VELAXIN 75 mg tabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: venlafaxine
ATC kód: N06AX16
Nyilvántartási szám: OGYI-T-09736
Állapot: TK

9

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Velaxin 37,5 mg tabletta

Velaxin 50 mg tabletta

Velaxin 75 mg tabletta


venlafaxin


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Velaxin és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Velaxin szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Velaxint?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Velaxint tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Velaxin és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Velaxin hatóanyaga a venlafaxin.

A Velaxin egy antidepresszáns, amely az úgynevezett szerotonin- és noradrenalin-visszavételt gátló (SNRI) típusú gyógyszerek csoportjába tartozik. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszereket a depresszió és más tünetek, mint pl. a szorongásos zavarok kezelésére alkalmazzák. Nem teljesen ismert, hogy az antidepresszánsok miként hatnak, de ebben szerepe lehet annak, hogy növelik az agy szerotonin- és noradrenalinszintjét.


A Velaxin felnőtt depressziós betegek kezelésére szolgál. Fontos, hogy a depressziót megfelelően kezeljék, azért, hogy Ön jobban érezze magát. Ha nem részesül kezelésben, az Ön betegsége valószínűleg nem múlik el, hanem esetleg még súlyosabbá válhat, kezelése pedig még nehezebb lehet.



2. Tudnivalók a Velaxin szedése előtt


Ne szedje a Velaxint

  • ha allergiás a venlafaxinra vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.

  • ha egyidejűleg depresszió vagy Parkinson-kór kezelésére szolgáló, irreverzíbilis monoaminoxidáz (MAO)-gátlóként ismert gyógyszereket szed vagy szedett az elmúlt 14 napban. Az irreverzíbilis MAO-gátlók együttes szedése Velaxinnal, súlyos vagy akár életveszélyes mellékhatásokat okozhat. Ezen felül, legalább 7 napot kell várnia a Velaxin szedésének befejezését követően, mielőtt bármilyen MAO-gátlót kezdene szedni (lásd még az „Egyéb gyógyszerek és a Velaxin” című pontot és azon belül a „Szerotonin-szindróma” fejezetet).


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Velaxin szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével

  • ha Ön más gyógyszereket is szed a Velaxinnal egyidejűleg, megnőhet a szerotonin-szindróma kialakulásának kockázata (lásd „Egyéb gyógyszerek és a Velaxin” pontot).

  • ha szembetegségben szenved, mint amilyenek a zöld hályog (glaukóma) bizonyos fajtái (emelkedett szembelnyomás).

  • ha kórtörténetében magas vérnyomás szerepel.

  • ha a kórtörténetében szívbetegségek szerepelnek.

  • ha azt mondták Önnek, hogy szívritmuszavarban szenved.

  • ha kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek.

  • ha kórtörténetében alacsony nátriumvérszint (hiponatrémia) szerepel.

  • ha kórtörténetében vérzéses rendellenességek szerepelnek (hajlamos véraláfutásokra vagy könnyen vérzik), vagy ha olyan más gyógyszereket szed, amelyek növelhetik a vérzés kockázatát, például a warfarin (véralvadásgátló), vagy ha Ön terhes (lásd „Terhesség és szoptatás”).

  • ha megemelkedik a koleszterinszintje.

  • ha az Ön vagy családja kórtörténetében mánia vagy bipoláris betegség (túlzott izgatottság vagy eufórikus érzés) szerepel.

  • ha kórtörténetében agresszív magatartás szerepel.

  • ha Ön cukorbeteg.


A Velaxin nyugtalanságérzést, illetve egyhelyben ülésre vagy állásra való képtelenséget okozhat a kezelés első néhány hetében. Ha ez előfordul Önnél, szóljon orvosának.


Ne fogyasszon alkoholt a Velaxin-kezelés során, mert az erős fáradtsághoz és eszméletvesztéshez vezethet. Az alkohollal és/vagy bizonyos gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás ronthatja a depresszió és egyéb állapotok, például a szorongásos betegségek tüneteit.


Öngyilkossági gondolatok és depressziójának vagy szorongásos betegségének súlyosbodása

Ha Ön depresszióval és/vagy szorongással járó betegségben szenved, előfordulhatnak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ezek gyakoribbak lehetnek az antidepresszáns kezelése kezdeti szakaszában, mert ezeknél a gyógyszereknél a hatás kialakulásához időre van szükség. Ez általában két hét, de olykor hosszabb időbe is telhet. Ezek a gondolatok akkor is megjelenhetnek, ha az Ön adagját lecsökkentik vagy ezzel a gyógyszerrel befejezik a terápiát.

Nagyobb valószínűséggel lehetnek ilyen gondolatai:

  • Ha korábban voltak már öngyilkossági vagy önkárosító gondolatai.

  • Ha Ön egy fiatal felnőtt. Klinikai vizsgálatokból származó információk szerint az antidepresszánsokkal kezelt, pszichiátriai betegségben szenvedő fiatal felnőttek (25 évnél fiatalabbak) esetén magasabb az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye.

Ha bármikor önkárosító vagy öngyilkossági gondolatai támadnak, azonnal keresse fel orvosát, vagy menjen kórházba.

Hasznos lehet, ha egy rokonának vagy közeli barátjának beszámol depressziójáról vagy szorongásos betegségéről, és megkéri, hogy olvassák el ezt a betegtájékoztatót. Megkérheti őket, hogy közöljék Önnel, ha úgy gondolják, hogy depressziója vagy szorongása súlyosbodott, vagy ha az Ön magatartásában bekövetkező változások aggasztóak.


Szájszárazság

A venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát. Ezért fordítson fokozott gondot a szájhigiéniára.


Cukorbetegség

Az Ön vércukorszintje megváltozhat a Velaxin-kezelés hatására. Emiatt szükség lehet az adagolás módosítására az Ön cukorbetegség kezelésére használt gyógyszereinél.


Szexuális problémák

Az olyan gyógyszerek, mint a Velaxin (az úgynevezett SNRI-k) szexuális zavar tüneteit okozhatják (lásd 4. pont). Egyes esetekben ezek a tünetek a kezelés leállítása után is fennálltak.


Gyermekek és serdülők

A Velaxin általában nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. Egyben fontos tudni, hogy az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek szedése esetén, 18 éves kor alatti betegeknél fokozott az öngyilkossági kísérlet, az öngyilkossági gondolatok és az ellenséges viselkedés (jellemzően erőszakos magatartás, ellenkezés és düh) veszélye. Ennek ellenére az orvos 18 éves kor alatt is felírhatja a Velaxint, amennyiben úgy látja, hogy a beteg érdekében szükség van rá. Amennyiben a kezelőorvos Velaxint írt fel 18 éves kor alatti betegnek, és ezzel kapcsolatban kérdése merül fel, keresse fel újra a kezelőorvosát. Tájékoztassa a kezelőorvosát, amennyiben a fent felsorolt tünetek kialakulását vagy rosszabbodását észleli olyan 18 éves kor alatti betegnél, aki a Velaxint szedi. Emellett a Velaxin hosszú távú alkalmazásának biztonságossága a növekedés, serdülés, illetve a kognitív funkciók és viselkedés fejlődése szempontjából ebben a korcsoportban még nem bizonyított.


Egyéb gyógyszerek és a Velaxin

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.

Orvosának kell eldönteni, hogy Ön szedheti-e együtt a Velaxint más gyógyszerekkel.


