SIANTA 75 mg kemény kapszula betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: dabigatran etexilate mesilate
ATC kód: B01AE07
Nyilvántartási szám: OGYI-T-24420
Állapot: TT


Betegtájékoztató: Információk a beteg számára


Sianta 75 mg kemény kapszula

dabigatrán‑etexilát


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:


  1. Milyen típusú gyógyszer a Sianta és milyen betegségek esetén alkalmazható?

  2. Tudnivalók a Sianta szedése előtt

  3. Hogyan kell szedni a Sianta‑t?

  4. Lehetséges mellékhatások

  5. Hogyan kell a Sianta‑t tárolni?

  6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



  1. Milyen típusú gyógyszer a Sianta és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Sianta dabigatrán‑etexilát hatóanyagot tartalmaz, amely a véralvadásgátlóknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik. Hatását úgy fejti ki, hogy gátolja azt az anyagot a szervezetben, amely szerepet játszik a vérrögök kialakulásában.


A Sianta‑t felnőtteknél az alábbi esetekben alkalmazzák:


  • a térdízületi vagy csípőízületi protézisműtétet követően a vénákban kialakuló vérrögök képződésének megelőzésére.


A Sianta‑t gyermekeknél és serdülőknél az alábbi esetekben alkalmazzák:


  • vérrögök kezelésére és a vérrögök újbóli kialakulásának megelőzésére.



  1. Tudnivalók a Sianta szedése előtt


Ne szedje a Sianta‑t


  • ha allergiás a dabigatrán‑etexilátra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére;

  • ha súlyos vesekárosodása van;

  • ha jelenleg aktív vérzése van;

  • ha olyan szervi betegsége van, ami fokozza a súlyos vérzés kockázatát (például gyomorfekély, sérülés vagy vérzés az agyban, nemrég végzett agy‑ vagy szemműtét);

  • ha fokozott a vérzéshajlama. Ez lehet veleszületett, ismeretlen eredetű, vagy kialakulhat más gyógyszerek szedésének következtében;

  • ha a vérrögképződés megelőzésére szolgáló gyógyszereket szed (például warfarin, rivaroxabán, apixabán vagy heparin), kivéve, ha éppen egy másik antikoaguláns kezelésre állítják át, és ehhez Önnél vénás vagy artériás kanült alkalmaznak, amelyen keresztül heparint kap annak érdekében, hogy fenntartható legyen a kanül átjárhatósága, vagy ha a normális szívritmusát állítják be egy pitvarfibrilláció miatti katéteres ablációnak nevezett eljárással;

  • ha súlyos májkárosodása, vagy olyan májbetegsége van, ami esetleg halálhoz vezethet;

  • ha szájon át ketokonazolt vagy itrakonazolt, gombafertőzések kezelésére szolgáló gyógyszereket szed;

  • ha szájon át ciklosporint szed, amit a szervátültetést (transzplantációt) követően a szerv kilökődésének megakadályozására alkalmaznak;

  • ha dronedaront (szívritmuszavar kezelésére szolgáló egyik gyógyszert) szed;

  • ha glekaprevirt és pibrentaszvirt tartalmazó kombinációs készítményt szed, ami egy vírusellenes gyógyszer, és a hepatitisz C kezelésére alkalmazzák;

  • ha a szívébe műbillentyűt ültettek, ami állandó vérhígítást tesz szükségessé.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Sianta szedése előtt beszéljen kezelőorvosával. Akkor is szükséges beszélnie kezelőorvosával az ezzel a gyógyszerrel végzett kezelés alatt, ha tünetei jelentkeznek, vagy műtét előtt áll.


Közölje kezelőorvosával, ha bármilyen betegsége van vagy volt, különös tekintettel azokra, amelyek az alábbi felsorolásban szerepelnek:

  • ha fokozott Önnél a vérzés veszélye, például:

  • ha a közelmúltban vérzés lépett fel;

  • ha sebészi szövetmintavételt (biopsziát) végeztek az előző hónapban;

  • ha súlyos sérülése volt (például műtéti ellátást igénylő csonttörés, fejsérülés vagy bármilyen más sérülés);

  • ha nyelőcső- vagy gyomornyálkahártya gyulladásban szenved;

  • ha panaszt okoz a gyomorsav visszafolyása a nyelőcsövébe (reflux);

  • ha olyan gyógyszereket kap, amelyek fokozhatják a vérzés veszélyét. Lásd „Egyéb gyógyszerek és a Sianta” részt lejjebb;

  • ha gyulladáscsökkentő gyógyszereket szed, például diklofenák, ibuprofén, piroxikám;

  • ha a szívet érintő fertőzésben (bakteriális szívbelhártya-gyulladás) szenved;

  • ha tudja, hogy vesekárosodása van, vagy a kiszáradás tüneteit tapasztalja (a tünetek közé tartozik a szomjúságérzés és a csökkent mennyiségű, sötét [sűrű]/habos vizelet ürítése);

  • ha Ön elmúlt 75 éves;

  • ha testtömege 50 kg vagy annál kevesebb;

  • kizárólag gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazás esetén: ha a gyermeknél az agy körüli területen, vagy agyban fertőzés alakul ki.


  • ha korábban volt szívrohama, vagy olyan betegséget állapítottak meg Önnél, ami növeli a szívroham kialakulásának veszélyét.


  • ha olyan májbetegsége van, amely a vérvizsgálati értékek megváltozását okozza. Ebben az esetben ennek a gyógyszernek az alkalmazása nem javasolt.


A Sianta fokozott elővigyázatossággal alkalmazandó:

  • ha műtétet kell végrehajtani Önnél:

Ebben az esetben a Sianta adását átmenetileg le kell állítani, mivel a műtét alatt és röviddel utána fokozott lehet a vérzés veszélye. Nagyon fontos, hogy a Sianta‑t a műtét előtt és után szigorúan a kezelőorvos utasításainak megfelelő időben vegye be.


  • ha a műtét során katétert vezetnek be vagy injekciót kap a gerincoszlopába (például epidurális vagy spinális érzéstelenítéshez, vagy fájdalomcsillapításhoz):

  • nagyon fontos, hogy a Sianta‑t a műtét előtt és után pontosan a kezelőorvos utasításainak megfelelő időben vegye be;

  • azonnal tájékoztassa kezelőorvosát, ha gyengeséget vagy zsibbadást érez a lábában, vagy ha a beleivel, húgyhólyagjával kapcsolatos problémák lépnek fel az érzéstelenítést követően, mert ilyen esetben sürgős ellátásra lehet szükség.


  • ha elesik vagy más okból megsérül a kezelés alatt, különösen, ha a fejét üti meg. Kérjük, sürgősen kérjen orvosi segítséget. Orvosi vizsgálatra lesz szüksége, mivel Önnél fokozott lehet a vérzés veszélye.


  • ha Önnek tudomása van arról, hogy az antifoszfolipid-szindróma nevű betegségben szenved (ez az immunrendszer rendellenessége, ami a vérrögök kialakulásának magasabb kockázatát eredményezi), tájékoztassa kezelőorvosát, aki eldönti, hogy szükség van‑e a kezelés módosítására.


Egyéb gyógyszerek és a Sianta

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. Különösen fontos, hogy a Sianta szedése előtt elmondja kezelőorvosának, ha az alábbi gyógyszerek bármelyikét szedi:

  • véralvadásgátló (a véralvadást csökkentő) gyógyszerek (például warfarin, fenprokumon, acenokumarol, heparin, klopidogrel, prazugrel, tikagrelor, rivaroxabán, acetilszalicilsav);

  • gombafertőzések kezelésére szolgáló gyógyszerek (például ketokonazol, itrakonazol), kivéve, ha csak a bőr felszínén alkalmazza ezeket;

  • szívritmuszavar kezelésére szolgáló gyógyszerek (például amiodaron, dronedaron, kinidin, verapamil). Ha amiodaron-, kinidin- vagy verapamil-tartalmú gyógyszert szed, kezelőorvosa arról tájékoztathatja Önt, hogy a Sianta csökkentett adagját kell szednie, attól függően, hogy milyen betegségre írták fel a gyógyszert. Lásd még a 3. pontot.

  • szervátültetést (transzplantációt) követően a szervkilökődés megakadályozására szolgáló gyógyszerek (például takrolimusz, ciklosporin);

  • glekaprevir és a pibrentaszvir (a hepatitisz C kezelésére szolgáló vírusellenes gyógyszer) kombinációja;

  • gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek (például acetilszalicilsav, ibuprofén, diklofenák);

  • közönséges orbáncfű, amely a depresszió kezelésére szolgáló gyógynövény-készítmény;

  • a szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlóknak vagy szelektív szerotonin‑noradrenalin‑visszavétel‑gátlóknak nevezett depresszió elleni gyógyszerek;

  • rifampicin vagy klaritromicin (két antibiotikum);

  • AIDS kezelésére szolgáló vírusellenes szerek (például ritonavir);

  • epilepszia kezelésére szolgáló egyes gyógyszerek (például karbamazepin, fenitoin).


Terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve, ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával.


A Sianta terhességre és a még meg nem született gyermekre kifejtett hatásai nem ismertek. Terhesség alatt nem szedheti ezt a gyógyszert, csak akkor, ha kezelőorvosa azt biztonságosnak tartja. Amennyiben Ön fogamzóképes nő, el kell kerülnie a teherbe esést, amíg Sianta‑t szed.

A Sianta szedése alatt nem szabad szoptatnia.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Sianta‑nak nincs a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt ismert hatása.



  1. Hogyan kell szedni a Sianta‑t?


A Sianta kapszula felnőtteknek és 8 éves kortól olyan gyermekeknek adható, akik képesek egészben lenyelni a kapszulákat. 8 éves kor alatti gyermekek kezeléséhez egyéb, megfelelő gyógyszerformák állnak rendelkezésre.


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos abban, hogyan alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg kezelőorvosát.


A következő állapotokra a javaslat szerint szedje a Sianta‑t:


A vérrögképződés megelőzésére térd- vagy csípőprotézis műtétet követően


Az ajánlott adag naponta egyszer 220 mg (amit 2 darab 110 mg-os kapszula formájában kell bevenni).


Ha az Ön veseműködése több mint felével csökkent (az elvárt érték felére vagy az alá), vagy ha Ön 75 éves vagy idősebb, a javasolt adag naponta egyszer 150 mg (amit 2 darab 75 mg-os kapszula formájában kell bevenni).


Ha Ön amiodaron-, kinidin- vagy verapamil-tartalmú gyógyszert szed, az ajánlott adag naponta 150 mg (amit 2 db 75 mg-os kapszula formájában kell bevenni).


Ha Ön verapamil-tartalmú gyógyszert szed, és több mint felével csökkent a veseműködése, akkor Önnél − a vérzés megnövekedett kockázata miatt − a Sianta 75 mg‑os adagjával kell kezdeni a kezelést.


Egyik műtéttípus esetén sem kezdhető el a kezelés, ha vérzés észlelhető a műtéti területen.

Ha a kezelést csak a műtét utáni napon lehet elkezdeni, az adagolást napi egyszer 2 kapszulával kell kezdeni,


Térdprotézis műtét után


A Sianta‑kezelést a műtét befejezését követő 1‑4 órán belül kell elkezdeni egy kapszulával. Ezt követően naponta két kapszulát kell bevenni, összesen 10 napig.


Csípőprotézis műtét után

A Sianta‑kezelést a műtét befejezését követő 1‑4 órán belül kell elkezdeni egy kapszulával. Ezt követően naponta egyszer két kapszulát kell bevenni, összesen 28‑35 napig.


Vérrögök kezelése és a vérrögök újbóli kialakulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél


A Sianta‑t naponta kétszer kell bevenni, egy adagot reggel és egy adagot este, minden nap körülbelül azonos időben. A bevételek között eltelt időnek a lehető legközelebb kell lennie 12 órához.


A javasolt adag a testtömegtől és az életkortól függ. Kezelőorvosa fogja meghatározni a megfelelő adagot. A kezelés előrehaladtával a kezelőorvos módosíthatja az adagot. Minden gyógyszerét szedje továbbra is, kivéve, ha kezelőorvosa azt mondja, hogy hagyja abba valamelyiket.


Az 1. táblázat mutatja az egyszeri és teljes napi Sianta adagot milligramm (mg) értékben megadva. Az adag a beteg kilogrammban megadott testtömegétől (kg) és évben megadott életkorától függ.


1. táblázat: A Sianta kapszula adagolási táblázata


Testtömeg/életkor kombinációk

Egyszeri adag

mg‑ban

Teljes napi adag

mg‑ban

Testtömeg (kg)

Életkor (év)

11 kg-tól kevesebb mint 13 kg-ig

8 éves kortól a 9. életév betöltéséig

75

150

13 kg-tól kevesebb mint 16 kg-ig

8 éves kortól a 11. életév betöltéséig

110

220

16 kg-tól kevesebb mint 21 kg-ig

8 éves kortól a 14. életév betöltéséig

110

220

21 kg-tól kevesebb mint 26 kg-ig

8 éves kortól a 16. életév betöltéséig

150

300

26 kg-tól kevesebb mint 31 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

150

300

31 kg-tól kevesebb mint 41 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

185

370

41 kg-tól kevesebb mint 51 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

220

440

51 kg-tól kevesebb mint 61 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

260

520

61 kg-tól kevesebb mint 71 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

300

600

71 kg-tól kevesebb mint 81 kg-ig

8 éves kortól a 18. életév betöltéséig

300

600

81 kg vagy annál több

10 éves kortól a 18. életév betöltéséig

300

600


Több kapszula kombinálását igénylő egyszeri adagok:

300 mg: két 150 mg-os kapszula vagy

négy 75 mg-os kapszula

260 mg: egy 110 mg-os és egy 150 mg-os kapszula vagy

egy 110 mg-os és két 75 mg-os kapszula

220 mg: két 110 mg-os kapszula

185 mg: egy 75 mg-os és egy 110 mg-os kapszula

150 mg: egy 150 mg-os kapszula vagy

két 75 mg-os kapszula


Hogyan kell szedni a Sianta‑t?


A Sianta bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül. A kapszulát egészben, a gyomorba jutás elősegítése érdekében egy pohár vízzel kell lenyelni. Ne törje össze, ne rágja szét a kapszulát és ne ürítse ki a kapszula tartalmát a bevételhez, mert ez megnövelheti a vérzés kockázatát!


A buborékcsomagolásra vonatkozó utasítások


A következő ábra mutatja, hogy a Sianta-t hogyan kell kivenni a buborékcsomagolásból.


Tépjen le egy egységet az adagonként perforált buborékcsomagolásról a perforáció mentén!


Húzza le a fedőfóliát, és ezután vegye ki a kapszulát a csomagolásból!


  • Ne nyomja át a kapszulát a buborékcsomagolás fóliáján!

  • A fóliát csak közvetlenül a kapszula bevétele előtt húzza le!



Átállás egy másik véralvadásgátló-kezelésre


Kezelőorvosa kifejezett utasítása nélkül ne váltson más alvadásgátló-kezelésre.


Ha az előírtnál több Sianta‑t vett be


Az előírtnál több gyógyszer bevétele megnöveli a vérzés veszélyét. Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát, ha az előírtnál több kapszulát vett be. Speciális kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.


