TELMISARTAN-RATIOPHARM 40 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

40 mg telmizartánt tartalmaz tablettánként.

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

80 mg telmizartánt tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

19,20 mg szorbitot (E420) tartalmaz tablettánként.

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

38,40 mg szorbitot (E420) tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy törtfehér színű, hosszúkás, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hypertonia

Esszenciális hypertonia kezelése felnőtteknél.

Cardiovascularis prevenció

A cardiovascularis morbiditás csökkentése felnőtteknél a következő esetekben:

• manifeszt atherothromboticus cardiovascularis betegség (az anamnézisben szereplő koszorúér betegség, stroke vagy perifériás artériás betegség) vagy

• 2-es típusú diabetes mellitus dokumentált célszerv károsodással.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Esszenciális hypertonia kezelése

Az általában hatásos adag naponta egyszer 40 mg. A betegek egy részénél azonban már napi 20 mg is megfelelő lehet. Ha a célként kitűzött vérnyomásértéket nem sikerül elérni, a telmizartán dózisa a maximális napi egyszeri 80 mg-ra emelhető. Alternatív megoldásként a telmizartán kombinálható tiazid-típusú diuretikumokkal, amelyről kimutatták, hogy telmizartánnal együtt alkalmazva additív vérnyomáscsökkentő hatást fejt ki. A dózis emelésének mérlegelésekor szem előtt kell tartani, hogy a maximális vérnyomáscsökkentő hatás általában a terápia kezdete után 4‑8 héttel alakul ki (lásd 5.1 pont).

Cardiovascularis prevenció

Az ajánlott adag naponta egyszer 80 mg. Nem ismert, hogy a 80 mg-nál alacsonyabb telmizartán dózisok hatékonyak-e a cardiovascularis morbiditás csökkentésében.

Abban az esetben, ha a telmizartán-kezelést a cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében kezdik el, javasolt a vérnyomás szoros monitorozása, valamint - amennyiben megfelelő - a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának módosítása.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy hemodialízisben részesülő betegekre vonatkozóan csak korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ezeknél a betegeknél alacsonyabb, 20 mg-os kezdő dózis ajánlott (lásd 4.4 pont). Enyhe és közepes mértékű veseműködési zavarban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis megváltoztatására.

Májkárosodás

A telmizartán súlyos májkárosodásban szenvedő betegek számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Enyhe és közepes mértékű májműködési zavar esetén a gyógyszeradag nem haladhatja meg a napi egyszeri 40 mg‑ot (lásd 4.4 pont).

Idősek

Az adagoláson nem szükséges módosítani időskorú betegeknél.

Gyermekek és serdülők

A telmizartán hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. Naponta egyszer, étkezéssel együtt vagy attól függetlenül, folyadékkal kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

• Az epeutak obstruktív rendellenességei.

• Súlyos májműködési zavar.

A telmizartán egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60 ml/perc/1,73 m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Terhesség

Angiotenzin-II-receptor antagonistával való kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Hacsak a folyamatos angiotenzin-II-receptor antagonista‑kezelés fenntartása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan alternatív vérnyomáscsökkentő kezelésre kell átállítani, melynek terhesség alatti biztonságos alkalmazása igazolt. Terhesség megállapítása esetén az angiotenzin-II-receptor antagonista‑terápiát azonnal le kell állítani, és ha szükséges, egy másik kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Májkárosodás

Miután a telmizartán túlnyomórészt az epén keresztül eliminálódik, cholestasisban, epeút-szűkületben vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek a telmizartán nem adható (lásd 4.3 pont). Ezeknél a betegeknél a telmizartán hepaticus clearance-ének csökkenése várható. A telmizartán csak óvatossággal alkalmazható enyhe, ill. közepes mértékű májkárosodásban szenvedő betegeknél.

Renovascularis hypertonia

Olyan betegeknél, akiknél kétoldali veseartéria szűkület, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkülete áll fenn, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerekkel végzett kezelés fokozza a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség kockázatát.

Vesekárosodás és vesetranszplantáció

A telmizartán veseműködési zavarban szenvedő betegeknél történő alkalmazásakor javasolt a szérum kálium‑ és kreatininszintjének időszakos monitorozása. Nincs tapasztalat azon betegek telmizartán‑kezelésével kapcsolatban, akiknél a közelmúltban vesetranszplantációt végeztek.

