SAVULIN 500 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Savulin 500 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg levofloxacint tartalmaz (512,46 mg levofloxacin-hemihidrát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Rózsaszín, hosszúkás, mindkét oldalán domború filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel; az egyik oldalon a bemetszés két oldalán „L” és „V” jelöléssel.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Savulin felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont):

• akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont);

• krónikus bakteriális prostatitis;

• anthrax-inhaláció: posztexpozíciós prophylaxis és kuratív kezelés (lásd 4.4 pont).

Az alábbi javallatokban a Savulin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek:

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleértve – akut exacerbációja;

• akut bakteriális sinusitis;

• szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont);

• szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések;

• területen szerzett pneumonia.

A Savulin a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Savulint naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ.

A Savulin a levofloxacin-kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-tartalmú gyógyszerrel történt kezelést követően. Mivel a parenterális, illetve az orális gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható.

A Savulin adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:

Normál veseműködés (kreatinin-clearance >50 ml/perc)

Javallatok	Napi adagolás (a kórkép súlyosságától függően)	A kezelés időtartama (a kórkép súlyosságától függően)
Akut bakteriális sinusitis	500 mg naponta 1-szer	10-14 nap
Krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleértve – akut exacerbációja	500 mg naponta 1-szer	7-10 nap
Területen szerzett pneumonia	500 mg naponta 1-szer vagy 2-szer	7-14 nap
Akut pyelonephritis	500 mg naponta 1-szer	7-10 nap
Szövődménymentes cystitis	250 mg naponta 1-szer	3 nap
Szövődményes húgyúti fertőzések	500 mg naponta 1-szer	7-14 nap
Krónikus bakteriális prostatitis	500 mg naponta 1-szer	28 nap
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések	500 mg naponta 1-szer vagy 2-szer	7-14 nap
Anthrax-inhaláció	500 mg naponta egyszer	8 hét

Különleges betegcsoportok

Károsodott veseműködés (kreatinin-clearance ≤50 ml/perc)

Kreatinin-clearance	Adagolás
250 mg/24 óra	500 mg/24 óra	500 mg/12 óra
első adag: 250 mg	első adag: 500 mg	első adag: 500 mg
20-50 ml/perc	majd: 125 mg/24 óra	majd: 250 mg/24 óra	majd: 250 mg/12 óra
10-19 ml/perc	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/12 óra
<10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1	majd: 125 mg/48 óra	majd: 125 mg/24 óra	majd: 125 mg/24 óra

¹Hemodialízist vagy folyamatos ambulanter végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges.

A 125 mg/12 óra, a 125 mg/24 óra és a 125 mg/48 óra dózis ezzel a készítménnyel nem biztosítható. Ilyen esetekben más levofloxacin-tartalmú készítményt kell alkalmazni.

Májkárosodás

Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban jelentős mennyiségben, és a kiválasztása elsősorban a vesén keresztül történik, dózismódosítás nem szükséges.

Idősek

A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont „Íngyulladás és ínszakadás” és a „QT-intervallum megnyúlása”).

Gyermekek és serdülők

A levofloxacin alkalmazása gyermekek és növésben lévő serdülők esetében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

A Savulint egészben, szétrágás nélkül, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell bevenni.

A filmtabletta étkezés alatt vagy az étkezések közötti időszakban is bevehető.

A Savulint vas-sók, cink-sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú savlekötők, didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) vagy szukralfát alkalmazása előtt vagy után legalább két órával kell bevenni, mivel ezek a felszívódást csökkenthetik (lásd 4.5 pont).

A filmtabletta az előírt dózis nagyságától függően a bemetszés mentén egyenlő adagokra osztható.