Ha elfelejtette bevenni a Sianta‑t


A vérrögképződés megelőzésére térd- vagy csípőprotézis műtétet követően

Másnap a szokott időben, a soron következő adaggal folytassa a Sianta szedését. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.


Vérrögök kezelése és a vérrögök újbóli kialakulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél


Az elfelejtett adag bevehető, ha a következő esedékes adag bevételéig még legalább 6 óra van hátra.

Az elfelejtett adagot ki kell hagyni, ha a következő adagot kevesebb mint 6 óra múlva kell bevenni.

Ne vegyen be kétszeres adagot az elfelejtett adag pótlására!


Ha idő előtt abbahagyja a Sianta szedését


A Sianta‑t pontosan a kezelőorvosa utasítása szerint szedje. Ne hagyja abba a gyógyszer szedését anélkül, hogy beszélne a kezelőorvosával, mert a gyógyszer szedésének idő előtti abbahagyása fokozhatja a vérrögök kialakulásának veszélyét.

Forduljon kezelőorvosához, ha a Sianta szedését követően emésztési zavart tapasztal.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



  1. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


A Sianta a véralvadási rendszerre hat, ezért a legtöbb mellékhatás véraláfutás vagy vérzés kialakulásával kapcsolatos.

Előfordulhatnak nagyfokú vagy súlyos vérzések, ezek a legsúlyosabb mellékhatások, amelyek kialakulásuk helyétől függetlenül rokkantsághoz, életet veszélyeztető állapothoz vagy akár halálhoz is vezethetnek. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a vérzés nem nyilvánvaló.


Azonnal forduljon kezelőorvosához bármilyen szűnni nem akaró vérzés esetén vagy ha tartós vagy nagy mennyiségű vérzés jeleit tapasztalja (rendkívüli gyengeség, fáradtság, sápadtság, szédülés, fejfájás vagy tisztázatlan eredetű duzzadás)! A kezelőorvos dönthet úgy, hogy szoros ellenőrzés alatt tartja Önt, vagy megváltoztatja a gyógyszerének az adagolását.


Légzési nehézséget vagy szédülést okozó súlyos allergiás reakció esetén azonnal értesítse kezelőorvosát!


A lehetséges mellékhatások előfordulási gyakoriságuk szerint kerülnek felsorolásra:


A vérrögképződés megelőzésére térd- vagy csípőprotézis műtétet követően


Gyakori (10‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a hemoglobin (a vörösvértestekben lévő anyag) szintjének csökkenése a vérben;

  • laboratóriumi vizsgálattal kimutatható kóros májfunkciós értékek.


Nem gyakori (100‑ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • előfordulhat orrvérzés, gyomor‑ vagy a bélvérzés, a vérzés eredhet a hímvesszőből/hüvelyből vagy a húgyutakból (beleértve a vizeletben megjelenő vért is, ami a vizeletet rózsaszínűre vagy pirosra színezi), az aranyerekből, jelentkezhet végbélvérzés, bőr alatti, ízületekbe hatoló vérzés, sérülés miatt vagy azt követően kialakuló, vagy műtétet követő véraláfutás;

  • vérömleny kialakulása vagy műtét után kialakuló véraláfutás;

  • laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatható vér a székletben;

  • a vörösvértestek számának csökkenése (vérszegénység);

  • a vörösvértestek arányának csökkenése a vérben;

  • allergiás reakció;

  • hányás;

  • gyakori, híg vagy folyékony széklet;

  • hányinger;

  • sebváladékozás (folyadék szivárgása a műtéti sebből);

  • májenzimszint-emelkedés;

  • a bőr vagy a szemfehérje besárgulása, amit májprobléma vagy a vérösszetétel megváltozása okoz.


Ritka (1000‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • vérzés;

  • vérzés bekövetkezhet az agyban, jelentkezhet sebészeti bemetszés miatt, az injekció beszúrásának helyén, vagy a kanül vénába történő bevezetésének helyén;

  • véres váladékozás a kanül vénába történő felvezetésének helyén;

  • vér felköhögése vagy véres köpet;

  • vérlemezkeszám-csökkenés a vérben;

  • a vörösvértestek számának csökkenése a vérben műtét után;

  • súlyos allergiás reakció, ami nehézlégzést vagy szédülést okoz;

  • súlyos allergiás reakció, ami az arc vagy a torok duzzanatát okozza;

  • bőrkiütés, nevezetesen: allergiás reakció okozta sötétvörös, a bőrfelszínből kiemelkedő, viszkető dudorok;

  • a bőr színében és küllemében hirtelen kialakuló változás;

  • viszketés;

  • fekély a gyomorban vagy a bélben (beleértve a nyelőcsőfekélyt is);

  • a nyelőcső és a gyomornyálkahártya gyulladása;

  • a gyomornedv nyelőcsőbe történő visszafolyása (reflux betegség);

  • hasi- és gyomortáji fájdalom;

  • emésztési zavar;

  • nyelési nehézség;

  • váladék ürülése sebből;

  • váladék ürülése műtéti sebből.


Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • nehézlégzés vagy sípoló légzés;

  • a fehérvérsejtek (melyek a fertőzések leküzdésében segítenek) számának csökkenése vagy teljes hiánya;

  • hajhullás.


Vérrögök kezelése és a vérrögök újbóli kialakulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél


Gyakori (10‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a vörösvértestek számának csökkenése a vérben;

  • vérlemezkeszám-csökkenés a vérben;

  • allergiás reakció okozta bőrkiütés, amelynek jellegzetessége a sötétvörös, bőrfelszínből kiemelkedő, viszkető bőrelváltozás;

  • a bőr színének és küllemének hirtelen kialakuló megváltozása;

  • vérömleny kialakulása;

  • orrvérzés;

  • a gyomornedv nyelőcsőbe történő visszafolyása (reflux betegség);

  • hányás;

  • hányinger;

  • gyakori, híg vagy folyékony széklet;

  • emésztési zavar;

  • hajhullás;

  • májenzimszint-emelkedés.


Nem gyakori (100‑ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a fehérvérsejtek (amelyek a fertőzések leküzdésében segítenek) számának csökkenése;

  • jelentkezhet gyomor‑ vagy bélvérzés, vérzés eredhet az agyból, a végbélből, a hímvesszőből/hüvelyből vagy a húgyutakból (a vizeletet rózsaszínűre vagy vörösre színező vérzést is beleértve), vagy bőr alatti vérzés keletkezhet;

  • a vérfesték, más néven hemoglobin (a vörösvértestekben lévő vegyület) szintjének csökkenése a vérben;

  • a vörösvértestek arányának csökkenése;

  • viszketés;

  • vér felköhögése vagy véres köpet;

  • hasi- és gyomortáji fájdalom;

  • a nyelőcső és a gyomornyálkahártya gyulladása;

  • allergiás reakció;

  • nyelési nehézség;

  • a bőr vagy a szemfehérje besárgulása, melyet májprobléma vagy a vérrel kapcsolatos probléma okoz.


Nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

  • a fehérvérsejtek (amelyek a fertőzések leküzdésében segítenek) hiánya;

  • súlyos allergiás reakció, amely nehézlégzést vagy szédülést okoz;

  • súlyos allergiás reakció, amely az arc vagy a torok duzzanatát okozza;

  • nehézlégzés vagy sípoló légzés;

  • vérzés;

  • ízületbe hatoló vagy sérülés miatti vérzés következhet be műtétet követően sebészeti bemetszésből, az injekció beszúrásának helyén vagy a kanül vénába történő bevezetésének helyén;

  • vérzés indulhat ki aranyerekből;

  • fekély a gyomorban vagy a bélben (beleértve a nyelőcsőfekélyt is);

  • laboratóriumi vizsgálattal kimutatható kóros májfunkciós értékek.


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



  1. Hogyan kell a Sianta‑t tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje a gyógyszert.

A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Legfeljebb 30 ºC‑on tárolandó.


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



  1. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Sianta?

A hatóanyag a dabigatrán. 86,48 mg dabigatrán etexilátot (mezilát formában) tartalmaz kemény kapszulánként, ami 75 mg dabigatran-etexilátnak felel meg.

Egyéb összetevők:

Kapszulatöltet: borkősav, akáciamézga, hipromellóz 2910, dimetikon 350, talkum és hidroxipropilcellulóz.

Kapszulahéj: karragenán, kálium-klorid, titán-dioxid (E171), hipromellóz 2910.



Milyen a Sianta külleme és mit tartalmaz a csomagolás?


A Sianta 75 mg törtfehér és halványsárga színű pelletek törtfehér vagy fehér 2-es méretű (kb. 18 mm) kemény kapszulába töltve, 10 × 1, 30 × 1 vagy 60 × 1 kemény kapszulát tartalmazó, adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban.



Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja:


Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 3038.

Magyarország


Gyártó:


Galenicum Health, S.L.U.

Sant Gabriel, 50

08950 – Esplugues de Llobregat (Barcelona)

Spanyolország

vagy


SAG Manufacturing S.L.U

Crta. N-I, Km 36

28750 San Agustin de Guadalix,

Madrid

Spanyolország


OGYI-T-24420/01 10×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban

OGYI-T-24420/02 30×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban

OGYI-T-24420/03 60×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:


Bulgária

Sianta 75 mg, капсула, твърда

Sianta 75 mg hard capsules

Csehország

Sianta

Lengyelország

Sianta

Magyarország

Sianta 75 mg kemény kapszula

Málta

Sianta 75 mg hard capsules

Románia

Sianta 75 mg capsule

Szlovákia

Sianta 75 mg tvrdé kapsuly


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024. július.




BETEGKÁRTYA


Sianta 75 mg kemény kapszula

dabigatrán-etexilát


  • Önnek vagy a beteg gondozójának mindig magánál kell tartania ezt a kártyát!

  • Győződjön meg arról, hogy a legfrissebb változatot használja!


Kedves Betegünk/Gyermekek és Serdülők Gondozója!


Kezelőorvosa Önnél vagy gyermekénél Sianta -kezelést kezdett.

Annak érdekében, hogy a gyógyszert biztonságosan használja, kérjük, vegye figyelembe a betegtájékoztatóban található fontos információkat!


Mivel ez a kártya fontos információkat tartalmaz az Ön vagy gyermeke kezelésével kapcsolatban, ezért mindig tartsa magánál/gyermekénél, hogy tájékoztathassa az egészségügyi szakembereket a Sianta szedéséről!


Információk a Sianta kemény kapszuláról a betegek/gyermekek és serdülők gondozói számára


Az Ön vagy gyermeke kezelésével kapcsolatos információk

  • A Sianta egy véralvadásgátló gyógyszer, amely a létrejött vérrögök kezelésére és a veszélyes vérrögök kialakulásának megakadályozására szolgál.

  • A Sianta szedése során kövesse az Ön vagy gyermeke kezelőorvosának utasításait.

  • Ne hagyjon ki egyetlen adagot sem, és ne hagyja abba a Sianta szedését az Ön vagy gyermeke kezelőorvosának utasítása nélkül!

  • Feltétlenül tájékoztassa az Ön vagy gyermeke kezelőorvosát a jelenleg szedett gyógyszereiről.

  • Bármilyen műtét vagy orvosi beavatkozás előtt tájékoztassa a kezelőorvost arról, ha Ön vagy gyermeke Siantat szed!

  • A Sianta kapszula bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül is. A kapszulát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni. A kapszulát nem szabad összetörni vagy szétrágni, és nem szabad kiüríteni a töltetet a kapszulából.


Mikor kell orvoshoz fordulni?

  • A dabigatrán szedése fokozhatja a vérzés kockázatát. Azonnal beszéljen az Ön vagy gyermeke kezelőorvosával, ha a vérzés bármilyen jelét és tünetét tapasztalja magán vagy gyermekénél. Ez lehet például: duzzadás, rosszullét, szokatlan fájdalom vagy fejfájás, szédülés, sápadtság, gyengeség, szokatlan bevérzés a bőrön, orrvérzés, ínyvérzés, szokatlanul hosszan vérző vágott seb, rendellenes menstruációs vérzés vagy hüvelyi vérzés, rózsaszín vagy barna színű vizelet (vér a vizeletben), vörös/fekete színű széklet, vér felköhögése, vérhányás vagy kávézaccszerű hányadék.

  • Ha Ön vagy gyermeke elesik, illetve megsérül – különösen abban az esetben, amikor a fejét üti meg – azonnal kérjen orvosi segítséget!

  • Ne hagyja abba a Sianta szedését az Ön vagy gyermeke kezelőorvosának utasítása nélkül még akkor sem, ha gyomorégés, hányinger, hányás, hasi diszkomfort, puffadás vagy felső hasi fájdalom lép fel.


Információk a Sianta kemény kapszuláról egészségügyi szakemberek számára

  • A Sianta egy orális antikoaguláns (direkt thrombin-gátló).

  • Lehetséges, hogy a Sianta-t műtét vagy más invazív beavatkozás esetén előzetesen le kell állítani.

  • Súlyos (major) vérzéses esemény esetén a Sianta szedését azonnal le kell állítani!

  • Felnőttek számára rendelkezésre áll a dabigatrán specifikus antidotuma (idarucizumab). A specifikus antidotum (idarucizumab) hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták. A dabigatrán alvadásgátló hatásának visszafordítására vonatkozó tanácsok részleteit a Sianta és az idarucizumab Alkalmazási előírásában találja.

  • A Sianta döntően a vesén keresztül választódik ki, ezért fenn kell tartani a megfelelő diurézist. A dabigatrán dializálható.



Kérjük, töltse ki a következő szakaszt, vagy kérje meg erre az Ön vagy gyermeke kezelőorvosát.


A beteg adatai


________________________________

A beteg neve


_________________________________

Születési idő


________________________________

A véralvadásgátló szedésének indikációja (oka)


______________________________

A Sianta dózisa



OGYÉI/76129/2021

  1. A GYÓGYSZER NEVE


Sianta 75 mg kemény kapszula



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


86,48 mg dabigatrán-etexilátot (mezilát formában) tartalmaz kemény kapszulánként, ami 75 mg dabigatrán-etexilátnak felel meg.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Kemény kapszula.


Törtfehér és halványsárga színű pelletek törtfehér, illetve fehér 2-es méretű (kb. 18 mm) kemény kapszulába töltve.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Vénás thromboemboliás események (VTE) primer prevenciója elektív, teljes csípőízületi endoprotézis vagy teljes térdízületi endoprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél.


VTE kezelése és VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél, születéstől a betöltött 18 éves korig.


Az életkornak megfelelő dózisformákért lásd a 4.2 pontot.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


A Sianta azoknál a felnőtteknél és 8 éves, valamint idősebb gyermekeknél, illetve serdülőknél alkalmazható, akik képesek egészben lenyelni a kapszulákat.


A 8 év alatti gyermekek kezelésére más, életkornak megfelelő adagolási formák is elérhetők.


Gyógyszerformák közötti váltás esetén szükséges lehet a felírt dózis módosítása. A felírt dózist az adott gyógyszerforma adagolási táblázata alapján, a gyermek testtömegének és életkorának megfelelően kell megállapítani.


VTE primer prevenciója ortopédiai műtéteknél


A dabigatrán etexilát javasolt dózisai és a terápia időtartama VTE primer prevenciója esetén ortopédiai műtéteknél az 1. táblázatban található.








