1. A GYÓGYSZER NEVE

Seractil Dolo 300 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

300 mg dexibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe és közepesen erős fájdalom enyhítésére olyan esetekben, mint például fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, reumás és izomfájdalmak, valamint meghűléses és influenzás tünetek, mint például torokfájás és láz.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Kizárólag szájon át történő, rövid távú alkalmazásra.

Adagolás

A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legkisebb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

18 évesnél idősebb felnőttek:

A kezdő dózis 1 db filmtabletta.

A továbbiakban, amennyiben szükséges, újabb filmtabletta bevehető, de legfeljebb naponta háromszor egy.

Legalább 6 óra teljen el az egyes dózisok bevétele között.

3 db filmtablettánál (900 mg) többet nem szabad bevenni egyetlen 24 órás periódusban sem.

Gyermekek és serdülők

A Seractil Dolo 300 mg filmtabletta gyermekek és serdülők kezelésére nem alkalmazható.

Idősek

Idős betegek kezelése esetén külön dózismódosítás nem szükséges. Mindazonáltal egyénenként megfontolandó a dóziscsökkentés szükségessége, minthogy az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a gastrointestinalis mellékhatásokra (lásd 4.4 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése. Súlyos májkárosodásban szenvedő beteg esetén a Seractil Dolo 300 mg filmtabletta nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése. Súlyos vesekárosodásban szenvedő beteg esetén a Seractil Dolo 300 mg filmtabletta nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

A Seractil Dolo 300 mg filmtablettát étkezéshez kapcsolódóan vagy attól függetlenül is be lehet venni (lásd 5.2 pont). Általában az NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) bevétele, különösen krónikus alkalmazás esetén, étkezés közben vagy étkezés után ajánlott, a gastrointestinalis irritáció csökkentése céljából. Néhány beteg esetében a gyógyszer hatásának kezdete elhúzódhat, ha a tabletta bevétele étkezés közben vagy közvetlenül azt követően történik.

4.3 Ellenjavallatok

Ne alkalmazza a Seractil Dolo 300 mg filmtablettát:

• a dexibuprofénnel vagy más NSAID-dal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén;

• ha hasonló hatású készítmények (például acetilszalicilsav vagy más NSAID) asthmás rohamot, bronchospasmust, akut rhinitist vagy orrpolip kialakulását, urticariát, angioneuroticus oedemát okoztak;

• ha egy korábban alkalmazott NSAID-kezelés kapcsán a kórtörténetben gastrointestinalis vérzés vagy perforáció előfordult;

• ha jelenleg is fennáll, vagy ha a kórtörténetben szerepel visszatérő peptikus fekély/vérzés (kettő vagy annál több alkalommal kiújult, bizonyított fekély vagy vérzés);

• cerebrovascularis vérzés, vagy egyéb aktív vérzés esetén;

• aktív Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa esetén;

• súlyos szívelégtelenség (NYHA IV) esetén;

• súlyos vesekárosodás (GFR – glomerulusfiltrációs ráta: <30 ml/perc) esetén;

• súlyos májkárosodás esetén;

• a terhesség hetedik hónapjának kezdetétől (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők, ha a kezelés során a legkisebb hatásos napi dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, illetve a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok lentebb).

A dexibuprofén egyidejű alkalmazása más NSAID készítménnyel – beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat is – kerülendő.

Gastrointestinalis kockázatok

Idős betegeknél az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatos mellékhatások gyakrabban fordulnak elő, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek bizonyos esetekben halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont).

Fatális kimenetelű gastrointestinalis (GI) vérzést, fekélyképződést és perforációt valamennyi NSAID alkalmazása során jelentettek a kezelés különböző szakaszaiban – figyelmeztető jelekkel vagy anélkül, és függetlenül a kórtörténetben szereplő GI eseményektől (lásd 4.3 pont).

A GI vérzés, fekély vagy perforáció kockázata fokozott az emelt NSAID-adagot szedő, illetve a kórtörténetben fekéllyel rendelkező betegek esetében, különösen, ha vérzéses vagy fekélyes komplikáció lépett fel (lásd 4.3 pont), továbbá alkoholfüggő, valamint idős betegek esetében. Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni a terápiát. Érdemes megfontolni az NSAID-kezelés kiegészítését a nemkívánatos hatások kivédését szolgáló gyógyszerrel (például mizoprosztol vagy protonpumpa-inhibitorok) idős betegek esetében, és azoknál is, akik egyidejűleg kis dózisban acetilszalicilsavat vagy más olyan gyógyszert szednek, melyek a gastrointestinalis kockázatokat fokozhatják (lásd alább, illetve 4.5 pont).

