SUGAMMADEX ONKOGEN 100 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Sugammadex Onkogen 100 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz milliliterenként.

200 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz 2 ml-es injekciós üvegenként.

500 mg szugammadexszel egyenértékű szugammadex-nátriumot tartalmaz 5 ml-es injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag:

Legfeljebb 9,7 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként (lásd 4.4 pont).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció (injekció).

Tiszta és színtelen vagy enyhén sárgásbarna, részecskéktől mentes oldat.

pH: 7,0–8,0

ozmolalitás: 300–500 mOsm/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A rokurónium vagy vekurónium által előidézett neuromuscularis blokád felfüggesztése felnőtteknél.

Gyermekek és serdülők számára: a szugammadex kizárólag a rokurónium indukálta blokád rutinszerű felfüggesztésére ajánlott gyermekek és serdülők esetében, a születéstől a 18. életév betöltéséig.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A szugammadexet kizárólag aneszteziológus alkalmazhatja, vagy alkalmazása kizárólag aneszteziológus felügyelete mellett végezhető.

Megfelelő neuromuscularis monitorozási technika javasolt a neuromuscularis blokád megszűnésének ellenőrzésére (lásd 4.4 pont).

A szugammadex javasolt adagja a felfüggeszteni kívánt neuromuscularis blokád szintjétől függ.

A javasolt adag nem függ az anesztetikum adagolási rendjétől.

A szugammadex rokurónium vagy vekurónium által előidézett, különböző szintű neuromuscularis blokád felfüggesztésére alkalmazható:

Felnőttek

Rutinszerű felfüggesztés:

Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-dózis javasolt, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a regeneráció során elért poszt-tetániás érték (post-tetanic counts – PTC) legalább 1-2. A T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 3 perc (lásd 5.1 pont).

A 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag akkor javasolt, ha a rokurónium vagy vekurónium indukálta blokádot követően a spontán regeneráció legalább a T₂ ismételt megjelenéséig eljut. A T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam kb. 2 perc (lásd 5.1 pont).

A szokásos felfüggesztés javasolt adagjának alkalmazásakor a rokurónium esetén kissé rövidebb lesz a T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam, mint a vekurónium indukálta neuromuscularis blokád esetén (lásd 5.1 pont).

Rokurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztése:

Ha a rokurónium alkalmazása után klinikailag az azonnali felfüggesztésre van szükség, akkor egy 16 mg/ttkg-os szugammadex-adag javasolt. Ha 16 mg/ttkg-os szugammadex-adagot adnak be három perccel az egy bolusban beadott, 1,2 mg/ttkg-os rokurónium-bromid adag után, a T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatérése kb. 1,5-perces medián időtartam alatt várható (lásd 5.1 pont).

A szugammadexnek a vekurónium indukálta blokád azonnali felfüggesztésére történő alkalmazásának javaslatát illetően nincs adat.

A szugammadex ismételt alkalmazása:

Abban a kivételes helyzetben, ha a posztoperatív időszakban a neuromuscularis blokád ismét kialakulna (lásd 4.4 pont), a szugammadex 4 mg/ttkg-os adagjának megismétlése javasolt a kezdetben alkalmazott 2 mg/ttkg-os vagy 4 mg/ttkg-os dózis beadása után. A második dózis szugammadex beadását követően a beteget szigorú megfigyelés alatt kell tartani, és meg kell bizonyosodni arról, hogy a neuromuscularis funkció tartósan helyreállt-e.

A rokurónium vagy vekurónium ismételt alkalmazása szugammadex beadása után:

A rokurónium vagy vekurónium – szugammadexszel történő felfüggesztés utáni – ismételt alkalmazására vonatkozó várakozási időket lásd a 4.4 pontban.

Különleges betegcsoportra vonatkozó további információk

Vesekárosodás:

A szugammadex alkalmazása súlyos vesekárosodás esetén (beleértve a dialízist igénylő betegeket is (CrCl <30 ml/perc)) nem ajánlott (lásd 4.4 pont).

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok nem nyújtanak elegendő biztonságossági információt, mely alátámasztaná a szugammadex alkalmazását ezeknél a betegeknél (lásd még 5.1 pont).

Enyhe és közepes fokú vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance ≥30 és <80 ml/perc): a javasolt adag ugyanaz, mint a vesekárosodásban nem szenvedő felnőtteknél.

Idősek:

A rokurónium indukálta blokádot követően a szugammadex a T₂ visszatérésekor történő alkalmazása után a T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatéréséig eltelt medián időtartam felnőtteknél (18-64 év) 2,2 perc, idős felnőtteknél (65-74 év) 2,6 perc és nagyon idős (75 éves és idősebb) felnőtteknél 3,6 perc volt. Noha a regenerációhoz szükséges idő időseknél valamelyest hosszabb, ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél (lásd 4.4 pont).

Elhízott betegek:

Elhízott betegeknél, beleértve a kórosan elhízott betegeket (testtömegindex ≥40 kg/m²) is, a szugammadex adagjának az aktuális testtömegen kell alapulnia. Ugyanazt az adagolási ajánlást kell követni, mint felnőtteknél.

Májkárosodás:

Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek vizsgálatot. A szugammadex alkalmazásának mérlegelésekor elővigyázatosság szükséges a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében, vagy ha a májkárosodást coagulopathia kíséri (lásd 4.4 pont).

Enyhe és közepes fokú májkárosodás esetén: mivel a szugammadex főként renalisan választódik ki, az adag módosítására nincs szükség.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (a születéstől a 18. életév betöltéséig):

A Sugammadex Onkogen gyermekeknél és serdülőknél az adagolás pontosságának javítása érdekében 10 mg/ml-re hígítható (lásd 6.6 pont).

Rutinszerű felfüggesztés:

Egy 4 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére, ha a regeneráció során elért PTC legalább 1-2.

Egy 2 mg/ttkg-os szugammadex-adag ajánlott a rokurónium indukálta blokád felfüggesztésére a T₂ visszatérésekor (lásd 5.1 pont).

Azonnali felfüggesztés:

Gyermekek és serdülők esetén az azonnali felfüggesztést nem vizsgálták.

