ZOLPIDEM-RATIOPHARM 10 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Zolpidem-ratiopharm 10 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg zolpidem-tartarátot tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 90,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, ovális, mindkét oldalán domború és mindkét oldalán bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta, egyik oldalán „ZIM” és „10” jelöléssel.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A zolpidem álmatlanság rövid távú kezelésére javallt felnőttek számára azokban az esetekben, amikor az álmatlanság súlyos fokú, a beteg életét nagymértékben zavarja, életminőségét rontja.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek:

65 évesnél fiatalabb betegek

A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető.

Felnőtteknek a napi javasolt adag 10 mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni és a 10 mg-ot nem szabad átlépni.

65 évesnél idősebb betegek

Az idős és legyengült betegek fokozottan érzékenyek lehetnek a zolpidemre, ezért ezeknél a betegeknél az ajánlott adag napi ½ filmtabletta az egyéni tolerancia gondos értékelését követően, ami kivételes esetekben emelhető 1 filmtablettára. A maximális adag napi 1 filmtabletta.

Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazása nem javasolt 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél az ennél a korcsoportnál történő alkalmazását alátámasztó adatok hiánya miatt. Placebokontrollos klinikai vizsgálatokból származó, jelenleg rendelkezésre álló tényadatok leírását lásd az 5.1 pontban.

Májkárosodás

Májkárosodás esetén a zolpidem kiürülése és metabolizmusa csökkent mértékű, ezért ilyen betegeknél az adagolást ½ filmtablettával kell kezdeni, és különös óvatosság szükséges májkárosodásban szenvedő idős betegeknél. 65 év alatti felnőtteknél csak abban az esetben lehet az adagot 10 mg-ra emelni, ha a klinikai hatás nem kielégítő, és a kezelést jól viseli a beteg.

Az alkalmazás módja

A Zolpidem-ratiopharm 10 mg filmtabletta szájon át alkalmazandó.

A filmtablettát minden esetben közvetlenül lefekvés előtt kell bevenni.

A kezelés időtartama

A zolpidem-kezelést a javasolt legkisebb adaggal kell kezdeni. A maximális napi adagot nem szabad meghaladni.

A kezelés a lehető legrövidebb legyen, időtartama néhány naptól maximum 4 hétig terjedhet (beleértve a dózis fokozatos csökkentésének az idejét).

Bizonyos esetekben a maximális kezelési időtartamon túli alkalmazás válhat szükségessé, ilyenkor a beteg állapotának szakorvosi felülvizsgálata szükséges, mivel az abúzus és dependencia kialakulásának kockázata a kezelés időtartamával növekszik (lásd 4.4 pont).

A kezelés megszakításának módjai

Nagyon rövid időtartamú kezelés esetén a dózis csökkentésére nincs szükség. Elhúzódó kezelés vagy az ajánlottnál magasabb adagok esetén az adag fokozatos csökkentésére van szükség a rebound insomnia kockázatának minimálisra csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont).

A beteg figyelmét fel kell hívni a kezelés korlátozott időtartamára, szükség esetén a fokozatos elhagyás módjaira. A beteget a készítmény elhagyását esetleg követő rebound insomnia lehetőségéről is tájékoztatni kell.

4.3 Ellenjavallatok

1. A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

2. Súlyos májelégtelenség.

3. Alvási apnoe szindróma.

4. Myasthenia gravis.

5. Akut és/vagy súlyos légzési elégtelenség.

6. Olyan betegeknél, akiknél korábban a zolpidem bevételét követően már jelentkeztek alvó állapotban komplex viselkedésformák (lásd 4.4 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Légzési elégtelenség

Károsodott légzésfunkciójú betegeknek a zolpidem csak óvatossággal adható, mivel a hipnotikumok a légzésfunkciót befolyásolhatják.

Májkárosodás

Csökkentett adagolás javasolt (lásd 4.2 pont).