4.3 Ellenjavallatok

A levofloxacin-tartalmú filmtabletta alkalmazása tilos:

• a készítmény hatóanyagával, bármely más kinolonnal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,

• epilepsziában szenvedő betegeknél,

• azon betegeknél, akiknek az anamnézisében a fluorokinolonok adásával összefüggésbe hozható ínbetegségek szerepelnek,

• gyermekeknél vagy növésben lévő serdülőknél,

• terhesség alatt,

• szoptató nőknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolontartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A levofloxacin alkalmazható megfelelően diagnosztizált akut bakteriális sinusitis és krónikus bronchitis akut exacerbációja esetén is.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (a csont- és izomrendszert, az idegrendszert, pszichiátriai kórképeket és az érzékszerveket) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA)

A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA-fertőzés kezelésére általánosan javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek).

E. coli-rezisztencia

Az E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – fluorokinolonrezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a kezelésnél a helyi viszonyoknak megfelelő, fluorokinolonokra vonatkozó E. coli-rezisztenciagyakoriságot kell figyelembe venni.

Anthrax-inhaláció

A humán vonatkozásban történő alkalmazás a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adatain, állatkísérletes adatokon és korlátozott mennyiségű humán vizsgálati adaton alapul. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax-fertőzés kezelése esetén.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél (60 év felett), vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, a levofloxacin 1000 mg-os napi adagjával kezelt betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. Idős betegeknél a napi dózist a kreatinin‑clearance-nek megfelelően kell beállítani (lásd 4.2 pont). Ezeket a betegeket szorosan ellenőrizni kell, ha levofloxacin-kezelésben részesülnek. Minden betegnek tájékoztatnia kell a kezelőorvosát, amennyiben az íngyulladásra utaló tüneteket észlel.

A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Myoclonus

Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearence-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.

Clostridium difficile által okozott infekció

A levofloxacinnal végzett kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennáll és/vagy véres, Clostridium difficile okozta betegség (Clostridium difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacinnal történő kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját.

Amennyiben a CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ilyen esetben a bélperisztaltikát gátló készítmények alkalmazása ellenjavallt.

Görcsrohamra hajlamos betegek

A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolonszármazékokhoz hasonlóan a levofloxacin csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal (mint pl. a teofillinnel) együtt (lásd 4.5 pont). Konvulzív görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacin-kezelést le kell állítani.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

Kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén a látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciókra, ezért a levofloxacint körültekintően kell alkalmazni, és a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell.

Vesekárosodás

Mivel a levofloxacin főként a vesén keresztül választódik ki, vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Savulin adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont).

Túlérzékenységi reakciók

Esetenként már az első adag beadását követően súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (pl. angioödémától akár az anaphylaxiás sokkig) okozhat a levofloxacin (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ilyen esetben azonnal abba kell hagyniuk a kezelést, és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat vagy az ügyeletes orvost, aki majd a megfelelő sürgősségi intézkedéseket megteszi.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens‑Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos bőrreakció jelentkezik, mint például az SJS, a TEN vagy a DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek – leggyakrabban időseknél előforduló -vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát. Ez rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamidot) vagy inzulint kaptak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).

A Savulin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.

A fényérzékenység megelőzése

Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében javasolt, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napfénynek, vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig.

K-vitamin-antagonistával történő egyidejű kezelés

Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegekben előfordulhat a véralvadási értékek (PT/INR) emelkedése és/vagy vérzés, ezért ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a véralvadási értékeket ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont).

Pszichotikus reakciók

A kinolonkezelésben – beleértve a levofloxacint is – részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár már egyetlen levofloxacin-adag bevételét követően is (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, ezeknek a reakcióknak az első jeleinél a levofloxacin-kezelést meg kell szakítani, és a betegnek kezelőorvosához kell fordulnia. Megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.

QT-intervallum megnyúlása

Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is, olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT-intervallum megnyúlásának kockázati tényezői, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma

• egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-intervallum megnyúlását eredményező gyógyszerek (pl. az IA és a III. osztályú antiarrhythmicumok, a triciklusos antidepresszánsok, a makrolidok és az antipszichotikumok)

• nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia)

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

Az idősek és a nők érzékenyebben reagálhatnak a QTc-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerekre. Ezért a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezen betegcsoportok esetében elővigyázatossággal kell eljárni (lásd 4.2 pont „Idősek” bekezdést, valamint a 4.5, 4.8 és 4.9 pontot).

Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Hepatobiliaris rendellenességek

Levofloxacin-kezelésben részesülő betegek esetén akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető májnekrózis kialakulásáról is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg súlyos, egyéb betegségben szenvedett, pl. szepszis (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy szakítsák meg a kezelést, és vegyék fel kezelőorvosukkal a kapcsolatot, amennyiben májbetegségre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint étvágytalanság,icterus, sötét vizelet, viszketés, vagy hasi érzékenység.

Akut pancreatitis

Akut pancreatitis kialakulása lehetséges levofloxacint szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfort, akut hasi fájdalom vagy hányás jelentkezése esetén a betegek azonnali orvosi kivizsgálása szükséges. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin alkalmazását abba kell hagyni; diagnózisa esetén a levofloxacint nem szabad újra alkalmazni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8 pont).

Vérképzőszervi rendellenességek

A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.

Myasthenia gravis súlyosbodása

A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, neuromuscularis blokkoló hatással rendelkeznek, és ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is, összefüggésbe hoztak a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel.

Látászavarok

Ha a beteg látáskárosodást vagy bármilyen, a szemet érintő hatást tapasztal, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pont).

Felülfertőződés

A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.

Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás

Az opiátok kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletéből álpozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiáteredmény megerősítésére.

A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredmény lehetséges a tuberculosis bakteriológiai vizsgálata esetén.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek hatása a levofloxacinra

Vastartalmú sók, cinktartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, didanozin

Vastartalmú sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumínium vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) levofloxacinnal való együttes alkalmazásakor a levofloxacin felszívódása jelentősen csökken. A fluorokinolonok cinktartalmú multivitamintablettákkal való együttadása esetén csökkentik azok felszívódását.

Két- vagy három vegyértékű kationokat tartalmazó készítmények, mint a vastartalmú sók, vagy a magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumínium vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) alkalmazása a Savulin bevételét megelőző vagy az azt követő 2 órában nem javasolt (lásd 4.2 pont). Kalciumsók csak kismértékben hatnak a levofloxacin szájon át történő bevételt követő felszívódására.

Szukralfát

Szukralfáttal való egyidejű alkalmazáskor a levofloxacin biohasznosulása jelentősen csökken. Amennyiben a beteg szukralfátot és levofloxacint is kap, a szukralfátot a leghelyesebb a levofloxacin bevétele után 2 órával bevennie (lásd 4.2 pont).

Teofillin, fenbufén, vagy hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények

Egy klinikai vizsgálat során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátló szerekkel, vagy egyéb, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő.

A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13%-kal magasabbak voltak, mint az önmagában való alkalmazásakor.

Probenecid és cimetidin

A probenecid és a cimetidin statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét csökkentette a cimetidin (24%-kal) és a probenecid (34%-kal). Ennek oka, hogy mindkét hatóanyag képes gátolni a levofloxacin tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott adagok esetén azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek klinikai jelentősége lenne.

A renalis tubuláris szekréciót befolyásoló gyógyszerek, mint például a probenecid és a cimetidin levofloxacinnal való egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Egyéb fontos adatok

Klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben, amikor a levofloxacint a következő hatóanyagokkal együttesen alkalmazták: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.

A levofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre

Ciklosporin

A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal való együttes alkalmazás esetén 33%-kal nőtt.

K-vitamin-antagonisták

Levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet. Ezért K-vitamin-antagonistákkal kezelt betegeknél a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd 4.4 pont).

A QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint pl. a levofloxacint is azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum megnyúlását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint az IA és a III. osztályú antiarrhythmicumok, a triciklusos antidepresszánsok, a makrolidok, és az antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont „QT-intervallum megnyúlása”).

Egyéb releváns információk

Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert szubsztrátja) farmakokinetikájára. Ezt azt mutatja, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2-t gátló hatással.

Egyéb kölcsönhatások

Ételek

Ételekkel való klinikailag releváns kölcsönhatást nem észleltek. A Savulin ezért az étkezéstől függetlenül bármikor bevehető.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatoknál végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3 pont).