Az alkalmazás módja

A szugammadexet intravénásan, egyszeri, bolus injekcióban kell beadni. A bolus injekciót gyorsan, 10 másodpercen belül, a már meglévő infúziós szerelék csövébe kell beadni (lásd 6.6 pont). A szugammadexet a klinikai vizsgálatok során csak egyszeri, bolus injekció formájában adták be.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A neuromuscularis blokádot követő, szokásos postanaestheticus gyakorlatnak megfelelően ajánlott a beteg megfigyelése a közvetlen posztoperatív időszakban a kellemetlen események jelentkezése miatt, ideértve a neuromuscularis blokád visszatérését is.

A légzésfunkció ellenőrzése a regeneráció során:

A neuromuscularis blokád felfüggesztését követően a megfelelő spontán légzés helyreállásáig a betegeknél kötelező a légzéstámogatás. Még akkor is, ha a neuromuscularis blokádból történő regeneráció teljes, a peri- és posztoperatív időszakban alkalmazott egyéb gyógyszerek képesek deprimálni a légzésfunkciót, és ezért a légzés támogatására még később is szükség lehet.

Amennyiben a neuromuscularis blokád az extubációt követően visszatér, megfelelő ventilációt kell biztosítani.

A neuromuscularis blokád ismételt visszatérése:

Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt vizsgálati alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be, a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján. A javasoltnál kisebb dózis alkalmazása a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének megnövekedett kockázatához vezethet a kezdeti felfüggesztés után, és így nem javasolt (lásd 4.2 és 4.8 pont).

A haemostasisra gyakorolt hatás:

Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os, ill. 16 mg/ttkg-os dózisa mellett az aktivált parciális tromboplasztinidő (aPTI) átlagos megnyúlása ugyanebben a sorrendben legfeljebb 17%, ill. 22%, a protrombinidő nemzetközi normalizált arány [PI(INR)] átlagos megnyúlása pedig 11%, ill. 22% volt. Az aPTI és a PI[INR] tartamának ez a korlátozott mértékű átlagos megnyúlása rövid ideig tartott (≤30 perc). A klinikai adatbázis (N = 3519) és egy olyan vizsgálat alapján, amelyet kifejezetten 1184, csípőtáji törésen/nagyízületi protézisbeültetésen átesett betegnél végeztek, az önmagában vagy antikoagulánssal kombinálva alkalmazott 4 mg/ttkg szugammadexnek nem volt klinikailag releváns hatása a peri- vagy posztoperatív vérzéses szövődmények incidenciájára.

In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI és a PI megnyúlása) volt megfigyelhető a K‑vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulasúlyú heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal. A műtét utáni rutin profilaktikus antikoagulációban részesülő betegeknél ez a farmakodinámiás kölcsönhatás klinikailag nem jelentős. Körültekintéssel kell eljárni, amikor olyan betegeknél mérlegelik a szugammadex alkalmazását, akik már egy korábban meglévő állapot vagy kísérőbetegség miatt terápiás célú antikoagulációban részesülnek.

A vérzés fokozott kockázata nem zárható ki azoknál a betegeknél:

• akiknek veleszületett, K-vitamin-függő véralvadásifaktor-hiányuk van,

• akiknek már meglévő véralvadási zavaruk van,

• akiket kumarinszármazékokkal kezelnek, és az INR-értékük 3,5 felett van,

• akik véralvadásgátlókat alkalmaznak, és 16 mg/ttkg-os szugammadex-dózist kapnak.

Ha ezeknél a betegeknél a szugammadex adása szakmailag indokolt, az altatóorvosnak kell döntenie, hogy az előnyök meghaladják-e a vérzéses szövődmények lehetséges kockázatát, figyelembe véve a betegek anamnézisében szereplő vérzéses epizódokat és a tervezett műtét típusát. Ha a szugammadex alkalmazásra kerül, akkor ezeknél a betegeknél a haemostasis és a véralvadási paraméterek monitorozása ajánlott.

Várakozási idő a neuromuscularis blokkolószerek ismételt alkalmazásakor, a szugammadexszel történő felfüggesztést követően:

1. táblázat: Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása rutinszerű felfüggesztés után (legfeljebb 4 mg/ttkg szugammadex):

Minimális várakozási idő	Neuromuscularis blokkolószer (NMBA) és a beadandó adag
5 perc	1,2 mg/ttkg rokurónium
4 óra	0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium

A neuromuscularis blokád fellépte legfeljebb körülbelül 4 perccel hosszabbodhat meg, és a neuromuscularis blokád időtartama legfeljebb körülbelül 15 perccel rövidülhet le 1,2 mg/ttkg rokurónium ismételt alkalmazása után, ha az a szugammadex alkalmazását követő 30 percen belül történik.

Farmakokinetikai modellezés alapján, az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 0,6 mg/ttkg rokurónium vagy 0,1 mg/ttkg vekurónium ismételt alkalmazásakor, szugammadexszel történő rutinszerű felfüggesztés után az ajánlott várakozási időnek 24 órának kell lennie. Ha rövidebb várakozási időre van szükség, a rokurónium adagjának egy új neuromuscularis blokádhoz 1,2 mg/ttkg-nak kell lennie.

Rokurónium vagy vekurónium ismételt adása azonnali felfüggesztés után (16 mg/ttkg szugammadex):

Azon nagyon ritka esetekben, amikor ez szükséges lehet, 24 órás várakozási idő javasolt.

Amennyiben a javasolt várakozási idő letelte előtt neuromuscularis blokádra van szükség, akkor egy nem szteroid neuromuscularis blokkolószert kell alkalmazni. Egy depolarizáló neuromuscularis blokkolószer hatáskezdete lassabb lehet a vártnál, mert a postjunctionalis nikotinreceptorok jelentős részét még a neuromuscularis blokkolószer foglalhatja el.

Vesekárosodás:

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt a szugammadex alkalmazása, beleértve azokat a betegeket is, akiknél dialízis szükséges (lásd 5.1 pont).

Felületes anaesthesia:

Amikor a klinikai vizsgálatok során a neuromuscularis blokádot az anaesthesia közben szándékosan megszüntették, alkalmanként felületes anaesthesia tüneteit észlelték (mozgás, köhögés, grimaszolás és az endotrachealis tubus szopogatása).

Ha a neuromuscularis blokád az anaesthesia folytatása közben megszűnik, a klinikumnak megfelelően kiegészítő adagban anaestheticumot és/vagy opioidot kell adni.

