VANCOMYCIN APTAPHARMA 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz betegtájékoztató

📦 Kiszerelések

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: vancomycin hydrochloride
ATC kód: J01XA01
Nyilvántartási szám: OGYI-T-23938
Állapot: TK

9

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

vankomicin


Mielőtt elkezdik Önnél alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához , gyógyszerészéhez vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberhez.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszerek a Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz és a Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz (a továbbiakban Vancomycin AptaPharma) és milyen betegségek esetén alkalmazhatók?

2. Tudnivalók a Vancomycin AptaPharma alkalmazása előtt

3. Hogyan kell alkalmazni a Vancomycin AptaPharma-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Vancomycin AptaPharma-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Vancomycin AptaPharma és milyen betegségek esetében alkalmazható?


A vankomicin egy antibiotikum, ami a „glikopeptideknek” nevezett antibiotikumok csoportjába tartozik. A vankomicin fertőzéseket okozó bizonyos baktériumok elpusztítására szolgál.


A vankomicin az alábbi súlyos fertőzések kezelésére alkalmazható infúzió formájában minden korcsoportban:

  • bőr és bőr alatti szövetek fertőzései;

  • csont és ízületek fertőzései;

  • a tüdő egyfajta fertőzése, amit tüdőgyulladásnak („pneumónia”) neveznek;

  • kórházban szerzett tüdőgyulladás, beleértve a lélegeztetőgépek okozta tüdőgyulladást is;

  • a szív belső hártyájának fertőzése (szívbelhártya-gyulladás – endokarditisz), és a szívbelhártya-gyulladás megelőzése olyan, kockázatnak kitett betegeknél, akik nagyobb sebészeti beavatkozáson esnek át.


A vankomicin szájon át alkalmazható a vékony- és vastagbél nyálkahártyájának Clostridium difficile baktérium által okozott, bélnyálkahártya-károsodással járó (álhártyás vastagbélgyulladás – pszeudomembranózus kolitisz) fertőzésének kezelésére felnőtteknél, valamint gyermekeknél és serdülőknél.


A vankomicin por oldatos infúzió vagy belsőleges oldat készítéséhez használható.



2. Tudnivalók a Vancomycin AptaPharma alkalmazása előtt


Nem alkalmazható Önnél a Vancomycin AptaPharma

  • ha allergiás a vankomicinre;

  • izomba adva az alkalmazás helyén kialakuló súlyos szövetkárosodás kockázata miatt.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Vancomycin AptaPharma alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha:


  • korábban jelentkezett már Önnél súlyos bőrkiütés vagy bőrhámlás, hólyagosodás és/vagy szájfekély a vankomicin alkalmazása után;

  • Önnél már korábban allergiás reakció jelentkezett a teikoplaninra, mert ez azt jelentheti, hogy allergiás a vankomicinre is;

  • hallászavara van, különösen, ha Ön idős (a kezelés során hallásvizsgálatra lehet szükség);

  • Önnek vesebetegsége van (a kezelés során vér- és vesevizsgálatra lehet szükség);

  • Ön a szájon át történő alkalmazásra szánt gyógyszerforma helyett infúzióban kapja a vankomicint a Clostridium difficile-fertőzéssel összefüggésben jelentkező hasmenés kezelésére.


Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens-Johnson-szindrómát, toxikus epidermális nekrolízist, eozinofiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exantémás pusztulózist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban. Hagyja abba a vankomicin alkalmazását, és azonnal forduljon orvoshoz, ha a 4. pontban leírt tünetek bármelyikét észleli.


A vankomicin alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel, ha:

  • Ön hosszú ideig kap vankomicin-kezelést (a kezelés során vérvizsgálatra, májvizsgálatra és vesevizsgálatra lehet szükség);

  • Ön elmúlt 65 éves (lehet, hogy kezelőorvosa módosítani fogja az adagot);

  • bármilyen reakció keletkezik a bőrén a kezelés során;

  • Önnél súlyos vagy hosszantartó hasmenés jelentkezik a vankomicinnel történő kezelés során vagy a kezelés után. Azonnal forduljon orvoshoz, mivel ez a bélgyulladás jele lehet (álhártyás vastagbélgyulladás – pszeudomembranózus kolitisz), amely antibiotikumokkal történő kezelést követően jelentkezhet.


A vankomicin szembe történő befecskendezését követően súlyos mellékhatásokról számoltak be, amelyek látásvesztéshez vezethetnek.


Gyermekek és serdülők

A Vancomycin AptaPharma-t különös gonddal kell alkalmazni koraszülött, illetve fiatal csecsemőknél mivel az ő veséjük nem fejlődött ki teljesen, és ez a vankomicin vérben történő felhalmozódásához vezethet. Lehet, hogy ennél a korcsoportnál vérvizsgálatokra lesz szükség a vankomicin vérszintjének ellenőrzésére.


Egyéb gyógyszerek és a Vancomycin AptaPharma

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. Semmilyen új gyógyszert ne szedjen anélkül, hogy megbeszélné kezelőorvosával.


A következő gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek a vankomicinnel, ha egyidejüleg szedi őket:


  • baktérium által okozott fertőzések kezelésére való gyógyszerek (sztreptomicin, neomicin, gentamicin, kanamicin, amikacin, bacitracin, tobramicin, polimixin B, kolisztin);

  • tuberkulózis elleni gyógyszer (viomicin);

  • gombafertőzés elleni gyógyszer (amfotericin B);

  • daganatellenes gyógyszer (ciszplatin);

  • altatás során használt izomlazítók (izomrelaxánsok);

  • érzéstelenítő szerek (ha általános érzéstelenítést (altatást) alkalmaznak Önnél);

  • protonpumpa-gátló gyógyszerek;

  • bélmotilitást gátló (hasmenés tüneti kezelésére szolgáló) gyógyszerek;

  • vízhajtó (vizelettermelést fokozó) gyógyszerek;

  • nem-szteroid gyulladásgátló szerek (gyógyszerek gyulladás, enyhe és közepesen súlyos fájdalom kezelésére és lázcsillapításra).


A kezelőorvosa vérvizsgálatot rendelhet el és módosíthatja a vankomicin adagját, amennyiben azt más gyógyszerrel együtt alkalmazzák Önnél.


A vankomicin és az érzéstelenítő szerek egyidejű alkalmazásával összefüggésbe hozták bőrpír (eritéma) és allergiás reakciók kialakulását gyermekeknél. Hasonlóképpen, az egyidejű alkalmazás más gyógyszerekkel, mint például aminoglikozid antibiotikumokkal, nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID-ok, például ibuprofén), amfotericin B-vel (gombás fertőzések kezelésére szolgál) vagy piperacillin/tazobaktámmal növelheti a vesekárosodás kockázatát, és ezért gyakoribb vérvizsgálatokra és vesefunkciós vizsgálatokra lehet szükség.


Terhesség és szoptatás


Terhesség

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával.

A Vancomycin AptaPharma terhesség és szoptatás alatt csak akkor adható, ha az feltétlenül szükséges. Ezt kezelőorvosa fogja eldönteni.


Szoptatás

Beszéljen kezelőorvosával, ha Ön szoptat, mert a Vancomycin AptaPharma bejut az anyatejbe. Kezelőorvosa fogja eldönteni, hogy feltétlenül szükséges-e Önnél a vankomicin alkalmazása, vagy hogy a kezelés alatt abba kell-e hagynia a szoptatást.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Vancomycin AptaPharma nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.



3. Hogyan kell alkalmazni a Vancomycin AptaPharma -t?


Az egészségügyi személyzet fogja beadni Önnek a vankomicint, a kórházban tartózkodás ideje alatt. Kezelőorvosa fogja eldönteni, hogy naponta mennyit kell kapnia ebből a gyógyszerből, és mennyi ideig tart a kezelés.

Adagolás

Az Önnek adott adag függ:

  • az Ön életkorától;

  • az Ön testtömegétől;

  • az Önnél fennálló fertőzéstől;

  • az Ön veséjének állapotától;

  • az Ön hallásától;

  • egyéb gyógyszerektől, amelyeket esetlegesen szed.

Vénába történő beadás (intravénás alkalmazás)


Alkalmazás felnőtteknél, serdülőknél és 12 évesnél idősebb gyermekeknél

Az adagot az Ön testtömege alapján fogják kiszámítani. A szokásos infúziós adag 15-20 mg testtömegkilogrammonként. Általában 8-12 óránként kell beadni. Egyes esetekben az orvos dönthet úgy, hogy a kezdeti adag 30 mg testtömegkilogrammonként. A maximális egyszeri adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.

Alkalmazása gyermekeknél


1 hónapos kortól 12 éves korig

Az adagot a testtömeg alapján kell kiszámítani. A szokásos infúziós adag 10-15 mg testtömegkilogrammonként. Általában 6 óránként kell beadni.

Koraszülöttek és érett újszülöttek (0–27 napos korig)

Az adagot a posztmenstruációs életkor alapján kell kiszámítani (az utolsó menstruáció első napja és a szülés közötti idő – terhességi kor – és a születés óta eltelt idő – posztnatális kor – összege).


Az idősek, az elhízott betegek, a várandós nők és a vesebetegségben szenvedő betegek – beleértve a művesekezelés alatt állókat is – esetében eltérő adagra lehet szükség.


Szájon át történő alkalmazás

Alkalmazás felnőtteknél, serdülőknél, valamint 12 éves és idősebb gyermekeknél

A javasolt adag 6 óránként 125 mg. Egyes esetekben kezelőorvosa úgy dönthet, hogy magasabb napi adagot ad Önnek, 6 óránként legfeljebb 500 mg-ot. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.

