1. A GYÓGYSZER NEVE

Zaldiar 37,5 mg/325 mg pezsgőtabletta.

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

37,5 mg tramadol-hidrokloridot és 325 mg paracetamolt tartalmaz pezsgőtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

7,8 mmol (vagy 179,3 mg) nátriumot tartalmaz (vízmentes nátrium-citrát, nátrium‑hidrogén-karbonát és szacharin-nátrium formájában) pezsgőtablettánként.

0,4 mg „Sunset yellow” (E110) festékanyagot tartalmaz pezsgőtablettánként. 0,00085 mg szulfitot tartalmaz pezsgőtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Pezsgőtabletta.

Csaknem fehér vagy enyhén rózsaszín, színes pettyes, kerek, lapos, metszett élű pezsgőtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Zaldiar 37,5 mg/325 mg pezsgőtabletta (a továbbiakban Zaldiar) a közepesen súlyostól a súlyosig terjedő fájdalom tüneti kezelésére javallt.

A Zaldiar alkalmazását olyan betegekre kell korlátozni, akiknél a közepesen súlyostól a súlyosig terjedő fájdalom a kezelőorvos szerint a tramadol-hidroklorid és a paracetamol kombinációját igényli (lásd az 5.1 pontot is).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Zaldiar alkalmazását olyan betegekre kell korlátozni, akiknél a közepesen súlyostól súlyosig terjedő fájdalom kezelésére a kezelőorvos szerint a tramadol-hidroklorid és a paracetamol kombinációjára van szükség.

A dózist a fájdalom intenzitása és az egyes betegek egyéni érzékenysége szerint kell beállítani. Általában a fájdalomcsillapítás szempontjából legkisebb hatékony dózist kell kiválasztani. A maximális dózis nem haladhatja meg a napi 8 tablettát (amely 300 mg tramadollal és 2600 mg paracetamollal egyenértékű).

Az adagolási intervallum nem lehet hat óránál rövidebb.

12 évesnél idősebb gyermekek, serdülők és felnőttek

Kezdő dózisként két Zaldiar pezsgőtabletta ajánlott (amely 75 mg tramadol-hidrokloriddal és 650 mg paracetamollal egyenértékű). Szükség szerint további dózisok is bevehetők, de a maximális dózis nem haladhatja meg a napi 8 pezsgőtablettát (amely 300 mg tramadol-hidrokloriddal és 2600 mg paracetamollal egyenértékű).

Az adagolási intervallum nem lehet hat óránál rövidebb.

A Zaldiar semmilyen körülmények között sem alkalmazható a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig (lásd még a 4.4 pontot is). Ha a betegség jellege és súlyossága miatt a Zaldiar ismétlődő alkalmazása vagy hosszú távú kezelés szükséges, akkor gondos, rendszeres monitorozást kell végezni (lehetőleg szüneteket tartva a kezelés során) annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e folytatni a kezelést.

Gyermekek

12 év alatti gyermekeknél még nem állapították meg a Zaldiar alkalmazásának hatékonyságát és biztonságosságát. Ezért ebben a populációban a kezelés nem ajánlott.

Idősek

Klinikailag manifesztálódó máj- vagy veseelégtelenségben nem szenvedő idős betegeknél (75 éves korig) általában nincs szükség dózismódosításra. 75 év feletti idős betegeknél az elimináció elhúzódhat. Ezért az adagolási intervallumot szükség esetén növelni kell a betegek igényei szerint.

Veseelégtelenség / dialízis

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja késleltetett. Ilyen esetben az adagolási intervallumok a beteg igényei szerint történő növelését gondosan mérlegelni kell.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja késleltetett. Ilyen esetben az adagolási intervallumok a beteg igényei szerint történő növelését gondosan mérlegelni kell (lásd 4.4 pont). A paracetamol jelenléte miatt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Zaldiar nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A pezsgőtablettát egy pohár ivóvízben feloldva kell bevenni.

A kezelés céljai és a kezelés leállítása

A Zaldiar-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a tramadol-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont).

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagaival, „sunset yellow”‑val, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• akut mérgezés alkohollal, altatószerekkel, centrálisan ható fájdalomcsillapítókkal, opioidokkal vagy pszichotróp gyógyszerekkel,

• a Zaldiar nem alkalmazható azoknál a betegeknél, akik monoamin-oxidáz (MAO)‑gátlókat kapnak, illetve a kezelés felfüggesztését követő két héten belül (lásd 4.5 pont),

• súlyos májkárosodás,

• kezeléssel nem megfelelően kontrollált epilepszia (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Figyelmeztetések:

• Felnőtteknél és 12 éves, illetve annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél.

A Zaldiar maximális dózisát – 8 tabletta – nem szabad túllépni. A véletlen túladagolás elkerülése érdekében a betegeket utasítani kell, hogy ne lépjék túl az ajánlott dózist, és orvosi tanács nélkül egyidejűleg ne alkalmazzanak más paracetamolt (beleértve a recept nélkül kapható gyógyszereket is) vagy tramadol-hidrokloridot tartalmazó gyógyszert.

• Veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <10 ml/perc) a Zaldiar nem ajánlott.

• Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Zaldiar nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

A paracetamol túladagolásának kockázata nagyobb a nem cirrhoticus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Közepes fokú májkárosodás esetében gondosan mérlegelendő az adagolási intervallum növelése.

• Súlyos légzési elégtelenségben a Zaldiar nem ajánlott.

• Opioidfüggő betegeknél a tramadol-hidroklorid nem alkalmas helyettesítő gyógyszernek. Bár a tramadol-hidroklorid opioid-agonista, a morfin-megvonás tüneteit nem képes visszaszorítani.

• Görcsrohamokra hajlamos betegeknél vagy a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszereket, különösen szelektív szerotoninvisszavétel gátlókat, triciklusos antidepresszánsokat, antipszichotikumokat, centrálisan ható fájdalomcsillapítókat vagy helyi érzéstelenítőket kapó betegeknél tramadol-hidroklorid-kezelés mellett beszámoltak görcsrohamokról. Kezeléssel kontrollált epilepsziában szenvedő betegeket vagy görcsrohamokra hajlamos betegeket csak akkor szabad Zaldiarral kezelni, ha kényszerítő körülmények állnak fenn. Görcsrohamokról számoltak be azoknál a betegeknél, akik a tramadol-hidrokloridot az ajánlott dózisban kapták. Ennek kockázata nagyobb lehet, ha a tramadol-hidroklorid dózisai meghaladják az ajánlott felső dózishatárt.

• Opioid agonisták-antagonisták (nalbufin, buprenorfin, pentazocin) egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Alvás alatti légzészavarok

Az opioidok alvás alatti légzészavarokat, köztük centrális alvási apnoét (CSA) és alvás alatti hypoxaemiát okozhatnak. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően fokozza a CSA kialakulásának kockázatát. CSA‑ban szenvedő betegeknél megfontolandó az opioidok összdózisának csökkentése.

Szerotonin-szindróma

A potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindrómáról számoltak be olyan betegek esetén, akik tramadolt kaptak egyéb szerotonerg gyógyszerekkel kombinálva vagy önmagában (lásd 4.5, 4.8 és 4.9 pont).

Ha az egyéb szerotonerg gyógyszer egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.

A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. A szerotonerg gyógyszerek alkalmazásának leállítása általában gyors javulást eredményez.

CYP2D6 metabolizmus

A tramadol metabolizmusa a CYP2D6 májenzimen keresztül történik. Ha egy betegnél ezen enzim működése elégtelen vagy teljesen hiányzik, akkor nem biztos, hogy megfelelő fájdalomcsillapító hatás érhető el. A becslések alapján a kaukázusi népcsoportba tartozók akár 7%‑ánál fennállhat ez az elégtelenség. Ugyanakkor az ultragyors metabolizációjú betegeknél fennáll a lehetősége az opioid toxicitással összefüggő mellékhatások kialakulásának, még a szokásos dózisok mellett is.

Az opioid toxicitás általános tünetei közé tartozik a zavartság, az aluszékonyság, a felületes légzés, a szűk pupillák, a hányinger, a hányás, a székrekedés és az étvágytalanság. Súlyos esetekben előfordulhat életveszélyes, és nagyon ritkán halálos keringési és légzési elégtelenség. Az ultragyors metabolizáció becsült prevalenciáját a különböző népcsoportokban az alábbi összefoglaló mutatja:

Népesség Afrikai/etiópiai Afroamerikai Ázsiai Kaukázusi Görög Magyar Észak-európai

Prevalencia % 29% 3,4‑6,5% 1,2‑2% 3,6‑6,5% 6.0% 1,9% 1‑2%

Posztoperatív alkalmazás gyermekeknél

A szakirodalomi publikációk alapján a tramadol alkalmazása gyermekeknél tonsillectomiát és/vagy obstruktív alvási apnoe miatti adenoidectomiát követő posztoperatív szakban ritkán életveszélyes nemkívánatos hatásokhoz vezethet. A posztoperatív fájdalomcsillapítás céljából gyermekeknél alkalmazott tramadol esetében fokozott óvatosság javasolt, az opioid toxicitás tüneteinek – beleértve a légzésdepressziót – szoros monitorozásával.

Károsodott légzésfunkciójú gyermekek

Nem ajánlott a tramadol alkalmazása olyan gyermekeknél, akiknek a légzésfunkciója károsodott, például neuromuscularis betegségekben, súlyos szív- vagy légzőrendszeri betegségekben, felső légúti vagy tüdőfertőzésekben, többszörös traumák vagy kiterjedt műtéti beavatkozások esetén. Ezek a tényezők súlyosbíthatják az opioid toxicitás tüneteit.