Ne kezdjen szedni semmilyen gyógyszert, és ne hagyja abba semmilyen gyógyszer szedését (beleértve a vény nélkül kapható, a természetes és a gyógynövényből készült készítményeket is) anélkül, hogy beszélne kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

  • Monoamin-oxidáz (MAO)-gátlók melyeket depresszió kezelésében és Parkinson-kórban használunk, tilos a Velaxinnal együtt szedni! Közölje orvosával, ha ezek közül a gyógyszerek közül vett be az elmúlt 14 napban (lásd a „Tudnivalók a Velaxin szedése előtt” pontot)

  • Szerotonin-szindróma: a venlafaxin szedése során, különösen egyéb gyógyszerekkel történő együttes szedéskor, potenciálisan életveszélyes állapot alakulhat ki, mint a szerotonin-szindróma vagy a neuroleptikus malignus szindrómaszerű reakciók (lásd a „Lehetséges mellékhatások” pontot).


Példák ilyen gyógyszerekre:

  • triptánok (migrén kezelésére)

  • egyéb depresszió kezelésére használatos gyógyszerek, mint az SSRI-k, SNRI-k, triciklusos antidepresszánsok, vagy olyan gyógyszerek, amelyek lítiumot tartalmaznak

  • linezolidot tartalmazó antibiotikumok (fertőzések kezelésére)

  • amfetamintartalmú gyógyszerek (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar [ADHD], kóros aluszékonyság [narkolepszia] és túlsúly kezelésére)

  • moklobemidet (egy MAO-gátló) tartalmazó gyógyszerek (depresszió kezelésére)

  • szibutramint tartalmazó gyógyszerek (fogyasztószerek)

  • opioidokat (például: buprenorfint, tramadolt, fentanilt,tapentadolt, petidint vagy pentazocint) tartalmazó gyógyszerek (erős fájdalomcsillapítók)

  • dextrometorfánt tartalmazó gyógyszerek (köhögéscsillapító)

  • metadont tartalmazó gyógyszerek (ópium típusú kábítószerfüggőség kezelésére vagy nagyon erős fájdalmak enyhítésére használt gyógyszerek), illetve a buprenorfin és naloxon kombinációját tartalmazó gyógyszerek (ópium típusú kábítószerfüggőség kezelésére)

  • metilénkéket tartalmazó gyógyszerek (a vér magas methemoglobin szintjének kezelésére használt gyógyszer)

  • közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum néven is ismert) tartalmazó termékek (enyhe depresszió kezelésére szolgáló természetes vagy növényi gyógyszerek)

  • triptofánt tartalmazó termékek (olyan problémák kezelésére, mint az alvászavarok vagy a depresszió)

  • antipszichotikumok (azon betegség kezelésére használt gyógyszerek, amely betegség tünetei közé tartozik: olyan dolgok hallása, látása vagy érzékelése, melyek nem valódiak, tévhitek, szokatlan gyanakvás, belemagyarázás és zárkózottá válás)


A szerotonin-szindróma jelei és tünetei az alábbiak kombinációját foglalhatják magukban: nyugtalanság, hallucinációk, koordinációs zavarok, gyors szívverés, 38 °C feletti testhőmérséklet, a vérnyomás gyors változásai, fokozott verejtékezés, remegés, a reflexek túlműködése, fokozott izomfeszülés, az izmok akaratlan, ritmikus összehúzódása (beleértve a szemmozgató izmokat), hasmenés, kóma, hányinger, hányás.


A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában a neuroleptikus malignus szindrómára (NMS) hasonlíthat. Az NMS jelei és tünetei az alábbiak kombinációját foglalhatják magukban: láz, gyors szívverés, izzadás, súlyos izommerevség, zavartság és megemelkedett izomenzimek (vérvizsgálat alapján határozzák meg).


Azonnal értesítse orvosát, vagy keresse fel a legközelebbi kórház sürgősségi osztályát, amennyiben úgy gondolja, hogy a szerotonin-szindróma tünetei jelentkeznek Önnél!


Feltétlenül közölje kezelőorvosával, ha olyan gyógyszert szed, ami a szívritmusára hatással van.


A következő gyógyszerek érintettek:

  • antiaritmiás szerek, mint a kinidin, amiodaron, szotalol vagy dofetilid (szívritmuszavar kezelésére használt gyógyszerek)

  • antipszichotikumok, mint a tioridazin (lásd fentebb a „Szerotonin-szindróma” című részt is)

  • antibiotikumok, mint az eritromicin vagy moxifloxacin (bakteriális fertőzések kezelésére használt gyógyszerek)

  • antihisztaminok (allergia kezelésére használt gyógyszerek)


Az alábbi gyógyszerek szintén kölcsönhatásba léphetnek a Velaxinnal, ezért fokozott elővigyázatossággal alkalmazandók. Különösen fontos, hogy megemlítse kezelőorvosának vagy gyógyszerészének, ha olyan gyógyszert szed, amely az alábbi hatóanyagok valamelyikét tartalmazza:

  • ketokonazol (gombaellenes gyógyszer)

  • haloperidol vagy riszperidon (pszichiátriai betegségek kezelésére)

  • metoprolol (egy béta-blokkoló, ami magas vérnyomás és szívproblémák kezelésére szolgál)


A Velaxin egyidejű bevétele étellel és alkohollal

A Velaxint étkezés közben kell bevenni (lásd 3. pont, „Hogyan kell szedni a Velaxint?”).

Ne fogyasszon alkoholt a Velaxin-kezelés során. Az alkohollal való egyidejű alkalmazás erős fáradtsághoz és eszméletvesztéshez vezethet, valamint ronthatja a depresszió és egyéb állapotok, például a szorongásos betegségek tüneteit.


Terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

Csak akkor szedheti a Velaxint, ha a lehetséges előnyöket és a magzatra vonatkozó lehetséges kockázatokat megbeszélte orvosával.


Győződjön meg róla, hogy a szülésznő és/vagy a kezelőorvosa tud arról, hogy Ön Velaxint szed. Hasonló típusú gyógyszerek (SSRI-k) terhesség alatt történő használata esetén az újszülötteknél megnövekedhet egy bizonyos súlyos állapot, az úgynevezett újszülöttkori tartós tüdőbeli vérnyomás-emelkedés (PPHN) kialakulásának a kockázata. Ilyenkor az újszülött légzése szaporábbá válik és bőre kékes színűnek tűnik. Ezek a tünetek általában az újszülött megszületését követő első 24 órában jelentkeznek. Amennyiben ez előfordulna az Ön újszülött gyermekével, azonnal lépjen kapcsolatba a szülésznővel és/vagy kezelőorvosával.


Ha a terhesség alatt ezt a gyógyszert szedi, csecsemőjénél a légzési nehézség mellett táplálási probléma is jelentkezhet a születést követően. Ha csecsemőjének ilyen tünetei vannak születéskor és Ön aggódik ezek miatt, beszéljen orvosával és/vagy a szülésznővel, akik tanáccsal látják el Önt.


Ha Ön a terhességének vége felé veszi be a Velaxint, röviddel a szülés után megnövekedhet az erős hüvelyi vérzés kockázata, különösen, ha az Ön kórelőzményében előfordult vérzési zavar. Kezelőorvosának vagy a szülésznőjének tudnia kell, hogy Ön Velaxint is szed, hogy tanácsot tudjon adni Önnek.


