SANDOSTATIN LAR 20 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

SANDOSTATIN LAR 10 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

SANDOSTATIN LAR 20 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

SANDOSTATIN LAR 30 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1. Sandostatin LAR 10 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

2. Egy injekciós üveg 10 mg oktreotidot tartalmaz (oktreotid‑acetát formájában).

4. Sandostatin LAR 20 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

5. Egy injekciós üveg 20 mg oktreotidot tartalmaz (oktreotid‑acetát formájában).

7. Sandostatin LAR 30 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

8. Egy injekciós üveg 30 mg oktreotidot tartalmaz (oktreotid‑acetát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz.

Por: fehér vagy sárgás árnyalatú fehér színű por.

Oldószer: tiszta, színtelen vagy enyhén sárga vagy barna színű oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Olyan acromegaliás betegek kezelése, akiknél a műtét nem alkalmazható vagy hatástalan, vagy azalatt az átmeneti időszak alatt, amíg a sugárkezelés teljes hatása kialakul (lásd 4.2 pont).

Funkcionáló gastro‑entero‑pancreaticus endokrin tumorok, például carcinoid szindrómával járó carcinoid tumorok okozta tünetekkel bíró betegek kezelésére (lásd 5.1 pont).

A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorokban vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorokban szenvedő betegek kezelése, akiknél a tumor nem középbélből való eredetét kizárták.

TSH‑szekretáló hypophysis adenomák kezelése

• amikor a szekréció nem normalizálódik a műtét és/vagy a sugárkezelés után,

• olyan betegeknél, akiknél a műtét nem alkalmazható,

• irradiációt követően a sugárkezelés hatásosságának kialakulásáig.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Acromegalia

A kezelést 3 hónapig 20 mg Sandostatin LAR 4 hetenkénti alkalmazásával javasolt kezdeni. A subcutan Sandostatin‑nal kezelt betegeknél a Sandostatin LAR‑kezelést az utolsó sc. Sandostatin adagot követő napon lehet megkezdeni. A további adagok módosítása a szérum növekedési hormon (GH) és az inzulinszerű növekedési faktor‑1/szomatomedin C (IGF‑1) koncentrációin és a klinikai tüneteken kell alapuljon.

Azoknál a betegeknél, akiknél ezen a 3 hónapos perióduson belül a klinikai tünetek és a biokémiai paraméterek (GH, IGF‑1) javulása nem teljes (a GH koncentrációja még 2,5 mikrogramm/l felett van), az adagot 4 hetenként 30 mg‑ra lehet növelni. Ha 3 hónap elteltével a GH, IGF‑1 és/vagy a tünetek a 30 mg‑os dózissal nem megfelelő módon kontrolláltak, az adag 4 hetenként 40 mg‑ra emelhető.

Azoknál a betegeknél, akiknél a GH koncentrációja tartósan 1 mikrogramm/l alatt van, továbbá az IGF‑1 szérumkoncentrációja normalizálódott, és akiknél az acromegalia által okozott legtöbb reverzibilis panasz/tünet megszűnt a 3 hónapig tartó Sandostatin LAR 20 mg‑os kezelés után, azoknak 4 hetente 10 mg Sandostatin LAR‑t lehet adni. Mindazonáltal különösen ebben az alacsony Sandostatin LAR dózissal kezelt betegcsoportban a szérum‑GH, valamint ‑IGF‑1 koncentrációjának, valamint a klinikai panaszoknak/tüneteknek a szoros monitorozása javasolt.

A Sandostatin LAR‑t stabil dózisban kapó betegek GH‑ és IGF‑1 szintjeit 6 havonta kell ellenőrizni.

Gastro‑entero‑pancreaticus endokrin tumorok

Funkcionáló gastro‑entero‑pancreaticus neuroendokrin tumorok okozta tünetekkel bíró betegek kezelése

A kezelést 20 mg Sandostatin LAR 4 hetenkénti alkalmazásával javasolt kezdeni. A subcutan Sandostatin‑nal kezelt betegeknél a kezelést a korábbi hatásos adaggal az első Sandostatin LAR injekció után két hétig folytatni kell.

Azoknál a betegeknél, akiknél 3 hónapos kezelést követően a tünetek és a biológiai markerek javulása megfelelő, az adagot 4 hetente 10 mg Sandostatin LAR‑ra lehet csökkenteni.

Azoknál a betegeknél, akiknél 3 hónapos kezelést követően a tünetek javulása csak részleges, az adagot 4 hetente 30 mg Sandostatin LAR‑ra lehet növelni.

Azokon a napokon, amikor a Sandostatin LAR‑terápia során a gastro‑entero‑pancreaticus tumorokhoz társuló tünetek fokozódnak, a Sandostatin LAR‑terápia előtti dózissal végzett kiegészítő subcutan Sandostatin‑kezelés javasolt. Ez főleg a kezelés első két hónapjában történhet, amíg az oktreotid eléri a terápiás koncentrációt.

A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorokban vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorokban szenvedő betegek kezelése, akiknél a tumor nem középbélből való eredetét kizárták

A Sandostatin LAR javasolt dózisa 4 hetente adott 30 mg (lásd 5.1 pont). A tumor kontrollálása céljából adott Sandostatin LAR‑kezelést a daganat progressziójának hiányában folytatni kell.

TSH‑szekretáló adenomák kezelése

A Sandostatin LAR‑kezelést 4 hetente adott 20 mg‑os dózissal kell kezdeni, és a dózis módosításának mérlegelése előtt 3 hónapig folytatni kell. Ezt követően a dózist a TSH és a pajzsmirigy‑hormonok szintjében bekövetkezett válaszreakciónak megfelelően kell módosítani.

Alkalmazása vesekárosodásban

A vesekárosodás nem befolyásolta az oktreotid teljes expozícióját (AUC), ha azt sc. Sandostatin formájában adják. Ezért a Sandostatin LAR dózisának módosítása nem szükséges.