Mellékvesekéreg-elégtelenség

Az opioid analgetikumok időnként reverzibilis mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhatnak, amely monitorozást és glükokortikoid-pótló kezelést igényel. Az akut vagy krónikus mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei lehetnek például súlyos hasi fájdalom, hányinger és hányás, alacsony vérnyomás, rendkívüli fáradtságérzés, csökkent étvágy és testtömegcsökkenés.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok együttes alkalmazásával járó kockázat

A Zaldiar szedatív hatású gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy hasonló hatóanyagokkal, történő együttes alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát válthat ki, illetve halált is okozhat. Mindezen kockázatok miatt e szedatív hatású gyógyszereknek a Zaldiar‑ral történő együttes rendelését kizárólag azon betegeknél szabad alkalmazni, akik esetében nincs más kezelési lehetőség. Ha a Zaldiar‑t szedatív hatású gyógyszerekkel együtt alkalmazza, akkor mérlegelni kell az egyik vagy mindkét gyógyszer dózisának csökkentését és az együttes kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni.

Elővigyázatosság ajánlott, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel együtt alkalmazzák, mivel jelentős a kockázata az emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis (high anion gap metabolic acidosis, HAGMA) kialakulásának, különösen a vesekárosodásban, sepsisben, malnutrícióban vagy glutationhiány kialakulását elősegítő egyéb állapotban (pl. alkoholizmus) szenvedő betegek esetében, valamint azon betegeknél, akiknél a paracetamol maximális napi dózisát alkalmazzák. Szoros monitorozás javasolt, beleértve a vizelet 5‑oxoprolin-tartalmának ellenőrzését is.

A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió és a szedáció jeleit és tüneteit. Ezzel kapcsolatban fokozottan ajánlott a betegek és gondozójuk tájékoztatása annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Tolerancia és opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

Az opioidok, például a Zaldiar ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, fizikai és pszichés függőség (dependencia) és opioidalkalmazási zavar (Opioid Use Disorder, OUD) alakulhat ki. A Zaldiar ismétlődő alkalmazása OUD‑hez vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Zaldiar készítménnyel való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek.

A Zaldiar-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.

A Zaldiar csak óvatosan alkalmazható koponyasérült betegeknél, görcsrohamokkal járó kórképekre hajlamos betegeknél, epeúti betegségekben, sokkos állapotban, ismeretlen eredetű tudatzavar esetében, a légzőközpontot vagy a légzésfunkciót érintő problémák esetében, vagy koponyaűri nyomásfokozódás esetében.

A paracetamol túladagolása egyes betegeknél májtoxicitást okozhat.

Az opioid-megvonás tüneteihez hasonló megvonási tünetek már terápiás dózisok mellett és rövid időtartamú kezelés után is kialakulhatnak (lásd 4.8 pont). A megvonási tünetek a dózis fokozatos csökkentésével elkerülhetők. Ha egy betegnek nincs további szüksége Zaldiar-kezelésre, az elvonási tünetek megelőzése céljából a dózis fokozatos csökkentése javasolt, különösen hosszú időtartamú kezelés után. Ritkán beszámoltak függőség és abúzus kialakulásáról (lásd 4.8 pont).

Egy klinikai vizsgálatban arról számoltak be, hogy általános érzéstelenítés során tramadol-hidroklorid alkalmazása enfluránnal és dinitrogén-oxiddal együtt fokozta az intraoperatív emlékezést. Amíg további információk nem állnak rendelkezésre, a tramadol-hidroklorid alkalmazása nem mély (felületes) altatásban kerülendő.

A Sunset yellow (E110) színezőanyag allergiás reakciókat okozhat.

A gyógyszerben lévő narancs aroma kis mennyiségű szulfitot tartalmaz, ami ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

Ez a gyógyszer 179,3 mg nátriumot tartalmaz pezsgőtablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 9,0%‑ának.

A készítmény maximális napi dózisa (8 pezsgőtabletta) megfelel a WHO által ajánlott maximális napi étrendi nátriumbevitel 71,2%‑ának.

A Zaldiar nátriumtartalma magas. Ezt alacsony sótartalmú diéta esetén figyelembe kell venni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ellenjavallt az egyidejű alkalmazás:

• Nem szelektív MAO‑gátlók

Szerotoninerg szindróma kockázata: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

• Szelektív MAO‑A‑gátlók

Extrapoláció a nem szelektív MAO‑gátlók alapján

Szerotoninerg szindróma kockázata: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

• Szelektív MAO‑B‑gátlók

Szerotoninerg szindrómára emlékeztető központi izgalmi tünetek: hasmenés, tachycardia, hyperhidrosis, remegés, zavart tudatállapot, amely akár kómáig súlyosbodhat.

Közelmúltbeli MAO‑gátlóval végzett kezelés esetében a tramadol-hidroklorid-kezelés megkezdésével két hetet várni kell.

Nem ajánlott az egyidejű alkalmazás:

• Alkohol

Az alkohol fokozza az opioid fájdalomcsillapítók szedatív hatását.

Az éberségre gyakorolt hatás miatt a gépjárművezetés és gépkezelés veszélyes lehet.

Kerülni kell az alkoholos italok és alkoholtartalmú gyógyszerek fogyasztását.

• Karbamazepin és egyéb enziminduktorok

A tramadol plazmaszintjének csökkenése miatt csökkenhet a hatásosság és a hatás időtartama.

• Opioid agonisták-antagonisták (buprenorfin, nalbufin, pentazocin)

A receptorokon kifejtett kompetitív blokkoló hatás miatt csökkenhet a fájdalomcsillapító hatás, ami megvonási tünetek kockázatával jár.

