RUDOTEL 10 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Rudotel 10 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10,0 mg medazepámot tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok

85,844 mg laktóz-monohidrátot és 0,0051 mg sunset yellow (E110) színezőanyagot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Narancssárga színű, kerek, lapos, metszett élű tabletta, egyik oldalán bemetszéssel. A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére, és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Akut és krónikus szorongással járó állapotok tüneti kezelése.

Megjegyzés:

Nem minden fent megnevezett állapot igényel gyógyszeres kezelést. Gyakran fizikai vagy pszichiátriai betegség külső megnyilvánulásai, és egyéb kivizsgálásokkal együtt értékelhetők, valamint az alapbetegség kezelésével gyógyíthatók.

A medazepám adása csak akkor javasolt, ha a probléma súlyos, vagy ha az állapot rendkívüli szenvedést és nehézségeket okoz a betegnek.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A beteg állapotát rendszeresen fel kell mérni, és értékelni kell, hogy szükség van-e a kezelés folytatására, különösen akkor, ha a beteg tünetmentes. A kezelés teljes időtartama, beleértve az adag fokozatos megvonását, ne haladja meg a 8‑12 hetet. Bizonyos esetekben hosszabb kezelésre lehet szükség, erre azonban nem kerülhet sor addig, amíg a beteg állapotát ismételten nem értékelik.

A kezelés a legkisebb hatásos dózissal, a tünetek megszűnésének kezdetéig történjen.

Adagolás

Felnőttek

A szokásos adagja 1‑2 tabletta Rudotel (ami 10‑20 mg medazepámnak felel meg) 1‑2 részletben vagy egyszeri esti adagban. Bizonyos esetekben a napi adag – a vonatkozó valamennyi figyelmeztetés figyelembevétele mellett – 6 tablettára (60 mg medazepám) emelhető.

A kezelés súlypontját lehetőség szerint az esti adagolásra kell helyezni.

Nagyobb dózisok csak ritkán szükségesek (pl. pszichiátriai vagy neurológiai zavarokban) és csak kórházi körülmények között alkalmazhatóak.

Akut klinikai esetben a Rudotel alkalmazását egyszeri dózisra, vagy csak egy néhány napig tartó kezelésre kell korlátozni.

Egy hetet meghaladó kezelés esetében a Rudotel-kezelés abbahagyása lépcsőzetes gyógyszeradag csökkentéssel történjen. Ilyen esetekben figyelembe kell venni az esetlegesen fellépő, átmeneti megvonási tüneteket (lásd 4.8 pont).

Gyermekek és serdülők

A Rudotel adása nem javasolt gyermekek és serdülők számára biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Idősek

Idős és legyengült betegeknél, valamint szívelégtelenségben és/vagy hypotoniás betegek esetében, akik a benzodiazepinekre és származékaikra gyakran a vártnál erősebben reagálnak, és organikus agyi megbetegedésben szenvedő betegeknél az adagolást alaposan mérlegelni kell (adagolási utasítást figyelembe véve).

Májkárosodás

Krónikus májbetegségben szenvedőknek a szokásos adag kétharmada, cirrhosisos betegeknek a szokásos adag fele adható.

Vesekárosodás

Az adagolás csökkentését mérlegelni kell vesekárosodás esetén.

Az alkalmazás módja

A tablettákat napközben, étkezés előtt, szétrágás nélkül, kevés folyadékkal kell bevenni.

Este a tablettákat kb. ½ órával lefekvés előtt és nem közvetlenül étkezés után kell bevenni, mert a gyógyszerhatás késhet – attól függően, hogy mennyit alszik a beteg – és a következő reggelen feltehetőleg fokozódnak az utóhatások.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, egyéb benzodiazepinekkel és származékaikkal, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos légzési elégtelenség;

• alvási apnoe szindróma;

• súlyos májkárosodás;

• myasthenia gravis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések

Tolerancia

A hipnotikus hatás több héten át tartó ismételt alkalmazás során csökkenhet.