GI vérzéses kórtörténetű betegeknek, főként idősebb korban, jelenteniük kell bármely hasi tünetet (különösen a GI vérzést), kiváltképp a kezelés kezdeti szakaszában. Megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni azokat a betegeket, akik egyidejűleg szednek olyan gyógyszereket, melyek a GI fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát fokozhatják, mint például kortikoszteroidok, antikoagulánsok (például warfarin), SSRI-k vagy thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszerek, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Ha a Seractil Dolo 300 mg filmtabletta alkalmazása kapcsán GI vérzés vagy fekély kialakulását észlelik, a kezelést azonnal abba kell hagyni.

NSAID-ot csak körültekintéssel szabad adni azon betegeknek, akik kórtörténetében GI betegség (mint például colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel azok fellángolásával lehet számolni (lásd 4.8 pont).

Túlérzékenység

Más NSAID készítményhez hasonlóan allergiás reakciók, beleértve az anafilaxiás reakciókat is, előfordulhatnak abban az esetben is, ha a beteg korábban nem szedte a gyógyszert.

Asthmás betegeknél, vagy azoknál, akik kórtörténetében asthma szerepel, a kezelést körültekintően kell végezni, mivel az NSAID-ok bronchospasmust okozhatnak (lásd 4.3 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Alapos ellenőrzés és szakvélemény szükséges azon betegek esetében, akik kórtörténetében magasvérnyomás-betegség és/vagy enyhe, illetve közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel, mivel NSAID-kezeléssel kapcsolatosan folyadékretenció és oedema előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események (például: myocardialis infarctus vagy stroke) kissé emelkedett kockázatával járhat. Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (például ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. Habár a dexibuprofén artériás thromboticus kockázataival kapcsolatosan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, indokolt azt feltételezni, hogy a nagy dózisú dexibuprofén (1200 mg/nap) kockázata hasonló a nagy dózisú ibuprofénéhez (2400 mg/nap).

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III) kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők dexibuprofénnel, és a nagy dózisok (1200 mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges akkor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak nagy cardiovascularis kockázatú (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás fennállása) betegek esetében, különösen olyankor, ha a dexibuprofént nagy dózisban (1200 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették dexibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

A vese és a máj működésére gyakorolt hatások

Elővigyázatosság szükséges máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, mivel a folyadékretenció kockázatával, oedemaképződéssel és a vesefunkció romlásával feltétlenül számolni kell. Amennyiben ilyen betegek dexibuprofén-kezelésben részesülnek, az alkalmazott adagot a lehető legalacsonyabb dózisszinten kell tartani, és a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell.

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén alkalmazása társulhat a vesét érintő nemkívánatos eseményekkel, ami glomerulonephritishez, interstitialis nephritishez, vesepapilla-necrosishoz, nephrosis szindrómához és akut veseelégtelenséghez vezethet (lásd 4.2, 4.3 és 4.5 pont).

Mint minden NSAID, a dexibuprofén is növelheti a plazmában a karbamidnitrogén- és kreatinin-szintet.

A különböző fájdalomcsillapító gyógyszer-kombinációk rendszeres alkalmazása vesekárosodást okozhat, ami a veseelégtelenség kockázatával jár (fájdalomcsillapító gyógyszerek által kiváltott nephropathia). Ezért az ibuprofén és más NSAID (beleértve a vény nélkül kapható készítményeket és a szelektív COX-2-gátlókat is) együttes alkalmazása kerülendő.

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén átmenetileg, kismértékben növelheti a májfunkciós paramétereket és jelentősen emelheti a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT, ASAT) és a glutamát-piruvát-transzamináz (GPT, ALAT) értéket. Ha ezek a paraméterek számottevő mértékben emelkednek, a kezelést abba kell hagyni (lásd 4.2 és 4.3 pont).

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

A dexibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a dexibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Véralvadás

A többi NSAID-hoz hasonlóan a dexibuprofén is reverzibilisen gátolhatja a thrombocytaaggregációt, és növelheti a vérzési időt. A véralvadási rendellenességben szenvedő betegeket gondosan monitorozni kell, ha az orálisan alkalmazott antikoaguláns kezelést dexibuprofén-terápiával kombinálják (lásd 4.5 pont).