Fokozott körültekintést igénylő egyidejű alkalmazás:

• A tramadol görcsrohamokat válthat ki, és növelheti a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI‑k), triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok és egyéb görcsküszöb-csökkentő gyógyszerek (úgymint bupropion, mirtazapin, tetrahidrokannabinol) görcskeltő potenciálját.

• A tramadol egyidejű terápiás alkalmazása szerotonerg gyógyszerekkel, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI‑k), szerotonin- és noradrenalin visszavétel-gátlókkal (SNRI‑k), MAO‑gátlókkal (lásd 4.3 pont), triciklusos antidepresszánsokkal vagy mirtazapinnal szerotonin szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.4 és 4.8 pont).

• Egyéb opioid-származékok (beleértve a köhögéscsillapítókat és a szubsztitúciós kezeléseket), benzodiazepinek és barbiturátok.

Légzésdepresszió fokozott kockázata, amely túladagolás esetén halálos is lehet.

• Egyéb központi idegrendszeri depresszánsok, mint pl. egyéb opioid-származékok (beleértve a köhögéscsillapítókat és a szubsztitúciós kezeléseket), barbiturátok, benzodiazepinek, egyéb szorongásoldók, altatók, szedatív hatású antidepresszánsok, szedatív hatású antihisztaminok, antipszichotikumok, centrálisan ható vérnyomáscsökkentők, talidomid és baklofén.

Ezek a gyógyszerek fokozhatják a központi idegrendszeri depressziót. Az éberségre gyakorolt hatás miatt a gépjárművezetés és gépkezelés veszélyes lehet.

• Szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok:

Az opioidok és szedatív hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok együttes alkalmazása az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma, illetve a haláleset kockázatát. A Zaldiar dózisát és a kombinációs alkalmazás időtartamát csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

• A Zaldiar egyidejű alkalmazása gabapentinoidokkal (gabapentin és pregabalin) légzésdepressziót, hypotensiót, mély sedatiót, kómát vagy halált okozhat.

• Az orvosilag szükséges módon és mértékben a protrombin-időt időszakosan értékelni kell, amikor a Zaldiart warfarin-szerű vegyületekkel egyidejűleg alkalmazzák, mivel INR‑emelkedésről számoltak be.

• Elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont).

• Korlátozott számú vizsgálatban az ondanszetron nevű 5‑HT3 antagonista hányáscsillapító gyógyszer pre‑ vagy posztoperatív alkalmazása növelte a tramadol-hidroklorid-igényt posztoperatív fájdalomban szenvedő betegeknél.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Mivel a Zaldiar egy tramadol-hidrokloridot tartalmazó állandó hatóanyag-kombináció, ezért terhesség alatt nem alkalmazható.

Parecetamolra vonatkozó adatok:

Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében. Terhes nőknél történő vizsgálat eredményeként rendelkezésre álló nagy mennyiségű adat nem igazolt sem malformatív, sem föto / neonatális toxicitást. A méhen belüli paracetamol-expozíciónak kitett gyermekek neurológiai fejlődésével kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok nem mutattak egyértelmű eredményeket.

Tramadolra vonatkozó adatok:

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a tramadol-hidroklorid biztonságosságának értékeléséhez terhes nőknél. Szülés előtt vagy alatt alkalmazva a tramadol-hidroklorid nem befolyásolja a méhizomzat összehúzódási képességét. Újszülötteknél a tramadol-hidroklorid módosíthatja a légzésszámot, ami klinikailag általában nem jelentős. Terhesség alatti tartós kezelés az újszülöttnél születés után megvonási tüneteket okozhat, a hozzászokás következményeként.

Szoptatás

Mivel a Zaldiar egy tramadol-hidrokloridot tartalmazó állandó hatóanyag-kombináció, ezért szoptatás alatt nem alkalmazható vagy a szoptatást fel kell függeszteni a Zaldiar-kezelés alatt. A szoptatás felfüggesztése általában nem szükséges egyetlen dózis Zaldiar bevételét követően.

Parecetamolra vonatkozó adatok:

A paracetamol kiválasztódik az anyatejbe, de klinikailag nem jelentős mennyiségben.

Tramadolra vonatkozó adatok:

Az anyának beadott tramadol dózisának körülbelül 0,1%‑a választódik ki az anyatejbe. A szülés utáni közvetlen időszakban az anyának adott per os dózis legfeljebb napi 400 mg, így a szoptatott csecsemőbe jutó átlagos tramadiol-mennyiség megfelel az anya testtömege szerint korrigált dózis 3%‑ának. Emiatt a tramadol alkalmazása nem javasolt a szoptatás alatt, vagy alternatív megoldásként a szoptatás felfüggesztése javasolt a tramadol-kezelés időtartama alatt. A szoptatás felfüggesztése általában nem szükséges egyetlen dózis tramadol bevételét követően.

