TENAXUM 1 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Tenaxum 1 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg rilmenidint (1,544 mg rilmenidin-dihidrogén-foszfát formájában) tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag

47 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér színű, korong alakú, domború felületű, mindkét oldalán mélynyomású ”H” jelzéssel ellátott tabletta. Átmérője: 6 mm, magassága: 3 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Essentialis hypertonia.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A javasolt adag naponta 1-szer 1 mg (1 tabletta), reggel étkezés előtt. Ha egyhavi kezelést követően a vérnyomáskontroll nem kielégítő, az adag emelhető naponta 2-szer 1 mg-ra (étkezések előtt 1 tabletta reggel, 1 tabletta este).

A kezelést tartósan kell folytatni. Elhagyása a dózis fokozatos csökkentésével történhet.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Veseműködési zavarban, amennyiben a kreatinin-clearence nagyobb, mint 15 ml/perc, a kezdő dózist nem kell módosítani. Súlyos veseműködési zavarban (kreatinin-clearence < 15 ml/perc) ez a gyógyszer nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Idősek

A Tenaxum adható idős és diabeteses hypertoniásoknak is.

Gyermekek és serdülők

A Tenaxum tabletta nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos depresszió.

• Súlyos veseműködési zavar (kreatinin-clearence < 15 ml/perc).

• Szultoprid egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Tenaxum hirtelen elhagyása kerülendő. A kezelést fokozatosan, egyre csökkenő dózisok alkalmazásával kell felfüggeszteni.

A közelmúltban vascularis történésen (stroke, myocardialis infarctus) átesett betegeknek a Tenaxum –hasonlóan egyéb vérnyomáscsökkentőkhöz – csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett adható.

A rilmenidin alkalmazásával járó szívfrekvencia-csökkenés kockázata és a bradycardia kialakulásának kockázata miatt a kezelés megkezdését gondosan mérlegelni kell a bradycardiás betegeknél, illetve azoknál, akiknél a bradycardia rizikófaktorai fennállnak (mint például idős betegek, sick-sinus szindróma, AV-blokk, szívelégtelenség fennállása, vagy bármely olyan állapot, amelyben a szívfrekvenciát fokozott szimpatikus tónus tartja fent). Ezeknél a betegeknél a szívfrekvencia monitorozása szükséges, különösen a kezelés első 4 hetében.

A kezelés alatt alkohol fogyasztása nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

A Tenaxum együttadása szívelégtelenség kezelésére alkalmazott béta‑blokkolókkal (bizoprolol, karvedilol, metoprolol) nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A Tenaxum együttadása MAO-inhibitorokkal nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Orthostaticus hypotensio kialakulásának lehetősége miatt, az idős betegeket figyelmeztetni kell az elesés fokozott kockázatára.

Segédanyagok

A Tenaxum tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont):

• Szultoprid

Kamrai arrhythmia, különösen torsades de pointes fokozott kockázata.

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt (lásd 4.4 pont):

• Alkohol

A vegyület szedatív hatását az alkohol fokozza. A csökkent éberség miatt a gépjárművezetés és gépek kezelése veszélyes lehet. Kerülje az alkoholos italok, és az alkoholtartalmú gyógyszerek fogyasztását.

• Szívelégtelenség kezelésére alkalmazott béta‑blokkolók (bizoprolol, karvedilol, metoprolol)

Béta-blokkolóval és vazodilatátorral kezelt szívelégtelenségben káros lehet a szimpatikus tónus centrális csökkentése és a központi hatású vérnyomáscsökkentők vazodilatátor hatása.

• MAO‑inhibitorok

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatását részben antagonizálhatják.

Óvatossággal alkalmazható kombinációk:

• Baklofen

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódása. Monitorozni kell a vérnyomást, és a vérnyomáscsökkentő dózisát szükség esetén módosítani kell.

• Béta‑blokkolók

Jelentősen emelkedhet a vérnyomás, ha a centrálisan ható vérnyomáscsökkentő alkalmazását hirtelen abbahagyják. Kerülni kell a centrálisan ható vérnyomáscsökkentő hirtelen leállítását. Klinikai monitorozás szükséges.

• Torsades de pointes kialakulását előidéző gyógyszerek (kivéve a szultoprid):

• Ia. csoportba tartozó antiaritmiás szerek (kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);

• III. csoportba tartozó antiaritmiás szerek (amiodaron, dofetilid, ibutilid, szotalol);

• bizonyos neuroleptikumok: fenotiazinok (klórpromazin, levomepromazin, tioridazin), benzamidok (amiszulprid, szulpirid, tiaprid), butirofenonok (droperidol, haloperidol), egyéb neuroleptikumok (pimozid);

• egyéb gyógyszerek: bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, moxifloxacin, pentamidin, iv. spiramicin, iv. vinkamin.

