ZOPIGEN 7,5 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Zopigen 7,5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

7,5 mg zopiklont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag

30,8 mg laktózt tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, ovális, filmbevonatú, bemetszéssel ellátott tabletta. Egyik oldalán mélynyomású „Z” kódjelzés-bemetszés-"Z" kódjelzés, másik oldalán mélynyomású „7.5” jelzéssel. Törési felülete fehér színű.

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek rövid ideig tartó, ill. krónikus álmatlanságának (insomnia) rövid távú kezelésére (beleértve az elalvási nehézségeket, az éjszakai vagy a korai felébredést is).

A benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű készítmények adása csak akkor indokolt, amikor az állapot súlyos, az életminőséget rontja, vagy a beteget túlzott mértékben megterheli.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Zopigen filmtablettát a legkisebb hatásos dózisban kell alkalmazni.

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen, de a fokozatos megvonási időszakot beleszámítva se haladja meg a 4 hetet. A maximális kezelési időtartamon túli alkalmazásához a beteg állapotának szakorvosi felülvizsgálata szükséges.

Adagolás

Felnőttek

Az ajánlott napi adag felnőtteknek 65 éves kor alatt 1 filmtabletta (7,5 mg) közvetlenül lefekvés előtt. Nem javasolt 7,5 mg‑nál nagyobb dózis adása.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A zopiklon 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható. A zopiklon biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Idősek

65 év feletti betegeknél kezdő dózisként 3,75 mg javasolt, ami ezt követően, ha szükséges és a beteg tolerálja, 7,5 mg‑ra emelhető (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében kezdő dózisként 3,75 mg javasolt, annak ellenére, hogy a zopiklon és/vagy metabolitjainak a kumulálódását nem tapasztalták.

Májkárosodás

A májműködés zavara a zopiklon eliminációs idejét megnyújthatja, ezért az ajánlott kezdő adag 3,75 mg. A dózis fokozott óvatossággal emelhető 7,5 mg‑ra, ha klinikailag szükséges és a beteg tolerálja (lásd 4.4 pont).

Krónikus légzési elégtelenség

Az ajánlott kezdő adag 3,75 mg. A dózis fokozott óvatossággal emelhető 7,5 mg‑ra, ha klinikailag szükséges és a beteg tolerálja (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

A Zopigen filmtablettát szájon át, közvetlenül (az esti) lefekvés előtt kell bevenni.

A kezelés időtartama

Átmeneti insomnia: 2‑5 nap,

rövid ideig tartó insomnia: 2‑3 hét.

Krónikus insomnia esetén a tartós alkalmazásról kizárólag szakorvosi vélemény alapján lehet dönteni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• légzési elégtelenség,

• súlyos májkárosodás,

• súlyos alvási apnoe szindróma,

• myasthenia gravis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Mivel a hipnotikumok csökkentik a légzőközpont működését, a zopiklon felírásakor óvatossággal kell eljárni olyan betegek esetében, akiknél légzészavar áll fenn (lásd 4.8 pont).

Pszichomotoros képességromlás

Mint egyéb szedatívumok/hipnotikumok esetében, a zopiklon is okoz központi idegrendszeri hatásokat.

A pszichomotoros képesség, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is, romlásának kockázatát növeli, ha:

• a zopiklon a mentális éberséget igénylő tevékenységek előtt 12 óránál kevesebb időn belül kerül bevételre,

• az ajánlott adagnál nagyobb adag kerül bevételre,

• a zopiklont más központi idegrendszeri depresszánsokkal, vagy alkohollal, vagy a zopiklon vérszintjét megemelő gyógyszerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a teljes mentális éberséget és motoros koordinációt igénylő, baleseti veszéllyel járó munkavégzést, mint pl. gépek kezelése vagy gépjárművezetés, kerüljék a zopiklon alkalmazását követően, különösen a bevételt követő 12 óra folyamán.

Függőség

Szedatívumok/hipnotikumok, mint a zopiklon alkalmazása során fennáll a fizikális illetve pszichés függőség valamint az abúzus kockázata. A zopiklon még terápiás adagokban is függőség kialakulásához vezethet.