A Velaxin átjut az anyatejbe. A csecsemőnél fennáll az a kockázat, hogy a gyógyszer hatással lehet rá. A forgalomba hozatalt követően beszámoltak olyan szoptatott csecsemőkről, akiknél sírás, ingerlékenység és rendellenes alvási ritmus alakult ki. A szoptatás felfüggesztését követően a venlafaxin megvonásnak megfelelő tünetek jelentkezését is jelentették. Ezért beszéljen erről kezelőorvosával, aki majd eldönti, hogy Önnek a szoptatást kell abbahagynia vagy a Velaxin-kezelést.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ne vezessen, vagy ne kezeljen semmilyen eszközt vagy gépet, amíg nem tudja, hogy hogyan hat Önre a Velaxin.


A Velaxin tabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

A Velaxin 37,5 mg tabletta 84,93 mg laktóz-monohidrátot, a Velaxin 50 mg tabletta 113,24 mg laktóz-monohidrátot és a Velaxin 75 mg tabletta 169,86 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert.

A Velaxin tabletta minden hatáserőssége kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.



3. Hogyan kell szedni a Velaxint?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


A javasolt kezdő adag napi 75 mg két vagy három részre elosztva. Orvosa az adagot fokozatosan növelheti, ha szükséges, depresszió esetén akár a legnagyobb napi adagig, 375 mg-ig is. Mivel a 75 mg-os napi adag három adagra elosztása nem érhető el a Velaxin tabletta alkalmazásával, ezért ebben az esetben más, 25 mg venlafaxin-tartalmú gyógyszer alkalmazása javasolt.


A Velaxint minden nap körülbelül ugyanabban az időben, reggel és este vegye be.


A Velaxint étkezés közben kell bevenni.


Ha máj- vagy veseproblémái vannak, beszéljen kezelőorvosával, mert ez esetben a Velaxin adagolása változhat.


Ne hagyja abba a Velaxin szedését anélkül, hogy kezelőorvosával ezt megbeszélné (lásd a „Ha idő előtt abbahagyja a Velaxin szedését” pontot).


Ha az előírtnál több Velaxint vett be

Azonnal értesítse kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, ha a kezelőorvosa által előírtnál több Velaxint vett be.


A túladagolás életveszélyes lehet, különösen alkohollal és/vagy bizonyos gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén (lásd: „Egyéb gyógyszerek és a Velaxin”).


A lehetséges túladagolás a következő tüneteket okozhatja: gyors szívverés, a tudati szint változása (az aluszékonyságtól a kómáig), homályos látás, görcsök vagy rohamok és hányás.


Ha elfelejtette bevenni a Velaxint

Ha elfelejt bevenni egy adagot, pótolja azonnal, amint eszébe jut. Ha azonban már esedékes a következő adag bevétele, hagyja ki az elfelejtett adagot és csak egyetlen adagot vegyen be a szokásos módon. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására. Ne vegyen be ugyanazon a napon több Velaxint, mint az előírt napi mennyiség.


Ha idő előtt abbahagyja a Velaxin szedését

Ne hagyja abba a kezelést és ne csökkentse az adagot a kezelőorvos javaslata nélkül még akkor sem, ha jobban érzi magát. Ha a kezelőorvos úgy gondolja, hogy Önnek nincs szüksége tovább a Velaxinra, azt kérheti Öntől, hogy mielőtt teljesen abbahagyná a kezelést, lassan csökkentse az adagot. Ismert, hogy mellékhatások jelentkezhetnek a gyógyszer alkalmazásának befejezésekor, különösen, ha a szedését hirtelen hagyják abba, vagy ha az adagokat túl gyorsan csökkentik. Néhány beteg olyan tüneteket tapasztalhat, mint az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, agresszió, fáradtság, szédülés, kábaság, fejfájás, álmatlanság, rémálmok, szájszárazság, étvágytalanság, hányinger, hasmenés, idegesség, izgatottság, zavartság, fülcsengés, forgó jellegű szédülés, bizsergés vagy ritkán áramütésszerű-érzés, gyengeség, verejtékezés, görcsök vagy influenzaszerű tünetek, látásproblémák vagy vérnyomás emelkedés (ami például fejfájást, szédülés, fülcsengést, izzadást okozhat).


Orvosa azt fogja javasolni Önnek, hogy fokozatosan hagyja abba a Velaxin szedését. Ez hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Egyes betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig fokozatosan történik. Ha ezen tünetek közül bármelyik jelentkezik Önnél vagy más kellemetlen tüneteket tapasztal, kérjen orvosától további tanácsot.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Ha az alább felsoroltak közül bármelyik reakció fellép Önnél, ne vegyen be több Velaxint. Azonnal értesítse kezelőorvosát, vagy keresse fel a legközelebbi kórház sürgősségi osztályát:


Nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • az arc, a száj, a nyelv, a torok, a kezek vagy a lábak megduzzadása és/vagy bőrből kiemelkedő viszkető kiütés (csalánkiütés), nyelési vagy légzési nehézség (angioödéma)


Ritka (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • Mellkasi szorító érzés, ziháló légzés, nyelési vagy légzési nehézség (súlyos allergiás reakció jelei)

  • A szerotonin-szindróma jelei és tünetei, amelyek a következőek lehetnek: nyugtalanság, hallucinációk, koordinációs zavarok, gyors szívverés, 38 °C feletti testhőmérséklet, a vérnyomás gyors változásai, fokozott verejtékezés, remegés, a reflexek túlműködése, fokozott izomfeszülés, az izmok akaratlan, ritmikus összehúzódása (beleértve a szemmozgató izmokat), hasmenés, kóma, hányinger, hányás.

A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában a neuroleptikus malignus szindrómára (NMS) hasonlíthat. Az NMS jelei és tünetei az alábbiak kombinációját foglalhatják magukban: láz, gyors szívverés, izzadás, súlyos izommerevség, zavartság és az izomenzimek megemelkedett szintje (vérvizsgálat alapján határozzák meg)

  • Fertőzés jelei, úgymint láz, hidegrázás, reszketés, fejfájás, verejtékezés, influenzaszerű tünetek. Ez lehet egy olyan vérképzőszervi rendellenesség következménye, ami a fertőzések fokozott kockázatához vezet.

  • Súlyos bőrkiütés, viszketés vagy csalánkiütés (piros vagy halvány folt a bőrön, amely kiemelkedik, és gyakran viszket)

  • Súlyos bőrkiütések, amelyek a bőr súlyos hólyagosodásához és hámlásához vezethetnek

  • Megmagyarázhatatlan izomfájdalom, izomérzékenység vagy izomgyengeség. Ez az úgynevezett rabdomiolízis jele is lehet


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • Mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés, ájulás, szabálytalan szívverés. Ezek az úgynevezett „stressz indukálta kardiomiopátiának” a jelei és tünetei lehetnek.

  • Erős hüvelyi vérzés röviddel a szülés után (poszt partum vérzés); további információkért lásd a Terhesség és szoptatás részt a 2. pont alatt.


Egyéb mellékhatások, amelyekről tájékoztassa kezelőorvosát (a következő mellékhatások gyakorisága a „További lehetséges mellékhatások” pontban található alább):

  • Köhögés, zihálás és légszomj, amit magas testhőmérséklet kísérhet

  • Fekete (szurokszerű) széklet, vagy vér a székletben

  • Viszketés, a bőr vagy a szemfehérje sárga elszíneződése, vagy sötét színű vizelet, amelyek a májgyulladás (hepatitisz) tünetei lehetnek

  • Szívproblémák, mint pl. a gyors vagy szabálytalan szívverés, magas vérnyomás

  • Szemproblémák, mint pl. homályos látás, kitágult pupillák

  • Idegrendszeri problémák, mint pl. szédülés, bizsergés, mozgászavar (izomgörcs és izommerevség), görcsök vagy görcsrohamok

  • Pszichiátriai problémák, mint pl. hiperaktivitás és szokatlanul túlzott izgatottság érzete

  • Megvonási tünetek (lásd a „Hogyan kell szedni a Velaxint?” fejezet „Ha idő előtt abbahagyja a Velaxin szedését” pontját)

  • Elhúzódó vérzés: ha megvágja vagy megsebesíti magát, akkor valamivel tovább tart, amíg a vérzés eláll.