Intravascularis hypovolaemia

Tünetekkel járó hypotonia léphet fel, különösen a telmizartán első adagja után azon betegeknél, akiknél volumen- és/vagy nátriumhiány alakul ki nagydózisú diuretikus kezelés, diétás só-megvonás, hasmenés vagy hányás következtében. A telmizartán adagolásának elkezdése előtt ezeket az állapotokat rendezni kell. A telmizartán adását megelőzően korrigálni kell a volumen- és/vagy nátriumhiányt.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok

Olyan betegeknél, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos congestiv szívelégtelenségben vagy vesebetegségben, ideértve az arteria renalis stenosist is), az ezen rendszerre ható gyógyszerekkel való kezelés, pl. telmizartán-kezelés akut hypotonia, hyperazotaemia, oliguria és ritkán akut veseelégtelenség kialakulásával volt összefüggésbe hozható (lásd 4.8 pont).

Primer aldosteronismus

A primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer gátlása útján ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre. Ezért a telmizartán alkalmazása nem javasolt.

Aorta- és mitralis billentyű stenosis, hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia

Más vasodilatatorokhoz hasonlóan különleges elővigyázatosság javallt az aorta‑ vagy mitralis stenosisban, illetve a hypertrophiás obstruktív cardiomyopathiában szenvedő betegeknél.

Inzulin- vagy antidiabetikus kezelés alatt álló diabeteses betegek

Ezeknél a betegeknél telmizartán-kezelés során hypoglykaemia fordulhat elő. Ezért ezeknél a betegeknél a vércukorszint megfelelő ellenőrzése szükséges. Az inzulin vagy az antidiabetikum adagjának módosítása is szükségessé válhat, ha az indokolt.

Hyperkalaemia

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása hyperkalaemiát eredményezhet.

Időskorúaknál, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, cukorbetegeknél, más, a szérum káliumszintet esetleg megemelő gyógyszert egyidejűleg szedő betegeknél és/vagy más egyidejű eseményekben szenvedő betegek esetén a hyperkalaemia fatális is lehet.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazásának mérlegelése előtt fel kell becsülni az előny/kockázat arányát.

A hyperkalaemia megfontolandó főbb rizikófaktorai:

- Diabetes mellitus, vesekárosodás, életkor (>70 év)

- A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló egy vagy több gyógyszerrel és/vagy káliumpótlókkal való kombináció. Azok a gyógyszerek, illetve terápiás gyógyszerosztályok, amelyek hyperkalaemiát idézhetnek elő, a következők: káliumtartalmú sópótló készítmények, káliummegtakarító vízhajtók, ACE‑gátlók, angiotenzin-II-receptor antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2 gátlókat is), heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin vagy takrolimusz), valamint a trimetoprim.

- Egyidejű események, különösképpen dehidráció, akut cardialis dekompenzáció, metabolikus acidózis, vesefunkció-romlás, a vese állapotának hirtelen romlása (pl. fertőző megbetegedések), sejtszétesés (pl. akut alsó végtagi ischaemia, rhabdomyolisis, kiterjedt trauma).

A kockázatnak kitett betegeknél a szérum káliumszint szoros ellenőrzése javasolt (lásd 4.5 pont).

Etnikai különbségek

Az angiotenzin konvertáló enzim gátlókhoz hasonlóan úgy tűnik, a telmizartán és más angiotenzin II receptor antagonisták kevésbé csökkentik a vérnyomást a fekete populációban, mint a nem feketékben, ennek az lehet az oka, hogy a fekete hipertóniás betegekben gyakoribb az alacsony reninszint.

Egyéb

Csakúgy, mint más vérnyomáscsökkentő szerek esetében, az ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben szenvedőknél a vérnyomás túlzott csökkenése myocardialis infarctus vagy stroke bekövetkeztéhez vezethet.

Segédanyagok

Szorbit

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

19,2 mg szorbitot tartalmaz tablettánként.