Kifejezett bradycardia:

Ritka esetekben a szugammadex neuromuscularis blokád felfüggesztésére történő beadása után perceken belül kifejezett bradycardiát figyeltek meg. A bradycardia időnként szívmegálláshoz vezethet (lásd 4.8 pont). A betegeknél a neuromuscularis blokád felfüggesztése alatt és azt követően szorosan monitorozni kell a hemodinamikai változásokat. Klinikailag jelentős bradycardia észlelésekor antikolinerg szerrel – pl. atropinnal – történő kezelést kell megkezdeni.

Májkárosodás:

A szugammadexet nem metabolizálja és nem választja ki a máj. Ezért májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek ezzel a céllal vizsgálatokat. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetén fokozott elővigyázatosság szükséges. Abban az esetben, ha a májkárosodást coagulopathia kíséri, az információkat lásd A haemostasisra gyakorolt hatásnál.

Alkalmazása intenzív osztályon:

A szugammadexet nem vizsgálták rokuróniumot vagy vekuróniumot kapott betegeknél intenzív osztályos körülmények között.

Alkalmazása a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő neuromuscularis blokkolószerek felfüggesztésére:

A szugammadex nem alkalmazható a nem szteroid neuromuscularis blokkolók, mint például a szukcinilkolin vagy benzilizokinolinok által előidézett blokk felfüggesztésére.

A szugammadex nem alkalmazható a rokuróniumtól vagy vekuróniumtól eltérő, szteroid neuromuscularis blokkolók által előidézett blokk felfüggesztésére, mivel ilyen esetekre nincsenek hatásossági és biztonságossági adatok. Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a pankurónium okozta blokád felfüggesztését illetően, de a szugammadex alkalmazása ilyen esetben nem javasolt.

Késleltetett regeneráció:

A megnyúlt keringési idővel járó állapotok, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, az idős kor (az időskori regenerációs időt lásd 4.2 pont) vagy az oedemával járó állapotok (pl. súlyos májkárosodás) hosszabb regenerációs idővel járhatnak.

Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók:

Az orvosoknak fel kell készülniük a gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (köztük anaphylaxiás reakciók) lehetőségére, és meg kell tenniük a szükséges óvintézkedéseket (lásd 4.8 pont).

Csökkentett nátriumtartalmú étrenden lévő betegek:

Ez a gyógyszer legfeljebb 9,7 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként. A 23 mg nátriumot tartalmazó adag gyakorlatilag nátriummentesnek tekinthető.

Amennyiben 2,4 ml-nél több oldat alkalmazása szükséges, ezt figyelembe kell venni a csökkentett nátriumtartalmú étrenden lévő betegeknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ebben a pontban szereplő információk a szugammadex és más gyógyszerek közti kötődési affinitáson, nem klinikai tapasztalatokon, klinikai vizsgálatokon, valamint a neuromuscularis blokkolószerek farmakodinámiás hatásán, illetve a neuromuscularis blokkolószerek és a szugammadex farmakokinetikai interakcióját számításba vevő modellszimulációkon alapulnak. Ezen adatok alapján nem várhatók klinikailag jelentős farmakodinámiás interakciók más gyógyszerekkel, kivéve az alábbiakat:

A toremifén és fuzidinsav esetén a kiszorításos interakciók nem zárhatók ki (klinikailag jelentős befogásos interakciók nem várhatók).

A hormonális fogamzásgátlók esetén a klinikailag jelentős befogásos interakciók nem zárhatók ki (kiszorításos interakciók nem várhatók).

A szugammadex hatásosságát potenciálisan befolyásoló interakciók (kiszorításos interakciók):

Bizonyos gyógyszerek szugammadex utáni alkalmazását követően – elméletileg – a rokurónium vagy vekurónium kiszorulhat a szugammadexről. Ennek eredményeképpen a neuromuscularis blokád ismételt kialakulása figyelhető meg. Ilyen esetben a beteget lélegeztetni kell. Ha a kiszorítást okozó gyógyszer infúzió, akkor adását le kell állítani. Azokban az esetekben, amikor potenciális kiszorításos interakciók jelentkezése várható, a szugammadex adását követő 7,5 órás időszak alatt egy másik gyógyszer parenteralis adását követően a betegeknél gondosan figyelni kell a neuromuscularis blokád visszatérésének jeleit (legfeljebb kb. 15 percig).

Toremifén:

A toremifén esetén, amelynek viszonylag magas kötődési affinitása van a szugammadexhez, és amely viszonylag magas plazmakoncentrációban lehet jelen, a szugammadex-komplexből némi vekurónium- vagy rokurónium-kiszorítás előfordulhat. A klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt a T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatérése elhúzódhat a műtét napján toremifént kapó betegeknél.

Fuzidinsav intravénás alkalmazása:

A fuzidinsav preoperatív időszakban történő alkalmazása valamelyest késleltetheti a T₄/T₁-arány 0,9-es értékre történő visszatérését. A neuromuscularis blokád újbóli kialakulása a posztoperatív időszakban nem várható, mert a fuzidinsav-infúzió beadása több órán keresztül történik, és a vérszint 2-3 napon át telített.

A szugammadex ismételt alkalmazását illetően lásd a 4.2 pontot.

Más gyógyszerek hatásosságát potenciálisan befolyásoló interakciók (befogásos interakciók):

A szugammadex alkalmazása miatt, a (szabad) plazmakoncentrációik csökkenése következtében, bizonyos gyógyszerek hatásossága csökkenhet. Javasolt, hogy ha a klinikus ilyen szituációt észlel, fontolja meg a gyógyszer ismételt alkalmazását, egy terápiásan egyenértékű gyógyszer alkalmazását (elsősorban olyat, amelyik másik kémiai csoportba tartozik) és/vagy nem farmakológiai beavatkozások alkalmazását – a megfelelőt választva.

Hormonális fogamzásgátlók:

A 4 mg/ttkg szugammadex és egy progesztogén közti interakció előreláthatólag a progesztogén-expozíció olyan mértékű csökkenéséhez vezet (az AUC 34%-os csökkenése), ami ahhoz hasonló, mint amikor az orális fogamzásgátló napi adagját 12 órás késéssel veszik be, ez pedig a hatás csökkenéséhez vezethet. Ösztrogének esetén a hatás várhatóan kisebb.