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a zolpidem nem alkalmazható, mert encephalopathia kialakulásához vezethet (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Általános információk

Az insomnia oka tisztázandó, ha az lehetséges, és az alapbetegség(ek) kezelendő(k) a hipnotikum felírása előtt. Ha az insomnia 7‑14 napos kezelés során nem javul, ez jelezheti pszichiátriai vagy organikus rendellenesség alapvető meglétét, ezért a diagnózis rendszeres időközönként felülvizsgálandó.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Csökkentett adagolás javasolt (lásd 4.2 pont).

Pszichotikus betegségek

A hipnotikumok, mint a zolpidem, a pszichotikus betegek primer terápiájára nem javasoltak.

Másnapi pszichomotoros képességromlás

Más szedatívumhoz/hipnotikumhoz hasonlóan, a zolpidemnek is van központi idegrendszeri depresszáns hatása.

A másnapi pszichomotoros képesség, beleértve a csökkent gépjármű-vezetési képességet is, romlásának kockázatát növeli, ha

• a zolpidem a mentális éberséget igénylő tevékenységek előtt 8 óránál kevesebb időn belül kerül bevételre (lásd 4.7 pont);

• az ajánlott adagnál nagyobb adag kerül bevételre;

• a zolpidemet más központi idegrendszeri depresszánsokkal, vagy a zolpidem vérszintjét megemelő gyógyszerekkel, vagy alkohollal, vagy tiltott szerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A zolpidemet egyszer kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanaznap éjjel újra bevenni.

Amnézia

A szedatohipnotikumok, mint a zolpidem, anterograd amnéziát okozhatnak. Ez leggyakrabban a gyógyszerbevételt követő néhány órán belül jelentkezik, ezért a kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8 óra megszakítatlan alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8 pont).

Öngyilkosság és depresszió

Több epidemiológiai vizsgálat szerint öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet előfordulásának növekedése figyelhető meg benzodiazepinekkel és más hipnotikumokkal – ideértve a zolpidemet is – kezelt depressziós vagy nem depressziós betegeknél. Okozati összefüggést nem állapítottak meg.

Ahogy a benzodiazepinek, így a zolpidem sem alkalmazható önállóan depresszió vagy depresszióval kísért szorongás kezelésére (ezeknél a betegeknél szuicid viselkedést válthat ki).

Habár klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás interakciót a zolpidem és az SSRI-k között nem mutattak ki (lásd 4.5 pont), mint más szedatohipnotikumok esetében, a zolpidem csak óvatossággal adható depresszió tüneteit mutató betegeknél.

Szuicid tendencia nem zárható ki, ezért a még hatásos legkisebb adag zolpidemet biztosítsuk ezeknek a betegeknek, hogy elkerüljük a szándékos túladagolást. A zolpidem-kezelés közben, egy már korábban fennálló depresszió felszínre kerülhet. Mivel az álmatlanság a depresszió egyik tünete lehet, a javulást nem mutató álmatlanság esetén a beteg felülvizsgálandó.

Egyéb pszichiátriai és „paradox” reakciók

Egyéb pszichiátriai és „paradox” reakciók, mint a nyugtalanság, az álmatlanság súlyosbodása, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódások, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, természetellenes viselkedés, delírium és más nemkívánatos magatartási hatás a szedatív/hipnotikus gyógyszerek, mint a zolpidem alkalmazásakor ismerten megjelenhetnek. Ezen reakciók kialakulásakor a zolpidem-kezelést fel kell függeszteni. Idős korban a paradox reakciók kialakulásának valószínűsége nagyobb.

Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák

Alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformákat, beleértve az alvajárást és az azzal összefüggő egyéb viselkedésformákat, mint az „alva vezetés”, ételkészítésre és elfogyasztására, telefonálásra vagy nemi érintkezésre vonatkozó amnéziát (ezekre az eseményekre a betegek nem emlékeznek) jelentettek azoknál a betegeknél, akik zolpidemet szedtek, és nem voltak teljesen éber állapotban. Ezek az események előfordulhatnak a zolpidem első, vagy az azt követő bármely adagjának bevétele után. A zolpidem szedését haladéktalanul abba kell hagyni, ha a betegnél alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformát tapasztalnak, mert a beteg saját magát, és másokat is veszélyeztetheti (lásd 4.3 pont).