A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a a fejlődő szervezetben, a levofloxacin adása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

A levofloxacin szoptatás ideje alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin humán anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A humán adatok hiánya miatt, illetve mivel az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy a fluorokinolonok hatására a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetben, a levofloxacin használata szoptatás ideje alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Termékenység

A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukcióra kifejtett toxicitást, és nem hatott a szaporodóképességükre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Savulin kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Egyes mellékhatások (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a beteg koncentráló- és reagálóképességét, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. gépjárművezetés, gépkezelés) végzésekor alkalmazása kockázatos lehet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alább megadott információ több mint 8 300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok adataiból, és a forgalomba hozatalt követő, nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokból származnak.

A feltüntetett gyakoriságok a következő megegyezés felhasználásával kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – 1/10), nem gyakori (≥1/1000 – 1/100), ritka (≥1/10 000 – 1/1000), nagyon ritka (1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Szervrendszer			Gyakori (≥1/100 – 1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 – 1/100)	Ritka (≥1/10 000 – 1/1000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések				gombás fertőzés, beleértve a Candida-fertőzést, patogén-rezisztencia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				leukopenia, eosinophilia	thrombocytopenia, neutropenia	csontvelő-elégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát, agranulocytosist, haemolyticus anaemiát
Immunrendszeri betegségek és tünetek					angiooedema, túlérzékenység (lásd a 4.4 pontot)	anaphylaxiás sokka anaphylactoid sokka (lásd a 4.4 pontot)
Endokrin betegségek és tünetek					nem megfelelő antidiuretikushor-mon-termelés szindróma (SIADH)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek				csökkent étvágy	hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetén, hypoglykaemiás coma (lásd a 4.4 pontot)	hyperglykaemia (lásd a 4.4 pontot)
Pszichiátriai kórképek*			álmatlanság	szorongás, zavart állapot, idegesség	pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia), depresszió, agitáció, kóros álmok, rémálmok, delírium	önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd a 4.4 pontot), mánia
Idegrendszeri betegségek és tünetek*			fejfájás, szédülés	aluszékonyság, remegés, az ízérzés zavarai	görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont), paraesthesia, memóriazavar	szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont), a szaglás zavarai, beleértve a teljes szaglásvesztést is, mozgászavar, extrapyramidalis zavarok, az ízérzékelés teljes elvesztése, syncope, jóindulatú intracranialis hypertensio, myoclonus
Szembetegségek és szemészeti tünetek*					látászavarok, mint homályos látás (lásd 4.4 pont)	átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont), uveitis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei*				vertigo	fülzúgás	hallásvesztés, halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**					tachycardia, palpitatio	kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet, kamrai arrhythmia és torsade de pointes (főképp a QT-intervallum megnyúlására hajlamos betegeknél), QT‑intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont)
Érbetegségek és tünetek**					hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek				dyspnoe		bronchospasmus, allergiás pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		hasmenés, hányás, hányinger		hasi fájdalom, emésztési zavar, flatulentia, székrekedés		véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont), pancreatitis (lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		májenzimszint-emelkedés (pl. GPT / GOT, GGT, alkalikus foszfatáz)		bilirubinszint emelkedése		icterus, súlyos májkárosodás, beleértve a halálos kimenetelű akut májelégtelenséget, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont), hepatitis
	A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tüneteib			bőrkiütés, viszketés, urticaria, hyperhidrosis	eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pontot), fix gyógyszerkiütés	toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont), leukocytoclasticus vasculitis, stomatitis, a bőr hyperpigmentatiója
	A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*			ízületi fájdalom, izomfájdalom	ínbántalmak (lásd a 4.3 és 4.4 pontot), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is, izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd a 4.4 pontot)	rhabdomyolysis, ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pont), ligamentumruptura, izomszakadás, arthritis
	Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			szérum-kreatininszint emelkedése	akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében)
	Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*			asthenia	lázas állapot	fájdalom (beleértve a mellkasi-, háti- és végtagfájdalmat)

^aAz anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.