Ezért egy bolusban adott szugammadex-adag egyenértékűnek tekintendő azzal, mint ha az orális fogamzásgátló szteroid (akár kombinált, akár csak progesztogént tartalmazó) egy napi adagja kimaradt volna. Ha egy orális fogamzásgátló bevételével azonos napon alkalmazzák a szugammadexet, akkor az orális fogamzásgátló betegtájékoztatójában szereplő, az adag kimaradására vonatkozó utasítás szerint kell eljárni. Nem orális hormonális fogamzásgátlók esetén a betegnek kiegészítő, nem hormonális fogamzásgátló módszert kell alkalmaznia a következő 7 napon, és figyelembe kell vennie a készítmény betegtájékoztatójában foglalt javaslatokat.

A rokurónium vagy vekurónium tartós hatása miatti interakciók:

Amikor olyan gyógyszert alkalmaznak a posztoperatív időszakban, ami potencírozza a neuromuscularis blokádot, akkor rendkívüli figyelmet kell fordítani a neuromuscularis blokád visszatérésének lehetőségére. Kérjük, olvassa el a rokurónium vagy a vekurónium betegtájékoztatójában a konkrét gyógyszerek listáját, melyek potencírozzák a neuromuscularis blokádot. Abban az esetben, ha megfigyelhető a neuromuscularis blokád visszatérése, a betegnek gépi lélegeztetésre és a szugammadex újbóli beadására lehet szüksége (lásd 4.2 pont).

A laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás:

Általában a szugammadex nincs zavaró hatással a laboratóriumi vizsgálatok eredményeire, de lehetséges kivételt képez a szérumprogeszteron vizsgálata. Ennek a vizsgálatnak a megzavarása a szugammadex 100 mikrogramm/ml-es plazmakoncentrációjánál (8 mg/ttkg-os injekció bolusban történő beadását követő plazma-csúcskoncentráció) figyelhető meg.

Egy önkéntesekkel végzett vizsgálatban a szugammadex 4 mg/ttkg-os és 16 mg/ttkg-os adagja legfeljebb 17, illetve 22%-kal nyújtotta meg az átlagos aktivált parciális tromboplasztinidőt (aPTI), és legfeljebb 11, illetve 22%-kal az átlagos protrombinidőt (PI)[INR]. Ezek a korlátozott mértékű átlagos aPTI- és PI-[INR] megnyúlási idő rövid ideig tartott (≤30 perc).

In vitro kísérletekben farmakodinámiás interakció (aPTI- és PI-megnyúlás) volt megfigyelhető K‑vitamin-antagonistákkal, nem frakcionált heparinnal, kis molekulatömegű heparinoidokkal, rivaroxabánnal és dabigatránnal (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Szabályszerű interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A fent említett, felnőttekre vonatkozó interakciókat, valamint a 4.4 pontban említett figyelmeztetéseket gyermekek és serdülők esetén is tekintetbe kell venni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A szugammadexszel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatást a terhesség, az embrionális/magzati fejlődés, szülés vagy a szülés utáni fejlődés tekintetében.

A szugammadex terhes nőknek csak elővigyázatossággal adható.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a szugammadex kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szugammadex kiválasztódik az anyatejbe. A ciklodextrinek orális felszívódása általában alacsony, és egyetlen adag, szoptató anyának történő adása után nem várható a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatás.

A szugammadex alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, a kezelést szakítják meg / halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

A szugammadex emberi termékenységre kifejtett hatását nem vizsgálták. A termékenységet vizsgáló állatkísérletek nem mutatnak káros hatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A szugammadexnek nincs ismert hatása a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A szugammadexet műtéten áteső betegeknek neuromuscularis blokkolószerekkel és anesztetikumokkal együtt adják.

Ezért a nemkívánatos események ok–okozati összefüggését nehéz megállapítani.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a műtéten áteső betegeknél a köhögés, az anesztézia légúti szövődménye, az anesztéziai szövődmények, a beavatkozással kapcsolatos hypotonia és a beavatkozással kapcsolatos szövődmény voltak (Gyakori [≥1/100 – <1/10]).

2. táblázat: A mellékhatások táblázatos felsorolása

A szugammadex biztonságosságát 3519 egyedi vizsgálati alany összesített, I–III. fázisú biztonságossági adatbázisán értékelték. Placebokontrollos vizsgálatokban, ahol a vizsgálati alanyok érzéstelenítést és/vagy neuromuscularis blokkolószereket kaptak (1078, szugammadexet kapott vizsgálati alany, szemben 544, placebót kapott alannyal) a következő mellékhatásokat jelentették:

(Nagyon gyakori [≥1/10], gyakori [≥1/100 – <1/10], nem gyakori [≥1/1000 – <1/100], ritka [≥1/10 000 – <1/1000], nagyon ritka [<1/10 000])

Szervrendszer	Gyakorisági kategória	Mellékhatások (Preferált kifejezések)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	nem gyakori	gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	gyakori	köhögés
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	gyakori	anesztézia légúti szövődménye anesztéziai szövődmény (lásd 4.4 pont) beavatkozással kapcsolatos hypotonia beavatkozással kapcsolatos szövődmény

A kiválasztott mellékhatások leírása

Gyógyszer okozta túlérzékenységi reakciók:

Egyes betegeknél és önkénteseknél túlérzékenységi reakciók fordultak elő, beleértve az anaphylaxiát, (az önkéntesekre vonatkozó információkat lásd az „Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:” című részben, alább). A klinikai vizsgálatok során, műtéten áteső betegeknél ezeket a reakciókat nem gyakoriként jelentették, a forgalomba hozatal utáni jelentések gyakorisági kategóriája pedig a nem ismert.

Ezek a reakciók az izolált bőrreakcióktól a súlyos szisztémás reakciókig (pl. anaphylaxia, anaphylaxiás sokk) terjedtek, és olyan betegeknél fordultak elő, akik korábban nem kaptak szugammadexet.

E reakciókhoz kapcsolódó tünetek a következők lehetnek: kipirulás, csalánkiütés, erythemás bőrkiütés, (súlyos) hypotonia, tachycardia, a nyelv feldagadása, a garat feldagadása, bronchospasmus és pulmonalis obstructiv események. A súlyos túlérzékenységi reakciók halálos kimenetelűek lehetnek.

A forgalomba hozatalt követően készült jelentések szerint túlérzékenységet mind a szugammadex, mind a szugammadex–rokurónium komplex esetén megfigyeltek.

Az anesztézia légúti szövődménye:

Az anesztézia légúti szövődményei közé tartozik az endotrachealis tubussal szembeni ellenállás, a köhögés, az enyhe ellenállás, a műtét alatti ébredési reakció, az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatti köhögés vagy a beteg anesztéziai eljárással összefüggő spontán légvétele.