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

38,4 mg szorbitot tartalmaz tablettánként.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Digoxin

Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin csúcs plazmakoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán-kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxinszintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható más gyógyszerekhez hasonlóan a telmizartán is provokálhat hyperkalaemiát (lásd 4.4 pont). A kockázat fokozódhat az olyan gyógyszerekkel történő kombinációs kezelés esetében, melyek szintén okozhatnak hyperkalaemiát (káliumtartalmú sópótló készítmények, káliumspóroló vízhajtók, ACE-gátlók, angiotenzin-II-receptor antagonisták, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek [NSAID-ok, beleértve a szelektív COX-2 gátlókat], heparin, immunszuppresszív szerek [ciklosporin vagy takrolimusz], valamint a trimetoprim).

A hyperkalaemia előfordulása a társuló kockázati tényezőktől függ. Fokozott a kockázat a fent említett terápiás gyógyszer-kombinációk esetén. A kockázat különösen magas káliumspóroló vízhajtóval vagy káliumot tartalmazó sópótló készítményekkel történő kombinációban. Ugyanakkor például az ACE‑gátlókkal vagy NSAID-okkal való kombináció kisebb kockázatot jelent, feltéve, hogy az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedéseket szigorúan betartják.

Egyidejű alkalmazás nem javasolt

Káliumspóroló vízhajtók vagy káliumpótló készítmények

Az angiotenzin-II-receptor antagonisták, így a telmizartán is mérséklik a vízhajtók okozta káliumvesztést. A káliumspóroló vízhajtók, mint például a spirinolakton, eplerenon, triamteren vagy az amilorid, a káliumpótló vagy káliumot tartalmazó sópótló készítmények, jelentősen megemelhetik a szérum káliumszintet. Ha egyidejű alkalmazásuk dokumentált hypokalaemia miatt indikált, csak óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzése mellett alkalmazhatók.

Lítium

A szérum lítiumszint reverzíbilis emelkedéséről és toxicitásról számoltak be a lítium angiotenzin konvertáló enzim-gátlókkal, és angiotenzin-II-receptor antagonistákkal - köztük a telmizartánnal - történő egyidejű alkalmazása kapcsán. Ha a kombináció alkalmazása szükségesnek bizonyul, a szérum lítiumszint gondos ellenőrzése javasolt.

Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek

Az NSAID-ok (úgymint a gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX-2 gátlók és nem szelektív NSAID-ok) csökkenthetik az angiotenzin-II-receptor antagonisták antihipertenzív hatását.

Néhány károsodott vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek, időskorú betegek beszűkült vesefunkcióval) az angiotenzin-II-receptor antagonisták és a ciklooxigenáz-gátló szerek egyidejű alkalmazása a vesefunkció további romlását - beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget is - eredményezhet, mely általában reverzíbilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, különösen időskorúaknál. A betegeket megfelelően hidrálni kell, illetve megfontolandó a vesefunkció ellenőrzése az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve azután bizonyos időközönként.

Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC_0-24- és C_max‑értékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.

Vízhajtók (tiazid- vagy kacsdiuretikumok)

A megelőző nagydózisú diuretikus kezelés, mint például furoszemid (kacs-diuretikum) és hidroklorotiazid (tiazid diuretikum) kezelés, volumenvesztést, illetve hypotonia kockázatát eredményezheti a telmizartán-kezelés megkezdésekor.

Egyidejű alkalmazáskor figyelembe veendő

Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatását más vérnyomáscsökkentő készítmények egyidejű alkalmazása fokozhatja.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyprkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi típusú vérnyomáscsökkentő szer, köztük a telmizartán antihipertenzív hatását: baklofén, amifosztin. Ezenkívül az orthostaticus hypotoniát az alkohol, barbiturátok, narkotikumok, illetve az antidepresszánsok súlyosbíthatják.

Kortikoszteroidok (szisztémás adagolás)

A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A telmizartán terhes nőkön történő alkalmazására nincs megfelelő adat. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).

Nem meggyőzőek az arra vonatkozó epidemiológiai bizonyítékok, hogy a terhesség első trimeszterében az ACE-gátló alkalmazásakor fennáll-e a teratogenitás kockázata; kismértékű kockázatnövekedés azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin-II-receptor antagonisták alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázat állhat fenn ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-II-receptor antagonista-kezelés folytatása nem létfontosságú, a terhességet tervező beteget át kell állítani olyan alternatív vérnyomáscsökkentő-kezelésre, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. A terhesség megállapításakor az angiotenzin-II-receptor antagonista-kezelést azonnal le kell állítani, és szükség szerint alternatív terápiát kell kezdeni.

