TRABECAN-TEVA 70 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Trabecan-Teva 70 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

70 mg alendronsav tablettánként (81,2 mg nátrium-alendronát-monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér-törtfehér színű, kerek, síkfelületű, metszett élű, egyik oldalán „T” vésettel ellátott, másik oldalán jelöletlen tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Posztmenopauzás osteoporosis kezelése. Az alendronsav csökkenti a csigolyatörések és a csípőtáji csonttörések kockázatát.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A javasolt adag 1 db 70 mg-os tabletta hetente egyszer. Az osteoporosis biszfoszfonátokkal történő kezelésének optimális időtartamát nem határozták meg. A folyamatos kezelés szükségességét minden betegnél egyénileg rendszeresen újra mérlegelni kell az alendronsav előnyei és lehetséges kockázatai alapján, különösen 5 éves vagy annál hosszabb alkalmazás után.

Az alendronát megfelelő felszívódása érdekében:

A Trabecan-Teva tablettát legalább 30 perccel a napi első étel, ital fogyasztása vagy gyógyszerbevétel időpontja előtt, kizárólag ivóvízzel kell lenyelni. Az üdítőként fogyasztott folyadékok (az ásványvizet is beleértve) és egyes gyógyszerek valószínűleg csökkentik az alendronsav felszívódását (lásd 4.5 pont).

A következők szem előtt tartása elősegíti a tabletta gyomorba juttatását, és csökkenti a lokális mellékhatások – többek között a nyelőcső-irritáció – kockázatát (lásd a 4.4 pontban):

• A Trabecan-Teva tablettát kizárólag a reggeli felkelés után, egy teljes pohár (legalább 200 ml) ivóvízzel szabad bevenni.

• A betegek kizárólag egészben nyeljék le az alendronát tablettát. A tablettát a szájüregi és a garatnyálkahártya kifekélyesedésének veszélye miatt nem szabad széttörni vagy elszopogatni.

• A tabletta bevétele után legalább 30 perccel következhet a napi első étkezés; lepihenni csak ennek elfogyasztása után szabad.

• A Trabecan-Teva tabletta bevétele után legalább fél óráig nem szabad lepihenni.

• A Trabecan-Teva tablettát nem szabad az esti lefekvéskor vagy a reggeli felkelés előtt bevenni.

Abban az esetben, ha a beteg étrendje nem biztosítja a szükséges mennyiség bevitelét, külön kalciumot és D-vitamint tartalmazó készítményt is adni kell (lásd 4.4 pont).

Idős betegek

A klinikai vizsgálatok során nem észleltek életkorfüggő különbségeket az alendronsav biztonságosságában vagy hatásosságában. Ezt szem előtt tartva, időskorúak kezelésekor nem szükséges módosítani az adagolást.

Vesekárosodás

Ha a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) meghaladja a 35 ml/perc értéket, nem szükséges módosítani az adagot. Elegendő tapasztalat híján az alendronsavat nem javasolt vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (GFR < 35 ml/perc) alkalmazni.

Gyermekek és serdülők

Az alendronsav hatásait kis számú, 18 év alatti osteogenesis imperfectában szenvedő betegen vizsgálták. Az eredmények nem elegendőek ahhoz, hogy alátámasszák használatát gyermek és serdülőkorban (lásd még 5.1 pont).

A Trabecan-Teva 70 mg tabletta glükokortikoid-indukálta osteoporosis kezelésében való alkalmazását ezidáig nem vizsgálták.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Nyelőcső-rendellenességek és egyéb, a nyelőcső-passzázst lassító tényezők (pl. strictura vagy achalasia oesophagei).

• Olyan állapotok, melyekben a beteg képtelen 30 percig egyenesen ülni vagy állni.

• Hypocalcaemia.