Alkalmazása májkárosodásban

Egy subcutan és intravénás Sandostatin‑nal végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a cirrhosis hepatisban szenvedő betegeknél az eliminációs kapacitás csökkenhet, de a zsírmájban szenvedő betegeknél nem. Bizonyos esetekben a májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása lehet szükséges.

Alkalmazása időseknél

A subcutan adott Sandostatin‑nal végzett vizsgálatban nem volt szükség a 65 éves és idősebb betegek adagjának módosítására. Ezért ebben a betegcsoportban nem szükséges a Sandostatin LAR adagjának módosítása.

Alkalmazása gyermekeknél

A Sandostatin LAR gyermekeknél történő alkalmazásával korlátozott a tapasztalat.

Az alkalmazás módja

A Sandostatin LAR‑t csak mély, intramuscularis injekcióban lehet beadni. Az ismételt intramuscularis injekciók helyét a bal és a jobb glutealis izomzat között váltogatni kell (lásd 6.6 pont).

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általánosságok

Mivel a növekedési hormont termelő hypophysis tumorok mérete néha megnőhet, és súlyos komplikációkat okozhatnak (pl. látótér‑defektus), ezért elengedhetetlenül szükséges az összes beteg gondos monitorozása. Ha a tumor expanziójára utaló bizonyíték észlelhető, alternatív kezelés lehet ajánlott.

A kezelés kedvező hatásaként a növekedési hormon (GH) szintjének csökkenése és az inzulin‑szerű növekedési faktor‑1 (IGF‑1) koncentrációjának normalizálódása acromegaliás nőbetegeknél potenciálisan helyreállíthatja a fertilitást. A fogamzóképes korú nőbetegek számára az oktreotid‑kezelés ideje alatt szükség esetén megfelelő fogamzásgátló módszer alkalmazását kell javasolni (lásd 4.6 pont).

Tartós oktreotid‑kezelést kapó betegeknél a pajzsmirigy‑működést monitorozni kell.

Oktreotid‑kezelés alatt a májfunkciót monitorozni kell.

Cardiovascularis jellegű események

Bradycardia gyakori eseteit jelentették. Szükség lehet az olyan gyógyszerek, mint például a béta‑blokkolók, kalciumcsatorna‑blokkolók vagy a folyadék‑ és elektrolit‑egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).

Az epehólyag és az azzal kapcsolatos események

A cholelithiasis nagyon gyakori mellékhatás a Sandostatin‑kezelés alatt, és járhat cholecystitisszel és epeúti tágulattal (lásd 4.8 pont). Ezenkívül cholangitis eseteit jelentették a cholelithiasis szövődményeként Sandostatin LAR-t alkalmazó betegeknél a forgalomba hozatalt követően. Ezért a Sandostatin LAR‑kezelés előtt és a kezelés alatt kb. 6 havonta az epehólyag ultrahangvizsgálata javasolt.

Glükóz metabolizmus

A növekedési hormon‑, a glükagon‑ és az inzulin felszabadulásra gyakorolt gátló hatása miatt a Sandostatin LAR befolyásolhatja a glükóz‑regulációt. A posztprandiális glükóztolerancia csökkenhet. Amint arról a sc. Sandostatin‑nal kezelt betegeknél beszámoltak, a hosszan tartó adagolás eredményeképpen, bizonyos körülmények között tartós hyperglykaemia állapota alakulhat ki. Hypoglykaemiáról is beszámoltak.

A Sandostatin LAR‑kezelés az egyidejűleg 1‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél valószínűleg hatással van a glükózregulációra, és az inzulinszükséglet csökkenhet. Nem diabeteses, illetve parciálisan intakt inzulin rezervkapacitással rendelkező 2‑es típusú cukorbetegek esetén a Sandostatin sc. alkalmazása a posztprandiális vércukorszint emelkedését eredményezheti. Ezért a glükóztolerancia és az antidiabetikus kezelés monitorozása javasolt.

Mivel az oktreotid növekedési hormon‑ és glükagon‑szekréciót gátló hatása nagyobb, mint az inzuliné, továbbá mivel az inzulinra gyakorolt gátló hatása rövidebb, insulinomás betegeknél mélyítheti és elnyújthatja a hypoglykaemiát. Ezeket a betegeket szorosan monitorozni kell.

Táplálkozás

Az oktreotid a betegek egy részénél megváltoztathatja a táplálékkal bevitt zsír felszívódását.

Az oktreotid‑kezelést kapó betegek egy részénél csökkent B₁₂‑vitamin szintet és a Schilling‑teszt kóros eredményét észlelték. Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében B₁₂‑vitaminhiány szerepel, a B₁₂‑vitamin szintjének rendszeres ellenőrzése javasolt a Sandostatin LAR‑kezelés alatt.

Hasnyálmirigy-működés

A gastro-entero-pancreaticus neuroendokrin tumor miatt oktreotiddal kezelt betegek némelyikénél exokrin hasnyálmirigy-elégtelenséget (pancreatic exocrine insufficiency, PEI) figyeltek meg. A PEI tünetei közé tartozhat a steatorrhoea, a laza széklet, a hasi puffadás és a testtömegcsökkenés. A tüneteket mutató betegeknél mérlegelni kell a PEI szűrését és a klinikai irányelvek szerinti, megfelelő kezelését.

Nátriumtartalom

A Sandostatin LAR kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Sandostatin LAR egyidejű alkalmazásakor szükség lehet az olyan gyógyszerek, mint például a béta‑blokkolók, kalciumcsatorna‑blokkolók vagy a folyadék‑ és elektrolit‑egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.4 pont).