1. táblázat: Adagolási javaslat és a terápia időtartama VTE primer prevenciója esetén ortopédiai műtéteknél


Kezelés elkezdése a műtét napján, a műtét befejezése után 1‑4 órával

Fenntartó dózis a műtét utáni első napon elkezdve

A fenntartó dózis szedésének időtartama

Elektív térdízületi endoprotézis műtét utáni betegek

1 darab 110 mg-os dabigatrán‑etexilát kapszula

naponta egyszer 220 mg dabigatrán‑etexilát, 2 darab 110 mg‑os kapszula formájában

10 nap

Elektív csípőízületi endoprotézis műtét utáni betegek

28‑35 nap

Dóziscsökkentés javasolt




Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance [CrCl] 30‑50 ml/perc)

1 darab 75 mg‑os dabigatrán‑etexilát kapszula

naponta egyszer 150 mg dabigatrán‑etexilát, 2 darab 75 mg‑os kapszula formájában

10 nap (térdprotézis beültetés) vagy 28‑35 nap (csípőprotézis beültetés)

Egyidejűleg verapamilt*, amiodaront vagy kinidint szedő betegeknél

75 éves vagy annál idősebb betegek esetében

*Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő, egyidejűleg verapamil‑kezelésben részesülő betegek esetében lásdKülönleges betegcsoportok” bekezdés.


A kezelést el kell halasztani mindkét műtét esetében, ha a haemostasis nem stabil. Ha a kezelést nem kezdik el a műtét napján, a kezelést napi egyszer 2 kapszulával kell kezdeni.


Vesefunkció ellenőrzése a dabigatrán‑etexilát‑kezelés megkezdése előtt és a kezelés során


Minden betegnél szükséges, különösen az idős betegeknél (75 éves kor felett), mivel a vesekárosodás gyakori lehet ebben a korosztályban:

  • A dabigatrán‑etexilát‑kezelés elkezdése előtt a vesefunkciót a kreatinin‑clearance (CrCl) meghatározásával kell ellenőrizni, annak érdekében, hogy a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek kizárhatók legyenek (CrCl < 30 ml/perc; lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

  • A veseműködést akkor is ellenőrizni kell, ha a kezelés alatt a veseműködés rosszabbodására lehet számítani (például hypovolaemia, dehidráció és bizonyos gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén).


A vesefunkció (ml/percben mért CrCl) becslésére a Cockcroft‑Gault módszert kell alkalmazni.


Kihagyott dózis


Az adagolást a dabigatrán‑etexilát változatlan napi dózisával javasolt folytatni a következő napon ugyanabban az időben.


Nem szabad kétszeres dózist bevenni az egyes kihagyott adagok pótlására.


A dabigatrán‑etexilát‑kezelés leállítása

A dabigatrán‑etexilát‑kezelés csak orvosi javaslatra állítható le. Gastrointestinalis tünetek, például dyspepsia megjelenése esetén a betegnek tájékoztatnia kell kezelőorvosát (lásd 4.8 pont).


Átállítás


Dabigatrán‑etexilát‑kezelésről parenterális antikoagulánsra:

A dabigatrán‑etexilátról parenterális antikoaguláns‑kezelésre történő átállításkor javasolt 24 órát várni az utolsó dabigatrán‑etexilát dózis után (lásd 4.5 pont).


Parenterális antikoagulánsokról dabigatrán‑etexilátra:

A parenterális antikoaguláns kezelés következő adagjának esedékessége előtt 0‑2 órával a kezelést le kell állítani, és a dabigatrán‑etexilát-kezelést meg kell kezdeni, illetve a folyamatos kezelés (például intravénás nem frakcionált heparin [Unfractionated Heparin, UFH]) esetén az antikoaguláns terápia leállításakor kell megkezdeni a dabigatrán‑etexilátalkalmazását (lásd 4.5 pont).


Különleges betegcsoportok


Vesekárosodás


A dabigatrán‑etexilát‑kezelés súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél ellenjavallt (30 ml/perc alatti kreatinin‑clearance [CrCl]) (lásd 4.3 pont).


Közepes fokú vesekárosodásban (CrCl: 30-50 ml/perc) szenvedő betegeknél dóziscsökkentés javasolt (lásd 1. táblázat fent, valamint 4.4 és 5.1 pont).


Dabigatrán‑etexilát egyidejű alkalmazása gyenge és közepesen erős Pglikoprotein- (P‑gp) inhibitorokkal, például amiodaronnal, kinidinnel vagy verapamillal


A dózist csökkenteni kell az 1. táblázatban foglaltak szerint (lásd még a 4.4 és 4.5 pont). Ilyen esetben a dabigatrán‑etexilátot és ezeket a gyógyszereket egyidejűleg kell bevenni.


Közepes fokú vesekárosodásban szenvedő, és egyidejűleg verapamillal kezelt betegeknél meg kell fontolni a dabigatrán‑etexilát napi dózisának 75 mg‑ra csökkentését (lásd 4.4 és 4.5 pont).


Idősek


A 75 éves kor feletti időseknél dóziscsökkentés javasolt (lásd 1. táblázat fent, valamint 4.4 és 5.1 pont).


Testtömeg


Nagyon kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre a javasolt adagolást alkalmazó, 50 kg alatti vagy 110 kg feletti testtömegű betegekre vonatkozóan. A rendelkezésre álló klinikai és kinetikai adatok alapján a dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont), de szoros klinikai megfigyelés javasolt (lásd 4.4 pont).


Nem


A dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).


Gyermekek és serdülők


A dabigatrán‑etexilát alkalmazása gyermekeknél nem releváns elektív, teljes csípőízületi vagy teljes térdízületi endoprotézis műtét után VTE primer prevenciójára.


VTE kezelése és VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél


VTE kezelésekor gyermekeknél és serdülőknél a kezelést legalább 5 napos parenterális antikoaguláns‑kezelést követően kell megkezdeni. A VTE kiújulásának megelőzése érdekében végzett kezelést a korábbi kezelés folytatásaként kell alkalmazni.


A dabigatrán‑etexilát kapszulát naponta kétszer kell bevenni, egy dózist reggel és egy dózist este, minden nap körülbelül azonos időben. A bevételek között eltelt időnek a lehető legközelebb kell lennie 12 órához.


A dabigatrán‑etexilát kapszula javasolt dózisa a beteg testtömegétől és életkorától függ, amint azt a 2. táblázat mutatja. A dózist a kezelés előrehaladtával testtömeg és életkor szerint módosítani kell.


Az adagolási táblázatban nem szereplő testtömeg‑ és életkor‑kombinációk esetén nem adható adagolási javaslat.


2. táblázat: A dabigatrán‑etexilát egyszeri és teljes napi dózisa milligrammban (mg), a beteg kilogrammban megadott testtömege (kg) és évben megadott életkora alapján.


Testtömeg/életkor kombinációk

Egyszeri dózis mg‑ban

Teljes napi dózis mg‑ban

Testtömeg kg‑ban

Életkor években

11 – < 13

8 – < 9

75

150

13 – < 16

8 – < 11

110

220

16 – < 21

8 – < 14

110

220

21 – < 26

8 – < 16

150

300

26 – < 31

8 – < 18

150

300

31 – < 41

8 – < 18

185

370

41 – < 51

8 – < 18

220

440

51 – < 61

8 – < 18

260

520

61 – < 71

8 – < 18

300

600

71 – < 81

8 – < 18

300

600

> 81

10 – < 18

300

600


Több kapszula kombinálását igénylő egyszeri adagok:

300 mg: két 150 mg‑os kapszula vagy

négy 75 mg‑os kapszula

260 mg: egy 110 mg‑os és egy 150 mg‑os kapszula vagy

egy 110 mg‑os és két 75 mg‑os kapszula

220 mg: két 110 mg‑os kapszula

185 mg: egy 75 mg‑os és egy 110 mg‑os kapszula

150 mg: egy 150 mg‑os kapszula vagy

két 75 mg‑os kapszula.


Vesefunkció ellenőrzése a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során


A kezelés megkezdése előtt a becsült glomerulusfiltrációs rátát (eGFR) a Schwartz‑formula segítségével kell meghatározni. (a kreatinin vizsgálatára szolgáló módszert a helyi laboratóriummal kell egyeztetni).


A dabigatrán‑etexilát‑kezelés ellenjavallt azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknél az eGFR értéke < 50 ml/perc/1,73m2 (lásd 4.3 pont).


Azokat a betegeket, akiknél az eGFR értéke ≥ 50 ml/perc/1,73m2, a 2. táblázat szerinti dózissal kell kezelni.


A kezelés ideje alatt azokban a klinikai helyzetekben ellenőrizni kell a vesefunkciót, amelyekben a vesefunkció romlását lehet feltételezni (pl. hypovolaemia, dehidráció, valamint bizonyos gyógyszerek együttes alkalmazása stb.).


A kezelés időtartama


A kezelés időtartamát az előny/kockázat arány mérlegelése után egyénenként kell meghatározni.


Kihagyott dózis


Egy elfelejtett dabigatrán‑etexilát adag még bevehető legkésőbb 6 órával a következő esedékes dózis előtt. A következő esedékes adag előtti 6 órán belül az elfelejtett dózist ki kell hagyni.

Soha nem szabad kétszeres dózist bevenni a kihagyott dózis pótlására.


A dabigatrán‑etexilát-kezelés leállítása

í

A dabigatrán‑etexilát‑kezelést nem szabad orvosi javaslat nélkül leállítani. A betegnek vagy gondozóinak gastrointestinalis tünetek, például dyspepsia megjelenése esetén tájékoztatnia kell a kezelőorvost (lásd 4.8 pont).


Átállítás


Dabigatrán‑etexilát‑kezelésről parenterális antikoaguláns‑kezelésre:

A dabigatrán‑etexilátról parenterális antikoaguláns‑kezelésre történő átállításkor javasolt 12 órát várni az utolsó adag dabigatrán‑etexilát után (lásd 4.5 pont).


Parenterális antikoagulánsokról dabigatrán‑etexilátra:

A parenterális antikoaguláns‑kezelés következő dózisának esedékessége előtt 0‑2 órával az antikoaguláns‑kezelést le kell állítani, és a dabigatrán‑etexilát‑kezelést meg kell kezdeni, illetve a folyamatos kezelés (pl. intravénás nem frakcionált heparin [UFH]) esetén az antikoaguláns terápia leállításakor kell megkezdeni a dabigatrán‑etexilát alkalmazását (lásd 4.5 pont).


Dabigatrán‑etexilátról K‑vitamin-antagonistákra (KVA):

A betegeknél a KVA adagolását 3 nappal a dabigatrán‑etexilát leállítása előtt kell elkezdeni.

Mivel a dabigatrán‑etexilát befolyásolhatja a nemzetközi normalizált arányt (International Normalised Ratio, INR), az INR csak akkor mutatja megfelelően a KVA hatását, ha a dabigatrán‑etexilátot már legalább 2 napja leállították. Addig az INR-értékeket megfelelő óvatossággal kell értelmezni.


KVA‑ról dabigatrán‑etexilátra:

A KVA‑t le kell állítani. A dabigatrán‑etexilát adása akkor kezdhető el, ha az INR < 2,0.


Az alkalmazás módja


Szájon át történő alkalmazásra.

A kapszulák étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül is bevehetők. A kapszulákat egészben, a gyomorba jutás elősegítése érdekében egy pohár vízzel kell bevenni.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a bevételhez ne nyissák fel a kapszulát, mivel ez fokozhatja a vérzés kockázatát (lásd 5.2 és 6.6 pont).


8 évesnél fiatalabb gyermekek, illetve olyan idősebb betegek kezelésére, akiknek nyelési nehézsége vagy nyelési képtelensége van, további, koruknak megfelelő dózisformák állnak rendelkezésre, úgy mint:

  • A dabigatrán‑etexilát bevont granulátum 12 éves kor alatti gyermekeknél alkalmazható, amint a gyermek képes pépes ételek lenyelésére.

  • A dabigatrán‑etexilát por és oldószer belsőleges oldathoz kizárólag 1 évesnél fiatalabb gyermekek számára.


4.3 Ellenjavallatok


  • A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

  • Súlyos fokú vesekárosodás (CrCl < 30 ml/perc) felnőtt betegeknél.

  • eGFR < 50 ml/perc/1,73m2 gyermekeknél és serdülőknél.

  • Klinikailag jelentős aktív vérzés.

  • Olyan elváltozások vagy egyéb állapotok, amelyek súlyos vérzés jelentős kockázati tényezőjének tekinthetők. Ezek közé tartozhat a fennálló vagy közelmúltban kialakult gastrointestinalis fekélybetegség, nagyfokú vérzés kockázatával járó rosszindulatú daganat, közelmúltban bekövetkezett agy‑ vagy gerincvelősérülés, közelmúltban elvégzett agy‑, gerinc‑ vagy szemműtét, közelmúltbeli intracranialis vérzés, ismert vagy feltételezett nyelőcső varixok, arteriovenosus malformatiók, ér‑aneurizmák, vagy jelentős intraspinalis vagy intracerebralis érrendellenességek.

  • Más antikoagulánssal, például nem frakcionált heparinnal (UFH), alacsony molekulatömegű heparinokkal (enoxaparin, dalteparin stb.), heparin‑származékokkal (fondaparinux, stb.), orális antikoagulánsokkal (warfarin, rivaroxabán, apixabán, stb.) történő egyidejű kezelés, kivéve bizonyos speciális körülményeket. Ezek lehetnek az antikoaguláns‑terápia átállítás időszakai (lásd 4.2 pont), amikor az UFH‑t a centrális vénás vagy artériás kanül átjárhatóságának fenntartásához szükséges dózisban adják vagy ha az UFH‑t pitvarfibrilláció miatt végzett katéteres ablatio alatt alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

  • Májkárosodás vagy májbetegség, aminek hatása lehet a túlélésre.

  • A következő, erős P‑gp‑inhibitorokkal történő egyidejű kezelés: szisztémás ketokonazol, ciklosporin, itrakonazol, dronedaron és fix dózisú kombinációban alkalmazott glekaprevir/pibrentaszvir (lásd 4.5 pont).

  • Antikoaguláns kezelést igénylő műbillentyű beültetés (lásd 5.1 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Vérzéskockázat


A dabigatrán‑etexilátot óvatosan kell alkalmazni vérzés fokozott kockázatával járó állapotokban, illetve azokban az esetekben, amikor az egyidejűleg adott gyógyszerek a thrombocyta-aggregáció gátlásával befolyásolják a haemostasist. Vérzés a kezelés során bárhol jelentkezhet. A haemoglobinszint és/vagy a haematocrit‑érték tisztázatlan csökkenése, vagy vérnyomásesés esetén a vérzésforrást meg kell keresni.


Felnőtteknél, életveszélyes vagy nem kontrollálható vérzések esetén, amikor a dabigatrán antikoaguláns hatásának gyors felfüggesztésére van szükség, specifikus antagonista szer, az idarucizumab áll rendelkezésre.Az idarucizumab hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták.

A dabigatrán haemodialízissel eltávolítható. Felnőtt betegeknél további választható lehetőségek a friss teljes vér vagy a friss fagyasztott plazma, alvadási faktor koncentrátum (aktivált vagy nem aktivált), rekombináns VIIa faktor vagy thrombocytakoncentrátum (lásd még 4.9 pont).