Függőség

A benzodiazepinek krónikus alkalmazása fizikai és mentális függőség kialakulásához vezethet. A függőség kockázata nő a dózis illetve a kezelési időtartam emelésével. Nagyobb a kockázat azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében alkoholizmus és droghasználat szerepel. Fizikai függőség esetén a kezelés abbahagyását megvonási tünetek kísérhetik. Ilyen tünet a fejfájás és izomfájdalom, súlyos szorongás és feszültség, alvászavar, nyugtalanság, zavartság és ingerlékenység. Súlyos esetekben az alábbi tünetek fordulnak elő: deperszonalizáció, derealizáció, hyperacusis, végtagokban érzészavar és bizsergésérzések, fény-, hang- és érintési ingerekkel szembeni túlérzékenység, hallucinációk és epilepsziás görcsrohamok. A megvonási tünetek a kezelés befejezése után több nappal is megjelenhetnek.

Opioidok egyidejű alkalmazásának kockázata

A Rudotel és opioidok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Rudotel együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek.

Amennyiben a Rudotel és opioidok együttes felírásáról születik döntés, akkor a legkisebb hatásos dózist kell a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd még az általános adagolási javaslatokat a 4.2 pontban).

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Erről feltétlenül tájékoztatni kell a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Visszacsapási szorongás és feszültség

A medazepám kezelés abbahagyása esetén egy átmeneti szindróma fordulhat elő, amelyben a benzodiazepin (vagy benzodiazepin-szerű vegyületek) alkalmazását korábban szükségessé tevő legfőbb tünetek a kezelést megelőzőhöz képest nagyobb intenzitással újonnan megjelennek. A szindrómát hangulati ingadozások, álmatlanság és nyugtalanság kísérheti. Mivel a megvonási/visszacsapási tünetek kockázata nagyobb a dózis gyors csökkentése vagy a kezelés hirtelen megszakítása esetén, javasolt az adag fokozatos csökkentése (a kezelés leépítése).

A kezelés időtartama

A kezelés a javallattól függően a lehető legrövidebb ideig tartson (lásd 4.2 pont), azonban szorongás és feszültség kezelése esetén nem haladhatja meg a 8‑12 hetet. Ebbe az időszakba beletartozik az az idő is, ami alatt a dózis fokozatos csökkentésével leépítik a kezelést. A kezelés időtartamának a megnövelésére csak a beteg állapotának az újraértékelését követően van lehetőség.

Fontos lehet a beteget a kezelés megkezdésekor tájékoztatni arról, hogy a kezelés időtartama korlátozott, és egyértelműen elmagyarázni neki, hogy az adagokat hogyan fogják majd fokozatosan csökkenteni.

Fontos a betegeket előre felkészíteni a visszacsapási tünetekre, annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, elkerülhetőek legyenek a terápia abbahagyásakor fellépő tünetek okozta esetleges kellemetlenségek. Rövid felezési idejű benzodiazepinek alkalmazása esetén vannak arra utaló jelek, hogy az egyes dózisok bevétele közötti időszakban is előfordulhatnak megvonási tünetek, különösen akkor, ha nagy adagot alkalmaznak. Fontos kiemelni, hogy amennyiben hosszú felezési idejű benzodiazepineket alkalmaznak, nem, vagy csak nagyon körültekintően javasolt a rövid felezési idejű benzodiazepinekre áttérni, mivel előfordulhatnak az említett megvonási tünetek.

Amnesia

Hasonlóan más benzodiazepinekhez, a medazepám is okozhat anterograd amnesiát. Ez az állapot leggyakrabban a gyógyszer bevétele után néhány óra múlva következik be (lásd 4.8 pont).

Pszichátriai és paradox reakciók

Nyugtalanság, agitatio, ingerlékenység, dührohamok, rémálmok, súlyos álmatlanság, hallucinációk, pszichózis, inadekvát magatartás, súlyos delírium és egyéb magatartászavarok előfordulása esetén a gyógyszerkészítmény alkalmazását abba kell hagyni. Paradox reakciók gyermekeknél és idős betegeknél gyakrabban fordulnak elő.

Különleges betegcsoportok

A medazepámot nem javasolt adni 18 éves kor alatti betegeknek, mivel a készítmény hatásosságát és biztonságosságát kellőképpen nem igazolták.

Az idős betegeket lehetőleg a szokásos adagnál kisebb dózissal kell kezelni (lásd 4.2 pont). A medazepámot körültekintően kell alkalmazni idős betegeknél, mivel a benzodiazepinek izomlazító hatása miatt fennáll az elesés kockázata.

Krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél alacsonyabb adagot kell alkalmazni a légzési depresszió lehetősége miatt.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelésére a benzodiazepinek alkalmazása ellenjavallt, mivel a benzodiazepinek elősegíthetik az encephalopathia kialakulását.

A benzodiazepinek nem hatásosak a pszichózisok elsődleges kezelésére.

Látens depresszióban szenvedő betegeknél néhány esetben mániás epizódokat jelentettek.

A benzodiazepinek nem alkalmasak a súlyos depresszió elsődleges kezelésére, továbbá önmagában való alkalmazásuk nem javasolt a súlyos depresszióhoz társuló szorongás kezelésére, ugyanis az ilyen betegeknél öngyilkosság fordulhat elő. Ennek elkerülésére a súlyos depresszióban szenvedő és a szuicid késztetésű betegek kezelése során meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket és csak a megfelelő mennyiséget szabad rendelni.

A potenciális antikolinerg mellékhatások miatt a benzodiazepineket fokozott óvatossággal kell adni akut szűkzugú glaucomában szenvedő, vagy erre esetleg hajlamos betegeknek.

A benzodiazepineket a legnagyobb körültekintéssel kell adni azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében alkohol- vagy gyógyszerabúzus szerepel.

A Rudotel fokozott elővigyázatossággal alkalmazható továbbá a következő esetekben:

• akut alkohol, altatószer vagy fájdalomcsillapító vagy pszichotróp gyógyszerek (neuroleptikumok, antidepresszánsok, lítium) által okozott mérgezés esetében;

• cerebellaris és spinalis ataxiák.

Diagnosztikus célra adagolt gyógyszer esetén, járóbeteg ellátáskor a beteget egy óra elteltével szabad csak elengedni, kísérővel. A beteget tájékoztatni kell arról, hogy az alkoholfogyasztástól tartózkodjék.

A betegeket mindennapos életvitelükkel kapcsolatban is megfelelő tanácsokkal kell ellátni, a sajátos körülményeikhez viszonyítva azt (pl. foglalkozás).

Hosszan tartó kezelés esetén a vérképet és a májfunkciót folyamatosan ellenőrizni kell.

Segédanyagok

Laktóz

Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Sunset yellow (E110)

A tabletta bevonata sunset yellow (E110) segédanyagot tartalmaz. Ez a színezőanyag allergiás reakciókat okozhat.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A központi idegrendszerre ható gyógyszerek

A központi idegrendszert deprimáló gyógyszerek (pszichotróp gyógyszerek, altatószerek, fájdalomcsillapítók egy része, anesztetikumok, antihisztaminok) esetében kölcsönös hatásfokozódásra kell számítani.

Alkohol

Az egyidejű alkoholfogyasztás a Rudotel hatását előre nem látható módon megváltoztathatja és fokozhatja. Együttes alkalmazásuk nem ajánlott.

Izomrelaxánsok

Az izomrelaxánsok hatása fokozódhat.

Cimetidin, diszulfirám és omeprazol

Cimetidinnel, diszulfirámmal és omeprazollal való egyidejű alkalmazása fokozhatja és meghosszabbíthatja a Rudotel hatását.

Dohányzás

A Rudotel gyorsabban választódik ki dohányzó egyénekben.

Teofillin

A teofillin alacsony dózisban a Rudotel szedatív hatását megszünteti.

Levodopa

A Rudotel a levodopa hatását csökkenti.

Fenitoin, fenobarbitál

Ritka esetben a Rudotel a fenitoin metabolizmusát gátolja és ezáltal a hatását fokozza.

A fenobarbitál és a fenitoin a Rudotel metabolizmusát gyorsíthatja.

Opioidok

A szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy a benzodiazepinnel rokon gyógyszerek, úgymint a Rudotel, opioidokkal történő egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és a kezelés időtartamát is (lásd 4.4 pont).

Azoknál a betegeknél, akiket egyéb gyógyszerrel tartósan kezelnek, mint pl. centrálisan ható antihipertenzív szerek, béta-receptorblokkolók, antikoagulánsok, antidiabetikumok, szívglikozidok és antikoncipiensek számos interakciót adhatnak, melyek formája és mértéke nem látható előre, elsősorban hosszantartó kezelés esetén. A kezelőorvos a Rudotel adása előtt tisztázza, hogy a fent említett gyógyszerekkel tartós kezelés fennáll-e. Ez esetben a készítmény adagolásakor, különösképpen a kezelés kezdetekor különös figyelem ajánlatos.