Az alkohol és más központi idegrendszeri depresszánsok együttes alkalmazása zolpidemmel, és a javasolt maximális adagnál nagyobb adagban alkalmazott zolpidem fokozzák ezen viselkedésformák előfordulásának valószínűségét. A zolpidem-kezelés megszakítása erősen mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél ilyen viselkedésformákat jelentenek (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Tolerancia

A szedatív/hipnotikus gyógyszerek, mint a zolpidem hipnotikus hatása kissé csökkenhet néhány hetes ismételt alkalmazás során.

Dependencia

Szedatohipnotikumok, mint a zolpidem használata abúzushoz és/vagy fizikai vagy pszichés függőséghez vezethet. A dependencia veszélye a dózis nagyságával vagy a kezelés időtartamával arányosan nő. Abúzus és dependencia kialakulásának kockázata szintén nagyobb azon betegek esetében, akik anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerfüggőség, illetve pszichiátriai rendellenesség szerepel. Ezért a zolpidem fokozott óvatossággal alkalmazható azon betegek esetében, akiknél jelenleg fennáll, vagy az anamnézisben szerepel alkohol- ill. kábítószer abúzus vagy gyógyszerfüggőség.

Ha a fizikai függőség már kialakult, a kezelés hirtelen megszakítása megvonási tünetek jelentkezésével jár együtt. Ezek lehetnek: fejfájás, izomfájdalom, extrém szorongás és feszültség, nyugtalanság, confusio és ingerlékenység. Súlyos esetben a következő tünetek jelentkezhetnek: derealisatio, depersonalisatio, hallási túlérzékenység, a végtagok zsibbadása és paraesthesiája, hiperszenzitivitás fényre, zajra és érintésre, hallucinációk, delírium vagy epilepsziás rohamok.

Mindazonáltal gyógyszerfüggőség kialakulásának valószínűségére irányuló célzott összehasonlító vizsgálat során nem találtak különbséget a Zolpidem-ratiopharm és a placebo között.

Rebound insomnia

Hipnotikus kezelés megszakítása rebound insomnia kialakulásával járhat. Ez egy átmeneti szindróma, amely a hipnotikus kezelés megszakításakor jelentkezik, amelynek során erőteljesebben, ismét megjelennek azok a tünetek, amik a szedatohipnotikumokkal való kezeléshez vezettek. Ezt egyéb reakciók, mint hangulatváltozások, szorongás és nyugtalanság kísérhetik.

Fontos, hogy a beteget a rebound hatás megjelenésének lehetőségére figyelmeztessük és a kezelés megszakításakor az adag csökkentését fokozatosan végezzük.

A rövid hatástartamú szedatív/hipnotikus gyógyszerek esetében a rebound hatás megjelenhet az adagolási intervallumok között is.

Súlyos sérülések

Farmakológiai tulajdonságai miatt a zolpidem álmosságot és csökkent tudatszintet okozhat, aminek következtében a beteg eleshet és súlyosan megsértheti magát.

Hosszú QT-szindrómás betegek

Egy in vitro, kísérleti körülmények között végzett cardialis elektrofizológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a zolpidem nagyon magas koncentrációban, pluripotens őssejteken alkalmazva csökkenti a hERG ioncsatornák kálium áramát. Ennek lehetséges következményei ismeretlenek a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeket illetően. Ezért elővigyázatosságból a zolpidem-kezelés előny/kockázati arányát gondosan mérlegelni kell olyan betegek esetében, akiknél ismert, hogy örökletes hosszú QT-szindrómában szenvednek.

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata

A Zolpidem-ratiopharm és opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a nyugtató-altatószerek, mint pl. a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, pl. a Zolpidem-ratiopharm és opioidok együttes felírása olyan betegek számára van fenntartva, akiknél az alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre. Amennyiben a zolpidem és opioidok együttes alkalmazásáról születik döntés, a gyógyszerek együttes felírásakor a legkisebb hatásos dózisokat kell adni, és azokat a lehető legrövidebb ideig alkalmazni.

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából, éppen ezért feltétlenül tájékoztatni kell a betegeket és a környezetükben lévőket, hogy felismerjék az ezekre a rendellenességekre utaló jeleket és tüneteket (lásd 4.5 pont).

Egyéb

Benzodiazepinekkel való együttes adás szükségtelen és kockázatos, fokozza a dependencia kockázatát. Célszerű a beteggel mindjárt az első rendeléskor közölni, hogy a kezelés időtartamának lehetősége korlátozott.

Alkalmazásának, illetve hatásának tartama alatt szeszesital fogyasztása tilos!

Segédanyagok

Laktóz

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Központi idegrendszeri depresszánsokkal történő kombináció

Fokozott központi idegrendszeri depressziós hatás alakulhat ki antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), hipnotikumokkkal, anxiolitikumokkal/szedativumokkal, antidepresszánsokkal, kábító fájdalomcsillapítókkal, epilepszia-ellenes gyógyszerekkel, anesztetikumokkal, szedatív hatású antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. Ezért a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7 pont). Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal, beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint együtt szedő betegeknél.

Fluvoxaminnel történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttes alkalmazásuk nem javasolt.

Kábító fájdalomcsillapítókkal való együttadáskor az eufória fokozódhat, növelve a pszichés függőség kialakulásának veszélyét.

Opioidok

Szedato-hipnotikumok, mint pl. a benzodiazepinek vagy rokon gyógyszereik, mint pl. a Zolpidem-ratiopharm és opioidok egyadása az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát, ezért ilyen esetekben az alkalmazott dózisokat és a kezelés időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Alkohollal való együttes bevétele nem javasolt, mivel a szedatív hatás fokozódhat. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

CYP450 gátlók és indukálók

Egyes citokróm P450-et gátló vegyület néhány hipnotikum, mint a zolpidem hatását fokozhatja. A zolpidem különböző hepatikus citokróm enzimeken keresztül metabolizálódik, elsősorban a CYP3A4-en, kisebb mértékben a CYP1A2-n.

CYP3A4 induktorokkal mint pl rifampicinnel vagy orbáncfűvel történő együttes alkalmazáskor csökken a zolpidem farmakodinámiás hatása. Orbáncfűvel való együttadáskor a zolpidem átlagos cmax- és AUC-értéke 33,7 ill. 30%-kal alacsonyabb a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. Zolpidem együttes alkalmazása orbáncfűvel nem ajánlott, mivel csökkenti a zolpidem vérszintjét.

Azonban itrakonazol (CYP3A4 gátló) együttes adása a zolpidem farmakokinetikáját, illetve farmakodinámiáját szignifikánsan nem befolyásolta.

Ezen eredmények klinikai relevanciája ismeretlen.

A zolpidem alkalmazása naponta kétszer adott 200 mg ketokonazollal (erős CYP3A4 gátló) a zolpidem eliminációs felezési idejének megnyúlását, a teljes AUC-érték emelkedését és a clearance-érték csökkenését okozta, a zolpidem és placebo együttes alkalmazásához képest. A zolpidem teljes AUC-értéke, ketokonazollal történő együttes alkalmazása esetén 1,83–szeresére nőtt a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. A zolpidem rutinszerű adagmódosítása nem szükséges, de a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a zolpidem ketokonazollal történő együttes alkalmazásakor a szedatív hatás fokozódhat.

Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttadásuk nem javasolt.

Egyéb gyógyszerek

A zolpidem és warfarin, digoxin vagy ranitidin együttes alkalmazásakor szignifikáns farmakokinetikai interakciót nem tapasztaltak.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhesség alatt a zolpidem alkalmazását elővigyázatosságból kerülni kell.

A zolpidemmel kapcsolatban nincsenek vagy korlátozottak a terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra, különös tekintettel a reproduktív toxicitás kialakulására.

A zolpidem átjut a placentán.

Kohorsz-vizsgálatokból összegyűjtött terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat alapján (több mint 1000 kimenetele) a terhesség első trimeszterében a benzodiazepin vagy benzodiapinszerű hatóanyagok expozíciója következtében kialakuló születési rendellenességeknek nem volt bizonyítéka, ugyanakkor bizonyos epidemiológiai esettanulmányokban az ajak- és szájpadhasadék megnövekedett incidenciáját figyelték meg benzodiazepin expozíció mellett.

Csökkent magzati mozgás és magzati szívfrekvencia variabilitás eseteit jegyezték le benzodiazepinek vagy benzodiapinszerű hatóanyagok adását követően a terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében. A zolpidem alkalmazása a terhesség utolsó szakaszában vagy szülés alatt, összefüggésbe hozható az újszülött csecsemőnél hypothermia, izomgyengeség, szopási nehézség („floppy infant szindróma”) kialakulásával a készítmény farmakológiai hatása miatt. Újszülötteknél súlyos légzésdepresszió eseteit jelentették.

Ezen túlmenően, a terhesség utolsó szakaszában tartósan alkalmazott szedatívumok/hipnotikumok alkalmazása esetén az újszülöttben fizikális függés alakulhat ki, illetve megnőhet a megvonási tünetek kialakulásának veszélye a postnatalis periódusban. A postnatalis periódusban az újszülöttek megfelelő monitorozása ajánlott.

Zolpidem felírásakor figyelmeztetni kell a beteget, hogy tervezett vagy feltételezett terhesség esetén azonnal értesítse kezelőorvosát, a gyógyszer adagolásának felfüggesztése érdekében.

Szoptatás

A zolpidem alkalmazása a szoptatás alatt nem javasolt, mert az kismértékben átjut az anyatejbe.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Zolpidem-ratiopharm nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gépjárművezetőket, illetve gépeket használókat figyelmeztetni kell arra, hogy - mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos/kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8 pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8 óra pihenőidő javasolt a zolpidem bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése, valamint magasban végzett munka között.

A gépjárművezetési képesség zavara és olyan viselkedés, mint az „alva vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva.

Továbbá, a zolpidem alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen viselkedés kockázatát (lásd 4.4 és 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt és egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A zolpidem mellékhatásai dózisfüggők, különösen egyes központi idegrendszeri hatások tekintetében, és enyhébbek, ha a gyógyszerbevétel közvetlenül lefekvés előtt történik. Időseknél gyakoribbak.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Gyakori: felső légúti fertőzés, alsó légúti fertőzés

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: angioneuroticus oedema

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: hallucinációk, izgatottság, rémálmok, depresszió (lásd 4.4 pont).

Nem gyakori: zavartság, ingerlékenység, nyugtalanság, agresszió, somnambulizmus (lásd 4.4 pont), alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformák (lásd 4.4 pont)

Ritka: libidóváltozások

Nagyon ritka: érzékcsalódás, függőség (elvonási tünetek, vagy a kezelés megszakítását követően rebound hatás fordulhat elő).

Nem ismert: dührohamok, psychosis, természetellenes viselkedés, delírium.

A legtöbb pszichés mellékhatás a paradox reakciókkal van összefüggésben.

A zolpidem-kezelés közben egy már korábban fennálló depresszió felszínre kerülhet.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: aluszékonyság, fejfájás, szédülés, az álmatlanság súlyosbodása, kognitív zavarok, anterográd amnézia (az amnesztikus hatás inadekvát viselkedéssel társulhat)

Nem gyakori: figyelemzavar, beszédzavar.

Ritka: csökkent éberség

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: kettős látás

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nagyon ritka: légzésdepresszió (lásd 4.4 pont)

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: megemelkedett májenzimszintek

Ritka: hepatocelluláris, cholestaticus vagy kevert típusú májkárosodás (lásd 4.4 pont)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: bőrkiütés, viszketés, fokozott verejtékezés

Ritka: csalánkiütés

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori: hátfájás, izomgyengeség

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság

Ritka: járászavarok, elesés (főleg idős betegeknél fordult elő és azokban az esetekben, amikor a beteg nem az előírás szerint alkalmazta a zolpidemet) (lásd 4.4 pont)

Nem ismert: hozzászokás

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Jelei és tünetei

Zolpidemmel monoterápiában, vagy központi idegrendszeri depresszáns szerekkel (beleértve az alkoholt) történő együttes túladagolás aluszékonyságtól kómáig terjedő központi idegrendszeri depressziót okoz. Enyhébb esetekben aluszékonyság, zavartság és levertség, súlyosabb esetekben ataxia, hypotonia, izomtónus-csökkenés, légzésdepresszió, ritkán kóma jelentkezhet, nagyon ritkán fatális kimenetel is előfordul.

Kezelés

A bevételt követő 1 órán belül hánytatás szükséges, ha a beteg eszméleténél van, ellenkező esetben a légutak védelme mellett gyomormosást kell végezni. A cardiovascularis és respiratoricus funkciókat fokozottan ellenőrizni kell. A tünetek kezelése szupportív terápiát és speciális szakintézeti ellátást igényel. Aktív szén adható a felszívódás csökkentése érdekében. Szedatív gyógyszerek kerülendők, még excitatio kialakulásakor is. Súlyos tünetek fellépése estén flumazenil adása megfontolandó, habár a flumazenil hozzájárulhat a neurológiai szimptómákhoz (convulsiók). A zolpidem nem távolítható el a szervezetből hemodialízissel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Altatók és nyugtatók, benzodiazepinnel rokon gyógyszerek

ATC kód: N05C F02

Hatásmechanizmus

Imidazopiridin csoportba tartozó altató, ami kémiailag mind a benzodiazepinektől, mind az egyéb altató- és nyugtatószerektől különbözik.

Altató hatását az biztosítja, hogy a GABA-A receptor komplexben elhelyezkedő benzodiazepin-1 (omega-1) kötési helyen specifikus agonista hatást fejt ki.

A bezodiazepinek ezzel szemben nem szelektív módon mind az omega-1, és az omega-2 alegységhez kötődnek. Ez a receptor változást indukál a klorid-anioncsatornában, és ezáltal váltja ki a zolpidem-tartarát specifikus szedatív hatását. Ezt a szedatív hatást a benzodiazepin-antagonista flumazenil visszafordítja.

Állatkísérletek: A zolpidem szelektív omega-1 alegységhez való kötődése magyarázhatja azt a tényt, hogy a zolpidem altatószerként alkalmazott dózisban izomrelaxáns és anticonvulsiv hatást nem mutat, míg ezen hatások az omega-1 alegységhez nem szelektíven kötődő benzodiazepinek alkalmazása után tapasztalhatók.

Farmakodinámiás hatások

Szelektivitásával magyarázható a gyors altató hatás, az éjszakai felébredések számának csökkenése, valamint a teljes éjszakai alvástartam megnyúlása, és az alvás minőségének javulása. EEG vizsgálatokkal igazolható, hogy megőrzi az alvás fiziológiai szerkezetét, a mély alvás (az ún. lassú hullámú alvás III. és IV. fázisnak) arányát megtartja, és nem vagy alig befolyásolja a paradox alvási (REM) fázist. A zolpidem valamennyi ismert hatása antagonizálható flumazenillel. Egy éves tartamot meghaladó követéses vizsgálatokban sem észleltek ún. rebound insomniát vagy megvonásos tüneteket.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A randomizált vizsgálatok csak a 10 mg zolpidem hatásosságának meggyőző bizonyítékát mutatták.

Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 462 nem idős, átmeneti alvászavarban szenvedő egészséges önkéntesnél a 10 mg zolpidem 10 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 3 perc volt.

Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 114 nem idős, krónikus álmatlanságban szenvedő betegnél a 10 mg zolpidem 30 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 15 perc volt.

Egyes betegeknél az alacsonyabb 5 mg–os adag is hatásos lehet.

Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazásának biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem bizonyították. Egy randomizált, placebokontrollos, 201 figyelemhiányos/ hiperaktivitás zavarral (ADHD) küzdő insomniában szenvedő, 6‑17 év közötti gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálat során a zolpidem 0,25 mg/ttkg/nap dózisban (maximum 10 mg/nap dózisban) nem bizonyult hatékonynak a placebóval összehasonlítva. A zolpidem-kezelés következtében leggyakrabban előforduló mellékhatások a placebóval szemben pszichiátriai és idegrendszeri eredetűek voltak, beleértve a szédülést (23,5% versus 1,5%), fejfájást (12,5% versus 9,2%), és hallucinációkat (7,4% versus 0%) (lásd 4.2 és 4.3 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A zolpidem gyorsan felszívódik, így a hipnotikus hatás kezdete is gyors.

A plazma csúcskoncentrációt 0,5‑3 óra alatt éri el.

A biohasznosulás 70%, mérsékelt first-pass metabolizmusa miatt.

Eloszlás

92,5% ± 0,1%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.

A megoszlási térfogat felnőttekben 0,54 ± 0,02 l/kg, és 0,34 ± 0,05 l/kg-ra csökken nagyon idősekben.

Biotranszformáció, elimináció

Terápiás adagjainak plazmafelezési ideje átlagosan 2,4 óra (± 0,2 óra), a hatás tartama 6 óra. Metabolitjai inaktívak, a vizelettel 56%-uk, a széklettel 37%-uk ürül. A clearance eléri a 300 ml/percet.

Idős betegeknél 100 ml/perc-es csökkent clearance-t figyeltek meg. A 81 és 95 év közötti idős betegeknél a maximális plazmakoncentráció 80%-kal megemelkedett, szignifikáns felezési idő-növekedés nélkül.

Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akár dializált, akár nem, a clearance érték mérsékelt csökkenésével kell számolni. A többi farmakokinetikai paraméter nem érintett.

A zolpidem-tartarát számos hepatikus citokróm P450 enzimen keresztül metabolizálódik, a fő enzim a CYP3A4, a CYP1A2 enzim közreműködésével. Mivel a CYP3A4 enzim egy fontos szerepet játszik a zolpidem-tartarát metabolizmusában, ezért fennáll a lehetséges gyógyszerkölcsönhatás kialakulásának a kockázata azoknál a gyógyszereknél, amik a CYP3A4 enzim szubsztrátjai vagy induktorai.

Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a zolpidem biohasznosulása 80%-kal nő, és az eliminációs felezési ideje az egészséges önkénteseknél tapasztalt 2,4 óráról a károsodott májműködésre jellemző 9,9 órára nő. Májcirrózisban szenvedő betegeknél az expozíció ötszörösére és az eliminációs felezési idő a háromszorosára nő.

Nem dializálható.

Linearitás/nem-linearitás

Terápiás dózistartományban a farmakokinetikai profil lineáris.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: magnézium-sztearát, hipromellóz, karboximetil-keményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz, laktóz-monohidrát.

Filmbevonat: „Opadry Y-1-7000” [hipromellóz, titán-dioxid (E171), makrogol 400].

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db, illetve 20 db filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, illetve gyermekbiztos, PP tetővel és alumínium membránnal lezárt fehér HDPE tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy üres keresztes) altatószer

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen, Pallagi út 13.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-9249/01 (10×) buborékcsomagolásban

OGYI-T-9249/02 (20×) buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. március 16.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. október 05.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. szeptember 31.