1. A GYÓGYSZER NEVE

Urostad 0,4 mg módosított hatóanyagleadású kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

0,4 mg tamszulozin-hidrokloridot tartalmaz kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Módosított hatóanyagleadású kemény kapszula.

Narancs/olajzöld színű kapszula. A kapszula fehér vagy csaknem fehér pelleteket tartalmaz.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A benignus prostata hyperplasia (BPH) alsó húgyúti tünetei (LUTS).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Naponta 1 kapszula reggeli – vagy a nap első étkezése – után. A kapszulát egészben kell lenyelni egy pohár vízzel, álló vagy ülő testhelyzetben (nem fekve). A kapszulát nem szabad összetörni vagy szétnyitni, mivel ez befolyásolhatja a hatóanyag elhúzódó felszabadulását.

Gyermekek és serdülők

A tamszulozin biztonságosságát és hatásosságát < 18 éves gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (beleértve a gyógyszer által kiváltott angio-oedemát is).

• Orthostaticus hypotensio az anamnézisben.

• Súlyos májkárosodás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Egyéb alfa₁‑adrenoreceptor antagonistákhoz hasonlóan a tamszulozin kezelés alatt egyedi esetekben vérnyomáscsökkenés fordulhat elő, ami ritkán syncopét okozhat. Az orthostaticus hypotensio első tüneteinek (szédülés, gyengeség) jelentkezésekor a beteg üljön, vagy feküdjék le, amíg a tünetek meg nem szűnnek.

A tamszulozin kezelés megkezdése előtt a beteget ki kell vizsgálni, hogy kizárják azon egyéb elváltozások fennállását, amelyek a benignus prostata hyperplasiához (BPH) hasonló tüneteket okozhatnak. A kezelés megkezdése előtt, majd utána rendszeres időközönként újra el kell végezni a prosztata rectalis vizsgálatát és szükség szerint a PSA meghatározását.

Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance < 10 ml/perc) különös körültekintéssel kell végezni, mivel ilyen betegekkel nem végeztek vizsgálatokat.

Tamszulozin alkalmazását követően ritkán angio-oedemáról számoltak be. A kezelést ilyenkor azonnal abba kell hagyni, a beteget az ödéma megszűnéséig meg kell figyelni és nem szabad újra tamszulozint alkalmazni.

Néhány, tamszulozin-hidrokloridot szedő – vagy korábban szedett – betegnél cataracta illetve glaucoma műtét közben Intraoperativ Floppy Iris szindrómát (IFIS, a szűk pupilla-tünet egy variánsa) figyeltek meg. Az IFIS a műtét közbeni és műtét utáni komplikációk emelkedéséhez vezethet.

A tamszulozin-hidroklorid kezelés felfüggesztése cataracta vagy glaucoma műtét előtt 1‑2 héttel általában véve hasznosnak bizonyul, de a kezelés felfüggesztésének előnyét még nem állapították meg. Azoknál a betegeknél is jelentettek IFIS‑t, akiknél a tamszulozin-kezelést már hosszabb idővel a műtétet megelőzően felfüggesztették.

Tamszulozin-hidroklorid kezelést nem ajánlott kezdeni azon betegeknél, akik cataracta vagy glaucoma műtétre vannak előjegyezve. A műtét előkészítése során a műtétet végző sebésznek és a szemészcsoportnak meg kell győződnie, hogy a cataracta vagy glaucoma műtétre előjegyzett beteget kezelik-e vagy kezelték‑e tamszulozinnal, annak érdekében, hogy az IFIS műtét alatti kezeléséhez a megfelelő feltételeket biztosítsák.

A tamszulozin-hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal kombinációban nem alkalmazható gyengén metabolizáló CYP2D6-fenotípusú betegeknél.

A tamszulozin-hidroklorid erős és közepesen erős CYP3A4 inhibitorral kombinációban csak kellő óvatossággal alkalmazható (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes".

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttekkel végeztek.

Tamszulozin-hidroklorid és az alábbi gyógyszerek együttes alkalmazásakor nem figyeltek meg kölcsönhatást: atenolol, enalapril és teofillin. Az egyidejűleg adott cimetidin a tamszulozin plazmaszintjének emelkedését okozhatja, a furoszemid pedig annak csökkenését, de mivel a gyógyszerszintek a normális tartományban maradnak, nem szükséges megváltoztatni az adagolást.

In vitro a diazepám, propranolol, triklormetiazid, klormadinon, amitriptilin, diklofenák, glibenklamid, szimvasztatin és warfarin adásakor a humán plazmában mért tamszulozin szabad frakciójának mennyisége nem változik meg. A tamszulozin sem változtatja meg a diazepám, propranolol, triklormetiazid és klormadinon szabad frakcióit.

A diklofenák és a warfarin azonban gyorsíthatja a tamszulozin eliminációját.

A tamszulozin hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal együtt alkalmazva megnövekedett tamszulozin-hidroklorid expozíciót okozhat. A tamszulozin hidroklorid AUC és C_max értékének 2,8, illetve 2,2‑szeres emelkedését eredményezi a ketakonazollal (ismert erős CYP3A4 inhibitor) történő együtt alkalmazása.