További lehetséges mellékhatások

Nagyon gyakori (10-ből több mint 1 beteget érinthet)

  • Szédülés, fejfájás, álmosság

  • Álmatlanság

  • Hányinger, szájszárazság, székrekedés

  • Verejtékezés (ideértve az éjszakai izzadást is)


Gyakori (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Étvágytalanság

  • Zavartság; önmagától való eltávolodás (vagy bezártság) érzése, orgazmus hiánya, csökkent nemi vágy, izgatottság, idegesség, kóros álmok

  • Remegés, egyhelyben ülésre vagy állásra való képtelenség, bizsergés, megváltozott ízérzékelés

  • Látászavarok, köztük a homályos látás, tágult pupillák, a szem azon működésének képtelensége, hogy automatikusan módosítsa a fókuszt távolról közeli tárgyakra történő tekintéskor

  • Fülcsengés

  • Fokozott szívverés, szívdobogásérzés (hevesen dobogó, szapora, lüktető szív érzése)

  • Vérnyomás emelkedés; kipirulás

  • Légszomj, ásítozás

  • Hányás, hasmenés

  • Bőrkiütés, viszketés

  • Fokozott izomtónus

  • Fokozott vizeletürítési gyakoriság, vizeletürítésre való képtelenség, vizeletürítési nehézség

  • Menstruációs rendellenességek, mint amilyen az erősebb vérzés vagy a rendszertelen vérzés; rendellenes magömlés, merevedési zavar (impotencia)

  • Gyengeség, fáradtság, hidegrázás

  • Testtömeg-növekedés, testtömegcsökkenés

  • Emelkedett koleszterinszint a vérben


Nem gyakori (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Túlzott aktivitás, egymást gyorsan követő, rohanó gondolatok, és csökkent alvásigény (mánia)

  • Hallucinációk, a valóságtól való eltávolodás (vagy elszakadás) érzése, rendellenes orgazmus, érzés- vagy érzelemhiány; túlzott izgatottság, fogcsikorgatás

  • Ájulás, koordinációs- és egyensúlyzavar

  • Izommerevség, izomgörcsök, és akaratlan izommozgások (mioklónus és diszkinézia)

  • Szédülés (különösen hirtelen felálláskor), alacsony vérnyomás

  • Vérhányás, fekete, szurokszerű széklet vagy vér a székletben, amely belső vérzés jele lehet

  • Enyhe eltérés a vér májenzimértékeiben

  • Fényérzékenység, véraláfutás, kóros hajhullás, csalánkiütés

  • Vizelettartási képtelenség


Ritka (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Csökkent vörösvértest és fehérvérsejt termelődés, amely fáradtságot, hosszú ideig tartó fertőzéseket és fokozott véraláfutást vagy vérzést okozhat

  • Köhögés, zihálás és légszomj, amit magas testhőmérséklet kísérhet.

  • A teste túl sok vizet tart vissza, és koncentrált vizeletet (sötét színű), émelygést vagy hányást, izomgörcsöket, zavartságot és görcsrohamokat tapasztalhat, amelyek a nem megfelelő ADH (antidiuretikus hormon) termelés következményei lehetnek (SIADH-ként ismert)

  • Csökkent nátriumszint a vérben

  • Tájékozódási zavar (dezorientáltság) és zavartság, amelyet gyakran hallucináció kísér (delírium)

  • Kóros izom-összehúzódás által kiváltott ismétlődő, akaratlan mozgások, illetve szokatlan testtartás

  • Görcsök vagy görcsrohamok

  • Erős szemfájdalom és látásromlás vagy homályos látás

  • Rendellenes, gyors, vagy szabálytalan szívverés, ami ájuláshoz vezethet, az elektrokardiogram (EKG) változásai

  • A hasnyálmirigy gyulladása, ami erős hasi fájdalmat vagy hátfájást okozhat, melyet erős rosszullét kísér

  • Viszketés, sárgás bőr vagy szemfehérje, sötét vizelet, influenzaszerű tünetek, melyek a májgyulladás (hepatitisz) tünetei lehetnek


Nagyon ritka (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • Elhúzódó vérzés, ami jelezheti a vér csökkent vérlemezkeszámát, amely a véraláfutások és a vérzések megnövekedett kockázatához vezet.

  • Magas prolaktinszint a vérben, ami rendellenes anyatej-termelődést okozhat

  • Az arc és a test merev, rángatózó mozgásai, amelyeket nem tud irányítani

  • Váratlan vérzés, például vérző íny, vér a vizeletben vagy a hányadékban, vagy váratlan zúzódások megjelenése a vérerek elszakadása miatt.


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • Öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás. Az öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a venlafaxin-kezelés alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 2. pont „Tudnivalók a Velaxin szedése előtt”)

  • Agresszió

  • Forgó jellegű szédülés


A Velaxin néha olyan nemkívánatos hatásokat okoz, amelyeknek Ön nem feltétlenül van tudatában, mint amilyen a magas vérnyomás vagy rendellenes szívverés, a májenzimszintek, a nátrium, illetve a koleszterin vérszintjének csekély változásai. Még ritkábban a Velaxin hatására csökkenhet az Ön vérében a vérlemezkeszám, ami megnöveli a véraláfutások, illetve a vérzések kockázatát. Ezért kezelőorvosa esetenként vérvizsgálatot rendelhet el, különösen, ha hosszú ideje szedi a Velaxint.


Mellékhatások bejelentése


Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Velaxint tárolni?


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban, legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A csomagoláson feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Ne szedje ezt a gyógyszert, ha a bomlás látható jeleit (pl. elszíneződés) észleli.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Velaxin tabletta?


  • A készítmény hatóanyaga: 37,5 mg, 50 mg, illetve 75 mg venlafaxint tartalmaz (venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként.

  • Egyéb összetevők: vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát


Milyen a Velaxin tabletta külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Külalak:

Velaxin 37,5 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 741” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 8 mm, magassága körülbelül 3,1 mm.


Velaxin 50 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 742” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 9 mm, magassága körülbelül 3,3 mm.


Velaxin 75 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 743” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 10 mm, magassága körülbelül 3,9 mm.


Csomagolás

30 db vagy 60 db tabletta (50 mg-os); 28 db vagy 56 db tabletta (37,5 mg-os, illetve 75 mg-os) buborékcsomagolásban és dobozban betegtájékoztatóval.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja


Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.


A gyártó

Egis Gyógyszergyár Zrt.

1165 Budapest, Bökényföldi út 118-120.



OGYI-T-9736/14 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 2 × 14 db

OGYI-T-9736/15 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 4 × 14 db


OGYI-T-9736/16 (Velaxin 50 mg tabletta) 3 × 10 db

OGYI-T-9736/17 (Velaxin 50 mg tabletta) 6 × 10 db


OGYI-T-9736/01 (Velaxin 75 mg tabletta) 2 × 14 db

OGYI-T-9736/02 (Velaxin 75 mg tabletta) 4 × 14 db


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:


Csehország: Velaxin

Magyarország: Velaxin 37,5 mg, 50 mg, 75 mg tabletta

Szlovákia: Velaxin 25 mg, 37,5 mg, 50 mg, 75 mg tablety


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024. április.


