1. A GYÓGYSZER NEVE

Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg ibuprofént tartalmaz módosított hatóanyag‑leadású tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Módosított hatóanyag‑leadású tabletta.

Rózsaszín-fehér vagy rózsaszín-sárgásszínű, kétrétegű, hosszúkás tabletta. Mérete: körülbelül 17,9×7,6 mm, vastagsága körülbelül 6,9 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Zenifen enyhe vagy közepesen erős fájdalmak, rövid távú, tüneti kezelésére javallott, mint például fejfájás (beleértve a migrént), hátfájás, fogfájás, menstruációs fájdalmak, izom- és ízületi fájdalmak és műtét utáni fájdalmak.

A Zenifen csökkenti a megfázáshoz és influenzához társuló akut lázat és fájdalmat valamint a felső légúti akut gyulladást.

A Zenifen felnőttek és a legalább 40 kg testtömegű (12. életévet betöltött) gyermekek és serdülők számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A legkisebb hatásos adag, lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával a mellékhatások előfordulásának kockázata minimalizálható (lásd 4.4 pont).

Adagolás

Kizárólag rövid távú alkalmazásra.

A Zenifen egy ibuprofén-tartalmú, kétrétegű, módosított hatóanyag-leadású tabletta.

Az azonnali hatóanyag-leadású réteg gyorsan feloldódik és a hatóanyag gyorsan felszívódik. A második rétegből lassabban szabadul fel a hatóanyag, nyújtott időtartamon keresztül, így az ibuprofén szintje a vérben állandó marad és a fájdalomcsillapító hatás 8 órán át fennmarad.

Ezért a két adag bevétele között eltelt idő legalább 8 óra kell, hogy legyen.

A Zenifen nem adható együtt olyan azonnali hatóanyag-leadású iburpofén-tartalmú gyógyszerekkel, amelyeknél a két adag bevétele közötti időtartam legalább 4‑6 óra kell, hogy legyen (lásd 4.4 pont).

Felnőttek és a legalább 40 kg testtömegű (12. életévet betöltött) gyermekek és serdülők

A kezdő dózis 400 mg ibuprofén (1 db Zenifen tabletta), ezután további 1 db Zenifen tabletta 8 óránként, szükség szerint.

Két adag bevétele között legalább 8 órának kell eltelnie.

A maximális napi adag 1200 mg ibuprofén (3 db Zenifen tabletta), egy nap során (24 óra) ez az adag nem haladható meg.

Gyermekek és serdülők esetében, amennyiben ezt a gyógyszert 3 napnál tovább kell szedni, vagy ha a tünetek rosszabbodnak, orvossal kell konzultálni.

Amennyiben ezt a gyógyszert felnőtt betegeknek 3 napnál tovább kell alkalmazni láz, migrén vagy fejfájás esetében, valamint ha 5 napnál tovább tartó fájdalom kezelésére van szükség, illetve ha a tünetek rosszabbodnak, akkor orvossal kell konzultálni.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az időseknél magasabb a mellékhatásokból adódó súlyos következmények kockázata. Amennyiben NSAID alkalmazását szükségesnek ítélik, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Az NSAID-kezelés során a beteget rendszeresen monitorozni kell gastrointestinalis vérzés kapcsán. Máj- és vesekárosodás esetén az adagot egyénre szabottan kell kialakítani.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni, valamint a vesefunkciót montiorozni kell (lásd 4.4 pont). Súlyos vesekárosodásban ez a gyógyszer ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legalacsonyabb adagot a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni (lásd 4.4 pont). Súlyos májkárosodásban ez a gyógyszer ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők

A magas hatóanyagtartalom miatt a Zenifen nem alkalmazható 40 kg‑nál alacsonyabb testtömegű gyermekeknél és serdülőknél vagy 12 év alatti gyermekeknél. Ebben a korcsoportban egyéb, megfelelő, ibuprofén‑tartalmú készítményt kell alkalmazni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni, a tablettát étkezés közben vagy attól függetlenül is be lehet venni (lásd 5.2 pont).

A tablettákat tilos összetörni, elrágni vagy elszopogatni a gyomor- vagy torokirritáció elkerülése végett, illetve azért, hogy a módosított hatóanyag-leadású tablettából megfelelően fel tudjon szabadulni a hatóanyag.