A terhesség második és harmadik trimesztere alatti angiotenzin-II-receptor antagonista-expozíció bizonyítottan humán foetotoxicitást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának retardációja) és neonatalis toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz. (Lásd 5.3 pont.)

Amennyiben angiotenzin-II-receptor antagonista-expozíció történt a terhesség második trimeszterétől kezdődően, a veseműködés és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Azokat a csecsemőket, akiknek az anyja angiotenzin-II-receptor antagonistát szedett, hypotonia kialakulása szempontjából fokozott megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Mivel nem áll rendelkezésre információ a telmizartán szoptatás ideje alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a telmizartán alkalmazása nem javasolt, és alternatív, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.

Termékenység

A preklinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg a telmizartán által a női és a férfi termékenységre kifejtett hatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a vérnyomáscsökkentőkkel (mint például a telmizartánnal) történő kezelés során alkalomszerűen szédülés vagy álmosság fordulhat elő.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A súlyos mellékhatások között szerepel a ritkán (≥1/10 000‑<1/1000) előforduló anaphylaxiás reakció és az angiooedema, valamint az akut veseelégtelenség.

A hypertonia miatt kezelt betegeknél a kontrollos vizsgálatokban a mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága legtöbbször hasonló volt a telmizartánnal (41,4%) és a placebóval (43,9%) kezelt csoportban. A mellékhatások gyakorisága nem volt dózisfüggő, és nem mutatott korrelációt a betegek nemével, életkorával és rasszbeli sajátosságaival. A cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében kezelt betegek esetében a telmizartán biztonságossági profilja megegyezett a hypertoniás betegek esetében észlelttel.

A következőkben felsorolt mellékhatások a hypertonia miatt kezelt betegek kontrollos klinikai vizsgálataiból és a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származnak. A felsorolás figyelembe veszi azokat a súlyos mellékhatásokat és a kezelés megszakításához vezető mellékhatásokat is, amelyek három hosszútávú klinikai vizsgálatból származnak, amelyekben összesen 21 642 beteget kezeltek telmizartánnal akár 6 éven át a cardiovascularis morbiditás csökkentése érdekében.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon osztályozták:

nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10 000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem gyakori: Húgyúti fertőzések, beleértve a cystitist is, felső légúti fertőzések, köztük pharyngitis és sinusitis.

Ritka: Szepszis, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is¹.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: Anaemia

Ritka: Eosinophilia, thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Anaphylaxiás reakciók, túlérzékenység

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori: Hyperkalaemia

Ritka: Hypoglykaemia (cukorbetegeknél)

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: Álmatlanság depresszió

Ritka: Szorongás

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: Syncope

Ritka: Aluszékonyság

Szembetegségek és szemészeti és tünetek

Ritka: Látászavar

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: Forgó jellegű szédülés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: Bradycardia

Ritka: Tachycardia

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: Hypotonia², orthostaticus hypotonia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: Dyspnoe, köhögés

Nagyon ritka: Interstitialis tüdőbetegség⁴

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: Hasi fájdalom, hasmenés, emésztési zavar, puffadás, hányás

Ritka: Szájszárazság, hasi diszkomfort, ízérzés zavara

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: Kóros májfunkciós értékek/májbetegség³

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: Pruritus, hyperhidrosis, bőrkiütés

Ritka: Angiooedema (halálos kimenetellel is), ekzema, erythema, urticaria, gyógyszer által kiváltott bőrkiütés, toxikus bőrkiütés

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: Hátfájás (pl. ischias), izomgörcsök, izomfájdalom

Ritka: Izületi fájdalom, végtagfájdalom, ínfájdalom (íngyulladás-szerű

tünetek)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: A veseműködés károsodása, az akut veseelégtelenséget is beleértve

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: Mellkasi fájdalom, gyengeség

Ritka: Influenza-szerű megbetegedés

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem gyakori: Emelkedett kreatininszint a vérben

Ritka: Csökkent hemoglobin, emelkedett húgysavszint, emelkedett májenzim értékek, emelkedett kreatin-foszfokináz szint.

1, 2, 3, 4: a további információkat lásd az „A kiválasztott mellékhatások leírása” alpontban.

