VOCAFEN 8,75 mg szopogató tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Vocafen 8,75 mg szopogató tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

8,75 mg flurbiprofént tartalmaz szopogató tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok

1536,51 mg szacharózt tartalmaz szopogató tablettánként.

1280,43 mg glükóz-szirupot tartalmaz szopogató tablettánként.

2,4 mg méz aromát (mely citronellolt tartalmaz) tartalmaz szopogató tablettánként.

9,0 mg citrom aromát (mely citrált, citronellolt, geraniolt, limonént és linaloolt tartalmaz) tartalmaz szopogató tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Szopogató tabletta.

Fehér vagy halványsárga, kerek, 18,0–19,0 mm átmérőjű, 7,0–8,0 mm vastagságú, méz és citrom ízű, lapos, metszett élű szopogató tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Vocafen 8,75 mg szopogató tabletta torokgyulladás rövid távú tüneti kezelésére javallott felnőttek és 12 éven felüli gyermekek és serdülők számára.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek csökkentéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

Szükség szerint 3‑6 óránként egy szopogató tabletta lassan elszopogatva/feloldva a szájban. 24 óra alatt maximum 5 szopogató tabletta alkalmazható.

Ezt a gyógyszert maximum öt napig lehet alkalmazni.

Gyermekek

12 évesnél fiatalabb gyermekek számára nem javallott.

Idősek

A rendelkezésre álló korlátozott számú klinikai vizsgálat miatt nem adható általános adagolási ajánlás. Időseknél nagyobb annak a kockázata, hogy a mellékhatások súlyos következményekkel járnak.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a flurbiprofén ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis csökkentése. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont) a flurbiprofén ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájnyálkahártyán történő alkalmazásra, kizárólag rövid távú használatra.

Mint minden szopogató tablettát, a Vocafen 8,75 mg szopogató tablettát is mozgatni kell a száj egyik oldaláról a másikra, a lokális irritáció elkerülése érdekében.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A betegek anamnézisében szereplő, acetilszalicilsavra, vagy egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentő készítményre jelentkező túlérzékenységi reakció (pl. asthma, bronchospasmus, rhinitis, angiooedema vagy urticaria).

• Aktív, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (bizonyított fekélyképződés két vagy több különálló epizódja) és intestinalis fekélyképződés.

• Anamnézisben szereplő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció, súlyos colitis, vérzés vagy vérképzőszervi betegségek, amelyek korábbi nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID)-kezeléssel vannak összefüggésben.

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).

• Súlyos szívelégtelenség, súlyos vese- vagy májkárosodás (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető a tünetek kezeléséhez szükséges legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább).

Idősek

Időseknél gyakrabban fordulnak elő a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel kapcsolatos mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely akár halálos kimenetelű is lehet.

Légzőrendszeri betegségek

Bronchospasmus jelentkezhet olyan betegeknél, akik asthma bronchialéban vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, illetve, akiknek az anamnézisében ilyen megbetegedések szerepelnek. Ezeknél a betegeknél a flurbiprofént elővigyázatossággal kell alkalmazni.

Egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok)

A flurbiprofén együttadása kerülendő egyéb NSAID‑okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑gátlókat is (lásd 4.5 pont).

Szisztémás lupus erythematosus (SLE, Systemic Lupus Erythematosus) és kevert kötőszöveti betegség

Szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél megnőhet az asepticus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont). Ez a hatás azonban általában nem jelentkezik az olyan készítmények rövid távú, korlátozott alkalmazása esetén, mint a flurbiprofén szopogató tabletta.

Cardiovascularis megbetegedés, vese- és májkárosodás

Az NSAID‑okkal kapcsolatosan beszámoltak arról, hogy ezek a gyógyszerek a nefrotoxicitás különböző formáit, többek között interstitialis nephritist, nephrosis szindrómát és veseelégtelenséget okoznak. NSAID alkalmazása dózisfüggő módon gátolhatja a prosztaglandin szintézisét, ami veseelégtelenséghez vezethet. Az ilyen reakciók kockázata azoknál a betegeknél a legnagyobb, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvednek, illetve akik diuretikumot szednek, valamint az időseknél. Ez a hatás azonban általában nem jelentkezik olyan gyógyszerek rövid távú, korlátozott alkalmazása mellett, mint amilyen a flurbiprofén szopogató tabletta.

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodás (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Fokozott óvatosság (kezelőorvossal vagy a gyógyszerésszel való megbeszélés) szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID‑kezeléssel kapcsolatban folyadékretenció, hypertensio és oedema előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy egyes NSAID‑ok alkalmazása (különösen nagy dózisban és hosszú távú kezelés esetén) összefüggésben állhat az artériás trombotikus események (például szívinfarktus vagy stroke) kockázatának kismértékű növekedésével. Nincs elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot a flurbiprofénnel kapcsolatban ki lehessen zárni, ha a gyógyszert maximum napi 5 szopogató tabletta dózisban használják.

A nem beállított magas vérnyomásban, pangásos szívelégtelenségben, kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovaszkuláris betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők flurbiprofénnel. A flurbiprofén szopogató tabletták alkalmazása ezekben az állapotokban megfelelőnek tekinthető, feltéve, hogy alacsony dózisban és rövid ideig alkalmazzák.

Idegrendszeri hatások

Fájdalomcsillapítók okozta fejfájás: a fájdalomcsillapítók hosszan tartó vagy az előírtnál nagyobb dózisban történő alkalmazása esetén fejfájás jelentkezhet, amelyet tilos a gyógyszer megnövelt dózisával kezelni.

Gastrointestinalis hatások

NSAID‑ok csak fokozott óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).

Valamennyi NSAID‑dal kapcsolatban beszámoltak a kezelés során bármikor fellépő gyomor-bél rendszeri vérzésről, fekélyről vagy perforációról, amely akár halálos kimenetelű is lehet, figyelmeztető tünetekkel illetve korábbi súlyos gyomor-bél rendszeri eseményekkel vagy ezek nélkül.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés vagy perforáció kialakulásának kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében ulcus szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforációval járt (lásd 4.3 pont), valamint időskorban, ugyanakkor ez a hatás általában nem tapasztalható az olyan készítmények rövid távú, korlátozott alkalmazásakor, mint a Vocafen 8,75 mg szopogató tabletta. Azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel – különösen az idős betegeknek – jelezniük kell minden szokatlan hasi tünetet (elsősorban a gastrointestinalis vérzést) az egészségügyi szakembernek.

Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, pl. a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók, vagy thrombocyta‑aggregáció-gátló készítmények, mint amilyen az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Ha a flurbiprofént szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés jelentkezik, a kezelést abba kell hagyni.

Bőrreakciók

Nagyon ritkán súlyos, néhány esetben végzetes kimenetelű bőrreakciók kialakulásáról számoltak be NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban, beleértve az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is (lásd 4.8 pont). Bőrkiütés, nyálkahártya-lézió, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének első jelentkezésekor le kell állítani a flurbiprofén alkalmazását.

Fertőzések

Mivel elszigetelt esetekben a fertőzésekhez társuló gyulladások exacerbációját (pl. nekrotizáló fasciitis kialakulása) figyelték meg a szisztémásan adott NSAID‑ok alkalmazásával egyidőben, a betegnek azonnal orvoshoz kell fordulnia, ha bakteriális fertőzés tünetei jelentkeznek, vagy ha a tünetek súlyosbodnak a flurbiprofén-terápia idején. Meg kell fontolni, hogy egy fertőzés elleni, antibiotikus kezelés elindítása indokolt‑e.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a szisztémás nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok) elfedhetik a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Vocafen‑t fertőzés kapcsán láz vagy fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni.

Segédanyagok

A készítmény szacharózt és glükózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A Vocafen citrált, citronellolt, geraniolt, limonént és linaloolt tartalmazó illatanyagot tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat okozhatnak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A flurbiprofén alkalmazása kerülendő az alábbi készítményekkel kombinációban:
Egyéb NSAID‑ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑gátlókat is:	Kettő vagy több NSAID egyidejű alkalmazása kerülendő, mert ez fokozhatja a mellékhatások, különösen az olyan gastrointestinalis mellékhatások kockázatát, mint a fekélyek és a vérzés (lásd 4.4 pont).
Acetilszalicilsav (alacsony dózisban):	Kivéve, ha a kezelőorvos javasolja az alacsony dózisú (napi 75 mg‑nál nem több) acetilszalicilsav‑kezelést, mivel az acetilszalicilsav növelheti a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont).

	A flurbiprofén kellő elővigyázatosság mellett alkalmazható a következő készítményekkel kombinációban:
	Antikoagulánsok:	Az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok, pl. a warfarin hatásait (lásd 4.4 pont).
	Thrombocyta-aggregáció-gátlók:	Fokozódik a gastrointestinalis fekélyképződés vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Vérnyomáscsökkentők (diuretikumok, ACE‑gátlók, angiotenzin II‑receptor-blokkolók):		Az NSAID‑ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását; fokozhatják a ciklooxigenáz gátlása által okozott nefrotoxicitást, különösen a károsodott vesefunkciójú betegeknél (a betegeket megfelelően hidratálni kell).
Alkohol:		Növelheti a mellékhatások, különösen a gastrointestinalis traktusban kialakuló vérzés kockázatát.
Szívglikozidok:		Az NSAID‑ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomerulusfiltrációs rátát és megnövelhetik a plazma glikozidszintjét. Megfelelő monitorozás és – ha szükséges – dózisbeállítás javasolt.
Ciklosporin:		Fokozott a nephrotoxicitás kockázata.
Kortikoszteroidok:		Növelheti a mellékhatások kockázatát, különösen a gastrointestinalis traktusban (lásd 4.3 pont).
Lítium:		Megemelkedhet a lítium szérumkoncentrációja. Megfelelő monitorozás, és ha szükséges, dózismódosítás javasolt.
Metotrexát:		Megnövekedhet a metotrexát koncentrációja és fokozódhat a toxikus hatása.
Mifepriszton:		Mifepriszton alkalmazása után 8‑12 napig nem szabad NSAID‑ot alkalmazni, mivel az NSAID‑ok csökkenthetik a mifepriszton hatását.
Orális antidiabetikumok:		Beszámoltak a vércukorszint megváltozásáról (az ellenőrzések gyakoriságának növelése ajánlott).
Fenitoin:		Megemelheti a fenitoin szérumszintjét. Megfelelő monitorozás, és ha szükséges dózisbeállítás javasolt.
Káliummegtakarító diuretikumok:		Az egyidejű alkalmazás hyperkalaemiát okozhat (a szérum-káliumszint ellenőrzése javasolt).
Probenecid: Szulfinpirazon:		A probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik a flurbiprofén kiválasztását.
Kinolon antibiotikumok:		Állatkísérletes adatok arra utalnak, hogy az NSAID‑ok fokozhatják a kinolonok okozta görcsrohamok kockázatát. Azon betegeknél, akik egyidejűleg kapnak nem-szteroid gyulladáscsökkentőt és kinolonokat, megnövekedhet a görcsrohamok kialakulásának kockázata.
Szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI‑k):		Fokozódik a gastrointestinalis fekélyképződés vagy vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Takrolimusz:		NSAID‑ok és takrolimusz egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a nefrotoxicitás kockázata.
Zidovudin:		A hematológiai toxicitás kockázata fokozódik, ha az NSAID‑okat zidovudinnal egyidejűleg alkalmazzák.
Flukonazol:		Növelheti a flurbiprofén szérumszintjét.

Mostanáig a vizsgálatok nem igazoltak semmilyen kölcsönhatást a flurbiprofén és a tolbutamid vagy a savlekötők között.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin‑szintézis gátlása kedvezőtlenül befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint fokozott a vetélés és a szívfejlődési rendellenesség, valamint a gastroschisis kockázata, amennyiben a prosztaglandinszintézis-gátlókat a terhesség korai szakaszában alkalmazzák. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról körülbelül 1,5%‑ra nőtt. A kockázat valószínűleg együtt nő a dózissal és a kezelés időtartamával. A prosztaglandinszintézis gátlásának hatásait az állatoknál az 5.3 pont tartalmazza.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a gyógyszer alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ezért a terhesség első és második trimeszterében flurbiprofén nem alkalmazható, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Ha a gyermekvállalást tervező nő alkalmaz flurbipofént, vagy a terhesség első és második trimesztere alatt alkalmazza, a dózisnak a lehető legkisebbnek és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus‑szűkület antenatalis monitorozása, ha a flurbiprofén-expozíció a 20. terhességi héttől több napon át történt. A flurbiprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus‑szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimesztere alatt valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló az alábbiaknak teheti ki a magzatot:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai záródása és pulmonalis hypertonia),

• renalis dysfunctio (lásd fent),

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejthetik ki:

• az aggregációgátló hatása révén megnyújthatja a vérzési időt, ami már nagyon kis dózisoknál is előfordulhat,

• gátolja a méhösszehúzódást is, ezzel késlelteti a szülést vagy megnyújtja a vajúdást.

Következésképpen a flurbiprofén a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt.

Szoptatás

Korlátozott számú vizsgálatok alapján a flurbiprofén nagyon alacsony koncentrációban jelenik meg az anyatejben, ezért nem valószínű, hogy káros hatást gyakorolna a szoptatott csecsemőre. Ugyanakkor az NSAID‑ok szoptatott csecsemőre gyakorolt lehetséges káros hatásai miatt a flurbiprofén alkalmazása szoptató anyáknál nem javasolt.

Termékenység

Vannak arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a ciklooxigenáz‑/prosztaglandinszintézist gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatás révén károsíthatják a női termékenységet. Ez a hatás a kezelés leállítása után reverzibilis.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem végeztek vizsgálatokat a gyógyszer gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásáról. Mindamellett a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek bevétele után mellékhatásként szédülés és látászavarok jelentkezhetnek. Ha ezek érintik a beteget, ne vezessen gépjárművet, illetve ne kezeljen gépeket. A szomnolencia szintén lehetséges mellékhatás, és befolyásolhatja a gépjárművezetéshez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Beszámoltak a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel kapcsolatos túlérzékenységi reakciókról, amelyek a következők lehetnek:

• nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia;

• légzőrendszeri reakciók, pl. asthma, az asthma súlyosbodása, bronchospasmus és dyspnoe;

• különböző bőrreakciók, mint amilyen a pruritus, urticaria, angiooedema, ill. ritkábban exfoliativ és bullosus dermatosis (többek között toxicus epidermalis necrolysis és erythema multiforme).

Az NSAID‑kezeléssel összefüggésben beszámoltak oedemáról, hypertensióról és szívelégtelenségről.

A klinikai vizsgálati, valamint epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy néhány NSAID (különösen nagy dózisokban és hosszú távú kezelés során) összefüggésbe hozható az artériás trombotikus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű növekedésével (lásd 4.4 pont). Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy az ilyen kockázatot a flurbiprofén 8,75 mg szopogató tabletta esetében ki lehessen zárni.

Az alább felsorolt mellékhatásokról a vény nélkül kapható és rövid ideig alkalmazható flurbiprofénnel kapcsolatosan számoltak be:

(Nagyon gyakori [≥ 1/10], gyakori [≥ 1/100 ‑ < 1/10], nem gyakori[≥ 1/1000 ‑ < 1/100], ritka [≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000], nagyon ritka [< 1/10 000], nem ismert [a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg]).

Szervrendszeri kategória	Gyakoriság	Nemkívánatos esemény
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	anaemia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	anaphylaxiás reakció
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	insomnia
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem ismert	oedema, hypertensio és szívelégtelenség
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	szédülés, fejfájás, paraesthesia
Nem gyakori	somnolentia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	torokirritáció
Nem gyakori	asthma és bronchospasmus exacerbációja, dyspnoea, ziháló légzés, az oropharyngealis hólyagosodás, pharyngealis hypaesthesia
Nem ismert	orrmelléküregek fájdalma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	stomatitis
Gyakori	hasmenés, szájfekély, hányinger, orális fájdalom, orális paraesthesia, oropharyngealis fájdalom, orális diszkomfort (meleg vagy égő érzés vagy bizsergés a szájban)
Nem gyakori	haspuffadás, hasi fájdalom, székrekedés, szájszárazság, emésztési zavar, flatulencia, glossodynia, ízérzés zavara, orális dysaesthesia, hányás
Ritka	icterus
Nagyon ritka	gastrointestinalis vérzés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert	hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	különböző bőrkiütések, pruritus
Nagyon ritka	angiooedema
Nem ismert	bőrreakciók súlyos formái, mint például bullosus reakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nem gyakori	láz, fájdalom

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A legtöbb betegnél, akik klinikailag jelentős mennyiségű nem-szteroid gyulladáscsökkentőt vettek be, nem jelentkezik más, mint hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom és ritkábban hasmenés. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén előfordulhat. Súlyosabb NSAID‑mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás tapasztalható, ami álmosság, esetenként izgatottság, homályos látás és dezorientáció vagy kóma formájában nyilvánul meg. Esetenként convulsiók is kialakulhatnak a betegnél. Súlyos NSAID-mérgezésben metabolikus acidózis alakulhat ki, és valószínűleg a véralvadásban szerepet játszó keringő faktorokkal létrejövő interakció következtében a protrombinidő/INR (International Normalized Ratio – nemzetközi normalizált arány) megnyúlhat. Akut veseelégtelenség és májkárosodás alakulhat ki. Asthmás betegeknél lehetséges az asthma exacerbációja.

Kezelés

Tüneti és szupportív kezelés szükséges, amibe beletartozik a szabad légutak biztosítása, és a szívműködés, illetve a vitális funkciók monitorozása azok stabilizálódásáig.

Megfontolandó aktív szén vagy gyomormosás alkalmazása, és szükség esetén a szérumelektrolitok korrekciója, ha a bevételtől számítva kevesebb mint egy óra telt el vagy a beteg potenciálisan mérgező mennyiséget vett be. Gyakori vagy elhúzódó convulsiók esetén intravénás diazepámot vagy lorazepámot kell adni. Asthma bronchiale kialakulásakor hörgőtágítókat kell alkalmazni. A flurbiprofénnek nincs speciális antidotuma.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: gégészeti gyógyszerek; egyéb gégészeti gyógyszerek, ATC kód: R02AX01.

Hatásmechanizmus

A flurbiprofén egy proprionsav-származék NSAID, amely hatását a prosztaglandinszintézis gátlása révén fejt ki.

Farmakodinámiás hatások

A flurbiprofén emberben erős fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, és a 8,75 mg‑os dózis mesterséges nyálban feloldva igazoltan csökkentette a prosztaglandinszintézist tenyésztett emberi légzőszervi sejtekben. A teljes-vérrel végzett vizsgálatok alapján a flurbiprofén kevert COX‑1-/COX‑2-gátló, kismértékű COX‑1 szelektivitással.

Preklinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a flurbiprofénnek mind az R(-)-, mind az S (-)-enantiomere, és a hasonló NSAID‑ok valószínűleg a központi idegrendszerre hatnak. A valószínűsített hatás az indukált COX‑2 gátlása gerincvelői szinten.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A lokálisan a torokra alkalmazott egyszeri 8,75 mg flurbiprofén szopogató tabletta igazoltan enyhíti a torokfájást, beleértve a torok duzzanatát és gyulladását, ezzel jelentősen csökkentve (átlagos különbség) a torokfájásos területen a fájdalom intenzitását a 22. perctől (-5,5 mm), majd a maximumot a 70. percnél érte el (-13,7 mm) és szignifikáns maradt egészen a 240. percig (-3,5 mm), mind a Streptococcus-fertőzésben, mind a nem Streptococcus-fertőzésben szenvedő betegeknél. A nyelési nehézség enyhülése a 20. perctől (-6,7 mm) következett be, maximumát a 110. percnél érte el (‑13,9 mm), majd legfeljebb a 240. percig fennmaradt (-3,5 mm). A torokduzzanat érzésének csökkenése a 60. percben jelentkezett (-9,9 mm), maximumát a 120. percben érte el (-11,4 mm) és egészen a 210. percig (‑5,1 mm) fennmaradt a 6 órás értékelési időtartam alatt.

A többszöri dózis hatásosságának vizsgálata, amely a kiindulási értékhez viszonyított összesített fájdalomintenzitás-különbséget (Sum of Pain Intensity Differences, SPID) mérte 24 órán keresztül, szignifikáns csökkenést igazolt a torokfájásos területen a fájdalom intenzitásában (‑473,7 mm × óra – ‑529,1 mm × óra), a nyelési nehézségben (-458,4 mm × óra – ‑575,0 mm × óra) és a torok duzzanatában (-482,4 mm × óra – ‑549,9 mm × óra), a placebóhoz képest statisztikailag szignifikánsan nagyobb összesített fájdalomcsökkenéssel minden egyórás intervallumban, 24 órán keresztül, mindhárom mérés esetében, és statisztikailag szignifikánsan nagyobb torokfájás enyhülés minden órában a 6 órás vizsgálati idő alatt. A többszöri dózisok 24 órán túli, illetve 3 napon át tartó hatásosságát szintén igazolták.

Azon betegek esetében, akik Streptococcus-fertőzés miatt antibiotikumokat szedtek, statisztikailag szignifikánsan nagyobb mértékben enyhült a torokfájdalom intenzitása a 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tabletta alkalmazása esetén az antibiotikum bevételétől számított 7. órától kezdődően, majd ezt követően is. A 8,75 mg‑os flurbiprofén fájdalomcsillapító hatását a betegek Streptococcus okozta torokgyulladására alkalmazott antibiotikumok nem csökkentették.

Az első dózist követő 2 óra múlva a flurbiprofén 8,75 mg szopogató tabletta jelentős enyhülést hozott a kiinduláskor jelenlévő, torokfájással összefüggő bizonyos tünetek esetében, úgymint a köhögés (50% vs. 4%), étvágytalanság (84% vs. 57%) és láz (68% vs. 29%). A szopogató tabletta gyógyszerforma 5‑12 perc alatt oldódik fel a szájban és mérhető enyhülést, valamint bevonó hatást biztosít már 2 perc elteltével.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek körében nem végeztek célzott vizsgálatokat. A 8,75 mg‑os flurbiprofén szopogató tablettával végzett hatásossági és biztonságossági vizsgálatokban 12‑17 év közötti gyermekek és serdülők vettek részt, de a kisszámú minta miatt statisztikai következtetések nem vonhatók le.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szopogató tabletta 5‑12 perc alatt oldódik fel és a flurbiprofén gyorsan felszívódik, az 5. percben kimutatható a vérben, csúcs plazmakoncentrációját a beadás után 40‑60 perc alatt éri el, de középértéke alacsony, 2,65 μg/ml szinten marad. A flurbiprofén felszívódása történhet a szájnyálkahártyán keresztül, passzív diffúzióval. A felszívódás sebessége a gyógyszerformától függ, a csúcskoncentrációk gyorsabban érhetők el, de hasonló nagyságrendűek ahhoz, mint ami az egyenértékű lenyelt dózissal biztosítható.

Eloszlás

A flurbiprofén gyorsan eloszlik a szervezetben, és nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

A flurbiprofén főként hidroxilációval, a CYP2C9 által metabolizálódik.

Elimináció

A flurbiprofén főként a veséken keresztül választódik ki. Eliminációs felezési ideje 3‑6 óra. A flurbiprofén igen kis mennyiségben választódik ki a humán anyatejbe (kevesebb mint 0,08 μg/ml). A flurbiprofén orális dózisának körülbelül 20‑25%‑a választódik ki változatlan formában.

Különleges betegcsoportok

Flurbiprofén tabletták orális alkalmazását követően nem számoltak be a farmakokinetikai paraméterek eltéréséről az idős és fiatal önkéntesek esetében.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut és krónikus toxicitás:

Számos állatfajon végeztek akár 2 éves időtartamú egyszeri és ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálatokat. Kisebb orális dózisokban (10, 20 vagy 40 mg/ttkg) alkalmazott flurbiprofén esetén gyomor-bélrendszeri károsodásokat figyeltek meg. Az elváltozások száma a dózis növekedésével nőtt. A flurbiprofén krónikus orális adagolása patkányoknál (0,5 és 8,0 mg/ttkg közötti orális dózisok) gyomorfekélyek és/vagy eróziók kialakulásához vezetett, amelyek mind a 3 hónapos, mind a 2 éves vizsgálatokban megfigyelhetőek voltak. Viszonylag kevés bélrendszeri léziót észleltek.

Mutagén és karcinogén potenciál:

A karcinogenitási és mutagenitási vizsgálatok nem szolgáltak bizonyítékkal a flurbiprofén karcinogén vagy mutagén potenciáljára.

Reprodukcióra kifejtett toxicitás:

Állatokban, prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazásakor megnövekedett pre- és posztimplantációs veszteséget és embryo-foetalis letalitást figyeltek meg. Emellett különféle, például cardiovascularis fejlődési rendellenességek előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be azoknál az állatoknál, melyek az organogenezis idején prosztaglandinszintézis-gátlót kaptak.

0,4 mg/ttkg/nap és magasabb dózisokban vemhes patkányoknak adva a koraszülések arányának növekedését észlelték. Ennek a ténynek a humán relevanciája azonban kétséges, és eddig nem volt ilyen klinikai tapasztalat.

A publikált adatok azt mutatják, hogy a flurbiprofén kockázatot jelenthet a vízi élővilágra, különösen a halakra nézve.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

szacharóz

glükóz-szirup

makrogol 400

levomentol

méz aroma (mely citronellolt tartalmaz)

citrom aroma (mely citrált, citronellolt, geraniolt, limonént és linaloolt tartalmaz)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás kartondobozban.

Kiszerelések: 16 db vagy 24 db szopogató tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Ez a gyógyszer kockázatot jelenthet a környezetre (lásd 5.3 pont).

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Mapaex Consumer Healthcare (Ireland) Private Limited

IDA Business Park, Green Road, Newbridge,

Kildare, W12 X902

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24522/01 16× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24522/02 24× PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. február 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. február 4.