Ha korábban más (nyálkahártya-fertőzéses) epizódok jelentkeztek Önnél, akkor lehetséges, hogy eltérő adagra lesz szükség, és eltérő lehet a kezelés időtartama is.


Alkalmazása gyermekeknél

Újszülöttek, csecsemők és 12 évesnél fiatalabb gyermekek

A javasolt adag 10 mg testtömegkilogrammonként. Általában 6 óránként kell beadni. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot.


Az alkalmazás módja

Az intravénás infúzió azt jelenti, hogy a gyógyszer az infúziós palackból vagy tasakból folyik ki egy csövön keresztül az Ön egyik erébe, és a szervezetébe jut. Kezelőorvosa vagy a gondozását végző egészségügyi szakember a vankomicint mindig a vérébe adja, és nem az izmokba.

A vankomicint legalább 60 percen keresztül fogják beadni az Ön vénájába.


Ha a bélpanaszok kezelésére alkalmazzák (úgynevezett álhártyás vastagbélgyulladás – pszeudomembranózus kolitisz), a gyógyszert belsőleges oldatként kell alkalmazni (a gyógyszert szájon át fogja bevenni).


A kezelés időtartama

A kezelés időtartama függ attól, hogy Önnek milyen fertőzése van, és néhány hétig tarthat.

A kezelés időtartama eltérő lehet az egyes betegek kezelésre adott egyéni reakciójától függően.

A kezelés során szükség lehet vérvizsgálat elvégzésére, vizeletminták adására, esetleg hallásvizsgálat elvégzésére, a lehetséges mellékhatások jeleinek észlelése érdekében.


Ha túl sok Vancomycin AptaPharma-t kap

Mivel ezt a gyógyszert kórházi ellátás során kapja, nem valószínű, hogy túl sok vankomicint kapna. Ha bármilyen aggálya van, forduljon az orvosához vagy a kezelését végző egészségügyi szakemberhez.


Ha további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy a kezelését végző egészségügyi szakembert.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


A vankomicin allergiás reakciókat okozhat, bár súlyos allergiás reakció (anafilaxiás sokk) ritkán fordul elő. Azonnal értesítse kezelőorvosát, ha hirtelen fellépő ziháló légzést, nehézlégzést, a felsőtesten jelentkező bőrpírt, bőrkiütést vagy viszketést tapasztal.

Hagyja abba a vankomicin alkalmazását, és azonnal forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek valamelyike jelentkezik Önnél:

  • A törzsön megjelenő vöröses, nem kiemelkedő, céltáblaszerű vagy körkörös, középen gyakran hólyagos foltok; bőrhámlás; fekélyképződés a szájban, a torokban, az orrban, a nemi szerveken és a szemeken. Ezeknek a súlyos bőrproblémáknak a megjelenését megelőzheti láz vagy influenzaszerű tünetek fellépése (Stevens–Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis.)

  • Kiterjedt bőrkiütések, magas testhőmérséklet és megnagyobbodott nyirokcsomók (DRESS-szindróma vagy gyógyszer okozta túlérzékenységi szindróma).

  • A kezelés megkezdésekor jelentkező, bőr alatti dudorokkal és hólyagokkal járó vörös, pikkelyes, kiterjedt bőrkiütések, amelyeket láz kísér (akut generalizált exantémás pusztulózis).


A vankomicin elhanyagolható mértékben szívódik fel a gyomor-bél rendszerből. Azonban, ha gyulladásos emésztőrendszeri betegsége van, különösen, ha vesebetegsége is van, hasonló mellékhatások jelentkezhetnek, mint amilyenek a vankomicin infúzió formájában történő beadása esetén fordulhatnak elő.


Gyakori mellékhatások (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • vérnyomáscsökkenés;

  • légszomj, sípoló légzés (magas hang, amely a felső légutakban a levegőáramlás elzáródása miatt alakul ki);

  • a száj nyálkahártyájának kiütése és gyulladása, viszketés, viszkető bőrkiütés, csalánkiütés

  • veseproblémák, amelyek elsősorban vérvizsgálattal mutathatók ki;

  • a felsőtesten és az arcon jelentkező bőrpír, visszérgyulladás.


Nem gyakori mellékhatások (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • átmeneti vagy tartós hallásvesztés.


Ritka mellékhatások (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék (a vér alvadásáért felelős vérsejtek) számának csökkenése;

  • bizonyos típusú fehérvérsejtek számának növekedése a vérben;

  • egyensúlyvesztés, fülcsengés, szédülés;

  • vérerek gyulladása;

  • hányinger;

  • vesegyulladás és veseelégtelenség;

  • mellkasi fájdalom és fájdalom a hát izmaiban;

  • láz, hidegrázás.


Nagyon ritka mellékhatások (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a bőr hirtelen fellépő súlyos allergiás reakciója, ami a bőr pikkelyes, hólyagos vagy lemezes hámlásával jár. Ez magas lázzal és ízületi fájdalommal társulhat;

  • szívmegállás;

  • bélgyulladás, ami hasfájást és hasmenést – mely véres is lehet – okoz.


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • hányás, hasmenés;

  • zavartság, álmosság, energiahiány, vizenyős duzzanat (ödéma), folyadékvisszatartás, a vizelet mennyiségének csökkenése;

  • a fül mögötti terület, a nyak, az ágyék, az áll alatti terület és a hónalj fájdalommal vagy duzzanattal járó bőrkiütése (duzzadt nyirokcsomók), rendellenes vérvizsgálati és májfunkciós eredmények;

  • hólyagokkal és lázzal járó bőrkiütés.


Mellékhatások bejelentése


Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Vancomycin AptaPharma-t tárolni?


Az oldat elkészítése előtt:

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon és az injekciós üvegen feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Ne használja fel az elkészített oldatot, ha az zavaros vagy látható részecskéket tartalmaz..


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.


Az elkészített oldat és a továbbhígított készítmény stabilitására vonatkozóan az orvosoknak vagy más egészségügyi szakembereknek szóló kiegészítő információkat lásd ennek a betegtájékoztatónak a végén.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Vancomycin AptaPharma?


A készítmény hatóanyaga a vankomicin (vankomicin-hidroklorid formában).

Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

500 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 500 000 NE vankomicinnek.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

1000 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 1 000 000 NE vankomicinnek.


Milyen a Vancomycin AptaPharma külleme és mit tartalmaz a csomagolás?


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz:

Fehér vagy csaknem fehér színű vagy rózsaszínes steril liofilizált porózus korong 10 ml-es, átlátszó, színtelen (I-es típusú) injekciós üvegben klórbutil gumidugóval, fehér színű alumínium és polipropilén kupakkal lezárva, az injekciós üvegen öntapadó azonosító címkével


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz:

Fehér vagy csaknem fehér színű vagy rózsaszínes steril liofilizált porózus korong 20 ml-es, átlátszó, színtelen (I-es típusú) injekciós üvegben klórbutil gumidugóval, kék színű alumínium és polipropilén kupakkal lezárva, az injekciós üvegen öntapadó azonosító címkével.


1 db vagy 10 db injekciós üveg dobozban.


Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

10 ml injekcióhoz való vízzel történő feloldást követően 50 mg/ml koncentrációjú oldatot kapunk, melyet tovább hígítva elérjük az 5 mg/ml-es koncentrációt.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

20 ml injekcióhoz való vízzel történő feloldást követően 50 mg/ml koncentrációjú oldatot kapunk, melyet tovább hígítva elérjük az 5 mg/ml-es koncentrációt.



A forgalombahozatali engedély jogosultja

Apta Medica Internacional d.o.o.

Likozarjeva ul. 6. SI-1000 Ljubljana

Szlovénia


Gyártó

Laboratorio Reig Jofré S.A.

C/ Gran Capitàn 10, Sant Joan Despí 08970, Spanyolország


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:


Ausztria

Vancomycin AptaPharma 500 mg Pulver für ein Konzentrat zur Herstellung einer Infusionslösung

Vancomycin AptaPharma 1000 mg Pulver für ein Konzentrat zur Herstellung einer Infusionslösung

Bulgária

ванкомицин АптаФарма 500 mg прах за концентрат за инфузионен разтвор

ванкомицин АптаФарма 1000 mg прах за концентрат за инфузионен разтвор

Csehország

Vancomycin AptaPharma

Horvátország

Vankomicin AptaPharma 500 mg prašak za koncentrat za otopinu za infuziju

Vankomicin AptaPharma 1000 mg prašak za koncentrat za otopinu za infuziju

Lengyelország

Vancomycin AptaPharma

Magyarország

Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Málta

Vancomycin AptaPharma 500 mg powder for concentrate for solution for infusion

Vancomycin AptaPharma 1000 mg powder for concentrate for solution for infusion

Románia

Vancomicina AptaPharma 500 mg pulbere pentru concentrat pentru soluţie perfuzabilă

Vancomicina AptaPharma 1000 mg pulbere pentru concentrat pentru soluţie perfuzabilă

Szlovákia

Vancomycin AptaPharma 500 mg prášok na infúzny koncentrát

Vancomycin AptaPharma 1000 mg prášok na infúzny koncentrát

Szlovénia

Vankomicin AptaPharma 500 mg prašek za koncentrat za raztopino za infundiranje

Vankomicin AptaPharma 1000 mg prašek za koncentrat za raztopino za infundiranje



Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

OGYI-T-23938/01 1× 10 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg

OGYI-T-23938/02 10× 10 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

OGYI-T-23938/03 1× 20 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg

OGYI-T-23938/04 10× 20 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. szeptember.



Egyéb információforrások


Tanácsadás / orvosi oktatás

Az antibiotikumokat bakteriális fertőzések kezelésére kell alkalmazni. Vírusos fertőzések ellen hatástalanok.