16

1. A GYÓGYSZER NEVE


Velaxin 37,5 mg tabletta

Velaxin 50 mg tabletta

Velaxin 75 mg tabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Velaxin 37,5 mg tabletta

37,5 mg venlafaxint tartalmaz (42,42 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként.


Velaxin 50 mg tabletta

50,0 mg venlafaxint tartalmaz (56,56 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként.


Velaxin 75 mg tabletta

75,0 mg venlafaxint tartalmaz (84,84 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) tablettánként.


Ismert hatású segédanyag

Velaxin 37,5 mg tabletta: 84,93 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Velaxin 50 mg tabletta: 113,24 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.

Velaxin 75 mg tabletta: 169,86 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz tablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Tabletta


Velaxin 37,5 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 741” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 8 mm, magassága körülbelül 3,1 mm.


Velaxin 50 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 742” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 9 mm, magassága körülbelül 3,3 mm.


Velaxin 75 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos felületű, metszett élű, szagtalan vagy csaknem szagtalan tabletták, egyik oldalukon mélynyomású stilizált „E 743” jelöléssel. A tabletta átmérője körülbelül 10 mm, magassága körülbelül 3,9 mm.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


  • Major depressziós epizódok kezelése.

  • Major depressziós epizódok ismételt előfordulásának megelőzése.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás


Major depressziós epizódok


A javasolt kezdő dózis napi 75 mg azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin, két vagy három adagra elosztva, étkezés közben bevéve. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet. Mivel a 75 mg-os napi dózis három adagra elosztása nem érhető el a Velaxin tabletta alkalmazásával, ezért ebben az esetben más, 25 mg venlafaxin-tartalmú gyógyszer alkalmazása javasolt.


A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.


A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében a major depressziós epizód ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak.


Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.


Idősek

Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor idős betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség.


Gyermekek és serdülők

A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára.


Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támogatják a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pont).


A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták.


Májkárosodás

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.


Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és a dózis több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.


Vesekárosodás

Bár nem szükséges dózismódosítás a 30-70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR < 30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.


Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének felfüggesztése esetén

A kezelés hirtelen felfüggesztését kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig fokozatosan történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt dózis újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de kisebb léptékű dózismódosításokkal, fokozatosabb módon.


Gyógyszerváltás

A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard kapszulára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard kapszulára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.


Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.


Az azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni.


4.3 Ellenjavallatok


  • A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

  • Irreverzíbilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-gátlókkal) való egyidejű alkalmazás ellenjavallt az izgatottsággal, remegéssel, hyperthermiával kísért szerotonin-szindróma kockázata miatt. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni.

A venlafaxin kezelést legalább 7 nappal az irreverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.4 és 4.5 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (lásd 4.5 pont). Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (lásd 4.9 pont).

A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.9 pont).


Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.


Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényeknek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.


Gyermekek és serdülők

A Velaxin nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.


Szerotonin-szindróma

Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat a potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma vagy a neuroleptikus malignus szindrómához (NMS) hasonló reakciók, különösen egyéb szerotonerg szerekkel (beleértve a triptánokat, az SSRI‑ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A szerotonin-szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gasztrointesztinális tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában hasonlíthat NMS-re, melyre jellemző a hyperthermia, az izomrigiditás, a vegetatív instabilitás a vitális jelek és a mentális státusz állapotának gyors fluktuációjával.


Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.


A venlafaxin más szerotonin-prekurzorokkal való együttes alkalmazása nem ajánlott (pl. triptofántartalmú étrend-kiegészítők).


Zártzugú glaucoma

A venlafaxin alkalmazással összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt a fokozott szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zártzugú glaucoma kockázata.


Vérnyomás

Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hypertoniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást rendszeres időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat.


Szívfrekvencia

Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat.


Szívbetegség és ritmuszavar kockázata

A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarktuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük van. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében óvatosan kell alkalmazni.


A forgalomba hozatalt követően QTc‑megnyúlásról, Torsade de Pointes (TdP) esetekről, kamrai tachycardiáról és halálos kimenetelű szívritmuszavarokról számoltak be venlafaxint használó betegeknél, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc‑megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akinél a súlyos szívritmuszavar vagy QTc‑megnyúlás kialakulásának kockázata magas (lásd 5.1 pont).


Görcsök

A venlafaxin-terápia során görcsök jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsök szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsök jelentkeznek.


Hyponatraemia

A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy nem megfelelő antidiuretikushormon-elválasztás szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.


Vérzési rendellenességek

A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI és SNRI szedésével kapcsolatos vérzési események az ecchymosistól, a hematomáktól, az epistaxistól és a petechiáktól a gasztrointesztinális és az életveszélyes vérzésekig terjedhetnek. A bőr- és nyálkahártya-vérzések (köztük a gasztrointesztinális vérzés) kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-reuptake-gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocytaaggregáció-gátlókat szedő betegeket.


Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a poszt partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont).


Szérum-koleszterinszint

A szérum-koleszterinszint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebokontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérum-koleszterinszint mérését mérlegelni kell.


Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás

A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömegcsökkentésre.


Mánia/hipománia

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.


Agresszió

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek kis részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették.

Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.


A kezelés abbahagyása

Az antidepresszáns szereknél jól ismert a megvonási tünetek jelentkezése, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a dózis csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fentebb a 4.4 pontban - Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása és Agresszió).

A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.


A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint a dóziscsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, a látáskárosodás és a magas vérnyomás tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek.

Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy dózist. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2-3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.


Szexuális zavar

A szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI-k leállítása ellenére sem szűntek meg.


Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektív kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.


Szájszárazság

Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiénia fontosságára.


Cukorbetegség

Diabeteses betegeknél az SSRI-vel vagy venlafaxinnal történő kezelés megváltoztathatja a vércukorszint szabályozását. Szükségessé válhat az inzulin és/vagy a szájon át szedhető antidiabetikumok adagolásának megváltoztatása.


Laboratóriumi drogteszt-interakció

Venlafaxint szedő betegeknél álpozitív immunoassay teszteredményt jelentettek vizeletből történő fenciklidin- (PCP) és amfetamin-kimutatásnál a teszt elégtelen specifikussága miatt. Az álpozitív eredmény napokkal a venlafaxin szedésének abbahagyása után is előfordulhat. A venlafaxin PCP-től és amfetamintól való megkülönböztetése ellenőrző vizsgálattal, pl. gázkromatográfiával vagy tömegspektrometriával lehetséges.


Laktóz intolerancia

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.


Nátrium

A Velaxin tabletta minden hatáserőssége kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Monoamino-oxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók)

Irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlók

A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Reverzíbilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)

A szerotonin-szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzíbilis, szelektív MAO-gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. A venlafaxin alkalmazását a reverzíbilis MAO‑gátló kezelés befejezését követően a venlafaxin-kezelés elkezdése előtt 14 napnál rövidebb szünetet lehet tartani. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt javasolt elhagyni (lásd 4.4 pont).


Reverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)

A linezolid antibiotikum gyenge, reverzíbilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont).

Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve, akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.