A Sandostatin LAR egyidejű alkalmazásakor az inzulin és az antidiabetikumok dózisának módosítása lehet szükséges (lásd 4.4 pont).

Kimutatták, hogy az oktreotid csökkenti a ciklosporin intestinalis abszorpcióját, és késlelteti a cimetidinét.

Az oktreotid és a bromokriptin együttes alkalmazása növeli a bromokriptin biohasznosulását.

Korlátozott mennyiségű, publikált adat azt mutatja, hogy a szomatosztatin‑analógok csökkenthetik az ismerten a citokróm P450 enzimek által metabolizált vegyületek metabolikus clearance‑ét, ami a növekedési hormon szuppressziójának következménye lehet. Mivel nem zárható ki, hogy az oktreotid is rendelkezhet ilyen hatással, ezért a főként CYP3A4 enzim által metabolizált, alacsony terápiás indexű egyéb gyógyszereket (pl. kinidin, terfenadin) óvatosan kell alkalmazni.

Radioaktív szomatosztatin‑analógokkal történő egyidejű alkalmazás

A szomatosztatin és analógjai, mint például az oktreotid, kompetitíven kötődnek a szomatosztatin-receptorokhoz és gátolhatják a radioaktív szomatosztatin‑analógok hatékonyságát.

A Sandostatin LAR alkalmazását legalább 4 hétig kerülni kell a lutécium (¹⁷⁷Lu)-oxodotreotid beadását megelőzően, mely izotóppal jelzett gyógyszerként kötődik a szomatosztatin-receptorokhoz. Szükség esetén a betegek rövid hatású szomatosztatin‑analógokkal kezelhetők a lutécium (¹⁷⁷Lu)-oxodotreotid beadását megelőzően 24 óráig.

A lutécium (¹⁷⁷Lu)-oxodotreotid alkalmazása után a Sandostatin LAR‑kezelést 4─24 órán belül lehet folytatni, ugyanakkor a következő lutécium (¹⁷⁷Lu)-oxodotreotid beadása előtt 4 héttel újra fel kell függeszteni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az oktreotid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre, és az esetek megközelítőleg egyharmadában a terhesség kimenetele nem ismert. A bejelentések többsége az oktreotid forgalomba hozatalt követő alkalmazása után érkezett, és az expozíciónak kitett terhességek több mint 50%‑át acromegaliás betegeknél jelentették. A legtöbb nő a terhesség első trimeszterében volt kitéve az oktreotid‑expozíciónak, 100‑1200 mikrogramm/nap Sandostatin sc., illetve 10‑40 mg/hónap Sandostatin LAR dózisok alkalmazása mellett. A terhességek körülbelül 4%‑ában jelentettek ismert kimenetelű veleszületett rendellenességet. Ezekben az esetekben nem volt feltételezhető oki összefüggés az oktreotiddal.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

A Sandostatin LAR alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt (lásd 4.4 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az oktreotid kiválasztódik‑e a humán anyatejbe. Állatkísérletek során igazolták, hogy az oktreotid kiválasztódik az anyatejbe. A betegek a Sandostatin LAR‑kezelés alatt nem szoptathatnak.

Termékenység

Nem ismert, hogy az oktreotidnak van‑e hatása a humán fertilitásra. Vemhesség és szoptatás alatt kezelt anyaállatok hím utódai esetében a herék késői leszállását találták. Hím és nőstény patkányoknál azonban a legfeljebb napi 1 mg/testtömegkilogrammos dózisban adott oktreotid a fertilitást nem károsította (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Sandostatin LAR nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeknek azt kell javasolni, hogy ha szédülést, gyengeséget/fáradtságot vagy fejfájást észlelnek a Sandostatin LAR‑kezelés alatt, legyenek óvatosak, amikor gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az oktreotid‑kezelés alatt jelentett leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri‑, idegrendszeri‑, hepatobiliaris‑, illetve az anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek voltak.

Az oktreotiddal végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a hasmenés, a hasi fájdalom, a hányinger, a flatulencia, a fejfájás, az epekövesség, a hyperglykaemia és a székrekedés voltak. Egyéb, gyakran jelentett mellékhatások a szédülés, a lokális fájdalom, az epehomok, a pajzsmirigy‑diszfunkció (pl. a pajzsmirigyserkentő hormon [TSH], az össz T4 és a szabad T4 csökkenése), a laza széklet, a csökkent glükóztolerancia, a hányás, a gyengeség és a hypoglykaemia voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő, 1. táblázatban felsorolt, gyógyszer okozta mellékhatások az oktreotiddal végzett klinikai vizsgálatokból gyűltek össze.

A mellékhatások (1. táblázat) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb az első, és az alábbi megegyezés szerint kerültek megadásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), beleértve az egyedülálló eseteket is. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

1. táblázat A klinikai vizsgálatokban jelentett, gyógyszer okozta mellékhatások

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:	Hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, székrekedés, flatulencia.
Gyakori:	Dyspepsia, hányás, haspuffadás, steatorrhoea, laza széklet, a széklet elszíneződése.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:	Fejfájás.
Gyakori:	Szédülés.
Endokrin betegségek és tünetek
Gyakori:	Hypothyreosis, pajzsmirigy zavar (csökkent TSH, csökkent össz‑T4 és csökkent szabad T4).
Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek
Nagyon gyakori:	Cholelithiasis.
Gyakori:	Cholecystitis, epehomok („sludge”), hyperbilirubinaemia.
Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:	Hyperglykaemia.
Gyakori:	Hypoglykaemia, csökkent glükóz tolerancia, étvágytalanság.
Nem gyakori:	Dehydratio.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori:	Reakciók az injekció beadási helyén.
Gyakori:	Gyengeség.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Gyakori:	Emelkedett transzaminázszintek.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori:	Pruritus, bőrkiütés, alopecia.
Légzőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:	Dyspnoe.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori:	Bradycardia.
Nem gyakori:	Tachycardia.