Preklinikai vizsgálatok adatai szerint, a kis dózisban adott acetilszalicilsav thrombocytaaggregáció-gátlása károsodhat, ha egyidejűleg más NSAID-ot, mint például dexibuprofént alkalmaznak.

Ez a gyógyszerkölcsönhatás csökkentheti az acetilszalicilsav cardiovascularis protektív hatását, ezért ez különös figyelmet igényel a dexibuprofén hosszú távú alkalmazásakor.

További figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség esetén a dexibuprofén csak elővigyázatosan adható, mert ezek a betegek fogékonyak lehetnek az NSAID-ok által indukált vese- és központi idegrendszeri mellékhatások kialakulására, beleértve az aszeptikus meningitist (lásd 4.8 pont).

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Seractil Dolo 300 mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Seractil Dolo 300 mg filmtablettát fertőzés kapcsán, láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Kivételes esetekben a varicellafertőzés súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéses szövődmények eredője lehet. Jelen ismeretek alapján az NSAID-ok szerepe ezen fertőzések súlyosbodásában nem zárható ki. Ezért varicellafertőzés esetén a dexibuprofén alkalmazása nem javasolt.

Az ismerten ciklooxigenázt / prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek a fertilitást reverzibilisen csökkenthetik, és ezért alkalmazásuk nem ajánlott azon nők esetében, akik terhességet terveznek. Azoknál a nőknél, akik a teherbe esés nehézségeivel küzdenek, vagy a meddőségük kezelése folyamatban van, a Seractil Dolo 300 mg filmtablettával végzett kezelés abbahagyását fontolóra kell venni (lásd 4.6 pont).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az itt leírt információk alapját más NSAID-okkal korábban nyert tapasztalatok képezik.

Általában az NSAID-ok elővigyázatosan adhatók azon gyógyszerekkel együtt, melyek a gastrointestinalis fekélyképződés vagy vérzés, illetve a veseelégtelenség kialakulásának kockázatát fokozzák.

Együttadása nem ajánlott

Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). Véralvadási tesztek (INR, vérzési idő) elvégzése szükséges a dexibuprofén-terápia bevezetésekor, és a véralvadásgátló adagja szükség esetén módosítandó.

Metotrexát 15 mg/hét vagy ennél nagyobb adagban: Ha az NSAID-ot és a metotrexátot 24 órán belül adják, a metotrexát plazmaszintje emelkedhet a renalis clearance csökkenése révén, ami a metotrexát toxicitást potenciálisan fokozza. Ezért azon betegeknek, akik nagy dózisú metotrexát-kezelésben részesülnek, a dexibuprofén egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Lítium: Az NSAID-ok növelhetik a lítium plazmakoncentrációját, a renalis clearance csökkentése által. Együttadásuk nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Ha az együttadásuk elkerülhetetlen, gyakori lítiumszint-monitorozás szükséges. A lítium adagjának csökkentését fontolóra kell venni.

Egyéb NSAID-ok és szalicilátok (a szalicilsav fájdalomcsillapítóként való alkalmazása esetén): NSAID-okkal, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is, az együttadást kerülni kell, mivel fokozódhat a gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés veszélye.

Acetilszalicilsav (thrombocytaaggregáció-gátló kezelésként):

A dexibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont). Habár nem állnak rendelkezésre adatok a dexibuprofénre vonatkozóan, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén (= S(+)-ibuprofén, amely az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje) és a kis dózisú acetilszalicilsav között.

Óvintézkedések szükségesek

Vérnyomáscsökkentők együttadásakor:

Az NSAID-ok csökkenthetik a β-blokkolók hatékonyságát, feltehetően a vasodilatator hatású prosztaglandinok képződésének gátlása révén.

Az NSAID-ok és az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II-receptor-antagonisták együttes alkalmazása az akut veseelégtelenség kialakulásának fokozott kockázatával járhat, különösen azon betegeknél, akiknél a vesekárosodás már korábban is fennállt. Idős és/vagy dehidrált betegek esetében ez a gyógyszerkombináció akut veseelégtelenséghez vezethet, a glomerulusfiltrációra gyakorolt direkt hatása révén. A kezelés kezdetén a vesefunkció alapos vizsgálata ajánlott.

