testtömegre, a BMI-re vagy a nemi érésre gyakorolt hatást (lásd 4.4 pont). Ez a vizsgálat (n = 176 résztvevővel) nem alkalmas a ritka gyógyszer-mellékhatások összehasonlítására.

A rozuvasztatint egy 2 éves, nyílt elrendezésű, a célérték eléréséig titrált dózisú vizsgálatban is értékelték, 198 heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, 6‑17 éves gyermeknél és serdülőnél (88 fiú, 110 lány, Tanner skála szerint <  II-V. stádium). A kezdő adag minden betegnél naponta egyszer 5 mg rozuvasztatin volt. A 6–9 éves (n = 64) betegek adagját napi egyszeri 10 mg-os maximális dózisig, míg a 10-17 éves (n = 134) betegek adagját napi egyszeri 20 mg-os maximális dózisig titrálhatták.

24 hónapos rozuvasztatin-kezelés után az LDL-koleszterin esetében a legkisebb négyzetes becslés átlagának a kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenése -43% volt (kiindulási érték: 236 mg/dl, 24. hónap: 133 mg/dl). Az egyes korcsoportokban az LDL-koleszterin esetében a legkisebb négyzetes becslés átlagának a kiindulási értékhez viszonyított százalékos csökkenése sorrendben -43% volt (kiindulási érték: 234 mg/dl, 24. hónap: 124 mg/dl), -45% (kiindulási érték: 234 mg/dl, 124 mg/dl), és -35% (kiindulási érték: 241 mg/dl, 24. hónap: 153 mg/dl) a 6 ‑ < 10, 10 ‑ < 14 és a 14 ‑ < 18 éves korcsoportokban.

Az 5 mg, 10 mg és 20 mg rozuvasztatin szintén statisztikailag szignifikáns átlagos változást ért el a kezelés megkezdésétől számítva, az alábbi másodlagos lipid- és lipoprotein-változók esetén: HDL‑koleszterin, összkoleszterin, nemHDL-koleszterin, LDL-koleszterin/HDL-koleszterin, összkoleszterin/HDL-koleszterin, triglicerid/HDL-koleszterin, nemHDL-koleszterin/HDL-koleszterin, ApoB, ApoB/ApoA-1. Ezek a változások mind a javuló lipid‑válaszreakciók irányába mutattak, és több, mint 2 éven át fennmaradtak.

A 24 hónapos kezelés után nem mutattak ki a növekedésre, a testtömegre, a testtömeg-indexre vagy a nemi érésre gyakorolt hatást (lásd 4.4 pont).

A naponta egyszer alkalmazott 20 mg rozuvasztatint 14, (6 ‑ betöltött18 éves kor közötti), homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermek, illetve serdülő bevonásával végzett randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentikus, keresztezett elrendezésű vizsgálatban értékelték a placebóval összehasonlítva. A vizsgálat tartalmazott egy aktív, 4 hetes bevezető diétás fázist, melynek során a betegeket 10 mg rozuvasztatinnal kezelték, továbbá egy keresztezett fázist, mely alatt a betegek 6 hétig 20 mg rozuvasztatint kaptak, amit 6 hetes placebokezelés előzött meg vagy követett, végül a 12 hetes fenntartó fázis alatt minden beteget 20 mg rozuvasztatinnal kezeltek. Azok a betegek, akik a vizsgálathoz csatlakozáskor ezetimibet vagy aferezis-terápiát kaptak, ezt a vizsgálat teljes ideje alatt folytatták.

A placebóval összehasonlítva, statisztikailag szignifikáns (p = 0,005) LDL-C-csökkenést figyeltek meg (22,3%, 85,4 mg/dl vagy 2,2 mmol/l) a 20 mg rozuvasztatinnal végzett 6 hetes kezelés alatt. Statisztikailag szignifikáns össz-C- (20,1%, p=0,003), nem-HDL-C- (22,9%, p=0,003), és ApoB- (17,1%, p=0,024) csökkenés volt megfigyelhető. A placebóval összehasonlítva ugyancsak csökkenés volt látható a TG, LDL‑C/HDL-C, össz-C/HDL-C, nem-HDL-C/HDL-C, és ApoB/ApoA-1 szintekben, a 6 hetes 20 mg rozuvasztatinnal végzett kezelést követően. Az LDL-C-csökkenés a 6 hétig 20 mg rozuvasztatinnal, majd ezt követően 6 hétig placebóval kezelteknél végig fennmaradt a 12 hetes folyamatos terápia alatt.

Egy betegnél további LDL-C- (8,0%), össz-C- (6,7%) és nem-HDL-C- (7,4%) csökkenés következett be a 6 hetes, az adag megemelése után 40 mg-mal végzett kezelést követően.

Egy kiterjesztett, nyílt végű kezelés során a legfeljebb 90 héten keresztül 20 mg rozuvasztatinnal kezelt betegek közül 9-nél az LDL-C-csökkenés a -12,1% és -21,3% tartományban volt fenntartható.

