STACAPOLO 150 mg/37,5 mg/200 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg filmtabletta

Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg filmtabletta

Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg filmtabletta

Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg filmtabletta

50 mg levodopát, 12,5 mg karbidopát és 200 mg entakapont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

0,48 mg szójalecitint tartalmaz filmtablettánként.

6,636 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg filmtabletta

100 mg levodopát, 25 mg karbidopát és 200 mg entakapont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

0,60 mg szójalecitint tartalmaz filmtablettánként.

8,239 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg filmtabletta

150 mg levodopát, 37,5 mg karbidopát és 200 mg entakapont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

0,72 mg szójalecitint tartalmaz filmtablettánként.

9,836 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg filmtabletta

200 mg levodopát, 50 mg karbidopát és 200 mg entakapont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

0,83 mg szójalecitint tartalmaz filmtablettánként.

11,437 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg filmtabletta:

barnásvörös, ovális, mindkét oldalán domború felületű, törővonal nélküli, 6,85 × 14,2 mm‑es filmtabletta egyik oldalán „50”, másik oldalán „LEC” jelzéssel.

Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg filmtabletta:

barnásvörös, ovális, mindkét oldalán domború felületű, törővonal nélküli, 7,23 × 15,3 mm‑es filmtabletta egyik oldalán „100”, másik oldalán „LEC” jelzéssel.

Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg filmtabletta:

barnásvörös, ovális, mindkét oldalán domború felületű, törővonal nélküli, 7,68 × 16,2 mm‑es filmtabletta egyik oldalán „150”, másik oldalán „LEC” jelzéssel.

Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg filmtabletta:

barnásvörös, ovális, mindkét oldalán domború felületű, törővonal nélküli, 8,21 × 17,2 mm‑es filmtabletta egyik oldalán „200”, másik oldalán „LEC” jelzéssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Stacapolo a Parkinson-kóros felnőtt betegek kezelésére, valamint a levodopa/dopa dekarboxiláz (DDC) gátló kezelésre nem stabilizálódó dózis-végi (end-of-dose) motoros fluktuációk kezelésére javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A napi optimális dózist minden egyes beteg esetében a levodopa gondos titrálásával kell meghatározni. A napi dózist lehetőség szerint a négy rendelkezésre álló hatáserősség (50 mg/12,5 mg/200 mg, 100 mg/25 mg/200 mg, 150 mg/37,5 mg/200 mg, vagy 200 mg/50 mg/200 mg levodopa/karbidopa/entakapon) alkalmazásával kell optimalizálni.

Ha a titrálás a rendelkezésre álló hatáserősségekkel nem végezhető el, akkor azonos hatóanyagok kombinációját tartalmazó másik gyógyszer megfelelő hatáserősségét kell alkalmazni.

A betegeknek azt az útmutatást kell adni, hogy alkalmazásonként egyszerre csak egy Stacapolo filmtablettát vegyenek be. A naponta 70‑100 mg‑nál kevesebb karbidopát szedő betegek nagyobb valószínűséggel tapasztalnak hányingert és hányást. Míg a 200 mg‑nál nagyobb napi összdózisú karbidopa alkalmazásáról csak kevés tapasztalat áll rendelkezésre, az entakapon maximális javasolt dózisa 2000 mg, ezért tehát a maximális dózis naponta 10 tabletta az 50 mg/12,5 mg/200 mg, 100 mg/25 mg/200 mg és 150 mg/37,5 mg/200 mg hatáserősségű Stacapolo. Tíz 150 mg/37,5 mg/200 mg‑os Stacapolo filmtabletta egyenlő a napi 375 mg karbidopával. Ennek a karbidopa napi adagnak megfelelően a 200 mg/50 mg/200 mg‑os Stacapolo maximális javasolt dózisa pedig naponta 7 tabletta.

Általában a Stacapolo olyan betegek kezelésére használatos, akiket jelenleg hasonló dózisú, standard felszabadulású levodopa/DDC gátlószerrel és entakaponnal kezelnek.

Hogyan kell levodopa/DDC gátló (karbidopa vagy benszerazid) készítményekről és entakapon tablettáról Stacapolo kezelésre átváltani?

a. Azokat a betegeket, akiket jelenleg is a Stacapolo tabletta hatáserősségével megegyező dózisú entakapon és standard felszabadulású levodopa/karbidopa készítménnyel kezelnek, közvetlenül át lehet állítani a megfelelő Stacapolo tablettára. Például, az a beteg, aki naponta négyszer szed egy 50 mg/12,5 mg‑os levodopa/karbidopa tablettát egy 200 mg‑os entakapon tablettával, szedhet egy darab 50 mg/12,5 mg/200 mg‑os Stacapolo tablettát naponta négyszer a szokásos levodopa/karbidopa és entakapon adagja helyett.

b. A Stacapolo-terápia megkezdésekor azoknál a betegeknél, akik jelenleg is entakapon és levodopa/karbidopa kezelést kapnak olyan dózisokban, amelyek nem egyeznek meg az 50 mg/12,5 mg/200 mg‑os (vagy 100 mg/25 mg/200 mg‑os vagy a 150 mg/37,5 mg/200 mg‑os vagy a 200 mg/50 mg/200 mg‑os) Stacapolo tablettával, a Stacapolo dózisát gondosan titrálni kell az optimális klinikai válasz elérése érdekében. A terápia megkezdésekor a Stacapolo dózisát úgy kell beállítani, hogy az a lehető legjobban közelítsen a levodopa jelenleg alkalmazott dózisához.

c. Amikor a Stacapolo kezelést olyan betegeknél kezdik el, akik jelenleg az entakapont és a levodopa/benszerazidot standard felszabadulású gyógyszerformában kapják, a kezelés elindítását megelőző este abba kell hagyni a levodopa/benszerazid adagolását, és másnap reggel meg kell kezdeni a Stacapolo adását. A Stacapolo kezdő dózisa ugyanakkora mennyiségű vagy valamivel (5‑10%) több levodopát biztosítson.