Az ibuprofént egy kevés étellel együtt ajánlott bevenni olyan betegeknek akiknek érzékeny a gyomra.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A betegek anamnézisében szereplő túlérzékenységi reakciók, melyek acetilszalicilsav vagy más nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID-ok) szedésével összefüggésében jelentkeztek, úgymint asthma, angiooedema, urticaria vagy rhinitis).

• Korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio az anamnézisben.

• Aktív vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja).

• Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV stádium).

• Súlyos vese- vagy májkárosodás.

• Véralvadás vagy vérképzés rendellenességei.

• Terhesség harmadik trimesztere (lásd még 4.6 pont).

• Súlyos dehidratáció (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd alább a gastrointestinális és cardiovascularis kockázatokat).

Egyéb NSAID-ok

Az ibuprofén egyéb NSAID-okkal, ideértve a szelektív COX-2-gátlókat is, történő együttes alkalmazását el kell kerülni (lásd 4.5 pont).

Ezen ibuprofén-tartalmú gyógyszer módosított hatóanyag-leadású gyógyszerformája két különböző módon szabadítja fel a hatóanyagot, azonnali hatóanyag-leadással és nyújtott hatóanyag-leadással, ezért két adag beadása között legalább 8 órának kell eltelnie. Nem alkalmazható egyéb, azonnali hatóanyag-leadású, ibuprofén-tartalmú gyógyszerekkel kombinációban (lásd 4.2 pont).

Gastrointestinalis hatások

Gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt – akár halálos kimenetellel is – minden NSAID-kezeléssel kapcsolatban jelentettek már, melyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve a nélkül bármikor bekövetkezhetnek, az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény nélkül is.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata növekszik az NSAID adagjának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, főleg, ha vérzéses szövődménnyel vagy perforációval jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint idős betegek esetén. Ezen betegeknél a kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni. Megfontolandó gyomorvédő készítmény (pl. mizoprosztol vagy protonpumpagátló) alkalmazása ilyen esetben, illetve olyan betegeknél, akik egyidejűleg kisadagú acetilszalicilsav vagy más gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszeres kezelésben részesülnek (lásd 4.5 pont).

Azon betegeknek, akiknek anamnézisében gastrointestinalis (GI) toxicitás szerepel, különösen, ha idős betegekről van szó, minden szokatlan hasi tünetet (főleg GI-vérzés esetén) jelenteni kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság szükséges orális kortikoszteroid, antikoaguláns (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátló vagy thrombocytaaggregáció-gátló együttes alkalmazása (pl. acetilszalicilsav) esetén, mert ezek növelhetik a fekélyképződés és a vérzés kockázatát (lásd 4.5 pont).

Amennyiben gastrointestinalis vérzés vagy fekély jelentkezik a készítményt szedő betegnél, a kezelést meg kell szakítani.

NSAID óvatosan adható azon betegeknek, akiknek anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Óvatosság szükséges (orvossal vagy gyógyszerésszel történő konzultáció) a kezelés megkezdése előtt ha hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel a beteg anamnézisében, mivel az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban folyadékretenció, hypertensio és oedema előfordulásáról számoltak be.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl.  1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II–III.), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették az ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetegyüttes, amely myocardialis infarctust okozhat.

Légzőszervi hatások

Allergiás megbetegedés vagy az anamnézisben szereplő asthma esetén a bronchospasmus súlyosbodhat.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

Az ibuprofén elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal súlyosabb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az ibuprofént egy fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról (SCAR) számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (szükség szerint) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Ritka esetekben a bárányhimlő súlyos bőr- és lágyszöveti szövődményeket okozhat. Továbbra sem zárható ki, hogy a NSAID-ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához. Ezért varicella-fertőzés esetén ajánlott kerülni az ibuprofén alkalmazását.

Kifejezett óvatosság szükséges olyan betegek esetében, akiknél

• szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy kevert kötőszöveti betegség (MCTD) áll fenn, az asepticus meningitis kockázatának növekedése miatt (lásd 4.8 pont);

• enyhe vagy közepes fokú vesekárosodás áll fenn, mivel előfordulhat a vesefunkció romlása; Dehidratált gyermekek vagy serdülők esetében fennáll a vesekárosodás kockázata;

• enyhe vagy közepes fokú májkárosodás áll fenn;

• krónikus rhinosinsuitis, orrpolip és asthma bronchiale áll fenn, mivel ezen betegek esetében emelkedett a lehetséges bőr, légúti és általános tünetekkel járó allergiás reakciók – beleértve az anafilaxiás reakciókat is – kockázata.

Az idősek esetében nagyobb az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet.

Megfontolandó a túlzott gyógyszeralkalmazás okozta fejfájás (medication overuse headache – MOH) diagnózisa az olyan betegeknél akik gyakran vagy akár naponta tapasztalnak fejfájást annak ellenére (vagy éppen amiatt), hogy rendszeresen alkalmaznak fájdalomcsillapító gyógyszert. A túlzott gyógyszeralkalmazás okozta fejfájásban (medication overuse headache – MOH) szenvedő betegek nem kezelhetőek a fájdalomcsillapító adagjának növelésével. Ilyen esetekben a fájdalomcsillapító alkalmazásának elhagyása szükséges.

A Zenifen nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofén együttadása kerülendő:

• Acetilszalicilsavval: az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt; kivéve ha a kezelőorvos alacsony, napi 75 mg-ot meg nem haladó dózisban rendelte az acetilszalicilsavat;

• Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

• Egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel, ideértve a COX-2-gátlókat is: mivel fokozódik a mellékhatások előfordulásának kockázata (lásd 4.4 pont).

Az ibuprofén fokozott óvatossággal alkalmazandó:

• Kortikoszteroidokkal: a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont);

• Vérnyomáscsökkentő szerekkel (ACE-gátlók és angiotenzin II‑antagonisták) és diuretikumokkal: az NSAID-ok csökkenhetik ezen gyógyszerek hatását, néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél (például dehidrált betegek vagy vesekárosodásban szenvedő idősek). Ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II‑antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzibilis (ezeket a gyógyszerkölcsönhatásokat figyelembe kell venni azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg koxibokat alkalmaznak). Továbbá fokozott elővigyázatosság szükséges az időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen. Diuretikumok és ACE-gátlók fokozhatják az NSAID-ok nephrotoxicitását;

• Antikoagulánsokkal: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatását (lásd 4.4 pont);

• Thrombocytaaggregáció-gátlókkal és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI): a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont);

• Szívglikozidokkal: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik glomeruláris filtrációs rátát, és növelhetik a plazmaglikozid-szintet;

• Lítiummal, fenitoinnal: bizonyítottan emelkedik ezen hatóanyagok szintje a plazmában;

• Metotrexáttal: bizonyítottan lehetséges a metotrexát plazmakoncentrációjának emelkedése;

• Ciklosporinnal: fokozott a nefrotoxicitás kialakulásának a kockázata;

• Mifeprisztonnal: az NSAID-okat a mifepriszton alkalmazása után 8-12 napig nem szabad alkalmazni, mivel az NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását;

• Takrolimusszal: NSAID-okkal történő együttadás esetén fokozódhat a nephrotoxicitás kockázata;

• Zidovudinnal: a hematológiai toxicitás kockázata fokozódik NSAID és zidovudin együttes alkalmazása esetén. Ibuprofén és zidovudin együttadása esetén fokozódik a haematrosis és haematoma kockázata HIV-pozitív haemofíliásoknál;

• Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal járó konvulziók kockázatát;

• Aminoglikozidok: Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiürülését;

• Ginko biloba: NSAID-okkal együtt adva erősítheti a vérzés kockázatát;

• CYP2C9-gátlók: Az ibuprofén CYP2C9-gátlókkal történő együtt adása növelheti az ibuprofén- (a CYP2C9 enzim egy szubsztrátja) expozíciót. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-gátlók) végzett vizsgálatban 80‑100%-kal emelkedett S(+)-ibuprofén-expozíciót mutattak ki. Erős CYP2C9-gátlókkal történő együtt adáskor megfontolandó az ibuprofén adagjának csökkentése, kifejezetten olyan esetekben, amikor magas dózisú ibuprofént adnak együtt vorikonazollal vagy flukonazollal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében. Állatkísérletekben prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenetikus periódusban adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20. hetétől kezdve az ibuprofén alkalmazása a magzati vesefunkció zavarából eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén csak nagyon indokolt esetben adható.

Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első illetve második harmadában a legkisebb hatékony dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet);

• vesekárosodás (lásd fent);

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• a vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely alacsony adagok mellett is kialakulhat;

• a méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményezhet.

Következésképpen ibuprofén adása kontraindikált a terhesség utolsó három hónapjában (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

A hatóanyag, az ibuprofén és bomlási termékei kis mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe. Ezáltal, nem valószínű, hogy a csecsemőre káros hatásokat fejtene ki. Az ibuprofén rövid távú, a fájdalom és láz csillapítására javasolt adagban történő alkalmazásakor alkalmazásakor nem szükséges a szoptatás megszakítása. A készítmény hosszú távú biztonságosságát még nem állapították meg.

Termékenység

Vannak arra utaló adatok, hogy a ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis-gátló szerek az ovulációra kifejtett hatásuk révén kedvezőtlenül befolyásolják a női termékenységet. Ez a hatás azonban reverzibilisnek bizonyul a kezelés abbahagyását követően. Az ibuprofén alkalmazása nem javasolt olyan nők esetében, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségei vannak a teherbeeséssel vagy akiknél meddőségi vizsgálat folyik, megfontolandó az ibuprofén-kezelés leállítása.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofén rövid távú, az ajánlott dózisban történő adagolása nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások általában dózisfüggőek, kiváltképp a gastrointestinalis vérzés előfordulása, mely függ a dózis nagyságától és az alkalmazás időtartamától.

Gastrointestinalis mellékhatások: A leggyakrabban tapasztalt mellékhatások gastrointestinalis jellegűek. Gyomorfekély, perforáció vagy GI-vérzés – melyek időnként halálos kimenetelűek – fordulhatnak elő, kifejezetten az idős betegek esetében (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően az alábbi mellékhatásokat jelentették: hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, dyspepsia, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis és Crohn‑betegség súlyosbodása (lásd 4.4 pont). Kevésbé gyakran gastritis előfordulását figyelték meg.

NSAID-kezeléssel kapcsolatban ödémát, hypertensiot és szívelégtelenséget jelentettek.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).

A következő mellékhatásokat olyan esetekben tapasztalták, amikor az ibuprofént vény nélkül kapható adagban (maximum 1200 mg/nap) alkalmazták. Hosszabb ideig tartó krónikus állapotok kezelése, illetve hosszú távú kezelés esetén további mellékhatások jelentkezhetnek.

A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon ritka	a vérképzés zavarai (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis), melynek első jelei: láz, torokfájás, a szájnyálkahártya superficialis fekélye, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, vérzés és véraláfutás
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	túlérzékenységi reakciók, melyek a következőket foglalhatják magukban: a) aspecifikus allergiás reakciók és anaphylaxia b) légzőrendszeri tünetek, például asthma, bronchospasmus, dyspnoe c) különböző bőrreakciók, például bőrkiütés különböző formái, pruritus, urticaria, purpura, angiooedema, erythema multiforme és ritkábban exfoliatív és hólyagos dermatitis (beleértve a toxicus epidermalis necrolysist és Stevens–Johnson-szindrómát is)
Nagyon ritka	súlyos túlérzékenységi reakciók: tünetei lehetnek az arc, a nyelv és a gége duzzanata, dyspnoe, tachycardia, hypotensio, anaphylaxia, angiooedema vagy súlyos sokk), asthma exacerbatioja
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	fejfájás
Nagyon ritka	asepticus meningitis*
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem ismert	halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	oedema, hypertensio és szívelégtelenség előfordulását jelentették nagy dózisú NSAID-kezelés kapcsán
Nem ismert	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	hypertensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nagyon ritka	asthma
Nem ismert	emelkedett légúti reaktivitás, dyspnoe, bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	hasi fájdalom, hányinger, dyspepsia
Ritka	diarrhoea, flatulentia, constipatio, hányás
Nagyon ritka	peptikus fekély, perforatio, GI-vérzés, melaena, haematemesis, melyek időnként végzetes kimenetelűek lehetnek, főként időskorú betegeknél; stomatitis ulcerosa, gastritis, colitis ulcerosa és Crohn-betegség fellángolása (lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nagyon ritka	a májműködés zavara, főleg a huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	különböző bőrkiütések
Nagyon ritka	bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is)
Nem ismert	eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma), akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), fényérzékenységi reakciók
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nagyon ritka	akut vesekárosodás, papillaris necrosis, mely főleg a gyógyszer hosszú távú alkalmazása során alakulhat ki a szérumhúgysav koncentrációjának emelkedésével, oedema
Nem ismert	veseelégtelenség

*Gyógyszer által indukált asepticus meningitis kialakulásának pathomechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban a rendelkezésre álló, a NSAID-okkal kapcsolatos asepticus meningitisre vonatkozó adatok alapján, túlérzékenységi reakcióra lehet következtetni (a gyógyszer szedésével összefüggő átmeneti jelleg, ahol a tünetek a gyógyszerszedés megszakítását követően megszűnnek). Ritka esetekben asepticus meningitis tüneteit (nyakmerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy disorientatio) figyeltek meg autoimmun betegségben (lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegeknél ibuprofén szedésekor.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Gyermekeknél a 400 mg/ttkg-nál nagyobb adag bevétele tüneteket okozhat. Felnőtteknél a dózis‑válasz hatás kevésbé egyértelmű.

Túladagolás esetén a felezési idő 1,5‑3 óra.

Tünetek

A legtöbb betegnél, akik klinikailag jelentős mennyiségű nem-szteroid gyulladásgátlót vettek be, a következő tüneteket jelentették: hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom vagy ritkábban hasmenés; tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén előfordulhat. Súlyosabb túladagolás esetén a központi idegrendszerben jelentkeznek toxikus tünetek, mint szédülés, álmosság, esetenként nyugtalanság, dezorientáció, kóma vagy convulsio figyelhető meg. Súlyos túladagolás esetén hyperkalaemia fordulhat elő, illetve – feltehetően a keringő véralvadási faktorok hatását érintő interferencia miatt – megnyúlhat a protrombin idő. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis fordulhat elő. Akut veseelégtelenség és májkárosodás, hypotensio, légzésdepresszió és cianózis alakulhat ki; asthmás betegeknél lehetséges az asthma exacerbaciója.

Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása, vagy a túladagolás, renalis tubularis acidózist és hypokalaemiát okozhat.

Kezelés

Specifikus antidotum nem ismert. Szimptomatikus és szupportív kezelés szükséges, a szabad légutak biztosításával, és a szívműködés, illetve életjelek monitorozásával. Ha a beteg potenciálisan mérgező mennyiséget vett be, 1 órán belül aktív szén szájon át történő bevitele vagy gyomormosás megfontolandó. Amennyiben az ibuprofén már felszívódott, akkor lúgos anyagot alkalmazhatunk, hogy elősegítsük az ibuprofénsav vizeletbe történő kiválasztódását.

Gyakori vagy elhúzódó konvulziók esetén intravénás diazepámot vagy lorazepámot kell adni. Asthma kialakulásakor hörgőtágítókat kell adni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reumaellenes készítmények; Propionsav‑származékok.

ATC-kód: M01AE01

Az ibuprofén propionsav-származék, amelynek fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása van. Kis adagokban fájdalomcsillapító, nagyobb adagokban gyulladáscsökkentő hatású. Gyulladáscsökkentő hatása a ciklooxigenáz enzim gátlása révén történő prosztaglandin-szintézis-gátlás eredménye. A gyulladást azáltal enyhíti, hogy csökkenti a gyulladásos mediátorok felszabadulását a granulocitákból, bazofilekből és a hízósejtekből. Az ibuprofén csökkenti az erek bradikinin és hisztamin érzékenységét, hatással van a limfokin termelésre a T-limfocitákban, valamint csökkenti a vazodilációt. Továbbá gátolja a vérlemezke‑aggregációt is.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav tromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Zenifen az ibuprofén egy módosított hatóanyag-leadású gyógyszerformája, kétrétegű tabletta formájában. A tabletta két rétegből áll és 400 mg ibuprofént tartalmaz (170 mg az azonnali hatóanyag‑leadású rétegben és 230 mg a nyújtott hatóanyag-leadású rétegben). Az azonnali hatóanyag-leadású réteg gyorsan feloldódik, ezáltal lehetővé téve a véráramba történő gyors felszívódást, valamint a hatóanyag így gyorsan eléri a fájdalom forrását. A második réteg lassabban adja le a hatóanyagot, nyújtott időtartamon keresztül, ezáltal az ibuprofén szintje a vérben hatásos szinten marad és a hatás legfeljebb 8 órán keresztül fennmarad.

Felszívódás

Az ibuprofén gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból és gyorsan eloszlik a szervezetben. A maximális plazmakoncentrációt a beadást követően kb. 1‑2 óra múlva éri el. Ha a Zenifen bevétele étkezés közben történik, a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő megnőhet.

Eloszlás

Az ibuprofén erősen kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban két fő inaktív metabolitra bomlik, amelyek a változatlan ibuprofénnel együtt a vesén át ürülnek ki. A veséken keresztüli kiürülés gyors és teljes, azonban ha csökkent a vesén keresztüli kiürülés mértéke, akkor a hatóanyag felhalmozódhat a szervezetben.

Elimináció

Eliminációs felezési ideje kb. 2 óra. Idősek esetében nem figyeltek meg változást a farmakokinetikai profil vonatkozásában.

Komparatív biohasznosulási vizsgálatokat végeztek a Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta és a 200 mg azonnali hatóanyag‑leadású (IR) ibuprofén tabletta farmakokinetikai (PK) profiljának összehasonlítására, egyszeri dózis, illetve ismételt dózisok alkalmazását követően. Továbbá, egy felszívódási interakciós vizsgálatot is végeztek a PK profil összehasonlítására étkezés utáni és éhomi állapotokban.

Az egészséges alanyok részvételével végzett, 8 óránként adott Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta és a 4 óránként adott azonnali hatóanyag-leadású 200 mg ibuprofén tabletta PK profilját egyensúlyi állapotban összehasonlító többszöri dózis adagolásos vizsgálat során megállapították, hogy az ibuprofén felszívódásának sebessége és mértéke bioekvivalens.

Egy egészséges alanyokkal végzett, komparatív biohasznosulási vizsgálatban az éhomi állapotban, egyszeri dózisban adott Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta és a 2 dózisban, 4 óra eltéréssel adott 200 mg IR ibuprofén tabletta beadását követően megállapították, hogy a felszívódás mértéke ekvivalens a Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta első dózisának beadását követően valamint a 200 mg IR ibuprofén tabletta 2 adagjával összehasonlítva ekvivalens a felszívódás teljes mértéke.

Egy vizsgálatban a Zenifen 400 mg módosított hatóanyag‑leadású tabletta egyetlen dózisának PK profilját vizsgálták egy magas zsír- és kalóriatartalmú reggelit követően egészséges alanyokban. Az eredmények azt mutatták, hogy a felszívódás sebessége és mértéke éhomi állapotban és étkezés után bioekvivalens.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek során az ibuprofén-toxicitás, a gastrointestinalis traktusban kialakuló laesiok és fekélyek formájában jelentkezett. Az ibuprofén az in vitro vizsgálatokban nem bizonyult mutagénnek, valamint patkányokban és egerekben nem bizonyult karcinogénnek. Kísérleti kutatásokban kimutatták, hogy az ibuprofén átjut a placentán, de teratogén hatást nem észleltek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Azonnali hatóanyag‑leadású réteg

hidroxipropilcellulóz

szilícium-dioxiddal előkezelt mikrokristályos cellulóz

kroszkarmellóz-nátrium

vörös vas-oxid (E172)

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

glicerin-dibehenát

nátrium-sztearil-fumarát

Nyújtott hatóanyag‑leadású réteg

hidroxipropilcellulóz

hipromellóz

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

szilícium-dioxiddal előkezelt mikrokristályos cellulóz

glicerin-dibehenát

nátrium-sztearil-fumarát

Tablettabevonat

hipromellóz

makrogol 300 (E 1521)

talkum (E 553b)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

14 db vagy 28 db módosított hatóanyag‑leadású tabletta színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zentiva, k.s.

U kabelovny 130,

Dolní Měcholupy,

102 37, Prága 10,

Csehország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-24589/01 14× átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24589/02 28× átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. június 27.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. augusztus 15.