A kiválasztott mellékhatások leírása

Sepsis

A PRoFESS vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg. Az esemény véletlen felfedezés vagy egy jelenleg nem ismert mechanizmus következménye lehet (lásd még 5.1 pont).

Hypotonia

Ezt a mellékhatást gyakran jelentették azoknál a kontrollált vérnyomású betegeknél, akiknek a telmizartánt a cardiovascularis morbiditás csökkentése céljából adták a standard kezelésen felül.

Kóros májfunkciós értékek/májbetegség

A posztmarketing esetekben tapasztalt kóros májfunkciós érték/májbetegség legtöbbször japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.

Interstitialis tüdőbetegség

A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, de ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A telmizartán humán túladagolásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Tünetek

A telmizartán túladagolása után leginkább jellemző tünet a hypotonia és tachycardia; bradycardia; szédülés, a szérum kreatininszint emelkedése és akut veseelégtelenség előfordulásáról szintén beszámoltak.

Kezelés

A telmizartán hemodialízissel nem távolítható el. A beteg állapotát gondosan monitorozni kell, tüneti és szupportív kezelés szükséges. A kezelés függ a gyógyszer bevétele óta eltelt időtől és a tünetek súlyosságától. Ajánlott a hánytatás és/vagy a gyomormosás. Kedvező hatásúnak bizonyulhat túladagolás kezelésében az aktív szén is. A szérum elektrolitok- és a kreatinin szintjét gyakran célszerű ellenőrizni. Hypotonia kialakulása esetén hanyatt kell fektetni a beteget, és gyors intravénás só- és volumenpótlást kell alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Angiotenzin-II-antagonisták, önmagukban, ATC kód: C09CA07.

Hatásmechanizmus

A telmizartán per os aktív és szelektív angiotenzin-II-receptor (AT₁ típusú) antagonista. A receptorhoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzin-II-t az annak ismert farmakológiai hatásait közvetítő AT₁ receptor altípusról. A telmizartán nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT₁-receptoron. A telmizartán szelektíven kötődik az AT₁-receptorhoz. A kötődés tartós. A telmizartán nem mutat affinitást más receptorokhoz, többek között az AT₂ vagy egyéb kevésbé karakterisztikus AT receptorokhoz sem. E receptorok funkcionális szerepe nem ismert, miként az sem, hogy az angiotenzin II, melynek szintjét a telmizartán emeli, előidézheti-e hiperstimulációjukat. A telmizartán csökkenti a plazma aldoszteronszintjét. A telmizartán emberben nem gátolja a plazma renin aktivitását, és nem blokkolja az ioncsatornákat. A telmizartán nem gátolja a bradikinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kinináz II). Ezért nem várható, hogy a bradikinin-közvetítette mellékhatásokat potencírozza.

Emberben 80 mg telmizartán adásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető az angiotenzin-II által kiváltott vérnyomás-emelkedés. A gátló hatás 24 órán keresztül fennmarad, és még 48 óra múlva is kimutatható.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Az esszenciális hypertonia kezelése

A telmizartán első adagját követően a vérnyomáscsökkentő hatás fokozatosan, 3 óra alatt fejlődik ki. A maximális vérnyomáscsökkenés rendszerint 4-8 heti kezelés után tetőzik, és hosszú távú kezelés esetén is fennmarad.

Ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége az adag bevétele után 24 órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevétele előtti utolsó 4 órát is. Ezt megerősítette, hogy a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban a 40 és 80 mg-os telmizartán adagok után a maradék-csúcshatás egységesen 80% felett maradt. Dózisfüggőnek tűnik, hogy mennyi idő alatt tér vissza a kiindulási szintre a szisztolés vérnyomás. Ebben a tekintetben a diasztolés vérnyomásra vonatkozó adatok nem egyértelműek.

A telmizartán hypertoniás betegeknél a szisztolés és diasztolés vérnyomást egyaránt csökkenti, a szívfrekvenciát azonban nem módosítja. Nincs még magyarázat arra, hogyan járul hozzá a vérnyomáscsökkentő hatáshoz a gyógyszer diuretikus és nátriuretikus hatása. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el más vegyületcsoportokba tartozó antihipertenzívumokétól (ezt igazolják a telmizartán és az amlodipin, az atenolol, az enalapril, a hidroklorotiazid és a lizinopril hatékonyságát összehasonlító klinikai vizsgálatok eredményei).