Szerotonin-szindróma

Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma, különösen olyan készítményekkel történő együttadás során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (úgymint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy más dopamin‑antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).


Központi idegrendszerre ható anyagok

A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképpen óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható készítményekkel történő együttadásakor.


Etanol

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.


QT‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek

A QTc‑szakasz megnyúlását okozó egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén megemelkedik a QTc‑megnyúlás és/vagy a kamrai arrhythmiák (pl. TdP) kialakulásának kockázata Ezeknek a gyógyszerkészítményeknek az együttes adása kerülendő (lásd 4.4 pont).


A következő csoportok érintettek:

  • Ia és III csoportba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, amiodaron, szotalol, dofetilid)

  • egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin)

  • egyes makrolidok (pl. eritromicin)

  • egyes antihisztaminok

  • egyes kinolon antibiotikumok (pl. moxifloxacin)


A fenti lista nem teljes, ezért minden olyan gyógyszerkészítmény alkalmazása kerülendő, amelyről ismert, hogy számottevő QT‑szakasz megnyúlást okoz.


Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra


Ketokonazol (CYP3A4-inhibitor)

Egy lassú és gyors CYP2D6 metabolizáló személyekkel ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a gyors és 21% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a gyors és 23% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál). A CYP3A4-inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O‑dezmetil‑venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4-inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.


A venlafaxin hatása más gyógyszerekre


Lítium

A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin-szindróma léphet fel (lásd Szerotonin-szindróma).


Diazepám

A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.


Imipramin

A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2‑OH‑dezipramin AUC-értékének 2,5-4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75 mg-150 mg-os adagolásával kapcsolatban. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.


Haloperidol

Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a cmax 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.


Riszperidon

A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.


Metoprolol

A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30-40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatja meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O‑dezmetil‑venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.


Indinavir

Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a cmax 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir azonban nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.


A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek

In vivo vizsgálatokban a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6-gátlónak bizonyult. A venlafaxin nem mutatott in vivo CYP3A4- (alprazolám és karbamazepin), CYP1A2- (koffein), CYP2C9- (tolbutamid) vagy CYP2C19- (diazepám) gátló hatást.


Orális fogamzásgátlók

Forgalomba hozatalt követő vizsgálatok során nemkívánatos terhességeket jelentettek olyan orális fogamzásgátlót szedő betegek között, akiket venlafaxinnal kezeltek. Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való interakció következményeként jöttek létre. Interakciós vizsgálatokat hormonális fogamzásgátlókkal nem végeztek.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.


Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előny felülmúlja az esetleges kockázatot.


Mint más szerotonin reuptake-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazták. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.


Az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az SSRI-k alkalmazása terhesség alatt, különösképpen a késői terhességben megnövelheti az újszülötteknél a perzisztáló pulmonális hypertonia (persistent pulmonary hypertension in the newborn, PPHN) kockázatát. Bár a PPHN SNRI-kezeléssel való összefüggését egyetlen vizsgálatban sem tanulmányozták, figyelembe véve a vonatkozó hatásmechanizmust (a szerotonin-visszavétel gátlása) ez a lehetséges kockázat nem zárható ki a venlafaxin alkalmazása során.


Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, csökkent izomtónus, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.


A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).


Szoptatás

A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. A forgalomba hozatalt követően beszámoltak olyan szoptatott csecsemőkről, akiknél sírás, irritabilitás és rendellenes alvási ritmus alakult ki. A szoptatás felfüggesztését követően a venlafaxin megvonásnak megfelelő tünetek jelentkezését is jelentették. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a Velaxin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a Velaxin-terápia előnyeit az anyára nézve.


Termékenység

A fertilitás csökkenését figyelték meg egy vizsgálatban, amelyet mind hím, mind nőstény patkányokkal végeztek, amikor azokat O-dezmetil-venlafaxin expozíciónak tették ki. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összegzése

A klinikai vizsgálatok során nagyon gyakran (> 1/10) jelentett mellékhatások a hányinger, szájszárazság, fejfájás és verejtékezés (beleértve az éjszakai verejtékezést) voltak.


A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerek és gyakorisági kategóriák szerinti csoportosításban, a gyakorisági kategórián belül pedig csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.


A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori:  1/10; gyakori:  1/100 – < 1/10; nem gyakori:  1/1 000 – < 1/100; ritka:  1/10 000 – < 1/1 000; nagyon ritka: < 1/10 000; nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.


Szervrendszer

Nagyon gyakori

Gyakori

Nem gyakori

Ritka

Nagyon ritka

Nem ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek




Agranulo-cytosis*, Aplasticus anaemia*, Pancytopenia*, Neutropenia*

Thrombocytopenia*


Immunrendsze­ri betegségek és tünetek




Anafilaxiás reakció*



Endokrin betegségek és tünetek




Nem megfelelő antidiuretikushormon-elválasztás szindróma (SIADH) *

Emelkedett prolaktinszint a vérben*


Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek


Étvágycsök­kenés


Hyponatraemia*



Pszichiátriai kórképek

Insomnia

Zavartság*, Deperszonali­záció*, Rendellenes álmok Idegesség, Libidócsök­kenés, Agitáció* Anorgasmia

Mánia Hypománia Hallucináció, Derealizáció, Abnormális orgazmus, Fogcsikorgatás*, Apathia

Delirium*


Öngyilkossági gondolatok és magatartása,

Agressziób


Idegrendszeri betegségek és tünetek

Fejfájás*c Szédülés, Szedáció

Akathisia* Tremor, Paraesthesia,

Dysgeusia

Syncope, Myoclonus, Egyensúlyza­var*, A mozgáskoordináció zavara*, Dyskinesia*

Neuroleptikus malignus szindróma (NMS) *, Szerotonin-szindróma* Görcsök, Dystonia*

Tardív dyskenesia*


Szembetegségek és szemészeti tünetek


Látászavarok Akkomodációs zavar, köztük homályos látás, Mydriasis


Zártzugú glaucoma*



A fül és az egyensúly- érzékelő szerv betegségei és tünetei


Tinnitus*




Vertigo

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek


Tachycardia Palpitatio*



Torsades de Pointes*, Kamrai tachycardia* Kamrafibrillá­ció, Megnyúlt QT-szakasz az EKG-n*


Stressz indukálta cardio-myopathia (takotsubo-cardio-myopathia)*

Érbetegségek és tünetek


Hypertonia, Kipirulás

Orthostaticus hypotonia, Hypotonia*




Légzőrendsze­ri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek


Dyspnoe* Ásítozás


Intersticiális tüdőbetegség*, Pulmonalis eosinophilia*



Emésztőrend-szeri betegsé­gek és tünetek

Hányinger, Szájszárazság Székrekedés

Hasmenés*, Hányás,

Gasztrointesztinális vérzés*

Pancreatitis*



Máj- és epebetegségek, illetve tünetek



Kóros májfunkciós eredmények*

Hepatitis*




A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Hyperhydrosis* (beleértve az éjszakai verejtékezést)*

Bőrkiütés, Pruritus*

Urticaria* Alopecia* Ecchymosis, Angiooedema*, Fényérzékenységi reakció,

Stevens‒Johnson-szindróma*,

Toxicus epidermalis necrolysis*, Erythema multiforme*



A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei


Fokozott izomtónus


Rhabdomyolysis*



Vese- és húgyúti betegségek és tünetek


Nehezen induló vizeletürítés, Vizeletretenció, Pollakiuria*

Vizelet incontinencia*




A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek


Menorrhagia*, Metrorrhagia*, Erectilis dysfunctio Ejakulációs rendellenesség




Poszt partum vérzésd

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók


Fáradtság, Asthenia, Hidegrázás*



Nyálkahártya vérzés*


Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei


Testtömegcsökkenés, Testtömeg-gyarapodás, Koleszterin­szint-emelkedés



Megnyúlt vérzési idő*

,


* A forgalomba hozatal után jelentett mellékhatások

aÖngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a venlafaxin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

bLásd 4.4 pont

cKlinikai vizsgálatok összesített eredményei alapján a fejfájás incidenciája a venlafaxint és placebót szedőknél hasonló volt.

dEzt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd 4.4, 4.6 pont).