Kamrai arrhythmia, különösen torsades de pointes fokozott kockázata. Klinikai és EKG‑monitorozás szükséges.

• Triciklikus antidepresszánsok

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatását részben antagonizálhatják.

• Egyéb antihipertenzív szerek

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódása, orthostaticus hypotensio fokozott veszélye.

Kombinációk, amelyeket figyelembe kell venni:

• Alfa-blokkolók

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódása, orthostaticus hypotensio fokozott veszélye.

• Amifosztin

Fokozott vérnyomáscsökkentő hatás.

• Kortikoszteroidok (kivéve az Addison-kórban szubsztitúciós kezelésként adott hidrokortizon), tetrakozaktid (szisztémásan adva).

A vérnyomáscsökkentő hatás csökken (a kortikoszteroidok által kiváltott folyadék-/nátriumretenció miatt).

• Neuroleptikumok, imipramin (antidepresszáns)

A vérnyomáscsökkentő hatás fokozódása, orthostaticus hypotensio veszélye (kumulatív hatás).

• Egyéb központi idegrendszeri depresszánsok: morfin‑származékok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók és szubsztitúciós szerek), benzodiazepinek, benzodiazepinektől eltérő anxiolitikumok, altatók, neuroleptikumok, szedatív H₁-hisztamin‑antagonisták, szedatív antidepresszánsok (amitriptilin, doxepin, mianszerin, mirtazapin, trimipramin), egyéb centrálisan ható vérnyomáscsökkentő szerek, baklofen, talidomid, pizotifen, indoramin.

A központi idegrendszeri depresszió fokozódik. A koncentrációra kifejtett hatás miatt a gépjárművezetés és a gépek kezelése veszélyes lehet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A rilmenidin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

A Tenaxum alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a rilmenidin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok a rilmenidin és/vagy a rilmenidin metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

A Tenaxum alkalmazása nem javallt a szoptatás alatt.

Termékenység

Patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatokban nem figyeltek meg a termékenységet befolyásoló hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek vizsgálatot a készítmény hatásáról a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre. Figyelembe véve azonban, hogy az aluszékonyság gyakori mellékhatás, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ez hatással lehet a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeikre.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása:

Kontrollos vizsgálatokban, napi egyszer 1 mg rilmenidinnel kezelt betegek esetében, a mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt a placebocsoportban tapasztaltakéhoz.

Kontrollos összehasonlító vizsgálatokban a mellékhatások előfordulási gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb volt a napi 2 mg rilmenidinnel kezelt csoportban, mint a klonidin (0,15‑0,30 mg/nap) vagy alfa‑metildopa (500‑1000 mg/nap) esetében.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása:

A következő mellékhatásokat vagy nemkívánatos eseményeket jelentették az alábbi gyakorisági kategóriák szerint:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥ 1/100 - < 1/10)

Nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100)

Ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Szorongás
Depresszió
Álmatlanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Aluszékonyság
Fejfájás
Szédülés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori	Palpitatio
Nem ismert	Bradycardia
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Hideg végtagok
Nem gyakori	Hőhullám
Orthostaticus hypotonia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Felső hasi fájdalom
Szájszárazság
Hasmenés
Székrekedés
Nem gyakori	Hányinger
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Viszketés
Bőrkiütés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Izomgörcsök
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Gyakori	Szexuális diszfunkció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Gyengeség
Fáradékonyság
Oedema

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Túladagolással kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A leginkább várható tünetek a jelentős hypotensio és az éberségi zavarok.

Kezelés

Tüneti kezelést kell alkalmazni. A gyomormosás mellett, az ajánlott kezelés részeként, jelentős hypotensio esetén szimpatomimetikumok adása is szükséges lehet.

A rilmenidin gyengén haemodializálható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Központi hatású adrenerg anyagok, imidazolin‑receptor‑agonisták, ATC kód: C02A C06

Az agytörzsi, a perifériás és a renalis I₁‑imidazolin‑receptorokon kifejtett agonista hatáson keresztül a rilmenidin mind centrálisan, mind perifériásan gátolja a szimpatomimetikus aktivitást, ezáltal csökkenti az artériás vérnyomást.

A Tenaxum különböző normo- és hipertenzív állatmodellekben dózisfüggő vérnyomáscsökkentő hatást mutat. Ezt a hatását igazolták hypertoniás betegek esetében is.