A tamszulozin-hidroklorid erős CYP3A4 inhibitorokkal kombinációban nem alkalmazható gyengén metabolizáló CYP2D6‑fenotípusú betegeknél.

A tamszulozin-hidroklorid erős és közepesen erős CYP3A4 inhibitorral kombinációban csak kellő óvatossággal alkalmazható.

A tamszulozin-hidroklorid paroxetinnel (erős CYP2D6 inhibitor) történő együttadása a tamszulozin C_max és AUC értékeinek 1,3‑szoros illetve 1,6‑szoros emelkedését eredményezi, de ez a növekedés klinikailag nem jelentős.

Egyéb alfa₁‑adrenoreceptor antagonistával történő együttes alkalmazása hypotenzív hatáshoz vezethet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Az Urostad nőbetegeknek nem javallt.

Rövid és hosszútávú klinikai vizsgálatok során férfiaknál ejakulációs zavarokat figyeltek meg. Engedélyezést követően retrográd ejakulációt és ejakuláció képtelenséget jelentettek.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A betegek figyelmét mindamellett fel kell hívni arra, hogy szédülés jelentkezhet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

	Gyakori (≥1/100 - <1/10)	Nem gyakori (≥1/1 000 - <1/100)	Ritka (≥1/10 000 - <1/1 000)	Nagyon ritka (<1/10 000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés (1,3%)	Fejfájás	Syncope
Szembetegségek és szemészeti tünetek					Homályos látás, látászavar
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio
Érbetegségek és tünetek		Orthostaticus hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Rhinitis			Orrvérzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Constipatio, diarrhoea, nausea, hányás			Szájszárazság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Bőrkiütés, pruritus, urticaria	Angio-oedema	Stevens–Johnson-szindróma	Erythema multiforme, exfoliatív dermatitis
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Az ejaculatio zavara, retrográd ejakuláció, ejakuláció képtelenség			Priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Asthenia

A tamszulozin-kezeléssel összefüggő Intraoperativ Floppy Iris szindrómaként (IFIS) ismert, szűk pupilla-állapotról számoltak be szürkehályog és glaucoma műtét közben a forgalmazást követően (lásd 4.4 pont).

A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok: A fent felsorolt mellékhatásokon kívül pitvarfibrillációról, szívritmuszavarról, tachycardiáról és dyspnoeről számoltak be a tamszulozin alkalmazásával kapcsolatban. Mivel ezek a spontán jelentett események a forgalomba hozatalt követően az egész világon keletkezett tapasztalatból származnak, az események gyakorisága és a tamszulozinnal való oksági kapcsolata nem állapítható meg megbízhatóan.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Akut túladagolást jelentettek 5 mg tamszulozinnal. Akut hypotensio (szisztolés vérnyomás 70 Hgmm), hányás és hasmenés lépett fel; folyadékpótló kezelést alkalmaztak a betegnél és még aznap elengedték a kórházból.

Kezelés

Túladagoláskor fellépő akut hypotensio esetén a keringést kell támogatni. A vérnyomás és pulzusszám normalizálható a beteg fekvő helyzetbe hozásával. Ha ez nem elégséges volumenpótlást és szükség esetén vazopresszorokat lehet alkalmazni. A vesefunkciót monitorozni kell és általános szupportív kezelést kell végezni. A dialízis nem valószínű, hogy hatásos, mivel a tamszulozin nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

A felszívódás megakadályozására a beteget meg lehet hánytatni. Nagy mennyiség bevételekor, gyomormosás végezhető, és aktív szenet, továbbá ozmotikus hashajtót, pl. nátrium-szulfátot lehet alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: A tamszulozin alfa_1A‑adrenoreceptor antagonista. A gyógyszert csak a prosztata betegségeinek a kezelésére alkalmazzák, ATC kód: G04CA02

Hatásmechanizmus

A tamszulozin szelektíven és kompetitív módon kötődik a simaizmok összehúzódását közvetítő posztszinaptikus alfa_1A-adrenoreceptorokhoz, és így ellazítja a prosztata és a húgycső simaizmait.

Farmakodinámiás hatások

A tamszulozin a prosztata és a húgycső simaizmainak ellazítása révén növeli a vizeletáramlás maximumát, és ezzel enyhíti az obstrukciót.

A gyógyszer mérsékeli az irritatív és obstruktív tüneteket is, amelyekben fontos szerepet játszik az alsó húgyutak simaizmainak a kontrakciója.

Az alfa‑blokkolók a perifériás ellenállás mérséklése révén csökkenthetik a vérnyomást. A normális vérnyomású személyekkel tamszulozinnal végzett vizsgálatok során semmiféle klinikai jelentőséggel bíró vérnyomáscsökkentő hatást nem figyeltek meg.

A gyógyszer hatása a vizelettárolási, illetve vizelési tünetekre a hosszú távú kezelés során is megmarad, ennek következtében sokkal később lesz szükség sebészi kezelésre.