• Lásd még 4.4 pont.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alendronsav irritálhatja a tápcsatorna felső szakaszának nyálkahártyáját. Az alapbetegség súlyosbodásának veszélye miatt körültekintően kell alkalmazni az alendronsavat a tápcsatorna felső szakaszának aktív kórfolyamataiban, többek között dysphagiában, nyelőcső-betegségekben, gastritisben és duodenitisben, valamint fekélyképződés esetén, továbbá, ha a közelmúltban (a megelőző egy éves időszakban) jelentős tápcsatorna-betegség (pl. peptikus fekély, aktív tápcsatornavérzés) zajlott, vagy ha (a pylorus-plasztikát leszámítva) műtétet végeztek a tápcsatorna felső szakaszán (lásd 4.3 pont). Azoknál a betegeknél, akikről ismert, hogy Barrett-oesophagusban szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak a betegnél egyénileg kell elbírálni az alendronát előnyeit és esetleges kockázatait.

Alendronsavval kezelt betegeken oesophagitis, nyelőcső-fekély, illetve -erosiók kialakulását észlelték. Ezek az elváltozások olykor súlyosak voltak és kórházi kezelést tettek szükségessé, illetve esetenként nyelőcsőszűkületet okoztak. Ennek megfelelően, az orvosnak fokozottan figyelnie kell az esetleges nyelőcső-károsodás jeleire, tüneteire, a betegeket pedig figyelmeztetni kell, hogy ha a nyelőcső-irritáció tüneteit, pl. nyelési nehézséget, nyelés közben fájdalmat, szegycsont mögötti fájdalmat, gyomorégést, vagy annak súlyosbodását tapasztalják, hagyják abba a készítmény szedését és forduljanak orvoshoz.

Azon betegek esetében, akik az alendronsav bevételére vonatkozó útmutatásokat figyelmen kívül hagyják és/vagy ha a nyelőcső-irritáció tüneteinek jelentkezése után is folytatják a tabletta szedését, nagyobb a súlyos oesophageális mellékhatások kockázata. Rendkívül fontos, hogy a betegek az adagolással kapcsolatban minden információt megkapjanak, és azokat meg is értsék (lásd a 4.2 pontban). Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy ezen útmutatások figyelmen kívül hagyása esetén fokozódhat a nyelőcső-károsodás veszélye.

Bár a nagyszabású klinikai vizsgálatok során nem észlelték, hogy az alendronsav fokozná a gyomor- vagy nyombélfekély kialakulásának kockázatát, a készítmény forgalomba hozatalát követő mellékhatás-monitorozás tapasztalatai szerint ezek az elváltozások olykor súlyos, illetve szövődményes formában jelentkezhetnek. Az ok-okozati összefüggés nem zárható ki.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha rájönnek, hogy elmulasztottak bevenni egy adag Trabecan-Teva tablettát, akkor csak másnap reggel vegyenek be egyet. Ne vegyenek be két tablettát ugyanazon a napon. Egyszerűen folytassák a kezelést az eredeti adagolási rend szerint, vagyis hetente mindig ugyanazon a (gyógyszer bevételére eredetileg kijelölt) napon vegyék be a tablettát.

Vesekárosodásban szenvedő betegeknek (GFR < 35 ml/perc) nem ajánlatos alendronsavat adni (lásd 4.2 pont).

A kezelés elkezdése előtt az ösztrogénhiányon és az öregedésen kívül az osteoporosis egyéb lehetséges okait is számításba kell venni.

Az alendronsav-kezelés elkezdése előtt meg kell szüntetni a hypocalcaemiát (lásd 4.3 pont). Az ásványi-anyagcsere egyéb zavarainak (pl. D-vitamin-hiány és hypoparathyreosis) hatékony kezeléséről is gondoskodni kell. Az említett állapotokban szenvedő betegek szérumkalcium-szintjét monitorozni kell az alendronsav-kezelés ideje alatt, illetve figyelni kell a hypocalcaemia tüneteinek jelentkezését is.