A nyílt dózis‑hatás tanulmányban (lásd feljebb) a 7 értékelhető, homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermeknél és serdülőnél (8 – betöltött 18 év között) a kiindulási értékhez viszonyított %‑os csökkenés az LDL‑C-szint (21,0%), az összkoleszterinszint (19,2%) és a nem‑HDL‑C-szint (21,0%) értékeiben a 6 hetes, 20 mg-os rozuvasztatin‑kezelést követően összhangban állt a fent említett homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél végzett vizsgálatban megfigyeltekkel.

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a rozuvasztatin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a homozygota familiaris hypercholesterinaemia, a primaer kombinált (kevert) dyslipidaemia kezelése, és a kardiovaszkuláris események megelőzése vonatkozásában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás: Per os adagolás után körülbelül 5 órával alakul ki a rozuvasztatin maximális plazmakoncentrációja. A teljes biohasznosulás értéke körülbelül 20%.

Eloszlás: A rozuvasztatint nagymértékben a máj veszi fel, ahol a koleszterin szintézise és az LDLkoleszterin ürülése elsődlegesen zajlik. A rozuvasztatin megoszlási térfogata körülbelül 134 li ter. A rozuvasztatin körülbelül 90%-a kötődik a plazmafehérjékhez, főleg az albuminhoz.

Biotranszformáció: A rozuvasztatin korlátozott mértékű metabolizmuson megy keresztül (ennek mértéke körülbelül 10%). Az emberi májsejteken végzett in vitro metabolizmus-vizsgálatok arra utalnak, hogy a rozuvasztatin a citokróm P450-en alapuló metabolizmus gyenge szubsztrátja. A metabolizmusban főleg a CYP2C9 izoenzim vett részt, míg a 2C19, 3A4 és 2D6 kisebb mértékben. A főbb azonosított metabolitok az N-dezmetil- és a lakton-metabolit voltak. Az N-dezmetil-metabolit körülbelül 50%-kal kevésbé aktív, mint a rozuvasztatin, míg a lakton-metabolitot klinikai szempontból inaktívnak tekintik. A keringő HMG-CoA-reduktáz-inhibitor aktivitás több mint 90%-áért a rozuvasztatin a felelős.

Elimináció: A beadott rozuvasztatin körülbelül 90%-a változatlan formában (felszívódott és fel nem szívódott hatóanyagként) a széklettel választódik ki, a fennmaradó rész a vizelettel ürül. A vizeletben körülbelül 5% választódik ki változatlan formában. A plazmában az eliminációs felezési idő körülbelül 19 óra. Az eliminációs felezési idő magasabb dózisok esetében nem nő. A plazma‑clearance geometriai középértéke körülbelül 50 liter/óra (variációs koefficiens 21,7%). Hasonlóan egyéb HMG-CoA-reduktáz gátlókhoz a rozuvasztatin májba történő felvételében az OATP-C membrántranszporter részt vesz. Ez a transzporter fontos szerepet játszik a rozuvasztatin májban történő eliminációjában.

Linearitás/nem-linearitás: A dózis nagyságával arányos a rozuvasztatin szisztémás expozíciója. Többszörös napi dózisok alkalmazása után a farmakokinetikai paraméterekben nincsenek változások.

Speciális betegcsoportok:

Életkor és nem: Felnőtteknél az életkor vagy a nem a rozuvasztatin farmakokinetikájára nem gyakorolt klinikailag számottevő hatást. A rozuvasztatin farmakokinetikája felnőtt önkénteseknél és heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél, illetve serdülőknél hasonló volt (lásd alább „Gyermekek és serdülők”).

Népcsoportok/Etnikai szempontok: A farmakokinetikai vizsgálatok az AUC-középértékekben a kaukázusiakkal összehasonlítva egy körülbelül kétszeres emelkedést mutatnak ázsiai (japán, kínai, Fülöp-szigetekről származó, vietnámi és koreai) egyénekben; indiaiakban az AUC és C_max középértéke körülbelül 1,3-szorosára emelkedik. Egy populációs farmakokinetikai elemzés nem mutatott ki a szer farmakokinetikájában lényeges különbségeket a kaukázusi és a feketebőrű népcsoportok között.

Vesekárosodás: Egy különböző súlyosságú vesekárososdásban szenvedő betegekkel végzett vizsgálat során az enyhe–közepesen súlyos fokú vesekárososdás nem befolyásolta a rozuvasztatin vagy az N‑dezmetil-metabolit plazmakoncentrációt. Súlyos vesekárosodásban (a kreatinin-clearance értéke < 30 ml/perc) szenvedő egyéneknél a rozuvasztatin plazmakoncentrációja háromszor, az N‑dezmetil‑metabolit plazmakoncentrációja kilencszer magasabb volt, mint az egészséges önkénteseknél. Hemodializált betegeknél a rozuvasztatin egyensúlyi állapotban mért plazmakoncentrációi körülbelül 50%-kal voltak magasabbak, mint egészséges önkénteseknél.