Gyermekek és serdülők

Kettős vak, randomizált placebo kontrollos, dózismegállapító vizsgálatot végeztek gyermekekkel és serdülőkkel neurogén hólyag megbetegedésben. Összesen 161 gyermeket és serdülőt randomizáltak és kezeltek a tamszulozin 3 dózisának (alacsony [0,001‑0,002 mg/ttkg], közepes [0,002‑0,004 mg/ttkg] és magas [0,004‑0,008 mg/ttkg] egyikével vagy placebóval. A betegeknél a választ, mint elsődleges végpontot az LPP (detrusor leak point pressure) < 40 H₂Ocm alá csökkenésében határozták meg azonos napon történő két mérés alapján. A másodlagos végpontok az alábbiak voltak: tényleges és százalékos változás a kiindulási detrusor LPP-hez képest, a hydronephrosis és a hydroureter javulása és stabilizációja, a katéterezésnél nyert vizelet mennyiségének változása, valamint a vizeletürítések száma a katéterezéseknél, amelyeket a katéterezési naplóban rögzítettek alapján állapítottak meg. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a placebo és a 3 közül egyik tamszulozin csoport között sem, továbbá sem az elsődleges, sem bármelyik másodlagos végpont esetében sem. Egyik dózisszintnél sem figyeltek meg választ.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A tamszulozin gyorsan felszívódik a belekből és biohasznosulása csaknem teljes. A gyógyszer bevétele előtti étkezés lelassítja a felszívódást. Ha a tamszulozin bevétele mindig reggeli után történik, az egyenlő felszívódás biztosítható.

A tamszulozin farmakokinetikája lineáris.

A plazmában a tamszulozin egyszeri adagjának egy teljes étkezést követő bevétele után mintegy hat órával éri el a csúcskoncentrációt. A dinamikus egyensúlyi (steady-state) állapotot az ismételt adagolás ötödik napjára éri el, amikor a betegekben mintegy kétharmaddal nagyobb C_max mérhető, mint az egyszeri adag után. Bár ezt csak idősek esetében bizonyították, hasonló eredmény várható a fiatalabb betegeknél is.

A tamszulozin plazmaszintjeiben mind egyszeri, mind ismételt adagolás után nagyok az egyéni különbségek.

Eloszlás

Emberben a tamszulozin több mint 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez, és a megoszlási térfogata kicsi (mintegy 0,2 l/ttkg).

Biotranszformáció

A tamszulozin esetében a first-pass metabolizmus mértéke csekély. A tamszulozin legnagyobb része változatlanul található a plazmában. A vegyület a májban metabolizálódik.

A patkányokon végzett állatkísérletekben azt találták, hogy a tamszulozin csak csekély mértékben indukálja a máj mikroszomális enzimjeit.

A metabolitok nem olyan hatásosak és toxikusak, mint maga a hatóanyag.

Elimináció

A tamszulozin és metabolitjai főleg a vizelettel ürülnek, ahol az adag mintegy 9%‑a található meg változatlan alakban.

A tamszulozin eliminációs felezési ideje (étkezés utáni bevétel esetén) körülbelül 10 óra, steady-state esetén pedig 13 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az egyszeri és az ismételt adagolás utáni toxicitást egereken, patkányokon és kutyákon vizsgálták. A reprodukciós toxicitást patkányokon, a karcinogenitást egereken és patkányokon, a genotoxicitást pedig in vivo és in vitro is vizsgálták.

A tamszulozin nagy adagjai mellett talált közös toxikológiai profil egyenértékű az α-adrenerg antagonisták farmakológiai hatásával.

Kutyák esetében az EKG változásait figyelték meg a tamszulozin igen nagy adagjai mellett. Ennek azonban feltehetően semmilyen klinikai jelentősége nincs. A tamszulozinnál szignifikáns genotoxikus hatást nem mutattak ki.

Tamszulozin expozíció után a nőstény patkányok és egerek emlőmirigyeinek nagyobb mértékű proliferatív változásait mutatták ki. Ezek a változások – amelyek feltehetően indirekt módon a hyperprolactinaemiával kapcsolatosak, és csak a nagy adagok bevétele után fordulnak elő – klinikailag nem tekinthetők szignifikánsak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszula tartalma

mikrokristályos cellulóz

metakrilsav-etil-akrilát-kopolimer

poliszorbát 80

nátrium-lauril-szulfát

trietil-citrát

talkum

Kapszulahéj

zselatin

indigókármin (E132)

titán-dioxid (E171)

sárga vas-oxid (E172)

vörös vas-oxid (E172)

fekete vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás: A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Tartály: A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10, 14, 15, 20, 28, 30, 48, 50, 56, 60, 90, 98, 100 vagy 200 db módosított hatóanyagleadású kemény kapszula PVC/PE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

60 vagy 250 db módosított hatóanyagleadású kemény kapszula gyermekbiztos, PP kupakkal lezárt HDPE tartályban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20110/01 30× buborékcsomagolásban

OGYI-T-20110/02 100× buborékcsomagolásban

OGYI-T-20110/03 90× buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. május 2.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. június 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. június 17.