Az alendronsavnak a csontok ásványi anyag tartalmát növelő hatása miatt a kezelés ideje alatt csökkenhet a szérum kalcium- és foszfátszintje. A csökkenés mértéke általában csekély, nem idéz elő klinikai tüneteket. Mindazonáltal, szórványosan beszámoltak tünetekkel járó hypocalcaemia kialakulásáról. Ez olykor súlyos mértékű volt és gyakran hajlamosító tényezőkkel (pl. hypoparathyreosis, D-vitamin-hiány, kalcium felszívódási zavar) terhelt betegeken lépett fel.

Ezt szem előtt tartva rendkívül fontos, hogy a glükokortikoidokkal is kezelt betegek elegendő mennyiségben kapjanak kalciumot és D‑vitamint.

Csont-, ízületi és/vagy izomfájdalomról számoltak be biszfoszfonátokat szedő betegeknél. A forgalomba hozatalt követő alkalmazás során ezek a tünetek ritkán voltak súlyosak és/vagy vezettek a cselekvőképesség elvesztéséhez (lásd 4.8 pont). A tünetek megjelenésének időpontja a kezelés megkezdésétől számított első nap és több hónap között váltakozott. A legtöbb betegnél a kezelés leállítása után enyhültek a tünetek. A betegek egy részénél a tünetek visszatértek ugyanazon gyógyszer vagy egy másik biszfoszfonát újbóli alkalmazása során.

A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát‑kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb‑ vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis‑törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femur‑törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát‑kezelés felfüggesztését.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát‑kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb‑, csípő‑ vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur‑törés fennáll‑e.

Az állkapocs osteonecrosisáról – mely általában összefüggésben volt foghúzással és/vagy lokális fertőzéssel (beleértve az osteomyelitist) – számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik a terápia részeként főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonát kezelésben is részesültek. Ezek közül a betegek közül több kapott kemoterápiát és kortikoszteroidokat. Állkapocs osteoporosisáról számoltak be azoknál a betegeknél, akik az osteoporosis kezelésére orális biszfoszfonátokat kaptak.

Az állkapocs osteonecrosis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

• a biszfoszfonát hatásfoka (a legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és kumulálódó dózis

• daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid kezelés, dohányzás

• fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis.

A biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt megfontolandó a fogászati vizsgálat és a megfelelő preventív fogászati beavatkozások elvégzése olyan betegeknél, akiknek elhanyagolt a fogászati állapotuk.

Kezelés alatt ezeknél a betegeknél lehetőleg kerülni kell az invazív fogászati beavatkozásokat, ha lehetséges. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát terápia alatt az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs elegendő adat arra nézve, hogy a biszfoszfonát kezelés megszakítása a szájsebészeti beavatkozás előtt befolyásolja-e az állkapocs osteonecrosis kialakulásának valószínűségét.

A betegek kezelési tervét a kezelőorvos személyre szabottan, a várható előny/kockázat hányados egyedi mérlegelése alapján határozza meg.

A biszfoszfonát kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni a megfelelő szájhigiénia betartására, a rendszeres fogászati ellenőrzésen való részvételre, és arra, hogy számoljanak be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat.

Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszan tartó terápiával összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroid használat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.

A poszt-marketing vizsgálatban ritkán súlyos bőrreakciókról számoltak be , köztük Stevens–Johnson-szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről.

Segédanyag

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az egyidejűleg elfogyasztott étel és üdítőitalok (az ásványvizet is beleértve), a kalciumpótló készítmények, a savkötők és egyes gyógyszerek akadályozhatják az alendronsav felszívódását a tápcsatornából. Ezt szem előtt tartva, az alendronsav tabletta bevétele után legalább 30 percig nem szabad más gyógyszert szájon át bevenni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Más, klinikai szempontból számottevő gyógyszerkölcsönhatás nem várható. A klinikai vizsgálatok során számos beteg az alendronsav mellé ösztrogént is kapott (intravaginalis, transdermalis, vagy per os készítményben), azonban ez a kombináció nem okozott mellékhatásokat.

Mivel az NSAID alkalmazása a gastrointestinalis traktus irritációjával jár, az alendronáttal történő együttes alkalmazás során körültekintően kell eljárni.