A kockázat növekszik

• az alkalmazott dózis nagyságával és a kezelés időtartamával

• korábban fennálló alkohol és/vagy gyógyszerabúzus esetén,

• alkohol vagy más pszichotropikumok együttes alkalmazásakor, illetve

• azoknál, akik személyiségzavarban szenvednek.

Ha fizikális függőség alakult ki, a gyógyszer hirtelen elhagyása elvonási tüneteket eredményezhet. Ezek közé tartozhat a fejfájás, a palpitatio, az izomfájdalom, az extrém szorongás, a tremor, a verejtékezés, az agitatio, a feszültség, a nyugtalanság, a zavarodottság, a rémálmok és az irritabilitás. Súlyos esetekben derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, zsibbadás és a végtagok csiklandós érzete, túlzott érzékenység a fényekre, a zajokra és a fizikai érintésre, tachycardia, delirium, hallucináció és epilepsziás görcsök is felléphetnek.

Rebound insomnia

Ez egy átmeneti szindróma, amely a szedatohipnotikum‑kezelés (benzodiazepinek, benzodiazepin‑szerű hatóanyagok) megszakításakor jelentkezik, amelynek során erőteljesebben, ismét megjelennek azok a tünetek, amik a szedatohipnotikumokkal való kezeléshez vezettek. Mivel a zopiklon kezelés hirtelen megszakításakor – különösen tartós kezelés esetén – nagyobb az előfordulási valószínűsége ennek a jelenségnek, a terápia végén javasolt az adag fokozatos csökkentése és a beteg ennek megfelelő felvilágosítása.

Amnesia

Amennyiben a filmtabletta bevételét követően az alvás megszakad, vagy a bevételhez képest későn kerül sor lefekvésre, a betegnél anterográd amnesia alakulhat ki.

Az anterográd amnesia előfordulásának csökkentése érdekében, biztosítani kell, hogy:

• a beteg szigorúan lefekvés előtt vegye be a gyógyszert, és

• lehetősége legyen egy teljes éjszakai alvásra (mintegy 7–8 óra megszakítás nélküli alvásidő álljon rendelkezésére).

Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák

Alvajárást és az azzal összefüggő egyéb viselkedésformákat („alvás közbeni vezetés”, ételkészítés és ‑fogyasztás, telefonálás), és azokra vonatkozó amnéziát jelentettek olyan betegeknél, akik zopiklont szedtek és nem voltak teljesen éber állapotban. Az alkohol és más központi idegrendszeri depresszánsok együttes alkalmazása zopiklonnal, illetve a javasolt maximális adagnál nagyobb adagban alkalmazott zopiklon fokozza ezen viselkedésformák előfordulásának valószínűségét. A zopiklon-kezelés megszakítása alaposan mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél ilyen viselkedésformákat jelentenek.

Egyéb pszichiátriai és „paradox” reakciók

Ismert, hogy a benzodiazepinek és a benzodiazepin-szerű hatóanyagok alkalmazása során paradox reakciók, mint pl. nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszivitás, érzéki csalódások, dühkitörések, rémálmok, hallucinációk, pszichotikus reakciók, nem megfelelő viselkedés és egyéb viselkedési zavarok jelentkezhetnek. Ilyen esetekben a készítmény adását abba kell hagyni. Ezek a reakciók idős betegeknél nagyobb valószínűséggel jelentkeznek.

Tolerancia

A hipnotikumok hatásossága ismételt alkalmazás esetén valamelyest csökkenhet. Mindazonáltal a zopiklon esetében kifejezett tolerancia-csökkenés nem következett be a legfeljebb négy hétig tartó kezelési időszak alatt.

Különleges betegcsoportok

A zopiklon adása psychoticus betegségek elsődleges kezelésére nem javasolt.

A zopiklon önmagában nem alkalmazható depresszió vagy depresszióhoz társuló szorongás kezelésére, mert elfedheti annak tüneteit (ilyen betegeknél öngyilkosságra kerülhet sor). Az insomniát kiváltó okot a tüneti kezelés előtt is célzottan kezelni kell annak érdekében, hogy nehogy inadekvátan a depresszió potenciálisan súlyos tüneteit kezeljék.

Idős betegeknél az altatók alkalmazását kerülni kell, mivel náluk fennáll az ataxia és a zavartság kockázata, ami eleséshez vezethet és ahhoz, hogy megüthetik magukat. Amennyiben a klinikai igény alapján mégis alkalmazásuk mellett döntenek, a kezelést alacsonyabb adaggal (lásd 4.2 pont) kell kezdeni.

A légzési depresszió kockázata miatt alacsonyabb dózis javasolt krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek esetében.

A zopiklon nem alkalmas súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére, mivel az encephalopathia kialakulását segíthetik elő.

A zopiklont fokozott elővigyázatossággal kell adni olyan betegeknek, akiknek a kórtörténetében alkohol- és gyógyszerabúzus szerepel.

A zopiklon és a CYP3A4 gátlók együttes adását kerülni kell (lásd 4.5 pont).

A zopiklon-kezelés megkezdése előtt az insomnia hátterében levő okot gondosan, célzottan kezelni kell.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában, vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A kezelés időtartama olyan rövid legyen, amennyire csak lehet (lásd 4.2 pont), de – a gyógyszermegvonási időszakot is beleszámítva – ne tartson tovább négy hétnél. Ezt az időtartamot csak a beteg állapotának az újraértékelése után szabad túllépni. Előnyös lehet, ha a beteget a kezelés kezdetekor tájékoztatják arról, hogy a kezelés rövid ideig fog tartani, és ha elmagyarázzák neki, hogyan fogják az adagot fokozatosan csökkenteni. A rebound jelenségre is fontos rámutatni, annak érdekében, hogy minél kevésbé aggódjon a beteg attól, hogy a gyógyszermegvonás időszakában ugyanezek a tünetek újra megjelennek. A rövid hatástartamú benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű készítmények esetében vannak arra utaló adatok, miszerint– különösen magas dózisok esetén – két adag bevétele között is felléphetnek megvonási tünetek.

Szedatívumokkal (pl. benzodiazepinnel és hasonló készítményekkel történő együttes alkalmazás kockázatai

A Zopigen és a szedatív készítmények (pl. benzodiazepinek és hasonló készítmények) együttes alkalmazása bódultsághoz, légzésdepresszióhoz, kómához vagy halálhoz vezethet. Ezen kockázatok elkerülése érdekében ezen készítmények együttes alkalmazása csak abban az esetben javasolt, ha a kezelésre más alternatíva nincs. Ha az Zopigent mégis szedatívumokkal együtt alkalmazzák, a legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig alkalmazandó.

Az így kezelt betegeket fokozott figyelemmel kell kísérni a bódultság és a légzésdepresszió kockázata miatt. Javasolt a betegek és hozzátartozóik/gondozóik felvilágosítása e tünetekkel kapcsolatban. (lásd 4.5 pont)

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Alkohol:

A kezelés során az alkohol fogyasztása kerülendő. Az alkohol fokozhatja a zopiklon szedatív hatását, így az befolyásolhatja a beteg gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeit.

Központi idegrendszeri depresszánsok

A központi idegrendszeri depresszáns-hatás fokozódhat neuroleptikumokkal, hypnotikumokkal, anxiolitikumokkal/szedatívumokkal, antidepresszánsokkal, narko-analgetikumokkal, antiepileptikumokkal, anesztetikumokkal és szedatív antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. A narko-analgetikumok használata esetén fokozott eufória jelentkezhet, amely pszichés függéshez vezethet.

Citokróm P450 / (CYP) 3A4 enzim-inhibitorok/induktorok

Mivel a zopiklont a citokróm P450 (CYP) 3A4 izoenzim metabolizálja (lásd az 5.2 „Farmakokinetikai tulajdonságok” pontot), a zopiklon plazmaszintje emelkedhet, amikor CYP3A4-gátlókkal együtt, pl. eritromicinnel, klaritromicinnel, ketokonazollal, itrakonazollal, takrolimusszal, flukonazollal és ritonavirral együtt szedi a beteg. Eritromicinnel együtt adva a zopiklon AUC értéke 80%-kal nő. Következésképpen fokozódhat a zopiklon altató hatása. Ez a mellékhatások kockázatának fokozódását eredményezheti, különösen idős betegeknél. Ennek következtében a zopiklon CYP3A4 gátlókkal való együttes alkalmazását kerülni kell idős korban (lásd 4.4 pont); a többi beteg esetében mérlegelni kell az adag csökkentését.

Ezzel szemben a zopiklon plazmaszintek csökkenhetnek, így a zopiklon szedatív hatásai mérséklődhetnek, amikor CYP3A4 induktorokkal, például rifampicinnel, karbamazepinnel, nefazodonnal, fenobarbitállal, fenitoinnal és orbáncfűvel együtt alkalmazzák. Egy egyszeri dózis vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy amikor zopiklont és karbamazepint szedtek kombinációban, a szedatív hatások összeadódtak. Mindazonáltal, mivel a karbamazepin a CYP3A4 potenciális induktora, valószínűleg a karbamazepin hosszú távú alkalmazása a zopiklon plazmaszintek csökkenéséhez vezet, és ennek megfelelően csökkenti hipnotikus hatásait. A CYP3A4-induktorok a zopiklon adagjának emelését igényelhetik.

A metoklopramid fokozza, az atropin csökkenti a zopiklon plazmakoncentrációját.

A zopiklon izomrelaxánsokkal való együttadása az izomlazító hatást fokozhatja.

A fehérjekötésből való kiszorítás

A fehérjekötésből való kiszorítás miatti gyógyszerkölcsönhatás kockázata alacsony.

Szedatívumok (mint a benzodiazepin és hasonló szerek)

Az opioidok és a szedatívumok (mint a benzodiazepin és hasonló szerek) együttes alkalmazása megnöveli a bódultság, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát a központi idegrendszeri depresszáns hatás erősítése által. Az együttes alkalmazás során a dózis és az időtartam a lehető legkisebb legyen (lásd 4.4. pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség és szoptatás alatt történő biztonságos alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ezért a gyógyszer terhesség és szoptatás alatt történő alkalmazása nem ajánlott.

Minden fogamzóképes nőnek, akinek zopiklont írtak fel, tanácsolni kell, hogy ha a közeljövőben gyermeket vállalna, vagy úgy érzi, terhes, a gyógyszeres kezelés megszakítása miatt keresse fel kezelőorvosát.

Termékenység

Több kísérletben terméketlenséget észleltek a hím állatok körében. Mindazonáltal egy klinikai vizsgálatban az emberi spermiogramra gyakorolt negatív hatásokat nem figyeltek meg (lásd 5.3 pont).

Terhesség

Három állatfajon végeztek reprodukciós vizsgálatokat, amelyekben nem észleltek bizonyítékot a zopiklon magzatkárosító hatásáról. Mivel az állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mindig prediktívek az emberre nézve, a zopiklon terhességben való alkalmazása nem ajánlott.

Amennyiben a terhesség késői szakában vagy a vajúdás ideje alatt alkalmaznak zopiklont, az újszülöttnél – a készítmény farmakológiai hatásának következtében – hypothermia, közepes fokú légzési depresszió, csökkent izomtónus és csökkent szopóreflex („floppy infant syndrome”) várhatók. A benzodiazepineket, vagy benzodiazepin-szerű készítményeket a terhesség későbbi szakaszában tartósan szedő anyák gyermekeinél fizikális függőség alakulhat ki; náluk fennáll a postnatalisan fellépő megvonási tünetek veszélye.

Szoptatás

Mivel a benzodiazepineket illetve a benzodiazepin-szerű hatóanyagok az anyatejbe kiválasztódnak, a zopiklon szoptató nőknek nem adható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A farmakológiai tulajdonságának és a központi idegrendszerre kifejtett hatásának következtében az Zopigen tabletta károsan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A kockázatot az egyidejűleg fogyasztott alkohol tovább fokozza (lásd a 4.4 pontot).

A pszichomotoros képesség (beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is) romlásának kockázatát növeli, ha:

• a zopiklon a mentális éberséget igénylő tevékenységek előtt 12 óránál kevesebb időn belül kerül bevételre,

• az ajánlott adagnál nagyobb adag kerül bevételre,

• a zopiklont más központi idegrendszeri depresszánsokkal, vagy alkohollal, vagy a zopiklon vérszintjét megemelő gyógyszerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.5 pont).

A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a teljes mentális éberséget és motoros koordinációt igénylő, baleseti veszéllyel járó munkavégzést, mint pl. gépek kezelése vagy gépjárművezetés, kerüljék a zopiklon alkalmazását követően, különösen a bevételt követő 12 óra folyamán.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A klinikai vizsgálatokban a zopiklon kezelés során tapasztalt nemkívánatos hatások, mellékhatások általában enyhék voltak, és csak ritkán vezettek a kezelés felfüggesztéséhez. Zopigen kezelés mellett a leggyakoribb mellékhatás a keserű szájíz.

A tapasztalt mellékhatások az egyes szervrendszerekre vonatkoztatva, az alábbi gyakoriság szerint, csökkenő sorrendben vannak feltüntetve:

• nagyon gyakori ( 1/10);

• gyakori ( 1/100 ‑ < 1/10);

• nem gyakori ( 1/1 000 ‑ < 1/100);

• ritka ( 1/10 000 ‑ < 1/1 000);

• nagyon ritka (< 1/10 000);

• nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: angiooedema, anafilaxiás reakció.

Ritka: túlérzékenység.

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: rémálom, izgatottság.

Ritka: irritabilitás, zavarodott állapot, nyugtalanság, hallucináció, agresszivitás, dühkitörés, psychosis, esetlegesen amnéziához kötött abnormális viselkedés, alvajárás (lásd 4.4 „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással járó óvintézkedések” pontban az „Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák” részt), rendellenes libido.

Nem ismert: érzelmi közömbösség, fizikális és/vagy pszichés gyógyszerfüggőség (lásd 4.4 „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással járó óvintézkedések” pontban az „Függőség” részt), érzékcsalódások.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: dysgeusia (keserű íz), (elhúzódó) álmosság.

Nem gyakori: szédülés, fejfájás.

Ritka: anterograd amnézia.

Nagyon ritka: rohamok.

Nem ismert: ataxia, paraesthesia, csökkent éberség.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: diplopia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Ritka: dyspnoe (lásd 4.4 pont).

Nem ismert: légzésdepresszió (lásd 4.4 pont).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szájszárazság.

Nem gyakori: hányinger.

Nem ismert: hányás, hasmenés, dyspepsia.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Nagyon ritka: a szérum transzamináz- és/vagy a vér alkalikusfoszfatáz-szintjének emelkedése.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: allergiás bőrreakciók, pl.: bőrkiütés, viszketés, verejtékezés.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: izomgyengeség.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem gyakori: fáradtság.

Nem ismert: járási bizonytalanság.

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények:

Ritka: elesés (főleg idős betegek esetében fennáll az elesés és a következményes csonttörések kockázata).

A kezelés kezdetén álmosság, érzelmi közömbösség, csökkent éberség, zavarodottság, fáradtság, fejfájás, szédülés, izomgyengeség, ataxia vagy kettőslátás fordulhat elő, melyek az alkalmazás folytatása során rendszerint eltűnnek.

A kezelés abbahagyásakor, a fizikális függőség kialakulását követően megvonási tüneteket jelentettek (lásd 4.4 pont). A megvonási tünetek egyénenként változnak, nem kívánt hatásként egyaránt jelentkezhet fejfájás, palpitatio, tachycardia, izomfájdalom, extrém szorongás, remegés, verejtékezés, izgatottság, feszültség, nyugtalanság, konfúzió, rémálmok, ingerlékenység, rebound insomnia vagy delírium. Súlyos esetekben a következő tünetek fordulnak elő: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagok zsibbadása, bizsergése, fokozott érzékenység fényre, hangokra, fizikai érintésre; hallucinációk. Nagyon ritkán epilepsziás vagy egyéb görcsrohamok fordulhatnak elő.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Jelek és tünetek:

A zopiklon túladagolásakor elsősorban a központi idegrendszer különböző mértékű depressziója okoz tüneteket; ezek az elfogyasztott adagtól függően az aluszékonyságtól a kómáig terjedhetnek.

Enyhébb esetekben, a jelentett fő tünet az aluszékonyság, zavartság és letargia voltak; míg súlyosabb esetekben a tünetek között előfordult ataxia, hypotonia, hypotensio, légzésdepresszió és kóma.

A túladagolás kevésbé jelent életveszélyt, amennyiben a zopiklont nem kombinálják egyéb központi idegrendszeri depresszánssal, beleértve az alkoholt. Egyéb kockázati tényezők, mint az egyéb, egyidejűleg fennálló betegség és a beteg legyengült állapota, súlyosbíthatja a tüneteket és nagyon ritkán végzetes kimenetellel járhat.

Kezelés:

Túladagolás esetén megfelelő klinikai körülmények között végzett tüneti és támogató kezelés szükséges. Ügyelni kell a respiratoricus és cardiovascularis tünetekre. Gyomormosás vagy aktív szén alkalmazása akkor indokolt, ha azt a túladagolás után rövid idővel végzik. A zopiklon nagy térfogatú eloszlása következtében a hemodialysis nem hatásos. Flumazenil, mint antidotum, hasznos lehet, azonban alkalmazása csak súlyos központi idegrendszeri depresszióban ajánlott.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Altatók és nyugtatók; benzodiazepinnel rokon gyógyszerek,

ATC kód: N05CF01

A zopiklon egy, a ciklopirolon vegyületek közé tartozó altató. Gyógyszertani jellemzői közé tartozik az altató, a szedatív, az anxiolyticus, az anticonvulsiv és az izomrelaxáns hatás. Ezek a hatások a GABA_A makromolekuláris komplex központi receptorain kifejtett specifikus agonista hatáshoz köthető, ami a kloridion csatornák kinyílását szabályozza.

A zopiklonról kimutatták, hogy csökkenti az alvás kezdetéig terjedő időtartamot és az éjszakai felébredések gyakoriságát, fokozza az alvás időtartamát, javítja mind annak, mind az ébredésnek a minőségét.

A vizsgált és ajánlott dózisokban a zopiklon specifikus elektro-encefalográfiás profilt mutatott, amelyik különbözik a benzodiazepinekétől. Álmatlanságban szenvedő betegeknél a zopiklon csökkenti az I. stádiumot, növeli a II. stádiumot, valamint fenntartja és meghosszabbítja a mély alvás stádiumait (III. és IV. stádium), valamint a paradox alvást.

Egy, a megvonási tüneteket poliszomnográfiás módszerrel értékelő klinikai vizsgálat nem mutatott jelentős rebound insomniát a kezelést követő 28 napon át. Hasonlóképp más vizsgálatok a zopiklon altató hatásával szembeni tolerancia hiányát igazolták legfeljebb 17 hetes időszakokban.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A zopiklon gyorsan felszívódik. A maximális plazmakoncentrációt , ami 30, 60 és 115 ng/ml 3,75, 7,5 és 15 mg zopiklon bevétele esetén) a bevételt követően 1½‑2 órával éri el. Az abszorpció mértéke férfiakban és nőkben hasonló, és nem befolyásolja az étel egyidejű fogyasztása, a bevétel időpontja vagy a dózis ismétlése.

Ismételt alkalmazás esetén sem a zopiklon, sem metabolitjai nem halmozódnak fel. Az interindividuális különbségek csekélyek.

Eloszlás

A zopiklon a vascularis kompartmentből gyorsan diffundál. A plazmafehérjékhez való kötődés gyenge (mintegy 45%‑os) és nem szaturálható. A fehérjekötődéssel kapcsolatos gyógyszerkölcsönhatások kockázata nagyon alacsony. A megoszlási térfogat 91,8-104,6 liter.

A plazmaszint csökkenés üteme a 3,75 és 15 mg közötti dózistartományban dózistól független.

Szoptatás során a zopiklon farmakokinetikai profilja az anyatejben és a plazmában hasonló. A szoptatott csecsemőbe jutó becsült dózis nem haladja meg az anya által 24 óra alatt bevett dózis 1,0%‑át.

Biotranszformáció

A zopiklon az emberi szervezetben jelentős mértékben metabolizálódik. A két legfontosabb metabolit: az N‑oxid származék (ami állatokban farmakológiailag aktív) és az N‑dezmetil metabolit (ami állatokban farmakológiailag inaktív). Egy in vitro vizsgálat azt mutatta, hogy a CYP3A4 a fő izoenzim, amely a zopiklon mindkét fő metabolitjának létrejöttében szerepet játszik. Emellett a CYP2C8 izoenzim szintén részt vesz az N-dezmetil-zopiklon képződésében. Látszólagos féléletidejük körülbelül 4,5, illetve 7,4 óra a megadott sorrendben. Állatkísérletekben magas dózisok esetén sem észleltek enzimindukciót.

Ismételt adagok (15 mg) 14 napon át történő adása esetén a vegyület szignifikáns akkumulációját nem észlelték.

Elimináció

Az intakt zopiklon eliminációs felezési ideje körülbelül 5 óra az ajánlott dózisok mellett.

Az intakt zopiklon alacsony renalis clearance értéke (átlagosan 8,4 ml/perc, szemben a plazma clearance (232 ml/perc) értékkel azt mutatja, hogy a zopiklon döntően metabolizálódik a szervezetben. A zopiklon metabolitjai (N‑oxid és N‑dezmetil származékok) főként a vizelettel (konjugálatlan formában, 80%) és a széklettel (16%) ürülnek.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A különböző, idős betegek körében végzett klinikai vizsgálatokban ismételt dózisok adását követően a plazmában a zopiklon kumulációját nem figyelték meg, annak ellenére, hogy a betegek májműködése kismértékben csökkent és ennek következtében az eliminációs felezési idő körülbelül 7 órára nőtt.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban tartós kezelést követően nem észlelték a zopiklon illetve metabolitjainak kumulációját. A zopiklon hemodialízissel eltávolítható, azonban a túladagolás kezelésénél a hemodialízisnek nincs haszna a zopiklon nagy megoszlási térfogata miatt (lásd 4.9 „Túladagolás” pont).

Májkárosodás

Májcirrhosisban szenvedő betegek esetében a demetilációs folyamat gyengülése miatt a zopiklon plazma clearance-e körülbelül 40%‑kal csökken. Ezért ilyen betegeknél a dózist be kell állítani.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Krónikus toxicitási vizsgálatok során patkányokban és kutyákban hepatotoxikus hatásokat észleltek. Kutyáknál egyes vizsgálatokban anaemiát figyeltek meg.

A zopiklon in vitro és in vivo vizsgálatok során nem volt mutagén. A humán terápiás adagok kapcsán kialakuló maximális plazmakoncentrációk többszöröse mellett nőstény patkányokban az emlőkarcinóma gyakoriságának növekedését a 17‑béta ösztradiol szérumszinteknek tulajdonítják. Patkányokban a megfigyelt follicularis pajzsmirigy-karcinóma gyakoriságnövekedés magas TSH‑szérumszintekhez társult. Emberben a zopiklon nem befolyásolja a pajzsmirigyhormon‑szinteket.

Egereken, patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatokban teratogén hatást nem mutattak ki.

A zopiklon nyulakban nem befolyásolta, de két, patkányokon végzett vizsgálatban csökkentette a fertilitást. Több, más vizsgálatban is észlelték a hím állatok infertilitását. Mindazonáltal egészséges önkénteseknél a tartósan, 84 napon át napi 7,5 mg zopiklonnal végzett kettős vak vizsgálatok kapcsán nem változott a spermiogramon a spermiumok térfogata, száma, motilitása és morfológiája sem.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag: magnézium-sztearát, povidon, vízmentes laktóz, vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát, kukoricakeményítő.

Bevonat: Opadry White Y-1-7000 színkeverék {hipromellóz, titán-dioxid (E171), makrogol 400}

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on, az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

5 db vagy 7 db filmtablettát tartalmazó zöld, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás.

5 db, 7 db, 10 db, 14 db, 20 db, 21 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db vagy 100 db filmtablettát tartalmazó dobozban.

100 db filmtablettát tartalmazó polipropilén tartály.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (egy üres keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8768/09 30×

OGYI-T-8768/10 5×

OGYI-T-8768/11 7×

OGYI-T-8768/12 10×

OGYI-T-8768/13 14×

OGYI-T-8768/14 20×

OGYI-T-8768/15 21×

OGYI-T-8768/16 28×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2003. február 6.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. szeptember 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. március 23.