Termékenység

A forgalomba hozatal után szerzett tapasztalatok nem utalnak a tramadol termékenységet befolyásoló hatására. Az állatkísérletek során a tramadol nem volt hatással a termékenységre. Tramadol és paracetamol kombinációjával nem végeztek vizsgálatokat a termékenységre vonatkozóan.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A tramadol-hidroklorid álmosságot vagy szédülést okozhat, amelyet alkohol vagy más központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatnak. Ha a beteg úgy érzi, hogy ilyen mellékhatások alakultak ki nála, akkor nem szabad gépjárművet vezetnie vagy gépeket kezelnie.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A paracetamol/tramadol-hidroklorid kombinációval végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban közölt nemkívánatos hatások a hányinger, szédülés és aluszékonyság voltak, amelyeket a betegeknek több mint 10%‑ánál észleltek.

Gyakorisági kategóriák:

nagyon gyakori ( 1/10);

gyakori ( 1/100‑ < 1/10);

nem gyakori ( 1/1 000 ‑ < 1/100);

ritka ( 1/10 000 ‑ < 1/1 000);

nagyon ritka (< 1/10 000, beleértve az izolált eseteket);

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

• Nem gyakori: palpitatio, arrhythmia, tachycardia,

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

• Ritka: homályos látás, miosis, mydriasis

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

• Nem gyakori: tinnitus

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

• Nagyon gyakori: hányinger

• Gyakori: hányás, székrekedés, szájszárazság, hasmenés, hasi fájdalom, emésztési zavar, flatulencia

• Nem gyakori: nyelészavar, melaena

Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

• Nem gyakori: hidegrázás, mellkasi fájdalom

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

• Nem gyakori: a transzaminázok szintjének emelkedése

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

• Nem ismert: hypoglykaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

• Nagyon gyakori: aluszékonyság, szédülés

• Gyakori: fejfájás, remegés

• Nem gyakori: akaratlan izomösszehúzódások, paraesthesia, amnesia

• Ritka: görcsrohamok, ataxia, syncope, beszédzavar

Pszichiátriai kórképek:

• Gyakori: zavart tudatállapot, hangulatváltozás, szorongás, idegesség, eufórikus hangulat, alvászavarok

• Nem gyakori: depresszió, hallucinációk, rémálmok, amnézia

• Ritka: delírium, gyógyszerfüggőség

Forgalomba hozatalt követő tapasztalat:

• Nagyon ritka: abúzus

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

• Nem gyakori: albuminuria, vizeletürítési zavarok (dysuria, vizeletretenció),

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

• Nem gyakori: dyspnoe

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

• Gyakori: hyperhidrosis, viszketés

• Nem gyakori: bőrreakciók (pl. bőrkiütés, csalánkiütés)

Érbetegségek és tünetek:

• Nem gyakori: hypertensio, hőhullámok

Gyógyszerfüggőség

A Zaldiar ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).

Az alábbi nemkívánatos hatásokat klinikai vizsgálatok során nem észlelték, de nem zárható ki előfordulásuk, mivel ismert tény, hogy összefüggnek a tramadol-hidroklorid vagy a paracetamol alkalmazásával:

Tramadol

• Orthostaticus hypotensio, bradycardia, collapsus.

• A tramadol-hidroklorid forgalomba hozatalt követő felügyelete során ritka esetekben a warfarin hatásának módosulását észlelték, beleértve a protrombin-idő megnyúlását is.

• Ritka esetek (≥1/10 000 ‑ <1/1000): allergiás reakciók légzőszervi tünetekkel (pl. dyspnoe, bronchospasmus, zihálás, angioneurotikus oedema) és anafilaxiás reakció.

• Ritka esetek (≥1/10 000 ‑ <1/1000): étvágyváltozás, motoros gyengeség, és légzésdepresszió.

• A tramadol-hidroklorid alkalmazása után felléphetnek pszichés tünetek, amelyeknek intenzitása és jellege egyénileg változhat (a személyiségtől és a kezelés időtartamától függően). Ezek az alábbiak lehetnek: hangulatváltozás (általában eufórikus hangulat, alkalmanként nyugtalansággal társuló nyomott hangulat), az aktivitás változása (általában csökkenés, alkalmanként fokozódás), és a kognitív és szenzoros képesség megváltozása (pl. döntéshozatali viselkedés, érzékelési zavarok).

• Beszámoltak az asthma súlyosbodásáról, de a gyógyszerrel való ok-okozati összefüggést nem sikerült megállapítani.

• Idegrendszeri betegségek és tünetek: nem ismert: szerotonin-szindróma

• Az opioid-megvonás során fellépő tünetekhez hasonló alábbi gyógyszermegvonási szindróma léphet fel: izgatottság, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesis, tremor és gyomor-bélrendszeri tünetek. Az alábbi egyéb tüneteket észlelték igen ritkán a tramadol-hidroklorid hirtelen megvonása után: pánikrohamok, súlyos szorongás, hallucinációk, paraesthesia, tinnitus és szokatlan központi idegrendszeri tünetek.

• Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: gyakoriság nem ismert: csuklás.

Paracetamol

• A paracetamol nemkívánatos hatásai ritkák, de felléphet túlérzékenység, beleértve bőrkiütést is. Beszámoltak vérkép-elváltozásokról, beleértve a thrombocytopeniát és agranulocytosist, de ezek nem feltétlenül álltak ok-okozati összefüggésben a paracetamollal.