A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok

A 2. táblázatban bemutatott spontán jelentett mellékhatásokat önkéntesen jelentették, és gyakoriságukat nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni vagy a gyógyszer‑expozícióval való oki összefüggést megállapítani.

2. táblázat A spontán bejelentésekből származó, gyógyszer okozta mellékhatások

Vér- és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Anaphylaxia, allergia/túlérzékenységi reakciók.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Urticaria.

Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek

Akut pancreatitis, akut hepatitis cholestasis nélkül, cholestaticus hepatitis, cholestasis, icterus, cholestaticus icterus.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Arrhythmiák.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Emelkedett alkalikus-foszfatázszint, emelkedett gamma‑glutamil‑transzferázszint.

A kiválasztott mellékhatások leírása

Epehólyag és az azzal kapcsolatos reakciók

A szomatosztatin‑analógok gátolják az epehólyag kontraktilitását és csökkentik az epekiválasztást, ami epehólyag zavarokat vagy epehomok („sludge”) képződését eredményezheti. A hosszú ideig sc. Sandostatin kezelést kapók 15%‑30%‑ánál epekőképződésről számoltak be. Az átlagpopulációban (40 ‑ 60 éves) az előfordulási gyakoriság megközelítőleg 5%‑20%. Az acromegaliában vagy gastro‑entero‑pancreaticus tumorban szenvedő betegek hosszan tartó Sandostatin LAR‑kezelése arra utal, hogy a Sandostatin LAR‑kezelés a sc. Sandostatin‑nal végzett kezeléshez képest nem növeli az epekőképződés előfordulási gyakoriságát. Ha epekövek alakulnak ki, azok jórészt tünetmentesek; a tünetekkel járó epeköveket epesavakkal végzett epekőoldással vagy műtéti úton kell kezelni.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritkán a gastrointestinalis mellékhatások a progresszív hasi distensióval, a súlyos epigastrialis fájdalommal, a has nyomásérzékenységével és defense‑szal a heveny bélelzáródás tüneteire emlékeztetnek. Ismert, hogy az emésztőrendszeri nemkívánatos események gyakorisága a kezelés folytatása mellett idővel csökken.

Túlérzékenységi és anaphylaxiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be a forgalomba hozatalt követően. Amikor ezek előfordulnak, leginkább a bőrt érintik, ritkán a szájat és légutakat. Egyedi esetekben anaphylaxiás sokkról számoltak be.

Az alkalmazás helyén fellépő reakciók

A Sandostatin LAR‑t kapó betegeknél gyakran számoltak be az injekció beadási helyén fellépő reakciókról, köztük fájdalomról, vörösségről, vérzésről, pruritusról, duzzanatról vagy indurációról. Ugyanakkor ezek az események az esetek többségében nem igényelnek semmilyen klinikai intervenciót.

Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek

Bár a széklet mért zsírtartalma növekedhet, a mai napig nincs arra bizonyíték, hogy a hosszan tartó oktreotid‑kezelés a malabszorpció miatt táplálkozási hiányállapothoz vezetett volna.

Pancreas enzimek

Nagyon ritka esetekben a sc. Sandostatin‑kezelés első óráiban vagy napjaiban akut pancreatitisről számoltak be, mely a gyógyszer elhagyásakor megszűnik. Ezenkívül hosszan tartó Sandostatin sc. kezelés alatt álló betegeknél epekövesség okozta pancreatitisről számoltak be.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

A bradycardia a szomatosztatin‑analógok gyakori mellékhatása. Mind acromegaliás, mind carcinoid szindrómás betegeknél EKG‑elváltozásokat, pl. a QT‑távolság megnyúlását, tengelyeltolódást, korai repolarizációt, alacsony potenciált, R/S átmenetet, korai R hullám progressziót, nem specifikus ST‑T hullám változást figyeltek meg. Az oktreotid és ezen események közötti összefüggés nem bizonyított, mivel ezek közül a betegek közül soknál cardialis alapbetegség is fennállt (lásd 4.4 pont).

Thrombocytopenia

Thrombocytopeniáról számoltak be a forgalomba hozatalt követően, különösen intravénásan (iv.) adott Sandostatin‑kezelésnél májcirrózisban szenvedő betegeknél, illetve Sandostatin LAR‑kezelés alatt. A kezelés abbahagyása után ez a folyamat visszafordítható.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Korlátozott számú beszámoló áll rendelkezésre a Sandostatin LAR véletlen túladagolásáról. A Sandostatin LAR adagja havi 100 mg és 163 mg közé esett. Az egyetlen jelentett nemkívánatos esemény a hőhullám volt.

Legfeljebb havonta 60 mg és kéthetente 90 mg Sandostatin LAR dózisokat kapó rákbetegekről számoltak be. Ezen adagokat a betegek általában jól tolerálták, mindamellett a következő nemkívánatos eseményeket jelentették: gyakori vizeletürítés, fáradtság, depresszió, szorongás és a koncentrálóképesség hiánya.

A túladagolás kezelése tüneti.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szomatosztatin és analógjaik ATC kód: H01CB02

Az oktreotid a természetes szomatosztatin szintetikus oktapeptid származéka, melynek farmakológiai hatásai a szomatosztatinéval azonosak, hatástartama azonban lényegesen hosszabb. Gátolja az emésztőrendszerből és a pancreasból származó növekedési hormon (GH) és peptid‑hormonok, valamint a szerotonin patológiásan megnövekedett szekrécióját.

Állatoknál az oktreotid a szomatosztatinnál hatékonyabban gátolja a GH, a glükagon és az inzulin felszabadulást, mint a szomatosztatin, és a GH‑t és glükagont pedig szelektívebben szupprimálja.