Anesztéziai szövődmény:

Anesztéziai szövődmény, mely a neuromuscularis funkció helyreállására utal, lehet a végtagok vagy a test megmozdulása vagy köhögés az anesztéziai eljárás vagy a műtét alatt, grimaszolás vagy az endotrachealis tubus szopogatása. Lásd Felületes anaesthesia a 4.4 pontban.

Beavatkozással kapcsolatos szövődmény:

A beavatkozással kapcsolatos szövődmények közé tartozik a köhögés, a tachycardia, a bradycardia, a mozgás és a pulzusszám növekedése.

Kifejezett bradycardia:

A forgalomba hozatalt követően kifejezett bradycardia és szívmegállással járó bradycardia egyedi eseteit figyelték meg a szugammadex beadását követő néhány percen belül (lásd 4.4 pont).

A neuromuscularis blokád ismételt visszatérése:

Rokuróniummal vagy vekuróniummal kezelt alanyokkal végzett klinikai vizsgálatokban, ahol a szugammadex egy, a neuromuscularis blokád mélységéhez javasolt adagját adták be (N = 2022), a neuromuscularis blokád ismételt visszatérésének 0,20%-os előfordulását figyelték meg neuromuscularis monitorozás vagy klinikai bizonyíték alapján (lásd 4.4 pont).

Egészséges önkéntesekre vonatkozó információk:

Egy randomizált, kettős vak vizsgálat a gyógyszer-túlérzékenységi reakciók incidenciáját vizsgálta egészséges önkéteseknél, akiknek legfeljebb 3 dózis placebót (N = 76), 4 mg/ttkg szugammadexet (N = 151) vagy 16 mg/ttkg szugammadexet (N = 148) adtak. A feltételezett túlérzékenységről szóló jelentéseket egy, a vizsgálati kezelést nem ismerő bizottság bírálta el. Az igazolt túlérzékenység előfordulása a placebocsoportnál 1,3%, a 4 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 6,6% és a 16 mg/ttkg-os szugammadex-csoportnál 9,5% volt. Anaphylaxiát nem jelentettek placebo vagy 4 mg/ttkg szugammadex alkalmazása után. Egyetlen esetben igazoltak anaphylaxiát a 16 mg/ttkg szugammadex első adagjának alkalmazása után (incidencia 0,7%). Nem volt bizonyíték a túlérzékenységnek a szugammadex ismételt adagolása mellett megnövekedett gyakoriságára vagy súlyosbodására.

Egy előző, hasonló elrendezésű vizsgálatban három igazolt anaphylaxiás eset fordult elő, valamennyi a 16 mg/ttkg-os szugammadex-adag alkalmazása után (incidencia 2,0%).

Az összesített I. fázisú adatbázisban a gyakorinak (≥1/100 – <1/10) vagy nagyon gyakorinak (≥ 1/10), illetve a placebocsoporthoz képest a szugammadexszel kezelt vizsgálati alanyok között gyakrabban előfordulónak tekintett mellékhatások közé tartozik az ízérzészavar (10,1%), a fejfájás (6,7%), a hányinger (5,6%), a csalánkiütés (1,7%), a viszketés (1,7%), a szédülés (1,6%), a hányás (1,2%) és a hasi fájdalom (1,0%).

Különleges betegcsoportokra vonatkozó további információk

Tüdőgyógyászati betegek:

A forgalomba hozatalt követően és egy célzott, olyan betegeken végzett klinikai vizsgálatban, akiknek az anamnézisében pulmonalis komplikáció szerepelt, a gyógyszerrel lehetségesen összefüggő mellékhatásként bronchospasmusról számoltak be. Minden olyan betegnél, akinek az anamnézisében pulmonalis komplikáció szerepel, az orvosnak tisztában kell lennie a bronchospasmus lehetséges kialakulásával.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők – a születéstől a 18. életév betöltéséig – bevonásával végzett vizsgálatokban a szugammadex (legfeljebb 4 mg/ttkg) biztonságossági profilja általában hasonló volt a felnőtteknél megfigyelthez.

Kórosan elhízott betegek

Egy, kórosan elhízott betegek bevonásával végzett, célzott klinikai vizsgálatban a biztonságossági profil általában hasonló volt az összesített I-III. fázisú vizsgálatok során, felnőtt betegeknél tapasztalt profilhoz (lásd 2. táblázat).

Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek

Egy, az Amerikai Aneszteziológusok Társasága (American Society of Anesthesiologists, ASA) besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt betegek (súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek vagy folyamatos életveszélyt jelentő súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek) bevonásával végzett vizsgálatban a mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerinti 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I–III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez (lásd 2. táblázat). Lásd 5.1 pont.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A klinikai vizsgálatokban 1 esetben 40 mg/ttkg-os dózis véletlen túladagolásról számoltak be, ami nem járt semmilyen jelentős mellékhatással. Egy humán toleranciavizsgálatban a szugammadexet legfeljebb 96 mg/ttkg-os dózisban alkalmazták. Sem dózisfüggő mellékhatásokról, sem súlyos mellékhatásokról nem számoltak be.

A szugammadex eltávolítható nagy áteresztőképességű membránnal (high flux filter) végzett hemodialízissel, de alacsony áteresztőképességű membrán (low flux filter) alkalmazásával nem. A klinikai vizsgálatok alapján a szugammadex koncentrációja a plazmában akár 70%-kal is csökken egy 3-6 órás dialízist követően.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: minden egyéb terápiás készítmény, antidotumok, ATC-kód: V03AB35

Hatásmechanizmus

A szugammadex egy módosított gamma-ciklodextrin, ami egy szelektív relaxánskötő szer. A neuromuscularis blokkoló rokuróniummal vagy vekuróniummal a plazmában komplexet képez, és ezáltal csökkenti a neuromuscularis junctióban lévő, a nikotinreceptorokhoz kötődni képes neuromuscularis blokkolószerek mennyiségét. Ez a rokurónium vagy vekurónium indukálta neuromuscularis blokád gátlását eredményezi.