• Több jelentés is utal arra, hogy a paracetamol hypoprothrombinaemiát okozhat, ha warfarin-szerű vegyületekkel egyidejűleg alkalmazzák. Más vizsgálatokban a protrombin-idő nem változott.

• Nagyon ritkán súlyos bőrreakciókról számoltak be.

• Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: nem ismert gyakorisággal jelentették piroglutaminsavas acidózis (PGA) eseteit, amikor a paracetamolt önmagában vagy flukloxacillinnel egyidejűleg alkalmazták, különösen rizikófaktorokkal rendelkező és hosszan tartó kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

9. Túladagolás

A Zaldiar egy állandó hatóanyag-kombinációjú gyógyszer. Túladagolás esetén a tünetek a tramadol‑hidroklorid, a paracetamol vagy mindkét hatóanyag toxicitási jeleit és tüneteit foglalhatják magukba.

A tramadol-hidroklorid-túladagolás tünetei:

Elvben a tramadol-hidroklorid-mérgezést követően az egyéb centrálisan ható fájdalomcsillapítók (opioidok) túladagolási tüneteihez hasonló tünetek várhatók. Ezek konkrétan az alábbiak: pupillaszűkület, hányás, a cardiovascularis rendszer összeomlása, eszméletvesztés, akár kómáig súlyosbodó forma, görcsrohamok, és légzésleállásig terjedő légzésdepresszió.

Beszámoltak szerotonin-szindrómáról is.

A paracetamol-túladagolás tünetei:

A túladagolás különösen aggályos kisgyermekeknél. A paracetamol-túladagolás tünetei az első 24 órában az alábbiak: sápadtság, hányinger, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalom. Lehetséges, hogy a májkárosodás csak a gyógyszer bevétele után 12‑48 órával válik nyilvánvalóvá. A glükóz‑anyagcsere kóros változásai és metabolikus acidózis léphetnek fel. Súlyos mérgezésnél a májelégtelenség encephalopathiáig, kómáig és halálig progrediálhat. Acut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség alakulhat ki, még súlyos májkárosodás hiányában is. Beszámoltak szívritmuszavarokról és pancreatitisről is.

Májkárosodás alakulhat ki olyan felnőtteknél, akik 7,5‑10 g vagy ennél több paracetamolt vettek be. Úgy vélik, hogy egy toxikus metabolit (amelyet általában kellőképpen detoxikál a glutation, amikor a paracetamol normál dózisait veszik be) túl nagy mennyiségekben irreverzibilisen kötődik a májszövethez.

Sürgősségi ellátás:

• Azonnali beszállítás egy specializált egységbe.

• A légzési és keringési funkciók fenntartása.

• A kezelés megkezdése előtt, a túladagolás után a lehető legrövidebb időn belül vérmintát kell venni a paracetamol és a tramadol plazmakoncentrációinak mérésére és a májvizsgálatok elvégzésére.

• A májvizsgálatokat a túladagolás után azonnal el kell végezni, és 24 óránként meg kell ismételni.

Általában megfigyelhető a májenzimszintek (GOT, GPT) emelkedése, amely egy-két hét múlva normalizálódik.

• A gyomrot ki kell üríteni hánytatással (ha a beteg eszméletén van) vagy gyomormosással.

• Támogató intézkedéseket kell végezni, mint pl. átjárható légutak biztosítása és a cardiovascularis funkció fenntartása; a légzésdepresszió visszafordítására naloxont kell adni; a görcsrohamok diazepámmal visszaszoríthatók.

• A tramadol-hidroklorid csak minimális mértékben távolítható el a szérumból hemodialízissel vagy hemofiltrációval. Ezért akut Zaldiar-mérgezés kezelésekor a detoxikálásra nem alkalmas önmagában a hemodialízis vagy a hemofiltráció.

A paracetamol-túladagolás ellátásában elengedhetetlenül fontos az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali orvosi ellátásra, és gyomormosást kell végezni minden olyan felnőttnél vagy serdülőnél, aki a megelőző 4 órában kb. 7,5 g vagy ennél több paracetamolt vett be, ill. minden olyan gyermeknél, aki a megelőző 4 órában 150 mg/ttkg paracetamolt vett be. A paracetamol koncentrációit a vérben a túladagolás után több mint 4 órával kell megmérni ahhoz, hogy megállapíthassák a májkárosodás kialakulásának kockázatát (a paracetamol-túladagolási nomogram segítségével). Szükség lehet orális metionin vagy intravénás N‑acetilcisztein alkalmazására, amelyek a túladagolás után legalább 48 óráig előnyös hatásúak lehetnek. Intravénás N‑acetilcisztein alkalmazása akkor a legelőnyösebb, ha a túladagolás után 8 órán belül adják be. Az N‑acetilciszteint azonban még akkor is be kell adni, ha a túladagolás óta több mint 8 óra telt el, és a teljes N‑acetilcisztein terápiát el kell végezni. Az N‑acetilcisztein kezelést azonnal el kell kezdeni, ha jelentős túladagolásra van gyanú. Az általános támogató intézkedések feltételeinek rendelkezésre kell állniuk.

Függetlenül attól, hogy a beszámoló szerint mennyi paracetamolt vett be a beteg, a paracetamol ellenanyagát, az N‑acetilciszteint orálisan vagy intravénásan a lehető legrövidebb időn belül, lehetőleg a túladagolást követő 8 órán belül be kell adni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Opioidok kombinációja nem opioid analgetikumokkal, tramadol és paracetamol, ATC kód: N02AJ13

Fájdalomcsillapítók

A tramadol a központi idegrendszerre ható opioid fájdalomcsillapító. A µ, δ és κ opioid receptorokon ható nem szelektív, tiszta agonista, és a μ receptorhoz van nagyobb affinitása. Fájdalomcsillapító hatásához hozzájárul még a noradrenalin idegsejtekbe történő visszavételének gátlása és a szerotonin-felszabadulás fokozása is. A tramadol köhögéscsillapító hatással is rendelkezik. A morfinnal ellentétben a tramadol fájdalomcsillapító dózisai széles tartományban nem fejtenek ki légzésdepresszív hatást, és a gyomor-bél rendszer mozgásképességét sem befolyásolják. A szív-ér rendszerre általában csekély hatásokat fejt ki. A tramadol hatáserőssége a kutatók szerint a morfinénak 1/10‑1/6-a.

A paracetamol fájdalomcsillapító hatásának pontos mechanizmusa nem ismert, és centrális és perifériás hatások is szerepet játszhatnak benne.

A Zaldiar a WHO „fájdalomlétrán” a II. lépcsőbe tartozó fájdalomcsillapító, és az orvosnak ennek megfelelően kell alkalmaznia.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A tramadol-hidrokloridot racém formában alkalmazzák, és a tramadol és M1 metabolitjának [-] és [+] formái kimutathatók a vérben. Bár az alkalmazás után a tramadol gyorsan felszívódik, felszívódása lassúbb (és felezési ideje hosszabb), mint a paracetamolé.

Egy tramadol-hidroklorid/paracetamol (37,5 mg/325 mg) pezsgőtabletta egyszeri orális alkalmazása után a közepes plazma-csúcskoncentrációk – 94,1 ng/ml a racém tramadol, ill. 4,0 mikrogramm/ml a paracetamol esetében – 1,1 óra (racém tramadol), ill. 0,5 óra (paracetamol) múlva alakulnak ki. A közepes terminális fázis-felezési idő (t_1/2) a racém tramadol esetében 5,7 óra, a paracetamol esetében pedig 2,8 óra.

Egészséges önkénteseknél a Zaldiar egyszeri és ismételt orális alkalmazása után végzett farmakokinetikai vizsgálatok során semmilyen klinikailag jelentős változást nem észleltek az egyes hatóanyagok kinetikai paramétereiben az önmagukban alkalmazott hatóanyagok paramétereihez viszonyítva.

Felszívódás:

Orális alkalmazás után a racém tramadol-hidroklorid gyorsan és csaknem teljes mértékben felszívódik. Egyszeri 100 mg-os dózis közepes abszolút biohasznosulása kb. 75%. Ismételt alkalmazás után a biohasznosulás növekszik, és kb. 90%‑ot ér el.

A Zaldiar alkalmazása után a paracetamol orális felszívódása gyors és csaknem teljes mértékű, és főként a vékonybélben történik. A paracetamol plazma-csúcskoncentrációi egy óra múlva alakulnak ki, és a tramadol-hidroklorid egyidejű alkalmazása nem módosítja azokat.

A Zaldiar orális alkalmazása táplálékkal együtt nem befolyásolja jelentősen sem a tramadol, sem a paracetamol plazma-csúcskoncentrációit vagy felszívódásának mértékét, ezért a Zaldiar az étkezési időktől függetlenül szedhető.

Eloszlás:

A tramadol szöveti affinitása nagy (V_d,=203  40 l). Kb. 20%‑ban kötődik plazmafehérjékhez.

Úgy tűnik, hogy a paracetamol széles körben megoszlik a szervezet legtöbb szövetébe, kivéve a zsírszövetet. Látszólagos megoszlási térfogata kb. 0,9 l/ttkg. A paracetamol relatíve kis mennyiségben (~20%) kötődik plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció:

Orális alkalmazás után a tramadol nagymértékben metabolizálódik. A dózisnak kb.30%‑a ürül a vizelettel változatlan formában, míg a dózis 60%-a metabolitok formájában ürül.

A tramadol O‑demetiláció útján metabolizálódik (ezt a CYP2D6 enzim katalizálja) az M1 metabolittá, és N‑demetiláció útján (ezt a CYP3A katalizálja) az M2 metabolittá. Az M1 tovább metabolizálódik N‑demetiláció és glükuronsavval való konjugáció útján. Az M1 eliminációs felezési ideje a plazmában 7 óra. Az M1 metabolitnak fájdalomcsillapító tulajdonságai vannak, és hatása erősebb, mint az alapvegyületé. Az M1 plazmakoncentrációi a tramadoléinál többször alacsonyabbak, és nem valószínű, hogy ismételt adagolás mellett változna az M1 hozzájárulása a klinikai hatáshoz.

A paracetamol elsősorban a májban metabolizálódik, két fő hepatikus útvonalon: glükuronidálással és szulfatálással. Az utóbbi útvonal gyorsan telítődhet a terápiás dózisoknál nagyobb dózisok mellett. Egy kis hányadot (4% alatt) a citokróm P450 metabolizál egy aktív intermedierré (az N‑acetil-benzokinoneiminné), amelyet normál alkalmazási körülmények között a redukált glutation gyorsan detoxikál, és amely ciszteinnel és merkaptursavval való konjugáció után a vizelettel ürül. Nagymértékű túladagolás során azonban ezen metabolit mennyisége növekszik.

Elimináció:

A tramadol és metabolitjai főként a vesén át ürülnek. A paracetamol felezési ideje felnőtteknél kb. 2‑3 óra. Gyermekeknél rövidebb, újszülötteknél és cirrhosisos betegeknél pedig valamivel hosszabb. A paracetamol főként glükuro- és szulfo-konjugált származékok dózisfüggő képződése útján eliminálódik. A paracetamolnak kevesebb mint 9%‑a ürül változatlan formában a vizelettel. Veseelégtelenségben mindkét vegyület felezési ideje megnyúlik.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A reprodukcióra és a fejlődésre kifejtett toxicitás értékelésére jelenleg elfogadott szabványokat alkalmazó, hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

Az állandó kombinációval (tramadol-hidroklorid és paracetamol) még nem történtek preklinikai vizsgálatok a kombináció karcinogén vagy mutagén hatásainak vagy a fertilitásra kifejtett hatásainak értékelésére.

A tramadol-hidroklorid/paracetamol kombinációval orálisan kezelt patkányok utódainál nem észleltek a gyógyszernek tulajdonítható teratogén hatást.

A tramadol-hidroklorid/paracetamol kombináció patkánynál embrionális és magzati toxicitást mutatott az anyára nézve toxikus dózisok mellett (50/434 mg/ttkg tramadol-hidroklorid /paracetamol), azaz a maximális humán terápiás dózis 8,3‑szeresének megfelelő dózisok mellett. Ennél a dózisnál nem észleltek teratogén hatást. Az embrióra és a magzatra kifejtett toxikus hatás a magzat testtömegének csökkenését és a számfeletti bordák számának növekedését okozta. Az anyára nézve kevésbé toxikus kisebb dózisok (10/87 mg/ttkg és 25/217 mg/ttkg tramadol-hidroklorid /paracetamol) nem okoztak toxikus hatásokat az embrióra vagy a magzatra nézve.

A standard mutagenitási tesztek eredményei nem mutattak potenciális genotoxicitási kockázatot a tramadol-hidroklorid esetében embernél.

A karcinogenitási tesztek eredményei nem utalnak potenciális humán kockázatra a tramadol‑hidroklorid esetében.

A tramadol-hidrokloriddal végzett állatkísérletes vizsgálatokban igen nagy dózisok mellett a szervfejlődésre, a csontképződésre és az újszülöttek mortalitására kifejtett hatásokat észleltek, az anyára kifejtett toxikus hatásokkal összefüggésben. A tramadol-hidroklorid nem befolyásolta a fertilitást, a reprodukciós teljesítményt és az utódok fejlődését. A tramadol átjut a placentán. A tramadol-hidroklorid nem befolyásolta sem a hím sem a nőstény fertilitást.

Kiterjedt vizsgálatokban a paracetamol terápiás (azaz nem toxikus) dózisokban nem mutatott releváns genotoxicitási kockázatot.

Patkányokban és egerekben végzett hosszú távú vizsgálatokban nem észleltek releváns tumorkeltő hatásra utaló jeleket a paracetamol nem hepatotoxikus dózisai mellett.

Az eddigi állatkísérletes vizsgálatok és széles körű humán tapasztalatok nem utalnak reprodukciós toxicitásra.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

1. Segédanyagok felsorolása

vízmentes nátrium-citrát

vízmentes citromsav

povidon K30

nátrium-hidrogén-karbonát

makrogol 6000

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

narancs aroma (maltodextrin (kukorica), módosított keményítő (E1450), természetes és mesterséges aromák, szulfit)

aceszulfám-kálium

szacharin-nátrium

sunset yellow (E110)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

6.5 A csomagolás típusa és kiszerelése

2 db, 10 db, 20 db, 30 db, 40 db, 50 db, 60 db, 70 db, 80 db, 90 db vagy 100 db pezsgőtabletta gyermekbiztos polietilén‑tereftalát/Al/PE hőhegesztett fóliacsíkban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA MAGYARORSZÁGON

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20557/07 10× polietilén-tereftalát/Al/PE fóliacsíkban

OGYI-T-20557/08 20× polietilén-tereftalát/Al/PE fóliacsíkban

OGYI-T-20557/09 40× polietilén-tereftalát/Al/PE fóliacsíkban

OGYI-T-20557/10 60× polietilén-tereftalát/Al/PE fóliacsíkban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. május 11.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017. április 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. december 12.