^bA nyálkahártyán, illetve a bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.

* Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis, súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint a tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat), memória- és koncentrációromlás, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható további mellékhatás:

• porphyriás betegeknél porphyriás roham.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok vagy a terápiás dózisokat meghaladó adagokkal végzett klinikai-farmakológiai vizsgálatok eredményei szerint a levofloxacinnal történő akut túladagolás után várható legfontosabb hatások a központi idegrendszeri tünetek, mint például a zavartság, a szédülés, a tudatzavar és a görcsrohamok, a QT-intervallum meghosszabbodása, valamint a gastrointestinalis reakciók, például a hányinger és a nyálkahártya-eróziók.

A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, pl. zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, myoclonust, hallucinációt és remegést is tapasztaltak.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum meghosszabbodásának lehetősége. A gyomornyálkahártya védelmére savkötők adhatók. A hemodialízis, így a peritonealis dialízis és a CAPD nem távolítja el hatékonyan a levofloxacint a szervezetből. Specifikus antidotuma nem ismert.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás fertőzésellenes szerek; Fluorokinolonok, ATC kód: J01MA12

A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, a racém ofloxacin S(-)-enantiomerje.

Hatásmechanizmus

A fluorokinolon típusú antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a maximális szérumkoncentrációnak (c_max) vagy a koncentráció-idő görbe alatti területnek (area under the curve, AUC), a minimális gátlási koncentrációhoz (minimal inhibitory concentration, MIC) viszonyított arányától függ.

A rezisztencia mechanizmusa

A levofloxacin-rezisztencia több lépcsős mutációval alakul ki a topoizomeráz II-célhelyeken, a DNS‑giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en. Egyéb rezisztenciamechanizmusok, mint pl. a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux-mechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet.

Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és más fluorokinolonok között.

A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és az egyéb antibakteriális szerek között.

Határértékek

Az EUCAST ajánlása szerinti MIC-határértékeket az alábbi, MIC-vizsgálatra vonatkozó táblázat mutatja (mg/l értékek). Ez alapján különböztetünk meg érzékeny, fokozott expozíció esetén érzékeny és rezisztens kórokozókat.

Az EUCAST klinikai MIC határértékei levofloxacin esetében az alábbiak (10.0 verzió, 2020. január 1.):

Kórokozó	Érzékeny (É)	Rezisztens (R)
Enterobacteriaceae	≤0,5 mg/l	>1 mg/l
Pseudomonas spp.	≤0,001 mg/l	>1 mg/l
Acinetobacter spp.	≤0,5 mg/l	>1 mg/l
Staphylococcus aureus Koaguláz-negatív Staphylococcusok	≤0,001 mg/l	>1 mg/l
Enterococcus spp.1	≤4 mg/l	>4 mg/l
Streptococcus pneumoniae	≤0,001 mg/l	>2 mg/l
Streptococcus A, B, C, G csoport	≤0,001 mg/l	>2 mg/l
Haemophilus influenzae	≤0,06 mg/l	>0,06 mg/l
Moraxella catarrhalis	≤0,125 mg/l	>0,125 mg/l
Helicobacter pylori	≤1 mg/l	>1 mg/l
Aerococcus sanguinicola vagy urinae2	≤2 mg/l	>2 mg/l
Aeromonas spp.	≤0,5 mg/l	>1 mg/l
PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek	≤0,5 mg/l	>1 mg/l

¹ Csak szövödménymentes húgyúti fertőzések esetén.

² Az érzékenységre a ciprofloxacin iránti érzékenységből lehet következtetni.

A rezisztencia előfordulási gyakorisága az adott faj esetében térben és időben változhat. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Szükség szerint szakértő segítségét kell kérni akkor, ha a helyi rezisztencia előfordulási adatai alapján bizonyos fertőzések esetén a szer alkalmazása megkérdőjelezhető.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny Staphylococcus saprophyticus Streptococcus, C és G csoport Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes

Aerob Gram-negatív baktériumok Eikenella corrodens Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Moraxella catarrhalis Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri

Anaerob baktériumok Peptostreptococcus spp.