Farmakodinámiás hatások

A szugammadexet a rokurónium indukálta blokád (0,6, 0,9, 1,0 vagy 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) és a vekurónium indukálta blokád (0,1 mg/ttkg vekurónium-bromid, fenntartó adaggal vagy anélkül) dózis–válasz vizsgálatai során 0,5 mg/ttkg-tól 16 mg/ttkg-ig terjedő adagokban alkalmazták különböző időpontokban és eltérő mélységű blokádban. Ezekben a vizsgálatokban egyértelmű dózis–válasz összefüggést észleltek.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A szugammadex a rokurónium- vagy a vekurónium-bromid alkalmazása után különböző időpontokban adható:

Rutinszerű felfüggesztés – mély neuromuscularis blokád:

Egy kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagjának beadását követően, 1-2-es poszt-tetániás értéknél random módon 4 mg/ttkg szugammadexet vagy 70 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő az alábbiak szerint alakult:

3. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium alkalmazása utáni mély neuromuscularis blokádban (1-2-es poszt-tetániás érték) a szugammadex vagy neosztigmin adásától a 0,9-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)

Neuromuscularis blokkolószer	Terápiás protokoll
Szugammadex (4 mg/ttkg)	Neosztigmin (70 mikrogramm/ttkg)
Rokurónium N Medián (perc) Szélsőértékek	37 2,7 1,2–16,1	37 49,0 13,3–145,7
Vekurónium N Medián (perc) Szélsőértékek	47 3,3 1,4–68,4	36 49,9 46,0–312,7

Rutinszerű felfüggesztés – közepes fokú neuromuscularis blokád:

Egy másik kulcsfontosságú vizsgálatban a betegeket random módon sorolták a rokurónium- vagy a vekurónium-csoportba. A rokurónium vagy a vekurónium utolsó adagjának beadását követően, a T₂ ismételt megjelenésekor random módon 2 mg/ttkg szugammadexet vagy 50 mikrogramm/ttkg neosztigmint kaptak. A szugammadex vagy neosztigmin adásának megkezdésétől a 0,9-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő az alábbiak szerint alakult:

4. táblázat: A rokurónium vagy vekurónium alkalmazása után a T₂ ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)

Neuromuscularis blokkolószer	Terápiás protokoll
Szugammadex (2 mg/ttkg)	Neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg)
Rokurónium N Medián (perc) Szélsőértékek	48 1,4 0,9–5,4	48 17,6 3,7–106,9
Vekurónium N Medián (perc) Szélsőértékek	48 2,1 1,2–64,2	45 18,9 2,9–76,2

A rokurónium indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel történő felfüggesztését a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokád neosztigminnel történő felfüggesztésével hasonlították össze. A T₂ ismételt megjelenésekor egy 2 mg/ttkg-os szugammadex- vagy egy 50 mikrogramm/ttkg-os neosztigmin-dózist alkalmaztak.

A szugammadex hamarabb függesztette fel a rokurónium indukálta neuromuscularis blokádot, mint ahogy a neosztigmin a ciszatrakurium indukálta neuromuscularis blokádot:

5. táblázat: A rokurónium vagy ciszatrakurium alkalmazása után a T₂ ismételt megjelenésekor adott szugammadexet vagy neosztigmint követően a 0,9-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)

Neuromuscularis blokkolószer	Terápiás protokoll
Rokurónium és szugammadex (2 mg/ttkg)	Ciszatrakurium és neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg)
N Medián (perc) Szélsőértékek	34 1,9 0,7–6,4	39 7,2 4,2–28,2

Azonnali felfüggesztésre:

A szukcinilkolin (1 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokádból való regeneráció idejét hasonlították össze a rokurónium (1,2 mg/ttkg) indukálta neuromuscularis blokád szugammadexszel (16 mg/ttkg, 3 perccel később adva) történő felfüggesztésének idejével.

6. táblázat: A rokurónium és szugammadex vagy szukcinilkolin adását követően a 10%-os T₁ visszaállásáig eltelt idő (perc)

Neuromuscularis blokkolószer	Terápiás protokoll
Rokurónium és szugammadex (16 mg/ttkg)	Szukcinilkolin (1 mg/ttkg)
N Medián (perc) Szélsőértékek	55 4,2 3,5–7,7	55 7,1 3,7–10,5

Egy összesített analízis alapján a következő regenerációs időkről számoltak be 16 mg/ttkg szugammadex alkalmazása esetén, 1,2 mg/ttkg rokurónium-bromid adását követően:

7. táblázat: A rokurónium adása után 3 perccel adott szugammadex alkalmazását követően a 0,9-es, 0,8-es vagy 0,7-es T₄/T₁-arány visszaállásáig eltelt idő (perc)

	T4/T1 0,9-ig	T4/T1 0,8-ig	T4/T1 0,7-ig
N Medián (perc) Szélsőértékek	65 1,5 0,5–14,3	65 1,3 0,5–6,2	65 1,1 0,5–3,3

Vesekárosodás:

Két, nyílt elrendezésű vizsgálat összehasonlította a szugammadex hatásosságát és biztonságosságát súlyos vesekárosodásban szenvedő és súlyos vesekárosodásban nem szenvedő, műtéten áteső betegeknél. Az egyik vizsgálatban a szugammadex a rokurónium indukálta blokádot követően 1‑2 PTC-nél került beadásra (4 mg/ttkg; N = 68); a másik vizsgálatban a szugammadex a T₂ ismételt megjelenésekor került beadásra (2 mg/ttkg; N = 30). A blokád elmúlása a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél mérsékelten hosszabb volt, mint a normális veseműködésű betegeknél. Reziduális neuromuscularis blokádot vagy visszatérő neuromuscularis blokádot nem jelentettek a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél ezekben a vizsgálatokban.

Kórosan elhízott betegek:

Egy, 188, kóros elhízással diagnosztizált beteg bevonásával végzett vizsgálatban a rokurónium vagy a vekurónium által indukált közepes vagy mély neuromuscularis blokádot követő regeneráció idejét vizsgálták. A betegek 2 mg/ttkg vagy 4 mg/ttkg szugammadexet kaptak, a blokk szintjének megfelelően, de vagy a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg szerint adagolva, véletlenszerűen, kettős vak módszerrel. A különböző mélységű blokkok és a neuromuscularis blokkolószerek összesítése alapján, a tényleges testtömeg alapján dozírozott betegeknél a négy stimulusból álló sorozat (train of four, TOF) arányának ≥0,9-es értékre történő visszatérési medián ideje (1,8 perc) statisztikailag szignifikánsan (p <0,0001) rövidebb volt, mint az ideális testtömeg alapján dozírozott betegeknél (3,3 perc).