Hogyan kell jelenleg entakapont nem szedőbeteget átállítani Stacapolo kezelésre?

A Stacapolo adagolás megkezdése megfontolható a jelenlegi kezelésnek megfelelő dózisokban bizonyos olyan Parkinson-kóros és dózis-végi motoros fluktuációkban szenvedő betegeknél, akik a folyamatban lévő standard felszabadulású levodopa/DDC gátló kezelésük mellett nem stabilizálódnak. Mindazonáltal a közvetlen átváltás levodopa/DDC gátlószerről Stacapolo szedésére nem javasolt az olyan betegek számára, akiknek dyskinesiája van, vagy akiknek a napi levodopa dózisa meghaladja a 800 mg‑ot. Az ilyen betegek esetében az entakapon kezelést, mint külön kezelést (entakapon tabletták) tanácsos bevezetni, és a Stacapolo‑ra történő átállás előtt szükség esetén korrigálni kell a levodopa alkalmazott dózisát.

Az entakapon fokozza a levodopa hatásait. Ezért a Stacapolo kezelés megkezdésének első napjait, illetve első heteit követően szükségessé válhat 10‑30%‑kal csökkenteni az alkalmazott dózist, különösen dyskinesiában szenvedőbetegek esetében. A levodopa napi dózisa a klinikai állapotnak megfelelően csökkenthető az adagolás gyakoriságának ritkításával és/vagy a levodopa dózisonkénti mennyiségének csökkentésével.

Dóziskorrekció a kezelés folyamán

Amikor a beteg állapota több levodopát igényel, a dózisajánlások keretein belül mérlegelni lehet a gyógyszerbevétel gyakoriságának fokozását és/vagy alternatív erősségű Stacapolo adagolását.

Amikor kevesebb levodopára van szükség, a Stacapolo napi teljes dózisának csökkentését vagy az adagolás gyakoriságának a dózisok közötti időtartam megnyújtásának útján történő csökkentésével, vagy az egy bevételkor alkalmazott Stacapolo erősségének csökkentésével kell elérni.

Ha a Stacapolo filmtablettával egyidejűleg más levodopa készítményt is alkalmaznak, a maximális dózisra vonatkozó ajánlásokat követni kell.

A Stacapolo terápia abbahagyása: Ha a Stacapolo kezelést (levodopa/karbidopa/entakapon) nem folytatják tovább, és a beteget átállítják levodopa/DDC gátló terápiára entakapon nélkül, a parkinsonos tünetek kielégítő kontrolljának elérése érdekében szükségessé válik az egyéb Parkinson-kór elleni gyógyszerek, különösen a levodopa adagolásának módosítása.

Gyermekek és serdülők: A Stacapolo biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Idősek: A Stacapolo dózisa nem igényel korrekciót idős betegek esetében.

Májkárosodás: Enyhétől mérsékeltig terjedő súlyossági fokú májkárosodásban tanácsos a Stacapolo‑t óvatosan adagolni. Nem zárható ki, hogy dóziscsökkentés válhat szükségessé (lásd 5.2 pont). A súlyos májkárosodásra vonatkozóan lásd a 4.3 pontot.

Vesekárosodás: A vesekárosodás nem befolyásolja az entakapon farmakokinetikáját. A levodopa és karbidopa farmakokinetikájáról veseelégtelenségben nem készültek külön vizsgálatok, ezért a Stacapolo csak megfelelő elővigyázatossággal alkalmazható súlyos vesekárosodás esetén, ideértve a dialízis kezelésben részesülő betegeket is (lásd 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

A filmtablettát szájon át kell bevenni akár étkezés közben, akár étkezéstől függetlenül (lásd 5.2 pont). Egy filmtabletta egy kezelésnek megfelelő dózist tartalmaz, és a tablettát csak egészben lehet alkalmazni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagaival, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás.

• Keskeny szemzugú glaukóma.

• Phaeochromocytoma.

• A Stacapolo egyidejű alkalmazása nem‑szelektív monoamin-oxidáz (MAO‑A és MAO‑B) gátlókkal (pl. fenelzin, tranilcipromin).

• Szelektív MAO‑A és szelektív MAO‑B gátló egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

• A kórelőzményben szereplő neuroleptikus malignus szindróma (NMS) és/vagy nem traumás eredetű rhabdomyolysis.

• Földimogyoró vagy szójaérzékenység

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

• A Stacapolo nem ajánlott gyógyszerek által előidézett extrapiramidális reakciók kezelésére.

• A Stacapolo terápiát óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik ischaemias szívbetegségben, súlyos szív- és érrendszeri betegségben, tüdőbetegségben, asthma bronchialéban, vesebetegségben, vagy endokrin betegségben szenvednek, valamint ha a kórtörténetben peptikus fekély vagy görcsrohamok szerepelnek.

• Különös gonddal kell monitorozni a szívfunkciót a kezdeti dózismódosítások idején azoknál a betegeknél, akiknek korábbi myocardialis infarctusból visszamaradt pitvari, nodális vagy kamrai ritmuszavaraik vannak.

• Minden Stacapolo kezelésben részesülő beteget gondosan monitorozni kell a mentális elváltozások, öngyilkossági késztetésekkel járó depresszió, valamint egyéb súlyos antiszociális magatartás kifejlődése szempontjából. A múltban vagy jelenleg pszichózisban szenvedő betegeket csak fokozott elővigyázatossággal szabad kezelni.