Egészséges alanyoknál kimutatták, hogy az oktreotid a szomatosztatinhoz hasonlóan gátolja:

• az arginin‑, a testmozgás és az inzulin indukálta hypoglykaemia által serkentett növekedési hormon felszabadulást,

• az inzulin, glükagon, gasztrin és egyéb emésztőrendszeri‑, illetve pancreas eredetű peptidek posztprandiális felszabadulását, továbbá az arginin által stimulált inzulin‑ és glükagon szekréciót,

• gátolja a tireotropin‑felszabadító hormon (TRH) által kiváltott pajzsmirigyserkentő‑hormon (TSH) felszabadulást.

A szomatosztatintól eltérően az oktreotid a növekedési hormont az inzulinnál jobban gátolja, és adagolását nem követi a hormonok rebound hypersecretiója (azaz a GH hypersecretiója acromegaliás betegeknél).

Acromegaliás betegeknél az oktreotid ismételt adására alkalmas galenusi formula, a Sandostatin LAR 4 hetes időközönként alkalmazva állandó és terápiás oktreotid szérumkoncentrációt biztosít, ezáltal a betegek többségénél következetesen csökkenti a GH‑, és normalizálja az IGF‑1 szérumkoncentrációját. A legtöbb betegnél a Sandostatin LAR jelentősen csökkenti a betegség klinikai tüneteit, mint például a fejfájást, izzadást, paraesthesiát, fáradtságot, osteoarthralgiát és carpal tunnel szindrómát. Növekedési hormont szekretáló, hypophysis adenomában szenvedő, korábban nem kezelt acromegaliás betegeknél a Sandostatin LAR‑kezelés a tumortérfogat >20%‑os csökkenését eredményezte a betegek jelentős hányadában (50%).

Növekedési hormont szekretáló, hypophysis adenomában szenvedő egyes betegeknél arról számoltak be, hogy a Sandostatin LAR a daganat zsugorodásához vezetett (a műtét előtt). Ugyanakkor a műtétet nem szabad halasztani.

A gastro‑entero‑pancreaticus endokrin rendszer funkcionáló tumoraiban szenvedő betegeknél a Sandostatin LAR‑kezelés folyamatosan mérsékli az alapbetegséggel összefüggő tüneteket. Az oktreotid különböző típusú gastro‑entero‑pancreaticus tumorokra gyakorolt hatásai a következők:

Carcinoid tumorok

Az oktreotid alkalmazása a tünetek, különösen a kipirulás és a hasmenés javulását eredményezheti. Sok esetben ez együtt jár a plazma szerotoninszintjének esésével és a vizelettel kiválasztott 5‑hidroxi‑indolecetsav mennyiségének csökkenésével.

VIPomák

Ezeknek a tumoroknak a biokémiai jellemzője a vasoaktiv intestinalis peptid (VIP) fokozott termelődése. Az oktreotid alkalmazása a legtöbb esetben a betegségre jellemző súlyos szekréciós diarrhoea enyhülését eredményezi, ennek következtében javul az életminőség. Ezt a társuló elektrolitzavarok, pl. hypokalaemia javulása kíséri, így az enterális és parenterális folyadék‑ és elektrolitpótlás abbahagyható. A betegek egy részénél a komputertomográfiás vizsgálat, különösen a máj metastasisok esetén a daganat progressziójának lassulására vagy stagnálására, sőt, akár zsugorodására is utal. A klinikai javulás rendszerint a plazma VIP‑szint csökkenésével is együtt jár, ami a normál referenciatartományba is eshet.

Glükagonomák

Az oktreotid alkalmazása a legtöbb esetben a betegségre jellemző necrolyticus migráló bőrkiütés lényeges javulását eredményezi. Az oktreotidnak a gyakran kialakuló enyhe diabetes mellitus állapotra gyakorolt hatása nem jelentős, és általánosságban nem eredményezi az inzulin‑, illetve az orális antidiabetikum‑igény csökkenését. Az oktreotid csökkenti a hasmenést, és ennélfogva ezeknél az érintett betegeknél növeli a testtömeget. Habár az oktreotid alkalmazása a kezelés kezdetén gyakran azonnal csökkenti a glükagon plazmaszintjét, ez a csökkenés azonban a tünetek tartós javulása ellenére általában nem marad fenn a tartós kezelés alatt.

Gastrinoma/Zollinger‑Ellison szindróma

A protonpumpa‑inhibitorokkal vagy H₂‑receptor blokkoló szerekkel végzett kezelés rendszerint megszünteti a gyomorsav hypersecretiót. Ugyanakkor a hasmenés, ami szintén egy jelentős tünet, nem enyhíthető megfelelően a protonpumpa‑inhibitorokkal vagy H₂‑receptor blokkoló szerekkel. A Sandostatin LAR segíthet tovább csökkenteni a gyomorsav hypersecretiót, és javítja a tüneteket, köztük a hasmenést, mivel a betegek egy részénél csökkenti az emelkedett gasztrinszintet.

Insulinomák

Az oktreotid alkalmazása csökkenti a keringő immunreaktív inzulin szintjét. Olyan betegeknél, akiknek a daganata operábilis, az oktreotid segíthet az operáció előtt helyreállítani és fenntartani a normoglykaemiát. Olyan betegeknél, akiknek inoperábilis benignus, illetve malignus tumoruk van, a szénhidrátanyagcsere‑egyensúly még a keringő inzulin mennyiségének tartós csökkentése nélkül is javulhat.

A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorok vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorok, ahol a nem középbélből való eredetet kizárták

Egy III. fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat (PROMID) igazolta, hogy a Sandostatin LAR a középbél előrehaladott neuroendokrin tumoraiban szenvedő betegeknél gátolja a daganat növekedését.

Nyolcvanöt beteget randomizáltak 18 hónapon át vagy a daganat progressziójáig vagy a beteg haláláig 4 hetente adott 30 mg Sandostatin LAR‑ra (n = 42) vagy placebóra (n = 43).