A telmizartán-kezelés hirtelen leállítása után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, nem lép fel “rebound” vérnyomás-emelkedés.

A száraz köhögés szignifikánsan ritkábban jelentkezett telmizartánnal kezelt betegeknél, mint azoknál, akiknek angiotenzin-konvertáló enzimgátlót adtak, azon klinikai vizsgálatokban, melyekben a két vérnyomáscsökkentő kezelést hasonlították össze.

Cardiovascularis prevenció

Az ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint

Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril és a telmizartán, illetve ramipril kombinációjának 25 620, olyan, 55 éves vagy idősebb beteg cardiovascularis kimenetelére gyakorolt hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér betegség, stroke, TIA perifériás érbetegség vagy szervkárosodással (pl. retinopathiával, balkamra hipertrófiával, makro- vagy mikroalbuminuriával) járó II. típusú diabetes mellitus szerepelt; amely betegpopuláció a cardiovascularis események szempontjából rizikócsoportot jelent.

A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: 80 mg telmizartán (n=8542), 10 mg ramipril (n=8576), vagy 80 mg telmizartán és 10 mg ramipril kombinációja (n=8502), és a betegeket átlagosan 4,5 éven át követték.

A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott az elsődleges összetett végpontként meghatározott cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke, és pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán (16,7%) és a ramipril (16,5%) csoportokban. A kockázati hányados a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5% CI 0,93-1,10, p (non-inferioritás) = 0,0019 1,13-as határnál). A bármely okból bekövetkezett halálozás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillal kezelteknél 11,8% volt.

A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő, előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, és nem fatális stroke [0,99 (97,5% CI 0,90 – 1,08, p (non-inferioritás) = 0,0004], ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai.

A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibítorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80 mg telmizartánt (n=2954) vagy placebót (n=2972) kaptak. Az utánkövetés átlagos időtartama 4 év és 8 hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus, nem fatális stroke, vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában [15,7% a telmizartán, és 17,0% a placebo csoportban, kockázati arány 0,92 (95% CI 0,81-1,05, p=0,22)]. A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás, nem fatális myocardialis infarctus és nem fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából [0,87 (95% CI 0,76 – 1,00, p = 0,048)]. A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (kockázati arány 1,03, 95% CI 0,85 – 1,24).

A köhögés és az angiooedema ritkábban jelentkezett a telmizartánnal, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, míg hypotonia a telmizartán esetében fordult elő gyakrabban.

A telmizartán és a ramipril kombinációja nem nyújtott további előnyöket az önmagában alkalmazott ramiprilhez vagy telmizartánhoz viszonyítva. A cardiovascularis mortalitás és a bármely okból bekövetkező mortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hypotonia és syncope a kombinációs karban. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban.

A PRoFESS („Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes") vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a közelmúltban stroke-on átesett, 50 éves vagy annál idősebb betegeknél a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg (0,70% vs. 0,49%) [RR 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00 - 2,06)]; a fatális kimenetellel járó sepsis eseteinek incidenciája a placebót szedőkhöz képest (0,16%) a telmizartánt szedő betegeknél növekedett (0,33%) [RR 2,07 (95%-os konfidencia intervallum, 1,14 - 3,76)]. A telmizartán alkalmazása során a sepsis incidenciájának megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy egy jelenleg nem ismert mechanizmus következménye lehet.

Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II receptor blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovasculularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó II típusú diabetes mellitus szerepelt. Részletesebb információkért lásd fentebb a „Cardiovascularis prevenció” cím alatt.

A VA NEPHRON-D vizsgálatot II típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók esetében is relevánsak.

Ezért az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.

Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirennel II típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkiren csoportban, mint a placebo csoportban.

Gyermekek és serdülők

A telmizartán hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták.