• A dopamin-receptor blokkoló, különösen a D₂‑receptor antagonista tulajdonságú antipszichotikumok egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosan kell eljárni, és meg kell figyelni a beteget, nem csökkennek‑e az antiparkinson hatások, illetve nem rosszabbodnak‑e a parkinsonos tünetek.

• Krónikus nyitott szemzugú glaukómában szenvedőbetegeket megfelelő elővigyázatossággal lehet kezelni Stacapolo‑val, feltéve, ha az intraocularis nyomás jól kontrollált, és a beteg intraocularis nyomását gondosan monitorozzák.

• A Stacapolo orthostaticus hypotoniát okozhat. Ezért a Stacapolo csak óvatosan alkalmazható azoknál a betegeknél, akik olyan gyógyszereket szednek, amelyek maguk is orthostaticus hypotoniát okozhatnak.

• A levodopával együttesen alkalmazott entakapon Parkinson-kóros betegeknél aluszékonysággal és hirtelen elalvásos epizódokkal járt együtt, ezért elővigyázatosságra van szükség gépek kezelésekor vagy gépjárművezetés esetén (lásd 4.7 pont).

• Klinikai vizsgálatokban dopaminerg mellékhatások, pl. dyskinesia, gyakrabban fordultak elő olyan betegeknél, akik entakapont és dopaminerg agonistákat (mint például bromokriptin), szelegilint vagy amantadint kaptak azokhoz képest, akik ugyanezzel a kombinációval placebót kaptak. Amennyiben a Stacapolo kezelés jelenleg entakaponnal nem kezelt beteg esetében kerül bevezetésre, az egyéb antiparkinson gyógyszerek dózisának módosítására lehet szükség.

• Súlyos dyskinesiák vagy neuroleptikus malignus szindróma (NMS) miatt kialakuló rhabdomyolysist csak ritkán figyeltek meg Parkinson-kóros betegeknél. Ezért a levodopa dózisának bármi módon való hirtelen csökkentésekor, vagy a gyógyszer abbahagyásakor gondosan meg kell figyelni a beteget, különösen azokat, akik neuroleptikumokat is kapnak. Az NMS‑t, ideértve a rhabdomyolysist és a hyperthermiát is, motoros tünetek (izommerevség, izomgörcsök, tremor), a mentális állapot elváltozásai (pl. izgatottság, zavartság, kóma), hyperthermia, vegetatív funkciózavar (tachycardia, labilis vérnyomás), valamint a kreatin foszfokináz plazmaszintjének emelkedése jellemzik. Egyes esetekben ezek közül a tünetek és laborértékek közül csak néhány egyértelmű. Az NMS kezelése szempontjából fontos a korai diagnózis. Neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető, izommerevséggel, emelkedett testhőmérséklettel, mentális elváltozásokkal és szérum kreatinin koncentráció emelkedéssel jellemzett tünet együttesről számoltak be antiparkinson gyógyszerek hirtelen megvonásakor. Az entakapon kezeléssel összefüggésben sem NMS‑t, sem rhabdomyolysist nem jelentettek az olyan kontrollált vizsgálatokból, ahol az entakapon adását hirtelen szakították meg. Az entakapon forgalomba hozatala óta izolált esetekben NMS előfordulásáról számoltak be, különösen az entakapon és egyéb dopaminerg gyógyszer, adagjának hirtelen lecsökkentését vagy az adagolás beszüntetését követően. Amennyiben a Stacapolo‑t entakapont nem tartalmazó levodopa és DDC gátlószer kombinációjával vagy más dopaminerg szerrel kell helyettesíteni, az átállítást lassan és szükség esetén a levodopa dózisának emelésével kell végrehajtani.

• Ha általános műtéti érzéstelenítésre van szükség, a Stacapolo terápia addig folytatódhat, ameddig a betegnek megengedik, hogy folyadékot fogyasszon, és szájon át gyógyszert vegyen be. Ha a terápiát ideiglenesen le kell állítani, a Stacapolo adagolása akkor kezdhető újra, ha a korábbival megegyező napi dózisban a gyógyszert a beteg ismét képes szájon át bevenni.

• A kiterjesztett Stacapolo terápia alatt javasolt rendszeres időközönként kivizsgálni a máj, a vérképzőszervek, a szív- és érrendszer, illetve a vese funkcióját.

• Azoknál a betegeknél, akiknél hasmenés jelentkezik, az esetleges túlzott mértékű fogyás elkerülése érdekében a testtömeg rendszeres mérése ajánlott. Hosszan tartó vagy állandó, az entakapon alkalmazása során fellépő diarrhoea colitis tünete lehet. Hosszan tartó vagy állandó hasmenés esetén a gyógyszer szedését abba kell hagyni, és megfelelő gyógyszeres kezelést és kivizsgálást kell mérlegelni.

• A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az impulzus-kontroll zavarok kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a dopamin agonistákkal és/vagy más dopaminerg kezelésekkel, például levodopával, beleértve a Stacapolo‑t, kezelt betegeknél az impulzus-kontroll zavarok magatartási tünetei jelentkezhetnek, mint például a kóros játékszenvedély, a megnövekedett szexuális vágy, a hypersexualitás, a kényszeres költekezés vagy vásárlás, a falásroham vagy a kényszeres evés. Ilyen tünetek kialakulásakor a kezelés felülvizsgálata javasolt.

• A dopamin diszregulációs szindróma (DDS) a karbidopa/levodopával kezelt egyes betegeknél megfigyelt addikciós zavar, amely a készítmény túlzott használatát eredményezi. A kezelés megkezdése előtt a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell a DDS kialakulásának potenciális kockázatára (lásd még 4.8 pont).