A fő beválogatási kritériumok a következők voltak: korábban még nem kezelt; szövettanilag igazolt; lokálisan inoperábilis vagy metasztatizáló, jól differenciált; funkcionálisan aktív vagy inaktív neuroendokrin tumorok/carcinomák; a primer tumor a középbélre lokalizált vagy nem ismert eredetű, de középbél eredetűnek tartották, ha a pancreason és a mellkason belüli vagy bárhol máshol lévő primer tumor kizárásra került.

Az elsődleges végpont a daganat progressziójáig eltelt idő vagy a daganattal összefüggő halálozás volt (TTP).

Az intent‑to‑treat (beválogatás szerinti) analízis populációban (ITT) (az összes randomizált beteg) sorrendben 26 és 41 progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a Sandostatin LAR és a placebocsoportban (HR = 0,32; 95%‑os CI, 0,19 ‑ 0,55; p‑érték = 0,000015).

A konzervatív ITT analízis populációban (cITT), amelyben a randomizációkor 3 beteget cenzúráztak, sorrendben 26 és 40 progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a Sandostatin LAR és a placebocsoportban (HR = 0,34; 95%‑os CI, 0,20 ‑ 0,59; p‑érték = 0,000072; 1. ábra). A daganat progressziójáig eltelt medián időtartam 14,3 hónap volt (95%‑os CI, 11,0 ‑ 28,8 hónap) a Sandostatin LAR‑csoportban, és 6,0 hónap (95%‑os CI, 3,7 ‑ 9,4 hónap) a placebocsoportban.

A protokoll szerinti analízis populációban (PP), amelyben a vizsgálati kezelés végén további betegeket cenzúráztak, sorrendben 19 és 38 daganat progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a Sandostatin LAR‑t és a placebo‑t kapóknál (HR = 0,24; 95%‑os CI, 0,13 ‑ 0,45; p‑érték = 0,000036).

1. ábra A TTP Kaplan-Meier-féle becslése, a Sandostatin LAR és a placebo összehasonlítása (konzervatív ITT populáció)

Funkcionális aktivitás szerint stratifikált lograng-próba: P=0,000072, relatív hazárd=0,34 [95%-os CI: 0,20-0,59]

3. táblázat Analízis populáció szerinti TTP eredmények

	TTP események		TTP hónapok (medián) [95%-os CI]		HR [95%-os CI] p-érték *
Sandostatin LAR	Placebo	Sandostatin LAR	Placebo
ITT	26	41	NR	NR	0,32 [95%-os CI, 0,19 - 0,55] P = 0,000015
cITT	26	40	14,3 [95%-os CI, 11,0 – 28,8]	6,0 [95%-os CI, 3,7 – 9,4]	0,34 [95%-os CI, 0,20 – 0,59] P = 0,000072
PP	19	38	NR	NR	0,24 [95%-os CI, 0,13 – 0,45] P = 0,0000036
NR = nem jelentették; HR = relatív hazárd; TTP = a daganat progressziójáig eltelt idő; ITT = intention to treat; cITT = konzervatív ITT; PP = per protocol *Lograng‑próba funkcionális aktivitás szerint stratifikálva

A terápiás hatás hasonló volt a funkcionálisan aktív (HR = 0,23; 95%‑os CI, 0,09 ‑ 0,57) és inaktív tumoros betegeknél (HR = 0,25; 95%‑os CI, 0,10 ‑ 0,59).

Hat hónapig tartó kezelés után állapotstabilizálódást észleltek a Sandostatin LAR‑csoport betegeinek 67%‑ánál és a placebocsoport betegeinek 37%‑ánál.

Az ebben az előre megtervezett időközi analízisben megfigyelt, a Sandostatin LAR jelentős kedvező klinikai hatása alapján a vizsgálatba történő beválogatást leállították.

Ebben a vizsgálatban a Sandostatin LAR biztonságossága a megállapított biztonságossági profiléval konzisztens volt.

TSH‑szekretáló hypophysis adenomák kezelése

Kimutatták, hogy a TSH‑szekretáló adenomás betegeknél a 4 hetente egyszer, im. injekció formájában adott Sandostatin LAR szuppresszálja az emelkedett pajzsmirigy hormonokat, normalizálja a TSH‑t, és javítja a hyperthyreosis okozta panaszokat és klinikai tüneteket. A Sandostatin LAR terápiás hatása 28 nap után statisztikai szignifikanciát ért el a kezelés megkezdéséhez képest, és a kedvező terápiás hatás akár 6 hónapon át folytatódott.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Egyszeri intramuscularis Sandostatin LAR injekció után az oktreotid szérumkoncentráció átmeneti csúcsot mutat a beadástól számított egy órán belül, melyet az oktreotidszint fokozatos csökkenése követ, ami 24 órán belül alacsony, nem detektálható szintre csökken. Ezután az 1. napon észlelt kezdeti csúcs után a következő 7 napban az oktreotid a betegek többségénél terápiás szint alatt marad. Ezután az oktreotid‑koncentráció ismét növekszik, majd a 14. nap körül elér egy platószintet, ami a következő 3‑4 hétben viszonylag állandó marad. Az első napi csúcsérték alacsonyabb, mint a plató‑fázis alatti szint, és nem több, mint az 1. nap felszabadult teljes gyógyszermennyiség 0,5%‑a. A 42. nap körül az oktreotid koncentrációja a gyógyszerforma polimer matrixának terminális degradációjával arányosan, lassan csökken.