A telmizartán két dózisának vérnyomáscsökkentő hatását vizsgálták 76 hypertoniás, 6 ‑ <18 éves, jelentősen túlsúlyos (≥20 kg ‑ ≤120 kg testtömegű, átlagosan 74,6 kg-os) betegnél, akiket 4 héten át 1 mg/ttkg (n = 29) vagy 2 mg/ttkg (n = 31) telmizartánnal kezeltek. A beválasztásnál a másodlagos hypertonia jelenlétét nem vizsgálták. Néhány, a vizsgálatban résztvevő betegnél az alkalmazott adagok magasabbak voltak a hypertonia kezelésére a felnőtt populációban javasoltnál, ami elérte a felnőtteknél vizsgált, napi 160 mg-os dózishoz hasonló szintet. Az életkori hatásokat figyelembe vevő korrekció után a kiindulási értékhez viszonyított átlagos szisztolés vérnyomáscsökkenés (elsődleges cél) -14,5 (1,7) Hgmm volt a 2 mg/ttkg telmizartánt kapó, -9,7 (1,7) Hgmm az 1 mg/ttkg telmizartánt kapó, és -6,0 (2,4) Hgmm volt a placebo-csoportban. A korrigált diasztolés vérnyomáscsökkenés értékei a kiindulási értékekhez képest -8,4 (1,5) Hgmm, -4,5 (1,6) Hgmm és -3,5 (2,1) Hgmm voltak. A változás dózisfüggőnek bizonyult. A vizsgálat 6 ‑ < 18 éves betegekre vonatkozó biztonságossági adatai alapvetően a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóak voltak. A hosszú távú telmizartán-kezelés biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél nem értékelték.

Az ezen betegpopulációban észlelt eosinophil-szám emelkedést felnőtteknél nem figyelték meg. Ennek klinikai jelentősége és relevanciája nem ismert. Hypertoniás gyermekeknél a telmizartán hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó következtetéseket ezen klinikai adatok alapján nem lehet levonni.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A telmizartán rövid idő alatt, azonban változó mértékben szívódik fel. A telmizartán abszolút biohasznosulása átlagosan kb. 50%-os. A telmizartánt étkezés közben bevéve 40 mg-os dózis adásakor kb. 6%-kal, 160 mg-os dózis adásakor kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC_0-∞). Három órával a bevétel után azonban már nem különbözik az éhgyomorra, ill. étkezés közben adott telmizartán plazmaszintje.

Linearitás/nem-linearitás

Az AUC csekély mértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a terápiás hatékonyságot. Nincs egyenes arányosság a beadott dózisok és plazmakoncentrációk között. A C_max és kisebb mértékben az AUC 40 mg feletti dózisok esetén aránytalanul nő.

Eloszlás

A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az α1-savanyú glikoproteinhez. Az állandó plazmaszint kialakulása után mérhető látszólagos eloszlási térfogat (V_dss) hozzávetőleg 500 liter.

Biotranszformáció

A telmizartán az anyavegyület glükoroniddal történő konjugációjával metabolizálódik. A konjugált metabolit nem rendelkezik farmakológiai aktivitással.

Elimináció

A telmizartán eliminációja biexponenciális görbével jellemezhető, terminális felezési ideje >20 óra. A maximális plazmakoncentráció (C_max), és kisebb mértékben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) az alkalmazott dózis nagyságához képest aránytalanul nő. A javasolt dózisok alkalmazásakor nem észlelték a telmizartán klinikai szempontból számottevő akkumulációját. Nőknél magasabb plazmaszinteket mértek, mint férfiaknál, ez azonban nem befolyásolta a hatékonyságot.

A szájon át (vagy intravénásan) adott telmizartán szinte teljes mértékben a széklettel, javarészt változatlan formában ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózisnak kevesebb, mint 1%-a választódik ki a vizeletben. A máj vérátáramlásához (kb. 1500 ml/perc) viszonyítva a teljes plazma-clearance (Cl_tot) értéke magas (kb. 1000 ml/perc).

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A telmizartán két dózisának farmakokinetikai jellemzőit vizsgálták másodlagos célként 6‑<18 év közötti hypertoniás betegeknél (n = 57), négyhetes, 1 mg/ttkg vagy 2 mg/ttkg adagban alkalmazott telmizartán szedést követően. A farmakokinetikai célok közé tartozott a telmizartán dinamikus egyensúlyi állapotú értékének meghatározása gyermekeknél és serdülőknél, valamint az életkorral összefüggő különbségek vizsgálata. Bár a vizsgálat túl kicsi volt ahhoz, hogy a 12 év alatti gyermekekre vonatkozóan messzemenő következtetést lehessen levonni, az eredmények általánosságban megegyeztek a felnőtteknél találtakkal, és megerősítették, hogy a telmizartán hatása nem lineáris, különösen a C_max vonatkozásában.

