VIZIDOR 20 mg/ml oldatos szemcsepp betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Vizidor 20 mg/ml oldatos szemcsepp

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg dorzolamidnak megfelelő dorzolamid-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos szemcsepp.

Tiszta, színtelen, enyhén viszkózus, vizes oldat, amelynek pH-értéke 5,0 és 6,0 közötti, ozmolalitása 270-310 mOsm/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Vizidor oldatos szemcsepp javallott:

• béta-blokkoló-kezelés kiegészítéseként;

• monoterápiaként alkalmazva olyan betegeknél, akik nem reagálnak a béta-blokkolókra, vagy akiknél a béta-blokkolók alkalmazása ellenjavallt;

megemelkedett szembelnyomás kezelésére:

• ocularis hypertensióban,

• nyitott zugú glaucomában,

• pszeudoexfoliatív glaucomában.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Monoterápiaként alkalmazva az adag naponta háromszor egy csepp az érintett szem(ek) kötőhártyazsákjába.

Szemészeti béta-blokkoló-készítmény kiegészítő terápiájaként alkalmazva az adag naponta kétszer egy csepp az érintett szem(ek) kötőhártyazsákjába.

Ha a dorzolamiddal egy másik szemészeti, glaukóma elleni készítmény kiváltása történik, akkor a kiváltandó készítmény teljes napi adagját kell alkalmazni az egyik napon, és a következő napon kezdődjék a dorzolamid adagolása.

Több topikális szemészeti készítmény alkalmazása esetén a készítmények becseppentése között legalább 10 percnek kell eltelnie.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy használat előtt mossanak kezet, illetve hogy a tartály csúcsa nem érintkezhet a szemmel vagy a környező területtel.

A betegek figyelmét arra is fel kell hívni, hogy a szemészeti oldatok nem megfelelő tárolás esetén az általánosan előforduló baktériumokkal fertőződhetnek és így szemfertőzéseket okozhatnak. A fertőzött oldat használata súlyos szemkárosodást és következményes látásvesztést okozhat.

Nasolacrimalis okklúzió alkalmazása vagy a szemhéjak 2 percre történő lezárása esetén a szisztémás felszívódás csökken. Ez a szisztémás mellékhatások előfordulásának csökkenését és a helyi aktivitás fokozódását eredményezheti.

A Vizidor oldatos szemcsepp steril oldat, amely nem tartalmaz tartósítószert. A többadagos tartályban lévő oldat az első felbontást követően legfeljebb 28 napig használható fel az érintett szem(ek)en.

Gyermekek és serdülők

Korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre a dorzolamid (tartósított készítmény)gyermekek és serdülők esetén naponta háromszor történő alkalmazását illetően. (A gyermekgyógyászati adagolással kapcsolatos információkat lásd az 5.1 pontban).

Az alkalmazás módja

A szemcsepp beadása előtt:

• A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a tartály felnyitása előtt mossanak kezet.

• A betegek figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ne alkalmazzák a készítményt, ha az első alkalmazás előtt észreveszik, hogy a tartály nyakán lévő biztonsági zárás sérült.

• Az első alkalmazás során a betegnek még a szembe cseppentés előtt gyakorolnia kell a cseppentős tartály használatát. A tartályt lassan összenyomva cseppentsen a levegőbe, távol a szemtől.

• Amikor a beteg biztos benne, hogy képes egyszerre egy cseppet adagolni, akkor fel kell vennie a csepp beadásához legkényelmesebb testhelyzetet (a beteg ülhet, a hátán feküdhet, vagy állhat a tükör előtt).

Adagolás:

1. A tartályt közvetlenül a kupak alatt kell megfogni, és a kupakot el kell fordítani a tartály kinyitásához. Az oldat szennyeződésének elkerülése érdekében a tartály hegye nem érhet semmihez.

2. A betegnek hátra kell döntenie a fejét, és a tartályt a szeme fölé kell tartania.

3. A betegnek kissé lefelé kell húznia az alsó szemhéjat, hogy a szemhéj és a szem között zsebet képezzen, és felfelé kell néznie. A tartályt középen óvatosan össze kell nyomni, és hagyni, hogy egy csepp a beteg szemébe cseppenjen. Kérjük, vegye figyelembe, hogy néhány másodperces eltérés lehet a tartály összenyomása és a csepp megjelenése között. A tartályt nem szabad túl erősen összenyomni.