Májkárosodás: Különböző súlyosságú májkárosodásban szenvedő betegekkel végzett vizsgálat során azoknál az egyéneknél, akiknél a Child–Pugh-érték 7 vagy ennél kisebb volt, nem volt jelen fokozott rozuvasztatin-expozícióra utaló jel. Mindazonáltal két betegnél, akiknél a Child–Pugh-pontérték 8 és 9 volt, a szisztémás expozíció emelkedése legalább kétszerese volt az alacsonyabb Child–Pugh pontszámú betegekhez képest. Nincs tapasztalat olyan betegekkel, akiknél a Child–Pugh-pontszám 9 feletti.

Genetikai polimorfizmusok: A HMG-CoA-reduktáz-inhibitorok – beleértve a rozuvasztatint is – diszpozíciójában szerepet játszanak az OATP1B1 és a BCRP transzportfehérjék. Az SLCO1B1 (OATP1B1) és/vagy ABCG2 (BCRP) genetikai polimorfizmussal rendelkező betegeknél fennáll a megnövekedett rozuvasztatin-expozíció kockázata. Az SLCO1B1 c.521CC és az ABCG2 c.421AA egyedi polimorfizmus esetében nagyobb a rozuvasztatinexpozíció (AUC), mint az SLCO1B1 c.521TT vagy az ABCG2 c.421CC genotípusoknál. Ezt a specifikus genotípust nem mutatták ki a klinikai gyakorlatban, de azoknak a betegeknek, akikről ismert, hogy ilyen típusú polimorfizmussal rendelkeznek, a Rosuvastatin Sandoz filmtabletta alacsonyabb napi adagja javasolt.

Gyermekek és serdülők: Két, 10 – betöltött18 év közötti vagy 6 – betöltött18 év közötti, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, gyermekgyógyászati betegek (összesen 214 beteg) körében, rozuvasztatinnal (tablettában adott) végzett farmakokinetikai vizsgálat igazolta, hogy a gyermekgyógyászati betegeknél az expozíció összehasonlíthatónak vagy alacsonyabbnak tűnik, mint a felnőtt betegeknél. A rozuvasztatin-expozíció a dózis és az idő tekintetében egy 2 éves időszak alatt megbecsülhető volt.

3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos farmakológiai biztonságossági farmakológiai, genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. A hERG-re gyakorolt hatásokra vonatkozóan specifikus vizsgálatokat nem végeztek. Bár a klinikai vizsgálatok során mellékhatásokat nem figyeltek meg, a klinikai expozíciós szintekhez hasonló expozíciós szintek mellett állatokban ilyeneket az alábbiak szerint észleltek: valószínűleg a rozuvasztatin farmakológiai hatásainak az eredményeként az ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során kórszövettani eltéréseket figyeltek meg az egerek és a patkányok májában, kisebb mértékben a kutyák epehólyagjában, míg a majmokban nem. Ezen túlmenően magasabb dózisok mellett heretoxicitást figyeltek meg majmokban és kutyákban.

Patkányokban egyértelműen reproduktív toxicitást mutattak ki, ami az egy alomban született kölykök számának csökkenésében, a kölykök kisebb születési súlyában valamint életképességük csökkenésében jelentkezett. Ezen hatásokat az anyaállatra nézve toxikus dózisok mellett, olyan szisztémás expozíciók esetén figyelték meg, amelyek többszörösen meghaladták a terápiás expozíciót.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

1. Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Laktóz

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Mikrokristályos cellulóz és kolloid szilícium-dioxid

Szárított kukoricakeményítő

Talkum

Nátrium-sztearil-fumarát

Filmbevonat

Hipromellóz

Mannit (E 421)

Makrogol 6000

Talkum

Titán-dioxid (E 171)

Sárga vas-oxid (E 172)

Vörös vas-oxid (E 172)

2. Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

3. Felhasználhatósági időtartam

2 év

A HDPE tartályok első felnyitását követően a tárolási idő: 100 nap.

4. Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

Filmtabletták OPA-Al-PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban vagy PP kupakkal és szilikagél nedvességmegkötővel ellátott HDPE tartályban és dobozban.

Kiszerelések:

Buborékcsomagolás: 7, 10, 14, 15, 20, 28, 30, 42, 50, 56, 60, 84, 90, 98 és 100 db filmtabletta.

HDPE tartály: 30 és 100 db filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

Rosuvastatin Sandoz 5 mg filmtabletta

OGYI-T-21423/01 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/02 30× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/03 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/04 60× buborékcsomagolásban

OGYI-T-21423/17 90× buborékcsomagolásban

Rosuvastatin Sandoz 10 mg filmtabletta

OGYI-T-21423/05 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/06 30× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/07 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/08 60× buborékcsomagolásban

OGYI-T-21423/18 90× buborékcsomagolásban

Rosuvastatin Sandoz 20 mg filmtabletta

OGYI-T-21423/09 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/10 30× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/11 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/12 60× buborékcsomagolásban

OGYI-T-21423/19 90× buborékcsomagolásban

Rosuvastatin Sandoz 40 mg filmtabletta

OGYI-T-21423/13 28× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/14 30× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/15 56× buborékcsomagolásban
OGYI-T-21423/16 60× buborékcsomagolásban

OGYI-T-21423/20 90× buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. szeptember 13.

A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2021. április 29.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 6.