Bár konkrét interakciós vizsgálatokat nem végeztek, a klinikai vizsgálatok során az alendronsavat számos különböző, gyakran használatos gyógyszerrel alkalmazták együtt klinikailag jelentős mellékhatások nélkül.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az alendronsav terhességben nem adható. Terhes nők alendronsav-kezeléséről nincsenek megfelelő adatok. Állatkísérletek során nem tapasztaltak a terhességre, embrionális/magzati fejlődésre, illetve a postnatalis fejlődésre kifejtett közvetlen káros hatásokat. Patkányban a vemhesség ideje alatt alkalmazott alendronsav-kezelés hypocalcaemiás dystociát okozott (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az alendronsav kiválasztódik-e a humán anyatejbe. szoptató anyák nem szedhetik..

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban az alendronsav alkalmazása során jelentett egyes mellékhatások befolyásolhatják néhány beteg gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeit. Az alendronsavra adott válaszreakciók egyénenként különbözhetnek (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az egyik, osteoporosisban szenvedő, posztmenopauzás nők bevonásával végzett, egy év időtartamú klinikai vizsgálat tapasztalatai szerint a 70 mg-os alendronsav tabletta (n=519), illetve a naponta szedendő, 10 mg-os alendronsav tabletta (n=370) biztonságossága összességében véve hasonló.

Két másik, 3 év időtartamú, gyakorlatilag azonos felépítésű, posztmenopauzás nőkön elvégzett vizsgálat során úgyszintén hasonló volt a 10 mg/nap dózisú alendronsav (n=196) és a placebo kezelés (n=397) biztonságossága.

A következő táblázat az egy éves vizsgálat bármelyik terápiás csoportjában a betegek legalább 1%-án, illetve a 3 éves vizsgálat 10 mg/nap alendronsavval kezelt betegeinek 1%-án (és a placebo-csoportban regisztráltnál sűrűbben) észlelt és a vizsgáló orvosok megítélése szerint esetleg, valószínűleg vagy biztosan gyógyszerfüggő mellékhatásokat összegezi.

	Egyéves vizsgálat (%)		Hároméves vizsgálatok (%)
Trabecan-Teva 70 mg tabletta (n=519)	Alendronsav 10 mg/nap (n=370)	Alendronsav 10 mg/nap (n=196)	Placebo (n=397)
Emésztőrendszeri zavarok
hasi fájdalom	3,7	3,0	6,6	4,8
dyspepsia	2,7	2,2	3,6	3,5
savas regurgitatio	1,9	2,4	2,0	4,3
émelygés	1,9	2,4	3,6	4,0
hasi puffadás	1,0	1,4	1,0	0,8
székrekedés	0,8	1,6	3,1	1,8
hasmenés	0,6	0,5	3,1	1,8
dysphagia	0,4	0,5	1,0	0,0
flatulentia	0,4	1,6	2,6	0,5
gastritis	0,2	1,1	0,5	1,3
gyomorfekély	0,0	1,1	0,0	0,0
nyelőcsőfekély	0,0	0,0	1,5	0,0
Vázizomrendszeri és kötőszöveti rendellenességek
Vázizomrendszeri fájdalom (csont-, izom-, ízületi)	2,9	3,2	4,1	2,5
izomgörcsök	0,2	1,1	0,0	1,0
Idegrendszeri zavarok
fejfájás	0,4	0,3	2,6	1,5

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő mellékhatásokat szintén klinikai vizsgálatok során, illetve a gyógyszer forgalomba hozatalát követően regisztrálták:

A mellékhatások előfordulásának gyakorisága a következők szerint van csoportosítva: Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka:		túlérzékenységi reakciók, beleértve az urticariát és angiooedemát
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:
Ritka:		tünetekkel járó hypocalcaemia, gyakran hajlamosító tényezők fennállása esetén§
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori:	Fejfájás, szédülés†
Nem gyakori:	dysgeusia†
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem gyakori:		Szemgyulladás (uveitis, scleritis, episcleritis)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:
Gyakori	vertigo†
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori:	hasi fájdalom, dyspepsia, székrekedés, hasmenés, flatulentia, nyelőcsőfekély*, dysphagia*, hasi puffadás, savas regurgitatio
Nem gyakori:	émelygés, hányás, gastritis, oesophagitis*, nyelőcső-erosio*, melaena†
Ritka:	nyelőcső-szűkület*, oropharyngealis fekélyképződés*, felső tápcsatornai szövődmények (PUB- perforatio, fekélyképződés, vérzés)§ (lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
Gyakori:	alopecia†, pruritus†
Nem gyakori:	bőrkiütés, erythema
Ritka:	fényérzékenységgel társuló bőrkiütés, súlyos bőrreakciók, többek között Stevens–Johnson-szindróma és toxikus epidermális necrolysis‡
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Nagyon gyakori:	vázizomrendszeri (csont-, izom-, vagy ízületi) fájdalom, mely néha súlyos† §
Gyakori:	izületi duzzanat†
Ritka:	az állkapocs osteonecrosisa‡ §, atípusos subtrochanter és diaphysealis femur‑törések (biszfoszfonát csoport‑mellékhatás) ⊥
Nagyon ritka:	a külső hallójárat osteonecrosisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Gyakori:	asthenia†, perifériális ödéma†
Ritka:	kifejezetten a kezelés megkezdésével összefüggő, átmeneti, akut fázisos reakcióknak megfelelő tünetek (myalgia, rossz közérzet, és ritkán láz)†.
§ lásd 4.4 pont † a klinikai vizsgálatokban gyakorisága hasonló volt, a placebo és az alendronsavat szedők csoportjában. * lásd 4.2 és 4.4 pontok ‡ ez a mellékhatás a poszt-marketing vizsgálatokból azonosítható. A ritka gyakoriság megállapítható a megfelelő klinikai vizsgálatok alapján ⊥ azonosítható a poszt-marketing tapasztalat alapján.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A szájon át történő túladagolás hypocalcaemiát, hypophosphataemiát, továbbá a gyomor-bélrendszer felső szakaszát érintő mellékhatásokat (pl. gyomor-irritációt, gyomorégést, oesophagitist, gastritist, fekélyképződést) okozhat.

Az alendronsav-túladagolás kezeléséről nincs konkrét információ. Az alendronsav közömbösítése céljából tejet vagy savkötőket kell adni. A nyelőcső-irritáció veszélye miatt a beteget nem szabad hánytatni, és gondoskodni kell arról, hogy a felső teste függőleges helyzetben legyen.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Biszfoszfonátok csontbetegségek kezelésére

ATC-kód: M05B A04

A készítmény biszfoszfonát hatóanyaga meggátolja az osteoclastos csontreszorpciót, ugyanakkor nem befolyásolja közvetlenül a csontképződést. A preklinikai vizsgálatok eredményei alapján az aktív csontreszorpció régióiban halmozódik fel. Gátolja az osteoclastok működését, a gyülekezésüket és csontfelszínre tapadásukat azonban nem. A kezelés ideje alatt élettani szerkezetű csont képződik.

Posztmenopauzás osteoporosis kezelése

Meghatározás szerint osteoporosis áll fenn, ha a csigolyák vagy a csípőtáji régió csontozatának csontsűrűsége (BMD – bone mineral density) 2,5 SD-nyivel alacsonyabb az egészséges, fiatal népesség átlagértékénél. A csontok fokozott törékenysége következtében korábban elszenvedett (ún. fragilitásos) törés a BMD értékétől függetlenül osteoporosist bizonyít.