Nem

Különbséget figyeltek meg a plazmakoncentrációkban, a C_max körülbelül 3-szor, az AUC pedig 2-szer magasabb nőknél, mint férfiaknál.

Idősek

A telmizartán farmakokinetikai jellemzői nem különböznek az időskorú, ill. a 65 évnél fiatalabb betegeknél.

Vesekárosodás

Enyhe, közepes mértékű és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a plazmakoncentrációk megduplázódását figyelték meg. Mindazonáltal veseelégtelenségben szenvedő, hemodialízis kezelésben részesülő betegeknél alacsonyabb plazmaszinteket mértek. A telmizartán veseelégtelenségben szenvedő betegeknél is nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért hemodialízissel nem távolítható el a keringésből. A telmizartán eliminációs felezési ideje nem változik vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján közel 100%-ig fokozódhat a telmizartán abszolút biohasznosulása. Az eliminációs felezési idő nem változik májkárosodásban szenvedő betegeknél.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A klinikai alkalmazásra javasolt terápiás tartománynak megfelelő dózisokkal, normotenziós kísérleti állatokkal végzett preklinikai vizsgálatok során a vörösvértest-paraméterek (erythrocytaszám, hemoglobinszint és hematokrit érték) csökkenését, a vese hemodinamikai paramétereinek változásait (emelkedett karbamid-nitrogén és kreatininszint), valamint a szérum káliumszintjének emelkedését észlelték. Kutyában a vesetubulusok kitágulását és atrophiáját figyelték meg. A gyomornyálkahártya károsodását (erosiók, fekélyképződés vagy gyulladás) patkányoknál és kutyáknál is megfigyelték. Ezeknek az ACE-gátlókkal illetve angiotenzin-II-receptor antagonistákkal végzett preklinikai vizsgálatokból már ismert gyógyszerfüggő mellékhatásoknak a kialakulása sóoldat perorális adásával megelőzhető volt.

Mind a két állatfajban észlelték a plazma renin aktivitás fokozódását, továbbá a juxtaglomerularis sejtek hypertrophiáját/hyperplasiáját. Ezek úgyszintén az ACE-gátlók és más angiotenzin‑II‑receptor antagonisták gyógyszercsaládjára jellemző hatásoknak tekinthetők, klinikai szempontból azonban valószínűleg nincs jelentőségük.

Teratogén hatása egyértelműen nem bizonyított, azonban a telmizartán toxikus dózistartományában megfigyeltek az utódok postnatalis fejlődésére kifejtett olyan hatást, mint pl. alacsonyabb testsúly és késleltetett szemnyitás.

Nem igazoltak mutagenitást és jelentős clastogén aktivitást az in vitro vizsgálatokban, és nem volt kimutatható a karcinogenitás patkányban és egérben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mannit,

meglumin,

szorbit (E420),

povidon (K-90),

nátrium-hidroxid,

hipromellóz,

magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Az első felbontást követő felhasználhatósági időtartam

Tartály

6 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Al/Al buborékcsomagolás

Kiszerelések:

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98 vagy 100 tablettát tartalmazó kiszerelés.

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98 vagy 100 tablettát tartalmazó kiszerelés.

98 (2 × 49) db tablettát tartalmazó gyűjtőcsomagolás.

(HDPE) tartály fehér, csavaros (PP) tetővel

Kiszerelések:

100 tabletta

500 tabletta (kizárólag kórházi felhasználásra)

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer vagy hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

ratiopharm GmbH

89079 Ulm, Graf-Arco-Strasse 3.,

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

Telmisartan-ratiopharm 40 mg tabletta

OGYI-T-21451/01 14 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/02 28 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/03 30 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/04 56 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/05 60 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/06 90 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/07 98 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

Telmisartan-ratiopharm 80 mg tabletta

OGYI-T-21451/08 14 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/09 28 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/10 30 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/11 56 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/12 60 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/13 90 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21451/14 98 × (Al/Al buborékcsomagolásban)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. szeptember 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. december 5.