4. A betegnek az orvos utasításai szerint egy cseppet kell az érintett szem(ek)be cseppentenie. A betegnek néhányszor pislognia kell, hogy a csepp eloszoljon a szemén. Fel kell hívni a beteg figyelmét, hogy kérjen tanácsot kezelőorvosától, gyógyszerészétől vagy a gondozását végző egészségügyi szakembertől, ha nem biztos abban, hogyan kell alkalmazni a készítményt.

5. A betegnek be kell csuknia a szemét, és az ujjával körülbelül két percig nyomnia kell a szem belső sarkát. Ez segít megakadályozni, hogy a készítmény a test többi részébe kerüljön.

6. A 2-5. lépéseket meg kell ismételni a másik szemnél is, ha szükséges. A beteget egyértelműen tájékoztatni kell arról, ha csak az egyik szem igényel kezelést, és melyik szemét kell kezelnie.

7. Cseppentés után és a kupak visszazárása előtt a tartályt egyszer meg kell rázni a hegyét lefelé tartva, hogy a hegyén maradt folyadékot eltávolítsák anélkül, hogy hozzáérnénk a cseppentőhegyhez. Erre a további cseppentés biztosításához van szükség.

8. Az összes adag felhasználása után a tartályban marad némi Vizidor szemcsepp. Emiatt betegnek nem kell aggódnia, mivel a tartály nagyobb mennyiségű Vizidor-t tartalmaz, az orvos által felírt teljes Vizidor-adagot a beteg megkapta. A kezelés befejezése után nem szabad megkísérelni a tartályban maradt készítmény felhasználását.

A szemcsepp a tartály első felbontása után maximum 28 napig használható fel.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A dorzolamidot nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban (CrCl < 30 ml/perc) vagy hyperchloraemiás acidosisban szenvedő betegeknél. Mivel a dorzolamid és metabolitjai túlnyomórészt a vesén keresztül ürülnek ki, a dorzolamid ellenjavallt ezen betegeknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A dorzolamidot nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő betegeknél, ezért ilyen betegeknél elővigyázatosan alkalmazandó.

Akut zárt zugú glaukómás betegek kezelésében a szemészeti hypotensiv szerek mellett egyéb terápiás beavatkozások is szükségesek. A dorzolamidot nem vizsgálták akut zárt zugú glaukómában szenvedő betegeknél.

A dorzolamid szulfonamido-csoportot tartalmaz, amely a szulfonamidokban is megtalálható, és bár helyileg alkalmazzák, szisztémásan felszívódik. Ezért a szulfonamidokra jellemző mellékhatások előfordulhatnak helyi alkalmazás esetén is, beleértve az olyan súlyos reakciókat is, mint a Stevens–Johnson-szindróma és a toxicus epidermalis necrolysis. Amennyiben súlyos reakció, illetve túlérzékenység jelei mutatkoznak, a készítmény alkalmazását abba kell hagyni.

Az orális karboanhidráz-gátlókkal végzett terápiát összefüggésbe hozták a sav‑bázis egyensúlyzavar eredményeként kialakuló urolithiasissal, különösen azon betegek esetében, akiknek korábban volt már vesekövük. Bár a dorzolamid alkalmazása során sav-bázis egyensúlyzavart nem figyeltek meg, ritkán beszámoltak urolithiasisról. Mivel a dorzolamid egy lokálisan alkalmazott karboanhidráz‑gátló, amely szisztémásan felszívódik, azon betegek esetében, akiknél korábban előfordult vesekő, a dorzolamid alkalmazása során nagyobb az urolithiasis kialakulásának kockázata.

Allergiás reakciók (pl. kötőhártya-gyulladás és szemhéji reakciók) észlelése esetén mérlegelni kell a kezelés leállítását.

Fennáll a lehetősége, hogy a dorzolamid és az orálisan adott karboanhidráz‑gátló szisztémás hatásai összeadódnak. A dorzolamid és orális karboanhidráz-gátlók egyidejű adása nem javasolt.

Szaruhártya-oedemáról és visszafordíthatatlan szaruhártya-dekompenzációról számoltak be a többadagos dorzolamid-készítmény (tartósított készítmény) alkalmazása során azon betegeknél, akiknek meglévő krónikus szaruhártyadefektusa van és/vagy korábban intraoculáris műtéten estek át. Ezen betegek estében a topikális dorzolamid óvatossággal alkalmazandó.

Ocularis hypotoniával egyidejűleg jelentkező choroidea-leválásról számoltak be csarnokvíz-termelést gátló kezelés mellett történő filtrációs műtétek után.

A cseppek nyomokban ezüstöt tartalmazhatnak, ezért azok a betegek nem alkalmazhatják ezt a készítményt, akiknél korábban ezüsttel szembeni kontakt túlérzékenységben előfordult.

A Vizidor-t nem vizsgálták kontaktlencsét viselő betegeknél.

Gyermekek és serdülők

A dorzolamidot nem vizsgálták 36 hetesnél fiatalabb gesztációs korú és 1 hetesnél fiatalabb betegeknél. A vesetubulusok nagymértékű fejletlensége esetén a betegek a metabolikus acidosis esetleges kockázata miatt csak a kockázat‑előny arányának gondos mérlegelését követően kaphatnak dorzolamidot.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A dorzolamiddal nem végeztek specifikus gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat.

Klinikai vizsgálatokban a dorzolamidot a következő készítményekkel alkalmazták együtt anélkül, hogy nemkívánatos kölcsönhatásokra utaló bizonyítékokat észleltek volna: timolol-szemcsepp, betaxolol-szemcsepp és szisztémás gyógyszerek, köztük ACE-gátlók, kalciumcsatorna-blokkolók, diuretikumok, nem-szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve az acetilszalicilsavat) és hormonok (pl. ösztrogén, inzulin, tiroxin).

A dorzolamid, a mioticumok és az adrenerg-agonisták közötti kapcsolatot a glaucoma-terápia során nem teljeskörűen értékelték.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A dorzolamid terhesség alatt nem alkalmazható. A dorzolamid terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Nyulaknál a dorzolamid teratogén hatást fejtett ki maternotoxikus dózisokban (lásd az 5.3 pontot).

Szoptatás

Nem ismert, hogy a dorzolamid metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok a dorzolamid/metabolitjainak kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe. A Vizidor alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.

Termékenység

Az állatkísérletek során nyert adatok nem utalnak arra, hogy a dorzolamiddal történő kezelés hatással lenne a hím és nőstény termékenységre. Nincsenek humán adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Előfordulhatnak olyan mellékhatások (pl. szédülés, látászavar), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Egy többdózisú, kettős vak, aktív kontrollos (többadagos dorzolamid-készítmény), két periódusú, keresztezett elrendezésű, multicentrikus vizsgálatban a tartósítószermentes dorzolamid-készítmény biztonságossági profilja hasonló volt a többadagos dorzolamid-készítményéhez.

A többadagos dorzolamid-készítményt (tartósított készítmény) több mint 1400 egyén bevonásával végzett, kontrollos és nem kontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték. A többadagos dorzolamid-készítmény biztonságosságát 1108 beteg bevonásával végzett hosszú távú vizsgálatokban, monoterápiaként vagy adjuváns terápiaként szemészeti béta‑blokkolókkal együtt történő alkalmazása során értékelték. A terápia felfüggesztésének (a betegek kb. 3%-ánál) leggyakoribb okai a gyógyszerrel összefüggő ocularis mellékhatások, főként a conjunctivitis és a szemhéji reakciók voltak

A következő mellékhatásokról számoltak be a klinikai vizsgálatok során vagy a dorzolamid forgalomba hozatala után:

nagyon gyakori: (≥ 1/10), gyakori: (≥ 1/100-<1/10-ig), nem gyakori: (≥ 1/1000-<1/100), ritka: (≥ 1/10 000-<1/1000-ig), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

Szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert
Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájás		szédülés, paraesthesia
Szembetegségek és szemészeti tünetek	égő és szúró érzés	keratitis punctata superficialis, könnyezés, conjunctivitis, szemhéjgyulladás, szemviszketés, szemhéjirritáció, homályos látás	iridociklitisz	szemirritáció, beleértve a vörösség, fájdalom, szemhéj-varrasodás, átmeneti myopia (amely a terápia felfüggesztése után megszűnt), szaruhártya-ödéma, ocularis hypotonia, filtrációs műtétet követő érhártyaleválás.	idegentestérzet a szemben
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek					palpitatio, tachycardia
Érbetegségek és tünetek					hypertensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek				epistaxis	dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		émelygés, keserű íz érzése		torokirritáció, szájszárazság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei				kontakt dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek				urolithiasis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		gyengeség/fáradtságérzés		túlérzékenység: topikális (szemhéji) reakciók jelei és tünetei, és szisztémás allergiás reakciók, köztük az angiooedema, urticaria és pruritus, bőrkiütés, légszomj, és ritkán bronchospasmus.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei: a dorzolamidot nem hozták összefüggésbe klinikailag jelentős elektrolit-zavarokkal.

Gyermekek és serdülők:

Lásd az 5.1 pontot.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A dorzolamid-hidroklorid véletlen vagy szándékos lenyelése okozta túladagolással kapcsolatban humán vonatkozásban csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre.

Tünetek

A következőekben felsoroltakról számoltak be orális bevitelt követően: somnolentia; helyi alkalmazást követően: nausea, szédülés, fejfájás, fáradtságérzés, különös álmok és dysphagia.

Kezelés

A kezelésnek tüneti és szupportív jellegű. Elektrolitzavar, acidotikus állapot kialakulása és központi idegrendszeri hatások fordulhatnak elő. A szérum elektrolitszintjét (különösen a káliumszintet) és a vér pH-értékét monitorozni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Glaukóma elleni készítmények és pupillaszűkítők, karboanhidráz-inhibitorok, dorzolamid, ATC-kód: S01EC03

Hatásmechanizmus

A karboanhidráz a test számos szövetében, többek között a szemben is megtalálható enzim. Embernél a karboanhidráznak több izoenzime létezik, ezek közül a legaktívabb elsősorban a vörösvértestekben, de egyéb szövetekben is megtalálható karboanhidráz II (CA-II). A szem processus ciliarisaiban található karboanhidráz gátlása a csarnokvíz szekréciójának csökkenésével jár. Ennek eredményeként a szembelnyomás (IOP) csökken.

A Vizidor dorzolamid-hidrokloridot tartalmaz, amely az emberi karboanhidráz II hatékony gátlója. Szemészeti lokális alkalmazást követően a dorzolamid csökkenti az emelkedett szembelnyomást, függetlenül attól, hogy az glaucomával kapcsolatban, vagy attól függetlenül alakult ki. A emelkedett intraocularis nyomás a látóideg-károsodás és a látótérkiesés patogenezisének egyik fő kockázati tényezője. A dorzolamid nem okoz pupillaszűkületet, és az emelkedett intraocularis nyomást olyan mellékhatások nélkül csökkenti, mint a szürkületi vakság vagy akkomodációs spasmus. A dorzolamidnak nincs, vagy csak minimális a pulzusszámra vagy a vérnyomásra gyakorolt hatása.

A topikálisan alkalmazott béta-adrenerg blokkolók ugyancsak a csarnokvíz szekréciójának mérséklésével, azonban eltérő hatásmechanizmus révén csökkentik az intraocularis nyomást. A dorzolamid és lokálisan alkalmazott béta-blokkoló együttes alkalmazásának vizsgálatakor a szembelnyomás további csökkenését figyelték meg. Ez az eredmény megegyezik a béta-blokkolók és per os adott karboanhidráz-gátlók alkalmazásakor megfigyelt additív hatással.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Felnőttek

A dorzolamid hatékonyságát egy éven át tartó, széleskörű klinikai vizsgálatokban bizonyították glaucomában vagy ocularis hypertoniában szenvedő betegeknél. A vizsgálat során monoterápiában napi háromszor (kiindulási IOP ≥ 23 Hgmm) vagy adjuváns kezelésként szemészeti béta‑blokkolókkal napi kétszer (kiindulási IOP ≥ 22 Hgmm) adták a dorzolamidot. A dorzolamid szembelnyomás‑csökkentő hatását monoterápiában és adjuváns terápiában adva egész napon át kimutatták, és ez a hatás hosszú távú alkalmazás alatt is megmaradt. A hosszú távú monoterápiában való alkalmazás alatt megfigyelhető hatékonyság a betaxololhoz hasonló, a timololnál kissé gyengébb volt. Szemészeti béta-blokkolókkal adjuváns terápiaként alkalmazva a dorzolamid additív IOP-csökkentő hatása hasonlónak bizonyult a napi négyszer adott 2%-os pilokarpinéhoz.

Egy többdózisú, kettős vak, aktív kontrollos (többadagos dorzolamid-készítmény), két periódusú, keresztezett elrendezésű, multicentrikus vizsgálatban 152 olyan beteg vett részt, akiknek egyik vagy mindkét szemében emelkedett volt a kiindulási szembelnyomás (kiindulási IOP ≥22 Hgmm). Esetükben a tartósítószermentes dorzolamid-készítmény a többadagos dorzolamid-készítménnyel egyenértékű IOP-csökkentő hatást fejtett ki. A tartósítószermentes dorzolamid-készítmény biztonsági profilja hasonló volt a többadagos dorzolamid-készítményhez.

Gyermekek és serdülők

A naponta háromszor topikálisan alkalmazott dorzolamid-készítmény (tartósítószert tartalmazó készítmény) biztonságosságát egy 3 hónapos, kettős vak, aktív kontrollos, multicentrikus vizsgálatban értékelték. A vizsgálatban 184 (ebből 122 dorzolamidot kapó) 1 hetes–6 évesnél fiatalabb közötti életkorú, glaucomában vagy emelkedett szembelnyomásban szenvedő (kiindulási IOP ≥ 22 Hgmm) gyermek vett részt. Mindkét kezelési csoportban a betegek hozzávetőleg felénél diagnosztizáltak veleszületett glaucomát, az egyéb gyakori okok között fellelhető volt a Sturge–Weber-szindróma, iridocornealis mesenchymalis dysgenesis és az aphakia. A monoterápiás szakaszban az életkor és kezelés szerinti megoszlás a következő volt:

	Dorzolamid 2%	Timolol
Korcsoport: <2 év	N=56 Életkor: 1–23 hónap	Timolol GS 0,25% N=27 Életkor: 0,25–22 hónap
Korcsoport: ≥ 2 – <6 év	N=66 Életkor: 2–6 év	Timolol 0,50% N=35 Életkor: 2–6 év

Mindkét korcsoportban körülbelül 70 beteg kapott kezelést legalább 61 napon át, és körülbelül 50 beteg részesült kezelésben 81-100 napon keresztül.

Ha az emelkedett intraocularis nyomás dorzolamid vagy timolol gélképző oldat monoterápia mellett nem volt kielégítően kontrollált, a kettős vak terápiát nyílt elrendezésű vizsgálatra változtatták a következők szerint: 30, 2 évesnél fiatalabb beteg kapott együtt naponta 0,25%-os timolol gélképző oldatot és naponta háromszor 2%-os dorzolamidot; 30, 2 éves vagy idősebb beteg kapta a naponta kétszer 2% dorzolamid /0,5% timolol fix kombinációját.

Összességében véve, ez a vizsgálat gyermekeknél nem mutatott ki a biztonságosság szempontjából további aggályokat: a gyermekek hozzávetőleg 26%‑ánál (20% a dorzolamid monoterápia mellett) figyeltek meg gyógyszerrel összefüggő mellékhatásokat, melyek többsége helyi, nem súlyos szemészeti mellékhatás volt, mint pl. égő és szúró érzés, belövellés és szemfájdalom. Egy kis százaléknál (< 4%) volt megfigyelhető cornealis odema vagy homályosságot figyeltek meg. A topikális reakciók a komparátorhoz hasonló gyakorisággal jelentkeztek. A forgalomba hozatalt követő adatok szerint metabolikus acidosist jelentettek a nagyon fiatal betegeknél, főként azoknál, akiknél veseéretlenség/vesekárosodás állt fenn.

A gyermekeknél megfigyelt hatékonysági adatok szerint a dorzolamid‑csoportban és a timolol‑csoportban megfigyelt átlagos IOP‑csökkenés közel azonos volt, habár egy enyhe számszerű előny mutatkozott a timolol javára.

Hosszabb távú (>12 hét) hatásossági vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az orális karboanhidráz-gátlóktól eltérően a dorzolamid-hidroklorid topikális alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gyógyszer közvetlenül a szemben fejtse ki a hatását, lényegesen alacsonyabb adagokban és ezért kisebb szisztémás expozícióval. Klinikai vizsgálatokban ez azt eredményezte, hogy a szembelnyomás – az orális karboanhidráz-gátlókra jellemző – sav-bázis egyensúlyzavar vagy elektrolitszint-változások nélkül csökkent.

Topikálisan alkalmazva a dorzolamid bejut a szisztémás keringésbe. A lokális alkalmazást követő szisztémás karboanhidráz-gátlás megítélése érdekében megmérték a vörösvértestek és a plazma hatóanyag- és metabolitkoncentrációját, valamint meghatározták a vörösvértestekben fellépő karboanhidráz-gátlás mértékét. A szelektív CA-II kötés következtében a vörösvértestekben a tartós adagolás során a dorzolamid felhalmozódik, míg a plazma szabadhatóanyag-koncentrációja rendkívül alacsony marad. Az anyavegyület egyetlen, N-dezetil-metabolittá alakul át, amely az anyavegyületnél kisebb mértékben gátolja a CA-II-t, viszont egy kevésbé hatékony izoenzimet, a CA-I‑t is gátolja. A metabolit szintén felhalmozódik a vörösvértestekben, ahol elsősorban a CA-I-hez kötődik. A dorzolamid csak kisebb mértékben (körülbelül 33%‑ban) kötődik a plazmafehérjékhez. A dorzolamid változatlan formában elsősorban a vizelettel ürül; metabolitja szintén a vizelettel ürül. A gyógyszer adagolásának abbahagyása után a dorzolamid nem-lineáris módon távozik a vörösvértestekből: kezdetben gyorsan csökken a gyógyszerkoncentráció, melyet egy lassabb eliminációs fázis követ, kb. 4 hónapos felezési idővel.

A hosszú ideig topikálisan, ocularisan adagolt dorzolamid maximális szisztémás expozíciójának szimulálása céljából orálisan adott dorzolamid esetén a dinamikus egyensúlyi állapotot (steady state) 13 héten belül érték el. A dinamikus egyensúlyi állapotban gyakorlatilag nem volt szabad gyógyszer, vagy metabolit a plazmában. A vörösvértestekben a karboanhidráz-gátlás kisebb mértékű volt, mint ami a vesefunkcióra vagy a légzésre várhatóan farmakológiai hatást gyakorolna. A dorzolamid tartós helyi alkalmazása során hasonló farmakokinetikai eredményeket észleltek.

Néhány idős, vesekárosodásban szenvedő betegnél (becsült CrCl 30-60 ml/perc) azonban a vörösvértestekben magasabb metabolitkoncentrációt észleltek, de a karboanhidráz-gátlás mértékében nem volt jelentős különbség, és nem észleltek közvetlenül ennek tulajdonítható, klinikailag jelentős mellékhatást.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletekben per os alkalmazott dorzolamid‑hidroklorid által kiváltott fő tünetek a karboanhidráz-gátlás szisztémás farmakológiai hatásaival voltak kapcsolatosak. Az eltérések egy része fajspecifikus és/vagy a metabolikus acidosis eredménye volt. Nyulaknál, amelyek metabolikus acidodist okozó maternotoxikus dorzolamid‑adagokat kaptak, a csigolyatestek fejlődési rendellenességeit figyelték meg.

Laktáló patkányoknál az utódok testtömeg-gyarapodásának csökkenését figyelték meg. A párzás előtt és alatt dorzolamidot kapott hím és nőstény patkányoknál nem észleltek káros hatást a termékenységre.

A klinikai vizsgálatokban a betegeknél nem alakult ki metabolikus acidosis vagy olyan szérumelektrolit-eltérés, amely a szisztémás CA-gátlásra utalt. Ezért nem várható, hogy az állatkísérletekben megfigyelt hatások a dorzolamid terápiás dózisai mellett embereknél is kialakulnának.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Hidroxietilcellulóz,

mannit (E421),

nátrium-citrát,

nátrium-hidroxid (pH beállításhoz),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

Első felbontást követően maximum 28 napig használható fel.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

A gyógyszer első felbontása utáni tárolási feltételeket lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

5 ml oldat fehér, átlátszatlan LDPE tartályban és fehér adagolóval (HDPE és szilikon), fehér HDPE kupakkal, dobozban.

Kiszerelési egységek: 1, 3 vagy 4 tartály dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1. csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

BAUSCH + LOMB IRELAND LIMITED

3013 Lake Drive

Citywest Business Campus

Dublin 24, D24PPT3

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24425/01 1×5 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. április 28.