A Tenaxum – az alkalmazott dózistól függő mértékben – csökkenti mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást úgy fekvő, mind álló helyzetben. Terápiás dózisokban (naponta 1-szer 1 mg, vagy naponta 2-szer 1 mg) alkalmazva, kettős vak vizsgálatok során hatásosnak bizonyult enyhe és közepesen súlyos hypertoniában szenvedő betegek esetében, mind placebóval, mind egyéb antihipertenzívumokkal összehasonlítva. Hatása 24 óráig tartott. A hosszú távú vizsgálatok tolerancia kialakulását nem igazolták.

Terápiás adagban nem befolyásolja a szív működését, nem vezet víz-, vagy Na‑retencióhoz és nem befolyásolja az anyagcserét.

A Tenaxum úgy tartja fenn szignifikáns antihipertenzív hatását 24 órán keresztül a teljes perifériás ellenállás csökkentése révén, hogy eközben nem változik a perctérfogat. Nem változik a szívizom kontraktilitása és a cardialis elektrofiziológiai paraméterek sem. Nem befolyásolja a szívfrekvencia terhelésfüggő változását.

Nem változtatja meg a vese véráramlását, sem a glomerulus filtrációt, sem a filtrációs frakciót. A Tenaxum nem befolyásolja a vércukorszint szabályozását diabeteses betegek esetében sem (tekintet nélkül arra, hogy IDDM-ben vagy NIDDM-ben szenvednek), valamint nem befolyásolja a zsíranyagcserét sem.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazva a rilmenidin a béltraktusból gyorsan és jól felszívódik. A plazma csúcskoncentráció (3,5 ng/ml), 1 mg rilmenidin bevételét követően, 1,5‑2 órával mérhető.

First-pass effektus nincs, a biohasznosulás csaknem 100%. A farmakokinetika csekély egyedi különbségeket mutat, az étkezés nem befolyásolja. Az ajánlott terápiás tartományban a felszívódás nem változik.

Eloszlás

Plazmafehérjékhez való kötődése 10% alatti. Megoszlási térfogata 5 liter/kg.

Biotranszformáció:

Igen kismértékben metabolizálódik (hidrolízis, oxidáció). Ezen inaktív metabolitok mentesek az alfa₂‑agonista hatástól és nyomokban megtalálhatók a vizeletben.

Elimináció

A rilmenidin döntően a vesén keresztül eliminálódik, a beadott dózis 65%-a változatlan formában választódik ki a vizelettel. A renális kiválasztás az összkiválasztás 2/3-áért felelős.

Eliminációs felezési ideje 8 óra, ezt sem az alkalmazott dózis nagysága, sem az ismételt adagolás nem befolyásolja. Farmakodinamiás hatása ennél hosszabb, 1 mg adását követően szignifikáns antihipertenzív hatás 24 óra múlva is igazolható.

Steady-state állapot a 3. naptól kezdve alakul ki. Hypertoniás betegek plazmakoncentrációja 2 év elteltével is stabil maradt.

Vesekárosodás:

Tekintettel arra, hogy a hatóanyag kiválasztása döntően vesén keresztül történik, vesekárosodás eliminációja – a kreatinin‑clearence-től függő mértékben – lelassul.

Súlyos veseelégtelenségben (kreatinin‑clearence < 15 ml/perc) a felezési idő kb. 35 óra.

Májkárosodás

A felezési idő 12±1 óra.

Idősek

A farmakokinetikai vizsgálatok szerint időskorban (70 éveseknél vagy idősebbeknél) az eliminációs felezési idő hosszabb, 13±1 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A rágcsálóknak adott maximális nem‑letális dózis 4000‑5500‑szorosa volt a humán per os terápiás dózisnak. A mérgezési tünetek központi idegrendszeriek voltak (convulsiók), dózisfüggőknek bizonyultak és főleg letális vagy közel letális dózisoknál jelentkeztek. Maximum 1 mg/ttkg/nap adaggal vagy a humán terápiás dózis 30-szorosával rágcsálókban, kutyákban és majmokban végzett ismételt adagolású toxicitási vizsgálatok során sem a kiválasztó szervek, sem bármely egyéb szerv károsodására utaló jelet nem észleltek.

A humán terápiás dózis 250-szeresével végzett állatkísérletek során sem embriotoxikus, sem teratogén hatás nem igazolódott.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Szilárd paraffin

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Magnézium-sztearát

Talkum

Karboximetilkeményítő‑nátrium

Mikrokristályos cellulóz

Laktóz‑monohidrát (47 mg)

Fehér viasz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 darab tabletta poliamid-alumínium-polivinil/alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-5802/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. szeptember 25.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. május 25.