Gyermekek és serdülők:

2 éves kortól <17 éves korig

288, 2 – <17 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálatban a – rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott – szugammadex biztonságosságát és hatásosságát értékelték a neosztigminhez képest.

A közepes fokú blokádból ≥0,9-es TOF-arányra történő regeneráció szignifikánsan gyorsabb volt a 2 mg/ttkg szugammadexet kapó csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (a mértani átlag 1,6 perc a 2 mg/ttkg szugammadex esetében és 7,5 perc a neosztigmin esetében, a mértani átlagok aránya pedig 0,22; 95%-os CI: (0,16; 0,32), (p <0,0001). A 4 mg/ttkg szugammadex a mély blokádból való felfüggesztést 2,0 perces mértani átlaggal éri el, és ezek az értékek hasonlóak a felnőtteknél megfigyeltekhez. Ezek a hatások konzisztensek voltak valamennyi vizsgált korcsoportban (2 – <6; 6 – <12; 12 – <17 évesek), és mind a rokurónium, mind a vekurónium esetében fennálltak. Lásd 4.2 pont.

A születéstől <2 éves korig

Egy vizsgálatban 145 újszülött és csecsemő és kisded – a születéstől <2 éves korig – bevonásával értékelték a rokurónium vagy vekurónium által indukált neuromuscularis blokádot felfüggesztő gyógyszerként alkalmazott szugammadex biztonságosságát és hatásosságát a neosztigminhez képest.

A közepes fokú neuromuscularis blokádot követő regeneráció ideje szignifikánsan rövidebb volt (p = 0,0002) a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával kezelt csoportban, mint a neosztigmin-csoportban (medián 1,4 perc a szugammadex 2 mg/ttkg-os dózisával, illetve 4,4 perc a neosztigminnel; relatív hazárd=2,40; 95%-os CI: 1,37; 4,18). A 4 mg/ttkg szugammadex-dózissal a mély neuromuscularis blokád gyors felfüggesztése volt elérhető, ennek medián ideje 1,1 perc volt. Ezek a hatások minden vizsgált életkori kohorszban (a születéstől 27 napos korig; 28 napos kortól <3 hónapos korig; 3 hónapos kortól <6 hónapos korig; 6 hónapos kortól <2 éves korig) egységesek voltak. Lásd 4.2 pont.

Súlyos szisztémás betegségben szenvedő betegek:

Egy, 331, az ASA besorolása szerint 3-as vagy 4-es fokozatúnak értékelt beteg bevonásával végzett vizsgálatban a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák (sinus bradycardia, sinus tachycardia, vagy egyéb cardialis arrhythmiák) előfordulását vizsgálták a szugammadex alkalmazását követően.

Azoknál a betegeknél, akik szugammadexet kaptak (2 mg/ttkg, 4 mg/ttkg vagy 16 mg/ttkg), a kezeléssel összefüggésben kialakuló arrhythmiák előfordulása általában hasonló volt, mint a neosztigmin (50 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 5 mg maximális dózisig) + glikopirrolát (10 mikrogramm/ttkg, legfeljebb 1 mg maximális dózisig) esetében. A mellékhatásprofil az ASA-besorolás szerint 3-as vagy 4-es fokozatú betegeknél hasonló volt az összesített I–III. fázisú vizsgálatokban részt vevő felnőttekéhez, ezért dózismódosításra nincs szükség. Lásd 4.8 pont.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A szugammadex farmakokinetikai paraméterei a teljes, nem komplexhez kötött és komplexhez kötött szugammadex koncentrációiból számított adatok. Az olyan farmakokinetikai paraméterek, mint a clearance és az eloszlási térfogat, feltételezhetően megegyeznek a nem komplexhez kötött és a komplexhez kötött szugammadex esetén az érzéstelenítésben részesített betegeknél.

Eloszlás

A szugammadex megfigyelt eloszlási térfogata normál veseműködésű felnőtt betegeknél, dinamikus egyensúlyi állapotban megközelítőleg 11-14 liter (hagyományos, nem kompartmentes farmakokinetikai elemzés alapján). Sem a szugammadex, sem a szugammadex–rokurónium komplex nem kötődik a plazmafehérjékhez vagy a vörösvértestekhez, amint azt férfi humán plazma és teljes vér felhasználásával in vitro kimutatták.

A szugammadex intravénás bolus adagban adva az 1-16 mg/ttkg-os dózistartományban lineáris kinetikát mutat.

Biotranszformáció

A preklinikai és klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg szugammadex-metabolitokat, és csak a változatlan készítmény renalis kiválasztódását észlelték eliminációs útvonalként.

Elimináció

A szugammadex eliminációs felezési ideje (t_1/2) normál veseműködésű, narkotizált felnőtt betegeknél megközelítőleg 2 óra, és a becsült plazmaclearance-e megközelítőleg 88 ml/perc. Egy tömegegyensúly-vizsgálat igazolta, hogy az adag > 90%-a választódott ki 24 órán belül. Az adag 96%‑a választódott ki a vizeletben, amiből legalább 95% változatlan szugammadexnek tulajdonítható.

A széklettel vagy a kilégzett levegő útján történő excretio kevesebb volt, mint az adag 0,02%-a. A szugammadex egészséges önkénteseknek történő adása fokozta a rokurónium – komplexben történő – renalis eliminációját.

Különleges betegcsoportok:

Vesekárosodás és életkor:

Egy farmakokinetikai vizsgálatban a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket és a normál veseműködésű betegeket összehasonlítva, a szugammadex plazmaszintje hasonló volt a beadás utáni első órában, ezután a plazmaszint gyorsabban csökkent a kontrollcsoportban. A szugammadex teljes expozíciója megnyúlt, ami 17-szer magasabb expozícióhoz vezetett a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnél a szugammadex alacsony koncentrációja kimutatható az adag beadása után legalább 48 órával is.

Egy második vizsgálatban a közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyokat és a normál veseműködésű vizsgálati alanyokat összehasonlítva, a szugammadex clearence-e fokozatosan csökkent és a t_1/2 fokozatosan megnyúlt a veseműködés romlásával. Az expozíció 2-szer magasabb volt a közepesen súlyos vesekárosodásban és 5-ször magasabb volt a súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál. A szugammadex-koncentrációt súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál a beadást követő 7 napon túl nem tudták kimutatni.