Acromegaliás betegeknél egyszeri 10 mg, 20 mg, illetve 30 mg Sandostatin LAR beadása után a plató oktreotid‑koncentráció sorrendben 358 ng/l, 926 ng/l, illetve 1710 ng/l. A 4 hetes időközönként adott 3 injekció után elért dinamikus egyensúlyi állapotú oktreotid szérumkoncentrációk megközelítőleg 1,6‑1,8‑szer nagyobbak, és a Sandostatin LAR 20 mg‑os és 30 mg‑os adagjainak többszöri injekciója után sorrendben 1557 ng/l és 2384 ng/l volt.

Carcinoid tumoros betegeknél az átlagos (és medián) dinamikus egyensúlyi állapotú oktreotid szérumkoncentráció a 4 hetenkénti 10 mg, 20 mg, illetve 30 mg Sandostatin LAR többszöri injekciójának beadását követően a dózissal lineárisan növekedett, és sorrendben 1231 ng/l (894), 2620 ng/l (2270) és 3928 ng/l (3010) volt.

A kioldódási profilok várt átfedésén túlmenően legfeljebb 28, havonkénti Sandostatin LAR injekciót követően oktreotid akkumuláció nem volt észlelhető.

A Sandostatin LAR injekciója után az oktreotid farmakokinetikai profilja követi a polimer‑matrixból való kioldódási profilt, illetve a matrix biológiai degradációját. A szisztémás keringésbe jutás után az oktreotid eloszlása az ismert farmakokinetikai sajátosságainak megfelelően, a subcutan alkalmazásnál leírt módon történik. Az oktreotid dinamikus egyensúlyi állapotú eloszlási térfogata 0,27 l/ttkg, a teljestest clearance‑e 160 ml/perc. A plazmafehérje kötődés mértéke 65%‑os, és alapvetően a gyógyszer nem kötődik a vérsejtekhez.

Korlátozott számú vérmintából nyert farmakokinetikai adatok szerint azoknál a hypothalamicus obesitasban szenvedő, 7 és 17 éves kor közötti gyermekgyógyászati betegeknél, akik havonta egyszer kaptak 40 mg Sandostatin LAR‑t, a minimális oktreotid plazmakoncentráció átlaga az első injekció után 1395 ng/l, dinamikus egyensúlyi állapotban pedig 2973 ng/l volt. Nagyfokú egyének közötti variabilitást észleltek.

A dinamikus egyensúlyi állapotú minimális oktreotid koncentráció nem mutatott összefüggést az életkorral és a testtömeg index‑szel (BMI), azonban mérsékelt összefüggést találtak a testtömeggel (52,3‑133 kg), és jelentős különbség volt a férfi‑ és nőbetegek között, azaz megközelítőleg 17%‑kal magasabbak voltak a nőbetegeknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut és ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási állatkísérletekből származó adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Az állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok az oktreotid legfeljebb 1 mg/kg/nap parenteralis dózisa mellett nem találtak teratogén, embrionális/magzati vagy egyéb reprodukciós hatásokra utaló bizonyítékot. A fiziológiás növekedés bizonyos mértékű retardációját észlelték patkányok utódainál, ami átmeneti jellegű volt, és a túlzott mértékben jelentkező farmakodinámiás hatásnak, a növekedési hormon‑inhibiciónak volt tulajdonítható (lásd 4.6 pont).

Fiatal patkányokkal nem végeztek specifikus vizsgálatokat. A pre‑ és posztnatális fejlődési vizsgálatokban az anyaállatok F1 utódainál csökkent növekedést és érést észleltek, ha az oktreotidot a teljes vemhességi és szoptatási periódus alatt adták. Az F1 hím utódok esetében a herék késői leszállását találták, de az érintett F1 hím kölykök fertilitása normális maradt. Ezért a fent említett megfigyelések átmeneti jellegűek voltak, és a növekedési hormon‑inhibiciónak volt tulajdonítható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Por (injekciós üveg):

Poli (D,L‑laktid‑ko‑glikolid)

Mannit (E421)

Oldószer (előretöltött fecskendő):

Karmellóz‑nátrium

Mannit (E421)

Poloxamer 188

Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Feloldást követően a készítmény nem tárolható (a készítményt azonnal fel kell használni).

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!

A Sandostatin LAR injekció a felhasználás napján, legfeljebb 25 °C‑on tárolható.

A feloldott gyógyszerre vonatkozó tárolási követelményeket lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Az egységcsomagolás tartalma egy a szuszpenziós injekcióhoz való port tartalmazó 6 ml-es, lepattintható védőkoronggal ellátott alumínium kupakkal, és gumidugóval (brómbutil gumi) lezárt injekciós üveg, valamint egy 2 ml oldószerrel töltött, 3 ml-es, elülső gumidugóval és gumidugattyúval (klorobutil gumi) ellátott, színtelen előretöltött fecskendő, egy injekciós üveg adapter és egy biztonsági injekciós tű, a leforrasztott tálcás buborékcsomagolásban egybe csomagolva.

A gyűjtőcsomagolás 3 db egységcsomagolást tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A Sandostatin LAR elkészítésére és intramuscularis injekcióban történő beadására vonatkozó utasítások

KIZÁRÓLAG MÉLY INTRAMUSCULARIS INJEKCIÓKÉNT ADHATÓ.

Az injekciós készlet tartalma:

1. egy Sandostatin LAR port tartalmazó injekciós üveg,

2. egy, a feloldáshoz szükséges oldószert tartalmazó előretöltött fecskendő,

3. egy injekciós üveg adapter, a gyógyszer feloldásához,

4. egy biztonsági injekciós tű.

A Sandostatin LAR mély, intramuscularis injekció formájában történő beadása előtti megfelelő feloldás biztosítása érdekében gondosan kövesse az alábbi utasításokat.

A Sandostatin LAR feloldásának három kritikus lépése van. Ezeknek a be nem tartása azt eredményezheti, hogy nem tudja a gyógyszer megfelelő mennyiségét beadni.

• Hagyni kell, hogy az injekciós készlet szobahőmérsékletűre melegedjen. Vegye ki az injekciós készletet a hűtőszekrényből, és hagyja a feloldás előtt a készletet legalább 30 percig szobahőmérsékleten állni, de ez ne legyen hosszabb, mint 24 óra.

• Annak biztosítása érdekében, hogy a por teljesen átnedvesedjen, az oldószer hozzáadása után hagyja az injekciós üveget 5 percig állni.

• Az átnedvesedés után rázza közepesen erősen az injekciós üveget vízszintes irányban legalább 30 másodpercig, amíg egyenletes szuszpenzió nem alakul ki. A Sandostatin LAR szuszpenziót csak közvetlenül a beadás előtt szabad elkészíteni.

A Sandostatin LAR‑t csak képzett egészségügyi szakember adhatja be.

1. lépés Vegye ki a Sandostatin LAR injekciós készletet a hűtőszekrényből. FIGYELEM: Lényeges, hogy a feloldási folyamatot csak az után szabad elkezdeni, hogy az injekciós készlet elérte a szobahőmérsékletet. Hagyja a feloldás előtt a készletet legalább 30 percig szobahőmérsékleten állni, de ez ne legyen hosszabb, mint 24 óra. Megjegyzés: Az injekciós készlet szükség esetén ismét visszarakható a hűtőszekrénybe.	30 perc 20°C –25°C
2. lépés Távolítsa el a műanyag kupakot az injekciós üvegről és egy alkoholos törlővel tisztítsa meg az injekciós üveg gumidugóját. Távolítsa el a fedőfóliát az injekciós üveg adapter csomagolásáról, de NE vegye ki az injekciós üveg adaptert a csomagolásból! Az injekciós üveg adapter csomagolását fogva helyezze az injekciós üveg adaptert az injekciós üveg tetejére, és nyomja le teljesen, amíg a helyére nem pattan, amit egy hallható kattanás is bizonyít. Függőleges irányú mozdulattal emelje le a csomagolást az injekciós üveg adapterről.
3. lépés Távolítsa el a kupakot az oldószerrel előretöltött fecskendőről, és csavarja rá a fecskendőt az injekciós üveg adapterre. Lassan nyomja be teljesen a dugattyút, hogy az összes oldószert bejuttassa az injekciós üvegbe.
4. lépés FIGYELEM: Annak biztosítása érdekében, hogy az oldószer teljesen átnedvesítse a port, elengedhetetlenül szükséges, hogy hagyja az injekciós üveget 5 percig állni. Megjegyzés: Normális, ha a dugattyú rúdja felfelé mozdul, mivel az injekciós üvegben enyhe túlnyomás lehet. Ezen a ponton készítse fel a beteget az injekcióra.	5 perc
5. lépés Az átnedvesedési idő elteltével gondoskodjon arról, hogy a dugattyú teljesen be legyen nyomva a fecskendőbe. FIGYELEM: Tartsa a dugattyút benyomva, és közepesen erősen rázza az injekciós üveget vízszintes irányban legalább 30 másodpercig, így a por tökéletesen szuszpendálódik (tejszerű, homogén szuszpenzió). Ha a por nem szuszpendálódott tökéletesen, akkor újabb 30 másodpercig ismételje meg a közepesen erős rázást.
6. lépés Egy alkoholos törlővel készítse elő az injekció beadási helyét. Fordítsa fejjel lefelé a fecskendőt és az injekciós üveget, lassan húzza vissza a dugattyút, és az injekciós üveg teljes tartalmát szívja fel a fecskendőbe. Csavarja le a fecskendőt az injekciós üveg adapterről.
7. lépés Csavarja rá a fecskendőre a biztonsági injekciós tűt. Óvatosan rázza fel újra a fecskendőt, hogy tejszerű, homogén szuszpenziót kapjon. Egyenes mozdulattal húzza le a tűről a tűvédőt. Az összes látható buborék eltávolításához óvatosan ütögesse meg a fecskendőt, és nyomja ki azokat a fecskendőből. Ellenőrizze, hogy az injekció beadásának helye ne legyen szennyezett. A betegnek történő beadás érdekében azonnal folytassa a 8. lépéssel. Minden késlekedés üledékképződést eredményezhet.
8. lépés A Sandostatin LAR‑t csak mély, intramuscularis injekció formájában szabad beadni, és SOHASEM adható be intravénásan. A tűt a bőrrel 90°‑os °szöget bezárva, teljes hosszában szúrja be a jobb vagy a bal farizomba. Lassan húzza vissza a dugattyút, hogy ellenőrizze, nem szúrt‑e át eret (ha átszúrt egy eret, változtasson a tű helyzetén). Állandó nyomással nyomja be a dugattyút, amíg a fecskendő ki nem ürül. Húzza ki a tűt az injekció beadási helyéről, és aktiválja a biztonsági tűvédőt (amint azt a 9. lépés mutatja).	90°‑os szög
9. lépés Aktiválja a tűt befedő biztonsági tűvédőt a két bemutatott módszer valamelyikével: vagy nyomja hozzá a biztonsági tűvédő csuklós részét egy kemény felülethez (A. ábra), vagy az ujjával nyomja előre a csuklós részt (B. ábra). Egy hallható kattanás bizonyítja, hogy az megfelelő módon működésbe lépett. Azonnal dobja el a fecskendőt (egy, az éles eszközök tárolására szolgáló tartályba).

M

Injekcióbeadási hely

egjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Novartis Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-1723/03 Sandostatin LAR 10 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

OGYI-T-1723/04 Sandostatin LAR 20 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

OGYI-T-1723/05 Sandostatin LAR 30 mg por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. augusztus 11.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. július 14.

A gyógyszerről részletes információ az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egyészségügyi Intézet) internetes honlapján (www.ogyei.gov.hu) található.