A kezelés megszakítása

A venlafaxin megvonása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran megvonási tünetek kialakulásához vezet. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), izgatottság és szorongás, hányinger és/vagy hányás, remegés, forgó jellegű szédülés, fejfájás, influenzaszerű tünetek, látáskárosodás és magas vérnyomás. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és maguktól rendeződnek; mindazonáltal néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak lehetnek. Ezért javasolt, hogy amennyiben nincs tovább szükség venlafaxin-kezelésre, a dózis fokozatos csökkentésével hagyják abba a kezelést. Néhány betegnél azonban nagyfokú agresszió, és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok fordultak elő dóziscsökkentéskor vagy a kezelés befejezésekor (lásd 4.2 és 4.4 pont).


Gyermekek és serdülők

Általában a venlafaxin mellékhatás-profilja gyermekek és serdülők (6. és betöltött 18. életév közötti) esetén (placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján) a felnőtteknél észlelthez hasonló volt. Csakúgy, mint a felnőtteknél, étvágycsökkenést, testtömegcsökkenést, emelkedett vérnyomást és a szérum‑koleszterinszint növekedését figyelték meg (lásd 4.4 pont).

Gyermekek körében végzett klinikai vizsgálatokban az öngyilkossági gondolatok, mint mellékhatás megjelenéséről számoltak be. Nagyobb számban számoltak be ellenséges viselkedésről, és – különösen major depresszióban – önkárosításról is.

Különösen az alábbi nemkívánatos hatásokat figyelték meg gyermekkorú betegeknél: hasi fájdalom, izgatottság, dyspepsia, ecchymosis, epistaxis és myalgia.


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


A forgalomba hozatalt követően nyert tapasztalatok során venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be. A túladagolás során leggyakrabban jelentett tünetek a tachycardia, a tudati szint változásai (az aluszékonyságtól a kómáig), a mydriasis, a görcsrohamok és a hányás. Az egyéb bejelentett események közé az elektrokardiogram változásai (pl. a QT-szakasz megnyúlása, Tawara-szár-blokk, a QRS kiszélesedése [lásd 5.1 pont]), kamrai tachycardia, bradycardia, hypotensio, hypoglykaemia, szédülés, valamint halálesetek tartoztak. Felnőtteknél súlyos mérgezési tünetek jelentkezhetnek körülbelül 3 gramm venlafaxin bevétele után.


Publikált retrospektív vizsgálatokban arról számolnak be, hogy a venlafaxin-túladagolás halálos kimenetelének kockázata nagyobb lehet, mint az, amit az SSRI típusú antridepresszánsok kapcsán megfigyeltek, de alacsonyabb, mint a triciklusos antidepresszánsok esetében. Epidemiológiai vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxinnal kezelt betegek esetében nagyobb az öngyilkossági kockázati tényezőkkel való terheltség, mint az SSRI-kel kezelt betegeknél. Nem tisztázott, hogy túladagolás esetén a halálos kimenetel milyen mértékben tulajdonítható a venlafaxin toxicitásának vagy a venlafaxinnal kezelt betegek bizonyos jellemzőinek.


Javasolt kezelés

A súlyos mérgezés összetett sürgősségi kezelést és monitorozást igényelhet. Ezért a venlafaxin túladagolásának gyanúja esetén javasolt az azonnali kapcsolatfelvétel pl. az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálattal (ETTSZ) vagy mérgezési esetekkel foglalkozó szakemberrel.

Általános támogató és tüneti kezelés javasolt; a szívritmust és a vitális paramétereket monitorozni kell. Aspiráció veszélye esetén a hánytatás nem ajánlott. A gyógyszer bevételét követő rövid időn belül vagy tüneteket mutató betegeknél indokolt lehet a gyomormosás. Aktív szén adása szintén csökkentheti a hatóanyag felszívódását. Forszírozott diurézis, dialízis, hemoperfúzió és vércsere valószínűleg nem vezet kedvező eredményre. A venlafaxinnak nincsenek specifikus antidotumai.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, Antidepresszánsok, Egyéb antidepresszánsok, ATC kód: N06A X16


Hatásmechanizmus

Úgy gondolják, hogy emberben a venlafaxin antidepresszív hatásának mechanizmusa azzal függ össze, hogy a venlafaxin potencírozza a neurotranszmitter aktivitást a központi idegrendszerben. Preklinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxin és fő metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin gátolja a szerotonin- és a noradrenalin-reuptake folyamatát. A venlafaxin gyengén gátolja a dopamin‑reuptake-ot is. A venlafaxin és aktív metabolitja mind akut (egyszeri), mind krónikus alkalmazás esetén csökkentik a béta-adrenerg válaszképességet. A venlafaxin és az O‑dezmetil‑venlafaxin a neurotranszmitterek reuptake folyamatára gyakorolt általános hatásuk és receptorkötődésük tekintetében nagyon hasonló.


A venlafaxinnak gyakorlatilag nincs affinitása in vitro a patkányagy muszkarinerg, kolinerg, H1‑hisztaminerg valamint alfa1-adrenerg receptoraihoz. Az ezen a receptorokon kifejtett farmakológiai aktivitás más antidepresszánsoknál tapasztalt mellékhatások, mint pl. antikolinerg, szedatív és kardiovaszkuláris mellékhatásaival állhat kapcsolatban.


A venlafaxin nem rendelkezik monoamino-oxidáz (MAO)-gátló aktivitással.


In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a venlafaxinnak nincs jelentős affinitása az opiát- vagy benzodiazepin-szenzitív receptorokhoz.


Klinikai hatásosság és biztonságosság


Major depressziós epizódok

Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin hatékonyságát depressziós epizódok kezelésében 5 randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 4-6 hetes időtartamú, rövid távú vizsgálatokban igazolták maximum napi 375 mg-ig terjedő adagolás mellett. A retard venlafaxin hatásosságát major depresszió kezelésében két placebokontrollos, 8 és 12 hétig tartó, rövid távú vizsgálatban igazolták, amelyek során napi 75-225 mg közötti dózisokat alkalmaztak.

Egy hosszabb távú vizsgálatban a 8 hetes, nyílt kezelési fázisban retard venlafaxinra (75, 150 vagy 225 mg) reagáló felnőtt járóbetegeket két csoportba randomizáltak, és legfeljebb 26 héten át továbbra is ugyanazzal a retard venlafaxin dózissal vagy placebóval kezelték a visszaesés megfigyelésére.

A venlafaxin hatását a depressziós epizódban való visszaesés megelőzésére egy második, hosszabb távú, 12 hónapos, placebokontrollos, kettős vak klinikai vizsgálatban igazolták rekurrens major depressziós járóbetegek bevonásával, akik az utolsó depressziós epizódjuk során reagáltak a venlafaxin-kezelésre (100-200 mg/nap, napi kétszeri adagolással).