Ha az Ön kezelőorvosa antibiotikumot írt fel, arra kizárólag az Ön jelenlegi betegsége miatt van szüksége.

Az antibiotikumok ellenére néhány baktérium túlélhet vagy szaporodhat. Ezt a jelenséget nevezik rezisztenciának: néhány antibiotikummal történő kezelés hatástalanná válik.

Az antibiotikumok helytelen használata növeli a rezisztenciát. Ön még hozzá is járulhat ahhoz, hogy a baktériumok rezisztenssé váljanak, és ezáltal lassítsák a gyógyulását és csökkentsék az antibiotikum hatásosságát, ha nem tartja be a megfelelő

- adagot;

- adagolási rendet;

- kezelési időtartamot.


Ezért annak érdekében, hogy megőrizze ennek a gyógyszernek a hatásosságát:

  1. Csak akkor szedjen antibiotikumot, ha azt Önnek írták fel.

  2. Pontosan kövesse a vényen szereplő utasításokat.

  3. Ne használja újra az antibiotikumot orvosi rendelvény nélkül, akkor sem, ha egy hasonló betegséget szeretne kezelni.



_______________________________________________________________________________


Az alábbi információk kizárólag egészségügyi szakembereknek szólnak:


Ez egy kivonat az alkalmazási előírásból, mely segít abban, hogy hogyan kell alkalmazni a Vancomycin AptaPharma-t. A kezelőorvosnak ismernie kell a készítmény alkalmazási előírását ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy a beteg számára megfelelő-e a Vancomycin AptaPharma.


Intravénás alkalmazás

Kizárólag intravénás infúzióban való alkalmazásra, nem szabad intramuscularisan beadni.


Az oldat elkészítése

Oldja fel 10 ml steril, injekcióhoz való vízzel az 500 mg-os injekciós üveg tartalmát.

Oldja fel 20 ml steril, injekcióhoz való vízzel az 1000 mg-os injekciós üveg tartalmát.

Az elkészített oldat 50 mg vankomicint tartalmaz milliliterenként.


Az elkészített oldat külleme:

Az elkészített oldat tiszta, színtelen és látható részecskéktől mentes.


A végső hígított oldatos infúzió elkészítése:

Az elkészített, 50 mg/ml vankomicint tartalmazó oldatot tovább kell hígítani.


Megfelelő oldószerek:

  • 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldat

  • 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat

  • Ringer-laktát intravénás oldat

  • Ringer-acetát intravénás oldat


Intermittáló infúzió:

Az 500 mg vankomicint (50 mg/ml-t) tartalmazó elkészített oldatot tovább kell hígítani legalább 100 ml oldószerrel (5 mg/ml-esre).

Az 1000 mg vankomicint (50 mg/ml-t) tartalmazó elkészített oldatot tovább kell hígítani legalább 200 ml oldószerrel (5 mg/ml-esre).

Az oldatos infúzió vankomicin-koncentrációja nem haladhatja meg az 5 mg/ml értéket.

A kívánt dózist lassan, intravénás infúzióban kell beadni legalább 60 perc alatt és legfeljebb 10 mg/perc sebességgel.


Folyamatos infúzió

Csak akkor alkalmazható, ha az intermittáló infúzió nem kivitelezhető.

Kettő-négy darab, 500 mg vankomicint; vagy egy-két darab, 1000 mg vankomicint (1-2 g) tartalmazó üveg tartalmát fel kell oldani megfelelő térfogatú oldószerrel (a fent említett megfelelő oldószerek közül) és intravénás cseppinfúzióban 24 óra alatt beadni.

A hígított oldat külleme:

A hígított oldat tiszta, színtelen és látható részecskéktől mentes.


Az elkészített és hígított oldatot a beadás előtt szabad szemmel meg kell vizsgálni, hogy nem láthatók-e benne szilárd részecskék vagy nem színeződött-e el. Az oldat csak akkor használható, ha tiszta, színtelen és szilárd részecskéktől mentes.


Szájon át történő alkalmazás

Szájon át történő alkalmazásra az 500 mg és az 1000 mg vankomicint tartalmazó elkészített oldatokat 30 ml vízzel lehet hígítani, melyet a beteg megihat vagy beadható a nasogastricus szondán keresztül.


Stabilitás

Az elkészített oldat felhasználhatósági időtartama:

Az injekcióhoz való vízzel elkészített oldat stabilitása 2-8 ºC-on 24 óráig igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni.


Hígított oldat felhasználhatósági időtartama:

A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása

  • 9 mg/ml-es (0.9%-os) nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldattal továbbhígítva 25 °C-on 8 óráig igazolt;

  • Ringer-laktát iv. oldattal és Ringer-acetát iv. oldattal továbbhígítva 2 °C– 8 °C-on tárolva 4 napig igazolt;

  • 9 mg/ml-es (0.9%-os) nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml (5%) glükóz-oldattal továbbhígítva 2 °C–8 °C-on tárolva 14 napig igazolt.


Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni.


Vesekárosodásban szenvedő betegek

Károsodott veseműködésű felnőttek, gyermekek és serdülők esetében megfontolandó, hogy a kezdő dózis kiválasztása után inkább a vankomicin mélyponti szérumszintjét követve végezzük az adagolást, mintsem előre tervezett séma alapján, különösen a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek, vagy a vesepótló kezelésben (renal replacement therapy, RRT) részesülő betegek esetében, tekintettel a számos tényezőre, amelyek befolyásolhatják a vankomicin szérumszintjét ezeknél a betegeknél.


Az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózist tilos csökkenteni. Súlyos vesekárosodás esetén inkább javasolt az alkalmazások között eltelt idő meghosszabbítása, mint kisebb napi dózis alkalmazása.


Mérlegelni kell azoknak a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazását, amelyek csökkenthetik a vankomicin-clearance-t és/vagy erősíthetik nemkívánatos hatásait (lásd az alkalmazási előírás 4.4 pontját).


A vankomicin gyengén dializálható intermittáló hemodialízissel. A high flux dialízis és a folyamatos vesepótló kezelés (CRRT) növeli a vankomicin-clearance-t, és általában helyettesítő adagolást tesz szükségessé (intermittáló hemodialízis esetén általában az adott kezelés után).


A vankomicin-oldat alacsony pH értéke más anyagokkal történő összekeveréskor kémiai vagy fizikai instabilitást okozhat. Lúgos oldatokkal történő elegyítés kerülendő.

Ez a gyógyszer kizárólag 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldattal, Ringer-laktát intravénás oldattal és Ringer-acetát intravénás oldattal keverhető.


1. A GYÓGYSZER NEVE


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

500 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 500 000 NE vankomicinnek. 10 ml injekcióhoz való vízzel történő feloldást követően az oldathoz való koncentrátum 50 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

1000 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel 1 000 000 NE vankomicinnek injekciós üvegenként. 20 ml injekcióhoz való vízzel történő feloldást követően az oldathoz való koncentrátum 50 mg vankomicin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Fehér vagy csaknem fehér vagy rózsaszínes steril liofilizált porózus korong.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Intravénás alkalmazás

A vankomicin minden korcsoportban az alábbi fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont):

  • szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések (complicated skin and soft tissue infections, cSSTI);

  • csont- és ízületi fertőzések;

  • területen szerzett pneumonia (community acquired pneumonia, CAP);

  • nosocomialis pneumonia (hospital-acquired pneumonia, HAP), beleértve a lélegeztető készülék által okozott pneumoniát (ventilator-associated pneumonia, VAP) is;

  • infectiv endocarditis.


A vankomicin további javallata minden korcsoportban a perioperatív antibakteriális profilaxis azoknál a betegeknél, akiknél nagy a bakteriális endocarditis kockázata a jelentős sebészeti beavatkozások során.


Per os alkalmazás

A vankomicin javallott minden korcsoportban a Clostridium difficile-fertőzés (CDI) kezelésére (lásd 4.2, 4.4 és 5.1 pont).


Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás

Amikor szükséges, a vankomicint más antibakteriális szerekkel kombinációban kell alkalmazni.


Intravénás alkalmazás

A kezdő dózist a beteg testtömege alapján kell meghatározni. Az ezt követő dózismódosításoknak a szérumkoncentrációkon kell alapulnia a célzott terápiás koncentrációk elérése érdekében. A vesefunkciót figyelembe kell venni a későbbi dózisok és az alkalmazási intervallumok meghatározásakor.


Felnőttek és 12 évesnél idősebb serdülők

Az ajánlott dózis 15–20 mg/ttkg 8–12 óránként (az egyszeri dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot).


Súlyos állapotú betegeknél 25–30 mg/ttkg telítő dózis alkalmazható, a vankomicin kívánatos mélyponti szérumkoncentrációjának gyors elérése érdekében.


1 hónapos és 12 éves kor közötti gyermekek

Az ajánlott dózis 10–15 mg/ttkg 6 óránként (lásd 4.4 pont).


Érett újszülöttek (a születéstől 27 napos korig) és a koraszülöttek (a születéstől a születés várt dátumát követő 27. napig)

Az újszülöttek adagolási sémájának meghatározásához újszülöttek kezelésében jártas orvos tanácsát kell kérni. A vankomicin újszülötteknél történő alkalmazásának egy lehetséges adagolási rendjét a következő táblázat mutatja (lásd 4.4 pont):


PMD (hetek)

Dózis (mg/ttkg)

Alkalmazási intervallum (óra)

<29

15

24

29-35

15

12

>35

15

8

PMD: postmenstruációs életkor (az utolsó menstruáció első napja és a szülés között eltelt idő [gesztációs kor], plusz a születés óta eltelt idő [postnatalis kor]).