A CYP2E1 enzimen metabolizálódó hatóanyagokkal óvatosan adható együtt, mint pl. acetaminofen, különböző kinon-származékok, mert ezek lebomlását a medazepám gátolja. Az etanol is a CYP2E1 enzimen metabolizálódik.

A Rudotel lassú kiürülése miatt a kezelés abbahagyását követően is számolni kell kölcsönhatásokkal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhesség alatt csak pontos indikáció alapján, fokozott ellenőrzés mellett, csak az előny/kockázat gondos mérlegelésével rendelhető (főleg annak első és utolsó trimeszterében).

Fejlődési rendellenességek szempontjából a terápiás dózisban végzett benzodiazepin kezelés a korai terhességben alacsony kockázatúnak mutatkozik annak ellenére, hogy egyes epidemiológiai tanulmányok a farkastorok irányában fokozott kockázatot mutattak ki.

Esetismertetésekben beszámoltak az anya által való túladagolás, mérgezés esetében a prenatalisan exponált gyerekeknél fejlődési rendellenességekről és mentális retardációról.

Amennyiben az anyának az orvos a terhesség utolsó heteiben is előírja a gyógyszer szedését, szülés után a csecsemőnél a szer hatásának megfelelő tünetek mutatkozhatnak, mint pl. hypotonia, hyporeflexia, hypothermia, respiratorikus depresszió, később pedig a szernek a csecsemő szervezetéből történő kiürülése kapcsán elvonási tünetek (hiperaktivitás, izgatottság, hypotonia, gyenge szopási reflex stb.) jelentkezhetnek.

A szüléskor alkalmazott Rudotel az ún. „floppy-infant syndrome” fellépéséhez vezethet.

Szoptatás

A medazepám és metabolitjai kiválasztódnak az anyatejjel. A tej-plazma arány azonban nagy egyéni különbségeket mutat. A medazepám újszülöttekben lényegesen lassabban metabolizálódik, mint gyermekekben és felnőttekben. Újszülöttben a fehérjekötődésre vonatkozó lehetséges kompetíció hyperbilirubinaemiát okozhat.

A Rudotelt szoptatás idején nem szabad alkalmazni.

Amennyiben az anyának feltétlenül szükséges a medazepám-kezelés, a szoptatást abba kell hagyni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Rudotel rendeltetésszerű alkalmazása esetén is nagymértékben megváltoztathatja az egyén reakciókészségét, hogy az kedvezőtlenül befolyásolhatja az aktív közlekedésben való részvételt, illetve baleseti veszéllyel járó munka végzését. Azokat a személyeket, akiknek a rendszeres tevékenysége során pontos és folyamatos odafigyelésre, éberségre, valamint jó döntések meghozatalára, illetve teljes mértékű mozgáskontrollra van szükség, figyelmeztetni kell arra, hogy képességeiket a szedáció, amnesia, csökkent koncentrálóképesség és izomgyengeség ronthatja. Ha a beteg nem alszik eleget, a csökkent éberség kockázata fokozódik.

A betegeket erre a veszélyre figyelmeztetni kell és a kezelés alatt el kell őket tanácsolni a gépjárművezetéstől és gépkezeléstől. Ezeket a hatásokat az alkoholfogyasztás fokozhatja (lásd 4.5 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az előforduló mellékhatások gyakorisága a következő: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑1/10), nem gyakori (≥1/1000‑1/100), ritka (≥1/10 000‑1/1000), nagyon ritka (1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Ritka: bradycardia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés, fejfájás, ataxia, reakcióidő megnyúlása.

Nem ismert: izomgyengeség, dysarthria, beszédzavarok, mozgási és járási bizonytalanság léphetnek fel.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem ismert: diplopia, nystagmus.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Ritka: légzésdepresszió.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: gyomor-bélpanaszok (hányinger, hányás, gyomortáji fájdalom, obstipatio, hasmenés), szájszárazság.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Ritka: vizeletretenció.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: allergiás bőrreakciók (pl. viszketés, erythema, kiütés).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Ritka: glottis-spasmus, izomgörcsök.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Ritka: étvágyfokozódás.

Érbetegségek és tünetek

Ritka: hypotensio.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: mellkasi fájdalom.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: sárgaság.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: menstruációs zavarok.

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: kifejezett szedáció, fáradékonyság (aluszékonyság, lassult reakciók, ájulás, szédülés), anterográd amnesia, másnapossághoz hasonló tünetek (koncentrációs zavarok, fáradtság), zavartság.

Ritka: csökkent libidó, depresszió. Előzetesen fennálló depressziós megbetegedésben szenvedőknél a tünetek súlyosbodhatnak.

Nem ismert: hallucinációk, paradox reakciók (lásd lent).

Amnesia

Még terápiás adagok mellett is felléphet anterográd amnesia, ennek kockázata nagyobb adagok esetén nő. Az amnesiához nem megfelelő magatartás társulhat (lásd 4.4 pont).

Depresszió

Arra hajlamos egyéneknél a korábban nem diagnosztizált depresszió manifesztté válhat a benzodiazepin kezelés során.

Pszichiátriai és „paradox” reakciók

Ide tartoznak az olyan reakciók, mint például a nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszió, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok, nem megfelelő viselkedés és egyéb magatartászavarok. Ilyen paradox reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő gyermekeknél és idős betegeknél. Paradox reakciók esetén a kezelést érdemes leállítani.

Függőség

A készítmény alkalmazása (még terápiás adagban is) fizikai függőség kialakulását eredményezheti. A kezelés abbahagyása ennélfogva megvonási és visszacsapási tünetekhez vezethet (lásd 4.4 pont). Pszichés függőséggel járó esetek is előfordulhatnak. Abúzus eseteiről is beszámoltak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Hasonlóan egyéb benzodiazepinekhez a túladagolás nem jelent feltétlen életveszélyt, kivéve, ha egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal (így alkohollal) együtt alkalmazzák.

Minden túladagolási esetben, történjék az bármilyen készítménnyel mindig gondolni kell arra, hogy egyszerre többféle gyógyszert is bevehetett a beteg. A kezelést ennek megfelelően kell alkalmazni.

Tünetek

A túladagolás általában a központi idegrendszer aktivitásának a depresszióját okozza, aminek a mértéke az aluszékonyságtól a kómáig terjedhet. Enyhe fokú túladagolás tünete az aluszékonyság, zavartság vagy levertség. Súlyosabb esetekben ataxia, hypotonia, hypotensio, légzésdepresszió, ritkán kóma és nagyon ritkán halál következik be. A mérgezés lecsengő szakaszában súlyos izgalmi állapotok jöhetnek létre.

Kezelés

A bevételt követően röviddel javasolt az öntudatánál lévő beteg hánytatása, vagy, ha a beteg zavart tudatállapotú, gyomormosás végzése a légutak intubációval történő védelme mellett. Amennyiben a gyomor kiürítése nem vezet a beteg állapotának a javulásához, aktív szenet kell adni, és ha szükséges, a gyomorban hagyni, emellett hashajtót is alkalmazni kell. Ismerten nagy mennyiség bevétele esetén ez még hosszú idő elteltével is hatásos lehet. A forszírozott diurézis vagy a hemodialízis nem hatásos.

Antidotumként a flumazenil lehet hatásos. A flumazenil a potenciális komplikációk, mint pl. görcsök, illetve benzodiazepin megvonási-szindróma miatt rutinszerűen nem, csak a súlyos légzésdepresszióval és keringési rendellenességekkel járó esetekben alkalmazható.

Kóma esetén a kezelés nagymértékben tüneti. Intézkedéseket kell tenni a potenciális szövődmények, például a nyelv hátracsúszása vagy a gyomortartalom félrenyelése miatt bekövetkező asphyxia megelőzése érdekében. A dehidráció megelőzése érdekében intravénás folyadékpótlás javasolt.

Különösen egyéb altatókkal való kombinált mérgezés esetén a vitális funkciók, elsősorban a légzés támogatása fontos. Hypotonia esetén szimpatomimetikumok adása is szóba jöhet.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: anxiolitikumok, ATC kód: N05BA03

A medazepám az 1,4-benzodiazepinek csoportjába tartozó pszichotróp szer. Kifejezett feszültség, izgalom, félelem és szorongásoldó tulajdonságokkal, valamint szedativ és hipnotikus hatással rendelkezik. Ezen kívül a medazepám nagyobb dózisokban az izomtónust csökkentő és antikonvulzív hatással is rendelkezik.

A medazepám kis affinitással kötődik a központi idegrendszer specifikus és egyes perifériás szervek receptoraihoz. A központi idegrendszerben a benzodiazepin receptorok funkcionálisan szorosan kötődnek a GABA-erg rendszer receptoraihoz. A benzodiazepin receptorhoz kötődésekor a medazepám fokozza a GABA-erg transzmisszió gátló hatását.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazást követően a medazepám gyorsan felszívódik. A maximális plazmakoncentrációt egy-két óra elteltével éri el.

Eloszlás

Biohasznosulás: 49‑76%.

A plazmában a szabad medazepám 0,2%-ot tesz ki.

A medazepámnak rövid, mintegy 2 órás a plazma felezési ideje, mivel gyorsan metabolitokká alakul.

Biotranszformáció

A medazepám egy prodrug.

A medazepám hatása tulajdonképpen az aktív metabolitokon keresztül jön létre. Aktív metabolitnak számít: dezmetil-medazepám, diazepám, dezmetil-diazepám, oxazepám. Hosszabb napi adagolás estén (5 napon át 50 mg per os) kumuláció révén a dezmetil-diazepám válik a fő metabolittá.

Elimináció

A diazepám lebontása főként a májban történik, aminek során az ugyancsak aktív metabolit dezmetil-diazepám, temazepám és oxazepám keletkezik. A diazepám eliminációs felezési ideje 20‑100 óra.

A kiválasztás elsősorban renalisan, kisebb részben biliarisan történik.

Az aktív metabolit dezmetil-diazepám eliminációs felezési ideje 50‑80 óra.

Az aktív metabolit oxazepám a májban glükuronizálódik, kiválasztása túlnyomórészt renalisan történik. A terminális plazmaféléletidő 6‑25 óra között van.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

Az akut toxicitási vizsgálatok nem mutattak semmilyen speciális szenzitivitást.

A túladagolás tüneteit illetően lásd a 4.9 pontot.

Krónikus toxicitás

Különböző állatfajoknál végzett kísérletek nem bizonyítottak gyógyszerfüggő elváltozásokat.

Mutagenitás/Karcinogenitás

Több vizsgálat utalt a mutagén potenciálra magas koncentrációban, amelyek jóval az emberi terápiás adagolás felső határa felett voltak.

Állatokban végzett hosszú ideig tartó vizsgálatok a medazepám karcinogén potenciáljának tekintetében nem állnak rendelkezésre.

Teratogenitás

Nincsenek vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy a medazepám milyen mértékben jut át a placentán. Mivel a medazepám diazepammá, dezmetil-diazepammá és oxazepammá metabolizálódik és e benzodiazepinekről ismert, hogy átjutnak a placentán, ezen aktív metabolitok átjutása az anyából az embrióba/foetusba biztosnak vehető. A benzodiazepinek átjutása a placentán kissé kifejezettebb a terhesség végén, mint annak korai szakaszában.

Fejlődési rendellenességek szempontjából a terápiás dózisban végzett benzodiazepin terápia a korai terhességben alacsony rizikójúnak mutatkozik, ámbár egyes epidemiológiai tanulmányok a farkastorok irányában fokozott rizikót mutattak ki.

Esetismertetések az anya túladagolása és mérgezése esetén a prenatálisan exponált gyerekeknél fejlődési rendellenességeket és szellemi visszamaradottságot írtak le.

A medazepám és aktív metabolitjai kiválasztódnak az anyatejjel.

Embriotoxicitás

Állatkísérletes vizsgálatok a hosszú időn át kezelt anyaállatok utódainál viselkedési zavarokat mutattak ki.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Sunset yellow (E110), nátrium-klorid, nátrium-szulfát, magnézium-sztearát, zselatin, talkum, burgonyakeményítő, laktóz-monohidrát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 db, 50 db tabletta, fehér, kerek PP kupakkal lezárt 20 ml-es fehér HDPE tartályban, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy üres kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-7677/03 (20 db)

OGYI-T-7677/04 (50 db)

9. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma:2000. október 27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma:2012. január 17.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. október 27.