Thrombocyta-aggregáció‑gátló gyógyszerek, mint például a klopidogrel és az acetilszalicilsav (ASA), vagy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok) alkalmazása, valamint oesophagitis, gastritis vagy gastrooesophagealis reflux fennállása fokozza a gastrointestinalis vérzés kockázatát.


Kockázati tényezők


A 3. táblázat összefoglalja a vérzési kockázatot növelő tényezőket.


3. táblázat: A vérzés kockázatát esetleg fokozó tényezők



Kockázati tényező

Farmakodinámiás és kinetikai tényezők

Életkor ≥ 75 év

A dabigatrán plazmaszintjét emelő tényezők

Jelentős:

  • Közepes fokú vesekárosodás felnőtt betegeknél (30‑50 ml/perc CrCl);

  • Erős P‑gp‑inhibitorok (lásd 4.3 és 4.5 pont);

  • Gyenge és közepesen erős P‑gp‑inhibitorok (például amiodaron, verapamil, kinidin és tikagrelor, lásd 4.5 pont) egyidejű szedése.


Kisebb jelentőségű:

  • Alacsony testtömeg (< 50 kg) felnőtt betegeknél.

Farmakodinámiás interakciók (lásd 4.5 pont)

  • ASA és egyéb thrombocyta-aggregáció‑ gátló gyógyszerek, például klopidogrel;

  • NSAID‑ok;

  • SSRI‑k vagy SNRI‑k;

  • Egyéb, a haemostasist esetleg károsító gyógyszerek.

Speciális vérzésveszéllyel járó betegségek / beavatkozások

  • A véralvadás veleszületett vagy szerzett zavarai;

  • Thrombocytopenia vagy funkcionális thrombocyta károsodások;

  • Közelmúltban végzett biopszia vagy közelmúltban bekövetkezett jelentős trauma;

  • Bakteriális endocarditis;

  • Oesophagitis, gastritis vagy gastrooesophagealis reflux.


50 kilogrammnál kisebb testtömegű felnőtt betegekre vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont).


A dabigatrán‑etexilát és P‑gp‑inhibitorok együttes alkalmazását nem vizsgálták gyermekeknél és serdülőknél, azonban fokozódhat a vérzés kockázata (lásd 4.5 pont).


Óvintézkedések és a vérzési kockázat kezelése


A vérzéses szövődmények kezelését lásd még a 4.9 pontban.


Előny‑kockázat arány mérlegelése


Az előny‑kockázat arány gondos mérlegelésére van szükség olyan léziók, állapotok, eljárások és/vagy gyógyszeres kezelés (például NSAID‑ok, thrombocyta-aggregáció‑gátlók, SSRI‑k és SNRI‑k, lásd 4.5 pont) esetén, amelyek nagymértékben fokozzák a jelentős vérzés kockázatát. A dabigatrán‑etexilát csak akkor adható, ha az előny felülmúlja a vérzési kockázatokat.


Korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre kockázati tényezőkkel rendelkező gyermekkorú betegekről, beleértve az aktív meningitisben, encephalitisben és intracranialis abscessusban szenvedő betegeket (lásd 5.1 pont). Ezeknek a betegeknek a dabigatrán‑etexilát csak akkor adható, ha a várt előny felülmúlja a vérzési kockázatokat.


Szoros klinikai megfigyelés


A vérzés vagy anaemia jeleinek szoros megfigyelése javasolt a teljes kezelési időszakban, különösen a kockázati tényezők együttes fennállása esetén (lásd a fenti 3. táblázat). Fokozott odafigyelés szükséges a dabigatrán‑etexilát, és verapamil, amiodaron, kinidin vagy klaritromicin (P-gp‑inhibitorok) egyidejű alkalmazásakor, különösen vérzés esetén, elsősorban vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.5 pont).

NSAID‑okkal egyidejűleg kezelt betegek esetében a vérzés jeleinek szoros megfigyelése javasolt (lásd 4.5 pont).


A dabigatrán‑etexilát-kezelés leállítása


Azoknál a betegeknél, akiknél akut veseelégtelenség alakul ki, a dabigatrán‑etexilát‑kezelést le kell állítani (lásd 4.3 pont).

Súlyos vérzés jelentkezésekor a kezelést le kell állítani, meg kell keresni a vérzés forrását, és felnőtt betegeknél megfontolandó egy specifikus antidotum (idarucizumab) alkalmazása. Az idarucizumab hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem állapították meg. A dabigatrán haemodialízissel eltávolítható.


Protonpumpa-inhibitorok alkalmazása


Gastrointestinalis vérzés megelőzésére mérlegelhető protonpumpa‑inhibitor (PPI) adása. Gyermekek és serdülők esetében a protonpumpa‑inhibitorokra vonatkozó helyi ajánlásokat kell követni.


Laboratóriumi koagulációs paraméterek


Bár ez a gyógyszer általánosságban nem teszi szükségessé a rutinszerű antikoaguláns monitorozást, további kockázati tényezők jelenléte esetén a dabigatránnal összefüggő alvadásgátlás mérése segíthet meghatározni a rendkívül magas dabigatrán‑expozíciót.

Hasznos információval szolgálhat a hígított thrombinidő (diluted thrombin time, dTT), az ekarin alvadási idő (ecarin clotting time, ECT), és az aktivált parciális thromboplastinidő (activated partial prothrombin time, aPTT), de az eredményeket körültekintően kell értékelni a vizsgálatok közötti variabilitás miatt (lásd 5.1 pont).

A nemzetközi normalizált arány (INR) mérése a dabigatrán‑etexilátot szedő betegeknél nem megbízható és hamis pozitív INR emelkedésről számoltak be. Ezért az INR vizsgálatot nem szabad elvégezni.


A 4. táblázat a véralvadási vizsgálatoknak azokat a küszöbértékeit mutatja felnőtt betegeknél, amelyek a vérzés fokozott kockázatára utalhatnak. A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó küszöbértékek nem ismertek (lásd 5.1 pont).


4. táblázat: Véralvadási vizsgálatok mélyponti küszöbértékei felnőtt betegeknél, amelyek fokozott vérzésveszélyt jelenthetnek


Vizsgálat (mélyponti érték)

Küszöbérték

dTT [ng/ml]

> 67

ECT [a normálérték felső határának x-szerese]

nincs adat

aPTT [a normálérték felső határának x-szerese]

> 1,3

INR

nem szabad elvégezni


Fibrinolítikus hatású gyógyszerek alkalmazása az akut ischaemiás stroke kezelésére


Fibrinolítikus hatású gyógyszerek alkalmazása mérlegelhető az akut ischaemiás stroke kezelésére, ha a beteg dTT‑, ECT‑ vagy PTT-értéke nem haladja meg a helyi referencia tartomány szerinti normálérték felső határát (upper limit of normal, ULN).


Műtét és egyéb beavatkozások


Dabigatrán‑etexiláttal kezelt betegeknél műtét vagy invazív beavatkozás esetén fokozott a vérzési kockázat. Ezért a műtéti beavatkozások a dabigatrán‑etexilát ideiglenes leállítását tehetik szükségessé.


Óvatosság szükséges, és az alvadásgátló hatás monitorozása elengedhetetlen, ha a kezelést valamilyen beavatkozás miatt ideiglenesen leállítják. A dabigatrán clearance‑e veseelégtelenségben szenvedő betegeknél megnyúlhat (lásd 5.2 pont). Ezt minden beavatkozás előtt figyelembe kell venni. Ilyen esetben véralvadási vizsgálat (lásd 4.4 és 5.1 pont) segíthet eldönteni, hogy a haemostasis még mindig károsodott‑e.


Akut műtét vagy sürgős beavatkozások


A dabigatrán‑etexilát‑kezelést átmenetileg le kell állítani. Ha az antikoaguláns hatás gyors felfüggesztésére van szükség, felnőtt betegek számára rendelkezésre áll a dabigatrán specifikus antagonista szere (idarucizumab). Az idarucizumab hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták.

A dabigatrán haemodialízissel eltávolítható.


A dabigatrán‑kezelés felfüggesztése a betegeket az alapbetegségük miatti thrombotikus kockázatnak teszi ki. A dabigatrán‑etexilát‑kezelés az idarucizumab adása után 24 órával újra elkezdhető, ha a beteg klinikailag stabil állapotban van, és a megfelelő haemostasis kialakult.


Szubakut műtét/beavatkozások


A dabigatrán‑etexilát adását átmenetileg le kell állítani. A műtétet/beavatkozást lehetőség szerint az utolsó dózis bevétele után legalább 12 óráig halasztani kell. Ha a műtét nem halasztható, a vérzés kockázata megnövekedhet. A vérzés kockázatát és a beavatkozás sürgősségét mérlegelni kell egymással szemben.


Elektív műtét


Ha lehetséges, a dabigatrán‑etexilátot az invazív vagy műtéti beavatkozás előtt legalább 24 órával le kell állítani. Nagyobb vérzésveszély vagy nagy műtét esetén, amikor teljes haemostasisra lehet szükség, mérlegelni kell a dabigatránetexilát leállítását 2‑4 nappal a műtét előtt.


Az 5. táblázat összefoglalja az invazív vagy sebészeti beavatkozások előtti leállításra vonatkozó szabályokat felnőtt betegeknél.


5. táblázat: Invazív vagy sebészeti beavatkozások előtti leállításra vonatkozó szabályok felnőtt betegeknél


Vesefunkció (CrCl ml/perc)

Becsült felezési idő

(óra)

A dabigatrán‑etexilátot elektív műtét előtt le kell állítani

Nagy vérzési kockázat vagy nagy műtét

Átlagos kockázat

≥ 80

~ 13

2 nappal előtte

24 órával előtte

 50 ‑ < 80

~ 15

2‑3 nappal előtte

1‑2 nappal előtte

≥ 30 ‑ < 50

~ 18

4 nappal előtte

2‑3 nappal előtte (> 48 óra)


Az invazív vagy sebészeti beavatkozások előtti leállításra vonatkozó szabályokat gyermekeknél és serdülőknél a 6. táblázat foglalja össze.


6. táblázat: Invazív vagy sebészeti beavatkozások előtti leállításra vonatkozó szabályok gyermekeknél és serdülőknél


Vesefunkció

(eGFR ml/perc/1,73m2 értékben)

Dabigatrán leállítása elektív műtét előtt

> 80

24 órával előtte

50 ‑ 80

2 nappal előtte

< 50

Nem vizsgálták ezeket a betegeket (lásd 4.3 pont).


Spinalis anaesthesia /epiduralis anaesthesia /lumbalpunctio


Olyan beavatkozások esetén, mint a spinalis anaesthesia, a haemostasis rendszer teljes működésére szükség lehet.


Spinalis vagy epidurális haematoma veszélye fokozott lehet traumás, vagy ismételt punctio, valamint epiduralis kanülök tartós alkalmazása esetén. A kanül eltávolítása után legalább 2 órának kell eltelnie a dabigatrán‑etexilát első dózisának beadásáig. Ezen betegek állapotát gyakran kell ellenőrizni a spinalis vagy epiduralis haematoma neurológiai jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében.


Posztopertív időszak


Az invazív eljárást vagy sebészi beavatkozást követően a dabigatrán‑etexilát‑kezelést olyan hamar kell újrakezdeni, amennyire a klinikai helyzet megengedi, illetve amikor a megfelelő haemostasis kialakult.


A vérzés kockázatának vagy a túlzott expozíció kockázatának kitett, különösen a károsodott veseműködésű betegeket (lásd még 3. táblázat) kellő körültekintéssel kell kezelni (lásd 4.4 és 5.1 pont).


Nagy műtéti mortalitási kockázatú és thromboemboliás eseményre hajlamosító intrinzik rizikófaktorral rendelkező betegek


Ezen betegekre vonatkozóan a dabigatrán‑etexilát hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó adatok korlátozottak, ezért az ilyen betegek csak kellő körültekintéssel kezelhetők.


Csípőtáji törés műtéti kezelése


Nincs adat a dabigatrán‑etexilát alkalmazására csípőtáji törés miatt műtétre kerülő betegekre vonatkozóan. Ezért ez a kezelés nem javasolt.


Májkárosodás


A fő vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknek a májenzimértékei meghaladták a normálérték felső határának (ULN) kétszeresét. Ebben a beteg alcsoportban nem áll rendelkezésre klinikai vizsgálati tapasztalat, ezért a dabigatrán‑etexilát alkalmazása számukra nem javasolt. Ellenjavallatot jelent a várhatóan túlélést befolyásoló májkárosodás vagy májbetegség (lásd 4.3 pont).


Interakció P‑gp‑induktorokkal


A P‑gp‑induktorok egyidejű adása várhatóan csökkenti a dabigatrán plazmakoncentrációját, ezért együttadásuk kerülendő (lásd 4.5 és 5.2 pont).


Antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek

A direkt orális antikoagulánsok (direct oral anticoagulants, DOAC), köztük a dabigatrán‑etexilát, nem javasoltak olyan, korábban thrombosison átesett betegeknek, akiknél antifoszfolipid szindrómát diagnosztizáltak. Különösen azon betegeknél, akik mindhárom antifoszfolipid vizsgálatra pozitívnak bizonyultak (lupusz antikoaguláns, antikardiolipin antitestek és anti‑béta‑2‑glikoprotein‑I antitestek), a DOAC‑ terápia az ismételt thrombotikus események kiújulásának nagyobb gyakoriságával társulhat, összehasonlítva a K‑vitamin‑antagonista‑kezeléssel.


Aktív daganatos betegségben szenvedők (VTE kezelése gyermekeknél és serdülőknél)


Aktív daganatos betegségben szenvedő gyermekek és serdülők esetében korlátozottan állnak rendelkezésre adatok a hatásosságra és biztonságosságra vonatkozóan.


Gyermekek és serdülők


Néhány nagyon specifikus gyermekgyógyászati beteg esetében – pl. vékonybélbetegségben szenvedő betegeknél, akiknél a betegség a felszívódást érintheti – meg kell fontolni parenterálisan alkalmazott antikoaguláns készítmény használatát.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Transzporter interakciók


A dabigatrán‑etexilát az efflux transzporter P‑gp szubsztrátja. A P‑gp‑inhibitorok egyidejű alkalmazása (lásd 7. táblázat) várhatóan emelkedett dabigatrán plazmakoncentrációkat eredményez.


Amennyiben a leírásban nem szerepel más utasítás, dabigatrán és erős P‑gp‑inhibitor együttadása esetén szoros klinikai ellenőrzés (vérzés vagy anaemia jeleinek figyelése) szükséges. Egyes P‑gp‑inhibitorok együttadása esetén dóziscsökkentésre lehet szükség (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


7. táblázat: Transzporter interakciók


P-gp‑inhibitorok

Az egyidejű alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3 pont)

Ketokonazol

Ketokonazol egyszeri 400 mg‑os orális dózisát követően 2,38‑szorosára emelkedett a dabigatrán AUC0‑∞ és 2,35‑szorosára a Cmax értéke, napi egyszer 400 mg ketokonazol ismételt orális adása esetén pedig a dabigatrán AUC0‑∞ 2,53‑szorosára a Cmax pedig 2,49‑szorosára nőtt.

Dronedaron

Dabigatrán‑etexilát és dronedaron együttes adása esetén 400 mg dronedaron ismételt, napi kétszeri adagolása mellett a dabigatrán AUC0‑∞ és Cmax értékei sorrendben kb. 2,4‑szeresére, illetve 2,3‑szeresére, 400 mg dronedaron egyszeri alkalmazása után pedig sorrendben kb. 2,1‑szeresére, illetve 1,9‑szeresére nőttek.