Perioperatív profilaxis bakteriális endocarditis esetén, minden korcsoportban

Az ajánlott kezdő dózis 15 mg/ttkg az érzéstelenítés megkezdése előtt. Az operáció időtartamától függően, szükség lehet egy második vankomicin-dózisra.


A kezelés időtartama


A kezelés javasolt időtartamát az alábbi táblázat mutatja. A kezelés időtartamát a fertőzés típusa és súlyossága, továbbá a beteg terápiás válasza alapján egyénileg kell meghatározni.


Javallat

A kezelés időtartama

Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések


- nem nekrotizáló

7–14 nap

- nekrotizáló

4–6 hét*

Csont- és ízületi fertőzések

4–6 hét**

Területen szerzett pneumonia

7–14 nap

Nosocomialis pneumonia, beleértve a lélegeztető készülék által okozott pneumonát is

7–14 nap

Infektív endocarditis

4–6 hét***

* Folytatni kell, ameddig további sebtisztításra már nincs szükség, a beteg klinikai állapota javul és 48–72 órán át láztalan

** Megfelelő antibiotikummal történő hosszabb távú per os szuppressziós kezelés megfontolandó az ízületprotézisek fertőzései esetében.

*** A kezelés időtartama és a kombinált kezelés szükségessége az érintett szívbillentyű típusától és a kórokozótól függ.


Különleges betegcsoportok


Idősek

Alacsonyabb fenntartó dózis lehet szükséges a vesefunkció életkorral járó csökkenése miatt.


Vesekárosodásban szenvedő betegek

Károsodott veseműködésű felnőttek, gyermekek és serdülők esetében megfontolandó, hogy a kezdő dózis kiválasztása után inkább a vankomicin mélyponti szérumszintjét követve végezzük az adagolást, mintsem előre tervezett séma alapján, különösen a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek, vagy a vesepótló kezelésben (renal replacement therapy, RRT) részesülő betegek esetében, tekintettel a számos tényezőre, amelyek befolyásolhatják a vankomicin szérumszintjét ezeknél a betegeknél.


Az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a kezdő dózist tilos csökkenteni. Súlyos vesekárosodás esetén inkább javasolt az alkalmazások között eltelt idő meghosszabbítása, mint kisebb napi dózis alkalmazása.


Mérlegelni kell azoknak a gyógyszereknek az egyidejű alkalmazását, amelyek csökkenthetik a vankomicin-clearance-t és/vagy erősíthetik nemkívánatos hatásait (lásd 4.4 pont).


A vankomicin gyengén dializálható intermittáló hemodialízissel. A high flux dialízis és a folyamatos vesepótló kezelés (CRRT) növeli a vankomicin-clearance-t, és általában helyettesítő adagolást tesz szükségessé (intermittáló hemodialízis esetén általában az adott kezelés után).


Felnőttek

Felnőtt betegeknél a dózis módosítása a becsült glomerulusfiltrációs rátán (eGFR) alapulhat, amelyet a következő képlet határoz meg:


Férfiak: [a beteg testtömege (kg) × (140 - életkor években)] / [72 × szérum-kreatininszint (mg/dl)]


Nők: A fenti képlet alapján számított érték 0,85-szorosa.


A felnőtt betegek szokásos kezdő dózisa 15–20 mg/ttkg, amely 20–49 ml/perc közötti kreatinin-clearance esetén 24 óránként adható. Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <20 ml/perc), vagy ha a beteg vesepótló kezelésben részesül, a további dózisok megfelelő időzítése és nagysága nagymértékben függ a vesepótló kezelés fajtájától, és meghatározásakor a vankomicin mélyponti szérumszintjéből, továbbá a reziduális vesefunkcióból kell kiindulni (lásd 4.4 pont). Amíg a vankomicin-szérumszint-vizsgálat eredménye megérkezik, a klinikai helyzettől függően megfontolandó a következő dózis kihagyása.


Kritikus állapotú, vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a kezdeti telítő dózist (25‑30 mg/ttkg) nem kell csökkenteni.


Gyermekek és serdülők

A dózismódosítás az 1 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők esetében a becsült glomerulusfiltrációs rátán (eGFR) alapul, ami a módosított Schwartz-képlettel számítható:


eGFR (ml/perc/1,73 m2) = [testmagasság (cm) × 0,413] / szérum-kreatininszint (mg/dl)

eGFR (ml/perc/1,73 m2) = [testmagasság (cm) × 36,2] / szérum-kreatininszint (mikromol/l)


Az újszülöttek és 1 év alatti csecsemők esetében szakértői véleményt kell kérni, mivel a módosított Schwartz-képlet náluk nem alkalmazható.

Az alábbi táblázat tájékoztató adagolási ajánlásokat tartalmaz a gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan, ugyanazon elveket követve, mint a felnőtt betegek esetében.


GFR (ml/perc/1,73 m2)

Intravénás dózis

Gyakoriság

50-30

15 mg/ttkg

12 óránként

29-10

15 mg/ttkg

24 óránként

< 10


10-15 mg/ttkg

További dózisok a gyógyszerszintek alapján*

Intermittáló hemodialízis

Peritoneális dialízis

Folyamatos vesepótló kezelés

15 mg/ttkg

További dózisok a gyógyszerszintek alapján*

*A további dózisok megfelelő időzítése és nagysága nagymértékben függ a vesepótló kezelés fajtájától, és az előző dózis hatására kialakult vankomicin-szérumszinteken, továbbá a reziduális vesefunkción kell alapulnia. Amíg a vankomicin-szérumszint-vizsgálat eredménye megérkezik, a klinikai helyzettől függően megfontolandó a következő dózis kihagyása.


Májkárosodásban szenvedő betegek

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra.


Terhesség

Terhes nőknél a terápiás szérumkoncentrációk eléréséhez jelentősen megemelt dózisra lehet szükség (lásd 4.6 pont).


Elhízott betegek

Elhízott betegek esetében a kezdő dózist személyre szabottan kell a teljes testtömeghez igazítani, akárcsak a nem elhízott betegeknél..


Per os alkalmazás


12 éves és annál idősebb betegek


Clostridium difficile-fertőzés (CDI) kezelése:

A vankomicin javasolt dózisa 125 mg 6 óránként 10 napon át a nem súlyos CDI első epizódja esetén. A dózis növelhető 6 óránként 500 mg-ra (10 napig adva) súlyos vagy szövődményekkel járó betegség esetén. A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot.


A fertőzés többszöri kiújulása esetén megfontolható az aktuális CDI-epizód vankomicinnel történő kezelése naponta négyszer 125 mg-os dózissal 10 napon át, amelyet követhet akár a dózis leépítése, ami a dózis fokozatos csökkentését jelenti napi 125 mg-ig, vagy akár pulzáló kezelés, azaz 125-500 mg/nap 2-3 naponta, legalább 3 héten át.


Újszülöttek, csecsemők és 12 évesnél fiatalabb gyermekek


A vankomicin ajánlott dózisa 10 mg/ttkg per os, 6 óránként, 10 napig. A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 2 g-ot.


A vankomicin-kezelés időtartamát egyedileg, a klinikai lefolyás alapján kell meghatározni. Ha lehetséges, a CDI-t vélhetően kiváltó antibakteriális szer alkalmazását le kell állítani. Gondoskodni kell a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlásról.


A vankomicin szérumkoncentrációjának monitorozása


A terápiás gyógyszerszint-monitorozás (TDM) gyakoriságát a klinikai kép és a terápiás válasz alapján egyedileg kell meghatározni, a napi mintavételtől – amire egyes hemodinamikailag instabil betegeknél lehet szükség – a hetente legalább egyszer végzett ellenőrzésig, amelyre stabil állapotú, terápiás választ mutató betegeknél kerülhet sor. Ép vesefunkciójú betegeknél a vankomicin szérumkoncentrációját a kezelés második napján, közvetlenül a következő dózis előtt kell ellenőrizni.


Az intermittáló hemodialízissel kezelt betegeknél a vankomicin-szintet rendszerint a hemodialízis-kezelések megkezdése előtt kell meghatározni.


Gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél per os alkalmazás után a vankomicin szérumkoncentrációját monitorozni kell (lásd 4.4 pont).


A vankomicin mélyponti (minimális) terápiás vérszintje normál esetben 10-20 mg/l a fertőzés helyétől és a kórokozó érzékenységétől függően. A klinikai laboratóriumok általában 15–20 mg/l minimális értékeket ajánlanak, hogy biztosabb legyen a hatás az ≥1 mg/l MIC-értékű, érzékenynek nyilvánított patogénekkel szemben (lásd 4.4 és 5.1 pont).


A megfelelő AUC-érték eléréséhez szükséges egyéni dózisigény előrejelzéséhez hasznosak lehetnek a modell alapú módszerek. A modell alapú megközelítést alkalmazhatjuk a személyre szabott kezdeti dózis kiszámításához és a dózisok TDM-eredmények alapján történő módosításához (lásd 5.1 pont).


Az alkalmazás módja


Intravénás alkalmazás

Az intravénás vankomicint rendszerint intermittáló infúzió formájában alkalmazzák, az intravénás alkalmazásra ebben a pontban leírt adagolási javaslatok az alkalmazás ezen formájára vonatkoznak.


A vankomicin csak lassú intravénás infúzió formájában adható, legalább egy óra alatt vagy legfeljebb 10 mg/perc sebességgel (amelyik hosszabb ideig tart); megfelelően hígítva (legalább 100 ml 500 mg hatóanyagra, vagy legalább 200 ml 1000 mg-ra) (lásd 4.4 pont).


Azok a betegek, akiknél a folyadékbevitelt korlátozni kell, 500 mg/50 ml vagy 1000 mg/100 ml oldatot is kaphatnak, bár az infúzióval kapcsolatos nemkívánatos hatások kockázata emelkedhet ezeknél a magasabb koncentrációknál.


Az oldat elkészítésével kapcsolatos további információkat lásd a 6.6 pontban.


Megfontolható a vankomicin folyamatos infúzióban történő alkalmazása, például olyan betegeknél, akiknél a vankomicin-clearance instabil.


Per os alkalmazás

A parenterális beadásra szolgáló üvegek tartalma feloldás után felhasználható szájon át történő alkalmazásra.


Mindegyik dózist 30 ml vízzel lehet feloldani, melyet a beteg megihat vagy beadható a nasogastricus szondán keresztül (lásd 6.6 pont).


4.3 Ellenjavallatok


A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.


A vankomicint nem szabad intramuscularisan beadni az alkalmazás helyén kialakuló nekrózis kockázata miatt.


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Túlérzékenységi reakciók

Felléphetnek súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi reakciók (lásd 4.3 és 4.8 pont). Túlérzékenységi reakciók esetén a vankomicin alkalmazását azonnal le kell állítani, és meg kell kezdeni a megfelelő sürgősségi intézkedéseket.


Azoknál a betegeknél, akiknél a vankomicint hosszabb ideig vagy más, potenciálisan neutropéniát vagy agranulocitózist okozó gyógyszerekkel együtt kapják, rendszeres időközönként ellenőrizni kell a fehérvérsejtszámot. Minden vankomicin kezelésben részesülő betegnél rendszeres időközönként vérkép- és vizeletvizsgálatot, valamint máj-, és vesefunkciós vizsgálatokat kell végezni.


A vankomicin csak kellő körültekintés mellett adható a teikoplaninra allergiás betegeknek, mivel előfordulhat allergiás keresztreakció, beleértve a halálos anaphylaxiás sokkot is.


Antibakteriális hatásspektrum

A vankomicin antibakteriális hatásspektruma a Gram-pozitív mikroorganizmusokra korlátozódik. Nem alkalmas önálló gyógyszerként bizonyos típusú fertőzések kezelésére, kivéve, ha a kórokozóról már kimutatták és ismert, hogy érzékeny vankomicinre, vagy erősen gyanítható, hogy a legvalószínűbb kórokozó(k) olyanok, amelyekkel szemben alkalmazható a vankomicin-kezelés.


A vankomicin ésszerű alkalmazásánál figyelembe kell venni a bakteriális hatásspektrumot, a biztonságossági profilt és a standard antibakteriális terápia megfelelőségét az adott betegnél.


Ototoxicitás

Beszámoltak átmeneti vagy maradandó ototoxicitásról (lásd 4.8 pont) a meglévő hallásvesztésben szenvedő betegeknél, akik nagy intravénás dózisokat, illetve egyidejűleg olyan, egyéb ototoxicus gyógyszereket kaptak, mint az aminoglikozidok. A vankomicin alkalmazását azoknál is kerülni kell, akiknél korábban halláscsökkenés állt fenn. A fülcsengés (tinnitus) a hallásvesztés előjele lehet. Egyéb antibiotikumokkal szerzett tapasztalatok alapján arra lehet következtetni, hogy a hallásvesztés a kezelés leállítása ellenére is tovább romolhat. Az ototoxicitás kockázatának csökkentése érdekében a vérszinteket rendszeresen mérni kell, továbbá a hallásfunkciók rendszeres ellenőrzése is ajánlott.


Az idősek különösen hajlamosak a halláskárosodásra. Időseknél a kezelés alatt és után monitorozni kell a vestibularis és hallásfunkciókat. Kerülni kell az egyéb ototoxicus anyagok párhuzamos vagy egymást követő használatát.


Infúzióval összefüggő reakciók

A gyors bólusban (pl. néhány perc alatt) történő beadás súlyos hypotensiót (beleértve a sokkot és ritkán a szívmegállást is), valamint hisztaminszerű reakciót és maculopapulosus vagy erythemás bőrkiütéseket (ún. „red man” szindróma vagy „red neck szindróma”) okozhat. A vankomicint a gyors infúzió-beadással kapcsolatos reakciók elkerülése érdekében lassan, hígított (2,5-5,0 mg/ml) infúzióban kell beadni, legfeljebb 10 mg/perces sebességgel, és legalább 60 perc alatt. Az infúzió leállítása általában ezeknek a reakcióknak az azonnali megszűnését eredményezi.


Az infúzió-beadással összefüggő reakciók (hypotensio, bőrpír, erythema, urticaria és pruritus) gyakorisága nő anesztetikumok egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). Ez csökkenthető, ha a vankomicint az anesztézia megkezdése előtt 60 perces infúzióban adják be.


Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Ezen reakciók többsége a vankomicin-kezelés megkezdése után néhány napon belül, de legkésőbb nyolc héten belül jelentkezett.


A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a vankomicin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását. Ha a betegnél a vankomicin alkalamazásakor bőrt érintő, súlyos mellékhatás jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető vankomicinnel.


Az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Fájdalom és thrombophlebitis – amely esetenként súlyos fokú – számos betegnél előfordul, akik a vankomicint intravénásan kapják. A thrombophlebitis gyakorisága és súlyossága minimalizálható a gyógyszer lassú, hígított oldat formájában történő beadásával (lásd 4.2 pont) és a beadás helyének rendszeres változtatásával.


A vankomicin hatásosságát és biztonságosságát nem igazolták intratekális, lumbalis és intraventrikuláris alkalmazás során.


Parenterális alkalmazás

Nephrotoxicitás

A vankomicint kellő körültekintéssel kell alkalmazni veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, beleértve az anuriás betegeket is, mivel a toxicus hatások kialakulásának kockázata tartósan magas vérkoncentrációk esetén jelentősen megnő.

A toxicitás kockázatát a magas vérkoncentráció, illetve a hosszú ideig tartó terápia jelentősen megnöveli.


Rendszeresen ellenőrizni kell a vankomicin vérszintjét nagy dózisok és hosszú távú alkalmazás esetén, különösen vesekárosodásban vagy halláskárosodásban szenvedő betegeknél, továbbá nephrotoxicus vagy ototoxicus gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.2 és 4.5 pontok).


Szembetegségek

Nem engedélyezett a vankomicin intracameralis vagy intravitrealis alkalmazása, beleértve az endophtalmitis megelőzését is.


Egyedi esetekben haemorrhagiás occlusiv retinalis vasculitist (HORV) – beleértve a végleges látásvesztést is – figyeltek meg a vankomicin cataracta-műtét alatti vagy utáni, intracameralis vagy intravitrealis alkalmazását követően.


Gyermekek és serdülők

Az intravénás alkalmazás gyermekekre és serdülőkre vonatkozó jelenlegi ajánlásainak megfelelő alkalmazás – különösen a 12 évesnél fiatalabb gyermekek esetében – sok esetben a vankomicin szubterápiás szintjéhez vezethet. A nagyobb dózisban alkalmazott vankomicin biztonságosságát azonban nem állapították meg, és a 60 mg/ttkg/nap-ot meghaladó dózisok nem ajánlhatók általánosan.


Koraszülötteknél és fiatal csecsemőknél a vesék éretlensége és a vankomicin szérumkoncentrációjának esetleges emelkedése miatt a vankomicin csak különleges körültekintés mellett alkalmazható. Ennek megfelelően a vankomicin vérkoncentrációinak szoros monitorozása szükséges ezeknél a gyermekeknél. Vankomicin és anesztetikumok egyidejű alkalmazása gyermekeknél erythemával és hisztaminszerű bőrvörösödéssel volt összefüggésbe hozható. Hasonlóan, nephrotoxicus szerekkel, például aminoglikozid antibiotikumokkal, nem-szteroid gyulladásgátlókkal (pl. ibuprofén alkalmazása a ductus arteriosus záródása érdekében) vagy amfotericin B-vel történő egyidejű alkalmazása fokozza a nephrotoxicitás kockázatát (lásd 4.5 pont), ezért fontos a vankomicin-szérumszint és a vesefunkció gyakoribb monitorozása.


Idősek

Az életkor előrehaladtával a glomerulusfiltrációs ráta természetes csökkenése dózismódosítás hiányában a vankomicin szérumkoncentrációjának a növekedését eredményezheti (lásd 4.2 pont).


Gyógyszerkölcsönhatás anesztetikumokkal

Az anesztetikumok által kiváltott szívizom-depressziót a vankomicin súlyosbíthatja. Anesztézia alatt a dózist megfelelően hígított oldat formájában, lassan kell beadni, szoros cardialis monitorozás mellett. A testhelyzet-változtatásokat kerülni kell az infúzió beadásának végéig, hogy lehetőség legyen a poszturális beállításra (lásd 4.5 pont).


Pseudomembranosus enterocolitis

Súlyos és tartós hasmenés esetén mérlegelni kell az esetlegesen életveszélyes pseudomembranosus colitis lehetőségét (lásd 4.8 pont). Hasmenés elleni gyógyszerek alkalmazása tilos!


Superinfectio

A vankomicin elhúzódó alkalmazása a hatóanyagra nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. A beteg gondos megfigyelése elengedhetetlen. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha a kezelés alatt felülfertőzés következik be.


Per os alkalmazás

A vankomicin intravénás alkalmazása nem hatásos Clostridium difficile-fertőzés esetén. Ebben az indikációban a vankomicint per os kell alkalmazni.