Egyéb Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila Mycoplasma pneumoniae Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum

Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat

Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus, meticillin-rezisztens* Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.

Aerob Gram-negatív baktériumok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens

Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis

Eredendően rezisztens fajok

Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecium

* A meticillin-rezisztens S. aureus-nál nagyon gyakori a ko-rezisztencia fluorokinolonokkal – beleértve a levofloxacint – szemben is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma-csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%.

Az étkezés csak kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.

A szájon át történő alkalmazást követően a dinamikus egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg-os dózis napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően.

Eloszlás

A levofloxacin körülbelül 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez.

A levofloxacin átlagos eloszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os adag egyszeri és ismételt alkalmazását követően, mely jelentős szöveti penetrációt jelez.

A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció

A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagnedv), a prosztataszövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin csak kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe.

Biotranszformáció

A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik dezmetil-levofloxacin és levofloxacin-N-oxid metabolittá, melyek a beadott adag <5%-át teszik ki, és a vesén keresztül választódnak ki.

A levofloxacin sztereokémiailag stabil és kiralitása nem invertálódik.

Elimináció

A levofloxacin orális és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t_1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az alkalmazott dózis >85%-a).

A levofloxacin eliminációs középértéke 500 mg-os egyszeri dózis esetén 175±29,2 ml/perc volt.

Nincsenek kifejezett eltérések a levofloxacin orális adagolást, illetve intravénás adagolást követő farmakokinetikája között. Ez arra enged következtetni. hogy az intravénás és az orális alkalmazási mód felcserélhető.

Linearitás

A levofloxacin az 50-1000 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével a vesén át történő elimináció és clearance csökken, az eliminációs felezési idő pedig emelkedik a táblázatban jelzett módon:

Egyszeri 500 mg adag szájon át történő alkalmazását követő farmakokinetikai adatok vesekárosodás esetén

Clcr [ml/perc]	<20	20-49	50-80
ClR [ml/perc]	13	26	57
t1/2 [óra]	35	27	9

Idősek

Fiatal és idős betegek között nincsenek szignifikáns különbségek a levofloxacin farmakokinetikájában, kivéve azokat, melyek a kreatinin-clearance különbségéből erednek.

Nemek közötti eltérések

A nők és a férfiak elkülönített vizsgálata során kismértékű, illetve marginális nemek közötti különbségeket talált a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – egyszeri-, és ismételt adagolású dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A levofloxacinnak patkányoknál nem volt káros hatása a fertilitásra, vagy a reprodukciós teljesítményre, a magzatra gyakorolt egyedüli hatása az anyára gyakorolt toxikus hatás következményeként az érés késlekedése volt.

A levofloxacin baktériumokban és emlőssejtekben nem okozott génmutációt, míg kínai hörcsög tüdősejtjeiben kromoszómaaberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II gátlásához kapcsolódhatnak. Az in vivo tesztek (micronucleus-teszt, testvérkromatida-felcserélődési analízis, reparációs DNS-szintézis vizsgálata [unscheduled DNA synthesis, UDS], domináns letális vizsgálatok) nem utaltak genotoxikus hatásra.

Egereken végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a levofloxacinnak csak nagyon nagy adagok esetén van fototoxikus hatása. A levofloxacin egy fotomutagenitási vizsgálatban semmilyen genotoxikus hatást nem mutatott, fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést.

Hasonlóan egyéb fluorokinolonokhoz a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés). Ezek az eltérések a fiatal állatoknál kifejezettebbek voltak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

Povidon

B-típusú kroszpovidon

Mikrokristályos cellulóz (E460)

Magnézium-sztearát

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551)

Filmbevonat:

Hipromellóz

Talkum (E553b)

Titán-dioxid (E171)

Makrogol 400

Sárga vas-oxid (E172)

Vörös vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1, 5, 7, 10 db filmtabletta PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:   (két kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest, Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21429/05 1×

OGYI-T-21429/06 5×

OGYI-T-21429/07 7×

OGYI-T-21429/08 10×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. szeptember 14.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. április 22.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 14.