Itrakonazol, ciklosporin

In vitro vizsgálatok eredményei alapján a ketokonazolhoz hasonló hatások várhatók.

Glekaprevir / pibrentaszvir

Megállapították, hogy a dabigatrán‑etexilát és a fix dózisú kombinációban alkalmazott, P-gp‑inhibitor glekaprevir/pibrentaszvir együttes adása esetén megnő a dabigatrán expozíciója és megnövekedhet a vérzés kockázata.

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt

Takrolimusz

Megállapították, hogy a takrolimusz in vitro hasonló mértékű gátló hatással van a P‑gp-re, mint amit itrakonazol és ciklosporin esetén észleltek. A dabigatrán‑etexilátot klinikailag nem vizsgálták takrolimusszal együtt. Ugyanakkor egy másik P‑gp szubsztráttal (everolimusz) nyert kevés klinikai adat arra utal, hogy a takrolimusszal történő P‑gp gátlás gyengébb, mint amit az erős P‑gp‑inhibitorok mellett észleltek.

Egyidejű alkalmazás esetén óvatosság szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont)

Verapamil

Ha a dabigatrán‑etexilátot (150 mg) szájon át adagolt verapamillal adták együtt, a dabigatrán Cmax és AUC értékei megnövekedtek, a változás nagysága azonban a beadás idejétől és a verapamil gyógyszerformájától függően eltérő volt (lásd 4.2 és 4.4 pont).


A dabigatrán‑expozíció legnagyobb mértékű növekedését akkor figyelték meg, amikor a verapamil azonnali hatóanyagleadású gyógyszerformájának első dózisát a dabigatrán‑etexilát bevétele előtt 1 órával alkalmazták (a Cmax kb. 2,8‑szeresére, az AUC kb. 2,5‑szeresére növekedett). A hatás progresszíven csökkent egy retard gyógyszerforma alkalmazásakor (a Cmax kb. 1,9‑szeresére, az AUC kb. 1,7‑szeresére nőtt), illetve a verapamil ismételt adagolásakor (a Cmax kb. 1,6‑szeresére, az AUC kb. 1,5‑szeresére nőtt).


Nem volt megfigyelhető számottevő kölcsönhatás, ha a dabigatrán‑etexilát alkalmazása után 2 órával később adták a verapamilt (a Cmax kb. 1,1‑szeresére, az AUC kb. 1,2‑szeresére növekedett). Ezt azzal magyarázzák, hogy a dabigatrán felszívódása 2 óra alatt lezajlik.

Amiodaron

Amikor a dabigatrán‑etexilátot 600 mg‑os egyszeri dózisú per os amiodaronnal adták együtt, az amiodaron és aktív metabolitja, a dezetil‑amiodaron (DEA) felszívódásának mértéke és sebessége gyakorlatilag változatlan maradt. A dabigatrán AUC‑je 1,6‑szeresére, Cmax értéke pedig 1,5‑szeresére nőtt. Ennek a kölcsönhatásnak a mechanizmusa nem teljesen tisztázott. Az amiodaron hosszú felezési idejére való tekintettel a kölcsönhatás lehetősége még az amiodaron leállítását követően több héttel is fennállhat. (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Kinidin

A kinidint 200 mg‑os dózisban 2 óránként adták 1000 mg‑os összdózisig. A dabigatrán‑etexilátot naponta kétszer adták 3 egymást követő napon, a harmadik napon kinidinnel vagy anélkül. A dabigatrán AUCτ,ss értéke 1,53-szorosára, a Cmax.ss értéke pedig 1,56‑szorosára nőtt kinidin egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Klaritromicin

Amikor egészséges önkénteseknek klaritromicint (naponta kétszer 500 mg‑os adagban) adtak együtt dabigatrán‑etexiláttal, 1,19‑szoros AUC‑ és 1,15‑szoros Cmax növekedést mértek.

Tikagrelor

Dabigatrán‑etexilát 75 mg‑os egyszeri dózisát egyidejűleg alkalmazva tikagrelor 180 mg‑os telítő dózisával, a dabigatrán AUC 1,73‑szorosára, a Cmax 1,95‑szorosára nőtt. A tikagrelor napi kétszer 90 mg‑os dózisú ismételt adagolását követően a dabigatrán‑expozíció növekedése a Cmax és az AUC tekintetében sorrendben 1,56‑szoros, és 1,46‑szoros lett.


180 mg telítő dózisú tikagrelor és 110 mg dabigatrán‑etexilát egyidejű alkalmazása (dinamikus egyensúlyi állapotban) a dabigatrán AUCt.ss értékét 1,49‑szorosára, a Cmax.ss értéket 1,65‑szorosára emelte az önmagában adott dabigatrán‑etexiláthoz képest. Ha a tikagrelor 180 mg‑os telítő dózisát 2 órával a 110 mg dabigatrán‑etexilát után adták (dinamikus egyensúlyi állapotban), a dabigatrán AUCτ,ss értéke kisebb mértékben, 1,27‑szorosára, a Cmax.ss pedig 1,23‑szorosára nőtt, az önmagában adott dabigatrán‑etexiláttal összehasonlítva. Ez a lépcsőzetes terápia a javasolt adagolási mód a telítő dózisú tikagrelol‑terápia indításakor.


Naponta kétszer 90 mg tikagrelor (fenntartó dózis) együttadása 110 mg dabigatrán‑etexiláttal a korrigált dabigatrán AUCt.ss értékét 1,26‑szorosára, a Cmax.ss értéket pedig 1,29-szorosára növelte az önmagában adott dabigatrán‑etexiláthoz képest.

Pozakonazol

A pozakonazol ugyancsak gátolja bizonyos mértékben a P‑gp-t, de ezt klinikailag nem vizsgálták. Óvatosság szükséges, ha a dabigatrán‑etexilátot pozakonazollal egyidejűleg alkalmazzák.

P-gp‑induktorok

Az egyidejű alkalmazás kerülendő

például rifampicin, közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum), karbamazepin, vagy fenitoin

Egyidejű adásuk várhatóan a dabigatrán koncentrációk csökkenését eredményezi.


A teszt‑induktor rifampicin 7 napon át napi egyszeri 600 mg dózisban alkalmazott előzetes (pre‑dose) adagolása a dabigatrán csúcskoncentrációját 65,5%‑kal, a teljes expozícióját pedig 67%‑kal csökkentette. A rifampicin‑kezelés leállítását követő 7. napra az indukáló hatás csökkent és a dabigatrán‑expozíció közel a referenciaszintet érte el. A biohasznosulás további növekedését a következő 7 napban nem figyelték meg.

Proteáz‑inhibitorok, pl. ritonavir

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt

például ritonavir és annak más proteáz‑inhibitorokkal történő kombinációi

Befolyásolják a P‑gp‑t (gátolják vagy indukálják). Ezeket nem vizsgálták és ezért egyidejű alkalmazásuk a dabigatrán‑etexiláttal nem javasolt.

P-gp-szubsztrát

Digoxin

Egy, 24 egészséges önkéntessel végzett vizsgálatban, melyben a dabigatrán‑etexilátot digoxinnal adták együtt, nem észleltek változást a digoxin, illetve klinikailag jelentős változást a dabigatrán‑expozícióban.


Antikoagulánsok és thrombocyta‑aggregáció‑gátló gyógyszerek


Nincs, vagy csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre a következő kezelésekre, amelyek fokozhatják a vérzésveszélyt, ha dabigatrán‑etexiláttal egyidejűleg alkalmazzák őket: antikoagulánsok, például nem frakcionált heparin (UFH), kis molekulatömegű heparinok (low-molecular-weight heparin, LMWH) és heparin származékok (fondaparinux, dezirudin), trombolítikus gyógyszerek és K‑vitamin‑antagonisták, rivaroxabán vagy egyéb orális antikoagulánsok (lásd 4.3 pont) és thrombocyta-aggregáció‑gátló gyógyszerek, mint pl. GPIIb/IIIa‑receptor‑antagonisták, tiklopidin, prazugrel, tikagrelor, dextrán és szulfinpirazon (lásd 4.4 pont).


Az UFH a szükséges dózisban adható a centrális vénás vagy artériás kanül átjárhatóságának fenntartásához vagy pitvarfibrilláció miatt végzett katéteres ablatio alatt (lásd 4.3 pont).

8. táblázat: Interakciók antikoagulánsokkal és thrombocyta‑aggregáció-gátló gyógyszerekkel


NSAID‑ok

Kimutatták, hogy a rövid távú fájdalomcsillapítás céljára adott NSAID‑ok nem fokozzák a vérzésveszélyt, ha dabigatrán‑etexiláttal adják együtt. Egy III. fázisú klinikai vizsgálatban, amelyben a dabigatránt és a warfarint hasonlították össze a stroke megelőzésében pitvarfibrilláló betegeknél (RE‑LY), a NSAID‑ok tartós szedése a vérzés kockázatát körülbelül 50%‑kal növelte dabigatrán‑etexilát és warfarin esetében is.

Klopidogrel

Fiatal egészséges férfi önkéntesekkel végzett vizsgálatok szerint a dabigatrán-etexilát és a klopidogrel együttadása nem nyújtotta tovább a kapilláris vérzési időt a klopidogrel monoterápiához viszonyítva. Ezenkívül a dabigatrán AUCτ,ss-és Cmax,ss-értéke, valamint a dabigatrán hatását vizsgáló alvadási vizsgálatok, illetve a klopidogrel hatását mutató thrombocyta-aggregáció-gátlás lényegében változatlan maradt a kombinált kezelés és a megfelelő monoterápiák összehasonlítása során.

300 mg vagy 600 mg klopidogrel telítő dózis esetén a dabigatrán AUCτ,ss-és Cmax,ss- értéke körülbelül 30‑40%‑kal nőtt (lásd 4.4 pont).

ASA

ASA és napi kétszeri 150 mg dabigatrán‑etexilát együttadása bármilyen vérzés kockázatát 12%‑ról 18%‑ra növelheti 81 mg, és 24%‑ra 325 mg ASA esetében (lásd 4.4 pont).

LMWH

LMWH‑k, mint például az enoxaparin, és dabigatrán‑etexilát egyidejű alkalmazását specifikusan nem vizsgálták. Három napon keresztül, naponta egyszer sc. adott 40 mg enoxaparinról történő átállítás után, az enoxaparin utolsó dózisa után 24 órával a dabigatrán‑expozíció kicsivel alacsonyabb volt, mint az önmagában adott dabigatrán‑etexilát (egyszeri 220 mg-os dózis) után. Magasabb anti‑FXa/FIIa aktivitást figyeltek meg az enoxaparin‑előkezeléssel együtt adott dabigatrán‑etexilát alkalmazása után, mint az önmagában adott dabigatrán‑etexilát alkalmazását követően. A feltételezések szerint ez az enoxaparin megmaradó hatásának következménye, és klinikailag nem tekintik relevánsnak. Más, dabigatránnal kapcsolatos antikoaguláns vizsgálatokat az enoxaparin előkezelés nem változtatott meg jelentősen.


Egyéb interakciók


9. táblázat: Egyéb interakciók


Szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (selective serotonin re-uptake inhibitorok, SSRI-k) vagy szelektív szerotonin‑noradrenalin‑visszavétel‑gátlók (selective serotonin norepinephrine re-uptake inhibitorok, SNRI-k)

SSRI‑k, SNRI‑k

Az SSRI‑k és az SNRI‑k valamennyi kezelési csoportban növelték a vérzés kockázatát egy, a pitvarfibrillációban szenvedő betegekkel végzett III. fázisú vizsgálatban (RE‑LY), amelynek célja a dabigatrán és a warfarin stroke‑megelőző hatásának vizsgálata.

A gyomor pH-t befolyásoló egyéb gyógyszerek

Pantoprazol

Ha a dabigatrán‑etexilátot pantoprazollal adták együtt, a dabigatrán AUC értékének kb. 30%‑ os csökkenését figyelték meg. Klinikai vizsgálatokban pantoprazolt és egyéb protonpumpa-inhibitorokat (PPI) adtak együtt dabigatrán‑etexiláttal, és az egyidejű PPI‑kezelés úgy tűnik, nem csökkentette a dabigatrán‑etexilát hatásosságát.

Ranitidin

A ranitidin dabigatrán‑etexiláttal történő együttadásának nem volt klinikailag jelentős hatása a dabigatrán felszívódásának mértékére.


A dabigatrán‑etexilát és a dabigatrán metabolikus profiljával kapcsolatos interakciók


A dabigatrán‑etexilát és a dabigatrán nem metabolizálódik a citokróm P450 rendszeren keresztül, és in vitro nincs hatásuk a humán citokróm P450 enzimekre. Ezért ezzel összefüggő gyógyszerkölcsönhatások a dabigatránnal nem várhatók.


Gyermekek és serdülők


Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Fogamzóképes nők


A fogamzóképes nőknek kerülniük kell a teherbe esést Sianta-kezelés alatt.


Terhesség


A dabigatrán‑etexilát terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Az állatokon végzett kísérletek reprodukcióra gyakorolt toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Potenciális humán kockázat nem ismert.


A Sianta‑t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak nagyon indokolt esetben.


Szoptatás


A dabigatrán szoptatott csecsemőkre gyakorolt hatásaira vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

A Sianta‑kezelés alatt a szoptatást abba kell hagyni.


Termékenység


Nem állnak rendelkezésre humán adatok.


Állatkísérletekben a nőstények termékenységére kifejtett hatást figyeltek meg az implantáció csökkenése és a preimplantációs veszteség növekedése formájában, a 70 mg/ttkg dózis esetén (ez 5‑ször nagyobb plazmaexpozíció szintet jelent, mint a betegeknél). Más, a nőstények termékenységére kifejtett hatást nem figyeltek meg. Nem volt a hímek termékenységére kifejtett hatás. Anyai toxicitást okozó dózisok mellett (ami 5‑10‑szer nagyobb plazmaexpozíció szintet jelent, mint a betegeknél), a foetalis testtömeg és az embryofoetalis életképesség csökkenését, valamint a foetalis variációk növekedését figyelték meg patkányoknál és nyulaknál. A pre‑ és postnatalis vizsgálatban a foetalis mortalitás növekedését észlelték az anyaállatokra toxikus dózisok esetén (a dózis olyan plazmaexpozíciós szintnek felel meg, ami 4‑szer nagyobb volt, mint amit a betegeknél megfigyeltek).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A Sianta nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összefoglalása


A dabigatrán‑etexilátot összesen körülbelül 64 000 beteggel végzett klinikai vizsgálatokban értékelték; közülük körülbelül 35 000 beteget kezeltek dabigatrán‑etexiláttal.


Az aktív kontrollos, VTE prevenciós vizsgálatokban 6684 beteget kezeltek napi 150 mg vagy 220 mg dabigatrán‑etexiláttal.


A leggyakrabban jelentett esemény a vérzés volt, ez a betegek körülbelül 14%‑ánál következett be; a jelentős vérzések gyakorisága (a sebvérzést is beleértve) kevesebb mint 2%.