Az NSAID-ok hosszan tartó alkalmazása elméletileg csökkentheti az angiotenzin II-receptor-antagonisták hatását, amint azt az ACE-gátlók esetében jelentették. Ezen kombináció alkalmazása elővigyázatosságot igényel, és a kezelés kezdetén a vesefunkció alapos monitorozása szükséges (a betegeknél biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt).

Ciklosporin, takrolimusz, szirolimusz és aminoglikozid antibiotikumok:

Az NSAID-dal történő együttadás fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát a renalis prosztaglandinok szintézisére kifejtett gátló hatás révén. A kombinációs kezelés idején a vesefunkció szoros monitorozása szükséges, különösen az idős betegek esetében.

Kortikoszteroidok:

A gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés veszélye fokozott (lásd 4.4 pont).

Digoxin:

Az NSAID-ok növelhetik a plazma digoxin-szintjét és a digoxin-toxicitás kockázatát.

15 mg/hét adagnál kisebb dózisban alkalmazott metotrexát:

Számos NSAID esetében jelentették a metotrexát vérszintjének az emelkedését. A dexibuprofén és a kis dózisú metotrexát együttadása esetén a vérsejtszám szoros ellenőrzése szükséges, különösen a kombináció alkalmazásának első hetében. Fokozott körültekintés szükséges már enyhe vesekárosodás esetén is, főként az idős betegeknél, és a vesefunkciót ellenőrizni kell a metotrexát clearance-csökkenésének megelőzése érdekében.

Fenitoin:

Néhány NSAID leszoríthatja a fenitoint a fehérjekötő helyéről, ami feltehetően a fenitoin szérumszintjének növekedéséhez és toxicitáshoz vezet. Erre a kölcsönhatásra vonatkozó klinikai bizonyítékok csak korlátozott számban állnak rendelkezésre, a fenitoin dózisának beállítása a plazmakoncentráció és/vagy toxicitás jeleinek monitorozása mellett ajánlott.

Fenitoin, fenobarbitál és rifampicin: CYP2C8 és CYP2C9 induktorok együttes adása csökkentheti a dexibuprofén hatását.

A thrombocytaaggregáció-gátlók és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI):

A gastrointestinalis vérzés veszélye fokozott.

Tiazidok, tiazid-származékok, kacsdiuretikumok, káliummegtakarító diuretikumok:

NSAID-ok és diuretikumok együttadása – a vese vérátfolyásának csökkentése által – a másodlagos veseelégtelenség kialakulásának kockázatát fokozhatja.

A plazma káliumszintjét növelő gyógyszerek:

Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban a szérum káliumszintjének emelkedését jelentették. Ezért különleges figyelmet igényel, ha más, a plazma káliumszintjét növelő gyógyszerrel együtt alkalmazzák (mint például a káliummegtakarító diuretikumok; ACE-gátlók; angiotenzin II-receptor-blokkolók; immunszupresszív gyógyszerek, mint például a ciklosporin vagy a takrolimusz; trimetoprim és a heparinok). A szérum káliumszintjét monitorozni kell.

Trombolitikumok, tiklopidin és egyéb thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszerek:

A dexibuprofén gátolja a thrombocytaaggregációt a ciklooxigenáz enzim gátlása útján, ezért különös figyelmet igényel, ha a dexibuprofént trombolitikus hatású gyógyszerekkel, tiklopidinnel és más thrombocytaaggregáció-gátlóval kombinálják, mert fokozódik az aggregációt gátló hatás.

Szájon át szedhető antidiabetikumok:

NSAID és szulfonilurea együttes alkalmazása a vércukorszint ingadozását okozhatja. Ezért a megfelelő monitorozás szükséges lehet.

Zidovudin (azidotimidin):

NSAID és zidovudin együttes alkalmazásakor a haemarthrosis és haematoma kockázatának növekedését jelentették haemofiliás betegek esetén.

Pemetrexed:

NSAID-ok nagy adagjai emelhetik a pemetrexed koncentrációját. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén nagy adagú NSAID együttadását el kell kerülni a pemetrexed alkalmazását megelőző, illetve az azt követő két napon belül.

Alkohol:

Túlzott alkoholfogyasztás az NSAID-terápia alatt fokozhatja a gastrointestinalis mellékhatásokat.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis-gátlás károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését.

Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint a vetélés és a cardialis fejlődési rendellenesség kockázata növekszik, ha a terhesség korai szakaszában prosztaglandinszintézis-gátlót alkalmaznak. A cardiovascularis malformatio teljes kockázata 1%-nál kisebb értékről kb. 1,5%-ra emelkedett. A kockázat feltehetően növekszik az alkalmazott dózis nagyságával és a terápia időtartamával.

Az állatoknál alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátlók preimplantációs és posztimplantációs veszteséget idéztek elő, továbbá az embrionális/magzati letalitás fokozódását okozták. Ezen túlmenően növekedett a különböző malformatiók előfordulása, beleértve a cardiovascularis fejlődési rendellenességek incidenciáját is az olyan állatoknál, ahol a prosztaglandinszintézis-gátlót az organogenesis időszakában adták (lásd 5.3 pont).

A terhesség 20. hetétől kezdődően a dexibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. A terhesség első és második trimeszterében a Seractil Dolo 300 mg filmtabletta nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha a dexibuprofént terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion antenatalis monitorozása, ha a dexibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Seractil Dolo 300 mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/záródásához és pulmonalis hypertensióhoz vezethet);

• vesekárosodás (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat;

• gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Következésképpen a Seractil Dolo 300 mg filmtabletta ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

A dexibuprofén csak kismértékben választódik ki az anyatejbe. A dexibuprofén alkalmazása esetén a szoptatás csak abban az esetben lehetséges, ha a gyógyszert kis adagban és rövid ideig szedi a szoptató nő.

Termékenység

Az NSAID-ok a fertilitást reverzibilisen csökkenthetik, ezért alkalmazásuk nem ajánlott azon nők esetében, akik terhességet terveznek (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A dexibuprofén-kezelés idején azon betegek reakcióképessége csökkenhet, akiknél mellékhatásként fáradtság, álmosság vagy bizonytalanságérzés jelentkezik. Ezt figyelembe kell venni, ha fokozott éberség szükséges, például a gépjárművezetésnél és gépek kezelésénél. A dexibuprofén kis adagban és rövid ideig történő alkalmazása esetén különleges figyelmeztetés nem szükséges.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Klinikai tapasztalatok alapján a dexibuprofén nemkívánatos hatásainak kockázata a racém ibuprofénéhez hasonlítható. A leggyakoribb nemkívánatos események gastrointestinalis természetűek. Néha akár halálos kimenetelű peptikus fekély, perforáció vagy GI vérzés fordulhat elő, főleg idősebb betegek esetén (lásd 4.4 pont).

Klinikai összehasonlítások és egyéb, 2 hét körüli időtartamú vizsgálatok a betegek 8-20%-ánál mutattak többnyire csak enyhe GI eseményeket, ennél is kisebb volt a gyakoriság az alacsony kockázatú betegcsoportokban, mint például rövid idejű vagy alkalmankénti alkalmazáskor.

Nagyon gyakori	>1/10
Gyakori	>1/100, <1/10
Nem gyakori	>1/1000, <1/100
Ritka	>1/10 000, <1/1000
Nagyon ritka	<1/10 000
Nem ismert	a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon ritka: gyulladással kapcsolatban jelentkező fertőzések, melyek súlyosbodhatnak (nekrotizáló fascitis).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

A vérzési idő megnyúlhat.

Ritka: vérzési rendellenességek; thrombocytopenia, leukocytopenia, granulocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia vagy haemolyticus anaemia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: purpura (beleértve az allergiás purpurát is), angiooedema.

Ritka: anafilaxiás reakció.

Nagyon ritka: generalizált túlérzékenységi reakciók, beleértve az olyan tüneteket, mint láz és bőrkiütés, hasi fájdalom, fejfájás, hányinger és hányás, májkárosodásra utaló jelek, asepticus meningitis.

Az esetek többségében, amikor az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben asepticus meningitist jelentettek, ennek néhány formája esetén autoimmun betegség (úgymint szisztémás lupus erythematosus vagy más kollagénbetegség) fennállása, mint rizikótényező volt jelen.

Súlyos generalizált túlérzékenységi reakciók; az arc, a nyelv, a gége oedemája, bronchospasmus, asthma, tachycardia, hypotonia és sokk jelentkezhet.

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: szorongás.

Ritka: pszichotikus reakciók, depresszió, ingerlékenység.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: álmosság, fejfájás, szédülés, vertigo.

Nem gyakori: álmatlanság, nyugtalanság.

Ritka: tájékozódási zavar, zavartság, nyugtalanság.