• Azoknál a betegeknél, akiknél viszonylag rövid időn belül fokozódó étvágytalanság, gyengeség és súlyvesztés lép fel, megfontolandó egy általános orvosi kivizsgálás, beleértve a májfunkciók értékelését.

• A levodopa/karbidopa fals pozitív eredményt okozhat a vizelet keton tesztcsíkkal történő vizsgálata során, és ezt a reakciót nem befolyásolja a vizeletminta forralása. Glycosuria vizsgálatakor a glükóz-oxidáz módszerek fals negatív eredményt adhatnak.

• A Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg 0,48 mg (a Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg 0,60 mg a Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg 0,72 mg a Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg 0,83 mg) szójalecitint tartalmaz filmtablettánként. Földimogyoróra vagy szójára túlérzékeny betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

A Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg 6,636 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,33%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg maximális napi adagja (10 tabletta) 66,36 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 3,3%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg 8,239 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,41%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg maximális napi adagja (10 tabletta) 82,39 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,1%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg 9,836 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,49%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg maximális napi adagja (10 tabletta) 98,36 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,9%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg 11,437 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,57%‑ának felnőtteknél.

A Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg maximális napi adagja (7 tabletta) 80,059 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,0%‑ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb antiparkinson gyógyszerek: Mindezideig nem tapasztalták jelét olyan kölcsönhatásoknak, amelyek kizárnák valamely standard antiparkinson gyógyszer egyidejű alkalmazását Stacapolo terápiával. A magas dózisokban alkalmazott entakapon befolyásolhatja a karbidopa felszívódását. Mindazonáltal a javasolt adagolás (200 mg entakapon, maximum 10 alkalommal naponta) mellett nem figyeltek meg kölcsönhatást karbidopával. Levodopa/DDC gátlószer kezelésben részesülő Parkinson-kóros betegeknél ismételt dózisú vizsgálatokban tanulmányozták az entakapon és szelegilin közötti kölcsönhatásokat, de ilyeneket nem észleltek. Amikor Stacapolo‑val együttesen alkalmazzák, a szelegilin napi dózisa nem haladhatja meg a 10 mg‑ot. Elővigyázatosságra van szükség, ha a levodopa-terápiával egyidejűleg az alábbiakban felsorolt hatóanyagokat adagolják.

Vérnyomáscsökkentő szerek: Szimptómás posturalis hypotonia fordulhat elő, ha levodopával egészítik ki a már vérnyomáscsökkentőket szedőbetegek kezelését. Ilyenkor szükségessé válhat a vérnyomáscsökkentő gyógyszer dózisának módosítása.

Antidepresszánsok: Ritkán a triciklusos antidepresszánsok és levodopa/karbidopa egyidejű alkalmazásakor mellékhatásokról számoltak be, ideértve a vérnyomásemelkedést és a dyskinesiát. Egyszeri dózisú vizsgálatokban egészséges önkénteseken tanulmányozták az entakapon és imipramin, illetve az entakapon és moklobemid közötti kölcsönhatásokat. Semmilyen farmakodinámiás kölcsönhatást nem észleltek. Jelentős számú Parkinson-kóros beteg kapott levodopa, karbidopa és entakapon kombinációjával egyidejűleg számos egyéb hatóanyagot, egyebek között MAO‑A gátlókat, triciklusos antidepresszánsokat, olyan noradrenalin reuptake gátlókat, mint pl. a dezipramin, maprotilin és venlafaxin, valamint a COMT enzim által metabolizált gyógyszereket (pl. katekol-szerkezetű vegyületek, paroxetin). Ilyen esetekben farmakodinámiás kölcsönhatásokat nem észleltek. Mindazonáltal megfelelő elővigyázatosságra van szükség, amikor ezeket a gyógyszert a Stacapolo‑val egyidejűleg alkalmazzák (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Egyéb hatóanyagok: Dopamin-receptor antagonisták (pl. bizonyos antipszichotikumok és hányáscsillapítók), fenitoin és papaverin csökkenthetik a levodopa terápiás hatásait. Az ilyen gyógyszereket Stacapolo‑val egyidejűleg szedő betegeket gondosan meg kell figyelni, nem csökken‑e a terápiás válasz. Az entakapon citokróm P450 2C9 irányában in vitro mutatott affinitása következtében a Stacapolo potenciálisan gátolhatja azoknak a hatóanyagoknak a metabolizmusát, amelyek lebomlása ettől az izoenzimtől függ, mint pl. az S‑warfarin esetében. Mindazonáltal egy egészséges önkéntesek körében végzett kölcsönhatás-vizsgálatban az entakapon nem változtatta meg az S‑warfarin plazmaszintjét, míg az R‑warfarin AUC értéke átlagosan 18%‑kal (CI₉₀ 11‑26%) növekedett. Az INR (International Normalized Ratio) értékek átlagosan 13%‑kal (CI₉₀ 6‑19%) növekedtek. Ezért az INR kontrollja javasolt a Stacapolo adás megkezdésekor olyan betegek esetében, akik warfarint kapnak.

A kölcsönhatások egyéb formái: Mivel a levodopa és bizonyos aminosavak versengenek egymással, a Stacapolo felszívódása néhány, magas fehérjetartalmú étrendet fogyasztó betegnél lassabb lehet.

A levodopa és az entakapon az emésztőrendszerben vassal kelátokat képezhet. Ezért a Stacapolo és a vaskészítmények bevétele között legalább 2‑3 órának kell eltelnie (lásd 4.8 pont).

In vitro adatok: Az entakapon a humán albumin II kötőhelyéhez kötődik, amelyhez számos más gyógyszer ugyancsak kötődik, egyebek között a diazepám és az ibuprofén is. In vitro vizsgálatok szerint szignifikáns leszorítás nem várható az érintett gyógyszerek terápiás koncentrációinál. Ennek megfelelően mindezideig nem észlelték jelét ilyenfajta kölcsönhatásnak.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a levodopa/karbidopa/entakapon kombináció tekintetében. Az egyes összetevőkkel állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A Stacapolo‑t a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha az anyát illetően az előnyök felülmúlják a magzatot fenyegető kockázatokat.

Szoptatás

A levodopa kiválasztódik az emberi anyatejben. Bizonyíték van rá, hogy a tejelválasztást a levodopa kezelés visszaszorítja. A karbidopa és az entakapon állatokban kiválasztódik az anyatejjel, nem ismeretes azonban, hogy az emberi anyatejbe bekerül‑e. Csecsemőkben a levodopa, karbidopa vagy entakapon biztonságossága nem ismert. A Stacapolo kezelés alatt a kismamáknak nem szabad szoptatniuk.

Termékenység

A preklinikai vizsgálatoknál az entakapon, karbidopa vagy levodopa önálló alkalmazása során termékenységre vonatkozó mellékhatásokat nem tapasztaltak. Az entakapon, levodopa és karbidopa kombinációjának hatására vonatkozó állatkísérleteket nem végeztek.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Stacapolo nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A levodopa, karbidopa és entakapon együttesen szédülést és szimptómás orthostaticus hypotoniát okozhatnak. Ezért gépjárművezetés közben vagy gépek kezelése esetén megfelelő elővigyázatosságot kell tanúsítani.

A Stacapolo kezelés alatt álló és aluszékonyságtól vagy hirtelen elalvási epizódoktól szenvedő betegeknek olyan útmutatást kell adni, hogy tartózkodjanak a gépjárművezetéstől, illetőleg az olyan tevékenységek végzésétől, amelyeknél az éberség romlása saját magukat vagy másokat súlyos sérülés kockázatának vagy életveszélynek teheti ki (pl. gépek kezelése), amíg az ilyen visszatérő epizódok meg nem oldódnak (lásd 4.4 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

a. A biztonságossági profil összefoglalása

A levodopa, karbidopa és entakapon együttes alkalmazása mellett jelentett leggyakoribb mellékhatások a betegek megközelítőleg 19%‑ánál előforduló dyskinesia; az emésztőrendszeri tünetek, köztük a betegek megközelítőleg 15%‑ánál előforduló hányinger és 12%‑ánál előforduló hasmenés; a betegek közel 12%‑ánál előforduló csont- és izomrendszeri, valamint kötőszöveti fájdalom; és a betegek közel 10%‑ánál jelentkező, a vizelet ártalmatlan, vöröses-barna elszíneződése (chromaturia). A levodopa, karbidopa és entakapon kombinációjának vagy entakapon levodopával/DDC inhibitorral való kombinációjának klinikai vizsgálatai során emésztőrendszeri vérzést (nem gyakori) és angiooedemát (ritka) is azonosítottak. Főként cholestaticus jellegű súlyos hepatitis, rhabdomyolysis és neuroleptikus malignus szindróma is előfordulhat a levodopa, karbidopa és entakapon kombinációjának használata során, bár a klinikai vizsgálatok adataiból egy esetet sem azonosítottak.

b. A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az 1. táblázatban felsorolt következő mellékhatások 3230 beteget bevont (1810 beteg levodopa, karbidopa és entakapon kombinációjával vagy entakapon-kezelésben részesült levodopával/DDC inhibitorral kombinálva, 1420 beteg pedig placebót kapott levodopával/DDC inhibitorral vagy kabergolint levodopával/DDC inhibitorral) 11, kettős-vak klinikai vizsgálat összesített adataiból és az entakapon levodopával/DDC inhibitorral való kombinációra szánt forgalomba hozatala óta gyűjtött adatokból származnak.

A mellékhatások gyakorisági kategóriák szerint osztályozva, úgy, hogy a leggyakoribb az első, a következő megállapodás szerint kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem ítélhető meg, mivel a klinikai vagy epidemiológiai vizsgálatokból megalapozott számítás nem adható).

1. táblázat Mellékhatások

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:	Vérszegénység
Nem gyakori:	Thrombocytopenia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori:	Testtömeg-csökkenés*, étvágytalanság*
Pszichiátriai kórképek
Gyakori:	Depresszió, hallucináció, zavart állapot*, különös álmok*, szorongás, álmatlanság
Nem gyakori:	Psychosis, nyugtalanság*
Nem ismert:	Öngyilkos viselkedés, dopamin diszregulációs szindróma
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:	Dyskinesia*
Gyakori:	Parkinsonizmus súlyosbodása (példáulbradykinesia)*, tremor, „on-off” jelenség, dystonia, mentális zavarok (például memóriazavar, dementia), sonmolentia, szédülés*, fejfájás
Nem ismert:	Neuroleptikus malignus syndroma*
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori:	Homályos látás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Gyakori:	Ischaemiás szívbetegséggel kapcsolatos események, kivéve a myocardialis infarctust (pl. angina pectoris)**, szívritmuszavar
Nem gyakori:	Myocardialis infarctus**
Érbetegségek és tünetek
Gyakori:	Orthostaticus hypotonia, magas vérnyomás
Nem gyakori:	Emésztőrendszeri vérzés
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Gyakori:	Nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:	Hasmenés*, hányinger*
Gyakori:	Székrekedés*, hányás*, dyspepsia, hasi fájdalom és dyscomfort*, szájszárazság*
Nem gyakori:	Colitis*, dysphagia
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem gyakori:	Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények*
Nem ismert:	Főleg cholestaticus jellegű hepatitis (lásd 4.4 pont)*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori:	Kiütés*, hyperhidrosis
Nem gyakori:	Egyéb elszíneződés a vizeleten kívül (például bőr, körmök, haj, verejték)*
Ritka:	Angiooedema
Nem ismert:	Csalánkiütés*
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori:	Izomfájdalom, csont- és izomrendszeri, valamint kötőszöveti fájdalom*
Gyakori:	Izomgörcsök, ízületi fájdalom
Nem ismert:	Rhabdomyolysis*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
Very common:	Chromaturia*
Common:	Húgyúti fertőzés
Uncommon:	Vizeletretenció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépőreakciók
Gyakori:	Mellkasi fájdalom, perifériás oedema, elesés, járászavar, erőtlenség, fáradtság
Nem gyakori:	Rossz közérzet

*A főként az entakaponnak tulajdonítható mellékhatások vagy azok, amelyek az entakapon használata során gyakrabban jelentkeznek (legalább 1%‑os gyakoriság-különbség a klinikai vizsgálati adatokban), mint a levodopa/DDC inhibitor használata esetén. Lásd a „c.” részt.

**A myocardialis infarctus és más, ischaemiás szívbetegség okozta események előfordulási gyakorisága (sorrendben 0,43%, illetve 1,54%) 2082, dózis-végi motoros fluktuációban szenvedő, és entakapont szedőbetegen végzett 13, kettős-vak vizsgálat analíziséből származik.

c. Kiválasztott mellékhatások leírása

A főként az entakaponnak tulajdonítható mellékhatások vagy azok, melyek az entakapon használata során gyakrabban fordulnak elő, mint önmagában a levodopa/DDC inhibitorok esetében, a 4.8b pont 1. táblázatában csillaggal jelölve szerepelnek. E mellékhatások némelyike a megnövekedett dopaminerg aktivitással kapcsolatos (például dyskinesia, hányinger és hányás) és leggyakrabban a kezelés elején jelentkezik. A levodopa adagjának csökkentése mérsékli e dopaminerg reakciók súlyosságát és gyakoriságát. Kevés mellékhatásról ismert, hogy közvetlenül az entakapon hatóanyagnak tulajdonítható, ilyen a hasmenés és a vizelet vöröses-barna elszíneződése. Néhány esetben az entakapon például a bőr, a körmök, a haj és a verejték elszíneződését is okozhatja. A 4.8b pont 1. táblázatában más mellékhatások azért vannak csillaggal jelölve, mert vagy gyakrabban fordulnak elő (legalább 1%‑os gyakoriság-különbség) az entakapon klinikai vizsgálati adataiban, mint az önálló levodopa/DDCI kezelés során, vagy mert az entakapon piaci megjelenése után egyedi biztonságossági jelentések érkeztek.

Ritkán görcsrohamok fordultak előkarbidopa/levodopa alkalmazásakor; ok-okozati kapcsolatot azonban nem állapítottak meg.

Impulzus-kontroll zavarok: A dopamin agonistákkal és/vagy más dopaminerg kezelésekkel, például levodopával, beleértve a levodopa, karbidopa és entakapon kombinációt, kezelt betegeknél kóros játékszenvedély, megnövekedett szexuális vágy, hypersexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, falásroham vagy kényszeres evés jelentkezhetnek (lásd 4.4 pont).

A dopamin diszregulációs szindróma (DDS) a karbidopa/levodopával kezelt egyes betegeknél megfigyelt addikciós zavar. Az érintett betegek kompulzív viselkedésmintát mutatnak a dopaminerg szerek helytelen, a motorikus tünetek szabályozásához elegendőnél nagyobb dózisban történő alkalmazásával kapcsolatban, amely egyes esetekben súlyos dyskinesiák kialakulásához vezethet (lásd még 4.4 pont).

Levodopával kombinálva az entakapon egyedi esetekben túlzott nappali aluszékonysággal és hirtelen elalvásos epizódokkal járt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A forgalomba kerülést követőidőszakban gyűjtött adatok között olyan izolált túladagolási esetek is találhatók, melyekben a jelentett levodopa és entakapon dózisok minimálisan 10 000 mg illetve 40 000 mg voltak. Ezeknél a túladagolásoknál az akut tünetek és jelek az izgatottság, zavarodottság, kóma, bradycardia, kamrai tachycardia, Cheyne-Stokes légzés, a bőr, a nyelv és a conjunctiva elszíneződése, valamint a chromaturia voltak. A Stacapolo kezelés során bekövetkezett akut túladagolás ellátása hasonló a levodopa akut túladagolásáéhoz. A piridoxin mindazonáltal nem alkalmas a Stacapolo hatásainak megfordítására. Tanácsos a beteget kórházba utalni és általános támogató intézkedéseket alkalmazni, úgymint azonnali gyomormosás és orvosi szén ismételt alkalmazása. Ez siettetheti az entakapon eliminációját, különösen a tápcsatornából történő abszorpciója/reabszorpciója csökkentésével. A légző-, keringési és kiválasztási rendszerek megfelelő működését gondosan monitorozni kell, és megfelelő támogató intézkedéseket alkalmazni. EKG monitorozást el kell kezdeni, és a beteget gondosan meg kell figyelni lehetséges ritmuszavarok kialakulása szempontjából. Amennyiben szükséges, megfelelő antiarritmiás terápiát kell alkalmazni. Figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a beteg a Stacapolo mellett más hatóanyagokat is bevett. A túladagolás kezelésében a dialízis hatásossága nem ismeretes.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antiparkinson gyógyszerek, dopa és dopa származékok.

ATC kód: N04BA03

Jelenlegi ismereteink szerint a Parkinson-kór tünetei a corpus striatum dopamin tartalmának kiürülésével állnak kapcsolatban. A dopamin nem lép át a vér-agy gáton. A dopamin előanyaga, a levodopa átlép a vér-agy gáton és enyhíti a betegség tüneteit. Mivel a levodopa a periférián kiterjedten metabolizálódik, így ha a levodopát metabolikus enzimgátlószerek nélkül alkalmazzák, akkor a beadott dózisnak csak kis része jut el a központi idegrendszerbe. A karbidopa és a benszerazid olyan perifériás DDC gátlószerek, amelyek csökkentik a levodopa perifériás metabolizmusát dopaminná, és így több levodopa juthat be az agyba. Ha a levodopa dekarboxilációját egy DDC gátlószer együttes alkalmazásával csökkentik, akkor alacsonyabb dózisban lehet adni a levodopát, és csökkenteni lehet az olyan mellékhatásokat, mint például a hányinger.

Miután a dekarboxilázt egy DDC inhibitorral gátoltuk, a katekol-O‑metiltranszferáz (COMT) segítségével történő gátlás válik a főperifériás metabolikus reakcióúttá, amely a levodopa átalakulását katalizálja 3‑O‑metildopává (3‑OMD), egy potenciálisan ártalmas levodopa metabolittá. Az entakapon reverzibilis, specifikus, és főleg perifériásan ható COMT gátlószer, amelyet a levodopával egyidejű alkalmazásra terveztek. Az entakapon lelassítja a levodopa clearance‑ét a vérből, amely a görbe alatti terület (AUC) megnövekedését idézi elő a levodopa farmakokinetikai profiljában. Következésképpen a levodopa egyes dózisaira adott klinikai válasz növekedni fog és meghosszabbodik.

A levodopa, karbidopa és entakapon kombináció terápiás hatásainak bizonyítékai két klinikai fázis III, kettős-vak vizsgálat eredményein alapulnak, amelyekben 376 dózis-végi motoros fluktuációktól szenvedő Parkinson-kóros beteget kezeltek a szokásos levodopa/DDC gátlószer mellett vagy entakaponnal, vagy placebóval. Az entakaponnal vagy entakapon nélkül kezelt betegek otthoni betegségnaplóikba jegyezték fel a napi ON időket. Az első vizsgálatban az entakapon az átlagos napi ON időt 1 óra 20 perccel növelte a kiindulási értékhez képest (CI_95%: 45 perc, 1 óra 56 perc). Ez a napi ON idő részaránya 8,3%‑os növekedésének felelt meg. Ennek megfelelően a napi OFF időcsökkenése 24% volt az entakapon csoportban és 0% a placebo csoportban. A második vizsgálatban a napi ON idő átlagos részaránya 4,5%‑kal növekedett (CI_95%: 0,93%, 7,97%) a kiindulási értékhez képest. Ez a napi ON idő átlagosan 35 perces növekedését jelenti. Ennek megfelelően a napi OFF idő az entakapon mellett 18%‑kal, míg placebo mellett 5%‑kal csökkent. Mivel egy levodopa, karbidopa és entakapon kombinációs tabletta a kereskedelmi forgalomban kapható standard felszabadulású karbidopa/levodopa készítményekkel egyidejűleg alkalmazott 200 mg entakapon tablettával egyenértékű, a megegyező dózisokban ezek az eredmények ugyanúgy alkalmazhatók a levodopa, karbidopa és entakapon kombináció hatásainak leírására is.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A hatóanyagok általános tulajdonságai

Felszívódás/eloszlás: A levodopa, karbidopa és entakapon felszívódása mind egyénen belül, mind egyének között jelentős változatosságot mutat. Mind a levodopa, mind az entakapon gyorsan szívódik fel és ürül ki. A karbidopa valamivel lassabban szívódik fel és ürül ki, mint a levodopa. Az egyes hatóanyagokat a másik kettő nélkül adva – 200 mg orális dózisban – a levodopa biológiai hasznosíthatósága 15‑33%, a karbidopáé 40‑70% és az entakaponé 35%. Nagy molekulasúlyú neutrális aminosavakban gazdag ételek lassíthatják és csökkenthetik a levodopa felszívódását. A táplálék az entakapon felszívódását nem befolyásolja jelentősebb mértékben. A megoszlási térfogat mind a levodopa (Vd 0,36‑1,6 l/kg), mind az entakapon (V_dss 0,27 l/kg) esetében mérsékelten alacsony, míg a karbidopa esetében nem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatos adatok.

A levodopa csak kismértékben, mintegy 10‑30%‑ban kötődik plazmafehérjékhez, a karbidopa 36%‑ban, míg az entakapon nagymértékben (98% körül) kötődik plazmafehérjékhez – főleg szérum albuminhoz. Terápiás koncentrációkban az entakapon nem szorít le más, szintén nagymértékben kötődő hatóanyagokat (pl. warfarin, szalicilsav, fenilbutazon, vagy diazepám), illetve az entakapont sem szorítja le jelentősebb mértékben egyik ilyen vegyület sem terápiás, sem magasabb koncentrációban.

Biotranszformáció és elimináció: A levodopa kiterjedt metabolizációt mutat különféle metabolitokra, a legfontosabb metabolikus reakcióutak a dopa-dekarboxiláz (DDC) által végzett dekarboxiláció és a katekol-O‑metiltranszferáz (COMT) által végrehajtott O‑metilálás.

A karbidopa anyagcseréje során két fő metabolitra bomlik, melyek a vizeletben glükuronidok és nem konjugált vegyület formájában választódnak ki. A teljes vizelet kiválasztás 30%‑a változatlan karbidopa.

Az entakapon csaknem teljesen metabolizálódik a vizeletbe (10‑20%) és az epébe/székletbe (80‑90%) történő kiválasztódás előtt. A fő metabolikus reakcióút az entakapon és aktív metabolitja, a cisz izomer, amely a teljes plazma mennyiség mintegy 5%‑áért felelős.

A levodopa teljes clearance‑e a 0,55‑1,38 l/kg/óra tartományban, míg az entakapon clearance‑e a 0,70 l/kg/óra tartományban van. Külön-külön adva a levodopa eliminációs felezési ideje (t_½) 0,6‑1,3 óra, a karbidopáé 2‑3 óra, az entakaponé pedig 0,4‑0,7 óra.

Rövid felezési idejük következtében ismételt adagoláskor nem fordul elő valódi felhalmozódás a levodopa vagy entakapon esetében.

Emberi mikroszóma készítmények felhasználásával készült in vitro vizsgálatok adatai azt jelzik, hogy az entakapon gátolja a citokróm P450 2C9 enzimet (IC₅₀ ~ 4 µM). Az entakapon a P450 izoenzimek más típusait (CYP1A2, CYP2A6, CYP2D6, CYP2E1, CYP3A és CYP2C19) nem, vagy csak kis mértékben gátolta, lásd 4.5 pont.

A különböző betegcsoportokra jellemzőtulajdonságok

Időskorúak: Karbidopa és entakapon nélkül adva a levodopa felszívódása nagyobb mértékű és eliminálódása lassabb idősebb emberekben, mint fiatalabbakban. Ugyanakkor viszont a kombinációban alkalmazott karbidopa és levodopa esetében az idősekben és fiatalokban hasonló a levodopa felszívódása, de az AUC még mindig másfélszerese az időskorúakban mért értékeknek, az életkor előrehaladásával csökkenő DDC aktivitás és alacsonyabb clearance következtében. A karbidopa vagy az entakapon AUC értékében nincsenek szignifikáns eltérések a fiatalabb (45‑64 éves) és az idősebb (65‑75 éves) betegek között.

Nemi különbségek: A levodopa biológiai hasznosíthatósága szignifikánsan magasabb nőkben, mint férfiakban. A levodopa, karbidopa és entakapon kombinációval végzett farmakokinetikai vizsgálatokban a levodopa biológiai hasznosíthatósága magasabb a nőkben, mint férfiakban, elsősorban a testsúlyuk különbsége következtében, míg a karbidopa és az entakapon esetében nincs a nemek között különbség.

Májkárosodás: Az entakapon metabolizmusa enyhétől mérsékeltig terjedő súlyossági fokú májkárosodásban (Child‑Pugh A és B osztály) szenvedőbetegekben lelassul, amely az entakapon plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezet mind a felszívódási, mind a kiürülési fázisban (lásd a 4.2. és 4.3. pontokban). A karbidopa és levodopa farmakokinetikájával kapcsolatban nem végeztek speciális vizsgálatokat májkárosodott betegeken, mindazonáltal enyhe vagy mérsékelt fokú májkárosodás esetében tanácsos a Stacapolo alkalmazásakor megfelelő elővigyázatosságot tanúsítani.

Vesekárosodás: Vesekárosodás az entakapon farmakokinetikáját nem befolyásolja. Eddig nem számoltak be olyan vizsgálatokról, amelyeket a levodopa és karbidopa farmakokinetikával kapcsolatban kifejezetten vesekárosodott betegeken végeztek volna. Mindazonáltal a dialízis kezelésben részesülő betegek esetében megfontolható esetleg hosszabb időközöket tartani az egyes dózisok alkalmazása között (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az önmagában vagy kombinációban vizsgált levodopa, karbidopa és entakapon esetében a hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Entakaponnal végzett ismételt dózisú vizsgálatokban anémiát figyeltek meg, amelynek legvalószínűbb oka az entakapon vas-kelát képző tulajdonsága. Az entakapon reprodukciós toxicitását tekintve csökkent magzati súlyt és enyhén késleltetett csontfejlődést figyeltek meg nyulakban a terápiás dózistartományba eső szisztémás expozíciós szintek mellett. Mind a levodopa, mind a karbidopa és levodopa kombináció zsigeri és vázrendszeri fejlődési rendellenességeket okozott nyulakban.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

kroszkarmellóz-nátrium

hidroxipropilcellulóz

trehalóz-dihidrát

cellulózpor

nátrium-szulfát

mikrokristályos cellulóz

magnézium-sztearát

Filmbevonat:

részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol) (E1203)

talkum (E553b)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350 (E1521)

vörös vas-oxid (E172)

szójalecitin (E322)

sárga vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Fóliával és PP kupakkal lezárt HDPE tartályok: 10 db, 30 db, 100 db, 130 db vagy 175 db filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vipharm S.A.

ul. A. i F. Radziwiłłów 9

05-850 Ożarów Mazowiecki

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Stacapolo 50 mg/12,5 mg/200 mg filmtabletta

OGYI-T-22782/01 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22782/02 100× HDPE tartályban

Stacapolo 100 mg/25 mg/200 mg filmtabletta

OGYI-T-22782/03 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22782/04 100× HDPE tartályban

Stacapolo 150 mg/37,5 mg/200 mg filmtabletta

OGYI-T-22782/05 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22782/06 100× HDPE tartályban

Stacapolo 200 mg/50 mg/200 mg filmtabletta

OGYI-T-22782/07 30× HDPE tartályban

OGYI-T-22782/08 100× HDPE tartályban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. január 20.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. május 20.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. március 6.