Bár a klinikai vizsgálatokban ritka gyakoriságot mutattak, mégis előfordulhatnak jelentős vagy súlyos vérzések, amelyek lokalizációjuktól függetlenül rokkantsághoz, életet veszélyeztető állapothoz vagy akár halálos kimenetelhez vezethetnek.


A mellékhatások táblázatos felsorolása


A 10. táblázat a mellékhatásokat szervrendszer kategóriák (System Organ Classes, SOC) és gyakoriság szerint csoportosítva mutatja, a következő megállapodás szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 ‑< 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 ‑< 1/100); ritka (≥ 1/10 000 ‑< 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).


10. táblázat: Mellékhatások


Szervrendszeri kategória/ Preferált kifejezés

Gyakoriság

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Csökkent hemoglobinszint

Gyakori

Anaemia

Nem gyakori

Csökkent hematokrit

Nem gyakori

Thrombocytopenia

Ritka

Neutropenia

Nem ismert

Agranulocytosis

Nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Gyógyszer-túlérzékenység

Nem gyakori

Anafilaxiás reakció

Ritka

Angiooedema

Ritka

Urticaria

Ritka

Bőrkiütés

Ritka

Pruritus

Ritka

Bronchospasmus

Nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Intracranialis vérzés

Ritka

Érbetegségek és tünetek

Haematoma

Nem gyakori

Seb vérzése

Nem gyakori

Vérzés

Ritka

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Epistaxis

Nem gyakori

Haemoptoe

Ritka

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Emésztőrendszeri vérzés

Nem gyakori

Rectalis vérzés

Nem gyakori

Aranyérvérzés

Nem gyakori

Hasmenés

Nem gyakori

Hányinger

Nem gyakori

Hányás

Nem gyakori

Gastrointestinalis fekély, beleértve a nyelőcsőfekélyt

Ritka

Gastrooesophagitis

Ritka

Gastrooesophagealis refluxbetegség

Ritka

Hasi fájdalom

Ritka

Dyspepsia

Ritka

Dysphagia

Ritka

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Kóros májfunkció/kóros májfunkciós vizsgálati eredmények

Gyakori

Glutamát- piruvát -transzamináz-, más néven alanin-aminotranszferáz ‑emelkedés

Nem gyakori

Glutamát-oxálacetát-transzamináz-,más néven aszpartát-aminotranszferáz ‑emelkedés

Nem gyakori

Májenzimszint‑emelkedés

Nem gyakori

Hyperbilirubinaemia

Nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Bőrvérzés

Nem gyakori

Alopecia

Nem ismert

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Haemarthros

Nem gyakori

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Urogenitális vérzés, beleértve a haematuriát

Nem gyakori

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Vérzés az injekció beadásának helyén

Ritka

Vérzés a kanül felvezetésének helyén

Ritka

Véres váladékozás

Ritka

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Traumás vérzés

Nem gyakori

Beavatkozás utáni haematoma

Nem gyakori

Beavatkozás utáni vérzés

Nem gyakori

Beavatkozás utáni váladékozás

Nem gyakori

Sebváladékozás

Nem gyakori

Vérzés a bemetszés helyén

Ritka

Posztoperatív anaemia

Ritka

Sebészeti és egyéb orvosi beavatkozások és eljárások

Sebváladékozás

Ritka

Beavatkozás utáni váladékozás

Ritka


Egyes kiválasztott mellékhatások leírása


Vérzéses reakciók


Farmakológiai hatásmódjának köszönhetően a dabigatrán‑etexilát alkalmazása együtt járhat bármilyen szövet vagy szerv rejtett (okkult) vagy nyílt vérzésének fokozott kockázatával. Ennek jelei, tünetei és súlyossága (beleértve a halálos kimenetelt) függ a vérzés és/vagy az anaemia helyétől, mértékétől, illetve kiterjedésétől. A klinikai vizsgálatokban a KVA‑kezeléssel összehasonlítva nagyobb gyakorisággal figyeltek meg nyálkahártyavérzést (pl. gastrointestinalis vagy urogenitalis vérzést) hosszú távú dabigatrán‑etexilát‑kezelés során. Ezért a megfelelő klinikai megfigyelés mellett a haemoglobin/haematocrit mérése is fontos az okkult vérzés megállapításában. A vérzések kockázata magasabb lehet egyes betegpopulációkban, például közepes fokú vesekárosodásban és/vagy a haemostasist befolyásoló egyidejű kezelésben részesülő, vagy erős P‑gp‑inhibitorokkal kezelt betegek esetében (lásd 4.4 pont, „Vérzésveszély”). A vérzéses szövődmények gyengeség, sápadtság, szédülés, fejfájás tisztázatlan eredetű duzzadás, dyspnoe, valamint tisztázatlan eredetű sokk formájában jelentkezhetnek.


Ismert vérzéses szövődményeket, pl. kompartment szindrómát, és hypoperfusio okozta akut veseelégtelenséget, valamint a hajlamosító kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél antikoaguláns terápiával összefüggő nephropathiát is jelentettek a dabigatrán‑etexiláttal összefüggésben. Ezért a haemorrhagia lehetőségét mérlegelni kell antikoagulált betegek állapotának értékelésekor. Felnőtt betegeknél csillapíthatatlan vérzés esetén rendelkezésre áll a dabigatrán specifikus antagonista szere, az idarucizumab (lásd 4.9 pont).


A 11. táblázat azoknak a betegeknek a számát (%) mutatja dózis szerinti megoszlásban, akiknél a csípő‑ vagy térdprotézis beültetést követően primer VTE prevenció indikációban mellékhatásként a kezelési időszak alatt vérzéses esemény történt a két pivotális klinikai vizsgálatban.


11. táblázat: Betegek száma (%-ban), akiknél vérzéses mellékhatást észleltek



Dabigatrán‑etexilát 150 mg

N (%)

Dabigatrán‑etexilát 220 mg

N (%)

Enoxaparin


N (%)

Kezelt

1866 (100,0)

1825 (100,0)

1848 (100,0)

Jelentős vérzés

24 (1,3)

33 (1,8)

27 (1,5)

Bármilyen vérzés

258 (13,8)

251 (13,8)

247 (13,4)


Agranulocytosis és neutropenia


Agranulocytosist és neutropeniát nagyon ritkán jelentettek a dabigatrán‑etexilát engedélyezését követő alkalmazás során. Mivel a forgalomba hozatalt követő megfigyelések során a mellékhatásokat meghatározatlan nagyságú populációból jelentették, nem lehetséges ezek gyakoriságát megbízhatóan értékelni. A becsült jelentési arány az agranulocytosis esetében 7 esemény/1 millió betegév, és a neutropenia esetén 5 esemény/1 millió betegév volt.


Gyermekek és serdülők


A dabigatrán‑etexilát biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél VTE kezelésében és VTE kiújulásának megelőzésében két, III. fázisú vizsgálatban tanulmányozták (DIVERSITY és 1160.108). Összesen 328 gyermeket és serdülőt kezeltek dabigatrán‑etexiláttal. A betegek az életkorra és testtömegre korrigált dózist kaptak az életkornak megfelelő gyógyszerformájú dabigatrán‑etexilátból.


Összességében a gyermekeknél és serdülőknél várható biztonságossági profil megegyezik a felnőttek esetén jellemzővel.


A VTE miatt és a VTE kiújulásának megelőzése érdekében dabigatrán‑etexiláttal kezelt gyermek- és serdülőkorú betegek összesen 26%-a tapasztalt mellékhatásokat.


Gyermekekre és serdülőkre vonatkozó mellékhatások táblázatos felsorolása

A 12. táblázat a VTE miatt és kiújuló VTE megelőzése érdekében kezelt gyermekek és serdülők vizsgálataiban azonosított mellékhatásokat mutatja be. A mellékhatások szervrendszer kategóriák és gyakoriság szerinti felosztásban kerülnek ismertetésre, az alábbi konvenciók szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 ‑< 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 ‑< 1/100); ritka (≥ 1/10 000 ‑< 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).


12. táblázat: Mellékhatások



Gyakoriság

Szervrendszer kategória/Preferált kifejezés

VTE kezelése és VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Anaemia

Gyakori

Csökkent haemoglobinszint

Nem gyakori

Thrombocytopenia

Gyakori

Csökkent hematokrit

Nem gyakori

Neutropenia

Nem gyakori

Agranulocytosis

Nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Gyógyszer-túlérzékenység

Nem gyakori

Bőrkiütés

Gyakori

Pruritus

Nem gyakori

Anafilaxiás reakció

Nem ismert

Angiooedema

Nem ismert

Urticaria

Gyakori

Bronchospasmus

Nem ismert

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Intracranialis vérzés

Nem gyakori

Érbetegségek és tünetek

Haematoma

Gyakori

Vérzés

Nem ismert

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Epistaxis

Gyakori

Haemoptoe

Nem gyakori

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Emésztőrendszeri vérzés

Nem gyakori

Hasi fájdalom

Nem gyakori

Hasmenés

Gyakori

Dyspepsia

Gyakori

Hányinger

Gyakori

Rectalis vérzés

Nem gyakori

Aranyérvérzés

Nem ismert

Gastrointestinalis fekély, beleértve a nyelőcsőfekélyt

Nem ismert

Gastrooesophagitis

Nem gyakori

Gastrooesophagealis refluxbetegség

Gyakori

Hányás

Gyakori

Dysphagia

Nem gyakori

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Kóros májfunkció/kóros májfunkciós vizsgálati eredmények

Nem ismert

Glutamát piruvát transzamináz-, más néven alanin-aminotranszferáz-emelkedés

Nem gyakori

Glutamát-oxálacetát transzamináz-, más néven aszpartát-aminotranszferáz-emelkedés

Nem gyakori

Májenzimszint-emelkedés

Gyakori

Hyperbilirubinaemia

Nem gyakori

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Bőrvérzés

Nem gyakori

Alopecia

Gyakori

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Haemarthros

Nem ismert

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Urogenitális vérzés, beleértve a haematuriát

Nem gyakori

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Vérzés az injekció beadásának helyén

Nem ismert

Vérzés a kanül felvezetésének helyén

Nem ismert

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Traumás vérzés

Nem gyakori

Vérzés a bemetszés helyén

Nem ismert


Vérzéses reakciók


A két, III. fázisú vizsgálatban, VTE kezelése és VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél indikációban összesen 7 beteg (2,1%) tapasztalt egy major vérzést, 5 beteg (1,5%) egy klinikailag jelentős, nem major vérzést és 75 beteg (22,9%) egy kisebb vérzést. A vérzések gyakorisága összességében magasabb volt az idősebb korcsoportban (12 ‑ < 18 évesek: 28,6%), mint a fiatalabb korcsoportokban (születés – < 2 évesek: 23,3%; 2 – < 12 évesek: 16,2%). A major vagy súlyos vérzések lokalizációjuktól függetlenül rokkantsághoz, életet veszélyeztető állapothoz vagy akár halálos kimenetelhez vezethetnek.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Az ajánlottnál nagyobb dabigatrán‑etexilát dózisok a beteget fokozott vérzésveszélynek teszik ki.


Túladagolás gyanúja esetén alvadási vizsgálat segíthet meghatározni a vérzés kockázatát (lásd 4.4 és 5.1 pont). A kalibrált kvantitatív dTT teszt vagy az ismételt dTT mérések lehetővé teszik egy bizonyos dabigatránszint kialakulási idejének előjelzését (lásd 5.1 pont) abban az esetben is, ha kiegészítő beavatkozást, például dialízist kezdtek.


A túlzott alvadásgátlás a dabigatrán‑etexilát‑kezelés megszakítását teheti szükségessé. Mivel a dabigatrán főleg a vesén keresztül választódik ki, fenn kell tartani a megfelelő diuresist. Mivel fehérjekötődése alacsony, a dabigatrán dializálható. Csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre ezen lehetőség alkalmazhatóságával kapcsolatban (lásd 5.2 pont).


A vérzéses szövődmények kezelése


Vérzéses szövődmény esetén a dabigatrán‑etexilát-kezelést le kell állítani, és a vérzés forrását ki kell deríteni. A klinikai szituációtól függően a gyógyszert elrendelő orvos megítélése szerint megfelelő szupportív kezelést, pl. sebészi vérzéscsillapítást és vérpótlást kell végezni.


Azokban a helyzetekben, amikor felnőtt betegeknél a dabigatrán antikoaguláns hatásának gyors felfüggesztése szükséges, a dabigatrán farmakodinámiás hatását antagonizáló specifikus antidotum (idarucizumab) áll rendelkezésre. Az idarucizumab hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták (lásd 4.4 pont).


Mérlegelni lehet alvadási faktor koncentrátum (aktivált vagy nem aktivált) vagy rekombináns VIIa faktor adását. Van néhány olyan kísérletes bizonyíték, ami alátámasztja ezen gyógyszerek szerepét a dabigatrán antikoaguláns hatásának felfüggesztésében. Ezek klinikai használhatóságára és az esetleges rebound thromboembolia kialakulásának kockázatára vonatkozóan csak nagyon korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az alvadási vizsgálatok a javasolt alvadási faktor koncentrátumok adását követően megbízhatatlanná válhatnak. Fokozott elővigyázatossággal kell eljárni ezen vizsgálatok eredményének értékelésekor. Thrombocyta koncentrátum adása megfontolandó thrombocytopenia, illetve hosszú hatású thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszerek alkalmazását követően. Minden tüneti kezelést a kezelőorvos döntése alapján kell végezni.


Major vérzések esetén megfontolandó egy, a véralvadásban jártas szakemberrel való konzultáció, ha van erre lehetőség.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: antithrombotikus szerek, direkt thrombin‑inhibitorok, ATC kód: B01AE07.


Hatásmechanizmus


A dabigatrán‑etexilát egy kismolekulájú prodrug, amelynek nincs semmilyen farmakológiai aktivitása. Orális beadást követően a dabigatrán‑etexilát gyorsan felszívódik és dabigatránná alakul a plazmában és a májban, egy észteráz által katalizált hidrolízisen keresztül. A dabigatrán egy erős, kompetitív, reverzíbilis direkt thrombin-inhibitor, és a legfontosabb aktív forma a plazmában.

Mivel a thrombin (szerin proteáz) teszi lehetővé a fibrinogén fibrinné történő átalakulását az alvadási kaszkád során, annak gátlása megelőzi a thrombus kialakulását. A dabigatrán gátolja a szabad thrombint, a fibrinhez kötött thrombint és a thrombin által kiváltott thrombocyta‑aggregációt.


Farmakodinámiás hatások


Az in vivo és ex vivo állatkísérletekben antithrombotikus hatást és antikoaguláns aktivitást mutattak ki a dabigatrán intravénás és a dabigatrán‑etexilát orális adását követően, számos thrombosisos állatmodellben.


A II. fázisú vizsgálatok alapján egyértelmű összefüggés van a plazma dabigatrán koncentrációja és az antikoaguláns hatás mértéke között. A dabigatrán megnyújtja a thrombinidőt (thrombin time, TT), az ekarin alvadási időt (ECT) és az aktivált parciális thromboplasztinidőt (aPTT).


A kalibrált kvantitatív hígított TT (dTT) vizsgálattal megbecsülhető a dabigatrán plazmakoncentrációja, amit össze lehet hasonlítani a várt dabigatrán plazmakoncentrációkkal. Amikor a kalibrált hígított thrombinidő (dTT) teszttel mért dabigatrán plazmakoncentráció a mennyiségi meghatározás határértékénél vagy az alatt van, megfontolandó további véralvadási próbák, például TT, ECT, aPTT elvégzése.