Nagyon ritka: asepticus meningitis (lásd immunrendszeri betegségek).

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: látászavarok.

Ritka: reverzibilis toxicus amblyopia.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: tinnitus.

Ritka: csökkent hallás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

NSAID-kezeléssel kapcsolatban jelentettek oedemát, magas vérnyomást és szívelégtelenséget is.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400 mg/nap) történik – az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kissé emelkedett kockázatával járhat (lásd 4.4 pont). Habár a dexibuprofén artériás thromboticus kockázataival kapcsolatosan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, indokolt azt feltételezni, hogy a nagy dózisú dexibuprofén (1200 mg/nap) kockázata hasonló a nagy dózisú ibuprofénéhez (2400 mg/nap).

Nem ismert gyakorisággal Kounis-szindrómát jelentettek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: emésztési zavar, hasmenés, hányás, hasi fájdalom.

Nem gyakori: gastrointestinalis fekély és vérzés, fekélyesedő szájgyulladás, véres székletürítés.

Ritka: gastrointestinalis perforáció, flatulentia, constipatio, oesophagitis, nyelőcsőszűkület, nem specifikus haemorrhagiás vastagbélgyulladás, colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség.

Gastrointestinalis vérvesztés jelentkezése anaemiát és vérhányást okozhat.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: bőrkiütés.

Nem gyakori: urticaria, pruritus.

Nagyon ritka: bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) – beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is, alopecia, fényérzékenységi reakciók és allergiás vasculitis.

Nem ismert: eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP).

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: rhinitis, bronchospasmus.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon ritka: interstitialis nephritis, nephrosis szindróma vagy veseelégtelenség.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: rendellenes májfunkció, hepatitis és sárgaság.

Általános tünetek az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság.

Folyadékretenció, melyre a magasvérnyomás-betegségben vagy vesekárosodásban szenvedő betegek fogékonyabbnak tűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A dexibuprofén alacsony akut toxicitással rendelkezik, és azon betegek, akik egy adagban 54 g ibuprofént vettek be (ami megfelel kb. 27 g dexibuprofénnek) túlélték ezt az adagot. A legtöbb túladagolás tünetmentes. 80-100 mg/ttkg ibuprofén-adagnál van veszélye a túladagolásnak.

A tünetek rendszerint 4 órán belül kialakulnak. Az enyhe tünetek a leggyakoribbak, beleértve a következőket: hasi fájdalom, hányinger, hányás, aluszékonyság, álmosság, fejfájás, nystagmus, tinnitus és ataxia. A fejfájást nem szabad a dexibuprofén emelt adagjával kezelni.

Ritkán enyhe vagy súlyos tünetek jelentkezhetnek, mint például gastrointestinalis vérzés, hypotonia, hypothermia, metabolikus acidózis, epilepsziás rohamok, vesefunkció-csökkenés, kóma, ARDS és átmeneti apnoés epizódok (nagyon fiatal gyermekeknél, nagy adag gyógyszer bevétele után).

Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

Az NSAID-okkal történő akut mérgezés kezelése alapvetően tüneti és szupportív, specifikus antidotum nem áll rendelkezésre. Ha a túladagolás mértéke nem jelentős (kevesebb mint 50 mg/ttkg dexibuprofén) nem valószínű, hogy a túladagolás tünetei mutatkoznak, ilyen esetekben fokozott víz-/folyadékfogyasztással mérsékelni lehet a gastrointestinalis következményeket. Jelentős túladagolás esetén a felszívódást meg kell akadályozni aktív szén adásával.

A gyomortartalom kiürítése hánytatás alkalmazásával csak akkor célravezető, ha azt a gyógyszerbevételét követő 60 percen belül meg lehet oldani. A gyomormosás alkalmazása csak akkor ajánlott, ha a túladagolás olyan mértékű, hogy az életveszélyes állapotot okozhat. Ilyen esetben a gyomormosást a gyógyszer bevételét követő 60 percen belül el kell végezni.

A forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió nem hatékony módszerek a dexibuprofén (és általában az NSAID-ok) eliminációjának meggyorsítására, mivel a gyógyszer nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények,

ATC-kód: M01AE14.

A dexibuprofén gyulladáscsökkentő, fájdalom- és lázcsillapító hatású nem-szteroid gyulladásgátló vegyület. A dexibuprofén [= S(+)-ibuprofén] az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje.

Gátolja a prosztaglandin bioszintézisét, alapvetően ez a hatásmechanizmusának az alapja.

A dexibuprofén hatékonyabb ciklooxigenáz-2- (COX-2) gátló, mint az ibuprofén.

Klinikai vizsgálatokban összehasonlították az ibuprofén és a dexibuprofén hatásosságát osteoarthrosis, fogászati fájdalom, láz és dysmeorrhoea kezelésében.

Ha az ibuprofén adagjának 50%-át alkalmazták dexibuprofénből, az elegendő volt a klinikai hatásosság tekintetében. A dexibuprofén/ibuprofén 1:2 dózisaránya kisebb, mint azt az összehasonlító farmakokinetikai vizsgálatokból várni lehetett. Egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok felvetik, hogy az R(-)-ibuprofén (az ibuprofén racém keverékének alkotója) – miután átmegy egy metabolikus királis inverzión – S(+)-ibuprofénné, azaz dexibuprofénné alakul, és hozzájárul a klinikai hatásosság fokozásához.

A dexibuprofén ibuprofénhez viszonyított fokozott hatékonysága összefüggésben lehet annak fokozott COX-2-szelektivitásával, és más magyarázatok is valószínűsíthetők.

Klinikai vizsgálatokban (15 napon át tartó) térd- és csípő-osteoarthrosisban szenvedő betegek kezelése során nem rosszabb és/vagy hasonló mellékhatásarányt tapasztaltak más NSAID-okhoz viszonyítva, beleértve a specifikus COX-2-inhibitort, a celekoxibot (2 × 400 mg/nap dexibuprofén vs.

2 × 100 mg/nap celekoxib).

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav-adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxánképződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont). Habár nem állnak rendelkezésre adatok a dexibuprofénre vonatkozóan, indokolt azt feltételezni, hogy hasonló kölcsönhatás léphet fel a dexibuprofén [= S(+)-ibuprofén, amely az ibuprofén farmakológiailag aktív enantiomerje] és a kis dózisú acetilszalicilsav között.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A per os alkalmazást követően, főként a vékonybélből, a dexibuprofén jól felszívódik.

A májban történő metabolizmus (hidroxilálódás, karboxilálódás) után a farmakológiailag inaktív metabolitok teljesen kiválasztódnak főként (90%-ban) a vesén keresztül, de kisebb mértékben az epébe is. A felezési idő 1,8–3,5 óra; a plazmafehérjékhez való kötődés kb. 99%.

A maximális plazmakoncentrációt kb. 2 órával az orális alkalmazást követően éri el.

Ha a 400 mg dexibuprofént zsíros étellel együtt alkalmazzák, a maximális plazmakoncentrációt időben később éri el (2,1 óra helyett 2,8 óra), és a plazmakoncentráció értéke 20,6 μg/ml értékről 18,1 μg/ml értékre csökken, melynek nincs klinikai relevanciája, és nincs hatása a felszívódás mértékére.

Gyermekekre vonatkozóan farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek, ezért adatok nem állnak rendelkezésre. A dexibuprofén és a racém ibuprofén farmakokinetikai vonatkozásban nem mutat eltérést a felnőttek és a 2 év feletti gyermekek esetében (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egyszeri és ismételt adagokkal végzett klinikai toxikológiai vizsgálatok – reprodukciós toxicitási és mutagenitási vizsgálatok – azt mutatják, hogy az dexibuprofén toxikológiai profilja hasonló az ibuprofénéhez.

Az ibuprofén gátolta a nyulaknál az ovulációt.

A terápiás adagnál nagyobb dózisban alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátlók hatására, beleértve az ibuprofént is, fokozódott az embrionális és foetalis letalitás, és növekedett a fejlődési rendellenességek gyakorisága.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Filmtablettamag: hipromellóz, mikrokristályos cellulóz, karmellóz-kalcium, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, talkum.

Filmbevonat: makrogol 6000, talkum, glicerin-triacetát, titán-dioxid (E171), hipromellóz (2910).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

4 db, 10 db, 20 db, 30 db, 50 db filmtabletta PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Gebro Pharma GmbH,

A-6391 Fieberbrunn, Bahnhofbichl 13.

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-7307/05 10 ×

OGYI-T-7307/06 20 ×

OGYI-T-7307/07 30 ×

OGYI-T-7307/08 50 ×

OGYI-T-7307/13 4 ×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2000. március 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. szeptember 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. december 6.