Az 1×70 mg/hét, illetve 10 mg/nap dózisban adagolt alendronsav terápiás egyenértékűségét egy egyéves időtartamú, multicentrikus vizsgálattal bizonyították osteoporosisban szenvedő, posztmenopauzás nőkön (n=519, illetve n=370). Egyéves kezelés után a 70 mg/hét alendronsavval kezelt csoportban átlagosan 5,1%‑kal (95% CI: 4,8-5,4%), a 10 mg/nap dózissal kezeltben 5,4%-kal (95% CI: 5,0-5,8%) nőtt a lumbális csigolyák csontsűrűsége. A femurnyak BMD értéke átlagosan 2,3%-kal, illetve 2,9%-kal, a teljes csípőtáji régióé 2,9%-kal, illetve 3,1%-kal nőtt. A csontváz más régióiban úgyszintén hasonló mértékű volt a csontsűrűség növekedése.

Az alendronsav csonttömegre és a csonttörések gyakoriságára posztmenopauzás nőkön kifejtett hatásait két korai, azonos felépítésű, a kezelés hatékonyságát értékelő vizsgálat (n=994), valamint a FIT (Fracture Intervention Trial – n=6459) tanulmányozta.

A korai hatékonysági vizsgálatok során 3 éven keresztül, 10 mg/nap dózisban adagolt alendronsav hatására nőtt a posztmenopauzás osteoporosisban szenvedő nők csontozatának ásványi anyag sűrűsége (BMD): a lumbalis gerincé 8,8%-kal, a femurnyaké 5,9%-kal, a trochanteré 7,8%-kal. A teljes csontváz csontsűrűségének növekedése úgyszintén szignifikáns mértékű volt. Az egy vagy több csigolyatörést elszenvedett betegek részaránya 48%-kal volt alacsonyabb a placebo-csoportban kimutatottnál (3,2% vs. 6,2%). A vizsgálatok 2 éves meghosszabbítása során tovább nőtt a csigolyák és a trochanter, illetve nem változott a femurnyak és a teljes csontváz csontsűrűsége.

A FIT (Fractrure Intervention Trial) keretében két, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat értékelte a 2 éven keresztül 5 mg/nap, majd további 1 vagy 2 éven keresztül 10 mg/nap dózisban adagolt alendronsav hatásait:

• FIT 1: A 3 év időtartamú vizsgálatban 2027, legalább egy (kompressziós) csigolyatörést már elszen­vedett nőbeteg vett részt. A naponta adagolt alendronsav 47%-kal csökkentette az újabb csigolyatörés gyakoriságát (7,9%, vs. placebo: 15,0%). A csípőtáji csonttörések gyakoriságának csökkenése úgyszintén statisztikailag szignifikáns, 51%-os volt (1,1% vs. 2,2%).

• FIT 2: A 4 év időtartamú vizsgálatot alacsony csonttömegű, azonban csigolyatörést még el nem szenvedett nőkön (n=4432) végezték. Az osteoporotikus betegek (a teljes vizsgálati populáció 37%-át kitevő) alcsoportjában szignifikánsan alacsonyabb volt a csípőtáji csonttörés gyakorisága (alendronsav 1,0% vs. placebo: 2,2%; 56%-os csökkenés), illetve az egy vagy több csigolyatörés gyakorisága (2,9% vs. 5,8%; 50%-os csökkenés).

Gyermekek

Az alendronát alkalmazását csak kisszámú 18 év alatti, osteogenesis imperfectában szenvedő gyermeknél vizsgálták. Az eredmények nem elégségesek az osteogenesis imperfectában szenvedő gyermekeknél való alendronsav alkalmazás alátámasztására.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az 5‑70 mg dózisban, reggel, (éjszakai éhezés után) éhgyomorra, 2 órával a standardizált összetételű reggeli elfogyasztása előtt adott alendronsav orális biohasznosulása nőkben átlagosan 0,64%-os az intravénásan adott referenciadóziséhoz képest. A tablettát ½, illetve 1 órával a standardizált reggeli előtt bevéve kb. 0,46%-ra, illetve 0,39%-ra csökkent a biohasznosulás. A kezelés hatásait osteoporosisban értékelő klinikai vizsgálatok során a napi első étkezés vagy folyadékfogyasztás előtt legalább 30 perccel bevéve bizonyult hatékonynak az alendronsav.

Az alendronsavat standardizált reggeli elfogyasztása közben vagy az azt követő 2 órában bevéve elenyésző mértékű a biohasznosulás. Az egyidejűleg fogyasztott kávé vagy narancslé kb. 60%-kal csökkenti az alendronsav biohasznosulását.

Egészséges kísérleti alanyokon az egyidejűleg (5 napon keresztül 3×20 mg dózisban) adott prednizolon nem befolyásolta számottevően (átlagosan 20‑44%-kal növelte) az alendronsav orális biohasznosulását.

Eloszlás

Patkányoknál végzett kísérletek eredményei alapján az 1 mg/ttkg dózisban, intravénásan adott alen­dronsav gyors ütemben eloszlik a lágyrészekben, majd rövid időn belül újra eloszlik a csontozatban, vagy pedig kiürül a vizelettel. A steady-state viszonyok kialakulása után a lágyrész-eloszlás átlagos térfogata emberben legalább 28 liter. Az alendronsav terápiás adagjainak perorális adása után mérhető plazmaszint alacsonyabb a kimutathatósági küszöbnél (< 5 ng/ml). Emberben a felszívódott alendronsav-mennyiség kb. 78%-a kötődik plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

Nem bizonyított, hogy az alendronsav emberben vagy állatban metabolizálódna.

Elimináció

¹⁴C-izotóppal jelzett alendronsav egyszeri, intravénás dózisának beadása után az alkalmazott dózis kb. 50%-a 72 órán belül kiürül a vizelettel; a székletben alig vagy egyáltalán nem mérhető radioaktivitás. Egyszeri, 10 mg-os dózis intravénás adása után 71 ml/perc a renalis alendronsav-clearance; a szisztémás clearance sem haladja meg a 200 ml/perc határértéket. Az intravénás alkalmazást követő 6 órán belül 95%-kal csökken a plazmaszint. Emberben – a csontozatban megkötött alendronsav lassú ütemű felszabadulásának megfelelően – 10 évnél hosszabb a becsült terminális felezési idő. Patkányban az alendronsav nem választódik ki a vese savas vagy lúgos transzportrendszereiben, ezért a humán alkalmazás során sem áll fenn a veszélye, hogy akadályozná az ezeken keresztül kiürülő gyógyszerek eliminációját.

In vivo jellemzők

A preklinikai vizsgálatok eredményei alapján, a csontokba nem lerakódott hatóanyag rövid idő alatt kiürül a vizelettel. Kísérleti állatokat hosszú időn keresztül, legfeljebb 35 mg/ttkg kumulatív dózisban, intravénásan adott alendronsavval kezelve a csontszövet alendronsav-felvétele nem bizonyult telíthetőnek. Károsodott veseműködésű állatokban valószínűleg csökken az alendronsav renalis eliminációja. Bár humán tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, vesebetegek kezelésekor számítani kell az alendronsav nagyobb mértékű akkumulációjára (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és karcinogenitási – preklinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Patkányban a vemhesség ideje alatt alkalmazott alendronsav-kezelés után a szüléskor dystociát észleltek; ez hypocalcaemia következménye volt. Nagy dózisokkal kezelt nőstény patkányok újszülöttjein sűrűbben figyeltek meg hiányos csontképződést. Nem ismert, hogy ezeknek a megfigyeléseknek a humán alkalmazás szempontjából van-e jelentősége.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mikrokristályos cellulóz (E460)

Kroszkarmellóz-nátrium

Magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Alumínium/alumínium buborékcsomagolás.

2, 4, 8, 12, vagy 40 db tablettát tartalmazó buborékcsomagolás; 50 db tablettát tartalmazó kórházi kiszerelés.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-10 612/01 4×

OGYI-T-10 612/02 8×

OGYI-T-10 612/03 12×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁ­SÁ­NAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. december 8.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. június 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. május 8.