Az ECT a direkt thrombin-inhibitorok aktivitásának közvetlen mérését teszi lehetővé.


Az aPTT vizsgálat széles körben elérhető és megközelítően jelzi a dabigatránnal elért alvadásgátlás intenzitását. Az aPTT érzékenysége azonban korlátozott és nem alkalmas az antikoaguláns hatás precíz mérésére, különösen magas dabigatrán plazmakoncentrációk esetén. Jóllehet a magas aPTT‑értékeket körültekintően kell értelmezni, a magas aPTT‑érték azt jelzi, hogy a beteg antikoagulált állapotban van.


Általánosságban feltételezhető, hogy az antikoaguláns aktivitás ezen mérései tükrözhetik a dabigatránszinteket és iránymutatók lehetnek a vérzésveszély megbecslésekor, pl. a dabigatrán mélyponti koncentrációjának 90. percentilisét meghaladó értékek, vagy az aPTT-hez hasonló koagulációs vizsgálatok mélyponton mért értékei (az aPTT küszöbértékeket lásd a 4.4 pont alatt a 4. táblázatban), melyeket a fokozott vérzésveszéllyel összefüggő tényezőkként kell figyelembe venni.


VTE primer prevenciója ortopédiai műtéteknél


A dabigatrán dinamikus egyensúlyi állapotban (3 nap elteltével), 220 mg dabigatrán‑etexilát adása után nagyjából 2 órával mért maximális plazmakoncentrációjának mértani átlaga 70,8 ng/ml, tartománya 35,2‑162 ng/ml (25‑ös és 75‑ös közötti percentilis tartomány) volt. A dabigatrán adagolási intervallum végén (azaz 220 mg dabigatrán dózis adása után 24 órával) mért maradék koncentrációjának mértani átlaga 22,0 ng/ml, tartománya 13,0‑35,7 ng/ml (25‑ös és 75‑ös közötti percentilis tartomány) volt.


Egy célzott, kizárólag közepes fokú vesekárosodásban (kreatinin‑clearance [CrCl] 30‑50 ml/perc) szenvedő, 150 mg/nap dabigatrán‑etexiláttal kezelt betegekkel elvégzett vizsgálatban, az adagolási intervallum végén mért mélyponti koncentráció mértani átlaga átlagosan 47,5 ng/ml volt (tartomány: 29,6‑72,2 ng/ml [25‑ös és 75‑ös közötti percentilis tartomány]).


Csípő‑ vagy térdprotézis beültetést követően VTE prevenció miatt naponta egyszer 220 mg dabigatrán‑etexiláttal kezelt betegeknél


  • a dabigatrán‑koncentrációk 90. percentilise 67 ng/ml volt a mélyponton mérve (20‑28 órával a megelőző dózis után) (lásd 4.4 és 4.9 pont),

  • az aPTT 90. percentilise a mélyponton (20‑28 órával a megelőző dózis után) 51 másodperc volt, ami a normálérték felső határának 1,3‑szerese.


Az ECT értékét nem mérték a csípő‑ vagy térdprotézis beültetést követően VTE prevenció miatt naponta egyszer 220 mg dabigatrán‑etexiláttal kezelt betegeknél.


Klinikai hatásosság és biztonságosság


Etnikai származás


Nem figyeltek meg klinikailag releváns különbséget a fehér bőrű (kaukázusi), afro-amerikai, hispán, japán vagy kínai betegek között.


Klinikai vizsgálatok a nagyízületi endoprotézis-műtéteket követő vénás thromboembolia (VTE) megelőzésére


2 nagy, randomizált, parallel csoportos, kettős vak, dózismegerősítő vizsgálatban az elektív ortopédiai nagyműtétre kerülő betegek (az egyikben térd-, a másikban csípőízületi endoprotézis beültetés történt) – miután haemostasisuk stabillá vált – 75 mg vagy 110 mg dabigatrán‑etexilátot kaptak a műtét után 1‑4 órával, majd azt követően 150 mg‑ot vagy 220 mg‑ot naponta egyszer, vagy 40 mg enoxaparint a műtét előtti napon, majd azt követően naponta.

A RE‑MODEL vizsgálatban (térdprotézis beültetés) a kezelés 6‑10 napig, a RE‑NOVATE vizsgálatban (csípőprotézis beültetés) pedig 28‑35 napig tartott. Összesen 2076 beteget kezeltek térd‑, és 3494‑et csípőprotézis beültetést követően.


Mindkét vizsgálat elsődleges végpontja az összes VTE (beleértve a pulmonális embóliát [PE] és a rutin venographiával kimutatott, akár tünetet okozó, akár tünetmentes, proximális és disztális mélyvénás thrombosist [MVT] is), és a bármely okból bekövetkező (all cause) mortalitás eredője volt. A másodlagos végpont a jelentős (major) VTE (beleértve a pulmonális embóliát [PE] és a rutin venographiával kimutatott, akár tünetet okozó, akár tünetmentes, proximális MVT-t is) és a VTE-vel kapcsolatos mortalitás eredője volt, és ezt tartják klinikailag relevánsabbnak.


Mindkét vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a 220 mg és a 150 mg dabigatrán‑etexilát antithrombotikus hatása statisztikailag nem volt rosszabb az enoxaparinnál az összes VTE és a bármely okból bekövetkező mortalitás tekintetében. A jelentős VTE incidenciájának és a VTE-vel kapcsolatos mortalitás pontbecslésének értéke a 150 mg‑os dózis esetében valamivel rosszabb volt, mint az enoxaparin esetében (13. táblázat). Jobbak voltak az eredmények a 220 mg‑os dózissal, ahol a jelentős VTE incidenciájának pontbecslés értéke valamivel jobb volt az enoxaparinénál (13. táblázat).


A klinikai vizsgálatokat 65 év feletti átlagéletkorú betegeken végezték.


A III. fázisú klinikai vizsgálatok során a nők és férfiak között nem volt különbség a hatásosságra és biztonságosságra vonatkozó adatok tekintetében.


A RE‑MODEL és a RE‑NOVATE vizsgálatokban a betegek (5539 kezelt beteg) 51%‑a szenvedett egyidejűleg hypertoniában, 9%‑a diabetesben, 9%‑a egyidejű koszorúér betegségben, és 20%‑uk anamnézisében szerepelt vénás elégtelenség. A felsorolt betegségek egyike sem befolyásolta a dabigatrán VTE prevencióra kifejtett hatását vagy a vérzés gyakoriságát.


A jelentős VTE‑re és VTE‑vel kapcsolatos mortalitási végpontra vonatkozó adatok homogének voltak az elsődleges hatékonysági végpont tekintetében, és az adatok a 13. táblázatban láthatók.


Az összes VTE és a bármely okból bekövetkező mortalitás végpontra vonatkozó adatok a 14. táblázatban láthatók.


A megállapított jelentős vérzéses végpontokra vonatkozó adatok a 15. táblázatban találhatók alább.


13. táblázat: Jelentős VTE és a VTE-vel kapcsolatos mortalitás analízise a RE-MODEL és RE‑NOVATE ortopédiai műtéti vizsgálatok kezelési periódusa alatt


Vizsgálat

Dabigatránetexilát 220 mg

Dabigatránetexilát 150 mg

Enoxaparin

40 mg

RE-NOVATE (csípő)

N

909

888

917

Incidencia (%)

28 (3,1)

38 (4,3)

36 (3,9)

Relatív hazárd az enoxaparinnal szemben

0,78

1,09


95%‑os CI

0,48, 1,27

0,70, 1,70


RE-MODEL (térd)

N

506

527

511

Incidencia (%)

13 (2,6)

20 (3,8)

18 (3,5)

Relatív hazárd az enoxaparinnal szemben

0,73

1,08


95%‑os CI

0,36, 1,47

0,58, 2,01



14. táblázat: Az összes VTE és a bármely okból bekövetkező mortalitás elemzése a RE-NOVATE és a RE-MODEL ortopédsebészeti vizsgálatok kezelési időszaka alatt


Vizsgálat

Dabigatránetexilát 220 mg

Dabigatránetexilát 150 mg

Enoxaparin

40 mg

RE-NOVATE (csípő)

N

880

874

897

Incidencia (%)

53 (6,0)

75 (8,6)

60 (6,7)

Relatív hazárd az enoxaparinnal szemben

0,9

1,28


95%‑os CI

(0,63, 1,29)

(0,93, 1,78)


RE-MODEL (térd)

N

503

526

512

Incidencia (%)

183 (36,4)

213 (40,5)

193 (37,7)

Relatív hazárd az enoxaparinnal szemben

0,97

1,07


95%‑os CI

(0,82, 1,13)

(0,92, 1,25)



15. táblázat: Kezelés mellett jelentkező major vérzéses események az egyes RE-MODEL és RE‑NOVATE vizsgálatokban


Vizsgálat

Dabigatrán‑etexilát

220 mg

Dabigatrán‑etexilát

150 mg

Enoxaparin

40 mg

RE-NOVATE (csípő)

Kezelt betegek N

1146

1163

1154

A major vérzéses események (MVE‑k) száma N (%)

23 (2,0)

15 (1,3)

18 (1,6)

RE-MODEL (térd)

Kezelt betegek N

679

703

694

A MVE‑k száma N (%)

10 (1,5)

9 (1,3)

9 (1,3)


A thromboembolia megelőzésére irányuló klinikai vizsgálatok műbillentyű beültetett betegeknél


Egy II. fázisú vizsgálat a dabigatrán‑etexilátot és a warfarint vizsgálta összesen 252, a közelmúltban (például az aktuális kórházi kezelés során) mechanikus műbillentyű beültetésen átesett, valamint mechanikus műbillentyű beültetésen több mint három hónappal korábban átesett betegeknél. Több thromboemboliás eseményt (főként stroke‑ot és szimptomatikus/aszimptomatikus műbillentyű‑thrombosist) és több vérzéses eseményt figyeltek meg a dabigatrán‑etexilátnál, mint a warfarinnál. A korai posztoperatív szakban lévő betegeknél a jelentős vérzéses események döntően véres pericardialis folyadékgyülem formájában jelentkeztek, különösen azoknál a betegeknél, akik a billentyűbeültetés után korán (a 3. napon) megkezdték a dabigatrán‑etexilát szedését (lásd 4.3 pont).


Gyermekek és serdülők


Klinikai vizsgálatok a nagyízületi endoprotézis-műtéteket követő VTE megelőzésére


Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a dabigatrán‑etexilát-tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a vénás thromboemboliás események primer prevenciója, a VTE primer prevenciója elektív, teljes csípőízületi endoprotézis vagy teljes térdízületi endoprotézis műtéten átesett betegeknél javallat esetén (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).


VTE kezelése és VTE kiújulásának megelőzése gyermekeknél és serdülőknél


A DIVERSITY vizsgálatot azért végezték, hogy bizonyítsák a dabigatrán‑etexilát hatásosságát és biztonságosságát a standard ellátással (standard of care, SOC) összehasonlítva, VTE kezelésében gyermekeknél és serdülőknél, születéstől a betöltött 18. életévig. A vizsgálat nyílt elrendezésű, randomizált, parallel csoportos, non‑inferioritási vizsgálat volt. A bevont betegeket 2:1 arányban randomizálták a dabigatrán‑etexilát életkornak megfelelő gyógyszerformájára (kapszula, bevont granulátum vagy belsőleges oldat - a dózist az életkorhoz és a testtömeghez igazították) vagy a standard ellátásra (SOC), amely kis molekulatömegű heparin (low molecular weight heparins, LMWH) vagy K-vitamin-antagonista (KVA) vagy fondaparinux volt (egy 12 éves betegnél). Az elsődleges végpont egy összetett végpont volt, ami a következőket foglalta magában: a thrombus teljes megszűnése, a VTE nem újult ki és nem következett be VTE-vel összefüggő mortalitás. Az aktív meningitis, encephalitis és intracranialis abscessus kizáró tényezők voltak.

Összesen 267 beteget randomizáltak. Közülük 176 beteget kezeltek dabigatrán‑etexiláttal és 90 beteget a standard kezeléssel (1 randomizált beteget nem kezeltek). 168 beteg volt 12 ‑ < 18 éves, 64 beteg volt 2 ‑ < 12 éves és 35 beteg volt 2 évesnél fiatalabb.

A 267 randomizált beteg közül a dabigatrán‑etexilát csoportból 81 beteg (45,8%) és a standard ellátást kapó kezelési csoportból 38 beteg (42,2%) felelt meg az összetett elsődleges végpontnak (thrombus teljes megszűnése, nem újult ki a VTE és nem következett be VTE-vel összefüggő mortalitás). A megfelelő arányok különbsége bizonyította, hogy a dabigatrán‑etexilát nem rosszabb (non‑inferior), mint a standard ellátás. Általánosságban konzisztens eredményeket figyeltek meg az alcsoportokban: nem volt szignifikáns különbség a kezelési hatásosságban az életkor, nem, régió és bizonyos kockázati tényezők megléte szerinti alcsoportokban. A 3 különböző életkor szerinti rétegnél az elsődleges hatásossági végpontot elért betegek aránya a dabigatrán‑etexilát és a standard ellátás csoportban sorrendben a következő volt: születéstől < 2 éves korig 13/22 (59,1%) és 7/13 (53,8%), 2 évtől < 12 éves korig 21/43 (48,8%) és 12/21 (57,1%), illetve 12 évtől < 18 éves korig 47/112 (42,0%) és 19/56 (33,9%).

Major vérzésnek minősített eseteket 4 betegnél (2,3%) jelentettek a dabigatrán‑etexilát csoportban és 2 betegnél (2,2%) a standard ellátást kapó csoportban. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az első major vérzéses eseményig eltelt időben. A dabigatrán‑etexilát karon 38 beteg (21,6%) és a standard ellátást kapó karon 22 beteg (24,4%) tapasztalt minősített vérzéses eseményt, ezek többségét minornak sorolták be. A minősített major vérzéses események (MVE) vagy a klinikailag releváns nem major (clinically relevant non-major, CRNM) vérzések (a kezelésben) összetett végpontját a dabigatrán‑etexilát csoportban 6 betegnél (3,4%) és a standard ellátást kapó csoportban 3 betegnél (3,3%) jelentették.


Egy nyílt elrendezésű, egykaros, biztonságossági prospektív kohorszos, multicentrikus, III. fázisú vizsgálatot (1160.108) végeztek a dabigatrán‑etexilát biztonságosságának felmérésére a VTE kiújulásának prevenciójában gyermekeknél és serdülőknél, születéstől a 18 éves kor betöltéséig. Az igazolt VTE elsődleges kezelésének teljesítése után klinikai kockázati tényezők megléte miatt további antikoagulálást (legalább 3 hónapig) igénylő betegek, valamint a DIVERSITY vizsgálatot teljesítő betegek voltak bevonhatók a vizsgálatba. Az alkalmas betegek az életkoruk és testtömegük alapján korrigált dózisban dabigatrán‑etexilátot kaptak az életkornak megfelelő gyógyszerformában (kapszula, bevont granulátum vagy belsőleges oldat), amíg a klinikai kockázati tényező meg nem szűnt, vagy legfeljebb 12 hónapig. A vizsgálat elsődleges végpontjai közé tartoztak a VTE kiújulása, a major és a minor vérzéses események, valamint a (teljes és a thrombotikus vagy thromboemboliás eseményekkel összefüggő) mortalitás a 6. és a 12. hónapokban. A kimenet eseményeit egy független értékelő bizottság minősítette vak módon.

Összesen 214 beteg lépett be a vizsgálatba, köztük 162 beteg az életkor szerinti 1. rétegbe (12 – < 18 éves kor), 43 beteg az életkor szerinti 2. rétegbe (2 – < 12 éves kor) és 9 beteg az életkor szerinti 3. rétegbe (születés ‑ < 2 éves kor) tartozott. A kezelési időszakban, a kezelés kezdete utáni első 12 hónapban 3 betegnél (1,4%) újult ki a VTE, amit a bizottság is megerősített. A kezelési időszakban 48 betegnél (22,5%) jelentettek megerősített vérzéses eseményt az első 12 hónapban. A vérzéses események többsége minor volt. 3 betegnél (1,4%) egy megerősített major vérzéses esemény jelentkezett az első 12 hónapban. 3 betegnél (1,4%) jelentkezett megerősített CRNM vérzés az első 12 hónapban. A kezelés alatt nem következett be haláleset. A kezelési időszakban 3 betegnél (1,4%) alakult ki post-thrombotikus szindróma (post thrombotic syndrome, PTS) vagy rosszabbodott a PTS az első 12 hónapban.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Szájon át történő alkalmazást követően a dabigatrán‑etexilát gyorsan és teljes mértékben átalakul dabigatránná, ami a plazmában az aktív forma. Az elsődleges metabolikus út a dabigatrán‑etexilát prodrug észteráz által katalizált hidrolízisen keresztüli hasítása aktiv dabigatránná. A dabigatrán‑etexilát per os alkalmazását követően a dabigatrán abszolút biohasznosulása körülbelül 6,5%.

A dabigatrán‑etexilát egészséges önkénteseknek történő orális adása után a dabigatrán farmakokinetikai profilját a plazmában a plazmakoncentrációk gyors emelkedése jellemzi, a Cmax a bevételt követően 0,5‑2 órán belül kialakul.


Felszívódás


Egy, a dabigatrán‑etexilát posztoperatív, a műtét után 1‑3 órával történő felszívódását értékelő vizsgálat viszonylag lassú felszívódást mutatott az egészséges önkéntesekkel összehasonlítva, a plazmakoncentráció-idő profil egyenletes volt, magas plazma csúcskoncentrációk nélkül. A plazma csúcskoncentrációk – függetlenül az orális gyógyszerformától – a posztoperatív időszakban a beadást követően 6 óra múlva alakultak ki az olyan hozzájáruló tényezők miatt, mint az anesztézia, gastrointestinalis paresis és a műtét hatásai. Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy lassú és elhúzódó felszívódás általában csak a műtét napján észlelhető. A további napokon a dabigatrán felszívódása gyors, és a plazma csúcskoncentrációk 2 órával a gyógyszer beadását követően kialakulnak.


Az étkezés nem befolyásolja a dabigatrán‑etexilát biohasznosulását, de 2 órával megnyújtja a plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges időt.


A Cmax és az AUC arányos volt a beadott dózissal.


A referencia kapszula formához viszonyítva az orális biohasznosulás egyszeri dózis után 75%‑kal, dinamikus egyensúlyi állapotban 37%‑kal nőhet, ha a pelleteket a hidroxi‑propilmetil‑cellulóz (HPMC) kapszulahéj nélkül veszik be. Ezért a klinikai alkalmazás során a HPMC kapszulák épségét mindig meg kell őrizni annak érdekében, hogy elkerüljék a dabigatrán‑etexilát biohasznosulásának nem tervezett fokozódását (lásd 4.2 pont).


Eloszlás


A dabigatrán emberi plazmafehérjékhez történő kismértékű (34‑35%), koncentrációtól független kötődését figyelték meg. A dabigatrán 60‑70 l-es eloszlási térfogata meghaladja a test teljes víztartalmát, ami a dabigatrán közepes mértékű szöveti eloszlására utal.


Biotranszformáció


A dabigatrán metabolizmusát és kiválasztódását egyetlen dózis, intravénásan alkalmazott, radioizotóppal jelölt dabigatrán beadását követően vizsgálták egészséges férfiaknál. Egyetlen intravénás dózis után a dabigatránból származó radioaktivitás elsősorban a vizelettel ürült (85%). A beadott dózis 6%‑a ürült a széklettel. A beadott dózis 88‑94%‑ának megfelelő teljes radioaktivitás volt kinyerhető a beadást követően 168 órával.

A dabigatrán farmakológiailag aktív acilglükuronidekké konjugálódik. Négy pozicionális izomer, 1‑O‑, 2-O‑, 3-O‑, 4-O-acilglükuronid létezik, amelyek az összes dabigatrán kevesebb, mint 10%‑át teszik ki a plazmában. Egyéb metabolitok nyomai csak nagyon érzékeny analitikai módszerekkel voltak kimutathatók. A dabigatrán elsősorban változatlan formában ürül a vizelettel, körülbelül 100 ml/perc sebességgel, ami megfelel a glomerulusfiltrációs rátának.


Elimináció


A dabigatrán plazmakoncentrációi biexponenciális csökkenést mutattak, az átlagos terminális felezési idő 11 óra volt egészséges, idős vizsgálati egyéneknél. Több dózis beadását követően 12‑14 órás terminális felezési időt figyeltek meg. A felezési idő a dózistól független volt. A felezési idő megnyúlt, ha a vesefunkció károsodott, amint azt a 16. táblázat mutatja.


Különleges betegcsoportok


Vesekárosodás

Az I. fázisú vizsgálatokban a dabigatrán‑expozíció (AUC) a dabigatrán‑etexilát orális adását követően körülbelül 2,7‑szer nagyobb közepes fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30–50 ml/perc) szenvedő felnőtt önkénteseknél, mint azoknál, akiknek nincs vesekárosodásuk.


Kisszámú, súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance 10–30 ml/perc) szenvedő felnőtt önkéntesnél a dabigatrán‑expozíció (AUC) körülbelül 6‑szor nagyobb, a felezési idő pedig 2‑szer hosszabb volt, mint a vesekárosodásban nem szenvedő populációnál megfigyelt értékek (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).


16. táblázat: Az össz-dabigatrán felezési ideje egészséges és károsodott veseműködésű vizsgálati alanyoknál.


glomerulusfiltrációs ráta

(CrCl,)

[ml/perc]

mértani átlag (gCV%; tartomány)

felezési idő

[óra]

≥ 80

13,4 (25,7%; 11,0‑21,6)

≥ 50 – < 80

15,3 (42,7%;11,7‑34,1)

 30 – < 50

18,4 (18,5 %;13,3‑23,0)

< 30

27,2 (15,3%; 21,6‑35,0)


Ezenkívül a dabigatrán‑expozíciót (mélyponti érték és csúcsérték) egy prospektív, nyílt elrendezésű, randomizált farmakokinetikai vizsgálatban értékelték, nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban szenvedő, súlyosan károsodott veseműködésű (a meghatározás szerint 15–30 ml/perc közötti kreatinin‑clearance‑ű [CrCl]) betegek bevonásával, akik naponta kétszer 75 mg dabigatrán‑etexilátot kaptak.

Ez a kezelési séma 155 ng/ml‑es (gCV: 76,9%) mértani közép mélyponti koncentrációt eredményezett, amelyet közvetlenül a következő dózis beadása előtt mértek, valamint 202 ng/ml-es (gCV: 70,6%) mértani átlagú csúcskoncentrációt, amelyet az utolsó dózis beadása után két órával mértek.


A dabigatrán haemodialízissel történő ürülését 7, végstádiumú vesebetegségben (end-stage renal disease, ESRD) szenvedő, nem pitvarfibrilláló felnőtt betegnél vizsgálták. A dialízist 700 ml/perc dializáló oldat áramlási sebességgel végezték 4 órán át, a véráramlás sebessége 200 ml/perc vagy 350‑390 ml/perc volt. Ez a dabigatrán‑koncentráció sorrendben 50%‑os, illetve 60%‑os csökkenését eredményezte. A dialízissel eltávolított gyógyszer mennyisége 300 ml/perc véráramlási sebességig arányos a véráramlás sebességével. A dabigatrán antikoaguláns aktivitása a plazmakoncentráció csökkenésével csökkent és a FK/FD (farmakokinetikai/farmakodinámiás) összefüggést az eljárás nem befolyásolta.


Idősek

Az idős egyénekkel végzett I. fázisú. specifikus farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az AUC 40‑60%‑kal, és a Cmax több mint 25%‑kal növekedett a fiatal egyénekhez képest.

Az életkor dabigatrán‑expozícióra gyakorolt hatását a RE‑LY vizsgálatban erősítették meg, körülbelül 31%‑kal magasabb mélyponti koncentrációkat találtak a 75 éves vagy annál idősebb vizsgálati személyeknél, és körülbelül 22%‑kal alacsonyabb mélyponti koncentrációkat mértek 65 év alatti korú vizsgálati személyeknél a 65 és 75 év közötti korú személyeknél mérthez képest (lásd 4.2 és 4.4 pont).


Májkárosodás

Nem észleltek változást a dabigatrán‑expozíciójában 12, közepes fokú májkárosodásban (Child‑Pugh B) szenvedő felnőtt betegnél, a 12 kontrollal összehasonlítva (lásd 4.2 és 4.4 pont).


Testtömeg

A dabigatrán mélyponti koncentrációi körülbelül 20%‑kal alacsonyabbak voltak a 100 kg‑nál nagyobb testtömegű felnőtt betegeknél, mint az 50‑100 kg közöttieknél. A vizsgált személyek többsége (80,8%) az ≥ 50 kg és < 100 kg kategóriába esett, közöttük egyértelmű különbséget nem mutattak ki (lásd 4.2 és 4.4 pont). Az 50 kg‑nál kisebb testtömegű felnőtt betegekre vonatkozó klinikai adatok korlátozottak.


Nem

A hatóanyag‑expozíció a primer VTE prevenciós vizsgálatokban nőknél körülbelül 40‑50%‑kal volt magasabb, de a dózis módosítása nem javasolt.


Etnikai származás

Nem figyeltek meg klinikailag releváns különbséget a dabigatrán farmakokinetikáját és farmakodinámiáját illetően a fehér bőrű, afro-amerikai, hispán, japán vagy kínai betegek között.


Gyermekek és serdülők

A dabigatrán‑etexilát protokollban meghatározott adagolási algoritmus szerinti orális alkalmazása az MVT/PE miatt kezelt felnőtteknél tapasztalt tartománynak megfelelő expozíciót eredményezett. A DIVERSITY és az 1160.108 vizsgálat összesített farmakokinetikai adatainak elemzése alapján a megfigyelt mélyponti expozíció mértani középértéke a 0 – < 2 éveseknél 53,9 ng/ml, a 2 – < 12 éveseknél 63,0 ng/ml és a 12 – < 18 éveseknél 99,1 ng/ml volt a gyermek‑ és serdülőkorú VTE‑betegek körében.


Farmakokinetikai interakciók

Az in vitro interakciós vizsgálatok nem igazolták a citokróm P450 fő izoenzimeinek gátlását vagy indukcióját. Ezt megerősítették az egészséges önkéntesekkel végzett in vivo vizsgálatok, amelyekben nem észleltek interakciót a kezelés és a következő hatóanyagok között: atorvasztatin (CYP3A4), digoxin (P-gp transzporter interakció) és diklofenák (CYP2C9).


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.


Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban megfigyelt hatások a dabigatrán felerősödött farmakodinámiás hatásának következtében alakultak ki.


A nőstények termékenységére kifejtett hatást figyeltek meg csökkent implantációs arány és a preimplantációs veszteség növekedésének formájában a 70 mg/kg‑os (a betegeknél megfigyelt plazma expozíciós szintnél 5‑ször nagyobb) dózisoknál. Az anyára nézve toxikus dózisok (a betegeknél megfigyelt plazma expozíció 5‑10‑szerese) esetén patkányoknál és nyulaknál a magzati testtömeg és életképesség csökkenését, valamint a foetalis elváltozások számának növekedését figyelték meg. A pre- és posztnatális vizsgálatban fokozott magzati mortalitást észleltek az anyára nézve toxikus dózisok esetén (ez a dózis megfelel a betegeknél megfigyelt dózisoknál 4‑szer nagyobb plazma‑expozíciónak).


Egy, Han Wistar patkányokkal végzett juvenilis toxicitási vizsgálatban, a mortalitást azokkal a vérzéses eseményekkel hozták összefüggésbe, amelyek esetében az expozíciók hasonlóak voltak a felnőtt állatoknál vérzést előidéző szintekhez. A mortalitást mind a felnőtt, mind a juvenilis patkányoknál a dabigatrán felerősödött farmakológiai hatásának tulajdonították, ami a beadással és kezeléssel összefüggő mechanikai erőhatásokkal állt összefüggésben. A juvenilis toxicitási vizsgálatok adatai nem utaltak a toxicitásra való fokozott érzékenységre, sem pedig juvenilis állatokra specifikusan jellemző toxicitásra.


Patkányokkal és egerekkel végzett élethosszig tartó toxikológiai vizsgálatokban, maximum 200 mg/ttkg dózisig nem találtak bizonyítékot a dabigatrán karcinogén potenciáljára.


A dabigatrán, a dabigatrán‑etexilát mezilát aktív összetevője a környezetben nem bomlik le.



  1. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Kapszulatöltet

borkősav

akáciamézga

hipromellóz 2910

dimetikon 350

talkum

hidroxipropilcellulóz


Kapszulahéj

karragenán

kálium-klorid

titán-dioxid (E171)

hipromellóz 2910


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


2 év


6.4 Különleges tárolási előírások


Legfeljebb 30 ºC‑on tárolandó.


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


10 × 1 db kemény kapszulát tartalmazó, adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolás. Minden doboz 10, 30 vagy 60 kemény kapszulát tartalmaz.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


A Sianta kapszula buborékcsomagolásból való kivétele során a következő utasításokat kell betartani:


  • Az adagonként perforált buborékcsomagolásból a perforáció mentén le kell választani egy csomagolási egységben levő kapszulát.

  • A hátlapi fóliát le kell húzni, és a kapszula eltávolítható a csomagolásból.

  • A kemény kapszulákat nem szabad átnyomni a buborékfólián.

  • A buborékfóliát csak közvetlenül a kapszula bevétele előtt szabad lehúzni.


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 3038.

Magyarország



  1. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


OGYI-T-24420/01 10×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban

OGYI-T-24420/02 30×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban

OGYI-T-24420/03 60×1 adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium buborékcsomagolásban



  1. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 12.



  1. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. július 12.



OGYÉI/76129/2021

Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
30 X 1 - buborékcsomagolásban adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium OGYI-T-24420 / 02
60 X 1 - buborékcsomagolásban adagonként perforált OPA/ALU/PVC//alumínium OGYI-T-24420 / 03

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag dabigatran etexilate mesilate
  • ATC kód B01AE07
  • Forgalmazó Egis Gyógyszergyár Zrt.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-24420
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2024-07-12
  • Állapot TT
  • Kábítószer / Pszichotróp nem