A Clostridium difficile kolonizációjának vagy toxinjának vizsgálata nem ajánlott 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél a tünetmentes kolonizáció magas aránya miatt, kivéve, ha súlyos hasmenés áll fenn a stasis kockázati tényezőivel, mint pl. a Hirschsprung-kór, az operált analis atresia vagy egyéb súlyos motilitászavar. Minden esetben keresni kell az alternatív etiológiákat, és meg kell győződni a Clostridium difficile által okozott enterocolitis fennállásáról.


A szisztémás felszívódás lehetősége

Az abszorpció fokozott lehet a bélnyálkahártya-gyulladásos betegségei esetén vagy a Clostridium difficile által okozott pseudomembranosus colitisben. Az ilyen betegeknél fennáll a nemkívánatos hatások kockázata, különösen, ha egyidejűleg vesekárosodás is fennáll. Minél súlyosabb a vesekárosodás, annál nagyobb a vankomicin parenterális alkalmazásából fakadó mellékhatások kialakulásának kockázata. A vankomicin szérumkoncentrációját monitorozni kell a bélnyálkahártya-gyulladásos betegségben szenvedő betegeknél.


Nephrotoxicitás

A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges a veseműködési zavarban szenvedő betegek kezelésekor, illetve azoknál, akik egyidejűleg aminoglikozidot vagy egyéb nephrotoxicus gyógyszereket kapnak.


Ototoxicitás

A rendszeres hallásvizsgálat hasznos lehet az ototoxicitás kockázatának minimalizálásához a hallásvesztéssel élő betegeknél, illetve azoknál, akik egyidejűleg ototoxicus hatású gyógyszert, például aminoglikozidot kapnak.


Kölcsönhatások bélmotilitás-gátlókkal és protonpumpagátlókkal

Kerülni kell a motilitásgátlók alkalmazását, és felül kell vizsgálni a protonpumpagátlók alkalmazását.


Gyógyszerrezisztens baktériumok kialakulása

A vankomicin per os alkalmazása növeli a vankomicin-rezisztens Enterococcus-populáció kialalulásának kockázatát a gastrointestinalis traktusban. Emiatt a per os vankomicin körültekintő alkalmazása javasolt.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Vankomicin és anesztetikumok egyidejű alkalmazása erythema, hisztaminszerű bőrpír és anaphylactoid reakciók kialakulásával hozható összefüggésbe (lásd 4.4 pont).


Az infúzió által előidézett nemkívánatos események gyakoriságának növekedését jelentették, ha egyidejűleg anesztetikumot is adtak. Ezek előfordulási gyakorisága a minimálisra csökkenthető, ha az anesztézia bevezetése előtt a vankomicint 60 perces infúzióban adják.

Anesztézia alatti alkalmazás esetén a dózist hígítani kell 5 mg/ml-re vagy ennél hígabbra, és lassan kell beadni, szoros cardialis monitorozás mellett. A testhelyzet-változtatásokat kerülni kell az infúzió beadásának végéig, hogy lehetőség legyen a poszturális beállításra.

Ha a vankomicint műtét alatt vagy közvetlen a műtét után alkalmazzák, az egyidejüleg alkalmazott izomrelaxánsok (mint például a succinylcholine) hatása felerősödhet vagy meghosszabbodhat.


A vankomicin egyidejű vagy egymás utáni alkalmazása egyéb lokálisan vagy szisztémásan alkalmazott, potenciálisan ototoxicus vagy nephrotoxicus gyógyszerekkel – mint pl. amfotericin B, aminoglikozidok, bacitracin, polimixin B, kolisztin, viomicin, ciszplatin, kacsdiuretikumok, nem‑szteroid gyulladásgátlók és a piperacillin/tazobaktám – növelheti a vankomicin toxicitását. Alkalmazásuk, amennyiben szükséges, csak kellő körültekintéssel és megfelelő monitorozás mellett történhet (lásd 4.4 pont) (parenterális gyógyszerformára vonatkozik).


Per os alkalmazás

Mérlegelni kell a protonpumpa-gátlók és a bélmozgást csökkentő szerek alkalmazásának abbahagyását, összhangban a Clostridioides difficile-fertőzés kezelésére vonatkozó helyi irányelvekkel.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a vankomicin terhesség alatti alkalmazásáról. Reproduktív toxicitási állatkísérletekben magzati károsodásra utaló bizonyítékot nem találtak (lásd 5.3 pont)

Mindazonáltal a vankomicin átjut a placentán, így nem zárható ki a magzatot vagy újszülöttet érintő ototoxicitás és a nephrotoxicitás lehetséges kockázata (lásd 5.1 pont). Ezért a vankomicin terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha egyértelműen szükséges, a kockázatok alapos mérlegelését követően.


Szoptatás

A vankomicin-hidroklorid kiválasztódik a humán anyatejbe. Szoptató anyák vankomicin‑kezelésekor fokozott elővigyázatosságra van szükség, tekintettel a gyermeket érintő lehetséges mellékhatásokra (a bélflóra károsodása miatti hasmenés, élesztőgombák megtelepedése és esetleges allergizálás). Mérlegelni kell a szoptatás leállítását, amennyiben fontos a vankomicin alkalmazása az anyánál..


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A vankomicin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakoribb mellékhatások a phlebitis, a pszeudoallergiás reakciók és a felsőtest kipirulása („red-neck szindróma"), ami az intravénás vankomicin-infúzió túl gyors beadásával függ össze.


Parenterális gyógyszerforma per os alkalmazásra: A vankomicin elhanyagolható mértékben szívódik fel a gasztrointesztinális rendszerből. Súlyos bélnyálkahártya-gyulladás esetén azonban, különösen ha veseelégtelenség is fennáll, kialakulhatnak olyan mellékhatások, amelyek a vankomicin parenterális alkalmazásakor fordulnak elő.


Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (SCARs), köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN), valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a vankomicin alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.4 pont).


A mellékhatások táblázatos felsorolása

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások súlyosságuk szerint csökkenő sorrendben szerepelnek.


A mellékhatások a MedDRA terminológiának megfelelően és szervrendszerek (system organ class, SOC) szerint kerülnek felsorolásra.


Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).


Szervrendszeri kategóriák

Gyakoriság

Mellékhatás

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka

Reverzibilis neutropenia1, agranulocytosis, eosinophilia, thrombocytopenia, pancytopenia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka

Túlérzékenységi reakciók, anaphylaxiás reakciók2

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori

Átmeneti vagy tartós hallásvesztés4

Ritka

Vertigo, tinnitus3, szédülés

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nagyon ritka

Szívmegállás

Érbetegségek és tünetek

Gyakori

Vérnyomáscsökkenés

Ritka

Vasculitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori

Dyspnoe, stridor

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritka

Hányinger

Nagyon ritka

Pseudomembranosus enterocolitis

Nem ismert

Hányás, hasmenés

A bőr- és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori

A felsőtest kipirulása („red man szindróma”), exanthema és nyálkahártya-gyulladás, pruritus, urticaria

Nagyon ritka

Exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, lineáris IgA bullosus dermatosis, toxicus epidermalis necrolysis (TEN),

Nem ismert

DRESS-szindróma (Drug Reactions with Eosinophilia and Systemic Symptoms – eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció), AGEP (Acute Generalized Exanthematous Pustulosis – akut generalizált exanthemás pustulosis)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori

Vesekárosodás, ami főként a szérum-kreatinin- vagy szérum-karbamid-koncentráció emelkedésében nyilvánul meg

Ritka

Interstitialis nephritis, akut veseelégtelenség.

Nem ismert

Akut tubularis nekcrosis

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori

Phlebitis, felsőtest és arc kipirulása

Ritka

Gyógyszer okozta láz, hidegrázás, a mellkasi és hátizmok fájdalma és görcse.


Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

1A reverzibilis neutropenia általában egy vagy több héttel az intravénás kezelés kezdete után, vagy 25 g-ot meghaladó összdózis alkalmazása után jelentkezik.


2A gyorsan adott infúzió alatt vagy közvetlenül utána anaphylaxiás / anaphylactoid reakciók következhetnek be, beleértve a sípoló légzést is. Ezek a reakciók a kezelés leállítása után rendszerint 20 perc – 2 óra közötti időtartamon belül enyhülnek (lásd 4.2 és 4.4 pont). Intramuscularis injekció után nekrózis léphet fel.


3A tinnitus jelentkezése, amely a süketség előjele is lehet, indokolja a kezelés megszakítását.


4Ototoxicitást elsősorban olyan betegeknél jelentettek, akik nagy dózist vagy egyidejűleg más ototoxicus gyógyszereket is kaptak, mint például aminoglikozidot, illetve azoknál, akiknek a veseműködése vagy hallása már korábban is csökkent volt.


Gyermekek és serdülők

A gyermekekre és serdülőkre, illetve a felnőttekre vonatkozó biztonságossági profil általában összhangban van. Nephrotoxicitásról gyermekeknél is beszámoltak, rendszerint más nephrotoxicus gyógyszerekkel, például aminoglikozidokkal együtt alkalmazva.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tüneti kezelés ajánlott, a glomerulusfiltráció fenntartásával.


A vankomicin hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel csak kismértékben távolítható el a szervezetből. Amberlite XAD-4 gyantával végzett hemoperfúzió – a jelentések szerint.– csak korlátozott eredménnyel járt.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport:

Szisztémás antibakteriális szerek, glikopeptid antibiotikumok

ATC kód: J01XA01 (intravénás alkalmazás)


Hatásmechanizmus

A vankomicin egy triciklusos glikopeptid antibiotikum, amely az érzékeny baktériumok sejtfalának bioszintézisét gátolja azáltal, hogy nagy affinitással kötődik a sejtfal prekurzor egységének D-alanil-D-alanin végéhez. A gyógyszer az osztódó mikroorganizmusokra lassú baktericid hatású. Ezen kívül károsítja a bakteriális sejtmembrán permeabilitását és az RNS szintézist.


Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A vankomicin hatása koncentrációtól független. A hatásosságot előrejelző elsődleges paraméter a koncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) és a célorganizmusra vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) hányadosa. In vitro, állatkísérletes és korlátozott humán adatok alapján a vankomicin klinikai hatásosságának biztosításához szükséges PK/PD-célérték a 400-as AUC/MIC arány. Amikor a MIC ≥ 1,0 mg/l, ennek a célértéknek az eléréséhez a felső tartományba tartozó dózis alkalmazása és magas mélyponti szérumkoncentráció (15-20 mg/l) elérése szükséges (lásd 4.2 pont).


A rezisztencia mechanizmusa

A glikopeptidekkel szembeni szerzett rezisztencia az Enterococcusok között a leggyakoribb, és azon különböző van génkomplexek beépülésén alapul, amelyek módosítják a vankomicinhez gyengén kötődő D‑alanil‑D‑laktáttá vagy D‑alanil‑D‑szerinné alakuló D‑alanil‑D‑alanin célpontot. Egyes országokban nő a rezisztens esetek száma, főleg az Enterococcusoknál; az Enterococcus faecium multirezisztens törzsei különösen aggasztóak.


Van gének ritkán találhatók a Staphylococcus aureus-ban, ahol a sejtfal szerkezetében bekövetkező változások „mérsékelt” érzékenységet eredményeznek, amely gyakran heterogén. Úgyszintén beszámoltak a meticillin-rezisztens Staphylococcus-törzsekről (MRSA) csökkent vankomicin-érzékenységgel.

A Staphylococcus vankomicin-érzékenységének csökkenésének, illetve rezisztenciájának mechanizmusa nem tisztázott. Számos genetikai elem és több mutáció szükséges ehhez.


Nincs keresztrezisztencia a vankomicin és az egyéb csoportokba tartozó antibiotikumok között. Előfordult keresztrezisztencia más glikopeptid antibiotikumokkal, mint amilyen a teikoplanin. A kezelés során kialakuló szekunder rezisztencia ritka.


Szinergizmus

Vankomicin és egy aminoglikozid antibiotikum kombinációja szinergista hatású számos Staphylococcus aureus törzzsel, nem-Enterococcus csoportba tartozó D-csoportú Streptococcusokkal, Enterococcusokkal és a viridans csoportú Streptococcusokkal szemben. Vankomicin és egy cefalosporin kombinációja szinergista hatást gyakorol egyes oxacillin-rezisztens Staphylococcus epidermidis törzsekre, míg a vankomicin-rifampicin kombináció szinergista hatásúnak bizonyult a Staphylococcus epidermidis, illetve részben szinergista hatásúnak néhány Staphylococcus aureus-törzzsel szemben. Mivel a vankomicin-cefalosporin kombinációnak antagonista hatása is lehet egyes Staphylococcus epidermidis törzsekkel szemben, valamint rifampicinnel kombinációban néhány Staphylococcus aureus törzzsel szemben, ezért hasznos lehet a szinergizmus előzetes vizsgálata.


A baktériumkultúrákból mintákat kell venni, hogy azonosítható legyen a kiváltó kórokozó, és meg lehessen határozni a vankomicinnel szembeni érzékenységét.


Érzékenységi határértékek

A vankomicin olyan Gram-pozitív baktériumokkal szemben hatásos, mint például a Staphylococcusok, a Streptococcusok, az Enterococcusok, a Streptococcus pneumoniae és Clostridium-fajok. A Gram-negatív baktériumok rezisztensek a vankomicinre.


A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért ajánlott beszerezni a rezisztenciaviszonyokra vonatkozó helyi adatokat, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértői véleményt kell kérni, ha a rezisztencia lokális prevalenciája olyan, hogy a készítmény alkalmazása bizonyos típusú fertőzéseknél megkérdőjelezhető. Ezek az adatok csak hozzávetőleges iránymutatást adnak arra vonatkozóan, hogy a mikroorganizmusok érzékenyek-e a vankomicinre.


A minimális gátló koncentráció (MIC) határértékeit az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility testing) állapította meg az alábbiak szerint:

Érzékeny

Rezisztens

Staphylococcus aureus1

≤ 2 mg/l

> 2 mg/l

Koaguláz-negatív Staphylococcusok

≤ 4 mg/l

> 4 mg/l

Enterococcus spp.

≤ 4 mg/l

> 4 mg/l

Streptococcus A, B, C, G csoportok

≤ 2 mg/l

> 2 mg/l

Streptococcus pneumoniae

≤ 2 mg/l

> 2 mg/l

Gram-pozitív anaerobok

≤ 2 mg/l

> 2 mg/l

1A 2 mg/l vankomicin MIC értékű S. aureus a vad típusú megoszlás határán van, ezért előfordulhat csökkent klinikai válasz.


Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív baktériumok

Enterococcus faecalis

Staphylococcus aureus

Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus

Koaguláz-negatív Staphylococcusok

Streptococcus spp.

Streptococcus pneumoniae

Enteroccocus spp.

Staphylococcus spp.


Anaerob fajok

Clostridium spp. kivéve a Clostridium innocuumot

Eubacterium spp.

Peptostreptococcus spp.

Fajok, amelyeknél szerzett rezisztencia problémát okozhat

Enterococcus faecium

Eredendően rezisztens fajok

Minden Gram-negatív baktérium


Gram-pozitív aerob fajok

Erysipelothrix rhusiopathiae,

Heterofermentáló Lactobacillusok,

Leuconostoc spp

Pediococcus spp.


Anaerob fajok

Clostridium innocuum

A vankomicinnel szembeni rezisztencia megjelenése kórházanként eltérő, ezért kapcsolatba kell lépni a helyi mikrobiológiai laboratóriummal a releváns helyi információkért.



5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás

A vankomicint a szisztémás fertőzések kezelésére intravénásan alkalmazzák.


Normál veseműködésű betegeknél a 60 perc alatt beadott infúzióban ismételten alkalmazott 1 g (15 mg/ttkg) intravénás vankomicin közvetlenül a gyógyszer beadása után megközelítőleg 50‑60 mg/l, az infúzió leállítása után 2 óra elteltével 20‑25 mg/l, 11 óra elteltével 5‑10 mg/l átlagos plazmakoncentrációkat eredményezett. Az ismételt adagolás mellett elért plazmaszintek hasonlók ahhoz, amit egyszeri alkalmazás után mértek.


A vankomicin általában nem szívódik fel a vérbe per os alkalmazást követően. Az abszorpció azonban per os alkalmazás esetén is végbemehet a (pseudomembranosus) colitisben szenvedők esetén. Ez a vankomicin felhalmozódásához vezethet, ha a betegnél előzetesen vesekárosodás is fennállt.


Eloszlás

A testfelületre számított eloszlási térfogat kb. 60 l/1,73 m2 felület. A vankomicin 10–100 mg/l-es szérumkoncentráció esetén megközelítőleg 30-55%-ban kötődik a plazmafehérjékhez, ultrafiltrációval mérve.


A vankomicin átjut a placentán és bejut a köldökzsinórvérbe. Nem gyulladt agyhártyák esetén a vankomicin csupán kismértékben jut át a vér-agy gáton.


Biotranszformáció

A gyógyszer csak kismértékben metabolizálódik. Parenterális beadás után szinte teljes mértékben a mikrobiológiailag aktív formában választódik ki (kb. 75–90% 24 óra alatt) a vesén át, glomerulusfiltrációval.


Elimináció

A vankomicin eliminációs felezési ideje 4-6 óra a normál veseműködésű betegeknél és 2,2-3 óra gyermekeknél. A plazma-clearance körülbelül 0,058 l/ttkg/óra, a vese-clearance körülbelül 0,048 l/ttkg/óra. Az első 24 órában a vankomicin beadott dózisának körülbelül 80% -a választódik ki glomerulusfiltrációval a vizeletbe. A vesekárosodás késlelteti a vankomicin kiválasztását. Veseműködés hiánya esetén a betegeknél az átlagos felezési idő 7,5 nap. A vankomicin ototoxicitása miatt ilyen esetekben indokolt a plazmakoncentráció monitorozása.


Az epével történő kiválasztás nem jelentős (kevesebb, mint a dózis 5%-a).


Bár a vankomicint hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel nem lehet hatékonyan eltávolítani, beszámoltak a vankomicin-clearance növekedéséről hemoperfúzió és hemofiltráció során.


Per os alkalmazás után a beadott dózisnak csak egy része ürül a vizelettel. Ezzel ellentétben a vankomicint nagy koncentrációban mutatták ki a székletben (>3100 mg/kg a napi 2 g-os dózis mellett).


Linearitás/nem linearitás

A vankomicin koncentrációja általában arányosan emelkedik a dózis növelésével. A plazmakoncentráció többszörös dózis esetén hasonló az egyszeri alkalmazáskor tapasztalt értékhez.


Különleges betegcsoportok


Vesekárosodásban szenvedő betegek

A vankomicin elsődlegesen a glomerulusfiltrációval ürül ki. Károsodott vesefunkció esetén a vankomicin terminális eliminációs felezési ideje megnyúlik, és a teljestest-clearance lecsökken. Következésképpen az optimális dózist a 4.2 Adagolás és alkalmazás pontban meghatározott ajánlások alapján kell kiszámítani.


Májkárosodásban szenvedő betegek

A vankomicin farmakokinetikája nem változik májkárosodásban szenvedő betegeknél.


Terhesség

Terhes nőknél a terápiás szérumkoncentrációk eléréséhez szignifikánsan nagyobb dózisokra lehet szükség (lásd 4.6 pont).


Egy kontrollos klinikai vizsgálatban a vankomicin-hidroklorid csecsemőkre gyakorolt lehetséges ototoxicus és nephrotoxicus hatásait vizsgálták, olyan esetekben, amikor a gyógyszert súlyos Staphylococcus-fertőzésben szenvedő terhes nőknek adták, akik intravénáskábítószer-használók is voltak. A vankomicin-hidroklorid kimutatható volt a köldökzsinórvérben. Vankomicinnek tulajdonítható sensorineuralis halláscsökkenést vagy nephrotoxicitást nem észleltek. Egy csecsemőnél, akinek az édesanyja a harmadik trimeszterben kapott vankomicint, vezetéses halláscsökkenést tapasztaltak, amely azonban nem tulajdonítható a vankomicinnek. Mivel a vankomicint csak a második és harmadik trimeszterben alkalmazták, nem ismert, hogy okoz-e magzati károsodásokat.


Túlsúlyos betegek

A vankomicin eloszlása túlsúlyos betegeknél megváltozhat a megnövekedett eloszlási térfogat és vese-clearance, valamint a plazmafehérjékhez való kötődés lehetséges változásai miatt. A vankomicin szérumkoncentrációja ezekben a betegcsoportokban meghaladta az egészséges felnőtt férfiaknál várható értéket (lásd 4.2 pont).


Gyermekek és serdülők

A vankomicin farmakokinetikája jelentős interindividuális variabilitást mutatott a koraszülöttek és az időre született újszülöttek esetében. Újszülötteknél intravénás alkalmazás után a vankomicin eloszlási térfogata 0,38 és 0,97 l/ttkg között változik, ami hasonló a felnőttek értékeihez, míg a clearance 0,63 és 1,4 ml/ttkg/perc között változik. A felezési idő 3,5 és 10 óra között változik, és hosszabb a felnőtteknél mért értéknél, ami megfelel az újszülöttekre jellemző alacsonyabb clearance-értéknek.


Csecsemőknél és idősebb gyermekeknél az eloszlási térfogat 0,26 és 1,05 l/ttkg között mozog, 0,33–1,87 ml/ttkg/perc clearance érték mellett.



5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


Habár állatokon hosszú távú vizsgálatokat a karcinogén potenciál értékelésére nem végeztek, a vankomicinnel végzett standard laboratóriumi vizsgálatok során nem találtak mutagén potenciált. Teratológiai vizsgálatok során, melyeket patkányokon a humán dózis ötszörösével és a nyulakon a humán dózis háromszorosával végeztek, nem találtak a vankomicin magzatkárosító hatására utaló bizonyítékot.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Segédanyagokat nem tartalmaz.


6.2 Inkompatibilitások


A vankomicin-oldat alacsony pH értéke más anyagokkal történő összekeveréskor kémiai vagy fizikai instabilitást okozhat. Lúgos oldatokkal történő elegyítés kerülendő.


A vankomicin-oldat fizikailag inkompatibilis a béta-laktám antibiotikumok oldataival. A kicsapódás valószínűsége növekszik a vankomicin magasabb koncentációinál. Ajánlott megfelelően átöblíteni az infúziós csöveket ezen antibiotikumok alkalmazása között. Szintén ajánlott a vankomicin-oldatot 5 mg/ml-re vagy ennél kisebb koncentrációra hígítani.


Bár az intravitreális injekció nem engedélyezett módja a vankomicin alkalmazásának, endophthalmitis kezelésére különböző fecskendőkkel és tűkkel, intravitreális injekcióban beadott vankomicin és ceftazidim együttes alkalmazása után kicsapódást jelentettek. A csapadék fokozatosan feloldódott, az üvegtest két hónap alatt teljesen kitisztult és a látás élessége javult.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt oldatos infúziókkal keverhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


Por:

3 év


Elkészített oldat:

Az injekcióhoz való vízzel elkészített oldat stabilitása 2-8 ºC-on 24 óráig igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni.


Hígított oldat:

A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása

  • 9 mg/ml-es (0.9%-os) nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldattal továbbhígítva 25 °C-on 8 óráig igazolt;

  • Ringer-laktát iv. oldattal és Ringer-acetát iv. oldattal továbbhígítva 2 °C– 8 °C-on tárolva 4 napig igazolt;

  • 9 mg/ml-es (0.9%-os) nátrium-klorid-oldattal vagy 50 mg/ml (5%) glükóz-oldattal továbbhígítva 2 °C–8 °C-on tárolva 14 napig igazolt.


Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni.


6.4 Különleges tárolási előírások


Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.


A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz közvetlen csomagolása:

10 ml-es, átlátszó, színtelen (I-es típusú) injekciós üveg, (I-es típusú) klórbutil gumidugóval, fehér színű alumínium és polipropilén kupakkal lezárva, az injekciós üvegen öntapadó azonosító címkével.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz közvetlen csomagolása:

20 ml-es, átlátszó, színtelen (I-es típusú) injekciós üveg, (I-es típusú) klórbutil gumidugóval, kék színű alumínium és polipropilén kupakkal lezárva, az injekciós üvegen öntapadó azonosító címkével.


Másodlagos csomagolás: 1 db vagy 10 db injekciós üveg dobozban.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Kizárólag egyszeri alkalmazásra. A fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.


A port fel kell oldani és a keletkezett koncentrátumot felhasználás előtt tovább kell hígítani.


Az oldat elkészítése:


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz:

A port 10 ml steril, injekcióhoz való vízzel fel kell oldani.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz:

A port 20 ml steril, injekcióhoz való vízzel fel kell oldani.


Az elkészített oldat 50 mg vankomicint tartalmaz milliliterenként.


Az elkészített oldat külleme:

Az elkészített oldat tiszta, színtelen és látható részecskéktől mentes.

Az oldat pH értéke 2,5 – 4,5 között van.


Az elkészített oldat tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot.


AZ OLDATOT TOVÁBB KELL HÍGÍTANI. Olvassa el az alábbi útmutatót:


A végső hígított oldatos infúzió elkészítése:


Az alkalmazás ajánlott módja az intermittáló infúzió.

Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Az 500 mg vankomicint tartalmazó elkészített oldatot tovább kell hígítani minimum 100 ml oldószerrel.


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

Az 1000 mg vankomicint tartalmazó elkészített oldatot tovább kell hígítani minimum 200 ml oldószerrel.


Megfelelő oldószerek:


  • 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat

  • 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldat

  • Ringer-laktát intravénás oldat

  • Ringer-acetát intravénás oldat


A kívánt dózist intravénás infúzióban kell beadni legalább 60 perc alatt. Amennyiben rövidebb idő alatt vagy nagyobb koncentrációban kerül alkalmazásra, a thrombophlebitisen kívül erőteljes hypotensiót okozhat. A gyors beadás kipirulást, a nyak és a vállak átmeneti bőrkiütését idézhetik elő.


Folyamatos infúzió (csak akkor alkalmazható, ha az intermittáló infúzió nem kivitelezhető)

Megfelelően nagy térfogatú 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldathoz, 50 mg/ml-es (5%-os) glükóz-oldathoz, Ringer-laktát intravénás oldathoz vagy Ringer-acetát intravénás oldathoz az alábbi vankomicin-mennyiségeket kell adni:

  • kettő-négy üveg 500 mg-os vankomicin (1-2 g) vagy

  • egy-két üveg 1000 mg-os vankomicin (1-2 g).

A kívánt napi dózist lassú intravénás cseppinfúzióban 24 óra alatt kell beadni.


Az oldatos infúzió koncentrációja nem haladhatja meg az 5 mg/ml értéket. Azon betegeknél, akiknél a folyadékbevitelt korlátozni kell, a koncentráció 10 mg/ml értékig növelhető (lásd 4.2 pont).


Valamennyi dózis legfeljebb 10 mg/perc sebességgel alkalmazható.


A hígított oldat tárolási körülményeire vonatkozóan lásd a 6.3 pontot.


Beadás előtt az elkészített és hígított oldatot vizuálisan ellenőrizni kell látható részecskék vagy elszíneződés szempontjából. Az oldat csak akkor használható fel, ha tiszta, színtelen és látható részecskéktől mentes.


Per os alkalmazás

A parenterális beadásra szolgáló 500 mg-os és 1000 mg-os üveg tartalma egyaránt használható. Mindegyik dózist 30 ml vízzel lehet feloldani, melyet a beteg megihat vagy beadható a nasogastricus szondán keresztül.

Alkalmazáskor az íz javítása érdekében a szokásos ízesítő szirupok hozzáadhatóak az oldathoz.


Megsemmisítés

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Apta Medica Internacional d.o.o.

Likozarjeva ul. 6. SI-1000 Ljubljana

Szlovénia



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI


Vancomycin AptaPharma 500 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

OGYI-T-23938/01 1× 10 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg

OGYI-T-23938/02 10× 10 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg


Vancomycin AptaPharma 1000 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz

OGYI-T-23938/03 1× 20 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg

OGYI-T-23938/04 10× 20 ml-es, I-es típusú átlátszó injekciós üveg



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. szeptember 1.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2021. szeptember 1.



OGYÉI/7/2020

OGYÉI/12/2020

Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
10 X - injekciós üvegben 20 ml-es, I-es típusú átlátszó OGYI-T-23938 / 04

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag vancomycin hydrochloride
  • ATC kód J01XA01
  • Forgalmazó Apta Medica Internacional d.o.o.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-23938
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2021-09-01
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal