1. 1. A GYÓGYSZER NEVE

Xenetix 350 mg I/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

38,39 g jobitridolt tartalmaz 50 ml-es injekciós üvegenként (megfelel 17,5 g jódnak).

76,78 g jobitridolt tartalmaz 100 ml-es injekciós üvegenként (megfelel 35,0 g jódnak).

153,56 g jobitridolt tartalmaz 200 ml-es injekciós üvegenként (megfelel 70,0 g jódnak).

383,90 g jobitridolt tartalmaz 500 ml-es injekciós üvegenként (megfelel 175,0 g jódnak).

383,90 g jobitridolt tartalmaz 500 ml-es infúziós zsákonként (megfelel 175,0 g jódnak).

Ismert hatású segédanyag: nátrium (legfeljebb 3,5 mg/100 ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Átlátszó, színtelen vagy halványsárga, steril, vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Ez a gyógyszer kizárólag diagnosztikai célra alkalmazható.

Felnőttek, valamint gyermekek és serdülők esetében:

• Intravénás urográfia

• Agyi és teljestest-CT

• Intravénás digitális szubtrakciós angiográfia (DSA)

• Arteriográfia

• Angiokardiográfia

4.2 Adagolás és alkalmazás

A beadandó mennyiséget a vizsgálat típusának, a vizsgált területnek, a testsúlynak és a vesefunkciónak a figyelembevételével kell meghatározni, különösen gyermekek esetében.

Adagolás

Az ajánlott mennyiségek a következők:

Indikáció	Átlagos dózis ml/ttkg	Teljes mennyiség (min–max) ml
Intravénás urográfia	1	50–100
CT: agyi teljes test	1,0 1,8	40–100 90–180
Intravénás DSA	2,1	95–250
Arteriográfia perifériás alsó végtag hasi	2,2 1,8 3,6	105–205 80–190 155–330
Angiokardiográfia felnőtt gyermek	1,9 4,6	65–270 10–130

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A Xenetix injekcióval szemben súlyos azonnali, illetve késői bőrreakció az anamnézisben (lásd 4.4 és 4.8 pont).

• Manifeszt thyreotoxicosis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A jódtartalmú kontrasztanyagokra vonatkozó általános megjegyzések

Figyelmeztetések

Specifikus vizsgálatok hiányában a Xenetix nem alkalmazható mielográfiához.

Minden jódtartalmú kontrasztanyag okozhat enyhe vagy súlyos, akár életveszélyes reakciókat is. Ezek jelentkezhetnek azonnal (60 percen belül) vagy késleltetve (akár 7 nap múlva), és gyakran kiszámíthatatlanok.

A súlyos reakciók kockázata miatt az azonnal használható sürgősségi újraélesztő felszerelésnek rendelkezésre kell állnia.

Számos mechanizmussal magyarázható ezeknek a reakcióknak az előfordulása:

• A vascularis endotheliumot és a szöveti proteineket érintő közvetlen toxicitás.

• Bizonyos endogén faktorok (hisztamin, komplementfaktorok, gyulladásos mediátorok) koncentrációját módosító gyógyszerhatás, ami gyakrabban figyelhető meg hyperosmolaris kontrasztanyagok esetében.

• Azonnali, IgE‑mediált allergiás reakciók a Xenetix kontrasztanyaggal szemben (anaphylaxia).

• Sejtes típusú válasz következtében létrejött allergiás reakció (késleltetett bőrreakciók).

Azon betegek esetében, akik jódtartalmú kontrasztanyag beadása során már tapasztaltak reakciót, nagyobb a reakció kialakulásának kockázata ugyanazon, illetve esetleg egyéb jódtartalmú kontrasztanyag beadását követően, ezért ezek a betegek nagy kockázatú betegeknek tekintendők.

Jódtartalmú kontrasztanyagok és a pajzsmirigy (lásd még lejjebb a „Pajzsmirigy-működészavar” című pontot)

Jódtartalmú kontrasztanyag beadása előtt fontos meggyőződni arról, hogy a betegnél nem terveznek a pajzsmiriggyel kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatokat, illetve szcintigráfiát vagy radioaktív jóddal történő kezelést.

A kontrasztanyag bármilyen módon történő alkalmazása csökkenti a hormonkoncentrációt és a pajzsmirigy, illetve a pajzsmirigy-carcinoma metasztázisainak jódfelvételét addig, amíg a jód szintje vissza nem tér a normál szintre.

Egyéb figyelmeztetések

Az extravasatio nem kivételes szövődmény (0,04–0,9%) a kontrasztanyag intravénás injekciója során. Gyakrabban fordul elő nagy ozmolalitású készítmények esetén, a sérülések legtöbbje nem súlyos; súlyos sérülések, például a bőr kifekélyesedése, szöveti necrosis és compartment szindróma is kialakulhat azonban bármely jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazása esetén. A kockázati és/vagy súlyossági tényezők a beteg tulajdonságaival (az erek rossz állapotával, illetve sérülékenységével) és a beadás technikájával (elektromos pumpa használatával, nagy mennyiség beadásával) függenek össze. Fontos e tényezők azonosítása, az injekció beadási helyének és technikájának ennek megfelelő optimalizálása, valamint a Xenetix injekció beadása előtt, annak során, és azt követően az injekció ellenőrzése.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Jódtartalmú kontrasztanyagokkal szembeni intolerancia:

A vizsgálat előtt:

• A kockázatnak kitett betegeket körültekintő anamnézisfelvétellel azonosítani kell.

Az intolerancia-reakciók szempontjából legnagyobb kockázatnak kitett betegeknél (az anamnézisben jódtartalmú kontrasztanyagokkal szembeni intolerancia szerepel) premedikációként javasolt kortikoszteroidok és H1 típusú antihisztaminok alkalmazása. Ezek nem előzik meg azonban a súlyos, illetve halálos kimenetelű anaphylaxiás shock kialakulását.

Az eljárás alatt az alábbiak fenntartására van szükség:

• Orvosi felügyelet.

• Folyamatos vénabiztosítás.

A vizsgálatot követően:

• A kontrasztanyag beadása után a beteget legalább 30 percig monitorozni kell, mivel a legsúlyosabb mellékhatások ebben az időszakban jelentkeznek.

• A beteget tájékoztatni kell az (akár hét nap múlva jelentkező) késői reakciók lehetőségéről (lásd 4.8 pont).

• Bőrt érintő súlyos mellékhatások

Xenetix-szel kezelt betegeknél bőrt érintő súlyos mellékhatásokról (Severe cutaneous adverse reactions (SCARs)) számoltak be, mint például gyógyszerreakció/bőrkiütés eosinophiliával és szisztémás tünetek megjelenésével (DRESS), Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxikus epidermális necrolysis (Lyell-szindróma vagy TEN) és akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), amelyek életveszélyesek lehetnek, (lásd 4.8 pont).

Az alkalmazás megkezdésekor a beteget tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről, illetve szorosan kell monitorozni a lehetséges, bőrt érintő súlyos reakciókat. Súlyos túlérzékenységi reakció gyanúja esetén a Xenetix alkalmazását azonnal fel kell függeszteni. Amennyiben a Xenetix alkalmazása során a betegnél bőrt érintő súlyos mellékhatás alakul ki, a Xenetix-et tilos annál a betegnél újra alkalmazni (lásd 4.3 pont).

Veseelégtelenség

A jódtartalmú kontrasztanyagok a veseműködés átmeneti megváltozását okozhatják, illetve súlyosbíthatják a fennálló veseelégtelenséget. Ezért a megelőző intézkedések:

• A kockázatnak kitett betegek, pl. dehidrált vagy veseelégtelenségben, cukorbetegségben, súlyos szívelégtelenségben, monoklonális gammopathiában (myeloma multiplexben, Waldenström-macroglobulinaemiában) szenvedő betegek, olyan betegek, akiknek jódtartalmú kontrasztanyag beadása után jelentkező veseelégtelenség szerepel az anamnézisében, egy év alatti gyermekek és idős, atheromás betegek azonosítása.

• Szükség esetén sóoldattal történő hidrálás.

• A nephrotoxicus gyógyszerekkel történő kombináció kerülendő. Amennyiben ez elkerülhetetlen, laboratóriumi vizsgálatok segítségével gyakrabban kell ellenőrizni a veseműködést. Ilyen gyógyszerek az aminoglikozidok, a szerves platinavegyületek, nagy dózisú metotrexát, a pentamidin, a foszkarnet és bizonyos antivirális gyógyszerek (aciklovir, ganciklovir, valaciklovir, adefovir, cidofovir, tenofovir), a vankomicin, az amfotericin B, illetve immunszuppresszív szerek, például a ciklosporin, a takrolimusz vagy az ifoszfamid.

• Két kontrasztanyagos radiológiai vizsgálat között legalább 48 óra teljen el, illetve az új vizsgálatot el kell halasztani addig, amíg a veseműködés visszatér a kiindulási szintre.

• A metforminnal kezelt diabeteses betegeknél a laktát-acidosis kialakulását meg kell előzni a szérumkreatinin-szint monitorozásával. Normál vesefunkció: a metformin-kezelést a kontrasztanyag injekciója előtt, és azt követően legalább 48 óráig, vagy a normál veseműködés visszaállásáig fel kell függeszteni. Kóros vesefunkció: a metformin alkalmazása ellenjavallt. Sürgősség esetén: amennyiben a vizsgálat elengedhetetlen, óvintézkedéseket kell tenni, azaz fel kell függeszteni a metformin alkalmazását, hidrálásra van szükség, ellenőrizni kell a vesefunkciót, és a laktát-acidosis jeleit.

A jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazhatók hemodializált betegeknél, mivel a kontrasztanyag dialízissel eltávolítható. A hemodialízis osztály előzetes jóváhagyását kell kérni.

Májelégtelenség

Vese‑, illetve májelégtelenség, diabetes, valamint sarlósejtes anaemia estén körültekintően kell eljárni.

A betegek megfelelő hidrálását biztosítani kell a kontrasztanyag beadása előtt és után, amely különösen a veseelégtelenségben, illetve diabetesben szenvedő betegek estében fontos a vesefunkció romlásának minimálisra csökkentése érdekében.

Asthma

A jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazása előtt javasolt az asthma stabilizálása.

A bronchospasmus fokozott kockázata miatt különös elővigyázatossággal kell eljárni olyan beteg esetében, akinek a vizsgálat előtti 8 nap során asthmás rohama volt.

Pajzsmirigy‑működészavar

Jódtartalmú kontrasztanyag injekcióját követően – különösen golyvás, illetve olyan betegek esetében, akiknek kórtörténetében pajzsmirigy‑működészavar szerepel – fennáll a veszélye a hyperthyreosis fellángolásának, illetve hypothyreosis kialakulásának. A hypothyreosis kockázata olyan újszülöttek esetében is fennáll, akik jódtartalmú kontrasztanyagot kaptak, vagy az anya jódtartalmú kontrasztanyagot kapott. Ezért értékelni kell, továbbá szorosan nyomon kell követni a pajzsmirigy működését az ilyen újszülötteknél, a pajzsmirigy normális működésének biztosítása érdekében.

Cardiovascularis betegségek (lásd 4.8 pont)

Cardiovascularis betegségben szenvedő betegeknél (például korai stádiumú, illetve nyilvánvaló szívelégtelenség fennállása, coronaropathia, pulmonalis hypertonia, valvulopathia, szívritmuszavar esetén) a cardiovascularis mellékhatások kockázata fokozott a jódtartalmú kontrasztanyag beadása után. A kontrasztanyag intravasalis injekciója manifeszt vagy kezdődő szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében plumonalis oedemát, míg pulmonalis hypertonia és szívbillentyűbetegségek fennállása esetén jelentős hemodinamikai változásokat okozhat. Ennek gyakorisága és súlyossága a szívbetegség súlyosságától függ. Súlyos és krónikus hypertonia esetén a kontrasztanyag beadása, és közvetlenül a katéterezés követketkeztében is fokozódhat a vesekárosodás kockázata. Ischaemiás, illetve súlyos ritmuszavarokra utaló EKG‑elváltozások a leggyakrabban idősek, valamint szívbetegek esetében figyelhetők meg. Nagyon ritkán, a kontrasztanyag beadása után közvetlenül megjelenő, de nem túlérzékenységi reakciónak tekintett, kamrai fibrillációról számoltak be.

Ezeknél a betegeknél szükséges az előny/kockázat arány alapos mérlegelése.

Központi idegrendszeri betegségek

Minden esetben mérlegelni kell az előny/kockázat arányt:

• a neurológiai tünetek súlyosbodásának kockázata miatt tranziens ischaemiás attak, akut agyi infarktus, friss intracranialis vérzés, agyödéma, illetve idiopathiás vagy másodlagos (tumor, heg miatti) epilepszia fennállása esetén.

• alkoholista betegek (akut mérgezés vagy krónikus alkoholizmus), illetve más gyógyszerfüggő betegek esetében intraarterialis beadási módot alkalmaznak.

A jobitridol alkalmazása során encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont). A kontrasztanyag által indukált encephalopathia neurológiai diszfunkció olyan tüneteivel és jeleivel jelentkezhet, mint például fejfájás, látászavar, vaklátás, zavartság, görcsrohamok, koordináció elvesztése, hemiparesis, aphasia, eszméletvesztés, kóma és cerebralis oedema. A tünetek általában a jobitridol beadása után perceken vagy órákon belül jelentkeznek, és általában napokon belül megszűnnek.

A vér-agy gát permeabilitását növelő tényezők elősegítik a kontrasztanyag bejutását az agyszövetbe, ami központi idegrendszeri reakciókhoz, pl. encephalopathiához vezethet. Kontrasztanyag által indukált encephalopathia gyanúja esetén megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni, és a jobitridol nem adható újra.

Phaeochromocytoma

Phaeochromocytomában szenvedő betegeknél a kontrasztanyag intravascularis alkalmazását követően hipertenzív krízis alakulhat ki, és a betegeket monitorozni kell a vizsgálat előtt.

Myasthenia

A kontrasztanyag alkalmazása súlyosbíthatja a myasthenia gravis tüneteit.

A mellékhatások súlyosbodása

A jódtartalmú kontrasztanyaggal kapcsolatos mellékhatások súlyosabbak lehetnek kifejezetten agitált, szorongó és fájdalmaktól szenvedő betegek esetén. Szükség lehet megfelelő kezelésre, például szedációra.

Gyermekek és serdülök

Átmeneti pajzsmirigy-szuppressziót vagy -alulműködést figyeltek meg gyermekeknél jódozott kontrasztanyag alkalmazása után. Diagnosztikai eljárást követően ezt gyakrabban figyelték meg újszülötteknél és koraszülötteknél, valamint a magasabb dózisok alkalmazása után. Az újszülöttek az anyai expozíció révén is ki lehetnek téve a hatásnak (lásd a 4.6 pont). Azoknál az újszülötteknél, különösen a koraszülötteknél, akik jobitridolt kaptak a terhesség alatt akár az anya által, akár az újszülöttkori időszakban, ajánlott a pajzsmirigyfunkció ellenőrzése. Ha pajzsmirigy-alulműködést észlelnek, mérlegelni kell a kezelés szükségességét, és a pajzsmirigyműködést a normalizálódásig nyomon kell követni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyógyszerek

Metformin diabeteses betegek esetén (lásd 4.4 pont, Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések – Veseelégtelenség).

Radiofarmakonok (lásd 4.4 pont, Figyelmeztetések)

A jódtartalmú kontrasztanyagok néhány hétre megváltoztathatják a pajzsmirigy radiojód-felvételét, ami pajzsmirigy-szcintigráfiás vizsgálat során látható, csökkent jódfelvételt okozhat, illetve csökkentheti a jód-131-kezelés hatásosságát. Azoknál a betegeknél, akiknél a vesetubulusokban kiválasztódó radiofarmakonokkal végzett veseszcintigráfiás vizsgálatot terveznek, javasolt, hogy a vizsgálatot a jódtartalmú kontrasztanyag beadása előtt végezzék el.

Béta‑blokkolók, vazoaktív anyagok, angiotenzin‑konvertáló enzim inhibitorai, angiotenzin‑receptor‑blokkolók

Ezek a gyógyszerek csökkentik a hemodinamikai betegségekben megjelenő cardiovascularis kompenzációs mechanizmusok hatásosságát. Az orvosnak az ezekkel kapcsolatos megfelelő információk birtokában kell lennie a jódtartalmú kontrasztanyag-injekció beadása előtt, és a megfelelő intenzív ellátáshoz szükséges felszerelésnek rendelkezésre kell állnia.

Diuretikumok

A diuretikumok által előidézett dehidráció miatt, az akut veseelégtelenség kockázatának csökkentése érdekében, a vizsgálat előtt a betegeket vízzel és elektrolitokkal rehidrálni kell.

Interleukin‑2

A kontrasztanyaggal szembeni reakció, azaz kiütés vagy ritkábban hypotonia, oliguria vagy akár veseelégtelenség kialakulásának kockázata nagyobb, ha a beteg nemrégiben (intravénás) interleukin‑2‑kezelésben részesült.

Az interakciók egyéb formái

A jódtartalmú kontrasztanyag nagy koncentrációja a plazmában és a vizeletben befolyásolhatja a bilirubin, a proteinek és a szervetlen anyagok (vas, réz, kalcium és foszfát) in vitro meghatározásának eredményét. Javasolt, hogy ezeket a meghatározásokat ne a vizsgálatot követő 24 órán belül végezzék.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A jobitridol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

A Xenetix alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Az anyának adott készítmény okozta átmeneti jódtúlterhelés magzati dysthyreoidismust okozhat, ha a vizsgálatot a terhesség 14. hete után végzik. Mivel azonban a hatás reverzibilis és várhatóan előnnyel jár az anya számára, elszigetelt esetben, a terhes nő állapotának gondos kiértékelése után indokolt lehet a jódtartalmú kontrasztanyag adása radiológiai vizsgálati indikációban.

Azoknál az újszülötteknél, akiknél in utero jobitridol-expozíció fordult elő, ajánlott a pajzsmirigyműködés monitorozása (lásd 4.4 pont).

Szoptatás

A jódtartalmú kontrasztanyagok csak nagyon kis mennyiségben választódnak ki az anyatejbe. Ennek megfelelően az anyának egy alkalommal adott kontrasztanyag a csecsemőre nézve a mellékhatások csekély kockázatával jár. A jódtartalmú kontrasztanyag beadása után 24 óráig javasolt a szoptatás felfüggesztése.

Termékenység

A patkányokban végzett vizsgálat nem utal a reproduktív funkciót érintő hatásokra.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem értelmezhető.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Egy 905 beteg körében végzett klinikai vizsgálat során a betegek 11%‑a tapasztalt a Xenetix alkalmazásával kapcsolatos mellékhatást (a melegségérzésen kívül) – a leggyakoribb a fájdalom, az injekció beadásának helyén jelentkező fájdalom, a rossz szájíz és a hányinger.

A Xenetix alkalmazásával kapcsolatos mellékhatások általában enyhe‑közepes súlyosságúak és átmenetiek.

A Xenetix alkalmazása során a leggyakrabban jelentett mellékhatások a forgalomba hozatal óta az injekció beadási helyén tapasztalt melegségérzés, fájdalom és oedema.

A túlérzékenységi reakciók általában azonnaliak (az injekció beadása alatt, illetve az injekció kezdetétől számított egy órán belül), illetve néha későiek (az injekció beadásától számított egy óra, illetve akár több nap múlva) és a bőrt érintő mellékhatások formájában jelennek meg.

Az azonnali reakciók egy vagy több, egymást követően vagy egyidejűleg jelentkező hatást jelentenek, amelyek általában lehetnek például bőrreakciók, légzőrendszeri és/vagy cardiovascularis betegségek, amelyek a ritkán halálos kimenetelű shock első jelei lehetnek.

Nagyon ritkán súlyos ritmuszavarokról (beleértve a kamrai fibrillációt is) számoltak be szívbetegek esetében, úgy is mint a túlérzékenységi reakciók része (lásd 4.4 pont).

Az alábbi táblázatban a mellékhatások szervrendszerek és az alábbi gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥ 1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A gyakorisági adatok 352 255 beteg körében végzett megfigyelő vizsgálatból származnak.

Szervrendszer	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Immunrendszeri betegségek és tünetek		túlérzékenység	anaphylaxiás shock, anaphylaxiás reakció, anaphylactoid reakció
Endokrin betegségek és tünetek			pajzsmirigybetegség	átmeneti hypothyreosis újszülötteknél, hypothyreosis***
Idegrendszeri betegségek és tünetek		presyncope (vasovagalis mellékhatás), tremor*, paraesthesia*	kóma* , roham*, zavartság*, látópálya megbetegedése*, amnézia*, photophobia*, átmeneti vakság*, szomnolentia*, agitáció*, fejfájás	szédülés**, kontrasztanyag által okozott encephalopathia****
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		vertigo	hypacusis
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		tachycardia, bradycardia	szívmegállás, myocardialis infarctus (intracoronariás injekció esetén gyakoribb), ritmuszavar, kamrai fibrilláció, angina pectoris, torsades de pointes, coronaria spasmus
Érbetegségek és tünetek		hypotensio, hypertensio	a keringés összeomlása	cyanosis**
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		dyspnoe, köhögés, szorító érzés a torokban, tüsszögés	légzésleállás, pulmonalis oedema, bronchospasmus, laryngospasmus, laryngealis oedema
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hányinger	hányás	hasi fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		angiooedema, urticaria (lokalizált vagy kiterjedt), erythema, pruritus	akut generalizált exanthemás pustulosis, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, ekcéma, maculopapulosus kiütés (mindegyik késői túlérzékenységi reakció formájában) (lásd 4.4 pont)	gyógyszerreakció eosinophiliával és szisztémás tünetek megjelenésével (DRESS) (lásd 4.4 pont)
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek			akut vesekárosodás, anuria
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	melegség­érzés	arcödéma, rossz közérzet, hidegrázás, fájdalom az injekció helyén	extravasatiót követő necrosis az injekció beadásának helyén, extravasatiót követő gyulladás az injekció beadásának helyén, oedema az injekció beadásának helyén
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei			emelkedett szérumkreatinin-szint

*Olyan vizsgálatok, melyek során a jódtartalmú kontrasztanyag koncentrációja nagy az agyi artériás vérben.

** A túlérzékenységgel összefüggésben gyakrabban jelentették.

Compartment szindróma megfigyelhető az extravasatiót követően lásd 4.4 pont.

*** Átmeneti pajzsmirigy-alulműködésről számoltak be fiatalabb gyermekeknél a jódozott kontrasztanyagokkal történt expozíciót követően (lásd a 4.4 pontot).

**** A kontrasztanyag által okozott encephalopathia a 4.4 pontban leírt tünetekkel és jelekkel nyilvánulhat meg.

Egyéb vízoldékony, jódtartalmú kontrasztanyagokkal kapcsolatosan az alábbi mellékhatásokról számoltak be.

Szervrendszer	Mellékhatás
Pszichiátriai kórképek	Hallucináció
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Paralysis, paresis, hallucinációk, beszédzavarok
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Akut pancreatitis (endoszkópos retrográd cholangio-pancreatográfia [ERCP] után), hasi fájdalom, diarrhoea, parotis-megnagyobbodás, fokozott nyálelválasztás, dysgeusia
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Erythema multiforme
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Thrombophlebitis
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Kóros elektroencefalogram, emelkedett amilázszint a vérben

Változó súlyosságú keringés‑összeomlás is előfordulhat hirtelen, figyelmeztető jelek nélkül, illetve szövődhet a fenti táblázatban szereplő cardiovascularis mellékhatásokkal is.

A hasmenéssel járó hasi fájdalom, amelyről a Xenetix esetében nem számoltak be, főként az oralis vagy rectalis úton történő bevitelhez kapcsolódik.

Az injekció helyén fájdalom és oedema jelentkezhet a készítmény extravasatiója nélkül is, ezek azonban jóindulatú és átmeneti tünetek.

Intraarterialis alkalmazás során, az injekció helyén jelentkező fájdalom a beadott készítmény ozmolalitásától függ.

Gyermekek és serdülők

A Xenetix injekcióval kapcsolatos nemkívánatos hatások várható jellege megegyezik a felnőttek esetében jelentett hatásokkal. Gyakoriságuk a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Ha a kontrasztanyag nagy dózisa kerül alkalmazásra, a víz- és elektrolit‑veszteséget kompenzálni kell megfelelő rehidratációval. A vesefunkciót monitorozni kell legalább három napig. Hemodialízis alkalmazható, ha szükséges.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: vízoldékony, nephrotrop, alacsony ozmolalitású röntgenkontrasztanyagok, ATC kód: V08A B11

A Xenetix 350 mg I/ml oldatos injekció egy nem ionos, vízoldékony, tri-jódozott, alacsony ozmolalitású kontrasztanyag, urográfiás vizsgálatokhoz. Az jobitridolmolekula a kiegyensúlyozott és stabil hidrofilitásával jellemezhető.

Átfogó vizsgálatok, melyek kiterjedtek hemodinamikai, cardiovascularis, bronchopulmonalis, renalis, neurológiai és reológiai paraméterekre, azt mutatták, hogy az jobitridol biztonsági szempontból megegyezik, vagy előnyösebb más, nem ionos, vízoldékony, tri-jódozott, alacsony ozmolalitású kontrasztanyagokhoz képest.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Intravascularis beadás után a jobitridol az érrendszerben és az interstitialis térben oszlik el. Vizeletkiválasztással gyorsan eliminálódik (glomerularis filtráció, tubularis reabszorpció, szekréció nélkül) változatlan formában. Veseelégtelenség esetén heterotopicus kiválasztás előfordulhat az epeutakon keresztül. A jobitridol dializálható.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Intravénás beadás után készült toxikológiai tanulmányok nem mutattak hatást, csak olyan esetben, amikor az alkalmazás körülményei számottevően eltértek a klinikai alkalmazásétól (több dózis, ismétlés). Jobitridol esetében, mint minden vízoldékony, nem ionos, tri-jódozott kontrasztanyag egyszeri alkalommal, nagy mennyiségben (25–50 ml/ttkg) történő beadása esetén, olyan hatások jelentkeznek, mint átmeneti hypotermia, légzési elégtelenség vagy dózisfüggő hisztológiai jelek a célszervekben (májban, vesékben – például hepatocellularis vacuolisatio és tubularis ectasia). Kutyákon, 28 napon át tartó, ismételt, nagy dózisú (8 ml/ttkg), bevitel granuláris és vacuolaris degenerációt eredményezett, mely visszafordítható volt a kezelés felfüggesztésével. Helyi irritáció megfigyelhető azokban az esetekben, mikor perivascularis infiltráció történik. Az alkalmazott vizsgálati körülmények között a hatóanyagot nem találták mutagénnek. Az állatkísérletek nem mutattak toxikus hatást a termékenységre, reprodukciós teljesítményre és az embryo-foetalis fejlődésre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kalcium-nátrium-edetát, trometamol, trometamin-hidroklorid, sósav, nátrium-hidroxid, injekcióhoz való víz, (nitrogén).

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Üveg: Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Zsák: Nem igényel különleges tárolást. A zsákos infúzió az eredeti csomagolásban tartandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

50 ml, 100 ml, 200 ml vagy 500 ml oldat színtelen, lepattintható PP-védőlappal, rolnizott alumíniumkupakkal és butilgumi dugóval lezárt átlátszó, színtelen injekciós üvegben.

1×50 ml, 25×50 ml, 1×100 ml, 10×100 ml, 1×200 ml vagy 1×500 ml injekciós üvegben, dobozban.

1×500 ml vagy 10×500 ml polipropilén zsákban, dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az 500 ml-es tartályra vonatkozó különleges óvintézkedések:

A kontrasztanyagot a dugó egyszeri megszúrásával, a megfelelő eszközzel kell kiszívni. A gyártó által az eldobható anyagokra vonatkozóan megadott útmutatásokat pontosan követni kell. A nap végén a fel nem használt kontrasztanyagot el kell dobni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport.

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Guerbet BP 57400

95943 Roissy CdG Cedex

Franciaország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-9074/09 1 × 50 ml injekciós üveg

OGYI-T-9074/10 25 × 50 ml injekciós üveg

OGYI-T-9074/11 1 × 100 ml 125 ml töltettérfogatú injekciós üvegben

OGYI-T-9074/12 10 × 100 ml 125 ml töltettérfogatú injekciós üvegben

OGYI-T-9074/17 1 × 100 ml 100 ml töltettérfogatú injekciós üvegben

OGYI-T-9074/18 10 × 100 ml 100 ml töltettérfogatú injekciós üvegben

OGYI-T-9074/07 1 × 200 ml injekciós üveg

OGYI-T-9074/08 1 × 500 ml injekciós üveg

OGYI-T-9074/14 1 × 500 ml zsák

OGYI-T-9074/20 10 × 500 ml zsák

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2003. október 28.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. május 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 15.