8. táblázat: A szugammadex farmakokinetikai paramétereinek összegzése korcsoport és veseműködés alapján az alábbiakban kerül bemutatásra:

Kiválasztott betegjellemzők				Átlagos becsült farmakokinetikai paraméterek (VC*%)
Demográfia Életkor Testtömeg	Veseműködés kreatinin-clearance (ml/perc)			Clearance (ml/perc)	Dinamikus egyensúlyi állapotú eloszlási térfogat (l)	Eliminációs felezési idő (óra)
Felnőtt	Normál		100	84 (26)	13	2,2 (23)
40 éves 75 kg	Károsodott	Enyhe Közepes Súlyos	50 30 10	48 (28) 29 (28) 8,9 (27)	15 15 16	4,1 (25) 7,0 (26) 23 (27)
Idős	Normál		80	73 (27)	13	2,6 (25)
75 éves 75 kg	Károsodott	Enyhe Közepes Súlyos	50 30 10	48 (27) 29 (26) 8,9 (28)	15 15 16	4,1 (25) 6,9 (25) 23 (27)
Serdülő	Normál		95	71 (27)	10	2,0 (23)
15 éves 56 kg	Károsodott	Enyhe Közepes Súlyos	48 29 9,5	41 (28) 25 (28) 7,4 (28)	11 12 12	3,8 (25) 6,3 (25) 22 (28)
Kisiskoláskorú	Normál		60	39 (29)	5,8	2,1 (24)
9 éves 28 kg	Károsodott	Enyhe Közepes Súlyos	30 18 6,0	21 (27) 12 (28) 3,3 (28)	6,3 6,5 6,7	4,0 (25) 6,8 (26) 25 (27)
Óvodáskorú	Normál		37	22 (26)	3,4	2,1 (24)
3,5 éves 15 kg	Károsodott	Enyhe	18	11 (28)	3,5	4,2 (25)
Közepes	11	6,1 (27)	3,6	7,6 (27)
Súlyos	3,7	1,6 (27)	3,7	28 (27)
Kisdedkorú	Normál		28	16 (28)	2,5	2,1 (24)
1,5 éves 11 kg	Károsodott	Enyhe	14	7,6 (28)	2,5	4,4 (26)
Közepes	8,4	4,2 (28)	2,6	7,9 (28)
Súlyos	2,8	1,1 (27)	2,6	29 (27)
Csecsemő	Normál		21	12 (28)	1,8	2,2 (24)
6 hónapos 7,9 kg	Károsodott	Enyhe	11	5,4 (27)	1,9	4,6 (26)
Közepes	6,4	2,9 (26)	1,9	8,3 (26)
Súlyos	2,1	0,76 (28)	1,9	32 (27)
Újszülött	Normál		13	13 (28)	1,1	1,3 (22)
15 napos 3,8 kg	Károsodott	Enyhe	6,4	5,7 (26)	1,1	2,7 (23)
Közepes	3,9	3,1 (27)	1,1	4,8 (26)
Súlyos	1,3	0,77 (27)	1,1	18 (26)

*VC = variációs koefficiens

Nem:

Nemek közti különbséget nem észleltek.

Rassz:

Egy, japán és kaukázusi egészséges alanyokkal végzett vizsgálatban nem észlelték a farmakokinetikai paraméterek klinikailag jelentős különbségét. A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat nem mutat különbséget a fekete bőrű vagy afroamerikai alanyok farmakokinetikai paramétereiben.

Testtömeg:

Felnőtt és idős betegek populációs farmakokinetikai analízise nem mutatott klinikailag jelentős összefüggést a clearance és az eloszlási térfogat, illetve a testtömeg között.

Elhízás:

Egy kórosan elhízott betegekkel végzett klinikai vizsgálatban 2 mg/ttkg és 4 mg/ttkg szugammadexet alkalmaztak a tényleges testtömeg (n = 76) vagy az ideális testtömeg (n = 74) szerint. A szugammadex-expozíció dózisfüggő, lineáris módon nőtt a beadást követően a tényleges testtömeg vagy az ideális testtömeg függvényében. Nem észleltek klinikailag jelentős különbséget a farmakokinetikai paraméterekben a kórosan elhízott betegek és a normál populáció között.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási, lokálistolerancia- vagy vérkompatibilitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A szugammadex gyorsan kiürül a preklinikai vizsgálatokban tanulmányozott fajoknál, habár fiatal patkányok csontjában és fogaiban visszamaradó szugammadexet figyeltek meg. Fiatal felnőtt, valamint kifejlett patkányokkal végzett preklinikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szugammadex nem befolyásolja kedvezőtlenül a fogak színét vagy a csont minőségét, a csontszerkezetet vagy a csontanyagcserét. A szugammadex nincs hatással a csonttörés gyógyulására és a csontátépülés folyamatára.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-hidroxid (a pH beállításához) és/vagy

sósav (a pH beállításához);

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Fizikai inkompatibilitást jelentettek verapamillal, ondanszetronnal és ranitidinnel szemben.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

A felbontás utáni hígítatlan és a hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 2 °C és 25 °C között tárolva 48 órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, akkor a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények biztosítása a felhasználó felelőssége, amely általános esetben, 2°C és 8°C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.

A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml vagy 5 ml oldat, klórbutil gumidugóval, valamint alumíniumkupakkal és narancssárga lepattintható védőlappal lezárt színtelen, I-es típusú injekciós üvegben.

Kiszerelés: 10 db 2 ml-es injekciós üveg vagy 10 db 5 ml-es injekciós üveg.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Sugammadex Onkogen befecskendezhető olyan intravénás szerelékekbe, amelyekből az alábbi intravénás oldatok beadása folyik: 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldat, 50 mg/ml-es (5%-os) glükózoldat, 4,5 mg/ml-es (0,45%-os) nátrium-klorid oldat és 25 mg/ml-es (2,5%-os) glükózoldat, Ringer-laktát-oldat, Ringer-oldat, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatban.

A Sugammadex Onkogen beadása és más gyógyszerek beadása között az infúziós szereléket megfelelően át kell öblíteni (pl. 0,9%-os nátrium-klorid oldattal).

Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél

Gyermekek és serdülők számára a Sugammadex Onkogen 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldattal hígítható,10 mg/ml-es koncentrációra (lásd 6.3 pont).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Onkogen Kft.

1037 Budapest

Bécsi út 77-79.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23968/01 10×2 ml

OGYI-T-23968/02 10×5 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. november 18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2025. október 22.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 26.