A szív elektrofiziológiája

Egy egészséges vizsgálati alanyokkal végzett, részletes QTc-vizsgálat során, a venlafaxin nem okozott klinikailag jelentős mértékű QT-szakasz-megnyúlást a terápiás dózist meghaladó, napi 450 mg-os (napi kétszer 225 mg-os) dózisok adagolásánál. Ugyanakkor, a forgalomba hozatalt követően QTc‑megnyúlásról, TdP esetekről és kamrai arrhythmiáról számoltak be, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc‑megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt (lásd 4.4, 4.8 és 4.9 pont).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik, és elsősorban aktív metabolitjává, az O‑dezmetil venlafaxinná (ODV) alakul. A venlafaxin látszólagos eliminációs felezési ideje 5 ± 2 óra, míg az ODV-nél ez az érték 11 ± 2 óra. A venlafaxin és az ODV egyensúlyi plazmakoncentrációja folyamatos per os adagolás esetén 3 napon belül alakulnak ki. A venlafaxin és az ODV a 75 és 450 mg/nap közötti dózistartományban lineáris kinetikát mutatott.


Felszívódás

Az egyszeri per os dózisban adott azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin legalább 92%-a felszívódik. Az abszolút biohasznosulás 40-45%, a preszisztémás metabolizmus miatt. Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin adagolása után a venlafaxin 2 óra, míg az OVD 3 óra múlva éri el a plazma-csúcskoncentrációt. A retard kapszula adagolása után a venlafaxin 5,5 óra, míg az ODV 9 órán belül éri el a plazma-csúcskoncentrációt. Ha egyforma napi dózisú venlafaxint azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettaként vagy retard kapszula formájában alkalmaznak, a retard kapszula lassúbb felszívódást eredményez, de a felszívódás mértéke azonos az azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettáéval. A táplálék nem befolyásolja a venlafaxin, illetve az ODV biohasznosulását.


Eloszlás

A venlafaxin és az ODV terápiás dózisban minimálisan kötődik az emberi plazmafehérjéhez (27% a venlafaxin, illetve 30% az ODV esetében). Intravénás adást követően dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban a venlafaxin megoszlási térfogata 4,4 ± 1,6 l/ttkg.


Biotranszformáció

A venlafaxin nagymértékben metabolizálódik a májban. Mind in vitro, mind in vivo vizsgálatok szerint a CYP2D6 enzimrendszeren keresztül elsődleges metabolitjává, ODV-ná alakul. In vitro és in vivo vizsgálatok azt mutatják, hogy a venlafaxin a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül egy minor, kevésbé aktív metabolittá, N-dezmetilvenlafaxinná alakul át. In vitro és in vivo vizsgálatok szerint a venlafaxin a CYP2D6 gyenge inhibitora. A venlafaxin nem gyakorol gátló hatást a CYP1A2-re, a CYP2C9-re, illetve a CYP3A4-re.


Elimináció

A venlafaxin és metabolitjai elsődlegesen a vesén át ürülnek. A venlafaxin alkalmazott dózisának kb. 87%-a vizeletben 48 órán belül megjelenik; változatlan formában (5%), konjugálatlan ODV (29%), konjugált ODV (26%) vagy más, kisebb jelentőségű inaktív metabolitok formájában (27%). A venlafaxin és az ODV dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban mért plazma-clearance értéke 1,3 ± 0,6 l/óra/ttkg, illetve 0,4 ± 0,2 l/óra/ttkg.


Különleges betegcsoportok

Életkor és nem

A beteg életkora és neme nem gyakorol jelentős hatást a venlafaxin és az ODV farmakokinetikájára.


Gyors/lassú CYP2D6 metabolizálók

A venlafaxin plazmakoncentrációk magasabbak a lassú CYP2D6 metabolizálók esetében, szemben azokkal, akik gyors CYP2D6 metabolizálók. Mivel a venlafaxin és az ODV teljes expozíciója (AUC) hasonló a gyors és a lassú metabolizálók csoportjában, nincs szükség különböző venlafaxin adagolási rendjére a két csoportban.


Májkárosodás

Child-Pugh A (enyhe májkárosodásban szenvedő), illetve Child-Pugh B (közepes májkárosodásban szenvedő) stádiumú betegeknél a venlafaxin és az ODV felezési ideje hosszabb volt, mint az egészséges személyeknél. Mind a venlafaxin, mint az ODV orális clearance értéke alacsonyabb volt. Jelentős egyéni különbségeket figyeltek meg. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről kevés adat áll rendelkezésre (lásd még 4.2 pont).


Vesekárosodás

Dializált betegeknél a venlafaxin eliminációs felezési ideje kb. 180%-kal hosszabbodott meg, a clearence pedig kb. 57%-kal csökkent az egészséges egyénekhez viszonyítva, míg az ODV eliminációs féléletideje kb. 142%-kal hosszabbodott meg és a clearance kb. 56%-kal csökkent. Súlyos vesekárosodásban szenvedő és hemodialízisre szoruló betegeknél a dózis csökkentése szükséges (lásd 4.2 pont).


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A venlafaxinnal patkányokon és egereken végzett vizsgálatok nem tártak fel rákkeltő hatásra utaló bizonyítékot. A venlafaxin széleskörű in vivo és in vitro vizsgálatok során sem mutatkozott mutagénnek.


A reproduktív toxicitási állatkísérletekben patkányok esetében alacsonyabb volt az újszülött testtömege, nagyobb számban fordult elő halvaszületés, és nagyobb volt a szoptatás első 5 napjában bekövetkezett újszülöttkori halálozás. Ezen elhullások oka ismeretlen. Ezek a hatások 30 mg/ttkg/nap mellett jelentkeztek, amely a venlafaxin 375 mg-os humán napi dózisának 4-szerese (mg/ttkg szerint számolva). Az a dózis, amely még nem volt toxikus a humán dózis 1,3-szerese volt. Az emberre gyakorolt potenciális veszély nem ismert.


A fertilitás csökkenését figyelték meg mind hím, mind nőstény patkányokkal végzett vizsgálatban, amikor azokat ODV-expozíciónak tették ki. Ez az expozíció a 375 mg/nap emberi napi dózis mintegy 1-2-szerese volt. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát.


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év.


6.4 Különleges tárolási előírások


A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban, legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


Velaxin 37,5 mg tabletta

× 14 vagy 4 × 14 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Velaxin 50 mg tabletta

× 10 vagy 6 × 10 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Velaxin 75 mg tabletta

× 14 vagy 4 × 14 db tabletta színtelen, átlátszó PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Egis Gyógyszergyár Zrt.

1106 Budapest, Keresztúri út 30-38.



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI


OGYI-T-9736/14 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 2 × 14 db

OGYI-T-9736/15 (Velaxin 37,5 mg tabletta) 4 × 14 db


OGYI-T-9736/16 (Velaxin 50 mg tabletta) 3 × 10 db

OGYI-T-9736/17 (Velaxin 50 mg tabletta) 6 × 10 db


OGYI-T-9736/01 (Velaxin 75 mg tabletta) 2 × 14 db

OGYI-T-9736/02 (Velaxin 75 mg tabletta) 4 × 14 db



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. augusztus 3.


A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. április 30.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. április 28.


Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
56 X - buborékcsomagolásban PVC/PVDC//Al OGYI-T-09736 / 02

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag venlafaxine
  • ATC kód N06AX16
  • Forgalmazó Egis Gyógyszergyár Zrt.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-09736
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2004-08-03
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem